Bonácz Zsolt
Tipikus számlázási hibák
Horváthné Szabó Beáta
A diákmunka adózása
Farkasné Gondos Krisztina
A baleseti táppénz tudnivalói
Dr. Horváth István
Néhány fontos kérdés a szabadság kiadásáról
VI. évfolyam 6. szám 2025. június
ADÓZÁS/SZÁMVITEL A
SZAKMA LAPJA
Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft.
1143 Budapest, Gizella út 42–44.
Tel.: (06-1) 236-0635, e-mail: info@vezinfo.hu www.vezinfo.hu
Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba
Szakmai szerkesztő: Horváth Géza
Szerzők, közreműködők:
Dr. Andor Ágnes
Berkeiné Dobrocsi Beáta
Bonácz Zsolt
Dr. Bölcskei Krisztián
Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna
Dr. Császár Zoltán
Dr. Csátaljay Zsuzsanna
Czöndör Szabolcs
Egri István Iván
Egri-Retezi Katalin
Farkasné Gondos Krisztina
Dr. Futó Gábor
Gottgeisl Rita
Dr. Horváth István
Horváthné Szabó Beáta
Karácsony Imréné
Kelemen István
Dr. Kelemen László
Dr. Kovács Ferenc
Láng Noémi
Morvai Natália
Dr. Sallai Csilla
Széles Imre
Dr. Sztankó Dániel
Tóth Mihály
Vadász Iván
Vira Sándor
Kiadói szerkesztő: Kövesdi Edit
Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter
© Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2631-102X
Minden jog fenntartva! Az Adózás/Számvitel szaktájékoztató tartalma jogvédett. A lapban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.
Tartalom
Bonácz Zsolt
Tipiku s számlázási hibák
A számla kötelező adattartalma
A teljesítési időpont téves meghatározása
A számlázási határidő túllépése
Előleg
A számla korrekciója Közösségi ügyletek
Sándorné Új Éva
A turizmusfejlesztési hozzájárulás
Turizmusfejlesztési hozzájárulásra köteles szolgáltatások
A turizmusfejlesztési hozzájárulás alapja és mértéke, az átvett
előleg
A turizmusfejlesztési hozzájárulás bevallása
Vezinfó
Mezőgazdasággal kapcsolatos áfa-kérdések (2. rész)
Fordított adózású ügylet, „hármas szabály”
A kompenzációs felár
Horváthné Szabó Beáta
A diákmunka adózása
A diákfoglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmények
A jogviszonyok sajátosságai
Farkasné Gondos Krisztina
A baleseti táppénz tudnivalói
Bonácz Zsolt
A nem létező számlázási szabályok betartásáról
A folyamatosság követelménye
Az elszámolási időszak meghatározása
A teljesítési időpont és az elszámolási időszak
Vezinfó
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás áfa-kérdései
A szállodai foglaláshoz kapcsolódó díjak
Szálláskiadás online
A teljesítési időpont
Dr. Horváth István
Néhány fontos kérdés a szabadság kiadásáról
Dr. Kiss Helga Mária
Adócsomag 2025 tavasz – Jönnek az állandó extraprofitadók és új kedvezmények
Az ügyvéd válaszol
A szerződés teljesítésének követelése a Ptk. szabályai alapján
TIPIKUS SZÁMLÁZÁSI HIBÁK
A számlázási hibák alapvető oka az áfatörvény ismeretének hiánya vagy csupán a figyelmetlenség. A számlázási hibák következménye lehet a számlabefogadó adólevonási jogának sérülése, illetve a számlakibocsátó oldaláról mulasztási bírság kiszabására ad jogalapot. Cikkünkben a leggyakrabban előforduló hibákat ismertetjük.
BONÁCZ ZSOLT
A számla kötelező adattartalma
Az Áfa tv. 169. §-a szerint a számlán minden esetben fel kell tüntetni a számla kibocsátásának keltét, a számla egyedi sorszámát, a termékértékesítő/szolgáltatásnyújtó nevét és címét.
A számla alapján egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie a vevőnek, amelynek érdekében kötelező feltüntetni a vevő nevét, címét és a teljes, 11 jegyű adószámát; áfa-csoport tag esetén a csoportazonosító szám első 8 számjegyét, adómentes, Közösségen belüli termékértékesítésnél a vevő közösségi adószámát (és az eladó közösségi adószámát is).
A számla további kötelező eleme a termék vagy szolgáltatás megnevezése, mennyisége (ha mérhető egységben kifejezhető), a teljesítés napja (vagy – előleg esetén – a fizetés napja, ha eltér a számla keltezésétől), az adó alapja, az alkalmazott adómérték és az áthárított adóösszeg.
A számlára az Áfa tv. 169. §-ában előírt szöveges hivatkozásokat is fel kell tüntetni.
Tipikus számlázási hiba, hogy a számlán az előírt adatok nem teljes körűen kerültek feltüntetésre.
A számlában előírt adatok hiánya az esetek többségében érdemi adójogi következménnyel nem jár, tekintettel arra, hogy a hiányzó adatok a számla módosításával utólag feltüntethetők. Ha például a számlázott ügyletre a fordított adózás vonatkozik, de a kibocsátó nem tüntette fel a „fordított adózás” kifejezést, akkor ettől függetlenül a számla kibocsátója nem köteles áfa-fizetésre, ezért a számlán nem köteles áfát felszámítani. Nincs annak akadálya, hogy a számlamódosítással a „fordított adózás” kifejezést utólag rávezessék a bizonylatra. Ugyanez igaz akkor is, ha a számlázott ügyletre a különbözet szerinti adózás vonatkozik, de a számlán
nem került feltüntetésre a „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek” szövegezés. Ettől függetlenül a számlázott ügyletre a különbözet szerinti adózás szabályai irányadóak.
FONTOS
Ezzel szemben, ha olyan vállalkozásról van szó, aki (amely) a pénzforgalmi adózás szabályai szerinti adózást választotta, de az általa kiállított, a vevő részére megküldött számlán nem tüntette fel a „pénzforgalmi elszámolás” szövegezést, akkor ezt a számla módosításával utólag már nem teheti meg, s emiatt a számlázott ügyletre a pénzforgalmi adózás szabályait nem alkalmazhatja.
Tipikus számlázási hiba az is, hogy a kibocsátó olyan hivatkozásokat tüntet fel a számlán, amelyet jogalap hiányában nem lehetett volna. Például az alanyi adómentes adózó az általa kiállított számlán hivatkozik alanyi adómentes státuszára, de emellett feltünteti a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést is, amely alanyi adómentesség esetén nem alkalmazható, ezért a számlán az utóbbi feltüntetése téves, mivel jogalap nélküli.
Tipikus hiba valamely adómentességi jogcímre való hivatkozás, miközben az áfa fel nem számításának jogalapja az, hogy a számlázott ügylet az áfatörvény területi hatálya alá nem esik, azaz nem adómentességről, hanem nem adóztathatóságról van szó, s ennek megfelelő hivatkozást kellett volna a számlára rávezetni.
A teljesítési időpont téves meghatározása
A leggyakoribb számlázási hiba a teljesítési időpont helytelen meghatározása.
A termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítési időpontját az áfatörvény rendelkezései alapján kell meghatározni. Általános szabály szerint a teljesítés napja az ügylet fizikai lezárásának időpontja (például termékértékesítésnél a birtokba adás napja,
szolgáltatásnál a teljesítés vagy annak megrendelői elismerésének napja).
Nagyon gyakran a számla kibocsátója a számla keltével egyező időpontot jelöl meg teljesítési időpontként, miközben a teljesítési időpont ettől eltérő nap.
Az áfatörvény a teljesítés időpontjára vonatkozóan a főszabály mellett meghatároz speciális rendelkezéseket, amelyeket meghatározott esetekben kell alkalmazni.
Gyakori hiba az is, hogy a számla kibocsátója nem vagy hibásan alkalmazza a sajátos szabályokat. Például az Áfa tv. 58. §-a hatálya alá tartozó ügyleteknél a teljesítési időpontot az e paragrafusban foglalt szabályok alapján kell meghatározni, de a számla kibocsátója az általános szabályok szerint határozza meg a teljesítés időpontját.
A teljesítési időpont téves meghatározása azt eredményezheti, hogy a számla kibocsátója a számlázott áfát későbbi bevallási időszakban vallja, mint a helyes teljesítési időpont alapján kellett volna. Például havi áfabevallásra kötelezett vállalkozás az ügylet teljesítési időpontjának május 10. napját tekinti, s ennek megfelelően a kiszámlázott áfát május havi bevallásában számolja el. Ezzel szemben a helyes teljesítési időpont április hónapra esik, ezért önellenőrzés útján a számlázott áfát az április havi bevallásban kell elszámolni, a május havi áfabevallásban bevallott áfa önellenőrzés útján korrigálható.
Nem ritka eset, hogy a fordított adózás alá tartozó ügylet teljesítője azt a téves álláspontot képviseli, hogy emiatt a teljesítés időpontjára külön szabály vonatkozik. Fordított adózás alá tartozó ügyleteknél a teljesítési időpontot ugyanúgy kell meghatározni, mint egyenes adózású ügylet esetében. Amennyiben az adott ügyletre a főszabálytól eltérő szabály vonatkozik, akkor azt kell alkalmazni fordított adózás esetén is.
A számlázási határidő túllépése
Főszabály szerint a számlát legkorábban a teljesítés napján lehet kiállítani, de az Áfa tv. 163. §-a meghatározza azt is, hogy a számlát meddig kell kiállítani. A számlázási határidő túllépése is gyakori számlázási hiba, ezen belül jellemző az azonnali számlázási kötelezettség elmulasztása. Amennyiben a vevő az ellenértéket a teljesítés időpontjáig maradéktalanul kiegyenlíti, akkor a számlát a teljesítéskor ki kell állítani.
Előleg
Az előleg önálló adóztatási pont az áfa rendszerében. Gyakori hiba, hogy a kapott előleg számlázására
nem kerül sor. Más adóalanytól és nem adóalany jogi személytől kapott előlegről számlát kell kiállítani, függetlenül a kapott előleg összegétől.
Amennyiben az adózó az előleget más személytől kapta, akkor is fennáll számlázási kötelezettség, ha a kapott előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 ezer forintot. Ennél kisebb összegű előleg esetén is számlázni kell, ha a vevő kéri a számla kiállítását.
A kapott előlegről a számlát a vagyoni előny realizálásával egyidejűleg ki kell állítani. Gyakori hiba, hogy az előlegszámla kiállítására csak ezt követően kerül sor.
A teljesítésről kiállított számlában az előleg beszámítása nem eredményezheti azt, hogy a számla végösszege negatív legyen. Ebből adódóan hibás az a számla, amelyben a beszámított előleg összege az ügylet ellenértéket meghaladja, ezáltal a számla végösszege negatív.
Fordított adózású ügylethez kapcsolódóan átvett előlegről kiállított számlában nagyon gyakran feltüntetésre kerül a „fordított adózás” szövegezés. Azonban a fordított adózás esetében az előleg nem adóztatási pont. E szabály alapján az előleg fizetőjenek a fizetett előleg után nem kell fizetendő adót megállapítania. Az előleg átvevője ennek megfelelően az előlegről kiállított számlában nem tüntetheti fel a „fordított adózás” szövegezést, hanem „az áfatörvény tárgyi hatálya alá nem esik” hivatkozással kell utalnia arra, hogy az áfa felszámítására nem került sor.
Gyakori hiba az is, hogy az előleg átvevője helytelenül határozza meg az előlegben foglalt áfa összegét, ezért az előlegszámla is tévesen tartalmazza az áfa összegét. Tekintettel arra, hogy az előleg önálló adóztatási pont, ezért a vagyoni előny realizálásakor fennálló jogszabályi rendelkezés alapján kell az előleget leadózni.
Amennyiben az előleg realizálásakor az előleghez kapcsolódó ügylet teljesítési helye belföld lenne és egyenesen adózott volna, az előleg a vonatkozó adómérték szerinti áfát tartalmazza, adómentesség esetén áfát nem foglal magában. Abban az esetben, ha az előleghez kapcsolódó ügylet teljesítési helye belföld lenne és fordított adózás szerint adózott volna, akkor az előleg áfát nem foglal magában. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az előleghez kapcsolódó ügylet teljesítési helye nem belföld lenne, ezért az ügylet belföldön nem lenne adóztatható.
Gyakran találkozni azzal, hogy az adózó az általa kiállított előlegszámlában csupán az „előleg” kifejezést tünteti fel. Ez hibás számlázás, mivel az Áfa tv. 159. § (3)
bekezdése alapján az előlegről kiállított számlában fel kell tüntetni annak a termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak az adatait is, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható.
A számla korrekciója
Az adózók számára gyakran jelent problémát annak eldöntése, hogy egy korábban kiállított számla korrekcióját érvénytelenítő (stornó) vagy módosító (helyesbítő) számla kiállításával kell-e elvégezni. Ennek következtében számos esetben előfordul, hogy érvénytelenítő számla helyett módosító számlát állítanak ki, illetve fordítva. Azonban azt is le kell szögezni, hogy az áfatörvény tételesen nem szabályozza, hogy mely esetekben kell módosító (helyesbítő) vagy érvénytelenítő (stornó) számlát kiállítani.
Ezzel összefüggő szabályt az Áfa tv. 78. § (1) bekezdése tartalmaz, amely szerint az adóalap utólagos csökkenésének feltétele a számla érvénytelenítése azokban az esetekben, amikor az előleg vagy az ellenérték teljes összegét visszatérítik; más esetekben pedig a számla módosítása.
Ez a rendelkezés sem tekinthető teljes mértékben eligazító jellegűnek, mivel nem minden esetben kerül sor az ellenérték visszatérítésére. Gondoljunk arra az esetre, amikor a vevő eláll az ügylettől, de részéről korábban fizetésre nem került sor.
E rendelkezés abban az esetben világos, ha az eladónak a vevőtől korábban kapott előleget teljes egészében vissza kell térítenie. Ekkor a korábban kiállított számlát érvényteleníteni (stornírozni) kell. Ezzel szemben, ha a korábban kapott előleget csak részben kell visszatéríteni, akkor módosító számla kiállítása szükséges.
Az az alapelv mindenképpen leszögezhető, hogy a teljesítés hiánya, illetve a teljesítés meghiúsulása esetén a számlát érvényteleníteni (stornírozni) szükséges. Minden más esetben az a jogértelmezés tűnik észszerűnek, hogy a számla módosításáról kell gondoskodni.
Az Áfa tv. 170. § (1) bekezdés c) pontja előírja, hogy a korrekciós számlában hivatkozni kell az azzal érintett számla sorszámára.
Az áfatörvény tételesen nem szabályozza, hogy a számla módosítását formailag hogyan kell elvégezni. Ebből adódóan nem jogsértő, ha a számla módosítása két lépésben valósul meg, azaz első lépésben az eredeti számlát érvénytelenítik, ezt követően új számlát állítanak ki már a helyes adatokkal. Ekkor az új számla tartalmában módosító számlának minősül, ezért azon hivatkozni kell az előzmény számlák-
ra, amelynek az eredeti számla és az érvénytelenítő számla minősül. Azonban ez számlázóprogrammal való számlázás esetén gyakran elmarad, mivel a számlázóprogram az új számlát előzmény nélküli számlának tekinti. Ettől függetlenül az új számlán a megjegyzések felvezetésére szolgáló rovatban az előzmény számlák sorszáma megadható. Az adózók gyakran elmulasztják az adómentes, belföldön nem adóztatható értékesítésekről kiállított számla módosítását arra való hivatkozással, hogy abban áfát nem számították fel. Azonban a hibás számlát korrigálni kell, függetlenül attól, hogy abban áfát nem számítottak fel.
Közösségi ügyletek Közösségen belüli adómentes termékértékesítés számlázásánál figyelni kell, hogy a számlában meg kell adni az adómentesség jogcímét, valamint azon szerepeltetni kell az eladó és a vevő közösségi adószámát. Az adómentességi jogcím megadásával kapcsolatban nincs tételes szabályozás; az megadható az adómentességet biztosító jogszabályi rendelkezés megadásával, illetve lehet szövegesen is utalni az adómentesség jogcímére. Az a lényeg, hogy az adómentesség jogcíme a számlából egyértelműen megállapítható legyen.
Tipikus hiba, hogy a számlán nem kerül feltüntetésre a vevő közösségi adószáma (miközben az adómentesség feltétele az is, hogy a vevő rendelkezzen más tagállam által kiadott közösségi adószámmal), hiányzik az adómentesség jogcímére vonatkozó hivatkozás, illetve arra a számla nem egyértelműen hivatkozik.
Szintén gyakori eset, hogy a vevő nem adja meg idejében közösségi adószámát, ezért a számlán érvénytelen adószám szerepel, amely az adómentességet nem alapozza meg.
Áthárított költségek
Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére.
Tipikus hiba, hogy az értékesítő ezt a szabályt nem tartja be, s a vevőre áthárított költségeket nem a teljesített ügyletre vonatkozó adózási szabály szerint számlázza.
Erre az esetre hozható fel példaként, amikor a webáruház a vevőre áthárított szállítási költséget 27 százalékos áfával vagy áfamentesen számlázza, mi-
közben az értékesített könyvre 5 százalékos áfakulcs vonatkozik, ezért a szállítási költséget is ezzel az adómértékkel kell(ett volna) számlázni.
Ugyanezt a hibát követi el az adózó, amikor a fordított adózással adózó értékesítésénél a járulékos költségekre 27 százalékos áfát számít fel. Például a
fordítottan adózó szolgáltatásnál az anyagköltséget 27 százalékos áfával számlázza ki, miközben a fordított adózás miatt áfát nem lehet felszámítania.
