Ai-PAS-kisokos

i n z a m l Bánta csak nem an s fizikáli t! lehe

A szülői elidegenítés mint kapcsolati zavar

felismerése és kezelése

Előszó Igazságügyi klinikai szakpszichológusként szakértői munkám során gyakran találkozom a gyermekétől különélő szülő vagy hozzátartozó kapcsolattartási nehézségeivel. A kapcsolattartási nehézségekből kialakuló kapcsolati zavar létező probléma. Érintettjei felnőttek és szülők, és a közöttük fennálló valós konfliktusok állnak a hátteré­ ben. A probléma felismeréséhez, pszichológiai kezeléséhez és tartós megoldásához komplex, különböző szociá­ lis és egészségügyi területeken dolgozó szakemberek együttműködő segítségére, továbbá joggyakorlásra lehet szükség.

A kiadvány megfelelő érzékenységgel mutatja be a kapcsolati zavar során létrejövő elidegenítő hatás kialaku­ lásának okát, annak jellemzőit és kezelését. A téma az utóbbi időben sokakat érint, ami kritikus állapotot ered­ ményez a szétszakadt családok kapcsolatainak működésében. A gyermekek kiszolgáltatott helyzetben élik meg a kapcsolattartási nehézséget, évtizedek telhetnek el amíg reális képet alkothatnak a körülöttük kialakult konflik­ tusokról.

A jelenség sajnálatos eredménye egyrészt a különélő szülő gyermekével való kapcsolati zavara és az abból adó­ dó pszichés működésbeli problémája, másrészt a gyermek érzelmi fejlődési nehézsége. A különélő szülőtől való elidegenítés nemcsak gyermekkorban okoz pszichés zavarokat, hanem felnőttkorban is eredményezhet identi­ tásválságot, nemi szerep elsajátítási nehézséget és párkapcsolati problémát. A probléma megoldása leginkább a szülők helyzetértékelésén, gyermeknevelésén és konfliktusmegoldásán múlik, annak feltétele a gyermek ér­ dekeinek maradéktalan figyelembevétele és harmonikus személyiségfejlődésének támogatása. Ebben segíthet a téma iránt érdeklődőknek és a problémában érintetteknek ezen mindennapi tapasztalatokon alapuló, szakmai­ lag magas színvonalon összefoglalt, gyakorlati szempontokat sem nélkülöző kiadvány.

Szakmailag hiteles, nyelvezetében jól érthető, a gyakorlatban is felhasználható anyagot tart a kezében az olvasó.

Kozma Zoltán igazságügyi klinikai szakpszichológus igazságügyi szakértő

TARTALOM Valós probléma vagy sem?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Elidegenedés vs. elidegenítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A lojalitás mint konfliktushelyzet. . . . . . . . . . . . . . . . 4 A szülői elidegenítés 4 kritériuma. . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az elidegenítő szülő fő jellemvonásai. . . . . . . . . . . . 7 Az elidegenített gyermek fő jellemvonása. . . . . . . . 8 Jogi és egészségügyi vonatkozások. . . . . . . . . . . . . . 9 Az elidegenítés felismerése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Az elidegenítés fokozatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Az elidegenítés kezelése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalni, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer látókörébe olyan elvált családok kerülnek, ahol probléma van a kap­ Az Európa Tanács 2079(2015.) sz. csolattartással: tipikusan a gyermek nem hajlandó határozata: a különélő szülővel a kapcsolattartások alkalmával „A szülő és gyermekének elmenni. Ezen esetek hátterében gyakran a szülői szétválasztása elidegenítés, mint kapcsolati zavar áll. A helyzet helyrehozhatatlan megfelelő kezelése érdekében érdemes a csalá­ károkat okoz dot alaposabban megvizsgálni. A szülői elidege­ kapcsolatukban.” nítést a pszichológus szakértők gyermekbántalma­ zásnak tekintik, ezért ennek megfelelően kell kezelni.

szerkesztette: Szarka Levente grafikai tervezés , tördelés : Saci felelős kiadó : Apák az Igazságért Kh. Egyesület, 2021

Valós probléma vagy sem?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az általa kiadott és nemzet­ közileg is elismert „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” (BNO) katalógusának 11. kiadásában a szülői elidegenítést QE52.0 szám alatt mint a „Gon­dozó szülő-gyermek közti kapcso­ lati probléma” jelöli. A katalógus 2019. május 25-én jelent meg hivatalosan és 2022. január 1-jén lép hatályba a tag­ országokban – így hazánkban is.

A szülői elidegenítés lényege az, hogy létrejöjjön a gyermekben a különélő szülő iránti emberérték-csökkenés.

A gondozó szülő ellehetetleníti a kapcsolattartást, befolyásolja a gyermeket, aki ezáltal elutasítja a célszülőt.

A szülői elidegenítés hosszabb folyamat: általában hónapokig, éve­kig tart a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolat leépülése. Tipikusan a válófélben levő családoknál jele­ nik meg, de léteznek olyan esetek is, mikor az elidegenítési folyamat jóval válás után kezdődik el, és az addigi „status quo” felborul, például amikor valamelyik szülő életébe új társ kerül.

