Acta DE Kossuth V2 by Acta de Kossuth

Acta DE Kossuth

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolájának iskolaújsága

1. Ünnepek o Farsang o Debrecen farsangozási szokásai o Novemberfest 2. Iskolánkban történt o Új tanárok o Szakkörök a „KisKossuthban” o Tudós és Iskola o Vörös Eszter Anna látogatása o Látogatás a Nagykossuthban hatodikosként o Bemutatkozik a Testvérkönyvtárunk o A Méliusz Könyvtárban történt 3. Büszkeségeink o Bemutatkoznak tanítványaink o Csodás helyezések a népdaléneklési versenyen o Novellaíró pályázat o Versek 4. Recept

Acta DE Kossuth

V/2 szám 2018.03.09.

Acta DE Kossuth

Farsang

Farsang Az ómagyar farsang szavunk a német Fasching (farsang) kifejezésből ered, amely a Faste (böjt) és a Schank (italmérés) szavakból tevődik össze. Jelentése tehát „böjt előtti italozás”. A nyugati kereszténységben a karácsonyi ünnepkör lezárása a január 6-án ünnepelt vízkereszt, vagy háromkirályok. Ezen a napon zajlanak a házszentelések, és ekkor bontjuk le a karácsonyfát is. Ekkor kezdődik a báli szezon, a farsang, mely a húsvéti nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Hamvazószerda mozgó ünnep, így a farsangi időszak hossza változó. Amikor húsvétvasárnap a lehető legkorábbra esik, akkor a farsang egy szűk hónapig tart (február 3-ig), míg mikor április végén ünnepeljük a húsvétot, a farsang egészen március 9-ig eltarthat. Idén korán, már február 13-án zárul a téli mulatságok időszaka. A legjellegzetesebb farsangi szórakozás a jelmezbál vagy maszkabál, amit szintén szoktunk farsangnak nevezni. Hagyományosan a farsang farkaként ismert utolsó három farsangi napon van a legnagyobb mulatozás. Szűkebb értelemben ezt a három napot is szokták farsangnak, esetleg karneválnak nevezni. A világhírű riói karnevált is a farsang utolsó hétvégéjén rendezik, pont, mint a mohácsi busójárást.

Ekkor zajlik a legtöbb disznóvágás, így a tipikusan fogyasztott főételek nagyrészt disznóhúsból készülnek, ám ez inkább köthető a disznótorokhoz, mintsem az álarcosbálokhoz. A mulatságok legjellemzőbb ételei a különböző fánkok. A fánk készítéséhez és fogyasztásához több hiedelem is kapcsolódik. Voltak, akik mágikus erőt tulajdonítottak a fánknak. Úgy tartották, ha farsangkor fánkot sütnek és fogyasztanak, akkor a legnagyobb tavaszi vihar sem képes elsöpörni a ház tetejét. Háztűznézés idején a legényeket fánkkal kínáltak, mivel egy babona szerint, ha egy lány megfelez egy fánkot a fiúval, az egyet jelentett azzal, hogy viszonozza szerelmét. Ez a szalagos fánk legendája, mivel a fánk közepén végig húzódó szalag a jegygyűrűt jelképezi. A húshagyó kedd a farsangi időszak utolsó napja, valamint a böjt kezdetét megelőző nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Hamvazószerdán veszi kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére, a húsvétra készülnek. Hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a katolikus hívek homlokára az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával egy kis kereszt alakú hamu jelet rajzol a pap, miközben hagyományosan a következőket mondja: Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel! A hamu az elmúlást jelképezi. Torkos csütörtök napján, hagyományosan felfüggesztették a böjtöt, a farsangi maradékok elfogyasztásának céljából. Ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket, valamint megengedett volt a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezni. Készítette: Varga Gréta 9.B

Acta DE Kossuth

Debrecen farsangozási szokásai

Debrecen farsangozási szokásai (január 6-tól, február 10-ig) Farsang? Mindenkinek más jut eszébe erről a szóról. Valakinek a hagyomány, az időszakra vonatkozó szokások, miszerint a farsang a párválasztás időszaka volt régen, és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt idején már tilos volt esküvőt tartani. Hát, igen. Nem csak karácsonykor lehet megkérni egy lány kezét. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is, pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott stb. A falvakban a kelendő legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt fiúnak, aki a farsang végén nyilvános válaszként a kalapjára tűzte. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt. Így ma már kevesen ünnepelnek. Van, akiknek máshogy jut eszébe a hagyomány: a januári-februári vigadozások elnevezése a bajor-osztrák fasching szóból ered, amely eredetileg a böjt napját megelőző húshagyókeddi éjszakát jelölte. A legtöbb mulatság a böjt kezdetét megelőző néhány napra esik, amelyet farsangfarkának is nevezünk. A gazdagon terített asztalokról a különféle húsokból készített leveseken és sülteken kívül nem hiányozhatott a sokféle édesség. És nem múlhatott el úgy a farsang, hogy legalább egyszer ne készítettek volna farsangi fánkot. „A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában” – szokták mondani nagymamáink. Sajnos nekem még nem sikerült a fentieknek megfelelő fánkot csinálni, de mamánál mindig találok. Másoknak a farsangról az esztelen bulizás ugrik be. A részegen fetrengő pókember, jelmezes fickók az utcasarkokon, vagy olyan fiatalok, akik hajnalban egymás nyakát átkarolva énekelik teli torokból a Paff a bűvös sárkány főcímdalát. Sajnos napjainkban többen választják ezt az ünneplési módot a tél elűzésére. Végül is tök jó módszer, ha elég falsan éneklik a Paff főcímdalát, talán a tél is fejvesztve fog menekülni tőlük. Ezért nem is vetem meg őket, hiszen az én szüleim is kisebb bulival ünnepelnek, ahol persze ők is – felnőtt létükre — pókembernek vagy miniegérnek öltözve mulatják át az éjszakát. De nem mindenhol van ez így! Vannak helyek, ahol még fontosak a hagyományok, és próbálják a fiatalabb generációnak is megmutatni, hogyan zajlott régen a tél elűzése. Ilyen hely Debrecen is. 1969-ben is néhány ember bulizással űzte a telet, de nem hiszem, hogy akkoriban Paffot hívták segítségül. Ekkor a 260 éves Aranybika termeiben hajnaltól hajnalig lehetett szórakozni. Az Új Élet Parki Park bisztró hatot fizet, hetet kap akciót hirdetett, a menüt a hetedik napon ajándékba adták az előfizetőknek. A Hungária akciós debreceni különlegességgel csábította be vendégeit. A recept igen egyszerűnek tűnt már 1969-ben is: „legyenek jobb, frissebb ételek, legyen nagyobb a választék, legyenek készségesek, udvariasak, kedvesek a felszolgálók…” Szüleimtől megtudtam, hogy a legmodernebb szórakozóhely a Grill volt, mely este 10-től hajnal 5-ig várta a vendégeket, s ahol (ennyit a szocialista erkölcsökről…) éjfél után színre lépett a sztriptíz táncosnő. Ebben az időben is természetes volt, hogy borés ételkóstolók, jelmezbálok, zenés, táncos mulatságok, bábművészek előadásai színesítették a farsangot. És bár akkoriban jóval kevesebb gépjármű robogott az utakon, a sofőröknek azt javasolták, igyanak Autós-koktélt: „málna, jaffa, citromlé, szódavíz, cukor keveréke nem színesíti el a szondát” – nagyon rafinált. Szemben az Egyetem-koktéllal, ami rumos meggy, körtebefőtt, triple sec, konyak, boszorkánycsepp és rumkeverék keveréke volt. 3

