Page 1

Van nekünk, szerencséseknek, a NOL-Fórumon egy barátunk. Én mindenesetre annak érzem, régóta. És nagyon nagy gaudiummal olvasom érzékletes látletetit az amerikai életforma hétköznapi apróságairól, amelyek azt mondják nekem, hogy ott, a nagy Amerikában annyira más az élet. És hogy nagyon gyakran egyáltalán nem más. Ősszegyűjtöttem barátunk írásait, leginkább csak a „Mai nap” topikból, mert bár sokat és gyakran ír politikai és gazdasági kérdésekről is, azokat a témákat nem keverem bele a családi életéről mesélő leírásaiba. Barátunk a „Vitéz László” nicket használja. Ajánlom tehát ezt az összeállítást azoknak, akik – mint én – szeretik Vitéz László írásait.

Vitéz László 2010-2012


2010. JanuĂĄr. 04 A mai nap nem lesz a kedvencem. Meg mindig kohogok es rekedt vagyok a nathatol, kicsit szedulok is. A decemberi beveteli jelentes alulmulta a varakozasokat, most megint ott lognak a levegoben a lehetseges ujabb elbocsatasok. De legalabb kitisztult az ido es kicsit felmelegedett, plusz 2 fok korul van. Tegnap este lenyomtam 15 percet a karacsonyra kapott szobabiciklin (kint tul hideg van bicajozni, de setalni is), jol esett. Alig varom a vacsorat - tegnap foztem egy nagy adag halaszlevet amit imadok. Ha addig nem zabalok tul sokat meg lehet hogy makos tesztat is eszek hozza, a lengyel boltban vettunk 20 deka makot egy hete, lassan meg kene enni. A gyerekek meg ma es holnap otthon vannak a dadussal, szerdatol ujra mennek iskolaba/ovodaba. Hihetetlen de a kicsi tegnap azt mondta, hogy vagyik vissza az oviba. Nagyon unatkozhat szegeny, ilyet meg sose hallottunk tole. A picinek tegnap hasmenese volt, ma fejfajassal ebredt, remelem nem lesz nagyon beteg. A halaszle finom volt de annyi volt a maradek hogy a makosteszta elmaradt. Talan ma este... El kene vinni a kocsit a 75 ezer km-es szervizbe. Nem semmi hogy bo 3 ev alatt mennyit mentunk vele. Es milyen jol birja a gyurodest. Eddig a CD-lejatszot csereltek (garanciaban) meg nehany kopo dolgot (gumi, izzo, fekbetet). Hiaba, a koreai minoseg. Kiraktam a 2010-es naptart (most mar felaron adjak oket), 2. VH-us vadaszgepek kepeivel. Januar: P-40 Kittihawk. Befizettem a havi esedekes szamlakat, de meg igy is egesz jol all a folyoszamlank. Ahhoz kepest hogy karacsony mellett 3 szulinap volt Decemberben a csaladban, aranylag keveset koltottunk. Nyomom a fonoknek a mobil internetes otletemet, egyelore keves sikerrel. Meg mindig a hagyomanyos interneten akarnak "betorni", sok sikert, az mar annyira telitett hogy muveszet lenne valami nagyot szakitani. A mobil meg szuz terulet, ott lehetne valamit csinalni, de a fejlesztok teljesen le vannak kotve osdi dolgokkal. A zseniket sose ertik meg a kortarsaik...


A pici nem lett beteg de ma reggel az istennek se akart oviba menni. Ma volt az elso nap 3 het utan. Ugy kellett kitepni a kezebol a biztonsagi ovet, utolso ellenallaskent abba kapaszkodott. Sajnalom szegenyt de hat nem bamulhat allandoan TV-t otthon. Ket szulinapi meghivot kaptak januarra a kolykok, nem tudom mikor tudunk igy sielni menni. Meglepetesre jutalmat kaptam, nem tul nagy de nem jon rosszul. Persze megvan az ara, utana egybol mindenfele speci elemzeseket kert a fonok, ugyhogy a het suru lesz. Esik a ho mint az allat es zuhan a homerseklet. Kezdem unni a telet, pedig meg van belole legalabb 3 honap. Mar kezdem elfelejteni milyen volt az amikor az ember siman kisetalt a hazbol, nem kellett elotte pulover, nagykabat, sapka, kesztyu, csizma, meg ugyanezeket raadni a kolykokre. Lehet hogy megis inkabb Floridaba kellett volna koltozni... 2010. JanuĂĄr. 07 Tegnap ejjel 11 utan kiment az aram a hazban. A kornyeken nehany utcaban nem volt villany, tavolabb lattam hogy vilagitanak a lampak. Kinti homerseklet: -16 C. A futes aram nelkul nem mukodik (a ventillator ami a meleg levegot teriti elektromos). Hivom az aramszolgaltatot, kellemesen elcsevegek az automataval, ami kozli hogy hajnal 4-re helyreallitjak a szolgaltatast. A hazban egy ora alatt masfel fokot hult a levego, ugyhogy el kellett donteni hogy felebresszuk a gyerekeket es szallodaba vonuljunk vagy varjunk meg. Meg egyszer felhivtam az aramszolgaltatot, ezuttal az automata valasztasi lehetosegei helyett cselesen megnyomtam a 0-as gombot es mit ad az eg, elo ember jelentkezett. Mondtam a holgynek hogy kurva hideg van kint es valamit csinalni kene, aszonta varjak meg fel orat. Es lon, 20 perc mulva visszajott az aram. Ma utananezek mibe kerulne beszereltetni egy generatort hogy aramkimaradaskor legalabb a futes menjen. Az amerikai elektromos halozat a magyarhoz kepest megbizhatatlan (legalabbis amig otthon voltam a magyar nagyon megbizhato volt). Eddig 5 allamban eltunk es mindenutt volt evente 6-10 aramszunet. Itt 3 hete volt az utolso aramszunetunk. A legtobb csak nehany percig tart de van ami orakig, sot volt hogy tobb mint egy napig nem volt aramunk. Most hogy a futes mar megy mar csak fel orat kell szorakozni a kulonbozo orak beallitasaval. Az ebresztoorakban persze van elem, de a suto meg a DVD jatszo meg a tobbi mindig lenullazodik.


Ilyen is ritkan van, 9 orat aludtam egyben. Ki kellett pihennem magam, elotte 2 ejszaka kevesebb mint 6 orat aludtam es mar nem birom ugy a kialvatlansagot mint 10 evvel ezelott. Tegnap mar kinomban dadogtam de mara mintha teljesen kicsereltek volna. A nagyfonok ma varatlanul rakerdezett a mobil uzleti otletemre, hatha megis lesz belole valami. Pedig mar kezdtem azon torni a fejem hogy kene vallalkozasban megcsinalni. De nem vagyok egy nagy vallalkozo, az eddigi kis vallalkozasaim nem voltak kulonosebben sikeresek. A gyerekek hulla faradtak, az elso iskolahet kifektette oket. A hetvege se lesz akarmi: ket szulinapi parti, karate-edzes, meg az Anna baratnoi atjonnek jatszani. Viszont jovo hetvegen ha minden jol megy megyunk sielni. Remelem addigra kicsit felmelegszunk - ma reggel -16 C volt. De allitolag jon egy kis felmelegedes. Kati lemosatta a kocsijat, az elmult hetekben vastagon rarakodott a sar. Igen am de olyan mocskos volt hogy az automata moso nem birt vele, a teteje meg az ablakok ragyognak, viszont a kasztni also 30 cm-en tovabbra is vastagon all a kosz. Erdekes latvany. Elfogyott a halaszle, az ize egesz jol osszeert a vegere. Ma este megint makostesztara faj a fogam de Kati talalt a hutoben nehany fonnydofelben levo cukkinit es azt mondja elobb azt kell megenni nehogy tonkre menjen. Csak magamat okolhatom, en vettem a cukkinit egy gyenge pillanatban vagy ket hete. Olyan szep sarga volt... De a hetvege nem mulhat el makosteszta nelkul. Minden rendes angolszász házban van kandalló - és főleg van párkánya. Különben minek dőlne a whiskyző háziúr?? Kandallo van, parkanya nincs (nem baj mert ugysem iszom whisky-t). A problema ott van hogy a kandallo a nappaliban van, a haz meg ez a mostanaban itt divatos "nyitott" elrendezesu, ahol a nappali/konyha/etkezo/lepcso/eloszoba mind egy legter ajtok nelkul, igy az a viszonylag keves ho amit a kandallo kiad elvesz az osszenyitott teruleten. A kandallot azt hiszem egyszer gyujtottuk be, a kemeny lehet hogy nem jol van megcsinalva mert olyan fustszag lett az egesz hazban hogy le a kalappal. Mellesleg lakva ismeri meg az ember az epiteszeti megoldasok elonyeit es hatranyait. A nyitott elrendezes szep meg tagas erzet ad, de pl. a hang szabadon terjed, igy miutan a gyerekek lefekudtek aludni labujjhegyen kell osonni es a


TV-t is csak lehalkitva, feliratozassal tudjuk nezni. A konyhabol ugyancsak szabadon terjednek az illatok (meg neha a szagok) ami nem mindig kivanatos. Ha valaha elkoltozunk innen, kerulni fogjuk az ilyen elrendezesu lakasokat. De ez meg mindig nem oldja meg a tobbi hang problemajat, pl. nem lehet mosogatni mert a kolongyolas felveri a purgyet. A szagokat se oldja meg, igaz van egy kettes hurikan erossegu elszivo a tuzhely felett, de a multkor ket lepessel odebb a mikrohullamuban elegettem egy zacsko pattogatott kukoricat, es az intenziv szelloztetes ellenere is ket hetig mellbe vago budos fogadott amint beleptem a hazba. Ugyhogy fejhallgatoval elviselhetobb lesz, de akkor se fogom szeretni az ilyen tipusu hazakat. Apropo, hogy megy a torna? En iden eddig haromszor szobabicajoztam, es egyszer voltam kint setalni. Nehany eve meg minden este futottam 3-4 kilometert, most meg mar erre is buszke vagyok. 2010. JanuĂĄr. 12 A kohoges meg rekedseg kitart, nem mulik. A frasz torje ki, mar nagyon unom. Pedig harom het alatt 2 liter mezet gorditettem le a torkomon. Ugy tunik raragasztottam ket kollegara is, pedig kovettem az orvosi utasitast es csak az unnepek utan jottem be dolgozni. Szombaton az asszony unszolasara felkeltem 6-kor es szobabicikliztem amig o a video-tornat csinalta. Nem esett jol, raadasul utana egesz nap olyan faradt voltam mint az oszi legy. Ugyhogy vasarnap mar nel lehetett rabeszelni. A szulinapi parti borzaszto volt, egy gyerekeknek tervezett tebolydaban tartottak, kb. 100 kulonbozo elektronikus jatekkal. Egesz ido alatt mint a radar jart a fejem, elkeseredetten probaltam a ket lanyt kovetni a tomegben, valtakozo sikerrel. Legutobb Kati vitte el a kolkoket a partira, de az egy viszonylag csendes parti volt, ugyhogy kovetkezo ket partira o megy. Az ido kellemes volt, felment 9-10 C-ra a homerseklet. Szombaton az allatketben elveztuk a jo idot, vasarnap a jatszoteren. Pentek este elvittuk a gyerekeket az Alvin es a Mokusok-ra. A ket gyerek vegigulte, kivetelesen a kicsi is vegignezte ahelyett hogy 10-percenkent vegigmaszkalta volna az egesz mozit mint legutobb. Igy jot szunyokaltam rajta, nem kellett a sorok kozott koslatni a rohogo csitri utan. Igy aztan nem tudom milyen volt de ugy sejtem nem egy Patyomkin Pancelos.


Erdekesseg: Alvin es a mokusok nem mokusok, hanem chipmunk-ok. Nem tudom mi a magyar megfeleloje a chipmunk-nak, de a mokusra csak futolag hasonlit. Ez is ragcsalo de kicsi a farka, foldbe asott lukakban lakik es csikos a hata. Fara nem maszik. Ari de nem mokus. Halad a mobil otlet valamifele tamogatas fele. Persze nem a ceg ismerte fel a zsenialitasat, hanem egy kliens, aki lehet hogy hajlando lesz finanszirozni a kivitelezest. Igen buszke lennek ha az otletemet valaki nagyban megvalositana. Szegyen, de a makosteszta nem jott ossze. Az asszonyra rajott a fozhetnek, es nem mondhatom neki hogy kosz en a meglepetes tajfoldi tokleves helyett (amit a konyha romjai alapjan nem volt egyszeru elkesziteni) inkabb egy kis makostesztat ennek. Ugyhogy tovabbra is csak szomoru szemekkel nezem a zacsko makot a konyhaszekrenyben. Gyorsjelentes: Kati ma keson jott haza (ugyeletes volt), ugyhogy meglett a makos teszta! Finom volt, bar a mak nem volt friss. Viszont rajottem hogy a fel kilo mak sok makostesztahoz eleg, egy adaghoz alig fogyott belole. A gyerekek persze meg se voltak hajlandok kostolni, igy csak en ettem. Most majd surun kell enni hogy ne avasodjon meg a felnyitott zacsko mak. Mar megint egyre rekedtebb vagyok es egyre tobbet kohogok. Raadasul ma egesz nap beszelnem kellett, tele voltam megbeszelesekkel. A csoportom nagy resze Arkansasban van, igy telefonon ertekezunk, azon meg meg hangosabban kell beszelni hogy megertsek amit a debreceni akcentussal fuszerezett repedt fazek hangomon mormogok. Nem tudom mikor maszok vegre ki ebbol a nyavajabol, de ha a kovetkezo 5 percben meggyogyulok mar az is tul keson lesz. A nagyobbik lanyom mindentol rinyal. Mostanaban kezd rajonni hogy a vilag nem csak szep es jo dolgokbol all, van mindenfele veszely. Igy naponta egy orat kell neki magyarazni hogy nincs a hazban medve, nem fog leegni a hazunk, nincs puskas ember az ajto elott es mit kell csinalni ha egy idegen beszelni akar vele. Nem konnyu... A kicsi nem rinyal (egyelore), hanem amikor a novere eppen azon remuldozott hogy medve van a szobajaban akkor felrakott a fejere egy muanyag jatekvodrot, felvett egy seprut es elindult hogy megkeresse a medvet es kipaterolja a hazbol. Legalabb vele meg nincs ilyen gond. Jovo hetvegen megyunk a hegyekbe ha minden jol megy, ott is alszunk ket ejszakat. Nem lesz remseges hideg, a tervek szerint berakjuk a lanyokat si-


iskolaba (bar nem tudom a kicsi megmarad-e, tavaly nem tette). Egy masik itt elo magyar csaladdal leszunk, meg nem siztunk egyutt, remelem nem nagyon extremek. Remelem addigra visszaszerzem a kontrollt a tudom felett es elvezni fogom. A karrierem ugy latszik tulelte a mai napot is, ma foleg eladokat meg ugyfelszolgalatos kollegakat tavolitott el a vallalati avo. Na majd legkozelebb... Egyelore visszaterhetek a torkomon es vernyomasomon valo aggodasra. Ez a szemet natha vagy mi ugy latszik eltokelte hogy letanyazik es semmivel nem lehet kiverni a tudombol. Ma este megyek kaukkfuvet venni. Nem huhogni akarok (Ês nem olvastam vissza), de beoltattad magad H1N1 ellen? Ez egy jo kerdes. En rogton rofinfluenzaval diagnosztizaltam magamat a kezdetek kezdeten, mer nagyon szarul voltam vagy 3 napig. A csaladban senki se kapta el, es en voltam az egyetlen aki nem volt beoltva. Szoval rogton erre gondoltam. Az orvos viszont allitotta hogy az nem lehet mert nem volt magas lazam. Hiaba magyaraztam neki hogy valoszinuleg azert nem volt lazam mert kilora szedtem a fajdalomcsillapitot, ami mellekhataskent lazat is csokkent, de nem hatotta meg, azt mondta hogy akkor is lett volna. Megrongeneztek ami kizarta a tudogyulladast, ugyhogy vegulis hivatalosan bronchitis volt a diagnozis. Ettol fuggetlenul szedtem Thamiflu-t (mit ad az eg volt otthon), de az meg allitolag csak akkor hat ha a legeslegelejetol szeded. Szoval a frasz se tudja. Otthon maradtam majd' 2 hetig, otthonrol dogozgattam meg volt benne par nap szabadsag is, csak januartol jottem be az irodaba. Fizikailag jol ereztem magam csak a hoangom veszett el es kohogtem idonkent. Ra ket nappal ket kollegam elkezdett kohogni meg berekedtek, de nem volt lazuk ugyhogy ha tolem kaptak el akkor ez tenyleg nem a rofinfluenza. Viszont rohadt kitarto. A gaz az hogy holnap reggel mennenk sizni es nem tudom hogy fog menni, meg mindig nem tiszta a tudom. De hat valamiben meg kell murdelni es vannak roszszabb modjai is az elpatkolasnak. És mi van a kÜhÜgÊseddel? Koszonom az erdeklodest Neked is meg Plixnek is, mar majdnem teljesen kilabaltam. Nem tudom mekkora szerepe volt ebben annak hogy a levego az


apartman-ban iszonyu szaraz volt, ha legyintettem szinte csorompolt. Ejszaka allandoan arra ebredtem hogy orrom-szam-szemem kiszaradva, nem gyoztem vizet inni (meg utana a WC-re jarni). Ennek is volt haszna mert igy ra tudtam nezni a nappaliban a kinyithato kanapen tanyazo lanyokra, akiket hol a padlon, hol egymas hegyen-hatan, de mindig takaro nelkul talaltam, es igy legalabb ketorankent par percre korrekt alvohelyzetbe hoztam oket. De leginkabb az segitett hogy fittyet hanyva az orvosi utasitasoknak elkezdtem antibiotikumot szedni. A doki a rontgen alapjan ugy itelte hogy nincs ra szukseg, de en a zsebkendoben osszegyult takony szinebol arra kovetkeztettem hogy megis kene. Talaltam a csaladi gyogyszertemetoben egy fel doboz 2004-es keltezesu penicilint, azt kezdtem el nyeldesni mint kacsa a nokedlit. Mivel mar joval tul vagyunk a lejaraton biztos ami biztos dupla adagot szedek. Amikor B. nejem felfedezte mit csinalok kis hijan gutautest kapott, de aztan inkabb a rohogogorcs mellett dontott. Felhomalyositott hogy a reg lejart gyogyszer veszelyes is lehet. Mondjuk fel is irhatott volna friss penicillint vagy valamit ami esetleg hasznalna, de annyira azert nem aggodott, igy aztan a regi drazsekon elen napok ota es mostanra mar majnem meggyogyultam. Persze Kati allitja hogy az os-penicillinnek semmi koze hozza, de hat mit tudnak az orvosok... Kezdem belatni hogy apamnak van igaza aki az on-kezelest muveszi szinten uzi. A cukorbetegseget a szigoru etrend es preciz, rendszeres inzulinadagolas helyett teljesen erzesre kezeli, ha olyanja van benyom egy kis inzulint vagy eszik egy darab csokit, es evek ota jol elvan. Allitolag az orvosa szokta kerdezni hogy mekkora dozis inzulint irjon a receptre. Valami csak megmaradt az emberben is abbol az osztonbol ami a beteg kutyakat fu-ragcsalasra keszteti, csak hallgatni kell ra. 2010. JanuĂĄr. 23 Nagy dontes elott allunk, pontosabban a nejem. A csoport amiben most dolgozik felbomloban van, es vagy a korhaz alkalmazasaba mehet - ezzel a korhazzal volt szerzodese a csoportnak - vagy sajat rendelot nyithat. Mind a ketto teljesitmenyaranyos fizetes lenne. A korhaz alkalmazasaban alacsonyabbak lennenek a koltsegek, a sajat rendloben viszont magasabbak a bevetelek. A sajat rendelobe most komolyan be kellene ruhaznunk, a korhazba nem kellene. A korhazban viszont sokkal tobbet kellene ugyelni - ejszakat es hetveget. Holnap nezunk meg egy kiado orvosi rendelot a kozelben. Az is kerdes mi lesz az amerikai egyeseguggyel, ha nem lep a torvenyhozas az orvosok marciustol 20%-al kevesebb teritest kapnak a nyugdijasok allami ellatasatol, viszont a maganbiztositok ahhoz indexaljak az o teriteseiket vagyis azok is leeshetnek 20%-al.


Na szoval fo a fejunk, de a sajat rendelo tunik most valoszinubbnek. A nagyfonokok egy csomo uj jelentest talaltak ki amiket negyedevente fognak kerni. Minden negyedev elejen mar igy is tablazatokkal almodok, ilyenkor a munkam 2/3-a jelentesek gyartasa. A hetvegen karate-edzes, szulinapi parti meg a musor. Plusz Annanak uj sibakancs kell mert a tavalyi amit most hasznal elszoritotta a labat. Jovo penteken megyunk megint sielni, gyerekek nelkul, alig varom. Ja, es a hetvegen le kene vegre szedni a karacsonyfat, mar kemenyre szaradt (de a levelei nem hullottak le). Remelem meg nyitva van az atvevo ahol a fat le lehet adni. 2010. JanuĂĄr. 25 Apa 72 eves lett. Talan a tavolsagnak koszonheto, talan massal is igy van, de az en fejemben egy bivalyeros, magabiztos, tervekkel teli 40-es ferfikent el aki mindig valamin dolgozik, valamit epit, valamit csinal. Bar mar lassabban lep es mar nem emelget konnyeden 25 kilos cementes zsakokat, ma is tervez es csinal, hol a lakas felujitasan dolgozik, hol evtizedek fegyulemlett kacatjait selejtezi ki, hol a tagabb csalad ugyes-bajos dolgait intezi, hol barati talalkozot szervez a kozepiskolai haverokkal. Kivanom hogy meg nagyon sok terve keszuljon el, meg nagyon sok dolgot intezzen el, meg sokat jatsszon az unokaival, es meg nagyon sokaig beszelgessunk jokat hetvegente. Boldog szulinapot, Apa! 2010. FebruĂĄr. 02 A gyerekekre figyelmeztetest kene ragasztani hogy karositjak az egeszseget. Szombaton a 4 eves lanyom uldozott a hazban (o volt a kaloz en meg a tunder, ami kissebb szerep- es kepzavart okozott), es egy eles kanyarban akkorat rugtam egy ebedloszek lababa hogy eltort a bal labam gyurusujja (bar nem gyakran hordok rajta gyurut). Most lila, be van dagadva es faj mint a bun. Garantaltan 6 het biceges. A jo hir hogy addig se kell szobabiciklizni. Eldolt hogy sajat rendelot inditunk. Kilepunk az alkalmazotti sorbol es tulajdonoskent masokat fogunk kizsakmanyolni (satani kacaj). Ennek a jegyeben a hetvege nagy reszeben az uzlet beinditasan dolgoztunk es alig aludtunk. Jo dolog ez a kizsakmanyolas, csak el kene odaig jutni hogy masokon gyakoroljuk a dolgot. A nagyobb lanyommal oriasi cirkusz aran sikerult bevetetni a gyogyszert igy mara nagyjabol kigyogyult a kohoges/takony szindromabol, ugyhogy elvittem


iskolaba. Jovo hetre az egesz iskolanak folyni fog az orra de hat igy szokott ez lenni. Tegnap a torott labujjammal jol belerugtam egy masik szeklabba, azota tenyleg ugy kell a nyuszitest kontrollalnom. Ha holnapra nem javul megyek a dokihoz, ezt nem lehet sokaig birni. A rendeloszervezes oriasi sebesseggel all egy helyben. Oriasi sebesseggel mert allandoan intezunk valamit, de all mert meg se a helyisegberlet, se a telefon, se semmi mas szerzodes nincs megkotve. Targyalunk, targyalunk, targyalunk. Legalabb atmentem ma reggel egy automata automoson mert a kocsi mar ugy nezett ki mint az ordog, vastagon allt rajta a sar. Most vastagon all rajta a raszaradt sampon, az oblitoprogram nem mukodott valami fenyesen. De egy is nagy javulast mutat az osszkep. Kiszortam belole nehany marek McDonalds happy meal jatekot, papirzsebkendot, lehullott etelkovuleteket es egyeb szemetet, de legkozelebb ki is kene porszivozni. A kicsi 2 centivel magasabban ul a szokasosnal az uleseben felgyulemlett morzsa miatt. Kesz vannak az europai irodak negyedeves jelentesei. Megirtam a reszletes elemzest, majdnem elsirtam magam, de nem volt mit tenni el kellett kuldeni a fonokoknek. Nem tudom mi lesz ebbol. Az amerikai jelentes se rozsas, de az EU-s tragikus. Remelem nem jellemzo az egesz EU gazdasagra. 2010. FebruĂĄr. 04 Esik a ho. A heten volt +10C, mar azt hittem itt a tavasz. En hulye. Az egyik gyerek meggyogyult, a masik elkezdett kohogni. A torott labujjamat a valtozatossag kedveert nem vertem be semmi kemenybe mar ket napja, de ma reggel zuhanyzas kozben sikerult ugy megdorgolnom hogy elmozdulhatott a csont mert megint faj mint a nyavaja. A rendelohoz megvan a helyiseg (sok ingyenes parkoloval), van telefon es fax szam, meg van alapitva a corporation, van adoszam, es van szamlazo szolgalat. Szerzodeskotes a biztositokkal folyamatban. Ha minden jol megy ma alairjuk a szerzodest a mesterrel az atalakitasokrol. A hetvegen meglesznek a nevjegykartyak es a masolo/fax/scanner/printer. Meg kell bankszamla, konyvelo, biztositasi ugynok, telefonrendszer, szamitogep-halozat, es szerzodes az alkalmazottakkal hogy vegre kezdodhessen mar az a nyuves kizsakmanyolas. El kene menni a konyvtarba par uj hangoskonyvert, elfogytak es most kinomban hireket meg valami iszonyu bargyu reggeli hahota-showt hallgatok de mar nem birom sokaig. Ezen kivul meg kene csinalni az adobevallast, beszelni a bankkal


mert a hitelkartyan van par ketes tetel, a kocsikat es a gyerekeket elvinni a garancialis szervizre, elmenni a fogaszhoz tisztitasra, a gyerekekkel kicsit tobbet tanulni, esatobbi. Jaj. De van egy nagy oka annak hogy varom a tavaszt. A gyerekeket reggel en oltoztetem. Tudod micsoda kin kave elotti aggyal, amikor az EEG-hullamaim laposabbak mint a Hortobagy, eldonteni hogy mennyi ruhat aggassak rajuk, aztan rajuk cibalni a sok goncot, vitatkozni hogy melyik pulcsi tul meleg es melyik szur, satobbi? A kicsire a kesztyut raadni akciofilm tema lehetne. Es amikor este hazaerek az asszony neha azzal fogad hogy hogy lehetett ezeket a szineket osszevalogatni, semmi nem megy semmihez. Na ilyenkor szoktam azon tunodni hogy mennyivel nyugodabb lenne az eletem ha annak idejen romai katolikus papnak megyek. Ha csak ezzel nem kene annyit foglalkoznom mar egy nagysagrenddel javulna a kozerzetem. 2010. FebruĂĄr. 09 Megvolt a nagy bejelentes az uj termekrol, meg mindig tele vagyunk meloval de mar csokken a stressz. Az elso visszajelzesek pozitivak, remeljuk sikeresek leszunk. A ceg minden eladonak aki egy honapon belul szerzodest kot ajandekba ad egy iPad-et. Ez rogton felvitte az erdeklodest a hallgatosagban. A rendeloszervezes kicsit lelassult, de ma talakozunk egy konyvelovel, holnap reggel beadjuk a banknak a hitelkerelmet, holnapra itt kell lenni a nevjegykartyaknak (bar idokozben rajottunk hogy a hatara nyomtatott egyszeusitett terkepet forditva rajzoltuk, eszak van alul). Ha minden jol megy meglesz a felszereles egy resze a het vegere. Megkotottuk a szerzodest az atalakitasokra es kivalasztottuk a fal es a szonyeg szineket. Keszul a betegeket kiertesito level. A telefon mukodik, egyelore az otthoni szamra van tovabbitva. Felszereltem otthon az uj mindentudo fax/masolo/nyomtatot, csuda jo gep, csak nagy. De ugy latszik 3 helyett csak 2 alkalmazottal indulunk, az egyik nem allt ra. Nem baj majd atcsabitjuk kesobb ha mar megy az uzlet. A labujjam meg mindig faj, de mar nem annyira mint kezdetben. Kozben lelohadt a daganat es a lila is szepen fakul, de meg egy darabig santikalni fogok. A lanyok keszulnek a Valentine napra, Anna csinalt egy dobozt amit szivekkel dekoralt, es megirta az osztalytarsainak a kis kartyakat. Csutortokon viszi az iskolaba es mindenki kirakja a dobozat, aztan egymas dobozaba bedobjak az udvozlokartyakat. Szerintem hulye szokas, egyreszt nem jelent semmit, masreszt stresszforras. Anna azon rinyal hogy hany kartyat fog kapni. Eleg konnyu kitalalni mert a szabalyok szerint mindenki mindenkinek ad kartyat. Az uj vernyomascsokkento tabletta miatt tegnapelott nem aludtam tobbet 2 oranal. Meg sose szedtem ilyet, de lassan kuszik felfele a vernyomasom ezert gondoltam jobb csinalni valamit. A gyogyszernek eddig ellentetes a hatasa a


cellal, teljesen felhuzott. Szep kis gyogyszer mondhatom. Ha most paranoias lennek azt gondolnam hogy a kormany igy akarja kinyirni a betegeket hogy oregkorukra ne kelljen kolteni a kezelesukre. Esett vagy 10 centi ho, nem a vilag vege de azert csuszosak az utak. Szomoruan nezem a hegyeket, jo lenne sielni menni de torott labujjal es ennyi meloval a nyakunkban nemigen fogunk sokat csuszkalni ebben a szezonban. Idonkent lottozunk. Szinte latom a gunyos mosolyt a Forum matekszakkoroseinek az arcan, akik erre azt gondoljak hogy a lotto onkentes ado a szamolni nem tudokon. Igazuk van, de neha meger egy dollart hogy par napig arrol almodozzon az ember hogy milyen lenne megnyerni a fonyeremenyt es magunk mogott hagyni a hetkoznapok nyuget-bajat. A lottot itt Powerball-nak hivjak es nagyjabol a 6-os lottonak felel meg, es a meretei miatt neha oriasira duzzad a nyeremeny. Szombaton a bevasarlasbol kifele csoszogva lattam hogy ki van irva: 140 millio dollar a fonyeremeny. De mivel fajt a labam meg faradt voltam, nem akartam megallni a kijarat melletti pultnal szelvenyt kitolteni. Csakhogy a nagyobbik lanyomnak egyszer azt mondtuk hogy ha kivalasztja a nyero szamokat annyi jatekot kap amennyit akar, es ezert ilyenkor intenziv lobbizasba kezd hogy hadd toltson ki egy szelvenyt. Meg egyszer a 140 millios feliratra neztem aztan mondtam hogy menjel kislanyom, toltsd ki. A szelvenyt zsebre vagtam es hazamentunk. Tegnap este megint beugrottam a boltba mert fogytan volt a tej, es kifele menet meglattam a tablat: a fonyeremeny 20 millio. Vagyis valaki megnyerte a fonyeremenyt a hetvegen. Hirtelen elkezdett bennem bizseregni hogy hatha... Elkezdtem keresni a szelvenyt de nem talaltam se a penztarcamban, se a zsebeimben. Hazamentem, utkozben arra gondolva mi lenne a csalad reakcioja ha bejelentenem hogy nyertunk 140 milliot... Otthon elkezdtem keresni a nadragzsebeimben meg minden olyan helyen ahova elrakhattuk, de nem talaltam sehol. De egyre erosebb lett bennem az erzes hogy meg kell talalni mert hatha... Feloras intenziv de eredmenytelen kutatas utan elkezdtem azon gondolkodni hogy szetturom a kukat, biztos kidobtam a zsebemben levo papirzsepikkel, es meg kell talalni mielott reggel elviszik a szemetet. De elotte leultem megnezni mik voltak a nyero szamok. A powerball (a 6. szam) a 4-es volt. Tisztan emlekeztem hogy Anna a 16-ot valasztotta a szelvenyen. Egy pillanatig meg ott ultem, azon tunodve hogy mi lett volna ha a 16-ost huztak volna ki a powerball-nak, aztan csondben elkezdtem kitolteni a rendelohoz igenyelt bankhitel formanyomtatvanyat. De az az ora izgalom ami a bolttol idaig tartott, boven megert egy dollart.


2010. FebruĂĄr. 12 Tegnap bementem az idosebb lanyom iskolajaba, a Valentin-napi unnepsegre. Hiba volt, a dolgot nem szerveztek meg tul jol, a szulok a fal mellett alldogaltak mikozben a gyerekek a padokban rajzoltak. Nem mondom hogy nem orulok ha latom Annat az iskolaban, de ezert kar volt egy orat utazni oda-vissza. Az osztalyban mindenki kirakta a feldiszitett dobozat amibe egymasnak irt kis kartyakat dobaltak. Igen am csakhogy most dobbentem ra hogy a legtobb szulo a kartyakra egy kis szelet csokit vagy nyalokat vagy egy szem cukrot ragasztott. Mi nem ragasztottunk ra semmit es most nem tudom hogy szegyelljem magam vagy sem. Szinte mindenki mas ragasztott valamit a kartyara, vagyis kilogtunk, ugyanakkor nem orulok neki hogy cukorkakat osztogatnak egymasnak a gyerekek, nem egeszseges, es feleslegesnek tartom. Meg nem tudom mit csinalunk jovore. A kicsi ovijaban nincs Valentin-napi unnepseg, amivel nem lenne sok bajom ha nem latna a noverenek az izgalmat meg keszulodeset, es nem latna a doboznyi kartyat a rajuk ragasztott csokival. Szerencsere a novere adott neki a csokikbol de igy is attol tartok hogy ugy erzi hogy a novere kapott valamit ami neki nem jar. Tegnap este lukat beszelt a hasamba a telefonos pasi az uj rendeloben, de ugy nez ki sikerult kialkudni vele egy jo arat a telefonrendszer felszerelesere. A nejem ki van keszulve a partnereivel valo egyezkedestol, szegenyt nagyon megviseli erzelmileg a dolog. A harom mostani partnerebol ketto ra haragszik, holott o semmiben nem tehet a kozos rendelo felbomlasarol, o nem is volt tulajdonos tehat dontesi lehetosege se volt. Megis ra haragszanak mert nekik az lett volna jobb ha elfogadja a korhaz ajanlatat hogy oda menjen dolgozni. Igen am de senki nem segitett kozuluk a targyalasokban a korhazzal, semmit nem ajanlottak, meg meg se kertek hogy legyen szives fogadja mar el az ajanlatot. Egyszeruen csak elvartak mert nekik az lett volna anyagilag elonyosebb. Es most hogy nem igy dontott, morcosak ra es igyekszenek betartani ahol tudnak. A tanulsag hogy attol hogy valaki orvos nem feltetlenul intelligens. 2010. FebruĂĄr. 15 A hetvege kifarasztott. Szombaton boritekot cimkeztunk - ki kell ertesinteni vagy 1500 beteget az uj rendelorol es tul soherek vagyunk ahhoz hogy fizessunk a munkaert. Erdekes volt, bevallom azon tunodtem hogy ha ilyen tipusu repetitiv munkat kene vegeznem mennyi ido utan lennek ongyilkos. Segit ha kozben lehet radiot hallgatni meg beszelgetni, de egy munkahelyen nem biztos hogy megengedik.


Vasarnap az idosebb lanyomat es a baratnojet elvittem moziba. Megneztuk a Fogtundert - valami gyalazatosan rossz film meg gyerekfilm mercevel nezve is, de a lanyok nem zugolodtak. Ok szerencsere arra a par gyenge poenra koncentraltak ami a 7-eves korosztalynal megy, es igy utolag jonak minositettek a filmet. Persze ebbe az is belejatszott hogy nagy elmeny volt maga az hogy ok ketten (meg a sofor) mentek moziba. Mozi utan meg egy fagyira is elvittem oket, bar szombat este esett 10 centi ho es kora delutan -4C volt kint, de a mozi mellett van egy jo fagyizo es gondoltam ott kielemzik a filmet. Ehelyett az lett a tema hogy hol legyen a kovetkezo szulinapi buli. Rovid vita utan megegyeztek abban hogy egy szepseg-szalonban lesz ahol kicicomazzak oket, es csak lanyokat hivnak meg. En hulye bedobtam hogy hivjak meg a fiukat is, azoknak is csinalnak valami jo frizurat, es erre a szemem elott a ket aranyos, szende 7-eves kislany atvaltozott tuzet fuvo demonna. A kovetkezo fel oraban az volt a tema hogy a fiukat hogy kotozik le a szekhez, mivel tapasztjak be a szajukat es hogyan kinozzak meg oket. A kinok kozott eleinte csak szemfestes meg puder szerepelt, de hamarosan elokerultek a kemenyebb modszerek is (tull-szoknya, ekszerek) es hogy mit csinalnak veluk ha ellenallnak. Nem akarok nagyon alpari lenni ugyhogy maradjunk annyiban hogy a farbarugas csak kellemes nyitany. Nem gondoltam hogy ket kiscsaj fejebol ilyen dolgok pattannak ki pillanatok alatt. Irtam a banknak egy uzleti tervet hogy kapjunk hitelt a rendelohoz. Jo trukk volt - a bankos pasi a kezembe nyomott egy 4-oldalas papirt hogy ezt toltsuk ki, nem kell semmi mas hozza. Aztan csutortokon kiderult hogy kell ez is meg az is meg amaz is. Nem lett jobb velemenyem a penzugyi szakmarol. Az ember hamar rajon hogy a komoly es professzionalis maz alatt baromi jol fizetett, oltonyos lokupecek lapulnak. Hogy mit vartam? Elso korben azt gondoltam hogy amit a bankar mond - hogy nem kell semmi mas dokumentum a kitoltott kerelmen kivul - biztos igaz. Ez persze naivitas volt, vegulis bankarrol ilyesmit nem feltetelez normalis ember, plane 2010-ben. A hitelkepesseget az engedelyunkkel maguktol leellenorizhettek volna, mindenfele dokumentum nelkul. De en is meglepodtem, ra is kerdeztem hogy biztosan nem kell semmi anyag? A valasz az volt hogy nem kell. Ez persze azert volt a valasz mert tudta a pasi hogy egy masik bankkal is targyalunk, es azt akarta hogy naluk adjuk be a kerelmet eloszor. Tudta o hogy kell mas anyag, de ezzel akarta biztositani hogy beadom a kerelmet amihez kesobb kerhetnek mindenfelet. A kesedelem amit ezzel okozott neki nem faj, az meg hogy mi elvesztunk par napot az neki nem szamit. Innen jon az oltonyos lokupec minosites.


Hogy mi a fedezet? Egyreszt a nejem meg ket hetig dolgozik a regi munkahelyen, ahonnan meg jelentos kinnlevosege van es a kovetkezo 3 honapban kapja az onnan beszedett penzt. Marciusban meg megnyitja a rendelojet. A rendelonek van felszerelese, vagyona, meg van penz amit mi teszunk bele, meg van ugye Accounts Receivable (koveteles). Es mivel a ceg PLLC, a sajat vagyonunkkal is felelunk a hitelert. Ezek mind fedezetkent szolgalnak, ezeket felsoroltuk es beirtuk az eredeti jelentkezesbe. 2010. FebruĂĄr. 22 Meg 10 centi ho es ordito hideg. Ma reggel -12 C-ot mutatott a kocsi kulso homeroje, es altalaban felesaccol a valosagos homersekletnek 3-4 C-al. Tele a tokom a tellel, plane igy hogy nem sieltem hetek ota. Legalabb a butykom gyogyul, most mar csak delutan santitok amikor a labamnak elege volt a lefele logasbol. Meg 1-2 het es mehetk ujra - ha lesz ra ido meg penz. Penz mar lehet hogy lesz, a bank szolt hogy jovahagytak a forgohitel-kerelmet. Mennek az atalakitasi munkak a rendeloben. Szerencsere penteken beneztunk, az uj falakat persze rossz helyre kezdtek epiteni. Szerencsere az itteni divat szerint egy aluminium vazat raktak eloszor fel amire kesobb jon a farostlemez boritas, es meg konnyen odebb rakhato az egesz. Mondjuk halali latni hogy csinaljak a falakat, fraszos leszek nekidolni, nem nez ki valami szilardnak. Anna pentek este egy baratnojevel (meg a szuleivel) volt egy jatekteremben, eloszor "adtuk oda" masoknak ugy hogy nem valakinek a hazaban voltak. Fraszos is voltam, 15 perccel a megbeszelt ido utan jottek meg es az alatt a 15 perc alatt en vagy otszor meghaltam, nem konnyu az ilyesmit megszokni. Szombaton egy jatszohazban voltunk a gyerekekkel, tomve volt, ebben a hidegben mindenki benti helyekre viszi tombolni a kolykoket. Vasarnap kulon program volt, Anna furdobe akart menni ugyhogy Kati elvitte, Emmy viszont az oceaniarumba akart menni ugyhogy oda en mentem. Kimerito volt mind a ketto. Anna raadasul vegigrinyalta az egesz hetveget. Penteken az ebedloben a felugyelo tanar raszolt mert beszelt amikor nem volt szabad (nem akarmilyen szabalyok lehetnek), es azt mondta forditsa meg a kartyajat az osztalyteremben. Ez a kartyaforditas itteni szokas, mindenkinek van egy kartyaja es aki valami rosszat csinalt annak aznapra megforditjak a kartyajat ami amolyan feketepontot jelent de nincs mas kovetkezmenye. Anna nem foditotta meg a kartyajat amikor visszament az osztalyba mert retteg attol hogy o rossz gyereknek legyen elkonyvelve, es otthon elmondta nekunk. Mondtuk hogy koszonjuk hogy el-


mondta, de szot kell fogadni a tanaroknak es hetfon meg kell forditania a kartyat. Emiatt egesz hetvegen ideges volt, nem akart iskolaba menni, stb. Hiaba gyozkodtuk hogy semmi problema, nem haragszunk ra, nem lesz semmi baja, pszichikailag nagyon megviselte a dolog. Kivancsi vagyok vegul megforditottae a kartyat. Az elet nem egyszeru mar 7 eves korban sem... 2010. FebruĂĄr. 23 Anyosom karambolozott. A sztereotipiaktol elteroen nem orulok a dolognak, egyreszt mert szeretem az anyosom, nagyon aranyos, fantasztikusan foz es isteni humorerzeke van. Masreszt nem is nagyon lenne miert mert csak kicsit karambolozott, semmi baja nem lett. Az o hibaja volt, a havas uton fekeztek elotte, o is fekezett de nem tudott megallni es belekoccant az elotte allo kocsiba. Anyosom szerint nem mukodott a fek, de lehet hogy csak a blokkolasgatlo kotyogott kozbe. Ha Toyotaja lenne most vedekezhetne azzal hogy masnak se fogott, de Renault-ja van ami nem keveredett mostanaban ilyen botranyba, amugy is mindenki tudja rola hogy szar es ezert nem csinalnak belole dramat ha valami nem mukodik rajta. Az elotte levo kocsiban ulo holgy (aki az elozo nap hozta ki a szervizbol a kocsijat mert egy honapja hatulrol belementek es ki kellett kalapalni) nem volt bekotve es lefejelte a kormanyt, szegenynek elindult az orra vere. Mivel hogy folyt a patak ver, kiszallt mindenfele hatosag szemrevetelezes celjabol, plusz kijott a helyi ujsag riportere aki megrazo kepeket csinalt a veszt villogo Renault motorhaztetejen levo horpadasrol, nagyjabol 30 szogbol. De hogy biztosra menjenek vidot is csinaltak amin villog a kocsin minden letezo index es lathato egy horpadas a motorhazteton. A modern technikanak hala megtekintettuk az audiovizualis tenyalladekot a HAON honlapjan, lebeszeltuk a dolgot anyosekkal telefonon, aztan mar-mar napirendre tertunk a dolog felett. Igen am de tegnap hivnak anyosomek, mondjak hogy anyosom ellen buntetoeljaras indult gondatlansagbol elkovetett orrgyilkossag vagy mi a szosz miatt. Ennek jegyeben be kellett mennie a rendorsegre, ahol annak rendje es modja szerint lefotoztak, ujjlenyomatot vettek tole, meg ugy altalaban mindent megcsinaltak amit a kozveszelyes bunozokkel szokas, csak a vegen hazamehetett. Mint kiderult nem az orrverzos holgy inditott ellene eljarast, hanem a rendorseg. Sot, a rendorseg az orrverzos holgy ellen is eljarast inditott, mer' nem volt bekapcsolva a biztonsagi ove es veszelyeztette a sajat orra testi epseget, ugyhogy ot is lefenykepeztek meg ujjlenyomatoztak. Ki lett tuzve a birosagi targyalas idopontja meg minden, anyosomek fogadtak fiskalist, aki potom par tizezer forintert elmondta hogy a targyalas elott meg lehet az ugyeszseggel allapodni es nemi penzmag letetele elleneben nem kell targyalasra menni, ami jo lenne mert az minimum 2 ev es tobb szazezer forint


kiadas. Most itt tartanak, probalnak az ugyeszseggel egyezkedni hogy ugyan hadd fizethessenek mar egy kis penzt. Anyosom mindenesetre teljesen holtra van valva, retteg hogy mi lesz ebbol. Nem mer autoba ulni mert attol fel megint valami bajt csinal. Hat szoval azon merengtem hogy ha olyan tulterheltek az ugyeszsegek meg a birosagok, akkor mi a lotusz faktusznak kell egy kis balesetbol ekkora cecot csinalni. Csinalja maganak az allami gepezet a munkat hogy igazoljak a fontossagukat? Az ugyvedek fizetnek az ilyesmiert hogy legyen munkajuk? Vagy mi folyik itt? 2010. FebruĂĄr. 24 Tegnap egy tolunk nem tul messze levo iskolaban egy barom puskaval lelott ket diakot. Nem artottak neki semmit, csak eppen olyanja volt, valoszinuleg bekabitozott. A ket diak - egy 7.-es lany es egy 8.-os fiu - tuleltek, valoszinuleg nem lesz nagyobb bajuk fizikailag. A pasit ujratoltes kozben egy tanar a foldre teperte, aztan tobben jottek, elszedtek a fegyvert es lefogtak a pofat amig a rendorok odaertek. Mar tobbszor ult bortonben - foleg eroszakos buncselekmenyek miatt. Remelem tobbet nem engedik ki. Az iskolaban mar volt egy halalos lovoldozes 82-ben, akkor egy diak lotte le egy tarsat. Az iskola par percre van a Columbine gimnaziumtol. Jo kis kornyek... Ma persze az egesz kornyek ezzel a hirrel volt tele. Az iskolakorzet 3 uzenetet hagyott a telefonon, e-mail-ek jottek, a tanarok beszelnek a gyerekekkel az iskolakban. Annaval beszeltunk a dologrol, egyelore eleg lazan veszi, ismetelgeti amiket probalunk a fejebe verni hogy idegenektol ne fogadjon el semmit, ne menjen veluk, satobbi. Meg macsoskodik hogy o hogy rugna farba a puskas bacsit. Mi persze rettegunk hogy mi tortenhet a gyerekekkel amikor nem vagyunk veluk. Ma reggel nem szivesen tettem le a lanyokat az iskolaban. De reggel minden iskola elott rendorauto allt, gondolom igy akarjak megakadalyozni hogy a hirektol felbuzdulva valaki mas is lovoldozni kezdjen. Az irodaban haladnak az atalakitasi munkak, allnak a falak, egesz jol nez ki. Tozser, igazad van, gipszkartonbol van fal, nem farostbol. Ennyit ertek hozza. Tegnap este beneztunk, legnagyobb meglepetesemre a faxon egy oneletraz volt egy novertol aki munkat keres. Honnan tudhatta meg az uj fax szamunkat? Mindenesetre ugyes (bar momentan nem keresunk novert). Keszulunk a nagy postazasra - ki akarunk kuldeni 1200 levelet a betegeknek. A levelek ki vannak nyomtatva, a boritekok megcimezve, de rajottunk hogy kezzel levelet hajtogatni nagyon sok ido lenne. Viszont olcson megcsinaljak geppel. A rendelo koruli munkak miatt le kellett mondanom egy europai utat. A ceg kuldott volna, 2 het alatt vegig kellett volna latogatni az osszes ottani irodat


hogy a kovetkezo uzleti evre szolo terveket osszehangoljuk. London, Parizs, Amsterdam, Hamburg, Krakko, es a vegen meg haza is ruccanhattam volna 2 napra. Igy mast kuldenek, de remelem lesz meg ilyen alkalom. De segiteni kell, Kati igy is alig alszik, a regi munkahelyen ez az utolso het es tele van betegekkel, es nagyon surget az ido sok mindennel, es a gyerekekkel is foglalkozni kell neha... Lesz alkalmazott hetfotol, meghozza ketto is. Ismerjuk mind a kettot, Kati evek ota dolgozik veluk, es egyelore halasak hogy lesz munkahelyuk. Persze ez nagyon gyorsan valtozhat... Az ugyvedekkel kapcsolatban nincsenek jo tapasztalataim. Van egy ugyved akivel dolgozunk, a pasi idonkent felhiv hogy "beszelgessunk" hogy all az uzlet, aztan kiszamlazza a beszelgetest orankent 200 dollarjaval. Most mar nem vesszuk fel a telefont ha hiv. Probalunk valami mast keresni, akkor szempont lesz hogy legyen gyakorlata a munkaugyben. Tudom hogy nagyon sok buktato van, fraszosak is vagyunk, sokszor bennink van hogy inkabb el kellett volna fogadni a korhaz ajanlatat, nekik vannak jol fizetett ugyvedjeik meg minden. De remelem elkeruljuk a nagy gondokat. Veguils egy kis ceget talan kevesbe talalnak nyalcsorgato celpontnak az ugyvedek. Kicsit melegszik az ido, nem banom mert az elmult napokban nagyon hideg volt. Viszont a hegyek gyonyoruek, havasak es fennsegesek. Munkaba menetjovet a hegylanccal parhuzamosan jarok, es vegig gyonyorkodom bennuk. Ma reggel a kelo nap fenyeben rozsaszinuek voltak, lenyugozo volt. 2010. FebruĂĄr. 25 Csak hogy ne remenykedjek a tavaszban, ma este jon az ujabb hovihar. Az utakon akkora katyuk lettek az elmult 2 hetben hogy csuda. Eddig kitartottak, de az elmult hetekben olyan homersekletingadozaok voltak, meg olvado es lefagyo ho, hogy hirtelen az utak szlalompalyakka valtak, akkora kraterekkel hogy felo ha beleesik a kocsi daruval kell kiemelni. Tegnap estefele becsengetett egy tetofedo ceg embere hogy nem akarjuk-e hogy megnezze a tetot mert a szel meg az oszi jegesok sok szomszed tetejet tonkretettek. Valoban tobb szomszednal csereltek tetot az elmult honapokban, ugyhogy mondtam menjen nezze meg. Fel ora maszkalas utan lejott es mutatott egy csomo fotot amit fenn csinalt, szerinte a szel levitt tobb darabot a tetobol, es rengeteg jeg-utotte serules van. A problemakat demonstralando telefirkalta a tetot kretaval, most ugy nez ki mintha a 4 eves lanyom jart volna fenn. Allitja hogy a biztositonk kifizet egy uj tetot, ugyhogy ma bejelentettem a kart. Meglatjuk mi lesz.


A biztosito nem fizet. A karbecslo szerint a tetonk ereje teljeben van, igy a tetofedos pasi lelombozodva elbucsuzott. Pedig eleg sokaig fenn maszkaltak egyutt a teton, gondolom lett volna ideje a tetofedosnek egy kis szemelyes osztonzot a karbecslo zsebebe csusztatni. A karbecslot latva el tudom kepzelni hogy idonkent elofordul az ilyesmi. Nem tudom mit fiet a biztosito a faszinak de azt ketlem hogy a Cadillac teherautot, a szolraiumot, a Ray Ban napszemuveget meg a meno REI ruhakat abbol finanszirozna. De vagy mar felvett a honapban annyi penzt amennyi nem szurja a biztosito szemet, vagy csak az en rossz majam kepzeli hogy megvesztegetheto a pasi, vagy a tetofedo nem volt eleg bokezu. A nagyfonok rendelt egy uj elemzest, ugyhogy most megint napokra Tablazatisztanba vagyok szamuzve. Sajnos a magyarokrol az a sztereotipia el hogy jo matekosok. Ram ez meg mersekelt formaban se ervenyes de ennek ellenere mindenutt - egyetemtol a munkahelyekig - automatikusan szamolomuveszkent tartottak nyilvan. Ha tudnak mekkora kin nekem egy reszletes penzugyi elemzes elkeszitese... 2010. MĂĄrcius. 04 Uzi? Szuzanyam, aknazarat ne telepitsek? Ami ertek lesz a rendeloben azt inkabb vigye el az akinel fegyver van, az hianyzik hogy elkezdjenek lovoldozni. Ezek a rabicfalak (bocs, gipszkarton) elozekenyen atengedik a golyokat, meg az hianyzik hogy valakit veleltlenul eltalaljanak. Asszonypajtas nem ekszerezo tipus, meg az egyszeru vekonyka arany jegygyurujet se hordja mert zavarja a munkaban. Amikor Anna szuletett kapott egy gyemantgyurut (megerdemelte, nagyon megszenvedett szegeny), azt hiszem azota ketszer volt rajta. Fel hogy elhagyja. Nosulni tudni kell... A, nincs naluk semmi narkotikum, legfeljebb felirhatnak. De Kati nagyon utal narkot felirni, egyreszt nem akarja hogy a kornyek osszes drogosa hozza jarjon anyagert, masreszt tobb a veszelye mint a haszna. Meg marihuanat se ir fel, pedig Coloradoban legalis, es mar egy csomo cikket olvastam ami az egekbe meltatja hogy milyen hasznos. Ami van az meg annyira kis mennyiseg es specializalt gyogyszer hogy nem sok utcai erteke lehet. Gyakorlatilag csak annyi gyogyszert tartanak amit az orvoslatogatok otthagynak, 3-4 napi dozis a leggyakrabban hasznalt gyogyszerekbol. Szegeny edesanyam a 90-es evek elejen korzeti orvos volt Debrecen egy eleg kemeny kulteruleten, a rendelojet rendszeresen felevente feltortek. Megvolt a


betorok rutinja, eloszor az elelmiszerboltot, aztan a rendelot, aztan az oregek otthonat. Ha betortek az elelmiszerboltba akkor szinte napra tudni lehetett hogy mikor jon a rendelo. Csak a rendoroknek nem tunt fel a dolog, ok csak akkor jottek ki amikor mar megvolt a betores. Vittek ami ertekesnek tunt, ez altalaban a szamitogep volt. Akkoriban mar kotelezo volt szamitogepnek lenni a haziorvosoknal, de meg nem volt kotelezo hasznalni, ugyhogy edesanyam viragallvanynak hasznalta. A kepernyot felig eltakarta a szep himzett futo amin a vaza allt. Amikor elvittek a biztosito fizetett, o meg vett egy uj viragallvanyt. Az elmult 2 es fel evben amiota itt lakunk osszesen egy fegyveres rablas tortent a kornyeken, az egy bank volt. (A varos negyedevente kikuld egy ujsagot amiben benne vannak a varosban elkovetett buncselekmenyek, onnan tudom.) Ott se lott senki, atadtak a penzt, a bankrablo tavozott, civilizalt tranzakcio volt. A bankrablot elkaptak ket het mulva egy masik varosban szinten bankrablas kozben, de ott se volt lovodozes. Pont egy ideggyogyaszati rendeloben kellene veres leszamolasra keszulni? 2010. MĂĄrcius. 09 Kemeny hetvege volt, jo volt az ido ugyhogy kint toltottuk a nagy reszet. Park, allatkert, udvar, lenyeg az hogy a teli tespedesben elrenyhult testem harsanyan tiltakozott, csak ma reggel nyugodott meg amikor lehuppantam az irodaban a szekemre. Ritkan fordul elo de tegnap este a ket gyerek kerte hogy fektessuk le oket aludni. A rendelo szepen alakul, ki van festve, leraktak az uj padloszonyeget, meg ki kell takaritani es lehet bekoltozni. A nagyfonoknek penteken elkuldtem a specialis elemzest amit kert, persze vasarnap visszakuldte egy csomo kerdessel es kert egy rakas kiegeszitest. Ez is kezd egy soha-be-nem-fejezodo feladatta valni, amikor addig kell ujabb es ujabb variaciokat kesziteni amig a nagyfonok el nem felejti minek is kellett neki ez az egesz, es tobb heti hajtepessel terhes melo utan egyszeruen feledesbe merul. Mindegy, amig fizetnek erte... Ha minden igaz a honap vegen osszejon az egesz munkacsoport, Little Rockban. Ez nagy dolog mert a ceg borzaszto soher amikor utazasrol van szo. Azota nem voltam ott amiota a koltozeskor kivontattam a varosbol a felesegem kocsijat az enyemmel es elindultam az 1600 km-es nagy nyugati vandorlasnak a vegelathatatlan prerin keresztul. (A felesegem es a gyerekek repulovel jottek.) Jo lesz ujra latni a kollegakat, Little Rock-ot es a regi baratokat. Kivancsi vagyok megmaradtak-e az azaleak amiket egy het keserves munkaval ultettem a regi


hazunk ele. A haz a 60-as evek elejen epult, es valoszinuleg akkor ultettek ele az idokozben elkanaszodott viragbokrokat amiket csakannyal es machate-vel irtottam ki a betonkemeny foldbol, a helyukre pedig ude friss bokrokat telepitettem. Kurva buszke voltam magamra a vegen, de ez ket honappal az eladas elott tortent igy nem tudom mennyire volt tartos a siker. Ha minden jol megy most kiderul. Penteken es ma a nap nagy reszeben a szamitogepemmel kinlodtam. A ceg most allt at a Microsodt Office 2007-re (ilyen modernek vagyunk). Igenam csakhogy ennek a programnak tobb hely kell, az en laptop-omnak meg csak 40 gigas a memoriaja, es ebbol 37 mar foglalt volt, ami mindenfele gondokhoz vezetett. Mondtam a fonoknek hogy minek kinlodni, a gepem muzeumi darab, legalabb 5 eves, vegyunk egy ujat. Most vettunk a felesegemnek uj laptop-ot 550 dolcsiert, akkora kepernyoje van mint az olajto es egy teras a memoriaja, es akkor ujabb 5 evre meg van oldva a dolog. De nem lehet, nehez idoket elunk, gondolom az se biztos hogy egy honap mulva meg itt leszek (oszinten szolva en se bannam ha nem kene itt galyazni, csak ugye a mocsok penz...). Igy aztan ket napot azzal toltottem hogy nagy adatirtast rendeztem, ujrainstallaltam az Office-t es mindenfele ordoguzessel kiirtottam a hottentotta hibauzeneteket amik allandoan a kepernyot tartkitottak. Optimalis esetben az ilyesmit az irodai szamitogep-buvesz csinalna, de a mienk annyira hasznalhatatlan hogy Kafka konyvet irt volna rola ha ismeri, most is ult egy darabig a gep elott aztan kijelentette hogy nem tudja mi baja van. Kosz, most mar ketten vagyunk igy a dologgal, csak engem nem ezert tartanak. Igy aztan en, a mosdatlan felhasznalo alltam neki szamitogepet javitani a siker halvany remenyeben. Bar az 550 dollart megkozelito erteku munkaido ment el ra, talan most mar rendben fog mukodni a ketyere, igaz most honapokig nem fogok talalni olyan file-okat amikre szuksegem lenne. De szerencsere ugyis a jovo evi terven dolgoztam volna a ket napban, es ma delutan kozoltek hogy a tervszamok valtoznak es ujra kell irni a terveket, ugyhogy osszessegeben nem mondhatom hogy az elveszett idot hasznos dolgokkal toltottem volna. Ilyenkor huledezek azon hogy hogy lehet hogy ez a rendszer megverte a szocializmust?

2010. MĂĄrcius. 12 Meglepetesre a szamitogepem nagyon frankon mukodik, pl. gyorsabban be- es kikapcsol mint ezelott. Mara eltunt minden hibauzenet, meg azok is amik az Office 2007 telepitese elott megjelentek a bekapcsolaskor. Lehet hogy palyat tevesztettem? Szegeny Annaban bujkal valami virus. Az elmult 2 napban volt egy kis hoemelkedese, hanyt egy kicsit, a feje is fajt egy kicsit. De nem igazan beteg,


csak kehes. Ma otthon tartottuk. Ez Emmynek nagyon rosszul esett, nem ertette hogy hogy lehet hogy neki oviba kell menni Anna meg otthon marad. De valahogy betuszkoltam a kocsiba. A rendeloben befejeztek az atalakitasokat, meg par aprosag hianyzik. A telefon be van szerelve, kedden jonnek a szamitogeprendszert berakni. A hetvegen berendezzuk amennyire tudjuk. Meg kepeket kell venni a falra meg hasonlo marhasagok. A holnapot kivettem szabadsagnak. Reggel Katinak segitek, aztan felugrok a hegyekbe sielni par orat ha minden jol megy. Mar alig varom, ket honapja nem sieltem. A tel kozepen. Akkor minek szivok itt ebben a hidegben? Tegnap megint lehult az ido es egy pici ho is esett, bar inkabb csak mutatoba. Kene mar egy igazi szabadsag, egy hetre elmenni valahova, jo melegbe lehetoleg. De nemigen lesz belole semmi legalabb az oszig. A gyerekeket elore sajnalom, nincs a nyarra tervezve semmi csaladi nyaralas, otthon fognak kushadni majdnem 3 honapig. Megprobaljuk beiratni oket nehany helyi nyari foglalkozasra. Anna meg akar tanulni teniszezni, Emmyt meg zenere kene beiratni mert szenzacios jo erzeke van hozza. Annanak meg uszni is meg kell tanulni, tavaly eljart egy uszotanarhoz akinek mondtam hogy csak tanitsa meg a gyereket melluszasban uszni, ugy hogy a feje kinn van a vizbol, nem kell gyorsuszas, nem kell hatuszas. Persze hogy mind a harmat egyszerre allt neki tanitani, merhogy azt ugy kell, o tudja, o profi, de nyugodjunk meg mert Annanak kivalo erzeke van az uszashoz es ripsz-ropsz ugy fog hasitani a vizben mint a sello. Aztan 12 uszolecke utan a gyerek meg mindig nem tudott 3 meternel tobbet uszni. Akkor bejelentette a tanarneni hogy neki nincs kedve tovabb uszast tanitani, igy abbamaradtak az orak. Azt hittem megut a guta. Iden be kell fejezni a dolgot, 7 evesen mar illik uszni tudni. Bicajozni is meg kene Annat tanitani a tavasszal, tavaly megprobaltam de nem jott ossze a dolog. Valoszinuleg en vagyok anti-talentum, nekem ugy remlik hogy apam 2 ora leforgasa alatt megtanitott bicajozni, igaz nagy ara volt. A faluban ahol laktunk a foutcan tanultam a kerekparozas tudomanyat (az volt az egyetlen aszfaltozott ut de anno meg nem volt forgalom rajta). Apa hatulrol fogta a bicaj uleset, es szaladt utanam. Vagy ket ora fel-ala karikazas utan egyszer csak egy kapubol kirontott egy mocskos szoru kis korcskutya, horgo-nyalas ugatassal jelezve a szandekat hogy felfal. En remulten hatraneztem es akkor lattam hogy Apa 20 meterrel mogottem all, a jelek szerint eppen megtanultam magamtol biciklizni, bar ennek pillanatnyilag nem igazan tudtam orulni. A tenyalladektol panikba esve akkorat estem mint a tozsdeindex. Szerencsere a bicaj felcsapodo hatso kereke orrba nyomta a harcias blokit ami visszarohant a


kapu oltalmaba, es meg beszereztem egy tenyernyi plezurt a jobb terdemre. Viszont onnantol tudtam biciklizni.