Bonácz Zsolt adószakértő
A TURIZMUSFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁS
Az időjárástól függetlenül is rengeteg turista érkezik csodaszép országunkba, vagy kel útra országon belül, hogy hazánk szépségeit, történelmi emlékeinket megtekintse. A turizmus célja a kulturálódás mellett nagyon sokféle lehet, például üzlet, vallás, gyógyászat, bevásárlás, természetjárás, sport, konferencia vagy éppen kaland. Bármiért is utaznak az emberek, a turistáknak szállásra, étkezésre, szórakozási lehetőségre, internetelérésre van szükségük. A szolgáltatást nyújtók máris szembesülnek legalább kétféle fizetési kötelezettséggel: az egyik az általános forgalmi adó, a másik pedig a turizmusfejlesztési hozzájárulás.
SÁNDORNÉ ÚJ ÉVA
A turizmusfejlesztési hozzájárulás- (TFH-) fizetési kötelezettséget a 2016. évi LXVI. törvény (Eak tv.) vezette be. Az áfa és a TFH összefügg. Értendő ezalatt az adóalap és a bevallási gyakoriság meghatározása.
A turizmusfejlesztési hozzájárulás alapja az 5 százalékos áfaalaphoz, bevallása az áfabevallási gyakorisághoz igazodik.
Turizmusfejlesztési hozzájárulásra köteles szolgáltatások
A turizmusfejlesztési hozzájárulás-kötelezettséget nem befolyásolja a szálláshely típusa és a szálláshelynyújtó adójogi státusza. A fizetési kötelezettség egyaránt vonatkozik a szállodákra, panziókra, egyéni vállalkozóként vagy adószámos magánszemélyként szálláshelyszolgáltatást nyújtókra. A törvény hatálya ugyancsak kiterjesztésre került meghatározott buszos városnéző turisztikai szolgáltatásokra is. Az Eak tv. 261. §-a alapján a turizmusfejlesztési hozzájárulás-fizetési kötelezettség tárgya az Áfa tv. 3. számú melléklet II. részének 3. és 5. és 6. pontja szerinti szolgáltatás, azaz
• az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom (TESZOR15 56.10-ből),
• szálláshely-szolgáltatás (kereskedelmi-, magánés egyéb szálláshely) ellenérték fejében történő nyújtása,
• TEÁOR ’08 49.39 M.n.s. egyéb szárazföldi személyszállítás tevékenység közül a „hop on hop off” jellegű, menetrend szerinti buszos városnéző turisztikai szolgáltatás.
A „hop on hop off” jellegű, menetrend szerinti buszos városnéző turisztikai szolgáltatást nyújtó szolgáltatók közül turizmusfejlesztési hozzájárulás fizetésére azon szolgáltatók kötelezettek, akik a fogyasztók számára biztosítják a kizárólag elektronikus fizetés lehetőségét és annak folyamatos rendelkezésre állását.
Furcsa helyzetet teremt a TESZOR’15 besorolása, valamint a TEÁOR’08-ra való adójogi hivatkozás, mert 2025. január 1-jétől a TESZOR’ 25, illetve a TEÁOR’ 25 alkalmazandó.
Közvetített szolgáltatás
Az Áfa tv. 15. §-a szerinti közvetített szolgáltatásra nem vonatkozik a turizmusfejlesztési hozzájárulás.
A közvetített szolgáltatás lényege az, hogy az adóalany más javára, de a saját nevében rendeli meg a szolgáltatást. Ilyen eset például, ha egy utazási iroda szállást foglal vagy városnéző autóbuszt rendel meg a turisták részére. Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. Nem hozzájárulás-köteles az Áfa tv. 3. számú melléklet II. részében foglalt táblázat 3., 5. és 6. pontja szerinti szolgáltatásnak az Áfa tv. 15. §-a szerinti nyújtása, azaz, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el.
Étkezőhelyi vendéglátás – áfa + TFH Étkezőhelyi vendéglátás (TESZOR’15 56.10.) estén a kedvezményes áfakulcs alkalmazásának feltétele, hogy a szolgáltatásnak étel- és helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalomra (pl. limonádé, kávé, tea) kell vonatkoznia. Tehát először is szükséges meghatározni, hogy milyen szempontok szerint határolható el, hogy termék (étel, ital) értékesítése vagy étkeztetési szolgáltatás nyújtása történik.
Az éttermi és vendéglátóipari szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek kész- vagy félkész ételek és/vagy italok emberi fogyasztásra szánt értékesítéséből állnak, és amelyeket az azonnali fogyasztást lehetővé tevő megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérnek. Nem tekintendő éttermi vagy vendéglátóipari szolgáltatásnak a kész- vagy félkész ételek és/vagy italok olyan értékesítése – függetlenül attól, hogy az magában foglalja-e a fuvarozást vagy sem –, amelyet nem kísér semmilyen más kiegészítő szolgáltatás.
A szolgáltatásnyújtásként történő minősítéshez nem feltétlenül szükséges, hogy az ételt, italt felszolgálják, tehát az önkiszolgáló étkezőhelyeken is megvalósulhat szolgáltatásnyújtás. Így abban az esetben, ha az étel, helyben készített alkoholmentes ital helyben fogyasztásra történő értékesítése úgy valósul meg, hogy a helyben fogyasztáshoz megfelelő környezet, eszközök (asztal, ülőalkalmatosság, evőeszközök, szalvéta stb.) és azok tisztántartása biztosított (szemetes, takarítás, leszedés), szolgáltatásnyújtás valósul meg attól függetlenül, hogy azokat (részben vagy egészben) közvetlenül az étel, helyben készített ital értékesítője vagy más személy biztosítja.
Szálláshely-szolgáltatás –áfa + TFH
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja értelmében szálláshely-szolgáltatásnak minősül az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása (szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló). Ekkor a szolgáltatásnak szerves részét képezik bizonyos kiegészítő elemek, melyek nem opcionálisan vehetők igénybe, hanem azokat a szállás ellenértéke magában foglalja. Ilyenek például az ágynemű-használat, a takarítás, a recepciós szolgálat, az internethasználat, illetve a fűtés, az áram- és vízfogyasztás (egyéb rezsi költségek), amelyek turisztikai jellegű ingatlanbérbeadás esetén nem a fogyasztás alapján fizetendők.
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshelyüzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet megkülönbözteti a magánszálláshely fogalmát az egyéb szálláshely fogalmától. Egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységet csak cégek végezhetnek, az általuk kiadott szobák száma maximum 25, az ágyak száma legfeljebb 100 lehet (szálloda nem). A magánszemélyek, egyéni vállalkozók magánszálláshely-szolgáltatásként legfeljebb 8 szobát, illetve legfeljebb 16 ágyat adhatnak ki.
Az önálló értékkel nem bíró szolgáltatások – mivel azok a szoba áráért vehetők igénybe – a szálláshely-szolgáltatás járulékos költségének minősülnek. Ilyen lehet például a szoba árában foglalt kötelező reggeli, az üdvözlő ital, a délutáni kávé, a fürdőköpeny használat, a szálláshely saját fürdőmedencéjének, szaunájának használata. Ez természetesen akkor igaz, ha a vendég akkor is a meghirdetett árat fizeti a szobáért, ha a járulékos szolgáltatások igénybevételének lehetőségével nem élt.
Az alapcsomagon túl rendelhető (önálló értékkel bíró) szolgáltatások megtartják önálló jellegüket és a rájuk vonatkozó adómértékkel adóznak. Ezeket a szolgáltatásokat a számlában tételesen kell feltüntetni a rájuk vonatkozó adómérték alkalmazásával. Ilyen lehet például a fogyasztás a minibárból, telefonhasználat, külön rendelhető éttermi vendéglátás, frissítő masszázs, kozmetikai szolgáltatás, színházlátogatás stb., amely szolgáltatásoknál az alkalmazandó adómérték 27 százalék. Ezeket a szolgáltatásokat TFH nem terheli.
Az adóalany a szálláshely-szolgáltatásról köteles a vendég kérésére számlát kiállítani. Amennyiben számla nem kerül kiállításra, a szolgáltatás nyújtójának pénztárgéppel kiállított nyugtát kell kibocsátania.
A szálláshely-közvetítői tevékenység útján kínált (jellemzően online szálláshely-közvetítő oldalakon) szálláshely-szolgáltatás esetén a szálláshely-szolgáltató köteles látható módon feltüntetni a szálláshelyre vonatkozó, a fogyasztó számára azonosításra alkalmas NTAK regisztrációs számot, valamint a nyilvántartásban rögzítetteknek megfelelően a szálláshely típusát.
„Hop on hop off” szolgáltatás – áfa + TFH
A „hop on, hop off” egyszerűen azt jelenti, hogy a turista a városnézései során bármelyik megállóban leés felszállhat, ahányszor csak szeretne. Menetrend
szerinti „hop on, hop off” buszos városnézések során rugalmasan, saját kedve szerint állíthatja össze programját. Dönthet úgy, hogy az egész várost a buszról fedezi fel, de úgy is, hogy időnként leszáll, és elidőzik a kiválasztott látnivalóknál. Ha leszállt, megnézte, felfedezte és lefotózta, akkor egyszerűen felszáll a következő buszra, és folytatja a városnézést.
A szolgáltatás esetén 5 százalékos áfakulcs alkalmazható, azonban ennek feltétele van. A kedvezményes áfakulcs akkor alkalmazható, ha a fogyasztó számára kizárólag az elektronikus fizetés lehetőségét és annak folyamatos rendelkezésre állását biztosítva nyújtja a szolgáltató a szolgáltatást.
A turizmusfejlesztési hozzájárulás alapja és mértéke
A hozzájárulás-köteles szolgáltatások 5 százalékos áfamértékkel adóznak. A hozzájárulás alapja a hozzájárulás-köteles szolgáltatás általános forgalmi adó nélküli ellenértéke. A turizmusfejlesztési hozzájárulás mértéke 4 százalék. A hozzájárulást ezer forintra kerekítve ezer forintos nagyságrendben kell megadni. Gyakran előfordul, hogy a szolgáltatást a forinttól eltérő devizában fizetik ki. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon bármely konvertibilis devizával fizetni lehet.
Az árfolyam meghatározására az áfatörvény szabályai az irányadók. A hozzájárulás alapjának forintra történő átszámításához az Áfa tv. 80–80/A. §-át kell megfelelően alkalmazni.
Az általános forgalmi adó forintban történő megállapításához három árfolyam is használható:
• a számlavezető bank eladási árfolyama,
• a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama,
• az Európai Központi Bank által jegyzett árfolyam. Az MNB és az EKB árfolyam választását be kell jelenteni a NAV-nak.
A turizmusfejlesztési hozzájárulás és az átvett előleg
Szálláshely-szolgáltatás igénybevételekor és különféle rendezvények lebonyolítása esetén is előfordul, hogy a szolgáltatás nyújtója előleget kér vagy fogad el. Kérdésként merül fel, hogy a hozzájárulás-köteles szolgáltatáshoz kapcsolódóan átvett, jóváírt előleg után keletkezik-e hozzájárulás-fizetési kötelezettség. Ne felejtsük el, hogy az áfatörvény szabályai alapján előlegfizetés esetén az általános forgalmi adózásban adóztatási pont keletkezik. A fizetendő adót
– pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében – annak jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Igen ám, de az előleg átvételekor még nem teljesül a szolgáltatás. A turizmusfejlesztési hozzájárulásról rendelkező jogszabály – az Áfa tv. 59. §-ától eltérően – a hozzájárulás-köteles szolgáltatás ellenértékébe beszámító előleg átvételét, jóváírását nem minősíti fizetési kötelezettséget vagy hozzájárulási kötelezettséget keletkeztető tényállásnak. A fentiekre tekintettel a hozzájárulás-köteles szolgáltatás ellenértékébe beszámító előleg átvételéhez, jóváírásához vagy az azzal összefüggő bizonylatkiállításhoz nem kapcsolódik hozzájárulás-megállapítási, -bevallási és -fizetési kötelezettség. A fizetési kötelezettség majd akkor merül fel, amikor a végszámla kiállításra kerül. A turizmusfejlesztési hozzájárulásról a végszámla teljesítési időpontjának megfelelően kell elszámolni.
A turizmusfejlesztési hozzájárulás bevallása
A bevallási gyakoriság
A turizmusfejlesztési hozzájárulást az önadózás szabályai szerint kell megállapítani és bevallani. A bevallási gyakoriság és a bevallási időszak az áfabevalláshoz (havi, negyedéves, éves) igazodik. Arra figyelni kell, hogy az áfabevallás gyakoriságát főszabály szerint az adóévet megelőző második év elszámolandó adója határozza meg. Amennyiben az áfabevallás gyakorisága változik (évesről negyedéves, negyedévesről havi, évesről havi), akkor a turizmusfejlesztési hozzájárulás-bevallási gyakoriság is módosulni fog.
A hozzájárulást a 25TFEJLH jelű nyomtatványon kell bevallani a következők szerint:
• a havi bevallóknak a tárgyhónapot követő hó 20ig;
• a negyedéves bevallóknak a tárgynegyedévet követő hó 20-ig;
• az éves bevallóknak a 2025-ös évről 2026. február 25-ig.
Ha a határidő munkaszüneti napra esik, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le.
Előfordulhat, hogy egy személy/vállalkozás több lakásban is biztosít szálláshelyet. Ebben az esetben is csak egy bevallást kell elkészíteni, amelyben szerepeltetni kell az összes lakás bevételeit. A teljesítési napokra viszont nagyon ügyelni kell.
Példa: Tételezzük fel, hogy egy lakáskiadással foglalkozó egyéni vállalkozó havi szinten köteles be-
vallani az általános forgalmi adót és a turizmusfejlesztési hozzájárulást. Augusztus és szeptember hónapokban az alábbi számlákat állította ki:
Vendég érkezése Vendég kijelentkezése TFH-nál figyelembevétel hónapja
2025. augusztus 25. 2025. augusztus 31. 2025. augusztus hónap 2025. augusztus 25. 2025. szeptember 5. 2025. szeptember hónap 2025. szeptember 12. 2025. szeptember 22. 2025. szeptember hónap 2025. szeptember 26. 2025. október 2. 2025. október hónap 2025. szeptember 28. 2025. november 30. 2025. november hónap
Arról az időszakról, amelyről a vállalkozás áfabevallás benyújtására nem köteles, a hozzájárulás-köteles szolgáltatásnyújtás áfatörvény szerinti teljesítési időpontját követő év február 25. napjáig kell elszámolni. Ha az adózó az adott bevallási időszakban nem nyújt hozzájárulás-köteles szolgáltatást, akkor bevallási kötelezettség sem terheli. A bevallási gyakoriságnál figyelni kell arra, hogy amennyiben változik a hozzájárulás alanyának áfabevallási gyakorisága, akkor a turizmusfejlesztési hozzájárulás bevallási gyakorisága is módosul. Abban az esetben, ha az éves áfabevallásra kötelezett a tárgyév utolsó negyedévében éri el a negyedéves vagy havi gyakoriságra vonatkozó küszöbértéket, akkor az éves bevallást tárgyévet követő év január 20-ig kell teljesítenie.
A soron kívüli bevallás
Előfordulnak olyan esetek, amikor az adózónak soron kívüli bevallást kell benyújtania:
• átalakulás, egyesülés vagy szétválás (az átalakulás napjától számított 30 napon belül),
• felszámolási eljárás (két alkalommal is),
• végelszámolás (két alkalommal is),
• kényszertörlési eljárás (két alkalommal is),
• egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése (30 napon belül),
• egyéb ok miatti megszűnés (30 napon belül),
• azoknak az adózóknak, akik a mérlegben megadott adatoknál a forintról devizára, devizáról más devizára, devizáról forintra térnek át, az áttérés napjával mint fordulónappal, az attól számított 30 napon belül áfa adónemben is bevallást kell tenniük. Ha a devizanemváltás (áttérés napja) adómegállapítási időszakon belül következik be, akkor azon időszakról két törtidőszaki bevallást kell benyújtania.
A 2023. július 15-étől hatályos szabályozás alapján nem keletkeztet soron kívüli adóbevallási kötelezett-
séget, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége szünetel, illetve az sem, ha az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti.
Alanyi adómentes adóalany bevallási kötelezettsége Azokat az adóalanyokat, akik szálláshely-szolgáltatást nyújtanak, és az általános forgalmi adózásban alanyi adómentességet választottak vagy választanak, szintén terheli a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulás. Az alanyi adómentességet választó adózók nem mentesülnek a turizmusfejlesztési hozzájárulás alól annak okán, hogy az általános forgalmi adó rendszerében nem kötelezettek az adó felszámítására.
Tipikusan ilyen az airbnb-n keresztül rövid távra – turisztikai céllal – bérbe adott ingatlanok esete, a hozzájárulást az ezekből megszerzett bevétel után is meg kell fizetni. Ők a hozzájárulás-köteles szolgáltatásaikat évente egyszer, a tárgyévet követő év február 25-ig kötelesek bevallani.
Az áfatörvény szabályozza azokat az eseteket, amikor az alanyi adómentes nem járhat el alanyi adómentesként. Ebben az esetben havi szintű bevallást kell benyújtania. Ez a bevallás viszont nem érinti a turizmusfejlesztési hozzájárulás-bevallási kötelezettséget.
Amennyiben az alanyi mentes év közben átlépi a mentes határt, a turizmusfejlesztési hozzájárulásra be kell adni egy időszaki záró bevallást, és ezt követően az áfa gyakoriságnak megfelelő TFH bevallásokat kell beadni az év során.
