Acta DE Kossuth 2021-2022/1 ősz by Acta de Kossuth

2021-22/1

ősz

Acta

Kossuth

A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolájának Diáklapja

Tartalom Kossuth Lajos azt üzente... Fecskehét 2021 (4-7.) Sportnap (8-9.) Szalagtűző (10-13.) Médiaklub (14.)

Interjúk Interjú M a j l á t h G á b o r Ta n á r Ú r r a l (16-17.) Interjú Pe l l e s n é G o g o l á k Ré k a Ta n á r n őv e l (18-20.)

Szezonális Az ősz csodája (22-25.) Recept: tökpite (27-28.)

Ajánlók Filmajánlók (30-32.)

Csengő szavak Molnár Boróka versei (34-36.)

Nem ART Élet a Halloween után: Molnár Hanna grafikái (38-39.) Fotók: Pólik Zalán, Huri Andrea, Matolcsy Fábián (40-44.)

Visszatekintő Archív anyagok (46-53.) Aprók hirdetései: általános iskoláinkból jelentik (54-70.) Impresszum (71.)

Kossuth Lajos azt üzente..,

Fecskehét 2021 A vírusidőszak sokat elvett tőlünk, diákoktól. Persze a tanuláshoz megvoltak a lehetőségeink, amelyekkel egyesek éltek, mások nem. Az iskolai szociális élete viszont lényegesen megcsappant a mezei középiskolásnak. Nem találkoztunk osztálytársainkkal, nem láttuk a tanárainkat, csak néha, akkor is képernyőn keresztül. Summa summárum, nem sok lehetőséget hagyott nekünk a beilleszkedésre a COVID. Ez leginkább a kilencedikeseknek és tizedikeseknek volt nagy probléma, akik alig, hogy elkezdték gimnazista létüket, máris hazakényszerültek, sok esetben anélkül, hogy bármennyire is megismerhették volna osztálytársaikat. Idén azonban valamiféle kegyelmet kaptunk; a fertőzöttségi ráta kedvezett a Fecskehétnek. Az iskola vezetősége és diáktanácsa pedig úgy határozott, hogy az új fecskékkel együtt a tavalyiak is bepótolhatják elmaradt élményeiket.

Fecskehét 2021 Szeptember hetedikén tehát kezdetét vették a programok, amikre annyi diák várt. Az első természetesen a már hagyománnyá vált katonanap volt, ahol a fecskék bebizonyíthatták rátermettségüket és fizikai erejüket. Az udvar tele volt nevető arcokkal, amelyek kipirosodtak a bennük dúló csapatszellemtől. A fecskeszülők idén is lelkesítőleg hatottak az osztályokra: mindenfelé csapatkiáltások és izgatott hangok hallatszottak.

A következőkben az időutazásé volt a főszerep. Az évtizednapon betekintést nyerhettünk a ’60-as évek díszes fejpántjai és színes ruhái, a ’90-es évek miniatűr napszemüvegei, a ’80-as évek bő hippi felsői, és még megannyi korszak meghatározó jegyeinek világába. Sőt, a 2020-as évek legmeghatározóbb divathulláma, az orvosi köpeny és a szájmaszk is megjelent a csillogó kosztümök között.

Fecskehét 2021 Ezután következett a talán legfárasztóbb rész, a pizsinap. Pizsinapon a diákok korán bemennek az iskolába, hogy előkészítsenek mindenféle finomságot, amivel majd megvendégelik a zsűrit. Nem volt ez másként idén sem. Jólesett a folyosón és a lépcsőkön pizsamás fecskéket látni, mert ettől valamivel oldottabb hangulat alakult ki az egész iskolában. Mintha valamiféle alternatív valóságba csöppentünk volna, amiről sokszor csak álmodozunk. A pizsinap keretein belül természetesen a plüssvárépítés sem maradhatott el. Ennek hozadékaként, ha fecskék által lakott terembe lépett az ember, vagy akár csak az udvarra, több száz, üveges tekintetű plüssel találhatta szembe magát, ami igen morbid élmény.

