2012. szeptemberi FilmMagazin

A HŐSÖK VÉRT IZZADNAK: THE EXPENDABLES 2

FilmMagazin 2012. szeptember

A JÖVŐ GYILKOSA LOOPER MEGTORLÁS RESIDENT EVIL REMEK FOLYTATÁS? A BOURNE HAGYATÉK

EXKLUZÍV

FELEDHETETLEN FILMTÖRTÉNETI KLASSZIKUS: PERSONA

VADÁLLATOK OLIVER STONE BESZÁLL A DROGHÁBORÚBA >> 8.

KEDVES OLVASÓK! K

emény hónapok állnak előttünk, annyi szent. Megindul ugyanis az év végi hajrá, legalábbis ami a filmes bemutatókat illeti, úgyhogy nagyon fel kell kötnünk a gatyánkat, ha semmiről sem akarunk lemaradni. Már októberben is megszámlálhatatlanul sok premier lesz (rögtön 18-án 10 darab), úgyhogy nem fogunk unatkozni. A jövő havi dömping hatását egyébként már most is érezzük, ezért is kerülhetett bele 6 oldalas háttércikk Oliver Stone Vadállatok című filmjéről KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

a mostani lapszámunkba. Az alkotás majd csak október 4-től lesz látható itthon, ám tudtuk előre, hogy a következő magazinba nem tudunk majd ilyen részletesen foglalkozni vele. Így hát kompromisszumos megoldásként most címlapra tettük.

Persze azért a szeptember is tartogat csemegéket, jön például a Looper - A jövő gyilkosa, mely a külföldi kritikák szerint már most joggal pályázik az év legjobb filmje címre (hogy szerintünk milyen, az majd a következő számból derül ki, most csak elmerengünk azon, hogy mit is várunk tőle), láttuk A Bourne hagyatékot, amelyhez nagy reményeket fűztünk, ám nem minden tekintetben váltotta be azokat, bevizsgáltuk a csak DVD-n érkező Ház az erdő mélyén című filmet, amely az utóbbi idők egyik legjobb horrorja (ami különösen nagy szó annak fényében, hogy a Bosszúállók karmestere, Joss Whedon rendezte), valamint itt vannak az augusztusi visszalövések is a The Expendables 2, a Rómának szeretettel és Az emlékmás képében. Filmklasszikus rovatunkban pedig ezúttal a Persona és a Casablanca is szerepet kapott, azt hiszem, megérdemelten!

CÍMLAPSZTORI: „Néztem a stáblistát és első blikkre nem voltam benne biztos, hogy kíváncsi vagyok a Vadállatok című filmre, de ahogy közeledtem a rendező személyéhez, úgy döntöttem adok egy esélyt a dolognak, hiszen Oliver Stone személye majdnem garancia egy jó moziélményre. ” >> 8.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csenák Ákos, Fekete Felícia, Hompola Júlia V. (Vampka), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kónya Sándor (Sanya08) , Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Csánki Kata (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2011. október 14.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

A KAPTÁR: MEGTORLÁS 3D Mivel az első résztől eltekintve az egész Kaptár-eposz valami egészen minősíthetetlen mélységekben szárnyalt (hogy egy pompás képzavarral éljek), teljesen természetes, hogy minden részét láttam, némelyiket többször is. Semmi nem nyugtatja olyan jól az idegeket munka után, mint mikor a kancsal csaj legéppuskázza a zombikat. Írta: Kovácsné

A

z eredeti Kaptár (alias Resident Evil) azért nem volt annyira vészes. Nyilván minden létező kritika a sárga földig lehúzta, és még csak azt sem mondom, hogy nem joggal, de az egésznek volt valami kellemesen borzongató fílingje (még ha nem is annyira, mint a játéknak, mely utóbbi oly erős idegi hatást gyakorolt a tágabb ismeretségi körömbe tartozó kiskorú Ádámkára, hogy gépezés közben csak a bátyjával kézen fogva mert kimenni pisilni, de azt is úgy, hogy

4 / FilmMagazin

még a garázsban is fel kellett kapcsolni hozzá a villanyt). Mondjuk az is igaz, hogy engem igen könnyű megijeszteni, és akár az Eperke valamelyik váratlan hangeffektjétől is hajlamos vagyok a plafonig ugorva behinteni Nagybudapestet az épp aktuális nasival. Éppen ezért mond sokat, hogy a Kaptár összes további része nem hogy nem ijesztett meg, de többnyire harsány röhögésre késztetett. Kivéve persze az Oded Fehrt. Az is elég erőteljes érzelmi megnyilvánulásokra szokott késztet-

ni, de a röhögés pont nincs köztük.

Filmekről félhivatalosan írogatni azért jó móka, mert az ember az újdonságokról néha kap sajtóanyagot, és ha az illedelmesen rákent mézmázt levakarja róla, akkor esetleg még meg is tud valamit az alkotásról, amit az alantas halandók nem. Most képzeljük el, milyen lehet az a film, aminek már a sajtóanyag is csak annyit tud mondani (igaz, azt mindjárt 16 oldalon keresztül), hogy képzeljék, a főszereplőt kergetni fogják a zombik és lesz 3D.

Milla Jovovich ügyesen alakítja a karrierjét: Paul W. S. Anderson előtt Luc Besson volt a férje.

Jó, jó, persze, mit várjon az ember, mikor ennek az epizódnak ugyanúgy W. S. Anderson jegyezte a forgatókönyvét (egy darab félbehajtott kockás füzetlapra), mint az összes többiét. (A zombis hülyeségeket simán meg tudtam neki bocsátani. De a Három testőr a léghajókkal jóvátehetetlen emberi(es)ség elleni bűntett.) Ráadásul a producerek is szinte ugyanazok, mint a Kaptár – Túlvilágnak (meg annak a gyalázatos Három testőrnek) az esetében. Ne várjuk tehát, hogy a tojj-tojj klozetbe friss levegő hatol, viszont nyugodtan éljenezzünk, ha kedveljük a langyosra mikrózott instant filmeket. Anderson amúgy saját bevallása szerint imád Kaptár-filmeket forgatni, mert alkotásai olyanok számára, mintha beteljesülnének kamaszkori vágyai: nonstop robbanás, vér, csöcsök másfél órában. A kombó ellen amúgy semmi kifogásom (főleg ha egy-két domborzatosabb férfimellkas is szerepel a kínálatban, mintegy a közönség maradék 50%-ának kielégítésére), de nehezen tudom elképzelni, ahogy Anderson keze épp tőből letörik, csak azért, mert írt valami normális történetet a hentelés köré. Persze, persze, tudom mit érdemel az, aki azért szidja a pornófilmet, mert nem volt jó a sztorija.

A Megtorlás pontosan ugyanott indul, ahol az előző rész, a Túlvilág befejeződött, de a rendező szerint ez nem jelenti azt, hogy a filmet ne értené meg az, aki a korábbi epizódokat nem látta. Még jó. Azért nem vagyunk agyhalottak. (De lehet, hogy azok leszünk. Mert most már nem csak a lickerekkel kell megküzdeniük a hősöknek, hanem – kapaszkodjunk meg – az überlickerekkel is. Azt hiszem, ez az a szint, mikor valaki a macskáját többnapos gondolkodás után végül Cirminek nevezi el).

Alice-t természetesen Milla Jovovich alakítja (és ez addig így lesz, míg a sorozat végleg ki nem fullad, vagy Jovovich el nem válik Andersontól), akiből szerintem akár színésznő is lehetett volna, ha az ura nem ragaszkodik annyira a zombikhoz. A kifulladás pediglen nyilvánvaló: Michelle Rodriguez, akit már a legelső részben kinyírtak, most viszszatér, méghozzá kettős szerepben.

Visszatér Sienna Guillory is a második részből, és Boris Kodjoe a negyedikből. Meg Colin Salmon, akit még a legelső részben épp a kedvenc ijesztő jelenetemben vágtak szét egészen apró darabkákra. És igen, tadááááá, fanfárok. Visszatér Oded Fehr karaktere is, szintén kettős szerepben. Ha Andersonnak

A KAPTÁR HANGJA Nem lehet zombikat ölni jó zene nélkül. A kaptár-filmek alkotói is tudják ezt, és a Milla Jovovich főszereplésével készülő, a világvége utáni élet egyre vérfagyasztóbb epizódjait bemutató sorozat mindig is emlékezetes ritmusokkal kísérte látványos akciójeleneteit. A kaptár: Megtorlás (18) ebben is az előző részek fölé kerekedik. A kísérőzenét ismét a legendás duó, a tomandandy (vagyis Tom Hajdu és Andy Milburn párosa) készítette, ám a film végén további legendák is hallhatóak: direkt a Megtorlás számára komponálta új számát a kaliforniai Bassnectar, aki ugyan elektronikus zenében utazik (DJ-ként és fénytervezőként is fellép), de a stílusát a Metallica és a Nirvana is hatott. A számhoz Chino Moreno, a Deftones énekese adja a hangját. – Olyan számot akartam írni A kaptár-nak, amitől úgy érzik a nézők, hogy téglával dobálják őket: a film nagyon keményen, egy nagy fordulattal ér véget, és a zenémmel arra segítek rá, hogy egy darabig fel se tudjanak állni a székükből – nyilatkozta Bassnectar. – Chino szövege ráadásul álombeli, nagyon furcsa, szóval biztosan magába szippant mindenkit. És aztán nekicsapja egy hangokból épült kőfalnak. A filmzene lemez már a jövő héten a boltokba kerül és digitálisan is megvásárolható lesz: összesen 17 számot tartalmaz, melyek többségét tomandandy szerezte, de a vége főcím dal két változatban is hallható rajta: az angol Hexes előadásában és a Santa Cruz-i TMass dubstep remixében is.

(Forrás: InterCom)

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

lenne humora, menten csinált volna egy hatodik részt is, ahol két-három Jovovich, Rodriguez, Fehr, stb. üldögél valami apokaliptikus helyszínen, és egymás szavába vágva próbálják tisztázni, ki kicsoda, miközben kétségbeesésükben egyre jobban berúgnak. A végén jönnek a zombik, és válogatás nélkül mindenkit megesznek. (Tudom, hogy iszonyatosan pikírt dolgokat írtam össze az eddigiekben, de mikor a hivatalos anyag olvasása közben eljutottam oda a szintén újra felbukkanó főgonosz, Albert Wesker (Shawn Roberts) kapcsán hogy „A legutóbbi filmben atombombával robbantottuk fel, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle”, úgy éreztem, hogy valami örökre összetört bennem.) Ha az ötlettár végképp kimerül, az alkotók általában kényte-

6 / FilmMagazin

lenek arra szorítkozni, hogy megsemmisítik a közismertebb nagyvárosokat. A Megtorlásban összesen 74 helyszínt robbantanak darabokra, melyek közt nyilvánvalóan szerepel Moszkva (kiölhetetlen hidegháborús reflex), Tokió (egzotikus helyszín rohadt ferdeszeműekkel, akik megmentették az autóiparunkat) és New York (nincs UFO vagy zombi, aki New Yorkot kihagyná) is. Említettem már, hogy „3D hurrá”? Akkor most említem még egyszer.