A csoportos áfaalany
Azoknak a kapcsolt vállalkozásoknak, amelyek megfelelnek az áfatörvény előírásainak, jogukban áll csoportos áfaalanyiságot választani. A csoportos áfaalanyok egymásnak nem számláznak és egy közös áfabevallást nyújtanak be a csoportképviselő által. A csoportos adóalanyiság azonban kizárólag az áfa tekintetében irányadó, más adó, illetve kötelező jellegű befizetés, így a turizmusfejlesztési hozzájárulás szempontjából nem. Következésképpen a turizmusfejlesztési hozzájárulás alanya a hozzájárulás-köteles szolgáltatást nyújtó személy, szervezet, vagyis csoportos adóalanyiság esetén a csoportos adóalany tagja, aki (amely) saját maga köteles e hozzájárulás bevallására és megfizetésére.
Áfabevallásra nem kötelezett csoportosadóalany-tag, az őt saját személyében terhelő turiz-
musfejlesztési hozzájárulást az adott évben teljesített, hozzájárulás-köteles szolgáltatásai után évente egyszer, a tárgyévet követő év február 25-ig köteles bevallani.
Sajátos eset áll elő akkor, ha az egyik csoporttag a másik csoporttag részére turizmusfejlesztési hozzájárulással terhelt szolgáltatást nyújt. Ebben az esetben sem kerül sor számlakibocsátásra, de belső bizonylatok alapján meg kell tudni állapítani a turizmusfejlesztési hozzájárulási kötelezettség keletkezésének napját (az áfatörvény szerinti teljesítési nap), a fizetési kötelezettség alapját és összegét.
A teljesítés napja
A teljesítés napja azért fontos, mert ez fogja meghatározni, hogy az érintett bizonylat melyik időszakról szóló bevallásban fog szerepelni. A teljesítés napja az a nap, amely hozzájárulás-köteles szolgáltatásról kiállított okiraton (számla, számviteli bizonylat stb.) feltüntetésre került. Amennyiben a bizonylaton a teljesítési időpontot nem tüntették fel, akkor a számla, számviteli bizonylat vagy a hozzájárulás-köteles szolgáltatásról kiállított más okirat kiállításának időpontja az a nap, amely a bevallás szempontjából mérvadó.
Az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom fogyasztásáról kiállított számla teljesítési napja nem lehet más, mint az étel/ital elfogyasztásának napja. Amennyiben nyugtakibocsátásra kerül sor, akkor a teljesítés napja a nyugtakibocsátás napjával azonos.
A szálláshely-szolgáltatás ellenérték fejében történő nyújtása esetén a teljesítés napja az a nap, amikor a vendég a szálláshelyet elhagyja. A szálláshely elhagyása nem feltétlenül azonos a foglalási dátum utolsó napjával. Azt a napot kell figyelni, amikor a vendég a szálláshelyről kijelentkezik. Tételezzük fel, hogy a vendég 2025. december 28-án érkezik és
2026. január 15-én távozik. Ebben az esetben a teljesítés napja 2026. január 15.
A „hop on hop off” jellegű menetrend szerinti buszos városnéző turisztikai szolgáltatás esetében is Ptk. szerinti teljesítési napot kell megállapítani, vagyis a teljesítés napja az a nap, amikor a városnéző buszos szolgáltatást nyújtják.
Az önellenőrzés
Ha az adózó észleli, hogy korábbi bevallásában a turizmusfejlesztési hozzájárulás alapját nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy számítási hiba, elírás miatt a turizmusfejlesztési hozzájárulás összege hibás, akkor a bevallást önellenőrzéssel helyesbítheti.
Az adóalap hibás megállapításának az is oka lehet, hogy az adózó az 5 százalékos áfa alapjának meghatározásában tévedett. Ez esetben nem csupán a turizmusfejlesztési hozzájárulásról szóló bevallást, hanem az áfabevallást is helyesbítenie kell. Az önellenőrzést az adóellenőrzés megkezdéséig lehet végrehajtani.
Önellenőrzést – a vizsgálat alá vont időszakra vonatkozóan – legkésőbb a NAV-ellenőrzéshez kapcsolódó megbízólevél kézbesítése – kézbesítés hiányában átadása – előtti napon lehet a NAV-hoz benyújtani.
Ha az önellenőrzés az adózó terhére állapít meg eltérést, önellenőrzési pótlékot kell fizetni. Az önellenőrzési pótlékot az adózónak kell megállapítani, amelynek mértéke a jegybanki alapkamat + 5 százalék. Ugyanazon bevallás ismételt önellenőrzésekor az önellenőrzési pótlék mértéke ennek másfélszerese. A megállapított önellenőrzési pótlék megfizetése annak bevallásával egyidejűleg esedékes.
Sándorné Új Éva adószakértő
MEZŐGAZDASÁGGAL KAPCSOLATOS ÁFA-KÉRDÉSEK (2. RÉSZ)
Témánk második részében szó lesz az ingyenes terményátadásról, az ún. hármas szabályról, valamint részletezzük a kompenzációs felár feltételeit, tudnivalóit.
Az ingyenesen átadott termény esete Érdekes kérdéseket vett fel, és rendszeresen felmerülő kérdés, hogy mi az ügylet áfabeli minősítése, ha ingyenesen adnak át vetőmagot. Ezt fordított adózással kell vagy lehet kezelni? Nem, ugyanis ingyenes ügyleteknél nincsen fordított adózás! Sem belföldi fordított adózás, sem határon átnyúló fordított adózás.
Amennyiben ingyen ad át vetőmagot, meg kell vizsgálni, hogy annak a vetőmagnak a beszerzési vagy termelési áfáját az átadó le tudta-e vonni. Ha le tudta vonni, akkor a következő kérdés, hogy az átadással kivonja-e a gazdasági tevékenysége köréből. Ha kivonja, akkor az átadónak kell áfát fizetnie, tulajdonképpen normál módon egyenes adózással, és áfatartalmú számlát kell erről kiállítania. Ezt az esetet mindenképpen kötelező számlázni. Rá kell vezetni a számlára, hogy ez egy ingyenes átadás, és hogy mit adott át ingyen. Az átvevő viszont vállalhatja, hogy az áfa összegét megfizeti az átadónak, és ilyenkor ezt is rá kell vezetni magára a számlára. De attól, hogy az átvevő megfizeti az átadónak az áfa összegét, még az átadót terheli az áfafizetési kötelezettség a költségvetés felé, amennyiben ez az alapügylet áfás.
Ingyenes ügyletnél nem fordulhat elő, hogy az adóhatóság közvetlenül az átvevőtől követeli az adófizetést. Sőt, amennyiben az átvevő adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja az ingyenesen átvett vetőmagot, akkor le is tudja vonni ennek a számlának az áfatartalmát.
Visszatérve a korábbi gondolatmenethez, ha a termelés vagy pedig a vásárlás során le tudta vonni az akkori állapot szerint az adózó az áfát, akkor amenynyiben kivonja a gazdasági tevékenységéből az ingyenes átadással összefüggésben, akkor áfaköteles lesz az ingyenes átadás. Amennyiben viszont például termeltetésre adja át a vetőmagot, nem történik kivonás. Ekkor a gazdasági tevékenysége körében tartotta, azaz ilyenkor nem keletkezik ingyenes átadás címén áfafizetési kötelezettség.
Továbbá akkor sincs áfafizetési kötelezettség, ha az átadást úgynevezett természetbeni árengedményként kezeli. Mi is az a természetbeni árengedmény? Azt jelenti, hogy előre kikötjük a szerződésben, hogy például aki bizonyos fajta magot vásárol, vagy bizonyos mennyiséget elér a vásárlása, akkor bizonyos terméket vagy adott esetben szolgáltatást ingyen megkaphat, szintén az átadótól. Ilyenkor fontos, hogy ez egy valamennyi ügyfél számára azonos feltételrendszerben biztosított kedvezmény, azaz nem lehet az egyik partnernek kedvezőbb, eltérő feltételeket szabni. Tehát nem lehet a kedvezmény személyre szabott. Szintén fontos, hogy az ingyen átadott termék értéke nem érheti el azoknak a termékeknek, szolgáltatásoknak az értékét, amire tekintettel adják. És, ahogy erről már volt szó, ki kell számlázni az ingyen átadott terményt vagy ingyen nyújtott szolgáltatást is.
Fordított adózású ügylet, „hármas szabály”
Az általános szabályok keretében, ha beletartozik az értékesítendő termék a 6/A. számú melléklet alá, akkor fordított adózású az ügylet. Ezt melyik félnek, melyik bevallásában kell figyelembe vennie? Az eladó a teljesítési időpont szerinti bevallásba állítja be a fordított adózású tételt – természetesen áfa nélkül. A vevő viszont nem a teljesítési időpont szerinti bevallásban fizeti meg erre az áfát, hanem a 60. §-ban van egy úgynevezett hármas szabály. Három dátumot határoz meg az áfatörvény, és amelyik ezek közül a leghamarabb következik be, abban a bevallásban kell figyelembe venni. Ez alapesetben a számla kézhezvétele, nem a kelte.
Emiatt a számla kézhezvételének időpontját mindig pontosan jelölni kell, és érdemes magán a számlán. Továbbá a nyilvántartási rendszerünkben is rögzíteni kell, mert alapesetben ez jelöli ki, hogy melyik bevallásba kell beállítanunk a fordított adózású termékbeszerzésünket. Ha viszont a számlák kézhezvételét megelőzően, tehát gyakorlatilag számla nélkül a teljes ellenértéket megfizettük, akkor a teljes ellenérték megfizetésének a bevallásába be kell állítani.
Ha számla kézhezvételét megelőzően nem a teljes ellenértéket fizették meg, hanem csak egy részét, akkor az nem külön adózási pont, hanem a normál eljárás érvényesül. Amikor a fordított adózású értékesítésről megkapja az adózó a számlát, abban az időszak bevallásában kell figyelembe venni azt.
De létezik még egy objektív határidő, aminél későbbi bevallásban nem szerepelhet: legkésőbb a teljesítés időpontját követő hónap 15-én keletkezik a fizetési kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy ha van számla, ha nincs, ha megfizette a teljes ellenértéket, ha nem, a teljesítés időpontját követő hónapot magában foglaló bevallásba mindenképpen be kell állítani a fordított adózású tételt.
Ha például megtörténik március 25-én a teljesítés, és április 20-ára el szeretné készíteni az adózó a bevallását, akkor három eset lehetséges:
• Első esetben márciusban már megkapta a számlát, tehát kézhez vette. Akkor a márciusról április 20-ig beadandó bevallásban kell szerepeltetnie.
• Következő esetkör, amennyiben ugyanezen ügyletről április 5-én kapta meg a számlát, tehát még április 20-a előtt. Ez egy beugratós eset, mert hiába kapta meg a bevallás benyújtási határidő előtt, de a kézhezvétel már az áprilisi időszakra esik, amiről csak május 20-ig kell beadnia bevallást, azaz még az április 20-án beadott bevallásban ez a tétel nem fog szerepelni.
• A harmadik eset, amikor április 20-ig nem kapta kézhez a számlát, ekkor lép életbe a „de legkésőbb szabály”, ami megint csak beugratós lesz, mert azt jelenti, hogy nyilván márciusi a teljesítés, ezért április 15-én adókötelezettség keletkezik. Viszont itt is igaz lesz, hogy értelemszerűen hiába az április 20-ai bevallás-benyújtási határidő elé esik az április 15-e, ez a tétel még nem szerepelhet ebben az április 20-i bevallásban. Az április 20-ig beadott bevallás csak a márciusi adókötelezettségeket tartalmazza, ez pedig majd csak áprilisi adókötelezettség lesz, erről már csak a május 20-ig beadandó bevallásban adunk róla számot.
Összefoglalva megállapítható, hogy a márciusi teljesítési időpontú fordított adózású terményértékesítés a befogadónál nem szerepelhet későbbi bevallásban, mint az áprilisról május 20-ig beadandó bevallás. Mivel addigra már remélhetőleg van számla, és azt beállíthatja az adózó levonható adóként is a bevallásba.
Mi van akkor, ha nincs száma még akkor sem? Akkor sincsen vész, mert fordított adózású ügyle-
teknél nem csak belföldre, hanem határon átnyúló fordított adózású ügyletre is igaz ez a szabály. Nem csak számla alapján lehet áfát levonni a 127. § (1) bekezdés bb) pontja szerint, hanem bármilyen olyan okirat, bizonylat alapján, amiből hitelesen lehet megállapítani az ellenérték összegét. Ha tehát például a szerződésből ez kiderül, vagy van teljesítésigazolás, vagy valamilyen más okirat, akkor az is megfelelő dokumentum az áfa levonásához.
Így kell az áfalevonási szabályokat és a belföldi fordított adózásra vonatkozó szabályokat alkalmazni.
A kompenzációs felár Áfakezelési szempontból a harmadik esetkör, amikor a mezőgazdasági tevékenységet kompenzációs feláras tevékenységként tudja az adózó folytatni. (Az előző két esetkört – általános szabályok szerinti adózás és alanyi adómentesség – lásd az első részben, a májusi lapszámban – a Szerk.) Ebben az esetben az ellenérték részeként kompenzációs felárra jogosult. Az áfatörvény és a Héa-irányelv szerint a kompenzációs feláras jogállás egy teljesen különálló jogállás.
A jogalkotó határozza meg, hogy milyen tevékenységekre terjed ki. Tulajdonképpen az eladó az ellenérték részeként kompenzációs felárat kap, amit nem kell áfaként megfizetnie. Úgy épül fel a szabályozás, hogyha aktívan nem tesz az eladó semmit, tehát nem jelenti be az eltérést, és ha megfelel az egyéb feltételeknek, akkor a törvény erejénél fogva kompenzációs felárassá válik.
Fontos, hogyha mezőgazdasági tevékenységet végez valaki, és adót szeretne levonni, ellenőrizze, megfelel-e a kompenzációs feláras tevékenység feltételeinek. Mert amennyiben megfelel, akkor külön be kell jelentenie az eltérést. Egyébként praktikusan a bejelentkezési nyomtatvány mindenképpen rákérdez, hogy kompenzációs feláras akar-e lenni az adózó, vagy sem. Ezáltal úgymond kényszerít, hogy tudatos választást tegyen, hogy kompenzációs feláras szeretne-e maradni.
Eltéréssel, kompenzációs feláras tevékenység helyett adókötelezettséget évközben is lehet választani. Ha elveszíti a kompenzációs feláras jogosultságot, mert például már nem minősül mikrovállalkozásnak vagy önálló vállalkozásnak, akkor ezt év végéig be kell jelentenie. Aki elveszti a jogosultságot, a jogállás megszűnés évét követő második év végéig nem lehet újra kompenzációs feláras. Ezáltal keletkezik egy kétéves visszatérési korlát, amit be kell tartani. Függetlenül attól, hogy valaki önként mond le a kom-
penzációs feláras státuszról, ugyanígy ezt a kétéves visszatérési korlátot be kell tartani.
Annak az adóalanynak, akinek van más értékesítése is a mezőgazdasági tevékenységen kívül, nyilatkoznia kell arról, hogy a mezőgazdasági tevékenység tekintetében a kompenzációs feláras státuszt fenntartja-e. A kompenzációs feláras státusz esetén ugyanis nem alkalmazható a fordított adózás. Ez érthető, mert az csak általános szabályok alkalmazása mellett létezik.
Egy sorminta van tulajdonképpen a kompenzációs feláras tevékenységet végzők között, mert az nem jogosult kompenzációs felárra, ha akinek ő értékesít, az kompenzációs feláras. Tehát nem lehet mind a két fél kompenzációs feláras mezőgazdasági termelő. Mik a kompenzációs feláras tevékenység feltételei, azaz milyen feltételek mellett jogosult valaki kompenzációs felárra? Egyrészt a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóló törvény szerint mikrovállalkozásnak és önálló vállalkozásnak kell, hogy minősüljön. Fontos, hogy az összes foglalkoztatotti létszám 10 főnél kevesebb legyen, és az éves nettó árbevétel, illetve a mérlegfőösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forint lehet.
A másik feltétel, hogy mezőgazdasági tevékenységet folytasson. Mi az, hogy mezőgazdasági tevékenység? Itt felsorol az Áfa tv. 7. számú melléklete bizonyos termékeket és bizonyos szolgáltatásokat. Szintén fontos feltétel, hogy ezen termékek termelését és értékesítését, feldolgozását saját vállalkozásban kell végezni. Illetve a 7. számú melléklet második részében felsorolt szolgáltatások nyújtásánál is feltétel, hogy azokhoz az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit és egyéb termelési eszközeit, tényezőit használja fel. Itt fontosak a szavak, szófordulatok: azok a termelési tényezők, amelyek rendetetésük szerint szokásosan a mezőgazdasági termékként felsorolt termékek megvalósítását szolgálják. Tehát saját vállalkozás tárgyi eszközeinek kell lenni a szolgáltatás nyújtásához felhasznált eszközöknek, amelyek szokásosan, rendszerint a mezőgazdasági termékek előállítását, megvalósítását szolgálják. Harmadrészt nem mindegy, hogy milyen arányban folytat mezőgazdasági tevékenységet, mert vagy teljes egészében kizárólag, vagy pedig meghatározó részben azt kell folytatnia.
Térjünk vissza ahhoz, hogy mik a 7. számú mellékletben felsorolt termékek. Ezek is vámtarifaszámmal szerepelnek a felsorolásban. Élőnövény, dugvány, zöldségpalánta, burgonya, élelmezési célra alkalma-
zott zöldségfélék, gyökerek, gumók, szőlő, frissen, élelmezési célra szolgáló gyümölcs, dió, diófélék, héjuk, hazai fűszernövények, gabonafélék, muhar, különféle magvak, ipari és gyógynövények, szaporítóanyag, ipari növények, mákgubó, takarmánynövények, saját előállítású, feldolgozott vagy tartósított zöldség és gyümölcs, savanyúság, citrusfélék, dinynyefélék, must, bor, borseprű, borkő, szőlő, törköly.
Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi, más élőállat, halak, de a díszállatok nem tartoznak ide. A nyerstej, friss tojás, természetes méz, máshol nem említett állati eredetű termékek, virágpor, propolisz, pempő, állati vagy növényi trágya, nyers szőrme, legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó, nyersgyapjú, erdei fák és cserkék csemetéje, oltványa, erdei fák és cserjék magja, feldolgozott tej és tejtermék.
És a szolgáltatások, amiből jóval kevesebb van. Talajművelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, betakarítás, vetés, ültetés. Szintén a mezőgazdasági termékek csomagolása, szállítása, tisztítása, aprítása, fertőtlenítése, silózása. Ezek tárolása, élőállatok gondozása, tenyésztése, hizlalása, mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási vagy halgazdálkodási vállalkozásokban alkalmazott eszközök mezőgazdasági célokra történő bérbeadása. Műszaki segítségnyújtás, kártevőírtás, permetezés, öntözőberendezések üzemeltetése, mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási vagy vízlecsapoló berendezések üzemeltetése. És mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások.
Fontos feltétel, hogy nem elég, hogy ezeknek a termékeknek vagy szolgáltatásoknak megfeleljünk, hanem saját vállalkozásban kell végezni a termékek termelését, feldolgozását. Illetve szolgáltatásoknál saját vállalkozás tárgyi eszközeit kell felhasználni, és ezeknek az eszközöknek szokásosan, rendszerint a mezőgazdasági termékekkel folytatott tevékenységhez használandóknak kell lenniük.
A saját vállalkozásban használt eszközök bérbeadása fogalom értelmezésére van európai bírósági döntés, amely kimondta, hogy a definícióból következik, hogy saját munkaerejével és saját mezőgazdasági területén folytatott tevékenységek tartoznak csak ide, és amikor a bérbeadást keressük, csak azon eszközök bérbeadása, mégpedig mezőgazdasági célú bérbeadása tartozik ide, amiket rendszerint a mezőgazdasági tevékenységéhez használ.
Egy eszköz, például vetőgép, hiába alkalmas mezőgazdasági tevékenység keretében való használatra, de ha az adóalany azzal a céllal vásárolja,
hogy bérbe adja, akkor nem a mezőgazdasági tevékenységéhez használja – hiába használhatná, de ténylegesen nem ahhoz használja –, ezért az nem jogosítja kompenzációs felára. Ezzel kapcsolatban kimondja az EUB főtanácsnoka, hogy a „mezőgazdaság területén folytatott tevékenységéhez, mezőgazdasági tevékenységez rendszerint használja”, ez egy nagyon fontos kitétel, mert a bérleti szerződés ellenére is, továbbra is, a mezőgazdasági tevékenység körében rendszeresen használtnak kell lennie az eszköznek. Ez nyilvánvalóan automatikusan kizárja a tartós bérleteket. Ebben az esetben két feltételt kell követni:
• Egyrészt kellően rövidnek kell lennie a bérletnek ahhoz, hogy még teljesüljön az a feltétel, hogy a termelő ugyanazt az eszközt használja a saját mezőgazdasági tevékenységéhez.
• Másrészt fontos, hogy milyen termékről, milyen eszközről van szó, azaz nemcsak a bérbeadási időtartam hossza számít, hanem az is, hogy maga az eszköz alapértelmezetten használatos-e a saját mezőgazdasági tevékenységéhez. Emiatt, ha egy eszközét, gépet az aratás teljes idejére bérbe adja valaki, akkor hiába igaz, hogy mezőgazdasági tevékenységhez használt eszközről van szó, és hiába a kompenzációs feláras tevékenységek és szolgáltatások között tételesen felsorolt mezőgazdasági célra adja bérbe, mégsem lehet erre kompenzációs felárat alkalmazni, hanem áfásan kell kiállítani a számlát a termelőnek, szolgáltatásnyújtónak. Mert igaz, hogy ezt kellően rövid ideig adja bérbe, de amikor tudná használni, akkor teljes időtartam alatt bérbe van adva. Ez kizárja azt, hogy saját maga szokásosan használja egyébként a saját mezőgazdasági tevékenységéhez. Más megoldásban, amennyiben például több aratógépet ad bérbe, de a saját mezőgazdasági tevékenységéhez csak egyetlen gép elég lenne használatra, akkor hiába rövid időre adja bérbe, ezekre szintén nem alkalmazható a kompenzációs felár.
Sajnos ezt kevesen tudják, vagy kevesen tartják be, pedig az európai bírósági döntés egyértelműen rendezte a kérdést.
Az is fontos, hogy az ingatlanbérbeadásra – legyen az akár mezőgazdasági célú, nem alkalmazható a kompenzációs felár. Az nem minősül olyan eszköznek, amit a mezőgazdasági termelő a saját vállalkozása rendes felszerelésével használ, mert ha bérbe adja az ingatlant, akkor kizárt, hogy tudná közben használni.
Továbbá a haszonbérbe adás sem kompenzációs feláras tevékenység. Tehát, ha úgy ad valaki bérbe, hogy a bérlő szedheti ennek hasznait, kamatoztathatja, és nem csak saját tevékenységihez használja, akkor hiába mezőgazdasági célú bérbeadás és mezőgazdasági eszközről van szó, szintén nem alkalmazható erre a kompenzációs felár.
Összefoglalva: ingatlan bérbeadásra, mezőgazdaság ingatlan bérbeadására, haszonbérbe adására nem vonatkozik a kompenzációs felár, hanem az általános szabályok szerint kell az ilyen ügyleteket kezelni. Amennyiben nem tette az ingatlanbérbeadást adókötelessé a termelő, akkor ez az általános szabály szerinti tárgyi mentességgel jár. Ha azonban adókötelezettséget választott az áfában, akkor adóköteles, és ilyenkor a hozzá kapcsolódóan felmerült áfát is le lehet vonni.
A konkrét EUB-ügyben Herbst úr ellenszolgáltatás fejében a fiának haszonbérbe adta vállalkozásának egy részét 12 évre. Először haszonbérleti szerződést kötött 31 hektár mezőgazdasági földterületre, valamint 65 tejelő tehenet és a tejkvótát engedett át, illetve az istállót is bérbe adta. A gazdaság nála fennmaradó részén viszont folytatta a mezőgazdasági tevékenységét. De az ingatlant, amit bérbe adott, átengedett, illetve a használati jogokat, amiket átengedett, arra nem számított fel áfát, mert kompenzációs felárasnak gondolta.
Erre mondta ki az Európai Bíróság, hogy a mezőgazdasági tevékenységhez használt eszközök, mezőgazdasági célú bérbeadása csak akkor kompenzációs feláras szolgáltatás, ha azokat a mezőgazdasági termelő rendszerint a saját mezőgazdasági vállalkozásában alkalmazza. Itt ezeket az eszközöket nem alkalmazta rendszerint a saját mezőgazdasági tevékenységéhez, mert 12,5 évre bérbe adta. A mezőgazdasági tevékenységét csak a nála maradó eszközökkel folytatta. Úgyhogy csak azokra volt érvényes az, hogy ő kompenzációs feláras tevékenységet végzett. Azokat az eszközöket, amiket hosszú távra bérbe adott, hiába mezőgazdasági célra, már nem alkalmazhatta volna a kompenzációs felárat, azaz áfát kellett volna felszámítani.
És külön érdekes, hogy itt nem az összes eszközt adta bérbe a gazda, a megmaradt eszközökön tudta folytatni saját vállalkozásban a mezőgazdasági tevékenységét, és folytatta is. És ennek ellenére mondta az Európai Bíróság, hogy a bérbe adott eszközök tekintetében nem alkalmazható kompenzációs feláras jogállás.
Ahogy korábban láttuk, fontos feltétel, hogy tisztázzuk, mit értünk mezőgazdasági tevékenység alatt. De további feltétel még, hogy ezt a mezőgazdasági tevékenységet, amit már körülírtunk, egészben vagy meghatározó részben folytatja-e az adóalany. Mit jelent az, hogy egészben vagy meghatározó részben kell folytatni a tevékenységet? Ez két esetben áll fenn:
• Az első eset, amikor a mezőgazdasági tevékenységen kívül lehet folytatni más tevékenységet is. Nyilván, amennyiben nem végez semmilyen más jellegű tevékenységet, akkor az a fordulat él, hogy mezőgazdasági tevékenységet egészben folytató adóalanyról van szó.
• De van arra is lehetőség, hogy a mezőgazdasági tevékenységen kívül más munkálatokat is folytasson. Azonban ilyenkor nyilvánvalóan arra a más tevékenységre nem alkalmazható kompenzációs felár, de a mezőgazdasági folyamatokra akkor igen, ha az túlnyomó részét képezi az összes végzett tevékenységnek. Mikor tudja túlnyomó részét képezni az összes tevékenységnek? Két esetben:
Vagy úgy, hogy az egyéb tevékenységből származó bevétel nem éri el az alanyi mentes értékhatárt, ami jelenleg 18 millió forint.
– Vagy ha meghaladja ezt az értékhatárt, akkor is túlnyomó részben végzett mezőgazdasági tevékenységnek minősül, ha a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétel még ennél is nagyobb összegű.
Végeredményben a két tevékenység egymáshoz viszonyított arányát kell nézni, és mindenképpen magasabb, nagyobb összegű bevételnek kell származnia a mezőgazdasági tevékenységből.
Utolsó, de fontos feltétel, hogy belföldön letelepedett adóalany legyen a mezőgazdasági tevékenységet végző.
Cikkünk Dr. Csátaljay Zsuzsanna (jogász, áfaszakértő) Mezőgazdasággal kapcsolatos áfakérdések 2025 című előadása alapján készült.
Vezinfó
A DIÁKMUNKA ADÓZÁSA
A diákok foglalkoztatása egész évben megvalósul, de nyáron mind a foglalkoztatók, mind a diákok részéről nagyobb igény ízelítőt adni és kapni a munka világából. A diákok foglalkoztatása történhet részmunkaidőben vagy határozott idejű szerződéssel, szakmai gyakorlaton, idénymunkában vagy alkalmi munka keretében.
A foglalkoztató szemszögéből megközelítve a témát az alábbiakban a diákok foglalkoztatásával összefüggő fontosabb adózási szabályokról lesz szó.
HORVÁTHNÉ SZABÓ BEÁTA
A diákfoglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmények
Személyi jövedelemadó
A diákok a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) értelmében kedvező adózásban részesülnek azáltal, hogy egyes jövedelmeikkel összefüggésben adóalap-kedvezményt érvényesíthetnek.
Amennyiben a diák a 25. életévét még nem töltötte be, jogosult a 25 év alatti fiatalokat megillető kedvezményre [Szja törvény 29/F. §]. A 25. életév betöltéséig érvényesíthető kedvezmény a jogosultsági hónapokban megszerzett (munkaviszonyból származó jövedelem esetében a jogosultsági hónapokra elszámolt), összevont adóalapba tartozó egyes jövedelmeik kapcsán.
Jogosultsági hónapként azok a hónapok vehetők figyelembe, amelyekben a fiatal a 25. életévét még nem töltötte be, így utolsó jogosultsági hónap az a hónap, amelyben a fiatal a 25. születésnapját ünnepli. Az Szja törvény tételesen felsorolja azon összevont adóalapba tartozó jövedelmek körét, amelyre a kedvezmény érvényesíthető. Ide tartozik többek között a bérnek minősülő jövedelem, a nem önálló tevékenységből és az önálló tevékenységből valamely foglalkoztatótól származó jövedelem és az egyéni vállalkozó kivétje vagy átalányban megállapított jövedelme. A fiatalok kedvezménye összegében is korlátozott. A kedvezmény alapját képező jövedelemből adóévenként a jogosultsági hónapok számának és a teljes munkaidőben alkalmazásban állók Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző év július hónapjára vonatko-
zó nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetének szorzata az a jövedelem, mely mentesül a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség alól. A KSH által közzétett, 2024. július hónapra vonatkozó nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset 656 785 forint, így 2025-ben 7 881 420 forint jövedelem mentesülhet az szja alól, feltéve, hogy a diák mind a 12 hónapban megfelelt a jogosultsági feltételeknek, azaz még nem töltötte be a 25. életévét. Előfordulhat, hogy a kedvezményre való jogosultság az adóév egészében nem áll fenn, és a diák által a jogosultsági hónapokban megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelem az adott jogosultsági hónapban nem állapítható meg, ekkor adóévi jövedelemnek a jogosultsági hónapokkal arányos részt kell figyelembe venni.
Külföldi diák foglalkoztatásakor a kifizetőnek az általános rendelkezések mellett figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden ország állampolgára érvényesítheti a kedvezményt. 2025. január 1-jétől az Szja törvény módosítása szerint a kedvezményt csak az EGT-államok és a Magyarországgal határos, nem EGT-államok (Szerbia és Ukrajna) állampolgárai érvényesíthetik. [Szja törvény 29/F. § (6) bekezdés]
Amennyiben a diák az említett országok egyikéből érkezett, még további vizsgálatot igényel, hogy az illető személy külföldi illetőségűnek vagy belföldinek minősül. Külföldi adóügyi illetőségű magánszemély a kedvezményt csak akkor érvényesítheti, ha az adóévben megszerzett összes jövedelmének – ideértve a Magyarországon nem adóztatható jövedelmet is – 75 százaléka Magyarországon adózik, és azonos vagy hasonló kedvezményt ugyanarra az időszakra a magánszemély az illetősége országában nem érvényesít.
Nem kell a külföldi illetőséget vizsgálni, ha a külföldi diák szakmai gyakorlat idejére jön dolgozni Magyarországra. Jogviszony hiányában ugyanis a díjazás az Szja törvény 1. számú mellékletének 4.4. pontja alapján mentes az adó alól, abban az esetben,
ha a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatója belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájára tekintettel részesül ebben a jövedelemben.
A kedvezmény érvényesítésénél a kifizetőnek is vannak kötelezettségei.
A fiatal életkora evidens a jövedelmet kifizető előtt, ezért (az általános szabályoktól eltérően) a diáknak nem kell a kedvezmény érvényesítésére vonatkozó igényét bejelentenie. Sőt épp ellenkezőleg, akkor kell nyilatkoznia, ha – a kedvezmény értékbeli korlátjára tekintettel – azt az adott kifizetőnél nem vagy csak a jövedelem egy töredékére kívánja a kedvezményt érvényesíteni.
Ha a diák nem tesz nyilatkozatot, akkor az összevont adóalapba tartozó rendszeres bevételt juttató kifizető az adóelőleg-alapját jogosultsági hónaponként csökkenti legfeljebb a KSH által közzétett bruttó átlagkereset összegével. Amennyiben a fiatal nem tesz nyilatkozatot a kedvezmény mellőzésére vonatkozóan és emiatt a bevallásában az adóévben 10 000 forintot meghaladó befizetési különbözet keletkezik, akkor a befizetési különbözet után a fiatalt 12 százalék különbözeti bírság terheli.
Társadalombiztosítási járulék
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) előírása szerint a fiatal munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként biztosítottnak minősülhet, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Például nem lesz biztosított az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanulója, képzésben részt vevő személy, hallgató tagja, 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is [Tbj. 6. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont]. Továbbá az Nftv. 44. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hallgatói munkaszerződés alapján létrejött jogviszony után sem keletkezik társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. Megbízási jogviszony létesítésekor a kifizetett díjazás abban az esetben eredményez biztosítotti státuszt, ha a munkát végző diák megbízási díjának összege eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegének 30 százalékát, illetve naptári napokra nézve annak 30-ad részét.
Munkaviszonyban foglalkoztatott diákoknál a járulékfizetési kötelezettség kapcsán fontos megemlíteni a járulékfizetési alsó határt, mely szerint a járulékalap
havonta legalább a minimálbér 30 százaléka. Azonban diákok tekintetében a járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni a munkaviszonyban álló és köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban tanulmányokat folytató tanuló, a szakképző intézmény által szervezett szakmai oktatásban jogszabály alapján ingyenesen részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy, továbbá a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató hallgató esetében. [Tbj. 27. § (2)–(3) bekezdés]
Szociális hozzájárulási adó
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho törvény) alapján az szja-előleg-alapot képező jövedelem után a foglalkoztatónak 13 százalék szocho-t is kell fizetnie. Nem keletkezik szocho-kötelezettsége az iskolaszövetkezetnek a diák 25 éves koráig, valamint a munkáltatónak sem a hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatott diák esetében. [Szocho törvény 1. § (1)–(3) bekezdése]
A diákok foglalkoztatásával kapcsolatban figyelmet érdemel a munkaerőpiacra lépők kedvezménye, valamint a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalókkal kapcsolatban igénybe vehető kedvezmény. [Szocho törvény 1. § (1) bekezdés, 10. §, 11. §]
A munkaerőpiacra lépők kedvezménye érvényesíthető, ha a kedvezményezett foglalkoztatást megelőzően (bármely okból) távol maradtak a munkaerőpiactól. Így a diákokra, pályakezdőkre is vonatkozhat. 2025. január 1-jétől munkaerőpiacra lépőnek az minősül, aki az állami adóhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 365 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonnyal.
A kedvezményt a magyar állampolgárok, és a Magyarországgal határos, nem EGT-államok (Ukrajna és Szerbia) állampolgárai vonatkozásában lehet érvényesíteni.
A foglalkoztató csak a foglalkoztatás első évében mentesül a szocho megfizetése alól, az ezt követő 6 hónapban 50 százalékos mértékű kedvezményt vehet igénybe. A kedvezmény legfeljebb a minimálbér erejéig érvényesíthető.
A szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után kedvezmény érvényesíthető a minimálbér (2025-ben 290 800 forint) erejéig az adómérték felével (6,5 százalék).
A kedvezmény akkor vehető igénybe, ha az adómegállapítási időszak (tárgyhónap) egészében szakképzettséget nem igénylő munkakörben vagy mezőgazdasági munkakörben valósul meg a munkavállaló foglalkoztatása. Tehát nem a munkavállaló végzettségétől, képzettségétől függ a kedvezmény, hanem a betöltött munkakörtől.
A jogviszonyok sajátosságai
Munkaviszonyban foglalkoztatott diák
A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályozza többek között a fiatalkorú munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályokat. Eszerint munkaviszonyt az létesíthet, aki betöltötte a 16. életévét. A 16. életévét még be nem töltött fiatal is foglalkoztatható munkaviszonyban
• a 15. életévét betöltött és nappali tagozatos oktatási intézményben tanuló személy az iskolai szünet tartama alatt
• gyámhatósági engedéllyel, külön jogszabályban meghatározottak szerint a 16. életévét még be nem töltött személy kulturális, művészeti, sportés hirdetési tevékenység végzésére, függetlenül az iskolai szünettől.
Az szja-kötelezettség független a jövedelmet szerző személy életkorától. A munkaviszonyban alkalmazott diák jövedelme nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, azon belül pedig bérjövedelemnek minősül, hasonlóan bármely más munkaviszonyban foglalkoztatott személy keresetéhez. A bérrel szemben költséget elszámolni nem lehet, de mivel az Mt. kötelezi a munkáltatót a munkaviszonnyal kapcsolatos egyes költségek megtérítésére, ezért a költségtérítés címén kifizetésre kerülő összeggel szemben a ténylegesen felmerülő költségek elszámolhatók. Igazolás nélkül elszámolható költség is felmerülhet például a közigazgatási határon kívülről munkába járó diák költségtérítésénél.
Szja-kötelezettség a fiatalok kedvezménye következtében nem jellemző. A munkaviszonyban foglalkoztatott tanuló a Tbj. törvény értelmében biztosítottnak minősül, melynek következtében az szja-előleg alapjául szolgáló jövedelme után 18,5 százalék já-
rulékot fizet, továbbá a munkáltatónak 13 százalék szocho-kötelezettsége keletkezik.
Hallgatói munkaviszony
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) szerint hallgatói munkaszerződés alapján végezhető a tevékenység
• a duális képzés ideje alatt külső gyakorlóhelyen, a képzési program keretében, illetve a képzés részeként megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés során az intézményben, az intézmény által alapított gazdálkodó szervezetben vagy külső gyakorlóhelyen, vagy
• a képzési programhoz közvetlenül nem kapcsolódóan a felsőoktatási intézményben vagy a felsőoktatási intézmény által létrehozott gazdálkodó szervezetben.
A 2011. évi CCIV. törvény 44. § (3) bekezdése értelmében „a hallgatót a hallgatói munkaszerződésben részletezett módon díjazás illetheti, illetve a hat hét időtartamot elérő egybefüggő gyakorlat ideje alatt, valamint a duális képzés képzési ideje alatt díjazás illeti, amelynek mértéke legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) hatvanöt százaléka, a díjat –eltérő megállapodás hiányában – a szakmai gyakorlóhely fizeti”
A hallgató részére a gyakorlati képzés idejére, duális képzés esetén az elméleti és a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta 290 800 forint – mely a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó érték – mentes az szja alól. Amennyiben a díjazás összege meghaladja a minimálbér összegét, a felettes részből már szjaelőleget kellene vonni, de a 25 év alattiak kedvezménye erre a jövedelemre is érvényesíthető, sőt járulékot és szocho-t sem kell fizetni.
Diákszövetkezeti tagság
Talán a legnépszerűbb foglalkoztatási lehetőség az iskolaszövetkezeten keresztül nyújtott szolgáltatás. A rendhagyó szabályozás abból indul ki, hogy az iskolaszövetkezet tagja tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, ez alapján biztosítási szolgáltatásokra jogosult, így előnyt jelent, hogy a tag által személyes közreműködésként végzett munkája köztehermentes. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény foglalja magában az iskolaszövetkezetekre vonatkozó szabályokat, így a diákok foglalkoztatására vonatkozó egyes rendelkezéseket is. Külső szolgáltatás keretében történő személyes közreműködés esetén a diák
és az iskolaszövetkezet írásban köteles megállapodni a szolgáltatás fogadójának személyében, a teljesítendő konkrét feladatban, a díjazás összegében, annak kifizetése időpontjában, a feladatteljesítés helyében és annak időtartamában.
A szövetkezet és a diák között tagi megállapodás jön létre, melyre nem a munkaviszony, hanem a szövetkezeti törvény és a Ptk. szabályait kell alkalmazni. A szövetkezet a diákot a fogadó céggel kötött szerződés alapján kölcsönadja a szövetkezet szolgáltatásait igénybe vevő cég részére. Ez előnyös a fogadó társaságnak, mivel kevesebb időt kell tölteni a toborzással, a diákkal nem kell szerződést kötni, nem kell alkalmazottként bejelenteni, nincs bérszámfejtéssel kapcsolatos adminisztráció. A tagi jogviszony az iskolaszövetkezetnél jön létre és az iskolaszövetkezet nyújt szolgáltatást, melyért szolgáltatási díjat számláz.
Az iskolaszövetkezeten keresztül történő foglalkoztatás előnyét az adórendszer több ponton is támogatja. Így szja-kötelezettség a fiatalok kedvezménye miatt nem keletkezik, és járulék, valamint szocho sem merül fel. Ugyanakkor az Szja törvény 3. § 14. pontja értelmében az iskolaszövetkezeti tagoknak a fogadó cég által közvetlenül juttatott bevétel, például SZÉP-kártya vonatkozásában az iskolaszövetkezeti szolgáltatást fogadó vállalat minősül munkáltatónak. Ebben az esetben a kifizetőnek szja- és szochokötelezettsége keletkezik.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony Előfordulhat, hogy egy-egy meghatározott feladat elvégzésére a társaság megbízási szerződést kíván kötni. A megbízási szerződés alapján kapott díjazás önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az Szja törvény alkalmazásában. Ennek következtében a bevétellel szemben költségelszámolás lehetséges. Ez történhet tételesen a ténylegesen felmerült és szabályszerű bizonylattal igazolt kiadások elszámolásával vagy bizonylatok nélkül az úgynevezett 10 százalékos költséghányad alkalmazásával. Fontos, hogy a diáknak a választásáról nyilatkoznia kell a kifizető felé, ennek hiányában a foglalkoztató a 10 százalékos költséghányad figyelembevételével állapítja meg az szja-előleget, mely során a kifizető figyelembe veszi a fiatalok adóalap-kedvezményét. Biztosítási jogviszony esetén a diáktól járulékot kell vonni és szocho-t fizetni. Ha azonban a díjazás egy része felhasználási szerződés ellenértéke, akkor azután járulékfizetés nem merül fel, de szocho igen.
Egyszerűsített foglalkoztatás alkalmi munkára vagy idénymunkára irányuló jogviszonyban
A diákok munkavégzése alkalmi munkában vagy idénymunkában a mezőgazdaságban, turisztika területén és a filmiparban egyszerűsített foglalkoztatással is történhet. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo törvény) alapján történő munkavégzés is munkaviszony, mely alapján az általános foglalkoztatásnál alacsonyabb közterhek mellett valósul meg a foglalkoztatás.
Mezőgazdasági idénymunkánál, mint például a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati, vadászati ágazatba tartozó munkavégzés, valamint turisztikai idénymunkánál, mint például az idegenvezetés, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység vagy az utazásszervezés, továbbá filmipari statisztaként is foglalkoztatható a diák. Idén még feltétel, hogy azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony időtartama ne haladja meg egy naptári éven belül a 120 napot. (2026. január 1-jétől a 120 napos foglalkoztatási korlát megszűnik.)
Alkalmi munkánál – mint például az oly népszerű vendéglátásban – a munkáltató és a munkavállaló között legfeljebb 5 egymást követő naptári napig és egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb 15 naptári napig és egy naptári éven belül összesen legfeljebb 90 naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony jön létre. (2026. január 1-jétől a 90 napos éves foglalkoztatási korlát megszűnik.)
Ugyanakkor 2025. július 1-jétől szigorodik az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak számára vonatkozó előírás. Ennek következtében a munkavállaló nem köthet a jövőben korlátok nélkül alkalmi munkára és idénymunkára határozott idejű egyszerűsített munkaviszonyt, mivel a munkavállalóra vonatkozóan 120 napos foglalkoztatási korlát lép életbe, függetlenül a foglalkoztatók számától. [Efo törvény 1. § (4) bekezdés]
Az ide vonatkozó átmeneti rendelkezés szerint 2025. évben a foglalkoztatás időtartamának számításakor annak 120 naptári napos korlátját 2025. július 1-jétől kell figyelembe venni. [Efo törvény 21. § (2) bekezdés]
A munkáltató által fizetendő közteher mértéke megemelkedett, a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként
• mezőgazdasági idénymunka esetén a hónap első napján érvényes minimálbér 0,75 százaléka, azaz 2200 forint,
• turisztikai idénymunka esetén a hónap első mapján érvényes miniálbér 0,75 százaléka, azaz 2200 forint,
• alkalmi munka esetén a hónap első napján érvényes minimálbér 1,5 százaléka, azaz 4400 forint,
• filmipari statiszta esetén a minimálbér 3 százaléka, azaz 8700 forint.
A munkáltató nem fizet közterhet, ha
• a munkavállaló a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós
rendeletek vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény (Egyezmények) alapján másik tagállamban, illetőleg egyezményben részes másik államban biztosított és
• az Egyezmények alapján kiállított, az egyezményben részes másik államban fennálló biztosítást tanúsító igazolással rendelkezik.
Horváthné Szabó Beáta adótanácsadó
A BALESETI TÁPPÉNZ TUDNIVALÓI
A biztosítottat a saját jogú keresőképtelenség, valamint a gyermeke jogán járó táppénzen, csecsemőgondozási díjon, illetve gyermekgondozási díj ellátáson kívül baleseti táppénz is megilleti, ha üzemi balesetből, foglalkozási betegségből eredően vált keresőképtelenné.
FARKASNÉ GONDOS KRISZTINA
A baleseti táppénzre jogosultság szempontjából keresőképtelen személynek azt tekintjük, aki üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában a munkáját ellátni nem tudja. Társadalombiztosítási szempontból üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat
• a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben;
• munkába menet vagy onnan a lakására (szállására) menet közben éri;
• közcélú munka végzése (például árvízvédelem, katasztrófa-elhárítás) közben éri (közcélú munkaként kell figyelembe venni az állami szerv vagy önkormányzat, illetőleg a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munkát is);
• egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri (a biztosítottat a keresőképtelenségének vagy rokkantságának – munkaképesség-változásának – elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé válásához szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben éri).
Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásától függetlenül. Foglalkozása körében jár el a dolgozó, ha munkaviszonyából, tagsági jogviszonyából eredő kötelezettségéhez kapcsolódó tevékenységet fejt ki. A baleset akkor is lehet üzemi, ha a vállalat, üzem telephelyén kívül következik be, de a baleset és a munkával kapcsolatos kötelezettségek között az okozati összefüggés fennáll, attól függetlenül, hogy a baleset munkaidő alatt vagy azon kívül következett be.
A balesetet előidéző külső hatás általában mechanikai, elektromos, hő- vagy vegyi hatás. A baleset megállapításánál lényeges ismérv, hogy a szervezetet ért hatás külső, nem pedig belső indítékú legyen. Nem lehet balesetnek tekinteni például a kéz feltörését, szerszámoktól való kérgesedését, mert ez nem egyszeri, hirtelen, előre nem várt módon következik be, hanem egy tartós folyamat eredménye.
Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett.
Üzemi balesetről akkor beszélhetünk, ha a külső hatás a szervezetet hirtelen vagy viszonylag rövid időn át érte. A munkafolyamat hosszabb ideig tartó káros hatása nem üzemi balesetnek, hanem foglalkozási megbetegedésnek minősül. Az elhatárolásnál további különbséget jelent, hogy míg a baleset rendszerint külső sérülést okoz, és csak ezzel összefüggésben idéz elő szervi elváltozást, addig a foglalkozási betegség rendszerint és elsősorban belső szervi elváltozással szokott járni.
Foglalkozási megbetegedés esetén a baleseti táppénz iránti igényt a keresőképtelen állományba vételről kiállított orvosi igazolás és a foglalkozási megbetegedésről kiállított vizsgálati lap másolatának adatai alapján kell elbírálni.
Nem lehet üzemi balesetnek tekinteni azt a balesetet,
• amely részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be;
• munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka során történt;
• engedély nélküli járműhasználat során következett be;
• munkahelyi rendbontás során történt; vagy
• lakásról (szállásról) a munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. (Nem minősül indokolatlan megszakítás -
nak, ha a dolgozó a legelemibb életszükségleteinek biztosítása végett, például élelmiszervásárlás miatt szakítja meg rövidebb időre a haza vezető utat.);
• szakirányú oktatás során, duális képzés esetén a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott személy lakásáról (szállásról) a szakképző intézmény által felügyelt szakirányú oktatás helyszínére vagy onnan a lakására (szállására) közlekedve, menet közben következett be (2025. január 1-jétől hatályos).
Nem jogosult baleseti ellátásra,
• aki a sérülését szándékosan okozta;
• aki az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett.
A baleseti táppénz jogosultságának feltételei:
• baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt vagy a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében keresőképtelenné válik;
• a biztosított baleseti táppénzre jogosult akkor is, ha ugyanabból a balesetből eredően ismételten keresőképtelenné válik.
A baleseti táppénz összegének kiszámítása eltér a már ismert táppénz számításának szabályaitól:
• Ha a biztosítási idő az üzemi baleseti táppénzre való jogosultság kezdő napját megelőzően folyamatos, akkor az üzemi baleseti táppénz naptári napi alapját a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszakban (irányadó időszak) az időszak utolsó napjához időben legközelebb eső 180 naptári napra jutó jövedelem alapján kell megállapítani. Folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén az üzemi baleseti táppénz naptári napi alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
• Ha a biztosított az irányadó időszakban nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, akkor a baleseti táppénz naptári napi alapját a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem alapján kell megállapítani.
FONTOS
Ha a biztosított nem rendelkezik az irányadó időszakban legalább 30 naptári napi tényleges jövedelemmel, akkor a baleseti táppénz naptári napi
alapjának megállapításánál a jogosultság kezdő napjának hónapjára járó, szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni.
Szerződés szerinti havi jövedelem az Ebtv. 5/C. § b) bekezdése alapján:
• betegszabadságra jogosultak esetén az ellátásra való jogosultság kezdő napjának hónapjára számított távolléti díj, illetve az illetmény egy hónapra járó összege;
• egészségügyi szabadságra jogosultak esetében az ellátásra való jogosultság kezdő napjának hónapjára számított, egészségügyi szabadság idejére járó távolléti díj;
• egyéni és társas vállalkozók esetében a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér másfélszerese;
• munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony esetében, a 30 napot meg nem haladó biztosítási jogviszony esetén az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér, egyéb esetben a jogviszony alapjául szolgáló szerződésben meghatározott díj;
• mezőgazdasági őstermelő esetében a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér.
A baleseti táppénzre való jogosultság az előzetes biztosítási időre és a táppénz-folyósításra (az előzményre) tekintet nélkül, legfeljebb egy éven át folyósítható, azonban figyelembe kell venni a baleseti táppénzre jogosultság első napját közvetlenül megelőző egy éven belül folyósított baleseti táppénz időtartamát, valamint a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. tv. 33. § (2) bekezdése alapján üzemi baleset vagy úti baleset jogcímen díjazásban részesülő időszakot.
Ugyancsak kedvező, hogy az egy év kimerítése után az orvosszakértői szerv szakvéleménye alapján a baleseti táppénz folyósítását legfeljebb egy évvel lehet meghosszabbítani.
Amennyiben a sérült az első baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében abban a jogviszonyában, ahol a baleset érte, újból keresőképtelenné válik, a baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem lehet.
Ha a baleseti táppénz azért nem állapítható meg, mert a baleset üzemiségének az elbírálásához szükséges adatok hiányoznak, akkor a következő eljárást kell alkalmazni:
• Ha a táppénzre való jogosultság megállapítható, táppénzt kell megállapítani, alakszerű határozatot
nem kell hozni, és táppénz-hozzájárulást nem kell megállapítani.
• Amennyiben a baleset üzemi jellege elismerésre került, a baleseti táppénzt meg kell állapítani, és a korábbi táppénz összegét be kell számítani a folyósításra kerülő baleseti táppénz összegébe.
• Ha a baleset üzemi jellege nem kerül elismerésre, egybefoglalt döntést kell hozni a baleseti táppénz elutasításáról, valamint a táppénz megállapításáról. A megállapításra kerülő táppénz összegébe be kell számítani a már folyósított táppénz összegét.
• A táppénz-hozzájárulásról a határozatot a baleseti táppénz elutasításáról, valamint a táppénz megállapításáról hozott határozatot követően az egészségbiztosító szerv a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül hozza meg.
• A táppénz-hozzájárulást a társadalombiztosítási kifizetőhely a baleseti táppénz elutasításáról, valamint a táppénz megállapításáról hozott határozatot jogerőre emelkedést követő hónapban benyújtott bevallásban számolja el.