Fontos megjegyezni, szülői elide­ge­ nítésről alapvetően akkor beszél­hetünk, ha annak hátterében nem fedezhető fel tényleges bántal­ mazás, tehát a különélő szülő nem szolgáltatott nyomós indokot arra, hogy a gyermek a vele való kapcso­ lattartást vehemensen visszautasítsa.

Viszont nem szabad összekeverni azzal a súlyos elidegenítéssel, mikor a gyermeket nevelő szülő hamisan bántalmazással vádolja meg a kü­ lönélő szülőt, ugyanis ez is az elide­ genítés folyamat része.

A szülői elidegenítés tehát valós probléma, felismerése azonban kellő elhivatottságot követel meg. Elsőként fontos különbséget tenni az elidegenítés és az elidegenedés között.

Ezzel szemben a hétköznapi értelembe vett elidegenedés so­ rán a különélő szülő érzelmileg elhanyagolja a gyermekét, vagy fizikailag súlyosan, esetleg szexuálisan bántalmazza őt. A gyermek emiatt utasítja vissza a vele való kapcsolatot.

Még egyszer hangsúlyozzuk: a szülői elidegenítés esetében a gyermeket gondozó szülő aktívan „dolgozik” azon, hogy a gyermek és a másik szülő közötti kapcsolat megne­ hezüljön, akár lehetetlenné váljon.

ELIDEGENÍTÉS VS. ELIDEGENEDÉS Elidegenített szülő viselkedése Egy szülő, akit valójában elidegenítettek a gyermekétől, minden erejével arra törekszik, hogy a gyermekével kapcsolatot tartson. Rendszeresen megkísérli a kapcso­ latfelvételt, emaileket küld, érdeklődik a gyermeke iránt.

A bíróságon az elidegenítés ellen emel szót és mindent megtesz azért, hogy a kapcsolattartáshoz való jogá­ nak érvényt szerezzen. Az elidegenített szülő nem adja fel a küzdelmet, hegyeket mozgat meg annak érdekében, hogy a gyermekével kapcsolatot tartson és együtt legyen vele.

Elidegenedett szülő viselkedése Hogyan lehet megkülönböztetni a visszautasítás hátterét?

Figyeljük meg a különélő szülő viselkedését!

Az a szülő, aki a gyermekétől a saját viselkedésének köszön­ hetően távolodott el, nem törekszik a gyermekkel való kapcsolat helyreállítására – a „várjunk és majd meglátjuk“ hozzáállás jellemzi. Nem kezdeményezi a kapcsolatot, nem érdeklődik és nem tesz erőfeszítéseket. Úgy gondolja, hogy egyedül a gyemek feladata a kapcsolatteremtés és annak helyreállítása. Egy elidegenedett szülő nem veszi ész­ re, hogy saját viselkedése okozza a problémát: úgy érzi, joga van úgy viselkedni, ahogy akar, mindenféle következmények nélkül.

3

A lojalitás mint konfliktushelyzet Válás előtt a családi életet gyakran kai megrándulás, az egymás közöt­ megromlott párkapcsolat jellemzi, ti hangszín, az egymásról alkotott amit a gyermek óhatatlanul is meg­ kép és kommunikáció pontos infor­ érez. Általánosságban elmondható, mációként szolgál számára és hatás­ hogy nem a válás ténye az, ami sal van rá. megterheli a gyermeket, hanem annak körülményei: az elhúzódó Ha a szülő kimondva-kimondat­ feszültség, a bizonytalanság, a sértő, lanul, ténylegesen elvárja a gyer­ bántó, hibáztató kommuni­ mekétől, hogy álljon mellé, káció és magatartás, az legyen a szövetségeeredménytelen kon­­ se, értsen egyet az A lojalitásfliktuskezelés. álláspontjával és konfliktus a másik szülőről al­legsúlyosabb A válásban érintett kotott nézetével, akoka a szülői kor lojálitáskonfliktust gyermeknél a loja­ elidegenítés. litáskonfliktus akkor generál gyermeknél.

Ez – sokszor észrevét­ jelenik meg, amikor azt lenül és a legapróbbnak tűnő érzékeli, hogy választania kell a szülei között. Bár erre egy egész­ helyzetekben – bármelyik szülő­ séges érzelmi lelkületű gyermek nem nél előfordulhat. Az ilyen irányú képes, de abszurd módon mégis ez – akár tudat alatti, akár szándé­ az elvárás vele szemben. A gyermek kos – befolyásolás, súlyosabb eset­ látja és érzi, ahogyan az egyik szü­ ben megfélemlítés nagyon hamar lő viszonyul a másikhoz. Egy-egy magatartászavarhoz, sőt testi tüne­ gesztus vagy mozdulat, apró mimi­ tekhez is vezethet a gyermekben.