Oded Fehr és az ő mosolya ide vagy oda, erősen kérdésessé vált, mitől is kéne nekem az egész iránt egyáltalán érdeklődést tanúsítanom, mármint így mozifilm formájában, mert egyébként ha a késő este meglátom a rüszmeteg zombit a tévében, nyilván nem kapcsolok el, hanem szépen, kulturáltan elalszom

rajta. De valaki nyilván tanúsítja azt a bizonyos érdeklődést. A sorozat eddig 625 millió dollárt tejelt össze az alkotóknak, és az egyes részek stabil 20%-a a Rotten Tomatoes-on azt jelzi, hogy az emberek egyötöde makacsul hisz abban, hogy Milla Jovovich meg fogja menteni a világot (ismét). A fene se akar ünneprontó lenni. Hajrá, emberek, szeptember 13-án megnyílik az új kézi agymosó.

Stáblista Rendező: Paul W. S. Anderson Főszereplők: Milla Jovovich, Michelle Rodriguez, Oded Fehr Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. szeptember 13-tól

HÁTTÉR

VADÁLLATOK Néztem a stáblistát és első blikkre nem voltam benne biztos, hogy kíváncsi vagyok a Vadállatok című filmre, de ahogy közeledtem a rendező személyéhez, úgy döntöttem adok egy esélyt a dolognak, hiszen Oliver Stone személye majdnem garancia egy jó moziélményre. Írta: Veszják

A kedvezőbb korhatárbesorolás miatt Angliában elég rendesen megvágták a filmet, így nem 18-as, hanem csak 15-ös karika lesz a poszteren.

L

aguna Beach, a kaliforniai Orange megye pompás üdülőhelye a kiváltságosak és az unatkozók otthona: túl sok szabadidővel és költőpénzzel megvert tinik, továbbá az ide sereglett plasztikai sebészek által örökké fiatalon tartott férfiak és nők lebzselnek itt. Hetente egyszer mindannyian elzarándokolnak a külvárosi Mekkába, a luxusbevásárlóközpontba. A kellemes időjárás és a Csendes-óceán szikrázó partvidéke mindezt hamis, nyugalomba ringató fénnyel vonja be. O

(Blake Lively) pontosan tudja ezt. A lány kedves helybéli, aki természetesen tisztában van szülővárosa gyarlóságaival és bűverejével. Az Oliver Stone rendezte Vadállatok című film egy olyan történetet mesél el, amelyben két ismerős Laguna Beach legjobb minőségű marihuánát terjesztik a világon. Ebben sikeresek. A munkájuk mellett a barátnőjük is közös. De amikor szembesülnek a mexikói drogkartellel, a lányt elrabolják és váltságdíjat követelnek érte. A pénz, amelyet az

USOK SZE IK IT R K S E >> EGY CÍMŰ DÁLLATOK A V A T RIN OSMSZOROS O R Á H A FILM E IVER STON L O S A ÍJ D CAR®ÁSA. << FELTÁMAD

Elmúlt öt évben kerestek úgy néz ki elúszik… Az O az Ophelia rövidítése és megvolt rá az oka, hogy ezt választotta. O rendkívüli lélek, csakúgy, mint azok, akikkel egy fedél alatt él – Ben (Aaron TaylorJohnson) és Chon (Taylor Kitsch) Laguna Beach-i vállalkozók –, nem hétköznapi szerelmi háromszöget alkotva. Ben, a békés, önzetlen botanikus szeretné megmenteni a világot. Legjobb barátja, Chon, az egykori tengerészgyalogos kommandós és zsoldos viszont nem gondolja,

HÁTTÉR A FŐSZEREPLŐK TAYLOR KITSCH Taylor Kitsch karrierje éppen beinduló félben van, ám nagy kérdés, hogy tényleg ilyen kezdésről álmodott-e. Eddig két nagyszabású hollywoodi produkcióban szerepelt ám egyik sem volt igazi ugródeszka. A Csatahajó egy látványos, Transformers-szerű zúzás volt, ám annyira agyatlan, hogy azt még Michael Bay is megirigyelhette volna, a John Carter-ről pedig jobb nem is beszélni… A Vadállatok viszont ideális ugródeszkának tűnik.

JOHN TRAVOLTA John Travolta karrierje ismét mélyponton van, ugyanis most már nem kap főszerepeket és mellékszereplőként sem tud kiemelkedni a nagy átlagból. Legalábbis erre enged következtetni hazánkban is vetített utolsó két filmje, a Hajsza a föld alatt (a megboldogult Tony Scott rendezésében) és a Párizsból szeretettel.

Reménykedünk benne, hogy a Vadállatokban nem fog ripacskodni, mert ez sajnos nagyon jellemző rá, ha gonosz szerepeket alakít.

hogy a világért bármit is érdemes lenne tenni. Ben, Chon és O visszahúzódva élnek, és ápolják különleges kapcsolatukat. Posztmodern családot alkotnak. Nyugodt, jól berendezett, szabad és könnyű életvitelt folytatnak, amit Ben és Chon busásan jövedelmező üzlete tesz lehetővé: a világ legjobb marihuánáját termelik. Mindenkitől függetlenül és megbízhatóan menedzselik észbontó terméküket, a helyi közösség legnagyobb örömére.

Ben és Chon vállalkozása természetesen nem maradhat sokáig háborítatlan. Legendás füvük és innovatív üzleti modelljük felkelti a mexikói Baja Cartel érdeklődését. A bűnszövetkezetet a könyörtelen Elena „La Reina” (Királynő) irányítja (Salma Hayek), szadista jobbkeze, Lado

(Benicio Del Toro) és gátlástalan ügyvédje, Alex (Demián Bichir) élénk támogatásával. Elena be akar társulni Ben és Chon üzletébe, és La Reinát senki nem utasíthatja vissza anélkül, hogy ne kellene feláldoznia valamit, ami szívéhez közel áll. Ám a kartell nem számol azzal, milyen megbonthatatlan kapcsolat köti össze a három barátot. Ben, Chon és a maga módján O is látszólag reménytelen háborút indít a mindenhatónak tűnő bűnszövetkezet ellen… Don Winslow merész, 2010es könyve, a Vadállatok a nagyközönséget és a kritikusokat is lenyűgözte. Az író szerint bestsellere nem hétköznapi módon született: „Rosszkedvűen ültem az íróasztalomnál, és bepötyögtem az első két szót, amik után a hírhedt első fejezet létrejött.

10 / FilmMagazin

SALMA HAYEK Utána kellett néznünk, hogy mikor láttuk utoljára Salma Hayek-et a moziban, ám kiderült hogy nem is olyan régen. Bár szerintünk a 2010es Adam Sandler nevével fémjelzett Nagyfiúkról ő is szívesen megfeledkezne… Az utóbbi 2 évben főleg a hangját hallhattuk különböző animációs filmekben (Csizmás, a kandúr, Kalózok! - A kétballábas banda), kíváncsian várjuk, vajon kegyelmet nem ismerő főnökként mit fog alakítani a vásznon.

Salma Hayek épp a „visszavonuláson” gondolkozott, amikor megkeresték a Vadállatok egyik szerepével.

EMILE HIRSCH Emlékeztek még arra a törékeny fiúra, aki az Út a vadonba című film legdurvább jeleneteit is kaszkadőr és egyéb segítségek nélkül csinálta végig? Na ő volt Emile Hirsch, aki az utóbbi időben ugyan háttérbe szorult kicsit (köszönhetően a Speed Racer: Total turbó valamint a Legsötétebb óra című filmeknek), azért van olyan fiatal, hogy még legyen ideje úgy igazán beindulni. Az Út a vadonba alapján a tehetsége meg van hozzá.

BLAKE LIVELY A legfőbb indok, amiért minden egyes férfinek ajánljuk a Vadállatokat. A gyönyörű Blake Lively jól menő sorozatból (A pletykafészek Gossip Girl) került át a nagyvászonra és rögtön Ben Affleck nagysikerű és kritikailag is elismert Tolvajok városában találta magát. Az utána következő Zöld lámpás ugyan mellényúlás volt elég rendesen, de talán a Vadállatok egyik főszerepével sikerül visszatérnie a nézők kegyeihez vezető helyes útra.

AARON JOHNSON Aaron Johnson is a TV felöl közelített a nagyvászon felé, bár ő inkább TV-filmeket készített mintsem sorozatokat (igaz a Talk to me inkább sorozatnak számít). Aztán sec-perc alatt berobbant a HA/VER főszerepével, amit az Albert Nobbs, majd pedig most a Vadállatok követett.

Ráadásul ő alakíthatta a Joe Wrightféle Anna Kareninában Vronsky herceget. És még mindig csak 22 éves.

Nagy dolgok vannak itt még készülőben kérem szépen!

>> A

SZEMBENÁLLÓ FELEK ELLENSÉGESKEDÉSE FOKOZATOSAN OLYAN ERŐSZAKOSSÁ VÁLIK, HOGY LASSAN NEM TUDNI, KI IS AZ IGAZI VADÁLLAT. << Aztán egy lendületből megírtam 14 oldalt, és elküldtem e-mailben Shane-nek (Shane Salerno, a film executive producere és egyik forgatókönyvírója), és azt a megjegyzést mellékeltem hozzá, hogy ’ez vagy nagyon jó, vagy megőrültem’. Pár perccel később jött a válasz: ’Dobj el minden mást, és gyorsan írd meg a könyvet, amíg ilyen hangulatban vagy.’”

A marihuána politikai és bűnügyi vonatkozásait taglaló Vadállatok lenyűgözte Oliver Stone rendezőt, akit a téma szenvedélyesen érdekel.

