Horváthné Szabó Beáta
Tételes elkülönítés és arányosítás az áfában
Dr. Zalavári György
Dr. Sztankó Dániel A kártérítés és a sérelemdíj adózása: változtak a szabályok
Sándorné Új Éva
Devizaárfolyamok a magyar adórendszerben
ADÓZÁS/SZÁMVITEL A
SZAKMA LAPJA
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
1143 Budapest, Gizella út 42–44.
Tel.: (06-1) 236-0635, e-mail: info@vezinfo.hu www.vezinfo.hu
Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba
Szakmai szerkesztő: Horváth Géza
Szerzők, közreműködők:
Dr. Andor Ágnes
Berkeiné Dobrocsi Beáta
Bonácz Zsolt
Dr. Bölcskei Krisztián
Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
Dr. Császár Zoltán
Dr. Csátaljay Zsuzsanna
Czöndör Szabolcs
Egri István Iván
Egri-Retezi Katalin
Farkasné Gondos Krisztina
Dr. Futó Gábor
Gottgeisl Rita
Dr. Horváth István
Horváthné Szabó Beáta
Karácsony Imréné
Kelemen István
Dr. Kelemen László
Dr. Kovács Ferenc
Láng Noémi
Morvai Natália
Dr. Sallai Csilla
Széles Imre
Dr. Sztankó Dániel
Tóth Mihály
Vadász Iván
Vira Sándor
Kiadói szerkesztő: Kövesdi Edit
Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter
© Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2631-102X
Minden jog fenntartva! Az Adózás/Számvitel szaktájékoztató tartalma jogvédett. A lapban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
Tartalom
Horváthné Szabó Beáta
A TBSZ számlával kapcsolatos főbb tudnivalók, figyelemmel a külföldön nyitott számlákra is
A TBSZ hozamával kapcsolatos adókötelezettség
Külföldön nyitott, illetve közös névre nyitott TBSZ
TBSZ számlán tartott részvények után fizetett osztalék adózása Az adóügyi illetőség igazolásának fontossága Jövedelmekről szóló információ és adatcsere
Sándorné Új Éva
Devizaárfolyamok a magyar adórendszerben (1. rész)
Az adóelszámolásokban megjelenő devizaárfolyamok
A devizaárfolyamokkal kapcsolatban felmerülő kérdések
Bonácz Zsolt
A számla utólagos beszerzése Hőpapíros számlák
A kibocsátási forma jelentősége a számla utólagos
beszerzésénél
Lepsényi Mária
Az egyéni vállalkozó és az átalányadó
Bevételi határok és költséghányadok átalányadózáskor 2025-ben
Az egyes tevékenységekhez kapcsolódó költségátalányok
Adózás alól mentesített jövedelem
Az átalányadózás és a támogatások
Dr. Sztankó Dániel
Tételes elkülönítés és arányosítás az áfában
Az arányosítás folyamata
A hagyományos arányosítási módszer (bevétel alapú arányosítás)
Milyen bevételeket kell bevenni az arányosításba?
Mit nem kell bevonni az arányosításba?
Az arányosítás gyakorisága
Alternatív arányosítási módszerek
Az ügyvéd válaszol
A kártérítés és a sérelemdíj adózása: változtak a szabályok
Bonácz Zsolt
Példák az ún. kétéves szabályra
A levonható áfa utólagos módosulása
Vezinfó
Aktualitások az szja-kedvezményekben
Dr. Bulátkó Ottó
A NAV 2025-ös ellenőrzési terve – kiemelt jelentősége lesz
a támogató eljárásoknak
Bíró Ágnes
Top 10 izgalmas ítélet az EU Bíróságtól 2024-ben –fontos áfavonatkozások
A TBSZ SZÁMLÁVAL KAPCSOLATOS FŐBB TUDNIVALÓK, FIGYELEMMEL A KÜLFÖLDÖN NYITOTT SZÁMLÁKRA
IS
A tartós befektetési számla (a továbbiakban: TBSZ) valamely befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel kötött szerződés, mely alapján a magánszemély hosszú távú megtakarítás céljából helyez el pénzt annak reményében, hogy adófizetés nélkül realizál magas hozamot.
HORVÁTHNÉ SZABÓ BEÁTA
TBSZ szerződést nem csak magánszemély köthet, hanem
• a magánalapítvány magánszemély mint kedvezményezett javára történő vagyoni juttatás céljából;
• a bizalmi vagyonkezelő – a magánszeméllyel mint vagyonrendelővel magánszemély mint kedvezményezett javára megkötött – bizalmi vagyonkezelési szerződés, valamint a magánszemély mint kedvezményezett javára történő vagyoni juttatás céljából magánszemély által alapított vagyonkezelő alapítvány bizalmi vagyonkezelői feladatának teljesítése céljából.
A továbbiakban a magánszemély befektetéseivel kapcsolatos adókötelezettségről lesz szó.
Kétféle TBSZ nyitható – olvasható az MNB honlapján:
• Tartós Befektetési Betétszámla (TBBSZ), melyen lekötött betét helyezhető el,
• Tartós Befektetési Értékpapírszámla (TBÉSZ), melyen értékpapír típusú befektetések eszközölhetők mint például részvény, befektetési jegy, kötvény.
A TBSZ hozamával kapcsolatos adókötelezettség Tartós befektetésből származó jövedelem a magánszemélyt a lekötés megszűnésekor, megszakításakor megillető bevételből az a rész, mely a magánszemély által lekötött pénzösszeget meghaladja. [Szja tv. 67/B. § (1) bekezdés]
A TBSZ előnye, hogy az Szja törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén a magánszemély részben vagy egészben mentesül a hozamként realizált jövedelem utáni adókötelezettség alól. A hozam lehet kamat, ellenőrzött tőkepiaci ügylet, osztalék és ügyleti nyereség. A konstrukció célja a hosszú távú megtakarítások ösztönzése.
A kedvező adózási szabályok alkalmazásának további feltétele, hogy a magánszemély a lekötött pénzösszeget, továbbá annak befektetése révén elért hozamokat 3–5 éven keresztül a befektetési szolgáltatónál, illetve hitelintézetnél vezetett lekötési nyilvántartásban tartsa.
A magánszemély adóévenként egy kifizetőnél (ideértve a külföldi szolgáltatót is) egy TBSZ számlával rendelkezhet, ugyanakkor különböző befektetési szolgáltatóknál tetszőleges számú TBSZ szerződést köthet, számlánként legalább 25 000 forint értékben. A gyűjtőévben elhelyezett összegeknek felső korlátja nincs, viszont a naptári évet követően a már lekötött pénzösszeg további befizetéssel nem növelhető. [Szja tv. 67/B. § (2) bekezdés]
A lekötési idő a számlanyitás évét követő legalább 3 naptári év, mely a lekötés folytatólagos meghoszszabbítása esetén további 2 naptári évvel hosszabbodik. [Szja tv. 67/B. § (2) bekezdés]
A befektetési szolgáltatónak, hitelintézetnek TBSZ-ként kell vezetnie a lekötési nyilvántartást.
A tartós befektetési számlán a gyűjtőévben elhelyezett pénzeszközből – mely lehet, forint vagy más valuta – lekötött befektetések hosszú távú elhelyezését ösztönzi az Szja törvény mellett már a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény 2025. évtől hatá-
lyos módosítása is azáltal, hogy adóval sújtja a magánszemély jövedelmét, amennyiben 5 évnél korábban feltöri a megtakarítási számlát. Ilyen esetben az szja-kötelezettség mellett szocho-kötelezettséggel is kell számolni, ha a lekötési időszak nem éri el az 5 évet [Szocho tv. 1. § (5) bekezdés g) pont].
Az adót a magánszemélynek kell az szja-bevallásban megállapítania, bevallania és megfizetnie, tehát az adót nem a jövedelem felvételekor vonja le a kifizető, hanem adóév végén a bevallás beadásakor mutatkozik a kötelezettség.
Az adó mértéke
• 15 százalék szja és 13 százalék szocho, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napjára kell megállapítani);
• 10 százalék szja és 8 százalék szocho, ha a magánszemély – a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg (a lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napjára kell megállapítani), – a hároméves lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg (a részkivéttel arányos lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napjára kell megállapítani),
– a lekötést a folytatólagos kétéves lekötési időszakban szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napjára kell megállapítani);
• 0 százalék szja és 0 százalék szocho, ha a lekötési hozam az ötéves lekötési időszak utolsó napján kerül megállapításra, azaz a magánszemély a gyűjtőévet követő 5 évig a befektetést a TBSZ számlán tartja. [Szja tv. 67/B. § (5) bekezdés]
Tehát a TBSZ-en realizált hozamot 2025-től 0 és 28 százalék közötti mértékű adó terheli, azonban érdemes figyelmet szentelni a TBSZ kötési időpontjára, ugyanis az átmeneti rendelkezésnek köszönhetően, szocho-kötelezettséggel csak a 2024. december 31ét követően kötött, újrakötött és 5 éven belül megszüntetett TBSZ tekintetében kell számolni.
Ennek következtében megkülönböztetünk 2024. december 31-e előtt és azt követően kötött TBSZ számlákat, mert az adó mértéke ettől függően változik.
Nem árt figyelmesen olvasni a Szocho törvény korlátos jövedelmekre vonatkozó rendelkezését. Ugyanis a jövőben a feltört TBSZ számlán realizált adóköteles hozam teljes összege után keletkezik szocho-kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy a TBSZ számlán realizált hozam ugyan a forrásadós jövedelmek között van felsorolva a Szocho törvényben, ezért úgy gondolhatnánk, hogy a kötelezettséget csak addig kell megfizetni, ameddig a magánszemély összevonás alá eső és forrásadós jövedelmeinek együttes összege el nem éri a minimálbér 24-szeresét – azonban ez nem így van. A kamathoz hasonlóan a TBSZ adóköteles hozama sem tartozik a Szocho törvényben korlátozott jövedelmek közé, mivel a Szocho törvény 2. § (2) bekezdése szerinti adófizetési felső határnál ezen jövedelmekre vonatkozó hivatkozással nem találkozunk.
Külföldön nyitott TBSZ számlák
A bizalom hiánya, valamint a növekvő számlakezelési díjak következtében egyre több magyar adóügyi illetőséggel rendelkező magánszemély tartja a befektetéseit külföldön. A TBSZ már több EGT tagállamban lévő banknál, brókernél elérhető. A számlanyitás többnyire nem jár díjfizetéssel, de a számlavezetés és az értékpapír-adásvétel már jelentős összegű kiadást eredményezhet, ha nem figyelünk oda.
A külföldön kötött TBSZ számla hasonlóan működik mint a magyar, azzal a különbséggel, hogy a külföldi szolgáltató nem minősül kifizetőnek, így a kötelezettségek teljesítése és a bizonyítás is a magánszemélyt terheli.
Persze a kedvező adózási szabályok alkalmazása érdekében, mind a külföldi szolgáltatónak, mind a magánszemélynek teljesíteni kell az Szja törvényben előírt kötelezettségeket. Például a külföldi befektetési szolgáltatónak/hitelintézetnek igazolást kell kiállítani a befektető magánszemély részére, amely tartalmazza
Lekötésben töltött időtartam 2024. december 31. előtt kötött TBSZ számla megszüntetése
Az adó mértéke (%)
2024. december 31. után kötött TBSZ számla megszüntetése
Az adó mértéke (%) Szja
• a tartós befektetésből származó jövedelmet,
• az első befizetés napját,
• TBSZ újrakötése esetén a befizetés napjának minősülő napot,
• a lekötési időszak megszűnésének vagy megszakításának napját.
A lekötési időszak megszűnésekor, a lekötés megszakításakor a külföldi társaság megállapítja a lekötési hozamot és még az szja-bevallás határideje előtt olyan igazolást állít ki, amelyből a magánszemély a magyar kötelezettséget meg tudja állapítani.
Mivel a külföldi társaság nem minősül kifizetőnek, ezért az igazolás kiállítására vonatkozó adóévet követő január 31-ei határidő nem vonatkozik a külföldi szolgáltatóra. Ha azonban a külföldi befektetési szolgáltató késve állítja ki az igazolást, és a jövedelmet szerző magánszemély ennek következtében nem vallja be a lekötési időszak megszűnése miatt vagy a lekötés megszakítása következtében a lekötési hozamot és az utána fizetendő adót, a jogkövetkezményekkel a magánszemélynek számolnia kell.
A magánszemélynek is több adminisztrációja és felelőssége keletkezik egy külföldi TBSZ számla nyitásakor. Ez szintén abból ered, hogy a külföldi szolgáltatót nem terheli adatszolgáltatás a TBSZ számla nyitásával összefüggésben, mivel a külföldi cég nem tekintendő kifizetőnek, rá az Art. területi hatálya nem terjed ki. Ezért a magánszemélynek kell bejelenteni a külföldön kötött TBSZ számlát annak érdekében, hogy a kedvező adózási szabályok érvényesülhessenek. A bejelentésre nincs kötelező nyomtatvány. A bejelentés megtehető személyesen, vagy e-papíron is.
A magánszemélynek 30 nap áll rendelkezésére, hogy a megkötött TBSZ-ről kiállított dokumentumok alapján bejelentse a lakóhelye szerint illetékes adóhatóságnál a szerződéskötés tényét és a befizetett pénzösszeget, azaz a legalább 25 000 forintot. A bejelentéshez nem kell mellékelni a TBSZ szerződést, azonban fel kell készülni arra, hogy egy esetleges NAV-ellenőrzéskor a szerződéskötés tényét a szerződés bemutatásával kell igazolni. A gyűjtőévben az első befizetést követő befizetések összegét szintén nem kell bejelenteni a NAV-nak.
A külföldi befektetési szolgáltatónak/hitelintézetnek is szükséges lekötési nyilvántartást vezetni (szerződésenként), hasonlóan a magyar befektetési szolgáltatóhoz/hitelintézetekhez. Hároméves lekötési időszak, illetve 5 év után a magánszemélyt azonos jogok illetik meg, mint a belföldi befektetési
szolgáltatóval/hitelintézettel megkötött szerződéseknél. A külföldi szolgáltatónak is nyilatkoztatni kell a magánszemélyt a 3. és 5. évi részkivét összegéről, valamint a szerződés újrakötéséről. Ugyanakkor a szerződés 3 évet követő hosszabbításakor nyilatkozat nem szükséges, hiszen a törvény erejénél fogva a hosszabbítás megvalósul.
A TBSZ számla idő előtti megszüntetésekor a szolgáltató által igazolt hozam után a magánszemélynek kell mind az szja-t mind a szocho-t kiszámítani, bevallani és megfizetni, az szja-bevallás benyújtásával egyidejűleg, de nem később mint május 20-án. Természetesen a külföldi számlák adóköteles hozamjövedelme után is csak abban az esetben merül fel szocho-kötelezettség – majd a következő években – ha a TBSZ 2024. december 31-ét követően került megkötésre, újrakötésre és 5 éven belül a magánszemély megszünteti a számlát.
Lekötési átutalásnál, amikor a magánszemély a TBSZ-t felbontja, azaz a befektetési szolgáltató által lekötési nyilvántartásban tartott pénzeszközök, pénzügyi eszközök egészét, azaz a teljes befektetést áthelyezi egy másik befektetési szolgáltatónál kötött TBSZ-re, a lekötés nem szakad meg, így a befektetési szolgáltató nem állapítja meg a lekötési hozamot. Azonban a magánszemélynek a külföldi lekötési átutalásnál a lekötési átutalás tényét, az átutalt pénzeszköz, valamint a pénzügyi eszközök értékét be kell jelenteni az adóhatóság részére a lekötési átutalást követő 30 napon belül.
Lekötési átutalásnál a külföldi befektetési szolgáltatót is terheli az Szja törvényben előírt tartalmú lekötési igazolás kiállításának kötelezettsége. Fontos, hogy nem tekinthetők lekötési igazolásnak például az egyenlegközlők, számlatörténetek, számlakivonatok, még akkor sem, ha ezekből a törvény által megkövetelt információk kinyerhetők – olvasható a NAV honlapján. (Kérdések és válaszok a külföldi befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel kötött tartós befektetési szerződésről)
Közös névre nyitott TBSZ
Jó tudni, hogy a magyar gyakorlat szerint egy magánszemélynek áll jogában TBSZ számlát kötni, így Magyarországon házastársaknak sem lehet közös tulajdonában TBSZ számla annak ellenére, hogy sok esetben a befektetés a közös vagyon része. Ezt az álláspontot erősíti meg az adóhatóság 2024. október 10-én megjelent állásfoglalása is a külföldön kötött TBSZ számlákkal összefüggésben. „A tartós
befektetési számlának tehát két tulajdonosa nem lehet, az ilyen típusú számla nem minősül TBSZ-nek.” [Pénzügyminisztérium, NAV Adójogi és Tájékoztatási Főosztály 2919805408 2024/9. Adózási kérdés – A közös tulajdonú befektetési számla és a tartós befektetésből származó jövedelem]
Ez az állásfoglalás azért bír jelentőséggel, mert a külföldi szolgáltatók a külföldi gyakorlat alapján nyithatnak közös TBSZ számlát, azonban az ezen a számlán realizált hozam után minden évben az általános előírások szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni. Tehát nincs arra lehetőség, hogy egy TBSZ számlát két magánszemély tulajdonos bejelentsen az adóhatóságnál.