4

A feloldás első lépcsője: a nézőpontváltás A válás krízisében a gyermekek haj­ lamosak önmagukat hibáztatni a kialakult helyzetért. Ha a szülők teljes figyelmét lekötik az egymástól adott-kapott sérelmek, és megfe­ ledkeznek arról, hogy a gyermekük is látja, tapasztalja ezt a konfliktust, akkor a gyermeknek nem csak a saját veszteségeivel kell meg­ küzdenie, hanem a szülők terhét is átveszi. A szülők érzékenyítésé­ vel, nézőpontváltásával le kell venni ezt a terhet a gyermekről!

nál a szülő életében, az egészsé­ ges szülő-gyermek viszony egyre inkább eltűnik (parentifikálás). Így a gyermek kilép a saját gyermek­ korából: nem tud igazán gyermek lenni. Figyelme, érdeklődése közép­ pontjában a felnőttek problémái áll­ nak, nem pedig a kor­társai és a ko­ rának megfelelő játékok, programok.

A gyermek életkorának meg­ felelően kell válaszolnunk a kér­ déseire, de nem terhelhetjük őt olyan felnőtt tartalom­ Gyakran a szülő olyan mal, ami egyáltalán prob­lémáiba, döntése­ nem rá tartozik.

A szülők ibe vonja be a gyer­ Le kell válasz­ta­ közötti konfliktus meket, ami nem ni a gyermeket nem a gyermek tartozik rá és meg­ a felnőttek konfliktusa és annak terhelő a számára. kon­fliktusáról, megoldása sem A gyermek érzel­ ha kell, külső a gyermek feladata, mi szempontból szakember be­ nem szabad „társként” funkcio­ vonásával. ráterhelni.

A lojalitáskonfliktus feloldásához vezető út – mit tehetünk a gyermekért?

A két szülő közötti kommunikáció és Gyakran sajnos nem lehet hatni a gyermekkel való kommunikáció új a romboló szülőre. Viszont nagyon minőségbe helyezése egyaránt fon­ meghatározó, ha van egy stabil, bizttos abból a szempontból, onságot nyújtó szülő, akire a gyermek mindig szá­ hogy a gyermek meg­ nyugodjon és meg­ míthat. Sok szenA gyermeknek találja a helyét ve­déstől kíméli a másik szülőjére is az új helyzetben. meg a gyerme­szüksége van, akit ket az a szü­ Nagyon fontos nem értékteleníthetünk el odafigyelni arra, lő, aki képes és nem hozhatjuk hogy a gyer­ kezelni az ér­negatív megítélés alá meket ne von­ zelmeit és mina gyermek vele való ják be a szülők den fájdalma kapcsolatát. a saját konflik­tuellenére sem mond rosszat a má­ sukba és ne kénysze­ rítsék arra, hogy válaszsik szülőről. Az emberi szon kettejük között. A kommuni­ tartás, az érett szülői viselkedés ren­ káció része az is, ahogyan beszélnek geteget ad, ami tükröződni fog a sze­ a szülők a szülőtársukról és annak új mélyiségében, a vele való kapcsolat minő­ségében. párjáról, családtagjairól.

A fejezetet az Ai. Egyesület által szervezett Figyeljetek rám – Gyermekjogi konferenicán elhangzott Deliága Éva: A lojalitás mint hűség – a lojalitás, mint konfliktushelyzet című előadása alapján állítottuk őssze.

Az előadás leírata megtaláható az Ai. Egyesület honlapján: https://https://www. apakazigazsagert.org/cikk/a-lojalitas-minthuseg-a-lojalitas-mint-konfliktushelyzet

Ha az egyik szülő szisztematikusan vagy önkéntelenül elvárja a gyermek­től, hogy csak vele legyen szövet­ ségben, akkor ezt az áskálódást, a másik szülővel szembeni devalvá­ ló (becsmérlő, lealacsonyító), nem tiszteletre épülő, kritikus megjegy­ zéseket – a minőségi idő képes ellensúlyozni (közös öröm, nevetés megélése). Ha a gyermek azt ta­ pasztalja,hogy a kritizált szülő stabil, kedves, figyelmes, lehet rá számíta­ ni, tudnak egymáshoz kapcsolódni, és a gyermek szeretve érzi magát, az mindig bekerül a mérleg másik serpenyőjébe és hosszú távon meg­ térül. Nagyon fontos a szülői jelen­ lét, az osztatlan figyelem a gyermek irányába.

5

Az elidegenítés 4 fő jellemzője 1. A kapcsolattartás akadályozása Az elidegenítés legnyilvánvalóbb és legegyszerűbben felismerhető ismérve a kapcsolattartás akadályozása, mely gyakorlatilag minden szülői elidege­ nítési esetben jelen van. Egyik véglete a gyermekkel való kapcsolat­tartás nyílt és célzatos akadályozása. Ennek során a gondozó szülő megtagad­ ja a gyermek átadását a kapcsolattartásra meghatározott időben, egyértelmű jelét adva annak, hogy elidegenítés történik.

A 4 fő jellemző súlyosságából következtethetünk az elidegenítés mértékére is.

A kapcsolatkorlátozás egyre kifinomultabb formái felé haladva gyakran elő­ forduló eset, hogy az elidegenítő szülő azokra az időpontokra szervez a gyermekének programokat, amikor a gyermek a különélő szülő­ vel tölthetné az idejét. Ezzel nyilvánvalóan kényes helyzetbe hozza őt: dilemmát fog ugyanis számára jelenteni, hogy ragaszkodjon-e a kap­ csolattartáshoz és tiltsa meg gyermekének, hogy részt vegyen a szervezett programon, vagy változtassa meg a saját programját és menjen el gyermekével, vagy egyszerűen engedje el a gyermeket a programra és felejtse el a kapcsolattartást? Az akadályozás jellemző­ en a telefonos kapcsolat korlátozására is kiterjed. Az elidegenítő a „gyermek védelmében” igyekszik korlátozni a kommunikációt, de a kifogásokról később kiderül, hogy megalapozatlanok.