Még kefelevonatban olvasta a regényt, majd Salernóval és Winslowval megírták a forgatókönyvet. Egy év sem telt bele, és az Universal Pictures megszerezte a forgalmazási jogokat, nem sokkal később pedig már kezdődött a forgatás. Stone így foglalja össze véleményét a könyvről: „Rendesen meg van írva. Hatalomról, árulásról, pénzről meg az érvényben lévő értékek megkérdőjelezéséről szól.” Stone-nak a Vadállatokról korábbi filmje, a Minden héten háború (Any Given Sunday) jutott eszébe, amelyben „a nagy cégek beszállnak a fociba”. „A mexikói kartell is azért jön az Egyesült Államokba, hogy beszálljon a független termelők és forgalmazók bizniszébe.

A Baja Cartelt azonban csak a mennyiség érdekli, a mikrovállalkozások nem. Ahol pedig a mennyi-

ség találkozik a kistermelővel, öszszecsapás várható. A Walmart sem tűri meg a sarki vegyesboltot.” A történetben a Baja Cartel csodálja a Ben és Chon által termelt szuperfüvet, és meg akarják venni vállalkozásukat. A mexikóiak ugyanakkor megvetik Benék életformáját, különösen az egy nő / két férfi felállást.

Az amerikaiak viszont a kartellt gyűlölik véres módszerei miatt. A szembenálló felek ellenségeskedése fokozatosan olyan erőszakossá válik, hogy lassan nem tudni, ki is az igazi vadállat. „Vicces, hogy mindkét oldal a másikat címkézi vadállatnak” – foglalja össze a lényeget Stone.

A rendező kezdettől Taylor Kitschet képzelte el Chon szerepére. Amikor a színész erről tudomást szerzett, Chonhoz méltó módon reagált a hírre. „Még az előtt olvastam a könyvet, hogy a filmről konkrétan szó lett volna. De azért voltak már pletykák, hogy Oliver szeretné megcsinálni. Anyám, ölni tudtam volna azért, hogy én kapjam ezt a szerepet! Aztán kiderült, hogy pont ez fog történni.” Blake Lively játssza a gyönyörű, melegszívű O-t. Amikor a szabad szellemű lányt elrabolják, kiderül, ugyanolyan kemény tud lenni, mint a Baja Cartel. „Blake lenyűgöző színésznő – indokolja választását Stone. – A forgatás idején még csak 23 éves volt. Rengeteg energiát pakolt a karakterbe, és amiatt

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR sem balhézott, hogy egy csomó jelenetben rendkívül előnytelen a megjelenése.” O a történet narrátora, és Stone maximálisan kihasználta a megoldás kínálta lehetőségeket. „O narrátori szerepe természetesen adta magát, mert a regényben is ő meséli el a történetet – magyarázza a rendező. – A narrátor ugyanakkor tönkre is vághatja a feszültséget, mert azt sugallja, hogy van valaki, aki az egészet előre tudja. Ám mivel a könyvben több mint száz jelenet és millió szereplő van, amik és akik nem fértek bele a filmbe, mégis meghagytuk ezt a megoldást: igyekeztünk minimalizálni az információmennyiséget, miközben a narrátor összeköti a szabadon lógó szálakat.”

A három főszereplő mellé Stone különleges színészeket akart a többi karakter megformálására. A drogháború mindkét oldalán játszik Dennis, a sima modorú, manipulatív DEAügynök. Bevallottan jellemtelen alaknak tartja magát, ezért jól kijön Benékkel, akárcsak a kartellel. A kétszeres Oscar®-jelölt John Travolta játssza az ügynököt, aki régóta megfeledkezett már a testületnek tett esküjéről. „Mindig is szerettem volna vele dolgozni – mondja Stone.

– Jóindulatú ambivalenciát hordoz, ami pont passzol ehhez a kétkulacsos ügynökhöz.” Dennist otthon két kislány és egy halálos beteg feleség várja, aminek fényében érthetőbbé válnak motivációi. „Fontos volt, hogy elfogadhatóvá tegyem ezt a figurát,

OLIVER STONE ASZTAL ALÁ ITTA A DROGDÍLEREKET Fejenként 25 kupica tequilát nyomott be Oliver Stone és Benicio Del Toro, amikor a Vadállatok című film előkészítése során mexikói drogkereskedőkkel tárgyaltak. A háromszoros Oscar-díjas rendező mindig nagyon alapos előtanulmányokat végez a filmjeihez, ezért természetes dolog volt, hogy ha új munkája a mexikói-amerikai drogháborúról szól, a témában illetékes veszélyes bűnözőkkel is találkoznia kell. - Nem volt egyszerű, kézről kézre adtak minket, hogy kiderüljön, nem vagyunk-e ügynökök meséli a rendező. - Az egyik ürge bemutatott minket a másiknak, így haladtunk. A második alkalommal bizonyítanunk kellett a rátermettségünket.

A tijuanai kartell embere megmutatta a saját otthoni tequilagyűjteményét, és ebéd közben Benicióval leküldtünk vagy 25 kupicával. Beválhattunk, mert vendéglátónk este büszkén elvitt a szeszfőzdéjébe, ahol láthattuk, hogy készül a tequila. Kiderült, hogy raknak bele skorpiót, pókot meg csörgőkígyót is, ami rettentő gusztustalan, de pont ettől van olyan isteni íze. A rendező és az Oscar-díjas színész nem féltek az alvilági találkozótól, mert tudták, meddig akarnak elmenni. - Nem vagyunk oknyomozó újságírók, akik az igazságot kutatják, aztán esetleg az árokban végzik levágott fejjel. Fiktív filmet készítettünk, és csak az atmoszféra megtapasztalása miatt tettük ezt a kirándulást. (UIP-Duna Film)

12 / FilmMagazin

aki aljas módon a kormányt és a kartellt is átveri – magyarázza Travolta. – Magában helyére tudja tenni a sok disznóságot, amit csinál.

Akárcsak a többi karakter, ő is sebezhető és ellentmondásos lelkületű, de bizonyos mértékig még empátia is van benne.”

Lado (Benicio Del Toro) feladata az, hogy továbbépítse a Baja Cartel hálózatát Észak-Amerikában, terrorral és káosszal demonstrálva La Reina erejét. Fedőcégük egy szimpla parképítő vállalkozás. De amikor Lado emberei felpattannak viharvert, fegyverekkel telepakolt teherautójukra, nem a pálmafák megnyesésére indulnak. A cégnek Lado a La Guadaña (Kasza) nevet adta, a teherautó rakterében pedig óriási ka-

Eredetileg Uma Thurman is szerepet kapott O anyjaként, ám a végleges filmbe egy jelenete sem került bele, az összeset kivágták.

sza csörömpöl néhány láncfűrész és balta társaságában. A műszerfalon Lado baljóslatú védőszentje, La Santa Muerte figurája figyel A szép, ám ijesztő Santa Muerte-jelenség a szent halál kultusza Mexikóban. Tomás Voth látványtervező szerint ez afféle újraértelmezése az ország egyik legnagyobb szentkultuszának. „Fogták a Guadalupei Szűzet, egy csontvázat raktak a helyére, és ahhoz kezdtek imádkozni – magyarázza Voth. – Itt három dolog keveredik: a mexikói Halálisten kultusza, a katolicizmus és a karib okkultizmus.

A hívek alapvető dolgokért fohászkodnak: kerülje el őket a halál és a tűz, tegyenek szert vagyonra, ne fogja őket a golyó. Azt hiszem, a teherautó tökéletesen reprezentálja Ladót és amit képvisel, mondhatni Santa Muerte megtestesülése. Mindenféle éles dolgot pakoltam bele. A láncfűrészt direkt kiraktam a platóra, hogy rögtön szembetűnjön. Azt akartam, mindenki érezze, hogy akinek a felhajtóján ez a teherautó leparkol, már kezdhet is imádkozni, mert neki annyi.”

A haláltánc-motívum még erőteljesebb abban a belvárosi raktárban, amelyet Lado kínzókamrának használ. „A forgatókönyvben szimpla raktár szerepel, de én jóval többet akartam, elvégre itt embereket kínoznak halálra elképesztően kegyet-

len módon – folytatja a látványtervező. – Kitaláltam, legyen kútszerű a szerkezet: a hely, ahonnan nincs menekvés. A római Colosseum lebegett a szemem előtt: fentről meg minden irányból lehet figyelni, mi történik, mint amikor keresztényeket vetettek az oroszlánok elé.”

Stone-tól jött az ötlet, hogy Lado embereinek legyen egy kis illegális szeszfőzdéje a rejtekhelyen. „Lado és csapata számára a kínzás jó szórakozás, olyankor isznak meg buliznak – mondja Voth. – A rejtekhelyen főzőcskéznek is meg tévéznek, rossz hírű nőket cipelnek oda, annak ellenére, hogy a fal meg a padló tele van vérfoltokkal. A végén a hely olyasmi lett, mint Dante Pokla. Három nap munka után hirtelen ki kellett mennem a friss levegőre, mert úgy éreztem, rögtön szétmegy a fejem.” Kövessük mi is Stone-t a pokolba, dőljünk hátra, lazítsunk… és hagyjuk, hogy mások tegyék kockára a bőrüket.

Stáblista Rendező: Oliver Stone Főszereplők: Blake Lively, Taylor Kitsch, Emile Hirsch, Salma Hayek Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. október 4.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

LOOPER A JÖVŐ GYILKOSA Az időutazós film kiváló alkalom arra, hogy az ember rövid úton összevesszen mindazokkal, akik szintén látták a filmet. Párkapcsolatok hirtelen befejezéséhez remek eszköz, válóoknak felülmúlhatatlan. Elég ugyanis annyit mondani, hogy „szerintem a történet ott nem volt logikus, hogy...” és a megszólított már elő is vette a konyhakést. Az időutazós filmről mindenkinek lesz véleménye. (Erre az egészre mondják azt a bölcsek, hogy nekem meg a hülye haverjaimnak a Primer című kultfilmet kéne megnézni. Igaz, azt is azonnal hozzá teszik, hogy hiába néznénk meg, úgyse értenénk.) Annyi bizonyos, hogy aki engem megpróbál időhurkos meg párhuzamos valóságos filmekkel elkápráztatni, annak alaposan fel kell kötnie a gatyáját. Írta: Kovácsné

14 / FilmMagazin

Joseph Gordon-Levitt egy interjúban Stanley Kubrick-hoz és a Coen testvérekhez hasonlította Rian Johnson-t. Nem kis dicséret…

P

edig lehet, hogy a magyarul A jövő gyilkosa címen futó Loopernek sikerülni fog a kápráztatás, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy végre valaki vette a fáradságot és a „küldök magamnak üzenetet a jövőbe” meg „elrendezem a családi problémáimat a múltban” jellegű, teljesen soha el nem varrható történetek helyett, illetve mellé kitalált az időutazáshoz egy pofonegyszerű, roppant praktikus gyakorlati alkalmazást: ha valakinek nem tetszik a pofája, visszaküldöm a múltba, ahol pontosan a megbeszélt helyen és időben már vár rá egy helyi (pontosabban: mind térben, mind időben helyi) bérgyilkos.