TBSZ számlán tartott részvények után fizetett osztalék adózása
A magyar és a külföldi TBSZ számlák között még egy különbséggel találkozhatunk, mely a magyar részvények után fizetett osztalékkal hozható összefüggésbe. Az Szja törvény csak a magyar kifizető esetében rendelkezik arról, hogy a befektetési szolgáltató a lekötési nyilvántartásban rögzített, osztalékra jogosító értékpapír esetében az osztalékfizetést megelőzően köteles értesíteni a kibocsátót, hogy e jövedelemmel összefüggésben a magánszemélyt nem terheli adókötelezettség. A külföldi TBSZ-en tartott magyar kibocsátású értékpapírnál a külföldi szolgáltatónak kell(ene) tájékoztatni a magyar osztalékot fizető társaságot, hogy az osztalék kifizetése egy magyar illetőségű személy részére TBSZ számlán tartott részvény után történik, mely esetben az osztalékot fizető magyar kibocsátó az adólevonást mellőzi.
Amennyiben ez a tájékoztatás a külföldi befektetési szolgáltató részéről elmarad, akkor a magyar társaság levonja az adót, lejelenti a ’08-as bevallásban. A magánszemély ezt csak akkor tudja visszaigényelni, ha az osztalékot fizető társaságnál vagy egy esetleges adóhatósági vizsgálat során igazolja, hogy az adó levonása nem volt szükségszerű.
A külföldi részvények után fizetett osztalékra a TBSZ mentesség értelemszerűen nem vonatkozik, függetlenül attól, hogy a TBSZ Magyarországon vagy külföldön köttetett.
A külföldi osztalékból külföldön levont adó visszaigénylésére csak akkor kerülhet sor, ha az osztalékot fizető társaság illetősége szerinti és a magánszemély illetősége szerinti ország között létezik kettős adózás elkerülésére vonatkozó Egyezmény, és a
forrásország az Egyezményben meghatározott mértéken felüli adót vont le. Természetesen ez esetben is csak az Egyezményben meghatározott mértéken felül levont adó visszaigénylésére van lehetőség abban az országban, ahol az osztalékot fizető társaság illetőséggel rendelkezik.
Ez az adó-visszaigénylés sok esetben elmarad, mivel a külföldi adóhatóságtól történő visszaigénylés többnyire magasabb költséget eredményez a magánszemély részére, mint maga az adó összege. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre gondolkodni, és a külföldi szolgáltató rendelkezésére bocsátani a magyar adóhatóság által angol nyelven kiállított illetőségigazolást.
Az adóügyi illetőség igazolásának fontossága Az adóilletőségről szóló igazolás könnyen és ingyenesen beszerezhető a NAV bármelyik igazgatóságán, vagy elektronikusan is. Elektronikusan az IGAZOLnyomtatványon az Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) programmal kitöltve és elektronikusan benyújtva.
A kérelemben fel kell tüntetni az igazolás felhasználásának célját, vagyis a jogcímet, és azt, hogy az adózó mely szerv (külföldi adóhatóság, külföldi pénzintézet) eljárásában fogja azt felhasználni.
Az illetőségigazolásnak akkor is jelentősége van, amikor a magánszemély illetősége az ötéves tartási időszak alatt esetleg megváltozik. Erre olyankor kell gondolni, amikor a TBSZ tulajdonos magánszemély kiküldetés keretében külföldön dolgozik, családjával kiköltözik a munkavégzés országába. De az is előfordulhat, hogy távmunkában hosszú távon külföldön dolgozik vagy külföldi letelepedés szándékával elhagyja Magyarországot. Ilyen esetekben nem biztos, hogy a magánszemély első dolga a TBSZ szolgáltató részére az illetőségváltozást bejelenteni, pedig fontos lenne, mert a TBSZ számla előnyei kizárólag addig érvényesek, ameddig a magánszemély magyar illetőséggel bír.
A külföldi illetőséget fontos a befektetési szolgáltatón kívül az osztalékot fizető magyar társaságnál is igazolni. Ugyanis az adót ilyen esetben az illetőség országával hatályos Egyezmény előírásai szerint kell megállapítani és levonni. Amennyiben a magánszemély olyan országban él, amely országgal van kettős adózás elkerülésére vonatkozó Egyezménye Magyarországnak, akkor az Egyezmény előírásai szerint kell az illetőséget és az egyes jövedelmek utáni adókötelezettséget vizsgálni.
Jövedelmekről szóló információ és adatcsere
Végül, de nem utolsó sorban az adatszolgáltatás sajátosságára szeretném felhívni a figyelmet. Az adóhatóság a világ számos országából adatszolgáltatás útján értesül többek között a külföldön nyitott bankszámlák, értékpapírszámlák adatairól, illetve ezeken a számlákon realizált jövedelmekről, amennyiben a befektetések tulajdonosa, haszonhúzója magyar illetőségű személy.
Nem árt tudni, hogy a külföldi bankok, befektetési szolgáltatók az illetőségről és a jövedelem jogcíméről, összegéről szolgáltatnak adatot a külföldi adóhatóság részére, akik ezen információkat továbbítják a magyar adóhatóság felé. A háttérben folyó adatszolgáltatásról csak akkor szerez tudomást a magánszemély, amikor az adóhivatal összehasonlítja az adóbevallásában feltüntetett adatokat a külföldről kapott adatokkal, és megállapítja, hogy a magyar bevallás hibás, azaz részben vagy egészben nem tartalmazza a külföldön realizált bevételek összegét.
Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően az adóhatóság „ügyfélbarát” támogató eljárást kezdeményez, amely során jelzi, hogy eltérést tapasztalt az úgynevezett DAC1, DAC2, illetve CRS adatszolgáltatással érintett külföldi jövedelemadatok, valamint a magánszemély bevallásában feltüntetett adatok között. Ezek az információk az OECD országok, és/ vagy az EGT tagországok közötti együttműködési megállapodásokon alapulnak. Az OECD által kialakított CRS, azaz Common Reporting Standard és az európai uniós DAC2 irányelv tartalmazza a pénzügyi számlákra vonatkozó információcserét.
Amennyiben az adóhatóság eltérést tár fel a külföldről kapott és a magánszemély adóbevallásában szereplő adatok között, akkor levélben értesíti a magánszemélyt, hogy milyen típusú jövedelmekről érkezett adat külföldről, de előfordulhat, hogy csak a jogcímről tájékoztatja a magánszemélyt, a jövedelem pontos összegéről nem.
Előfordulhat, hogy a TBSZ számlán realizált jövedelmekről is érkezik információ a magyar adóhivatal részére. Miután ezen jövedelmet a magánszemély
nem vallja be, az adóhatóság eltérést állapíthat meg. Ha azonban a magánszemély igazolni tudja, hogy ezeket a jövedelmeket a bejelentett TBSZ számlán írták jóvá, akkor az adóhatóság egyeztetésre irányuló eljárása adómegállapítás nélkül lezárul.
Olyan esettel is találkozhatunk, amikor a magánszemély a TBSZ számlát 5 éven belül megszünteti, az adóköteles jövedelmet bevallja, mégis az adóhatóság rendelkezésére álló és a magánszemély által bevallott adatok között jelentős eltérés mutatkozik. Ilyen esetben sem kell megijedni, mert az eltérés abból is adódhat, hogy a külföldi pénzintézet a bevétel összegét, nem pedig a jövedelmet közli. Például a felmerült és igazolt költségek levonását követően a jövedelem lényegesen alacsonyabb lehet, sőt árfolyamnyerségnél még veszteség is előfordulhat.
A 2024-es szja-bevallás
Közeleg a 2024-es szja-bevallás határideje, amely 2025. május 20-a. Amennyiben 5 éven belül a TBSZ számlát feltörik, akkor ne felejtsék el a bevallás 166. sorában a tartós befektetésből származó jövedelmet és adóját bevallani. Ebben a bevallásban ezen jövedelem tekintetében szocho még nem merül fel. Továbbá felhívom a figyelmet, hogy ezen jövedelmen realizált nyereség/veszteség az egyéb ellenőrzött tőkepiaci ügyletek nyereségével/veszteségével szemben nem vehető figyelembe.
Hamarosan megjelenik a Vezinfó Kiadó gondozásában az értékpapírok és más befektetések (értékpapír, arany és ingatlan befektetések) 2025. évi adókötelezettségét ismertető szakkönyv, melyet minden olyan magánszemélynek fontos lenne elolvasni, aki befektetésekkel rendelkezik. A könyvet haszonnal forgathatják továbbá a jövedelmet juttató, kifizető vállalkozások is. A kiadványból megtudható, hogy az egyes jövedelmeket milyen mértékű adókötelezettség terheli, és azt mikor kinek kell teljesíteni.
Horváthné Szabó Beáta adószakértő
DEVIZAÁRFOLYAMOK A MAGYAR ADÓRENDSZERBEN (1. RÉSZ)
Az üzleti világban – értve ezalatt a belföldi és a nemzetközi ügyleteket – nem mindig magyar forintban történik a fizetés. A gyakorlatban olykor-olykor előfordulnak készpénzes (valutás) ügyletek is, de nem ez a jellemző. A készpénzes ügylet leginkább a kisösszegű vásárlások, a külföldi napidíjak estén figyelhető meg. A nagyobb volumenű ügyletek esetén a devizával (átutalás, inkasszó, kártyahasználat stb.) történő fizetés jellemző.
SÁNDORNÉ ÚJ ÉVA
Az adóelszámolásokban megjelenő devizaárfolyamok
Az MNB árfolyam Nem minden ország különbözteti meg a valuta és a deviza fogalmát. Magyarországon ez a két pénzügyi fogalom eltérő jelentéssel és ennek megfelelően eltérő árfolyammal bír. A valuta valamely ország törvényes fizetőeszköze, amely készpénz (bankjegy, érme) formájában jelenik meg. A deviza valutára szóló követelés. Megjelenési formája lehet számlakövetelés, csekk, debit- vagy kreditkártya stb. A megkülönböztetés az árfolyamjegyzés miatt fontos.
A magyar adótörvények az alábbi árfolyamokat nevesítik:
• az Európai Központi Bank (EKB) hivatalos árfolyama,
• a Magyar Nemzeti bank (MNB) hivatalos árfolyama,
• a számlavezető bank által jegyzett eladási árfolyama.
Az adótörvényekben (pl. az Szja törvényben) több helyen olvasható a „hivatalos devizaárfolyam” kifejezés. A hivatalos árfolyam a pénzt kibocsátó bank által jegyzett árfolyam. Magyarországon a hivatalos devizaárfolyam az MNB által – nem ügyfelei részére – jegyzett árfolyam.
Az MNB külföldi pénznemek forintra és a forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosság-
ra. Az MNB az alábbi devizák hivatalos árfolyamait jegyzi:
AUD CAD CZK GBP ILS JPY MYR PHP RSD SGD UAH
BGN CHF DKK HKD INR KRW NOK PLN RUB THB USD
BRL CNY EUR IDR ISK MXN NZD RON SEK TRY ZAR
Az MNB hivatalos devizaárfolyamain ténylegesen konvertálni nem lehet, de fontos szerepet játszanak a hazai gazdasági szereplők számviteli és adózási ügyeit illetően mindazon esetekben, ahol valamely jogszabály az MNB hivatalos árfolyamán történő konvertálást írja elő.
Az MNB a saját ügyfelei (bankok, biztosító társaságok stb.) számára is jegyez árfolyamot, de ezek az árfolyamok az adószabályok alkalmazása során nem jelennek meg. Az MNB ügyfelei számára a következő devizanemekben jegyez árfolyamot: AUD, CAD, CHF, CZK, DKK, EUR, GBP, JPY, NOK, PLN, SEK, USD.
A Magyar Nemzeti Bank a hivatalos devizaárfolyamokat hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken – kivéve, ha ezek nem munkanapok – állapítja meg. Az árfolyamokat a következő árfolyamok közzétételéig kell érvényesnek tekinteni.
Az MNB árfolyam alkalmazása sem problémamentes. Ez egyrészt abból adódik, hogy az MNB minden nap két hivatalos devizaárfolyamot jegyez, mert jelenleg a hivatalos árfolyamot munkanapokon 11.30 és 12.30 óra között teszi nyilvánossá. Az jegybank honlapján reggel és délelőtt látható, hogy mely dátum szerinti az utolsó hivatalos árfolyam. Csak dél körül érhető el az aznapi árfolyam, délelőtt tehát nem történik árfolyamátállás. Ez egy kicsit megnehezíti az adóelszámolásokat, hiszen délelőtt és délután más árfolyamértékkel kell kalkulálni. Az adótörvények nem adnak eligazítást abban a kérdésben, hogy a
délelőtti vagy a délutáni árfolyam a mérvadó, ennek következtében az adóhatóságoknak mindkettőt el kell fogadni.
A másik gondot az okozza, hogy az adóalanyok által hozzáférhető jegybanki árfolyamjegyzések két tizedesre publikáltak, az adóhatóságok pedig látják a négy tizedest. Ez a társasági adó és az iparűzési adó USD-ben vagy EUR-ban történő teljesítése esetén okozott gondot. Egy nagyvállalatnak pár ezer forintos eltérés nem probléma, de az önkormányzati adóhatósággal történő egyeztetések időigényesek, többletmunkát generálnak.
Amennyiben bármely adótörvény az adott napon jegyzett MNB árfolyamra hivatkozik, és nincs az MNB által e napra közzétett árfolyam, akkor az ezen a napon érvényes legutolsó közzétett árfolyammal kell számolni. Olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján (pl. a chilei peso, a barbadosi dollár, a bermudai dollár, a marokkói dirham, a mongol tugrik stb.), az MNB által közzétett, EURban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.
A számlavezető bank árfolyamai
A hitelintézetek igen sokféle árfolyamot jegyeznek (pl. pénztári árfolyam, valutaárfolyam, devizaárfolyam, vételi, eladási és középárfolyam stb.), amelyek általában a lebonyolított összegtől és a tranzakció mikéntjétől függenek.
A bankoknak jogukban áll naponta többször (akárhányszor) árfolyamot módosítani. A probléma viszonylag könnyen kezelhető, ha a tranzakció napján nem kívánunk könyvelni. Egy adóalany (vállalkozás, magánszemély, önkormányzat) több banknál is vezethet pénzforgalmi számlát, ez esetben annak a banknak az árfolyama mérvadó, amely által vezetett számlán a tranzakció bonyolódik.
Mindezeken felül megjelentek a kriptodevizával történő fizetések is, amit adórendszerünk – hivatalos árfolyamok hiányában – még nem igazán tud kezelni. A kriptodevizáknak – kibocsátó bank hiányában – nincs hivatalos árfolyamuk. Konkrét ügyletek esetén javasolt segítséget, tájékoztatást kérni a NAV-tól.
Az Európai Központi Bank árfolyamjegyzése
Az Európai Központi Bank 1999-ben alakult, az eurózóna monetáris politikájának irányítója és a közös valuta kibocsátójaként. Az EKB az EUR-hoz
viszonyítva jegyzi az árfolyamait. Az EUR a világ egyik legfontosabb pénzneme. Sokan használják az euróövezeten kívül is. Az EKB az európai pénznemek EUR-val szembeni árfolyamát minden munkanapon, közép-európai idő szerint 16 órakor teszi közzé.
AUD CAD CZK HKD INR KRW NOK PLN SGD THB
BGN CHF DKK HUF ISK MXN NZD RON THB USD
BRL CNY GBP IDR JPY MYR PHP SEK TRY ZAR
Amennyiben bármely adótörvény az adott napon jegyzett EKB árfolyamra hivatkozik, és nincs az EKB által e napra közzétett árfolyam, akkor az ezen a napon érvényes legutolsó közzétett árfolyammal kell számolni.
A devizaárfolyamokkal kapcsolatban felmerülő kérdések
Az adóalapok és az adók meghatározása, továbbá az adófizetési kötelezettség devizával történő teljesítése kérdéseket vet fel. Nemcsak azt kell eldönteni, hogy ki által jegyzett árfolyam alkalmazandó, hanem azt is, melyik napon érvényes árfolyammal kell számolni. Van, amikor az árfolyamjegyző megválasztható (pl. devizában meghatározott áfaalap), van, amikor a jogszabály egyértelműen meghatározza (lásd uniós alanyi mentesség). Adójogi szempontból az alábbi kérdések merülhetnek fel:
• Melyik devizaváltásra jogosult által jegyzett árfolyam alkalmazandó/alkalmazható?
• Melyik adót lehet devizában teljesíteni, és mi jelenik meg az adófolyószámlán?
• A külföldi pénznemnek van-e az MNB által jegyzett árfolyama?
• Amennyiben az adott pénznemre az MNB nem jegyez hivatalos árfolyamot, miként kell a pénzöszszeget magyar forintra átszámítani?