2. Hamis állítások a bántalmazásról A legnyilvánvalóbb és legsúlyosabb változata az elidegenítésnek, amikor az egyik szülő nyíltan és alaptalanul vádolja meg a másikat azzal, hogy a gyer­ mekét fizikálisan, érzelmileg vagy szexuálisan bántalmazta, miközben ilyes­ féle bántalmazás nem történt meg.

Alaptalan vádakra további enyhébb példákat is találhatunk: az elidegenítő szülő a különélő szülőt hozzá nem értő, közömbös, önző, labilis, po­ tenciálisan veszélyes, vagy nem megbízható személyként jellemzi.

Ezeket az üzeneteket az elidegenítő szülő a külvilágnak küldi, mellyel az a cél­ ja, hogy egyre inkább lealacsonyítsa a célszülőt a világ előtt. Mindazonáltal fontos látni, hogy a külvilág felé szóló üzenetek igazi, legfontosabb cél­ pontja a gyermek. Vizsgálni kell: Az elutasítás oka igaz-e és tényleg olyan szélsőségesen súlyos, ami a kapcsolat megszakítását indokolja.

A fejezetet J. Michael Bone négy részes cikksorozata alapján állítottuk őssze.

A cikksorozat magyar fordítása megtaláható az Ai. Egyesület honlapján: https://www.apakazigazsagert.org/ cikk/a-kapcsolattartas-akadalyozasa (A cikkek végén található a következő cikk, illetve az eredeti angol cikk linkje.)

4. Az elidegenítő szülőtől való félelem A szülői elidegenítés „mozgatórugója” az elidegenítő szülőtől való félelem, vagyis az elidegenített gyermek abba a torz – más szóval: elide­ genített – viselkedésbe kényszerül, hogy félnie kell attól, hogy olyat tesz, ami nincs az elidegenítő szülő kényére-kedvére. A gyermek azt érzi, hogy elveszítheti a gondozó szülője szeretetét, ha nem utasít­ ja vissza a különélő szülőjét. Ez folyamatosan táplálja a gyermek függé­ sét az egyetlen és elidegenítővé vált szülője iránt és ráveszi, hogy kétség­ beesetten „rácsimpaszkodjon”.

Mindazonáltal ennek a viselkedésnek van egy „védelmező” jellege is: gyermek azt érzi, hogy az elidegenítő szülő érzelmeit kell megvédenie, támogatnia kell a másik szülő iránti visszautasító érzelmeit.

3. A szülő-gyermek kapcsolat romlása Amikor a gyermek a különélő szülőjével mondvacsinált indokokra hivatkozva nem tud találkozni, és ezeket az indokokat „a gondozó szülő” a gyermek előtt hangoztatja (mint ahogy az legtöbbször történik) a gyermek és a mostanra hiányzó szülő közötti kapcsolat kezd meggyengülni.

A negatív áskálódás a különélő szülővel való kapcsolat hiányában még a legerősebb kötődés mellett is gyanakvást kelt a gyermekben.

Az elidegenítés alatt álló szülő egyre kevésbé tudja ezeket a negatív informá­ ciókat ellensúlyozni, hiszen kapcsolata a gyermekkel minimálisra csökken.

Sok tévesen kiértékelt szakvélemény található a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban, amelyből az olvasható ki, hogy az elidegenített gyermekre a nevelő szülője érzelmileg gyakorlatilag „rátelepedett”. A szakértő a közöttük levő kapcsolatot a „nagyon szoros” kifejezéssel illetti, arra utalva, hogy ez a fajta közelség „egészséges”.

A valóságban ez a „rátelepedés” távol van a természetestől és egészsé­ ges szülő-gyermek viszonytól, sokkal inkább visszahúzó és megnyomo­ rító. Ez a kórosan közeli kapcsolat arra szolgál, hogy a gyermeket az irányítá­ sa alatt tartsa, akárcsak a bábjátékos a bábját.

7

Az elidegenítő szülő számos olyan viselkedésmintát mutathat, melyek alátámasztják patológiás gondolkodását!

Az elidegenítő szülő fő jellemvonásai 6. Orvosi, iskolai, vagy egyéb információk visszatartása.

1. A másik szülő lejáratása: az elidegenítő szülő negatív érzéseket közvetít a gyermeknek a másik szülőről. Hangsúlyozza, hogy ő nem szereti és nem foglalkozik vele. Felnagyítja, eltúlozza hibáit. Olyan helyzetet alakít ki, hogy a célszülő ne tudjon jól kijönni belőle a gyermek előtt.

2. Kapcsolat korlátozása, akadá­ lyozása: személyes jelenlétével zavarja a különélő szülő számá­ ra megszabott kapcsolattartási időt, nem biztosítja a kapcsolattartásokat mondvacsinált indokokra hivatkozva.