Ahogy a szegény koma felnézne, hogy „ne má bakker, az előbb még az antigravitációs kocsimban ringatóztam, ez meg tisztára úgy hangzik, mint az ötös busz...” már le is lőtték.

Ahonnan az áldozat érkezett, ott a dolognak nincs nyoma. A múltban meg vakarhatja a fejét a rendőrség ítéletnapig, honnan a bánatból került elő egy teljesen azonosíthatatlan hulla (se TAJ kártya, se lakcímkártya). Nincs is semmi probléma addig, míg a bérgyilkosnak (Joseph Gordon-Levitt) egyszer nem kell lelőni – önmagát (Bruce Willis). Ön-

maga azonban drágán adja az életét (ez poén volt, hehehe), és mielőtt az ifjú gyilkos egyet pisloghatna, idősebb változata már neki is lát saját szája íze szerint átrendezgetni a jelent, hogy majd akkor a jövőben… stb. stb.

Ahhoz képest, hogy mind az előzetes, mind a történet viszonylag semmitmondó, a filmet már most hatalmas várakozás övezi, sokak szerint 2012 őszének (ha nem az egész évnek) a legnagyobb durranása lesz, de olyan hangokat is hallani, hogy sci-fi műfajban évtizedek óta nem készült ehhez hasonló csemege (mondjuk olyan felhozatal mellett, mint amilyennel az utóbbi években búsították a szívemet, tényleg nem nehéz valami érdekeset csinálni...). Az is sokat sejtet, hogy a Loopert a Torontói Filmfesztivál nyitófilmjének választották.

A rendező, Rian Johnson számomra sajnos fekete ló, egyik filmjét se láttam a kettőből (Beépülve, Szélhámos fivérek) (Illetve van még egy rendkívül aranyos kisfilmje is egyetemista korából, Gonosz démoni golflabda a pokolból címmel, engem kb. fifti-fifti emlékeztetett az Ágnes asszonyra és tetszőleges Stephen King műre, mondjuk a Jó

német stílusában forgatva. Ha a forrásoknak hinni lehet, a rendező összes későbbi stílusjegyét – látszólag szimpla, valahogy mégis érdekessé tett történet, noir-os és groteszk elemekkel - magán hordozza). Az biztos, hogy Johnsont többnyire elismert, különleges látásmódú rendezőként tartják nyilván, az a típus, akitől vagy hánynak a kritikusok, vagy imádják, de nem hagy hidegen senkit. Ráadásul – állítólag – a mai napig sikerült megőriznie személyes hangvételét a hollywoodi gépezettel szemben.

Bruce Willis részletes méltatásába most nem mennék bele. Tudom, hogy ettől most sokan tüzet fognak okádni, de szerintem sikerének titka az, hogy aranyos. Még az isten tudja, itthon milyen címen futó Moonlighting sorozatban szerettem meg néhány ezer évvel ezelőtt (amikor még a haja olyan sűrű volt, mint Tom Selleck mellszőre) és azóta bármilyen akciófilmben szerepelt is, valami moonlightingos, rosszkisfiús bohémság mindig volt benne. Lehet, hogy Willis nem egy Shakespeareszínész, de mondjuk nem is a „főnixmadárként felemelkedő középosztálynak” játszik. Gordon-Levitt pedig képes arra, hogy játéka láttán

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

elvonatkoztassunk attól a tenyérbemászó arcától. Bár ennek eredménye az előzetesekben nem feltűnő, a hírek szerint órákig sminkelték minden forgatási napon, hogy jobban hasonlítson Willisre. Nekem inkább úgy tűnt, hogy a munkálatok nyomán úgy néz ki szemből, mint Edward Norton és Brad Pitt hibridje oldalról. Annyit már most lehet tudni, hogy a sci-fi vonal ellenére a sztori nagyon sokat alapoz a karakterekre (na végre, csak felnyílt valakinek a szeme a mindent elárasztó látványposványban...), és mind GordonLevitt, mind Willis alaposan kitesz magáért.

16 / FilmMagazin

Kitalált világát tekintve a Looper a posztmodern és az 1930-as, 40-es évek sajátos ötvözete, sokak szerint már csak ezért is érdemes lesz megnézni. Állítólag a látvány sokban emlékeztet a Szárnyas fejvadász félig futurisztikus-félig retro megoldásaira, csak a retro elemek még jobban érvényesülnek (erre utalnak azok a képek is, ahol 2042 bérgyilkosai fekete öltönyben és kalapban szaladgálnak).

Nyilván nincs olyan film, ami ki tudná cselezni az időutazás-témában rejlő összes paradoxont (főleg úgy, hogy arra az a matematikai logikában oly igen mélyen kiművelt

férjem is rábólintson), de ha a sztori legalább a saját világán belül koherens, a szereplők vállalhatók, és megfelelő mennyiségben és minőségben adagolják az akciót, én egy rossz szót nem fogok szólni, mint ahogy kedvenceim közé tartozik a Mátrix, a jó öreg Terminátor (amire a Looper több szempontból kissé hasonlítani tűnik), vagy a 12 majom is.

(Ja, meg ifjúkorom kultfilmje, a Viszsza a jövőbe, amit épp azért nem merek utólag, felnőtt fejjel és intellektussal még egyszer megnézni, mert így szerencsére csak a derű óráira emlékezem.) A Looper-rel kapcsolatban azért vagyok kissé szkeptikus, mert láttam én már karón agyondicsért, intelligensnek és eredetinek kikiáltott, Rotten Tomatoeson már a hivatalos bemutató előtt 100%-on futó, azóta is folyamatosan az ionoszféráig magasztalt varjút (ez volt az Eredet), ami szerintem még cinegének is gyenge volt. Maradjunk tehát egyelőre anynyiban, hogy a Loopert mindenképp meg fogom nézni. A többit meg majd megbeszéljük, konyhakéssel.

Stáblista Rendező: Rian Johnson Főszereplők: Joseph GordonLevitt, Bruce Willis, Emily Blunt Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: 2012. szeptember 27.

EHAVI PREMIEREK

SZEPTEMBER 6.

Feketék jogai

Havanna, szeretlek!

A Bourne hagyaték

Step up 4. - Forradalom

Valaki más élete

SZEPTEMBER 13.

A kaptár - Megtorlás 3D

Fékezhetetlen

Édesnégyes Hétszer lenn, nyolcszor fenn

Titokzatos társulat

18 / FilmMagazin

Drága besúgó barátaim

SZEPTEMBER 20.

Babycall

Lazhar tanár úr

Vörös kesztyűk

Üss vagy fuss

Démoni doboz

SZEPTEMBER 27.

Looper - A jövő gyilkosa

Barátom, Knerten 2 Knerten nyomoz

Berbarian Sound Studio

Hotel Mekong

Toszkán szépség

Párizs - Manhattan

Sammy nagy kalandja 2.

FilmMagazin / 19

KRITIKA

A BOURNE

HAGYATÉK Az embernek annyi minden kimaradhat az életéből. Van, aki soha nem teszi ki a lábát a szülőfalujából. Van, aki szűzként hal meg. Van, aki nem látta a Bourne-sorozat első három részét. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozom én is. Írta: Kovácsné

N

em mintha szándékosan, és nyomós okok alapján kerültem volna a Bourne-filmeket (bár Matt Damon soha nem tartozott a kedvenceim közé, és sajnos az Amerika Kommandó megtekintése óta ahányszor meglátom, mindig rám tör a röhögőgörcs). Egyszerűen csak így jött ki a lépés. Aggódtam is rendesen, hogy mi lesz, ha a Bourne hagyatékból kívülállóként egy büdös kukkot nem fogok érteni, de a sajtóvetítésen mindenkinek ad-

20 / FilmMagazin

tak ajándékba egy üveg cidert (ezért akár szingalézül is hajlandó lettem volna megnézni) (koreai felirattal), és ez azért mégsem a Harry Potter, bárki nyugodtan beeshet az utcáról, nem lesznek értelmezési problémái.

Egyéb problémái viszont akadhatnak, ha elsőre nem, hát másodikra.

Adott ugyanis egy kimondottan kellemesen induló film sok-sok elsőre függetlennek tűnő szállal és szereplővel, ahol is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a szimpatikus marconára

(Jeremy Renner) kell koncentrálnunk, aki ha nem is szuper, de különleges képességekkel rendelkezik, és közben bánatos arcot vág. Jobb demokráciákban Attila temetése óta bevett szokás, hogy ha egy kormányprogram (jelen esetben nyilván a Marcona Projekt) csődöt mond, minden résztvevőt bele kell lőni a helyileg aktuális folyóba, itt sincs ez másképp. Edward Nortonnak sikerül szinte mindenkit kiirtania a technika összes vívmányával felszerelt köz-

Akit érdekelnek a film készítését övező kulisszatitkok, az lapozza fel az augusztusi FilmMagazint, ahol 5 oldalas háttércikket talál a témáról!

>> A BOURNE-SOROZAT

ÖSZSZES RÉSZÉT ISMERŐ SZAKEMBEREK SZERINT A HAGYATÉK SORSÁT AZ PECSÉTELTE MEG, HOGY A KELLEMESEN BŐBESZÉDŰ FORGATÓKÖNYVÍRÓ , TONY GILROY MELLÉ NEM SIKERÜLT TALÁLNI EGY IGAZI AKCIÓFILM-RENDEZŐT. <<

pontból irányítva az eseményeket, kivéve persze a főhőst, illetve a kormányprogram tudományos részéért felelős team egyik orvosnőjét (remélem figyeli a kedves olvasó, ahogy minden erőmet bevetve igyekszem nem spoilerezni...), akit Rachel Weisz alakít. Közben időnként felmutatják Matt Damon fényképét is, gondolom alkalmanként kétszázezer dollárért, valamiből szegény Matt Damonnak (-nek?) is meg kell élni.