Farkasné Gondos Krisztina bér és tb szakértő
A NEM LÉTEZŐ SZÁMLÁZÁSI
SZABÁLYOK BETARTÁSÁRÓL
Tapasztalataim szerint az adózók gyakran alkalmaznak olyan adózási szabályokat, amelyeket az áfatörvény nem tartalmaz. Az adózó általában ilyen „szabályról” egy másik adózótól értesül. A cikkben három „szabályt” említek, amelyek nem léteznek, de időről időre találkozhatunk azzal, hogy azokat a vállalkozások mégis betartják.
BONÁCZ ZSOLT
A folyamatosság követelménye
Már többször előfordult, hogy arról a szabályról informáltak, amely szerint a számlákon feltüntetett teljesítési időpontnak időben feltétlenül folyamatosnak kell lennie. Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2025. május 10-én kiállított egy számlát, amelyen a teljesítés időpontjaként 2025. május 5-ét tünteti fel. Ha ezt követően újabb számlát állít ki, akkor azon nem szerepelhet 2025. május 5-ét megelőző teljesítési időpont, mivel ezzel a teljesítési időpont folyamatosságának követelménye sérülne. Ha az újabb számlán 2025. május 5-ét megelőző időpont kerülne feltüntetésre, akkor a számlázás jogsértőnek minősül, amely mulasztási bírság kiszabására ad jogalapot.
Elöljáróban szögezzük le, hogy az említett szabályt az áfatörvény nem tartalmazza. Az ismertetett szabály nem létezése egyértelműen levezethető a számlázási határidőre vonatkozó, az Áfa tv. 163. §-ában foglalt szabályokból.
Tételezzük fel, hogy a vállalkozás kizárólag olyan számlákat bocsát ki, amelyekben általános forgalmi adót számít fel. Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja alapján, ha a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, akkor az Áfa tv. 163. § (1) bekezdésében említett észszerű idő 8 napon belüli kibocsátási kötelezettséget jelent, amelyet a teljesítés napjától kell számítani.
Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2025. május 5-én és május 10-én teljesített értékesítéseket, mindkét értékesítést az általános adómérték szerinti áfa terheli. Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt szabály alapján a számlázási határidő az első esetben május 5-étől számított 8. nap, azaz május 12-e. A második esetben a számlázási határidő 2025. május 10-től számított 8. nap, azaz május 17-e. Tehát a vállalkozás nem követ el jogsértést azzal, ha a május 10-én teljesített ügyletet előbb számlázza le, mint a május 5-én teljesítettet, feltéve, hogy az ügyletre vonatkozó számlázási határidőt betartja. A vállalkozás szabályosan jár el azzal, ha a május 10-én teljesített ügyletet május 11-én, a május 5-én teljesített ügyletet pedig május 12-én számlázza le.
A szóban forgó szabály a számlázási határidőre vonatkozó rendelkezésekből bizonyos esetekben levezethető, de nem általános érvényű (azaz nem minden esetben irányadó).
Az elszámolási időszak meghatározása
Az Áfa tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó ügyletek esetében mindenképpen megállapíthatónak kell lennie az elszámolási időszaknak.
Az Áfa tv. 58. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napja. Amennyiben az esedékesség (a fizetési határidő) megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, és a számla kiállításra került az elszámolási időszak utolsó napja előtt, akkor az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés a) pontja alapján a teljesítés időpontja a számla kelte.
Abban az esetben, ha az esedékesség ugyan megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, de a számlát nem állították ki az elszámolási időszak utolsó napját megelőzően, akkor a teljesítés időpontja ugyancsak az elszámolási időszak utolsó napja.
Amennyiben az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő időpontra esik, akkor a teljesítés időpontja az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pontja alapján a fizetési határidő, illetve a teljesítés időpontját követő 60. nap.
Ha a vevő (megrendelő) az adott elszámolási időszakra meghatározott ellenértéket nem pénzben egyenlíti, akkor nincs esedékességi időpont, ezáltal a teljesítés időpontját kizárólag a főszabály alapján lehet meghatározni.
Amennyiben az elszámolási időszak nem ismert, akkor az előzőekben ismertetett szabályok szerinti teljesítési időpont nem állapítható meg.
Az áfatörvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz az elszámolási időszak meghatározására vonatkozóan, a felek szerződéses szabadságát semmiféle módon nem korlátozza. A felek az elszámolási időszakot közösen, egybehangzó akaratuk alapján határozzák meg, valamint az elszámolási időszakot szabadon módosíthatják.
Az elszámolási időszak időtartamára vonatkozó korlátozó rendelkezés hiányában nincs olyan szabály, amely alapján a felek nem határozhatnak meg hosszabb elszámolási időszakot, mint a teljesítésre kötelezett bevallási időszaka. Olyan szabály sincs, amely azt tiltaná, hogy a felek rövidebb elszámolási időszakot határozzanak meg, mint a teljesítésre kötelezett bevallási időszaka. Nyilvánvalóan olyan szabály sem létezik, amely úgy rendelkezne, hogy az
elszámolási időszak nem lehet hosszabb, illetve rövidebb, mint a vevő (megrendelő) bevallási időszaka.
Tegyük fel, hogy a teljesítésre kötelezett havi áfabevallás benyújtására kötelezett. Ebben az esetben a felek által meghatározott elszámolási időszak lehet 15 napos, de a felek negyedéves elszámolási időszakban is megállapodhatnak.
Tételezzük fel, hogy a vevő (megrendelő) viszont negyedéves áfabevallás benyújtására kötelezett. Ebben az esetben a felek által meghatározott elszámolási időszak lehet 15 napos, 45 napos, de akár féléves elszámolási időszakban is megállapodhatnak.
Álláspontom szerint egyértelműen leszögezhető, hogy a felek által meghatározott elszámolási időszak hosszát sem a teljesítésre kötelezett, sem a vevő (megrendelő) bevallási időszaka nem korlátozza, az kizárólag a felek döntésének függvénye.
A teljesítési időpont és az elszámolási időszak Az Áfa tv. 58. §-a szerinti teljesítési időpontot az előzőekben meghatározott szabályok alapján kell meghatározni. Ezek a szabályok az adójogi teljesítés időpontját önkényesen határozzák meg, függetlenül a tényleges teljesítés időpontjától. Ennek következtében a teljesítés időpontja nincs feltétlenül összefüggésben az elszámolási időszakkal, a teljesítési időpont megelőzheti az adott elszámolási időszak első napját, illetve utolsó napját is. Ennek ellenére az Áfa tv. 58. §-ának hatálya alá tartozó ügyleteket teljesítő vállalkozások némelyike azt az álláspontot képviseli, hogy a teljesítés időpontja nem lehet korábbi, mint az elszámolási időszak első napja.
Tegyük fel, hogy a felek ingatlanra vonatkozó, határozatlan időtartamú bérleti szerződést kötöttek egymással, amelyben a bérleti díjat havi időszakra állapították meg. A bérleti szerződés alapján a bérlő a tárgyhavi bérleti díjat a tárgyhónapot megelőző hónap 20. napjáig köteles megfizetni. Ebben az esetben a teljesítés időpontját az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés a) pontja alapján kell megállapítani.
Tételezzük fel, hogy a teljesítés időpontját a 2025. május hónap vonatkozásában kell meghatározni. Amennyiben a bérlő a 2025. május havi bérleti díjról a számlát kiállítja 2025. április 15-én, akkor a teljesítési időpont 2025. április 15-e, amely megelőzi 2025. május 1-jét, amely az elszámolási időszak első napja 2025. május hónap vonatkozásában.
Bonácz Zsolt adószakértő
A KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELY-
SZOLGÁLTATÁS ÁFA-KÉRDÉSEI
Cikkünkben szó lesz a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatással együtt nyújtott szolgáltatások áfarendszerbeli kezeléséről, a szállodai foglaláshoz kapcsolódó díjakról, az online szálláskiadás alanyi adómentesség választási lehetőségéről, valamint a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás teljesítési időpontjának meghatározásáról.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás fogalmát nem a KSH-besorolás (TESZOR-szám), hanem a közösségi jog határozza meg, tartalmában igazodik a Héa-irányelv szerint kedvezményezhető szolgáltatások köréhez. Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás alatt értendő minden olyan alapvetően turisztikai jellegű szolgáltatás, amely során ellenérték fejében az adott szálláshelyre vonatkozó jogszabályok szerinti követelményeknek megfelelő szállás biztosítása történik, így különösen
• szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás;
• üdülők szálláshely-szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosultak és hozzátartozóik, vagy más személy veszi igénybe);
• kollégiumok, diákotthonoknak azon szálláshelyszolgáltatása, amely az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés i) pontja alapján nem minősül mentes tevékenységnek; valamint
• magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.
Ebből következően két feltétele van annak, hogy kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásról legyen szó. Egyrészt alapvetően (jellegadó tartalmában) turisztikai szolgáltatás legyen, másrészt a vonatkozó magyar ágazati szabályok által az ilyen szállásszolgáltatásra meghatározott követelményeknek megfeleljen.
A vonatkozó ágazati jogszabályok [a 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet és a 2005. évi CLXIV. törvény] szerint a fogalma: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása.
Ezért ide tartozónak tekinti a joggyakorlat az ingatlanok olyan, általában rövidebb időszakra vonatkozó, ellenérték fejében történő hasznosítását is,
amikor az alapszolgáltatásnak általában nemcsak az ingatlan rendelkezésre bocsátása képezi részét, hanem többletszolgáltatást (valamilyen takarítást és/ vagy ágyneműcserét stb.) is tartalmaz.
A meghatározás lényeges eleme a turisztikai célzat, tehát a munkásszállók, nővérszállók, iskolai kollégiumok célnak megfelelő hasznosítása nem tartozik ide, ezért a tekintetben főszabály az adómentesség, választás esetében azonban adókötelezettséggel jár a bárbeadás.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás, bár ingatlanbérbeadásnak minősül, a tárgyi mentesség tekintetében nem, ezért tárgyi mentesség nem alkalmazható rá. Mindig adóköteles: 5 százalék (egyéb feltételek megléte esetén választható az alanyi mentesség). A 2009/54. számú Adózási kérdés szerint csak az önálló értékkel nem bíró szolgáltatások adózhatnak járulékos költségként szintén 5 százalékkal. Az Adózási kérdés bevezette az alapcsomag fogalmát: amely szolgáltatás a szoba áráért igénybe vehető, amelynél nincs kisebb csomag a kínálatban, csak az adózhat 5 százalékkal, és például a gyógymasszázs, egyéb gyógyszolgáltatások, a minibár nem. DE: A Kfv. I.35.348/2017/7. számú Kúria-ítélet szerint: „Az, hogy valamely szolgáltatás a »szoba áráért« is és önállóan is igénybe vehető, nem alkalmas az önálló értékkel bíró és önálló értékkel nem bíró szolgáltatások elhatárolására.” A Kúria azon a véleményen van, hogy ezt mindig a konkrét körülmények alapján esetről esetre kell eldönteni.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatással együtt nyújtott szolgáltatások áfarendszerbeli kezelése
Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások esetén a hatósági álláspont szerint meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor a szálláshely-szolgáltatáshoz önálló értékkel nem bíró szolgáltatások kap-
csolódnak, attól az esettől, amikor önálló értékkel bíró szolgáltatásokat is nyújt a szálláshelyet szolgáltató adóalany, tekintettel arra, hogy csak az önálló értékkel nem bíró szolgáltatások adózhatnak járulékos költségként szintén a szállásszolgáltatás 5 százalékos áfakulcsával.
A fent említett 2009/54. számú Adózási kérdésben közölt adóhatósági álláspont szerint az önálló értékkel bíró és nem bíró szolgáltatásokat a következőképpen kell megkülönböztetni:
Az olyan csomag, amelynél kisebb értékű és kevesebb tartalmú szolgáltatáscsomag az adott szálláshely-szolgáltatónál nem vehető igénybe, az adóalap megállapítása szempontjából az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerint kezelendő, azaz az ilyen önálló értékkel nem bíró szolgáltatások osztják a főszolgáltatás adójogi sorsát. Általánosságban elmondható, hogy az önálló értékkel nem bíró szolgáltatások – mivel azok a szoba áráért vehetők igénybe – a szálláshely-szolgáltatás járulékos költségének minősülnek. Ilyen lehet például a szoba árában foglalt kötelező reggeli, az üdvözlő ital, a délutáni kávé, a fürdőköpeny-használat, a szálláshely saját fürdőmedencéjének, szaunájának használata. Ez természetesen akkor igaz, ha a vendég akkor is a meghirdetett árat fizeti a szobáért, ha a járulékos szolgáltatások igénybevételének lehetőségével nem élt.
Ezzel szemben az „alapcsomagon” túl rendelhető szolgáltatások megtartják önálló jellegüket, és a rájuk vonatkozó adómértékkel adóznak. Ezeket a szolgáltatásokat a számlában tételesen kell feltüntetni a rájuk vonatkozó adómérték alkalmazásával. Ilyen lehet például a fogyasztás a minibárból, a telefonhasználat, a külön rendelhető éttermi vendéglátás, a frissítő masszázs, a színházlátogatás stb.
A szállodai foglaláshoz kapcsolódó díjak
Kérdés, hogyan alakul a szállásszolgáltatásra fizetett előleg és foglaló, valamint az ún. no-show fee, a kötbér, a kártérítés áfakezelése, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor végül is meghiúsul a szállásszolgáltatás. Fontos azt figyelembe venni, hogy nem az adott pénzösszeg elnevezésének van jelentősége, hanem a valódi tartalmának, annak, hogy jár-e érte valamilyen szolgáltatás.
Az áfakörön kívüli kártérítéssé minősítés nem függ a nemzeti polgári jog szerinti minősítéstől. Egy adott pénzösszeg annak ellenére lehet áfás ellenérték, hogy polgári jogilag kártérítésnek tekintendő (amiatt, mert szerződésszegés történik). A polgári jogilag
kártérítésnek minősülő kompenzációk is ellenértéknek minősülnek akkor, ha van a felek között megállapodás (kötelmi viszony), amire tekintettel teljesítésre kötelezett a szállásszolgáltató, és azzal ok-okozati összefüggésben arra tekintettel jár a szóban forgó pénzösszeg, továbbá ha történik azért cserébe szolgáltatásnyújtás. Szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha a szolgáltatásnyújtó a köztük lévő megállapodás alapján az összes körülményt megteremti ahhoz, hogy a megrendelő igénybe tudja venni a szolgáltatást, kitakarítja, rendelkezésre tartja a szobát, kezeli a foglalást, és csak a vendég (megrendelő) döntése az, hogy mégsem él ezzel a lehetőséggel, nem jelenik meg. (Fontos szempont tehát, hogy a szolgáltatás, amelyre tekintettel a fizetést teljesítik, már teljesítve legyen.)
Ez az EUB értelmezésében azt jelenti, hogy akkor kapcsolható ellenérték egy szolgáltatáshoz, ha annak minden, a szolgáltató teljesítése szempontjából lényeges eleme megvalósult. A KLM ügyben kimondta az EUB, hogy a légitársaság azzal, hogy lehetővé teszi az utas számára, hogy a megadott helyen és időben felszálljon a gépre, valamint hogy őt és csomagjait elszállítsák a kívánt helyre, teljesíti az őt terhelő szolgáltatásnyújtási kötelezettséget, még abban az esetben is, ha az utas nem jelenik meg, és úgy dönt, nem veszi igénybe a szolgáltatást. Ez alapján minősítette áfaköteles ellenértéknek az EUB a fel nem használt, érvénytelen repülőjegyekért kifizetett összeget.
Ugyanezt az elvet követve mondta ki az EUB a Meo és a Vodafone ügyekben is, hogy a telekommunikációs szolgáltatások teljesítettnek tekintendők abban az esetben is, ha az ügyfél a szerződést megszegve úgy dönt, hogy nem kívánja az előre meghatározott ideig igénybe venni azokat. Az ellenértékként történő minősítésre abban az esetben is sor kerülhet, ha végül nem kerül sor a szó fizikai értelmében szolgáltatásnyújtásra (vagy nem a szerződéses időszak teljes időtartama alatt).
Az európai bírósági ítélkezési gyakorlat alapján kialakított magyar joggyakorlat szerint eltérően kell kezelni azokat az eseteket, amikor a vendég előre lemondja a foglalást, azoktól az esetektől, amikor nem történik lemondás, csak egyszerűen nem jelenik meg.
Külön kategóriát képeznek továbbá azok az esetek, amikor a szállás foglalót szed. Amikor a foglalást nem mondja le előzetesen a vendég, csak egyszerűen nem jelenik meg, akkor a szállásszolgáltató adójogilag már teljesített, hiszen fenntartotta,
rendelkezésre tartotta a szobát, kitakarított, adott esetben feltöltötte a minibárt stb., így az előzetesen beszedett térítés, ami erre tekintettel nem jár vissza a vendégnek, adóköteles szolgáltatás (szállásszolgáltatás) ellenértékének minősül, nevezzék azt noshow fee-nek, kötbérnek, kártérítésnek vagy bármi másnak. Mivel ilyenkor úgy tekintendő, hogy a szállásszolgáltatás teljesül, így az adókulcs 5 százalék. Ha azonban a foglalás előzetes lemondására sor kerül, akkor a szállásszolgáltató nem teljesít, mivel nem készül elő a vendég fogadására, tehát az előzetesen beszedett és erre az esetre megtartott díj kártérítés jellegű pénzösszegnek minősül, amelyre pedig nem terjed ki az áfa hatálya.
