„A FROTTÁZS (francia: „dörzsölés”), képzőművészeti technika valamely anyag felületi textúrájának érzékeltetésére. Az anyagra, például fára, egy darab papírt helyeznek, és puha ceruzával vagy - például vörösréz esetén - zsírkrétával átdörzsölik. Ugyancsak frottázsnak nevezik az elért hatást, ill. magát a művet. A frottázst XX. századi művészek, kiváltképp Max Ernst és a szürrealista mozgalom más tagjai alkalmazták. Számukra gyakran szolgált kiindulópontul gondosabban kidolgozott kompozíciók, például festmények, kollázsok készítéséhez.” Emellett
a
frottázs
technika
minda-
nnyiunkban idéz gyerekkori emlékeket, hiszen ez az egyik legegyszerűbb képalkotó módszer. Mindenki satírozott már ét pénzérmét, vagy jelenítette meg a fa, a kő, a csempe különböző faktúráját a papíron azoknak átsatírozásával. Ezáltal a frottázs technika nagyon kézenfekvő és természetes alapul szolgál a projekt interaktív természetéhez. Emellett olyan fizikai kapcsolatot hoz létre a helyszín és a látogató között, amely megkívánja a közelséget, az adott felület megérintését, és ezáltal könnyebbé teszi annak megismerését és megjegyzését is.
5