Fecskehét 2021 Az utolsó nap hagyományosan mindig a filmnap, amely az évtizednaphoz hasonlóan kaotikusra sikeredett. Filmkedvelőként izgalmas volt a sok jól ismert kitalált karaktert látnom az udvaron sétálni. Mintha egy szokásosnál is furcsább Comic Conra keveredtem volna.

Összegezve tehát ez a hét is olyan sikeres volt, mint bármely Kossuthos rendezvénysorozat. Emlékezetes és szórakoztató programelemeivel közelebb hozta az embereket egymáshoz. Köszönet a szervezőknek, a Diákönkormányzatnak, a fecskeszülőknek és a lelkes fecskéknek. Érezzétek magatokat jól közöttünk! Mert Kossuthosnak lenni egy életérzés. Szöveg: Molnár Boróka, 10.e Képek: Pólik Zalán, 9.a

Sportnap

Iskolánkban is megrendezésre került a „Mit sportolunk az iskolában?” elnevezésű sportnap. Az MDSZ kezdeményezésére született projekt mára már európai jelentőségűvé vált: több mint 40 országban szervezik meg kontinensünkön. Középpontjában a rendszeres testmozgás és egészséges életvezetés áll.

Intézményünk diákjai önkéntes jelentkezés útján nyerhettek betekintést a 2021. szeptember 24-i mozgásos tanítási órára. Lehetőségük adódott olyan sportágakban kipróbálni magukat, mint a kosárlabda, röplabda, kézilabda, labdarúgás, szertorna, ritmikus gimnasztika, asztalitenisz, tollaslabda, valamint a tánc.

Sportnap Az eseményre nevező gimnáziumok feladata volt továbbá, hogy néhány perces videóban bemutassák, milyen mozgásos cselekvéseket tanulnak növendékeik a tanulási órák keretében. Ennek érdekében az újonnan alakult Kossuth Gimi Média- és Sajtóklub tagjai is lesben várakoztak, hogy négy különböző kameraállásból rögzíthessék az eseményeket. A videóanyag hamarosan nyilvánosan is megtekinthető iskolánk honlapján.

Természetesen azonban a felvétel izgalmát és a kötelezettség súlyát mindenestül elfeledtette a T-épületben megnyilvánuló csapatszellem és a sport öröme. Szöveg: Varga Dorka, 9.e Képek: Pólik Zalán, 9.a

Szalagtűző „Itt az ünnep, boldog óra, mindenki a táncra vár, szülő, rokon egy csokorban a diákot nézi már!” Tóth Enikő: „Szalagavatóra” (részlet)

A szalagavatás hosszú múltra tekint vissza: ez a ceremónia is Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás. Ott a diákok az utolsó tanév második félévére váltak jogosulttá a végzős szalag viselésére, amit egy ünnepség keretein belül tűztek fel nekik, ahogyan ezt tesszük ma is. Habár a tavalyi járványhelyzet miatt a szalagavatók országszerte elmaradtak, szerencsére idén megrendezésre kerültek. A járvány nyújtotta nehézségek azonban továbbra is fennálltak. A végzősök például már a tavalyi évben arra kényszerültek, hogy online oktatásban készüljenek az ünnepségre. Beszéltünk néhány tizenegyedikes önkéntessel, akik jegyszedésre lettek beosztva. Tőlük megtudtuk, hogy az előírásoknak megfelelően a belépéshez a vendégeknek fel kellett mutatniuk a védettségi igazolványukat. Szerencsére ez a szabály senkit sem ért váratlanul, és mindenki időben bejutott a rendezvényre.