Egy meglevo orvosi irodat vettunk at, csak nekunk nem kellett akkora hely ezert le kellett valasztani egy reszet. A telefon es szamitogep halozat (vezetekek), vizvezetekek, stb. mind benn voltak, minimalis atalakitast kellett csinalni. Egy mosdokagylot odebbraktak par meterrel, es kialakitottak plusz egy telefoncsatlakozast. Terv nem kellett mert nem kellett semmilyen nagyobb rendszert (futes, elektromos, stb) atalakitani. Igy olcson es gyorsan megcsinaltak amit kellett, ma mar hordjuk befele a cuccokat. Szerdara gyakorlatilag minden kesz lesz, ugy nez ki jovo csutortokon es penteken mar latni is fognak nehany surgos esetet, bar hivatalosan csak hetfohoz egy hetre nyit a rendelo. Izgi. Na megyek is pakolni. Mert mire jo a ferfiember - peldaul trogerolasra. 2010. MĂĄrcius. 15 A sielesbol persze nem lett semmi. Reggel Kati a kezembe nyomott egy listat hogy mielott felmegyek a hegyekbe, ezeket intezzem el. Mit mondjak, meg ma se voltam teljesen kesz a listaval. Pentek reggel egy hasznalt orvosi felszerelessel kereskedo cegnel kezdtunk. A ceghez csak elozetes bejelentkezes alapjan lehet bejutni. Asszonypajtasnak kb. tizedszeri probalkozasra sikerult elerni hogy visszahivjanak, igy sikerult megallapodni egy idopontrol. A ceg Denvernek egy igen lepuki reszen van, egy 70-es evekben epult nagy raktarepuletben amit tobb ceg berel. OK, nem volt rossz otlet ide elkiserni Katit, legalabb a legnagyobb celpontnak jo voltam ha lovoldozesre kerult volna sor (nem kerult). A raktarepulet maga eleg szurrealis volt, valamikor jobb cegeknek szanhattak mert az epulet kozepen irodakat alakitottak ki, aranylag igenyesen. Csak kong az uressegtol az egesz. Az egyik irodaban plafonig egymasra halmozott tobb szaz butor es orvosi eszkoz mogott rabukkantunk a tulajdonosra, egy 30-as eveit taposo szimpatikus holgyre. A holgy mutatott par vizsgaloasztalt amik elfogadhato allapotban voltak, es potom aron meg lehetett venni oket. Nekunk meg nagyon kellett volna par irattarto szekreny, ezert a holgy atvitt minket az epulet hatuljaban talalhato tovabbi raktarhelyisegukbe, ahol iszonyatos kuplerajban tobb ezerre rugo szajre van felhalmozva. A dzsumbujban osregi Harley motorkerekpartol kezdve (mindent ami muanyag leragtak rola az egerek), lepukkant jatekautomatakon at, irodafalra valo festmenyekig minden megtalalhato volt, csak megfelelo iratszekreny nem. De megigerte hogy szerez hetfore azt is. Minenesetre amig ott voltunk kivalasztottunk par festmenyt, szeket, szemetesvodrot es mas kelleket, majd a tulaj rovid ideig alkudott magaval (mi nem szoltunk bele) es megvettuk az egesz


hobelevancot 300 dollarert. Ujonnan egy vizsgaloasztal tobbe kerult volna. Ma ki is szallitottak az egeszet. Aztan penteken-szombaton behordtunk egy csomo mindent, a Kia kisbuszom fara az aszfalt alatt futo vizvezetekeket surolta ugy le volt terhelve. Elpakoltuk a negy mazsa konyvet meg folyoiratot (beleertve Elodi professzor haromkotetes anatomia tankonyvet), meg vettunk par dolgot mint mini-huto meg mikrohullamu suto meg miegymas, es kezd kesz lenni a rendelo. Meg holnap a szamitogepeseket varjuk nagy szeretettel, ma este felrakom a kepeket, aztan akar ki is lehetne nyitni. A hetvege vesztesei a gyerekek voltak, nem volt sok gyerekprogram. Azert szombaton voltunk a parkban, vasarnap meg mini-golfoztunk, de szegenyeknek szombat nagy reszeben a rendeloben kellett elfoglalni magukat. Mondjuk sikerult nekik, legalabb 20-szor megvizsgaltak egymast, altalaban hasfajassal, meg kiprobaltak mindent amit meg lehetett nyomni, es gyartottak 40 oldal papirt random datumokkal telepecsetelve. A dobozokbol varat epitettek maguknak, es a kerekes talicska-szeruseggel korbetoltak egymast az egesz epuleten. Vasarnap meg veigihuztuk oket vagy 10 bolton, de ezekben is feltalaljak magukat. Az irodaszer-boltban rajzoltak (ki volt rakva papir meg vagy 200 szinu filctoll), az elektronikai boltban a szamitogepeket rongaltak vagy filmet neztek, a nagykerben a kiallitott satrat vettek tulajdonukba fel orara, a butorboltban kiprobaltak az osszes letezo kanapet hogy mennyire rugozik ha ugralnak rajta, stb. Raadasul a kicsinek mar megint a szemebe logott a haja, igy tobb hetes halogatas utan raszantuk magunkat a fodraszatra. Ez mindig oriasi trauma, a kicsi ugyanis 4 eves koraban meg mindig iszonyuan utalja ha vagjak a hajat, es ilyenkor se szep szo, se ajandek, se video, se semmi nem segit, ketten le kell fogjuk az uvolto, teljes erobol rugkapalo gyereket amig egy halalra valt fodrasz lenyisszantja a frufrujat. Ilyenkor a fodrasz dobbent tiltakozasa ellenere majdnem tovig nyiratom a hajat elol, hogy legalabb 3 honapig ne kelljen ujra fodraszhoz menni. Ugy nez ki ahogy, lenyeg az hogy jo sokaig ne kelljen ujra vagni. Annanak befontak hatul a hajat amire nagyon buszke volt, es ma reggel meg tartotta magat annyira hogy igy mehetett iskolaba. El is faradt az egesz csalad, ami jo volt mert itt vasarnap allitottak elore az orakat, igy ma korabban kellett kelni. Igy legalabb orara kialudtuk magunkat, de igy is morozus volt mindenki reggel, amit csak fokozott hogy visszajott a hideg es megint fel kellett goncolni a kolykoket. De lassan hatha kitavaszodik, es talan egyenesbe is kerulnek a dolgok. Itt is allandoan valtozik az ido. Tegnap 5 fok korul volt, ma allitolag 15 fok lesz, holnap 18. A het vegere visszajon a tel. A garazs melletti kis belepoben egymas


hegyen-hatan vannak a kulonbozo vastagsagu kabatok, puloverek, sapkak, salak, cipok, csizmak, csak kibogozni a megfelelo darabokat kemeny erofeszites. Arrol nem is beszelve hogy telen a lanyoknak van 3-4 ruhajuk amiket cserelgetek rajtuk. De mostanra teljesen tanacstalan vagyok. Reggel meg mindig hideg van, delben meleg. Most mire keszitsem fel oket? Ma reggel tiz percig acsorogtam a nagyobb lanyom szekrenye elott ruhat keresve, aztan feladtam, mondtam lanyom, most hideg van, delben meg meleg lesz, valassz valamit. Egy pillanat alatt kivalasztotta a megfelelo ruhakat. Egyaltalan miert en probalom kivalasztni meg mindig a ruhait reggelente? 2010. MĂĄrcius. 16 Ennyit reg nem ultem adatvedelmi es ugyvedi gyuleseken. Borzalom unalmas de jot tesz a forumozasnak. Az uj termek kicsit kenyes, es mindenki bele akarja tenni az agya't. Erdekes dolog ez, az ember 8-tol 5-ig munkahelyi szemuveggel nezi az adatvedelmet es azt keresi hogy lehetne megkerulni a torvenyeket, aztan hazamegy es azon aggodik hogy ki milyen informaciot lop tole az interneten keresztul. A rendeloben a szamitogepes halozat beuzemelese persze problemakkal jart, meg mindig dolgoznak rajta. A telefonos es a szamitogepes pasik nem jottek ki egymassal, ami idegesito. Kati es a telefonos pasi eddig kb. 15-szor telelfonaltak ma, amikor nem adatvedelemrol duruzsolnak a fulembe akkor Kati panaszait hallgatom. Szegeny a helyszinen orlodik a ket "szakerto" kozott. Csak egyszer legyen meg es mukodjon ahogy kell... 2010. MĂĄrcius. 26 Na kinyitott a rendelo. Egyelore meg marha sok a melo, ki kell talalni sok mindent hogy hogy a legjobb csinalni, de mukodik. Betegek jonnek, el vannak latva, a dolgok dokumentalva vannak, szoval ahogy egy rendelonek mukodni illik. Erdekes modon a legnagyobb problema olyasmi amire sose gondoltunk: a falak tul vekonyak es minden athallatszik rajtuk. Igy vizsgalat kozben nagyon zavaro hogy a fal tuloldalan az asszisztens egy beteggel beszel. Nem tudom ezzel mit fogunk tudni kezdeni. A hetvegen megprobalok osszedobni egy primitiv weboldalt, mert manapsag az is kell (a betegek kerdezik hogy hol van). Egyelore az is gond hogy tul sok a beteg, 4 hetre elore be van tablazva minden reggel 7-tol delutan 5-ig beteggel, ebedszunet sincs. Ebed akkor van ha egy beteg nem jelenik meg. Es egyre tobb a turelmetlen hivas a referalo orvosoktol hogy a beteguket surgosen meg kell nezni. Ugy latszik muszaly lesz szombatonkent is nyitva tartani, legalabb a surgos eseteknek. De van remeny: juniustol csatlakozik nejemhez egy felcser (Physician's Assistant), affele foiskolat vegzett majdnem-orvos, aki a visszatero betegeket el tudja latni. Az


sokat fogja enyhiteni a nyomast. A hetfoi nyitas elott ugy dontottunk kifujjuk magunkat, felruccanunk a hegyekbe ket ejszakara. Nem mintha momentan lenne ra penzunk, de meg a nyaron, mielott ez az egesz rendelo-mizeria felmerult, bedoltunk egy reszidos nyaralotulajdon (igy mondjak? itt time share a neve) marketing ajanlatnak. Juliusban felaron ket ejszakat tolthettunk egy nyaraloban Breckenridge-ben, a legjobb kis hegyi sifaluban itt a kornyeken, ennek a fejeben csak egy 5 oras agymosast kellett vegighallgatni arrol hogy milyen kibaszott jo dolog a reszidos nyaralo tulajdon es mekkora okor mindenki akinek nincs legalabb 6 hetes resze. Mondjuk a szallo amit bemutattak tenyleg nagyon szuper, meg csak reszben volt keszen, de igy is nagyon csorgott a nyalunk. Egesz komolyan el is tunodtunk hogy belevasarolunk, de a vegen aztan megse alltunk kotelnek, viszont radumaltak hogy 800 dollar elleneben vegyunk egy opciot hogy kesobb is megvehessuk az uduloreszt. A 800 dolcsiban benne volt ket ejszaka udules a ceg egy mar keszen allo udulojeben Breckenridge-ben, es az epulo udulo mar keszen levo furdojenek a hasznalata 5 alkalommal. Szoval most laktuk le a mar kifizetett ket ejszakat, es most voltunk eloszor a furdoben. Csutortok este orakat pakoltunk, teleraktuk a Kati kocsijat plafonig cuccal. Regebben ez mindig izgi volt, de mostanaban kezdem gyulolni a keszulodest az utazasokra. Penteken reggel erosodo hoesesben indultunk a hegyekbe. Egeszen 5 km-t haladtunk amig egy kolosszalis dugohoz erkeztunk amiben egy orat toporogtunk a varos hataraban a sztradan. Egy ronda baleset volt az oka, de miutan megcsodaltuk az osszegyurodott es egymas hegyen-hatan allo kocsikat felgyorsult a forgalom, nem volt tul zsufolt es nem volt nagyon csuszos sem. 11-re fenn is voltunk, de a szobank csak 4-tol volt elfoglalhato. Igen am, de az epulo udulo furdojebe es a jatekszobaba mar bemehettunk. Nagyon szuper, kinti es benti medencek, kulon gyerekpancsolo, forrovizes medence, mozi, fitnesszterem, jatekterem, tenyleg isteni, ritkan van ilyesmire alkalmunk. Mondjuk az ido nagy reszeben vagy terdig ero vizben bohockodtam Emmyvel, vagy Annanak dobaltam muanyag halakat az egymeteres vizben hogy kihalassza, de igy is nagyon jo volt. Delutan 4-kor megjelentunk a masik uduloben ahol a szallas volt. Itt azzal fogadtak hogy vasarnap ujra beszelnunk kell egy eladoval, ami rogton lelohasztotta a lelkesedesunket. De a lakas jo volt, konyhaval, szep butorral, csecse furdoszobaval, kulon haloszobaval. Itt is volt kulso-belso medence, fitneszszoba meg jatekszoba. A silift par percre es meg busz is jart hogy ne kelljen caplatni. Szombat reggel elmentem sielni, amig Kati vigyazott a gyerekekre akik nem


voltak hajlandok siiskolaba menni. A ho nagyon jo volt, hideg volt de napos, nem voltak sokan a felvonoknal, ugyhogy nagyot tobzodtam. Aztan delben csatlakozott hozzam Anna lanyom egy fel orara, egy kezdo palyan lejottunk egyutt. Aztan ebed a lakasban es csereltunk, en maradtam a gyerekekkel hogy Kati is sielhessen. Delutan elvittem a lanyokat a falu foterere ahol felfujhato ugralovar volt felallitva, itt ugraltak a kolykok amig le nem fagyott a labuk (3 perc). Innen elmentunk egy isteni jatekboltba ahol egy csomo jatek ki van rakva es szabadon lehet jatszani veluk (miert nem ilyen minden jatekbolt?), ott tomboltak a kolykok ket orat, amig en egy North Carolina-i apatarssal ismerkedtem meg. Szegenynek 3 lanya van. Nalunk a ket lannyal is rozsaszinben uszik minden, ennel lanyosabb haztartas mar tenyleg buntetes-szamba megy. Utana visszamentunk az udulobe es furodtunk egyet a medenceben. Estere olyan faradtak voltunk hogy le a kalappal, vacsora utan mindenki bedolt az agyba. Igen am de meg nem volt ejfel amikor fura nyogesre ebredtunk, kiderult hogy a nappaliban a kihuzhato kanapen alvo kolykokkel gaz van. Anna almaban rafekudt Emmyre, de ugy hogy szegeny nem kapott levegot. Amikor lecibaltuk Annat akkor egybol visszaaludt es almaban maszott vissza Emmyre. Ekkor ugy dontottunk hogy szet kell oket szedni. Emmy aludt Katival, en Annaval. Azaz aludtam volna, mert Anna meg mindig maszos kedveben volt, es tobb oras kozelharc kovetkezett amikor 5-6 alkalommal kellett lerugnom magamrol. Kati se jart jobban, Emmy is allandoan mocorgott, ugyhogy nem sokat aludtunk egesz ejszaka. Vasarnap reggel osszepakoltunk, aztan en elslattyogtam az udulo-ugynokkel beszelni, ahol rogton kozolte a recepcios hogy Katinak is ott kell lenni mert ala kell irni hogy mit dontunk. Telefonaltam Katinak aki kisvartatva megjelent a gyerekekkel es lila fejjel. Kiosztotta az ugynokot hogy mit kepzel, a pasi se kopni se nyelni nem tudott, szabadkozott valamit, ugyhogy 2 perc mulva alairasok meg minden nelkul kinn voltunk az irodabol. Ha nekem is ilyen termeszetem lenne mar vezerigazgato lennek, de azt hiszem eleg egy csaladban egy belole. Innen elmentunk a szomszedos Keystone-ba ahol van egy nagyon jo szankodomb ahol felfujt gumibelsoket lehet berelni es azokon csuszizni. Ez jo volt vagy 30 percig amig Emmy be nem jelentette hogy szedul es hanyingere van. Igy aztan beultunk a kocsiba es nyomas haza. Ott mar csak ki kellett cuccolni meg el kellett ramolni a dolgokat (meg gyuloletesebb mint bepakolni) es maris ossze lehetett omolni. A sok kikapcsolodas utan olyan faradt voltam hogy keddig alig birtam kinezni a fejembol. Ekkor jott egy nagy hidegfront, esett rank 40 centi vizes, lucskos ho. Munkabol hazafele indulaskor a parkoloban 20-perces csatat folytattam a tizdekas pelyhekben zuhogo hoval, megprobaltam letisztitani a kocsi ablakait de mire korbeertem kezdhettem elorol. Vegul meguntam es elindultam hazafele, de


addigra a cipom atazott, ugyhogy szerdara benathasodtam mint annak a rendje. Azota nem tudok aludni, 10 percenkent telefujok 4 papirzsebkendot egzotikus szinu takonnyal es faj levegot venni. Csakhogy vege ennek a hetnek... 2010. Ă prilis. 05 Ja, kicsit jobban utanagondolva rajon az ember hogy nem egy nagy buli ez a time-sharing (a ceg tulajdonosait kiveve, nekik oriasi). Eleve gyanus ha mindenaron azonnali dontest probal kicsikarni az ugynok, barmirol van szo. Itt meg aztan csucsra jaratta magat az ugynok, orakon keresztul gyomrozott hogy ott azonnal irjuk ala a papirokat hogy beszallunk. Tudta hogy ha kimegyunk az irodajabol akkor vegiggondoljuk, beszelunk masokkal es fuccs az uzletnek. Nekunk van egy adunk ilyen szitukban: magyarul megbeszeljuk egymas kozott a dolgot. Az ugynok nez mint a moziban, nem ert semmit de probal belekotyogni. Ha ertene akkor bele tudni szolni es le tudna hurrogni az ellenerveket,, de igy csak hapog hogy hat ez igy nem udvarias (az viszont belefer az illemszabalyokba hogy orakon at gyomrozzon es ne hagyjon bekeben elmenni). Igy usztuk meg ezt is - Katival elkezdtunk magyarul targyalni az ugynok kizarasaval, es rovid diskurzus utan megegyeztunk hogy ez nem lesz igy jo. Egy haverom volt egyszer egy eloadason ahol potom 5000 dollart akartak kiszedni a resztvevokbol egy tuti tozsdei befektetesi semaert amivel teljesen biztosan milliokat lehet keresni egy even belul. Meg pisilni se engedtek ki oket a terembol harom oran keresztul, es ment a show, hurrazas, tapsviharok, jottek a seman meggazdagodott ugyfelek akik mutattak a kepeket az uszomedences hazrol elotte a Ferrarival, meg minden. A faszi szerencsejere nem volt ennyi penze (akkor mit akart befektetni??) mert teljesen belelkesedett. Az eloadasrol telefonalgatott ismerosoknek kolcsonert, de nem kapott, igy halalosan gyulolt minket is par hetig, amig nem olvasott egy cikket arrol hogy ez mekkora csalas. Akkor meg lett nekunk bocsajtva. 2010. Ă prilis. 08 A tokom tele van a tellel. Elvileg mar tavasz lenne, de a tel csak visszavisszadugja az orrat. Kedd reggel megint suru hozaporra ebredtunk, es munkaba menetelkor mar 5 centi csuszos vizes ho boritott mindent. Del korulre mar elolvadt, de akkor is. Raadasul napok ota fuj a szel mint a vocsok. Anna egyetlen tavaszi cipoje bemondta az unalmast - leszakadt a tepozara - igy tegnap munka utan cipoboltot kajtattunk. Katinak mindig nehez volt cipot valasztani - erzekeny a laba - nekem mostanaban lett nehez - a ludtalp vegre hallat magarol - de meg se kozelitjuk Annat ha kenyes labrol van szo. A ciponek tokeletesnek kell lenni, ha picit is nyom, szorit, vagy eppen laza, nem jo. Igy aztan a cipoboltossal ketten egy orat hordoztuk a felszammal kissebb/nagyobb,


szeles/normal feju cipoket ofelsege ele. Legalabb 20 parat probalt fel a gyerek, a vegen meguntam es megvettem egyet ami kicsit nagy de legalabb nem szorit. Veszhelyzet megoldva. Husvet vasarnap (itt a Husvet hetfo nem szabadnap) voltunk egy itteni magyar csaladnal nyuszitojast keresni (a lanyok nagy oromere a locsolkodas itt ismeretlen szokas). Jol sikerult, eppen gyonyoru ido volt, csak Annanak logott az orra mert csak ket tojast szedett fel. Persze rosszul csinalta, a tobbi gyerek utan ment es csak azt talalta meg amit a tobbi nem vett eszre. Ugyhogy utolag tartottam neki egy szeminariumot taktikai tojasvadaszatbol, talan jovore meg emlekszik ra. A mult heten Little Rock nagyon jo volt. Gyonyoru ido, 20 fok feletti meleg, minden zoldul es viragzik. Ennek megfeleloen az allergiam is rogton visszatert es csutortokon mar korommel vakartam a szemgolyomat mert kibirhatatlanul viszketett es konnyezett. Mindezt a lonak valo antihisztamin-adag ellenere. A kollegak nagy reszet nem lattam 3 eve, nagyon jo volt par napot egyutt tolteni. Az eloadasom a jovo evi tervekrol sikert aratott, foleg mert novekvo bevetelt prognosztizaltam (miert ne, ilyenkor meg minden lehetseges). Odafele uton a fulem fajt borzalmasan leszallaskor, valami fulgyulladas-felet szedtem ossze es sikitani tudtam volna a fajdalomtol ahogy a gep ereszkedett lefele. Meghozza 3-szor, mert odafele Tulsaban es Dallasban is leszalltunk. Legalabb Tulsaban nem kellett kiszallnom, a gep ment tovabb Dallas-ba, de a kin igy is haromszoros volt. Visszafele mar nem fajt a fulem es csak egy atszallas volt Houston-ban, viszont Denverhez erve baromi szeviharban szallt le a gep ami jol megzotyogtette a repulot. A legiiranyitok szokasos humorerzekukkel ketszer kerultettek meg a geppel a varost ilyen korulmenyek kozott mig vegre leszallhattunk. Most keszulunk az eves jelentesekre, legalabb 3 het erre fog menni. Brrrrr... 2010. Ă prilis. 12 Gyonyoru hetvetge volt, hetagrol sutott a nap es kellemes 16 fok koruli langy meleg. Itt Koloradoban a nap rengeteget szamit mert masfel kilometerrel kevesebb atmoszfera van felettunk mint teszem az a budapestiek feje felett. Ha sut a nap meg a hideg is elviselheto, mert az embert melengeti. Hat most melengetett ezerrel. Szombaton Kati bement dolgozni, annyi a beteg hogy delelott kinyitott hogy a surgosebb eseteket letudja. En a lanyokat elvittem a denveri auto show-ra, gondoltam biztos nagyon fogjak elvezni. Hogy a gyerekekert mi mindere kepes az ember... Mondjuk a lanyok benne voltak mert vesztegeteskent megengedtem


hogy felvegyek a husveti unneplo ruhajukat. Odaerve a bejarat elott 120 meteres kigyozo sor fogadott (az epuletben meg vagy 30 meter). Tavaly vagy 20 terminal volt kirakva az eloterben ahol hitelkartyaval pillanatok alatt lehetett jegyet venni, iden ez nem volt, csak 6 regimodi penztarablak. Az interneten is lehetett jegyet venni de nekem - es a jelek szerint tobb szaz autorajongo tarsamnak - nem jutott eszebe. Dilemma volt a javabol: a ket gyerek kibir-e haromnegyed ora sorbanallast azert hogy autokat nezhessen? Hazamenjunk vagy maradjunk? Aztan bekapcsolt az agyam hatso, lassacskan 20 eve elnyomott magyar beidegzodesu resze, es remlett hogy van a kiallitocsarnok aljaban egy uzleti szolgaltatasokat nyujto kioszk. Elmentunk, megtalaltuk, nyitva volt, egyedul mi voltunk kuncsaftok. Egy szamitogep segitsegeve 2 perc alatt megvettem a jegyeket, kinyomtattam oket es mar slatytyogtunk is a kiallitoterembe. A kiallitocsarnok baromi nagy, durvan 5 focipalyanyi lehet, telezsufolva kocsikkal. Az elejen minden kocsi elott sorok kigyoztak, ha valaki be akart ulni az ajtoval szembeni Ford Mustang-ba az minimum negyed orat varhatott. A lanyokkal ez persze nem mukodik, ugyhogy hatrebb nyomultunk, ahol a Volkswagen standon varakozas nelkul be lehetett huppanni a Bogar kabrioba. Ebben elvezkedtunk egy darabig, aztan bemasztunk meg vagy 6-8 kulonbozo kocsiba, aztan a lanyok kijelentettek hogy ehesek. Egy orat se voltunk a show-n, lehetett haza menni. Delutan mar Katival negyesben elmentunk az arvadai papirsarkany-talalkozora. A lanyok unszolasara elvittuk a Barbie-sarkanyt (he-he) amit egy eve vetettek velunk es azota se sikerult felreptetni. A talalkozo egy kellemes parkban volt, a gyonyoru de kicsit szeles idoben vagy 50 sarkany repkedett az egen. Mi is megprobaltuk de megint nem jott be a reptetes, pedig a csalad minden tagja rohant a madzaggal mint a mergezett eger. De volt ugralovar, meg volt arcfestes, meg volt hot dog, es a parkban van egy jo kis jatszoter is, ugyhogy jol elvoltunk vagy ket orat. Utana korai vacsora, leadtam Katinak a gyerekeket aztan nyomas vissza a belvarosba az auto kiallitasra. Meg volt 3 oram hogy tobzodjak, ki is hasznaltam. Nagyon klassz volt, rengeteg marka allitott ki, tobb szaz autoba lehetett beulni. Megallapitottam hogy bar itt a nemeteket (es elsosorban az Auidit) kialtotta ki a szaksajto a legszebb belsoterek kialakitoinak, nekem mas a velemenyem. Szerintem a legjobb magasan a Lexus, a masodik helyen az Infiniti es a Merci vetelkednek, utana a Lincoln, az Acura es csak utanuk jon az Audi es a BMW. Ez persze legalabb annyira minositi az en izlesemet mint a szakertoket.


Nalam a legnagyobb sikert amugy az orias amerikai conversion van-ek (atalakitott kisbuszok) arattak. Ezek a helyi szallitasban is gyakran hasznalt kisteherautok kiglancolt valtozatai, nagyjabol Ford Transit meretu jarganyok. Ebben a formaban kapnak suppedos szonyeget, negy hatalmas, 14-fele keppen allithato borfotelt (az egyik a sofore), leghatul egy ules-sort amit franciaaggya lehet lehajtani, magasitott belso teret amiben gornyedten fel tudok alni, egy kb. 80 centi atmeroju TV-t a sofor feje mogott, ami surround-sound-al es a fotelokkal kombinalva a moziknak eros konkurrenciat jelent, plusz italhuto, futurisztikus hangulatvilagitas, mindez fa es borburkolattal, csodalatos. A behemot negykerekhajtasos, lehet valasztani 5.3 es 6 literes motorok kozott, es potom 57 ezer dollarert meg is veheto. Legkozelebb... Erdekes volt a Honda uj fura kupe/auto/terepjaro Frankenstein-je, ami a BMW hasonlo szornyeteget utanozza (6-os osztaly? nem emlekszem). Amilyen ronda kivulrol olyan kellemes es tagas belulrol, egesz tetszetos, es 30 ezerert nem is borzalmas draga. A Lincoln MKZ terepjaro tetszett meg nagyon meg. Mire a mostani Kia-m lestrapalodik (kb 4 ev), lehet hogy olyat veszek. Ha meg lehet benzint kapni. Es hasznaltan olcso lesz a Lincoln. Vasarnap a kissebbik lanyom tobb hetes unszolasanak engedve elmentunk a lepkehazba, aztan kerteszkedes, aztan atruccantunk a szomszedos Boulder-be ami egyetemi varos nagyon kellemes setaloutcaval. A szep ido kicsalta az embereket, meg az utcai akrobatakat, zeneszeket es hasonlokat. Volt vonosnegyestol amator kolton at (aki ket dollarert elmondta a sajat koltemenyet), szoboremberen keresztul, kutyanak oltozott pasi, furulyamuvesz, zsonglor, lufimuvesz meg mindenfele. Este varazsutesre aludtak el a lanyok. Szep hetvege volt. A heten elkezdodik a nagy jelentes-gyartas (Marciussal zartuk a penzugyi evet), egyelore meg nincsenek meg az adatok hozza de talan holnapra mar meglesznek. Gyujtom az erot. Megjott az allergia-szezon Koloradoba. Szerencsere nem is hasonlithato erossegben vagy idotartamban Arkansas-hoz, de attol kellemetlen. A szemem viszket es konnyezik a Caritin ellenere, a fulem dugul egy picit, es faradt vagyok mint az oszi legy. A faradsaghoz meg konnyezeshez hozzaadodik hogy megjottek a 4. negyedeves adatok es most Excel szamuzetesben leszek vagy ket hetig. Elkezdtem olvasni a Super Freaconomics konyvet. Lassan haladok mert mire konyvolvasasig jutok a munka meg a kolyokterelgetes utan altalaban egy paragrafus utan elelszok, de erdekes dolgok vannak benne. Pelda: evente 3-4 ember hal meg a vilagon capa-tamadasban, es tobb mint 200 elefant-tamadasban. Megis a capak miatt rinyalunk.


Tegnap megjott a lanyok agya fole akaszthato rozsaszin csipkefuggony. Mar honapok ota nyaggatnak miatta, de a boltokban nem lehet kapni, ugyhogy az internetrol rendeltem oket. Este fel is raktam oket, a ket lany visitott oromeben, es kivetelesen szivesen mentek lefekudni. Meglatjuk meddig tartanak, egy nagyobb rantas es vagy leesnek vagy szakadnak, de egyelore nagy az orom. Kerteszkedni kene de nincs hozza erom. Kezd zoldulni a fu meg persze a gyom. Az elszaradt szudani fuvet is ki kene vagni. Ha szerencsem lesz esik a hetvegen az eso es nem lehet melozni rajtuk, de biztos lesz 2-3 szaraz ora amikor ki leszek hajtva. Utalok kerteszkedni. 2010. Ă prilis. 20 A hetvege kimerito volt - mint altalaban. Szombaton egy ismeros magyar orvosnonek segitettunk aki a heten nyitotta meg a borgyogyasz rendelojet. Mostanaban a magyar nok aktivak vallakozasi szempontbol. Szoval trogeroltuk a cuccokat a rendelobe, amig az egyesitett siserehad (negy kolyok) videot nezett a takarito klozettban. Vasarnap a kertben kapirgaltunk szereny eredmennyel. Kati kihuzott 300 pitypangot, ma reggel volt helyette 500. En hosies harcokban lekaszaboltam az elszaradt tavalyi szudani fuvet. A hulye elozo tulaj teleultette ezzel a gyommal a kerites tovet, es burjanzik az istenadta, raadasul az elszaradt fu vag mint a borotva, hiaba volt rajtam meloskesztyu ossze lettem kaszabolva mint Abdul Kan. Ezenkivul lespriccoltam a nemkivanatos gyomokat egy garantalt total gyomirtoval ami utan hirmagja se marad a gyomnak honapkig - a dobozon levo felirat szerint - de ma reggel meg szepen viritott az osszes lespriccolt gaz. Voltunk a belvarosi nagy jatszohazban is ami a gyekereknek nagy elmeny, minket viszont altalaban jobban osszetor mint egy uthenger. De legalabb csinaltunk par jopofa videot a lurkokrol. Majd 20 ev mulva mar ugy fog tunni hogy milyen jol erezte magat az egesz csalad. Tegnap Emmy napot tartottunk a kicsinek, ennek oromere valaszthatott maganak egy jatekot a jatekboltbol. Bolcsen egy jatek mikrohullamu sutot valasztott - volt neki egy de mar darabokra esett - ami dragabb volt mint egy igazi mikro. Igaz ezzel nem veszelyes jatszani. Utana elmentunk egy olasz etterembe ami ugy hirdeti magat mint Denver legjobb olasz etterme. Nem tudom miert dolunk be ennek, par hete voltunk egy olasz helyen ahol az ablakba mindenfele elso dij van kiakasztva es nagyon lepusztult lebuj volt, zsiros kajaval es ketes tisztasagu poharakkal. Ez se volt sokkal jobb, de talan valamivel. En a nagy orszagos lancokat szeretem, az Olive Garden-t meg a Macaroni Grill-t, azok tutik, dehat amiota vallalkozok lettunk szolidaritasbol tamogatjuk a


fuggetlen cegeket. A heten tenyleg el kell vinnem a kocsikat a szervizbe. Legalabb a gyerekeket elvittem az eves szervizbe harom hete, szegeny Emmy kapott negy oltast, sirt mint a zaporeso en meg lelektanilag a sirba kerultem, nekem kellett lefogni szegenyt amig szurkaltak. De van am technikajuk, ketten oltjak ket oldalrol, igy gyorsabban megy. Azota Emmy hetente haromszor orvosost jatszik es ad nekem - a paciensnek - vagy 20 oltast minden alkalommal. Meg szerencse hogy jatekfecskendoje van, egyebkent mar reg elvereztem volna. Viszont orditani orditok hogy kieleguljon a bosszuvagya. 2010. Ă prilis. 23 Hosszu halogatas utan vegre a heten elvittem a kocsikat a szervizbe. Tegnap az enyemet, ma az asszonyet. Mar nagyon rajuk fert, az enyem 15 ezer kilometer ota nem latott szervizt, ami tulajdonkeppen jo dolog, megbizhato a verda, de a motorban mar valoszinuleg katrany volt olaj helyett. Gondoltam egy kalap alatt elintezem a gumicseret is, mar vagy 3 hete nem esett ho ugyhogy le lehet szedni a teli gumikat. Termeszetesen - mint egy kiszamithato rossz vigjatekban - ahogy lecsereltek a gumikat mind a ket kocsin, elkezdett zuhogni a ho, most kb. 10 centi ho borit mindent. De mellette langyi ido van, nagy resze el fog olvadni holnapra. A ket szerviz kozotti kulonbseg lathatoan fokozatosan novekszik. A Kia szerviz sose volt kulonosebben elegans, de tegnap mar kicsit cikinek ereztem bemenni. A korabbi fel-professzionalis menedzsert levaltottak egy koszlott pofaval aki foltos ingben terpeszkedik a szeken, fogpiszkaloval a szajaban. Mikozben vartam a kocsira, elkezdtem az elado uj autok kozott kolbaszolni, es egy kimondottan visszataszito elado jott oda hogy rabeszeljen egy uj autora. Hosszu haj, torzonborz szakall, messzirol buzlik a cigitol, a kormei koszosak. Lehet hogy a kovetkezo kocsim nem Kia lesz... persze az meg evekre van, addig meg osszekaphatjak magukat. Ezzel ellentetben a testver-marka Hyundai szervizben minden tip-top, mindenki udvarias, tiszta, gyors es professzionalis. Mondjuk a Hyundai-nak iparkodni is kell ha luxus-kocsikat akarnak arulni. Az auto show-n lattam az uj Equos-t, szenzacios jargany, ha nem is erte meg utol az Audi 8-ast meg az S-klasse Mercit, a nemetek jobban teszik ha elkezdenek izgulni. Par eve meg a tomegautoik se voltak a Toyota/Honda kozeleben, most meg az uj Sonata megverte oket egy osszehasonlito teszten. Anna megszerezte a narancssarga ovet karateban, es majusban lesz Emmy vizsgaja a sarga overt. A lanyok veszelyesek... Anna hetfon megy a feleves


felmero tesztre. Minden felev vegen csinalnak ilyen felmero tesztet, ez alapjan ertekelik az iskolakat es a tanarokat. A feleves jegyuk nem ettol fugg, de azert nagy dolog ugyhogy keszul a csajszi, gyakorolja hogy mi jon a 75, 74, 73 utan. Annanak egyebkent lelki krizise van, osszevesztek a legjobb baratjaval, egy kisfiuval, es mar egy hete nem beszelnek, vagy ha igen abbol semmi jo nem jon ki. Igy tudtam meg hogy az iskolaban vannak kijelolt konfliktus-kezelok akik felsobb osztalyos gyerekek es segitenek megoldani az ilyen problemakat. Nem adott a kolyok rossz tanacsokat, de egyelore a baratsag nem jott helyre. Emmynek is gondjai vannak, isteniti az egyik ovonenit aki a heten ramorcogott valamiert, es most nem akar oviba menni reggelente. Jovo heten elmegyunk egy masik oviba a kornyeken tudakozodni, allitolag jobbak az iskolara felkeszitesben (betuk, szamok), es Emmynek ez lesz az utolso ovis eve, ugyhogy kezd fontossa valni a dolog. Ugyanakkor nem szivesen valtunk ovit egy evre, es a masik ovinak nagyon gyenge a jatszotere, szoval meg vacillalunk. 2010. Ă prilis. 27 Ma mar keves ho esett, az utak csak vizesek voltak, igy nem volt nagy gaz hogy lecsereltem a teli gumikat. A kocsi egybol halkabb lett, most elvezet a nagy csendben vezetni. Pontosabban csend lenne ha nem szolna a legujabb hangoskonyv ami arrol szol hogy miert vezetunk ilyen pocsekul. Erdekes elmeny vezetes kozben a vezetesi szokasokrol ertekezest hallgatni. A hoesesek ellenere itt a tavasz es viragoznak a fak. Az allergiam teljes gozzel megy, naponta egy liter taknyot fujok papirzsepikbe, ennek uszkve a duplaja csoroghat kozvetlenul a gyomromba. Vagy ettol vagy az olasz kajatol amit tegnap vacsorara ettem, ejjel sztrajkolt az emesztesem, egy oran at hanytam. Lehet hogy megis inkabb etelmergezes volt, a taknyom mar egy jo hete folyik de ez hirtelen es nagyon dramai modon jott. Emmy-t szulinapi partira vittem vasarnap. A problemak szombaton kezdodtek, akkor mentunk el ajandekot venni. A gyerek anyukaja azt mondta hogy a hercegnoket es a ponikat szereti a kislany, ugyhogy nagyon buszke voltam hogy sikerult talalni egy jatekot amiben Hamupipoke van az uveghintoval, amit ket lo huz, es meg arban is pont jo volt. Emmy nem erdeklodott a jatek irant a boltban, de hogy ne erezze magat rosszul kapott egy masik jatekot. Ahogy hazamentunk a jatek amit valasztott maganak nem kellett, csak a Hamupipokes, azt kell kinyitni. Zordan megtagadtam es par deci konny utan napirendre tertunk a dolog felett. Igen am de a szulinapi parti uncsi volt, egy dagadt csaj jott erdekes kiserleteket bemutatni, de a kiserletek egymas utan csodot mondtak. A vulkan nem tort ki csak csurgott egy kicsit az oldalan a zold trutyi, a lava-lampaban nem mentek a


buborekok, es ekkor Emmy odajott hozzam hogy kozolje hogy o most elmegy innen. Amikor mondtam hogy fiam ha kell idekotlek az asztalhoz de innen el nem mesz amig a szulinapi tortat fel nem vagjak, Emmy emelte a tetet egy kiados orditassal amire minden szem rank szegezodott. Ekkor ego fulekkel a csibesznek a fulebe sziszegtem egy uzleti ajanlatot, miszerint ha var es rendesen viselkedik veszek neki egy uveghintot lovastol es Hamupipokestol. Emmy rogton lenyugodott es a party hatralevo reszeben meglepoen civilizaltan viselkedett, csak a tortat kezdte el enni amint ele raktak, nem varta meg hogy az unnepelt egyen belole eloszor. Jomagam falusi surmokent nem voltam tisztaban a szaballyal, amugyis nagy dolog, miert nem az unnepeltnek adtak eloszor ha addig ugy se lehet enni? Az amiknak idonkent fura szokasaik vannak. Mindegy, a partit tuletuk, hinto meg lett veve, vasarnap estere ossze lett torve, de most mar nem erdekel. Nekem 18 eve van allergiam. Pontosan emlekszem mikor es hol kezdodott. 1991-ben Georgia-ban kezdtuk az amerikai kalandot. Szeptemberben erkeztunk, es abban az evben meg nem volt allergiam. Aztan 92 marcius vegen Georgia viragba borult. A latvany hihetetlen, amerre nezel mindenutt elenk szinu viragok, a fakon, a bokrokon, a foldbe ultetett viragokon, mindenutt. Azaleak minden szinben, tanyernyi feher viragok a magnoliafakon, csodalatos. Hirtelen annyi pollen van a levegoben hogy a parkolo kocsikat nehany ora alatt zoldessarga por lepi be. A parkoloban minden kocsi azonos szinu, halali. A lakasunk elott volt egy fasor, dogwood (nem tudom mi a magyar neve). Az osszes fa boritva feher viraggal. Ahogy egy delutan a buszmegallobol setaltam a lakas fele, jott egy szello es vilagosan lattam ahogy egy sarga pollenfelho emelkedik le a fakrol es lassan felem es lefele uszik. Atmentem a pollenfelhon, es ahogy kiertem belole elkezdtem tusszogni. Eletemben eloszor volt allergias reakciom pollenre, ekkora mennyiseget mar nem birt el az immunrendszerem. Azota egyre erzekenyebb vagyok minden evben, ezert is koltoztunk Coloradoba, mert itt keves tavasszal a pollen. Arkansas-ban mar dogrovason voltam tole. Itt kevesebb ugyan a pollen, de azert itt is van, es most mar arra is hevesebben reagalok mint tavaly. En tusszogok vagy kohogok tole (belolem is kihoz egy kis asztmat), es az antihisztaminok is csak csillapitjak, nem szuntetik meg. De azzal legalabb elviselheto. 2010. MĂĄjus. 06 Reszemrol szeretnek egy kellemes csendes nyugdijaseletet, minimalis erofeszitessel. Persze csinalnek akkor is dolgokat, de inkabb hobbi jelleggel. Epiteni par modellt, konyvet irni, hetente nehany napon onkentes munkat vegezni, unokakat pesztonkalni. Persze meg sokat alakulhat az idealis nyugdijas


evek kepe a fejemben. Sokfele peldat latok. Nagyapam elete vegeig dolgozott, de fokozatosan egyre kevesebbet, egyre inkabb hobbi jelleggel. Egy hold szolo, kert, ezzel jol elvolt, mellette rendszeresen jart a furdobe meg a haveri korbe. A felesegem nagyapja 86 eves koraig elt, es a halala elott egy honapig vegig teljes bedobassal dolgozott. Elesett, combnyaktorese volt, de a csaladban az a konszenzus hogy nem abba halt bele hanem abba hogy nem dolgozhatott. Nagymamam es a felesegem nagymamaja az unokaknak eltek egeszen a halalukig. Edesapam viszonylag keson ment nyugdijba, azt hiszem 68 volt, de akkor teljesen. Kertek hogy maradjon reszidoben de nem vallalta, gyakorlatilag egyik naprol a masikra elvagott minden koteleket a munkahelyevel, es egyelore nagyon elvezi a nyugdijas eveit. Mindig elfoglalja magat valamivel - most eppen lakasfelujitasban van - de egyik se klasszikus "munka". Nagyon elvezi a kotetlenseget, hogy ugy rendezi be a napjait ahogy o akarja. Azt hiszem ezt en is elveznem. Majd kiderul. 2010. MĂĄjus. 09 Eastern European Funk - ha valaki meg nem latta: http://www.youtube.com/watch?v=4RBrUyvUOsA Az egyuttes litvan, a veztoje valahol Del-Amerikaban szultetett litvan szuloktol, visszakoltozott Vilniuszba ahol elvett egy ir inekesnot es most az Euorovizio fesztival sztarjai. Amugy kemeny napok allnak mogottunk - penteken Kati rendelojeben beindult a 2. hullam, vagyis a szamitogepes rendszer fejlesztese. Vettunk meg egy szamitogepet, feltoltottuk az elektronikus betegkezelo rendszert kiprobalasra, tulvagyunk par utolagos kabeljavitason meg miegymas. Log a nyelvem es meg holnap jon a neheze - anyak napja (itt egy hettel kesobb van mint otthon). A gyerekek be vannak zsongva, egnek a tettvagytol, ami ebben a korban azt jelenti hogy tobb kart csinalnak mint hasznot. A reggelikeszitesre kivancsi leszek... 2010. MĂĄjus. 10 Az anyak napja az apak szamara brutalis. Mar alig vartam hogy hetfo legyen es egy csondes, nyugodt munkanapot toltsek az irodaban. Mit ad az eg, az asszony rogton egy ugyinteznivaloval fogadott reggel, aztan ahogy elinteztem es beertem az irodaba hivott megint azzal hogy nem mukodnek a rendeloben a telefonok. Kozben probaltam berugni a szamitogepet de az nem volt hajlando tulengedni a jelszot kovetelo kerdesen, mindenfele hibajalzeseket adott. Kozben a sogorom is beszolt hogy aposomek repjegye korul (nyaron jonnek latogatoba) gondok vannak, segitsek.


Ugyhogy a reggel megint tebolyda volt, de vegul sikerult a rendelo telefonrendszeret is beroffenteni, a szamitogepem is megemberelte magat, es a repjegyeket is sikerult elboronalni, de mar megint hot faradt vagyok. Mostanaban allandoan faradt vagyok, es emiatt turelmetlen a gyerekekkel meg mindenkivel. Nem tudom hogy csak tavaszi faradsag, vagy az allergia miatt van, vagy valami betegseg motoszkal bennem, de nagyon unom. Lehet hogy ramferne egy jo kis vakacio... de azoktol is tartok. Azokbol is csak egyre faradtabban jovunk vissza. Na mindegy, egyszer hatha eljon a nyugdijas elet... akkor meg biztos ez fog hianyozni. Reggel ket centi ho boritott mindent. Holnap reggelre meg johet par centi. A tokom tele van a hoval. Ha a kilottyent BP-olaj lenyomja az arakat Floridaban elkezdek arrafele ingatlanokat nezegetni. Elobb-utobb csak kipucoljak azt a genyat a vizbol. Ugyis ez lenne az almom: ha a gyerekek kiroppentek es nem vagyok meg teljesen rokkant, egy lakas Floridaban, egy lakas Breckenridge-ben (sifalu), aztan a ketto kozott utazgatni. December-februarban amikor Florida huvi felmenni a hegyekbe sielni, juli-augusztusban amikor Florida tul meleg akkor szinten, egyebkent meg setalgatni a palmafak alatt. Ehhez az alomhoz mar csak a penz hianyzik. Ez igaz, tornadok pont a napokban voltak Ohio kornyeken. Floridaban hurrikanok szoknak lenni, az azer jobb mert be lehet loni par napra elore hogy mikor hol fog vegigsoporni, es olyankor uzsgyi Breckenridge-be. De amugy se szeretem a palcikahazakat, az az almom hogy valami rendesem megepitett, echte vasbeton epuletbe koltozzek ami nem recseg es nem kell allandoan azon rinyalni hogy megeszik a hangyak vagy szetmallik egy csotorestol. Floridaban az obol-feloli partot tartanam idealisnak, valahol delen, mondjuk Naples kornyeken. Ott meg nem jartam, csak Miamiban meg fent Destin kornyeken, de Naples azer tetszik mert ha gyun a hurrikan akkor hatha lenyugszik mire atmegy Miami-n meg a mocsarakon. 150 km szarazfold az altalaban eleg hozza hogy lecsendesitse a vihart. Forditott iranyba meg ritkan jarnak a hurrikanok. Igaz az Everglades kozelsege miatt tobb lehet a krokogyil, ami ciki mer' idonkent eltunik egy kocogo es csak a megemesztett cipojet mossa partra a viz, de hat mindenhol van valami veszely. 2010. MĂĄjus. 13


En 11 eves koromig egy eleg kis faluban nottem fel (2000 lakos), de Debrecen 20 km-re volt es a szuleimnem volt kocsija ugyhogy nem volt teljesen idegen dolog a varos. A falunak volt muvelodesi haza konytarral meg mozival, volt bolt meg kocsma, es at lehetett bicajozni a szomszed faluba 15 perc alatt. A hazunk mogott egy nagy ret volt meg kis tavak, gyerekkent oda voltunk "kicsapva", mondhatnam a termeszet lagy olen nottunk fel. Van egy bizonyos foku nosztalgiam az ottani elet utan, tavaly voltam hosszu ido utan ujra a faluban es kimondottan csavarta a szivemet a sok kedves emlek. En megse vagyok intenziven a maganyra. Sot, a maganyos helyek egyre inkabb taszitanak. Par evvel ezelott Wisconsin eszaki reszen turaztunk a zasszonnyal, es megdobbentett hogy fel orat mehettel a kocsival es az aszfaltcsikon kivul semmi emberi krealmanyt nem lattal, meg szembe jovo kocsit se. Ez egyszerre volt varazslatos es ilyeszto. Aztan megalltunk egy faluban ahol kajakot lehetett kolcsonozni es a rohano kis folyon lekavarni par kilometert. Biztositottak rola hogy noha sose csinaltunk ilyet, semmi gond nem lesz, elvezni fogjuk, biztonsagos. Aztan szaz meteren belul belefordultunk a vizbe, de a kajakok megakadtak a vizparton ugyhogy feloras szenvedes utan visszamasztunk es ujra elindultunk. Par szaz meter utan ujra befordultunk a vizbe, akkor a kajakokat elvitte a viz ki tudja milyen messze. Kimasztunk a vizbol, egy erdo kozepen. Ez meg a mobil telefon elotti ido volt (ok, talan tobb mint par eve tortent), ugyhogy jobb hijan csurom vizesen, egy evezovel a kezben indultunk a vadonnak. Katinak elvitte az egyik cipojet a viz, a polomat csavarta a labara. Negyedora bolyongas utan talaltunk egy utat, azon elindultunk saccra az egyik iranyba, es a neha arra halado kocsikat megprobaltuk lestoppolni. 3-4 kocsi ment el mellettunk, senki se allt meg, senki se segitett, pedig lathatoan bajba jutott turistak voltunk. Volt olyan kisteherauto ami direkt rank rantotta a kormanyt, ugy kellett elugrani elole. Szoval ballagtunk az uton, es lattunk ket farmot. Bementem az elsohoz, a haz mogott funyiro hallatszott, a haz elott egy 10-ev forma gyerek jatszott. Kertem a kisgyereket hogy hivja ki anyukat vagy apukat, a gyerek eltunt a haz mogott, leallt a funyiro berregese, majd kisvartatva a funyiro ujra beindult, es ket kutya rohant ki a haz mogul nagy ugatassal. Elspuriztunk, atmentunk a szemkozti farmhazhoz. Az ablakban valaki allt es figyelt, aztan ahogy latta hogy jovunk behuzodott a fuggony moge. Csengettunk, senki se nyitott ajtot. Vegul ujra nekiindultunk az utnak, es par perc mulva felvett egy arra halado turista. Mondta hogy rossz iranyba megyunk, arra 30 km-en at nincs semmi, de


aranyos volt, megfordult, es visszavitt minket a csonakkolcsonzohoz. Ott eloszor megprobaltak leakasztani rolunk ezer dollart a ket kajakert, mondtuk hogy mi jeleztuk hogy teljesen zoldek vagyunk ennek ellenere lekuldtek egy eros sodrasu folyon, oruljenek ha nem pereljuk oket be azert mert par dollarert hajlandok voltak minket ilyen veszelynek kitenni. Vegul hazamentunk. Ebbol a kovetkezoket volntuk le mint tapasztalatot: 1. A hosszu magany vagy azoknak valo akik eleve antiszocialisak, vagy a magany teszi antiszocialissa az embereket, de a segitsegnyujtas alapveto tarsadalmi osztonet is elvesztettek az itteniek. 2. A mashonnan jott emberekre mint lejmolasi lehetosegre neznek es leszarjak hogy mi lesz veluk. 3. A suru erdok felelmetesek tudnak lenni amikor eltevedve keresel benne segitseget. Ugyhogy reszemrol maradok Naples mellett.

2010. Måjus. 17 Ez uton kÜzlÜm a "tagsåggal Ês az illető urral" hogy minden Vitez Laszlo nÊvre kŹldÜtt e-mail visszajÜn, azzal a megjegyzÊssel hogy "Cimzett ismeretlen". LehetsÊges hogy a VitÊz Laci illegalitåsba vonult Ês csa "a rejtekhelyÊről" irogat a Forumba?? Erre azt tudom mondani hogy dolgojon meg cipoben a Hotmail, az osszes spammer meg az osszes spammereket felfogado gennylada bovliarus. Valami mocsok befurta magat az email-accountomra hogy az osszes ismerosomnek kuldjon egy link-et amin olcso Viagrat lehet rendelni. Kulon sert hogy azt gondolta a mocsok hogy a haveri kornek log a csingilingije es kell nekik Viagra. Szoval pentek este megneztem a privat emailemet es tele van viszszadobott mail-ekkel. Nezem, hat ezt nem is en kuldtem, nincs tema vagy semmi az emailben csak egy rohadt link. Persze tudtam hogy mi tortent, es itt elkovettem egy hibat. Utanakuldtem minden ismerosnek egy masok email-t hogy toroljek az elozot ami tolem jott mer' spam. Kuldtem egy uzenetet a Hotmail-nek is hogy bazmeg, mi folyik itt, spammerek grasszalnak az emailemben.


A valasz nem is maradt el, egy ora leforgasa alatt ki lettem tiltva mint a vocsok azzal hogy spammel bombazom az ismerosoket. Toroltek mint a pinty, mintha sose lett volna email account-om. Tiz ev alatt osszegyult tobb ezer email, tobb szaz ismeros email cime, mind sutty, eltunt a nagy kibaszott eterben. A legjobb hogy ez egy fizetett premium email account volt, leperkaltam minden evben valami 20 dollart, nem egy ingyenes kiterdekel cim volt. A korona az egeszen meg az hogy a Hotmail semmi megoldast nem javasol vagy panaszlehetoseget nem ad ilyen esetben. Ma megprobalok megereszteni par telefont hatha elerek valami elo embert aki vissza tudja allitani az email cimemet. Ha nem akkor csinalok magamnak egy Gmail accountot, vagy mittudomen. Az biztos hogy egesz hetvegen vergozos volt az agyam az egesztol. A Pfizert is vinne el az ordog a hulye Viagrajukkal egyutt. Akinek log az tanuljon meg egyutt elni a problemajaval. A termeszet igy jelzi hogy most ma' abba kene hagyni. Igy viszont naponta 2 milliard ember kap egy emailt arrol hogy hol lehet olcso viagrat kapni. Hozzateszem a ferfiak is megerik a penzuket. Mert ha a spam-ekre senki se reagalna akkor megszunnenek. De mindig van 10 millioban 5 idiota aki nemcsak megnezi mi lehet a linken, de vasarol is. OK, log a farka, hat ez ugye egy problema. De hogy teljes arat fizessen a rohadt gyogyszerert, a, azt nem. A kemeny farok ocson kell, akkor is ha az egy szemet kinai koppintas amitol talan felall a farkinca de mellette leesnek a fulei meg hapog a maja. Arrol nem is beszelve hogy ki az a suket aki egy spam-terjesztonek hitelkartyaszamot vagy bakszamlaszamot kuld hogy fizessen? Hat normalisak az emberek? Ha mar Viagrara van valakinek szuksege, legyen szives megadni az arat es nem kitenni tobb milliard embertarsat az undorito spam-nek. 2010. MĂĄjus. 18 A Hotmail tovabbra is halott. De sikeresen kiprobaltuk az elektronikus betegnyilvantartasi rendszert a rendeloben. Kovetkezo lepes: a szamviteli rendszer beallitasa. A konyvelo felallitotta a szamlakat, most szokjuk az uj rendszert. Oszinten szolva mar nagyon vartuk, a ciposdoboz-rendszer nem volt idealis. Trehany nepseg vagyunk, mindig elhagyunk valami fontos papirt. Majus 29.-ere kikolcsonoztunk egy pop-up campert, az egy osszecsukhato lakokocsi amit fel lehet nyitni es akkor vaszon oldalai lesznek es igy felig sator felig lakokocsi lesz belole. Ez eleg konnyu ahhoz hogy az en minivan-em - amin van vonohorog - elhuzza. Szivesebben bereltem volna lakokocsit, de azokat itt ontottvasbol vagy mibol csinalhatjak mert a kettonas Kia a maga 230 loeros


motorjaval nem eleg mokany hogy elhuzza oket. A tervek szerint lehuzzuk a gurulo satrat a del-coloradoi homokdunekhez (egy osi tenger maradvanya) a hosszu hetvegere. Probaltunk a kornyekbeli kempingekben helyet foglalni de mar minden lefoglalhato hely elkelt (ez az ev elso unnepe amikor Coloradoban kirajzanak a kempingezok), de talaltunk egy helyet ahol megnyugtattak hogy nem kell foglalas, rengeteg hely van. A hely egy kicsit lokott holgy tulajdonaban van aki imadja az UFO-kat, es van egy UFO-s ajandekboltja meg etterme is. A gyerekek teljesen bezsongtak, alig varjak hogy menjunk, latni akarjak az UFO-tanyat meg nagyon izgatja oket a kempingezes. Kivancsi vagyok hogy fog elsulni a dolog. A duneken lehet szankozni - nem azert mert ho van rajta hanem mert olyan finom a homok hogy lecsuszik rajta a szanko - meg van egy idoszakos bokaig ero folyo ami ilyenkor meg talan csordogal, es lehet benne pancsolni. Mar ha nem tul hideg, vegulis par kilometerrel odebb meg olvado hokent kezdte a palyafutasat. A hetvegen kerteszkedtunk - futo-petuniat ultettunk az asszony kovetelesere. Reszemrol tokeletesen ellennek egy lebetonozott udvarral, de Kati imadja a kerteszkedest. Legalabbis elmeletben. Gyakorlatban mar nem annyira lelkes, de azert hajlando valamennyi erofeszitesre. Szombaton egy orat szorfolt a web-en, es valami profi kertesz-oldalrol kivalasztott egy viragfajtat ami tokeletesen megfelelt a celoknak es a korulmenyeknek. Szkeptikus voltam mert valami nagyon specifikus petunia kellett egy specifikus termesztotol, a web site viszont nem irta meg hogy hol lehet kapni. Aztan elmentunk egy random kertesszetbe ami eleg kozel van hozzank. Egy kosza eladot megkerdeztunk a viragfajtarol, es legnagyobb megrokonyodesemre odavezetett egy nagy asztalhoz amin ott volt pont az a speci fajta amit Kati kinezett. Ugyhogy vasarnap Katival elultettuk a petuniakat. Itt reszerol elfogyott a lelkesedes ugyhogy a belocsolas mar az en reszortom lett. Hetfon valahogy ismet ram esett a valasztas locsolasugyileg, de most hogy mar ott virit a 10 to petunia a haz elott, sajnalom oket annyira hogy ne hagyjam hogy kiszaradjanak. 2010. MĂĄjus. 24 Van a munkahelyem kozeleben egy kinai szupermarket. Jo nagy, fel Tesco meretu, halali hely. Olyan minha az ajton Kinaba lepnel at. A vevoknek es az eladoknak a szeme se all jol, csupa tavolkeleti arc. Igazi oriasnak erzem magam, mar ezert megeri bemenni. Most ertettem meg hajdani debreceni kollegamat aki elment Japanba egy honapos tanulmanyutra es nagyon elvezte hogy a 178 centijevel a tomeg fele tornyosult. Egesz a fejebe szallt a magassag, de aztan visszafele jovet a repteren elment mellette egy amerikai kosarlabdacsapat, akiknek - a sajat szavaival - a tokukig se ert, es rogton visszatettek a megfelelo


perspektivaba. Na valahogy en is igy vagyok a kinai bolttal. A termekek kozul egy se amerikai, vagy akar messzirol ismeros a mezei feherembernek. A bejarattol jobbra husosztaly, oda nem szivesen megyek reszben a szagok reszben a latvany miatt. Azert ellodorogtem mar arra is es probaltam kitalalni hogy a vakumcsomagolt husfelek mik lehetnek. A legtobbjukrol meg az allatot se tudom meghatarozni amibol szarmazott, nemhogy a testreszt, pedig boncoltam en csotanytol egerig mindent az iskolaban. A friss husaru pult kornyeken meg valahogy remisztoek a fellogatott kopasztott szarnyasok. Ezen az oldalon lehet szendvicseket is venni, egyszer egy vallalkozo kedvu kollegaval itt ebedeltunk, erdekes volt. Ezen kivul regen volt, es azota se mentunk vissza ebedre. Viszont a napokban betenferegtem, mert hallottam valakitol az aloe-s italok csodalatos hatasarol. Az ilyesmi a bolt bal szarnyan talalhato, 3 polcsor tea, gyanus kinezetu edessegek meg mindenfele meghatarozhatatlan fuszerek mogott. Na itt vettem egy rekesz aloe-s italt, a tobbfele valasztekbol a koreait valasztottam mert gondoltam ott mar regebben mukodik a piacgazdasag es hatha jobban kiszuri a szennyezett, hamisitott arukat. Az italnak oriasi sikere lett koreimben, nagyon finom, edes, a bodzaszorphoz hasonlo nedu. Kicsit furcsak a benne uszkalo aloe-darabkak - legalabbis remelem azok - de konnyu hozzaszokni. Nekem. A csaladbol senki mas nem kultivalja, pedig tukmaltam mindenkire. Engem a vernyomas-szabalyozo hatasa erdekel az italnak, de utananezve az interneten nagyjabol barmire ajanljak, selypitestol a ludtalpig. Szoval azota napi ket uveggel iszom, es teljesen fuggove valtam. Az emesztesemnek par napba tellett mire atkalibralta magat az aloe-ra, de mostanra szinte egyaltalan nincs mar szorulasom. A dolgon felbatorodva tovabbi internetes kutatast vegeztem a boltban hatalmas stocokban allo egyeb meghokkento italfelekkel kapcsolatban. A zsenge kokuszlerol egyelore letettem, de a fĹą-juice jol hangzott. Ez is mindenfele nyavajara javallott altalanos csodaelixir, ugyhogy abbol is vettem egy kartonnal, 24 doboznyit. Na ez viszont oriasi mellenyulas volt. Ez is edes, de ez az emelyito fajtabol, valami nagyon kellemetlen mellekizzel. Egyetlen dobozzal se birtam meginni, pedig nekifutottam tobbszor, hidegen, langyosan, higitva, etel melle, de egyszeruen borzalmas. A csalad megint nem harapott ra a dologra, a kollegak csak rohogtek, ugyhogy vegul nagy nehezen meghoztam a dontest es kidobtam az egesz kartont. Viszont most fogytan van az aloe-keszlet es gondolkodom a kokusz-len. Nem egy egesz kartonnal, de talan egy uveggel, kiprobalasra...


A petuniak a veguket jarjak. Egy darabig nem tudtuk mitol, de az asszony tegnap a homlokara csapott hogyaszongya a nagy szel eltorhette a szarait. Ebben lehet valami, a napokban a 40-50 km/h-s szelet neha megszakitotta egy-egy 7080 km/h-s szellokes, ami kepes ilyesmire. Jo ha 2-3 to megmarad, de egyelore szorgalmasan locsoljuk mindet, hatha. A kirandulashoz vettem egy hordozhato WC-t (zacsiba lehet micsinalni), par zseblapmpat, es egy szunyog-spret. Holnap delutan felveszem a lakokocsi/sator takolmanyt, most hogy kozeleg az indulas egyre jobban rinyalok a dolgon. Lehet hogy megis kene valami fegyvert vinni, legalabb egy kalapacsot vagy machetet (bar a hordozhato WC hasznalt zacskoi lehet hogy megfelelnek a celnak). Ma este megyek fizikoterapiara, a bal sarkam ugy faj hogy alig birok jarni. Plantar Fasciitis vagy mi a szosz van, es a ludtalpbetet ami kezdetben hatasos volt a bal labamon mar nem segit. Meglatjuk mire megyek a fizikoterapiaval. De szar dolog oregedni... Egy tucat e-mail utan ma kaptam egy uzenetet a Hotmail-tol. Amennyiben valaszt adok kb. 30 kerdesre (nem vicc) mint pl. az osszes IP cim amirol a Hotmail-t hasznalom, a "titkos" kerdesre a valaszt (a kerdest nem mondtak meg es en nem emlekszem 10 eve mi a szosz lehetett a titkos kerdes), szuletesi datum, anyja neve ket peldanyban, stb stb stb akkor lehet hogy visszakapom az email-t. Most probalok valami szalonkepes valaszt kitalalni arra hogy hova menjenek es ott mit csinaljanak. Az uj email cimem: laszlopocsi@yahoo.com

2010. Június. 02 későn jutott eszembe hogy egy dologról ne felejtkezzetek meg..a VIZRŐL! Nemcsak a főzést/kévé csinálás/reggeli stb..hane,mmagát A MOSAKODÁST illetően, hacsak nem egy tó vagy patak melleé mentek. Da ha homok dunnákról irsz..akkor tenger? (A maga sós vizével?)

Nem kell aggodni, vittunk vizet boven. De a viz tenyleg erdekes problema volt.