7. A célszülő elutasításának elvárása: manipulálja a gyermeket, hogy maga kérje a másik szülőt, hogy az ne jöjjön el valamilyen program­ járra. A gyermek így saját akarataként aposztrofálja az elutasítást, ezáltal magára vállalja a döntés súlyát.

8. A gyermek választás elé kény­ szerítése: olyan helyzeteket teremt az elidegenítő szülő, melyben azt érezteti a gyermekkel, hogy a célzott szülő opcionális, választható (pl. nem muszáj elmennie kapcsolattartásra).

4. Arra kéri a gyermeket, hogy a célszülőt a keresztnevén szólít­ sa az apa/anya megnevezés helyett.

9. A beszélgetés megzavarása: az elidegenítő szülő korlátozza, aka­ dályozza a gyermek és a különélő szülő közötti telefonos, elektronikus kapcsolattartást, vagy titokban tart­ ja a gyermek telefonszámát.

5. Arra kéri a gyermeket, hogy a mostohaszülőt hívja apának, anyának.

10. A kommunikáció jelképes zavarása: a célszülő fényképeinek, ajándékainak kidobása, eltüntetése.

3. Gyermek nevének megváltoz­ tatása.

8

11. Szeretetmegvonás: Az elidegenítő szülő megfosztja a gyermeket a saját szeretetétől és elismerésétől, amennyiben a célszülő felé pozitív érzelmeket táplál és mutat.

12. Az elidegenítő szülő azt mondja a gyermeknek, hogy a célszülő nem szereti őt.

13. Látszatkeltés: Az elidegenítő szülő azt érzetet kelti a gyermek­ ben, hogy a célszülő veszélyes, nem megbízható.

14. A különélő szülő tekintélyének aláásása: az elidegenítő szülő elvárja, hogy a gyermek kizárólag az ő szabályait, döntéseit és véleményét kövesse, a célszülő nevelésének álljon ellen.

15. Bizalmaskodás: az elidegenítő szülő személyes, kínos, intim dolgo­ kat oszt meg a gyermekkel a célszü­ lőről, arra hivatkozva, hogy a gyer­ mek is részese a válási folyamatnak.

16. Kémkedés kérése gyermektől: az elidegenítő szülő apró informá­ ciók kiderítésére kéri a gyermeket (pl. van-e párja, kapott-e fizetésemelést, készítsen képet a célszülő lakásáról, turkáljon a holmija között).

17. Titoktartásra kéri a gyerme­ ket: az elidegenítő szülő megtilt­ ja a gyermeknek, hogy meséljen valamilyen kellemes élményéről a különélő szülő számára. Ezáltal a gyermekben bűntudatot ébreszt, ha mégis megteszi.

Az elidegenítő szülő mindezen te­ vékenységét igyekszik eltitkolni.

Az elidegenített gyermek fő jellemvonásai 1. Tiszteletlen, arrogáns viselkedés: az elidegenítő szülő „engedélyt” ad a gyermeknek arra, hogy összetörje a másik szülő szívét, aki emiatt lelkiismeretfurdalás nélkül hálátlanul, durván viszonyul a célszülőhöz, arrogáns nyelvezetet használva.

2. Nevetséges indokok az elutasí­ tásra: a gyermek gyenge, abszurd, nevetséges okokat hoz fel (pl. „szürcsöli a levest”) vagy csak „nem tudja”, iért nem akar találkozni a célszülővel. Kihangsúlyozza, felnagyítja, eltúlozza a különélő szülő hibáit.

3. Az ambivalencia hiánya (fekete-fehér gondolkodás): a gyermek kizárólag negatív tulaj­ donságokat hoz fel a célszülőről, és csak pozitívat az elidegenítő szülőről – még akkor is, ha az utóbbi nagyon súlyos hibákat vét.

4. A múlt „megváltoztatása”: a gyermek letagadja a múlt pozitív pillanatait, tagadva, hogy valaha is jó kapcsolata volt a célszülővel. Ezzel egyidejűleg a jövő is „reménytelen”, semmit sem lehet tenni, hogy a jö­ vőben jó legyen a kapcsolata a másik szülővel. (Az abúzuson átesett gyer­ mek nem tagadja le, ha a múltban volt jó pillanata szülőjével, ill. a jövőre vonatkozóan sem elutasító, hiába történtek vele szörnyű dolgok.)

5. „Független gondolkodás” : a gyermek sosem mondja azt, hogy „anya/apa azt mondta, hogy...”; úgy tesz, mintha a célszülővel kapcsolatos negatív gondolatai a sajátjai lennének.

6. Reflexszerű támogatás: a szülők közötti konfliktus esetén a gyermeket nem érdeklik a tények; reflexszerűen az elidegenítő szülő mellé áll, csak azt hallja meg, amit az állít.

7. „Kölcsönvett szövegkönyv” : a gyermek olyan kifejezéseket hasz­ nál, amelyeket az elidegenítő szülőtől hallott, szó szerint adja vissza és sajátjaként adja elő azokat anélkül, hogy tudná mit jelentenek.