• Melyik napon érvényes árfolyamot kell figyelembe venni?
Az utolsó kérdés azért is fontos, mert az egyes adótörvények (pl. Áfa-, Szja törvények) több árfolyamértékre is utalnak. A devizaárfolyamok nem kizárólag egy konkrét ügylet adóalapjának és adójának megállapításához kapcsolódnak. Egyes adótörvényekben (tipikusan az áfatörvényben) előírásra kerülnek limitáló értékösszegek, amelyek EUR-ban kerültek meghatározásra. Ezeknél a korlátoknál sem azonos árfolyamokkal kell a limitösszeget átszámolnunk magyar forintra.
Az adózás rendje – 2017. évi CL. törvény
A választható devizanem
Az Art. 66. § (1) bekezdése alapján – főszabály szerint – az adót magyar forintban kell megfizetni. A forinthoz kötöttség alól két adónem képez kivételt. Az egyik a társasági adó, a másik a helyi iparűzési adó. E két adónem adóelőlegét és adóját HUF-ban, EURban és USD-ben is teljesíteni lehet.
A társasági adó devizában történő megfizetése:
Az Art. 66/A. §-a lehetővé teszi, hogy a társaságiadóalanyok a társasági adót és az adóelőleget EUR-ban vagy USD-ben fizessék meg. A forinttól való eltérést be kell jelenteni a NAV-nak (25T201T nyomtatvány, A-08 lap, 28. sor. bejelentés jellege: U).
A bejelentés az adóév első napját megelőző hónap első napjáig az adóév egészére nézve tehető. A naptári évet követő adózók esetében ez december 1-je. Amennyiben az adózó a bejelentésben szereplő devizáról a másik választható devizára akar áttérni, bejelentését az adóév utolsó napjáig módosíthatja (25T201T, bejelentés jellege: M). A bejelentés módosítása a következő adóév első napjától hatályos. A bejelentéstől eltérő devizanemben vezetett számláról érkező átutalás esetén az átváltás költsége az adózót terheli. Az adószámlán fel kell tüntetni az átutalt összeget, az alkalmazott árfolyamot és az elszámolt forintöszszeget is. Ez az árfolyam az EUR- vagy USD-összeg utalásával érintett bankszámla megterhelésének (nem a NAV számláján történő jóvárásnak) napja szerinti MNB árfolyam.
Az iparűzési adó devizában történő megfizetése:
Az Art. 66/B. § (1) bekezdése értelmében az adózó az esedékessé váló iparűzésiadóelőleg- és iparűzésiadó-fizetési kötelezettségét EUR-ban vagy USD-ben is megfizetheti. Az adót az illetékes önkormányzat által a kincstárnál által erre a célra nyitott EUR-ban vagy USD-ben vezetett számlára kell utalni. Az adó megfizetésének napja az illetékes önkormányzat, illetve a NAV iparűzési adó befizetésére szolgáló beszedési számláján való jóváírás napja. Az illetékes adóhatóság az adószámlán nyilvántartott adatokról előállított kivonaton feltünteti, az EUR-ban vagy USD-ben teljesített befizetés összegét, devizanemét, valamint az átszámításra alkalmazott árfolyamot és az elszámolt forintösszeget.
A kincstár a fizetési kötelezettség teljesítésére az érintett számlára utalt EUR- vagy USD-összegnek a
Magyar Nemzeti Bankhoz mint a kincstár számlavezető bankjához történő beérkezésekor érvényes árfolyamot kell figyelembe venni.
A devizaátutalás kezdeményezésekor a fizető félnek minden esetben fel kell tüntetnie az önkormányzat
• Kincstárnál vezetett 28 karakter hosszúságú nemzetközi pénzforgalmi jelzőszámát (IBAN),
• a számlavezető Magyar Államkincstár BIC kódját: HUSTHUHB, valamint
• a Kincstár levelező bankjaként a Magyar Nemzeti Bank BIC kódját is: MANEHUHB.
• SEPA átutalás esetén a kedvezményezett bankja BIC kódjaként a Kincstár HUSTHUHB BIC kódját.
Az adó kiutalása: Vannak olyan külföldi illetőségű adózók, akik belföldi fizetési számla nyitására nem kötelezettek. Előfordulhat olyan eset, hogy külföldi illetőségű adózót adó-visszatérítés illeti meg, ebben az esetben a viszszatérítendő adót az adóhatóság az adózó által megadott külföldi fizetési számlára, az adózó által meghatározott devizanemben utalja át. Az alkalmazandó árfolyamról az Art. nem rendelkezik, de logikusnak tűnik az adó-visszatérítés napján érvényes MNB devizaárfolyam.
A garancia formájában nyújtott adófizetési biztosíték:
Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 38. §-a tartalmazza a garancia formájában nyújtott adófizetési biztosítékokkal kapcsolatos előírásokat. A garancia meghatározott összegre szól, és legalább a NAV-hoz történő benyújtás napjától számított 12 hónapig érvényes.
A forinttól eltérő pénznemben megadott pénzügyi adat, forintra történő átszámítása a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamon történik.
A személyi jövedelemadó – 1995. évi CXVII. törvény
A főszabály
Az Szja törvény 5. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a külföldi pénznemben keletkezett bevételt, felmerült kiadást, valamint bármely bizonylaton külföldi pénznemben megadott, az adó mértékének meghatározásához felhasznált adatot az MNB hivatalos
devizaárfolyamának figyelembevételével kell kiszámítani. Ez akkor is igaz, ha a bevétel és a kiadás nem devizában, hanem valutában (készpénzben) jelenik meg.
Az átszámításhoz az alábbi időpontokban érvényes árfolyamot kell figyelembe venni:
• bevétel (pl.: kamat, osztalék) esetében – főszabály szerint – a bevételszerzés időpontja a mérvadó,
• kiadás esetében a teljesítés időpontja figyelendő,
• dolog, pénzügyi eszköznek nem minősülő vásárolt jog, vásárolt követelés átruházása esetén a szerzési érték tekintetében a megszerzés napja,
• értékpapír átruházása esetén a szerzési érték tekintetében az értékpapír tulajdonjogának megszerzése, a dematerializált értékpapír értékpapírszámlán történő jóváírása napja mérvadó,
• az előzőekben nem említett pénzügyi eszközre kötött ügylet esetén az ügylet teljesítésének (lezárásának) időpontja érdekes,
• a külföldi pénznemben megfizetett adó esetében a magánszemély dönthet, hogy a teljesítés időpontjában vagy az adóév utolsó napján érvényes árfolyamot alkalmazza.
Az egyéni vállalkozó
Az egyéni vállalkozó is szerezhet devizában bevételt, azonban arra ügyelni kell, hogy csak a fizetés történik külföldi pénzzel, vagy az áfa alapja is devizában van. Utóbbi esetben a bevétel forintra történő átszámításához az áfatörvény átszámítási szabályait kell alkalmazni.
A termékek, szolgáltatások beszerzése/igénybevétele esetén a fordított adózás is felmerülhet, vagyis a vállalkozó az áfafizetésre maga kötelezett (pl. felszámolás alatti vállalkozástól tárgyi eszközt szerez be, közösségi beszerzést hajt végre stb.). Ezekben az esetekben az áfa alapja kifejezhető forintban és devizában is. Amennyiben az áfaalap külföldi pénznemben kifejezett, a kiadás forintra történő átszámításához az egyéni vállalkozó azt az árfolyamot alkalmazza, amelyet az adott ügyletben az áfa alapjának forintra történő átszámításához alkalmaz.
Az árfolyamválasztási lehetőség Az Szja törvény 6. § (3) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy ha a magánszemély • a bevételt külföldi pénznemben szerezte, a külföldi pénzt eladta, és a tranzakciót követő 15 napon, külföldi pénz vétele esetén a tranzakciót megelőző 15 napon belül rendelkezik a pénzügyi
intézmény által az adott külföldi pénz eladását/vételét igazoló, a nevére kiállított bizonylattal, akkor a figyelembe vett árfolyamot a bizonylat szerinti összeg mértékéig alkalmazhatja a forintra történő átszámításhoz;
• értékpapír átruházása és pénzügyi ügyletre kötött ügylet esetén a forintra történő átszámításra az ügyletben alkalmazott árfolyamot kell figyelembe venni.
Az adóelőleg
Külföldi pénznemben keletkezett bevétel, valamint külföldi pénznemben teljesített kiadás esetén az Szja törvény 6. § (1) bekezdés a) és b) pontjának, valamint az 5. § (7) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik – a kifizető az adóelőleg megállapításához, a magánszemély – választása szerint a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, EUR-ban megadott árfolyamot alkalmazza.
Az adóról való rendelkezés
A nyugdíjas korról való öngondoskodás egyik formája a nyugdíjbiztosítási szerződés. Ilyen szerződés nem csak belföldi biztosítóval köthető. Az Szja törvény az adóról való rendelkezés lehetőségét mindenképpen biztosítja. Az adóról való rendelkezés alapjául szolgáló összeg meghatározásakor a nem forintban fizetett díjat az adóév utolsó napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.
TBJ – 2019. évi CXXII. törvény
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy magánszemély külföldi pénznemben szerez olyan bevételt, amelyből járulékalapot kell megállapítani és a 18,5 százalék tb-járulékot meg kell fizetni. A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a járulékalapot a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a bevétel megszerzésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alkalmazásával kell forintra átszámítani.
A szociális hozzájárulási adó – 2018. évi LII. törvény
A Szocho törvény a devizaárfolyamokra külön szabályozást nem ad. A 30. § úgy rendelkezik, hogy a kül-
földi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására az Szja törvény külföldi pénznemről forintra történő átszámításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A társasági adó – 1996. évi LXXXI. törvény
Az adókötelezettség
A Tao. törvény 5. § (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társaságiadó-bevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a könyvvezetést és a beszámolókészítést devizában végzik, a társaságiadó-bevallás adatait az MNB hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes –devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítaniuk forintra. Ugyanígy kell eljárni minden más esetben, ha az átszámításra a számviteli törvény előírása nem vonatkozik.
A de minimis támogatás – EU 2023/2831 bizottsági rendelet
A társasági adó szabályai több olyan adóalap-csökkentési lehetőséget és adókedvezményt tartalmaznak, amelyek de minimis támogatásnak minősülnek. Amennyiben a vállalkozás által igénybe vett, de minimis támogatásnak számító kedvezmények támogatástartalma eléri a de minimis korlátot, akkor a vállalkozás nem vehet igénybe olyan adózás előtti eredményt csökkentő tételt vagy adókedvezményt, amely de minimis támogatásnak minősül. Ugyanez vonatkozik a szabad vállalkozási zónában található vállalkozások 100 százalékos értékcsökkenés elszámolásának lehetőségére is. A de minimis keretöszszeg 300 000 EUR.
Az adórendszeren belüli támogatások EUR-ra történő átszámítása alapja az adóbevallással érintett üzleti év utolsó napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizaárfolyam.
A mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv) – 2004. évi XXXIV. törvény
A Tao. törvény tartalmaz olyan adózás előtti eredményt csökkentő tételeket és adókedvezményeket,
amelyeket kizárólag kkv-k vehetnek igénybe. Némely esetben a Tao. törvény még a kkv-k esetén is más szabályozást alkalmaz. A besorolási kritériumokat (létszám, árbevétel, mérlegfőösszeg) a Kkv törvény tartalmazza.
Az utóbbi kettő EUR-ban került meghatározásra. Forintra történő átszámításkor az MNB által megállapított, a vállalkozás üzleti évének lezárásakor (naptári éves adózó esetén december 31-én) érvényes deviza középárfolyamot kell alkalmazni. Újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, MNB által megállapított deviza középárfolyam alkalmazandó.
Az adózás előtti eredmény korrigálása
Az adózás előtti eredmény növelésének kötelezettsége és csökkentési lehetősége kapcsán olyan tételek is találhatók a korrekciós tételek között, amelyeket valamilyen devizában nyilvántartott befektetés vagy kötelezettség árfolyamváltozásához köt. Ilyen korrekciós tételek például az alábbiak:
• A Tao. törvény 7. § (1) bekezdés dzs) pontjának értelmében az adózó az adózás előtti eredményét csökkentheti a fedezeti ügylettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszköz értékének növekedéseként, illetve a hosszú lejáratú kötelezettség értékének csökkenéseként a mérlegfordulónapi értékeléskor a devizaárfolyam változása alapján eszközönként, kötelezettségenként elszámolt összeggel.
• A 8. § (1) dzs) a) alpontja alapján az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdésének dzs) a) alpontjában foglaltak alkalmazása esetén a fedezeti ügylettel nem fedezett, befektetett pénzügyi eszköz értékének csökkenéseként, illetve a hosszú lejáratú kötelezettség értékének növekedéseként a mérlegfordulónapi értékeléskor a devizaárfolyam változása alapján eszközönként, kötelezettségenként elszámolt összeg.
• A7. § (1) p) bekezdése alapján csökkenti az adózás előtti eredmény a forintról devizára, devizáról forintra vagy devizáról más devizára való áttérés következtében az eredménytartalék csökkenté-
seként elszámolt átszámítási különbözetek öszszege az áttérést követő adóévben.
• A 7. § (28) bekezdése alapján a műemléki ingatlanhoz, helyi védelem alatt álló ingatlanhoz, kulturális örökségvédelmi célú tárgyi eszközhöz kapcsolódó adóalap-csökkentés.
Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának adóalapja
Az ingatlannal rendelkező gazdasági társaság fogalmát a Tao. törvény 4. § 18/a. alpontja definiálja. Amennyiben a társaság tagja a részesedését elidegeníti, vagy a társaság jegyzett tőkéje leszállításra kerül, akkor az adóalap után a társasági adót meg kell fizetni.
Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának adóalapja a részesedés elidegenítésekor, illetve a társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor az ellenértéknek a részesedés szerzési értékével és a szerzéshez vagy a tartáshoz kapcsolódó, igazolt kiadásokkal csökkentett pozitív összege.
Ha az ellenérték vagy a szerzési érték nem forintban keletkezik, annak értékét az MNB hivatalos, a szerződés megkötésének napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítani.
Ha az ingatlannal rendelkező társaság tagja az ellenértéket jegyzett tőke leszállítása következtében szerzi, és a kötelezettség kimutatása nem forintban történik, az ellenértéket az MNB hivatalos, a cégbejegyzés napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítani.
Az adókedvezmények
A Tao. törvény az adókedvezmények igénybevételét több esetben EUR-ban meghatározott értékhez köti, amely EUR érték vagy nominális vagy jelenértéken kerül meghatározásra. Az EUR-hoz kötöttség megjelenik,
• ha a fejlesztésiadó-kedvezmények jelenértéke az EUR-ban meghatározott korlátok valamelyikét (pl. 110 m EUR) és a meghatározott állami támogatás mértékét (pl. 41,25 m EUR) eléri, akkor a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének feltétele a Kormány – az Európai Bizottság engedélyén alapuló – határozata,
• a nulla nettó kibocsátási célt szolgáló gazdaságra való átállás szempontjából stratégiai jelentőségű beruházás adókedvezménye (átmeneti kedvezmény 150 m és 350 m EUR),
• az energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás adókedvezménye (30 m EUR),
• a kutatás-fejlesztési tevékenység adókedvezménye (25,35,55 m EUR),
• a villamosenergia-tároló létrehozatalára irányuló beruházás adókedvezménye (30 m EUR).
A 165/2014. (VII. 17.) Korm. rendelet 3. § (10) bekezdése értelmében a fejlesztési kedvezmény esetén a beszámolót, a könyvvezetést konvertibilis devizában készítő adózó a kérelem, illetve a bejelentés adatait az MNB hivatalos – a kérelem, illetve a bejelentés benyújtását megelőző hónap utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha az átszámítás HUF-ról EUR-ra történik. Az adókedvezmény igénybevételekor a ténylegesen felmerült elszámolható költséget az MNB hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani.
Az átmeneti fejlesztési adókedvezmény igénybevétele iránti kérelmet az adózó az MNB hivatalos, a kérelem benyújtását megelőző hónap utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével nyújtja be.
Sándorné Új Éva adószakértő
A SZÁMLA UTÓLAGOS BESZERZÉSE
Amennyiben az adózó más belföldi áfaalany által áthárított általános forgalmi adót kíván levonásba helyezni, akkor rendelkeznie kell az ügylet teljesítését tanúsító hiteles számlával. Egyenesen adózó előlegben foglalt általános forgalmi adó is előzetesen felszámított adónak minősül, amely levonásának tárgyi feltétele az előleg megfizetését tanúsító számlával való rendelkezés. De mi a teendő, ha nem rendelkezünk az eredeti számlával?
BONÁCZ ZSOLT
A vállalkozások kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy valamilyen okból kifolyólag nem rendelkeznek a teljesítést tanúsító, az előleg megfizetését igazoló számlával. Ebben az esetben a számlát, előlegszámlát (a továbbiakban: számla) utólag be kell szerezni. Számos alkalommal tapasztaltam, hogy a vállalkozások – jellemzően a mikrovállalkozások – nem fordítanak kellő figyelmet a számlák megőrzésére.