Acta DE Kossuth

Debrecen farsangozási szokásai

De térjünk vissza a jelenhez. Napjainkban is sok helyen tartanak ismertető jellegű programokat kicsik és nagyok számára egyaránt. A Debreceni Állat- és Növénykertben a látogatókat például gólyalábasok és az állatkert lakói szórakoztatják. Ezen kívül népi játékokat és hagyományokat is felelevenítettek a résztvevőknek. Ráadásul, akik jelmezben látogatnak el ide, azok kedvezményes jegyet vásárolhatnak. Szintén az állatkert rendezte meg tavaly az „állati jelmezbál” nevű programot, ahol állatkerti dolgozók mellett számos debreceni művész, több iskola, színjátszó csoportok, állatvédők, zenészek, táncosok és kézművesek is részt vettek. És persze erre az eseményre is a jelmezbe érkező látogatók féláron mehettek be, és az összes látogatóval együtt ingyen használhatták a kisvasutat. A lényeg, hogy Debrecen szeretné megtartani és megszerettetni a farsangozás ősi hagyományait. Mert a farsang nemcsak arról szól, hogy beöltözünk Paff a bűvössárkánynak, és megnyerjük az iskolai jelmezversenyt, hanem hagyománya van, amit meg kell őriznünk az utókornak.

Készítette: Fagyal Kíra Sára 9.A

Acta DE Kossuth

Novemberfest

Novemberfest 2017 (Interjú a német országismereti versenyről.) 2017. november 30-án zajlott le a Novemberfest. Az idén is a „Kiskossuth” volt a színtere a játékos vetélkedőnek. A szervezővel, Harman László (Laci bácsi) német vezetőtanárral Oláh-Keresztessy Dávid Miksa (8. b) beszélgetett a verseny történetéről, a szervezésről és a feladatokról. Mi a Novemberfest? A Novemberfest a német nyelvet tanulók országismereti vetélkedője. Nem csupán a nyelvtudás számít, mert a játékos feladatok Németországhoz és a német kultúrához kapcsolódnak a Grimm testvérek meséitől kezdve a földrajzi ismereteken át a sportéletig. A lényeg, hogy mindig valamilyen németes érdekességgel rukkolnak elő a szervezők. Honnan jön az elnevezés és az időpont? A bajorországi Oktoberfest mintájára a kezdet kezdetén mi is októberre terveztük a saját kis házi fesztiválunkat. De az évkezdéssel mindig olyan sok tennivaló van, hogy soha nem sikerült az őszi szünet előtt megrendezni a versenyt és meghirdetni a jelentkezőknek. Ésszerűbbnek látszott tehát későbbre tolni az iskolai rendezvények naptárában. Így lett Novemberfest. Mikor indult? Kik a szervezők? Állandó a helyszín? A Novemberfest 2010-ben indult, akkor a szervezést még Bea nénivel (Nagyné Hurják Beáta német tanárnő) közösen végeztük. Sikere volt, a diákok szerették ezt a játékos vetélkedő formát. Ezért hagyományt teremtettünk belőle, s így minden évben megszervezte a „Kiskossuth”. Eleinte iskolai házi verseny volt. Azonban nagy változást hozott a 2016os év. Amikor a Debreceni Egyetem három gyakorló intézményét összevonták, az jutott eszembe, hogy meghívhatnánk a versenyre az „Arany” (Arany János téri feladatellátási hely) és a „Nagykossuth” (a Gyakorló Gimnázium) diákjait is, az utóbbiból természetesen csak a 7. és 8. osztályosokat. Nagy kedvvel jöttek, s ez a forma jól bevált. Az idén az „Arany” tanárai szervezték az 5. és a 6. osztályosok vetélkedőjét, én pedig a 7. és a 8. osztályosok országismereti versenyét. A helyszín mindig a „Kiskossuth”. Hány versenyző vett részt idén? A mostani Novemberfest negyven versenyzőt vonzott a három feladatellátási helyről: huszonöten érkeztek az 5. és 6. évfolyamról, húszan a 7. és 8. osztályokból. Melyek voltak a középponti témák? Az idén az 5. és 6. osztályos kategóriában a verseny a Márton nap német hagyományait dolgozta fel, a 7. és 8. évfolyamban pedig a német feltalálók és találmányaik körül forogtak a kérdések. Köszönöm a beszélgetést! Készítette: Oláh-Keresztessy Dávid Miksa (8. b)

Acta DE Kossuth

Új tanárok

Interjú Réz Szabina tanárnővel Hol született Szabina néni? Én itt születtem Debrecenben, viszont 17 éves koromig Nyíracsádon éltem, vidéki lány vagyok és 17 éves koromban költöztünk Debrecenbe a családommal, azóta itt élek Debrecenben. Melyik iskolában kezdte el és fejezte be tanulmányait? Általános iskolába Nyíracsádra jártam, és a középiskolába pedig a Fazekas Mihály Gimnáziumba, itt Debrecenben, a humán tagozatra. Honnan jött az ötlet, hogy tanár lesz? Általános iskolában döntöttem el, hogy én tanár szeretnék lenni, mert nagyon szerettem a történelemtanáromat, és a magyartanáromat, és akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én is szeretnék tanítani, tanár lenni. Gyakorlatilag így indult ez a gondolat és sikerült megvalósítanom is. Jó tanuló volt Szabina néni? Igen, én jó tanuló voltam az általános és a középiskolában is. Mióta tetszik tanítani? 2009 ősze óta tanítok. Hol tetszett tanítani eddig? Én ezt megelőzően a Diószegi Sámuel középiskolában tanítottam magyart és történelmet két tanéven keresztül. Nagy volt a váltás hogy eddig középiskolában tetszett tanítani, most meg általános iskolában? Teljesen más korosztályhoz voltam szokva, hiszen itt kisebb gyerekeket kell tanítani, de az elmúlt két hónapban sikerült összecsiszolódnunk, egymásra hangolódni, én úgy érzem, hogy a közös munka jól megy. Hogyan érzi magát nálunk? Körülbelül 2 hónapja tanítok itt ebben az általános iskolában és nagyon jól érzem magam. Kollégákkal és a diákokkal is nagyon jól kijövök. Nehéz felkészülni az órákra? Igen, minden órára készülni kell, át kell gondolni, hogy mit, hogyan szeretnék megtanítani a gyerekeknek, milyen feladatokat csináljunk meg közösen, ezt hogyan csináljuk meg, egyénileg, csoportban, párban vagy éppen közösen osztály szinten. A magyar tanításán belül melyiket szereti jobban az irodalmat vagy a nyelvtant? Én inkább az irodalmat szeretem, hogyha választani kell, de egyébként nyilván a nyelvtannal sincs semmi gondom. Ha az irodalmon belül a korszakokat nézzük, akkor a 19. század irodalma, ami a legközelebb áll hozzám. Milyen osztályokat tetszik tanítani? Én most három osztályban tanítok ötödikes, hatodikos és nyolcadikos osztályokban. A nyolcadikosokkal készülünk a felvételire, az ötödikesekkel még azt gyakoroljuk, hogy milyen felsősnek lenni. 6