8. Az ellenségesség kiterjesztése gyakran az elidegenített szülő tá­ gabb környezetére (barátaira, a teljes családjára): a gyermek nem csak a célszülőt, hanem a célszülő családját és barátait is visszautasítja.

Rájuk is kiterjedhet minden rossz­ indulat, akkor is, ha régen például a nagymama a kedvenc nagyszü­ lője volt. Ezáltal nem csak a szülőjét veszíti el a gyermek, hanem a vala­ ha szeretett rokonokat, barátokat, szomszédokat is.

9

https://kuria-birosag.hu/hu/iranyelvek/17-szamu-iranyelv

Akkor válik teljessé a szülői elidegenítés, ha a gyermek átveszi a különélő szülő elutasítását és azt a saját döntéseként állítja be.

Jogi és egészségügyi vonatkozásai Magyarországon bírósági határozat mondja ki:

EBH 2008. 1776. „A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan 10

BH 2017.4.123. „Az a szülői magatartás, mely a kisajátítás szándékával, a gyermek befolyásolása útján a másik szülővel a kapcsolattartást évek óta gátolja, ellehetetleníti, a kiskorú hosszú távú érdekeit, kiegyensúlyozott fejlődését veszélyezteti és a gyermeknek a jobb nevelési készséggel rendelkező különélő szülőnél történő elhelyezését indokolja.”

Hazánkban a legtöbb esetben az igazságügyi- és gyermekvédelmi szakemberek még nem ismerik fel a szülői elidegenítés meghatározó tüneteit a gyermekben, s magát az elidegenítési folyamatot és magatartást sem a szülőben. A helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy a PAS vizsgálatát behatárolja a pszichológiai és igazságügyi szakértések területén fennálló feltételek korlátozott lehetősége – elsősorban az e téren megfelelően képzett szakemberek hiánya.

31/2008. (XII.31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről: 20/A. § (4) A szakértő .... igyekszik feltárni a gyermekre irányuló, véleménynyilvánítását befolyásolni törekvő direkt és indirekt ráhatásokat.

A fentiekből következően, amennyiben a kiren­delő hatóság, vagy bíróság az elidegenítés vizsgálatára igényt tart, úgy azt az elidegenítés vizsgálata terén is megfelelő szakképesítéssel rendelkező szak-

embernek kötelessége vizsgálni. Tiltó rendelkezés a szülői elidegenítés vizsgálatára vonatkozóan tehát nincsen és a fent idézett rendelet, mind nyelvtani, mind logikai értelemben, célzatos „felkérés” esetén a szakértőnek vizsgálnia kell.

„A gyermek nevelésében mindkét szülőnek részt kell vennie, mert az hasznos a gyermek fejlődése szempontjából.” „A szülő és gyermeke számára a személyes együttlét, alapvető eleme a családi életnek.”

Kúria 17. számú Irányelv a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról: „a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülő joga és kötelezettsége a kapcsolattartás és a gyermekével való rendszeres érintkezés, míg a gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

A házasság felbontása ennélfogva nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermeki kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét”. „A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja.

A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével”. „A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére.”

Az is a Kúria döntése, hogy „kapcsolattartás akadályázása veszélyezteti a gyermeket és ez nem igényel szakkérdést, mivel ez egy jogalkotói döntés.”

https://kuria-birosag.hu/hu/iranyelvek/17-szamu-iranyelv

BH 2007. 35. „Kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, a kiskorút a másik szülő ellen neveli és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi ... A terheltnek a tényállásban feltárt és részletezett szülői feladatából eredő kötelességszegő magatartása, a hosszabb időn keresztül kitartóan folytatott ... elleni nevelés tudatos befolyásolása, ... nem csupán a törvény által megkívánt erkölcsi, szellemi fejlődés konkrét veszélyét idézte elő, hanem a ... kapcsolattartás ellehetetlenülése a kiskorúnál tényleges lelki károsodást: szellemi fejlődésének torzulását, értékrendjének sérülését, jellemének negatív irányú megváltozását is eredményezte. A kötelességszegő magatartásnak a kiskorú szellemi, erkölcsi, lelki fejlődésére gyakorolt hatása súlyos volt, amelyet a bekövetkezett eredmény egyértelműen igazol. A terhelt az elkövetési magatartást szándékosan fejtette ki, ha a káros eredmény bekövetkezését kifejezetten nem is kívánta, de abba belenyugodva cselekedett, így eshetőleges szándéka az eredmény tekintetében is megállapítható. A súlyos kötelességszegés és az eredmény közötti okozati ös�szefüggés is nyilvánvaló.”

és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett, mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére.”

Az Európa Tanács 2079(2015.) sz. határozata:

Az elidegenítés felismerése Az elidegenítés felismerését nehezíti (és emiatt a szakirányú ismeretekkel nem rendelkező szakembert kön�­ nyen félrevezetheti), hogy a célszü­ lőt gyakran szorongó, depresszi­ ós vagy dühös hangulat jellemzi.

Ezek az egészséges gondolkodás­ móddal bíró és egészséges szemé­ lyiségű ember adott helyzet által kiváltott érzelmi és viselkedéses re­ akciói, melyek az illető szenvedését és kétségbeesését tükrözik.