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy nem okozhat problémát a hiányzó számla utólagos beszerzése. Azonban ez a megközelítés téves, mivel a hiányzó számla utólag nem feltétlenül szerezhető be, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a megőrzésére.
Előfordulhat, hogy a számlát kibocsátó gazdasági társaság vagy más szervezet már nem létezik, mert korábban jogutód nélkül megszűnt. Ebben az esetben csak akkor van lehetőség a számla utólagos pótlására, ha az adózó fel tudja venni a kapcsolatot azzal, aki a már megszűnt gazdasági társaság, egyéb szervezet iratait őrzi, és akinek módjában áll a számla hiteles másolatát kiadni.
Amennyiben a gazdasági társaság végelszámolás, felszámolás útján szűnt meg, akkor a végelszámolóval, felszámolóval kell felvenni a kapcsolatot, aki a számla hiteles másolatát kiadhatja.
Tegyük fel, hogy a számlát természetes személy állította ki, aki megszüntette egyéni vállalkozását, illetve nem egyéni vállalkozóként, de adószám alatt folytatott tevékenységét. Ebben az esetben a természetesen személyt kell megtalálni és tőle kérni a számla hiteles másolatát.
Véleményem szerint a tárgyalt esetekben már annak a személynek a megtalálása is nehézséget okozhat, aki intézkedni tud a számla hiteles másolatának kiadásáról. Azonban nem vehető biztosra, hogy az il-
lető hajlandó, illetve képes a számla hiteles másolatát átadni.
Amennyiben a számla hiteles másolatának kiadására jogosult személy megkeresése nem okoz problémát, akkor sem biztos, hogy az beszerezhető. Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés, amely kötelezően előírná azt, hogy a számla kibocsátója köteles utólag a számláról hiteles másolatot készíteni és azt átadni. Tehát az adózó azzal a helyzettel is szembesülhet, hogy a számla kibocsátója kategorikusan elzárkózik a számla hiteles másolatának kiadásától. Ezt nem kell indokolnia, mivel őt erre kötelező jogszabályi rendelkezés nem létezik. A megkeresett vállalkozás, illetve személy a számla hiteles másolatának kiadása fejében pénzbeni ellentételezést is kérhet.
Az Áfa tv. 179. §-a rendelkezik az okiratok megőrzésének kötelezettségéről.
A (1) bekezdés szerint minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) e törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okiratot legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.
Az Áfa tv. 179. §-a nem tartalmaz olyan értelmű rendelkezést, hogy a megőrzött számlákról kötelező hiteles másolatot kiadni, ha ezt más személy kéri.
Előfordulhat az is, hogy a megkeresett fél arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem állított ki számlát azon személy részére, aki kéri a számla hiteles másolatának kiadását, ezért nem áll módjában annak hiteles másolatát sem kiadni.
Találkoztam már olyan esettel, hogy egy vállalkozás egy készpénzes számlát kívánt utólag beszerezni. A vállalkozás könyvelése szerint a készpénzfizetési számlát egy olyan kft. állította ki, amely felszámolás útján jogutód nélkül szűnt meg. A vállalkozás megkereste a felszámolás lebonyolításával megbízott cé-
get, és annak képviselőjétől kérte a készpénzfizetési számla hiteles másolatát. A felszámoló cég részére megadta a készpénzfizetési számla keltét és annak könyvelésben rögzített összegét. A felszámoló cég képviselője arról tájékoztatta a vállalkozást, hogy a felszámolt cég könyvelését átvizsgálta, de abban nem talált a vállalkozás részére kiállított készpénzfizetési számlát a megjelölt időpontban és összegben. Ilyen esetben célszerű kérni, hogy a megkeresett személy engedélyezzen betekintést a vállalkozás részére az iratokba. Előfordulhat ugyanis, hogy azokat nem kellő alapossággal nézték át, ezért nem találták meg a vállalkozás részére kiállított számlát. Ezt azonban nem köteles engedélyezni.
Hőpapíros számlák
Az Áfa tv. 179. §-a nemcsak az adózó által kiállított számlák megőrzését írja elő, hanem azon beérkező számlák megőrzését is, amelyre alapozva levonható általános forgalmi adót számolt el.
Az Áfa tv. 174. §-a alapján a számla lehet elektronikus vagy papír alapú.
Elvben az ügyletben érintett felek a szerződésben abban is megállapodnak, hogy az ügylet teljesítőjének, az előleget kapó félnek elektronikus vagy papír alapú számlát kell kibocsátani. Papír alapú számlánál a számlát nyomtatott formában kell átadnia a vevőnek (igénybe vevőnek), illetve az előleg fizetőjének.
Gyakran az ügyletben érintett felek nem egyeztetnek előzetesen ezzel kapcsolatban, hanem a vevő elfogadja az ügylet teljesítője által követett gyakorlatot. Ez a helyzet jellemzően azonnali ügyleteknél adódik, amikor a vevő a vásárlással egyidejűleg kiegyenlíti az ellenértéket is, s a fizetésnél szembesül az eladó gyakorlatával, amelyet kénytelen elfogadni, ha vásárolni akar.
Azonnali ügyleteknél a papír alapú számlát sok esetben ún. hőpapírra nyomtatják ki. A hőpapíros megoldást amiatt alkalmazzák előszeretettel nagy forgalmat bonyolító, kereskedelmi tevékenységet folytató cégek, mert a számlázás költsége lényegesen kisebb, mint „normál” papír alkalmazásánál. Az Áfa tv. 179. §-ában rögzített iratmegőrzési kötelezettség annak kötelezettségét is magában foglalja, hogy a papír alapú számláknál biztosítani kell az olvashatóság követelményének teljesítését. Az olvashatóság követelménye papír alapú számlánál azt jelenti, hogy a számlában foglalt adatoknak az adómegállapításhoz való jog elévüléséig olvashatónak kell lenniük.
A hőpapír azonban a normál papírhoz képest jóval érzékenyebb a külső hatásokra (hő, nedvesség, fény). Ha a hőpapíros számlát nem kellő óvatosággal kezelik (pl. zsíros kézzel fogják meg, tartósan fény éri), a számla egyes adatai olvashatatlanná válhatnak. Amennyiben ez bekövetkezik, a számla már nem elégíti ki az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételével szemben támasztott követelményeket. Ekkor gondoskodni a számla hiteles másolatának beszerzéséről.
Véleményem szerint a hőpapíros számla befogadása már önmagában adókockázatot jelent az azt befogadó adózó szempontjából, mivel jóval nagyobb körültekintést igényel annak biztosítása, hogy a számlában foglalt adatok az adómegállapításhoz való jog elévüléséig olvashatóak legyenek. A hőpapíros számla esetében megfelelő tárolás esetén is előfordulhat, hogy néhány év múlva kifakulnak a rajta lévő adatok, és a számla adatai nem vagy csak nehezen olvashatóak.
Találkoztam olyan esettel, amikor az adóellenőrzés alá vont adózó a NAV-hoz benyújtandó iratok összekészítése során észlelte, hogy több hőpapíros bejövő számláján az adatok egyáltalán nem látszanak. A NAV a számlákat szkennelve kérte, de ezekről olvasható szkennelést az adózó nem tudott készíteni, ezért jelentős utánjárással járt számára a számlák hiteles másolatának beszerzése.
Sem az áfatörvény, sem az Air. [2017. évi CLI. törvény], sem az Art. [2017. évi CL. törvény], sem az adóigazgatási végrehajtási rendelet [465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet] nem tartalmaz tételes rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mely adatok olvashatatlansága esetén nem elégíti ki a számla az adólevonás gyakorlásának tárgyi feltételével szemben támasztott követelményeket. Tételes szabályozás hiányában pedig az adóhatóság saját belátása szerint minősíti a számlákat.
Álláspontom szerint a számla akkor is kielégíti az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételével szemben támasztott követelményeket, ha olyan adatai nem olvashatóak, amelyek a hitelesség szempontjából nem relevánsak. Megítélésem szerint e körbe sorolhatóak olyan adatok, amely feltüntetését az Áfa tv. 169. §-a vagy más törvény nem ír elő.
Az Áfa tv. 177. §-a alapján törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.
JÓ TUDNI!
Amennyiben adóellenőrzés során a revizor úgy ítéli meg, hogy a hőpapíros számla adatai nem olvashatóak, automatikusan nem utasíthatja el az adózó adólevonási jogát. Köteles az adózót felhívni arra, hogy szerezze be a számla hiteles másolatát, amelynek benyújtása esetén az adózó által gyakorolt adólevonási jogot köteles elfogadni, ha egyéb kifogás a számlával szemben nem merült fel. Az adóhatóság a leírtak szerint köteles eljárni akkor is, ha normál papíron kiállított számla adatai nem olvashatóak.
A kibocsátási forma jelentősége a számla utólagos beszerzésénél
A számlák utólagos pótlásánál arra is figyelmet kell fordítani, hogy az adott számlát milyen megjelenési formában kell megőrizni.
Az Áfa tv. 179. § (2) bekezdése szerint a megőrzési kötelezettség papír alapú okirat esetében a kibocsátásra kötelezett részéről a másolati példányra, a befogadó részéről az okirat eredeti példányára vagy – ha az áfatörvény nem zárja ki – eredeti példány hiányában annak hiteles másolatára vonatkozik.
Az Áfa tv. 179. § (2) bekezdése alapján a megőrzési kötelezettség teljesíthető a papír alapon kibocsátott okirat elektronikus formában történő megőrzésével is.
Az Áfa tv. 179. § (2) bekezdése azt is rögzíti, hogy elektronikus okirat kizárólag elektronikus formában őrizhető meg, valamint azt is kimondja, hogy a meg-
őrzési kötelezettség elektronikus formában történő teljesítése esetén az adóalanynak elektronikusan kell megőriznie a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét biztosító adatokat is.
Tegyük fel, hogy az adózó beérkező elektronikus számlát nem lel fel, így annak pótlásáról kell gondoskodnia!
Elektronikus számlánál nincs eredeti vagy másolati példány. Ennek következtében az utólag beszerzett elektronikus számla is eredeti számlának minősül.
Az Áfa tv. 179. § (2) bekezdése alapján bejövő elektronikus számla pótlásának nem tekinthető, ha az adózó a számlakibocsátótól papír alapú számlát kap, tekintettel arra, hogy elektronikus számlát elektronikus formában kell megőrizni. Ezzel szemben, ha az adózó papír alapú számlát kénytelen pótolni, akkor az is a számla pótlásának minősül, ha a kibocsától elektronikus számlát kap, tekintettel arra, hogy papír alapú számla elektronikus formában is megőrizhető.
Az adóhatóság álláspontja szerint elektronikus számlának minősül, ha a kibocsátó a papír alapú számlát beszkenneli és azt e-mailben megküldi a címzettnek. Ezt a jogértelmezést alapul véve ugyancsak elektronikus számláról van szó, ha a papír alapú számla kibocsátója a saját példányát hitelesíti, azt beszkenneli, majd e-mail-ben megküldi a számla címzettjének.
Bonácz Zsolt adószakértő
AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÉS AZ ÁTALÁNYADÓ
Az átalányadózás egyik előnye, hogy egyszerű a nyilvántartás vezetése, ugyanis bevételi nyilvántartást kell vezetni, ha az általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentességet választ az adózó. Az alanyi adómentességre vonatkozó bevételi értékhatár 18 millió forintra emelkedett 2025. január 1-jétől. A másik előnye az, hogy tevékenységtől függő elismert költséghányadot kell alkalmazni, ami bizonyos tevékenységek esetében elég magas költséghányadot jelent.
LEPSÉNYI MÁRIA
Az átalányadózás lényege, hogy nem kell a költségekkel tételesen elszámolni, az átalányadó alapját (az átalányban megállapított jövedelmet) a bevételekből kiindulva, azok meghatározott hányadában kell megállapítani. Kulcskérdés ezért ilyen típusú adózás esetén a bevételek jogszerű és pontos meghatározása.
Átalányadózás esetén ugyanakkor hátrány, hogy az átalányadózás időszaka alatt keletkezett veszteség elvész és vegyes tevékenység esetén alacsonyabb költséghányadot lehet alkalmazni. Nagyon fontos ezért, hogy milyen tevékenységből származik bevétele az átalányadózást választónak. Ha például kétféle költséghányad szerinti bevétele van az egyéni vállalkozónak, (pl. informatikus és kiskereskedő is), akkor az alacsonyabb költséghányad (40 százalék) alkalmazható a bevétel egészére.
Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig meg kell őriznie.
E szabály betartásának akkor lehet különösen nagy jelentősége, ha például az átalányadózást választó egyéni vállalkozónak át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra. Az átalányadózás ugyanis csak addig alkalmazható, amíg választásának feltételei fennállnak. Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik akkor is, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét és a NAV végleges mulasztási bírságot állapított meg emiatt.
Közös szabály, hogy a nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után
• nem pótolható (a határidő tehát jogvesztő), később már nem tehet érvényes nyilatkozatot az adóévi átalányadózásra, illetve
• nem is vonató vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei.
A bejelentésnek tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges valamennyi ismert adatot. A bejelentés alapján az állami adóhatóság az adózót az átalányozók nyilvántartásába felveszi.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az adóévre az átalányadózást választotta, és ezt az adózási módot a következő évre vonatkozóan is fenntartja, akkor az átalányadózás választásáról nem kell újból nyilatkoznia, mert a korábbi választása visszavonásig érvényes. Amennyiben az adózó az adóévre az átalányadózást választotta, de a következő évre ezt az adózási módot nem kívánja fenntartani, akkor erről az szja-bevallásában kell nyilatkoznia.
Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását, kiegészítését a változásra okot adó első értékesítést megelőzően be kell jelenteni. Az átalányadózást kizáró körülményt annak keletkezését követő 15 napon belül kell bejelenteni, megjelölve magát a körülményt is. Amennyiben az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt megszűnik, vagy az átalányadózás-választás törvényi feltételeinek hiánya az átalányadózás választását követően jut az adózó tudomására, akkor az adózó a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az általános szabályok szerint elkészíteni.
Az átalányadózást választó adózó az adóját az önadózás szabályai szerint állapítja meg.
Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként és mezőgazdasági őstermelőként egyaránt jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást. Az egyes tevékenységekből (egyéni vállalkozás és/vagy őstermelés) származó bevételek nyilvántartását azonban – éppen az átalányalapok korrekt megállapíthatósága érdekében – ilyen esetben is egymástól elkülönítve kell vezetni.
Az átalányadózással kapcsolatos eljárási tudnivalókat az Szja törvény 8. számú melléklete tartalmazza.
Az átalányadózás időszaka alatt az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteség évenkénti 20-20 százalékát elszámoltnak kell tekinteni, azaz ennyit „le kell írni” az összes elhatárolt veszteségből, vagy másként fogalmazva: ennyivel csökkenteni kell azt. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni. (Fontos azt is tudni, hogy veszteséget csak a tételes költségelszámoló határolhatott el.)
Az átalányban megállapított jövedelem része az összevont adóalapnak, mely után 15 százalék adót kell fizetni. E jövedelemmel szemben is érvényesíthetők a különböző – az összevont adóalapot csökkentő – kedvezmények.
JÓ TUDNI!
Átalányadózás választásakor nincs jelentősége az előző évi bevétel nagyságának!
Aki az átalányadózás alól kilép vagy az arra való jogosultsága megszűnik, az átalányadózást a megszüntetés (megszűnés) évére és az azt követő 12 hónapra nem választhat ismételten. Ez a gyakorlatban azt jelenti, például adózó a rávonatkozó bevételi határt átlépte 2024-ben évközben, az a 2026. évre már ismételten választhat átalányadózást.
Bevételi határok és költséghányadok
átalányadózáskor 2025-ben
Amennyiben az egyéni vállalkozó átalányadózást választ, akkor a bevételi értékhatár a folytatott tevékenység típusától és a minimálbér nagyságától függ. Egyéni vállalkozói tevékenység folytatása esetén a tevékenységtől függően – 3 féle költséghányadot (40, 80, 90 százalék) lehet alkalmazni. Aki a 40 és a 80 százalék költséghányad alá tartozik, az az éves minimálbér tízszereséig (34 896 000
forint) szerezhet bevételt, ha az átalányadózást választja.