Acta DE Kossuth

Új tanárok

Melyik termet tetszik szeretni, mert szerintem mindenkinek van kedvenc terme. Konkrét kedvenc termem még nincsen, de azokat a termeket szeretem jobban, amelyek nagyobbak, és kényelmesen elférnek a diákok. Ezen kívül pedig van néhány olyan terem, ami nagyon szépen föl van díszítve, dekorálva van, ezekben a termekben szintén kellemesebb tanítani. Az első emeleten is van ilyen, a harmadikon is, én leggyakrabban én a harmadikon tanítok. Tart valamilyen háziállatot? Sajnos nincsen háziállatom, mert lakásban élek, és ott nem szívesen tartok. De amikor még faluban Nyíracsádon éltem ott kutyáim voltak. Nagyon szeretem a kutyákat, és ha majd egyszer megint kertes házban fogok élni, akkor majd szeretnék kutyát tartani. Mi a kedvenc kutyafajtája? Nekem a kedvenc kutyafajtám az angol bulldog és a Rottweiler, amikor kertes házban éltem volt is rottewilerem. Van kedvenc könyve? Kifejezetten kedvenc könyvem nincsen, ha lehetőségem van és van szabadidőm, akkor történelmi témájú műveket szoktam olvasni. Gyakran folyóiratokat is, például Rubicont vagy BBC Historyt, de ugyanakkor pedig szeretem az életrajzokat is. Olvastam már Mária Terézia életrajzát, vagy legutóbb Sisi királynénak az életrajzát. Ezek szoktak általában a legjobban tetszeni. Van kedvenc sorozata? Az angol BBC tv csatornán adták a Sherlock és Watson sorozatot, egy másik pedig egy amerikai sorozat a Célszemély. Van valamilyen titkos hobbija? Titkos hobbim nincsen, hobbim az van  … ha hobbinak lehet nevezni, én nagyon szeretem a forma1et, és igyekszem figyelemmel kísérni a versenyeket a televízióban, illetve már két alkalommal volt lehetőségem, hogy a Hungaroringen a helyszínen megnézzek egy-egy versenyt 2007-ben, ill. 2011-ben. Kedvenc pilótám is van Kimi Räikkönen, 2003 óta szurkolok neki. Ezen kívül pedig a filmeket szeretem, ha van időm, akkor filmeket szoktam nézni. Valamit sportol Szabina néni? Sajnos kevésbé sportolok, azt tudom, hogy ez hiány, és nem helyes, inkább otthon szoktam egy kicsit tornázni, de így eljárni nem szoktam sem konditerembe sem máshova. Esetleg kedvenc sportja van a forma 1-en kívül? Ha olyan sportra gondolunk, amit én magam is tudok űzni, az az úszás. Mert egyrészt ugye egészségnek is jó, másrészt pedig kicsit el tud az ember gondolkodni is úszás közben, a gondolataiba tud merülni.

Acta DE Kossuth

Új tanárok

Interjú Kálmánchelyi-Papp Hajnalka nénivel Hol született Hajni néni? Debrecenben születtem. Hova járt iskolába? Az Újkerti általános iskolába jártam, utána a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem zongora szakon, és Pécsi Tudományegyetemre mentem utána énekkarvezetésre, és a történelem szakot a Debreceni Egyetemen végeztem. Milyen szakos tanár Hajni néni? Történelem és ének-zene karvezetés szakos vagyok. Miért a történelmet választotta az ének mellé? A történelmet azért választottam az ének mellé, mert a zenetörténetet nagyon szerettem az egyetemen is és ez a kettő kapcsolódik egy kicsit egymáshoz. Illetve szerettem volna még egy szakot az ének mellé, amikor végeztem. Milyenek voltak az ének tanárai? Nagyon szerettem énekelni, már kicsi koromtól kezdve nagyon inspiráltak az éneklésre. Ezért is lettem zenetanár. Játszik valamilyen hangszeren Hajni néni? Játszom zongorán, hárfán és furulyázni is tudok. De leginkább énekelni szeretek. Hogyan érzi magát nálunk? Nagyon jól érzem magam, szeretek itt lenni, a diákok nagyon motiválnak engem is és gondolom, hogy én is őket. Van valamilyen hobbija? A zenélés a hobbim, szeretek koncertekre járni, operába, hogyha tehetem, illetve futok, ha jó idő van. Milyen zenét szeret hallgatni? Én „mindenevő” vagyok, minden zenét meghallgatok. Köszönjük szépen a válaszokat!

Készítette: Sebestyén Zsolt, Bocsi Blanka 6. b

Acta DE Kossuth

Szakkörök a „KisKossuthban”

Szakkörök a „KisKossuthban” A történelemi fegyvertörténeti szakkör Ez a szakkör minden A-hét szerdán van és 14:00-15:30-ig tart. Ezeken a szakkörökön felsősök vehetnek részt. A szakköröket Kopjári István tanár úr tartja, aki iskolánk történelem tanára. A foglalkozások jó hangulatban, filmnézéssel és játékos feladatokkal telnek el. Sok olyan dolgot tanulunk, amit egy történelem órán nem tanítanak és felkeltik az érdeklődésünket. A tavalyi évben ellátogattunk a Déri múzeumba is. A kiállítás címe A Déri Múzeum kincsei volt, a fegyvertörténet szakkör tagjai, valamint érdeklődő diákok megtekintették a messze földön híres fegyvergyűjteményt. Tanulóink Kovács József muzeológus izgalmas tárlatvezetése mellett próbára tették megfigyelőképességüket, logikájukat, amikor csapatokba szerveződve egy szakkörös feladatlapot töltöttek ki a látottakkal kapcsolatban. Az esemény végén lehetőség nyílt egy igazi antik kétkezes kard kézbevételére is. A múzeum dolgozóinak köszönet a segítségért és a kialakuló munkakapcsolatért. A mostani évben már a kalózoknál járunk. István bácsi sokszor behoz különböző fegyvereket. Ebben az évben is készülünk menni a múzeumba. Ezt a szakkört csak ajánlani tudom minden történelmet szerető tanulónak! Készítette: Sebestyén Zsolt és Kovács Dávid László 6.b

Acta DE Kossuth

Szakkörök a „KisKossuthban”

Acta DE Kossuth

Tudós és Iskola

Interjú Prof. Dr. Tőzsér Józseffel Prof. Dr. Tőzsér József a Tudós és Iskola – Tudósiskola programsorozat keretein belül vezetett be minket a vírusok világába. Az előadás után beszélgettem vele. Mi az ön pontos szakterülete? Molekuláris biológia. Mikor döntötte el, hogy ezzel akar foglalkozni, és miért ezt választotta? Mint ahogy azt az előadásomban is mondtam, dolgoztam az Egyesült Államokban, és ott kezdtem el ezzel a területtel foglalkozni. És aztán hazahoztam, és azóta is ezt űzöm. Kinek és miért ajánlja a molekuláris biológiát? Hát, ez egy nehéz kérdés. Szerintem rendkívül izgalmas terület, nagyon sok vonatkozása van, annak is szerintem csak a töredékét tudtam elmondani, és nagyon messzemenő hatásai vannak a retrovírusoknak az élővilág fejlődésére. Ön szerint vannak olyan tulajdonságok, amik sikeresebbé tehetnek valakit ezen a pályán? Ha vannak, akkor ezek mik? Kitartás, szorgalom, és még egy nagyon fontos dolog van, az a kérdésfeltevés képessége, szóval a kíváncsiság. Van valamilyen tanácsa molekuláris biológiára készülő diákoknak? Igen, jöjjenek a Debreceni Egyetem molekuláris biológia képzésére. Igaz, hogy ez csak mesterképzésben van, de az egy nagyon erős képzés, és az orvosi kar gesztorálja. Milyen örömei és buktató vannak ennek a szakterületnek? Hát a tudomány is egy küzdelem. Itt is azt mondják, hogy vagy publikál az ember, vagy eltűnik, tehát itt publikációs és pénzszerzései kényszer van. Mert az nem úgy van, hogy ideadják a kutatási pénzt, és azt én elpancsolhatom, tehát szerintem egy nagyon szigorú, komoly munkát igényel maga a kutatási feltételek megteremtése is, és ez egy komoly buktató, ha valaki ezt nem tudja megszerezni. Köszönöm szépen! Én köszönöm. Kálmánczhelyi Anna, 10.A