Ez a homokdune egy eleg meghokkento hely. Colorado delnyugati reszen van egy 80 km szeles, 160 km hosszu volgy, hegyekkel korbeveve. Az egyik hegy oldalarol az olvado ho lecsurog mikozben a szel szemben fuj. A ketto egyuttese kulonleges korulmenyeket teremt, ami a hegyet lassan finom szemu homokka erodalja, es a homokot a hegy labanal egy oriasi kupacban felhalmozza. A kupac kb. 200 m magas, 8-10 km szeles es kb. 2-3 km mely lehet, es a szel total szaharai alakzatokra fujja. Halali mert a hatterben zold hegyek vannak, a tetejukon hosapkaval. Valahogy nagyon uti egymast a ket kep. Az olvado ho ket folyocskat kepez a homokdune ket oldalan. A viz a homokon szetterulve bo 100 m szelessegben es 10-40 cm melyen csurog amikor a legerosebb a folyasa (most hetvegen volt a csucs), de evente csak nehany honapig folyik benne viz. A folyocskaban nagyszeruen lehet furdeni, rohangalni, homokvarat epiteni, stb. A viz ilyenkor huvos de nem hideg, a napsutes a sekely folyot felmelegiti annyira hogy orakat lehet benne jatszani. A viz hullamokban jon le - nem tudom miert de nem egyenletesen csurog hanem idonkent jon egy par centis "arhullam" aztan lejjeb apad. A dolog tovabbi erdekessege hogy a ket folyo nehany km-re a hegyek labatol egy toban egyesul es ott elparolog vagy beszivarog a foldbe - nincs kivezetese a volgybol, nincs osszekottetesben a volgyon athalado Rio Grande-val sem. Ugyanakkor a volgyben rengeteg a termalviz. A volgyet korulvevo hegyek lassan tavolodnak egymastol es az emiatt keletkezo repedeseken a felszin kozelebe kerul a lava, ami felmelegiti a talajvizet. A kempingnek ahol voltunk van uszomedenceje. A forrasbol feltoro viz nagyon meleg, 60 C korul van, ezt huteni kell hogy furodni lehessen benne. A kempingben a zuhanyzokbol es az osszes csapbol csak forro viz jott. A volgyben az osszes vizet huteni kell ahhoz hogy felhasznalhato legyen. A volgy nagyon szaraz ugyhogy ontozes nelkul csak kis bokrok elnek meg benne. A fold se pompas - foleg ugyanaz a homok ami a duneket alkotja. De azert van mezogazdasag. A Google szatelit-kepein eloszor azt hittem valami problema van mert az egesz vogyet zold korok boritjak, olyan mintha oriasi pixelek lettek volna a szatelit kepein. Kiderult hogy ezek 100 m koruli atmeroju ontozott teruletek, az ontozoberendezes egy kozponti vizforras kolul megy korbe lassan. Ilyen Magyarorszagon is van sok, csak ott nem olyan dramai a kulonbseg az ontozott es ontozetlen terulet kozott. Itt az ontozott teruletek szelet mintha ceruzaval rajzotak volna meg, belul elenk zold, kivul matt zoldes-szurke. De ahhoz hogy a viz ne egesse le a novenyeket - altalaban lucernat - hosszu arkokban hutik a vizet locsolas elott. Mivel sok a termalviz, sok az uveghaz is, paradicsomot es uborkat termelnek, de van tilapia (melegvizi hal) farm, aligator farm meg hasonlok.


Amugy a volgy a termeszetes energiaforrasok paradicsoma: rengeteg a napsutes, allandoan fuj a szel (eleg erosen) es ott a termalviz. Lattunk nagy napelemfarmot is, valoszinuleg ellatja a volgy nagy reszet arammal. Szoval halali hely, nagyon kulonleges elmeny volt. Majd meg irok rola. 2010. JĂşnius. 11 Tegnap este kirugtunk a hambol. A zasszonnyal meg egy haverral elmentunk a Red Rocks Amphiteather-be koncertre. A Red Rocks egy szabadteri szinpad, ami - mint a neve mutatja - voros kovek kozott van. Fantasztikus hely, ha hinnek az ilyesmiben azt mondanam hogy a joisten is szabadteri szinpadnak teremtette. Egy hegyoldalban van, a lejto kivalo termeszetes alap a nezoternek, csak le kellett betonozni es locakat szerelni ra. Ket oldalrol fuggoleges voros sziklak hataroljak, lent a szinpad mogott pedig keresztben megy egy fuggoleges szikla. A szinpad mogott a siksag terul el, rajta Denverrel aminek a fenyei ekszerkent csillognak a hatterben. Ket evvel ezelott teleholdkor voltunk itt koncerten, a tiszta egen a telehold pont a szinpad folott vilagitott, varazslatos volt. Most egy kelet fele tavolodo viharfelhot lattunk Denver felett, aminek a villamai nehany masodpercenkent megvilagiottak a szinpad mogott a siksagot. A nezoter felett mar tiszta volt az eg es elult a szel, kellemes meleg volt. Az egesznek fantasztikus az akusztikaja es a hangulata. Ja, a szinpadon most eppen Sting adta elo magat, a Royal Philharmonic kisereteben. A zenekart egy rendkivul mozgekony karmester vezenyelte, aki olyan lelkesen ugralta vegig a 150 perces koncertet mint egy hiperaktiv fitneszoktato. Sting egyre limonadebb de a koncert kellemes zenei alafestes volt a gyonyoru kornyezetnek. Szep este volt.


Koszi, ez az! Stinget en is nagyon szerettem - kulonosen meg a Police-ban ezert is mentunk a koncertre, de az utobbi idoben nem sok eredetit alkotott. A regi szamaibol el, bar sokat atdolgozott (nem az elonyukre). Az uj szamai - a ket es fel oras koncerten ketto volt amit az elmult 5 evben irt - egyre szentimentalisabbak es egyre kevesbe eredetiek. Legalabbis szerintem... De igy is nagyon kellemes koncert volt, csak a hely jobban megkapott mint a zene. 2010. JĂşnius. 11 Na meg par szot a multkori kempingezesrol. A lakokocsi-szeruseg (a hugom szerint Skif) nagyon jol szuperalt. A kocsim nem koszonte meg a kinlodast, hegynek felfele igencsak nyoszorgott, de azert valahogy sikerult elhuzni odavissza. A lefoglalhato kempinghelyek mar elkeltek az egesz kornyeken a hetvegere, a tervek szerint egy habokos (bocs, Habok) holgy tanyajan akartunk kempingezni. A holgy nagy UFO-rajongo, van egy ajandekboltja meg egy ufo-kertje mindenfele ufo-temaju dologgal. A telefonon azt mondta ott lehet kempingezni is, de nincs se aram se viz, csak hely. Kati viszont nagyon szeretett volna egy masik helyi kempingbe menni ahol volt uszomedence, es indulas elott felhivta oket hogy van-e esetleg lemondott kemping-hely. Nem volt, de kiderult hogy naluk is lehet csak ugy a placcon kempingezni, es ott van hely es nem kell foglalni.


Ugyhogy vegul itt vertunk satrat. Kituno dontes volt, a kemping aranyos volt, kellemes termal-stranddal - bar a melegben nem melegvizbe vagyik az ember meg egy kis etteremmel. A placcon tenlyeg nem volt semmi szolgaltatas, csak 30 m-re volt ket porta-WC, plusz a strandon zuhany. Kinyitottuk egy kurblival a lakokocsit, ilyenkor a teteje felemelkedik, aztan oldalra ki lehet belole huzni ket agyat ami folott satorponyva van. A gyerekek visitottak a boldogsagtol, es tenyleg nagyon kellemesen szuperalt az egesz. Hely boven volt, nagy es kenyelmes agyak, es az ember megse a foldon fekszik. Van egy kis etkezo-resz meg egy pici konyha, es ami fontos: van benne futes. A futes jol jott mert nappal ugyan jo meleg volt, naplemente utan viszont gyorsan lehult a levego, ugyhogy ejszaka futeni kellett. El is hasznaltunk ket palack propant harom ejszaka alatt. Persze az ejszaka kozepen csereltem papackot amikor az elso kifogyott es arra ebredtem ejjel 2-kor hogy vacogok a halozsakban. De ennek is megvolt az elonye. A kristalytiszta egen fantasztikusan vilagitott a telehold, mindent szepen lehetett latni, a satrak es lakokocsik csak ugy vilagitottak. Nyugodtan el lehetett volna menni setalni a pusztaban, minden bokor, noveny szepen latszott. Meg a palackot is zseblampa nelkul csereltem, pedig az "arnyekban" volt. Megneztuk az ufo-tanyat mert a gyerekeknek nagyon izgatta a fantaziajat. Ez egy nagyon lepukkant hely volt, a pici, felgomb alaku ajandekboltban peneszszag, az ufo-kert tele mindenfele szemettel (ocska jatekok, kimerult toltotollak, regi napszemuvegek meg hasolnok) "muveszien" elrendezve. Meg a lanyok is csalodtak pedig oket nem nehez amulatba ejteni. A kempingjuk teljesen ures volt, senki se tanyazott naluk. Kicsit sajnaltam oket de valamit be kell fektetni ahhoz hogy turistakat vonzzon az ember. A kempingunk egyebkent a dramaian ronda Hooper falutol volt vagy 5 km-re. A falu kb. ket tucat meg nem vagy mar elhagyott hazbol allt, de legalabb epiteszetileg egyseges volt: mind a "lepukkant" iranyzatot kepviselte. A falu legnagyobb latvanyossaga egy roncstelep volt. Benzinkut es boltocska a 10 kmre levo Mosca-ban, ami arrol hires hogy majdnem olyan ronda mint Hooper, viszont nekik van egy aligator-farmuk. Erdekes modon a kornyeken tobb helyen lattam regi vasuti kocsikat a tanyakon, volt amiben valamit taroltak, volt amin kezzel ramazolt betukkel hirdettek valamit, es volt aminek a rendelteteset nem tudtuk meghatarozni. Az erdekes az hogy sin viszont nem volt a kozelben tehat valahogy odaszallitottak oket a tanyakra. Talan egy vasut-tarsasag ingyen osztogatta oket? De meg akkor is kerdeses megeri-e kilometereket cigolni oket csak hogy legyen egy nagy rozsdas vasdarab a kertben. A kemping viszont egy nagyon aranyos kis oazis volt, par eve ujitottak fel az egeszet. A lakokocsi konyhajat vegul osszesen egyszer hasznaltuk, minden mas


etkezest a strand kis ettermeben oldottuk meg, ahol minden hamburger melle adtak ket szeletelt paradicsomot. A strand mellett meleghazak voltak a tanyan, a sajat paradicsomukat adtak, nagyon finom erett volt. Ezen kivul a lanyok kovetelesere tuzet raktunk es marshmellow-t sutottunk (ez egy cukor/olaj keverekbol keszult szivacsszeru edesseg amit ha nyarson megsutsz elkaramellasodik). Ketszer voltunk a duneknel. Pontosabban haromszor, mert eloszor odamentunk (fel oras ut), aztan gyorsan visszafordultunk. A kempingben meleg volt es igy furdoruhaban meg egy poloban jelentunk meg a duneknel, ahol viszont huvos szel fujt es ket perc tunodes utan visszaspuriztunk ruhakert. Vegul furdoruhaban es szeldzsekiben toltottuk a napot. Az elso nap csak a sekely folyoban rohangaltunk, a masodikon viszont megmasztuk a legkozelebb eso homodunet es egy muanyag tepsi-szankon leszankoztuk a lanyokat az oldalan. Aztan kiderult hogy a bokaig homokba suppedve nagyon nehez dolog ujra felmaszni a dunere, ugyhogy visszamentunk a folyoban jatszani. A kiranduals osszessegeben nagyon jol sikerult, jovore valoszinuleg ujra megprobaljuk. 2010. JĂşnius. 16 A nagyobb lanyom a nyari vakacio elso ket heteben minden nap felnapos szinhaz-iskolaba jar. Szombaton es vasarnap adjak elo a betanult darabot, ami a Csaszar Uj Ruhajanak a feldolgozasa. Be is tanulta a szoveget bocsulettel, csak eddig az volt a problema hogy mozdulatlanul, halkan es felenken adta oket elo. Nem tudom tegnap mi tortent a proban, de este Anna ujra eloadta a szoveget, es ugy kellett lecsillapitani hogy kicsit halkabban mert megreped a plafon. Kozben gesztikulal, rohangal es mindenfele arcot vag. Aposek jovo csutortokon erkeznek. Anyosom kivalo szakacs ugyhogy hetek ota koplalok hogy helyet csinaljak a korabbi tapasztalatok alapjan 3-5 kilora teheto extranak amit a kovetkezo 3 hetben fel fogok szedni. A regio-kod mentes DVD lejatszonk mar vagy fel eve kimult. (Igy jar az aki a eBayen vasarol ujrafutozott elektronikat.) Most megjott az uj igy megint tudunk magyar DVD-ket nezni. A regio-kod egy kivetelesen szemet dolog meg Hollywoodi mercevel is. Ha az ember vesz egy DVD-t Magyarorszagon, azt nem tudja lejatszani a legtobb amerikai DVD lejatszon, mert a DVD-n levo regoi-kod nem egyezik meg a lejatszo regio kodjaval. Eloszor az interneten talalt hack-elessel probalkoztam, megprobalva regio-kod


mentesiteni a snassz mezei DVD lejatszonkat. Ez nem jott be (bar eloszor azt hittem sikerult mert beindult a Negy Pancelos es a Kutya, de aztan kiderult hogy csak azert mert a DVD-n nem volt regio kod - a tobbi magyar DVD-t tovabbra sem jatszotta le), ugyhogy logo orral rendeltem egy uj hordozhato DVD-jatszot egy regio-mentes lejatszokat arulo web-kereskedestol. Most a gyerekek teljesen bele vannak esve a magyar gyerekfilmekbe, Mikrobit meg Kockasfulut meg Vakondot neznek egesz nap. Meg persze mi is amikor van idonk. Jo dolog nosztalgiazni. 2010. JĂşnius. 21 Penteken nagy elmenyben volt reszem. Az uj fogaszom koronat csinalt az egyik fogamra. Ez meg nem lenne kulonos (sajnos), viszont most eloszor tortent hogy a regi fog maradvanyainak a ledaralasa utan a doki egy kis bigyot illesztett a fog-csonk fole ami 3-dimenzios kepet csinalt rola, aztan a doki a szamitogepen afole rajzolt egy koronat, finomitgatta egy darabig aztan elkuldte a szomszed szobaban levo nemet herkentyure ami egy kis porcelankockabol gyemantfeju furokkal 15 perc alatt elkeszitette a vegleges koronat, amit izibe fel is ragasztottak. Igy a komplett korona-procedura 2 ora alatt meg volt, egy latogatasbol. Nem semmi mit tudnak ezek a nemetek. Allitolag mar vagy 20 eve mukodnek hasonlo gepek, de komplett koronat csak par eve tudnak csinalni. Remelem a nemetek dolgoznak olyan gepen is ami az erzestelenitest is automatikusan vegzi, mert a doki 6-szor szurkalta tele a pofamat erzestelenitovel de meg igy is fajt a csiszolas. A vegen mar teljes sulyaval a tun probalta az erzestelenitot bespriccolni az ideg melle, de nem jott be. Viszont a szam olyan lett belulrol mint az ementali, tele van lukakkal. Az apak napja (itt ilyen is van, es az emancipacio jegyeben lassan az anyak napjaval vetelkedik) jol telt. Ajandeknak vettem magamnak egy uj videokamerat. A regi mar vagy 10 eves volt, nagyon jo kis Sony gep volt de a veget jarta. Ugyhogy vettem egy zsebrevaghato Sanyo kamerat, az egesz eltunik a kezben, teljes HD felbontasban vesz fel es melle 10 megapiszkas allokepeket is csinal, akar videozas kozben is. 200 dolcsi volt, meg memoria-kartya meg extra elem, de igy is 300 alatt. Persze kiprobaltam, eszmeletlen jo videot csinal. Anna ket hetig jart szinhaz-taborba, szombaton volt a foproba es az elso bemutato, vasarnap a masodik. Nagyon jol sikerult, Anna emlekezett a szovegre, kicsit feszulten de a korahoz kepest jol jatszott. Vasarnapra mar egy kicsit lazult is. Nem egy Audrey Hapburn - egyelore - de jo uton van. Vasarnap technologiai parade volt, vettunk meg 3 szamitogepet. Ket het mulva csatlakoznak meg ketten az asszony rendelojehez es arra keszulunk. Rohej, 3


honap alatt, amikor utoljara vettunk szamitogepet, a gep ara 50 dollart esett, most 300 dollar volt a gep (plusz 130 a monitor). Most jon a dolog dragabb resze: butor. Ma tovabbi rossz hirek a fogak tajekarol. A lanyok reggel voltak fogasznal, es Annanal 6 lukas fogat talaltak. Mind tejfog de a doki ragaszkodik hozza hogy betomje oket, es kettore koronat akar tenni. Ciki mert ugy tudom tejfogaknal nem szokas az ilyesmi, de ez egy specialista gyerek-fogorvos. Most mi a fraszt csinaljak, hagyjam hogy zsenge gyerekkoraban meggyuloltessek vele a fogaszokat? Vagy jobb ez igy, legalabb gyakrabban mos fogat ezutan? A nejem persze ram kente, azt mondja tolem orokolte a gyerek a fogait. Mondjuk igaz ami igaz, nekem haromszor annyi lukas fogam van mint neki, de akkor se esik jol az ilyesmi... 2010. JĂşnius. 23 Tejfogra koronat ? Az az orvos es a technikus baratja nagyon jo bizniszt csinalnak ezzel. Vagy nalatok is ingyenes a fogorvosi ellatas mint a Szovjetunioban volt anno ? Ingyenes a lofaszt. Es a biztositasom csak evi 2000 dollaros hatarig fizet. Lassan mar minden szakma elveszti a tekintelyet. Csak az elmult 24 oraban: 1. Fel kell hivnom a Qwest telefontarsasagot mert kuldtek egy 600 dollar feletti szamlat. A szamlanak 200 dollar korul kellene lenni, nem kestunk a mult havi befizetessel, es a szamlan ha osszeadom az osszes tetelt a kozelebe se jon 600nak. Ez a harmadik eset hogy veszekedni kell veluk mert tulszamlaznak. 2. Visszavittem a kocsit a szervizbe. A mult heten vittem be mert a legkondi most hogy megjott a nyar es szukseg lenne ra - bemondta az unalmast. Semmi gond, benyomtak egy pofa freont, azt mondtak teszteltek szivagasra es semmi baj, aztan harom nap mulva megint meghalt a legkondi. 3. Uj CPAP-gepre van szuksegem. Ez a csaladban horkolo-masinakent emlegetett herkentyu ejjel levegot fuj a nozimba hogy ne horkoljak es ne alljak meg levegot venni. A regi - vagy 5 eves - elromlott es tul draga lenne javitani. Az Interneten arulnak ilyet, cakk und pakk 400 dollar a gep meg a tartozekai. De a doki leadta a drotot egy helyi cegnek akik szinten arulnak ilyet, ma reggel hivott az eladojuk. Ok lizingelik a gepet, az elso havi osszeg 420 dollar, utana 10 honapon at havi 100 dollar a lizingdij (de lehet tobb is, ez csak elozetes kalkulacio volt). Amikor emlitem hogy ugyanazt a gepet az interneten megrendelhetem 400 dollarert, a holgy sertodott valasza az hogy az o ceguknek


nyereseget kell termelni. Mikor mondom hogy azt az internetes cegnek is kell, es egy 400 dollaros gepen 1000 dollar az nem nyereseg hanem utonallas, akkor gyorsan elbucsuzik es levagja a telefont. 4. Egy jo eve hulye modon adomanyoztam egy telefonalonak a munkavegzes kozben elesett rendorok csaladjainak a megsegitesere. Azota naponta tobbszor hivnak - tegnap este 3-szor - a kulonbozo karitativ szervezetek. Nem lehet lerazni oket, nekik meg a telemarketing-hivasblokkot se kell tiszteletben tartaniuk, ugyhogy nyomjak ahogy a csovon kifer. Azota senki nem kap egy budos fillert se, egyszer hatha abbahagyjak, de nehany azert meg igy is felidegesit. Az egyik ceg arra gyujt hogy a helyi rendorok a korhazban fekvo gyerekeknek plussmacikat vigyenek ajandekba. Ennel nagyobb erzelmi hamozast mar nem is nagyon lehet elkepzelni: beteg gyerek, jo rendorbacsi, mosolygo plussmaci - aki erre nemet mond az nyilvan egy mocsok antiszocialis terrorista. De azert finoman megkerdeznem hogy ekkora plussmaci-hiany lenne az orszagban? Miert nem az orvosi szamlajukat fizetik ki a raszorulo gyerekeknek? Valaki ebbol is kurva jol megel. Par honapja az egyetem ahova legutobb jartam hivott, uj koncert-teremre gyujtenek. A regivel semmi baj, de az egyetemeknek az uj epulet kie-nagyobb tipusu presztizs-kerdes, es pofatlanul tarhalnak rajuk a politikusoktol, a regi diakoktol meg mindenkitol aki eszukbe jut. Aztan amikor megepult akkor eladjak az epulet elnevezesi jogat par millioert. Oregszem, mar nem birom elviselni a baromsagokat, cinikus lettem es attol tartok a vilag rossz iranyba fejlodik. 2010. JĂşlius. 14 Elutaztak anyosomek. Kituno 3 hetet toltottunk egyutt, mindenki jol erezte magat, sok szep helyet lattunk Denver kornyeken es elruccantunk Vegas-ba par napra. Szegyenszemre egy budos fillert se tettunk fel a kaszinozkban, de igy is nagyon jo volt. Sokat votunk a medenceknel (minden nap 40 C fole ment a homerseklet), lattunk ket isteni eloadast (a Cirque Du Soleil-tol az "O" egy hihetetlen, fantasztikus, eletre szolo elmeny, egy vagyonba kerul de igy is ajandek), meg elruccantunk a Grand Canyon-hoz es a Bryce Canyon-hoz (ez utobbi szerintem a vilag talan legszebb helye). Most pont annyit nyomok mint 3 honappal ezelott amikor megkezdtem a dietat a latogatasra keszulve (anyosom nagyon jol foz), es szegyellem magam mert a gyerekek nem tudtak kommunikalni a nagyszulokkel. De azert nagyon jo volt. Bryce Canyon:


A Kaszinó problémát én úgy oldottam meg (ez ugyan Atlantic City-ben történt), hogy a kocsiban kiosztottam mindenkinek egy húsz dollárost azzal, hogy ennyit eljátszhat és ha mindenkié elfogyott megyünk tovább. A többi pénzt, hitelkátyát miegymást gondosan összecsomagoltam és a kocsiban hagytam elrejtve. Egyedül az volt a gond, hogy az unokahugom az egyik rángatós masinán megütötte a főnyereményt és a gép telefosta a zsebét quarterekkel. Órákig tartott, míg azt is sikerült elvesztenünk de azért sikerült. En is ilyesmire gondoltam indulaskor, csak hogy elmondhassuk hogy jatszottunk Vegasban. De anyosomekat abszolute nem erdekelte a dolog, ugyhogy konnyebben ment mint vartam, egyszeruen nem ultunk le egy gepnel vagy asztalnal se. Gepbol tobb szaz van egy nagyobb kaszinoban, poker meg felkaru rablo meg egyebek. Minden gep harsanyan dekoralt, es az asszonyt felhaboritotta hogy tobb gepen gyerekfilmek figurai voltak dekoraciok. A lanyok kiszurtak Oz-t meg Spongyabob-ot meg masokat, es persze rogton erdekelni kezdte oket a dolog.


Tizenot evvel ezelott amikor csak kettesben voltunk, kiprobaltuk a szerencsenket. De es is vesztettunk mind a 11 dollar 50 centet amit feltettunk. 10 dollart el-huszonyegyeztunk, a tobbit felkaru rablok vittek el. Azota meggyozodesem hogy a kaszinok csalnak, 20-am volt amire a banknak 21-e lett, aztan amikor leforrazva felrealltam es neztem a tobbi jatekost, akkor lattam hogy a banknak sorban jottek a 21-ek. 20 perc alatt volt neki legalabb 5, viszont senki masnak. Amugy fantasztikus hogy a kaszinokba - foleg azokba amik az elmult 10 evben epultek - mennyi penz ment. Hihetetlen hogy kidolgoztak a legkissebb reszleteket is, a hugom elajult volna a belso epiteszeti meg lakberendezesi reszleteket latva (neki ez a hobbija), de nekem is nagyon imponaltak. Akarhova nezel, valami nagyon szep vagy erdekes dologba akad a szemed. A trukkos vilagitas, a szokokutacskak, a falak dekoracioja, a mu-novenyek, a cikornyas korlatok (felteszem Fayutca keze munkaja is benne van egyikben-masikban), az oszlopok, a mozaikpadlo, a csillarok, mind-mind fantasztikusak voltak es az osszhatas pazar luxus volt. A regi kaszinok mint pl. a Monte Carlo mar nagyon lepukkantnak neznek ki az ujabbak mellett, de meg a viszonylag nem tul regiek pl. az egyiptomi temaju, piramis alaku Luxor - is elavultnak tuntek. Az uj City Center hihetelen, a Bellagio pazarul fel van ujitva, a Mandalay Bay gyonyoru. 2010. Szeptember. 08 Kivettem a penteket szabadnapnak, mert segiteni kellett asszonypajtasnak, meg kulonben is harom napos hetvege volt, hetfon volt az itteni Majus 1-e, hat csinaltam belole 4-naposat. Delelott kesz lettem a tennivalokkal, es utana ritka elmenyben volt reszem: plazacicat jatszottam ket oran at. Elmentem a kozeli outlet mall-ba, ahol a tavalyi modelleiket aruljak learazva a jobb markak, es bevasaroltam magamnak ingeket, polokat, pulcsit. Nem a gyerekeknek hajkurasztam ketsegbeesve cipot meg a nadraghoz passzolo bluzt, nemis a rendelobe kajtattam irodafelszerelest, hanem csak es kizarolag magamnak vasaroltam. Utana beultem a konyvesboltba egy kavera, es vettem ket konyvet. Reg ereztem magam ilyen jol. A fogyasztoi tarsadalomnak is megvannak a maga kis oromei. Azt Ên is Êlvezem, ha van idő a våsårlåsra, amikor magamnak veszek valamit. (Meg persze, ha pÊnzem is van råm.) Mert amikor azonnalra kell valami - ami persze nincs, vagy olyan nincs - az mås. Az kínlódås. Ez igy van, ezert lett a ruhataram meglehetosen egysiku, mar szinte csak olyan dolgok vannak benne amit mindig lehet kapni es 2 percen belul beszerezheto ha eppen szukseg van ra. Sosincs ido vasarolgatni.


Pontosabban mostanaban egyre tobbet vasarolgatok, csak nem magamnak. A nagyobb lanyom rajott a vasarlas oromeire es allandoan a plazaba akar menni. Tudom hogy nem lenne szabad engedni neki, megis el szoktam vinni mert kiderult hogy egesz megfontolt vasarlo, nem szorja a penzt hulyesegekre. Legtobbszor nem veszunk semmit, csak nezi a dolgokat meg az arukat. Akkor meg hagy tanuljon. Ugyis most olvastam hogy Kinaban a frissen vegzett egyetemistak negyede nem talal munkat. Allitolag az a gond hogy nem eleg praktukus az oktatas, csak biflaznak de nem tudjak alkalmazni a tudast. Hat akkor a plaza-turakat gyakorlati oktatasnak tekinthetem, itt jobban meg lehet tanulni az osszeadast - kivonast mint egy konyvbol.

A fogyasztoi tarsadalomnak is megvannak a maga kis oromei. De azert vannak mas oromok is. Az asszony kihovott fogyokura-versenyre, aki karacsonyig tobbet fogy (szazalekban, nem kiloban, mer' esze az van) az kap egy hetveget amikor magaban lehet, nem kell a gyerekekkel foglalkozni. Ha nyerek elmegyek a Colorado Springsben levo repulomuzeumba, 3 ev alatt nem jutottam odaig, es egy egesz napot ott fogok tobzodni. A verseny szellemeben elmenetem reggel setalni. A hazunktol par szaz meterre fut egy gyonyoru gyalogut, egy patak partjan. A ket oldalan hatalmas oreg fak, a patak hol az egyik hol a masik oldalon csobog, vadviragok nyilnak a partjan, az ut elmegy szepen gondozott kertek es hazak, jatszoter es egy golfpalya csucske mellett. Tucskok zenelnek, madarak csicseregnek, raadasul a kedvenc zenei egyvelegemet hallgattam fejhallgaton. Egy ragyogo napsuteses, kellemesen langyos reggelen valami isteni. Fel ora alatt vagy 50 emberrel talalkoztam, setalok, biciklizok, kocogok, gorkorizok, minden korosztalybol, mind szelesen mosolygott, annyira ellenallhatatlan elmeny volt. Siman uberelte a plazazast. Azt hiszem ra fogok szokni (legalabbis amig meg nem jon a hideg). 40 perccel korabban kell kelni, de megeri.

Hogyan Êrtendő a szåzalÊkban? Megållapodtatok, hogy ki håny kilót szeretne leadni, Ês annak a szåzalÊkåban? Vagy a testtÜmegetek szåzalÊkåban? Persze, így is, úgy is sajnållak. (Az asszony eszÊt meg irigylem. Egyåltalån nem nehezebb egy nőnek leadni ugyanannyi kilót, mint egy fÊrfinak.) Elårasztottak mår fogyókúrareceptekkel? Kell nÊhåny?


Indulosuly szazalekaban merjuk. En 102-rol startolok. A kituzott cel nem extrem, a december 25.-en reggel (meg reggeli elott) az utolso bemeresnel 94 kilo a terv, az durvan heti fel kilo fogyas. Onnan meg egy ugras lenne a versenysulyom (85 kilo). Kosz az ajanlatot, a sajat fogyokura-receptemet probalom kialakitani az eddigi kb. 200 fogyokura tapasztalatai alapjan (a legtobb nem elte tul az elso 24 orat). Igyekszem nem ehezni, leginkabb a "kivanos" dolgokat kell megallni. Igyekszem keves zsirt es finomitott cukrot enni, viszonylag sok feherjet, de semmi drasztikusat nem akarok - nem akarok teljesen zsirmentesen enni. Ja, sok rost, az gyorsitja az emesztest. A dieta resze egy katyvasz ami keves kaloriat de sok feherjet es rostot tartalmaz. Arra mar rajottem hogy magaban nem jo mert nagyon uresnek erzem a gyomrom, igy meg belekeverek egy kis zabpelyhet ami megint nem sok kaloria, viszont tomit. Naponta egyszer eszem, az ebed es a vacsora kozott. Igy el tudom kerulni hogy a vacsoranal telezabaljam magam. Mindig az a dieta gyenge pontja, odaig tartom a tervet de ott elvesz az onuralom. Ezzel a kotyvalekkal viszont egyelore sikeresen megtartoztatom magam. Emellett napi 8 ora alvas, ketszer 30 perc seta (kezdesnek, kesobb tobb sport), es foleg sziklaszilard elhatarozas. Hat most mar en is szivom a fogam, nekem masfel kilat kell leadni amig az aszszonynak egyet, dehat ket napig majd csak elleszek valahogy a purgyeval. Kenyeret eszek valamennyit, de csak a rostos, kartonpapir-fajtat. A krumpliban meglepoen keves a kaloria, ettol fuggetlenul tiltolistan van. Tejtermek: csak zsirmentes. Kukorica: valahogy kibirom nelkule. A sport valamikor termeszetes volt, sajnos egyre kevesbe az. Ezen valahogy valtoztatni kell. Tiz eve meg felmaratont futottam, meg harom eve is siman lefutottam 4-5 kilometert, ma mar egy is nehezseget okoz. Nagyon gyorsan szarra mentem. Volt egy kollegam aki az Atkinssal tenyleg sokat fogyott, saccra legalabb 20 kilot. De nem tartott sokaig, ahogy lazitott a dietan azonnal visszaszedte a kilokat kamatostol. En meg nem akarok eletem vegeig hust enni hussal. Viszont, nemigen találni (ITT) olyan "étel-készitményt" amihez ne adnának cukrot vagy kukorica-szirupot, vagy kukorica keményitőt.


Cukrot meg csak-csak, de high-fructose corn syrup-ot szinte mindenhez adnak (olcsobb mint a cukor csak karosabb). Nehez de lehet talalni feldolgozott eteleket amikben nincs HFCS. Masik megoldas friss hozzavalokbol fozni, mi most ezt probaljuk. Minimalis feldolgozott etelt veszunk. Erdekes kinyitni mostanaban a hutot, regebben a bezs kulonbozo arnyalatai fogadtak, most meg ha belenezek kis hijan sokkot kapok a rengeteg rikito szintol. Beruhaztunk egy Tefal ActiFry szerkora, ebben egy evokanal olajjal egy kilo hust vagy zoldseget meg lehet sutni. Fantasztikus herkentyu, kar hogy francia takolmany, mar az elso hasznalatnal is csak nogatasra indult. Muszaly lesz kicserelni mert magatol nem kezd el mukodni, csak ha parszor jol oldalba noszogatja az ember. 2010. Szeptember. 15 A fonokom valami erthetetlen oknal fogva nagyon elegedett velem. Olyan fenyezest kaptam az eves ertekelesen hogy belepirultam. Pedig az elmult evben igazan nem sokat fakitottam, legalabbis az elozo ket evhez kepest. Viszont az elozo ket evben zugott lefele a bevetel, most meg meredeken megy felfele. Rogton jobb a hangulat az egesz cegnel. A fizetes maradt a regi, de visszaallitottak a 3%-os 401k contribution-t (nyugdijtakarekossagi rendszer ahol a ceg a fizetesem 3%-anak megfelelo osszeget letesz egy adomentes nyugdijalapba a nevemre). Ez valoszinuleg tobbet er mint egy fizetesemeles. Allitolag jovo aprilisban emelni is fognak. 2010. Szeptember. 20 Mar megint fantasztikus ido van. Denver kornyeken rovid a tavasz, a nyar a magyarhoz kepest hetekkel kesobb kezdodik, de tovabb is tart. Tegnap 33 C volt a maximum, ki is hasznaltuk egy kis kirandulasra, volt egy kis hegyi turazas, strand, setalas egy kozeli kisvaros foutcajan. Ilyenkor az a gond hogy a hazifeladatra nehez idot talalni, a gyerekek allandoan kinn akarnak lenni es nehez nekik azt mondani hogy marpedig most leulsz es kiszamolod hogy menynyi 15-8. Igaz a szaraz es a meleg miatt a kornyeken tobb erdotuz is van, tolunk alig 50 km-re majdnem 200 haz egett le par hete. Az emberek szivesen koltoznek fel az alacsonyabb hegyekbe ahonnan gyonyoru a kilatas es isteni a levego. Csakhogy nehany eve elkezdett pusztitani egy keregrago bogar, es tobb millio fenyo pusztult ki a Sziklas Hegysegben. Egyes helyeken mast se latni mint megbarnult, kiszaradt fenyo-csontvazakat. Meg a fertozes kezdeten felmerult hogy a fertozott teruleteken irtani kene a fakat, reszben hogy ne terjedjen a betegseg, reszben hogy ne legyen erdotuz-veszely. Igen am de a kornyezetvedo lobbi be-


avatkozott, mert ezt csak maszek fakitermelokkel lehetett volna megoldani, es a nemzeti parkok teruletere a kornyezetvedok szerint nem szabad beengedni a profitehes favagokat mert nem fognak megallni amig ki nem irtottak mindent. Vegul tobb eves huzavona es pereskedes utan szuletett valami megegyezes a kornyezetvedok es a politikusok kozott, es megengedtek hogy szigoru ellenorzes mellett par fakitermelo kivagja a fakat. Igen am de akkorra annyi fa pusztult ki es olyan regen allt elkorhadva hogy ertektelenne valt, es a fakitermelok nem tolongtak koncesszioert. Igy most ott tartunk hogy tobb szazezer hektaron kipusztultak a fak, eleg egy szikra es tobb ezer hektar langba borul, es az allam nemcsak hogy nem kapott bevetelt a fakitermelesbol, de neki kell a tuzeket oltani amire a valsag kozepen nincs penze, igy az iskolaktol veszi el a penzt hozza. Neha a kornyezetvedoket seggbe tudnam rugni. Szombaton Boulder-ben voltunk. Boulder kb. 30 km-re van tolunk, egyetemi varos, nagyon cuki, szeles setaloutcaval, mutatvanyosokkal, zeneszekkel, rengeteg bolttal es kavehazzal, total Europa. De keverednek benne mas kontinensek is, eros az azsiai befolyas. Boulder nagy hippi-tanya volt egesz a 80-as evekig, es most is liberalis fellegvarnak szamit. Ennek megfeleloen hemzsegnek a tibeti es nepali ettermek, az indiai szobadisz-boltok, stb. Tobbek kozott van egy tadzsik etterem, 1998-ban nyilt, es az epulet Dusanbe polgarmesterenek az ajandeka volt Bouldernek, akikkel testvervarosok. Az etterem gyonyoru, kezzel festett keramia boritja kivul-belul, gyonyoruen faragott faoszlopokkal es terelvalasztokkal, szobrokkal, asztallapokkal. Az etteremnek gyonyoru terasza is van, faragott oszopokra futtatott szolo arnyekaban uldogelhet az ember, es kozben a kozeli parkban sutkerezo embereket nezheti. Idilli. A menu tele van egzotikus keleti etelekkel, bar nem csak tadzsik etel kaphato, van taifoldi es arab valasztek is. A teavalasztek lenyugozo, kulon tea-menut kapsz, tobb tucat valasztasi lehetoseggel. A tea persze nem filterbol hanem speci keverekbol keszul. Az etel viszonylag kis adag - a fogyokurasoknak tokeletes nem zsiros, es nagyon finom. De a legjobb resze - szamunkra - az volt hogy az inyenc felnottmenu mellett a gyerekmenu az egyszeru dolgokbol all amit a mi gyerekeink hajlandoak megenni - vajas laskateszta, spagetti, rantott csirkefalatkak. Ebed kozben arra gondoltam Dushanbenak van-e ilyen etterme, ahol ilyen kellemesen es kuturaltan el lehet tolteni egy orat. Meg hogy vajon mit kapott Dushanbe cserebe? Mivel az adomanyozas mar joval a szovjet idok utan tortent, feltetelezem hogy a piszkos erdekek mar megfertoztek a tadzsik vezetest is. Kaptak egy McDonalds licenszet? Vagy a tea es a fuszerek szallitasanak a kizarolagos jogat az etterembe? Vagy evente 1-2 tadzsik tanulonak teljes


osztondijat az egyetemre? Ez utobbi azert otlott fel bennem mert amikor megerkeztunk eppen egy tarsasag jott kifele, harom amerikai, meg egy gyonyoru fiatal lany aki ranezesre siman lehetett volna tadzsik egyetemista. Vagy az ajandek onzetlen volt, csak en vagyok mar menthetetlenul cinikus? 2010. November. 09 Bar itt a hegyek labanal meg a hetvegen is 25 C fokos kesonyari ido uralkodik, a hegyekben kinyitott az elso sipalya. Mi is elkezdtunk keszulni a szezonra, el kellett donteni veszunk-e az iden siberletet. A tavalyi ev eleg szomoru eredmennyel zarult - osszesen vagy ot nap voltunk sielni, abbol is harmat gyerekekkel ami fajdalmasabb mint fanak menni - ugyhogy iden elhataroztuk hogy csak het kozben es gyerekek nelkul megyunk sizni. A hetvegen volt Denverben egy nagy sivasar ahol felszerelesen kivul diszkont jegyeket is lehet venni. Kineztunk egy jo diszkontcsomagot, 8 nap sizes kettonknek 220 dollarert, es az asszony elporoszkalt megvenni a jegyeket a belvarosba amig en a kolkoket elvittem ebedelni egy Chuck-e-Cheeze nevu tebolydaba ahol elektronikus jatekok tucatjaival lehet a gyerkekeket visszavetni a fejlodesben, es kozben pizzat majszolni hozza. Neha ilyen is kell. Szoval egyszer csak eszreveszem hogy vibral a zsebembe a telefon, felveszem, akkor latom hogy hetedszer hiv az asszony (a zsivajban csoda hogy egyaltalan eszrevettem), es megkerdezi hogy mi a velemenyem egy sizest imitalo sporteszkozrol. Az otthon kenyelmeben lehet vele a sizest gyakorolni, kiprobalta, nagyon franko, ot perc alatt ugy vert a szive mint a kolibrie. Itt felbeszakitottam es feltettem a nyilvanvalo kerdest: mit kostal? Rogton gyanus lett hogy az asszony elkezdte ecsetelni a gep elonyeit: van neki digitalis kijelzoje meg nagyon halk, nem is hallani a hangjat, es igy reggel amikor felkel az agy mellett tudja hasznalni ugy hogy en fel se ebredek. Mondom ok, mennyibe kerul? Hat most nagyon le van ertekelve, es ossze se kell rakni mert a kiallitasi peldanyt el lehet hozni, es van hozza egy 20 dollaros kupon is. MENNYI AZ ARA? Hat, teljes aron vagy 2600 dolcsi lenne de most megszamitjak 1900-ert. Mondom szo se lehet rola, majd elbucsuztunk. Otthon talalkozunk, a kicsi kezeben egy nagy csomo prospektust szorongat, elkezdi kiteregetni hogy nezzem meg micsoda fantasztikus gep. OK, nagyon jo, de nem vesszuk meg, mondom hogy fenntartsam a donteshozo szerepenek az illuziojat. Oreg hiba, a valasz neheztuzerseg: en csak arra vagyok jo hogy keressem a penzt, bezzeg ha neha valamit szeretnek magamnak, bezzeg amikor te szobabiciklit akartal venni en helyeseltem (megjegyzem egy 80 dollaros geprol van szo amit karacsonyi ajandekkent vettem magamnak), duh es siras es minden. Azonnal visszvonulot fujtam: OK, ha ez az almod megvesszuk, menjunk hozzuk el. De ennyivel nem usztam meg, itt jott hogy nem, most mar nem kell, mert o most mar a helyere van teve es most mar tonkre van teve az orome,


esatobbi. Ket orat engeszteltem mire hajlando volt beleegyezni hogy elmenjunk es megvegyuk a miskulanciat. (Hurra, gyoztem!!...??) A kiallitasi kozpont hodalyaban megkerestuk a gyarto standjat, ott szembesultem eloszor eletnagysagban az acelmonsttrummal. Az eladok keszsegesen szetszedtek harom nagyobb reszre es segitettek kivinni a kocsihoz, majd elbucsuztak. Itt derult ki hogy az asszony kocsjaba nem fer be siman a herkentyu. (En indulaskor ajanlottam hogy jojjunk az egesz varosreszeket elnyelni kepes kisbuszommal de bukott emberkent egybol le lettem szavazva.) Vegul a kolkoket osszepreselve sikerult becuccolni a gepet a kocsiba, majd hazaszallitottuk. Otthon derult ki hogy a digitalis kijelzot nem hoztuk el, de mar nem mentunk vissza erte, majd felhivjuk oket hogy kuldjek el. A herkentyut egy fel ora alatt osszeszereltuk a haloszobaban aminek a felet kitoltotte, ugyhogy en csak az agy vege felol tudtam bemaszni az agyba. De sebaj, az elso kiserlet pillanatok alatt bizonyitotta hogy ugyse maradhat ott, a masina ektelen nyikorgassal mukodik. Hopp, a kiallitasi csarnok zajaban ez valahogy nem tunt fel. Az hagyjan hogy en nem tudok tole aludni, de ettol a lanyok is felebrednek. Igy aztan szetszedtuk, leszallitottuk a pincebe, ott ujra osszeraktuk. Az asszony szemeben mar latszott hogy megbanta az egeszet, de mar nincs visszaut. A gepet garancia nelkul vettuk, visszakuldeni nem lehet. Es vegre allt a szerkezet, csak reggel le kell majd battyogni a pincebe hogy hasznalja az ember. Hamarosan kiderult az is hogy a nehezsegi fok "egy mozdulattal" allitasahoz kalapacsra es harapofogora van szukseg, es meg igy is levitte az ujjamrol a bort, legfeljebb nem allitjuk naponta. Kiprobaltam, valoban intenziv torna, de nekem a terdem faj tole ugyhogy reszemrol maradok a szobabicajnal. Ma reggel az asszony 10 percet teljesitett a gepen, plusz 10 perc szobabicaj, aszongya jol lefarasztotta magat. Ha kitart benne a lelkesedes meg a lelkiismeretfurdalas a nagy penzkidobasert, megerte. De mar latom lelki szemeim elott hogy egy ev mulva meghirdetjuk a porosodo monstrumot felaron... igy imadom az asszonyt ahogy van. Az igazsag resze hogy nagyon ritkan ragadtatja magat ilyesmire, kimondottan takarekos. En szoktam neki konyorogni hogy koltson tobbet magara. En sokkal konnyelmubben koltom a penzt. Ez most kiveteles eset volt, meg lehet hogy bejon ez a beruhazas is, es ha nem akkor azzal egyutt is szuper csaj. A kovetkezo 50 evre biztos megtartom

2010. November. 12 Leesett az elso ho, meg a masodik, ami szep, de soxempontbol szornyu dolog. Egy hete meg 25 fokban poloban es sortban setaltunk odakinn, ma reggel a


minusz 6 fokba tetotol talpig bebugyolalva kilepve kikristalyosodott bennem a fulzsir. A dolgot sulyosbitando, szunetel az utcank. Ugy ket honapja jott egy level a varostol hogy a repedezett de megfelelo ovatossaggal azert navigalhato feluletu utcankat ujra-aszfaltozzak, mer ezt a sok nyuves penzt amit Obama osztogat el kell valahogy kolteni. OK, en nem vagyok a dolog ellen, meg tan a hazunk erteket is noveli egy kisse, de azer magatol az utepitestol nem repesek. Eleve rosszul kezdodott, ket hete egy reggel nagy sipolas meg bugas ebresztett edes almombol, hajnali fel 6-kor kezdtek felsorakozni a gepek az utcan a 7 oras kezdeshez. Mire delutan hazajottem a munkabol, az aszfalt eltunt mint a Raifuku Maru a Bermudaharomszogbe, a helyen egy kiszaradt folyomederhez hasonlo arok fogadott. A garazs igy megkozelithetetlenne valt, azota a szomszed utcan parkolunk. Nem olyan nagy tavolsag, talan 100 meter (az utcank nyulfarknyi), egy darabig nem is volt problema. A kolykok estefele ott dagonyaztak az utca helyen, plane a mult hetvegen a melegben amikor szetturtak az otthagyott homokhegyet, a bunko szomszed idonkent terpmotorozott a buckakon, es oszinten szolva jolesett a friss levegon par perccel tobbet lenni naponta. Az utcan megnott a gyalogosforgalom, majdnem mindig talalkozik az ember szomszedokkal, le lehet allni par percet trecselni ahelyett hogy a kocsiablakon keresztul intenenk egymasnak, szoval egesz franko volt. Egeszen keddig, amikor is jott egy hidegfront es reggel ho boritotta a haz elotti csatateret. Na azota gaz van. Eloszor is, reggel en viszem a lurkokat suliba, es most a gyerekek elkeszitesenek normal esetben se konnyu logisztikai feladvanya megoldhatatlan csapdava valtozott. Feloltoztetni oket, megkeresni nekik a hocsizmat, pulovert, kabatot, sapkat, kesztyut, a hatizsakjukba bepakolni a benti cipot, beleszuszakolni a ket tiltakozo purgyet az antarktiszi felszerelesbe, aztan magamnak feloltozni, ugy hogy kozben senki se fagyjon meg vagy suljon meg, ne felejtsuk otthon a hazifeladatot meg az uzsonnat meg a tornacipot meg mittudomen, szoval mindez kemenyen teszteli a tolerancia-hataraimat. Ha mindezen tul vagyunk, el kell terelni oket a kocsihoz, amihez kepest a vadnyugaton marhat hajtani egy relaxalo wellness-kirandulasnak szamit. Az egyik kolyok az arokban, a masik a bokaig ero hoban, egyiket se erdekli hogy mindjart elkesunk. Aztan amikor vegre sikerul oket betuszkolni a melyfagyasztova valtozott kocsiba, reggelente atlag masfelszer visszaszaladok a hazba valamiert amit elfelejtettunk, aztan lekaparom az ablakokrol a havat vagy jeget, majd a jeghideg ulesen osszeszoritott gerezdekkel elkocogunk a kicsi ovijahoz. Ott mindenki kiszall, be az osztalyterembe, a kicsit kihamozni a goncbol, mindent a helyere aggatni, cipot kicserelni, mikozben a kolok mar szaladna jatszani, a novere meg nyavog hogy melege van. Vegul vissza a kocsiba, elmegyunk a na-


gyobbik lanyom iskolajahoz, ott szentsegelek 10 percig az idiota szulokon akik evek alatt nem birtak elsajatitani az iskola elotti korond egysejtuek szamara is nyilvanvalo szabalyait es feltartjak a mogottuk sorakozo 30 kocsit, a kolkot kieresztem, es akkor lehet munkaba menni. Szoval nehez az elet. Mindehhez hozzadadodik a problema hogy a kolkoknek nincs eleg meleg cucca. Tegnapelott elmentem a lanyokkal a kozeli Kohls-ba, ami egy aruhazlanc aminek az a specialitasa hogy semmi praktikus dolgot nem arulnak, de legalabb nem tul dragak. Raadasul minden heten kuldenek ujsagot amiben tajekoztatnak hogy a vilagkereskedelem torteneteben a legnagyobb akcio lesz naluk a hetvegen, hihetetlen es kihagyhatatlan leertekelessel, es meg adnak egy kupont is. Minel tobbet koltesz, annal tobbet sporolsz! (Ezt a baromsagot melyik agysorvadasos marketing-zombi gyartotta?) Na szoval itt masfel ora vacakolas utan nem sikerult semmit venni mert minden polieszter, a nadragok a piszkavas alkatu lanyomra tul szukek (ki a joistennek tamadt az a zsenialis otlete hogy 7 eves gyerekek telen passzos csipofarmerben jarjanak??) es minden felsoresznek kapucnija van, es kicsit zavaro ha mondjuk harom reteg kapucnis dolog van a kolkon. De legalabb jot kergetoztunk a ruhafogasok kozott a csajokkal, meg a bevasarlokosarakkal versenyeztunk egy jot (ilyenkor jo hogy egy szem eladot nem lehet latni a boltban). A sikertelen portya utan tegnap este csaladi kirandulas volt a Target-be (az itteni Cora, kicsit szinvonalasabb dolgokat arulnak mint a tobbi diszkont aruhaz), ahol felpakoltunk mindenfele meleg ruhabol. Most mar csak hocsizma kell a nagyobb lanyomnak mert a negyfele amit a Targetben kapni lehet nem felelt meg a kenyes tappancsanak. Ha mar ott voltunk bevasaroltunk kajabol is, aztan irany haza. Vegul persze ott van az a problema hogy amikor hazaersz, a kocsibol a hazig el kell vinni a 20 zacsko cuccot, ami megint vidam dolog mert a hideg miatt megprobalja az ember egy fordulobol letudni, de az egyik szatyornak csak a fel fulet ragadtam meg es feluton minden kiszakadt belole a jardara, igy aztan a trogerolas a sotetben a foldon kotoraszassal lett sulyosbitva. Ja, es persze most hogy hideg van es megjott a fagy, az uton nem dolgoznak. Remelem nem marad az utca majusig felszantva, de sajnos nincs kizarva. (Vagy ha megis befejezik, akkor ket even belul az egesz szarra megy mert fagyban aszfaltoztak.) Szoval, ez is az Obama hibaja. Esik a ho mint az allat de talan a het masodik feleben eleg meleg lesz aszfaltozashoz. A kolykoket iskolaba vinni ma reggel egy Szophokleszi tragedia volt, tueltuk de a lelek maradandoan serult. Hogy szakadna le a varos fomernokenek a toke.


A hetvegek borzaszto lehangolok tudnak lenni. Az ember betervez egy csomo mindent aztan a negyedere se jut. Most hideg volt igy nem csabitott ki a jo ido, gondoltuk megcsinalunk egy csomo mindent, persze a tervet jo ha 20%-ra teljesitettuk. Meg a nyavajas halloween-i disziteseket se szedtuk le a hazbol pedig mar ket hete elmult. Legalabb a tokoket kihajigaltam (kezdett szaguk lenni) de most mar le kene szedni az oriaspokot az eloszobabol mert a gyerekek tepkedik a papirmase szo"rt a labarol es az egesz haz tele van vele szorva.

2010. November. 15 Pedig jó a pók a háznál. Állítólag szerencsét hoz. Akkor ezert ver a sors ezzel az utepitessel! Vagy ket honapja irtottam pokot a pinceben, mert mar kezdtek nagyon elszaporodni. Egy este ulok a klotyon es az ajto alatt bemaszik egy akkora pok mint egy csotany, akkorat ugrottam hogy a plafonrol pattantam vissza. Na ez volt az utolso csepp a poharban. Vettem ket flakon gazositot, berobbantottam oket a pinceben, azota nincs egy szem pok se. Van viszont balszerencse... A pókokat össze kell gyűjteni egy befőttesüvegben A pincenk nem idealis terep a pokfogdosasra, tele van kacattal meg rengeteg buvohellyel. A gaz viszont utanuk ment minden zugba. (Satani kacaj.) Egyebkent sose ertettem hogy mit ettek a pokok. Pokhalo nagyon keves volt, ami volt abban meg sose lattam semmi zsakmanyt. Lehet hogy a kertbe jartak portyazni, a pince csak buvohelynek kellett? 2010. November. 24 Tegnap nagy nap volt, pontosabban nagy este. Elkeszult az elso aszfaltreteg, be lehet menni az utcankba, kozel egy honapja ma este parkolt a kocsi eloszor a garazsban. Meg tavasszal rahuznak az utra egy reteget, igy most vannak kissebb zokkenok az utcak talalkozasanal es a jardaszegelynel, de ezen mer nem akadunk fenn (semmilyen ertelemben). Hetfon voltam Anna iskolajaban onkenteskedni. Itt nagy divat hogy a szuloket bevonjak az iskolai oktatasba, tobbe-kevesbe elvaras. Lehet reggelente forgalmat terelni az iskola elott, lehet a szuloi munkakozosseben piszmogni, es lehet az oktatasba besegiteni. En ez utobbit valasztottam. Pontosabban valasztotta a banat, az ev elejen jott egy level hogy fel lehet iratni a gyerekeket egy


kulonorara ahol szinvonalas meseket olvasnak es beszelnek meg hetente egy onkentessel. Gondoltuk ez jo lesz, Anna imad olvasni, Kati rogton ki is toltotte a jelentekesi lapot. Par nap mulva tudtam meg hogy behuzta a lapon hogy onkentes munkat vallalunk, amikor megkeresett a kulonorat szervezo anyuka hogy na akkor minden hetfon 11:30-tol van a kulonora, az ebedszunetben, tessek jonni. Az asszony rogton kijelentette hogy erre neki nincs ideje, visszamondani ciki lett volna, igy aztan en lettem a ket onkentes 50%-a. Kapott mindenki egy konyvet, kb. 20 mesevel. Van kozottuk mindenfele, Hamupipoketol elvont francia mesen at (Piros Leggomb) afrikai nepmesekig, most eppen egy osi japan mese volt soron. Mary, a masik onkentes is megjelent az oran, ugymond segiteni, bar oszinten szolva nem sok segitseg a csaj. Amikor o vezeti az orat a gyerekek a nyilt lazadas jegyeben maszkalnak a tanteremben, mindneki beszel, jatszik, matat, a sajat fia idonkent odamegy hozza es amig olvas bokodi egy kicsit egy ceruzaval. En szigorubb vagyok, ezert a gyerekek logo orral konstataltak hogy en fogok felolvasni. Az elso dolog hogy a gyerekeket elvisszuk a menzara, ahol felveszik az ebedjuket es visszahozzak a tanterembe. Az iskola menzaja total magyar iskolamenza, annyi kulonbseggel hogy a normalis ennivalora emlekezteto magyar koszt helyett itt hamburgert meg lazannyat osztanak a kolykoknek. A menzaban ugyanaz a poshad zsirszag terjeng mint otthon, a gyerekek ugyanugy lokdosodnek hogy elobb a kiadopulthoz erjenek mint otthon, ugyanolyan unott kepu szakacsnenik lokik a tanyerokat a pultra, ugyanolyan muanyag talcan hozzak a kajat. Annyi a kulonbseg hogy itt mar a modernizacio es kapitaluzmus jegyeben ebedjegy helyett minden gyerek bepotyog egy kodot a kaja felvetele utan, ami segitsegevel leveszik a szamlankrol az ebed arat (legalabb olcso). A tanterembe visszaerve eloszor is szetultetem a bajkeveroket, ezzel rogton kivivom a gyerekek ellenszenvet de az ora sokkal simabban telik. Felolvasom a meset, a japan mesemondas hagyomanyainak megfeleloen egy meglehetosen valoszinutlen sztori, de legalabb tele action-adventure betetekkel. Minden oldal kozben kerdezek a gyerekektol legalabb egy kerdest hogy figyeljenek, ilyenkor vegigkerdezem az osszeset hogy ne lehessen logni. Persze igy is van flegma kolyok aki felvallrol dob oda valami valaszt (7-8 eves kolykok de mar nem tisztelik a felnotteket), ezeket tovabbi kerdesekkel kicsit megpiszkalom hogy leszoktassam oket a nyeglesegrol. Nem valaszolsz normalisan? Kapsz meg harom kerdest. Az ora kozben ket gyereket - koztuk Mary fiat - kiultetek a sarokba mert nem fernek magukba, allandoan felugralnak, kiabalnak, egymassal hadakoznak. A sarokban csendben meghuzzak magukat, lenyugszik a hangulat. A szemtelenebb rendbontok kesobb WC-re kerezkednek, nagyon elegedettek magukkal hogy mi-


lyen ravaszul kihuztak magukat 5 percre az ora alol, nem sejtik mennyire megkonnyebbulok amikor kimennek es par percre nyugalom van az osztalyban. Az ora vegen osszefgolaljuk a tanulsagokat, majd hagyomany (Mary talamanya nem az enyem) hogy a kolkoknek levonokat osztunk, es kiengedjuk oket ot percre rohangalni az udvaron. Vegre cseng a csengo, elbucsuzok, irany vissza a munkahelyre. Ezt a hetfot is tuleltuk. Nem irigylem a tanarokat. Lecsereltettem a nyari gumikat telire. Itt az ideje, mar volt is ho bar rogton el is olvadt, de mostmar hideg van es barmikor johet egy hozivatar ami megmarad. A gumis logo orral konstatalta hogy van teli gimim es nem fog eladni egy szetet, de dobtam neki egy csontot, mondtam hogy allitsak be a futomuvet mert 120-as tempo folott razkodik. Ezen felbuzdulva munkahoz lattak, en meg lementem a szomszedos aruhazba osszecsuki agyat venni. A nagyobbik lanyom hosszu konyorgesre kibulizta hogy az egyik baratnoje nalunk alhasson (szamunkra eleg idegen kulturalis faramucisag, itt nagyon nagy divat). Ilyenkor fenn vannak sokaig es trecselnek meg jatszanak, aztan a vendeg gyerek a potagyon alszik. Penteken lesz (holnaptol munkaszunet a Halaadas tiszteletere), mar elore majrezok. Amig a boltban vakerolok, cseng a telefonom, a gumis hiv hogy hat ket gumim nagyon el van kopva, de ok szivesen ratesznek ujat. Mondom az hogy lehet, tavaly vettema teli gumikat, nem mentek tobbet 10 ezer km-nel, tegyek fel a kopottakat hatulra es kesz. Nem lehet, ez igy eletveszely meg minden. Kotottem az ebet a karohoz hogy marpedig nem veszek minden evben uj gumikat. Felora mulva visszaporoszkaltam a gumishoz, kifizettem a cseret es megneztem a gumikat. Nem kopott egyik se. A franc egye meg, nincs mar becsuletes ember a vilagon? Miert kell mindig azt nezni hogy hogy lehet atverni az ugyfelet, kihuzni a zsebebol egy kis penzt? A teli gumi nagy kulonbseg, szemelyes tapasztalatbol mondom hogy sokkal jobban kapaszkodnak hoban es jegen. Volt mar ugy hogy a hegyekben hoviharban az "all season" gumik csak porogtek. Az asszony nyomta a gazt en meg toltam a kocsit es szidtam az egesz kurva mindenseget. Ezutan a kaland utan csereltuk le az asszony kocsijat negykerekhajtasosra, es telen mind a ket kocsira teli gumit teszunk. Azota nem volt baj. Fiatal hazasok voltunk amikor anyosom kotott nekem egy gyonyoru, meleg gyapju pulcsit. Tenyleg nagyon szep volt, tetszett, szerettem. Igen am de a nejemnek mindig is bonyolult viszonya volt a mosogepekkel (az alattunk lakokat vagy otszor elaztatta mert elfelejtette a kifolyocsovet a WC szelere akasztani, mi


altalaban megusztuk mert a kuszob benn tartotta a vizet a furdoszobaban, de volt olyan is hogy a nappaliban olvasgatva egyszer csak valami nedveset erzetem a zoknim alatt), es ilyenkor mindig nekem kellett lemenni bocsanatot kerni a nagyon aranyos de azert egyre irritaltabb szomszedoktol, igy inkabb megtanultam a Minimatot magamtol kezelni. Es amikor a pulcsi piszkos lett, betettem a gepbe kimosni. Amikor a gep lejart, teregetni kezdtem, es a legvegen kihuztam a gepbol egy kb. 6 eves gyerekre valo borzaszto vastag kabatszeruseget, ami kb. ket kilo volt es megallt a padlon ha leraktam. Mondom ez hogy kerult ide? Es hol a puloverem? Szoval igy tanultam meg hogy a gyapju nem szereti a meleg vizes mosast. Azota se kotott nekem anyosom egy sapkat se, hiaba eskudoztem hogy veletlen volt. 2010. November. 29 Szarban vagyok, Ez eddig nem nagy ujdonsag, de most kacifantosban. Az utlevelem lejar februarban, gondoltam elkuldom a konzulatusra megujittatni. Csinaltam mar ilyet, leperkal az ember vagy 60 dollart, kitolt egy papirt, aztan nagyjabol ket honap alatt megkapja az ujat, minden OK. Igen am, de a konzulatus honlapjan meghokkento uzenet allt, miszerint 2009 osze ota csak ujjlenyomatos (flancos neven "biometrikus") utlevelet lehet csak kiallitani az EU-ban. A magyar kovetsegeken viszont meg most sincs meg az ujjlenyomatvetelhez szukseges felszereles (bar a sarkon 5 dollarert lehet tintaparnat kapni, ennyit beruhazhatna valaki). A regi utlevelet nem ujitjak meg, ujat adnak helyette, azt viszont az ujjlenyomat miatt momentan csak Magyarhonban lehet kerni es kapni. Szoval jo kis kalamajka, nem terveztem az unnepekre hazamenni, csak jovo nyarra van beutemezve egy nemhivatalos latogatas, raadasul a repjegyeknek megkerik az arat, 1000 dolcsi alatt nem talalni. A konzulatuson lehet 1 evre szolo ideiglenes utlevelet kerni, ezt viszont allitolag bevonjak a hataron a belepesnel. Na mostan, ez problema, mert ha elveszik a hataron akkor hogy bizonyitom az allampolgarsagomat? A szemelyim mar vagy 5 eve lejart, sose hasznaltam ugyhogy nem vacakoltam a megujitassal. Ha odamegyek az utlevelirodaba egy lejart utlevellel, valoszinuleg a szemelyimet fogjak kerni, ami meg lejartabb. Vagyis elosozr uj szemelyit kell majd kerni, es azzal uj utlevelet. Ez viszont gondolom siman benne lesz vagy egy honapba, vagyis jo hosszu nyari szabira lesz szuksegem. Ugyhogy most fo a fejem hogy megkockaztassam az ideiglenes utlevelet es csak nyaron menjek haza, vagy koltsel el ezer dollart es roppenjek haza egy hetre januarban? Van valakinek tanacsa? 2010. December. 07


Megkezdodott a nehez honap, a December. Harom szulinap, mikulas, karacsony, ujev. Van melo dogivel. A nagyobb lanyom szulinapi bulija szombaton volt, egy erre szakosodott orjongoben. Egy nagy magas hodaly amiben kifeszitett drotkoteleken lehet atsiklani a terem egyik vegen felallitott emelvenyrol a masik vegeben levo rampakra, vagy gumikotelre akasztva leugrani a melybe es ott jojozni (bungeejumping gyerekeknek). A hely nagy vonzero lett, a tavalyi kb. tucat vendeg helyett 24 gyerek jelentkezett be, a jatek utan felszolgalt pizzat es italokat meg a tortat az utolso morzsaig/cseppig feltakaritottak. Tuleltuk, igaz amikor megkaptam a szamlat akkor volt egy kis agyverzes-veszely, de hat egy szulonek megiscsak boldogsag egy jol sikerult buli. Hazacigoltuk a ket kobmeter teljesen felesleges ajandekot amit az unnepelt kapott, azota ebbol mar egy kobmetert kidobtunk (csomagoloanyag), a masik fele meg ott van a nappali padlojan szetszorva. Nem tudom melyik szadista szulo adott kezugyesseg-fejleszto jatekot amiben 5 mm atmeroju apro uveggolyok vannak mit drotra kene feltuzni - legalabbis elmeletben, a gyakorlatban eletveszelyes lett a nappaliban a gyalogos kozlekedes. Jovo hetvegen jon az ujabb buli, ezuttal a kicsinek. Azt egy hagyomanyosabb gumivaras ugraloban tartjuk, egyelore nem is jelentkeztek be tul sokan. Vasarnap Mikulas-unnepseg. Hogy ne zavarjuk tulsagosan ossze a gyerekek fejet, otthon nem unnepeljuk (itt ugyanis karacsonykor jon Telapo, es ugye ketszer megis ciki lenne), viszont el szoktunk menni a helyi magyar kolonia lelkes tagjai altal szervezett unnepsegre. Ez egy berhaz-komplexum klubtermeben volt, es nagyon jol sikerult, volt Teleapo, volt enekles, versmondas, mesemondas, furujazas, csomag osztas, mindneki hozott valami kajat meg uditot, lehetett kifestozni. Kis szepseghiba volt reszunkrol hogy a gyerekek nem sokat ertettek a magyar mesebol (gyonyoruen megirt mese volt, de meg nekem is fulelni kellett hgoy ertsem, tele volt ritkan hasznalt de nagyon szep kifejezesekkel). A nagyobbik lanyom szegyellos, nem mert Telaponak enekelni, de a kicsi kivagta az egyetlen magyar dalt amit vegig tud enekelni (Bobita). A hazat kivulrol felig feldiszitettem. Kiraktam egy sor lampat az eresz ala, meg az egyik fat is belampaztam, de van egy masik amit meg meg kene csinalni. A szomszed vasarnap logott a hazanak a tetejerol kotelen (o az emeleti ereszekre is szerelt lampat, en nem vagyok hajlando a csicsa miatt meghalni ugyhogy reszemrol marad az egyszerubb dekoracio). Viszont a hetvegen se lett meg a belso diszites - ilyenkor ki szoktunk rakni mufenyo-diszitest a lepcsokorlatra meg felaggatni kulonbozo karacsonyi diszeket - majd a jovo hetvegen.