Mármost a problémák ott kezdődnek, mikor a marcona és a doktornő végre egymásra talál (szigorúan szakmailag), az utóbbi megoldja az előbbi orvosi problémáit, hosszasan elmagyarázzák nekünk mindennek a biológiai meg a politikai hátterét, és imígyen kiművelve végre megtekinthetnénk a gaz kormányhivatal leleplezését és Edward Norton látványos seggberugdosását. Ekkor ugyanis a film háromnegyedénél járunk. A filmkészítők gondolom szintén csak ek-

kor pillantottak az órájukra, hogy aztán mérgezett egérként rohangálva zsolozsmázzák minden dramaturgok miatyánkját („Én istenem, jó istenem, csak egy klisét súgj most nekem, tedd meg, és majd úgy szeretlek, stáblistán is élre teszlek”). De nem súgott a piszok, illetve amit súgott, az nyilvánvalóan nem a megfelelő klisé volt. A sztori tehát azt a kétségtelenül váratlan fordulatot veszi, hogy megjelenik LARX3, a ferdeszemű terminátor (Louis Oza-

FilmMagazin / 21

KRITIKA

wa Changchien), akivel a főhősök fél óráig kergetőznek vadabbnál vadabb akciójelenetek közepette (a jóemberről mindösszesen annyit lehet tudni, hogy génsebészetileg érzelemmentessé tették, de ezzel egyrészt az a bajom, hogy akkor miért lesz dühös, mikor a harag is egy érzelem a sokból, másrészt pedig az, hogy addig rendben, hogy a mocsadék gyilkos lassítás nélkül átmotorozik a családanyákon, miközben a rendes gyilkos megpróbálja kikerülni őket, de a rendes gyilkos is egymásba ugraszt vagy hatszáz autót a forgalmas bekötőúton, gyaníthatóan nagyobb tömegek halálát okozva, akkor meg hol az igazság?...). És egyszer csak az egész maszlag közepén képletesen szólva legördül a függöny, a B. Közönség mehet meginni a ciderét (ejcsd: szájderét). Hát szemétség. Most akkor mi lesz az Edward Nortonnal?

22 / FilmMagazin

A Bourne-sorozat összes részét ismerő szakemberek szerint a Hagyaték sorsát az pecsételte meg, hogy a kellemesen bőbeszédű forgatókönyvíró, Tony Gilroy mellé nem sikerült találni egy igazi akciófilm-rendezőt, amilyen pl. az előző két rész direktora, Paul Greengrass volt (aki gondolom egészen pontosan tudta, hogy a filmipar nem olyan, mint az óriáskerék, mert itt a csúcson kell kiszállni). Gilroy mint saját maga rendezője remekül bevált a Michael Claytonban, viszont itt, ahol a népek valamivel több akciót vártak volna, az egyszemélyes páros nem annyira szerencsés.

Ezek után akár falhoz is vághattam volna az ajándék cidert (Aha. Ja. Persze.) ha Jeremy Renner nem játszik olyan jól. Ez már csak azért is a meglepetés erejével ért, mert ehhez hasonló filmekben azért nem nagyon van mit eljátszani. Renner

(aki pl. a Bosszúállókból Sólyomszemként lehet ismerős) arcilag eleve úgy néz ki, mint az egyszeri Béla sógor, aki váratlanul az események forgatagában találta magát, de kellős középen, márpedig az ember gyakorta sokkal szívesebben szurkol egy hétköznapi arcnak, mint a makulátlan frizurájú izomkolosszusnak (valószínűleg a kopasz, szőrös, buszvezető-trikós Bruce Willisnek is ezért sikerült olyan sokszor és drágán adnia az életét). Előnyös fizikai adottságai mellett ráadásul Renner kiváló érzékkel, épp a kellő visszafogottsággal szenved, nők szíve azonnal megtelik irgalmas malaszttal, férfiak még véletlenül se buzizzák le csuklóból. Roppant ügyes. Rachel Weisszel is remekül kiegészítik egymást, és a filmnek kedves húzása, hogy nem esnek egymásba első látásra ivarilag, ami fura is lenne a fene nagy golyózáporban.

A jövőben nem elképzelhetetlen olyan Bourne-film sem, amiben Jeremy Renner és Matt Damon egymást segítve küzdenek az életbemaradásért.

RENNER KÉSZ KASZKADŐR Mindenki meglepődött A Bourne hagyaték forgatásán, a főszereplő Jeremy Renner ugyanis jobbnak bizonyult a legtöbb kaszkadőrnél. Ilyen produkcióknál a stúdió nem örül, ha a sztár a testi épségét kockáztatja, Renner azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha egy mód van rá, ő akar leugrani a háztetőről, és ő szeretne kiugrani a felrobbanó autóból. „Elképesztő, ahogy üt, rúg, fut, ugrik, motorozik - meséli Tony Gilroy rendező. - Annyira belejött, hogy minden reggel azzal keltem: na most hívnak a kaszkadőrök szakszervezetétől, hogy állítsuk le a srácot, mert elveszi a profik kenyerét.” (UIP-Duna Film)

Edward Nortont igen tehetséges színésznek tartom, bár nem sikerül úgy lejátszania az üldözöttet a vászonról, mint tette azt annak idején Tommy Lee Jones a Harrison Forddal. Egyébként valószínűleg azért nem, mert az üldözés technikai részletei annyira érdekesek, hogy az ember inkább arra figyel, mint Nortonra, akinek a szerepe többnyire abban merül ki, hogy mérges. A néző elgondolkodik – amerikai kémesüldözős filmek során nem először – hogy vajon mennyi igaz abból, hogy a Kanadai Erdészeti Minisztérium rókaszámláló műholdjával és egy zsebszámológéppel egy másodéves műegyetemista is bárhol megtalálhat minket, mennyire tudja befolyásolni a tömegeket a médiában ügyesen elhelyezett hírecske, csakugyan léteznek-e olyan kormányhivatalok Amerikában, akik a CIA-t „hülye kis pöcsök gyülekezetének” titulálhat-

ják, és hasonlók. A perspektíva kissé riasztó, de gondolom annak is volt szánva. Külön szeretném megdicsérni az alkotókat a valódi farkasok használatáért. Én lennék az utolsó, aki a CGI-ra és rokonaira követ vet, de nagyon szokta csípni a szememet, mikor olcsón beszerezhető, relatíve jól idomítható állatok helyett megpróbálnak nekem eladni valamilyen háromdésített figurát, mint vérszomjas fenevadat. Nekem, akciófilmekben nem annyira járatos gyönge nőnek a motorbiciklis üldözési jelentek is nagyon tetszettek.

Tapasztaltabbaknak lehet nyugodtan hörögni, hogy „hööööö-hüüüüü, elcsépelt, uncsi, xar”, szerintem akkor is látványos dolgokat műveltek, az már más kérdés, hogy ha nem kapkodják jobbra-balra a kamerát, mint az agybeteg az „élethűbb” hatás kedvéért, akkor még ennél is de sokkal élvezetesebb lett volna az

egész, és nem csinálják hiába a mutatványok hatvan százalékát.

Továbbra is nagyon utálom azt, amit már az Amerika kapitányban is gyűlöltem, amikor egy szórakoztató, egészen jól induló filmnek nem csinálnak végét. Az Amerika kapitány esetében ez még magyarázható (ha nem is indokolható) volt azzal, hogy a vak jósnő papagája a forgatás felénél kihúzta a planétás dobozból a „lesz egy baromi sikeres folytatás” kártyát, ezért az ötleteket inkább oda csoportosították át. De itt mégis miben reménykedtek? Hogy lesz egy ötödik Bourne film? Ki a bánat lesz arra kíváncsi, elvtársak?

65% Stáblista Rendező: Tony Gilroy Főszereplők: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. szeptember 6.

FilmMagazin / 23

KRITIKA

HÁZ AZ ERDŐ MÉLYÉN A horrorfilmek kritikája. Írta: Sanya08

N

emrégiben megnéztem, hogy Joss Whedon a Bosszúállók mellett idén még mit tett le az asztalra. Szerencsésnek tarthatom magamat abból a szempontból, hogy úgy ültem le megnézni a Ház az erdő mélyén-t, hogy semmit se tudtam róla. Oké, annyit tudtam, hogy van egy kabin az erdőben, meg fiatalok, de kb. ennyi. Mivel már a legelső trailernél figyelmeztettek hogy meg ne nézzem ha jót akarok magamnak, nem is néztem és a többit sem, a kritikákkal is vigyáztam nehogy lelőjenek valamit. Nem is lőttek. Szűzen ültem le meglesni Drew Goddard alkotását és annak rendje meg módja szerint szépen meg is lepett engem.

Na most, nekem gőzöm nem volt arról, mivel állok szemben. Én azt hittem ez egy full-on horror lesz, az évtized legfélelmetesebb mesterműve, ehelyett kaptam egy komédiát vagy szatírát a legjobb elkoptatott horrorfilmes klisékkel amit ember látott. Mindnyájan tudjuk a sztorit.

Vagy mégsem? Így szól hozzánk a

24 / FilmMagazin

film poszterén látható szöveg, és tényleg… Végigjárja azt az utat amit a Péntek 13 meg társai végigjártak csak megfejeli egy csavarral. Ez a slusszpoén, ez benne a pláne, meg az hogy amilyen szorgosan felmondja a zsáner szabályait, olyanynyira sunyi módon meg is mondja a maga véleményét az egészről. Kritikát mond rólunk a nézőről, a rendszerről, a műfajról és minden egyébről. Teszi ezt hasonló sikerrel mint mondjuk anno a Sikoly tette, ironikusan és halálviccesen, de míg előbbi film rengeteg másik filmet kiszült magából (melyek mellőzték az iróniát és halálkomolyan vették magukat), addig kétlem hogy a Ház az erdő mélyén ugyanígy jár majd.

Képtelenség ezt a filmet utánozni, trend ebből nem lesz, de ez benne a szép. Iszonyatosan kreatív megoldásokat találhatunk benne, ötletesen csűri-csavarja a dolgokat, hogy azt a végén a totális poklot szabadítsa ránk. És még kapunk egy cameót is, amit jómagam nagyra értékeltem.

Szóval az egész bitang jól fel van

építve, tudatosan és okosan, vigyázva arra hogy azért mindent ne magyarázzanak meg, egy csomó kérdőjelet kapunk a végén. De ez így van rendjén. Nem kell mindenre választ kapnunk, jó az ha utána tudunk elméleteket gyártani.

Félelmet és suspense-t tehát nem tartogat számunkra ez a film, de más meglepetéseket és őrülten jó poénokat annál inkább. Joss Whedon bizonyította hogy a moziban igenis ott a helye. Ha esetleg valakit nem győzött volna meg a Bosszúállók, akkor talán ez. Hátha.

90% Stáblista Rendező: Joss Whedon Főszereplők: Kristen Connolly, Chris Hemsworth, Fran Kranz Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, szeptember 26-tól

KRITIKA

THE EXPENDABLES - A FELÁLDOZHATÓK 2 “Rest in pieces.” Írta: Sanya08

H

osszú út áll ezek mögött az arcok mögött, annyi szent.