Szalagtűző Végzőseink nagy izgalommal várták a szalagavatót: az online oktatás és a folyamatos előkészületek, a heti két táncóra illetve megbeszélés és tervezés után végül elérkezett a nagy nap. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez gimnáziumi életük legfontosabb napja, mivel egy korszak végét jelenti, ugyanakkor egy új korszak beköszöntét is. Körbekérdezve megtudtuk, hogy a gimnáziumi évek lezárásával a legtöbben az egyetemek felé veszik az irányt, de lesznek olyanok is, akik az érettségi megszerzését követően belevágnak a „valódi”, önálló életbe.

Szalagtűző Végül intézményvezetőnkkel is sikerült beszélnünk. Denichné Hajdu Tímea Igazgatónő elmondta, hogy a szalagtűző előtt igyekezett megismerkedni a tizenkettedikes tanulókkal. Meghallgatta az elmúlt négy év tapasztalatait, élményeit. Tájékozódott a végzősök osztályfőnökeitől is, akik szintén beszámoltak a diákokkal eltöltött időszak küzdelmeiről, sikereiről, és ő ezekből építkezve írta meg ünnepi köszöntő beszédét.

Szalagtűző

Összegezve a szalagavató tapasztalatait, ez az este nem csupán a végzősök számára volt kiemelkedő, hiszen az ünnep, és nem utolsósorban a szalagavatós tánc örömében részesültek a szülők, a tanárok, és persze maguk a diákok is, akik jelentősen hozzájárultak a nap sikeréhez. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a szalagavató ünnepség egy új kezdet ígérete mindenkinek, aki a részese lehet. Szöveg: Szalóki Ármin, 9.ny Képek: Huri Andrea, 11.c

Médiaklub Érdekel a média világa? Szeretnéd kipróbálni magad fotóriporterként, újságíróként, illusztrátorként vagy akár televíziós műsorvezetőként? Esetleg az utómunkák, a vágás, feliratozás vonz? A kamera kezelése?

Az újonnan megalakult Kossuth Média- és Sajtóklubban mindezekre lehetőséged van. Tanáraid és külső szakemberek segítségével izgalmas feladatokon dolgozhatsz együtt hasonló érdeklődésű társaiddal. Induljon az új kihívás, teremtsünk hagyományt együtt!

Kérdéseiddel a következő tanárokat keresd: Farkas Oszkár, fizika/A épület Csősz Tímea, angol Debreczeni Lajos, angol Matolcsy Kálmán, angol

Interjúk

Interjú Majláth Gábor Tanár Úrral Majláth Gábor kémia szakos tanár úrnak tettünk fel néhány kérdést. Kezdjük egy olyan kérdéssel, amely szerintünk hasznos lesz a kémiát annyira nem kedvelők számára. Milyen tanácsokat tudna adni azoknak, akiknek eddig nehezebben ment ez a tantárgy? M.G.: A kémia és más természettudományos tantárgyak sajnos igen méltatlan helyet foglalnak el a tantervben. A kémia is az alapműveltség része; szép, érdekes, látványos és logikus. Egyesek azt mondják, a kémiát vagy szeretni, vagy utálni lehet. Sokan azért nem szeretik, mert nem értik. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, nagyon fontos a tanórai figyelem, és a folyamatos tanulás. Ha valami nem érthető, olvasd el a tankönyv megfelelő részeit, és ha úgy sem megy, kérdezz bátran! Ha kevésbé érdekel a kémia, akkor tekints rá úgy, mint ami segíthet neked abban, hogy logikusabban gondolkodj, összefüggéseiben lásd a dolgokat. Ha energiát fektetsz abba, hogy megértsd a jelenségeket, az akkor is az előnyödre fog válni a jövőben, ha már fogalmad sem lesz arról, mi az a kovalens kötés, vagy mi keletkezik az elsőrendű alkoholokból enyhe oxidációval. Minden tantárgy árnyalt és összetett, így mindenki ütközik nehézségekbe, és ilyenkor szükségünk van motivációra. Mi volt az, ami segített Tanár Úrnak átlendülni a holtpontokon a tanulásban? M.G.: Szerencsésnek mondhatom magam, mivel különösebb tanulási nehézségeim nem voltak sem az általános, sem a középiskolában. Talán akkoriban kicsit egyszerűbb is volt a diákélet, mint most. Voltak tantárgyak, amelyeket kevésbé kedveltem, de tudtam, hogy ezeket is meg kell tanulnom céljaim elérése érdekében. Ha a motivációm lankadt, igyekeztem a témakörhöz kapcsolódó érdekességeket olvasni, vagy feladatokat megoldani. Mikor és hogyan döntötte el, hogy tanár szeretne lenni? Mindig is a tanítás foglalkoztatta, vagy más szakmák is vonzották? M.G.: Kisgyermekkoromtól kezdve sokkal nagyobb érdeklődést mutattam a bennünket körülvevő természet iránt, mint kortársa-