Változás! Az Szja törvény 2025. január 1-jétől hatályos 53. § (2) bekezdése azokat a tevékenységeket, amelyek végzése során keletkezett bevétel 80 százalékos költséghányaddal csökkenthető, már nem TESZOR-számok szerint, hanem az adott tevékenység ÖVTJ-kódjával (önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke) azonosítva sorolja fel. A kódok meghatározásánál az ÖVTJ’24 2024. október 31-én hatályos besorolási rendje az irányadó, amely a Központi Statisztikai Hivatal honlapján található meg. Azok az átalányadózó egyéni vállalkozók, akiknek az adóévben kizárólag
• kiskereskedelmi tevékenységből (a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. kormányrendelet) – kivéve a vendéglátó tevékenységet (ÖVTJ’24 56) – vagy
• emellett legfeljebb, az egyetemes postai szolgáltató megbízása alapján, postai közreműködői és egyéb tevékenységből származik bevételük, 90 százalékos mértékű költséghányadot vonhatnak le a bevételükből. Az ilyen átalányadózó egyéni vállalkozók az éves minimálbér ötvenszeresét (2025-ben ez a bevételi értékhatár 174 480 000 forint) meg nem haladó bevételig alkalmazhatják az átalányadózás szabályait. [Szja törvény 52. § (1) bekezdés b) pontja]
80 százalékos mértékű költséghányaddal számolhatják jövedelmüket azok az átalányadózó egyéni vállalkozók, akiknek
• az adóévben kizárólag az egyetemes postai szolgáltató megbízása alapján postai közreműködői (ÖVTJ’24 532003) és egyéb tevékenységből (ÖVTJ’24 821101, 829902, 661901, 662201 és 920003); vagy
• ezen kívül a 80 százalékos vagy a 90 százalékos mértékű költséghányad alá tartozó egyéb tevékenységből keletkezik bevételük.
A postapartneri programban részt vevő átalányadózó egyéni vállalkozók a megváltozott szabályokat 2024-re is alkalmazhatják. [Szja törvény 109. §]
Az átalányban megállapított jövedelem önadózással történő kiszámításakor (pontosan úgy, mint a tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozónál) a vállalkozói bevételt kell alapul venni (az Szja törvény10. számú mellékletének I. pontjában foglaltak szerint), amelyet bevételt csökkentő kedvezményekkel nem lehet csökkenteni.
Az Szja törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó – a főszabályként alkalmazandó vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett – akkor választhat átalányadózást az adóév és a tevékenysége egészére, ha a tárgyévben a bevétele nem haladja meg az éves minimálbér tízszeresét, míg az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetében az éves minimálbér ötvenszeresét.
A vállalkozásban használt személygépkocsi és a termőföld eladási árát nem kell vállalkozói bevételnek tekinteni. Ezek eladási árából származó bevételre az ingó-, ingatlanértékesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a jövedelemszámításkor.
A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó az átalányadózást a tevékenysége megkezdésétől választhatja.
Az értékhatárok összefoglalva 2025. január 1-jétől a minimálbér összege 290 800 forint.
Az éves minimálbér összege 2025-ben 3 489 600 forint.
Az éves minimálbér tízszerese 2025-ben 34 896 000 forint.
Az éves minimálbér ötvenszerese: 174 480 000 forint.
Mentesített jövedelemrész az éves minimálbér fele: 1 744 800 forint.
FONTOS
Egyéni vállalkozói tevékenység évközi kezdése, megszüntetése és szüneteltetése esetén a bevételi értékhatárokat időarányosan kell figyelembe venni. Ez azt is jelenti, hogy e jövedelemmel szemben az adómentes jövedelemrész maradéktalanul érvényesíthető (legfeljebb 1 744 800 forint,) mivel a bevétel már arányosítva van (az 1 744 800 forintot már nem kell arányosítani).
Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó a tevékenységének megszűnését követően az adóévben újrakezdi a vállalkozását, akkor az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra.
Az egyes tevékenységekhez kapcsolódó költségátalányok
Az alkalmazandó költséghányad mértéke az átalányadózó egyéni vállalkozó tevékenységétől függ:
• Az általános költséghányad 40 százalék. Így az adó alapja alapesetben a bevétel 60 százaléka. Ezt a költséghányadot alkalmazza például az informatikus, a tervező vagy az oktató.
• Más tevékenységek esetében – mint a számítógép-javítás, gépjárműjavítás, közúti árufuvarozás, fényképészet, taxizás, építőipari szolgáltatások, fodrászat, szépségápolás stb., – a 80 százalék költséghányadra tekintettel 20 százalék az adóalap.
• A kiskereskedelmi tevékenység esetén a 90 százalékos költséghányad mellett 10 százalékos az adóalap.
A kedvezőbb költséghányadot (80/90 százalék) alkalmazhatják a postapartneri programjában részt vevő egyéni vállalkozók is, akik a meglévő egyéni vállalkozói tevékenységük mellett postai feladatokat is ellátnak.
A számított jövedelem
A tevékenység fajtája a bevétel
Bármely tevékenység esetében 60 százaléka
Meghatározott, az Szja törvényben taxatíve meghatározott tevékenységet esetén
Kiskereskedőknél
JÓ TUDNI!
20 százaléka
10 százaléka
A költséghányadok alkalmazása szempontjából annak van jelentősége, hogy mely tevékenységből származott bevétel és nem annak, hogy mely tevékenység van bejelentve a NAV-hoz.
A kiegészítő és a nem kiegészítő tevékenységet folytatók azonos költséghányadot alkalmazhatnak. Amennyiben az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására.
Nézzünk egy példát!
Az átalányadózó egyéni vállalkozó kozmetikus. Ez a tevékenységi kör a 80 százalékos költséghányad kategóriájába tartozik. Miután a megrendelések év közben csökkentek, ezért óvónői múltját kihasználva gyermekfelügyeletet vállal. Ez utóbbi tevékenység már a 40 százalékos költségátalányba tartozik. Az új tevékenysége miatt viszont a kozmetikusi tevékeny-
ségből származó bevétel után is a 40 százalékos költségátalányt kell alkalmaznia.
JÓ TUDNI!
Gyakori eset, hogy a 80 százalék költséghányad alkalmazására jogosító tevékenységet folytató egyéni vállalkozótól árajánlatot kérnek, de abból mégsem lesz megrendelés. Ilyen esetben az árajánlat készítés a tevékenység része, nem rontja le a rávonatkozó költséghányadot.
Adózás alól mentesített jövedelem Egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadó alól mentesített jövedelem 2025-ben (az éves minimálbér fele) 1 744 800 forint.
A mentesítő szabály értelmében
• 40 százalékos költséghányad esetén 2 908 000 forint,
• 80 százalékos költséghányad esetén 8 724 000 forint,
• 90 százalékos költséghányadnál pedig 17 448 000 forint bevételig nem kell szja-t fizetni.
Ez azt is jelenti, hogy az átalányadózó egyéni vállalkozónak nem kell szja előleget megállapítania, amíg az átalányban megállapított jövedelme az adóévben nem haladja meg az 1 744 800 forintot. Amenynyiben az adóelőleg-alap meghaladja az 1 744 800 forintot, akkor az adóelőleget csak az ezt meghaladó adóelőleg-alap után kell megfizetni negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig.
Példa az adókötelezettség megállapítására:
1. Az átalányadózó informatikus bevétele:
20 000 000 forint
Jövedelme a 40 százalék költséghányad miatt:
12 000 000 forint
Ebből adómentes az éves minimálbér fele, ami a 2025. évi adatok alapján: 1 744 800 forint
Adóköteles jövedelme (12 000 000 – 1 744 800):
10 255 200 forint
Fizetendő személyi jövedelemadó (15 százalék): 1 538 280 forint
2. A fuvarozó egyéni vállalkozó bevétele:
12 000 000 forint
Jövedelme a 80 százalék költséghányad miatt:
2 400 000 forint
Ebből adómentes az éves minimálbér fele, ami a 2025. évi adatok alapján: 1 744 800 forint
Adóköteles jövedelme (2 400 000 –1 744 800): 655 200 forint
Fizetendő személyi jövedelemadó (15 százalék): 98 280 forint
3. A boltos egyéni vállalkozó bevétele:
40 000 000 forint
Jövedelme a 90 százalék költséghányad miatt: 4 000 000 forint
Ebből adómentes az éves minimálbér fele, ami a 2025. évi adatok alapján: 1 744 800 forint
Adóköteles jövedelme (4 000 000 – 1 744 800): 2 255 200 forint
Fizetendő személyi jövedelemadó (15 százalék): 338 280 forint
Nevesített tevékenységek a 80 százalék költséghányad alkalmazása esetén
a) mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, (ÖVTJ’24 01, 02) bányászati (ÖVTJ’24 05-től 09-ig) tevékenység, építőipari kivitelezés (ÖVTJ’24 41-től 42-ig);
b) mezőgazdasági, betakarítást követő szolgáltatás (ÖVTJ’24 016), vadgazdálkodáshoz kapcsolódó szolgáltatás (ÖVTJ’24 017001), erdészeti szolgáltatás (ÖVTJ’24 0240) és zöldterület-kezelés (ÖVTJ’24 8130);
c) halászati tevékenység (ÖVTJ’24 031), halgazdálkodási tevékenység (ÖVTJ’24 032);
d) feldolgozóipari termék-előállítás és szolgáltatás (ÖVTJ’24 10-től 32-ig) a bérmunkában végzett szolgáltatások és az egyéb sokszorosítás (ÖVTJ’24 1820) kivételével;
e) speciális szaképítés (ideértve az épületgépészeti berendezések javítását is) (ÖVTJ’24 43);
f) ipari gép, berendezés, eszköz javítása (ÖVTJ’24 331), gépjárműjavítás (ÖVTJ’24 4520), személyi, háztartási cikk javítása (ÖVTJ’24 952);
g) a taxis személyszállítás (ÖVTJ’24 4932), egyéb máshová nem sorolt szárazföldi személyszállítás (ÖVTJ’24 493901), sofőrszolgálat (ÖVTJ’24 493909), közúti áruszállítás (ÖVTJ’24 4941);
h) számítógép, kommunikációs eszköz javítása (ÖVTJ’24 951);
i) fényképészet (ÖVTJ’24 7420);
j) textil, szőrme mosása, tisztítása (ÖVTJ’24 9601), fodrászat, szépségápolás (ÖVTJ’24 9602), hobbiállat-gondozás (ÖVTJ’24 960909-től 960911-ig);
k) a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység (ÖVTJ’24 56);
l) járművezető-oktatás (ÖVTJ’24 855301); m) az egyetemes postai szolgáltató megbízása alapján elvégzett postai közreműködői (ÖVTJ’24 532003) és egyéb tevékenység (ÖVTJ’24 821101, 829902, 661901, 662201 és 920003).
Az átalányadózás és a támogatások
Az Szja törvény 51. § (1) bekezdése szerint átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.
Ez azt is jelenti, ha a támogatás összegét bevételnek kezeli az átalányadózó egyéni vállalkozó és a költségeit tételesen számolja el a bevételeivel szemben, akkor más önálló tevékenységéből származó bevételével szemben is (pl. bérbeadásból, óraadásból, szálláshely-szolgáltatásból) csak tételes költségelszámoló lehet az azonos jövedelemszámítási kötelezettség miatt.
Átalányadózás esetén a bevételnek minősülő támogatás összege megemeli az átalányadózás alkalmazási feltételéül rendelt bevételi értékhatárt is. Ilyen támogatásnak minősül a földalapú és egyéb támogatások összege is. [Szja törvény 7. § (3) bekezdés]
Lepsényi Mária adószakértő
TÉTELES
ELKÜLÖNÍTÉS
ÉS ARÁNYOSÍTÁS AZ ÁFÁBAN
Ha az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást egy az egyben adóköteles tevékenységéhez használja, hasznosítja, akkor a rá átterhelt áfát teljes egészében levonhatja. Ennek a fordítottja is igaz: ha a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást egy az egyben nem az adóköteles tevékenységéhez, azaz adólevonási jogot nem biztosító (régi elnevezéssel tárgyi adómentes) avagy nem az adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja, akkor a rá átterhelt áfát teljes egészében nem vonhatja le. Ezt nevezzük tételes elkülönítésnek.
DR. SZTANKÓ DÁNIEL
A tételes elkülönítésre a legjobb példa, ha a terméket továbbértékesítési céllal szerzik be, vagy a szolgáltatást közvetített szolgáltatásnyújtás érdekében veszik igénybe, még akkor is, ha az adóalany alaptevékenysége tárgyi adómentes.
A tételes elkülönítésnek az a feltétele, hogy a bejövő számlán külön tételben (külön sorban) szerepeljen a beszerzés szolgáltatás ellenértéke, amely kizárólag adóköteles tevékenységhez kapcsolódik, tehát a közvetített szolgáltatás áfája is csak akkor vonható le teljes egészében, ha a bejövő számlán (és nem csak a mellékletben) külön tételként szerepel az adókötelesen továbbszámlázott összeg.
Más a helyzet, ha egy olyan beszerzésről (igénybe vett szolgáltatásról) van szó, amelyet egyaránt adóköteles tevékenységhez, illetőleg adólevonási jogot nem biztosító tevékenységhez használ fel az adóalany, például olyan szoftvert szerez be, amelyet az összes tevékenységhez fogja használni, így többek között az adómentes és az adóköteles tevékenységhez is. Ez esetben a tételes elkülönítés szabályai nem alkalmazandóak. Az áfatörvény e tekintetben úgy rendelkezik, hogy csak az adólevonásra jogosító termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak betudható részben vonható le az áfa. Azt a folyamatot, amelynek során a – tételes elkülönítés alapján el nem különíthető – beszerzések áfáját valamely mutatók alapján különböző tevékenységekhez tudjuk be annak érdekében, hogy
adólevonási arányszámot kalkuláljunk, arányosításnak nevezzük.
A tételes adólevonási korlátozásokat külön kell kezelni. Tételes adólevonási korlátozások esetén a beszerzést terhelő adó nem vonható le, kivéve, ha a törvény az adott adólevonási korlátozással kapcsolatosan kivételt nem fogalmaz meg. Például a személygépkocsit terhelő áfa főszabály szerint egyáltalán nem vonható le (tételes adólevonási korlát).
Ha azonban a személygépkocsit továbbértékesítési céllal szerezték be, az adó mégis levonható (tételes adólevonási korlát alóli kivétel).
Képletesen a beszerzéseket terhelő áfaösszegeket négy különböző kosárba kell tenni:
• Az első kosárban lesznek az olyan beszerzések (igénybe vett szolgáltatások), amelyekhez kapcsolódóan tételes adólevonási tilalom van érvényben (például a már említett személygépkocsi), és a tételes levonási tilalom alóli kivétel nem alkalmazható. E kosárba tartozó beszerzések áfája nem vonható le.
• A második kosárban szerepelnek az olyan beszerzések, amelyeket biztosan egy az egyben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használják fel, illetve hasznosítják, valamint a tárgyi adómentes tevékenységhez eszközölt beszerzések. Ezen beszerzések áfája –tételes elkülönítés alapján – úgyszintén nem vonható le.
• A harmadik kosárban szerepelnek az olyan beszerzések, amelyeket biztosan egy az egyben adóköteles tevékenységhez használják fel, illetve hasznosítják. Ezen beszerzések áfája – tételes elkülönítés alapján – teljes egészében levonható.
• A negyedik kosárba olyan beszerzések tartoznak, amelyek kapcsán tételes elkülönítés alapján nem lehet egyértelműen beazonosítani, hogy kizárólag adóköteles vagy kizárólag adómentes tevékenységhez kapcsolódnak. Ez esetben a beszerzések áfája csak részben levonható, méghozzá olyan részben, amely arányban áll az adóköteles tevékenységgel. Más szavakkal ezen beszerzéseket be kell vonni az arányosításba.
Az arányosítás folyamata
Az arányosítás összesen három lépésből áll:
1. El kell dönteni, mely beszerzéseket kell bevonni az arányosításba. Ha az adott beszerzést tételesen el lehet különíteni, azaz egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az egy meghatározott tevékenységhez kapcsolódik, akkor attól függően, hogy a szóban forgó tevékenység adóköteles vagy sem, az adót egy az egyben le lehet vonni/nem lehet levonni. Ha azonban a beszerzés a tételes elkülönítés szabályai szerint nem különíthető el, a levonási hányadot csak arányosítással lehet megállapítani.
2. Meg kell határozni azt az arányt, amellyel a beszerzések betudhatóak adóköteles, illetve adólevonásra okok nem adó tevékenységhez. Erre több módszer is létezik (lásd később).
3. Az így kapott arányszámot be kell szorozni az arányosításba bevont beszerzésekre jutó áfa öszszegével. Más szavakkal csak az adóköteles tevékenységnek betudható arányban lehet levonni az arányosításba bevont beszerzések áfáját.
A hagyományos arányosítási módszer (bevétel alapú arányosítás)
Első ránézésre legkézenfekvőbbnek a bevétel alapú arányosítási módszer tűnik. E módszer lényege, hogy az adóalany a beszerzéseket a különböző tevékenységekhez kapcsolódó bevétel arányában tudja be. Például az adóalany olyan szoftvert szerez be 100 euró + áfa értékben, amelyet valamennyi tevékenységéhez használni fog, így többek között az adómentes bérbeadáshoz és az adóköteles termékértékesítéshez is. Az adómentes bérbeadásból származó bevétele éves szinten 6000 euró, egyéb adóköteles értékesítésből származó bevétele pedig 4000 euró + áfa.