Nemcsak a gyermek érzelmi bántalmazásának megszüntetése miatt fontos az elidegenítési folyamat vissza­fordítása, hanem mert az elidegenített szülőben is veszélyes folyamatokat indíthat be – ami segítség nélkül tragédiához is vezethet.

Ezzel szemben az elidegenítő szülő jellemzően higgadt, nyu­ godt, kedves és ettől fogva meg­ nyerőbbnek látszik, és így igen meggyőzően képes hazugságokat állítani. Hitelesnek tűnik, mivel gyermekével együtt mindketten ugyanazt a történetet adják elő.

A rendezett, megnyerő egyéniség mögött gyakran megállapítható egy vagy több viselkedés- vagy személyiségzavar, mint 1. borderline érzelmi instabilitás fekete-fehér látásmóddal, 2. nárcisztikus viselkedés, mely figyelmen kívül hagyja a gyermek igényeit, és ehelyett eszköznek használja a másik szülő ellen, 3. antiszociális hazudozás, mások (érzelmi) bántalmazása, empátia és/vagy bűntudat érzése nélkül.

Az elidegenítés megállapításának nem feltétele, hogy valamilyen sze­ mélyiségzavart is diagnosztizáljanak.

Ha a gyermek negatívan viszonyul valamelyik szülőjéhez, az alábbi eshetőségeket kell mérlegelni: a.) Történt-e (szóban, érzelmileg, testileg vagy szexuálisan, illetve ezek variációjában) bántalma­ zás? Megléte esetén a gyer­ mek jellemzően továbbra is kapcsolatban szeretne ma­ radni a bántalmazóval, ám ha bizonyítást nyer a hipotézis, a körülményeknek és hatásai­ nak szakszerű kezelése indokolt. b.) A gyermek az elidegenítő szülő befolyásolása (ellennevelése) alatt áll-e, ezért válik fokoza­ tosan a célszülőjével szemben egyre elutasítóbbá és ellensé­ gesebbé? Ezt az elidegenítő szülő általi gyermekbántal­ mazásnak tekinthetjük, mivel végeredményben ahhoz vezet, hogy a gyermek a másik szülő­ jével való kapcsolatot teljesen elutasítja.

11

Az elidenegítés fokozatai Enyhe elidegenítésről akkor beszél­ he­tünk, ha a gyermek az elidegenítő szülő jelenlétében kritizálja a célszülőt, gyakran ellenkezik vele, de miután kikerül az elide­ genítő szülő közvetlen hatása alól, élvezi a vele töltött időt.

Közepesen súlyos elidegenítés esetében a nyolc jellemző tünet (ld. 9. oldal) legtöbbje tapasztalható a gyermeken.

A gyermek folyamatosan kifejezi a célszü­ lővel szembeni negatív érzéseit függetle­ nül attól, hogy az elidegenítő szülő jelen van-e vagy sem. Noha élvezi a célszülővel töltött időt, ezt az elidegenítő szülő előtt nem ismeri be. Annak ellenére, hogy ver­ bálisan vehemensen tiltakozik és/vagy fizikailag is demonstrálja „elutasítását”, rendszerint elmegy a különélő szülővel kapcsolattartásra.

Súlyos elidegenítés esetén a gyer­ mek lényegében mindenféle kapcsolatot megszakít a különélő szülővel, annak csa­ ládjával és a bíróság által megszabott kap­ csolattartási szabályozást is visszautasítja.

A célszülővel kapcsolatos korábbi pozitív élményeit elfelejti vagy megmásítja, és azokat negatív színben tünteti fel.

12

Az elidegenítés kezelése Az elidegenítés bármelyik szintje esetén az újra­ egyesítő terápia a leghatékonyabb, melyen a gyermek és a szülő együtt vesz részt. A terape­ utának a gyermek tiltakozása ellenére is ragasz­ kodnia kell ehhez. A gyermek egyéni terápiája ellenjavallott, mert ahelyett, hogy enyhítené az állapotot, meghosszabbítja és ennek révén mélyíti azt. Fontos a gyors beavatkozás.

Egyéni előkészítő ülések szükségesek lehetnek, de a szülői elidegenítés valódi kezelése a terá­ piás szülő-gyermek interakciók keretében történik. A terapeuta feladata, hogy előse­ gítse a pozitív gyermek-szülő kapcsolódás létrejöttét: például megkéri a szülőt, mondjon olyan emlékeket, amelyekben jól érezte magát együtt ő és a gyermek is. A biztonságos terá­

Az elidegenítő szülő kezelése

Az elidegenített szülő kezelése

piás helyzetben a következő lépés lehet, hogy a gyermek elmondhatja a negatív gondolatait a szülőről, aki reagálhat ezekre. Utolsó fázisban A gyermeket döntően befolyásolja a vele együtt A célszülő frusztrációját és aggodalmát már kez­ a terapeuta tudatosítja résztvevőkkel az átélt szü­ élő szülő. A terapeutának elsődlegesen tudato­ detben is enyhítheti, ha a fennálló helyzettel kap­ lői elidegenítési folyamatot, védetté téve őket sítania kell az elidegenítő szülőben, hogy csolatos információkhoz juthat. a jövőbeni hasonló kísérletekkel szemben.