Interjú Majláth Gábor Tanár Úrral im, elsősorban a biológia érdekelt, így nem volt kérdés hogy valamilyen természettudományos pályára készüljek. A biológia mellett nagyon szerettem a kémiát. Egyetemi éveim alatt döntöttem el, hogy a tanári hivatást válasszam, továbbá a mérleg átbillent a kémia javára, nagyszerű tanáraimnak köszönhetően. Van esetleg valami hobbija, valami, amivel az iskolai teendői mellett szívesen foglalkozik? M.G.: Szabadidőből a szorgalmi időszakban nagyon kevés akad, ezt igyekszem a családomnak szentelni. A szünidők jelentős részét a természetben töltöm, szeretek kirándulni, kertészkedni, horgászni, bár ezekre egyre kevesebb idő jut, továbbá van egy kis hobbi méhészetem. Tanár úrnak ez az első éve iskolánkban. Eddig mik a tapasztalatai az intézménnyel és diákokkal kapcsolatban? Miben más ez az iskola az előző munkahelyéhez képest? M.G.: Sok minden más. Nagyobb épület, több épület, nincs közös tanári. Nagyon örülök, hogy nem én vagyok az egyedüli kémiás, mint a volt iskolámban, így napi szinten lehet szakmai kérdéseket megvitatni. Sok mindent elárult számomra az iskolai légkörről, hogy már az első nap minden kolléga mosolygott, jókedvű volt, és szeretettel fogadott. Titeket, kedves diákok, céltudatosnak és szorgalmasnak ismertelek meg, bár vagytok, akiknek a szorgalmán még kicsit változtatni kell. Szöveg: Csáfordi Noémi, 11.c Héjja Dorka, 11.c

Interjú Pellesné Gogolák Réka Tanárnővel Pellesné Gogolák Réka Anna kémia tanárnő idén kezdte pályafutását iskolánkban. E rövid idő alatt, amit eddig nálunk töltött, úgy tűnik, csodásan megtalálta helyét, a diákok pedig befogadták, mi több, megszerették. Őt kérdeztem diákokról, pedagógiáról, kémiával kapcsolatos emlékeiről, a Kossuthról. Volt-e valaki az életében (tanár és/vagy családtag), aki diák korában inspirálta Önt a kémia szeretetére? Pellesné Gogolák Réka Anna: Nem igazán. A családomban senki nem foglalkozik a természettudományokkal. Diákéveimben sok tanárom volt, akik inspirálóan hatottak rám, mint pedagógusok, de közöttük nem csak természettudományosak voltak. Apropó természettudomány… Az ilyen tantárgyak, témák és munkakörök, mint azt tudjuk, jellemzően sztereotipizáltak. Például, hogy a nők nem értenek hozzá, nem lehetnek sikeresek benne. Szerencsére ezek az alaptalan és rosszindulatú tévképzetek időről időre enyhülnek, de Önt érte-e már ilyen megkülönböztetés? PGRA: Szerencsére sosem volt ilyen negatív megkülönböztetésben részem. Hiszem, hogy a mai világban már egy nő is pontosan olyan jól el tudja végezni a munkáját, mint egy férfi. Sokszor mondják, hogy a tanári pályát csak úgy éri meg választani, ha az ember szenvedéllyel csinálja. Ön miben találta meg ezt a szenvedélyt? Mit élvez legjobban a munkájában? PGRA: A tanítás iránti szenvedély a hitvallásom. A munka nagy részét kiteszi az életünknek, így ha az ember nem szereti, amit csinál, nem lehet igazán boldog. (Persze, ez nem ilyen egyszerű!) Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy sikerült megtalálni a hivatásomat. A leginkább akkor élvezem a munkám, amikor egy diáknál eljön a “Heuréka! - pillanat”. Sokszor előfordult velem, hogy az óra közepén az egyik diák felkiáltott: “Megértettem!” Ezek azok a pillanatok, amik mérhetetlen örömmel töltenek el.