Legalábbis a legtöbbjüket nézve, nem számítva most az aranyifjakat, mint Statham, Crews vagy Couture. De ha azt nézzük, hogy Sly, Schwarzi, Willis vagy Lundgren miken mentek keresztül a pályafutásuk kezdete óta… Nos van ám itt karrier. Voltak hullámvölgyek persze, nem is kevés. Valahogy mindannyiuknak betett a kilencvenes évek, kinek így, kinek úgy, és mindnyájan kerültek olyan helyzetbe, hogy teljesen mást vártak tőlük, mint amit kellett volna. Beletuszkolták némelyiket idióta komédiákba (Állj, vagy lő a mamám; Junior), az évezred vége felé pedig hanyatlott tényleg a karrierjük. Stallone hirtelen béna thrillerekben találta magát, amikre senki nem volt kíváncsi,

26 / FilmMagazin

Schwarzi újramelegítette ugyan a Terminator-szériát, de azon kívül…

Hatodik napon? Ítéletnap? Egyik se váltotta meg a világot. Az egyik ok az lehet, hogy a rendszer megváltozott. Hirtelen mások számítottak akcióhősöknek, az izomkolosszusok kikerültek a járdára, és jöttek helyettük a fiatalok. Jött Keanu Reeves.

Matt Damon. Tom Cruise. Hé, még Nicolas Cage is, a röhejesen hosszú hajával a Con Air-ben. Na, mondjuk ki: leáldozott nekik. Ezért is volt isteni ajándék az akciófilmek rajongói számára az, amikor Sly előjött a Rambo negyedik részével. Széllel szembe hugyozott és nem lett olyan még a nadrágja szára se. Tökös, véres és brutális akciófilm volt. Aztán a Feláldozhatók című – csúnyán mondva – nyugdíjas találkozójával pedig szintúgy egy letűnt kort szere-

tett volna újraéleszteni, feltámasztani… Több-kevesebb sikerrel, fogjuk rá. Én mondjuk imádtam a hibáival együtt, de tény ami tény, hogy nem nevezhető igazán jó filmnek. Még az akciók is, helyenként rosszul voltak vágva, a potenciálisan epikus Lundgren-Li harc kissé silány lett.

Mégis, jó volt látni ezeket az arcokat együtt. Jó volt látni azt a törődést, azt az elkötelezettséget és lelkesedést, hogy végre valaki igyekszik visszahozni az élvonalba az igazi akciót. Amikor a hősök vért izzadnak, ólmot köpnek és sört isznak.

Mert az férfias. Ennyi.

De elég a mellébeszélésből, azért vagyok itt, hogy leírjam azt, szerintem milyen lett a második rész. Ha azt írtam az első részre, hogy hibáival együtt imádtam, akkor nem tudom miként fejezzem ki magam a

Chuck Norris-nak volt egy kis összetűzése a többiekkel a korhatár-besorolás miatt, így ha készül harmadik rész, ő nem biztos hogy benne lesz.

FELÁLDOZHATÓK NŐI MÁSA Nagy sikert aratott az idős akcióhősők mindent elsöprő lendülete, de képzeljük el a véres leszámolásokat női főszereplőkkel. A dolognak van valóságalapja, ugyanis az 1984 Private Defense Contractors állítólag már be is rendelte a forgatókönyvet, sőt már színészeket is keresnek és az sem kizárt, hogy a rendezői székbe is a gyengébbik nem egyik képviselője kerül (mondjuk Kathryne Bigelow?). Érdekes ötlet, szerkesztőségünk férfi tagjai nagy örömmel fogadnák a filmet, csak ne Álomháború-féle zagyvaság legyen!

folytatást illetően. Nyilván imádtam, sőt k*rvára imádtam minden egyes percét, és minden előzetes félelmem alaptalan volt. Nem, aki csavaros sztorit kíván látni, az megint csalódni fog, mert szó nincsen arról.

Arról van szó, hogy Stallone és bandája így második alkalommal olyan mértékű pusztítást hajt végre, hogy én azt kéjes örömmel néztem. Arról van szó, hogy már a nyitó akciójelenet hátborzongatóan nagyszerű volt, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Minden repül a levegőbe, mindent szétszakít az ólom és duzzad a vászon a férfias erőfitogtatástól. Működik a csapatdinamika, egyszerűen tényleg olyan nyitány volt ez, mely kenterbe verte az első rész valamennyi akcióját, meg úgy e-

gyébként, régen láthattunk ilyet nagyvásznon. Jet Li serpenyőkkel ütötte az ellent, közben Lundgren géppityuval szaggatta a többieket, miközben azt üvölti: “Dögöljetek meg!” Simon West úgy vezényelte le mindezt, hogy mellőzte a shaky cam -et, klasszikus módon vette fel az eksönt, és tisztán lehetett látni mindent. Gyönyörű volt. Ez majd’ 20 perces prológus megadta az alaphangot. Vicces, önmagát kigúnyolni nem félő, férfias akciómóka. És akkor Van Damme még be se jött a képbe, aki láthatóan hatalmas örömmel játszotta a főellenséget, aki plutóniummal akarja felborítani a világ egyensúlyát. Az ő játékideje ugyan kb. ott mozog, ahol Eric Robertsé az első részben, de hasonlóan zseniális és emlékezetes, az ember csak azt sajnálja, hogy nem volt benne többet. De benne volt, és ennek már a puszta ténye nagy szám.

Ami elmondható még a filmről az az, hogy mellőz minden mellébeszélést. Még ha drámaira is fordulnak a dolgok, egy szempillantás alatt viszszavált az egész férfiasan badass üzemmódba. A humor ugyan néhány helyen erőltetettnek hatott, de nem számít, nem sokat vont le az értékéből a filmnek, legalábbis számomra. Különben is, akkora attitűddel rendelkeznek ezek a férfiak, hogy ki a szart érdekel, ha néhány helyen félrecsúszik a film? Végzik a seggrúgást, ahogyan azt kell, a végén pedig sörrel koccintanak és tovarepülnek. Mert ez a dolguk, és mi így szeretjük őket látni.

Francba is, a Feláldozhatók 2 szanaszét rúgta a valagamat. Kenterbe verte simán az első részt, akcióival lehengerelt, egész egyszerűen fantasztikusan jót szórakoztam rajta.

Megmutatták ezek a fickók, hogy hogyan is kell akciót csinálni. Lehet tőlük tanulni, fiatalok!

90% Stáblista Rendező: Simon West Főszereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham, Bruce Willis Forgalmazó: Pro Video Film Hazai premier időpontja: 2012. augusztus 30.

FilmMagazin / 27

KRITIKA

AZ EMLÉKMÁS Philip K. Dick “We Can Remember It For You Wholesale” című regényéből, illetve rövid novellájából már készült egyszer film 1990-ben Total Recall címmel. (Illetve ’99-ben egy 22 részes tévésorozat is.) A Paul Verhoeven rendezte film Arnold Schwarzenegger főszereplésével nagyon jól sikerült, talán nem túlzás szinte sci-fi klasszikusként emlegetni.

Nos, idén ennek is elkészült a remake-je, ami talán nem is igazi remake, hiszen az új Total Recall nem a ’90-es film újrafeldolgozása, hanem a regény egy újabb adaptációja. Írta: Kóczy

A

21. század végén járunk. A nukleáris háborúk után az élhető terület a legnagyobb érték a Földön. Két nagy hatalom maradt. Az Egyesült Brit Szövetség, és a Gyarmat. A kettőt a könnyű utazás érdekében egy a Föld magján áthaladó gyors szállítóeszköz, a Transz biztosítja. Douglas Quaid (Colin Farrell) a Gyarmaton él feleségével Lorival (Kate Beckinsale) és gyári munkásként dolgozik a Szövetségben. Úgy érzi, hogy hiányzik valami izgalom vagy változatosság az életéből, ezért ellátogat a Rekall

28 / FilmMagazin

nevű céghez, hogy egy úgynevezett emlékutazáson vegyen részt. Ám innentől kezdve Doug élete a feje tetejére áll. Üldözni kezdik, még a saját felesége is meg akarja ölni.

Kiderül ugyanis, hogy Doug egész élete, vagyis amit annak hitt nem más, mint csupán beültetett emlékek, neki pedig menekülnie kell, és közben kideríteni, hogy kik üldözik és miért, és ami a legfontosabb, hogy ki ő valójában… Ahogy már fentebb írtam, a film tulajdonképpen nem a ’90-es filmet dolgozza fel újra, hanem magát a regényt. Mivel

azonban a két film címe ugyanaz, lehetetlen nem összehasonlítani a kettőt, noha a történet és karakterek tekintetében például több lényeges ponton van eltérés. Például még a ’90-es filmnek nagyon fontos része volt a Marsra utazás, ez a mostani változatból teljesen kimaradt. De kimaradt pl. Richter karaktere is (akit anno Michael Ironside alakított).

Ennek ellenére vicces módon több jelenetben is utalgatnak az eredeti filmre ami azért jópofa dolog. Ezzel együtt azért egész végig ott motoszkál a kérdés ilyenkor az ember

A filmet Len Wiseman rendezte, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Underworld első kettő, vagy a Die Hard negyedik része.

agyában, miközben nézi a filmet, hogy tulajdonképpen kellett-e nekünk ez? Hiszen alig 22 éves az eredeti, ráadásul igencsak népszerű film, ergo a filmrajongók közül biztos sokan látták azt. Aki pedig látta, annak ez a film semmilyen meglepetést nem fog okozni, hiszen ha a történetben több ponton is van eltérés, azért a lényegi elemekben nem igen van változás. Én is láttam mindkét filmet, és szerintem ezúttal kicsit leegyszerűsítették az egészet. Kevesebb volt a fordulat. Ami persze nyilván még különbség, hogy a mostani technológiával egy jóval látványosabb filmet lehet összedobni, mint anno 22 éve. Ezzel a résszel nem is volt probléma, mint ahogy az akciójelenetekkel sem, amik szintén nagyon jók voltak és a mennyiségre sem lehet panasz. És tulajdonképpen működik is a film, csak a Total Recall címről az embernek mégiscsak a ’90-es Schwarzenegger mozi ugrik be először és ahhoz viszonyítja elvárásait, és bizony összességében az új verzió elmarad attól.

Nekem legalábbis nem nyújtott anynyira maradandó élményt, mint anno amikor az eredetit először láttam.