Az elidegenített szülőben viselkedése káros a gyermekre nézve.

Az elidegenítő A súlyos elidegenítés kezelése mindenképpen Fontos az elidegenítő viselkedés­ is jelen lehetnek in­ szülő viselkedésének dulati, pánikszerű, megköveteli megköveteli a hatóságok és bíró­ minták felismerése és beazono­ változása nélkül nincs esély ság bevonását, és a gyermeket sítása (ld. 8. oldal). A szülő saját, depresszív érzelmi az elidegenítés megoldására. legalább három hónapra hozott példáin keresztül felismer­ tünetek, melyek keSokkal célravezetőbb bírságok Az ideiglenes zelésére kognitív át kell költöztetni az hető, hogy ezeket szándékosan helyett felhívni a figyelmét arra, elkülönítés azért viselkedésterápiás elidegenített szülő követte-e el vagy sem. Fel kell hogy a viselkedése káros alapvető fontosságú, mert és pszichodinami­ otthonába. Ez idő tárni, hogy az elidegenítés milyen a gyermekre nézve, ami a gyermeket megóvja attól, alatt az elidegenítő családi viselkedésminták követ­ kus technikák alkal­a gyermek áthelyezését hogy további lojalitásmazása lehet megfe­ szülő számára meg kezménye (hiszen ez gyakran gene­ indokolja. konfliktust éljen át, lelő. Önsegítő csoportok kell tiltani, hogy bár­ rációról generációra öröklődik), illetve, ami akadályozná milyen módon (szemé­ hogy az elidegenítő szülő valamelyik csa­ felkeresése is támogatóan a terápiát. lyesen, telefonon, SMS, ládtagja aktív részese-e a folyamatnak, és ha hat, hiszen megmutatja: mások is küzdenek ha­ e-mail üzenetben, közösségi igen, hogyan. A kezelés célja nem az elidegenítő sonló problémával. A csoporttagok információkat médián keresztül) kapcso­ szülő személyiségének megváltoztatása, hanem vagy segítséget nyújthatnak egymásnak, olyan latba lépjen a gyermekkel. Ezek a káros viselkedésmintáinak megszünteté­ jogászokat és segítő szakembereket ajánlhatnak, megszegése esetére szankció­ se. Viszont fontos része lehet az indu­ akik ismerik a szülői elidegenítést.

Figyelmeztetni kat is kilátásba kell helyezni latának, szorongásának, depresszív Végül a terapeuta segíthet, hogy megtalál­ kell a szűlőt, hogy ha (pénzbüntetés, elzárás). tüneteinek kezelése. A szakem­ ja a saját megoldását a problémára: hozza ki folytatja elidegenítő viselke­ Továbbá meg kell tiltani ber hozzáállását döntően kell a jelenlegi kapcsolattartási helyzetből a legjobbat, dését, akkor – ideiglenesen az elidegenítő visel­ meghatározza, hogy az elide­ esetleg találjon egy jó ügyvédet és harcoljon a gyervagy véglegesen – megfosztható kedés folytatását is, és genítő szülő érdemben hajlan­ mekért, vagy éppen adja fel, gyászolja el a kapcsolaa szülői felügyeleti jog gyakorszülői elidegenítésben dó-e változtatni magatartásán tot és lépjen tovább. Nem könnyű a legjobb döntést lásától , melyet szükség jártas terapeuta általi ke­ és együttműködni vele, illetve meghozni, és minden szülő számára más és más esetén haladéktalanul zelésre kell kötelezni. a legjobb válasz. a különélő szülővel. meg kell tenni.

13

Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület – nemre való tekintet nélkül – hatékony gyakorlati tevékenysé­ get folytat a különélő szülők és gyermekeik közötti kapcsolattartási jog zavartalan és hatékony érvényesítése érdekében. Az Ai. és tagjai több sikert értek el, különösen a gyámhatóságok határozatainak bírósági felülvizs­ gálatának terén, így jelentős eredményt tudhatnak magukénak a joggyakorlat egységesítésének érdekében.

Egyesületünk egyetért az Európa Tanács 2079(2015.) sz. határozatában foglaltakkal, hogy a szülővel való kapcsolattartás megalapozatlan akadályozása veszélyezteti a gyermeket. A kapcsolattartás jogintézmé­ nyének célja, hogy a gyermek és a tőle különélő szülője családi kötelékét megóvja, illetve a gyermeki jo­ gok és érdekek érvényesítése mellett elősegítse a zavartalan kapcsolattartást. Ebben az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület aktív szerepet vállal: konferenciákat szervez, szakmai és jogi iránymutatásokat kér és közre tesz, aktív segítői tevékenységet folytat a tagjai hatékony képviselete mellett.

Mindent meg kell tenni, hogy a gyermeknek mindkét szülőjével kiegyensúlyozott, aktív, bensőséges kapcsolata legyen.

Gárdonyi Géza

APÁK AZ IGAZSÁGÉRT KÖZHASZNÚ EGYESÜLET 1081. Budapest, Népszínház utca 11., 1. em 2.

Weboldal: www.apakazigazsagert.org Email: info@apakazigazsagert.org Facebook: Apák az Igazságért Twitter: @apakazigaz