Elvittem a gyerekeket egy nagy jatekboltba, korulneztunk, aztan irtak kivansaglistat Telaponak. Majd a jovo heten elmegyek es bevasarolok nekik. Van meg tennivalo... Kozben a kicsinek kiesett az elso tejfoga, nagy csuda volt, mar egy hete alig tartotta valami es alig evett (gondolom fura lehet erezni minden harapasnal a fogadat mozogni), ugyhogy a hagyomanyok szerint jart nalunk a fogtunder. Nem tudom szokas-e Magyarorszagon, nalunk a csaladban nem volt szokas. A kihullott tejfogat a parna ala tesszuk, es ejszaka elviszi a fogtunder es hagy egy apropenzt a helyen. Nagy elmeny volt amikor reggelre valoban penz lett a fog helyen, a kicsi teljesen be votl zsongva hogy az o szobajaban tunder jart. Kozben a rendeloben is megy a melo, probaljuk a technologiat jobban befogni a munkaba, most probalunk beallitani egy szamitogepet a varoba amin a betegek bejelentkezhetnek es leirhatjak mi bajuk, milyen gyogyszereket szednek, stb. Ha minden jol megy ez naponta egy ora munkat sporolhat meg, ami nagyon jo lenne mert az asszony rengeteget melozik. Ugyancsak decemberben el kene vinni a kolykoket az eves szervizre a gyerekgyogyaszhoz, mindenkinek fogtisztitasra illene menni, ajandekot adni a kollegaknak, meg miegymas. Hat, ezt a honapot is tuleljuk valahogy. 2010. December. 09 A franc egye meg a tuzjelzoket. Az itteni hazak ugye fabol meg gipszkartonbol vannak, ennek megfeleloen eleg gyulekonyak, ezert a tuzvedelem sokkal nagyobb szam mint otthon. Itt peldaul mar kiskorukban belerakjak a fraszt a kolkokbe, az oviba a tanev elso napjaiban kijonnek a tuzoltok es megtanitjak oket hogy hogy kell a foldre vetni magad ha egsz mint a faklya (stop, drop and roll), meg ha az ajtokilincs forro akkor az ablakon kell kiugrani, szoval mind a ket gyerek kiskora ota szorong a tuz miatt. A hazunk eleg modern, ezert mindenfele tele van tuzjelzokkel. Ezek altalaban a plafonon vannak, es ra vannak kotve a halozati aramra, de van bennuk elem is, ha netan kimenne az aram. A tuzolto-eloadasoknak koszonhetoen a kolykok felnek toluk mint ordog a szenteltviztol, meg a zold keszenleti lampatol is rettegnek (a kissebbik lanyom haloszobajaban hosszas kiserletezes utan egy egycentest ragasztottam ra hogy meg halvany derenges se latsszon belole), nemhogy ha megpittyen valamelyik nyomorult herkentyu. Marpedig azok idonkent pittyegnek, igy jelzik pl. ha a tartalekelem tulsagosan legyengul.


Tegnap este, miutan leraktuk a lurkokat, elkezdett pittyegni a haloszobankban levo tuzjelzo, hogy o a reszerol uj elemet szeretne. Eszeveszett iramban orvosolni kellett a dolgot nehogy valamelyik gyerek felerbedjen ra mert akkor orakig nem lehet oket bevonszolni a hazba mert azon rinyalnak hogy tuz van (mar elofordult hogy fel ejszakat ultunk a haz elott a kocsiban amig megnyugodtak). A problema ott van hogy a haloszobanknak magasitott a plafonja, a franc tudja minek de koveti a satorteto vonalat belulrol (tok hulyeseg mert csak futeni kell az extra legkobmetert), es csak extra hosszu letraval lehet elerni a rohadek tuzjelzot ami a hegyes plafon csucsan tronol. En eppen a fogamat mostam az ominozus pittyeges beindulasakor, es meglehetosen lenge oltozekben lerohantam a garazsba, ahol a hosszu letrat tartjuk, felkaptam a letrat es a garazsajton kirohantam vele, hogy a mellette levo bejarati ajton bevigyem a hazba. (A garazsbol van ajto a hazba, de a szuk helyisegen muveszet bemanoverezni a letrat, es most ugye sietni kellett.) Szoval a fagyban letraval a vallamon sepertem a haz elott egy szal gatyaban, azon imadkozva hogy a szomszedok meg ne lassanak mert a kovetketo 20 evben rajtam fog rohogni az egesz kornyek. Azt hiszem nem lattak meg, letra be a haloszobaba, asszony fogta oldalrol mert nekem kb. 2 m-es magassagban kellett allnom ahhoz hogy pipiskedve ket felnyujtott kezzel (tehat kapaszkodas nelkul) elerjem a nyomorult tuzjelzot, igy a magasban inogva, halalfelelemmel kuszkodve probaltam kicsavarni a ketyeret a helyerol es kozben szidtam az osszes barom epiteszt. Fel perc kuzdelem utan diadal: kezemben a tuzjelzo, a gyerekek meg se pisszentek. Kicsereltem benne az elemet, most mar kicsit nyugodtabban visszamasztam a letrara, igaz a surgosseg elmultaval meg jobban fostam hogy eldol a letra es felkenodok a falra, de hosiesen visszaraktam a tuzjelzot a helyere, aztan kicsit prezentalhatobba tettem magam es visszavittem a letrat a garazsba. Az agyunk elotti olcso de kremszinu es ezert kenyes szonyegen hatalmas koszfoltok maradtak a letra labarol (par napja a haz elott aggattam rola a karacsonyi diszkivilagitast), nem baj, majd valahogy megoldjuk. Helyreallt a beke es nyugalom, visszamentem befejezni a fogmosast, amikor is ujabb pittyenes hallatszott a mocsok tuzjelzobol. A fent leirt jelenet egy az egyben megismetlodott odaig hogy lekotortam a tuzjelzot a plafonrol. Ezuttal nem csereltem elemet es raktam vissza, ugy latszik a tartalek elemek regiek lehetnek vagy valami mas problema van, ugyhogy a haloszobank jelenleg vedtelen mint Belgium, majd veszek uj elemeket aztan megprobalom visszarakni a tuzjelzot. Addig is vagyakozva gondolok a regi jo magyar epiteszeti szokasokra ahol az


utolso elvalasztofalig minden teglabol keszult. A lenyeg hogy a gyerekek vegigaludtak az egeszet, es ma reggel nem rohogott a kepembe a szembeszomszed, pedig o az aki leginkabb pozicioban volt hogy vegignezze a tegnap esti indiszkreciot.

IdĂŠzetet Ă­rta: lĂłfĂźlĹą - 2010. December. 14, 18:14:43 Mi mĂĄr nem ĂŠrjĂźk el a csillagokat, Mi mĂĄr nem lĂĄtunk meg Ăşj vilĂĄgokat Mert feladtuk a szĂŠp ĂĄlmokat, mert nem dobtuk el a gyilkos jĂĄtĂŠkokat..

Hat igen, a NASA jovore nyugdijba kuldi a Space Shuttle-t, es onnan nem lesz amerikai urhajos program. Pontosabban lesz egy faramuci helyzet: az USA a szovjet raketakon fog helyet kunyeralni ha fel akar kuldeni valakit az ISS-re. Vagy lehozni onnan valakit. De aggodalomra semmi ok: allitolag mar kesz a privat szektor atvenni a szerepet. 2-3 even belul elkezdodhet az urturizmus, mar legalabb ket ceg keszul turistakat felloni alacsony orbitra. Ennek ugyan tudomanyos szempontbol keves haszna lesz, legalabbis eleinte, de ha az urturizmus sikeres lesz akkor szerintem 20 even belul elkezdodhet az elso urszallo tervezese. Ha az ISS meg mukodik, akkor azt vehetik meg, de valoszinubb hogy epitenek egy ujat ami a celnak jobban megfelel. Es ha az megvan, johet a Hold-szallo. Viz allitolag van hozza a Holdon, penz van dogivel amivel a tulajdonosaik nem tudnak mit kezdeni, a Foldon mar kiprobaltak mindent, hat irany az u"r! A hiper-exkluziv urturizmus reszesenek lenni igazan meger par szazmillio dolcsit. Ma, amikor mar minden egy biztositasi ugynok is elmehet Borneora, ez lesz a gazdagsag uj merceje. 2010. December. 15 A hutonk bemondta az unalmast. Igazabol nem csoda, 10 eves es tulelt ket koltozest, bocsulettel orkodott a romlando ennivaloink folott, mindezert meg egy zsirozast se kapott cserebe (bar a mindennapi betevo aramja mindig megvolt). De bizonyos ertelemben csaladtagga valt, a nagyobbik lanyom meg el is sirta magat hogy ugy sajnalja szegenyt (erzekeny lelku leanyka).


Na most, Magyarorszagon magatol ertetodoen kihivtuk volna a szerelot hogy csinalja meg. Mi viszont mar lassan 20 eve amerikanizalodunk, igy fel se merult komolyan a kerdes, hiszen ha megcsinaljak (ami also hangon 250 dolcsi meg akkor is ha csak hatba kell vagni a gepet) akkor is itt vagyunk egy 10 eves geppel ami barmikor ujra elromolhat. A gyerekek - akik mar total amcsik regota nyaggatnak egy automata jegcsinaloert. Mindent jeggel isznak, es a regi hutobol - aminek alul van a fagyasztoja - allandoan kiszedtek a jegkockakat a tepsibol es uresen raktak vissza, aztan a kovetkezo alkalommal jottek reklamalni hogy elfogyott a jeg. A fagyaszto ajtajat sose zartak be normalisan (lehet hogy ez lett szegeny huto veszte), szoval a jeg korul mindig gondok vannak. Szaz szonak is egy a vege: a szombat delelottot hutovasarlassal toltottuk. Neha nosztalgiaval gondolok a regi szep idokre amikor nem nagyon volt dontesi helyzet, inkabb szerzesi helyzet volt. Az eskuvonk utan a menyasszonytancpenzbol vettunk hutot. A piacon kaphato 3 hutobol gyorsan kivalasztottuk melyik a megfelelo meret (mind Lehel volt), 60 literes fagyasztot viszont csak protekcioval tudtunk szerezni, oriasi hianycikk volt (vittek nyugatra). Most persze mas a helyzet. Negy boltban neztunk vegig kb. 300 hutot, legalabb 8 marka (bar az eladok felhomalyositottak hogy pl. a Maytag hutoket a Samsung gyartja csak mas emblemat ragasztanak ra), harom alapszin (fekete, feher, rozsdamentes acel), negy alap-konfiguracio (fagyaszto felul, fagyaszto alul, fagyaszto baloldalt, fagyaszto alul de a huto ketajtos), szoval a boseg zavaraval szembesultunk. Ahogy az lenni szokott, az elso ket bolt utan teljes kaosz volt a fejekben, nem tudtuk mit akarunk, meg a szinben se tudtunk megegyezni. En a fekete mellett erveltem mert a tobbi konyhai gepunk fekete, Kati szerint viszont a fekete nem huto-szin, es kulonben is meglatszik rajta a mazga. Az acelszint mind a ketten utaljuk (rideg es az mazgalodik csak igazan), viszont most az a divat es az van raktaron, a tobbit sokszor rendelni kell. A kolykoket a harmadik boltba mar csak eroszakkal lehetett becipeni, es idonkent 15 percre eltuntek es csak a gondviselesnek koszonhetjuk hogy valahogy mindig megtalaltuk oket. Ilyenkor lenne jo ha le lehetne oket dobni a nagyszuloknel fel napra, de az nekunk sajnos nem adatott meg. Vegul aztan letisztult a kep, kivalasztottunk egy GE hutot (azt hiszem az LG gyartja), bal felen fagyasztos, automata jegcsinaloval (ebbol meg lesz baj, lavort kell majd ala rakni mert tuti hogy a kolykok a poen kedveert is jeget fognak belole ereszteni), az ajtajaban oriasi "zsebekkel" amibe klasszul lehet pakolni, nagyon impressziv LED-vilagitassal, vegtelensegig varialhato belsovel, az aramot szinte termeli nem pedig fogyasztja, es meg nem is iszonyu draga, szoval ocseny fasza. Igen am, de a szin amit valasztottunk (ha valaki meg nem talalta volna ki, feher) termeszetesen nem volt raktaron, igy a gep csak vasarnap erkezik, addig nomad eletmodra kell berendezkedni, nyereg alatt puhitott jog-


hurt meg minden. Az alkalmazkodas nem konnyu. Eloszor is, mig az orszag nagy reszen sose latott hideg van, Colorado meleghullamban izzad. Ma pl. 20 fok volt (Celsius) a max. homerseklet, igy a termeszetes (erkely) hutes nem mukodik. Az elso ejszakara ugyan oda hordtuk fel a szajret a gepbol, de 24 oran belul a nagy resze mar gyanus szagu/szunu/allagu lett, es ment a kukaba. Ami meg mentheto volt azt elszor hutotaskakba raktuk jeggel leontve, aztan jott az otlet: tegyunk jegtomboket a bekrepalt hutobe, mint nagyanyaink idejen (mar a szerencsesebb nagymamak eseteben). Ez mukodik is, most a ket zoldsegtarto dobozban ott vannak a lassan olvadozo jeghegyek, csak naponta cserelni kell oket. Ket zsak jeg 4 dollar, nem olcso de kibirjuk. Azert pl. husarut nem tartunk az ujdonsult jegszekrenyben, mer az megiscsak lutri. Felhivtam Apamat, megkerdeztem tole kiskoraban hogyan oldottak meg a dolgot. Mivel a nagyapam hazban az 50-as evekig aram se volt, WC-rol nem is beszelve, felteteleztem hogy nagyanyam nem a hutobol szedte ki a Danonet ha ehes volt a purgye. Kiderult hogy mint oly sok mindenre, erre is van termeszetes, kornyezetkimelo, olcso zold megoldas. Az udvaron volt egy gemeskut, 15 meter mely, abban a viz mindig 4 C volt, telen-nyaron. Ami romlando volt es nem lehetett lesozni vagy lefoldelni, azt leeresztettek a kutba. Eltunodtem a dolgon, nem volt-e megis hiba uj hutot rendelni kutaso helyett, de azt hiszem most mar maradunk a kornyezetrombolo muszaki megoldasnal. Nem vagyok en annyra zold (legalabbis a fulem mar nem az).

2010. December. 17 December lassan tovabb halad. Megvolt a masodik szulinapi buli a kissebbik lanyomnak, jol sikerult, szetugraltak az agyukat a gumivarakon, pizzat es tortat ettek, ajandekhegyek meg minden. Meg meg kene irni a koszonoveleleket mind a ket lany partijahoz. Itteni szokas - nyilvan a kartyagyartok talalmanya - hogy a parti utan minden gyereknek aki eljott es hozott ajandekot kuldeni kell egy koszonokartyat amiben megkoszonod az ajandekot amit kaptal es leirod hogy az a gyerek kedvenc uj jateka/konyve/akarmije. Lusta magyar modjara eddig minden evben elblicceltuk a dolgot, de iden eloszor leirtuk kitol mit kaptak a gyerekek, es van koszonokartya is, ugyhogy elvileg megirhatnank oket. De kinek van arra ideje, ereje, kedve... Valoszinuleg maradunk bunko magyarok akik nem tudjak mi az illem. A kolkok megirtak a Telaponak mit szeretnenek Karacsonyra, az leveleket gondosan eltettem, holnap este elmegyunk az asszonnyal es bevasarolunk. Nem is hulye szokas, kesz a bevasarlolista, bar persze nem mindent kapnak meg.


Egyebkent erdekes miket kernek. Eloszoris kutyat (igazit). Ez mindig felkerul a listara, pedig mindig megmondjuk hogy Telapo nem tud elo allatot hozni mert fel hogy kiugranak a repulo szanrol 5000 m magasban es megutik magukat. Az az igazsag hogy biztos jo lenne egy kutyus, nekem is volt amikor gyerek voltam, de annyi nyug hogy momentan nem akarjuk bevallalni azt is. Talan jovore, ha beall valami normalis eletvitel, de jelenleg meg ugy le vagyunk nyomva a meloval a rendelo korul hogy nem megy. A kutyaval baj van ha utazik az ember, draga etetni meg orvoshoz hordani, a szore mindenbe belemegy, szetragja a butort, osszepiszkitja a hazat, a kertet teleszarja esatobbi. Egy kollegam meselte hogy nyirja a kutyaja kormet hogy ne nojon tul hosszura, erre megint az volt az osztonos reakciom hogy nehogy ma egy kutya pedikurose legyek (ugyis az en dolgom lenne). A kutyan kivul felkerul a listara egy csomo jatek amit eppen hirdetnek a Spongyabob meg a Tom es Jerry reklamszuneteiben. Ezek egy resze OK, egy resze hajmereszto marhasag. De a jatekokkal kezdek ugy lenni hogy az isten orizzen meg tobbtol, igy is annyi van hogy nem ferunk tole. Iden eloszor a nagybbik lanyom ruhat is kert, na ez mar haladas. Eszembe jutott hogy en valoszinuleg 15 eves koromig nem akartam ruhat Karacsonyra, mert ugyis megvolt a ket Trapper farmer, a Tisza cipo meg az ingek es pulcsik, masra meg nem vagytam. Ennek ellenere mindig jott ruha is, es azokat alatalaban a szuleim ovacioja ellenere tizedmasodpercek alatt felreraktam, es mentem a kovetkezo ajandekra. Hordtam, csak nem erdekelt mint ajandek. Iden mind a ket lany kert konyvet, aminek orulok. Anna, az idosebb, falja a konyveket, nem gyozzuk hordani a boltbol meg a konyvtarbol. Ujabban a konyvtarbol mert ki gyozi ezt penzzel, de azert idonkent elmegyunk a konyvesboltba is hogy taplaljuk a konyvek szeretetet. Egyebkent dobbenet hogy egyaltalan hisznek Telapoban. Felnott szemmel szinte erthetetlen hogy hogyan lehet ilyesmiben hinni meg 8 evesen is, de hat ez a szep a gyerekekben - mindent bekajalnak. Anna mar emlegette hogy egy osztalytarsa nem hisz Telapoban, ilyenkor a karacsonyi filmek tomkeleget hozzuk fel ervnek: gondolod hogy ennyi fimet csinalnanak Telaporol ha nem is letezik? A media neha a szulo tamasza. De mar odaig eljutott hogy tudja hogy ajandekot szoktak adni egymasnak az emberek Karacsonykor (a TV persze hirdetesektol hemzseg es nem kell zseninek lenni hozza hogy kitalalja a gyerek hogy a sok reklam nem mind Telaponak szol), ugyhogy most eloszor ajandekot akar venni a legjobb baratainak, a tanarainak meg nekunk. Ari ahogy a 8 eves eszevel kisilabizalja kinek mit vegyen, es dugdossa elolunk.


Persze mondtam neki hogy a legjobban annak orulnek ha csinalna valamit - irna egy meset, vagy festene egy kepet, vagy sutne egy tesztat, de annyira mar 21. szazadi gyerek hogy nem akar ilyesmivel bajlodni, egyszerubb megvenni a boltban. Ja, meg egy dolog a listan: festoallvany. Ebbol lehet hogy veszunk negyet, az asszony kitalalta hogy milyen jo lenne neha az egesz csaladnak egyutt festeni. En benne vagyok, szeretek festeni, anno jartam tanfolyamra is, es az egyik csendeletem most is a konyhat disziti. Jo lenne ha bejonne, elveznem a kozos festest. Foleg a szabadban mert attol agyverzest kapok ha osszemazoljak a hazat. A kolkok megvetettek velem egy karacsonyi CD-t a legnepszerubb karacsonyi dalokkal, mostanaban minden este az megy otthon. Mar kezd majdnem olyan unalmas lenni mint amikor aruhazi elado voltam vagy negy honapig, pont a karacsonyi szezonban, es a masodik het vegere mar gyomorgorcsom volt a Jingle Bell-tol. De most jo dolog, megadja az alaphangulatot. A kolkok imadanak konga-tancot lejteni a Winter Wonderland-re, eleinte jo buli volt, nekem most mar kezd kicsit uncsi lenni, ahogy berogyok munka utan az ajton, a kolykok rangatnak hogy tancoljunk. Voltunk egy keramia-festo helyen ahol vehetsz agyagfigurakat, kifestheted es kiegetik kemenceben. Mindenki kifestett egy karacsonyfara akaszthato diszt, az eredmeny kimondottan szinvonalas: ket ari hoember, egy kerek karacsonyfa disz es egy haziko. A nejem tradiciot akar belole csinalni, minden evben mindenki csinaljon egy ilyen keramiat, es akkor 100 ev mulva csak azok a diszek lesznek a fan amit magunk csinaltunk. Haaat, nem tom, meglatjuk jovore mekkora lesz a lelkesedes. A hetvegen elvittuk a kolkoket az Arboretum diszkivilagitasara. Itt egy eleg nagy teruleten nagyon klasszul belampaztak egy csomo fat, epuletet, hidkorlatot, stb. A sok szines ego akar ordito giccs is lehetne, de valahogy megis izleses lett (vagy az en izlesem ferdult mar el vegleg). Lehetett venni szemuveget is, ami az egok pontfenyebol apro hopehlyehet varazsolt. A ket lany szemerol le se lehetett robbantani pedig szerintem kimondottan szedito volt azon keresztul nezni. A hazat mar reszben feldiszitettuk, a lepcsokorlaton vegigfut a mufenyo-ag, az ajton mufenyo-koszoru, ki vannak rakva a kandallo fele a zoknik, gyertyak es telapok diszelegnek itt-ott, es harom mikulasvirag emeli a hangulatot. A fat magyar szokas szerint 24-en diszitjuk fel, az meg hatravan, de a tobbivel kesz vagyunk. Most mar szinte minden haz fel van diszitve a kornyeken, vannak minimalistak (mint pl. en) akik 6-8 lampafuzerrel letudjak a dolgot, es vannak akik olyan


show-t csinalnak hogy egy epilepszias semmi perc alatt besokkol tole - figurak, villozo fenyek tomege, csillagok es hopelyhek, felfujhato vilagito hoember es minden ami belefer. Az izles es a koltseg szeles skalajan mozognak a diszitesek, mostanaban ki lehet hivni vallalkozokat akik feldiszitik a hazadat meg a kertedet, aztan januarban leszedik az egeszet. Daruval a kemenyt meg a magas fakat is korbelampazzak, csak gyozd fizetni oket meg a villanyszamlat. Mindenesetre mar december kozepe van, meg masfel het es a nehezen tul vagyunk. Ujev mar konnyu lesz. Most azon tunodok elmenjunk-e a magyar ujevi bulira, en szivesen mennek de a kolkok nem fogjak ejfelig birni a gyurodest. Legfeljebb eljovunk 10-kor. Meglatjuk. Idézetet írta: Sarkanyszeker - 2010. December. 17, 17:03:13 Géza, most írtam, hogy Budapetre úgy kerültek a nyestek, hogy betelepítették őket, a patkánypopuláció csökkentése céljából. Az akció annyira sikeres volt, hogy bár rendszeresen próbálkoznak patkányok a mezőkről való beköltözéssel (erről szólnak ékesen a macskák által levadászott pédányok), állományuk azóta is a 0 felé konvergál. Hogy ki volt az, aki New Yorkban rádióaktív kajával próbálta kiirtani a patkányokat... Gondolom, a nyestek ragadozó életmódjára nem immunisak. A patkanyokat nem akartak radioaktiv kajaval irtani, azt hiszem az atombombatesztek utan derult ki hogy a patkanypopulaciot nem irtotta ki teljesen az atomvillanas. Nekunk a debreceni lakasunkba surrant be egy patkany vagy 25 eve. Nagyon sok eso esett akkoriban (akarcsak most) es valahonnan kimoshatta a patkanyt a viz. Egy reggel valahova keszultunk es a nyitott ajton egyszer csak mint a villam bezugott a patkany, egyenesen be a konyhaba, a tuzhely moge. Onnan nem tudtuk kimozditani se seprunyellel se massal, behuzodott a sarokba es onnan sziszegett minden felenk kiserletre. Felora sikertelen patkanyvadaszat utan a szomszed foxterrierjet, Betty-t kertuk kolcson. A 30 centis edi kiskutya, a kornyek kedvenc olebe bejott, szimatot fogott, es varazsutesre atment pszihopataba. Elkezdett morogni mint egy sebzett tigris, a gondor szor kiegyenesedett a hatan, a cuki pofaja felgyurodott es villogott az osszes foga, a kis golyoszeme ratapadt a patkanyra mint a Technokol Rapid. Nem fert be a suto moge, de nem is volt ra szukseg. A patkany panikba esett, megprobalt kisurranni, a foxi egy miliszekundum alatt egyetlen villamgyors mozdulattal elkapta, egy rovid patkanysikoly, egy csontroppanas, aztan elrohant vele a szomszed lakasaba, ott bemaszott a nappaliban a


szekrenysor ala es ott elkezdte alkatreszeire bontani a zsakmanyt. A szomszedokkal egyutt atrohantunk hogy kiszedjuk a foxit a szekreny alol, de az meg nehezebb volt mint a patkanyt kiszedni a tuzhely mogul. A sajat gazdainak is nekitamadt amikor megprobaltak kirangatni, veres pofaval es gyilkos tebolytol langolo szemekkel morgott es kapott mindenki utan aki kozel mereszkedett. Vegul nagy nehezen sikerult kituszkolni a szekreny alol, es megkotni egy lanccal. Addig vegig a szajaban voltak a patkany foldi maradvanyai, de vegul sikerult azt is elszedni tole. Az egyebkent aranyos, jatekos, gyerekbolod Betty meg orakig orjongott a lancon, ugatott, morgott, tepte a nyakorvet, habzott a szaja, teljesen atment verszomjas vadallatba. Anyam segitett feltakaritani a padlorol a patkanymaradvanyokat es vegul helyre allt a rend. Szoval azert a kutyaknak is van valami haszna, menyet helyett a foxi is alkalmazhato patkanyirtasra. 2010. December. 20 Tulajdonkeppen meg se kene lepodnom hogy meg mindig hutotlenek vagyunk. Vegulis az en hibam, nem azt vettem meg ami raktaron volt, hanem mereszeltem mas szint valasztani. Csutortokon kaptam egy hivast egy nagyon kedves automatatol aki nehezen visszafojtott vidamsaggal telitett hangon kozolte hogy na akkor vasarnap gyun a huto, ahogy megbeszeltuk. Megnyugodtam hogy sinen van a dolog. Ugy volt hogy szombaton meg egyszer hivnak hogy megmondjak hany oratol hany oraig kell egy 18 even feluli pogarnak otthon tartozkodni hogy a ketyeret atvegye, de nem hivtak. A moziban a Yogi Bear alatt (gyalazatosan rossz film, meg a kolkoket se kototte le) otpercenkent neztem a telefonomat, de semmi. Aztan amikor hazamentunk nem birtam tovabb, felhivtam az ugyfelszolgalatot. Egy morozus - de legalabb elo - pofa sajnalattal kozolte hogy nem volt a gyartonak keszleten feherben a gep, meg kell varni amig a kovetkezo rakomany megerkezik Kinabol, de januar vegere valoszinuleg itt lesz. Itt sokkot kaptam, akkor most hogy lesz, Karacsonyt es Ujevet huto nelkul veszeljuk at? Mohacs is nagy balhe volt, de nekik legalabb ott volt a Csele patak, abba be lehetett huteni a virslit meg a pezsgot. Mi sokkal nagyobb kalamajkaban vagyunk. Mennyunk be a botba es reklamajjunk az eladonal, vakkantotta az ugyfelszolgalatos, es visszament aludni. Ugyhogy vasarnap reggel mar torzsvendegkent mentunk vissza a boltba. Az elado szabadkozott hogy hat elnezest, neki se szoltak, es ajanlotta hogy valasszunk mas hutot. Mondtam hogy ha meg van belole akkor hozzanak rozs-


damentes acelt. A keszseges elado megallapitotta hogy van a varosban ilyen, es felajanlotta hogy meg a felarat is eltorli (a rozsdamentes acel 200 dollarral dragabb lett volna). Ugyhogy ha minden jol megy, csutortokon hozzak. Amig a papirmunka intezodott, meg egyszer megneztem a kiallitott rozsdamentes acel hutot es mar nem vagyok biztos hogy jo dontest hoztunk. A nyomozok szoktak ilyenrol almodni a rozsaszin nyoszojajukban, az osszes ujjlenyomat meglatszik rajta, es mivel nem tudjak igazan egyenesre kalapalni, hepehupak vannak benne es a visszatukrozodo padlo miatt ez teljesen nyilvanvalo. Mondjuk arra se eskudnek meg hogy a rozsamentes acel valojaban nem aluminium. Az nagy szivas lenne mert azt terveztem hogy teleaggatom a hutot a gyerekek rajzaival hogy legalabb eltakarjuk a rondasagot, de ha a magnes nem tapad meg rajta meg ez is nehez lesz. A rosseb egye meg, ez is egy kimenoben levo hulye divat, es szokas szerint a legvegen szippantanak be minket. De most mar mindegy csak legyen. Csutortok este, ha valoban meghozzak, nagybevasarlas. Addig valahogy kihuzzuk. Ejjel fel kettokor siras ebresztett mely almombol. Kipattantam az agybol es elmentem megnezni a gyerekek rendben vannak-e. Mind a ketto aludt mint a tej, ugyhogy alomtol kotyagos fejjel visszabotorkaltam az agyba, amikor megint hallottam a sirast. Most mar kicsit eberebben figyelve rajottem hogy a hang kivulrol jon, es rovidesen be is azonositottam hogy a szomszed kutyaja panaszkodik valami elkepesztoen emberi siro hangon, amiben ketsegbeeses, szomorusag es felelem vegyult. Akkor jutott eszembe hogy most van a holdfogyatkozas. Ugyhogy az asszony duhos forgolodasa ellenere megint kimasztam az agybol, felvettem egy kabatot es kimentem megnezni a ritka egi tunemenyt. Par percig boklasztam a haz korul, keresve a tiszta egen a Holdat. Vegul rajottem hogy pont felettunk van, csak halvany es kicsi. Sajna nincs teleszkopom, azzal biztos nagyobb elmeny lett volna, de igy is lenyugozo volt a narancsvoros kis golyobis ami alig emlekeztetett a jo oreg Holdra. A kertben allva aztan hallottam hogy a kornyeken vagy fel tucat kutya siratja az elsotetulo egitestet. A szokasos vonyitas helyett valosagos siratokorus festette ala a latvanyt. Par perc gyonyorkodes utan aztan visszaballagtam a hazba. Nem tudom mikor lesz a kovetkezo holdfogyatkozas, addigra be kene szerezni egy tavcsovet. 2010. December. 23 Megjott a huto. A rozsdamentes acelbol a rozsdamentes igaz, az acel nem (aluminium). A huto egyebkent szuper, technologiai csoda, praktikus, keveset fogyaszt. Hogy miert kellett a hulye marketingeseknek elcseszni az aluminium kulsovel, nem ertem.


Pontosabban ertem. A "rozsdamentes acelt" divatba hoztak, mert az "komoly, ipari" jelleget kolcsonoz a konyhanak (ha ipari jelleget akarok csinalni a konyhaban kiontok egy deci faradtolajat), felraknak ra 20 dollar erteku aluminiumot es 200 dollarral dragabban aruljak mint a sima feheret. Parasztvakitas ezerrel. Hanyinger. Az osszes fasz marketingest el kene kuldeni Alaszkaba urant banyaszni. Rusnya mint a bun. Es latszik rajta hogy hepe-hupas, mar ujonnan is. Az eleknel egyenetlen az eldolgozas, es az egyik ajton is van egy tanyernyi horpadas. Nem mely horpadas, ha a feny nem esik ra ugy hogy tukrozodjon akkor nem latszik, de ha a feny ugy esik ra akkor latszik. Amugy tenyleg szuper huto, imadom kinyitni az ajtajat (ami nem feltetlenul hasznal neki), belul csodas. 2010. December. 28 Megvolt a Karacsony es az asszony szulinapja is, mar csak az ujevet kell tulelni es visszaallnak a dolgok a rendes kerekvagasba. Azert valahogy mas a Karacsony mostanaban. Stressz az egesz, ajandekvasarlas, dugdosas, csomagolas, fenyofacipeles es felallitas, szaloncukor-beszerzes es kotozes, vacsorafozes, stb. Persze ott van ugye a boldogsag hogy a gyerekeknek mekkora oromet okozunk. Es ez tenyleg csodalatos is, egeszen addig amig ki nem nyitjak az osszes ajandekot. Ugye hetekkel elotte mar be vannak zsongva, csillogo szemmel talalgatjak mit fognak kapni, boldogan diszitik a fat, izgatottan vacsoraznak gyertyafenynel meg minden. Itteni szokas szerint Telapo hozza az ajandekot, es reggelre kerul a fa ala az ajandek, ami a szuloknek oriasi konnyebbseg. Nem csak az ajandekok fa ala csempeszese megoldott, de a gyerekek egesz nap jatszhatnak az ajandekokkal, nem kell megprobalni agyba tuszkolni oket ket oraval az ajandekok kibontasa utan. Es van abban valami szivmelengeto ahogy a ket poronty reggel ovatosan kitipeg a haloszobabol, bekukkant a nappaliba es csillogo szemmel kiabal hogy megjottek az ajandekok! A dolog hatulutoje hogy a csalad pizsamaban bont ajandekot, ami sokat von le az esemeny eleganciajabol, de ez csekely ar a tobbi elonyert. Aztan persze repulnek a szalagok es a szep csomagolopapir, a nappali csatater jelleget olt, es miutan az osszes ajandek ki van bontva, jon a csalodas hogy ezt se kaptam meg azt se kaptam, meg ez nem is olyan jo mint ahogy a reklamban mutattak, es fel ora mulva a ket gyerek azon veszekszik hogy ki jatszhat az 5 dollaros Polly oltoztetheto babaval amit otletszeruen dobtunk a


bevasarlokosarba hogy a ket koloknek ugyanannyi ajandeka legyen. A szombat es vasarnap jelentos resze a nappali/jatekszoba atrendezesevel telt. Az uj jatekoknak helyet kellett csinalni, es ennek az erdekeben az asszony ugy dontott egyenkent atvalagatjuk a tobb kobmeter jatekot es kidobaljuk ami torott, elajandekozzuk amihez mar tul idosek. A mega-project kb. 10 orat vett igenybe, de a vegere a szoba rendezett volt, az osszes jatek dobozokba osztalyozva a polcokon, konnyen attekinthetoen, logikusan es esztetikusan elrendezve. A szobaban harom jatszo "allomas" lett kialakitva, a jatekkonyha, a gyurmazo/festo asztal es a babahaz korul. Vasarnap este olyan jatekszobat hagytunk magunk mogott ami egy Hollywood-i fimben is megallta volna a helyet. Hetfon a munkabol hazajovet csatater fogadott a helyen, a jatekok fele a szoba kozepen szetszorva, butorok egymas hegyen-hatan, polc kiuritve. A babysitternek (meghogy teli szunet van, de mi mind a ketten dolgozunk) fajt a hasa a karacsonyi dozsoles utan, ezert ahelyett hogy felugyelte volna a kolkoket fekudt egesz nap, a ket csaj meg amokfutast rendezett. Paff. Meg azt kell eldonteni hogy elmenjunk-e az ujevi magyar bulira. Szivesen elmennek, de a kolkokkel nem konnyu. Sziveszterre nehez babysitter-t talalni, magunkkal vihetjuk oket de akkor nyuszik lesznek, szoval meg nem tudom mi lesz. De mar varom januart. Ja, megnyertem a Biggest Loser elso fordulojat. Az asszony egy kilot fogyott, en meg negyet, ugyhogy meg szazalekban is magasan vertem. Kar hogy a tervezett 6 kilo helyett csak 4 jott ossze, de semmi gond: beindult a Biggest Loser masodik szezonja. Kovetkezo bemeretkezes: aprilis 1. Cel: 94 kilo. A terv szerint juliusra - amikor valoszinuleg hazamegyunk - 90 kilo alatt leszek. 2011. JanuĂĄr. 03 A szilveszter rendkivul visszafogottan telt. Vegul nem mentunk el a magyar szilveszteri bulira, de meg a tuzijatekot se neztuk meg. Kutya hideg volt, -14 Cban nem volt senkinek kedve kimozdulni a jo meleg kuckobol. Az idosebb lanyom iden eloszor fenn maradt ejfelig, es koccintottunk egy alkoholmentes pezsgovel az Uj Ev tiszteletere. A fennmaradast mondjuk ugy kell elkepzelni hogy a nejemmel egyutt aludtak a TV elott, en meg felraztam oket ejfel elott ket perccel es a kezukbe nyomtam a poharat. A koccintas utan 30 masodperccel mind a ketten elhuztak lefekudni, de Anna nagyon buszke hogy o most mar milyen nagylany, es ez a lenyeg. En meg ettem egy virslit mert a hagyomany az hagyomany (meg baromi ehes is voltam), aztam csatlakoztam a tobbseghez. Szombaton meghallgattuk a Radiokabaret, hala a Kossuth hangtaranak, ami na-


gyon szuper. A kabare is nagyon jo volt, azon lamentaltam hogy ugy altalaban az uj humoristak sokkal jobbak mint a regiek. Van nehany kivetel mind a ket oldalon, de az ujak nagy resze nagyon jo. Es egyre inkabb atveszik a kabaret, a tavalyi szilveszteri kabarehoz kepest is gyorsan no a szamuk. Bar nem voltak kulonosebben rendszerellenesek, azert odamondogattak a Fidesznek egy kicsit. Meglatjuk van-e humorerzeke a Mediahatosagnak... Mindenesetre nagy elmeny volt a Kabaret hallgatni ebedfozes kozben. Csinaltam egy halaszlevet (csak en eszem a csaladban), de sajnos nagyon rafaztam. Nem tudom hogy a kocka volt tul regi vagy a hal volt romlott, de rondan megrokaztatott. No de a hanyas amugy is ujevi hagyomany. Vasarnap hazifeladattal telt. Annanak csutortokon kell bemutatni a beszamolojat a "gyokereirol". Itt heritage report-nak hivjak, es - bevandorlonemzethez illoen arrol kell a gyerekeknek posztert csinalni es fel orat ertekezni hogy a csaladjuk honnan szarmazik es ott milyenek a karacsonyi szokasok. Ugyhogy nekiveselkedtunk es mar a legnagyobb resze kesz van a poszter, lesz kolbaszos szendvics meg szaloncukor (a halaszle lekerult a menurol), es mivel a multimediaert kulon pont jar, lesznek magyar karacsonyi es gyerekdalok, es levetitunk egy reklamvideot Magyarorszagrol. Persze nem az allamit, mer' abba csokoloznak es vetkozos toltotollat mutatnak premier planban (hogy ez hogy nem akadt fenn a Szuzmaria szurojen?), meg oszinten szolva fraszt kapok a zenejetol, de talaltam par videot a YouTube-on, es beleszerkesztunk par hazi felvetelt is az idei Mikulas unnepsegrol. Ha nem lesz meg a kituno feljelentem a tanart a Mediahatosagnal, emberi meltosagbeli sertes urugyen. (Miert ne?) Most probalok visszaszokni a munkaba. Csendes az iroda, a kollegak egy resze meg szabadsagon van, mas reszuk gyakorolja az otthonrol dolgozast. Az irodaban meg megmaradt dolgozok (kb. 60 az eredeti 150-bol) harmadat februar 1-tol otthonrol dolgoztatjak, minket meg atkoltoztetnek egy kissebb irodaba a masodikon. A takarekossag meg mindig elviszem pont. (Szerencsere azert nem altalanos, a vezerigazgato fizujat pl. most emeltek mert a takarekossagi intezkedesek hatasara nott a profit.) Szoval ez az ev is jol kezdodik. Mindenkinek Boldog Uj Evet! Idézetet írta: adorka - 2011. Január. 10, 20:27:26 De most megijedtem, hogyan lehet ezzel az amúgy is kissé túlérzékeny kislánynyal elérni, hogy feldolgozza ezt a szörnyűséget. Nehez. Epp a hetvegen egy McDonalds-ben ebedeltunk (mer vigyazunk am ra hogy mit esznek a gyerekek), a sarokban ment a TV-n a hirek, es par perc utan


elkezdett Annanak derengeni hogy mirol van szo - lelottek az arizonai kepviselonot, es a lovoldozesben agyonlott a merenylo egy 9 eves kislanyt is. Ez nagyon felzaklatta Annat (hol van ilyenkor az Annamaria?) es felt egyedul aludni, ugyhogy en is azt csinaltam amit Ti - alomba simogattam meg enekeltem. De azon tunodtunk az asszonnyal, hogy bizonyos fokig tudatositani kell tenni a gyerekekben hogy a kulvilag nem csupa dal meg jatek meg szepseg, vannak szornyu dolgok is a vilagban. Kell hogy tanulajanak belole: nem lehet mindenkiben megbizni, esznel kell lenni, kerulni kell a veszelyes helyeket/helyzeteket, segiteni kell azokon akik nem tudnak kikerulni a nehez korulmenyeik kozul. Valahol az emberi agy ugy mukodik hogy ezt az informaciot felhasznalja a vedekezo mechanizmusok kifejlesztesere. Azert megy at a fejunkon egy szornyuseg ujra es ujra mert abbol tanulunk, es az agyunk lehetosegeket keszit a tragedia elkerulesere. Szerintem azt lehet csinalni hogy segitesz a feldolgozasban: beszelsz vele arrol milyen nehezsegek vannak a vilagon, hogyan lehet ellene tenni, hogyan lehet megprobalni masokon segiteni. A beszelgetessel tudod iranyitani a gondolkodast, foleg a megelozes iranyaba, mert ezzel tudjak a leginkabb elfogadhatoan feldolgozni az elmenyt. 2011. JanuĂĄr. 12 Uj ev, uj fogadalmak. A luzer-versenyt megnyertem, 4 kilot adtam le az asszony 1 kilojaval szemben, de nagyon elmaradtam a tervtol, ugyhogy rakapcsoltam, igyekszem behozni a lemaradast. Uj csodafegyvert vetettem be a kilok elleni haboruban: a moslekot. Ez kb. 2 deci feherjeital, benne egy pohar zabpehely, es kb ugy nez ki mint a, na, nem jut eszembe a megfelelo szo, de mindegy. Elvileg orakig nem szabadna ehes legyek tole, az elso napok tapasztalatai alapjan az orak 2 orat jelentenek, utana elkezdek erezni valami urt de ha nincs kaja kirakva elem akkor 4 oran at is birom az ehezest. A feherjeital erdekes kotyvalek, egy deciben van kb. egy kilo feherje meg ket kilo rost, ehez jon meg a zabpehelyben levo masik kilo rost. Az eredmeny nem maradt el, ugyis mondhatnam felemelo, kulonosen ulo helyzetben. Az emesztesem egy darabig tanacstalan volt, nem tudta mit kezdjen ezzel az uj marhasaggal, de mostanra teljes gozzel beindult es annyi mellektermeket termel hogy a lovak megemelhetik elottem a kalapjukat. Eddigi eredmeny: visszahiztam egy kilot. OK, ez nem a moslek hibaja, sokkal inkabb a karacsonyfarol lassan (legalabbis nem egyszerre) eltuno 2 kilo szaloncukor es a hutobol lassan kikopo felkilos ementali a felelos. Meg a hideg. Van valami osztonszeru abban hogy amikor a kulso homerseklet napkozben sem eri el a -10 C-ot akkor a szervezet hirtelen tartalekokra ahitozik, jo meleg zsirparnakat kivan maga es a recsegosen hideg kulvilag koze. De sebaj, a sza-


loncukor mar gyakorlatilag elfogyott, mar 20-25 uresen zizego papirt kell vegigtapizni mire talal az ember egy szem rumosmeggyeset, es ket nap mulva jon a felmelegedes is, plusz 10 C-ra valt a kisse kedelybeteg koloradoi idojaras, termeszetesen az ezzel jaro falrengeto ejszakai szelviharokkal koritve. Tovabba, kezdodik a sport. Elso korben seta, kibovitett formaban, napi 30 perc. Ebben a rohadt hidegben tok jol jon hogy 3 percre van az irodatol egy plaza, oda at lehet ruccanni ebedidoben par korre. Az egyetlen problema ha sokan vannak a parkoloban, mert a kocsitol kabat nelkul sprintelek a bejaratig (mi a csudat csinaljon a sportember egy fel kobmeter kabattal gyorsgyaloglas kozben), es -10 C-ban par lepes is az elet es halal kozotti kulonbseget jelentheti. A plazaban leginkabb az szokott korozes kozben feltunni hogy mennyire nem lehet semmi normalisat kapni az egesz hodalyban, es megis mennyien maszkalnak benne. OK, egy reszuk hozzam hasonloan a labait nyujtoztatja, de egy reszuknek szatyor is van a kezeben. Mi a fenet vehettek? A sport masik resze is nemsokara beindul. Az asszony olvasta hogy nem eleg lefogyni, ahhoz hogy igazan jol erezd magad es dogos legyel ahhoz sulyzozni kell. Fel ora mulva uton voltunk egy sportbolt fele, mert nincsen padunk a sulyemeleshez. Van szobabicaj, meg a simasina (amit a jobbik felem meglepo kitartassal kinoz hetente 3-4 alkalommal, lehet hogy tenyleg erdemes draga gepet venni hogy a buntudat osztonozze az embert a hasznalatra), sot meg sulyzok is vannak, de pad az nincs. Pontositok: eddig nem volt. Szoval a sportboltban volt vagy 30 fele pad mindenfele tartozekkal vagy anelkul. Igen am de tartozek nelkul 100 dolcsi egy pad, viszont talaltunk a sarokban egy vegkiarusitason hervadozo masinat ami ugy nezett ki mint egy sun, mindenfele tartozekok alltak ki belole, a mit sem sejto test minden porcikaja egyenkent izolalhato es megfingathato vele, meg hozza profi allvany az olimpiai sulyemelok szamara, a pad egy mozdulattal allithato allo helyzetbol fejjel lefele logoba, szoval hihetetlen mit tud, es mindossze ket szazas az egesz. Ez nem volt betervezve, az igazsag az hogy en eredetileg az aprohirdetesekbol akartam 20 dollaros hasznalt szerkot venni, de gyorsan le lettem szavazva (fuj, mas izzadsagara nem fekszek), de ezt az irdatlan vastomeget latva megmozdult bennem valami allati, tulelesei es falkavezetesi oszton. Mer' az ember ranez a miskulanciara, es lelki szemei elott megjelenik a sajat, 15 evet fiatalodott kepe, ahogy dagado izmokon feszulo borrel, felmeteres mosolylyal szalad a kellemes szelloben a tengerparton mint egy felturbozott David Hasselhoff, mindenki utanafordul, a nok a lehuzott napszemuveguk mogul csettintenek a nyelvukkel, a ferfiak irigy elismeressel halkan futtyentenek, a hetprobas gengszterek reszketve huzzak magukat ossze, es... es itt lenezek es nem latom a pocakomtol a cipomet, de az agyban mar regisztralodott a kep mint kituzott es ilyen felszerelessel konnyeden elerheto cel, villan a hitelkartya, es 15


perc mulva egy nyiszlett eladoval kozosen probaljuk betuszkolni a feltonnas kartondobozt a minibuszba, ami ugyan hatarozottan anti-macso jarmu de ha nem furikazna vele az ember allandoan, sajat iranyitoszammal rendelkezne, es ha kell 100 negyszogolre elegendo gyepszonyeget lehet vele fuvarozni (ezt onnan tudom hogy mar csinaltam). Es ime, mukodik a fogyasztoi tarsadalom, elenkul a gazdasag, emelkedik a GDP. Es meg en csodalkozom mi szart megvesznek az emberek a plazakban... Szoval a hetvegen fel napig szereltem a pinceben, a kovetkezo ritmus alapjan: megnezem az utasitast, lekezeloen legyintek, ezek hulyek, annal sokkal egyszerubben meg lehet csinalni, aztan 10 perc illesztes, csavarozas es kalapalas utan 15 perc alatt szetszedem a rosszul osszerakott alkatreszt, ujra megnezem az utasitast, ezuttal kovetem, rajovok hogy nem is olyan hulyek akik irtak, aztan a tervrajzot kovetve 5 perc alatt osszerakom a reszegyseget. Lapozas a kovetkezo reszegysegre, tanulmanyozas, legyintes, osszerakas, szetszedes, ujra tanulamnyozas, stb. Lenyeg az hogy all a massziv acelmonstrum, a pince hatso sarkaban fenyegetoen sotetlik mint valami inkvizicios relikvia, azota se merek lemenni, de gyujtom a batorsagot es a napokban kiprobalom. Utana pedig meg se allok a versenysulyomig. Remelhetoleg a verseny nem sumo... 2011. FebruĂĄr. 03 Ezen is tul vagyunk, a homerseklet napok utan vegre kezdi (alulrol) kozeliteni a fagypontot. Ideje reflektalni. Tudom, az idojaras a vilagon a leggyakoribb es legunalmasabb tema. Az elmult 15 ezer evben sokszaz milliard alkalommal volt kitargyalva, szidva, dicserve, elorejelezve, megemlekezve, stb. Es megis szolgal meglepetesekkel es tanulsagokkal. Ugye tel van, az ember nyilvan fel van keszulve hidegre, hora, latyakra, jegre, kissebb felmelegedesekre es nagyobb lehulesekre. Mivel ez a negyedik telem Coloradoban lassan azt is hozzaadom az elvarasok listajahoz hogy kethetente jon egy hullamvaltas (hidegbol melegbe vagy rukvercben ugyanez) amikor a Sziklas Hegyseg lejtoirol lezudulo levego egesz ejszaka uvoltve razza a hazat es duhodt lokesekkel probalja szilankokra szedni az egesz hobelevancot, amitol a takaro alatt lapito szulot egesz ejszaka a frasz kerulgeti (mikozben a gyerekek ugy alsznak a szomszed szobaban mint a tegla). Az se dobbent meg hogy egyik nap hetagrol sut a nap, puloverben lehet setalni odakinn, a kovetkezo nap meg reggel mindent ho borit es a gyerekeket husz percig kell gyomoszolni a hocsizmaba meg a 33 reteg teli goncbe. De ami hideg itt az elmult ket napban volt, azt nem tudom hova tenni. Ez leesett a "je, koran tavaszodik"-tol a "hu de mocskos rohadt kurva hideg van"-ig terjedo


skalarol, meghozza a rossz oldalon. Amikor a nappali max homerseklet nem eri el a -20C-ot, ejszaka -32C van a szel beszamitasa nelkul, szoval az dobbenetes. Az iskolak zarva voltak ket napig, nem a ho miatt - itt csak par centi esett - hanem a hideg miatt. A dadus egy vagyonba kerult ket napig de legalabb nem kellett a kolkoket reggel bugyolalni ez azon aggodni hogy megfagynak-e az alatt a 20 masodperc alatt amig beszaladnak az epuletbe. Ebben az idoben a kocsitol az ajtoig tarto par masodperces sprintre lelektanilag fel kell keszulni. A hideg ugy vag at ruhan, cipon mintha ott se lennenek. A nap vegen hazamenni brutalis szenvedes. Reggel meg hagyjan, a kocsi a garazsban allt, ha hideg is a jargany de legalabb nem fajdalmas beleulni. Este viszont, miutan a kocsi egesz nap a szabadban parkolt, minden alkatresze a velejeig atfagyott, akkor beulni tulmegy a Genfi konvencio hatarain. Az ules kemenyre fagyott, a motor meltatlankodo csikorgassal indul, tudtodtra adva hogy nem erre szerzodott, az indito alig birja kiszakitani a dugattyukat a fagyott olajbol. A vastag pufajka recsegosen csikorog rajtad, a belelt kesztyun at eget a kormanykerekbol arado fagy, masodpercek alatt reszketni kezdesz, es indulas utan 5 perccel meg mindig az egesz tested razkodik pedig alulrol mar reg fut az ules es mar a szellozobol is fagypont feletti levego jon. Amikor vegre hazaertel es bezuhansz az ajton, bar az arcodat gyorsan kiolvasztja a kellemes benti levego, a csontjaid meg fel oran at ontjak magukbol a hideget es belulrol hutenek. A gyerekek persze ebbol nem sokat erzekelnek, ok egesz nap bent voltak es tele vannak energiaval es tancolni meg kergetozni akarnak, mikozben neked egyetlen vagyad hogy egy kad forro vizbe ulve kiolvaszd a jegdugot a fenekedbol. Es bar az elet lelassult es alkalmazkodott a korulmenyekhez, nem allt meg. Az iskolakon kivul minden mas mukodott, a munkahely nyitva volt, az utakat takaritottak, a boltok nyitva voltak, a buszok kozlekedtek, meg a szemetet is elvittek es a postat is kihoztak pedig ezeket nem vartam. Engem lenyugoz maga az hogy a kocsi ebben a hidegben beindult. A technologia csodajanak tartom, a felesegem meg termeszetesnek tartja, o meltatlankodik hogy miert nem melegszik hamarabb fel a kabin. Hal' istennek az aram se maradt ki, pedig az ilyenkor szokasa (amitol rogton elment volna a futes mert elektromos ventillator fujja a meleg levegot), es gazbol is van eleg a csovekben. A futes folyamatosan megy es elkepzelem ahogy valahol nagy dugattyuk nyomjak a rendszerbe a foldgaz kobhektarjait hogy az egyszeru polgar a jegkorszaki kulso kornyezet ellenere kellemes melegben ehesse meg a huslevest. Elkepzelem milyen lehetett 150-200 evvel egy ilyen hideget atveszelni, es csodalom az akkori telepeseket. Aztan a jegkorszak jar az eszembe, vajon hogy lehetett azt tulelni? OK, tudom hogy a barlangokban nincs ilyen hideg, de akkor is... neha csak ki kellett menni ezert-azert a barlangbol is. Azokra is gondolok


akik kevesbe jol szigetelt vagy futott hazban, lakasban veszeltek at a par napot, es azokra akiknek nem volt hova hazamenni. Eltunodok hany allat nem erte meg a felmelegedest, hogy lehet egy feszekben vagy oduban ezt kibirni, meg akkor is ha toll vagy szor fedi a testet. Hogy birtak ki a novenyek, a fugyoker a foldben, a fak amik korul a fagyos levego suvolt egesz ejjel es egesz nap? A termeszet fantasztikus dolgokat kepes elviselni, de ezt biztos megsinylette. Es vegul, ujra es ujra elgondolkodok a Nagy Fagy megmagyarazhatatlan rejtelyen. A legrohadtabb hidegben, amikor a kocsi kinn allt egesz nap a -20Cban es kikristalyosodott az akuban az elektron, amikor bezuttyantam a melyfagyasztott ulesre es a gerincemben megkocsonyasodott a velo, a hidegtol omlo konnyeimen at pislogva, csikorogva mukodo neuronjaim megdobbenve konstataltak hogy a kozepkonzolon hagyott, felig ures uveges viz nem volt megfagyva. A letyo vidaman lotyogott benne. Mi a lo... az a lotty a flakonban amit mi viznek hiszunk??? 2011. FebruĂĄr. 12 Lassan tueljuk ezt a hetet is, pedig nem volt a konnyebbek koul valo. Volt benne ujabb hideghullam, ami nagyon rosszul esett. Orok optimista leven mar ilyenkor, a tel 3. honapjaban kezdek a tavaszra keszulni, pedig hol van az meg. De ezuttal Punxsutawney Phil, a legendas idojarasjos ragcsalo meglatta az arnyekjat (vagy nem latta? a franc emlekszik ra) ami szerint mar nem sokaig tart a tel, es az ember minden marhasagba belekapaszkodik ha fazik a fule, es igy brutalis meglepeteskent ert az ujabb -20 fok koruli ejszaka. Igaz nappal mar -10 fokra is felmelegedett a levego, ami a multkori alaszkai fronthoz kepest balzsamosnak szamit, de nekem igy is csak annyi maradt meg hogy man megint kurva hideg van. Ilyenkor egy dolgon mindig meglepodok, egy masikon meg nem. Azon szoktam meglepodni hogy nagyjabol Napoly magassagaban vagyunk, ami bennem palmafak es meleg vizben pancsizasok kepet kelti, amihez nem passzol a kove fagyott termeszet es a jeges uton csuszkalo auto. Amin nem lepodok meg az az hogy Sarah Palin nem komplett, Alaszkat szerintem nem lehet ep esszel elviselni. Denverben legalabb van 6 nagyon szep honap egy evben, Alaszkaban meg - legalabbis a tulelhetonek tekintheto deli reszen - mondjuk harom elviselheto het. Professzionalis ertelemben - mar ha a munkahelyen eltoltott idot professzionalisnak tekintjuk - iszonyu het volt, ekkora idegsejtpusztulast mar reg nem eltem at. Az elmult napokban a Richter skalan 8-as ereju bukrokratikus faszverest regisztraltam. Cegunknel a penzugyi ev aprilis 1.-evel (nem trefadolog) kezdodik. Mar kezdem megszokni hogy a teli unnepi szezon utan 23 honap tervezesre kell szamitani, ami meg egy atlagos evben is megszegyeniti


az Orszagos Tervhivatalban elkovetett buntetteket. De iden uj rendszer kerult bevezetesre, aminek resze hogy minden vallalati aktivitasra, ide ertve a meglevo termelesi munkat es minden fejlesztest, regisztralni kell hogy mennyi eroforrast (embert es penzt) hasznal fel, mennyi bevetelt termel, miert kell elvegezni, stb stb, es vegul az AGY, vagyis a felso vezetes atnezi es osszesiti es eldonti hogy ez igy jo vagy az eroforrasokat at kell csoportositani. Ez igy elfogadhatoan hangzik, csak abszolute nem tudta senki hogy kell csinalni, legfokeppen azok nem akik az egeszet kiagyaltak. Kaptunk tobb Excel formatablazaztot, meg egy Power Point prezentaciot amiket ki kellett tolteni minden aktivitasra (nekem 3 aktivitasom volt). A gaz ott volt hogy a kitolteshez semmi utmutatot vagy magyarazatot nem kaptunk, a tablazatok szukszavu kerdeseit magunknak kellett ertelmezni es a megfelelo szamokat levadaszni. Hamarosan az is kiderult hogy se a kozvetlen fonokeink (felettem ket szinttel bezarolag), se a feladat vegrehajtasaval megbizott penzugyi csoportnak halvany lila goze sincs a felmerulo kerdesekkel kapcsolatban, igy aztan improvizaltuk. A reszlegunk mersekelt lelkesedes mellett is 600 dokumentumot gyartott le a tervezes kereteben. Oszinten szolva eloszor a tobbi termekmenedzserrel szemben meg lazan vettem a dolgot, gondoltam ha ezt valaki mind vegigolvassa es hibat talal benne, az kierdemelte hogy felkerjen a kijavitasara. Rutinosan a kozpontbol havonta kikuldott adatok alapjan allitottam ossze az anyagot, egyszeru de hatekony formulak alapjan, vigyazva hogy a szamok egymassal osszhangban legyenek, a szoveges indoklasokban az eppen divatos cegzsargonnal operalva (digital, online, mobile, real-time integrated solutions and capabilities). Penteken estere beadtam a dokumentaciot, majd nyugodtan hazamentem a hetvegere. Hetfo reggel a legnagyobb megdobbenesemre a vezerigazgato-heyettes titkarnoje hivott hogy legyek szives megindokolni az egyik koltseg adatot a beadott anyagomban mert tul magasnak talaljak. A meglepetestol egy pillanatig se kopni se nyelni nem tudtam, de hat az ember 10 ev alatt felszed annyi gyakorlatot a fomuftik kezeleseben hogy gyorsan osszeszedtem magam, megkerestem a kifogasolt adatot, es megindokoltam a merteket. A titkarno megkoszonte es elbucsuzott, de mar sejtettem hogy ezzel nincs elintezve a dolog. Es valoban, egy ora mulva monstre 100-fos telekonferenciara hivtak az osszes termekmenedzsert, penzugyest, marketingest es egyeb sleppet akik a terveken dolgoztak, ahol el lett magyarazva hogy hulyek vagyunk mert a vallalattol kapott valos adatokra alapoztuk a tervet, ahelyett hogy olvastuk volna a felso vezetok gondolatait, es egy homalyos es meg szubjektivnek sem nevezheto


szisztema alapjan irtunk volna be olyan adatokat amik fel se voltak tuntetve a formanyomtatvanyokon. Hogy csak egy peldat mondjak, kifogasoltak hogy a nyereseget ugy szamoltuk ki hogy a bevetelbol kivontuk az osszes koltseget, szerintuk a nyereseg szamitasakor figyelmen kivul kell hagyni a bevetelt (he?). Igy aztan a hetfo hatra levo resze, kedd es szerda egyre szurrealisabb papirgyartassal telt. Ezuttal mar en se voltam olyan vidor, feltem hogy megint az en cuccomat veszi elo a vezerkar (elsore allitolag azert lettem kiszurva mert nekem legalabb nem voltak ellentmondasosak a szamaim es ettol szakertove lettem avanzsalva), ugyhogy ideges voltam mint az apaca a kuplerajban. Termeszetesen ezuttal se kaptunk vilagos instrukciokat, pontosabban semmilyen instrukciot nem kaptunk, hanem naponta tobboras telekonferenciakon probaltuk megfejteni a fonokseg ohajait. A kedden beadott anyagot meg egyszer visszadobtak, es ujabb kriptikus utalasok alapjan szerda delre (amit kesobb kinyujtottak 4 oraig) kellett vegleges anyagot produkalni. Az elsovel szemben a vegleges anyag teljes mertekben vedhetetlen, semmi alapja, nem tudunk visszanyulni semmi valos adathoz hogy ni, ebbol szamoltuk ki, de ezuttal a fonoksegnek nem volt tovabbi kifogasa az anyaggal kapcsolatban, sot megdicsertek es megkoszontek a kemeny munkat. Az itteni irodaban dolgozo kollegakkal a fejunket fogva rohogtunk kinunkban, de hat ilyen az elet. Na most ennek a misztikus sejtesekre alapozott, elementaris kozgazdasagi axiomakra fittyet hanyo zagyvaleknak az alapjan fognak donteni eroforraselosztasrol, tamogatando fejlesztesekrol es strategiarol. Uram irgalmazz. Idézetet írta: sandton - 2011. Március. 08, 12:23:41 Azt igértem magamnak, hogy a mai naptól megint elkezdek fórumozni egy kicsit és lám már megint rohannom kell, ami két törött térdkaláccsal meg egy mankóval kicsit macerás. De majd többet később. Hogy ez a Laci honnan talál időt ? Szuzmariam, mi tortent Veled? Baleset? Gyogyulast! Amugy a Forumozas titka reszemrol a munkakorben van. Amikor az ember naponta 3-6 orat tolt telekonferenciakon kulonbozo temakban amik nagy resze nem kivan intenziv odafigyelest, az emberfia egyszeruen osszekoti a kellemetlent a haszontalannal. Ha nem ezt csinalnam valoszinuleg az ereim felvagasaval lennek elfoglalva.