Persze kérdés, hogy aki esetleg ezt a változatot látja először az hogyan vélekedik majd minderről.

COLIN FARRELL JÓ APA Colin Farrell új filmjében bebizonyítja, hogy igen kemény fából faragták: a film szinte megállás nélkül zajló akciójeleneteiben – jórészt kaszkadőrök segítsége nélkül – rengeteget verekszik, fut, zuhan, repül. A film elképesztő tempót diktál, és ő mindezt remekül bírja. Pedig fia, James miatt egyre szelídebb, csendesebb ember lett. Legalább is igyekszik, hogy az legyen. – James segített rajtam, mert az életemnek, abban a szakaszában, amikor képtelen voltam vigyázni magamra, ott volt ő, hogy vigyázzak rá – vallotta be a színész a Men’s Health magazin újságírójának. Amióta megszületett a fia, próbálja kerülni a káromkodást, és józanul, egyre visszavonultabban él. – Apja és jó haverja szeretnék lenni a fiamnak – mondta a 36 éves színész elsőszülöttjéről, aki egy nagyon ritka, genetikai eredetű betegségben szenved. (InterCom)

A színészekkel viszont nem volt gond. Colin Farrell abszolút jól hozza a múltját kereső Douglas Quaid figuráját, és az akciójelenetekben is kitűnően megállja a helyét. A női főszereplőknek ahogy az eredeti filmben úgy most is nagy szerepük volt. Ezúttal Kate Beckinsale és Jessica Biel domborítottak a főhős oldalán (illetve ellene), akikkel sem színésznőként sem eyecandy szempontból nincsen semmi probléma.

Negatív oldalon Bryan Cranston tűnt fel, aki a Breaking Bad című sorozat sikere óta egyre több szerepet kap mozifilmekben is. De mellékszerepekben még Bill Nighy, Bokeem Woodbine, John Cho és Will Yun Lee is láthatóak voltak.

Összességében azt mondom, hogy végül is nem lett rossz film ez,de azért ha azt mondják, hogy Total Recall, nekem továbbra is Paul Verhoeven és Arnold Schwarzenegger filmje fog először beugrani.

65% Stáblista Rendező: Len Wiseman Főszereplők: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. augusztus 16.

FilmMagazin / 29

KRITIKA

RÓMÁNAK SZERETETTEL Woody Allen Rómába ment Írta: Sanya08

N

a megérkezett az idei W.A.adagunk is. London, Barcelona és Párizst követően kedvenc neurotikusunk ezúttal Rómát pécézte ki legújabb filmjének helyszínéül. Ezúttal sokkal humorosabbra vette a figurát mint legutóbb, kevésbé tündérmesei jellegű alkotást tett le az asztalra, inkább a harsány olasz komédiáknak kívánt ezzel emlékművet állítani, illetve igyekezte kifejezni az irántuk való tiszteletét. Mondhatnánk hogy epizodikus, de sokkalta inkább több szálon futó sztorit hozott nekünk.

Természetesen a középpontban ismét a szerelem áll, illetve a párkapcsolatok bonyolultsága, ezekhez pedig írt a Mester sztorit is (mármint sztorikat), amelyekhez leszerződte-

30 / FilmMagazin

tett egy csomó rangos színészt. Láthatjuk itt Alec Baldwin-t, mint egyfajta mentorát Jesse Eisenberg karakterének, aztán itt van Ellen Page, akiről el kell hinnünk hogy igazi csábító femme fatale (nyilván a film tudatában van annak hogy ez így elsőre hihetetlen, de a végére azért elhisszük neki), Judy Davies, a nagy olasz komikus Roberto Beningni és még maga Woody Allen is tiszteletét teszi. Mindezeket figyelembe véve azt kell mondjam, hogy én az első fél órát kb. csalódva néztem. Igen, csalódva. Tekintve, hogy én vagyok az egyik legnagyobb tisztelője és rajongója a direktornak, ez nagyon nagy szó. Valahogy a poénok nem mindig voltak olyan ütősek, és nem éreztem azt az átütő energiát, azt a

Itthon nagyon sikeres Woody Allen új filmje, másfél hét alatt 20.000 nézővel büszkélkedhet, ami kitűnőnek mondható egy art mozi esetében.

kreatív energiát, ami oly jellemző Allen produkcióira. Mert lássuk be: a Banánköztársaság továbbra is minden idők egyik legviccesebb filmje, ahogyan az Annie Hall-ban is olyan poénok vannak, hogy fetrengünk a röhögéstől. Itt az a helyzet, hogy egyik üt, másik félrecsúszik. Van ilyen persze, aki minden évben csinál egy filmet, attól nem várhatunk el mindig mesterművet. Egész egyszerűen képtelenség.

A Rómának szeretettel igazi vintage W.A., jó és rossz szempontból is. Egyrészt, a filmben szereplő Allen karaktere egy az egyben majdhogynem ugyanaz, mint amiket eddig is játszott. Már az első jelenete

is klasszikus, ahogyan idegeskedik a repülőn, leszögezhetjük, igen: ez a fickó semmit nem változott. Aztán a párkapcsolatok bemutatása, azoknak az összetettsége, a szex, a neurotikus csajszi aki sokat beszél és szexuális nagyon, meg a szórakoztatóiparnak mutatott fricska, mindmind ismerős motívumok már, ha a direktor filmográfiáját nézzük. Némelyikük ugyan elég fáradtnak hat itt, de azért így is kellőképpen szórakoztatóak és azért jut ide is egynéhány remek ötlet (opera a zuhany alatt, zseniális), a végére pedig már egészen alakulnak a dolgok. Sajnos azonban úgy éreztem, hogy maga Róma nem mutatja meg olyan mar-

kánsan az arculatát, ahogyan Párizs tette az Éjfélkor Párizsban című film filmben, sokkal inkább a sztorikra lett összpontosítva, nem lépett elő főszereplőül az örök város. Ezt kicsit sajnáltam. Összességében véve, ez egy kevésbé remek Allen-mozi. Ettől függetlenül vállalható és szórakoztató, semmiképpen nem rossz. Csak nem annyira zseniális, mint mondjuk az előző filmje. Persze ha azt nézzük, hogy az azelőtti filmjére (Férfit látok álmaidban) is azt mondtam hogy kevésbé remek, akkor most feltételezhetően jön majd egy újabb klasszik.

65% Stáblista Rendező: Woody Allen Főszereplők: Woody Allen, Ellen Page, Jesse Eisenberg Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2012. augusztus 30.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

TED - MÁSVÉLEMÉNY Előző számunkban már olvashattatok egy Ted kritikát, ám ahogy azt megígértük - a szélsőséges megítélés miatt - most ismét visszatérünk rá. Íme! Írta: Komma Olívia

K

önnyed, laza, szórakoztató.

Azoknak is merem ajánlani, akik általában ódzkodnak a beszélő állatoktól (plüssmackótól).

Vígjátékok esetében gyakori, hogy az ember kínosan érzi magát egyegy jelenet láttán, annyira erőltetik a (sokszor gyenge) poénokat. Ebben az esetben ettől nem kell félnünk, a film készítői értenek a dolgukhoz, tudják, hogyan kell komédiát készíteni. A történet főszereplője, a nyolc éves John Bennett végtelenül magányos gyermek, akinek teljesül leghőbb vágya, életre kel egyetlen barátja, Ted, a plüssmackó. A rendkívüli esemény híre körbejárja Amerikát, a maci híres lesz, de soha nem feledkezik meg a legjobb pajtásáról.

Együtt nézik a nyolcvanas, kilencvenes évek sorozatait, elválaszthatatlanok és minden programot kettesben csinálnak.

32 / FilmMagazin

A mese 27 évvel később folytatódik, főhősünk (Mark Wahlberg) 35 éves, komoly barátnője van Lori Collins személyében (Mila Kunis), ám ő még mindig az exceleb macival füvezik és tévézik a kanapén. A sztori innentől lesz "átlagos": a barátnőnek igazi férfira van szüksége, akinek céljai vannak az életben és képes kiszakadni gyermeki pajtása bűvköréből. John mindent megtesz, hogy megfeleljen Lorinak, ami nem könynyű egy olyan vagány mackóval az oldalán, akinek felhőtlen gyermekkori éveit köszönheti. Innen a bonyodalom, az örök dilemma, össze lehet e egyeztetni a feltétlen barátságot a párkapcsolat elvárásaival, vagy valamelyiket fel kell adni? Ne legyünk szigorúak a történetet illetően, ritka az olyan vígjáték, ahol nem a szerelem és az abból fakadó nehézségek állnak a középpontban. Szerintem

ezzel nincs is semmi baj, a lényeg, hogy a körítés jó legyen. Ted figurája zseniális, stílusa meglehetősen eltér a klasszikus plüssmackó sztereotípiától. Szókimondó, piszkosszájú, megbotránkoztató, mégis imádnivaló. A Family Guy alkotóitól másra nem is számíthatunk. Szintén örömteli tény, hogy a film főszereplői tökéletesen megfelelnek az elvárásoknak (már amennyiben az ember elvárja, hogy a színészek jól játszanak). A mai 30-as korosztályból kikerülő nézők (kiváltképp a férfiak) még némi nosztalgiával vegyes együttérzést is felfedezhetnek magukban a film megtekintése közben.

Hogy miért? Majd kiderül. Mindenkinek érdemes megnézni, garantáltan másképp látjuk majd a saját macinkat, ha hazaértünk.

75% Stáblista Rendező: Seth MacFarlane Főszereplők: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Giovanni Ribsi Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. augusztus 23.

FILMKLASSZIKUS

PERSONA Ingmar Bergman az abszolút kedvenceim közé tartozik. Írta: Sanya08

T

alán ő a világ legjobb filmkészítője, mert tényleg filmeket készített, amik szóltak is valamiről, és olyan képi világot teremtett a filmjeinek, ami teljesen utánozhatatlan, egyedi, és emlékezetes. Mikor is volt az első Bergmanélményem? Először pár éve láttam a Hetedik pecsét-et, még gyerekfejjel.

Akkor persze még nem voltam teljesen lenyűgözve tőle, nem akkor kattantam rá, de az volt az első találkozásom. Aztán pár év múlva újra láttam, akkor már kezdett világosodni, hogy ez az ember nagy ász. Aztán láttam a Nap vége című dolgozatát, az már nagyon bejött. Kicsit szürreális volt, de ugyanakkor baromi szép.

Főleg az operatőri munka tetszett.