Interjú Pellesné Gogolák Réka Tanárnővel Rövid idő alatt belopta magát valamennyi diák szívébe. Mit gondol, hogyan érheti ezt el egy tanár, miközben meg kell őriznie a tekintélyét? PGRA: Furcsán hangzik, de a mai diákok már nem olyanok, mint én voltam. Sokkal hamarabb érnek. Meg kell próbálni őket bizonyos szinten partnerként kezelni. A diákok célja az, hogy elsajátítsák a tudást, és nekem ehhez kell hozzásegítenem őket. Ez egy közös munka, aminek csak akkor lesz meg az eredménye, ha együttműködünk. Fontos azonban, hogy a diákok bízzanak a tanárukban, bízzanak abban, hogy amit mond, az hiteles és igaz. Talán így lehet tekintélyt nyerni. Mint diák, teljesen egyetértek Önnel, így születnek az idolok. Ha már idolok és példaképek… Véleménye szerint fontos-e egy diáknak, hogy legyen előtte egy példakép, vagy jobb az, ha mindenki a maga útján, saját magát motiválva jár? PGRA: Bizonyos dolgokra mindenkinek magának kell rájönnie. Mindenkinek magában kell a motivációt megtalálni, de fontos, hogy amikor valaki döntéshelyzet elé kerül, akkor legyen egy olyan ember, akihez fordulhat és tanácsot kérhet. Egy tanár is lehet ilyen. Pályafutása során nem csak reálos beállítottságú diákokkal találkozik. Hogyan viszonyul a művészlelkekhez, bölcsészagyakhoz? Mennyiben találja a velük való munkát nehezebbnek/másabbnak? Alakulhat-e ki jó kapcsolat reálos tanár és humános diák között? PGRA: Mindenképpen másabb és sokszor nehezebb, de talán ezért nagyobb élmény, amikor egy humános diák nyilatkozza, hogy érti és szereti a kémiaórákat. A művészlelkekkel és bölcsészagyakkal is kialakulhat egy jó kapcsolat, hiszen őket is a természettudományos jelenségek veszik körül, és ha ezekre mutatunk rá, ezeknek a jelenségeknek a megértésén keresztül interpretáljuk a kémiát, akkor sokkal nyitottabbá válnak a kémia iránt.

Interjú Pellesné Gogolák Réka Tanárnővel Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében? Melyik elfoglaltság áll a szívéhez legközelebb? PGRA: Főleg a családommal vagyok, vagy a kiskutyámmal kirándulunk. Ha pedig időm engedi, szeretek kézműveskedni. Mi az a tulajdonság, amit nagyon szeretne magáénak tudni, amit nagyra tart másokban? PGRA: Nehéz kérdés! Talán a türelmet. Ha bárkivel leülhetne ebédelni, legyen az élő vagy holt, híres vagy civil, ki lenne az és miért? PGRA: Nem tudom, ezen még sosem gondolkodtam. Sok ember van, akivel különböző okokból ebédelnék egyet. Vannak közöttük családtagok, politikusok, színészek, volt tanáraim. A nálunk eltöltött idő alatt milyen képe alakult ki a kossuthos közösségről? PGRA: Úgy gondolom, mind a diákokkal, mind a kollégákkal sikerült jó kapcsolatot kialakítani. A Fecske-héten látva a gyerekek odaadását és munkáját, nagyon családias a hangulat az iskolában. Igazán energikus, jó humorú, intelligens az iskola minden “dolgozója”. Örülök, hogy ennek a közösségnek lehetek a tagja. Tanárnőnek köszönjük szépen a tanulságos és szívmelengető válaszokat. Egyúttal pedig kívánunk neki eredményes és gyümölcsöző pályafutást, legyen tele boldogsággal és nevetéssel. Örülünk, hogy a mi csapatunkat erősíti! Szöveg: Molnár Boróka, 10.e