Most eppen azon rugozik a fel vallalat hogy egy kliensunk, egy kereskedelmi lanc vezerigazgatoja (kevesse ismert milliardos) megnezte milyen adatokat tudunk rola szolgaltatni. Nem volt elegedett az adatok pontossagaval, ergo felhivta a mi cegunk vezerigazgatojat. A dolgot sulyosbitja hogy a pofa egyben a mi cegunk 7%-os tulajdonosa is. Igy aztan masodik napja mindenki rohangal mint a mergezett eger hogy kideritse mik voltak a pontatlansagok es miert. Nekem kb. egy fel oraba tellett utanajarni a dolgoknak es lejelenteni mirol van itten nagyba szo, de mivel fokutyak vannak a katyvaszba ezert tobb orat kell a telefonon sorvadni es hallgatni azokat akiknek lovesuk sincs a termekemrol de azer' beleteszik az agyukat mer a vallalati rangleta egy bizonyos foka felett mar el is hiszik a vezetok hogy mindenhez ertenek es zagyva technomarketing divatszavakkal hatekonyan tudnak iranyitai. Ilyenkor turelmesen valaszol az ember a hulye kerdeseikre es megertoen hummog a suletlen javaslataikra. Tiszta Dilbert. Na mindegy, majd elmulik ez is mint minden. Egyebkent az isten aldja meg azt a joembert aki feltalalta a Mute gombot a telefonon, mert neha egyszeruen muszaly beszolni valamit. Ilyenkor eloszor gondosan mute-olok, aztan magyarul szentsegelek egy jot. A dolgoban tovabbi faktor hogy a csoportunkbol egyedul en vagyok a denveri irodaban, mindenki mas Little Rock-ban dolgozik, igy aztan sose kell szemelyesen megjelennem a tobbiek elott, csak telefonon erintkezunk. Az itteni kollegak egeszen mas teruleten dolgoznak, igy csak rohognek amikor kitor belolem az irodista Ruzsa Sandor. Csak egyszer volt galiba amikor az egyik fejes kulonosen agyatlan okorsegeitol annyira felment bennem a pumpa hogy a fejhallgatot meg a muteolas elott leteptem a fejemrol es a falhoz vagtam, egy izes magyar kommentar kisereteben. Aztan visszaraktam a fejhallgatot es a dobbent csendbol rajottem hogy valami malor tortent, igy aztan gyorsan megmagyaraztam hogy a felesegemtol kaptam egy SMS-t arrol hogy beteg a gyerek. Rogton felovadt a hangulat, jottek a jokivansagok es elsimult a dolog. 2011. Ă prilis. 19 Oahu isteni volt. Mondjuk a tengerpart nem olyan szep mint Florida eszaknyugati reszen (a homok sokkal szemcsesebb), de a sziget csodas. A hegyek fantasztikusak, az esoerdok izgalmasak, az egesz kis sziget (kb. 30 X 50 km) lenyugozo a valtozatossagaval. Helyenkent szinte fajdalmasan gyonyoru a latvany, az embernek faj odebbmenni. Harom napot "uton" toltottunk, autot bereltunk es bejartuk a szigetet, a tobbi napon vizkozelben maradtunk. A parton foleg setaltunk, fagyiztunk, zenet hallgattunk, homokvarat epitettunk, tuzijatekot neztunk, pancsizasra viszont jobb volt a medence. Felejthetetlen elmeny volt, sajna egyhamar nem valoszinu hogy visszaterunk.


2011. Május. 16 Mind a két gyerek úszni tanul. Korkülönbség ide vagy oda, valahogy úgy jött ki a lépés hogy mind a kettő most jutott odáig hogy már fontos hogy ne fulladjanak vízbe. Na most, én valamikor úgy tanultam úszni hogy a szüleim egy hétig hordtak a debreceni strandra, ott reggel átnyújtottak a drabális úszómesternek aki láthatólag a munkájánál csak a gyerekeket gyűlölte jobban, es aztán hatodmagammal egész nap a 80 centis vízben féltünk a mogorva pofától. Este a szüleim felvettek, es mire hazaértünk már aludtam is a 100-as Skoda hátsó ülésén. De a hét végére valahogy megtanultam úszni, és azóta büszkén szelem a habokat mint egy bőrbe varrt Titanic. Itt máshogy működik a dolog. Amerikában két dolog határoz meg szinte mindent: a pénz és a rettegés az ügyvédektől. A kettő fura dolgokat produkál néha. Például, az úszásoktatás általában 30 percnél nem tart tovább. Miért? Mert így lassabban tanul meg a gyerek úszni, ergó több pénzt lehet érte beszedni, plusz így nem lehet beperelni az uszodát azon az alapon hogy túlságosan kimerítették a süldő Johni Weismüllereket. Első nekifutásra csoportos úszótanfolyammal próbálkoztunk, de hamar kiderült hogy nem hatékony ha 5 gyerek reszket a jéghideg vízben es nézi hogy a hatodik hogy kalimpál a tanár kezei között. A 30 percből nagyjából 42 másodperc jut egy gyerekre, ezzel a tempóval nyugdíjas korukra egész tűrhetően elsajátítják a gyorsúszásból a lábtempót. Vagyis most magánórákra hordjuk a kölköket. Az első néhány alkalommal a két gyerek egyszerre lubickolt a tanárral, de rám a frász jött mert a víz nagyjából 120 centi mély, míg a kisebbik lányom durván 110 centi, és a matek-egyenletből az jön ki hogy ha elengedi a medence szélét ahova a tanárnéni felakasztotta amíg az idősebb lányommal foglalkozik, akkor annak nem lesz jó vége. Az idegállapotom megőrzése érdekében tehát most már külön félórára járnak a lányok. Igenám, de ez új szituációt vet fel: valakinek figyelni kell arra a kölyökre amelyik épp nem tanul úszni. Erre a célra van az uszodában egy gyerekpancsoló, aminek az egyik végén 2 centis a víz, a másikon viszont 120 centi, igy mint gyakorló paranoid szülő becaplatok a gyerekmedencébe a 110 centis kölyökkel hogy nehogy a mélyvízbe tévedjen a bárányka. A pancsoló alja rücskös hogy ne csússzon, viszont ha már benn vagyok a vízben


akkor nehezen kerülhető ki hogy ne fogócskázzon az ember, amihez vízben vetődni is illik, vagyis már semmi bőr nincs a térdeimen. Már gondolkodtam rajta hogy be kéne perelni az uszodát a plezúrok miatt, hátha a tandíjon felül az esküdtek megszavaznak nekem egy millió dollárt a szenvedéseim kompenzációjaként. De ennyire még nem vagyok se gané se amerikai, úgyhogy egyszerűen ragtapasszal oldottam meg a problémát. A gyerekek szépen haladnak, a kb. 12 lecke után már méterben és nem centiben mérik hogy mennyit tudnak úszni, bár meg egy számjegynél tartunk. De nyárra csak megtanulnak úszni. Remélem, mert kezdek kifogyni ragtapaszból. Ez itt a reklam helye. Vegre beuzemeltem otthon a tavaly beszerzett magyar karakteres, magyar Word-os, magyar helyesirasi szotaras netbookomat. (Most nem arrol irok ezert nincsenek ekezetek.) Egyuttal megtettem az elso lepeseket egy hagyomanyos blog inditasara. Ugyhogy a csaladi sztorikat a jovoben a: http://usatusa.blog.blikk.hu/ blogra fogom irni. A blog lenyege hogy a csaladom is olvassa oket. Oket a csaladi politikiai konfliktusokat kerulendo nem invitaltam meg a NOL Forumra. A kozeli csaladon belul eros a politikai szoras es mar frakciok alakultak, nem akartam tovabb rontani a dolgot a Forumon politizalassal. Plusz az otthoni geppel most mar ekezetesen tudom oket irni, amitol konnyebben olvashatok lesznek. Edesapam pl. nem hajlando ekezet nelkuli dolgokat olvasni. Elnezest kerek a helyszin-valtasert, remelem lesz aki ott is olvasni fogja a sztorikat. Reggeli verkli 2011. máj. 23. A reggelek ritkán mennek simán. Kati 7-re jár dolgozni, úgyhogy a gyerekeket én készítem elő és viszem az iskolába. (Technikailag Emmy még ovis, de itt az a divat hogy az óvodát is iskolának hívják, ami ügyes marketing fogásként azt hivatott hangsúlyozni hogy a gyerekek már ott is tanulnak.) Részemről utálok korán kelni, meg a munkaidőm is viszonylag flexibilis, ezért lelkesen beleegyeztem a rendszerbe, de most már látom hogy minimum egy marék hajat és egy egészséges gyomrot buktam ezen a megállapodáson.


Először is, én későn reggeliző típus vagyok, és a kávémat is csak a munkahelyen iszom meg. Márpedig kávé nélkül a Télapónak se lenne idege a gyerekekhez, pláne ha ébren vannak. Ehhez hozzájön hogy Annát időre kell vinni, és a munkahelyen is gyakran vannak korai gyűlések. A gyerekek persze abszolúte nem érzékelik a pontosság koncepcióját, nekik semmi nem sürgős hacsak nem a legújabb kakáról és pisiről szóló versüket akarják előadni, ami viszont nem várhat egy pillanatig sem. De az öltözködés, fogmosás, fésülködés marhára nem tudja megmozgatni őket, különösen ha közben Spongya Bob megy a TV-ben. Vagyis a reggelek tele vannak stresszel. A tél ehhez hozzácsap még egy csomó problémát. Még sötét van 7-kor amikor a lurkókat ki kell verni az ágyból, és egyszerűen nem hajlandók elhinni hogy már reggel van. Az apjuknak meg pláne nem hajlandók elhinni, ez a következménye a betartatlan ígéreteknek, már totál semmi hitelem előttük. Aztán télen ott az öltözés problémája. Az ember sasszemekkel követi az időjárás jelentést, sőt annak se hisz. (A meteorológia még egy olyan mesterség mint az apaság, nulla közeli bizalommal.) Van digitális hőmérő ami a kinti hőmérsékletet is jelenti, és persze ott vannak a tradicionális módszerek, mint kilesni az ablakon es kinyitni a bejárati ajtót. A kinti hőmérséklet kritikus, mert ki akarja hogy a porontya akibe évek kemény munkája és egy vagyon lett belefeccolva, keményre fagyjon az iskola előtt? Ugyanakkor egy nyüszítő gyereket rávenni hogy még egy pulóvert vegyen a kabát alá olyan feladat amitől csatákban edzett viking harcosok is sírva fakadnának, vagyis csak akkor csinál ilyesmit az ember ha muszáj. A hó külön gáz, mert akkor a lurkókat hócsizmába és sínadrágba kell öltöztetni. Ez iskolai elvárás, annyira beleverték a gyerekekbe hogy Emmy nem hajlandó sarki expedíciót megszégyenítő szerkó nélkül kilépni az ajtón akkor se ha csak dér csillog a füvön. Emellett ilyenkor a hátizsákokba váltóruhát és cipőt kell tömni, mert a gyerek mégse cuppoghat gumicsizmában egész nap. Egy havas reggelen felöltöztetni őket, megkeresni nekik a hócsizmát, pulóvert, kabátot, sapkát, kesztyűt, kiszabadítani a kesztyű egyetlen ujjába beleszorult három ujjat és elrendezni őket a megfelelő ujjakba, a hátizsákjukba bepakolni a benti cipőt, beleszuszakolni a két tiltakozó purgyét az antarktiszi felszerelésbe, aztán magamnak felöltözni, úgy hogy közben senki se fagyjon meg vagy süljön meg, ne felejtsük otthon a házi feladatot meg az uzsonnát meg a tornacipőt meg mittudomén, hát erre a feladatra Einstein is feldobta volna a kezét hogy ez túl bonyolult. Szóval a tél egy véget nem érő borzalom. Node végre tavaszodik, most már könnyebb a szülő dolga, vannak olyan napok amikor már kardigán se kell, hihetetlen de egyszerűen rájuk húzza az ember az iskolai ruhát és már ki is lehet lépni az ajtón. Egy csoda. Igaz most is figyelni kell az időjárást, ami nem csak napról napra de óráról órára változik, és résen


kell lenni nehogy egy délutáni lehűlés miatt vádaskodó tekintetek és taknyos orrok fogadjanak délután hazatérve, de a stressz-szint akkor is egy fokkal alacsonyabb. Ma reggel szép volt az idő és csiripeltek a madarak, akár minden tökéletes is lehetett volna. De az iskolák tesznek róla hogy nehogy már egyszerűen menjenek a dolgok. Még másfél hét van az iskolaévből, ilyenkor a tanároknak már nagyon nincs kedve házi feladatot javítani meg tanítani, hát kitalálnak mindenféle marhaságot. Ma Anna iskolájában sport-nap volt, amikor az iskola udvarán mérték össze az erejüket a kölkök futásban, távolugrásban, tornacipő-hajításban (nem vicc) meg hasonlókban. Anna kapásból idegroncs volt mert nyerni akart egy díjat, mert a kompetitív szellemet nem lehet túl korán beleverni a gyerekekbe, és a tanárok hangsúlyozták hogy nem elég a részvétel. A dolgok az öltözésnél már kisiklottak. Anna határozottan kijelentette hogy tudja mit fog felvenni, majd 10 perc vacillálás után megkért hogy segítsek ruhát választani. Ez csak arra szokott jó lenni hogy kapásból elutasítsa amit ajánlok, és a végén kizárásos alapon azt vegye fel amit én álmomban se adnék rá, de már megszoktam. Végül sikerült megállapodni valamiben, de szegénykém időnként elsírta magát az idegességtől. Megható hogy izgul a maga világában zajló, felnőttek számára nevetséges dolgokon, de neki ez olyan fontos mint nekem egy jó prezentáció a főnökségnek. Többször megnyugtattam, megsimogattam és próbáltam meggyőzni hogy minden rendben lesz, de ilyenkor én lettem mindig idegesebb az órára pillantva. Emmy minden reggel csokis tejet iszik reggelire, szilárd táplálékot erőszakkal se lehet belé tömni, de ma látva hogy a nővére a sportnapra készülve pirítóst evett, ő is azt kért, persze csak azután hogy Anna már befejezte a reggelit. Újabb perceket vesztettünk, és nekem fél kilenctől be kellett telefonálnom egy telekonferenciára, de hát kivételezni nem lehet úgyhogy nem is próbáltam lebeszélni. Végül nagy rohanással sikerült behozni az időveszteséget, Anna időben le lett rakva a suli előtt, Emmy leadva az oviba, és még a telekonferenciát se késtem le – igaz a kocsiból, menet közben tárcsáztam be, és koffeinhiányos aggyal próbáltam a vezetésre és a munkahelyi nonszenszre egyszerre figyelni, csoda hogy épségben beértem az irodába. A sport-nap amúgy jól sikerült, Anna nem nyert semmit de kapott egy szalagot a részvételért ami úgy tűnik mégiscak elegendő volt a boldogsághoz. Én meg kész vagyok bedőlni az ágyba hogy holnap reggel újra kezdhessem az egészet.

Idézetet írta: plix01 - 2011. Május. 17, 20:18:29


Idézetet írta: vitezlaszlo - 2011. Május. 17, 17:09:26 Ez itt a reklam helye. ... Elnezest kerek a helyszin-valtasert, remelem lesz aki ott is olvasni fogja a sztorikat. Jelentem átmentem megnézni. Nagyon jók! Érdemes átrándulgatni. Csak az nem fér a fejembe, hogyan lehetséges, hogy te egy csomó dolgot látszólag egész tehetséges módon művelsz, hogyhogy pont a tanult szakmádra rá se pöx? Tán kényszerített valaki, hogy ugrómókusnak tanulj? (Tudom, semmi közöm hozzá, de kikívánkozott...) Nem kenyszeritett ra senki, mondhatnam a sors hozta igy. Eredetileg gepeszmernok akartam lenni de nem volt eleg eszem hozza, a matekkal nem voltunk kimondottan jo viszonyban. Nem voltam segg hulye hozza de a pontszamaim nem jottek volna ossze. A biologia szinten erdekelt, foleg alapszinten, hogy mukodnek az allatok meg a novenyek. A novenyi enzimek, az allat-genetika lenyugozo temak, a kozepiskolatol imadtam oket. Igy aztan elmentem az agrarra ahova eleg pontszamom volt. Egyebkent tulzas hogy a mg. es en teljesen inkompatibilisek vagyunk. Ugy nottem fel hogy mindig volt valami kertunk, az almasunkat eveken at en permeteztem traktorral, voltam egy dan farmon egy honapos gyakorlaton amit nagyon elveztem, volt par magyar gyakorlat is amit kimondottan elveztem. De az agraron sok mindent lehetett tanulni, igy aztan ott kezdtem el a kozgadasagtannal, kulkereskedelemmel foglalkozni, es a vegen erre kanyarodott a palyafutasom. Egyebkent lehet hogy gazdanak nem lennek rossz, igazabol a hobbikerteszkedes az ami nem megy. Igy hogy mas munkam van meg gyerekek meg minden, nincs kedvem meg energiam meg idom ra hogy annyi figyelmet szanjak ra mint amit megkovetel. Ha az ember szep kertet akar, annak ara van. Nem lehet ugy csinalni hogy minden negyedik hetvegen kihuzom a nagyobb gazt. Marpedig mi most inkabb a gyerekekre szanjuk a szabadidonket, meg kicsik, most igenylik es meghalaljak hogy foglalkozunk veluk. A kert varhat. Az ördögi körönd bezárul 2011. máj. 24.


Tanítom a lányokat káromkodni. Már egész jól haladunk, hála az Anna iskolája előtt lévő köröndnek. A dolog néhány spontán megjegyzéssel indult. Természetesen az orrom alatt elmormolt “de hülye vagy” beszólások úgy beleragadtak a gyerekek fejébe mint a csiriz. A kivonást egy fél évig kellett az Anna fejébe verni, ez egy tizedmásodperc alatt permanensen beágyazódott. Nem tudom vane valami evolúciós előnye a káromkodás gyors elsajátításának, de valami lehet benne mert erre totál rá vannak hangolódva a gyerek agyak. Szóval a probléma ott kezdődik hogy reggel Annát le kell rakni az iskola előtt. Az oktatási transzportra több opció is van. Az egyik az iskola-busz. Minden iskola-körzet fenntart egy hatalmas buszflottát ami kizárólag iskolásokat hoz-visz reggel és délután. Ezek a rusnya, rikító sárga, kenyérdoboz-formájú, füstokádó, lassú de felsőbbrendűségi tudattól átitatott monstrumok minden reggel megkeserítik a munkába igyekvők életét. Az iskolabuszoknak ugyanis kiváltságai vannak, például ha megáll egy az úton – természetesen blokkolva a forgalmat az adott irányba – és bekapcsolja a villogóit meg az oldalara szerelt stoptáblát,akkor a szembejövő forgalomnak is meg kell állni, hogy maximalizálni lehessen a frusztrált autósok számat. OK, értem én a célját, fontos hogy a buszra fel-leszálló gyerekek biztonságosan át tudják szelni az utat, de tapasztalatom szerint nem teszik, én legalábbis még sose láttam a totális útlezárás közben az úttesten átsétáló gyereket. Látni viszont idióta szülőket akik kikísérték a gyereket az iskolabusz-megállóig, ott elcseverésztek velük a busz érkezéséig, és amikor a busz megállt és leállította a forgalmat mind a két irányban, akkor nekiállnak a gyerektől könnyes búcsút venni, puszi es ölelés, még néhány bátorító szó és jótanács, hátizsák-ellenőrzés, cipzárfelhúzás, miközben az út két oldalán 60 autós öregszik meg lassan, várva hogy végre tovább mehessen. Iskolabusz mögé kerülni a reggeli forgalomban dupla büntetés, nemcsak a megállások miatt, de mert a nagy dízelmotorok irgalmatlan büdös füstöt eregetnek. Ahogy hallom a buszoknak belül sincs jobb szaguk, évek gyerek-fuvarozása alatt borzalmas pisi, penészes kaja es mosdatlan test bűz lengi be őket. Ezen kívül ráznak, kényelmetlenek és nem biztonságosak. Voltakeppen az iskolabusz olyan anakronisztikus manapság mint a telefonos kisasszony, de valahogy elpusztíthatatlan része az amerikai kultúrának. A szülők ragaszkodnak hozzá mert valami fals nosztalgiából úgy gondolják ez egy fontos része a gyerekek szociális fejlődésének, a politikusok meg a környezetszennyezés es a szegények tehermentesítése címén ragaszkodnak hozzájuk (bár mind a kettő sokkal jobban megoldható lenne ha a szülők felváltva több gyereket vinnének kocsival az iskolába, de ez valamiféle alapszintű társadalmi kohéziót feltételez ami többnyire hiányzik Amerikából).


No de lényeg az hogy az iskolabuszozás a magyar lélektől idegen és ezért komolyan fel se merült. A másik opció hogy gyalogolnak a lányok, végülis az iskola 10-15 perc sétára van a házunktól, nem pusztulnak bele. Vagy mégis? Útközben át kell menni egy forgalmas és több kis forgalmú úton, és mint minden paranoid szülőt, ettől a frász kerülget bennünket. Az se segít hogy az iskolaév több mint felében hideg van es síkos az út, szóval ez a megoldás egyelőre csak tervek szintjén él, a ‘majd ha nagyobbak lesznek a lányok’ címszó alatt iktatva. Marad tehát az autóval fuvarozás, méghozzá általam. Az Anna iskolájába sok gyereket hoznak-visznek kocsival, ezért kialakítottak egy köröndöt a gyerekek hatékony kiürítésére. A rendszer látszólag pofonegyszerű: van egy félkör-alakú felhajtó az iskola előtt amibe durván 20 kocsi fér be egyszerre. A két irányból érkező autók felváltva fordulnak be, felsorakozik 20 kocsi, a gyerekek kipattannak, majd a járművek a másik oldalon elhagyják a felhajtót. Egy amőbának is világos, logikus koncepció. Nos, egy amőbának talán érthető, de a szülők egy részének egyáltalán nem. A dolog a befordulással kezdődik. A nagyívben fordulók egy része nem mer elindulni amíg a szemből jövő autó vezetője nem int neki, csak áll mint egy rakás szerencsétlenség. És néha okkal. A másik oldalról érkező autók között ugyanis van ami nem az iskolába igyekszik hanem mondjuk munkába, ezek az autók elvegyülnek a gyerekfuvarozók közé, és amikor elkanyarodik előlük egy autó akkor a KRESZ-előnyük teljes tudatában ők is megindulnak, nem érdekli őket hogy egy szülő naivan azt hiszi itt mindenki betartja az íratlan szabályokat és nagyívben kanyarodva elindul szemből. Na most, a KRESZ szerint valóban nekik van elsőbbségük. De ha valaki itt lakik, és tudja hogy mi a rendszer (vagy ha nem tudja a 3 perc várakozás alatt nyilvánvalóvá kellene váljon mi folyik itt) akkor lesz szíves betartani a népszokást és nem seggfejkedni, ami veszélyes és kb. 10 másodpercet spórol meg neki. Ha pedig ezt az egójuk nem bírja elviselni, a lakópark másik 3 kijáratán szíveskedjenek távozni. OK, szóval végre bekanyarodtunk a köröndre. Itt sok múlik az első autón ami az új csoportot felvezeti. Sajnos az első kocsiban 10 esetből 4-szer egy idióta ül akinek olyanja van hogy a körönd közepén fog megállni, mert oda van közelebb a gyerek osztálytermének az ajtaja, vagy mert az olyan szép, vagy ki tudja mi fordul meg a fülei között elterülő odúban. Ergo, 6-12 kocsit kiszorít a köröndből. Ez annál frusztrálóbb mert az iskola reggelente 2-3 önkéntes szülőt és tanárt alkalmaz arra hogy heves integetéssel a körönd végéig tereljék a befordulókat, de a kalimpáló forgalomirányítók nem hatják meg a süketjét (kivéve az igazgatóhelyettes nőt aki 2 m magas, harci bakancsban jár és az arcára van írva hogy ha


nem mész tovább felgyújtja a kocsidat, de ő egy hónapban csak egyszer ügyeletes). A dolog további érdekessége hogy minden osztálynak van egy járdára nyíló ajtaja, és ha nem zuhog az eső vagy ordít a hideg, a gyerekek az ajtó előtt, a járdán sorakoznak a becsengetésig. Namost a bunkó szülő elégedett lehet hogy jól kitolt egy tucat, dühében a kormányt csapkodó kollégával, de cserébe a csemetéje 30 méterrel közelebb szállt ki az osztálya ajtajához. Már csak az lenne a kérdésem hogy 30 méter séta egy biztonságos járdán mióta rossz dolog, és főleg mióta jobb egy helyben állni az ajtó előtt mint sétálni? Mert ha a csemete kevesebbet sétál, akkor ugyebár többet álldogál az ajtó előtt, a csengő ugyanis a cseles partizánakciótól nem fog hamarabb megszólalni. No de beállt végre a 10 kocsi a felhajtóba, már csak ki kéne szállni a gyerekeknek. Itt jön be egy másik amerikai átok: a kisteherautó és az óriás-terepjáró. Itt az eladott járművek több mint fele ilyen. Ez egy macsó dolog, azt hivatott jelképezni hogy az illetőnek nem csak felesleges pénze van a nagy dög járgányra és annak a rendszeres tankolására, de a sofőr kemény, sportos, független és divatos is egyben. Na most, egy magyar transzplantnak leginkább úgy fest a dolog mintha egy csomó kisgazda meg drogbáró járna az utakon, de természetesen nem mi vagyunk a célközönség hanem a többi bennszülött aki kellőképpen beájul a temérdek vastól. Gyakran hallani hogy a böhöm járgányt azért vették mert “biztonságos” vagy mert “megbízható”, annak ellenére hogy a statisztikai adatok mind a kettőt alaposan cáfolják. Hogy csapódik le a szülők automotív villantás-kényszere egy iskola előtti köröndön? Hát úgy hogy a kisebb gyerekek nem bírják kinyitni az ajtót, és nem mernek kiugrani az 50 (különösen nagy tahók esetében 80) centi magasan lévő padlóról a járdára. Ergo a szülőnek ki kell szállni, kinyitni az ajtót és lesegíteni a porontyot a földre. Ha már ott vannak akkor még búcsúzkodnak egy darabig, kihalásszák a gyerek hátizsákját a hátsó ülésről és a hegedűt a csomagtartóból (zeneóra lesz), integetnek egy kicsit amíg a gyerek eltűnik a reggeli forgatagban, néhány kedves szót váltanak egy tanárral, majd visszasétálnak a vezetőüléshez, feltornásszák magukat a fülkébe, onnan még egyszer megnézik hogy a poronty jó irányba halad-e, aztán komótosan kihajtanak a túloldalon, miközben én mögöttük a sorban sikoltozok. Hozzáteszem, a köröndtől 50 m-re van egy hatalmas parkoló ahol mindezt megtehetnék úgy hogy senkit nem zavarnak, de hát annyi esze nincs a nyomorultaknak. Na most, én mindezt a köröndre várakozó kocsik sorából 2-3 kontingens erejéig végigszenvedem, és ezt egyszerűen nem lehet szó nélkül megállni. Koffeinhiánytól ködös aggyal, a gyerekek reggeli előkészítésének a friss traumájával a fejemben nem vagyok teljesen ura a saját szavaimnak. Így aztán kicsúszik az


ember száján néhány keresetlen szó. A gyerekeknek ez annyira tetszik hogy most már egész úton az iskoláig előre röhögnek meg újabb inzultusokat találnak ki a balfék sofőrökre, úgyhogy a dolog a reggeli szertartás szerves része lett. A lányok már a magyar és angol szitokszavak széles repertoárját ismerik, és naponta gyarapítják a készletet saját fejlesztésű kifejezésekkel, mint kaka-fejű meg zombi-agyú. De azzal nyugtatom magam hogy nem fog a hátrányukra válni az életben. Legalább olyan jó tapasztalat-szerzés mint az iskola-buszozás.

2011. Május. 17 Áll a trambulin. Már épp ideje volt, a környéken lassan a mi házunk volt az egyetlen ahol nem foglalta el a kert jelentős részét egy hatalmas gumiasztal. Ez manapság a boldog gyermekkor elengedhetetlen feltételének számít, most már én is a gyerekkori trambulin hiányát sejtem a személyiségzavaraim mögött. Ha annak idején nem a földutcákon eső után megjelenő tízméteres pocsolyákban dagonyázok hanem trambulinon ugrálok, mára biztos jól szituált peep-show tulajdonos lennék ahelyett hogy alkalmazottként tengődöm. Ciki is volt a dolog, már azon gyanakodhattak a szomszédok hogy vagy utáljuk a gyerekeket vagy elvesztettük a munkánkat és nincs pénzünk. Csoda hogy nem kezdtek gyűjteni. A trambulin ellen több dolog szólt. Az első hogy a kedvenc családi TVprogramunk, az Amerika Legviccesebb Házi Videói valószínűleg hamar elhalt volna a trambulin balesetek megbízható, bőséges anyaga nélkül. Annyiféle trambulin-balesetet láttunk már a műsorban hogy szakértő lehetnék a témában: rugók közé szorulás, anyagszakadás, felborulás, tetőről ráugrás es lepattanás, es természetesen az örökzöld: oldalra leesés. Vagyis a trambulin veszélyes üzem. Másrészt a szomszédok többségénél tényleg van, es gyakorlatilag soha nem lehet ugráló gyereket látni rajtuk. Tulajdonképpen bármikor átjárhatnának a szomszédokhoz ugrálni a lányok, kihasználatlan kapacitás dögivel van, de az nem divat errefelé. Harmadrészt bazi nagy, es ezért negyedrészt kimegy alatta a mexikói kertészek által gondosan ápolt gyep. Na de a kölykök abban a korban vannak amikor minden alkalmat megragadnak hogy ugrálhassanak, felfújható játékváraktól a kanapén át a hátamig mindent kipróbálva, hát hadd legyen nekik örömük. Már hónapok óta nézegetem az egyik diszkont-áruházban kiállított mintadarabot, ami két okból tetszik: olcsó (annyira hogy valószínűleg nem is egyszerűen kínaiak hanem kínai kényszermunkások csinálhatták) és egy háromméteres háló fogja körül az egészet. Ettől persze lazán ki lehet belőle esni, akár a nyitva hagyott cipzár-bejáraton keresztül, akár a gyengus necchálón keresztül, de a háló mégis ad egy kifogást az em-


bernek arra hogy megvegye. Mégiscsak megfontolt, felelős szülők vagyunk mi, nem halálcsapdát veszünk a gyerekeknek hanem hálóval körbevett halálcsapdát. A vásárlás nem ment könnyen, a lakótömb-méretű doboz vagy száz kilót nyomott, de sikerült magamtól rácsúsztatni egy guruló raklapra és eltolni a pénztárig. Segítséget kérni nem igazán megy az individualisztikus amerikai kultúrához, az annak a beismerése lenne hogy magam nem tudom megcsinálni. De végül megtörtem és elfogadtam a nyiszlett pénztáros ajánlatát hogy segít kivinni a kocsihoz a monstrumot. A dobozt a parkolón keresztültolva kezdtek kételyeim lenni hogy a minibusz ezt a rakományt is képes lesz-e elnyelni, de feleslegesen. Bár egy kisbusz nem számít macsó járműnek, azért vannak előnyei. Azt hiszem nem létezik akkora rakomány ami be nem férne a Kia Sedonába. Ha a Pápa egyszer úgy dönt hogy elege van az ócska kéróból és valami modernebb szállásra költözik, egy fuvarral át tudom költöztetni. A Sedonában úgy eltűnt a hatalmas láda hogy úgy kellett megkeresni amikor hazaértünk. Az összeszerelés meglepően gyorsan ment, annak ellenére hogy a gyerekek segítettek. A segítség általában abból állt hogy széthordták a gondosan csoportosított alkatrészeket az egész kertben, oda álltak ahová valamit épp le kellett tenni, és amikor egy alkatrészt meg kellett volna fogni az illesztéshez, akkor elmentek TV-t nézni. De 3-4 óra leforgása alatt így is sikerült működőképes trambulint varázsolni a kertbe. Amikor készen állt a mű, akkor hűltem el hogy mekkora lett. Majdnem olyan magas mint a ház, es a kert negyedét beborítja. Ráadásul az is kiderült hogy a kertünk a korábbi hiedelmekkel ellentétben nem is igazán lapos, nem sikerült teljesen szintbe állítani a monstrumot, de annyi baj legyen. A gyerekek azonnal használatba vették és azóta naponta fél-egy órát őrjöngnek a gumiketrecben. Működés közben látva persze azonnal megjöttek rémlátomások a fejembe hogy egymásnak ugranak vagy a nyakukat kitörik vagy a házfalra kenődnek. Rögtön elő is kotortam a két rikító piros szivacs fejvédőt amit a tavalyi rövid életű karate-edzéshez vetettek meg velünk, persze a két lány hallani se akart róla hogy abban ugráljanak mindenki szeme láttára. De egyelőre így is elvannak, nem történt tragédia. Azóta arra is rájöttünk miért ilyen népszerű a trambulin. A kölkök fél óra alatt végkimerülésbe ugrálják magukat, és lefekvéskor úgy dőlnek be az ágyba mint két farönk. Megszűnik a kimászkálás a fektetés után hogy én még szomjas vagyok, mondj még egy mesét és a többi. Minden kétséget megcáfolva, mégiscsak óriási vásár volt ez.


Tavasz van, lassan előbújik az emberiség a házak mélyéből es megszemléli a tél okozta károkat és összeszedi a teendőket. A szeles Kolorádói tél kicsit összeborzolta a háztetőn a kátránypapírt. Megdöbbentő de a leggyakoribb tetőanyag Amerikában a kátránypapír. OK, vastag meg úgy van megcsinálva hogy futó pillantásra sötét színű cserépnek tűnhet, de azért mégiscsak kátránypapír. A kert sarkaiban csomókban állnak a falevelek amiket a szél nem fújt át a szomszédokhoz. A fű szürke, élettelen, száraz szalma. A terasz megrepedt és a fele elkezdett süllyedni mint a Titanic. Szóval van mit csinálni, és legjobb a kerttel kezdeni. A gondos háztulajdonos tehát felgyűri az ingujját, beleköp a tenyerébe és hívja Hozé-t, a kertészt. Elvileg persze magunk is vacakolhatnánk a kerttel, de több kifogás is van. Először is, kinek van arra ideje meg energiája? Két munkahely és két virgonc gyerek mellett örül az ember ha annyi ideje marad hogy kifizesse a számláit és bevásároljon. Aztán ott van a szomorú tény hogy abszolút antitalentum vagyok a kertészkedéshez. Ez annál is szomorúbb mert valamikor a sötét középkorban agráregyetemet végeztem Magyarországon. Végzés után a mezőgazdaság és én messzire sodródtunk egymástól, de azt hiszem jobb is ez így mind a kettőnknek. Hétvégén a szupermarketben találkozunk egy paradicsom-tapogatás erejéig, de egyébként tartjuk a tisztes távolságot egymástól. Aztán ott van az allergiám, az is jó kifogás. Ez valódi probléma, részben ezért is költöztünk Kolorádóba három éve. Ez előtt a buja zöld Arkansas-ban éltünk, ami arról ismeretes hogy tavasszal egy hónapig minden 10 percnél tovább szabadban parkoló autót zöldessárga pollentakaró lep be. Ilyenkor egy nagy áruházi parkolóban a 300 egyformán zöldessárga kocsi között megtalálni a sajátodat reménytelen, egyszerűbb taxit hívni és venni egy új kocsit. Lényeg az hogy Arkansasban a napjaim nagy részét intenzív könnyezéssel, köhögéssel és tüszszögéssel töltöttem. Kolorádó ehhez képest száraz mint a csont, kivéve a kertet amit locsol az ember. Egy fűvágás elég ahhoz hogy két napig sírjak meg szipogjak. Nem éri meg hogy ilyenkor a kollégáimat állandóan arról győzködjem hogy nem haldoklom es nem hagyott ott az asszony. De van más is. A kertészek jó munkát végeznek és nagyon olcsók. Hetente egyszer eljönnek, levágják a füvet, kiszórnak műtrágyát meg gyomirtót ha kell, mindezt profi módon es nekem fel órás munkabérem ellenében. A hülyének is megéri. Szóval jött Hozé, egy csont-bőr kis mexikói pasi, akinek majdnem minden foga megvan elől és angolul olyan jól beszél hogy sokszor már harmadik nekifutásra is megértjük egymást. Először is újraindította a locsoló-berendezést, amit ősszel ő maga állított le és víztelenített. Most viszont azzal nyitott hogy probléma van, a vezérlőszelepek szivárognak. Ezt bizonyítandó elhúzott egy nyitott akna fölé


és megmutatta hogy az akna aljában víz van. A szelepek meg én bámultuk egymást egy darabig, de én untam meg hamarabb. Hozé csóválta a fejét és elmagyarázta hogy ez nagyon rossz és meg kell csinálni. Aztán körbevitt a kerten és mutatott más problémákat, mint pl. törött csőből spriccoló vizet, locsolófejeket amik forgás helyett egy irányban pisiltek meg minden egyéb tré dolgot. Bár motoszkált bennem a kérdés hogy ha múlt ősszel még minden flottul működött és Hozé téliesítette a rendszert, akkor most mitől van ez a sok probléma, de a ház és vele az öntözőrendszer már 12 éves, es kinek van ideje vitatkozni a kertésszel meg másik kertészt hívni, úgyhogy rövid alku után megállapodtunk az árban ami már közel egy heti bérem. Kezdek rájönni miből tellett Hozénak új óriás-terepjáróra… de Hozé és csapata néhány nap alatt mindent rendbe hozott, beleértve egy csomó egyéb tavaszi munkát is. Apropó, egyéb munka. A ház női lakosságával állandó harcban állok a kerttel kapcsolatban. Az én minimalista filozófiám a prioritást arra helyezi hogy a kert a lehető legkevesebb melót generálja, miközben ellátja a funkcióját, miszerint elválaszt a szomszédoktól és nem életveszélyes benne tartózkodni. A hölgyek szerint viszont a kertnek esztétikusnak is kell lenni, ami sok virágot jelent, valamint a nejem minden évben a fejébe veszi hogy friss zöldségből önellátók leszünk, és ebből a célból ültet néhány tő paradicsomot. Idén én adtam le az első lövést a harcban, suttyomban megállapodtam Hozéval arról hogy kivág három bokrot megy egy kisebb fát (csak a baj volt velük). Gondoltam a támadás lendületet ad és felülkerekedek, de a a túlerő gyors válaszcsapást mért rám: a tavalyi egy helyett idén két virágágy lesz, plusz paradicsom, tök es sóska. Ráadásul Anna, a nagyobbik lányom egész szombat délelőttöt azzal töltötte hogy egy könyvből kb. 50 virágnevet kimásolva bevásárló listát állított össze, és nem tágít attól hogy mindet betelepítsük a kertbe. A listán olyanok szerepelnek mint akác meg vadkörte, hiába magyarázom neki hogy azok fák és nem virágágyásba valók. Arra hivatkozik hogy sok munkát fektetett be a listába – ez mondjuk igaz – és állítja hogy a kertünk nagyon jól nézne ki ha erdővé alakítanánk. Ez utóbbit hevesen vitattam, de miután engem kifektetett, úgy döntöttem ezt a csatát Katira hagyom. Szerencsére az időjárás nekem kedvezett, egész hétvégén esett és hűvös volt, így a kertészetben se volt kedve a csajoknak lézengeni, megvettük a futó petúniát az egyik virágágyba es kampec. Az eső miatt az elültetésre már nem került sor, most a konyhaablak párkányán várják a melegebb időt. Az előrejelzés szerint a következő hét hideg és szeles lesz. Kíváncsian várom hogy a természet félelmetes erői közül melyik kerül ki győztesen: az időjárás vagy a nők virágimádata.


Az időjárásnak persze semmi esélye, hiszen Hozé valószínűleg virágpalántázást is vállal.

2011. Május. 21 Anna lányom művész akar lenni. Ez jelentős letisztulás a pályaválasztás területén, korábban felmerült már hogy tanár, orvos, gepárd-védő aktivista, énekes és színész lesz. Legalábbis most ennyi ugrik be, biztos volt több is, sőt általában 23 foglalkozás kombinációja, mondhatni álláshalmozás formájában. De most már hónapok óta köti az ebet a karóhoz hogy művész lesz és kész. Még van valami bizonytalanság a körül hogy pontosan milyen művész. Az egyik lehetőség hogy festőművész lesz és saját galériát vezet, de az is lehet hogy könyveket fog írni amiket maga illusztrál. Mindenesetre jó szülőnek (vagy ahogy Apám szokott engem jellemezni: hülye szülőnek) támogatni illik a gyereket a céljai elérésében, bármilyen valószínűtlenek is. Es őszintén szólva, ennél vannak sokkal gyengébbek is. Felmértem az osztálytársait amikor önkéntes tanársegéd voltam egy nap az iskolájukban, és mint kiderült az osztály hímnemű fele focista vagy nindzsa, a nőnemű fele meg színésznő vagy énekes akar lenni. A galéria-tulajdonosság ehhez képest már egész érett, szinte koravén célnak tűnik. (Igaz a legjobb barátnője nemrég elhatározta hogy fogász lesz, szóval azért nem Anna a legföldhözragadtabb kislány az osztályban.) De a szülői kötelezettségeken túlmenően, részemről mindig csodáltam azokat akik velem ellentétben már úgy mentek gimibe hogy tudták mi lesz belőlük, és kitartó munkával el is érték a céljukat, úgyhogy őszintén támogatni akarom Annát. Ergo Karácsonyra vettünk két festő-készletet, azzal hogy majd közösen festegetünk, hadd gyakoroljon a Picasso-palánta. Persze a közös festegetésből nem sok minden lett, eddig vagy kétszer álltunk neki a dolognak. Kinek van erre ideje, és főleg idege? Részemről nem szeretek a házban festeni mert a vége egy hatalmas kupleráj, festék-foltok mindenütt, tönkretett ruhák, kiborult vizespoharak, koszos ecsetek meg minden, szóval nem egy majális az ilyesmi. De a családban én vagyok az ügyeletes művész, mert vagy 10 éve, még a gyerekek előtt, unalmamban elmentem egy amatőr festőtanfolyamra ahol festettem egy vekni kenyeret meg néhány gyümölcsöt, vagyis én képzett vagyok a témában. Most viszont kitavaszodott, és már lehet kint is festeni. Ezt onnan tudom hogy tegnap, amikor a munkából hazaszédültem, a garázsból éppen hogy bevonszoltam a biomasszámat a mosókonyhába, amikor a konyha felől hangsebességgel közeledő lábdobogást és izgatott, tettvágytól majd kirobbanó “Papa, Papa” kiáltásokat hallottam. Anna a konyha felé vezető utat elállva, csillogó szemekkel és méteres mosollyal az arcán bejelentette hogy nagyszerű híre van: állítsak fel egy


asztalt a ház előtt mert festeni fogunk! Na most, nem tudom ki hogy van ezzel, mi kicsit (nagyon) későn vállaltunk gyereket, és így 45 évesen az embernek a világon semmi de semmi energiája meg kedve nincs egy végigdolgozott nap után asztalt cipelni a ház elé hogy ott nekiálljon papírra vízfestéket kenni. Én leginkább el akarnék nyújtózni egy kényelmes fotelben, nézni valami vidámat a TV-ben, vagy belekukkantani egy magazinba, neadjisten kiülni a ház mögé a kertbe egy kicsit beszélgetni az életem párjával, szóval valami nagyon alacsony energiaszintű, kispolgári élvezetre sóvárgok, de a festés biztos nincs ott a top-10 listán hogy mit szeretnek munka után hazaérve csinálni. Az első reakcióm tehát az volt hogy forgott az agyam mint a csapdába esett menyété hogy hogy lehetne kicsúszni ebből. Nincs itthon festő-papír (ez igaz volt, a sima A4-esre meg nem lehet jól festeni), túl hideg van, éhes vagyok. De ahogy láttam hogy elszontyolodik, fújtam egyet és beadtam a derekam. Felállítottam a kemping-asztalt a ház előtt, kiraktuk a festőállványokat, Anna megjelölte a célpontot (a szomszéd tűzfala előtt álló fák alsó széle közepe, és az egyiken ücsörgő cinege). Rajtjelre festeni kezdtünk, és a következő húsz percben csevegve, pletykálva, kuncogva, technikát megosztva önfeledten festettünk. A képek nem lettek galéria-színvonalúak (legalábbis nem olyan galériáé amiben képet lehet eladni), a printer-papíron a festek kifakult és elmázgálódott, de az élmény így is csodálatos volt. Felfrissülve, feldobódva mentünk be vacsorázni. Azt hiszem a festés mégiscsak felkerült a top-10-es listára. Na tessék, kellett nekem kivágni a fát meg a bokrokat. Emmy ovijában kiváló ütemezéssel pont most magyarázták el az emberpalántáknak hogy mi az a globális felmelegedés és mi okozza. Most ne menjünk bele hogy május második felében második hete esik az eső és a globális felmelegedésnek a nyomát se látni. De hazajövök a melóból, és a pöttöm Emmy elém áll csípőre tett kézzel, azzal hogy menjek fel az irodájába mert komolyan beszélni akar velem. A szobájában egy kis legó-asztalt szabályos vallatószobának rendezett be, két székkel, az asztalon egy játék laptop számítógép és egy játék kasszagép mellett egy pohárban ceruzák, előtte papír. Leültetett, a dolog hivatalos mivoltát hangsúlyozandó felrakott a fejére egy tűzoltó-sisakot, és halálos komolysággal és aggodalommal elmagyarázta hogy a globális felmelegedés rossz dolog, amit a kivágott és elégetett fák okoznak, és mivel én kivágattam egy fát meg három bokrot ezért én okoztam a globális felmelegedést. Ezután írt egy intőt (a papírra rajzolt egy szomorú pofát), megígértette velem hogy több fát nem vágok ki, és közösen ültetünk egy fát. Ezután megengedte hogy adjak neki egy pohár kakaót. Bár nem mondtuk ki, részemről úgy veszem ezzel az ügy le van zárva köztünk, szent a béke.


Úgyhogy jó hírem van: a globális felmelegedés meg van fékezve, a felelős meg van büntetve, és a következő generáció szuper-érzékeny a környezeti problémákra. Levert voltam egész nap. Az egyik kolléganőm felnőtt, családos lánya a hétvégén este vezetett hazafelé amikor a sztrádán egy részeg nő a forgalommal szemben, lámpa nélkül haladva frontálisan ütközött vele. A kolléganőm lánya kómában fekszik, nem valószínű hogy túléli a balesetet. A hibás vezető úgy néz ki megmarad. El sem tudom képzelni min mehet keresztül egy anya ilyenkor, szörnyű belegondolni. A baleset után reménytelennek nézett ki a helyzet, aztán mintha stabilizálódott volna a lánya állapota, volt valami remény, de a nap végén megint rosszabbra fordult az állapota. Amíg a kolléganőm a kórházban vár és reménykedik, a Facebook-on a barátai, kollégái ima-kört szerveztek. Több száz ember imádkozik a haldokló lányért és a családért. Megható és erőt adó dolog az ilyen, még én magam is elmormoltam egy imát, pedig nem vagyok hívő. De ilyen helyzetben azt hiszem bármibe kapaszkodik az ember ami reményt és erőt adhat. Ma este amikor a lányokkal fagyizni voltunk és néztem a gyönyörű, vidám arcukat, átvillant az agyamon hogy mi minden történhet velük, olyasmi amire legrosszabb álmunkban sem gondolnánk, de elnyomtam a gondolatot. Nem élhetünk állandó rettegésben, élvezni kell a pillanatokat amikor együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Másképp szörnyű lenne az élet és csak a vég váltana meg az állandó rettegés borzalmaitól. U.I. A lany masnap meghalt. Iszonyu.

A fogadatan fogtündér 2011. máj. 28. A fogtündér az amerikai gyerek-folklór egyik prominens képviselője. Mint a legtöbb nonszensz amivel szegény gyerekeket etetik, ez is egy barbár európai szokás amerikanizált változata, jelen esetben az állandó esőtől permanensen kedélybeteg angolok a felelősek a bizarr alapsztoriért. A lényeg – ha valaki nem ismerné, nekem például újdonság volt – hogy amikor kiesik egy gyerek tejfoga, a fogat be kell rakni a gyerek párnája alá. Éjjel jön a fogtündér, kihalássza a fogat a párna alól és hagy helyette egy kis aprópénzt. Ha ettől nem jön frász a gye-


rekre, akkor bizakodhatunk hogy erős idegzetű a csemeténk. Hogy a fogtündér hogyan értesül a kihullott fogról, hogy jut be a szobába, pontosan minek kell neki egy véres fog, miért hagy pénzt amikor simán elvihetné, és honnan van pénze egyáltalán, azt jobb nem találgatni. Amúgy az angolszász eredetiben a fogtündér el se viszi a fogat, csak megvizsgálja és pénzt hagy, aztán másnap a család szertartásosan eltemeti a fogat a kertben. Brrr. Részemről szívesen mellőzném az életemből az egész abszurd mesét, különben se akarom a gyerekeket azzal szédíteni hogy apró repülő emberkék mászkálnak körülöttük mert előre félek a pillanattól amikor be kell vallani hogy az egész hazugság volt. Persze az óvodában meg iskolában a gyerekek egymás közt megtárgyalják a tündéreket és így kikerülhetetlen elvárás lesz a dologból. Amint az első tejfog megmoccan, szóba kerül a fogtündér, és ahogy a fog egyre jobban kileng, jönnek a kérdések arról hogy mennyi pénzt fog hagyni, láttunk-e már fogtündért, mennyi pénzt fog hagyni, mit csinál a foggal, mennyi pénzt fog hagyni, nem-e lehetne-e beszélni vele, mennyi pénzt fog hagyni, irhatok-e neki levelet, es végül a nagy kérdés, hogy mennyi pénzt fog hagyni. A pénz Amerikában már gyerekkorban is nagy téma, azt hiszem már az első “Mama” előtt már kezdik kapizsgálni a kölkök hogy pénzt birtokolni jó dolog, ezért ha a kezükbe kerül egy érme azt gyorsan le is nyelik. Ami logikus mert mit csináljon egy csecsemő akinek se pénztárcája se farzsebe nincs? Később csak romlik a helyzet. Anna 6 eves kora óta kimondottan anyagias, gyűjt mint a hörcsög. Szerencsére még lehet vele alkudozni es kérni valamit a pénzért cserébe, pl. takarítsa ki a szobáját vagy csináljon extra matek házit. Egy gyenge pillanatomban felajánlottam neki hogy a bizonyítványában minden 5-ösért (ami itt négyes, mert az a legjobb jegy) kap 10 dollárt. Mit ad az ég, kapott 12 ötöst, úgyhogy tele lett dohánnyal. A fene gondolta hogy ennyi jegyet kapnak. Mivel itt idén bevezették hogy félév helyett harmadévek lesznek, ami évente háromszori bizonyítvánnyal jár, az utánpótlás meg van oldva, és Annából azóta pláza-cica lett. Imád menni vásárolni, szerencsére még ott tartunk hogy nem muszáj venni dolgokat, de szeret körülnézni, az árakat összehasonlítani. Én nem bánom a dolgot mert azzal is gyakoroljuk a matekot: ha ezért kifizetsz 5 dollárt akkor mennyi pénzed marad, és hasonlok. Ráadásul úgyis nekem kellett volna megvenni azokat a dolgokat amiket most saját pénzből vesz. Ezenkívül elkezdett a saját pénzéből jótékonykodni, dobál pénzt a gyűjtőperselyekbe. Hadd tanuljon a gyerek egy kis társadalmi szolidaritást is. A fogtündér egyébként nem uniform összeget hagy. Valamikor, még a Depreszszió idején egy cent volt a tarifa, de manapság amikor a csapból is hitel folyik, az már ciki összeg. A mi gyerekeink 25 centet kapnak foganként, ami a mai fizetési skála legalját jelképezi. A hírekben volt egyszer egy “színes” riport arról hogy egy nagytőkés 1 millió dollárt hagyott a gyerekének a tejfogért. Feltételezem csekken mert nehéz lenne egy millió dolcsit észrevétlenül a párna alá tuszkolni az éj leple alatt. (Bár el tudom képzelni hogy szépeket álmodnék ha a fejem egy nagy halom pénzen nyugodna.) A csekk viszont kész lebukás mert rajta


van hogy kitől jött a pénz, szóval nem tudom hogy oldotta meg a pofa a dolgot. De az ismerősök általában 1-2 dollárt adnak, és a gyerekek persze megtárgyalják az ilyesmit. Anna mérges mert a legjobb barátnője egy dollárt kapott a fogért, és amióta megbeszélték a dolgot a kislány meg van győződve arról hogy az ő fogai jobbak mint az Annáé, és ezt nem mulasztja el megjegyezni ha alkalom adódik rá (meg akkor is ha nem adódik). Anna foga már hetek óta mozog, és a múlt hétvégén elérte azt az amplitúdót amikor már zavar az evésben, de még csökönyösen ragaszkodik az ínyhez. Ahogy egyre kellemetlenebb lett a fog, különféle módszerekkel megpróbáltuk kiszedni. Anna látta TV-n a cérna-ajtó módszert , tetszett neki úgyhogy kipróbáltuk. Persze nem vén szemeknek való az ilyesmi, egyszerűen nem bírtuk rákötni a cérnát a fogra, ha meg sikerült rádobni a lasszót akkor az első kisebb rántásra lecsúszott róla. Megpróbáltam csipesszel kirántani a fogat, de meg túl erősen tapadt az ínyre, így ebből a kísérletből is csak egy nagy sírás lett. Végül kedden TV-nézés közben Anna simán kihúzta a kezével a laza kuszogót, és ezzel hivatalosan kezdetét vette a fogtündér-várás. Először is elő kell készíteni a fogat. Arra hivatkozva hogy véres, betettük egy nejolnzacsiba. A valós ok persze az hogy most már tapasztalt fogtündérként jól tudja az ember hogy egy lencse méretű fogat megtalálni a párna alatt a sötétben, úgy hogy nem szabad felébreszteni a gyereket, két nap garantált ideggyengeséghez vezet. Hála Disney-nek Annát nagyon izgatják manapság a tündérek, és nem akarta elpaccolni a lehetőséget hogy felvegye velük a kétoldalú kapcsolatot. Szerencsére nem csapdát állított a fogtündérnek, hanem írt egy levelet, amit betett a zacskóba a fog mellé. A levélben megkérdezte mi a tündér neve és ki a legjobb barátja. Aztán a zacsi ment a párna alá, gyerekek az ágyba, mi meg elpakoltunk a konyhában és előkészültünk másnapra, aztán elmentünk aludni. Kati szokás szerint hajnalok hajnalán kelt, és a motoszkálásra felébredve hasított belém a gondolat hogy basszus, elfelejtettük a fogat negyeddollárosra cserélni! Na most mi a frászt csináljak? Kint már világosodott, másfél óra múlva a gyerekeknek is kelni kell, ilyenkor már nagy a veszélye hogy felébrednek ha betipeg valaki a szobájukba és matatni kezd a fejük alatt. Úgyhogy végül a lustaság győzedelmeskedett és szégyenkezve de visszaaludtam. Még nagyobb szégyen, de ez nem az első eset volt, hanem legalább a harmadik. Már Emmyvel is volt ilyen probléma, meg Annával is korábban. Kinek van agykapacitása minden marhaságot fejben tartani? Nekünk biztos nincs. Ez nagyon ciki de megkönnyíti a magyarázkodást. Amikor Anna reggel lógó orral közölte hogy a foga még mindig ott van a párna alatt, pénz meg sehol, akkor csak emlékeztetnem kellett rá hogy a múltkor is ez történt. Innen átcsaptam egy zavaros magyarázatba arról hogy a fogtündéreknek idő kell ahhoz hogy összeállítsák az útitervet, és mivel a fog este jött ki, már nem volt idejük beszorítani Annát is az aznapi körbe. A plafon nem szakadt le csak a pofám égett, az ember nem szívesen hazudik a saját lánya szemébe, de Anna elfogadta a magyarázatot és a párna alatt hagyta a fogat.


A következő este leraktuk a lányokat, majd a földszintre osonva először is levelet írtam. Tekintve hogy egy tündér saccra nem nagyobb 20 centinél, apró méretű levelet kellett írni. A pici papírfecnire írtam pár sort arról hogy a fogtündér neve Gyöngyi és a legjobb barátja Csillag, es koszi a fogért. Gondolkodtam hogy költségvetési problémákra hivatkozva elnézést kérek az alacsony térítési díjért, de aztán letettem a dologról, jobb nem belebonyolódni. A pici papírra pici betűkkel írtam, ráadásul visszafelé dőlő betűkkel hogy ne legyen felismerhető a kézírásom. Az apró levelet és egy negyeddollárost betettem egy ugyanolyan méretű zacskóba mint amiben a fog volt, majd bő két órával azután hogy Anna elaludt, beosontam a szobájába. Hál istennek Anna úgy alszik mint egy kő, ilyenkor meg pláne, hajókürtre se igen reagálna. Igen ám, de kellemetlen meglepetés: arccal felém alszik, a karja meg keresztbe vetve a párnán. Óvatosan turkálni kezdtem a párna alatt, persze a fogas zacskó a túlsó, fal felőli oldalra volt becsúszva, de sikerült kihalászni. Innen már csak egy gyors mozdulat a pénzes zacsit becsúsztatni – ezt nyilván nem fogom benyomni a falig – és lehetett kiosonni. Anna nem ébredt fel, győzelem. Másnap reggel Anna izgatottan újságolta hogy járt nála a fogtündér, de sajnos megint csak egy 25-centest hagyott. Viszont írt levelet, csak nehéz elolvasni. Hát igen, amikor az ember apró meg visszafele dőlő betűvel ír, az olvashatóság megsínyli a dolgot. Segítettem kisilabizálni neki a dolgot, nagyon örült és el is kezdte tervezni mit fog kérdezni a legközelebbi foghullásnál. Én meg fellélegeztem hogy sikerült egy újabb partizánakciót véghezvinni a gyereknevelés véget nem érő háborújában. Csak az nyomaszt hogy mekkora égés lesz ebből egyszer amikor rájön hogy a fogtündér én voltam… 2011. Május. 25 A reggelek ritkán mennek simán. Kati 7-re jár dolgozni, úgyhogy a gyerekeket én készítem elő és viszem az iskolába. (Technikailag Emmy még ovis, de itt az a divat hogy az óvodát is iskolának hívják, ami ügyes marketing fogásként azt hivatott hangsúlyozni hogy a gyerekek már ott is tanulnak.) Részemről utálok korán kelni, meg a munkaidőm is viszonylag flexibilis, ezért lelkesen beleegyeztem a rendszerbe, de most már látom hogy minimum egy marék hajat és egy egészséges gyomrot buktam ezen a megállapodáson. Először is, én későn reggeliző típus vagyok, és a kávémat is csak a munkahelyen iszom meg. Márpedig kávé nélkül a Télapónak se lenne idege a gyerekekhez, pláne ha ébren vannak. Ehhez hozzájön hogy Annát időre kell vinni, és a munkahelyen is gyakran vannak korai gyűlések. A gyerekek persze abszolúte nem érzékelik a pontosság koncepcióját, nekik semmi nem sürgős hacsak nem a legújabb kakáról és pisiről szóló versüket akarják előadni, ami viszont nem várhat egy pillanatig sem. De az öltözködés, fogmosás, fésülködés marhára nem tudja megmozgatni őket, különösen ha közben Spongya Bob megy a TV-ben. Vagyis


a reggelek tele vannak stresszel. A tél ehhez hozzácsap még egy csomó problémát. Még sötét van 7-kor amikor a lurkókat ki kell verni az ágyból, és egyszerűen nem hajlandók elhinni hogy már reggel van. Az apjuknak meg pláne nem hajlandók elhinni, ez a következménye a betartatlan ígéreteknek, már totál semmi hitelem előttük. Aztán télen ott az öltözés problémája. Az ember sasszemekkel követi az időjárás jelentést, sőt annak se hisz. (A meteorológia még egy olyan mesterség mint az apaság, nulla közeli bizalommal.) Van digitális hőmérő ami a kinti hőmérsékletet is jelenti, és persze ott vannak a tradicionális módszerek, mint kilesni az ablakon es kinyitni a bejárati ajtót. A kinti hőmérséklet kritikus, mert ki akarja hogy a porontya akibe évek kemény munkája és egy vagyon lett belefeccolva, keményre fagyjon az iskola előtt? Ugyanakkor egy nyüszítő gyereket rávenni hogy még egy pulóvert vegyen a kabát alá olyan feladat amitől csatákban edzett viking harcosok is sírva fakadnának, vagyis csak akkor csinál ilyesmit az ember ha muszáj. A hó külön gáz, mert akkor a lurkókat hócsizmába és sínadrágba kell öltöztetni. Ez iskolai elvárás, annyira beleverték a gyerekekbe hogy Emmy nem hajlandó sarki expedíciót megszégyenítő szerkó nélkül kilépni az ajtón akkor se ha csak dér csillog a füvön. Emellett ilyenkor a hátizsákokba váltóruhát és cipőt kell tömni, mert a gyerek mégse cuppoghat gumicsizmában egész nap. Egy havas reggelen felöltöztetni őket, megkeresni nekik a hócsizmát, pulóvert, kabátot, sapkát, kesztyűt, kiszabadítani a kesztyű egyetlen ujjába beleszorult három ujjat és elrendezni őket a megfelelő ujjakba, a hátizsákjukba bepakolni a benti cipőt, beleszuszakolni a két tiltakozó purgyét az antarktiszi felszerelésbe, aztán magamnak felöltözni, úgy hogy közben senki se fagyjon meg vagy süljön meg, ne felejtsük otthon a házi feladatot meg az uzsonnát meg a tornacipőt meg mittudomén, hát erre a feladatra Einstein is feldobta volna a kezét hogy ez túl bonyolult. Szóval a tél egy véget nem érő borzalom. Node végre tavaszodik, most már könnyebb a szülő dolga, vannak olyan napok amikor már kardigán se kell, hihetetlen de egyszerűen rájuk húzza az ember az iskolai ruhát és már ki is lehet lépni az ajtón. Egy csoda. Igaz most is figyelni kell az időjárást, ami nem csak napról napra de óráról órára változik, és résen kell lenni nehogy egy délutáni lehűlés miatt vádaskodó tekintetek és taknyos orrok fogadjanak délután hazatérve, de a stressz-szint akkor is egy fokkal alacsonyabb. Ma reggel szép volt az idő és csiripeltek a madarak, akár minden tökéletes is lehetett volna. De az iskolák tesznek róla hogy nehogy már egyszerűen menjenek a dolgok. Még másfél hét van az iskolaévből, ilyenkor a tanároknak már na-


gyon nincs kedve házi feladatot javítani meg tanítani, hát kitalálnak mindenféle marhaságot. Ma Anna iskolájában sport-nap volt, amikor az iskola udvarán mérték össze az erejüket a kölkök futásban, távolugrásban, tornacipő-hajításban (nem vicc) meg hasonlókban. Anna kapásból idegroncs volt mert nyerni akart egy díjat, mert a kompetitív szellemet nem lehet túl korán beleverni a gyerekekbe, és a tanárok hangsúlyozták hogy nem elég a részvétel. A dolgok az öltözésnél már kisiklottak. Anna határozottan kijelentette hogy tudja mit fog felvenni, majd 10 perc vacillálás után megkért hogy segítsek ruhát választani. Ez csak arra szokott jó lenni hogy kapásból elutasítsa amit ajánlok, és a végén kizárásos alapon azt vegye fel amit én álmomban se adnék rá, de már megszoktam. Végül sikerült megállapodni valamiben, de szegénykém időnként elsírta magát az idegességtől. Megható hogy izgul a maga világában zajló, felnőttek számára nevetséges dolgokon, de neki ez olyan fontos mint nekem egy jó prezentáció a főnökségnek. Többször megnyugtattam, megsimogattam és próbáltam meggyőzni hogy minden rendben lesz, de ilyenkor én lettem mindig idegesebb az órára pillantva. Emmy minden reggel csokis tejet iszik reggelire, szilárd táplálékot erőszakkal se lehet belé tömni, de ma látva hogy a nővére a sportnapra készülve pirítóst evett, ő is azt kért, persze csak azután hogy Anna már befejezte a reggelit. Újabb perceket vesztettünk, és nekem fél kilenctől be kellett telefonálnom egy telekonferenciára, de hát kivételezni nem lehet úgyhogy nem is próbáltam lebeszélni. Végül nagy rohanással sikerült behozni az időveszteséget, Anna időben le lett rakva a suli előtt, Emmy leadva az oviba, és még a telekonferenciát se késtem le – igaz a kocsiból, menet közben tárcsáztam be, és koffeinhiányos aggyal próbáltam a vezetésre és a munkahelyi nonszenszre egyszerre figyelni, csoda hogy épségben beértem az irodába. A sport-nap amúgy jól sikerült, Anna nem nyert semmit de kapott egy szalagot a részvételért ami úgy tűnik mégiscak elegendő volt a boldogsághoz. Én meg kész vagyok bedőlni az ágyba hogy holnap reggel újra kezdhessem az egészet. Tanítom a lányokat káromkodni. Már egész jól haladunk, hála az Anna iskolája előtt lévő köröndnek. A dolog néhány spontán megjegyzéssel indult. Természetesen az orrom alatt elmormolt “de hülye vagy” beszólások úgy beleragadtak a gyerekek fejébe mint a csiriz. A kivonást egy fél évig kellett az Anna fejébe verni, ez egy tizedmásodperc alatt permanensen beágyazódott. Nem tudom vane valami evolúciós előnye a káromkodás gyors elsajátításának, de valami lehet benne mert erre totál rá vannak hangolódva a gyerek agyak. Szóval a probléma ott kezdődik hogy reggel Annát le kell rakni az iskola előtt.