Mint látjuk, e beszerzést a „negyedik kosárba” kell tenni, azaz be kell vonni az arányosításba, mivel tételesen nem elkülöníthető összegről van szó. A hagyományos – bevétel alapú – arányosítási módszer értelmében a levonási hányadot a bevétel arányában
állapítjuk meg. Levonási hányad = adólevonásra jogosító tevékenység adóalapja / összes tevékenység adóalapja = 4000 / (4000 + 6000) = 0,4. Az arányosításba bevont beszerzés áfáját (20 eurót) be kell szorozni a levonási hányaddal. Ez esetben levonható adó = 20 x 0,4 = 8 euró. A szoftvert terhelő áfából (20 euró) tehát csak 8 euró vonható le.
A hagyományos arányosítási módszer bevételi arányokra épül. Ez azt jelenti, hogy a bevétel nagysága kevésbé fontos, mint az adóköteles bevétel aránya az összbevételen belül (eltekintve a mesterségesen előidézett, kizárólag adóelkerülésre irányuló helyzeteket). Nézzünk egy példát!
Egy vállalkozás elenyésző bevételt realizált az indulás évében (2010): 19 pénzegység adóköteles bevételt és 1 pénzegység tárgyi adómentes bevételt. 2011-ben és 2012-ben az adóköteles bevétel változatlan maradt, míg az adómentes növekedésnek indult. 2013-ban a vállalkozás új irányba nyitott, így az adóköteles bevétel elérte, majd 2014-től meghaladta az adómentes bevételt.
Bevételi adatok:
1. táblázat.
1. ábra.
A levonási hányad nem az adóköteles bevétel nagyságától, hanem az adóköteles bevétel arányától függ az összbevételen belül.
Levonási hányad:
2. táblázat.
2. ábra.
Ha a vállalkozás olyan beszerzést szeretne eszközölni, amely egyaránt kapcsolódik az adóköteles és az adómentes tevékenységhez (például irodaházat, számítógépet vásárol), és a beszerzés időpontja rugalmas, célszerű a beszerzést elhalasztani, illetve előrehozni olyan időszakra, amikor a várható levonási hányad magasabb. A konkrét példában, ha a vállalkozás egy olyan terméket vásárol, amelynek áfája 1000 euró, akkor ha 2010-ben veszi meg a terméket, 950 eurót vonhat le (95%-os levonási hányaddal kalkulálva), míg ha 2011-ben, akkor csak 147,3 eurót. Fontos, hogy amennyiben a vállalkozás tárgyi eszközt szerez be vagy állít elő, a beszerzés évét követően is köteles figyelemmel lenni a felhasználás arányára. Amennyiben a tárgyi eszközt a beszerzéskori (előállításkori) céltól
• eltérő célra használja (például a beszerzés évében adóköteles tevékenységet végzett, később azonban csak adómentes tevékenységet végez vele), vagy
• eltérő arányban használja adóköteles tevékenységhez (például a beszerzés évében 95%-ban adóköteles tevékenységet végzett, később azonban csak a példa szerinti 14,73%-ban végzett adóköteles tevékenységet),
akkor köteles a levonható adót korrigálni.
A hagyományos arányosítási módszer általános bemutatása után tekintsük át a részletes szabályokat. Noha az áfatörvény már nem teszi kötelezővé a hagyományos – bevétel alapú – arányosítási módszer alkalmazását, mégis ez a leggyakrabban alkalmazott módszer. Éppen ezért fontosnak tartjuk az Áfa tv. 5. számú mellékletében részletesen szabályozott hagyományos módszer szabályait elemezni.
Milyen bevételeket kell bevenni az arányosításba? Mint ahogyan azt korábban részleteztük, az arányosítási képletbe az adóköteles és a tárgyi adómentes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét kell bevonni.
Gyakori kérdésként merül fel, miként kell eljárni, ha az adóalanynak olyan bevétele is van, amely nem minősül valamely szolgáltatásnyújtás adóalapjának (pl. osztalék, kártérítés), azaz áfa hatályán kívüli tevékenységből származik. Kell-e az ilyen bevételt szerepeltetni az arányosításban?
Ez esetben több kérdést egyszerre kell megvizsgálni. Ha van olyan bevétel, amely nem minősül termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének, és a beszerzést részben e bevétel elérését célzó tevékenység érdekében használták fel, akkor célszerű végiggondolni, hogy az adott tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül-e egyáltalán. Az irányadó európai bírósági gyakorlat szerint az, hogy valamely bevétel nem minősül áfa hatálya alá tartozó ügylet ellenértékének, még nem jelenti azt, hogy gazdasági tevékenységen kívül esik (például a részvénykibocsátás érdekében folytatott tevékenység nem eredményez áfa hatálya alá tartozó ügyletet, de gazdasági tevékenységnek minősül; az e tevékenységhez kapcsolódó áfa levonható). Az Áfa tv. 5. számú melléklete egyértelműen termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét említ, nem pedig általános bevételt. Így, amennyiben olyan bevételről van szó, amely nem az áfa tárgyi hatálya alá tartozó tevékenységből származik, azt nem kell szerepeltetni az arányosítási képletben, tehát az osztalékot sem. Ezt az esetet azonban meg kell különböztetni attól az esettől, amikor maga a tevékenység nem csak nem eredményez áfa hatálya alá tartozó ügyletet, hanem nem is minősül gazdasági tevékenységnek. Így például a magáncélra történő felhasználás nem eredményez gazdasági tevékenységet, ezt külön nyilvántartással kell alátámasztani, és az ehhez kapcsolódó beszerzések áfája nem vonható le. Az előleget akkor kell bevonni az arányosításba, amikor felmerül. Értelemszerűen teljesítéskor a teljes
ellenértékből ki kell vonni a már korábban számításba vett előleget.
Az adólevonási joggal adómentes ügyletek (pl. export, közösségi adómentes értékesítés) ellenértékét is szerepeltetni kell az arányosítási képletben.
A levonási hányadot felfelé kerekítve, két tizedes jegy pontossággal kell megállapítani. Ha például az adott adóalany 999 euró adóköteles bevételhez jutott és 1 euró tárgyi adómentes bevétele is van, akkor a levonási hányad = 999/1000 = 0,999, ami kerekítve 1,00. Ha az adóköteles bevétel 992 euró, tárgyi adómentes 8, akkor a levonási hányad (0,992) felfelé kerekítve úgyszintén 1,00-et eredményez. Ha azonban az adóköteles bevétel 987 euró, a tárgyi adómentes bevétel 13, akkor a levonási hányad 0,987 kerekítve 0,99-et eredményez. Ez azt is jelenti, hogy akkor is felfelé kell kerekíteni, ha a matematika szabályai szerint lefelé kellene.
Mit nem kell bevonni az arányosításba?
A levonási hányadosnak sem a számlálójában, sem a nevezőjében nem szerepelhet:
• a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját vállalkozásában használt;
• az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;
• tárgyi adómentes pénzügyi szolgáltatások nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.
Az utóbbi két esetkörben nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet – az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján – engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha az említett tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az előző pont szerinti levonási hányados nevezője értékének 10%-át.
Mikor kell arányosítani?
Az adott ellenértéket mindig az áfatörvény szerint megállapított teljesítés időpontjában kell figyelembe venni, még akkor is, ha maga a tevékenység tényleges elvégzése részben vagy egészében egy másik időszakra esik. (Aki pénzforgalmi nyilvántartást vezet, és így áfahalasztásra jogosult, bár az áfatörvény nem tartalmaz erre vonatkozó külön speciális szabályt, a kialakult gyakorlat szerint a halasztás lejártakor vagy az ellenérték kézhezvételekor kell az ellenértéket figyelembe venni.)
Az arányosítás gyakorisága
Az arányosítást vagy évközi göngyölített adatok alapján vagy az előző évi arányszám alapulvételével kell elvégezni. Értelemszerűen kezdő vállalkozás, akinek nem volt előző évi arányszáma, kizárólag évközi göngyölített adatok alapján végezheti el az arányosítás. A két módszer közötti áttérés év közben nem lehetséges. Az egyik módszerről más módszerre történő áttérést az adóhatósághoz külön bejelenteni nem szükséges, a döntést viszont megfelelő módon kell dokumentálni.
Az előző évi arányszám alapján történő arányosítás lényege abban rejlik, hogy a folyó évi beszerzések áfáját – mint ahogyan a módszer elnevezése is sejteni engedi – az előző évben kalkulált arányszám alapján kell meghatározni. Év végén, pontosabban az utolsó adó-megállapítási időszakról szóló bevallás elkészítése során azonban a tárgyévi tényleges arányszámot mégis ki kell számolni. Ezen – végleges – arányszám alapján aztán a tárgyévi beszerzések áfájának levonható részét újra kell számolni. Ha az előző évi, év közben használt arányszám között és a tárgyévi, tényleges arányszám között eltérés mutatkozik, az eltérést korrigálni kell (az adót utólag be kell fizetni, ha korábban az adóalany többet vont le, illetve utólag többet lehet levonni, ha a tárgyévi arányszám kisebb, mint az előző évi arányszám).
E módszer előnye, hogy év közben – ideiglenesen év végéig – nem kell törődni a folyó évi levonási hányaddal. A módszer különösen akkor előnyös, ha az előző évi levonási hányad magasabb, mint a tárgyév várható levonási hányad. Ez utóbbi esetben év közben több adót lehet levonni, amit csak az év végén kell megfinanszírozni.
A másik módszer az évközi – göngyölített adatok alapján történő – arányosítási módszer az adatok (a bevételek és az arányosításba bevont költségek) folyamatos göngyölítésen alapul és folyamatos újrakalkulációval jár.
E módszer különösen akkor előnyös, ha az előző évi arányszám magasabb, mint a várható tárgyévi arányszám.
A hagyományos (bevétel alapú) arányosítás és az alternatív arányosítás egymáshoz való viszonya
A hagyományos arányosítási módszer alkalmazása már nem kötelező. Az áfatörvény ezt a módszer azokra az esetekre „ajánlja”, amikor más megosztási módszer nem alkalmazható (például nincs olyan természetes mértékegység, amely alapján a megosztás
biztosítható lenne, vagy a megosztáshoz kapcsolódóan az adóalany nem tud megfelelő nyilvántartást vezetni).
A hagyományos, illetve alternatív arányosítási módszerek közötti áttérésre nem tartalmaz rendelkezést az áfatörvény, az 5. számú melléklet szabályaiból azonban levezethető, hogy a bevétel alapú arányosításról alternatív arányosításra év közben nem lehet áttérni (az adóalany nem tud eleget tenni az év végi, végleges arányszám-kiszámítás kötelezettségének – amiről a későbbiekben részletesebben szó lesz –, ha év közben tér át alternatív módszerre). Az egyik módszerről más módszerre való áttérés során mindenképpen érdemes konzultálni a szakemberekkel. Fontos leszögezni, hogy a bevétel alapú arányosítási módszerre vonatkozóan az áfatörvény részletes rendelkezéseket tartalmaz. Az arányosítás részletes szabályait az Áfa tv. 5. számú melléklete tartalmazza. Ha az adóalany nem tud megfelelni a melléklet valamely előírásának, de az alternatív megosztásra vonatkozó elvárásoknak egyébként eleget tesz, joghátrány nem érheti. Az 5. számú mellékletben meghatározott szabályoktól való elrugaszkodás azonban nem lehet önkényes. Ha valaki hibásan alkalmazza a hagyományos arányosítás szabályait, nem jelenti automatikusan azt, hogy alternatív arányosítási módszert talált fel. Az alternatív arányosítási módszernek ugyanis megfelelő koncepciókon kell alapulnia, nem pedig véletlenszerű hibákon.
Alternatív arányosítási módszerek Az arányosítást más módszer alapján is el lehet végezni. A követelmény mindössze az, hogy az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása mely tevékenység érdekében merül fel.
Az ún. „szektorális” (tevékenységenkénti) arányosítási módszert ma korlátozás nélkül lehet alkalmazni, feltéve, hogy alkalmazását megfelelő koncepció támasztja alá (és nem utolsó sorban megbízható, elkülönített nyilvántartás).
Az ún. „szektorális” levonási hányadokat lehet képezni az adóalany legtöbb tevékenységére vagy a tevékenységek csoportjára. Például bizonyos részlegeken nem a tranzakciók ellenértéke, hanem azok darabszáma mutatna valóságosabb, igazságosabb képet (a számlálóban az adóköteles ügyletek száma,
a nevezőben az összes ezen üzletághoz kapcsolódó tranzakció darabszáma), míg más részlegeken a megtermelt jövedelem. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy egyes szektorokhoz kapcsolódó beszerzések levonható áfáját az elkülönített, szektorális levonási hányad alkalmazásával állapítsuk meg. Így egy konkrét beszerzést először egy adott tranzakcióhoz kell hozzárendelni (ez a tételes elkülönítés), ha ez nem lehetséges, akkor egy adott szektorhoz, üzletághoz, tevékenységhez vagy projekthez (ez az ún. tevékenységen belüli vagy szektorális arányosítás), ha egy adott szektorhoz sem lehetséges hozzárendelni a beszerzést (a költséget), akkor – ha egyéb feltételek fennállnak – az adóalany össztevékenységéhez szükséges beszerzésként lehetne tekinteni, és az össztevékénységen alapuló, ún. nagy arányosításba bevonni. Minden szektoron belül külön alszektorokat, alprojekteket lehet kialakítani stb.
Ilyen esetekben külön kérdésként merül fel, milyen elvek alapján kell egy bizonyos költséget hozzárendelni egy adott szektorhoz. A levonási hányad kiszámításához szükséges tényezők, de még maguk a beszerzések (költségek) sem azonosak szektoronként. Ha például a közüzemi költségekről van szó, mindenek előtt tudni kell, hogy a közüzemi költségek mely üzletághoz kapcsolódnak. Mivel közüzemi költségek igénybevételénél az alkalmazottak komfortérzetének növelése a cél, első ránézésre az egyes szektorokban dolgozó alkalmazottak számától lehet függővé tenni a költségek hozzárendelését. Ez a megoldás azonban újabb torzításokhoz vezethet: az egyik részlegen az alkalmazottak kisebb asztaloknál dolgoznak, azaz az épület ezen emeletén a dolgozók létszáma nagyon magas, néhány emelettel feljebb, a vállalat-felvásárlási részlegen kevesebben dolgoznak, viszont – a tevékenység reprezentatív jellege miatt – nagy tárgyalókat, tágas recepciókat alakították ki. Ha a közüzemi költségek szektorhoz történő hozzárendelése mindkét üzletágnál az alkalmazottak létszámától függne, akkor az utóbbi üzletághoz hozzárendelt közüzemi költségek aránytalanul alacsonyak lennének. Így megeshet, hogy az adóalany által igénybe vett közüzemi költségek áfáját kisebb arányban lehet levonni. Ez utóbbi szektornál a költség-hozzárendelési módszer mégsem az alkalmazottak létszámán (nem is az egyes szektorok bevételein), hanem (inkább) az alapterületen múlik, légköbméteren stb. alapul.
Dr. Sztankó Dániel áfaszakértő
AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL
A kártérítés és a sérelemdíj adózása: változtak a
szabályok, cikkünk
DR. ZALAVÁRI GYÖRGY
Gyakori, hogy a peren kívüli jogvitát vagy a peres eljárást a felek végül egyezséggel zárják, és ilyenkor keresik az adózás szempontjából is optimális megoldásokat. Jellemzően azokat a jogcímeket részesítik előnyben, ahol minimalizálni lehet a fizetendő adók mértékét. Leggyakoribb, hogy ennek érdekében kártérítésként, sérelemdíjként határozzák meg az egyik fél által a másik részére fizetendő összeget.
A kártérítés jogcíme azért jelenthet előnyt, mert ebben az esetben általános forgalmi adó nem terheli a kifizetést. A kártérítés nem tartozik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) hatálya alá, így a kapott/fizetett kártérítésnek nincs áfafizetési következménye, mivel az Áfa tv. 259. § 6. bekezdésének „ellenérték” fogalma kifejezetten kizárja a kártérítés esetét az áfafizetési körből.
Érdekesség, hogy a kötbér jogcímén kifizetett összegeket is kártérítésként kell értelmezni, hiszen ez átalány-kártérítésnek minősül, így ennek vonatkozásában sem keletkezik általános forgalmi adóteher. Nem szabad azonban a kártérítést összekeverni a kártalanítással, mert ezek eltérő fogalmak és az adózásuk sem ugyanolyan. A kártalanítás jogszerű magatartás kapcsán bekövetkezett vagyoni veszteséget jelent, míg a kártérítés jogellenes magatartást, mulasztást feltételez. A lényeges eltérés, hogy a kártalanítás kapcsán azonban általános forgalmi adót kell fizetni.
A másik gyakori jogcím a sérelemdíj. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) adómentesként határozza meg a magánszemélynek sérelemdíjként kifizetett összeget. 2025. január 1. napjától az változott meg ennek
kapcsán, hogy az eddig automatikusan adómentesként kezelt sérelemdíj akkor marad adómentes, ha bírósági jóváhagyás is megerősíti az egyezséget, ami alapján a nem független felek egymásnak kifizetik ezt az összeget.