Acta DE Kossuth

Vörös Eszter Anna látogatása

Vörös Eszter Anna látogatása iskolánkban, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gimnáziumában és Általános Iskolájában Az a megtiszteltetés ért minket, hogy február 19-én iskolánkban fogadhattuk Vörös Eszter Anna festőművészt, aki Gödöllőről érkezett hozzánk látogatóba. Iskolalátogatásának ez az első állomása. Egy baráti hangulatú interjú keretei között mesélt munkásságáról, arra inspirálva a hallgatóságát, hogy álmainkat bátran valósítsuk meg. Francia tanárnőnk fejében született meg az ötlet az eseményről, melyet úgy valósítottunk meg, hogy miközben alkotunk, tanulunk és önmagunkat fejlesztjük egyszerre két nyelven magyarul és franciául, egy olyan embert ismerhettünk meg, aki által egy teljesen új nézőpontot kapva szakadhatunk ki a hétköznapokból. Egy egész hetet szántunk erre a francia-magyar „projektre”. A projekt szót használom, hisz iskolai keretek közt, hivatalosan ez a neve, de ez több volt, mindenki tudta. Elvarázsolt erdő Mikor megtudtuk, hogy Vörös Eszter Anna ellátogat iskolánkba, belevetettük magunkat az interjú kidolgozásába. Több száz kérdés gyűlt össze a sok kíváncsi diáktól, hogy megtudjuk mi áll a hihetetlen motiváció, végtelen alkotásvágy és persze a már elkészült művek mögött. Azért szeretek ebbe a gimnáziumba járni, mert a tanulás nem mindig a megszokott módon történik. Véleményem szerint, de bátran beszélek diáktársaim nevében is, azt a tapasztalatot, melyet ezalatt a hét alatt szereztünk, egy átlagos tanórán nem szerezhettük volna meg. Tanultunk empátiát, azt hogy hogyan bánjunk egy vendéggel, de olyan érdekes dolgokban is kipróbálhattunk magunkat, mint a riportkészítés vagy az újságírás. Talán a legnagyobb a lecke, amit ez alatt a hét alatt tanultam az az, hogy ha sokan összedolgoznak, mozgósítanak rengeteg energiát, kreativitást és nem utolsó sorban szeretetet, akkor képesek vagyunk igazi csodákat létrehozni. Eszter elhozta nekünk ajándékba az Eiffel-torony című művét, amelyet ki is tettünk a francia termünkbe. Szolodovnyik Léna írása 10.E

Acta DE Kossuth

Látogatás a Nagykossuthban hatodikosként

Most biztos azt kérdezitek, hogy mit kerestem én ott hatodikosként?! Megmondom! A „Nagykossuth” idén is megrendezte a nyílt napot azok számára, akik a hatosztályos rendszerben szeretnének továbbtanulni. A nap menete: Először tornaterembe vettük az utunkat, ahol az igazgató mondott beszédet, ezután négy felsőbb osztályos mondta el a véleményét a humán és a reálosztályokról. Ezután a testnevelő tanár mondott egy kisebb beszédet az iskola sportszakköreiről és a testnevelés órák menetéről. Később egy informatika/matek órára látogattunk, ahol megnéztük az órát. Ez nagyon pozitív élmény volt mivel minket is bevontak és figyeltek ránk. Ezt követően a könyvtárban hallgattunk egy előadást, amiben az év fontos eseményeiről esett szó és az idegen nyelvekről. Végül pedig egy fizika órára ültünk be, ahol egész órán kísérleteztünk. Itt szintén bevontak minket és segíthettünk a kísérletekben. Ez a nap nagy élmény volt számomra, kicsit belecsöppenni a gimnazisták életébe. Jól meg volt szervezve minden. Nagyon ajánlom minden hatosztályos gimnáziumba készülő diáknak a figyelmébe! Csige Anna 6.b

Acta DE Kossuth

Bemutatkozik a Testvérkönyvtárunk

Bemutatkozik a Testvérkönyvtárunk A csepeli Karácsony Sándor Általános Iskola tanulói 2006 óta vehetik birtokukba ezt a tágas, igényesen felújított, sok-sok könyvvel rendelkező könyvtárat, ami egyben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvár Sétáló utcai tagkönyvtára is. Minden tanévben változatos programok várják a látogatókat, a jókedvről Szilvi néni gondoskodik. A Népmese Napján kirakózunk, népmesével kapcsolatos rejtvényeket oldunk meg, a délutáni napközis foglalkozások során jeles napokkal, a néphagyománnyal ismerkedünk meg vetélkedő formájában, író-olvasó találkozókon ismert költőkkel beszélgethetünk, kézműveskedni is lehet, és itt a könyvtárhasználati órák sem unalmasak! Az alábbi oldalon találhattok meg minket: https://www.facebook.com/pg/ksaikonyvtar/posts/?ref=page_internal

Dusa Diána, könyvtárostanár

Acta DE Kossuth

A Méliusz Könyvtárban történt

2017. november 27-én hétfőn a Méliusz Könyvtár Benedek Elek Fiókkönyvtára adott helyet a XI. Méliusz Diákkonferencia Természettudomány szekciójának. A konferencia témája a Felfedezem a világot! volt. Az 5-6. osztályosok összesen 15 előadást tartottak különböző témákban, bemutatva érdeklődési körüket és megmérettetve előadási készségüket. Iskolánkat több tanuló is képviselte, a Kossuth utcai feladatellátási helyről három tanuló adott elő: Barta Imre és Bulátkó Bálint 6. d osztályos diákok Marie Curie életéről tartottak nagyon információdús előadást. Gönczi Petra 5. b osztályos tanuló kedvenc ásványairól beszélt és az ásványok iránti érdeklődését mutatta be. Az értékelő bizottság 3 tagja elismerően szólt a tanulóink előadásairól is, kiemelve azt, hogy mennyire fontos a természettudományok szerepe a jövő alakításában, és hogy egy előadás stílusát és hangulatát a személyes élmény és elkötelezettség nagyban meghatározza. Az előadó diákok és az őket felkészítő tanárok értékes könyvjutalommal, egy kis konferencia csomaggal és a konferencia élményével gazdagodtak.

Dusa Diána, könyvtárostanár 15

Acta DE Kossuth

A Méliusz Könyvtárban történt

2017. december 4-én, hétfő délután, a Méliusz Könyvtárban találkoztak a Diákkonferencia résztvevői. A konferencia témája a Könyvmoly vagyok, vállalom! volt. A gyerekek lehetőséget kaptak arra, hogy számukra idegen közegben bemutassák kedvenc írójukat, regényüket, vagy bármely témát, amely az irodalommal kapcsolatos, illetve, hogy megismerkedjenek a konferencia fogalmával, lényegével. Az előadó diákok 5 perces előadást tartottak, melyet power pointos vetítéssel is kiegészítettek. Iskolánkat Asztalos Zsófia 6. c osztályos tanuló képviselte, aki kedvenc írónője Leiner Laura regényeit és a pályafutását mutatta be. A konferencián összesen 17 előadást hallgathattunk meg, melyek egyben jó olvasmányajánlók is lettek a hallgatóságnak. A bizottság tagjai Simon Zsuzsanna könyvtárvezető, Berkiné Földvári Melinda és Kovács-Sós Anita könyvtárosok mind a Méliusz Központi Könyvtár könyvtárosai voltak. Az értékelő bizottság tagjai egyénenként szóltak minden diákhoz, kiemelve előadásuk pozitívumait és jó tanácsokkal is ellátták őket. Végül a konferencia zárásaként értékes könyvjutalommal gazdagodtak az előadó diákok és az őket felkészítő tanárok.