34 / FilmMagazin

De az igazi szerelem akkor kezdődött, amikor láttam a Jelenetek egy házasságból-t. Most biztos furcsán néztek, hogy én – egy 20 éves srác – hogy a pokolba csíphet egy olyan filmet, amiben elejétől végéig azt látjuk, hogy egy házaspár miként szereti egymást, majd miként gyűlöli meg egyik a másikat, hogyan alázzák meg egymást. Nem tudom, én már csak ilyen beteg ember vagyok, vagy nem tudom hogy mondjam.

Különc, igen ez a legjobb kifejezés.

Na, szóval a Jelenetek egy házasságból piszkosul tetszett, mert realisztikus volt, és kemény, cseppet sem szépítette meg a helyzetet, amit bemutatott, nem hiába, hát Bergman előtte rengeteget beszélt

egy valódi házaspárral, részben róluk mintázta. De hülye vagyok, nem erről kéne most írnom, csak el akartam mondani, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ennyire megszeressem Ingmar-t. Büszkén mondhatom el magamról, hogy láttam már néhány filmjét a Mesternek, és remélem a jövőben még többet láthatok.

A Persona két nőről szól. Vagy egy nőről? Van Vogler és van Alma.

Vogler egy színésznő, aki egyik nap úgy dönt, hogy teljes némaságba burkolózik, ezért kórházba viszik őt, mert azt hiszik, valami baja van.

Kiderül hogy lelki problémák vannak, vagyis inkább csak sejtik, ezért elküldik egy nyaralóba egy nővérrel együtt. A film nagy része ott játszó-

dik. A nővér megnyílik előtte, a színésznő nem szól egy árva szót sem, csak mosolyog, hallgat és figyel.

Nem állítom, hogy értettem a filmet. Kb. akkora rébusz, mintha David Lynch rendezte volna. Roppant bizarr, a nyitójelenet, azzal a falloszszal pedig már megadja az alaphangulatot. Ez nem egy matinémozi, ez… Ez egy baromi szürreális, enyhén nyomasztó de kegyetlenül szép film. A szépséget most esztétikailag értem, mert itt is olyan képi világ lett varázsolva, hogy elakadt a lélegzetem. Persze, nem kell olyan nagyszabásúra gondolni, hanem arcokra fekete-fehérben. De Bergman volt a legjobb a szakmában, ha nőkről volt szó. Nem csak a nők lelkét értette

meg (mondom ezt mint fiú, ajjaj már megint okoskodok), hanem az arcukat is istentelenül szépen fényképezte (oké, nem Bergman hanem az operatőre Sven Nykvist). Egyszerűen mocskosul szép, minden egyes beállítás mintha egy festmény vagy fénykép volna. Ez az egyik. A másik a színészi alakítások. A két nő itt a lényeg. Liv Ulmann és Bibi Andersson. Van a filmben egy jelenet, ami nagyon tetszett (igazából az egész úgy ahogy van nagyon tetszett, na mindegy), amikor Alma nővér kibontakozik, és elmeséli Vogler-nek egy régi kis kilengését, egy gruppenszex esetét. Csak beszél és beszél, majdhogynem teljes részletességgel elmeséli az egész

jelenetet látjuk lelki szemeink előtt, és ezt a színészi játéknak és a szövegnek köszönhető. Óriási teljesítmény! Mindvégig a nő arcát nézzük, ahogy beszél. Imádom az ilyen és ehhez hasonlóan megkomponált jeleneteket.

A vége eléggé kérdőjel, nincs minden megmagyarázva, de ez így van jól. Nem kell mindent magyarázni.

Lehet elméleteket gyártani, lehet találgatni hogy mi mit jelent, lehet szimbólumokat keresni, lehet fejtegetni. Az viszont kétségbevonhatatlan, hogy ez Ingmar Bergman egyik legjobb filmje, úgy értem a top 5-ben lazán benne van. És minden idők egyik legjobbja. Nincs mese, ezt látni kell!

FilmMagazin / 35

FILMKLASSZIKUS

CASABLANCA Az amerikai filmtörténelem legnagyobb klasszikusa! Írta: Sanya08

E

z az 1942-es születésű film a magyar származású Michael Curtiz alkotása, rövid időn belül minden idők egyik legjobb romantikus filmjeként írta be magát a filmes történelemkönyvekbe, pedig eleinte nem volt más, mint egy újabb stúdió-produkció, 1 az 50 közül, ahogy mondta az egyik illetékes.

Egy újabb romantikus filmecske néhány sztárral, intrikával, fordulattal, gyilkossággal, sok cigarettázással és egy őrjítően szomorú, de mégis kielégítő befejezéssel, na meg némi humorral. Minden adott egy remek filmhez, és most már az sem kérdéses, hogy miért vált klasszikussá. A Casablanca a második világháború alatt játszódik, a fő helyszín egy casablancai bár, Rick kávézója, ahová betér mindenki, aki Amerikába akar jutni. „Mindenki Rick-hez megy”. Így szólt a film címe eredetileg. Oda megy mindenki, aki menekül a hatóságok elől, odamegy mindenki, aki tart valahová. Szerelmesek, bűnözők, itt megtalálod mindet! A főhősünk Rick, egy rettenetesen cinikus, ámbár szívében mégiscsak szentimentális figura, aki senkiért nem töri ki a nyakát, és nem vágyik másra, minthogy elhúzzon Casablancából, vissza Amerikába, ahonnan pár éve elmenekült. Terveit és aránylag nyugodalmas napjait aztán szépen megzavarja egy rég nem látott illető.

Ilsa Lund. Régi szerelem, pontosabban az egyetlen nő Rick életében. A Nő, akit teljes szívével szeretett, és aki elhagyta őt még régen, és aki most betér a bárjába egy férfivel az oldalán. A történet bonyolódik! Ha ez még nem volna elég, megjelenik a képben egy igazán ellenszenves náci tiszt, Strasser, aki figyeli Rick minden lépését, és aki el akarja kapni Ilsa férjét Viktor Lászlót, egy mozgalomnak a vezérét. Ilsa és Viktor azért megy Casablancába, mint mindenki más. Szökni akarnak, ha-

36 / FilmMagazin

mis menlevelekkel. Azonban a menlevelek Rick-nél vannak. Rick pedig nem akarja odaadni őket. Sértett büszkeség, összetört szív, alkoholba fojtja bánatát, és mi homályos flashback-ben látjuk szerelmes múltjukat, Párizsban töltött romantikus napjaikat. „A világ összes városának összes kocsmája közül pont az enyémbe toppan be.” Klasszikus cucc. Rick jobbján egy fekete bárzongorista, egy hűséges barát, Sam, aki ott van mindig hősünk mellett, amikor kell, követi mindenhová, balján pedig egy enyhén korrupt rendőrfőnök, Renault, aki a film egyik legklasszabb figurája, az egyik legszimpatikusabb alakja. A történet egy reptéren ér véget, könnyfakasztó finálé, győz a jó, és kezdődik egy csodálatos barátság.

Nem lehet kifejezni méltón szavakban, hogy mennyire jó ez a film.

Nem, nem jó: NAGYSZERŰ! Nem pusztán minden idők egyik legjobb romantikus filmje, hanem a filmtörténet egyik legnagyobb alkotása, amely sikeresen kiállta az idő próbáját, az a bizonyos vasfog nem fogott rajta, ma is ugyanolyan élvezetes film ez, ami annak köszönhető, hogy a történet abszolút időtlen, hiába van datálva, a színészek pedig szimplán tökéletesek. Ki ne szeretné a gyönyörű szép Ingrid Bergmant, ahogyan azt mondja: „Játszd, Sam!”. Meg amikor a sírva borul Bogie vállaira. És Humphrey Bogart örökké bánatos arca, ahogyan cigarettázik, ahogy részegre issza magát a szerelmi bánattól vezérelve, majd a film végén elsétál a rendőrfőnökkel. És Claude Raines! Úristen, hát Claude Raines! Mint Renault!

Hát az az ember zseniális! Az a karakter, az az arc, azok a szövegek!

Imádom! Ha ő nem lenne a filmben, lehet nem lenne ennyire jó. Nem mintha Bogie önmagában ne tenne fantasztikussá egy filmet, de azért

Claude Raines egy fontos hozzávaló a Casablancához.

Olyan film ez, amit az embernek látnia kell, ha filmrajongónak mondja magát. Olyan ez, mint mondjuk a kötelező olvasmányok. Az Egri csillagokat is el kell olvasnia mindenkinek, vagy a Kincskereső kisködmönt. Na, ez pont olyan. Hozzátartozik az alapműveltséghez. Nem lehet anélkül filmőrült a filmőrült, hogy ne ismerné azt az idézetet, hogy „Louie, I think this is a beginning of a beautiful friendship.” És ha valaki a Macskajaj-ra gondol, azt megverem! Mert tudjátok meg, az is innen szedte. Oké? Na, ezt tisztáztuk. Vagy ha valaki azt mondja neked: „Játszd újra, Sam.”, akkor egyből beugrik, hogy „áááháá, hát perszee, Casablanca”! Basszus, ezt nem lehet elégszer látni, ezt a filmet betéve kell tudni. Ez egy mestermű Az egyik legszebb… Hiába, hát az örök szerelem, hát annál bizony nincsen romantikusabb, főleg ha áldozatot hoznak benne. Istenem…

Most megyek és elérzékenyülök.

IDÉZETEK A FILMBŐL: Louis Renault kapitány: Miért pont Casablancába jött?

Rick Blaine: Az egészségem...A gyógyvizek miatt jöttem.

Louis Renault kapitány: Gyógy -vizek? A sivatagban vagyunk!

Rick Blaine: Félretájékoztattak...

Louis Renault kapitány: Régen töröm a fejem, hogy miért nem tér maga vissza Amerikába.

Meglépett valami pénzzel? Vagy megszöktette egy szenátor feleségét? Vagy megölt valakit?

Csoda romantikus lenne.

Rick Blaine: Eltalálta mind a hármat.

KÖV. HÓNAP

007 - SKYFALL M-et sötét múltja kísérti, Bondnak pedig bizonyítania kell felé tanúsított hűségét Az MI6 titkosszolgálat bajban van, 007-nek fel kell kutatnia és el kell pusztítania a fenyegető veszélyt - bármi áron.

ELRABOLVA 2.

A párizsi albán maffia már tudja: nagy hiba volt Brian Mills (Liam Neeson) lányát elrabolni. A halottaikat gyászolva most úgy készülnek bosszút állni, hogy magára a vérprofi volt CIA-ügynökre vadásznak. Ő azonban semmitől sem riad vissza, ha meg kell óvnia a szeretteit.

38 / FilmMagazin