Amennyiben a szállásszolgáltató előleget szed, amit visszaszolgáltat, ha végül a szállást nem foglalja el a vendég (akár lemondja, akár nem), arra tekintettel nem minősül ellenértéknek, hogy az összeg visszajár, azaz nincs olyan pénzösszeg, ami ellenértékül szolgálhatna. Olyan esetben tehát, amikor viszszaszolgáltatják az előre beszedett ellenértéket vagy annak egy részét, az adóalap csökkenthető az Áfa tv. 77. § (1) bekezdése szerint, így az Áfa tv. 153/B §-a alapján folyó időszakban önellenőrzés nélkül csökkenthető az adóalap.
Szálláskiadás online (airbnb, szállás.hu, booking. com stb.)
A szállásadót az általa nyújtott szolgáltatás után adófizetési, -bevallási és számlaadási kötelezettség terheli. Ha a szállásadó szolgáltatásának igénybevevője (a vendég) nem közvetlenül a szállásadónak fizeti meg a szállás díját, hanem airbnb-n vagy más hasonló rendszeren keresztül, a szállásadó nem mentesülhet a számlakibocsátási kötelezettség alól az Áfa tv. 165. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, melyre a készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés és a számla iránti igény hiánya esetében lenne lehetősége. Tehát ilyen esetben a vendég számára nyújtott szolgáltatásról mindig számlát kell kibocsátania, legkésőbb a szolgáltatás teljesítését követő 8 napon belül. A szolgáltatásról kibocsátott számlában adót is tartalmazó ellenértékként a vendég által megtérített teljes összeget kell szerepeltetnie.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást nyújtó magánszemélynek (szállásadónak) azonban nem kell feltétlenül áfafizetési kötelezettséggel számolnia, mivel az áfatörvény az adóalanyok részére lehetőséget biztosít 18 millió forintig alanyi adómentesség választására. Az Art. szabályai alapján az áfa alanya
az adóköteles tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy alanyi adómentességet választ. E szabályból következik, hogy az a magánszemély, aki már megkezdte a szóban forgó tevékenységet, utólag, a tárgyévre már nem választhat alanyi adómentességet. Nagyon fontos tehát, hogy az alanyi adómentesség nem egy automatikusan biztosított lehetőség, azt az adóalanynak választania kell bejelentkezéskor vagy egy következő évre.
Azok a szállásadók, akik más gazdasági tevékenységük okán adóalanynak minősülnek, és a tárgy naptári évet megelőző évben nem lépték túl a 18 millió forintos értékhatárt, szintén választhatnak alanyi adómentességet a következő évre. Ezt a választást egy következő adóévre vonatkozóan az azt megelőző év december 31-ig lehet megtenni. Az alanyi adómentességet választó szállásadót az általa nyújtott kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás tekintetében szintén terheli a számlaadási kötelezettség és a másik tagállambeli adóalanytól igénybe vett szolgáltatás tekintetében adófizetési és -bevallási, valamint öszszesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettség is terheli, havi gyakorisággal. A számla kiállításakor figyelnie kell arra, hogy a számlán szerepeljen: a szolgáltatást alanyi adómentes minőségében nyújtja (AM). Emellett az is fontos, hogy az alanyi adómentes adóalany kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó és százalékérték nem szerepel.
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás teljesítési időpontja
A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatóknál elterjedt gyakorlat, hogy mindig a vendég távozásának napját (azaz a foglalás utolsó napját) tekintik teljesítési időpontnak. Ez a gyakorlat csak 2016-ig volt megfelelő, ugyanis akkortól a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás az Áfa tv. 58. §-a szerint időszaki elszámolású szolgáltatásnak minősül. Ugyanis úgy változott a jogszabály, hogy egyetlen időszakra is alkalmazandó ez a teljesítésiidőpont-szabály, amennyiben az ellenértéket az időszakra vonatkozóan állapítják meg. Ennek pedig a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás tipikusan megfelel, mivel a tartózkodási napok függvényében kalkulálják ki a díjat. Az időszaki elszámolású szolgáltatás tehát azt jelenti, hogy csak akkor az utolsó nap a teljesítés időpontja, ha a fizetés esedékessége is ez a nap. Emiatt tipikus esetben elvileg nem lehetne előlegszámlát kiállítani, hanem az „elő-
legről” is normál számlát, és az Áfa tv. 58. §-a szerinti teljesítési időponttal.
Eszerint a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás teljesítési időpontja a következőképpen alakul:
• Amennyiben a számlát már kiállítják a foglalási időszak utolsó napja előtt és a számlán szereplő fizetési határidő is ezen időpont előtti, akkor a számla kibocsátási dátumát kell teljesítési időpontként is feltüntetni.
• Amennyiben a számlán szereplő fizetési határidő a foglalási időszak utolsó napját követő olyan nap, amely a foglalási időszak utolsó napját követő 60 napon belüli, akkor a számlán szereplő fizetési határidő dátumát kell teljesítési időpontként is szerepeltetni a számlán (ebben az esetben a teljesítési időpont szempontjából nincs jelentősége, hogy mikor állítják ki a számlát).
• Amennyiben a számlán szereplő fizetési határidő a foglalási időszak utolsó napját követő 60 napnál későbbi dátum, akkor a foglalási időszak utolsó napját követő 60. napot kell teljesítési időpontként szerepeltetni a számlán.
• Csak a fent említettektől eltérő egyes esetekben lesz a foglalási időszak utolsó napja a teljesítési időpont. Ilyen eset az, ha a foglalási időszak utol-
NÉHÁNY
só napján esedékes a fizetés, vagy ha esetleg a fizetés már korábban esedékes volt, de valamilyen okból (pl. adminisztrációs hiba miatt) a foglalási időszak utolsó napjáig sem állított ki a szállásszolgáltató számlát. Szintén a foglalási időszak utolsó napját kell teljesítési időpontként feltüntetni azon a számlán, amelyen nem szerepel konkrét dátummal a fizetési határidő, hanem csak az, hogy a fizetési határidő 8 vagy 15 stb. nap. Mivel időszaki elszámolású ügyleteknél tipikusan nem fordul elő előleg, mert minden esedékes fizetés önálló adójogi teljesítésnek, így önálló számlakibocsátási jogcímnek minősül, elvileg a szálláshely-szolgáltatásnál sem fordulhatna elő adójogi értelemben előleg (foglaló), tehát előlegszámla. Ennek annyiban lehet jelentősége, hogy az előlegként beszedett pénzről sem előlegszámlát, hanem „normál” számlát kellene kiállítani és más a teljesítési időpont. De a joggyakorlatba beleivódott az előlegszámla, így azt az adóhatóság sem kifogásolja.
Cikkünk Dr. Csátaljay Zsuzsanna (jogász, áfaszakértő) Ingatlanbérbeadók és szálláshelyszolgáltatók áfaszabályai című előadása alapján készült.
Vezinfó
FONTOS KÉRDÉS A SZABADSÁG KIADÁSÁRÓL
A nyári időszakban talán aktuális lehet a munkavállalók szabadságával, a szabadságok kiadásával kapcsolatban néhány, gyakran felmerülő kérdést tisztáznunk. Erről szól ez a cikk.
DR. HORVÁTH ISTVÁN
Mennyi az alapszabadság és az életkor alapján járó pótszabadság mértéke?
A 116. § alapján az alapszabadság mértéke húsz munkanap. Hogy ezt a többé-kevésbé négy hetet szabadságként megkapjuk alapszabadságként, szükséges, hogy a teljes naptári évben munkaviszonyban álljunk, és csak a fentebb részletezett Mt. 115. § (2) bekezdé-
se szerinti jogcímeken ne dolgozzunk. Mert ezen időtartamok a szabadságra jogosító, munkában töltött időnek minősülnek.
A munkavállalónak alapszabadsága mellett életkora alapján pótszabadság jár. A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az 117. § (1) bekezdésben meghatározott életkort betölti. Így ha például a munkavállaló – a teljes esztendőt munkáltatójánál töltve – december végén ünnepli 45. születésnapját, részére már az érintett évben is jár a 10 munkanap pótszabadság. Arányosítani – az alapszabadsággal és a más jog-
címeken járó pótszabadsággal együtt – csak akkor szükséges, ha a jogszerző időre vonatkozó szabályok szerint az érintett naptári évben nem jár a teljes szabadság.
Melyek a gyermek után járó pótszabadság feltételei?
Az Mt. 118. § (1) bekezdése alapján mindkét szülőnek biztosít a gyermek után, annak 16 éves koráig pótszabadságot. A jogosultság a szülői jogálláson alapul (e jogi státusz biztosított a vérszerinti mellett az örökbefogadó szülőnek is).
A gyermek után járó pótszabadságra való jogosultság megállapításához meghatározó, hogy e tekintetben kit minősít a jogszabály gyermeknek, illetve szülőnek. Az Mt. 294. §-a szerint gyermek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek; aki a családok támogatásáról szóló 1998. LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) szerint a szülővel életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. Szülőnek minősül a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, az együtt élő házastárs, az, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, valamint a gyám, a nevelőszülő és a helyettes szülő. A szülő meghatározása alapján a gyermek után pótszabadságra jogosult a szülővel együtt élő házastárs is, aki egyébként más jogi vonatkozásban nem tekintendő szülőnek. Élettársi kapcsolat esetén viszont a pótszabadság nem jár. Ha a szülők elváltak, szétköltöztek, melynek következtében egyikükkel nem él együtt gyermeke, megszűnik a pótszabadságra való jogosultság. Ha viszont házasságuk felbontása ellenére közös háztartásban élnek, a válás nem érinti pótszabadságra való jogosultságukat. A pótszabadságra való jogosultság fennáll akkor is, ha a különélő szülők a közös szülői felügyelet gyakorlásakor a gyermeket saját háztartásukban egymást felváltva, azonos időtartamban nevelik, gondozzák [Mt. 294. (1) c)]. Az Indokolás szerint a Ptk. alapján a szülők a szülői felügyeleti jogot akkor is közösen gyakorolják általános szabály szerint, ha nem élnek együtt, mindaddig, amíg ellentétesen nem állapodnak meg vagy a bíróság máshogy dönt. A szülői felügyelet általában az anyai, illetve apai pozícióra tekintettel a törvény erejénél fogva automatikusan jön létre, illeti meg a szülőket.
A 118. § (3) bekezdése alapján a pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először
a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti. Az életkor alapján járó pótszabadsággal azonosan, ha például decemberben születik az első gyermek, az apa és anya – az adott naptári évre egyébként fennálló teljes szabadságra vonatkozó jogosultság esetén – az újszülött világra jöttének esztendejében is 2–2 munkanap pótszabadsággal gyarapodik.
A pótszabadság 118. § (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt mértéke fogyatékos gyermekenként – akikre tekintettel a Cst. szerinti magasabb öszszegű családi pótlék került megállapításra – 2 munkanappal nő.
Miként kell megállapítani és kiadni a szabadságot, ha a munkavállalónak két munkaviszonya van?
A munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti. Az Mt. nem tiltja azt, hogy a munkavállaló további munkaviszonyt létesítsen. Az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ebből következik, hogy a munkavállalót a részére járó szabadság minden munkaviszonyban, tehát a további munkaviszonya után is megilleti. Ugyanakkor minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét. Ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban bármilyen okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben már szabadságra nem jogosult, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még szabadságát tölti. Összességében: amennyiben a munkavállalónak két munkaviszonya van, ezekben külön-külön kell a munkáltatónak a szabadságra való jogosultságot megállapítani és a szabadságot kiadni.
Milyen mértékű szabadság jár részmunkaidő esetén?
A munkavállalónak évi szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta. Az Mt. 92. § (5) bekezdése szerint a felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak (részmunkaidő). Mindezt a munkaszerződésben szükséges kikötni. A fentebb idézett, az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése az alap- és a pótszabadság tekintetében olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmun-
kaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az egyenlő bánásmód követelményéből [Mt. 12. §] – megfordítva fogalmazva: a hátrányos megkülönböztetés tilalmából.
A részmunkaidős munkavállalót a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott kollégáit, miután a szabadságra való jogosultság a munkáltatónál az adott naptári évben munkaviszonyban töltött idő tartamától és nem a munkaidő mértékétől függ. Az időarányosság elve a munkaidő mértékén alapuló jogosultságok, így például az időbér tekintetében alkalmazandó. Ennek megfelelően a szabadság idejére járó távolléti díj a részmunkaidővel arányosan jár (pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra az általános szabályok szerint négy órai távolléti díj illeti meg).
Melyek a szabadságkiadás időpontja meghatározásának feltételei?
A szabadság kiadása – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – mindig a munkáltató kötelezettsége. E körülményen nem változtat, hogy a 122. § (2) bekezdése alapján a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Hangsúlyozandó: a munkavállalói kérelem elmaradása nem mentesíti a munkáltatót a szabadság kiadásának kötelezettsége alól. Így ha közeledik az év vége, tisztázandó: van-e elgondolása a munkavállalónak a kérelmére kötelezően biztosítandó szabadsága felhasználásáról?
A hét munkanap szabadság kérelemre történő kiadásakor legfeljebb két részletben kötelezhető a munkáltató a szabadságnak a munkavállaló által megjelölt kezdőidőponttól történő biztosítására. A munkavállaló kérelmére kiadandó, legfeljebb hét munkanap szabadság esetében is alkalmazandó a 121. §. Ennek megfelelően, ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár, valamint a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít. A törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint e rendelkezés pontosító szabályt tartalmaz, amely alapján a munkavállaló kérelmére kötelezően kiadandó szabadság esetében is irányadó az arányosság követelménye.
Ezen túlmenően a munkáltató a 16 éves kornál fiatalabb gyermek [Mt. 118. § (1)–(2)] után járó pótsza-
badságot és a szülői szabadságot is a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban adja ki, amelyre vonatkozó igényét a munkavállalónak szintén legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
A szabadság kiadásának időpontját – előzetes meghallgatása után – a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. A közlés és a kiadás kezdete közötti időtartam lehet hosszabb is (pl. ha a munkáltató működése megalapozza a szabadságolás tervezhetőségét); [122. § (4)].
A bírói gyakorlat szerint, ha a munkáltató a munkavállaló – egyheti szabadság igénybevétele iránti – kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt azonnali hatályú felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.). Az Mt. szerint a szabadságkiadás általános szabályától eltérően a munkáltató a szülői szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban adja ki.
Mennyi a kiadott szabadság legrövidebb egybefüggő tartama?
Az Mt. alapján: a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. A rendelkezés lényege: a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő naptári napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól. A törvényszövegben foglalt „eltérő megállapodás hiányában” fordulat a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a 14 naptól két irányban is eltérhessenek. Így közös megegyezéssel arra is juthatnak, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább 14 napnyi összefüggő szabadságot kiadnia. Ez akár a szabadság egynaponként történő kiadását is jelentheti. Ettől eltérően, a megállapodásban kiköthető az a 14 munkanapnál ugyan rövidebb időszak, amely alatt viszont egybefüggően, megszakítás nélkül kell a szabadságot biztosítani (pl. 7 nap) [Mt. 122. § (3)].
A másik irány: a felek megállapodnak, hogy naptári
évenként egy alkalommal 14 napnál hosszabb egybefüggő tartamú szabadságot ad ki a munkáltató.
Mikor váltható meg pénzben a szabadság?
A szabadságot pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnésekor lehet – feltéve, ha addig a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki. A 122. § (5) bekezdésének szabálya valamennyi ki nem adott, így a munkaviszony megszűnésének évéből és a korábbi esztendőkről megmaradt szabadságra egyaránt vonatkozik. Hangsúlyozandó, e szabálytól, sem munka-, sem kollektív szerződés sem térhet el. Még akkor sem, ha a munkavállaló kifejezetten kéri, hogy – szorult pénzügyi helyzetére tekintettel – például az életkora alapján járó pótszabadságot kiadása helyett távolléti díjjal fizessék ki a részére.
Meddig kell általában kiadni a szabadságot?
Az Mt. általános szabálya szerint [Mt. 123. § (1)] a szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
Mely esetben és meddig lehet az esedékesség éve után kiadni a szabadságot?
A 123. § (2)–(6) bekezdése a fenti általános szabályhoz képest több eltérő lehetőséget biztosít:
• Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, ekkor az adott évből még hátralevő időre járó szabadságot a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
• Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. A munkavállaló oldalán felmerült ok minden olyan körülmény, amely nem teszi lehetővé a szabadság kiadását – különösen azért, mert a munkaviszony valamely jogcímen szünetel (pl. a munkavállaló szülési, majd a gyermek gondozására biztosított fizetés nélküli szabadságon volt gyermeke hároméves koráig, részére – a fizetés nélküli szabadság megszűnésének évét megelőző esztendőkben megszerzett jogosultság alapján meghatározott mértékű szabadságot – kell kiadni). [Mt. 123. § (3)]
• Ha a szabadság igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot, az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot. [Mt. 123. § (4)]
• A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenül és súlyosan
érintő ok fennállása (pl. baleset, elemi csapás, súlyos kár, életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzés, elhárítása) esetén kollektív szerződés rendelkezése alapján a szabadság legfeljebb egynegyede legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adható ki.
• A munkáltató és a munkavállaló naptári évre kötött megállapodása alapján a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot [Mt. 117. §] az esedékesség évét követő év végéig adja ki. [Mt. 126. § (6)]
Hogyan kell kiadni és elszámolni a szabadságot?
Az Mt. 124. § (1) bekezdésében foglalt általános szabály szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. A 124. § (5) bekezdése alapján – munkaidő-beosztás hiányában – a szabadságot az általános munkarend (hétfőtől péntekig dolgozik beosztása szerint a munkavállaló) és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, a 124. § (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell azt munkanapban vagy órában nyilvántartani. Amint a Kúria ítélete kimondja: az Mt. 124. §-a határozza meg a szabadság kiadásának módját, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén választási lehetőséget biztosítva a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban adja ki.