Dusa Diána, könyvtárostanár

Acta DE Kossuth

Bemutatkoznak tanítványaink

Bemutatkoznak tanítványaink Győrfi Lilla Iskolánk 2.a osztályos tanulója, Győrfi Lilla fiatal kora ellenére nagyon tehetségesen rajzol. 2017 őszén I. helyezést ért el rajzával a „Mutasd meg mekkora a szíved” rajzpályázaton. Gratulálunk Neki és további sok sikert kívánunk a rajzoláshoz!

Munkáiból mutatunk néhány képet:

Acta DE Kossuth

Bemutatkoznak tanítványaink

Bemutatkoznak tanítványaink Szálkai Zsófia Eszter Én Szálkai Zsófia Eszter vagyok, a „KisKossuth” 7.a osztályába járok. Nagyon szeretek rajzolni, nem csak az órákon, hanem a szabadidőmben is. Mostanában tájképeket, vagy cuki kis figurákat készítek. A szobámat gyakran átrendezem és kidekorálom az általam készített rajzokkal és tárgyakkal. Barátnőimet is meg szoktam lepni, de az osztálytermünk díszítése is megmozgatja fantáziámat és alkotó kedvemet. Az új technikák megismerése mindig kihívást jelent, de nagy öröm, ha valami újat készíthetek és az másoknak is tetszik. Rajztanárom Rácz Imre tanár bácsi, aki már 5. osztályos korom óta segít és biztat a rajztudásom tökéletesítésében. Szálkai Zsófia Eszter 7.a

Acta DE Kossuth

Csodás helyezések a népdaléneklési versenyen

Csodás helyezések a népdaléneklési versenyen Aki november 24-én a Csapókerti Általános Iskola közelében sétált, annak csodás dalok üthették meg a fülét, hiszen az intézmény minden évben megrendezi a népdaléneklési versenyt. Idén iskolánkat 3 csapat is képviselte, akik ötödikesekből és hetedikesekből álltak. Csapatban és egyéni versenyzőként is kiálltunk a nézők és a zsűri elé. Az 5-6. osztályos csapatok versenyszámát a „KisKossuthos” 5. d –s lányok nyerték meg! Ezzel azonban nem ért véget a dicsőség! A 7.-8. osztályos korosztály versenyszámában a mi iskolánkból induló lányok a nagyon értékes 2. helyezést érték el. Felkészítő tanárunk Kálmánchelyi-Papp Hajnalka, iskolánk énektanárnője volt. Mindenki élvezte a versenyt és ez a lényeg! Készítette: Juhász Panna 5.c

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett Novellaíró pályázat (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából 2017 októberében emlékkiállítást rendeztünk. Az emlékkiállítás kapcsolódó eseményeként hirdettük meg Novellaíró pályázatunkat. A kiírás szerint a várt pályaművek témája a karácsony volt, terjedelme maximum két kézzel vagy géppel írt oldal. Intézményünkből öt pályamű érkezett, melyek a szakmai zsűri elbírálása szerint megfeleltek a kiírás feltételeinek. Nagy örömmel láttuk, hogy milyen színvonalas, szép novellákat írtak diákjaink. A beérkezett írásokat Petrusák János író értékelte és rangsorolta. helyezés: Ujfaludi Krisztina: Karácsony a kórházban –(Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely) II. helyezés: Tóth Anna Gabriella: Egy vörös cica karácsonya – (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely) III. helyezés: Mezző Lili: A visszanyert barát – (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely) I.

Különdíj: Héjja Dorka: Legszebb emlék – (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely) Katus Dóra: Soha ne add fel! – (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely) A helyezettek és a különdíjasok Petrusák János író jutalomkönyvét kapták.

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Ujfaludi Krisztina (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

Karácsony a kórházban Anya, mint mindig, a konyhában tüsténkedett. De ez különleges napnak bizonyult, hiszen karácsony volt. A húgom nagyban készülődött, mindenkinek rajzolt valamit. Apa karácsonyi zenét hallgatott, én filmet néztem. A karácsony mindig pörög, most viszont nyugodt volt, gyanúsan nyugodt. A nagyinak nyoma veszett. Ilyenkor pedig már mindig itt szokott lenni, és készíti az ünnepi ebédet. A nagymama Sopronban él, mi pedig Debrecenben, szóval azzal nyugtattam magam, hogy csak késik a vonatszerelvény. Délben, mikor már a szemem is kifolyt, annyi filmet néztem, átváltottam könyvre. Eszembe jutott, hogy a nagyi kivételesen nem is vonattal, hanem busszal fog jönni. Ekkor megcsörrent a telefon. Lerohantam, de mire leértem, anya már felvette. Mikor letette, azt mondta, nagyi a kórházban van, buszbalesetet szenvedett. Apa fejvesztve rohant a kulcsokért, és indultunk is, hogy meglátogassuk. A szüleim tudták, milyen közel állok hozzá. A váróteremben több mint egy órát vártunk. Eközben mélyen a gondolataimba merültem, és azon járt az agyam, hogy mama mindig hitt az angyalokban, biztos megsegítik és vigyáznak rá. Szólt a nővérke, hogy bemehetünk. A nagyi már ébredezett. Elmesélte, milyen szörnyű volt a baleset. Mentek az autópályán, majd hirtelen egy kanyarnál megcsúsztak a jégen, és egy nagy csattanás… Mikor befejezte a történetet, a húgom felmászott hozzá az ágyra, és átadta a rajzot, amit készített. Mama megdicsérte, és szépnek találta a rajzot, bár én nem értettem soha, a felnőtteknek mért tetszik annyira a pálcika emberke, mikor azok mindig olyan pálcikásak, és biztos a fenekük is csontos vagy inkább pálcikás. Ekkor anya kizökkentett a gondolataimból, mert remek ötlete támadt. Apuval haza mentek, és elhozták a vacsorát meg az ajándékokat. Mire visszaértek, már mindenkinek korgott a gyomra, mivel senki sem ebédelt. Vacsora után ajándékoztunk, mindenki gyönyörű ajándékokat kapott. Anyáék elszenderedtek a fotelban, mi Mamával még megbeszéltük, hogy egy igazán jó karácsony az, ahol a karácsony szelleme jelen van, és jól érzi magát. Meg persze anya mézeskalácsa is kell hozzá a titkos recept alapján…

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Tóth Anna Gabriella (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