Az oktatási transzportra több opció is van. Az egyik az iskola-busz. Minden iskola-körzet fenntart egy hatalmas buszflottát ami kizárólag iskolásokat hoz-visz reggel és délután. Ezek a rusnya, rikító sárga, kenyérdoboz-formájú, füstokádó, lassú de felsőbbrendűségi tudattól átitatott monstrumok minden reggel megkeserítik a munkába igyekvők életét. Az iskolabuszoknak ugyanis kiváltságai vannak, például ha megáll egy az úton – természetesen blokkolva a forgalmat az adott irányba – és bekapcsolja a villogóit meg az oldalara szerelt stoptáblát,akkor a szembejövő forgalomnak is meg kell állni, hogy maximalizálni lehessen a frusztrált autósok számat. OK, értem én a célját, fontos hogy a buszra fel-leszálló gyerekek biztonságosan át tudják szelni az utat, de tapasztalatom szerint nem teszik, én legalábbis még sose láttam a totális útlezárás közben az úttesten átsétáló gyereket. Látni viszont idióta szülőket akik kikísérték a gyereket az iskolabusz-megállóig, ott elcseverésztek velük a busz érkezéséig, és amikor a busz megállt és leállította a forgalmat mind a két irányban, akkor nekiállnak a gyerektől könnyes búcsút venni, puszi es ölelés, még néhány bátorító szó és jótanács, hátizsák-ellenőrzés, cipzárfelhúzás, miközben az út két oldalán 60 autós öregszik meg lassan, várva hogy végre tovább mehessen. Iskolabusz mögé kerülni a reggeli forgalomban dupla büntetés, nemcsak a megállások miatt, de mert a nagy dízelmotorok irgalmatlan büdös füstöt eregetnek. Ahogy hallom a buszoknak belül sincs jobb szaguk, évek gyerek-fuvarozása alatt borzalmas pisi, penészes kaja es mosdatlan test bűz lengi be őket. Ezen kívül ráznak, kényelmetlenek és nem biztonságosak. Voltakeppen az iskolabusz olyan anakronisztikus manapság mint a telefonos kisasszony, de valahogy elpusztíthatatlan része az amerikai kultúrának. A szülők ragaszkodnak hozzá mert valami fals nosztalgiából úgy gondolják ez egy fontos része a gyerekek szociális fejlődésének, a politikusok meg a környezetszennyezés es a szegények tehermentesítése címén ragaszkodnak hozzájuk (bár mind a kettő sokkal jobban megoldható lenne ha a szülők felváltva több gyereket vinnének kocsival az iskolába, de ez valamiféle alapszintű társadalmi kohéziót feltételez ami többnyire hiányzik Amerikából). No de lényeg az hogy az iskolabuszozás a magyar lélektől idegen és ezért komolyan fel se merült. A másik opció hogy gyalogolnak a lányok, végülis az iskola 10-15 perc sétára van a házunktól, nem pusztulnak bele. Vagy mégis? Útközben át kell menni egy forgalmas és több kis forgalmú úton, és mint minden paranoid szülőt, ettől a frász kerülget bennünket. Az se segít hogy az iskolaév több mint felében hideg van es síkos az út, szóval ez a megoldás egyelőre csak tervek szintjén él, a ‘majd ha nagyobbak lesznek a lányok’ címszó alatt iktatva. Marad tehát az autóval fuvarozás, méghozzá általam. Az Anna iskolájába sok


gyereket hoznak-visznek kocsival, ezért kialakítottak egy köröndöt a gyerekek hatékony kiürítésére. A rendszer látszólag pofonegyszerű: van egy félkör-alakú felhajtó az iskola előtt amibe durván 20 kocsi fér be egyszerre. A két irányból érkező autók felváltva fordulnak be, felsorakozik 20 kocsi, a gyerekek kipattannak, majd a járművek a másik oldalon elhagyják a felhajtót. Egy amőbának is világos, logikus koncepció. Nos, egy amőbának talán érthető, de a szülők egy részének egyáltalán nem. A dolog a befordulással kezdődik. A nagyívben fordulók egy része nem mer elindulni amíg a szemből jövő autó vezetője nem int neki, csak áll mint egy rakás szerencsétlenség. És néha okkal. A másik oldalról érkező autók között ugyanis van ami nem az iskolába igyekszik hanem mondjuk munkába, ezek az autók elvegyülnek a gyerekfuvarozók közé, és amikor elkanyarodik előlük egy autó akkor a KRESZ-előnyük teljes tudatában ők is megindulnak, nem érdekli őket hogy egy szülő naivan azt hiszi itt mindenki betartja az íratlan szabályokat és nagyívben kanyarodva elindul szemből. Na most, a KRESZ szerint valóban nekik van elsőbbségük. De ha valaki itt lakik, és tudja hogy mi a rendszer (vagy ha nem tudja a 3 perc várakozás alatt nyilvánvalóvá kellene váljon mi folyik itt) akkor lesz szíves betartani a népszokást és nem seggfejkedni, ami veszélyes és kb. 10 másodpercet spórol meg neki. Ha pedig ezt az egójuk nem bírja elviselni, a lakópark másik 3 kijáratán szíveskedjenek távozni. OK, szóval végre bekanyarodtunk a köröndre. Itt sok múlik az első autón ami az új csoportot felvezeti. Sajnos az első kocsiban 10 esetből 4-szer egy idióta ül akinek olyanja van hogy a körönd közepén fog megállni, mert oda van közelebb a gyerek osztálytermének az ajtaja, vagy mert az olyan szép, vagy ki tudja mi fordul meg a fülei között elterülő odúban. Ergo, 6-12 kocsit kiszorít a köröndből. Ez annál frusztrálóbb mert az iskola reggelente 2-3 önkéntes szülőt és tanárt alkalmaz arra hogy heves integetéssel a körönd végéig tereljék a befordulókat, de a kalimpáló forgalomirányítók nem hatják meg a süketjét (kivéve az igazgatóhelyettes nőt aki 2 m magas, harci bakancsban jár és az arcára van írva hogy ha nem mész tovább felgyújtja a kocsidat, de ő egy hónapban csak egyszer ügyeletes). A dolog további érdekessége hogy minden osztálynak van egy járdára nyíló ajtaja, és ha nem zuhog az eső vagy ordít a hideg, a gyerekek az ajtó előtt, a járdán sorakoznak a becsengetésig. Namost a bunkó szülő elégedett lehet hogy jól kitolt egy tucat, dühében a kormányt csapkodó kollégával, de cserébe a csemetéje 30 méterrel közelebb szállt ki az osztálya ajtajához. Már csak az lenne a kérdésem hogy 30 méter séta egy biztonságos járdán mióta rossz dolog, és főleg mióta jobb egy helyben állni az ajtó előtt mint sétálni? Mert ha a csemete kevesebbet


sétál, akkor ugyebár többet álldogál az ajtó előtt, a csengő ugyanis a cseles partizánakciótól nem fog hamarabb megszólalni. No de beállt végre a 10 kocsi a felhajtóba, már csak ki kéne szállni a gyerekeknek. Itt jön be egy másik amerikai átok: a kisteherautó és az óriás-terepjáró. Itt az eladott járművek több mint fele ilyen. Ez egy macsó dolog, azt hivatott jelképezni hogy az illetőnek nem csak felesleges pénze van a nagy dög járgányra és annak a rendszeres tankolására, de a sofőr kemény, sportos, független és divatos is egyben. Na most, egy magyar transzplantnak leginkább úgy fest a dolog mintha egy csomó kisgazda meg drogbáró járna az utakon, de természetesen nem mi vagyunk a célközönség hanem a többi bennszülött aki kellőképpen beájul a temérdek vastól. Gyakran hallani hogy a böhöm járgányt azért vették mert “biztonságos” vagy mert “megbízható”, annak ellenére hogy a statisztikai adatok mind a kettőt alaposan cáfolják. Hogy csapódik le a szülők automotív villantás-kényszere egy iskola előtti köröndön? Hát úgy hogy a kisebb gyerekek nem bírják kinyitni az ajtót, és nem mernek kiugrani az 50 (különösen nagy tahók esetében 80) centi magasan lévő padlóról a járdára. Ergo a szülőnek ki kell szállni, kinyitni az ajtót és lesegíteni a porontyot a földre. Ha már ott vannak akkor még búcsúzkodnak egy darabig, kihalásszák a gyerek hátizsákját a hátsó ülésről és a hegedűt a csomagtartóból (zeneóra lesz), integetnek egy kicsit amíg a gyerek eltűnik a reggeli forgatagban, néhány kedves szót váltanak egy tanárral, majd visszasétálnak a vezetőüléshez, feltornásszák magukat a fülkébe, onnan még egyszer megnézik hogy a poronty jó irányba halad-e, aztán komótosan kihajtanak a túloldalon, miközben én mögöttük a sorban sikoltozok. Hozzáteszem, a köröndtől 50 m-re van egy hatalmas parkoló ahol mindezt megtehetnék úgy hogy senkit nem zavarnak, de hát annyi esze nincs a nyomorultaknak. Na most, én mindezt a köröndre várakozó kocsik sorából 2-3 kontingens erejéig végigszenvedem, és ezt egyszerűen nem lehet szó nélkül megállni. Koffeinhiánytól ködös aggyal, a gyerekek reggeli előkészítésének a friss traumájával a fejemben nem vagyok teljesen ura a saját szavaimnak. Így aztán kicsúszik az ember száján néhány keresetlen szó. A gyerekeknek ez annyira tetszik hogy most már egész úton az iskoláig előre röhögnek meg újabb inzultusokat találnak ki a balfék sofőrökre, úgyhogy a dolog a reggeli szertartás szerves része lett. A lányok már a magyar és angol szitokszavak széles repertoárját ismerik, és naponta gyarapítják a készletet saját fejlesztésű kifejezésekkel, mint kaka-fejű meg zombi-agyú. De azzal nyugtatom magam hogy nem fog a hátrányukra válni az életben. Legalább olyan jó tapasztalat-szerzés mint az iskola-buszozás.


Az amerikai iskolák nem kimondottan ceremónia-centrikusak. Bár nem ismerem a magyar iskolák jelenlegi szokásait, ha visszagondolok gyerekkorom évnyitóira, évzáróira, különféle (mára többnyire divatjamúlt) ünnepségeire, az itteni sulik a bokorban sincsenek. Annak idején, amíg a diri meg az iskola egyéb nagyjai eldarálták a fenomenálisan unalmas, évente leporolt konzerv-beszédeiket, úgy álltunk zárt sorokban, formaruhában mint a cövek. Legalábbis amíg el nem kezdtek a gyengébbek kidőlni a sorból. Engem már kisdobos koromban zászlótartónak léptettek elő, mert képes voltam egy három órás évnyitó ünnepséget is végigállni tűző napon anélkül hogy elájultam volna, nem úgy mint a szerencsésebb társaim. Volt olyan évnyitó hogy a Dongó őrs felét az árnyékban ápolták, de én még mindig büszkén tartottam a seprűnyélre szegelt, kézzel hímzett, nagy jóindulattal akár repülő rovarnak is nézhető valamit ábrázoló zászlót. Itt meg? Az Anna évnyitója úgy zajlott hogy az iskola előtti parkban van egy zászlórúd, és az iskola első napján a becsengetés előtt 10 perccel egy nagy amorf kupacban odasereglettek a sortba és papucsba öltözött diákok meg szülők. Az igazgatónő mondott egy nagyjából 10 másodperces beszédet (szeretettel üdvözlöm diákjainkat az új tanév kezdetén, mindenkinek sok sikert kívánok). Ezek után felhúzták a zászlókat a rúdra (fentre az amerikait, alá meg a kolorádóit, ahogy szokás), elénekelték az amerikai himnuszt azok akik tudják a szövegét (én még mindig nem tanultam meg, de hümmögni már egész jól tudom), aztán csengettek és kezdődött az első óra. De azért vannak ünnepségek amire itt is adnak. Hétfőn lesz Memorial Day, vagyis a Megemlékezés Napja, ami a háborúkban elesett amerikai katonák emlékünnepe, és országos szabadnap. Apropó, az USA-ban nem vacakolnak azzal hogy fix dátumhoz kötik az ünnepnapokat, aztán szombatokon kell ledolgozni az ünnepnap előtti vagy utáni napokat, permanens naptárkáoszt idézve elő, hanem a többségét egyszerűen úgy határozzák meg mint “május utolsó hétfője”. Így aztán az ünnepnap tutira hosszú hétvégét jelent. Mondjuk ez a legkevesebb amit megtehetnek, évente van 6 kötelező ünnepnap, nem úgy mint Magyarországon ahol lassan ritkaságszámba megy a kétnapos hétvége mert már a Buddha első körömvágásának az évfordulóját is önfeledten ünnepli az egész ország. Szóval a Megemlékezés Napja alkalmából Emmy ovijában nagy előadást szerveztek. Mivel hétfő szabadnap, szerda délután 5-kor tartották meg a műsort a tantermükben. Már hetek óta készültek rá, ezt onnan tudtuk hogy Emmy időnként spontán hazafias dalokban tört ki otthon, pedig ez amúgy nem szokása. Aztán tegnap eljött a nagy nap. Az egyenruha nem divat, de az iskola küldött egy levelet amiben kérték hogy a gyerekeket öltöztessük piros-fehér-kék göncökbe (az amerikai zászló színei). Szerencsére volt otthon egy ruha amit még Anna egyik hasonló bemutatójára vettünk pár éve, megfelelő színekkel, csillagokkal teleszórva, olyan hazafias hogy le a kalappal. (Ezért jó hogy két lányunk van,


különben vehettünk volna új ruhát erre az egy alkalomra. Így viszont a ruha két alkalommal is fel lett véve. Tiszta spórolás!) Emmy nagyon büszkén viselte, nagy rajongója az amerikai zászlónak, mindig lelkesen kiabál ha meglát egyet. Ezt persze nem tőlünk tanulta, de itt már az óvodákban is jelentős hangsúlyt fektetnek a hazafias nevelésre. Muszáj is mert nem könnyű tíz hasonlóan kinéző amerikait összeszedni, így nincs meg a természetes falkaösztön. Reggel leadtam Emmyt az oviba, azon imádkozva hogy le ne egye a szép ruhát (aznap természetesen az ebéd spagetti volt paradicsomszósszal), aztán fél órával a munkaidő vége előtt megpattantam az irodából hogy 5-re az oviban lehessek. A parkolóban találkoztam Katival, egyszerre értünk oda, nagyon kicentizve a dolgot, és 5 óra 30 másodperckor beléptünk a nagycsoportosok termébe. Az amik általában nem análisak a pontossággal, 3-5 perc ráhagyással kezdődnek a dolgok, de pechünkre az Emmy tanár nénije egy atomóra pontosságával elindította a műsort. Mire beértünk a terem már tömve volt vagy 60 szülővel, faltól falig tömött széksorokban és a fal mellett hering-stílusban állva. A tanár néni éppen a felvezető szöveget nyomta, én meg szentségeltem magamban mert a terem hátuljából nehéz jó videót csinálni, és mint a családban az egyetlen férfiember, az elektronika kezelése az én reszortom. De nini, kiderült hogy egy ismerős foglalt nekünk széket a terem túloldalán, az első sorban, pont Emmyvel szemben. Így aztán amíg a széksorok közé ékelt hokedlin álló tanár néni igyekezett ünnepélyes hangulatot teremteni, Katival elindultunk átcsörtetni a szülők zárt és ellenséges sorain. Az akció végül sikerült, és pár másodperccel az első műsorszám előtt lehuppantunk a székünkre, a mögöttem ülők nagy örömére (nem vagyok se alacsonynak se cingárnak mondható, és XL méretű sapkát hordok). Egy boombox-ból beindult az aláfestő zene, és a gyerekek – mint az ilyen korosztálynál tipikus – teli torokból ordítani kezdték az amerikai Himnuszt. Emmy is lelkesen kivette a részét az általános gajdolásból, a kezét a szívén tartva énekelt ahogy a torkán kifért. Legalább egy valaki tudja az amerikai Himnuszt a családban... Ezután további hazafias dalok következtek, meg idézetek az alkotmányból meg híres beszédekből, mind a pöttöm patrióták közös előadásában. A gyerekek meglepően jól teljesítettek, tudták a szöveget, sőt még a koreográfiát is követték. Éneklés közben hol tisztelegtek, hol az öklüket rázták, hol integettek, hol egy helyben masíroztak. Emmy is csak a műsor utolsó két számánál kezdett kifutni memóriából, ott már időnként csak a sorok második felét énekelte. Ez persze a mi hibánk, bevándorlóként nem énekeljük ezeket a dalokat a gyerekekkel – nem is tudjuk a szövegüket – így tőlünk nem tanulhatta meg őket. De a mi kis manócskánk derekasan helyt állt, nagyon cuki volt, es a végén ugrálva élvezte a hatalmas tapsvihart.


A nagy sikerű világpremiert négyesben egy olasz étteremben ünnepeltük meg, fagyival megspékelve. Jobban belegondolva, nem is olyan rosszak az amerikai iskolai ünnepek. 2011. Június. 01 Ezernyi módja van annak hogy a szülőkről még egy bőrt lenyúzzanak. A kisebbik lányom ovijában fel lehetett íratni a gyerekeket külön zongora órára. Kaptunk az alkalmon, mert Emmyben van zenei érzék. Azon túl hogy a mi szemünkben nyilván mindenhez zseniális érzéke van, mindig szerette a zenét, és már 2 évesen ütemet tartva dobolt és rázta a fenekét ha zenét hallott. De onnan tudjuk tutira hogy valódi érzéke van hozzá hogy olyan zenéket szeret amik nincsenek a toplistán a zenefogyasztók 0-5 éves szegmensében. Ha az autórádión néha lapozgatás közben Emmy jazz vagy komoly zenét hall, azonnal megállít, meghallgatja és még a legelvetemültebb improvizációs jazz számokra is komoly “ez szép volt” megjegyzéssel reagál. Ezt nyilván nem tőlem örökölte, én egy mosdatlan pop-rajongó vagyok és számomra az elvontabb jazz valahova a macskanyúzás és a kenetlen kerék nyikorgása közötti skálán értékelhető. De mivel tudom magamról hogy műveletlen fajankó vagyok, és ha nem is értem de elfogadom a szakértők állítását hogy Miles Davis nem falsul játszik hanem valójában zseni, ezért úgy gondolom hogy ha egy 5 éves gyerek ezt szépnek találja akkor a kölyök zeneszakértő génnel rendelkezik. Már korábban is érdeklődtünk zenei képzési lehetőségek iránt, de érdekes módon nem jártunk sikerrel. 5 éves kor alatt a zenetanároknak úgy látszik nincs idegük a gyerekekhez, több helyről is elutasítottak a zsenge korra való tekintettel. Jobb híján egy darabig elhordtuk szegénykét egy piciknek szánt délutáni csoportos foglalkozásra ahol különféle hangszer-szerű dolgokat lehetett összecsapni, ütni, rázni, zörgetni, meg persze megrágni, összenyálazni és a többi gyereket fejbe verni velük, de ezzel nem volt különösebb sikerünk. Mondjuk azóta is eszembe jut néha a szerencsétlen fiatal óvó néni aki ebben az össznépi tébolydában minimál órabérért mosolyogni kényszerült. Hát nem egy nyugdíjas állás az biztos. Aztán tavalyelőtt kapott Emmy egy Casio szintetizátort amin zongorázni is lehet, és ezt szereti is, de főleg a már beprogramozott zenéket szereti hallgatni rajta. Ez nagyon jó is lenne, kivéve hogy a Carmen nyitányát 30-szor végighallgatni egy elektronikus szintetizátor előadásában a felnőtteknek garantált idegösszeroppanás. (Apropó, ha a CIA-nak módszertani ötletekre van szüksége a böte kínzókamrák helyett, az elfogott terroristák vallatásához, bizalommal fordulhatnak bármely többgyerekes szülőhöz, olyan kegyetlen programot tudunk összeállítani amitől a legedzettebb tömeggyilkos is fél nap alatt összeroppan és mindent bevall, kivéve persze ha már maga is felnevelt néhány gyereket és így immuni-


zálódott.) Lényeg az hogy többnyire az a vége a Casio-zásnak hogy kihúzom a nyomorult szintetizátort a dugóból és eldugom a zsinórját. Szóval nagyon örültünk a professzionális zongoratanításnak és lelkesen felírattuk Emmyt a heti egyszeri zongoraórára. Emmy úgy tűnt értékeli a dolgot, legalábbis nagyon büszkén mutogatta szerdánként az ujjára rajzolt számokat amik feltehetően modern zongorászati segédeszközök lehetnek. Megörültem hogy a zenetanítás nagy ugrásokkal fejlődik, legalábbis amikor én vagy 35 éve elmentem két darab zongora órára, nekem nem rajzoltak semmit a kezemre. Persze az még az átkosban volt, azóta se tudom hogy a paraszti származásból frissen szabadult, első generációs értelmiségi szüleim a kis szabolcsi faluban honnan szereztek egyáltalán zongoratanárt, és főleg minek. De úgy látszik szülőnek lenni már akkor se volt leányálom. Miután az idős, mázsás úri hölgy a második órán is eszelősen ragaszkodott ahhoz hogy a skála nyolc hangját öt ujjal pötyögjem 60 percen keresztül, ahelyett hogy megtanított volna eljátszani a boci boci tarkát, a harmadik órára már egyáltalán nem voltam hajlandó elmenni. Úgy tűnik akkoriban az volt az elv hogy aki eljár a döbbenetesen unalmas órákra abba érdemes energiát feccolni, ahelyett hogy megszerettetnék a gyerekekkel a zenét és inspirálnák őket a tanulásra. No de ez akkor volt és ott, mi meg most vagyunk és itt, a kapitalizmus az elmúlt évtizedek során nyilván tökéletesre csiszolta a zongoratanítás legjobb módszereit. Az mondjuk szöget ütött a fejembe hogy Emmy nem volt hajlandó otthon a szintetizátoron bemutatni mit tanult, így aztán gyakorolni se tudtunk vele. Kettőnk közül ugyanis az én viszem a pálmát zenei képesítésben a két zongora órámmal, vagyis lövésünk se volt mit kéne gyakorolni és hogyan. De a lánykánk legalább nem tiltakozott a zongoraórák ellen, tehát valami csak működött, még ha nem is tudtuk mi. Így most hogy a tanév vége felé az oviban bejelentették hogy a pianista-palánták nagyszabású koncerten mutatják be tudásukat, nagyon megörültünk. Vége megtudjuk hol jár a gyerek, még csak etűdöket ad elő vagy már nekifut komolyabb zongorahangversenyeknek? A megadott időpontban izgatottan helyet foglaltunk az ovi egyik osztálytermében, és vastapssal fogadtuk a bevonuló művészeket. A tanár néni a bevezetőben elmondta hogy egészen kivételes évfolyam volt ez, sok kimagasló tehetséggel (háppersze). A gyerekek tudás szerint fognak előadni, az első egy hangyányi kissrác volt aki csak négy hónapja tanul, az utolsó egy hatéves lány aki viszont már három éve játszik. Emmy a negyedik volt a kb. 20 gyerek között. A dolog nem indult jól. A hangyányi kissrác leült a tanár Casio szintetizátora mögé. (Nini, márkatárs! Persze nem is vártam hogy rászabadítják az óvodásokat


egy Steinway-re.) A tanár néni mutatta melyik billentyűt nyomja le a gyerek, a gyerek lenyomta, ez így ment kb. 10 billentyűig, nagyjából 5 másodpercenként egy leütés sebességgel. Dallamot persze lehetetlen volt detektálni, de nem is volt rá szükség mert a tanító néni közölte hogy ez a „Farmer kutyája” örökzöld gyerekslágerből volt részlet. A közönség persze lelkesen ünnepelte a kis billentyűnyomogató szakmunkást, mert akiknek a gyereke a műsor második felében jött így akarta bebiztosítani hogy az ő csemetéjüket is megtapsolják, ha másért nem bűntudatból. A következő egy viriznyék kislány volt aki nem volt hajlandó leülni a zongorához, inkább szégyenlősen a nyiszlett kis papájához rohant és elbújt mögötte. Úgy látszik nem fogta fel hogy ez a közönség egy zaftos fingást is tapsorkánnal fogadna, nem volt hajlandó a nagyérdeműt a játékával kápráztatni. Elkezdtem félni hogy Emmy le fogja koppintani és beint nekünk -kitelne tőle - de az ember küzd és bízva hízik. Aztán jött még egy gyerek akire már nem nagyon emlékszem, de nagyjából a legelső előadó szintjén teljesített. Aztán jött Emmy. A szívem a torkomban dobogott, de feleslegesen izgultam – leült a szintetizátor mögé és a tanár instrukcióinak megfelelően lenyomta a billentyűket. Persze nem úgy mint az elsők, dehogy kérem. Emmy kilenc hónapnyi tapasztalattal a háta mögött egy rutinos szaki volt hozzájuk képest, másodpercenként akár egy billentyűütést is produkált. A dallamot még mindig nem lehetett kivenni de a tempó már kétségkívül pattogósabb volt. Emmy a végén profi módon felállt és meghajolt, en meg elővettem a legjobb Rákosista homorított tapsomat ami úgy dörög mintha Fidel Castro seregei nyomulnának előre a 64. utcán, időnként hátrapillantva hogy a sunyító szülőket is tapsra bírjam, de maguktól is lelkesen verték a tenyerüket, nyilvánvalóan érzékelték a minőségi különbséget. Ezután akár haza is mehettünk volna, de szolidaritásból maradtunk. A következő 10-12 gyerek nagyjából hasonló szinten teljesített. Ami változott az a közönség magatartása volt. A szülők lankadni kezdtek, akiknek a gyereke leszerepelt már csak ímmel-ámmal tapsikolt, volt aki el is ment. A gyerekek akik már előadták magukat kiszállingóztak a számukra fenntartott székekből a szülők ölébe, és egyre hangosabban követelték hogy hazamehessenek. Emmy 10 perc után már kómában volt az unalomtól, és a nővére, Anna is 20 másodpercenként kérdezte mikor lesz már vége a dolognak. De kitartottam, részben betyárbecsületből, részben meg mert kíváncsi voltam az utolsó előadók mit tudnak. Különösen kíváncsi voltam arra hogy mit tud a kis kínai-kinézetű srác az utolsó előtti helyen. A távolkeletiekről állítják hogy a szülők ha kell furkósbottal verik a gyerekekbe a komolyzenét, hát itt volt az alkalom ellenőrizni a pletykát. Röviden: az utolsó 5-6 gyereknél már valóban ugrásszerű volt a fejlődés, náluk


már felismerhetők voltak a dalok, és bár az én botfüleim is jelezték hogy itt még bőven van mit tanulni, de azért már majdnem súrolták az élvezhetőség határát. A kis kínai csávó nagyjából ugyanúgy játszott mint a többi gyerek aki már három éve tanul. Eggyel kevesebb mítosz… A végén minden még jelenlévő zongorista-növendék kapott egy bizonyítványt, aztán a tanárok fagyit osztottak a megjelenteknek, és végre lehetett hazamenni. Hazafelé menet megkérdeztem Emmyt hogy akar-e a nyáron is zongoraleckéket venni. A válasz gyors és negatív volt, azzal az indoklással hogy a zongoraórák unalmasak. Úgy tűnik bizonyos dolgok mégse változnak meg röpke 35 évvel, egy kontinenssel és egy államrendszerrel odébb. 2011. Június. 08 A hétvégék mindig kimerítőek, a hosszú hétvégék meg néha már a kegyetlenség határát súrolják. Olyan jó bemenni végre az irodába, elterülni a számítógép előtt és csak a napi irodai tébolydával foglalkozni hogy kész üdülés. Pedig ezen a hétvégén nem is utaztunk sehová. Pár hete felmerült hogy meglátogatjuk a kies Santa Fe-t, azzal a jelszóval hogy ne hagyjunk egy hosszú hétvégét elveszni. Amerikában Európához képest kevés a szabadság, általában évi 10 napról indulnak az új dolgozók. Nekem évente 5 hét jár, mert már 10 éve húzom az igát a cégnél, de ebben benne van a fizetett táppénz is. Egy jó kis influenza rögtön elviheti az éves szabadság negyedét. Ezért a hosszú hétvégéket igyekszünk a lehető legjobban kihasználni, néha hozzácsapunk egy napot és elmegyünk valahová. De most rövid vacillálás után letettünk a tervről. Először is, Santa Fe Denvertől egy hatórás autóút. Az USA-ban a távolságot általában nem kilométerben vagy mérföldben fejezik ki a hétköznapi életben, hanem órában, amihez hozzá kellett szokni, de van benne logika. Na most, 2-3 órát még ki is bírnak valahogy a gyerekek a kocsiban, de hatot már nehezen. A kisbuszban van DVD-lejátszó, azzal elvannak maximum két film erejéig, de aztán megunják és elkezdődik a nyüszítés. Vagyis minimum két órára meg kéne állni útközben hogy a család érzékeny mentálhigiénés egyensúlyát fenntartsuk. Pueblo erre a célra kitűnően alkalmas mert félúton van, és van nekik egy nagyon jó játszóházuk a belvárosban (nem tudom hogy került oda, ki nem nézné az ember ebből a vadnyugati porfészekből), amit már igénybe vettünk hasonló célból. De ezzel már 8 óra az út és akkor az ember egy napot utazott oda, egy napot vissza, és közte volt egy napot Santa Fe-ben, ami arra se elég hogy kipihenje magát. Nem mintha a pihenés műsoron lenne ilyenkor. Először is, a szállodai szobákban többnyire két franciaágy van, és a gyerekeket nem lehet egy ágyba rakni.


Mind a kettő úgy alszik ahogy Chuck Norris verekszik: csapkodnak, rugdosnak, gurulnak, ha fegyverük lenne végiglövöldöznék az éjszakát. Egyszer Anna álmában ráfeküdt Emmyre és majdnem agyonnyomta. Az éjszaka közepén fura nyögésekre ébredtünk, és addigra Emmyben már alig volt szusz. Anna, ahogy leszedtük a húgáról, azonnal gurult volna vissza rá, úgyhogy azóta nem merjük őket egy ágyba rakni. Ha pedig egyikünk az egyik gyerekkel alszik, a másikunk meg a másikkal, az se egy örömünnep mert a gyerekek akkor bennünket püfölnek, ami talán nem életveszélyes, de nem is kimondottan pihentető. Ezen kívül napközben ilyenkor főleg gyerek program van, úgymint a szálloda medencéjében dagonyázás, játszóterek felkeresése, fesztivál-látogatás és hasonlók. Ezek is kiveszik ám az emberből az energiát. Adjuk még hozzá az utazással járó előkészülést, a ruhák összeszedését, a toalett-csomag összeállítását, a mobil házi gyógyszertár megtervezését (az embernek kolerától a nyílt törésig minden eszébe jut ilyenkor és a lehetőségekhez képest felkészül), a gyerekek által öszszekészített öt bőröndnyi játék átrostálását, a pakolást a szállodában, az elfelejtett dolgok pótlását –általában dupla áron - a szállodában a hazautazás előtti öszszepakolást, és otthon a kipakolást. Na meg persze otthon várnak az elmaradt dolgok: bevásárlás, mosás, takarítás, kertészkedés, számlafizetés, posta és egyebek utólagos rendezése. A dolog vége mindig az hogy hazatérés után sokkal fáradtabbak vagyunk mint amikor elmentünk, ami megsemmisíti az egész herce-hurca célját. Mindezek felett egy ilyen kirándulás olyan pénzkiadást jelent hogy ha Denverben maradunk, ennyiből három napig húszdollárosokat osztogathatnánk minden szembejövőnek. A mostani benzinárak mellett, az éttermeket, belépőket és szuveníreket beszámítva egy vagyon egy ilyen kis kiruccanás. A hétvégén helyben is sok program akadt, szép időt jósoltak, és itthoni teendőnk is volt bőven. Szóval úgy döntöttünk hogy maradunk a városban. Péntek este így szép kényelmesen megvacsoráztunk, ahelyett hogy csomagoltunk és eszeveszett tempóban dél felé repesztettünk volna (ami az USA-ban 135 km/h-t jelent, ha annál gyorsabban mész és elkap a zsandár akkor automatice úszik a jogsi egy évre és az éjszakát az állam vendégeként egy fogdában töltheted). De kárpótlásul az elmaradt útért úgy döntöttünk otthon kempingezünk. A lányok imádnak a nappaliban felállított sátorban aludni, és hogy teljes legyen az illúzió, a teraszon vacsoráztunk, és desszertnek marshmallow-t sütöttünk. Nem tudom hogy hívják magyarul a marshmallow-t, amikor én gyerek voltam nem lehetett mifelénk ilyet kapni (és valahogy mégis felnőttünk), de ez egy émelyítő, szivacsos, puha édesség, ami nagyjából egy használt tampon méretű és állagú, csak kívül-belül hófehér. Ezen kívül az a tulajdonsága hogy nyárson tűz fölé tartva a külseje enyhén elkaramellizálódik, a belseje meg elfolyósodik. Már ha ügyesen


csinálják, minálunk ezzel szemben általában meggyullad es húsz centis lánggal ég, miközben a gyerekek sikoltoznak, én meg szentségelek és megpróbálom elfújni vagy eltaposni. Ennek megfelelően a gyerekek imádják a marshmallowsütést, én viszont nem vagyok nagy rajongója. Már csak azért sem mert a meggyulladásig el is kell ám jutni, és az se könnyű. Ha valaki fontolgatja hogy kiprobálná, a következő a dolog menetrendje. Először is be kell gyújtani a gázmeghajtású tábortüzet a terasz-asztal közepén. Két éve vettük ezt az asztalt, ez volt akkoriban a teraszozás netovábbja. Ez egy alacsony, négyzet alakú asztal, aminek a közepén van egy mélyedés, a mélyedésben öntöttvasból készült mű-farönkök, és ehhez alulról csatlakozik egy gázpalack. A csapot megnyitva belobbantjuk a gázt, azaz belobbantanánk ha a rohadék szikra-adó gomb működne, de nem működik. A gáz sziszeg kifelé, az ember lassan szédülni kezd, de a szikra nem jön. Aztán a végén elzárjuk a csapot mert már annyi gáz ömlött ki hogy ha az belobban akkor azt San Francisco-ban is észlelni fogják a szeizmikus berendezések. Várunk egy kicsit, újra próbálkozunk, majd káromkodva elmegyünk gyufáért és azzal lobbantjuk be a miskulanciát. A tűz kezdetben tipikus kékes rezsó-láng, de ahogy beizzanak az öntöttvas farönkök attól a lángoknak szép piros színe lesz, ami legalább arra jó hogy tudjuk hova nem szabad nyúlni. Mikor a tűz végre szépen lángol, akkor előhúzzuk a fémnyársakat, amik jó hegyesek csak hogy tutira ki lehessen pukkantani velük egy szemgolyót ha nem vigyáz az ember. Márpedig 5-8 éves korukban nem az elővigyázatosságukról híresek az emberek, vagyis a két gyereket a tűz ellenkező oldalára ültetjük, mi meg napszemüvegben vaklálunk a sötétedésben. Amikor a gyerekek már kifogytak a fenomenális cirkuszi mutatványokból amiket a nyársakkal mindenkeppen muszáj bemutatniuk – és mint minden életveszélyes aktivitásban, ebben is a szokásosnál kreatívabbak - felrakjuk a marshmallow-t a nyársra es indulhat a sütés. Amikor Magyarországon vezetni tanultam, pechemre egy lestrapált 105-ös Skodás idegbeteg nőt fogtam ki tanárnak. A kocsi egyik kedves különcsége az volt hogy a gázpedálnak két állása volt, alapjárat és teljes gáz, átmenet nélkül. A gyerekek ilyenkor erre emlékeztetnek. Eleinte óvatosan, a tűztől jó méterre forgatják a nyársukat, de két perc után, amikor a marsmallow még mindig hideg és fehér mint Viktória királynő, elvesztik a türelmüket és beletartják a lángok közepébe. Ekkor jön az a fázis amikor a felcsapó lángokat az ideges szülő valahogy megfékezi, aztán újabb marshmallow-val megismétlődik a dolog. A szülő közben igyekszik néhány marshmallow-t megpirítani hogy a gyerekeknek mégis jusson egy kis cukor a vacsora végére (hagy nőjenek), csak a tűzoltás mindig közbejön. Így a pirítás sokáig tart, addig amíg a gyerekek követelni kez-


dik a kemény munkával kiérdemelt marshmallow-jukat (amit az ellenség megtévesztésére megpirítva már smores-nak hívnak), végül a kimerült szülő maga is a tűzhöz közelebb ereszti a nyársat hogy gyorsítsa a folyamatot, majd szitkozódva eloltja a saját lángoló marshmallow-ját és minden szépet és jót kíván az orra alatt az egész marhaság feltalálójának és kedves családjának. De a végére valahogy mégis elkészül néhány szépen pirult, karamellizált smores, amit a gyerekek lelkesen felkapnak majd visítva eldobnak (még nem hűlt le), aztán a következő adaggal már jobban vigyázva megkóstolnak és egy falat után a tányéron hagynak, mert olyan émelyítően édes hogy még a gyerekek is besokkolnak tőle. Ilyenkor a kemény munkája romjai fölött búsuló szülő maga eszi meg a smores-t hogy legalább valami értelme legyen az egésznek, amivel tönkreteszi az egész heti fogyókúrát, de a cukortól legalább annyira összeszedi magát hogy nekilásson az elpakolásnak. Es akkor meg csak péntek este volt… Legyünk őszinték: sátorozni nem jó. Alapvetően egy szükségmegoldás arra ha olyan helyre akarunk utazni ahol nincs szálloda, vagy ha van akkor túl drága. Ennek ellenére valahol benne él a mai szülőkben hogy a sátrazás frankó, és a gyerekeket meg kell ismertetni az örömeivel. A gyerekek persze lelkesen beleegyeznek, de hát a gyerekek abba is lelkesen beleegyeznek ha azt mondjuk nekik hogy játsszanak gyufával vagy hajigáljanak kést a konyhaasztalba, ugyanis lövésük sincs róla mibe is egyeznek bele, és a következmények nagy részével nem nekik kell vacakolni. Leégett? Majd Apu vesz újat. A sátor tehát egy kényszermegoldás. Minimális védelmet és még annál is kevesebb kényelmet nyújt, macerás, az első nagyobb szél elfújja, beázik, nincs fal ami a horkolást felfogná, az élelmezési opciók több nagyságrenddel a menza alatti színvonalon suttyognak, ésatöbbi. De a mai szülők emlékezetében még élénken élnek a régi szép idők amikor sátorral járta a család a világot. Akkoriban gyerekként jókat röhögtek Apun aki két órát görcsölt a sátor felállításával a jugó tengerparton, és ez alatt ötször esett a fejére az egész miskulancia, Anyu meg isteni sóletet kanyarintott konzervből a kemping-főzőn. A nosztalgia megszépíti és egybe mossa az egészet, persze valójában nem is a sátorozás volt a szép hanem az az idő amit a sátoron kívül töltött az ember a családjával meg a barátaival, meg fürdéssel és játszással, és a kaja is azért esett jól mert a két órás monstre focimeccs után az ember a dinsztelt kartonpapírt is jóízűen megeszi. De mégis elengedhetetlen része a mai gyereknevelésnek is a sátorozás. A dolognak van egy másik oldala is. Az emberiségben benne van a fedél-építési ösztön, még valahonnan abból az időből amikor csak próbálgattuk a két lábon járást és minden éjszaka máshol aludt a család valahol a természet lágy vagy


éppen kemény, hideg és barátságtalan ölén. Ez az ösztön már gyerekkorban is megjelenik, és az a kölyök aki nem próbál lepedőkből vagy pokrócokból valami sátorfélét vagy várat építeni 8 éves kora előtt, az valószínűleg később is nagy meglepetéseket fog okozni, méghozzá nem a kellemes fajtából. Szóval a mi lányaink is menetrendszerűen elkezdtek menedéket építeni amint megtanultak járni, és azóta is időnként kaotikus viszonyok fogadnak a nappaliban amikor az ember hót fáradtan hazaszédül munka után. A hetekben többször állva kellett vacsorázni mert az ebédlőszékek el lettek kobozva hogy nemrég még tiszta és vasalt lepedőket tartsanak magasba, és a pöttöm sátorlakók úgy védték a kreálmányukat mint az éhes dobberman a friss cubákot. Sőt, egy hétvégén hosszas unszolásra beleegyeztünk hogy a nappaliban összeeszkábált sátrakban, hálózsákban aludjanak. Ez végülis nem volt olyan jó ötlet mert kiderült hogy csak nem alszanak igazán jól a földön, és a következő nap a viselkedésük az elviselhetőség alsó határát súrolta. Így aztán amikor a nappaliban kempingezés ötlete újra felmerült – persze nem bennem – akkor az agyam lázasan kereste a következmények enyhítésének a lehetőségeit. Aztán jött a napnál is világosabb megoldás: venni kell egy igazi sátrat és azt állítani fel a nappaliban. Akkor ülve lehet vacsorázni, az éjszaka közepén nem kell kiszabadítani a kölköket a rájuk omlott lepedő romjai alól, és ha rendes gumimatracon alhatnak akkor talán másnap nem merül fel a szülőkben hogy inkább kivándorolnak Tanganyikába és új életet kezdenek egy kommunában. Tehát irány a Wal-Mart, a diszkont áruházak koronázatlan királya. Valahol a horgász-osztály és a lőfegyverek között lokalizálja az ember a kempingfelszereléseket, és máris lehet szidni az egész fogyasztói társadalmat a feleslegesen bonyolult választékkal együtt. Felmerül ugyanis hogy akkor most a kétszemélyes gyerek-sátrat vegyük meg, amibe felnőtt nem fér be viszont fillérekért árulják, vagy a négyszemélyesnek hazudott kis sátrat amibe ugyan belefér a felnőtt is, de ahhoz túl kicsi hogy valódi családi kempingezés szóba jöhessen vele, vagy a hatszemélyest, amiben már tényleg elfér egy négytagú család és el lehet vinni egy hétvégi kirándulásra a hegyekbe, de ez már 4 méter hosszú és így a nappaliból ki kell pakolni a bútorokat ha bent akarjuk felállítani? Opció persze a kertben kempingezni, de a gyerekek ezzel kapcsolatban meglehetősen ambivalensek, hiszen a kertben mindenféle vadállatok tanyáznak. Ebben van is valami, a természet Amerikában jóval közelebb van az otthonhoz mint Európában ahol a madarakon és szúnyogokon kívül alig lehet vadállatot látni lakóterületen belül. Mivel itt a kertes házak a tipikusak, fákkal meg bokrokkal, és a természet még koránt sincs úgy megszelídítve mint mondjuk Nagykanizsán, itt mindennapi látvány a kertben a nyuszi és a mókus, az ember nem kap sokkot ha rókát lát az utcán futni, a lányom ovija felé vezető úton majdnem minden reggel szarvasokat látunk, és az újságok arról cikkeznek hogy mi a teendő az egyre súlyosbodó prérifarkas-problémával. Ezen túlmenően a


egyre súlyosbodó prérifarkas-problémával. Ezen túlmenően a csörgőkígyóveszélyre se érdemes legyinteni, és elég gyakoriak a jelentések a medvék és pumák városi kiruccanásairól. Tavaly nyáron a szomszéd városban egy elektronikai áruházban tett látogatást egy mackó, nyitvatartási időben, de nem lett belőle törzsvendég mert nem volt hitelkártyája, ami meglepő mert a barlangjára biztos kapott volna egy kedvezményes jelzáloghitelt. Amikor fizetés nélkül távozni próbált, a rendőrök felszólítására nem emelte a magasba a tappancsát, így jelenleg dekoratív szőnyegként funkcionál valamelyik sheriff irodájában. A gyerekekbe úgy beleteszik az iskolában a frászt hogy le a kalappal. Minden oviban és iskolában vannak rendszeres légó-gyakorlatok hogy mit kell csinálni ha vadállat vagy fegyveres támadó vagy tűz vagy tornádó teszi tiszteletét, ennek következtében a nagyobbik lányom évek óta retteg a medvéktől (is). Vagyis a kertben kempingezés egyelőre nem eladható propozíció, különösen felnőtt felügyelet nélkül. Mivel a francnak van kedve egy hideg sátorban, gumimatracon végigforgolódni az éjszakát, hogy félóránként böködjön valamelyik gyerek hogy hagyjam abba a horkolást, én se forszírozom nagyon a dolgot. Vagyis némi hezitálás után maradt a kisebbik sátor, ami befér a nappaliba, de ami van akkora hogy végszükség esetén egy felnőtt is beférjen. Plusz két gumimatrac, pumpa (én ugyan nem fogok belekékülni hogy tüdőből fújjam fel a matracokat mint anno a szüleim), villant a hitelkártya (ennyit azért tanultam a medve sztorijából), és már vihettem is haza a szajrét a fogyasztói társadalom és a Népi Kína nagyobb dicsőségére. A sátor-technológia óriásit fejlődött a gyerekkorom óta. Az ágyúcső-méretű alumínium csövek helyett hajlékony pálcák tartják az egészet, és a nehéz ponyva helyett pillekönnyű poliészter falak lebegnek körbe. Mindenfelé szellőzők, ami még a 15 évvel ezelőtti technológiához képest is nagy előrelépés. A 90-es évek közepén, még jóval a gyerekek előtt Katival elöntött minket a nosztalgia és egy kölcsön sátorral elmentünk Wisconsinban kempingezni. Már nem tudom hol voltunk és mi volt az apropó, csak annyi maradt meg az egészből hogy nagyon megbántuk. Azon túl hogy eltörtük az egyik tartópálcát, a sátorban nem volt semmi ventilláció, és hajnalban arra ébredtünk hogy a sátor falán, belül, csurog lefelé a lecsapódott pára, és a gumimatrac már majdnem lebegett az alattunk összegyűlt tócsán. A mai sátrakkal már nincsenek ilyen problémák, a pálcák törhetetlennek bizonyultak (pedig le lett tesztelve a szakítószilárdságuk mert a lányok ragaszkodtak hozzá hogy segítsenek a felállításban), és páralecsapódás sem volt tapasztalható. Igaz ez meglepő is lett volna a házunk nappalijában, Kolorádóban, ahol a frissen érkezett látogatókat onnan lehet megismerni hogy a szájuk fel van repedve és az orruk vérzik a borzalmas száraz levegőtől. Mint kiderült, a gumimatractechnológia hasonló ugráson ment keresztül, a modern matracokba ugyanis


nincs gyárilag beletervezve az a hisztérikusan jópofa vicc hogy négy óra alatt szépen fokozatosan leeresztenek, mint a gyerekkorom példányai tették. A sátor felállítása, a bénaságomból egyenesen levezethető kétszeri újrakezdéssel együtt se volt több mint 15 perc, fél óra múlva pedig a felfújt matracokon lepedő, párna, takaró, és félmillió plüssállat várta a beköltöző lányokat. Elemlámpák, könyvek, lefekvés előtt egy kis meseolvasás, sok kuncogás, egy altatódal, és a lányok úgy aludták végig az éjszakát mint a bunda. Mi pedig a jó meleg, kényelmes, megszokott ágyunkban alhattunk, és reggel mindenki frissen, jó kedvvel ébredt. Most már csak annyi a gond hogy a gyerekek nem hagyják lebontani a sátrat, így a nappali használhatatlanná vált. De mindent összevéve, nem is olyan rossz dolog ez a kempingezés, amíg az otthon négy fala közötti vadonban csináljuk.

Jöttem, vettem, ettem 2011. jún. 11. Mint a civilizált világban mindenütt, nálunk is a hétvégék fix programja a kajavásárlás. Mai szemmel teljesen felfoghatatlan hogyan éltek őseink élelmiszerboltok nélkül. Mi kb. két hétig tartanánk bevásárlás nélkül, aztán szépen éhen halna az egész család. Szerencsére egyelőre semmi jele annak hogy erre kényszerülnénk, a szupermarketek tömve vannak több tízezer féle ennivalóval, a probléma sokkal inkább a lassan de biztosan szűkülő nadrágkorcokkal van mint a kiálló bordákkal. Őszintén szólva ma már azt is nehéz elképzelni hogy hogyan éltem túl a gyermekkoromat. Egy kis faluban cseperedtem fel, ahol, ha jobban utána számolok, egy darab bolt volt. Valami homályos oknál fogva a helyi köznyelv “Nagy Bolt”-ként ismerte, pedig az egész akkora volt mint a nappali szobánk, és egyáltalán nem volt szükséges megkülönböztetni mert nem volt versenytársa. Érdekes módon 30 év után nemrég látogattam meg újra a falut, és olyan volt mintha egy tér-idő anomália következtében visszatértem volna a 70-es évekbe. A faluban ma is az az egyetlen bolt van, ugyanakkora, ugyanazok a polcok vannak benne, ugyanazon a kőpadlón mászkálnak a vásárlók, ugyanazon a pulton áll egy már modern (értsd míves acél helyett randa plasztikból készült) pénztárgép. Az árukészlet részben kicserélődött, ma már Kajla csoki helyett Kinder tojást lehet kapni, de azért örömmel találtam régi ismerőst is: a Sportszelet ma is kapható, vettem is egyet a régi szép idők emlékére. Mai szemmel elképzelhetetlen hogy egy ekkora boltocskából egy egész falu élelmezését meg lehet oldani, akkor is ha a gyér készletet kiegészítik a lakosok az udvarban elkapott csirkével meg házilag dunsztolt befőttekkel. Pláne úgy hogy a bolt négy polcából kettőt pia foglal


el… Honnan szerzik be az emberek például az organikus tofut vagy a fagyasztott palacsintát? Felfoghatatlan. A 70-es évek végén „beköltöztünk” Debrecenbe, és itt már más volt az élelmiszer-kereskedelmi helyzet. Itt már több száz négyzetméteres ABC-áruházakban tobzódott a nép, és a hétvégi nagybevásárlások sokszor 8-10 reklámszatyrot is megtöltöttek. Az áruválaszték is szédítő volt, kétféle (Liga és Ráma) margarin, Delikát és Vegeta ízesítők, háromféle májkrém és szőke és barna kólák versengtek a válogatós fogyasztók kegyeiért. Sőt, miután megismerkedtünk az egyik ABC áruház vezetőjével, a mindig csupa mosoly, pirospozsgás, másfél méteres Pista bácsival, a megfelelő titkos kódnév emlitésére (Pista Bácsi, nincs véletlenül egy kis fékezett habzású?) a raktárból gyakran előkerült egy kis banán is, természetesen diszkrét barna zacskóban, nehogy felizgassuk a dolgozók tömegeit. Egy kis faluban ilyen luxus elképzelhetetlen volt, de hát egy modern nagyváros mégis más. Persze minden relatív. Debrecen akkori legnagyobb élelmiszer-áruháza elférne az itteni kedvenc szupermarketunk bevásárlókosár-tárolójában. Ennek megfelelően a bevásárlásra legalább két órát kell szánni, különösen ha gyerekekkel megy az ember, ami elég tipikus. Vegyük például a múlt vasárnapot. Az időpont választása eleve szerencsétlen volt. Bevásárolni szombaton délelőtt a legjobb, mert akkor még nincs lepusztítva a friss zöldség-gyümölcs választék. De szombat délelőtt úszóleckére kellett vinni a kölyköket, délután az Emmy barátnőjével és a szüleivel látogattuk meg a Botanikus Kertet, vasárnap reggel pedig megint úszólecke miatt ugrott a bevásárlás. Így aztán vasárnap délután poroszkáltunk be a King Sooper’s nevű kedvenc boltunkba. A név persze az ellenség megtévesztését szolgálja. A Sooper’s valójában a Kroger nevű szupermarket-lánc tulajdonában van, akárcsak a City Mart és más márkák, mert ahogy a nemzetközi helyzet fokozódik, az áruházláncok konszolidálódnak. Pontosabban az áruházláncok mindig konszolidálódnak, függetlenül a nemzetközi helyzettől, a vállalatfelvásárlásokon ugyanis egyesek (nem mi) százmilliókat vágnak zsebre, teljesen megmagyarázhatatlan okokból. Lassan az egész országban marad vagy 3 nagy lánc, de ravaszul megtartják a felvásárolt neveket hogy a polgárok ne panaszkodjanak a választék hiányára. Ezen kívül a maradék láncok területileg felosztják egymás között a piacot. Két évvel ezelőttig a Soopers-től kőhajításnyira volt egy Albertson’s szupermarket, de a nagy válságra hivatkozva azt bezárták, és azóta 10 percet kell autózni ha az ember más szupermarketben akar vásárolni. Ekkora kényelmetlenséget öntudatos amerikai nem visel el, úgyhogy marad a Sooper’s. Vasárnap délutánra a csokistej-készletek kritikus szintre apadtak, már a hűtőgép leolvadásától kellett tartani, a bevásárlás nem volt tovább halogatható. Első lépésben meg kellett győzni a gyerekeket hogy el kell menni bevásárolni. Ez kapásból nehéz, mert az egyik éppen babázik és a sztori éppen kritikus konfliktusponthoz érkezett a tündér és a tűzoltó bácsi között, így adnunk kellett neki 5 percet hogy elfogadható megoldást sikerüljön találni. A nagyobbik meg épp el-


kezdett nézni egy filmet és be akarta fejezni, hiszen már csak másfél óra volt hátra belőle. A szülői szigor végül hatott, és duzzogva bár de mind a két gyerek bekászálódott a mini-buszba, és elkocogunk a Soopers-hez. Rögtön kellemetlen meglepetés fogadott. A Sooper’s-t ugyanis érthetetlen okokból felújítják. A munka már két hónapja húzódik, kis részekben csinálják hogy ne kelljen bezárni a boltot. A felújítás célja ismeretlen, ha paranoidabb lennék valami összeesküvést gyanítanék mögötte. Hiszen a bolt eddig is jól nézett ki, és most már nincs a környéken versenytárs akitől tartan kellene. Ráadásul egyáltalán nem biztos hogy a felújítás jó irányban történik. A régi világos színű linó padlót felszaggatták, és a helyét vörösesbarna polírozott beton foglalta el. Nem tudom ki hogy van vele, nekem a betonról nem a luxus ordít, pláne úgy nem hogy egy csomó helyen meg van repedve. A sötét szín se tetszik mert az egész bolt barlang-szerűnek tűnik tőle, de a legújabb kutatások szerint biztosan fokozza a vásárlási hajlamot. (Amúgy hihetetlen kutatási pénzek mennek a szupermarketek optimális kialakításába, a közgazdasági egyetemek marketing tanszékeit évek óta ellátják munkával.) Ezen kívül beköltözött az áruház bejárata mellé egy Starbucks kávézó, ami emeli a bolt státuszát, de emiatt kár volt feltúrni az egészet. A legrosszabb hogy a széles bejárat előtt végig felszedték a parkolóba vezető utat, és jó nagyot kell kerülni hogy egyáltalán bejussunk a fogyasztói társadalom eme kies szigetére. Ahogy a munka halad, mindig máshol hagynak egy kis egérutat a vásárlóknak a bejutásra, és figyelni kell hol parkol az ember hogy ne kelljen egy kilométert caplatni a drótkerítéssel lezárt részek körül, mint valami sajtot kereső laboratóriumi egér. Őszintén szólva sose látni hogy a felszedett út helyén bármi konkrét munka folyna, így már felmerült bennem hogy egyszerűen ezzel szórakoztatja magát a Kroger cég igazgatósága, zárt kamerán közvetítik a káoszt és szivarozás közben jókat röhögnek a megszívatott kisembereken. No de bejutunk végre a boltba, ahol az első harci feladat a bevásárlókosár lokalizálása. Amerika legalább egy évtizeddel Európa mögött kullog családi bevásárlókocsi technológiában, itt csak az elmúlt néhány évben kezdenek feltűnni azok a kosarak amik alatt gyerekeknek autó-formájú kabint alakítanak ki. De a Soopers a múlt 6 hónapban hihetetlen ugrással beelőzte az európai bevásárlókosarakat, ugyanis beszerzett négy új kosarat, amiben a gyerek kabinban van egy kis TV amin népszerű rajzfilmeket lehet választani. Na most, ezeknek az új kosaraknak van egy elektromos töltő-állomásuk, amit az átalakítás miatt állandóan odébb visznek, így először is expedíciót kell szervezni a felkutatásukra. Ha ez sikerül, akkor még mindig nincs biztosítva hogy lesz-e kosár, vagy az összes kinn van vásárló családoknál. Ha nem találunk ilyen gépet akkor gáz van mert Emmy, aki a tettek embere, képes kitépni egy vadidegen gyereket a kabinból és lefoglalni a kosarat, mint valami egyméteres FBI ügynök. Ha sikerült megfelelő kosarat találni, elindulhatunk. Első megálló: zöldséggyümölcs. Itt tanítgatom a lányokat hogy milyen az érett gyümölcs és zöldség, általában 2-3 percig figyelnek aztán elhúznak a cukrász-osztályra ahol minden


gyerek kap egy ingyen sütit. Ha szerencsénk van a gyerekek ennyivel beérik, ha nincs akkor tányérnyira nyílt szemekkel jönnek vissza hogy láttak valami hihetetlenül franko fizetős süteményt amit meg kell nekik venni. Ebben az esetben ott a helyszínen meg is eszik, de nem baj mert a zacskót vagy dobozt az árcédulával megtartjuk, így ki lehet fizetni a süteményt és nem visz el a rendőr. Ezután gyorsan áthúzunk a hús- és kenyérosztályokon, majd megérkezünk a gyógyszerosztályra. Itt van egy automata vérnyomásmérő, amit meg szoktam látogatni, mert a vérnyomásom se a régi már. Itt alakul ki a következő konfliktus-góc, ugyanis a gépen van két gomb – egy zöld a beindításra és egy piros a leállításra – és a két lány rendszeresen összevész rajtuk, hogy ki kezelje melyiket. A piros gomb a nyerő mert azzal bármikor le lehet állítani a mérést, és akkor újra kell kezdeni az egészet, beleértve a kőzúzó erősségű karszorítót, ami a jelek szerint fergetegesen vicces dolog. Átlagban a negyedik nekifutásra sikerül eredményhez jutni, bár ilyenkor már diszkontálni kell az adatokat attól függően hogy mennyi frusztráció után jutottunk el a leolvasásig. Itt felveszünk még általában egy doboz ragtapaszt, ami nehéz választás mert el kell dönteni hogy Spongyabob-os vagy Barbie-babás legyen. A ragtapaszok őrületes ütemben fogynak mert a gyerekek minden sérülésre elixírnek tartják, és akkor is követelik ha vérnek nyoma sincs. A dolog végül is működik mert általában a tapasz felkerülése után azonnal abbahagyjak a bőgést, így megéri a beruházást. Mellékhatás hogy a plüssállatok felén is van ragtapasz, meg gyakran ránk is jut belőle ha éppen orvosost játszunk. Nekem különösen nagy öröm lefekvés előtt a szőrös karomról lerángatni a ragtapaszokat, de ez még mindig jobb mint babázni velük, amihez a világon semmi tehetségem nincsen. A ragtapasz után megpróbálunk átkelni a szezonális termékek során. Itt a dátumtól függően néha eltöltünk 15-20 percet, pl. Húsvét előtt nehéz volt átvonszolni a gyerekeket a csoki-nyuszi és tojásfesték-parádén, de most csak a Függetlenség Napjára készülünk, amit a gyerekek nagyívben lesajnálnak. Az élelmiszer-sorok nagy részét gyorsan átszeljük, kivéve most amikor az átalakítás miatt összekevertek mindent és 10 percig kell keresni a rizst meg az olajt, aztán jön a következő akadály: a konyhai felszerelések. Itt általában ledekkolunk 20 percre, a két lány lerámol a polcokról egy nagy tálat, tálcákat, merőkanalakat, habverőt és minden egyéb holmit, a szemközti polcokról leszedik a torta-porokat meg a torta-dekorációkat, és nekiállnak képzeletbeli tortát sütni a bolt közepén. Ilyenkor egyikünknek be kell állni mögéjük a bevásárlókosárral hogy takarásban legyenek és a boltosok ne vágjanak ki a hatalmas rumli miatt, meg ne toljanak rájuk kosarakat más figyelmetlen vásárlók. Aztán erről a bázisról a másikunk gyors partizánakciókkal rajtacsap a papírárun meg a vegyszereken, sőt néha egész a sajtpultig elportyázik ha addig nem szakadt le a karja (kosár nélkül nagyságrendekkel nehezebb vásárolni). Amikor kész a torta, meg lehet kóstolni, aztán a családi hagyomány szerint először kiköpjük a képzeletbeli tortát, ekkor tesznek még rá cukrot, és a második falat már nagyon ízlik. Aztán gyors romeltakarítás és meg lehet indulni egy stratégiai útvonalon, a játék-részleg elkerülé-


sével. Ez néha sikerül, de általában nem, mert a boltosok se hülyék és pont a pénztárakkal szembe rakták a játékokat. De erről az újabb előretolt helyőrségről rövid portyákkal elérhető a mirelit-, kávé- és müzli-osztály, így ez már a bevásárlás utolsó fázisát jelzi. Miután mind a két lány kiválasztotta a nem több mint 3 dolláros játékot (OK, maximum 5, nem, a 20 dolláros öltöztetős Barbie-t nem kapod meg akkor se ha kiesik a tüdőd a szádon az ordítástól), már csak a tejtermékeknél kell megállni, igaz néha jó hosszan. A gyerekek egyetlen fajta organikus csokis tejet isznak meg, de sajnos ez a márka nem csak nálunk népszerű. Mivel a boltnak minden kutatással együtt sincs annyi esze hogy a gyorsan fogyó csokis tejből 2-3 sort rakjon a hűtőpultra, az esetek jelentős részében nincs meg a heti 4 literes fogyasztásunkhoz a szükséges készlet, úgyhogy ilyenkor hátra kell menni a hidegraktárba ahol az emberre 20 másodperc alatt permanensen ráfagy a libabőr, és mivel dolgozót nem talál, maga kezdi el a kartondobozokban keresgélni az életet adó nedűt. Ha ez is megvan, lehet menni fizetni. Itt már csak azt kell eldönteni hogy a pénztár mellett stratégiailag elhelyezett csoki- es cukorkapolcokról mit engedünk megvenni a gyerekeknek, aztán kifizethetjük a horribilis cehhet ami minden héten megfagyasztja a vért az emberben, annak ellenére hogy szinte mindig 10-15 dolláros határon belül van. Még általában megállunk venni egy lottójegyet, a gyerekekkel kitöltetjük a szelvényeket, szűz kéz szerencsét hoz címen (bár eddig nem sok profitot hoztak), aztán kitoljuk a szajrét, megpróbálunk viszszaemlékezni hogy a parkoló melyik távoli sarkában hagytuk a kisbuszt, és hazazötyögünk, ahol a következő félórát a népszerű puzzle-játékkal töltjük amikor is a hűtőben helyet keresünk a dinnyének meg a bontott csirkének. És ezzel egy újabb hétre biztosított a család túlélése. 2011. Június. 16 Költözik az irodánk, szerencsére csak egy emelettel lejjebb. Már összepakoltam a motyómat, nem volt sok cucc. Évek óta alig használok papírt a munkám során, és ha ideiglenesen használok is, azt is eldobom, szinte semmit nem őrzök meg. Öt évvel ezelőtt még máshogy volt, akkor még a papírjaim megtöltöttek két nagy iratszekrényt, de mostanra kiütéssel győzött a digitális technológia. Néha a frász tör ki hogy ha jön mondjuk egy nagy napkitörés vagy mi (mittudomén, nem vagyok én csillagász) ami kitörölné az összes elektronikus információt a számítógépekből, az emberiség akár vissza is mászhatna a fákra, a civilizáció napok alatt összeomlana. A költözés apropója az hogy a denveri iroda az elmúlt 4 évben, nagyjából azóta hogy ideköltöztünk, összeomlott. Szerénységem tiltja hogy a saját érkezésemet összefüggésbe hozzam az iroda lepusztulásával, de nehéz lenne nem észrevenni a párhuzamot. Engem még a „döntsd a tőkét ne siránkozz” jelszóval neveltek, úgy látszik tudat alatt még mindig ez működik bennem. Amikor idejöttem, még