Miként kell egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén kiadni és elszámolni a szabadságot?
Az Mt. 124. § (2) bekezdésének általános szabálya szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során
• a hét minden napja munkanapnak számít,
• kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.
Ettől eltérően, az Mt. 124. § (3) bekezdése szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazásakor
• a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és
• a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabadság mértékének számításakor a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Így például a 25 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi (8 órás) munkaidő
alapján foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 25 × 8 = 200 óra szabadsága van. Amennyiben például a munkavállaló egy munkanap szabadság kiadása esetén munkaidő-beosztása alapján 12 órában végezne munkát, 12 órában kell szabadságát elszámolni és nyilvántartani. Így a munkavállalónak 188 órányi szabadsága marad. Megjegyezzük, miután a szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapokra kell kiadni, nincs lehetőség az órában nyilvántartott szabadságok esetén, hogy a munkavállalót például déltől engedjék el – így kiadva 4 órányi szabadságát.
A szabadság nyilvántartása attól függ, hogy kiadása és elszámolása munkanapban vagy órákban történik-e. A szabadságot
• a munkaidő-beosztástól függetlenül – munkanapban történő kiadás esetén – ugyancsak munkanapban,
• egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – órákban történő kiadás és elszámolás esetén – a szabadság tartama alatti munkaidő-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani. [Mt. 124. § (4)]
Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás alapján foglalkoztatottak esetében átáll a szabadság napokban történő kiadására és elszámolására, ennek előfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot vissza kell váltania munkanapokra. Erre vonatkozó külön törvényi rendelkezés hiányában, megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidőben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény. A kerekítés Mt.-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad a munkavállalónak. Bár az Mt. minderről tételes rendelkezést nem tartalmaz, indokolt, ha egy naptári éven belül a munkáltató nem változtatja meg az elszámolás módját, és nem áll át például óráról munkanapra. A példánkban szereplő átváltás alkalmazása akkor válhat indokolttá, ha a következő naptári évre kiadatlan szabadság maradt és a munkáltató –egyoldalú döntésével – a szabadság elszámolása és nyilvántartása tekintetében az órák helyett a munkanapokat alkalmazza.
A Kúria döntése szerint, ha a munkáltató a jogszabályban biztosított választási jogával élve az egyenlőtlen munkaidő beosztásban foglalkoztatott
munkavállaló esetében a szabadság mértékét a törvényes teljes munkaidő és a szabadságnapok számának szorzataként állapította meg, és azt a kiadott szabadság napokra előírt óraszámban számolta el, nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást.
Hogyan számoljunk el a szabadsággal a munkaviszony megszűnésekor?
Az Mt. 125. §-a szerint, ha munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. A 2023. január 1-jétől bevezetett apasági és szülői szabadságra e rendelkezés nem vonatkozik, miután ezek az Mt.-ben foglalt határidőben (apasági szabadság: a gyermek születését/örökbefogadását követő második hónap végéig; szülői szabadság: a gyermeke hároméves koráig) újabb munkaviszonyban vagy más foglalkoztatási jogviszonyban is igénybevehetők. E két szabadságra való jogosultság ugyanis a gyermek születéséhez, illetve az életkorához és nem a munkaviszony időtartamához igazodik. A szabadság pénzben történő megváltására a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos elszámoláskor kerül sor. A bírói gyakorlat szerint a munkában töltött teljes évekre járó szabadságot a munkaviszony megszűnése esetén –a vezető állású munkavállaló kivételével – pénzben meg kell váltani. Alaptalan a munkavállalónak az az igénye, hogy munkaviszonyának időtartama a ki nem adott, de pénzben is megváltani kért szabadságnapok számával meghosszabbodjon. Az előbbi ítélettel kapcsolatban az MK 79. számú állásfoglalása megállapítja: a munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a munkavállaló szabadságmegváltásban részesült. Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt és a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben kell megváltani. A szabadság pénzbeli megváltásának abban az esetben van helye, ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt. Mindebből következik, hogy a megváltozott szabadságnapok nem növelik a munkavállalónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét, s nem módosítják a munkaviszonya megszűnésének időpontját. Ha tehát a munkavállaló munkaviszonya például felmondás folytán a hó 15-én megszűnt s a folyó évre ki nem adott szabadság arányos részeként három munkanap szabadság pénzben megváltásban részesült, a munkaviszony megszűnésének időpontja változatlanul a hó 15. és 18. napja.
Ha a munkáltató felmondása esetén a munkavállalót a felmondási idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól, nincs lehetősége arra, hogy a munkavállaló igénybe nem vett szabadságát a felmondási időben kiadja, azt pénzben kell megváltania. A munkavállalót a felmondási idő azon tartalmára, amely időtartamra a munkáltató az Mt. 70. § (1) bekezdése alapján mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság illeti meg.
Az irányadó anyagi és eljárásjogi rendelkezések alapján a munkáltató érdekében áll a szabadság ki-
adásának, illetve pénzbeli megváltásának bizonyítása, ezért a bizonyítás sikertelenségének következményeit viselni köteles.
Miután az Mt. nem tartalmaz tételes rendelkezést az időarányosnál hosszabb időtartamban igénybe vett szabadságra, ebből következően a munkáltatónak nincs módja arra, hogy az erre az időre járó távolléti díjat visszakövetelhesse.
Dr. Horváth István munkajogász
ADÓCSOMAG 2025 TAVASZ – JÖNNEK AZ ÁLLANDÓ
EXTRAPROFITADÓK ÉS ÚJ KEDVEZMÉNYEK
2025. május 13-án nyújtotta be a kormány a T–11920. számú törvényjavaslatában a tavaszi adócsomagot. Jelen cikkünkben összefoglaljuk a vállalkozások számára legfontosabb változásokat, többek között az extraprofitadók, szja-, tao-, K+Fkedvezmény, illeték, áfa és a globális minimumadó területén.
DR. KISS HELGA MÁRIA
Bár a május közepén benyújtott törvényjavaslatot cikkünk írásakor még el sem fogadta a parlament; jó, ha tudjuk, hogy idén ősszel további jelentős változások várhatóak az adózási szabályokban, például a kivát érintő új rendelkezéseket is akkor ismerhetjük majd meg részleteiben.
Maradnak az extraprofitadók Az eddig több különböző kormányrendeletben szabályozott extraprofitadókat 2026-tól beépítik az adótörvényekbe. Üröm az örömben, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy az eredetileg átmenetiként aposztrofált különadók ezzel tartósan velünk maradnak, deklaráltan állandó elemei lesznek az adórendszerünknek. A banki különadó még várhatóan emelkedni is
fog 2026-ban, 20 milliárd forint adóalapig 8 százalék lesz a mostani 7 százalék helyett, e felett pedig 20 százalék az eddigi 18 százalék helyett. Ha azonban a bankok tovább növelik a már meglévő állampapírállományukat, akkor a tervezet szerint további adókedvezményekben részesülhetnek.
Ugyanilyen többletkedvezmények igénybevételére lesz lehetősége a biztosítóknak is, melyek eddig a növekmény 30 százalékát tudták leírni az adójukból, míg 2026-tól ez várhatóan 60 százalékra emelkedik.
Nem változik az Orosz föderációból behozott olajra kivetetett különadó mértéke sem, marad 95 százalék. Azaz hiába szerzi be a kőolajtermelő olcsóbb uráli forrásból a kőolajat, az urali és brent olajár közti különbözet legnagyobb része továbbra is a költségvetésnél köt ki.
Visszacsökkenhet viszont az energiaellátók jövedelemadója (Robin Hood adó) 2026-tól 41 százalékról 31 százalékra. A víziközmű-szolgáltatók adóala-
nyisága ugyanakkor megszűnne, ezzel támogatnák a szektor beruházásait.
Társasági adó – új bejelentési lehetőségek és kedvezően változó adókedvezmények
A tervezett tao-változások részeként határon átnyúló átalakulással belföldi illetőségűvé váló társaságok 75 napon belül bejelenthetik a korábban szerzett részesedéseiket.
A javaslat egyértelműsíti, hogy a leválás kedvezményezett eszközátruházásnak minősül, és részleges nemteljesítés esetén az adóalap arányosan módosítható lesz.
Emellett a K+F tevékenység után igénybe vehető adóalap-csökkentés felső határa 150 millió forintra nő azoknak a cégeknek az esetében, melyek egyetemekkel működnek együtt a technológiai és innovációs fejlesztések területén.
Személyijövedelemadó-kedvezmények
A másik nagyon jelentős intézkedése a javaslatcsomagnak a kétgyerekes és háromgyerekes anyák, valamint a csed, gyed adómentessége. A háromgyerekes anyák szja-mentessége 2025. október 1-jétől, egy lépcsőben kerül bevezetésre, míg a kétgyerekesek adómentessége lépcsőzetesen, 2026. január 1-jétől. A csed, gyed, örökbefogadási díj adómentességét pedig 2025. július 1-jétől teszi lehetővé a törvénytervezet.
Szociális hozzájárulási adót érintő korlátozás Egy kiskaput zár be a jogalkotó, amikor a magas jövedelmű (havi 2,5 millió forint és éves 30,5 millió forint bruttó kereset fölötti) nyugdíjas nők esetében 2026-tól az adómentesség csak az éves átlagkereset négyszereséig lesz alkalmazható a tervek szerint. Az ezt meghaladó jövedelem esetén a kifizetőnek meg kell fizetnie a 13 százalék szocho-t. Nemcsak az alkalmazottakat, hanem az egyéni vállalkozókat, őstermelőket, egyéb önfoglalkoztatókat is érinti ez a tervezett korlátozás.
Általános forgalmi adó 2026. szeptember 1-jétől már a kézzel kiállított nyugtáról is 3 napon belül kötelező lesz elektronikusan adatot szolgáltatni a NAV-nak.
Az e-nyugtákról, e-pénztárgépek által készített okiratokról azonnali adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a törvényjavaslat.
Az alanyi adómentesség értékhatárának emelése 12 millió forintról 18 millió forintra a tavalyi adócso-
magból kimaradt, így egy kormányrendelettel rendezte azt a törvényhozás. Most ez a szabály kerül majd be az áfatörvénybe egy kis módosítóval, mely szerint saját áru mozgatása Közösségen belül már nem zárja ki az alanyi adómentességből a gazdálkodókat, csak figyelembe kell venni az áru beszerzési árát az értékhatárban (kivéve, ha ez az áru új közlekedési eszköz). Sőt lehetőséget ad az alanyi adómentesség soron kívüli megszüntetésére az özvegy, örökös számára, még akkor is, ha egyébként folytatják a tevékenységet.
Számviteli törvény – fenntarthatósági jelentés
Az ESG-vel kapcsolatban módosult a Sztv.; a fenntarthatósági jelentés elkészítésének határidejét kitolták 2 évvel, így első alkalommal majd a 2027-ben kezdődő adóévről kell elkészíteni.
Illetékmentesség a zöld energiát termelő nap- és szélerőművekre
Izgalmas fejlemény a zöldenergia beruházók számára, hogy illetékmentes lesz a naperőmű, szélerőmű átadása.
Mivel ezek a felépítmények általában egybeépültek ingatlanokkal és így értékesítésük ingatlanértékesítésnek minősült, ezért átadásukkor illetéket kellett eddig fizetni. Most bár magát a felépítményt mentesítették, nem mentes továbbra sem az illetékek alól a telek, ahol állnak, sem pedig az energia tárolására alkalmas építmények értékesítése.
Új tranzakciós illeték az e-pénzszámlákra
A pénzügyi tranzakciós illeték várhatóan kiterjesztésre kerül az elektronikus pénzszámlák terhére végrehajtott műveletekre is, ezzel új kötelezettség keletkezik az érintettek számára.
Globális minimumadót érintő változások
A globális minimumadó kapcsán változik a kiegészítő adóalanyiság bejelentésének határideje, a határidőt kitolják az adóévet követő második hónap utolsó napjáig.
Továbbá új számviteli előírást tartalmaz a törvényjavaslat a kiegészítő adófizetési kötelezettség paszszív időbeli elhatárolására.
Adóigazgatás: hosszabb ellenőrzési határidők láncügyletek esetén Új szabályozás vonatkozik a több adózót érintő láncügyletek ellenőrzésének határidejére. Ilyen esetek-
ben az adóhatóság az ellenőrzési határidőt megbízható adózóknál 365 napra, de egyes esetekben akár 540 napra is, míg más adózóknál eleve 540 napra hosszabbíthatja. A NAV különböző eljárási egységei közötti adótitok-megosztás törvényileg engedélyezetté válik.
A nyugtaadat-szolgáltatási kötelezettség bevezetése kapcsán a határidő 2025. július 1-jéről 2026. szeptember 1-jére kitolódik.
Az önkormányzatok dönthetnek úgy, hogy mentesítik a háziorvosokat és védőnőket a helyi iparűzési
adó alól, annak érdekében, hogy a nehezen betölthető praxisok könnyebben betölthetőek legyenek. Az adócsomagot hamarosan tárgyalja a Parlament. Természetesen még előfordulhatnak benne változtatások, azonban az irányokat már jól lehet látni: állandósuló extraprofitadó, kiterjesztett adókedvezmények az anyáknak, növekvő elektronikus adatszolgáltatás.
Dr. Kiss Helga Mária adószakértő
AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL
Cikkünk a szerződés természetbeni teljesítésének szabályait dolgozza fel a Ptk. szabályai szerint.
DR. JEAN KORNÉL
DR. GARADNAI TIBOR
A szerződés teljesítésének követelése a Ptk. szabályai alapján
A Ptk. rögzíti, hogy szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. Ez, bár triviálisan hangzik, mégsem az, hiszen az elmaradt szolgáltatás természetbeni teljesítését, illetve annak bírói úton történő kikényszerítését jelenti. A szerződés lényegéhez tartozik, a felek azért kötnek szerződést, hogy a szükségleteik kölcsönös kielégítésére alkalmas javakhoz, a szolgáltatásokhoz hozzájussanak.
A szükségletek kielégítése elvileg végbemehet naturális árucsere keretében is. A szerződés garanciális többletértéke azonban éppen abban áll, hogy a felek megállapodása jogi kötelezettséget létesít (a szerződés kötelez), a szerződést a megállapodás tartalma szerint teljesíteni kell, és a nemteljesítés vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén kényszereszközök, jogkövetkezmények alkalmazhatók, amelyek a teljesítés kikényszerítésére vagy az érdeksérelem más eszközökkel való orvoslására irányulnak.
Az érvényes (és hatályos) szerződés alapvető jogkövetkezménye, hogy annak alapján a teljesítést követelni lehessen, ha pedig valamelyik fél a szerződést megszegi, a szerződésszerű teljesítés vele szemben állami (bírósági) úton kikényszeríthető legyen.
A Ptk. bármilyen szerződésszegés esetére alapvető jogkövetkezményként írja elő, hogy a sérelmet szenvedett fél jogosult a szerződésszerű teljesítés természetbeni követelésére. A teljesítésre irányuló jogosultság alatt nem csupán azt az esetet kell érteni, amikor a másik fél egyáltalán nem teljesít, hanem minden olyan esetet, amikor az egyébként megkísérelt teljesítés nem szerződésszerű, ideértve a hibás teljesítést is.
A természetbeni teljesítés követeléséhez való jog nem korlátlan. Kizárt a természetbeni teljesítés, ha az fizikai vagy jogi okból lehetetlenül, vagy egyébként jogellenes lenne. Nem lehet természetbeni teljesítést követelni akkor sem, ha ez a kötelezett számára aránytalanul súlyosabb terhet jelentene, mint amenynyi előnyt a jogsérelem orvoslása a jogosult számára nyújtana.
A szerződésszegés jogkövetkezményeit illetően általában is érvényesül az arányosság elve, amely összefüggést követel meg egy sérelem és annak a következményei között. Ha a szerződésszegésnek nincsenek súlyos, csak enyhébb következményei, akkor a sértett fél sem élhet drasztikus jogkövetkezményekkel.
Az érdeksérelem természetbeni orvoslásának az arányosság elve a hibás teljesítés különös szabályai
körében is határt von: szavatosságként a kijavítás nem követelhető, ha az a kötelezett számára észszerűtlen nehézséget okozna, vagy aránytalanul költséges lenne. Példának okáért a dolog kicserélése iránti igényt általában nem alapozza meg az első sikertelen javítás.
Kizárja a természetbeni teljesítést az is, ha a jogosult fedezeti szerződést kötött, mivel az ügylet fedezeti jellege éppen a természetbeni teljesítést helyettesíti.
Nincs akadálya viszont annak, hogy a jogosult a személyhez kötött szolgáltatás természetbeni teljesítését követelje a kötelezettől, mivel ez éppúgy kikényszeríthető, mint bármely más szolgáltatás.
Nem kizárt az ingyenes szerződések, így az ajándékozás teljesítésének a követelése sem, e vonatkozásban azonban a teljesítés akadálya lehet a clausula rebus sic stantibus elve.
A teljesítés követeléséhez kapcsolódik a jogosultnak az a joga, hogy bármely szerződésszegés esetén a szerződésszerű teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzzön.
Ha ez a határidő is eredménytelenül telik el, általában a szerződésszegést önmagában is súlyossá teszi, és az egyes nevesített szerződésszegési esetekben az újabb határidő (póthatáridő) elmulasztásához további, külön jogkövetkezmények kapcsolódnak, mint például a kötelezetti késedelem vagy a hibás teljesítés esetén.
Dr. Jean Kornél ügyvéd Dr. Garadnai Tibor ügyvéd (Jean, Bihary, Fehér és Vizsy Ügyvédi Iroda)
SZAKKÖNYVEK
ÉLŐ/ONLINE KÉPZÉSEK