Egy vörös cica karácsonya Milyen szép, fehér a táj ilyenkor! Nem lucskos, mint egy hónapja, hanem letisztult, és telis-tele van fénnyel. Akárhány bolt előtt megyek el, mind fel van díszítve fényfüzérekkel, és az ajtó nyitásakor kellemes meleg árad odabentről. Ja, és kell, hogy legyen ott egy karácsonyfa is, mert ugyan innen nem látom, de ebben az időszakban elég benézni egy ablakon, ha fát akarok látni. Kár, hogy én nem szeretem ezt az ünnepet… Pontosan egy éve történt, egy ugyanilyen hófehér napon, amikor nem kintről, hanem a ház belső (és radiátor felőli) oldaláról figyeltem az eseményeket, elérkezett a karácsony, és a családom boldogan bontogatta ajándékait. Szívesen odamentem volna egy kis kényeztetésért, ám ekkor az egyik doboz megremegett és felnyávogott. Már ekkor felállt a szőr a hátamon, nemhogy utána, amikor a jövevény, egy másik macska kimászott a dobozból. Na persze, ki törődik egyszerre két macskával… Így kerültem az utcára. …Szép időszak a karácsony előtti egy-két hét, hiszen az emberek egymás után, tolongva járnak a boltokba, hogy megvegyék az ajándékot az egész családnak. Pont, mint egy tündérmese, csakhogy a kóbormacskáknak ez a rémálma. Hideg van, autók milliói az utakon, emberek tömege a járdán. Az úton nem rohanhatok át, az embereket pedig nem érdekli, ha rálépnek a farkincámra. Ha esetleg valaki megsimogat, hiába dorombolok hálásan én, a vörös kiscica, mert az anyja úgyis elrángatja mellőlem. A kisállat bolt előtt ülve gondolkoztam, és néztem a ki-be járkáló embereket. Vajon azoknak az állatoknak is az lesz a sorsa, mint nekem? Elnéztem, ahogy egy lány felnevet, és megsimogatja frissen szerzett nyusziját. A megoldás, ami lassan egy éve ott motoszkált bennem, hirtelen felvillant. Miért is ne kereshetnék új gazdát?! Felemelt farokkal baktattam végig az üzletsoron, egészen a lakóparkig. KI ne szeretne egy cicát karácsonyra? De hol is tudnának jól tartani? Úgy gondoltam, legjobb lesz, ha egy nagy, gazdag háznál próbálkozom. Leültem egy barnatetős álomkastély elé, megkapartam az ajtót, és vártam. Kár volt. Egy pocakos, kopasz ember keresztbe álló szemekkel nyitott ajtót. Kezében sörösüveg volt, úgy piszkálta ritkás szakállát. – Fene egye ezeket a kóbor jószágokat! – dörmögte az orra alatt, mire halkan felnyávogtam. Ez azért sértés volt! – Na, tűnés! – nem mozdultam. – Nem értesz a szép szóból? Azt mondtam takarodj! – süvített rám csikorgó fogakkal. Egy kutya felugatott, talán a szomszédos kertben. Szinte lassítva láttam a felém repülő bakancsot, és futni kezdtem. El a nagy házak, és parkoló autók között. Berohantam egy bokor alá, és nem mertem megmozdulni. Egy bekötött fejű asszonyság, aki talán szemmel még elcsípte a farkam végét, felém ciccentett. Meg se moccantam. Ki tudja, mit akar velem?! Nem tudom, mennyit ülhettem ott, talán csak perceket, de lehet, hogy órákat is. Mire kimerészkedtem a csipkebokor árnyékából, már besötétedett. Halk énekszó szűrődött ki egy házból, én pedig csüggedten baktattam a hófödte úton. – Hát nem kellek én senkinek? Nagy halom papír állt az egyik ház sarkánál, és mivel egy lélek sem járt a közelben, letelepedtem rá. Majdnem elaludtam már, amikor nyílt az ajtó. Ugrásra készen vártam, de kiáltás nem érkezett, halk szipogást, egy-egy orrfújást hallottam csak. “ De … karácsonykor vidámak az emberek, vagy nem?” A szipogó ember egy asszony volt, kezében nagy köteg újságpapírral. Láttam, és tudtam, hogy felém tart, de nem törődtem vele. Éreztem, hogy nem fog bántani. Már épp visszaaludtam volna, amikor a sírás abbamaradt, helyette néhány kövérkés ujj markolt a bundámba gyengéden, a levegőbe emelt, és egy csillogó szempár nézett vissza rám. 22

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

– Vannak még csodák! – simított meg halkan. – Egyszerűen nincs pénz olyan ajándékokra, amilyeneket Marcsikám akar! Örülök, hogy fát tudtam venni, a díszért pedig két hétig napilapot árultam… – sóhajtott boldogan, nem is nekem, inkább magának. Akkor értettem meg, hogy én leszek az a bizonyos ajándék. A szobába lépve finoman lehelyeztek egy kopaszodó fa mellé, melyen alig egy-két dísz csillogott. Egy vörös hajú kislány rontott elő a szobából, majd amikor meglátott, megtorpant, és elmosolyodott szeplői alatt. Közelebb lépett hozzám, kinyújtotta a kezét, és ahogy mosolygott, a lámpa fényében csillámlott a fogszabályzója. Óvatosan ölbe vett. Melegítője, amit viselt, puhább volt, mint a legdrágább farmernadrág. Ott, a vörös kislány ölelésében, a város legszegényebb házában, én, a vörös cica voltam a világ legboldogabb kóbormacskája.

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Mezző Lili (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

A visszanyert barát Karácsony előtt két héttel történt. Varga Ádám a nevelőotthon ablakából nézte a hóesést. Azon gondolkodott, ő miért nem talál otthont, miért nem lehet rendes családja. Forró könnyek gördültek le az arcáról. Legjobb barátja, Pék Dávid az imént hagyta el utoljára a szobájukat. Ő rátalált a nevelőszüleire. Egy kedves házaspár fogadta örökbe. Csak kicsin múlott, hogy nem Ádámot. Pedig milyen szép is lett volna az élete! Lehetne saját szobája, biciklije, nem a tömegben kellene küzdenie a reggeliért. Teljesen összeroskadt, és saját magát szidta. Nem sokkal később az ebédre hívó csengő szakította félbe önostorozását. Mintha mindig iskolában lennénk! Mintha egy örökké tartó mókuskerékben lennénk, aminek soha nincs vége! Nagyon elkeseredett. Ez egyre tovább fajult, egyre rosszabbul érezte magát. Egyik délután az egyik nevelő felment és jó hírrel szolgált: – Ádám, gyere, látogatóid érkeztek! Ádám nem értette, de gyorsan megfésülködött, megigazította csokornyakkendőjét és lement az irodába. Egy házaspár fogadta, akik kedvesnek tűntek. Ezután minden nap meglátogatták Ádámot. Megismerkedtek, majd négy nappal karácsony előtt örökbefogadták. Ádámot kimondhatatlan boldogság töltötte el. Nemcsak saját szülei lettek, de saját szobát és biciklit is ígértek neki. Hazaérve hatalmas meglepetés fogadta. A nappaliban legjobb barátja, Dávid ült és várta őt. Új családja ezután elmesélte az egész történetet. Amikor Dávidot örökbefogadták, nem volt teljes a boldogsága, mert nagyon hiányzott neki a legjobb barátja. Sajnálta, hogy neki még nevelőotthonban kell laknia. Ezért, amikor megkérdezték tőle, mit szeretne karácsonyra, azt válaszolta, a barátját. A két fiú ezután elválaszthatatlan lett és nagyon hálásak nevelőszüleiknek.