kb. 150 –en dolgoztak az irodában. Mostanra ebből maradt kb. 20 fő, igaz vannak még vagy 40-en akik most már otthonról dolgoznak, csak néha jönnek be gyűlésre. (Mert ha már minden mást fel kell áldozzon az ember a karrierjéért, akkor miért pont az otthona lenne kivétel?) Így aztán a teljes emelet amit az épületben béreltünk üresen kong, úgyhogy leköltözünk egy sokkal kisebb, és főleg sokkal olcsóbb irodába a másodikon. Na de ha már szóba került a cégünk, adnék egy kis történeti áttekintést a vállalatról ami immár 10 éve kizsákmányol. A sztori kb. 50 éve kezdődött, és egy magyar népmese fő motívumait követte. Még mondja valaki hogy nem a magyar kultúra a civilizáció alapja… Szóval volt egyszer hol nem volt, valamikor a 60as évek elején volt egyszer egy okos de szegény legény, a mesebeli Arkansas nevű királyságban. A szegénylegény beleszeretett – ha nem is a király, de legalább egy gazdag ember - lányába, de a lány apja hallani se akart a házasságról. A szegénylegény ezért elment világgá hogy kiállja a nagyvállalati dzsungel hét próbáját és méltóvá váljon a leányzó kezére. A szegénylegény tehát elment a messzi New York királyságba és ott megvívott az IBM nevű hetvenhét fejű sárkánnyal. Ugyan le nem győzte, de az évekig tartó harcban sikerült a sárkányt jónéhány arany tallérra megvágni, így teli tarsollyal tért vissza Arkansasba. A leányzó fekvése szerencsére ez alatt az idő alatt nem változott, továbbra is eladó volt, és a papa, látva hogy milyen ügyes ez a szegénylegény, megenyhült es beleegyezett a házasságba. (Persze lehet hogy más is volt az apai szív enyhülése mögött, végtére is kell valami oka legyen annak hogy egy fiatal leányzó, jó hozománnyal, évek alatt se kel el, de ne firtassuk.) Az egykori szegénylegénynek innentől már nem is kellett volna nagyot fakítani, egyszerűen beülhetett volna az apósa földgáz-bizniszébe és élhetett volna mint Marci Hevesen, partik az oszlopos bejáratú nagy házban, hetente kétszeri golfozással, Mercédesszel és bahamai nyaralóval cikornyázva. De a legény, ha már nem is volt szegény, de még mindig okos volt. Körülnéze Arkansas királyságban, és mit láta? Hát azt láta hogy ott él rajta kívül még egy csomó okos szegénylegény, csak ezek nem végeztek egyetemet, és az életük álma az volt hogy a saját autószerelő műhelyükben verjék át egymást duplán számlázott kipufogódobbal. Ekkor még mindig csak a 70-es éveket taposta a világ, és Kínában még nagyban számolták hogy hány százmillió katona kell egy akkora emberhullámhoz amivel lesöprik az imperialista Amerikát a térképről. Akkoriban a globalizáció még azt jelentette hogy New York-tól több mint 50 km-re települt egy vállalat. Márpedig Arkansas ennél sokkal messzebb volt, és az arkansasi munkabérekért az IBM New York-i irodájában az orrát se piszkálta volna egy magára valamit adó számítástechnikus. Az okos legény tehát összegrundolt egy kis adatfeldolgozó céget. Vett ultramo-


dern számítógépeket, akkoriban potom 4000 dollárért már olyat lehetett kapni aminek szép zöld képernyője meg palacserép-méretű floppy lemez írója volt, percenként akár több száz bitet is feldolgozott, és a memóriába akár egy egész telefonkönyv belefért. A helyi okos szegénylegényeknek és szegényleányoknak szerveztek egy gyorstalpalót amin megtanulták hogy a villáskulcs helyett a klaviatúra forgatásával hogy lehet helyi szinten jónak számító pénzt keresni, és hetek alatt képzett személyzet állt a rendelkezésre. Aztán a számítógépekkel és az após politikai kapcsolataival felfegyverkezve, elkezdtek választási programokat meg szórólapokat küldözgetni a hiszékenynek ítélt polgároknak. Az üzlet jónak bizonyult, annyira hogy hamarosan reklámanyagok postázásába is belefogtak, előbb helyi, majd regionális, aztán már országos szinten, mert hála az arkansasi béreknek, az IBM-nek úgy alá tudtak ígérni hogy az csak nézett mint a moziba. Ahogy nőtt a vállalat, egyre több helyi szegénylegényt és szegényleányt képeztek ki számítógép-kezelésre, sőt az após már említett politikai kapcsolataival azt is elérték hogy az arkansasi egyetem számítástechnikai fakultást nyisson a cég épületével szemben, ahol már nem a vállalat pénzén, fizetés mellett kellett a munkaerőt kiképezni, hanem az állam és a tanulók fizették a cehhet. És hamarosan a cégnek otthont adó, még arkansasi mércével is porfészeknek számító falu elkezdett terjeszkedni, új házak épültek, éttermek, szállodák, bevásárlóközpontok, mozik és minden más üzlet ütötte fel a fejét, egyre több új pick-up teherautót adtak el, és virágzott az egész kóceráj úgy ahogy volt. A lakosság is gyorsan nőtt, mert a dolgozók nagy része 30 év alatti, a prériről frissen befogott, a civilizáció által még érintetlen fiatal volt, az irodaépületekben meg sok kis eldugott szoba volt. Ahogy egy régóta a cégnél dolgozó kolléganőm mesélte, ha este elég sokáig maradt az ember, akkor furcsa zajokat lehetett hallani a nyomtató-szoba felől, és reggelente a marketing osztály rajzasztalain szépen kivehető popsinyomok voltak láthatók. Hódított Ámor, a reklámanyagok mellett új családok százait kezdte kitermelni a cég, és a mai napig ritka az olyan családi név amiből csak egy van a munkahelyi telefonkönyvben. Kis túlzással családi vállalkozásnak lehetne nevezni, csak nem egy hanem sok családé. A sok új dolgozó hamarosan kinőtte az eredeti épületet, és az ideiglenesen irodának átalakított raktárakat is. Így a 80-as években épült egy új cégközpont, 5 nagy irodaépülettel, bennük immár 5000 alkalmazottal. A cég fejlesztett sok saját programot, amivel felkeltették a világ legnagyobb vállalatai érdeklődését, és a 90-es évek végére az egykori cégecske felvásárolt egy csomó más céget. 2000-re Amerika több nagyvárosában, Európában, Ázsiában és Ausztráliában több tucat helyi kirendeltsége volt, és évente már több mint 1 milliárd dollár bevételt könyvelhetett el. Részemről 2001-ben érkeztem a céghez terméket menedzselni, akkor még az arkansasi irodába. Jó érzékkel a csúcson léptem be, így a vállalat történetének az


első komolyabb megrázkódtatása és elbocsátási hulláma 3 héttel azután ért hogy beálltam dolgozni. (Lehet hogy tényleg rossz ómen vagyok?) Túl sok hitelt vett fel a cég a terjeszkedéshez, és jött egy válság – ismerős a sztori? Na ez egy érdekes élmény volt, mindenki ült a kutricájában, mereven bámulta a számítógép képernyőt mintha a világbéke szerződésén végezné az utolsó simításokat, de közben az agyában csak az járt hogy “jajistenem mindjártkirúgnak”. És jött egy kétfős brigád, akik néhány percenként valakit vállon veregettek, aztán a dühösen vicsorgó kartást vagy szipogó kartársnőt kikísérték az épületből. Ez így ment két napig, aztán a megmaradt, látványosan megőszült de továbbra is alkalmazásban álló szerencsés irodaproletár fellélegzett, nem is sejtve hogy ez a jelenet többkevesebb rendszerességgel még sokszor meg fog ismétlődni a következő tíz évben. Meglepő de ezt is meg lehet szokni, a harmadik kör után már egész könynyedén veszi az ember a dolgot. A cég a 2000-es évek közepén kicsit összeszedte magát és újra növekedni kezdett. Az egykori szegénylegény, aki ekkorra már Ferrari-val járt munkába és a privát jet-jével járt az időközben hobbiból megvásárolt ötezer hektáros délmexikói luxus golfklubjába a hétvégére, elhatározta hogy nyugdíjba megy. Hogy ne kelljen a küszöböt rágni a nyugdíjas évek alatt, egy befektetési alappal megállapodott hogy megveszik az időközben tőzsdére bevezetett céget. Ez egy bonyi tranzakció lett volna, amiben az egykori szegénylegény lenyúlt volna még vagy 200 millió dollárt. Mondjuk tőle nem is nagyon sajnáltam volna, végülis nagyot fakított és ezreknek teremtett munkát és rakta le egy prosperáló közösség alapjait egy isten háta mögötti szegény vidéken, ahol korábban lámpással se lehetett egyetemet végzett embert találni. De az ügylet a céget megint óriási hitellel terhelte volna meg, és ha megkötik, azóta már csődbe ment volna az egész vállalat. Szerencsénkre a nagyfőnök még ki akart alkudni magának egy részvényenként 50 centes felárat (nem kevés az ha valakinek 5 millió részvénye van), és addig húzódott a dolog hogy az üzlet nyélbe ütése előtt beütött a 2007-es pénzügyi krízis, és a gondosan kitervelt ügylet úgy omlott össze mint a kártyavár. A főnök végül szégyenszemre mindössze 60 millióval a zsebében volt kénytelen nyugdíjba menni, úgy hallom szegénynek azóta is rányomja a dolog a golfjátékára a bélyegét. Nosza, az igazgatótanács ekkor behozott egy világlátott embert vezérigazgatónak, egy még nálunk is sokkal nagyobb multinacionális cégtől. A pasiból csöpögött a sárm és a karizma, de hamar megkopott a pozitív imázs amikor a nagy válságra való tekintettel elkezdte százszámra kirugdosni a dolgozókat. Csak hogy biztosan irritáljon mindenkit, kiharcolt magának egy 2 millió dolláros bónuszt abban az évben amikor az alkalmazottak 5%-os fizetéscsökkenést voltak kénytelenek lenyelni. A cég ezektől a machinációktól két évig mesésen nyereséges lett, de az igazgatótanács nagy meglepetésére a kirúgások ellenére nem nőttek a bevételek, és valami érthetetlen okból a szolgáltatások minősége is


csúszni kezdett lefelé, ezért idén menesztették a dirit. Hogy nagyon ne szontyolodjon el, kapott 8 millió dollár végkielégítést a hamuba sült pogácsa mellé a tarsolyba, igaz ezért újabb 80 embert ki kellett rúgni hogy a cég nyereségét ne érintse az útravaló. Ez se újdonság, ha nem is magyar népmesei elem, de már a fáraók mellé is odatemették a szolgáikat. Na mi ebben az utolsó, tumultuózus időszakban költöztünk át Denver mellé. Megintcsak kitűnő időzítéssel, az ingatlan-buborék csúcsán vettük a mostani házunkat (OK, ez a sok egybeesés már kezd idegesítő lenni), így már elbuktuk egy vadi új Merci árát rajta, de hát ilyen az élet, legalábbis a miénk. Szerencsére a cégnek volt irodája itt is, így csak az íróasztalom helye változott, a munkám nem. Én valahogy megúsztam a sok kalamajkát, és még mindig ennél a cégnél vagyok költségtényező. Az itteni irodában dolgozók többsége nem volt ilyen szerencsés. A 90-es évek végének a vállalatfelvásárlási mániájában lett megvéve egy itteni kis cég, ebből lett a denveri iroda. Sajna a szolgáltatás amire ez a részleg szakosodott azóta érdektelenné vált a klienseinknek (attól hogy egy vállalat bazi nagy, nem feltétlenül hoz jó befektetési döntéseket), és az itteni irodát az átlagnál jobban sújtották az egymást követő elbocsátási hullámok. Én legalábbis azzal magyarázom hogy nekem miért van még mindig munkám, hogy nekem az itteni csoporthoz csak annyi közöm van hogy egy légtért lélegzünk, de én egy teljesen más területen dolgozom amit ennyire nem pusztított le a válság. És így érkeztünk el a jelenbe, amikor is az íróasztalom mellett két kartondobozba csomagolva várnak a cuccaim hogy leköltöztessék őket a másodikra. Azért csak ennyi mert elhatároztam hogy nem hordom tele minden kacattal az irodát, ha kirúgnak simán zsebre tudjam vágni a kezem és ki tudjak sétálni az épületből. De a költözésnek van jó oldala is: az új irodámból pazar kilátásom lesz a Denvert nyugatról határoló Sziklás Hegység havas csúcsaira. És ez már majdnem kompenzál az 5%-os fizetéscsökkenésért. 2011. Június. 20 Na így kell egy hétvégét kezdeni. Péntek este Michael Jackson koncert volt a híres Red Rocks (Vörös Sziklák) szabadtéri színpadon. Ha valaki esetleg eltűnődne milyen előadás várható a pop két éve halott királyától, a válasz az hogy nem igazán fergeteges, de azért élvezhető. A koncertet természetesen egy imitátor adta, aki Jacko-hoz hasonlóan világosfekete volt, a nadrágja két számmal rövidebb a kelleténél, és a hangja is egészen hasonló volt a Michael-éhez. Hasonló, de azért… feltehetően levelezőn végezte az énekszakot, mint az egyszeri varnyú. Nem volt borzasztó, de hiányzott belőle az a plusz amitől Michael sztár lett. A nejem meg is jegyezte hogy akkor már igazán lehetett volna playback, de hát egy halott énekesről jót vagy semmit, még akkor is ha ott táncol előttünk. A gyerekeket régóta el akartuk vinni egy koncertre a Red Rocks-ba, és ez a kon-


cert tökéletes bevezető volt nekik. A Red Rocks egy fantasztikus hely, Denvertől néhány kilométerre nyugatra van, az első sor hegyen. Denver maga egy síkságon van, ami 60 fokos szögben találkozik a Sziklás Hegységgel, ami felett a mai napig nem tudok napirendre térni. A helyet a Jóisten is színpadnak teremtette. Egy meredek hegyoldalon van, ami tökéletes alapot nyújt a nézőtérnek, már csak padokat kellett rá tenni. Tettek is rá, de nem olyan nagyon sokat, a padok között hagytak széles helyet ahol akár táncolni is lehet, így csak 20 ezer ember fér el benne. Emiatt az amerikai rendezvényszervezők úgy szoktak nyilatkozni róla hogy „meghitt, családias”. Amiben van valami, a U-2 koncertet két hete a denveri futballstadionban tartották, amire 50 ezer rajongó látogatott el. Egyébként ez is mutatja hogy Bonóékat a nagy világmegváltó imázs mellett azért érdeklik a pénzügyek is. Akusztika meg gyönyörű természetes környezet ide vagy oda, 50 ezer emberről azért csak több zsetont lehet legombolni mint 20 ezerről. Tavaly Sting inkább két koncertet adott, de ő ragaszkodott a Red Rockshoz. A nézőteret jobbról és balról függőleges, magas, vörös színű sziklák határolják, amiből látható hogy a névadók nem gyötörték lázasra a fantáziájukat amíg eljutottak a Vörös Sziklák névig. A színpadot természetesen a lejtő aljára építették, és mögötte megint csak szikla van. A hely akusztikája olyan hogy még talán az én hangom is, ha szépnek nem is de legalább elviselhetőnek hangzana benne. (Az ember tudja hogy nincs hangja ha az 5 éves gyereke nem kér az altatódalból ráadást.) A hangzás mellett a látvány se akármi. A lelátóról, ha valaki felmegy a 30. sor felé, a színpad felett el lehet látni a nagy prérin tán Kansas-ig is, pedig kocsival három dögunalom óra odáig jutni, ahol az út közbeni látványosságokat egy szóban össze lehet foglalni: fű. De a lelátóról a nagy préri előterében jól látszik Denver belvárosa a kivilágított felhőkarcolóival, a nagyobb sugárutakon és sztrádákon az autók piros és fehér lámpáinak a gyöngyfüzéreivel, ami lenyűgöző hátteret ad bármilyen koncertnek. Két éve Katival egy Abba-koncerten voltunk (ott is kicseréltek már egy-két alkatrészt, pl. az együttes összes tagját), akkor éppen telihold volt, pont a színpad felett. Mit mindjak, úgy olvadtunk el mint a vaj, ennél romantikusabb találkát el se lehet képzelni egy párnak akik a 70-es évek végén lettek tinik. Most se voltunk híján látványnak, először a lemenő nap festette felettünk valami valószínűtlenül rózsaszínűre a felhőket, majd sötétedés után egy távoli vihar villámait lehetett látni a színpad mögött. Hogy jó helyünk legyen, jó korán kimentünk. A jegyek nem helyre szóltak, hanem aki kapja marja alapon működött a helyfoglalás, úgyhogy csipkedtük magunkat és 7 óra körül már le is parkoltunk. Ravaszul még a nagy parkolók előtt megálltam, a parkolóhoz vezető úton, orral a kijárat felé, hogy a koncert vége utáni tumultusban gyorsan ki tudjunk slisszolni. Igaz hogy így egy bő kilométert


kellett sétálni a bejárathoz vezető 200 lépcsőfok aljáig, de hát frissek vagyunk és fiatalok. Legalábbis átlagban. A menetelést kicsit komplikálta hogy vittünk két hátizsák motyót, az egyikben meleg ruhát, a másikban enni- és innivalót. A meleg ruha tapaszalat dolga, a naplemente után a hegyekben függőlgesen esik hőmérséklet, és két éve amikor a húgommal voltunk rock-koncerten itt, potom 60 dollárért kellett kapucnis mackófelőt venem magamnak hogy ne vegyen meg az isten hidege. Emmy ezen kívül ragaszkodott hogy magával hozza a gyurma pingvint amit a nyári félnapos művész-táborban kapott a tanárától, és az érzékeny alkotmány jobb lába állandóan leesett, elgurult és meg kellett keresni. Különösen nagy élmény lehajolni a gyurmalábért, hogy a következő pillanatban fejbe vágjon a hátizsákban előrehulló félliteres vizespalack, de nem akartuk feszíteni a húrt. Emmy a maga 5 évével még nem volt teljesen elkötelezve a koncert mellett, és egy másfél órás hiszti sem volt kizárható ha a dolgok már az elején rosszul alakulnak. Végre elérkeztünk a lépcsőkhöz, nagy nehezen feljutottunk a bejáratig, (Edmund Hillary-t bezzeg lovaggá ütötték, pedig neki nem kellett két gyereket felhúzni az Everest-re), ahonnan még további 100 lépcsőfok volt a 32. sor (ezért a sok jóért mg kell ám dolgozni). Itt végre lerogytunk, megettük a szendvicseket, gyönyörködtünk egy jót a naplementében, és jót szórakoztunk a közönségen. A koncertek legjobb része a sok őrült figura akik ilyenkor ki tudja honnan de előkerül. A nézők kb. 10%-a volt beöltözve valamilyen Jacko-szerkóba, legyen az csillámos fehér kesztyű, fekete kalap, piros bőrdzseki, vagy ezek kombinációjából teljes jelmez. A közönség egy része már bealapozott a hangulathoz, az italárusok jó forgalmat bonyolítottak, volt aki már táncolt a 70-es évekbeli slágerekre amit bemelegítésnek nyomtak. A mi sorunkban egy 50 év körüli hölgy buborékot fújt, és ment a mai koncertek elengedhetetlen kelléke, a strandlabda. A gyerekek úgy nézték a labdát mint sas a pockot, de a nézőtér meredek és a labda végig az első 20 sorban pattogott, hozzánk nem jutott fel. A sorok között árusok mászkáltak, sört meg vattacukrot meg csecse-becséket próbáltak a nézőkre sózni háromszoros áron, persze mi is gazdagabbak lettünk egy világító karddal, villogó kitűzőkkel és egy világító pörgettyűvel. Aztán elkezdődött a koncert, viszonylag meggyőző előadást sikerült összehozni ami legalábbis emlékezetett Jacko stílusára, és a közönség talpra ugrott és végigtáncolta a legtöbb számot. Érdekes de amióta Jacko meghalt, nagyon népszerű lett. Az élete utolsó éveiben egy szerencsétlen, visszataszító pojácának tartotta a többség, na ez az imázs rögtön a múlté lett ahogy a pedofília gyakorlati lehetősége elmúlt. A zenéje és a koreográfiai újításai általános tiszteletnek örvendenek, a botrányait és tragikomikus életvitelét a nehéz gyermekkorának könyvelik el, és a számai igen kelendőek. A népszerűsége széleskörű, a közönségben a fehérek domináltak de volt minden náció – az egyik oldalunkon egy fekete család táncolt, a másikon távolkeletiek – talán malájok, mögöttünk latin-amerikai, va-


lószínűleg mexikói társaság. A csecsemőtől a 70 felettiig minden korosztály képviseltette magát, és mindenki jól érezte magát. Tiszta Amerika. Az első óra nagyon jól telt, a problémák nem sokkal a szünet után kezdődtek, amikor Emmy hirtelen bejelentette hogy ő fáradt és haza akar menni. Általában fél kilenc körül mennek aludni, és már túl jártunk 9-en, plusz a sok izgalom meg zaj meg ugrálás kimerítette a picit. Anna viszont mindenképpen maradni akart a kedvenc számáig (Thriller), ami a koncertsémák ismeretében csak a koncert végefelé volt várható. Úgyhogy gyors tanácskozás után felnyaláboltam Emmy-t és elvittem a kocsihoz, amíg Kati Annával maradt. Emmy van vagy 25 kiló, és ki volt mint a béka úgyhogy végig cipelni kellett. Az első 5 percben még örültem a be nem tervezett testedzésnek, de ahogy a bejárattól elindultunk dombnak felfelé az úton, hirtelen megvilágosodott az agyamban hogy mégse volt olyan zseniális ötlet a kocsit egy kilométerre hagyni, de már nem volt mit tenni. A végkimerülés határán, fújtatva és zilált ruházattal de elértem a kocsit, ahol Emmy bejelentette hogy akkor most filmet akar nézni. Ez nem volt ellenemre, mert Katiékat meg kellett várni, úgyhogy beröffentettem Emmy kedvenc filmjét, az Oz a csodák csodáját a kocsi DVD-lejátszóján, részemről meg elterültem a vezetőülésben rekuperálódni, és nyugalomban vártuk a család pörgősebb felét. A távolból még hallatszottak a koncert dalfoszlányai, a színpad felé nézve látványosan megfestették az eget a színes színpadi lámpák, felettünk a félhold felhőkkel bújócskázott. 20 perc múlva megjöttek Annáék is, még jóval a tömeg előtt (a Thriller mégse a legutolsó szám lett), így a nagy parkolási stratégiát abszolút agyonvágva, gyér forgalomban kocogtunk haza. 5 perccel azután hogy beálltunk a garázsba, már mindenki mélyen aludt. Úgy látszik a család fele még túl fiatal, a fele már túl öreg a koncertezéshez. De még két napunk van rá hogy kiheverjük a péntek esti lázt. 2011. Június. 23 Amerikában jóval előrébb tart az emancipáció mint Magyarországon. Itt például a nemi megkülönböztetés elleni harcban az apák már kiharcolták maguknak hogy legyen apák napja is. OK, tulajdonképpen nem az apák harcolták ki maguknak hanem a boltosoknak kellett valami ünnep Húsvét és a Függetlenség Napja közé amin az emberek hülyeségekre költik a pénzüket, és ha valami ilyesmiről van szó akkor a boltosok fantáziájára mindig lehet számítani. Hosszú lobbizás után Nixon alatt lett hivatalos ünnep az apák napja. A dolgot persze úgy kellett megoldani hogy a GDP-t ne csökkentse egy új szabadnap, így esett a választás június harmadik vasárnapjára. A bölcs döntés eredményeként az USÁban már közel 40 éve ünneplik júniusban az apákat, a nyakkendőgyárosok és árusok világszövetségének a lelkes támogatásával. Idén valahogy úgy hozta a szerencse hogy a nagy ünnep ismét vasárnapra esett,


ami fontos mert így nem kellett hajnalok hajnalán kiugrani az ágyból és munkába rohanni, pedig ilyenkor szívesen tenné az ember. A jeles napon ugyanis a hagyomány szerint az apákat azzal szekálják hogy ágyba hozzák a gyerekek a reggelit. A férfiembernek apák napján tilos átlépni a hálószoba küszöbét amíg a gyerkőcök a mama segédletével a konyhában készülődnek, nehogy idő előtt lelőjük a nagy meglepetést. Mondjuk a konyhából kiszivárgó zajok alapján akár azt is hihetné az ember hogy megtámadták a házat a vizigótok és csapataink az elkeseredett harcban már bevetették a tányér-vetőt, de mivel a 10 év alatti korosztály nem a diszkréciójáról híres, már napok óta nyít titok volt hogy mi készül. Végre valamikor 8 körül benyomult a hálószobába az ünneplő tömeg, és az ember szétpukkanni készülő húgyhólyagjára ráraktak egy tálcát ami meg volt rakva minden földi jóval és durván 4 kilót nyomott. A nyüszítést elnyomva három falatban rágatlanul lenyeltem az egészet, majd már rohantam volna az enyhülést adó helyiség felé, amikor is előkerültek az ajándékok. A gyerekek nagyon cuki köszöntő kártyákat rajzoltak, és ari dolgokat vettek az ajándékboltban, ezeket szépen megköszöntem. A nejem is átadta az ajándékot amit megvettem magamnak egy hete (nagyon gavallér voltam magammal, két pár nadrággal leptem meg magam), ezért is illendően hálálkodtam. Részemről már évek óta túltettem magam azon hogy elvárjam a szeretteimtől hogy a titkos vágyaimat fürkészve fantasztikus meglepetésekkel rukkoljanak elő ajándéknak. Inkább pontosan megmondom, vagy még inkább megveszem magamnak amit szeretnék, különben csak kellemetlenség van az egészből. Katival például nem szabad egymásnak ruhát vennünk, mert mind a kettőnknek erősen konzervatív az ízlése a saját ruháit illetően, de mind a ketten azt szeretnénk ha a másik egy kicsit fiatalosabban, divatosabban öltözne. Ennek mindig az a vége hogy a ruhadarab – teszem azt egy fényes neonkék diszkó-stílusú ing - évekig viseletlenül a szekrény hátuljában porosodik, amikor is egy pakolás következtében napvilágra kerül, és az ajándékozó fél kissé élesen megjegyzi hogy régen nem hordta az ajándékozott a darabot (valójában persze sose), ami még sose vezetett be kellemes beszélgetést. Szóval túljutottunk az ajándékokon, végre el lehetett intézni az időközben krízisszintre súlyosbodott egyéb teendőket, aztán jött a nap fénypontja (számomra): elmentem a közeli sportkomplexum parkolójában szervezett apáknapi autóshowra. Eredetileg úgy volt hogy elmegyünk a szomszéd város repülőgépmúzeumát megnézni, de miután a lelki szemeim előtt lepergett a látogatás két, halálosan unatkozó, nyűgös leánygyermekkel, inkább leredukáltam az igényeimet. Ide egyedül is el lehetett ugrani egy bő órára, ami mindenkinek elviselhetőbb megoldás.


Az amerikai nagy autóbuzi nemzet, igaz ezt a forgalomból első ránézésre nehéz lenne kitalálni. Az amerikaiak többsége a nagy, lomha, kényelmes járgányokat szereti, lajhártempóban vezet, és közben borotválkozik vagy villásreggelizik vagy újságot olvas. És mindeközben természetesen telefonál, de ez azt hiszem már világjelenség. Ezenkívül jól megvannak a széria-autókkal, ritkán szerelnek a csomagtartóra furnérlemezből készült légterelő szárnyat, százas szeggel rögzítve. De a garázsok mélyén meglepő dolgok lapulnak, és ilyenkor előkerülnek a gondosan letakart, dédelgetett, 40-60 éves matuzsálemek, a kiglancolt sportkocsik, az őrült módon átalakított bizarr négykerekűek. Egy közepes méretű városból is könnyedén összejön 150-200 gépesített műtárgy egy ilyen show-ra. Ez sem volt kivétel, és az extrémre spécizett, nitrós, vakító zöld vadi új M3-as BMW-től a restaurálatlan állapotú 90 éves Packard ló nélküli szekérig minden műfaj, korosztály és kategória képviseltette magát. Részemről autóban mindenevő vagyok, de leginkább az 50-es és 60-as évek nagy amerikai vasait szeretem mustrálgatni. Az 50-es évek vége különösen megragad, ebben a korszakban az amerikai autó-tervezők úgy tűnik teljesen sutba dobták a gátlásaikat meg a józan eszüket, és mai szemmel hihetetlen, a praktikumnak fityiszt mutató formákat gyúrtak vasból, üvegből és krómból. Ebből az időszakból is jó volt a felhozatal, és tovább piszkálta a régóta dédelgetett fantáziámat egy 1958-as Buick Limited kabrió beszerzéséről. Milyen klassz lenne nyáron meg ősszel a hegyekben kirándulgatni egy ilyen nyitott batárral, élvezni a természet illatát és hangjait, a napsütést… és akkor felébredtem. Majd talán 20 év múlva, ha a gyerekek már kiröppentek, és még életben vagyok, és nem gatyásodtam le, és még van elérhető áron működőképes példány. (Röviden: sose.) De azért felvillanyozódva, a friss levegő és az égett motorolaj jellegzetes keverékétől kellemesen kábultan értem haza, ahol már várt a következő program: a Kung Fu Panda filmeposz 2. részének megtekintése a moziban a gyerekekkel. Mert apák napja ide, apák napja oda, azért alapvetően nálunk minden nap gyermeknap. 2011. Június. 27 Mint minden háztartásban ahol a nők számbeli fölényben vannak, a szépítkezés központi téma nálunk. Ezen belül is drámai fontosságú a hajápolás. Én a ritkuló sörényemmel tűrhetően elvagyok az egy dollárért literes kiszerelésben árult samponnal is, de nem úgy a hölgyek. A megfelelő sampon és hajbalzsam kiválasztása nehezebb volt mint az antibiotikumok feltalálása. Évekig kísérleteztünk a különféle készítményekkel amíg sikerült kiválasztani a megfelelő márkát és típust. A boltok őszintén szólva nem könnyítik meg a választást. Magára valamit kicsit is adó boltban egy egész polcsort foglalnak el a samponok és balzsamok, és vele szemben egy másikat az egyéb hajpempőcök amelyeknek a rendeltetése az egyszerű férfiembernek egész életében misztérium marad. Ekkora választék


mellett évtizedekig tart amíg minden kombinációt kiprobál egy család, amikorra is kicserélődik az összes sampon és kezdhetjük előröl az egészet. De kb. két éve ránk mosolygott a szerencse és találtunk egy sampon/balzsam kombinációt ami az egész családnak működik. Azóta csak az ideiglenesen fellépő balzsam-hiányok okoznak sokkot. A balzsam ugyanis időnként átmegy hiánycikkbe, és hetekig se égen se földön nem kapható. Ezt onnan tudom hogy ilyenkor a frizurakatasztrófa elkerülése érdekében kétségbeesetten járom a várost és hívok vadidegen boltosokat, és sehol semmi. Két magyarázatot tudok magamban elképzelni, az egyik hogy egy hozzávaló – mittudomén, mondjuk a jojoba-nektár – szezonális termék, és az új termés aratása előtt kimerülnek a készletek. Ez persze teljesen valószínűtlen, a valóságban nyilván mesterséges hiányt kelt a gyártó. Hiszen más márkafüggő háztartások is valószínűleg úgy reagálnak az időszakos hiányra mint mi: harácsolnak. A fürdőszobánkban ipari mennyiségű balzsamot halmoztunk fel, ha akarnánk Kolorádó összes medvéjét lekezelhetnénk a szerrel és a macik lazán omló, ondolált és illatos bundával üldözhetnék a túristákat. Persze ezt nem fogjuk soha megtenni, hiszen akkor ki lennénk téve annak hogy a következő hiányidőszakban új balzsamot kellene találni ami elfogadható minőségben ápolja a család fejszőrzetét, és akkor inkább a medvék legyenek bozontosok. A hajápolás természetesen nem áll meg a mosásnál. Fésülni is kell, de nem mindegy mikor. Mosás után a haj aránylag könnyen fésülhető, ilyenkor a nejem szokta kezelésbe venni a lányok fejét és pusztán egy fésű, egy hajszárító és az ujjai alkalmazásával fantasztikus hajkölteményeket varázsol a lányok fejére. Ahol kell göndörödik, ahol kell lazán omlik, csak úgy csillog, és úgy általában tökéletes. Kati próbál engem is tanítgatni különféle hajászati trükkökre, persze teljesen feleslegesen. Ennek két oka van, az egyik hogy én – ehhez is – totális antitalentum vagyok, a másik viszont az időzítés. Ugyanis amíg Kati a csöndes koraesti órákban, lefekvés előtt szokta elkövetni a hajművészeti alkotásait, én hajnalok hajnalán, iskolába készüléskor szoktam fésűvel üldözni a visító kölyköket akik kétségbeesetten keresnek búvóhelyet hogy ne kelljen végigszenvedniük az apjuk kétbalkezes de annál sietősebb hajcibálását. Mentségemre szolgáljon hogy itt többről van szó mint egyszerű tehetségtelenségről és türelmetlenségről. A két lány nem tudom miféle praktikákat művel azután hogy puszit nyomunk az orrukra és bezárjuk a szobájuk ajtaját fektetéskor, de reggel úgy néz ki a hajuk mintha frissen kiköpött rágógumiban henteregtek volna egész éjjel. A hajuk ragad, a szálak egymásba kapaszkodnak, hátul masszív loncsokban lóg mint egy elhanyagolt kuvasz bundája. Na ebből kell nekem reggelente valamiféle prezentálható frizura-szerűséget formázni. Ez mindenkinek traumával jár, mivel reggel se idő se ideg nincs bennünk ahhoz hogy civilizáltan sikerüljön megoldani a dolgot. Egy időben megpróbáltam egyszerű-


en feladni es fésületlenül iskolába indulni, gondoltam legfeljebb a tanároknak meg lesz a véleménye a családról, de amikor Emmy szénaboglya-frizurával mászott be a kocsiba és a visszapillantó tükörben megpillantotta magát, visítani kezdett hogy márpedig ő így nem hajlandó megjelenni a szofisztikált ovis barátnői előtt, és követelte hogy ott helyben a kocsiban csináljak valamit a hajával. Szerencsére volt nálam egy kis fésű, de azt a reggelt egyikünk se fogja egyhamar elfelejteni. A reggeli fésülködés tehát lényeges stresszpont a családunk életében, és amióta a lányok úszóleckéket vesznek, a probléma hatványozottan rombolja az életminőségemet. A strand hipót megszégyenítő vize olyan erős hogy leoldja az ember fenekéről a fürdőnadrágot ha túl sokáig áztatja a hátsóját, a lányok haja pedig sprőd és extra ragadós lesz tőle. A konfliktusok csökkentése érdekében tehát igyekszem a lányok haját annyira rövidre vágatni ami még nem okoz a gyerekek pszichéjében maradandó sérülést. És mit ád az ég, ez se könnyű. Köztudomású hogy a gyerekek utálják ha vágják a hajukat. De azért vannak fokozatok. Emmy a múlt őszig akkora cirkuszt vágott le ha hajat kellett vágni hogy ahhoz képest fájó foggal egy tornádón átsétálni kellemes felüdülésnek számított. A hajvágásra én magam is úgy gondoltam mint az atomháborúra, bármire képes voltam azért hogy egy nappal elodázzuk. Csak akkor vittük fodrászhoz ha már az orra alá ért a frufruja, és így már szaglás alapján sem tudott tájékozódni. Ilyenkor titokban felhívtam egy fodrászatot, megkérdeztem van-e elérhető fodrászuk aki várakozás nélkül lát bennünket, és elmagyaráztam hogy ez nem lesz könnyű operáció. Ha a fodrász kötélnek állt, valami hazugsággal becsaltam Emmyt a kocsiba, és elvittem a fodrászhoz. Miután beálltunk a parkolóba és lelepleződött az út valódi célja, harmadfokú karmolási sérülések és maradandó halláskárosulás árán kirángattam Emmyt a kocsiból és be a fodrászhoz. Közben ígérgettem fűt és fát, a nyalókától a hatalmas nyaklevesen keresztül Hollywood-i filmszerepekig mindent ha hajlandó normálisan végigülni a hajvágást, de semmi se hatott. Az egyetlen módja a hajvágásnak az volt hogy beültem a székbe, az ölemben a lehetőségekhez képest lefogtam a torka szakadtából üvöltő és teljes erőből rúgkapáló Emmyt, legalább annyira hogy a halálra vált fodrász néhány gyors nyiszszantással elfogadható hosszúságúra nyeshesse a haját. Az elfogadható hosszúságot elől a frufrunál milliméterben mértük, ugyanis ha itt sikerült jól megkopasztani a gyereket akkor 4 hónapig nem kellett újra kiállni az embertelen megpróbáltatásokat. A döbbent fodrásznak addig ugattam a „rövidebbre” ukázt amíg az olló fizikai vágáshatárát elértük. Ekkor elengedtem Emmyt, a lelkileg sérült fodrásznak adtam egy akkora borravalót amiből kifizethette a pszichiátriai kezelést, aztán vettem Emmynek egy tányér méretű nyalókát azzal a megfontolással hogy ettől hátha legközelebb elkerülhető lesz a közelharc (persze nem lett


elkerülhető). Igaz hogy a fodrásztól úgy távoztunk hogy úgy nézett ki szerencsétlen Emmy mint aki fejjel nekirohant egy kombájnnak, de az első hónap után kinőtt annyi haja elől hogy már egyszerűen konzervatív ízlésű és nem pedig kegyetlen szülőnek tartottak akik meglátták. Aztán két hónapig mindenki boldog volt, egészen amíg a frufru el nem érte Emmy szemöldökének az alsó szélét, amikortól mindenki elkezdte halogatni a következő hajvágást. Aztán tavaly ősszel elmentünk egy új fodrászhoz. Emmy a szokásos hangulatban közelítette meg a dolgot, de ezúttal emberére akadt. A tapasztalt fodrásznő engem kiparancsolt a váróba, hiába tiltakoztam hogy ez így görög tragédiába fog fulladni ahol patakokban folyik a vér és mindenki megátkoz mindenkit. Aztán az üvöltő Emmynek elkezdett valamit súgni a fülébe, és addig sutyorgott amíg Emmy lassan lecsillapodott és nyugton maradt a hajvágás alatt. Hogy mi lehetett a titokzatos üzenet, a mai napig nem is sejtem. Nagyon vérfagyasztó nem lehetett mert Emmynek nem voltak rossza almai utána, vagyis valószínűleg valami olyan női titokról van szó amit férfiak el se tudnak képzelni. Tény hogy a fodrásznő akkora borravalót kapott hogy leszakadt a karja mire hazavitte. Mindenesetre azóta Emmy ha nem is rajong a hajvágásért, de már egyszerű megvesztegetéssel rávehető egy fodrászati kalandtúrára. Ma reggel is csak anynyit kellett megígérni neki hogy kifestik a körmeit is, és már kocogott is a kocsi felé. A két lány azért így is csinált annyi műsort a fodrászatban amíg a Kati haját előkészítette a fodrásznő hogy hálálkodtam az égnek hogy nem volt rajtunk kívül más kuncsaft. A sláger az lett hogy a telefonommal minden vacakot lefényképeztek a fodrászüzletben 5 centiről, aztán hatalmasakat vihogtak a képeken. A hajvágás jól sikerült, a frufruk több centisek maradtak, így egyik gyerek se néz ki árvaházi selejtnek, de így is kezelhetőbbek lettek a reggeli fésülés szempontjából, és ez a lényeg. 2011. Június. 30 Állítólag a világ kicsi, bár az ember feneke nem így érzi. Ha Denverből haza akarunk repülni, legalább 12 órát kell ülni egymást követő repülő szardíniásdobozokban, válogatott szadisták által tervezett büntetősámlin kucorogva, miközben több száz sorstárunkkal versenyzünk a légteret betöltő kórokozó- és mérgesgáz-vegyületben itt-ott még fellelhető oxigénmolekulákért. Ha az út végén még fel bírunk állni akkor a sajgó fertályaink éles tiltakozással emlékeztetnek arra hogy a szuperszonikus repülés korszaka, ami 40 éve karnyújtásnyira tűnt, még igencsak sci-fi kategória. Persze a fejlődés azért nem állt meg. Az elmúlt 40 évben eljutottunk odáig hogy a kényelmes karosszékek, mosolygó, Chanel kosztümös fotómodellek és a híres szakácsok receptjeiből készült ínycsiklandozó ételekhez szolgált míves króm excájg helyett manapság szebb napokat látott slampos matrónák löknek a kalodába zárt utazók elé egy műanyag villát az ehetőség alsó határát tesztelő paradicsomos spagettihez. Persze valamit


valamiért, végülis manapság sokkal olcsóbb repülni mint régen, az égbolt megnyílt a turista-proletariátus széles tömegei számára. Igaz? Idén nyáron hazakészül a család. Haza, mert 20 év után Kati és én még mindig így gondolunk Magyarországra. Nem is csoda, hiszen nem csak az emlékek, a gyerekkor kötnek oda, de otthon élnek a szüleink, testvéreink, barátaink. Mondjuk odáig 20 év alatt eljutottunk hogy most már Magyarországon azt mondjuk hogy nemsokára hazamegyünk Amerikába, nem pedig azt amit a kezdetekben, hogy visszamegyünk Amerikába. Azt hiszem valamikor Anna születése körül történt a fordulat, azóta az otthon ott van ahol a gyerekek. Ha jobban belegondolok most már két hazám van. Ez is a fogyasztói társadalom velejárója, ma már nem elég egy autó, egy TV, egy haza. Elvárjuk a választékot. Ezzel az is velejár hogy mint haza-fogyasztóknak, most már egyik se tökéletes, mindenhol látjuk a hibákat. Egy ismerősünk, aki félállásban Magyarországon, félállásban Amerikában tanított, mondta egyszer hogy a legjobb mindig a repülőtéren, mindegy milyen irányba megy. Ott még arra koncentrál hogy végre maga mögött hagyja a sok nyűgöt, hétköznapi stresszt és marhaságot, visszatér a jó világba. Ez az érzés egészen addig tart amíg érkezés után kigurítja a csomagját a reptérről. A lányoknak persze ez már nem hazautazás hanem egzotikus nyaralás. Anna nemrégiben meg is jegyezte hogy szeretne Magyarországon élni mert ott minden sokkal jobb. Bevallom minden magyar önérzetem ellenére ez először meglepett. Hát akkor mi a nyavalyának esszük mi az emigráció keserű kenyerét? De aztán rájöttem hogy az ő szempontjukból Magyarországra menni tényleg isteni. Ott aztán totál úri világuk van, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és unokatesók versengenek azért hogy játszhassanak velük, állandóan érdekes programokat szerveznek nekik, ajándékhegyeket kapnak, mindenhol a középpontban vannak, nincs iskola meg házi feladat, mama meg papa nem rohan reggel melózni, stb. Szóval nekik olyan ez mint nekünk Hawaii - idilli. Lényeg az hogy mindenki izgatott és alig várja az indulást. Hogy az izgalom teljes legyen, ilyenkor eljátsszuk a rituális repülőjegyvadászatot. Na ez egy izgi dolog, ehhez képest fogpiszkálóval oroszlánra vadászni dög unalom. Még szerencse hogy csak kétévente kell eljátszani, máskülönben már nem lenne ép idegsejt a fejemben (bár vannak akik szerint ez a veszély engem már rég nem fenyeget). A dolog ott kezdődik hogy mondjuk február tájékán, egy pilledt vasárnap délelőtt Kati megjegyzi hogy ha idén haza akarunk menni, akkor meg kéne nézni a repjegy árakat. És ezzel eldördül a startpisztoly. Régen utazási irodák kényének-kedvének voltunk kiszolgáltatva, ahol egy kedves arcú hölgy kopogott valamit a számítógépébe, aztán hosszan mustrálta a képernyőn megjelenő, halandók számára kifürkészhetetlen eredményt, csóválta a fejét és kibökte hogy a legjobb ár amit talált az fejenként 700 dollár. Ez ma, az internet korában már nevetséges, így csak balekok vesznek jegyet.


Manapság az ember az otthona kényelmében, mindössze 2-3 óra alatt meglátogat egy tucat szuper-diszkont utazási oldalt, és megállapítja hogy a legolcsóbb jegy 900 dollár. Hú ez nem is rossz, és már csak 5 jegy van ezen az akciós áron, meg kéne venni. Ekkor merül fel a pontos dátum kérdése, és megkezdődnek a nemzetközi tárgyalások. Ez a komplexitás miatt csak acélidegzetűeknek ajánlott. Itt ugyanis figyelembe kell venni a munkahelyeink elvárásait, az iskolák menetrendjét, azt hogy melyik magyar rokon mikor nem lesz otthon, milyen a várható időjárás, milyen gyümölcsnek van szezonja, hogy jön össze a dolog fontosabb családi ünnepnapokkal (házassági évforduló, szülinap, névnap), milyen programok várnak (Virágkarnevál, esküvők), és mit mond a horoszkóp. Az alkudozás hetekig tart, és mivel érzelmi oldalai vannak a döntéseknek, néha kemény konfliktusokkal terhelt. Henry Kissinger, a nemzetközi diplomácia nagy doyenje, aki megszelídítette Brezsnyevet és a tenyeréből etette Mao Ce-tungot, egy hét után zokogva adná be a lemondását hogy elmehessen egy szanatóriumba kipihenni az elviselhetetlen feszültséget. Kati meg én is alapvetően szelíd, konfliktuskerülő emberek vagyunk. Éves átlagban kétszer emeljük fel a hangunkat egymással, ebből mind a kettő a hazautazás körüli témánál történik. Szerencsére már mind a ketten számítunk a dologra, így nem okoz maradandó kárt a dolog, de a kis otthonunkban a levegő ilyenkor 220 voltos. Végül megvannak a dátumok, és vissza lehet térni a számítógéphez, ahol a szuper-diszkont árak időközben felmentek fejenként 2200 dollárra. Esküszöm a dög számítógépnek van valami érzékelője amiből tudja hogy most már élesben megy a dolog, és leadja a drótot az összes utazási oldalnak. Egy négytagú családnak ez már komoly összeg, a háztartási GDP érzékenyen reagál ekkora kiadásra. Pótköltségvetést készítünk és két hónapra befagyasztjuk az éttermi kiadásokat, de nem esünk pánikba. Tudjuk hogy magasak az olajárak de az előrejelzések szerint jó eséllyel eshetnek, és a repülőtársaságok mindig kitartanak az utolsó hetekig amikor is leértékelik a megmaradt helyeket. És persze ki az a hülye aki ilyen áron repülőjegyet vesz? Nyilván egy csomó jegy a nyakukon fog maradni. Tehát a Pócsi család és a légitársaságok ekkor leülnek a pókerasztal köré és megkezdődik a Nagy Játszma. A Nagy Játszma alatt sokáig senki se mozdul az álláspontjáról. Rezzenéstelen, kissé unatkozó arccal meredünk egymásra. Részünkről hetente egyszer megkérdezzük őket: na, adjátok olcsóbban? A válasz egy apró fejrázás. Aztán várunk tovább. A feszültség lassan növekszik. A British Airways egy héten bedob egy 1900 dolláros csalit, ezen csak kacagunk. Már puhulnak… de ez még komolytalan ajánlat. 8 héttel a tervezett utazás előtt már hetente kétszer kérdezzük meg a társaságokat, ezen ők kacagnak és elkönyvelik hogy puhulunk. A 7. héten a len-


gyel légitársaság nem bírja tovább, és bedob egy ajánlatot 1300 dolcsiért, két átszállással, az egyik várakozás 6 órás. Amatőrök... Ennyire még nem vagyunk elkeseredettek. Nyema. A 6. héten a Delta dob be egy 1300-ast, egy átszállás de New Yorkban. Csábító, de New York kiszámíthatatlan, a múltkor 2 órát ültünk a betonon leszállás után üres kapura várva és a csatlakozás indulása előtt 20 perccel eresztettek ki. Csak úgy tudtam elérni a denveri gépet hogy új reptéri csúcsot állítottam fel az 1000 méteres bőröndös akadályfutásban, és az emlékek még élénkek. És ez még mindig drága. Tovább várunk, de az ujjaink kezdenek izzadni. Most már naponta ellenőrizzük az állást. A Delta két nap múlva visszamegy 1700-ra, és a légitársaságok átmennek lélektani hadviselésbe. A jegyárak naponta vadul fluktuálni kezdenek 1500 és 3500 között, a különböző társaságok között. Kitartunk. Két éve is ez volt, akkor 3 héttel az indulás előttig bírtuk, akkor megtörtem és felhívtam a Deltát. Kiderült hogy két órával azelőtt vitték le felére a megmaradt jegyárakat, megspóroltunk 3000 dollárt. Hátha most is ez lesz. A 4. héten a Delta és a British Airways oldalairól eltűnnek az egy átszállásos jegyek. Pánik tör ki a családban, elkezdünk alternatív dátumokat keresgélni, sőt egy gyenge pillanatunkban felmerül hogy a portugál légitársasággal megyünk 1100-ért két átszállással, de gyorsan ejtjük amikor kiderül hogy Liszabonban kéne éjszakázni. Pont most amikor tüntetnek… azt nem. Az egyetlen remény a Lufthansa marad, akik németes ridegséggel kitartják az áraikat 2500 környékén, de hátha… 3 héttel a tervezett indulás előtt készek vagyunk a kapitulációra. Szombaton még egyszer áttekintjük a hadi helyzetet. A Deltánál megjelenik néhány „komfort” osztálybeli jegy (itt a székeket 10 fokkal jobban hátra lehet dönteni, amúgy snassz mezei turista osztály), 1500-ért. Csábító, aludjunk egyet rá… Másnapra a jegyek eltűnnek. Utolsó elkeseredésünkben megnézzük a Lufthansát. Egy átszállással, másfél órás csatlakozással, isteni indulási időpontokkal, fejenként egy feladható bőrönddel, akciósan 1600 darabja! Bedobjuk a törölközőt, megvesszük a jegyeket. A hitelkártya limitje recseg-ropog de átmegy, az éttermi büdzsé újabb negyedévre befagyasztva. Győztünk? Vesztettünk? Részemről ezúttal döntetlent ajánlok. Két év múlva újrajátsszuk a meccset. Most pedig, kezdődjön a vadászszezon ajándékokra!

Idézetet írta: LasPersch - 2011. Július. 01, 13:18:19 Ma mar nem szamit hogy 2 vagy 6 hetre veszel jegyet, sot ha 6 honapra ervenyeset vasarolsz kevesebbe is kerulhet mint mas. A pesti Liszt Ferihegyrol


1100 dolcsiert osztigattak az American Airlines - Malev kombinacios jegyeit, egy atszallassal Brusszelben, de hazafele direct-fly. Nem tudom (pontosabban azert sejtem) miert van, de otthonrol megvenni ugyanazt a jegyet altalaban olcsobb mint innen. A Malev ezuttal be se szallt a jatekba, a jegyarai sose voltak 3000 alatt, most 5000-en allnak. Kosz de akkor inkabb egy nemet pilota verje a gep farkat a foldhoz. De meg mindig szamit az ar, a kimarado jegyeket csak learazzak 3 hettel az utazas elott, csak kevesebb a kimarado jegy. 2 eve, a nagy valsag kozepen meg boven volt kimaradt hely, most meg kifizetik az emberek. De azert igy is vannak leszallitasok 3-5 hettel indulas elott. A nagyobb kereslet mellett manapsag a repulotarsasagok sokkal rugalmasabbak. Ha egy jarat nem nyereseges, nicsenek tele a gepek, azonnal kivonjak a forgalombol es leparkoljak a sivatagban jobb idokre. Az elmult 20 evben a tarsasagok atalakitottak a szerzodeseiket. A pilotakat, utaskiseroket nehany het elozetes ertesitessel el tudjak bocsatani, a gepeik lizingszerozodeset ugy modositottak hogy konnyebben vissza lehessen adni oket, igy a kapacitasuk sokkal rugalmasabb. Igy tele tudjak pakolni a gepeket. Meg 10 evvel ezelott is gyakori volt a felig ures gep, de az elmult 5 evben nem emlekszem hogy repultem volna olyan gepen ami nem volt legalabb 90%-ig tele. Meg a 2008-09es valsag alatt is tele voltak a gepek. 2011. Július. 06 Az Amerikai Egyesült Államok hétfőn ünnepli a 235. szülinapját. Ilyenkor, mint minden amerikai, mélyen magunkba nézünk és felfedezzük e jeles történelmi nap mai napig tartó, fantasztikus hatását a mi egyszerű, rövid kis életünkre levetítve: hosszú hétvége lesz! Na ezt nem fogjuk elpackázni mint a múltkor amikor a nappaliban sátraztunk és mashmallow-t sütöttünk a teraszon. Itten mostan július van, nyár, meleg, hétágról süt a nap, csiripelnek a madarak, Boulder mellett már vígan ropog a 2000 hektáros erdőtűz. Meghallottuk a természet hívó szavát, és elmegyünk a hegyekbe táborozni. Felmerült a sátrazás ötlete élesben, de a főpróba nem sikerült valami fényesen. Hosszas vacillálás után a múlt hétvégén a kertben sátraztam a lányokkal. Ez alatt a következő tapasztalatokat szereztem: 1.A sátor, bár négyszemélyesnek hirdetik a lókupec marketingesek, három személynek még úgy is szűkös hogy a teraszajtótól 5 méterre vagyunk, így jelentősebb cuccolásra nincs szükség. 2.A szomszédok, akiknek este 10-kor jutott eszébe hogy főpróbát rendezzenek a


július 4.-i privát tűzijátékukhoz, nagyobb tahók mint gondoltam, pedig eddig se voltak illúzióim. 3.A gyerekek a saját gyerekkori kemping-sztorijaimtól 10 perc alatt mély, kómaszerű álomba zuhannak amiből még a felettünk durrogó petárdák se tudják felébreszteni őket (nem úgy mint engem). 4.A szél a fejünk fölött tornyosuló nyárfák levelei között egészen vérfagyasztó hangon tud süvölteni. 5.Ha az ember az éjszaka közepén oson a házba pisilni, jobb ha felvesz egy papucsot mert a fűben felejtett Legó-kockára lépni nem tartozik a könnyen felejthető élmények közé. 6.A vadállatok békén hagytak, kivéve a madarakat akik az első napsugárral kelnek és éktelen csiripeléssel hozzák a még aludni vágyó ember tudtára hogy már majdnem 5 óra van. 7.Az automata locsoló berendezést ésszerű kikapcsolni ha az ember a gyep közepén sátorozik, még akkor is ha – mint kiderült - a sátor meglepően vízálló. És bár az is kiderült hogy a gumimatracok kényelmesebbek mint vártam, a döntést ez már nem tudta pozitívan befolyásolni. Viszont mégis valami rusztikus, természetközeli élményre vágytunk, hát úgy döntöttünk hogy felmegyünk a hegyekben lévő YMCA táborba egy éjszakára. A YMCA – ejtsd vájemszié, leánykori nevén Fiatal Férfiak Keresztény Egylete – egy több mint 150 éves szervezet. Angliából indult, és az eredeti célja a nehéz sorsú, könnyen radikalizálható fiatal férfiak konzervatív, keresztény irányba való térítése volt. Mint akkoriban sok angol ötletet (minőségtől függetlenül, gondoljunk csak a krikettre), ezt is gyorsan felkapták a nagyvilágban, és az USAban nagy mozgalom lett belőle. A kezdeti könyv-klubok hamar sokfelé ágaztak, előbb tornatermeket, majd olcsó szálláslehetőséget kezdtek kínálni. Manapság a YMCA ott van az egész országban, már koedukált (kivéve természetesen az öltözőket), és a legtöbb helyen fitnesz-központként üzemelnek, de vannak még YMCA szállodák is sokfelé. Ebben a YMCA-ben már voltunk, így jól ismerjük. Egy mindentől távoli helyen, mesebeli tájon, magas hegyekkel körülvéve áll a tábor, vagy 4 nagy szállodaépülettel, étkezdével, és mindenféle családi szórakozási lehetőséggel ellátva. Csillebércet erről koppinthatták (vagy fordítva). A szállás puritán de elfogadható. A szobák egyszerűek, az ágyak kényelmetlenek (a legolcsóbb matraccal) de elfogadható a tisztaság, a szobákhoz jár egy nagyon snassz de funkcionális für-


dőszoba. Az első utunkon döbbentünk rá a katasztrofális hiányosságra: nincsen TV, úgyhogy akkor a kocsiban kellett megnézni lefekvés előtt egy DVD-t (a megszokás nagy úr, különösen a 10 év alatti korosztálynál), de most már fel vagyunk készülve és hozunk hordozható DVD-lejátszót. A kaja teljesen szokvány menza, kivéve hogy ez az amerikai változat, vagyis az íz nem helyezkedik el a fontossági sorrend felső harmadában. De többnyire emészthető és főleg olcsó, és a büfé-stílusban tálalt ennivalók között mindenki talál valamit amit le tud gyűrni a torkán. Itt a menzán szembesül az ember a szervezet egyik különlegességével. A dolgozók nagy része a YMCA külföldi alapszervezeteiből érkezett, 18-25 éves diák. Minden náció megfordul közöttük, az indonéztől az írig, és feltehetően „tapasztalatcsere” formájában töltenek itt egy évet, magyarán nem kell nekik minimálbért meg munkavállalói vízumot adni, szállásért, ennivalóért és egy kis zsebpénzért dolgoznak. A szállás árában ez ugyan nem érzékelhető, de hát a YMCA nemcsak keresztény de egyben nonprofit szervezet, úgyhogy a gyanú árnyéka sem merülhet fel hogy a profitéhség vezérelné a dolgot. Szóval ide készülünk, a tervek szerint a Sziklás Hegység Nemzeti Parkon keresztül autózva, különféle természetbeni csatangolásokkal tarkítva a dolgot. A tervek persze már az indulás előtt összedőltek, csütörtök este Emmy rosszul lett a kocsiban és kipróbálta elfér-e a vezetőülés mögött egy szendvics, egy csomag chips és egy süti. Nemcsak elfért, be is terített mindent. Péntek reggel enyhe láza is volt, de estére már elég jól érezte magát ahhoz hogy lukat beszéljen a hasamba amikor hazajöttem melóból, és bemutassa a legújabb tánc-koreográfiáját. Úgyhogy majd reggel eldöntjük hogy legyen a program, neki merünk-e futni a hegyi hajtűkanyaroknak egy labilis gyomrú gyermekkel. Legközelebb beszámolok róla hogy sült el. Idézetet írta: LasPersch - 2011. Július. 06, 16:31:37 Idézetet írta: vitezlaszlo - 2011. Július. 06, 16:11:49 egy ketmeteres kigyoval talaltam szembe magam, olyan vastag volt mint a karom. Tan nem fe'sz a kelgyotol ? A legynek sem art... Igen csak en nem vagyok legy. Es a sikitofrasz tor ki toluk. Es 10 eve nem birok megszabadulni toluk. Little Rock-ban is volt a kertben, itt is van. OK, ezek inkabb siklok, de akkor is. Mar van rendszeresitett kigyo-olo lapatom amivel szetverem oket, de egy most nem volt nalam, meg ez legalabb haromszor akkora volt mint a szokvany vizisiklo. Elvette volna tolem a lapatot es szetveri a fejem vele.