A független felek fogalma azt takarja az Szja tv. 3. § 69. pontja alapján, hogy közöttük nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve – a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva – többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).
Így, ha nem független felek sérelemdíjban szeretnének megállapodni, akkor egyezségük tartalmát mindenképpen bírósági egyezségbe kell foglalniuk ahhoz, hogy az adómentes legyen. Ez történhet peres eljárásban, a peres eljárást megelőző közvetítői eljárásban vagy közvetítői eljárás nélküli bírósági egyezségre idézés útján.
Ha a felek között nem állt fenn szerződéses jogviszony, vagyis függetlenek, akkor a sérelemdíj továbbra is adómentes lehet.
A kártérítésben és a kártalanításban közös, hogy mindkettőt károkozásért kell fizetni. A különbség abból adódik, hogy míg a kártalanítás esetében a károkozás jogszerű magatartásra vezethető vissza, addig a kártérítésnél a károkozás jogszerűtlen magatartás miatt következik be.
Dr. Zalavári György ügyvéd (Ecovis Hungary)
PÉLDÁK AZ ÚN. KÉTÉVES SZABÁLYRA
Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adózó a fizetendő adót az ugyanezen adó-megállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható, előzetesen felszámított adó összegével csökkentheti. Ez a szabály más belföldi áfaalany által áthárított előzetesen felszámított, levonható áfára vonatkozik. Tekintsük át példákon keresztül, hogy ezt a szabályt hogyan kell alkalmazni!
BONÁCZ ZSOLT
1. Példa
„A” Kft. továbbértékesítési célból asztalokat vásárolt „B” Kft.-től, amely áfa fizetésére kötelezett. Sem „A” Kft., sem „B” Kft. nem választotta a pénzforgalmi adózást. „A” Kft. 2024-ben havi áfabevallás benyújtására kötelezett. „B” Kft. a megrendelt asztalokat 2024. szeptember 10-én adta át „A” Kft.-nek. „A” Kft. az átvétel napján igazolta a teljesítést, amely alapján „B” Kft. kiállította a számlát, amelyben 1 000 000 Ft adóalap után 270 000 Ft áfát számított fel.
Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
E rendelkezés alapján „A” Kft. adólevonási joga 2024. szeptember 10-én nyílt meg. „A” Kft. az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a 270 000 Ft áfát legkorábban 2024. szeptember havi bevallásában, legkésőbb 2025. év utolsó áfabevallási időszakában számolhatja el levonható adóként.
2. Példa
„A” Kft. saját használatra irodai felszereléseket vásárolt „B” Kft.-től, amely áfa fizetésére kötelezett. Sem „A” Kft., sem „B” Kft. nem választotta a pénzforgalmi adózást. „B” Kft. a megrendelt irodai felszereléseket 2023. december 10-én adta át „A” Kft.-nek. „A” Kft. az átvétel napján igazolta a teljesítést, amely alapján „B” Kft. kiállította a számlát, amelyben 500 000 Ft adóalap után 135 000 Ft áfát számított fel. „A” Kft. 2025 elején feltárta, hogy a „B” Kft.-től vásárolt irodai felszereléseket terhelő áfát
levonható adóként még nem számolta el. „A” Kft. 2025ben havi áfabevallás benyújtására kötelezett.
„A” Kft. jogosult arra, hogy a 135 000 Ft levonható áfát 2025. január havi áfabevallásában elszámolja?
Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése alapján „A” Kft. adólevonási joga 2023. december 10-én keletkezett. Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján „A” Kft. adólevonási jogát 2023. december 10-től kezdődően 2024. december 31-ig bezárólag bármikor gyakorolhatta volna. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban adólevonási jogával nem élt, azt kizárólag 2023. december 10. napját magában foglaló adóbevallási időszakban teheti meg önellenőrzés útján.
3. Példa
„A” Kft. saját használatra egy nyomtatót vásárolt „B” Kft.-től, amely áfa fizetésére kötelezett.
„A” Kft. 2023. január 1-jétől a pénzforgalmi adózás szabályai szerint adózik, ezt a státuszát 2025. évre is fenntartotta. „B” Kft. a megrendelt nyomtatót 2024. november 28-án adta át „A” Kft.-nek. „A” Kft. az átvétel napján igazolta a teljesítést, amely alapján „B” Kft. kiállította a számlát, amelyben 300 000 Ft adóalap után 81 000 Ft áfát számított fel. „A” Kft. a számla végösszegéből 200 000 Ft-ot 2024. december 20-án, a fennmaradó összeget 2025. január 9-én fizetett meg.
Az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés b) pontja alapján „A” Kft. termék beszerzéséhez – ide nem értve a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésnek megfelelő beszerzést –, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban gyakorolja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizeti.
E rendelkezés alapján „A” Kft. adólevonási joga a 200 000 Ft-ban foglalt áfa vonatkozásában 2024. december 20-án, a 281 000 Ft-ban foglalt áfa tekintetében 2025. január 9-én keletkezett.
Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján „A” Kft. a 200 000 Ft-ban foglalt áfa tekintetében adólevonási jogát 2024. december 20-tól 2025. december 31-ig bezárólag bármikor gyakorolhatja.
Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján „A” Kft. a 281 000 Ft-ban foglalt áfa vonatkozásában adólevonási jogát 2025. január 9-től 2026. december 31-ig bezárólag bármikor gyakorolhatja.
A levonható áfa utólagos módosulása
A levonható adó utólagos módosulásának elszámolásával kapcsolatban az Áfa tv. 153/C. §-a és 153/D. §-a rendelkezik.
Amennyiben a levonható adó összegét meghatározó tényezőkben bekövetkező utólagos változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege nő, akkor az Áfa tv. 153/C. § (2) bekezdése alapján az adóalany – az adólevonásijog-gyakorlás egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban jogosult a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat a személyes rendelkezésére áll.
Az Áfa tv. 153/C. § (2) bekezdése a belföldi áfaalany által áthárított levonható adó összegét növelő különbözet elszámolásának legkorábbi időpontját definiálja.
A különbözet elszámolásának legkésőbbi időpontjával kapcsolatban pedig az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szabályt kell alkalmazni.
1. példa
„A” Kft. saját használatra egy nyomtatót vásárolt „B” Kft.től, amely áfa fizetésére kötelezett. Sem „A” Kft., sem „B” Kft. nem választotta a pénzforgalmi adózást. „B” Kft. a megrendelt nyomtatót 2024. november 20-án adta át „A” Kft.-nek. „A” Kft. az átvétel napján igazolta a teljesítést, amely alapján „B” Kft. kiállította a számlát, amelyben 400 000 Ft adóalap után 108 000 Ft áfát számított fel. „A” Kft. a nyomtató számlázott vételárát 2024. december 1-jén teljes egészében átutalta. „A” Kft. 2024-ben és 2025-ben egyaránt havi áfabevallás benyújtására kötelezett. „A” Kft. a 108 000 Ft áfát 2024. november havi áfabevallásában levonható adóként elszámolta. „B” Kft. 2025. január elején értesítette „A” Kft.-t, hogy a számlát tévesen állította ki, mivel nem az „A” Kft. által megrendelt, ténylegesen leszállított nyomtató vételárát számlázta le, hanem egy másik típus alacsonyabb vételárát. „B” Kft. a 100 000 Ft + 27 000 Ft áfa különbözetet
2025. január 10-én kelt módosító számlában számlázta le, a számlát „A” Kft. 2025. január 12-én vett át. Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja és 153/C. § (2) bekezdés egybevetéséből adódóan „A” Kft. a 27 000 Ft áfát legkorábban 2025. január havi áfabevallásában számolhatja el, legkésőbb a 2026. év utolsó bevallási időszakában veheti figyelembe. Amennyiben „A” Kft. a 127 000 Ft áfát 2026. december 31-ig nem számolja el levonható adóként, adólevonási jogát a 2025. január havi áfabevallásában gyakorolhatja önellenőrzés útján.
2. példa
Tegyük fel, hogy „A” Kft. 2025-ben a pénzforgalmi adózás szabályai szerint adózik, valamint a 127 000 Ft különbözetet 2025. február 1-jén fizette meg „B” Kft. részére. Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontja és 196/C. § (2) bekezdés cb) pontja egybevetéséből adódóan „A” Kft. a 27 000 Ft áfát levonható adóként legkorábban a 2025. február havi áfabevallásában számolhatja el, legkésőbb a 2026. év utolsó bevallási időszakában veheti figyelembe. Amennyiben „A” Kft. a 127 000 Ft áfát 2026. december 31-ig nem számolja el levonható adóként, adólevonási jogát a 2025. február havi áfabevallásában gyakorolhatja önellenőrzés útján.
A belföldi áfaalany által áthárított, levonható áfa utólag csökkenhet. Ekkor a csökkentő különbözet elszámolásáról az Áfa tv. 153/C. § (1) bekezdése rendelkezik. E rendelkezés szerint a különbözetet abban az adó-megállapítási időszakban kell az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja, feltéve, hogy az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki. Felmerül az a kérdés, hogy a levonható adó összegét utólag csökkentő különbözet elszámolásánál is alkalmazni kell-e az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szabályt. Álláspontom szerint a hivatkozott rendelkezés nem lehet irányadó, mivel a különbözetet fizetendő adót növelő tételként kell elszámolni, ezáltal nem lehet szó más belföldi áfaalany által áthárított áfa levonásáról.
Bonácz Zsolt adószakértő
AKTUALITÁSOK AZ SZJAKEDVEZMÉNYEKBEN
Cikkünkben megnézzük az adóalap-kedvezmények összegszerű változásait és a külföldi magánszemélyeket érintő kedvezménymódosításokat.
A 2024. év november 28-án kihirdetésre került az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvény. Ez első ránézésre csekély változásokat sejtet, azonban számos jelentős rendelkezés került bele. Az egyik legfontosabb változás az adóalapkedvezmények terén történt, különösen a családi kedvezmény esetében. A családi kedvezmények bevezetése óta a mértékük nem mutatott jelentős változást, azonban 2025. július 1-jétől két lépcsőben emelkednek: július 1-jétől a jelenlegi összeg másfélszeresére, míg 2026. január 1-jétől a jelenlegi összeg duplájára növekszenek.
Vizsgáljuk meg részletesen, mit jelentenek az emelkedő összegek! Jelenleg egy eltartott esetén a családi kedvezmény összege 66 670 Ft, ez az öszszeg július 1-jétől 100 000 Ft-ra emelkedik. Két eltartott esetén jelenleg 133 330 Ft-ot lehet kedvezményezett eltartottanként igénybe venni, júliustól pedig ez 200 000 Ft-ra növekszik. Három eltartott esetén a kedvezmény összege jelenleg 220 000 Ft, ami júliustól 330 000 Ft-ra fog emelkedni. 2026. január 1-jétől egy eltartott esetén 133 340 Ft, két eltartott esetén 266 660 Ft, három eltartott esetén pedig 440 000 Ft lesz érvényesíthető összeg kedvezményezett eltartottanként. Nemcsak a „sima” családi kedvezmény összege növekszik, hanem a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos magánszemélyek kedvezményösszege is: ugyanúgy két lépésben, év közepétől 100 000 Ft, jövő évtől 133 340 Ft lesz az összeg.
A 25 év alatti fiatalok kedvezménye, illetve a 30 év alatti anyák kedvezménye az előző év júliusára vonatkozó, a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetet veszi alapul. Ez az összeg 2025-re vetítve 656 785 Ft-ra tehető.
A másik kedvezmény továbbá, amelynek mértéke évről évre növekedik, a személyi kedvezmény. Ennek összege az adott év első napján érvényes minimálbér egyharmada, 100 Ft-ra kerekítve. Figyelembe véve, hogy ebben az évben a minimálbér összege
290 800 Ft, a személyi kedvezmény havi mértéke az idei évben 96 900 Ft. Az adóalap-kedvezményekkel kapcsolatos másik változás a külföldi magánszemélyeket érinti, mivel szűkült azon külföldi magánszemélyek köre, akik igénybe vehetik az összes adóalap-kedvezményt. A családi kedvezmény szabályai módosultak: korábban bármely külföldi magánszemély jogosult volt családi kedvezményre Magyarországon, ha saját államában családi kedvezményre, rokkantsági ellátásra vagy hasonló juttatásra volt jogosult. Mostantól csak azok a magánszemélyek jogosultak erre, akik Magyarországon nem, de valamely EGT-államban vagy Magyarországgal szomszédos, nem EGT-államban jogosultak ilyen juttatásra. Ha például egy német állampolgár Magyarországon dolgozik, és otthon családi kedvezményre jogosult gyermeke után, akkor Magyarországon is jogosult lesz a családi kedvezményre, mivel EGT-állam polgára. Ha azonban valaki Amerikából vagy a Fülöp-szigetekről érkezik dolgozni Magyarországra, és gyermekei otthon maradtak, nem jogosult a családi kedvezményre. Ha viszont amerikai állampolgárként gyermekeit is magával hozza Magyarországra, és itt jogosult a gyermekek utáni családi pótlékra, akkor jogosult lesz a családi kedvezményre is. Továbbá, ha egy amerikai magánszemély Németországban dolgozik egy német anyavállalatnál, és családja ott él vele, majd őt kiküldik Magyarországra 8 hónapra, ebben az esetben is jogosult lesz a családi kedvezményre Magyarországon. Ezért minden esetben fontos megvizsgálni, hol tartózkodnak a gyermekek.
Tekintettel arra, hogy a 30 év alatti anyák kedvezménye annak jár, aki a családi kedvezményre jogosult, a szabály a 30 év alatti anyák kedvezményére is vonatkozik: az édesanya akkor jogosult a 30 év alatti anyák kedvezményére, ha egy EGT-államban jogosult a családi pótlékra, vagy egy szomszédos, nem EGTállamban jogosult a családi pótlékra a saját, vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek után.
A 25 év alatti fiatalok, illetve az első házasok kedvezménye esetén az a szabály, hogy az a külföldi ma-
gánszemély érvényesítheti ezeket, aki egy EGT-állam vagy Magyarországgal határos, nem EGT-állam polgára.
Fontos megjegyezni, hogy a külföldi munkavállaló hasonló kedvezményt a másik államban nem vehet igénybe, illetve jövedelmének legalább 75 százaléka Magyarországról kell hogy származzon. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, igénybe veheti a fent említett kedvezményeket.
Az utolsó két adóalap-kedvezmény a NÉTAK és a személyi kedvezmény.
A Nagycsaládosok Életpálya Adókedvezményét (NÉTAK) kizárólag azok vehetik igénybe, akik négy gyermek után családi pótlékra jogosultak, vagy ko-
rábban jogosultak voltak. Fontos megjegyezni, hogy csak a magyarországi jogosultság kerül figyelembevételre, a külföldi jogosultság nem. Amennyiben az édesanya Magyarországon él négy gyermekével, és itt jogosult utánuk a családi pótlékra, akkor ő jogosult a NÉTAK-ra. Abban az esetben, ha ez a jogosultság elérte a 12 évet gyermekenként Magyarországon, az édesanya mindig jogosult lesz a NÉTAK-ra.
Ezzel szemben a személyi kedvezményt bármely külföldi állampolgár igénybe veheti, amennyiben megfelel a jogszabály egyéb feltételeinek.
Vezinfó
A NAV 2025-ÖS ELLENŐRZÉSI TERVE – KIEMELT JELENTŐSÉGE LESZ A
TÁMOGATÓ
ELJÁRÁSOKNAK
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 2025-ös ellenőrzési terve meghatározza azokat a területeket, amelyekre az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít. Az előző évekhez hasonlóan a kockázatelemzés alapján célzott vizsgálatok várhatók, különös tekintettel az adategyeztetési eljárásokra, az üzleti partnerek előzetes ellenőrzésére és a kockázatos tevékenységi körökre. (Cikkünk másodközlés, először az rsm.hu/ blog oldalon jelent meg 2025. március 20-án.)
DR. BULÁTKÓ OTTÓ
Az adózók és az adótanácsadók minden évben kiemelt figyelemmel várják, a NAV ellenőrzési irányelveit, melyből kiderül, hogy az adott évben milyen területek kerülnek a NAV célkeresztjébe. Íme a 2025-ös NAV irányelvek legfontosabb pontjai.
Adategyeztetési eljárás – megelőzés a büntetés helyett
Új NAV eljárásként jelenik meg az idei évtől az adategyeztetési eljárás, ami hatékonyabbá teszi az adóhatóság működését, és a jogkövető adózóknak is segítségül szolgálhat. Az adóhatóság azt reméli az új eljárástól, hogy ezzel tovább fehérítheti a gazdaságot. Az új eljárás célja, hogy a vállalkozások időben értesüljenek az adateltérésekről, és lehetőségük legyen azokat korrigálni, még az esetleges jogkövetési vizsgálat vagy adóellenőrzés előtt.
Előzetes üzletipartner-ellenőrzés – továbbra is kiemelt jelentőséggel bír
A NAV egyre fejlettebb kockázatelemzési módszereket alkalmaz, melynek során algoritmusok és mesterséges intelligencia segítségével szűri ki a jogtalan adóelőnyre törekvő adózókat. Ehhez a rendelkezésre álló adatszolgáltatásokra támasz-
kodik, különös tekintettel az online számlaadatszolgáltatásból származó adatokra.