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Héjja Dorka (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

A legszebb emlék Tél volt, karácsony estéje. Egy kisvárosban a hó csöndesen szállingózott. Csak a magányos árvaház ablakai nyikorogtak. Ebben a régi épületben egy kis, rejtett szobában egy hat év körüli kisfiú kuporgott. Gondolkodott… A karácsonyról. Igazából arról, hogy mi is az a karácsony. Nem tudta. A szót ismerte, de arról fogalma sem volt, hogy milyen lehet ez a bizonyos karácsony szülőkkel, testvérekkel, családdal, ajándékokkal. Őt főleg az ajándékok érdekelték. Azok mik? Honnan vannak? Ki hozza őket? Így elmélkedett, mikor kintről egy kis suhanást hallott, de nem igazán figyelt fel rá, mert a szakácsnő elkészítette a vacsorát, így a többi gyerekkel együtt enni mentek. Jóízűen ette a kis, sovány csirkecombot, mikor újra meghallotta a suhanást. Szaporán felcsipegette az utolsó falatokat, és egyből az erkély előtti ablakhoz sietett. A csillagos égbolton egy fényes pontot pillantott meg. Azt hitte, hullócsillag, ezért kívánt valamit. Hogy mit, azt senki sem tudja, de a fényes pont egyre közelebb és közelebb került hozzá. Egy idő után egy barna szán és egy piros ruhás öregember rajzolódott ki a feketeségben. A kisfiú megijedt, de kíváncsisága visszatartotta. Úgy döntött, kilép a sötétségbe és közelebbről szemléli tovább a furcsaságot. Mikor apró lábát a hideg csempére tette, egy mély, öblös hangú kiáltást hallott meg. Valami olyasmit, hogy: – HOHOHÓ! Nem tudta, hogy mire vélje ezt, tovább szemlélődött. A különös tárgy egyre csak közeledett, majd egy gyenge súrlódással ért földet, az erkélyen, ahol ő állt. Nagyon megrémült, de az öregember kedvessége megnyugtatta. Hamarosan az is kiderült, hogy magával a Mikulással áll szemben. A Mikulás nagyon jól tudta, hogy egy jó gyerekkel találkozott, így a kisfiút megajándékozta egy almával, egy tábla csokoládéval és néhány kisautóval. Fülig érő szájjal vette át az ajándékokat, megköszönte őket, és rekordsebességgel rohant barátai közé. Hamarosan már együtt rágcsálták a finom, édes almát és játszadoztak a kisautókkal. A Mikulás mosolyogva nézte a vidám gyerekeket és nagyon boldoggá tette, hogy ilyen jószívűek. Ez volt a kisfiú legelső és egyben legszebb karácsonya is. Talán ezt kérte a kisfiú a „hullócsillagtól”? – Apa, ez a mese kiről szól? – kérdezte az apukája mellett ülő fiúcska szipogva, kezében a könyvvel, amit a tablet helyett kapott. – Rólam – mondta az apuka. A kisgyerek ámulva nézett az apukájára, majd egész este izgatottan olvasták a karácsonyra kapott könyvet, míg el nem nyomta őket az álom.

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

Katus Dóra (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási hely)

Soha ne add fel! Az én nevem Tom, éppen a kisfiam edzésére tartok, mivel most már mindennapossá vált a felkészülés a nagy karácsonyi hoki meccs előtt. A fiamat Leo-nak hívják, már nagyon várja a mérkőzést, ami a hétvégén lesz. Éppen most érek be a csarnokba, ahol az edzéseket tartják. Leo integet nekem, de abban a pillanatban, ahogy int, elcsúszik és megüti a kezét. Már rohanunk is az orvoshoz, mert alig bírja mozgatni. Megvizsgálják, és az orvos épp most hozza ki az eredményeket. – A kisfiának eltört a keze, be kell gipszelni, így sajnos nem vehet részt a hétvégi meccsen. – Értjük, Doktor úr, köszönjük. Gipszelés után elindulok a fiammal a kórházból. Leo otthon teljesen önmagába zuhan, hiszen annyira várta már ezt a mérkőzést, most mégis lemarad róla, pedig nagyon keményen edzett rá. – Leo, elmondok neked egy történetet. A végére rájössz, attól még, hogy megsérültél, nem megy tönkre minden... ...Az egész akkor történt, amikor annyi idős voltam, mint most te, egy hideg téli napon, amilyenek mostanában szoktak lenni. Akkoriban volt egy törzshelyünk nekem és a barátaimnak. A neve, ha jól emlékszem rá, Folk volt, de már nem is tudom, miért ezt a nevet adtuk neki. Na, mindegy, nem ez a lényeg! Minden szép és jó volt addig a napig, míg egy csapat kiszemelte magának a mi bunkerunkat. Úgy hívták magukat "a Szörnyek", és maguknak akarták a helyünket. Nem akartuk átadni nekik a törzshelyünket, ezért arra a döntésre jutottunk a Szörnyekkel, hogy hógolyó csatát vívunk, s azé lesz a hely, amelyik csapat győzelmet arat. A csatát december 17-ére tűztük ki. Addig minden nap edzettünk, mert nagyon fontos volt számunkra a Folk. A meccs előtt egy héttel szintén gyakoroltunk, s én, ahogy futottam, kicsúszott alólam a lábam. Elestem, és nem bírtam felállni. A barátaim odasiettek segíteni. Szóltak a szüleimnek, s elkísértek az orvoshoz is. A doktor azt mondta, hogy eltört a lábam, és egy ideig nem tudok majd ráállni. Az egészben azt sajnáltam a legjobban, hogy nem vehetek részt a hógolyó csatán. A meccsig a többiek ugyanúgy edzettek, mint eddig, s én csak néztem, hogy futnak, nevetnek és szórakoznak. Borzasztóan éreztem magam. Majd eljött a mérkőzés napja. Nem akartam elmenni rá, de anyukám rábeszélt. Azt mondta, a jelenlétem erőt és biztatást nyújt a barátaimnak. Tehát elmentem, és igaza volt. A csata eleinte jól alakult, de a végére elfáradt a csapatom. Vesztésre álltunk. Végül a Szörnyek kapitánya és a mi vezérünk maradt bent. A kapitányunkat eltalálta egy hógolyó, ezáltal kiesett, s a Szörnyek ujjongásban törtek ki. Én hirtelen közbeszóltam. – Még nincs vége a meccsnek, ti eggyel többen voltatok! A Szörnyek számolni kezdtek, s rájöttek, hogy igazam van. Ekkor a kapitányuk szólt hozzám: – De már mindenki kiesett, s akit eltalált egy hógolyó, nem játszhat tovább... Talán van olyan, aki be tud állni? És igaza volt, nem tudtam, mit mondjak. Úgy döntöttem, kockáztatok. Így a válaszom az volt: – Itt vagyok Én. Nem játszottam. Miattam vagytok eggyel többen. Nekem kell beszállnom, párbajozni. Mindenkit meglepett ez a válasz. – Még hogy te, el van törve a lábad, rá se tudsz állni. Te akarsz kiállni ellenem? Kinevetett az egész csapatával együtt. Felálltam, igaz, nehezen, de nagyobb volt az akaratom, mint a fájdalmam. Mindenkinek leesett az álla. Lassan bebicegtem a csatának kijelölt helyre, s így szóltam: – Itt vagyok. Kiállsz ellenem vagy túl gyáva vagy hozzá? Az ellenfél kapitánya nem habozott a válasszal, felém dobott egy hógolyót. Kikerültem, de már jött is a következő. Megcsúsztam, ráestem a rossz lábamra. Ekkor mindenki azt hitte, itt a meccs vége. Majd a Szörnyek vezére így szólt: – Itt a vége, nem tudsz elmenekülni... Nagy mellénnyel a csapatához fordult... – Gyerünk, mondjátok, hogy nyertük! De ami történt, mindenkit váratlanul ért. Pont akkor fordult hátra az ellenfél, amikor eldobtam egy hógolyót. Ez a Szörnyek vezérének a hátába csapódott. Nem figyelt, kihasználtam, s rádobtam a döntő golyót. Vége lett a meccsnek, nyertünk. Megtarthattuk a törzshelyünket a barátaimmal. S én még nem adtam fel, egy éven belül újra lábra állhattam, mert küzdöttem és mellettem voltak a barátaim, én is mellettük álltam mindig, mikor szükség volt rám. 26