Amugy ez meg istenes. Az egyik koleganom ot eve elkoltozott Costa Rica-ba, mer' a ferje misszionarius (na az meg egy jo foglalkozas). A csaj azota Costa Ricabol dolgozik. Egy gyonyoru helyen laknak, elottuk tengerpart, mogottuk dzsungel, papagajok meg majmok meg minden. Aszongya hogy az elso anakondanal meg hivta a rendoroket, de azota megtanulta hogy lehet oket agyonloni. Hat szoval, azota se vagyok Costa Rica-ba. Idézetet írta: vitezlaszlo - 2011. Július. 06, 16:56:16 Little Rock-ban is volt a kertben, itt is van. Ja, ez jo volt. Tavaly egy reggel munkaba indulok, megyek a garazsba, megnyomom a nyitogombot, ajto fel. A garazsajto aljarol log valami, na mondom jon lefele a szigeteles. Odamegyek hogy megnezzem, nyulok fele, hat akkor latom hogy egy kigyo. Ugy rohantam be a hazba hogy eltort a zar, utana nem mertem kimenni. Aztan nagy nehezen osszeszedtem magam, es a bejarati ajtol mentem ki, kivulrol megszemlelni a dolgot. Akkorra mar leesett a kigyo, ott hevert a kovon. Elozo este amikor lezartam a garazsajtot eppen be akarhatott settenkedni es a fejere zarodott az ajto. Na azota mar a garazsba is dobogo szivvel megyek ki es ugy radarozok mint az oroszok Kamcsatkaban. 2011. Július. 08 Vannak akik szeretik a rizikót, de minket senki se vádolhat azzal hogy adrenalin-függők lennénk, különösen nem ha a gyerekekről van szó. Így aztán amikor szombat reggel Emmy még mindig panaszkodott a gyomrára, felmerült hogy lefújjuk az egész hétvégi kiruccanást és maradunk a fenekünkön. De aztán belegondoltunk az milyen lenne egy rendszeresen rókázó gyerekkel, és hirtelen megjött a kalandvágyunk: a döntés az indulásra esett. Akkor legalább nem a mi házunkban kell feltakarítani a taccsot… Annyiban módosítottuk az eredeti tervet hogy nem a Sziklás Hegység Nemzeti Parkon keresztül közelítettük meg a YMCA-tábort, az ugyanis olyan kanyargós hogy a térképre nézve elszédül tőle az ember. Ráadásul az erről szóló kiadványok kiemelik hogy az utat nagy nehézségek árán vésték a hegyoldalba az 50-es években, de arra vigyáztak hogy két kocsi mindenhol éppen elférjen egymás mellett. Bár már az 50-es években se számítottak kompaktnak az amerikai autók, a manapság divatos Chevy Tahoe terepjárókhoz képest játékautónak minősülnek, és ebből necces helyzetek adódhatnak, úgyhogy maradt a sztráda. A sztráda nagyon kellemes lenne ha mondjuk robotok és nem emberek vezetnék rajta a kocsikat. Mivel azonban jelenleg még a humán járműüzemeltetés az általános, a háromsávos sztrádán is 50-el cammognak az autók. Szombat reggel az őrangyalok túlórázhattak mert csodák csodája, a nagy forgalom ellenére baleset


nem volt, az ugyanis órákat adhat a menetidőhöz. Emmy miatt se kényszerültünk kényszermegállásra (igaz felkészültünk, az ülése két oldalán négy rókafogó zacskó várta hogy beléjük taccsoljon, de szerencsére nem volt rájuk szükség), így ebédre már meg is érkeztünk a táborba. Az első meglepetés a menzán ért. Mint a múltkor írtam, ebbe a táborba nem a kosztért járnak a népek. Mindig is érezhető volt minden ételen az az enyhén émelyítő avas zsírszag és íz ami az évek óta használt 50-adagos kondérokban készült ennivalók sajátja. De úgy látszik vagy a nosztalgia szépítette meg az emlékeket, vagy idén nem sikerült jó szakácsot szerezni a gyarmatokról, de az ételek most az ehetetlenség határát alulról súrolták. Néhány falat legyűrése még nekem is komoly erőfeszítést igényelt, pedig én az egyetemi éveim alatt egyszer egy évig éltem porlevesen és konzerv sóleten. De ez nem szegte a kedvünket, kipótoltuk a magunkkal hozott kekszekkel meg sütikkel, és irány játszani. Első megálló: a fedett uszoda. Itt derült ki hogy tragikus módon otthon felejtettük az úszószemüvegeket, a táborban nem árultak, és anélkül az amerikai uszodákra jellemző vizes klór leoldja az ember szeméről a retinát. Az első programpont tehát le lett lőve. A második pont a mini-golf volt. Ez jól sikerült, főleg mert mi voltunk az egyetlen család a pályán. A lányaink a sebességi golfozást kedvelik, vagyis mindegy hogy 10 ütésből vagy 30-ból, de minél hamarabb be akarják paterolni a golyóbist a lukba. Hiába magyarázom nekik hogy a cél az hogy a lehető legkevesebb ütéssel kell operálni, és ehhez koncentráció meg tervezés meg precizitás szükséges, a csajok szinte vaktában csápolnak és sikerként könyvelik el ha az ütéseik a célhoz néhány centivel közelebb viszik a labdát. Sőt, Emmy annyira lazán veszi a szabályokat hogy az első ütés után, mindegy hol áll meg a labda, felveszi, leteszi a luk mellé 2 centire, majd beletockolja a lukba. Neki a sikerélmény a fontos, nem a szabályok. Ebben a stílusban játszva általában percek alatt utolérjük az előttünk golfozókat, aztán 1-2 fordulón keresztül a két lány a halálos unalom és a leplezetlen megvetés keverékét az arcán viselve követi az utolért csoportot, aztán inkább kihagyunk egy fordulót de megelőzzük őket. Ez most nem volt probléma, úgyhogy 5 perc alatt végigsepertünk a 18 lukon mint a tornádó. Ezután átmentünk a tornacsarnokba, ahol van görkorcsolya-pálya. Anna valamiért erős affinitást érez a görkorcsolyázásra, pedig a felületes szemlélő meg nem mondaná hogy ez a korlátba görcsösen kapaszkodó, apró, merev mozdulatokkal araszoló leányka élvezi azt amit csinál. De nemcsak élvezi, ha rajta múlna az egész hétvégén le se venné a görkorit a lábáról. Ami hagyján, de a maga 8 évével tele van feloldhatatlan ellentmondásokkal. Először is: vagy Katinak vagy nekem vele kell lenni a pályán, görkorcsolyával a lábunkon, egyedül nem megy. Az első menetben rám esett a választás, de bevallom nem repestem a boldogság-


tól. Úgy 200 éve, általános iskolás koromban, imádtam korcsolyázni. De az a jeges fajta volt, ahol pl. meg lehet állni anélkül hogy az ember nekirohan a korlátnak mint egy faltörő kos, és az én koromban már azt se művelem szívesen. Kinek hiányzik egy combnyaktörés? De felraktam a több száz viselőtől alig felismerhetővé kopott görkorit és begördültem a ringbe. Itt jöttem rá hogy másfél éve nem volt a lábamon görkorcsolya, és teljesen elfelejtettem mit is kell csinálni. Néhány burleszk-jelenet után mégis visszajött a lényeg, és pár percen belül már egész merészen szeltem a parkettát. Itt jött be Anna következő dilemmája. Egyrészt szerette volna fogni a kezem a nagyobb biztonság gyanánt, ugyanakkor 8 évesen már van annyira öntudatos hogy égőnek érezte a pályán csellengő másik három korcsolyázó szeme láttára az apja kezét fogni. Pláne mivel az egyik korizó egy 12 év körüli, az erre a korra jellemző sutaságot is messze meghaladóan csálén mozgó fiú volt. Igaz a gyerek abszolút nem ért rá Annára nézni mert el volt foglalva a saját görkorcsolyájának a merev szuggerálásával, mintha a mentális energiájával próbálná a görgőket a megfelelő irányba motiválni, de ha ez volt a cél akkor nem volt egy Uri Geller a srác. Így aztán nem volt olyan mozdulatom ami ne váltott volna ki ingerült kritikát Annából. Ha túl messzire mentem az volt a baj, ha túl közel akkor meg az, a keze érintésére úgy reagált mintha egy csörgőkígyó ért volna hozzá, a kezemet mögötte se tarthattam mert az is cikinek lett minősítve, ugyanakkor ha elesett akkor azért kaptam a fejemre mert nem kaptam el. Néhány kör agónia után feladtam és levonultam a pályáról, a felháborodott Annával a sarkamban. Innen kosarazni mentünk. A gyerekek a nyáron két hétig voltak kosaras táborban, és Anna tehetséget mutat a dolog iránt. Mindig is magas volt, de az első éveiben abszolút nem volt érzéke a labdákhoz. Most viszont tönkrevert kosárra dobálásban, amivel helyreállt közöttünk a béke. Utána pingpongoztunk egyet, és mit ád az ég, ahhoz is van érzéke, az első 10 perc után úgy belejött hogy már tettetnem se kellett hogy megver. Mindezek után jó éhesek voltunk, de a menza említése elkeseredettebb lázadáshoz vezetett mint a Patyomkin páncéloson. Szerencsére a táborban van egy másik opció étkezésre: egy kis étterem ahol hamburgert, hot dog-ot és hasonló ínyencségeket lehet fogyasztani. Én marha megettem egy dupla sajtburgert, ami triplán visszaütött. Egyrészt nem használt a diétámnak. Már vagy 10 éve próbálok leadni 15 kilót, fogalmazzunk tapintatosan, mérsékelt sikerrel. A hamburger a maga megatonnákban kifejezhető kalóriatartalmával nyilván nem tolt nagyot a szekéren. Viszont az évek óta tartó folyamatos diéta következtében az emésztésem úgy elszokott a zsíros ennivalótól hogy jól elcsaptam a gyomromat. Ebből pedig egyenesen következett a harmadik dolog, hogy rosszul aludtam és egész


vasárnap úgy kornyadoztam mint a liliom a Szahara közepén. De legalább nem éhesen mentünk ágyba. Másnap reggel korán elkocogtunk a programirodába, fel akartunk iratkozni a sziklafal-mászásra (Anna másik nagy szerelme), és a zip-line-ra ahol hosszú kötélpályán csüngve kell átsuhanni egyik fáról a másikra, Tarzan mintájára, kiéve hogy jobban fel van öltözve az ember. Nagy csalódásunkra már minden időpont betelt, így lógó orral mentünk el a menzára reggelizni. Szerencsére a reggelit nem olyan könnyű eltolni mint az ebédet, a vajas kenyér elronthatatlan. Utána irány a művészház. Itt a képzőművészeti ösztöneit tombolhatja ki a látogató, lehet porcelánfigurákat festeni, pólót batikolni, derékszíjat díszíteni meg hasonlók. Ezúttal Emmyre felügyeltem, aki az első percekben lecsöpögette a vadi új akcióhős-nadrágomat festékkel, így a következő fél órát a mosdóban töltöttem egyre kétségbeesettebb folteltávolítási kísérletekkel. A végén úgy néztem ki mint akinek valami bizarr betegség következtében kékes árnyalatú a vizelete, és éppen jól összepisilte magát. A következő állomás a szíjkészítés volt, ahol különféle mintákat lehet belekalapálni a szíjba. Emmy mindenáron kalapálni akart, de a mintát valakinek szilárdan egy helyben kellett tartani, na ez én voltam. Ami következett az teljesen sablon burleszk-anyag: Emmy hatalmasakat sózott a kezemre, én meg minden alkalommal szentségeltem mint a részeg kocsis. De végre elkészült a mestermű, amin van egy H betű, egy szamóca, egy virág és egy lepke, ki tudja milyen szimbolikus megfontoásból. Még szépen be is pácoltuk, azóta pedig a kocsim ülése alatt teljesít őrszolgálatot a derék szíj, mert Emmy hallani se akar róla hogy használja. Anna és Kati legalább nagyon jópofa pólókat batikoltak,így legalább ennyi haszna volt a programnak. Ebéd a grillben, majd elmentünk egy vízeséshez vezető erdei túrára. Ezzel se volt sok sikerünk, induláskor már látszottak a nagy felhők, és 10 perc után megjöttek az első cseppek, így még jóval a vízesés előtt visszafordultunk és visszaszaladtunk a kocsihoz. Egy dolog elázni, de az ösvény kezdetéhez két kilométer földúton vezettünk, és ki akar beragadni a sárba egy nagy erdő közepén? Rövid tanakodás után már meg se álltunk más programokhoz, csak hazajöttünk. Kellett is, ki kellett pihenni magunkat hétfő nagy attrakciójára: a tűzijátékra. Július 4.-én, az USA függetlenségi napján három dologra lehet biztosan számítani: 1. Nem kell dolgozni, hacsak valaki pechére nem a kereskedelemben, vendéglátásban, egészségügyben, rendészetben, hadseregben, telekommunikációban, tömegközlekedésben, stb. stb. keresi a kenyerét. Nekünk mindenesetre nem kellett.


2. A politikusok és a TV-riporterek erre a napra félreteszik a szövegeiket arról hogy milyen sebességgel rohan a vesztébe az ország, és könnyes szemmel előadják a tavalyról leporolt megemlékezéseiket arról hogy milyen jó dolog a világ legnagyszerűbb országában élni. 3. Sötétedés után tűzijáték van. Mindenhol, a sivatagtól a havas csúcsokig, azt hiszem nincs olyan pont az egész országban ahonnan nem lehet robbanó petárdákat látni. Idén először úgy döntöttünk hogy mind a két gyereket elvisszük egy nagy tűzijátékra. A szomszédok olykor szórakoztatnak minket egy-két (vagy mondjuk 20) petárda fellövésével, tipikusan este 10 után hogy mindenki tudja hogy nekik kidobni való pénzük van meg vastag bőr a pofájukon, de ezek csak arra jók hogy felbosszantsák a szomszédságot a szánalmas kis pukkanásaikkal. Igazi nagy tűzijáték ritkán van és azt mindig valamelyik önkormányzat rendezi hogy a cirkuszt-kenyeret szlogenből legalább a cirkusz meglegyen. Voltaképpen már voltak a gyerekek tűzijátékon. Tavaly nyáron az éppen ideiglenesen nálunk állomásozó anyósomékkal elruccantunk Las Vegasba néhány napra. Beleesett július 4.-e is, és Las Vegasban persze mint mindenben ebben is hatalmas showműsort rendeznek. De ahhoz hogy az megnézzük, több száz métert kellett volna kutyagolni, és úgy döntöttünk nem fárasztjuk vele magunkat. (Voltaképpen a gyerekeket nem akartunk fárasztani, de mivel egy fáradt gyerek a környezetben lévő összes felnőttet képes lefárasztani, a kettő végül is egyre megy.) A recepciós mondta hogy lesz a szállodának is egy kis privát tűzijátéka, a szobánk földig érő ablakaiból pont látni fogjuk, de az csak amolyan kis hobbitűzijáték. Belegondoltunk hogy így pizsamában, az ágyon heverve nézhetjük meg az egész hóbelevancot, és utána azonnal el is lehet aludni, nem kell nyűgös kölykökkel a hátunkon visszazarándokolni a szállodába. Nyerő. Na, a szálló kis magán-ünnepéről kiderült hogy a szálloda medencéjénél koncert előzi meg, az jó volt hangulat-csinálásnak, és maga a kis hobbi-tűzijáték 20 perces, több száz petárdából álló teljesen profi és látványos műsor volt, vagyis marha jól jártunk. De ez mégse számít teljes értékű élménynek, mert az egészet tisztes távolból néztük végig, nem vegyültünk el a tömegben, és a személyes részvétel legnagyobb attrakciójáról is lemaradtunk, ugyanis nem kellett parkolóhelyet keresni. Idén viszont mindent beleadtunk. Összerámoltuk a kölköket, hátizsákokba teljes piknik-felszerelést pakoltunk, szendvicsekkel, pokróccal, játékokkal, szúnyogriasztóval és esernyővel. Az esernyőre azért volt szükség mert Kolorádónak megvan az a vicces szokása hogy nyáron minden délután morcos felhők gyüle-


keznek a fejünk fölött. Általában nem esik belőlük semmi, de amikor igen akkor viszont úgy ömlik hogy az emberben felmerül hogy tán nem ártana nekiállni bárkát építeni. Mindent bezsuppoltunk a kocsiba, és irány a nagy sportpálya ahol a tűzijáték meg volt hirdetve. Bő két órával a meghirdetett kezdés előtt már a környékbeli utcákon araszoltunk parkolóhelyet keresve. Tán tíz perc se telt bele és ránk mosolygott a magyarok istene, találtunk egy elfogadható helyet, a sportpályától egy bő kilométerre, orral hazafelé, meg se kell fordulni. Úgyhogy innen elcaplattunk a pályára, ami alatt kiderült hogy egy kilométer nem is olyan kis távolság ha húszkilós hátizsákot cipel az ember magával. Érkezéskor életem párja el is kezdett hangosan morfondírozni hogy lehet hogy túl messze van a kocsi, a fáradt gyerekekkel hosszú lesz az út visszafelé. Nem vagyok egy Dugovics Titusz, a félelem átragadt rám is, így miután leterítettük a pokrócot a focipályára, elbúcsúztam kis családomtól és visszazarándokoltam a kocsihoz. Fél óra után sikerült egy olyan ki mellékutcát találni amit még nem álltak tele terepjárókkal, és az új hely legalább 300 méterrel közelebb volt a pályához. Diadalmasan visszatértem a sportpályára ahova addig érkezett még tízezer ember, így már nem volt egyszerű megtalálni a családi pokrócot, de végül meglettek. A tömeg folyamatosan nőtt, a pályán táborozók ettek, ittak, friszbiztek, amerikai focit dobáltak, sőt egy különösen nagy ökör a fiával a fejünk felett baseball-labdát dobált. A baseball labda akkora mint egy nagy ököl csak sokkal nehezebb, megvan vagy fél kiló, és ha valakit fejbe vernek vele az nem köszöni meg. Mivel a papa igazi amerikai sportember volt (140 kiló, sörpocak, kacska pipaszár lábak, ujjatlan trikó és térd alá érő klottgatya), ráadásul szemüveges, nem voltam odáig meg vissza a dologtól, de szerencsére csak a mellettünk ülő család hűtőtáskáját találták rövidesen telibe, és ezzel abba is maradt a dobálás. A tűzijátékig lassan telt az idő. Megvacsoráztunk, fogócskáztunk egyet, beszélgettünk egy kicsit, dea gyerekek hamarosan elunták a játékokat, úgyhogy elmentünk a pálya melletti játszótérre. Itt megcsodáltam a mászókák szakítószilárdságát, ugyanis minden négyzetcentiméteren lógott vagy ugrált egy torka szakadtából kiabáló felspanolt gyerek, de a felszerelés nyekkenés nélkül bírta. Hiába, ez nem Kínában készült, echte amerikai vas… Egy kis tombolás után visszavonultunk a pokrócunkra és kínomban letöltöttem a telefonomra a Mérges Madarak játékot, amivel a gyerekek elvoltak még egy fél órát. Az iPhone egy csodálatos találmány. Végre fél tízkor a rendezők elég sötétnek ítélték az eget, és elkezdődött a műsor. A program félórás és nagyon látványos volt, még az ekkorra már erősen kornyadozó gyerekek is tágra nyílt szemmel nézték végig a műsort. A végén szokás szerint hatalmas finálé jelezte hogy már csak másodpercek vannak hátra, ekkor


gyorsan csomagolni kezdtünk és mire az utolsó rakéta is eldurrant, már minden cucc a hátunkon volt és azonnal spuriztunk a kijárat felé. Szerencsére jó helyet választottunk a kijárat közelében, és így csak a közeli és hozzánk hasonlóan fürge nézőkkel kellett megvívnunk a kijutásért, így nem telt bele 5 perc és már az utcán ügettünk a kocsi felé. Emmy pár száz méter után bedobta a törölközőt, így őt a vállamon vittem tovább, de nem lassítottunk. Az utolsó durranás után 15 perccel már a kocsi közelében voltunk, csakhogy a tök sötétben ki a fene emlékszik hol van az a kis eldugott utca ahol a kocsi parkol? Egy rövid pánik-hullám után megtaláltuk az utcát és rajta a kocsit, és gyorsan kivágtunk az ekkorra már tömör forgalomba. Hiába, azok akik délben érkeztek és a pálya mellett parkoltak már iszkoltak mint patkány a süllyedő hajóról. A forgalom hamarosan akadozni kezdett, de az iPhone ekkor újra bizonyított. Kati kinyitotta rajta a navigációt és még mozgó forgalmú hátsó utcákon keresztül kivezetett egy főútra amin még haladt a forgalom. Főnyeremény – fél tizenegy után pár perccel beálltunk a garázsba, a már alvó gyerekeket felvittük a szobájukba, és 11-re már mindenki aludt mint a bunda. Másnap a reggeli kissé még kómás majszolása közben hallottuk a hírekben hogy a dugó a pálya környékén jóval éjfél utánig tartott. Elégedetten mosolyogtunk: ez egy jól megtervezett, profi, sikeres július 4.-e volt.

2011. Július. 21 A hosszú és jó házasság egyik titka az hogy a házassági évfordulókat emlékezetesen megünnepeljük. Az ideit végrendelet írással töltöttük, úgyhogy erre tutira emlékezni fogunk. Persze nem csak ezt csináltuk, de fogadni mernék hogy 20 év múlva ez fog először az eszembe jutni a 23. házassági évfordulónkról. Már évek óta az a szokás nálunk hogy kivesszük szabadságnak a házassági évfordulónk napját és csinálunk valamit közösen, csak ketten. Mivel mind a ketten szeretünk túrázni, idén elmentünk a közeli Eldorado Canyonba. Ez egy csuda hely. Egy rohanó patak vágott utat magának a hegyek között, és valami eszméletlen szép a táj. A patak két partján magas, hihetetlen kőcsipkékkel koronázott sziklák tornyosulnak, de a kanyon nagy része mégis fás és nagyon kellemes. A hely olyan szép hogy 100 éve New York-ból napokig vonatoztak az emberek hogy ide jöjjenek üdülni. Akkoriban volt egy hotel az egyik csúcson, ahova Ford T-kkel vitték fel a vendégeket a vasútállomásról. Ezt nehéz elképzelni mert az ember kiköpi a tüdejét mire felcaplat a csúcsra ahol valamikor a hotel állt (vagy 10 év üzemelés után leégett, már csak egy kandalló meg kémény áll belőle), egy mai Jeepnek is nehézségei lennének feljutni a meredek földúton, nemhogy a virslikerekű pléhkecskéknek amihez képest egy Trabi egy erőtől duzzadó


csajozógép. De fényképek tanúsítják hogy tényleg felvánszorogtak valahogy, méghozzá vendégekkel és hajóbőröndökkel telepakolva. Akkoriban a szálloda és a természet mellett a hely harmadik nagy attrakciója egy kötéltáncos volt aki két szikla között, 180 m magasan kifeszített kötélen ugrabugrált a nagyérdemű közönségnek, mindenféle biztonsági vicik-vacak nélkül. Megdöbbentő de a pasi sok éves rendszeres kötéltáncolás után nyugdíjba ment, és ágyban párnák közt, nem pedig egy öt másodpercig tartó sikoly végén egy cuppanással végezte földi pályafutását. Manapság a túrázók mellett a sziklamászók vették birtokukba a helyet, nyáron a nap minden percében lehet látni legalább egy tucatot a sziklákon lógni. Évente egy-kettő szörnyethal vagy legalább eltöri a gerincét, ez pont arra elég hogy izgalmas legyen itt csüngeni a kövekről, de még ne rémissze el a többi sziklamászót. Így a hegyi mentőknek is van lehetőség gyakorolni, nem jönnek ki a formából. Mi részünkről köszönjük de maradunk a tradicionális túrázásnál, idén is ezt tettük. Gyönyörűnek ez is gyönyörű, és valahogy nem látom a lelki szemeim előtt hogy hogy működne a dolog. Magamtól nemigen jutnék félemeletnél magasabbra, addig is csak ha alulról tolnak. A túrázás alatt érdekes dolgokat lát az ember, például egy bő két méter átmérőjű betoncsövet ami az egyik hegyből kijön, a másikba meg bemegy. Helyenként van rajta egy nagy vasajtó. Nem tudom mi ez, de valószínűleg a hegyek mélyén óvóhelyek lehetnek és ezeket kötik össze a betoncsövek, hogy egy atomvillanás után ne kelljen kijönni a mérgező levegőre azoknak akik úgy döntöttek hogy na akkor hagy szóljon. De mára elég elhanyagoltnak néz ki a dolog, a hatalmas vasajtók rozsdásak. Már nem olyan fontos a bunker, a kínai adósságtól hiába bújna ide a politikai elit. Vagy három órát túráztunk, közben jót beszélgettünk és élveztük a gyönyörű tájat. Kellenek ezek a rövid kirándulások hogy kizökkentsenek a hétköznapokból és emlékeztessenek arra hogy nem csak a mindennapok csatájában vagyunk jó küzdőtársak, de 23 év után is úgy élvezzük egymás társaságát mint a házasságunk első évében, meg tudjuk egymást nevettetni, hasonlóan gondolkodunk és hasonló dolgokat szeretünk csinálni. A túrázás után elmentünk Denver belvárosába megnézni néhány galériát, ahol megállapítottunk hogy még az ízlésünk is kompatibilis, legalábbis festményekben. Az ünnepi program lezárultával elmentünk egy ügyvédhez végrendelkezni. Ennek nincs közvetlen köze a házassági évfordulóhoz, de mivel a hetekben utazunk Magyarországra, méghozzá felváltva töltünk 2-2 hetet otthon a gyerekekkel hogy a lányok négy hetet tölthessenek a bővebb családdal, az ilyesmi ajánlott ha neadjisten… Mivel ezen a napon volt időnk és már régen meg akarjuk csinálni a


dolgot, kerestünk egy közeli ügyvédet és bejelentkeztünk hozzá. Az ügyvéd a város egyik régi utcáján egy 60 éves, nem kimondottan elegáns házból átalakított irodában praktizál. A látszatot igyekszik fenntartani, barnára pácolt faburkolattal ahol csak lehet, meg sok sok vastag könyvvel meg golftrófeákkal a polcokon, de azért látszik hogy ez nem Allie McBeal ügyvédi munkaközössége. A pult mögött ápolt matróna fogad, aki az aznap reggeli érdeklődő telefonom alkalmával azt mondta hogy szerencsés ember vagyok mert aznap pont volt egy lemondott értekezlete a fiskálisnak pont abban az időpontban amikor látni szeretnénk, és így kivételesen fogadni tud minket (bár mint megállapítottam nem ültek sorban a kliensek a váróban). A hölgy leültetett minket és beszólt a főnöknek hogy itt vagyunk. Az ügyvéd kitűnően belőtte az elfoglaltságot jelképező de az irritációt még megelőző három percet, ami elteltével méltóságteljesen kiemelkedett az irodájából. Hófehér haj, ápolt bajusz, lezseren elegáns öltözék, kemény kézszorítás, az évtizedek gyakorlatával tökélyre fejlesztett bizalomgerjesztés minden eleme szépen felsorakozott. Érdeklődött a nevünk iránt, többször elismételte, szabadkozott hogy nem ejti tökéletesen, mi meg mondtuk hogy ne aggassza magát feleslegesen rajta. Apropó, a Pócsi kiejtését nem szívják magukba az anyatejjel az amerikaiak, ami rendben van, elfogadom. De engem két dolog tud irritálni a nevemmel kapcsolatban. Az egyik, ha az amerikaiak a bemutatkozáskor azon vekengenek öt percig hogy jajistenem nem jól ejtik ki. OK, túl van tárgyalva, nem várom el tőlük hogy percek alatt elsajátítsák a CS betű rejtelmeit. A másik viszont az ha a főnököm akivel hat éve dolgozok együtt naponta, úgy utat be egy új kollégának hogy ez itten Mister Pakszi. Teszi ezt annak ellenére hogy az évek során hallotta mondjuk ötszázszor a nevemet, sőt egyszer húsz percig tanítgattam neki a kiejtést. De mindegy, nem a világ vége. Szóval a bemutatkozás után bekerültünk az iroda szentélyébe, ahol a sötétbarna szín már annyira uralkodó hogy az ember vaklál hogy megtalálja a széket a nagy setétben. Itt az ügyvéd habozás nélkül a lényegre tért: mi a foglalkozásunk? A kérdés nagyon fontos mert ez alapján szab árat a szolgálataiért. A dolog mindig muris mert velem szokták kezdeni a dolgot, feltételezve hogy a férfi mint a ház ura egyben a fő jövedelemforrás is. Amikor bemondom hogy egy nagyvállalatnál vagyok termékmenedzser akkor erre elismerően hümmögnek. Ha mákunk van itt meg is állnak a kérdésekkel, de az ügyvéd megkérdezte a feleségemet is a munkájáról. Amikor kiböki hogy orvos, akkor mindig csillannak a szemek. Amerikában mindenki feltételezi hogy aki orvos az egyúttal gazdag is. Néhány orvos – főleg a sebészek – valóban gazdagok, de a többség inkább


felső középosztálynak számít, messze a sztereotípia alatti jövedelemmel. De ismerünk több orvost aki csődbe ment mert a folyamatosan növekvő költségeket nem tudta ellensúlyozni a bevételeivel. Mindenesetre az orvos szónak varázsa van. Erre tipikus példa volt amikor évekkel ezelőtt, amikor Kati még rezidensként fix és nem kimondottan nagyvonalú fizetésért dolgozott napi 14 órát, elmentünk használt kocsit venni egy kereskedésbe Az eladó a szokás szerint megkérdezte tőlem mit csinálok, majd hallva a választ (a karrierem ezen szakaszában a hamburger-sütés művészetét gyakoroltam) konstatálva hogy belőlem nem fog meggazdagodni, hátra vitt a telepen az leharcolt olcsó verdákhoz. Ahogy nézegettük a választékot, az unatkozó eladó megkérdezte Katit hogy mit csinál. A válasz hallatán az egész találkozás dinamikája megváltozott. Az imént még üveges szemű eladó hirtelen izgalomba jött, kipirult, és attól a pillanattól fogva én megszűntem létezni a számára, Katit viszont elárasztotta a figyelmével. Visszavitt minket (pontosabban Katit, én kullogtam utánuk) az irodájába, megkínálta kávéval, áttanulmányozta a kereskedés listáit és bizalmasan beavatta egy nemrég érkezett járgány titkába, ami kiváló állapotban volt és nagyon jutányos áron (bár a betervezett felső limitünk felett 30%-al) elvihető. Ajánlott kedvező törlesztést alacsony kamattal, amit el is fogadtunk, és a végén vagy harminc névjegykártyát nyomott Kati kezébe, könyörögve hogy a kollégáit küldje hozzá különleges elbánásért. Szóval orvosnak lenni kétélű fegyver, rengeteg figyelmet kapsz de ki is akarnak préselni belőled annyi pénzt amennyit csak lehet. Visszatérve az ügyvédhez, előadtuk hogy miért jöttünk. A fiskális rövid töprengés után (megintcsak profi időzítéssel, hogy látsszon hogy komolyan elgondolkodik a helyzetünkön, de nem annyira hogy úgy tűnjön hogy nem tudja mit is kell csinálni) egy csomagot ajánlott amiben van végrendelet, egy általános meghatalmazás egymás ügyeiben eljárásra, és orvosi ügyekben felhatalmazás mind a kettőnknek. Mivel tudjuk hogy mindezeket erősen ajánlott megcsináltatni, elfogadtuk a csomagot, és ezzel kezdetét vette a morfondírozás azon hogy milyen szörnyűségek történhetnek velünk, és mit akarunk csinálni a különböző helyzetekben. Ha agyhalottak vagyunk, hány napig tartsanak lélegeztetőgépen? Ha nem kell lélegeztetőgép, de még mindig agyhalottak vagyunk, hány nap után állítsák le a mesterséges táplálást hogy szépen, méltóságban éhen haljunk? Ki miből mennyit fog kapni a hagyatékunkból? Mi lesz a gyerekekkel? Ésatöbbi. Fél órás vidám kalandozás után a borzalmak birodalmában az ügyvéd a megfelelő információk birtokába jutott, és biztosított hogy két nap múlva az összes papírt elkészíti, akkor már csak egy kis eskütételi ceremóniára kell visszajönnünk. Az egész ára cakk und pakk potom 900 dollár. Ezen kicsit megtántorodtunk, a pasi mindennel együtt kb. egy órát töltött az ügyeinkkel, aztán átadta az infor-


mációkat a titkárnőjének hogy tegye bele a formanyomtatványokba és nyomtassa ki. Mi kerül ebben 900 dollárba? Ekkorra már eleve rossz volt a kedvünk, és hazaérve azonnal elkezdtem keresni az inteneten valami információt arra hogy mennyibe kerül máshol az ilyesmi. Az ügyvédek persze nem hülyék, nem verik nagydobra az áraikat (pontosabban általában nincsenek szabott áraik, pofára mondanak egy összeget), de némi kutatás után találtam pár árat amik a miénknek a duplája-triplája voltak. Azóta se tudom hogy ezeket ravasz ügyvédek teszik ki az internetre hogy az ár-sokktól szédelgő kuncsaftokat lehiggasszák, vagy valóban ennyire pofátlanul sokat kérnek a szolgálataikért, de most már értem hogy miért van az hogy az orvok mellett az ügyvédeket tartja automatikusan gazdagnak a közhiedelem. A papírok valóban készen lettek két nap múlva, és egy komikus eskütételi ceremónia után, ahol mi ketten, a titkárnő és az ügyvédbojtár feltartott jobbal megesküdtünk a Mindenható előtt hogy szabad akaratunkból és józan ésszel rendelkeztünk úgy ahogy, átvehettük a papirokat (bár a józan észt rögtön megkérdőjelezte az hogy átnyújtottam másfél óra munkáért egy 900 dolláros csekket). De azóta megvannak a régóta halogatott papírok, és bár remélhetőleg még évtizedekig nem lesz szükség rájuk, picit nyugodtabban alszunk. És volt egy felejthetetlen házassági évfordulónk. Legyen még vagy ötven.

2011. Szeptember. 07 Minden kisleány életében eljön az a pillanat amikor tudatosul benne hogy milyen felemelő, magasztos dolog a templomban a mosolygó rokonok sorfala között lassan végigsétálva az oltár elé vonulni. Persze nem ez a pláne az egészben, hanem hogy közben rózsaszirmot lehet szemetelni a földre és senki se szól érte! A mi lányaink az elmúlt hónapokban koszorúslány-lázban égtek, amióta a rég áhított szerepre felkérést kaptak az unokatestvérem lányának az esküvőjére. Magyarországi utunk fénypontja lett az esküvő. Én nagyon örültem magának a meghívásnak. A menyasszony egy tündéri lány akit gyerekkora óta imádok, noha sajnos nagyon ritkán találkozunk. Az esküvő ugyanakkor lehetőséget adott arra hogy találkozzak olyan rokonokkal is akiket 10-30 éve nem láttam. Annak is örültem hogy a lányok is megismerkedhetnek a bővebb családdal, bár az ilyesmi mint tudjuk többféleképpen sülhet el, pláne ha az ember a rokonokat rég nem látta. De az is bennem volt hogy végre részt vesznek a lányok egy igazi magyar lakodalmon. Mi tagadás, nekem is hiányzott már. Az amerikai esküvők amiken eddig voltunk kicsit sterilek voltak a bővérű magyar bulikhoz képest, inkább szolid garden-party jellegük volt. Szépen meg voltak koreografálva, és az egyik esetben a felkészülés több hónapos folyamatát is végigkísérhettem és onnan tudom


hogy mennyi meló megy beléjük. Egy alkalommal ugyanis a menyasszony csoporttársam volt az egyetemen, és a kezdeti eufóriától a részletekbe zavarodott szervezési időszakon át a téboly határát belülről súroló utolsó pánikszerű simításokig mindent részletesen megosztott a csoportunkkal. Annyira hogy a végén már fontolgattam hogy hogyan kellene a boldog párt valahogy egymásnak ugrasztani mert már baromira nem volt kedvem a gyerekkor főbb állomásait bemutató dia-showra kiválasztott 200 fényképet még egyszer átrostálni és elrendezni, tekintettel arra hogy milyen ütemben igazodnak a Bee Gees Repülj velem című számának a dallamához. Persze Magyarországon se úgy mennek már az esküvők ahogy én emlékszem az első lagzikra amikre 5-6 éves suttyóként elvittek a szüleim. A kis faluban ahol éltünk a mozgó esküvői rendezvényterem volt rendszerben, vagyis egy borzalmas nagy ponyvasátor, lócákkal és friss homok padlózattal ellátva, hátul ipari méretű tábori konyhával ami a falu összes kutyáját napokig folyamatos extázisban tartotta. Persze ezen már akkor túl voltunk amikor Katival frigyre léptünk, mi már civilizált ámbár relatíve unalmas módon egy étteremben ünnepeltük életünknek ezt a jelentős, és az adott pillanatban még totál bizonytalan kimenetelű döntését. De ez még mindig őskornak számított, mit mondjak, még koszorúslány se volt az esküvőn. Ezért nagyon megörültünk mikor kiderült hogy a magyar esküvő-kultúra már elérkezett arra a szintre hogy cuki koszorúslányok nélkül már ciki egy esküvő, annak meg pláne hogy mi éppen haza terveztünk menni és a lányok lettek felkérve a nagy szerepre. Anna már egy éve versenyben volt a legjobb barátnőjével hogy ki lesz hamarabb koszorúslány, és hála a nagyvonalú meghívásnak ő futott be elsőnek. A barátnője azóta is orrol emiatt, de úgy kell neki. A szervezés első állomása még jóval a hazautazás előtt kezdődött. Ezt a fázist az esküvőtudományi szakirodalom ruhaválasztásként tartja nyilván, amit jelen esetben a szokásosnál is jobban megnehezítette hogy a koszorúslányoknak két csoportja volt, az idősebb nagylányok és a kis sziromszóró brigád, két kontinensen elszórva. De sebaj, elmentünk egy alkalmi ruha boltba, ahol megpróbáltunk a színleírásnak megfelelő színű ruhákat találni, ráadásul a két lánynak egy méretben. A színegyeztetés nem sikerült tökéletesen, részben mert a szilva szín alatt itt más árnyalatot értenek az emberek, itt ugyanis csak a hatékonyan termelhető alma méretű bordós színű szilva van a boltokban, és már mi is teljesen elfelejtettük milyen a magyar fosós szilva színe. Másrészt az email-ben küldözgetett, telefonnal lekapott homályos fotók nem a színhűségükről híresek. Harmadrészt mert se itt se otthon nem tipikus hogy a boltban ugyanabból a ruhából megfelelő méret legyen mindenkinek, és ezért a szín és a fazon is változott ahogy az idő


haladt. De a lányok óriási izgalommal próbálgatták a mesés ruhákat, és amikor végül megvettük azt a ruhát ami méretben, színben és fazonban vállalható kompromisszumokat jelentett, naponta ötször kellett nekik elmagyarázni hogy nem, abban nem lehet se iskolába se játszótérre menni, és otthon se lehet bennük divatbemutatót tartani. Persze tartottunk azért egy-két próbát velük, már csak azért is hogy szokják a ruhát meg gyakorolják a bonyolult teendőiket (lassú, méltóságteljes léptekkel nyomulni az oltár felé, lehetőleg nem orra esni, és közben rózsaszirmokat csippenteni a kosárból és azokat a földre szórni, nem pedig vihogva a papa hajára dobálni vagy kíváncsiságból megkóstolni. A következő probléma a transzport kérdése volt. Nejem az elmúlt években az ismétlődő poggyászelvesztések hatására radikális csomagfeladás ellenes nézeteket vall, és ha egy mód van rá nem ad fel csomagot a repülőn utazva hanem mindent a kézipoggyászba gyömöszöl. Egy kétnapos konferenciára utazva ez mondjuk kivitelezhető is, de nem hittem volna hogy egy kéthetes magyar útra két lánnyal ez sikerül neki. A mai napig nem értem hogy ez fizikailag hogyan volt lehetséges, de sikerült. A lányok két hét edzés után egész jó ütemben húzták a tíz kilós guris poggyászt a nyolckilós hátizsákkal a hátukon, és így a normál ruha-, játék és piperecuccaikon túl sikerült a rokonoknak szánt ajándékokat és a két ruhát is bestokizni a kézipoggyászba. Mi több, az innovatívan felgöngyölt ruhák még csak nem is gyűrődtek össze, igaz a dicsőségből nem kis rész tulajdonítható a valószínűleg golyóálló műselyem anyagnak amiből a ruhákat öntötték. A Nagy Nap közeledtével nőtt az izgalom is. Pár nappal az esküvő előtt a menyasszony körbevitt minket a helyszíneken: a város melletti szállóba ahol a fogadás és a polgári esküvő lesz, és a templomba ahol az egyházi esküvőt tartják. Itt megbeszéltük a részleteket: honnan hová kell menni, milyen sorrendben, mik lesznek a feladatok, mettől meddig kell virágszirmot hinteni a földre, stb. Anna izgatottan próbálta emlékezetbe vésni a részleteket és állandóan azon rinyált hogy milyen katasztrófák következhetnek be, attól kezdve hogy mi lesz ha elesik, odáig hogy mi van ha megtámadja az esküvői menetet egy medve. Emmy nem sokat aggódott a dolgon, mint kijelentette majd azt csinálja amit Anna, így lazán átpasszolta az összes felelősséget az aggódásra amúgy is hajlamos nővérére. Végre találkoztunk a vőlegénnyel is, egy nagyon rendes, jóképű sráccal aki azonnal belopta magát a szívünkbe azzal hogy láthatóan fülig szerelmes ifjú arájába. Végül eljött a nagy nap. A gyerekeket jól megreggeliztettük, majd nekiálltam és kifestettem a körmüket. A gyerekek körme az én reszortom, mivel én még aránylag jól látok közelre, bár őszintén szólva ezen a téren sok minden változott


az elmúlt egy évben, és már én is inkább emlékezetből vágom a körmöket mint látás útján, de a szokás nagy úr. Aztán jött az első megálló: fodrász. Próbáltunk egy-két útmutatást adni a fodrásznak, hogy mi áll jól a két lánynak, de a hölgy megnyugtatott hogy csak bízzak mindent rá. Egy óra leforgása alatt a hullámos hajú Annából és az egyenes hajú Emmy-ből nehézipari felszereléssel és környezetvédelmi szempontból aggályos mennyiségű hajlakkal két kis merinó bárányt varázsolt, göndör frizurába ágyazott virágkoszorúval. Ha nem állok a fodrászat előtt végig és látom hogy ki megy be és ki jön ki, lehet hogy nem ismerek rá a saját lányaimra. De a frizurák jól álltak, ünnepélyesek voltak és főleg tartottak mint az Epokit, baleset esetén bukósisakként is funkcionált volna a hajzatuk. Innen még elszaladtunk egy kozmetikushoz sminkelésre. Erre nagy szükség volt mert Anna kitűnő időzítéssel, pár nappal az esküvő előtt egy játszóházban összefejelt az unokatesójával, és a jobb arcán hatalmas lila folt éktelenkedett. Hogy ne terjedjen el a családban hogy szadista apa vagyok aki agyba-főbe veri a gyereket, felkenettem rá fél centi vakolatot, plusz szemfestés meg minden. A két gyönyörűen kikészített gyereket még gyorsan meg kellett etetni egy McDonalds-ben hogy ne törjön ki éhséglázadás a szálloda felé vezető úton, majd nyaktörő iramban rohantunk az első helyszínre. A megbeszélt fél kettő helyett a polgári esküvő fél hármas kezdete előtt 10 perccel berobbantunk a menyasszony számára fenntartott szobába, nyomunkban a húgommal és a nagyobbik fiával aki a gyűrűhordozói feladatot kapta, és aznap reggel tértek vissza a horvát tengerpartról a nyaralásból, és így szintén késve vágtáztak a helyszínre. A 10 perc pontosan ki volt centizve hogy a lányokat bele lehessen rázni az ünnepi ruhába, és amikor a vőfély bejött a menyasszonyért, már csak a koszorút kellett visszaszegecselni a vasbeton hajzatukra. Mire a vőfély elmondta a mondókáját, a két lány bevetésre kész állapotban volt, csak a kosarukban nem volt virágszirom mert azt hirtelen senki se találta. De azért becsületesen levezették az ifjú párt és az ünneplő tömeget a kertben felállított emelvényhez és az előtte sorakozó székekhez, ahol megtörtént a polgári szertartás. Az anyakönyv vezetőnő nagyon szimpatikus volt, gyönyörű beszédet mondott, szép volt a zene, csak a hőség volt kicsit zavaró, a vendégek nagy része ahelyett hogy leült volna az emelvény előtt a székekre, oldalról a fák árnyékából sandított a felemelő szertartás felé. A lányokkal a második sorban pácolódtunk és Anna arcán a vakolat repedezni kezdett, de szerencsére kitartott. Ezután mindenki beugrott a kocsijába, vagy ha már kellően bealapozott a lagzira a szálló buszába, és irány a város másik végén lévő templom. Rövid várakozás után odatalált a meghívottak többsége, és a lányok ismét kiválóan teljesítve felvezették az esküvői menetet az oltárhoz. Én, akárcsak a szállodánál, mint odaadó apa végigvideóztam az egészet, kíméletlenül félretolva az utamban álló papot, örömapát, násznépet hogy jó szögből sikerüljön a felvétel, majd a helyükre


vezettem a lányokat a már megszokott második padsorban. Az egyházi esküvő is nagyon szép volt, a pap nagyon kedves beszédet mondott, és egy hölgy hárfakísérettel elénekelte az Áve Mariát. Az előadás végén jöttek újra a lányaim, akik egy-egy virágcsokrot adtak át az énekesnek és a hárfásnak, puszikkal tűzdelve, ismét profin lebonyolítva a dolgot. Az egyházi esküvő ki volt centizve mert utánunk azonnal jött a következő pár, de mikor kimentünk a templomból a két lány végre rendeltetésszerűen felszórhatta a járdát az időközben meglett virágszirmokkal, és végre volt egy pár perc megpihenni mielőtt visszatértünk a szállodába a vacsorára. Itt végre beszélgettem egy kicsit a rég nem látott rokonokkal, nagy örvendezéssel és az elmúlt 20 év történetét kéthárom percben összegezve egymásnak. Végül visszatértünk a szállóhoz, ahol kezdetét vette az igazi muri. A vőfély elemében volt, és bár a lányok abszolúte nem értették hogy a vőlegénynek miért kell bebújni a menyasszony szoknyája alá, hatalmasat vihogtak a nyilván humoros jeleneten. Alig ültünk le a kijelölt székünkre, beindultak a véget nem érő fogások a hagyományos húslevessel, főtt hússal, töltött káposztával, sültekkel, süteményekkel, a kifogyhatatlan üdítőitalokkal, és a lányok hamarosan felfedezték a sarokban álló csoki-szökőkutat amiből Emmyt csak életveszélyes fenyegetések és fizikai erőszak közös alkalmazásával lehetett kirángatni. Aztán a színpadra felvonult a zenekar és beindult a zene, méghozzá két Abba számmal amiket a lányok imádnak (ez a mi hatásunk, két évvel ezelőtt megvettük a Mama Mia című musical-t, és azóta a fiatalkorunkat idéző filmet többször megnéztük a gyerekekkel). A két lány szemében vad fények gyúltak. Elkapták a húgom két fiát és a következő három órában nem engedték őket elmenekülni a táncparkettről. Én közben végiglátogathattam a rokonok nagy részét és behozhattam a húsz éves kimaradásból valamit, hál’istennek a család nagy része úgy tűnt hogy jól vészelte át az elmúlt évtizedeket. Teljesen megdöbbentem hogy a lányok mennyire bírják a gyűrődést, egy eseménydús nap végén, táncolva, a szokásos lefekvési idejük után órákig buliztak megállás nélkül. Persze ebben a jól végzett feladat utáni felszabadultságon kívül a több üveg elfogyasztott Coca Cola is bejátszhatott, tény az hogy fél tizenkettőig nyomták a bulit, amikor is mind a ketten egyszerre omlottak össze. Kivittem őket a hátamon a kocsihoz és hazavittem őket. Másnap reggel Emmy azzal a kérdéssel ébredt hogy ugye ma is megyünk esküvőre? Szegénynek csalódni kellett, esküvő helyett fél órás intenzív hajmosás várta, de az élmény megmaradt. Azóta is gyakran megnézik az esküvőn készült videókat és elkezdtek készülni a Kati szüleinek a két év múlva esedékes ötvenedik házassági évfordulójára, ahol ismét fontos szerep várja őket.


2011. Okt贸ber. 26 Leesett az elso ho. Ket napja meg 21 C volt es poloban szaladgaltunk odakint. Ma reggel meg kinezek az ablakon, es mit latok? A kertunkben levo kissebb erdo, valami 15 fa roskadozik hokobmeterek terhe alatt. A fak egy reszen meg rajta voltak az oszi levelek, ezekre ugy tapadt a nedves ho mint a Technocol Rapid a padloszonyegre. Es ho volt boven, reggelig esett ugy 20 centi. Volt olyan fa ami mar a kidoles szelen allt, voltak hatalmas, normalisan 30 fokos szogben felfele allo agak amik a foldre hajoltak, ugyhogy akcioba lendultem. Felszedtem az Amundsen-cuccot, megkerestem a teleszkopos rudat amivel magasan levo faagakat lehet metszeni, es elkezdtem verni az agakrol a havat. Fel ora alatt vagy egy tonna havat vertem le a fakrol, ebbol legalabb 30 kilo kotott ki a nyakamban es a csizmamban. Ezek utan kapasbol kesessel kezdtem a lanyokat kesziteni az iskolaba. Ehhez meg hozzajott hogy meg kellett keresni a telikabatokat, hocsizmakat, sapkakat es kesztyuket. Total depresszios vagyok attol hogy mostantol ez lesz a normal reggeli musor: kabatokat feladni, cippzarakat rangatni, ujjakat szortirozni a kesztyukben, ellenorizni hogy van-e benti cipo a hatizsakban. De azzal biztatom magam hogy hat honap es vege. Annyit fellabon is kibir az ember. Az iskola elotti korondon megallt az elet, a ho az eddig is hervaszto intelligenciaju soforoket teljesen osszezavarta. Amikor lattam hogy egy no kiszall a korond kozepen a kocsibol es elkezdi seperni a havat a motorhaztetorol - eddig nem zavarta? - mikozben mogotte 50 kocsi all sorban hogy beallhasson es kirakhassa a csemeteit, az iskola parkolojaba menekultem ahol pillanatok alatt kiszalltunk es a bokaig ero latyakban elcaplattunk az osztalytermek bejaratahoz. A gyerekek akkor tuntek el az ajto mogott amikor a motorhaztetot pedansan letisztito mami visszault a kocsijaba. Az ilyen civilizacio megerdemli hogy osszeomoljon. Ilyen utakon es ilyen kozlekedesi moral mellett jobbnak lattam nem bemenni az irodaba, itthonrol dolgozom. Igyekszem nem kinezni az ablakon es nem eszrevenni hogy az azota is folyamatosan zuhogo hotol a fak ujra atmentek kerdojelbe, mert nincs kedvem itthagyni a jo meleg hazat. A termeszet majd lerendezi a dolgot, ami tulel az tulel, a tobbit meg majd kiszorom tavasszal. Itt a tel... 2011. November. 11 Hosszu evtizedek remenyteljes am hiabavalo varakozasa utan iden julius vegen Denver elnyerte a modern metropoliszok ahitott statusz-szimbolumat: vegre megnyilt az IKEA. Kicsit ciki volt a dolog mert Houstonban mar tobb mint 10


eve megnyilt az IKEA, arrol nem is beszelve hogy New Yorkban az elso telepesek maguk csinaltak a butoraikat, ami tulajdonkeppen az IKEA elofutaranak tekintheto. De hat Denver problemaja az hogy a legkozelebbi civilizalt telepulestol 600 kilometer valasztja el minden iranyban, igy ide mindig kesobb ernek el az uj vivmanyok. Elszigeteltsege ellenere Denver progressziv iranyba fejlodik. Az elmult 30 evben bekoltozott egy csomo ember az orszag kulonbozo reszerol, akiket a benszulott koloradoiak valtozo intenzitasu megvetessel de tehetetlenul neznek. A bevandorlok alapjaiban valtoztattak meg a varos jelleget, ahol egykor cowboy-ok kotottek a lovukat a kocsma elotti keriteshez, mostanra meregdraga bicikliken erkeznek a megtollasodott egykori hippik az esti moccachiatojukert a sarki kavehazba. Vagy peldaul sielni jarnak az egy orara levo vilagszinvonalu sipalyakra, ami egy magara valamit ado benszulottnek az eszebe se jutna. A progressziv imazshoz szervesen csatlakozik a modern europai - elsosorban skandinav - lakberendezes iranti vonzalom. Mar eddig is viragzott a varosban tobb modern es skandinav butorbolt, de azokban az arakat csak az nevezhette megfizethetonek aki az egy eves BMW-jet lecsereli mert most mar puspoklilaban is kaphato ugyanaz a modell. Az IKEA-ra tehat az egesz varos visszafojtott lelegzettel vart. A nyitas ennek megfeleloen hihetetlen siker volt. Mi csak ot hettel a nyitas utan vetodtunk arra eloszor. Europai, mi tobb magyar bevandorlok leven ez nagy szegyen, mentsegukre szolgal a tavolsag mint jelentos problema. Denvert nem a kompakt meretei miatt szeretjuk, es a varos masik felen levo boltba majdnem egy ora az ut - vegig sztradan, 120-al. Aztan egy forro augusztus vegi szombaton csak elvetodtunk egy csaladi kirandulasra. Az elso sokk akkor ert amikor a sztradarol lekanyarodva massziv kocsisorba utkoztunk. Ez azert volt meglepo mert az IKEA meglehetosen szerenytelen olahkek mostruma meg egy bo kilometerrel arrebb tornyosult a tipikusan lapos amerikai varoskep fole. Mint kiderult, egy honappal a nyitas utan meg mindig akkora volt a csodulet hogy rendorok iranyitottak a forgalmat, a jelek szerint meg mindig tobb tizezer polgartarsunk volt kivancsi a hires sved portekara. Hala a hatekony zsandaroknak egy fel ora alatt mar a parkoloban caplattunk a 300 meterrol hivogato bejarat fele, ahol csatlakoztunk a vegelathatatlan emberkigyohoz, eloszor a mozgolepcsokon egyre feljebb, majd a minden zugaig emberrel tomott kiallitasi csarnokig. Itt rogton talalkozhattunk a tipikusan brillians sved szervezessel, vagyis a bejarattol 10 meterre levo kijaratig nagyjabol ket kilomteres tekervenyes uton lehet eljutni, mikozben az ember amul es bamul azon hogy nehany pozdorja


lapbol mi turot ossze lehet csavarozni. Mi tagadas, zsenialis otleteik vannak az oreg kontinensnek ezen a meghokkento alaku, zord szegleten unatkozo tervezoknek, ezt futo pillantasok alapjan is meg lehetett allapitani. Marpedig sok idonk nem volt bameszkodni mert a tomeg folyamatosan sodort minket mint a Duna a nevezetes dinnyehejat. Maga az egyuttmaradas jelentos energiakat vett ki belolunk, mert ha a ket eleven kolykot 3 meteres tavolsagnal tavolabbra engedjuk ebben a forgatagban akkor elvesznek szem elol, es ki tudja megtalajuk-e oket meg aznap. Nem tudom csak a mi gyerekeink ilyenek-e, de nalunk az a divat hogy mielott elindulunk valahova, senki se ehes, a gyerekekbe eroszakkal se lehet beletomni egy palacsintat vagy vajas kenyeret. Viszont amint elhagyjuk az otthon falait, a gyerekek 10 perc mulva farkas ehesek lesznek, es kovetelik az abrakot. Ebbol a celbol tartunk kekszet meg ropit meg egyeb ragcsalni valokat a kocsiban, de azok csak ideiglenesen mukodnek. Ennek megfeleloen, mire vegigcsoszogtunk a profin megtervezett szobak, konyhak kozott es eljutottunk a megvalto kijarathoz, a ket gyerek kiverte a balhet hogy enni akarnak, igy kovetkezett egy ujabb hosszu sorban allas az IKEA ettermeben. Amig a csalad sved husgombocokon ragodott, Katival elhataroztuk hogy ide vissza fogunk jonni amikor: 1. nincs hetvege es 2. nincsenek velunk a gyerekek. Mivel szuksegunk van, azaz dehogy van ra szuksegunk, csak szeretnenk egy uj szekrenysort a TV kore, hazateres utan eloszor is tanulmanyozni kezdtuk a boltbol elhozott fuzetet a Besta nevu elmesen varialhato szekrenyrendszerrol. Ebbe 10 perc utan belefaradtunk, igy ramentunk az IKEA internetes oldalara, ahol talatunk egy elmes tervezoprogramot a Bestahoz. Itt mar masfel orat toltottunk, ami alatt krealtunk egy virtualis szornyeteget, ami meg kepen is borzasztoan nezett ki, de kiindulasi alapnak megfelelt. A kovetkezo hetekben finomitgattuk is idonkent a tervet, egeszen addig amig egyszer csak ra nem neztem az arra, ami a kezdeti 700 dollar korulrol idokozben felkuszott valahova 2000 dollar korulre. Ekkor derult ki hogy a program kepes harom fiokot is egymas fole pakolni, ugy hogy csak az utolso latszik de a tobbi is ott van mogotte, ugyhogy neki lehetett allni kipucolni a felesleges dolgokat. Vegul elkeszult egy esztetikai, praktikus es penzugyi szempontbol is vallalhato terv, es elerkezett az ido hogy visszamenjunk az IKEA-ba. Az elso latogatas konzekvenciait levonva ezt egy hetkoznap este, munka utan kisereltuk meg. A gyerekeket szitterre biztuk, mi meg lezugtunk a varos deli reszere es onfeledten besasszeztunk az ezuttal szinte ures hodalyba - sokat mondok ha 3-400 vasarlo lezengett az egesz epuletben. Kihasznalva az alkalmat, meg egyszer vegigsetaltunk a kiallitocsarnokon, megcsodaltuk a reszleteket, kiprobaltuk a szekeket es a kanapekat, vegigmustraltuk a kiegeszitoket, es csabultunk, csabultunk, csabultunk. Mire vegigmentunk a csarnokon, a listahoz hozzajott


egy etkezoasztal szekekkel, fiokos szekreny a gyerkocoknek, egy jopofa aalakithato iroasztal meg miegymas. Vegul lefaradtunk az also szintre ahol be lehetett vasarolni a mintakbol. Itt vegigsetaltunk az agynemu, fuggony, etkeszlet es lampaosztalyokon, megintcsak csemegeztunk az elmes es meglepoen olcso termekek garmadan, es a kosar tovabb duzzadt a hihetetlenul olcso etkeszlettel, a cuki poharakkal es a praktikus vagodeszkaval. Aztan beleptunk a raktarba ahol az elore csomagolt pozdorjalapokat lehet osszeszedni szekrenyepiteshez. Ez este 7 ora 28 perckor tortent, ami megragadt az emlekezetemben mert addig a percig imadtam a svedeket, azota gyulolom oket. Eloszor odasetaltunk egy eladohoz es megprobaltam a kezebe nyomni az otthon kinyomtatott arulistat, hogy ezeket kernenk kihozni a kocsihoz amig mi fizetunk. Az elado faradtan mosolygott a naivitasunkon, es kozolte hogy itt nincs az a penz amiert osszeszednek nekunk a szajret, itt vagy magunk szedjuk ossze a cuccot vagy ures kezzel tavozunk. Ezutan odavezetett egy szamitogep terminalhoz es megmutatta hogy talahatjuk meg az adott alkatreszt a felhektaros hodalyban, majd sok szerencset kivant es mint egy delibab eltunt a polcok kozott. Katival tetovan egymasra neztunk majd elmentunk egy gurulo raklapert, amirol Kati megjegyezte hogy egesz jopofa, elvezet guritani mert mind a negy kereke szabadon fordul minden iranyba. Ezutan megtettuk az elso kiserleteket a hosszu termeklista elso darabjainak a lokalizalasara, es hamar rajottunk a dolog izere. Amirol kiderult hogy nem tul kellemes. A dobozok egy resze marha hosszu es meg annal is nehezebb. OK, ketten megbirkoztunk valahogy a leemelesukkel, de a guri-guri minden rarakott darabbal exponencialisan veszitett a kezdeti pozitiv benyomasokbol. Hamarosan eljutottunk odaig hogy mar nem lehetett egyenesen tolni a miskulanciat, oldalazott mint a megrugott kutya. Fordulni hajmereszto volt, es az egymasra retegezett porteka veszesen billegett. Ezt eloszor megoldottuk azzal hogy kerestunk egy masik tolit es a cucc egy reszet atpakoltuk arra, de hamarosan eljutottunk odaig hogy egy helyett ket veszesen billego es reszegen kacsazo kocsival csalingaztunk mint ket kozveszelyes, reszegen versenyzo sofor a 4-es fouton. Tobbszor at kellett pakolni a kocsikat mert a hosszu darabokat nem lehetett a rovidek tetejere rakni, szoval total kabare volt az egesz. Ekkor kezdett feltunni hogy nem vagyunk egyedul, ha lett volna egy videokamera nalam siman csinalhattam volna egy burleszk-filmre valo anyagot az egymast kerulgeto, szentsegelo, komikus fekezesi es kanyarodasi technikakkal kiserletezo vasarlotarsainkrol. Nem sok mosolygo arcot lehetett a raktarban latni, annal tobb remult, frusztralt, ideges szemparral talakozott az ember. Termeszetesen ket fontos reszegyseg nem volt raktaron, es nem leheto oket megrendelni, az IKEA nem ertesit hogy megvannak, nem hozzak hazhoz, stb.


Be lehet telefonalni es megkerdezni van-e eppen az az alkatresz, de akkor se teszik felre, es ha mire odabumlizol mar elkelt, hat nagyon sajnaljak. Hajtepes a kobon, ide meg legalabb egyszer vissza kell jonni... Ezutan jott a sorbanallas. Nehogy egyszeru legyen besorolni a penztarakhoz, az felejuk vezeto utat mindenfele polcokon kiallitott porteka torlaszolja el, hatha megakad az ember szeme meg valamin amit ra lehet sozni. A valosagban inkabb a kocsi akad a polcokba, de foleg meg egy utolso akadaly mielott... mielott az ember megprobal belavirozni valamelyik sorba. Melyikbe? Hat persze hogy a leghosszabb es leglassabb sorba, ahol csak egy oldalon van penztaros es az is kezdo. Par perc utan az ember rajon a hibara, es tepelodni kezd. Atalljak egy masik sorba? De hat mar beleinvesztaltam 3 percet ebbe, csak ez is haladni fog. Amig az ember hezital, a szomszed sorok olvadnak mint a vaj. A fejemben mennek a regi emlekek amikor atalltam a masik sorba es akkor lodult meg a regi sor, ugyhogy fogcsikorgatva maradok. De a sor csak csigalassusagu, igy tovabb csabit a szomszed sor. Apropo, bar van vagy 50 penztar es nem igazan nagy a forgalom, a sorok hosszuak mert csak harom penztar van nyitva. Az IKEA is tudja hogy aki idaig eljutott itt mar nem adja fel a harcot, kivarja a sort. A gane uzletemberekrol folytatott morfondirozas kozben egyszer csak elore nezek, es dobbenten konstatalom hogy az elobb ott allo szimpatikus holgy helyett egy szakallas pofa van elottem a sorban. Ebben a civilizatsag utani allapotomban ramorgok hogy ugye nem gondolja komolyan hogy be fog vagni elem, mire kozli hogy csak a felesege helyet vette at, az asszony elment meg vasarolni... Akkor latom hogy mar harom kosaruk van, az asszony nyilvan most tolti meg a negyediket. Ekkor atallnek a szomszed sorba, de oda most allt be ket masik csalad embermagassagura pakolt kosarakkal, ugyhogy maradok. Mint kiderult, kar, mert a szomszed sor ugy halad mintha Michael Schumacher lenne a penztaros, de mar csak egy vasarlo van elottem, a szakallas pofa meg a felesege aki mar nem is olyan szimpatikus igy a negyedik kosarral. Vegre sorra kerulunk, a kezdo penztaros mindent egyenkent csipog be a penztargepbe, annak ellenere hogy mondom neki hogy ebbol negy van, abbol meg hat... Na mindegy, most mar rezignaltan kivarjuk, majd kifizetjuk egy kisebb afrikai orszag eves GDP-jet a penztarnal - meg jo hogy minden olcso volt majd varunk meg ket percet mire elmegy az utbol a most mar kimondottan unszimpatikus szipirtyo meg a torzonborz ferje, akik eddig nem birtak kitalalni hogy a negy bevasarlokocsit hogy juttatjak el a kocsijukhoz ketten. Ezutan hosies erofeszitessel eljutunk a parkolo szelehez, odaallok a kocsival a rakodoplaccra es megkezdodik a kocsi alkatreszekre bontasa. A kisbusz mint mindig most is isteni szallitoeszkoznek bizonyult, de ehhez a cuccmennyiseghez le kellett hajtani a hatso uleseket, ki kellett szedni a kozepso uleseket es lefektetni az utasulest hogy eselyunk legyen egy forduloval hazafuvarozni a cuccot.


Kati is odafarolt a kocsijaval - szerencsere kulon kocsival jottunk - es hasonlo belezesnek vetettuk ala azt is. Meg nagyobb szerencsenkre arra ogyelgett egy rakodomunkas es felajanlotta szolgalatait. Kaptunk rajta, es pasival elkezdtuk megpakolni a kocsikat. Az IKEA elmesen (?) barikadot telepitett a rakodorampa szelen, igy a bevasarlokocsit nem lehet az autohoz odatolni, a rakodomunkas adogatta a dobozokat a keritesen keresztul. Ekkor mar erosen anti-sved nezeteket vallottam, amit csak fokozott amikor a rakodomunkas figyelmeztetes nelul atnyujtott egy 30 kilos dobozt, es a varatlan sulypontkorrekciotol kiment a derekam. De vegulis minden bestokizva a ket kocsiba, indulas haza. Nem tudom ki olvasta a Felelem Bere cimu konyvet, hat a hazauton gyakran eszembe jutott. A hatul masfel tonna pozdorjaval megrakott kocsinak az elso kerekei epp hogy suroltak az aszfaltot, ettol a kocsi nagyjabol olyan kormanyozhato lett mint Magyarorszag, vagyis hol ide, hol oda csapodott harom savon belul. Valahogy megis sikerult hazahuzni a belet, es levezetesnek meg bepakoltuk a garazsba a cuccot mert masnap reggel a gyerekeket vinni kellett az iskolaba es furcsan neztek volna rank ha azt mondjuk nekik hogy massz fel fiam oda a dobozok es a plafon kozotti resbe. Most ott all a garazsban a dobozhalom es varja hogy nekialljak az osszerakasnak. En naponta tobbszor ranezek a soteten, fenyegetoen tornyosulo IKEA-hegyre aztan gyorsan beiszkolok a hazba es kettore zarom a garazs fele nyilo ajtot. Ha van egy kis szerencsem a kovetkezo ket hetben kitor az atomhaboru, ha nem akkor a Halaadasi negynapos hetvegen lesz nemulass, neki kell latni a rabszolgamelonak. Kellett ez nekunk? Idézetet írta: Habók - 2011. November. 18, 21:09:54 Idézetet írta: vitezlaszlo - 2011. November. 18, 20:44:41 Most huzott el 4 Apache (pancelvadasz) es egy Chinook (szallio) katonai kelikopter zart kotelekben az irodam ablaka elott. Fura erzes, egyszerre lenyugozo technologiai balett, es felelmetes. Remelem nem dontotte meg katonai puccs Michael Bennett-et (Colorado kormanyzoja). Amiota par napja bejelentettek hogy a hazamtol 30 kilometerre kezdodik az USA egyik legnagyobb, most felfedezett olajmezoje, paranoias vagyok. Ne is mondd! Franciaországban, Beynacban álltam a várfalon, magam mellé képzelve kamaszkorom hösét, az Oroszlánszívűt, amikor valami iszonyatos zajt hallottam. Két Mirage, majd újabb kettő, majd még négy repült el szinte velemmagasan, épp szálltak fel nem túl messziről. Akkor értettem meg elöször, hogy a hang ölni is tud. (Lett vagy 160 a pulzusom néhány másodperc alatt, és perce-


kig csak álltam és nem tudtam, mi is történik.) Ha! Egy jo eve volt a varosban legibemutato, civil es katonai gepekkel. Elvittem az egesz csaladot, mondom ez biztos jo buli lesz. Egy orat boklasztunk a kiallitott kepek kozott, volt csuszda meg szimulator a gyerekekenek, hot dog, minden franko. Aztan kezdodott a bemutato. Eloszor a dugattyus ketyerek, azok OK-k voltak, a lanyok lanyha erdeklodessel figyeltek a legi-akrobata mutatvanyokat. Aztan szunet, es ahogy a kifuto fele fordulva vartuk a kovetkezo szamot, a hatunk mogul, ugy 500 m magasagban athuzott felettunk harom F-15-os. Ketmotoros nagy dog gepek, iszonyatos toloero meg minden, de az egesz tok varatlan volt, addig nem lattunk es nem hallottunk semmit amig mar egesz kozel mogottunk felbukkantak a hangarok mogul es hirtelen ugy tunt hogy iszonyatos dorrenessel felrobbant korulottunk a levego. Mindenkire a frasz jott - reszemrol majdnem osszeszartam magam - de a lanyok total panikba estek, futolepesben kellett veluk elhagyni a repteret, egy oraba telt mire lenyugodtak. Iden nem birtam radumalni oket hogy kimenjunk. Valoszinuleg egy eletre el lett veve a kedvuk a repulobemutatoktol. Apropo, errol eszembe jutottak a regi szep hangrobbanasok Debrecen felett, ahogy a szovjet SZU-24-esek raleptek a gazra felettunk... egy jo kodos napon az embernek beleremegett az osszes csontja.

Folyt. Köv! – remélem….

Vitez_Laszlo  

Poems and short stories of Laszlo Vitez from NOL-Forum

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you