A NAV kiemelt figyelmet fordít az adózók figyelmeztetésére és felszólítására, amennyiben eltéréseket észlel az adatszolgáltatásokban, és azok javítását kéri. Mindez azt jelzi, hogy az adózók számára elengedhetetlen a partnerek alapos előzetes üzleti ellenőrzése. Ezzel megelőzhető, hogy a vállalkozás kockázatos üzleti kapcsolatba kerüljön.
Tovább nőnek a NAV által kockázatosnak minősített tevékenységi körök
A lista évről évre bővülni látszik, hiszen a korábbi tevékenységi körök, amelyek már a NAV fókuszába kerültek, nem kerülnek le a listáról, hanem újak kerülnek a célkeresztbe.
Bizonyos gazdasági tevékenységet folytató adózókra kiemelt figyelmet fordít az adóhatóság annak érdekében, hogy a költségvetési kockázatokat csökkenteni tudják.
Az idén a következő tevékenységet végző adózók számíthatnak fokozott ellenőrzésekre:
• (használt) gépjármű- és gépjárműalkatrész-kereskedelmi, gépjármű-javítási tevékenységet végzők, személy- és vagyonvédelemmel foglalkozók, épületüzemeltetéssel, takarítással foglalkozó társaságok, munkaerőkölcsönzés, számitástechnikai termékek kereskedelme, textil kis- és nagykereskedők, platformon értékesítők, zöldség-gyümölcs nagykereskedők,
élelmiszeripari, mezőgazdasági áruk beszerzők, forgalmazók, építőipari, építőanyag kereskedelmi tevékenységet folytatók, turizmus, vendéglátás, szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytatók, taxisok, távol-keleti termékeket árusítók, internetes tartalomszolgáltatók, ellenőrzött tőkepiaci ügyletekből, és kriptovalutából jövedelmet szerzők, a rendezvényszervezők, a reklám-, marketing-, és médiaszolgáltatók, valamint a szépségipari, testedzési szolgáltatást – személyi edzői és masszőri tevékenységet – nyújtó adózók, valamint jövedékiadó-köteles tevékenységet folytatók.
Kapcsolt vállalkozások, transzferárazás –fokozott figyelem
Ahogyan a tavalyi évben, az idén is a kiemelt és legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók ellenőrzésén belül különös hangsúlyt kap a kapcsolt vállalkozások és a vállalatközi tranzakciók ellenőrzése. Megjegyezzük, hogy saját tapasztalataink is alátámasztják azt, hogy az adóhatóság az elmúlt időszakban előszeretettel vizsgálta a társaságok transzferár dokumentációit, nyilvántartásait.
Alapvető eltérések figyelemmel kísérése
Közismert, hogy a NAV fejlett informatikai rendszerének köszönhetően óriási beérkező adathalmazzal dolgozik. Ezért a bevallások és a rendelkezésére álló kontrolladatok közti eltérések azonnal kiütköznek, melyre már igen gyorsan képes reagálni a NAV. Ezeket az ún. deviáns magatartásokat külön nevesíti az ellenőrzési terv, melyekből kiemeljük a legfontosabbakat. 2025-ben felkelthetni a NAV érdeklődését,
• ha egy társaság több éve tagi kölcsönből működik,
• a korábban keletkezett levonható áfájukat évek óta folyamatosan görgetik,
• nulla adattartalmú áfabevallást nyújtanak be (de az online számla/online pénztárgép szerint értékesítenek),
• olyan frissen alakult vállalkozások, amelyek kezdettől nagy tételszámú vagy nagy összegű számlákat szerepeltetnek,
• valamint vizsgálat alá eshetnek az áfabevallás, összesítő jelentés és az online számla adatok közötti eltéréssel rendelkező adózók,
• illetve áfabevallást be nem nyújtók is.
Célzott kockázatelemzés
A NAV Mesterséges Intelligencia Munkacsoportja is segíti az ellenőröket abban, hogy melyek azok az adózók, akiket szükséges lehet valamilyen ellenőrzési eljárás alá vonni. Így szinte valós időben fel tudja tárni a NAV az adózók gazdasági kapcsolatrendszerét, gazdasági tevékenységét. Mivel még mindig sláger adónem az általános forgalmi adó, ezért az áfacsalások kapcsán észlelt csalási sémákat egyre gyorsabban és hatékonyabban tudja kiszűrni és megakadályozni az adóhatóság.
Kiemelt figyelmet fordít továbbá az adóhatóság az online pénztárgépből érkező adatok és az áfabevallások közötti eltérésekre, az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszeren (EKAER) keresztül az áruk nyomon követésére, valamint a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) adataiból érkező szálláshelyszolgáltatók, a vendéglátó üzletet és turisztikai attrakciót üzemeltetők által beküldött törzsadatokra, forgalmi és egyéb statisztikai információkra is.
Közvetett vámjogi képviselők ellenőrzése Újdonságként került be a 2025-ös ellenőrzési tervbe a közvetett vámjogi képviselők ellenőrzése. Ez az elmúlt időszak jogszabály-változásainak köszönhető. Ezért a partnerellenőrzés vizsgálata, valamint az adatszolgáltatásban feltüntetett információk hasznosítása kiemelt jelentőséggel bír.
Fókuszban a BVK – Bizalmi Vagyonkezelés
A NAV ellenőrzési tervéből az is kiderül, hogy idén a bizalmi vagyonkezeléssel érintettekre is szükséges külön figyelmet szentelnie. Ezzel párhuzamosan meg is jelentetett az adóhatóság egy adózási kérdést a témában.
A 2025-ben tervezett irányvonalak a vám területén
A NAV vámellenőrzéseket végez az idén a vámeljárások folyamatában, az áruk átengedését megelőzően, az áruk átengedését követően utólagosan, valamint egyéb esetekben is. Ahogyan az adó, úgy a vámszakmai területen is igaz, hogy alapvetően célzott vizsgálatokat folytat a NAV, de természetesen véletlenszerű kiválasztás alapján is folytathat ellenőrzéseket az adózóknál a jövőben is.
Az e-kereskedelemnek köszönhetően idén is tovább növekszik a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a megnövekedett forgalom, ami nem csak a hazai igényeket, de a környező országok megrendelőit is kiszolgálja. Ezért felügyeletéhez szoros nemzetközi együttműködésre van szükség, melynek célja az EU-s áfacsomag eredményeként jelentkező legális kereskedelmi folyamatok vámhatósági támogatása, megfelelő szintű kockázatelemzés és vámellenőrzés mellett. Az ellenőrzések elsődleges célja a be nem jelentett, vámköteles vagy tilalmak és korlátozások alá eső áruk kiszűrése. Ehhez az adó- és vámhatóság technikai eszközöket (például csomagröntgen-berendezéseket) és szolgálati kutyákat is alkalmaz. Az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA) finanszírozott jogcímek utólagos ellenőrzésekor pedig a NAV továbbra is különös figyelmet fordít a jogosulatlan igénylésekre, a nem jogszerűen működő kedvezményezettekre, a finanszírozott beruházások megvalósítására, a fiktív gazdasági események beazonosítására és a láncolatokban részt vevő gazdálkodók szerepének beazonosítására is.
A NAV rendészeti szakterületének ellenőrzései
A NAV fókuszában van idén is a fémlopások felderítése és megakadályozása, valamint az illegális
kereskedelem felszámolása. Ennek érdekében a hulladékgazdálkodási hatósággal együttműködve az új hulladékgazdálkodási (koncesszori) modell segítségével közös ellenőrzéseket szervezett már a 2024. évben is. A korábbi tendencia alapján megállapítható, hogy preventív hatásúak a társszervekkel közösen szervezett és végrehajtott, rövid időtartamú, rendszeresen visszatérő akciók, így ezek folytatására a jövőben is lehet számítani.
Ugyancsak kiemelt feladat a szellemi tulajdon elleni és ahhoz kapcsolódó egyéb jogsértések, illetve illegális gyógyszerek felderítése.
Továbbá a NAV kiemelt figyelmet fordít a tisztességes fuvarozók érdekeinek védelmére, ezért a jogszabályok kijátszásával versenyelőnyt szerző cégeket fokozottan ellenőrzi.
A bérfőzők is kiemelt figyelmet kapnak a 2025. évben. Fokozottan fogják vizsgálni, hogy a piaci szereplők ne sérthessék meg a kedvezményes adómértékhez kapcsolódó jövedékiadó-jogszabályokat. Ezért egész évben számíthatnak a bérfőzést végző szeszfőzdék váratlan jövedéki ellenőrzésekre.
Dr. Bulátkó Ottó adótanácsadó (RSM Hungary)
TOP 10 IZGALMAS ÍTÉLET AZ EU BÍRÓSÁGTÓL 2024-BEN –FONTOS ÁFAVONATKOZÁSOK
2024-ben olyan döntések születtek az Európai Bíróságon, amelyek jelentős hatással lehetnek a vállalkozások áfakezelésére. Az alábbi cikkben bemutatjuk azt a 10 legfontosabb EUB döntést, amelyek az áfaelszámolások terén kihatással lehetnek a magyar vállalatokra is. (Cikkünk másodközlés; először az rsm.hu/blog oldalon jelent meg 2025. március 24-én.)
BÍRÓ ÁGNES
1) Global Ink-ügy (C–537/22): Az áfafizetési felelősség határai
Az év eleje egy magyar vonatkozású üggyel, a Global Ink-kel indult, amelyben az EUB pontosította, hogy milyen esetekben terhelheti felelősség a számlabefogadót egy partner elmulasztotta áfafizetés esetén. A döntés alapja az elvárható gondosság szintjének meghatározása volt.
2) B2 Energy-ügy (C–676/22): Az adósemlegesség fontossága
Izgalmas kérdéseket boncolgatott a B2 Energy ügye, ahol az eladó adómentes közösségi értékesítést vallott be, azonban az áru vevője eltért a számlán szereplő vevőtől. Bár a közösségi értékesítés tényét igazolták, a számla nem volt hiteles, hiszen nem a megfelelő partnerek közti ügyletet dokumentálta. Az EUB érdekes álláspontra helyezkedett: megítélése szerint az adósemlegesség elve erősebb még ilyenkor is, mint a formai előírások, ezért még a nem hiteles számlára is alapítható adólevonási jog, ha ténylegesen megtörtént az áru közösségi értékesítése.
3) RHTB-ügy (C–622/23): Kártérítés vagy áfaköteles szolgáltatás?
Az RHTB ügyében a kártérítésekkel kapcsolatosan született egy újabb ítélet. Mint ismeretes, az EUB egyre sűrűbben helyezkedik arra az álláspontra, hogy egy szankcionális díj (például no-show fee a szállodaiparban) nem kártérítés, hanem a szolgálta-
tás ellenértéke. Ugyanez történt jelen ügyben is, ahol egy építési szerződést mondtak fel jogellenesen, és a szolgáltatásnyújtó által kapott díjazást kártérítésként kezeltek. Az EUB azonban folytatva a már kialakult ítélkezési gyakorlatát, ezt a díjat is szolgáltatás ellenértékeként kezelte, és áfaköteles ügyletté minősítette.
4) Deco Protest-ügy (C–505/22): Ajándékozás és áfa
A promóciós akciók keretében ingyenesen átadott termékek áfakötelezettsége is mindig sok kérdést vet fel. A Deco Protest ügyben egy nyomtatott magazin előfizetőinek adtak ajándékba tabletet, mely átadás után a portugál adóhatóság szerint áfát kellett volna fizetni. Az EUB azonban kimondta, hogy mivel a tableteket a magazin online verziójának olvasásához biztosították kényelmi eszközként, így annak átadása az előfizetési díj mellékszolgáltatásaként funkcionált, azaz az előfizetési díj már tartalmazta a tablet ellenértékét is.
5) Lengyel benzinkút ügye (C–442/22):
A munkavállalók általi csalás felelősségi kérdései Egy lengyel benzinkút került komoly bajba ebben az ügyben. A kút alkalmazottai fiktív számlákat bocsátottak ki és értékesítettek, a számlák áfatartalmát a fiktív számlák vásárlói levonásba helyezték, míg a fizetendő áfát senki nem fizette meg. A lengyel adóhatóság a benzinkutat üzemeltető céget tette felelőssé a meg nem fizetett áfáért. Az EUB ítélete szerint azonban a benzinkút csak akkor vonható felelősségre, ha nem járt el kellő gondossággal a munkavállaló ellenőrzése során. Az már csak a főtanácsnoki indítványban került nevesítésre, és az
ítéletbe sajnos nem került be, hogy konkrét ok hiányában az adózóktól csak egy egyszerű belső kockázatelemzési rendszer működtetése várható el ilyen helyzetben is.
6) Weatherford-ügy (C–527/23): Az adóhatóság nem kérheti a szolgáltatás gazdaságosságának igazolását
Az ügyben előforduló esethez hasonló hozzáállással sokszor találkozunk Magyarországon is adóvizsgálatok során. A román adóhatóság egy adminisztrációs szolgáltatás számlájának áfalevonását tagadta meg az adózótól. Az indoka mindössze annyi volt, hogy a szolgáltatást egy kapcsolt cég nyújtja és az adóhatóság nem tartja észszerűnek annak igénybevételét. Szerencsére az EUB számára ennél alaposabb indoklás szükségeltetik ahhoz, hogy megvonja az adólevonási jogot, így kimondta, hogy amennyiben a szolgáltatást teljesítették, és adócsalás sem gyanítható az ügylet mögött, úgy megilleti a román céget az áfalevonás joga.
7) Novo Nordisk-ügy (C–248/23): Különadó és áfaalap
Nagy port kavart 2024-ben a magyar vonatkozású Novo Norddisk-ügy. Az ítélet alapján a gyógyszergyártók és -forgalmazók által megfizetett különadó, extraprofitadó nem része az áfaalapnak. Nagyon fontos, hogy a korábbi évekre vonatkozó visszaigénylésekre márciusban lejár a határidő, így az érintett cégeknek most már gyorsan kell lépnie.
8) Lomoco-ügy (C–594/23): Ingatlanértékesítés és áfa
Magyarországon is nagyon fontos annak megítélése, hogy egy ingatlan mikor minősül építési teleknek, hiszen ezen múlik az áfakötelezettség megítélése. Ebben ad most egy további iránymutatást a Lomoco-ügy, ahol egy részben közművesített telken
már megkezdődtek az alapozási munkálatok, amikor értékesítették telekként. Az EUB megerősítette, hogy sem a közműcsatlakozás, sem pedig az alapozás nem elegendő önmagában ahhoz, hogy egy építési telek beépített ingatlanná váljon.
9) Lengyel edzőterem ügye (C–606/22): A magasabb áfakulcs miatt tévesen beszedett összeg visszatérítése Általános tanulsága van a lengyel edzőterem ügyének, ahol a cég magasabb áfakulcsot alkalmazott tévedésből a belépőjegyek kiállítása során. Mivel nem számlát, hanem nyugtát bocsátott ki, így a tévesen beszedett áfát már nem tudta utólag visszatéríteni a vevőinek, ezért az adóhatóság is nemet mondott a visszaigénylésre, nehogy véletlenül jogalap nélkül gazdagodjon az adóalany. Az EUB álláspontja szerint azonban jogalap nélküli gazdagodásról nincs itt szó: az edzőterem a magasabb áfakulcs miatt vélhetőleg már eleve kisebb árbevételt tudott elszámolni, mint a versenytársai, így ennek visszatérítésével sem jut jogtalan előnyökhöz.
10) Slovenske Energeticke- (C–746/22): Későn benyújtott dokumentumok és áfa-visszaigénylés Utoljára maradt egy újabb magyar vonatkozású ügy. A külföldiek áfa-visszaigénylési eljárásában a hiánypótlásra a Slovenske Energeticke határidőben nem tudott reagálni, de a fellebbezésben már benyújtották a pótlólag kért dokumentumokat. Bár a magyar adóhatóság elutasította a visszaigénylést, az EUB álláspontja szerint amennyiben az információt végül a hatóság rendelkezésére bocsátották, úgy nem tagadható meg az áfalevonás az eredeti határidő elmulasztása miatt.
Bíró Ágnes áfaszakértő (RSM Hungary)
Minősített kurzusok
1. SZJA Szakértő Mesterkurzus
Időpontok: április 28-29.
Előadó: Horváthné Szabó Beáta
Állami tanúsítvány
Vezinfó
Certifikát
2. EPR és Termékdíj Referens Kurzus
Időpontok: május 6-7.
Előadó: Kelemen István
3. TB Akadémia
Időpontok: május 13., 16., 21., 23., 27.
Előadó: Dr. Bogdán Zsuzsanna
Előadó: Széll Zoltánné
4. Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás
Elleni Referens Kurzus
Időpontok: június 4., 10., 13., 17.
Előadó: Dr. Crespo Zsuzsanna
Előadó: Dr. Penke András Mihály
Előadó: Osváth Judit