Acta DE Kossuth

Novellaíró pályázat

– Ez tényleg megtörtént veled? Apa, ezzel azt akarod mondani, hogy menjek el törött kézzel hokizni? – Azért meséltem el ezt neked, mert azt szeretném, hogy ne törj össze, s menj el szurkolni a barátaidnak, mert még sok mindent tartogathat ez a meccs! – azzal rámosolyogtam a kisfiamra. Leo eldöntötte, hogy ő sem adja fel, és küzdeni fog azért, amit szeretne. Miként alakul a meccs? ... Azt nem tudom, mert csak holnapután lesz…

Acta DE Kossuth

Versek

Fakul Most visszatérek hozzád abba a pillanatba, mielőtt végleg elfakulna, amikor a szemembe néztél, és én nem tudtam olvasni a tekintetedben, arra gondoltál-e, hogy évek múlva vajon emlékszel-e még a nevemre akarod-e tudni, mi lesz a vége. Te üres vagy, és én nem találom a megfelelő érzelmet magamban, amit meg tudnék neked fogalmazni. Sosem fogod megtudni. Az volt az a pillanat, amikor megfogadtam, nem bocsátom meg neked a kárt, amit bennem okoztál, a mocskot, amit megengedtem, hogy hagyj bennem. Arra használlak fel, hogy megtudjam az igazat, a saját igazamat. Mélységmozaik Rossz szokásom vagy. Eldönthetnénk már, hogy kellek-e még neked. Mert én hozzászoktattam a szívemet Ahhoz, hogy szeretsz. Most már szüksége van erre az érzésre, nem vonhatlak meg magamtól. Azon a ponton már rég túl vagyunk, hogy bármiféle brutalitással elszakítsalak a szívemtől. Így, ha neked nem is kellek, én rólad fogok írni, ha fáj. Hogy emelj fel. Eloldozások Minden. De minden. Másképp lett volna, ha hagyod. Eloldozom magam ettől, mert most már tényleg nincs mit bánni. Van, aki eloldozzon a valóságtól, ha épp nem akarom. És téged sem akarlak már. Mert te nem oldozol el, csak áldozom, áldozok neked mindent, amit még nem vettél el.

Acta DE Kossuth

Versek

Egy marék víz A szemébe nézel, befonod a haját megvigasztalod, ha sír és elhiteted a magad igazát vodkával várod haza, ott van behűtve éjjeleken át hallgatod vele a tücsökciripelést és meghallgatod a meséit a tengerről kék és zöld és gomolyog te csukott szemmel hallgatod mesél a fuldoklásról mikor vele éjszakázol amikor találkoztál vele, úgy érezted, mintha a világtérkép egy még felfedezetlen fehér foltjára tévedtél volna te ott vetettél ágyat ahonnan mindenki más elmenekült pedig tudtad, hogy vihar kél a lába nyomán tudtad, hogy csak vihart arathatsz s azután már a napsütést sem vártad igazán és képzelődsz addig gondolsz rá, amíg fel nem fordul a gyomrod az emlékektől feszít széjjel és a tenger, a tenger, a tenger

Kezdetleges eső Mi lett Évával, ha Ádám elveszett? Mi lett vele, ha őbelőle vétetett? És mi lett velem, ha egy hangyairtó szagú álomban ragadva kell ráeszmélnem, hogy hamis volt a cél, amiért kiálltam, hamis az ember, kinek oltárán áldoztamkifacsart felhők után nem maradtak könnyeim. Egy lyuknyi fényre száz város mindenhol mindenki magányos. Halállal kikövezett az út, de hátha élet van a végén, falak mindenhol, egy aranykorona föld szélén.

Acta DE Kossuth

Versek

Három zárt ajtó Nem dobálózhatunk olyan nagy szavakkal, hogy mindenki vagy senki. Elég magának az ember. S hogy tudnak a rég elmúlt hónapok egymásra reflektálni, ha nem látja senki, ahogyan az emlékeket rímekbe rakosgatom? Gondolhatja-e valaki ugyanazt, amit én, vagy ez már kívül esik az egyformaság semmiségén? Az igazság ím elfogyott, de senki sem szólt róla; s ha a végtelen jár-kel, és sétálgathat, az azt jelenti, hogy egyszer elindultakkor meg is fog állni. Huszonnyolc, harminc év egy világoskék Dacia utolsó útja után - hátrahagyni – Többet nem. Persze még néha beülhetnénk, hogy olyan legyen, mintha. Zöld magányban letöltendő vasárnap délelőtt egyhangú rádió szól. Monoton, szomorú hírek, hangsúlyok nélkül. Csak a rádióbemondó-szerep. Komolyzene-foszlányok a levegőben, mintha gyásznap lenne, dühöngeni sincsen már erő. Csak szaporodnak a ráncok a homlokán; azt mondja, ilyen rossz évünk még nem volt. Szól az istentisztelet. Salamon, dicsőség, és én itt vagyok, elmondani, hogy soha többé talánámen szólhat ajakán. Az elgondolhatatlan Sokat akarok, hogy még több legyen. Emlékek összefutnak odabenn, hol a két fehér lámpavilág találkozik énvelemúgy égetem, mintha nem lenne holnap. Leleplezni oly könnyű, hogy csak azért teszed, mert muszáj. Feketén Üresen Két kétely metszéspontjában hallik egy nyár-emlék a télbe oltva tavalyi vetületben. 30

Acta DE Kossuth

Versek

Prológus Ez a sok év, míg várok rád, ha egyszer írok egy memoárt, az arról fog szólni, hogyan találtam rád. Hogy nélküled is ugyanúgy lett volna, arról győzködöm magam; s hogy őket elhagyhatommiattad, ha egyáltalán vagy. Valami közelít, valami múlik még csak a prológus ez a tizenhat év. Miért akarok most tetszelegni a megmentő szerepében, mikor először én is eldobtalak magamtól? Bűntudatra és hazugságra épül, de fel nem adnánk semmiért, összeszedném a bátorságunkat, de talán már nincs is miért. Az igazság úgyis mindig a végén derül ki, hogy a kocsiablak foltjait hittük csillagoknak mindvégig. Készítette: Végh Darinka

Acta DE Kossuth

Recept

Csokis keksz recept Ez a finom desszert nagyon könnyen és sütés nélkül elkészíthető, mindenkinek ajánlom, akinek van egy szabad órája.

Hozzávalók:      

3 csomag Albert keksz 2 csomag csoki puding 1 liter tej 3 e.k. kristálycukor 8 dkg vaj 3 tábla csoki

Elkészítés: 1. A 3 tábla csokit kockákra törjük, majd a vajjal együtt alacsony lángon olvadni hagyjuk.

2. A 2 csomag pudingport a cukorral összekeverjük, majd először egy kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a többi tejet.

Acta DE Kossuth

Recept

3. A pudingot sűrűre főzzük.

4. Majd a képen látható módon a puding segítségével összeillesztjük a kekszeket.

5. Az olvasztott csokival bekenjük a rudakat.

Acta DE Kossuth

Recept

6. A hűtőbe rakjuk 5-6 órára. Ezalatt az idő alatt a kekszek megpuhulnak, a csoki pedig megdermed. A megadott idő leteltével kivesszük a hűtőből, és ferdén kb. 0,75-1 cm-es szeleteket vágunk belőle.

Készítette: Vágó Rebeka 9.B