Szezonális 21

Az ősz rejtelmei Az őszre sokszor úgy gondolunk, mint arra az évszakra, amikor minden véget ér. Véget érnek a hosszú, napfényes és gondtalan napok. Vége a természet „életének”, mert az élőlények felkészülnek a melankolikus télre. Ugyanakkor az ősz egy gyönyörű évszak, amit érdemes minél jobban kiélvezni. Lehet, hogy nem mindenki van odáig a délután négykor lemenő napért, de a nyári időszámítás páratlan lehetőséget nyújt arra, hogy hajnalban megcsodáljuk a napfényben csillogó, előző éjszakáról megmaradt fagyot vagy párát. Szerintem az ősz egyik legcsodálatosabb része az a rengeteg gomba. Hiszen ők azok az élőlények, amelyek akkor kezdenek élni, amikor minden más nyugovóra tér. Az ősz talán legjellegzetesebb jelensége az, amikor a rengeteg fa lombja pompás színeket ölt, majd lehull. Ez a folyamat mindig is megszokott volt számunkra, de vajon mégis mi okozhatja? Évközben a levelek zöldek, hiszen nagy mennyiségű klorofill van bennük; ez az anyag felelős a fotoszintézisért is. Azonban a klorofillen kívül sárga, narancssárga, piros, lila és barna pigmentek is találhatóak a levelekben. Ezek a színek az év nagy részében egyáltalán nem látszanak, hiszen a klorofill a legfontosabb alkotóelem, így abból termelődik a legtöbb, és a zöld szín teljesen elfedi az összes többi árnyalatot.

Az ősz rejtelmei Ahogy a nappalok rövidülnek és a hőmérséklet csökken, a fák tudják, hogy eljött az idő a levélhullatásra. Minél kevesebb a napfény, a levelek annál kevesebbet képesek fotoszintetizálni, így értelmét veszti az, hogy a fa energiát fektessen a levél táplálásába és zölden tartásába. A levélhullajtás segít a fának a nedvességét is megőrizni, hiszen a levelek rengeteg vizet párologtatnak, és télen a fagyott talaj gátolja a víz felvételét. Azzal, hogy lehullajtják a leveleiket, valamennyivel több vizet képesek elraktározni a tápanyagokkal és energiával együtt, és ez menti meg őket a teljes kiszáradástól és elhalástól. A legtöbb fa ilyenkor egy speciális réteg parasejtet képez a levélnyél és az ág között, ezzel elszigetelve a levelet a fa nedvkeringésétől és a tápanyagoktól. Ahogy kevesebb tápanyaghoz jut, a levél kevesebb klorofillt képes termelni, és a zöld szín elhalványul benne. Tehát a falevelek igazából nem váltanak színt, hanem csupán elveszítik a zöld pigmentjeiket, és a többit mutatják meg. Így tárul fel ősszel a sárgás-pirosas árnyalatok pompája. A tápanyaghiány miatt a levél fokozatosan elhal, majd egyszerűen csak lehull a fáról. A helyén egy apró seb keletkezik, amit a fa egy újabb réteg parasejttel fed be, ezzel megvédve a fát a nedvességvesztéstől és a fertőzésektől. Mindezek után persze elérkezett az idő a felgereblyézésükre. Az elraktározott energiával a fa az egész telet kibírja. Majd amikor újra eléggé felmelegszik az idő, és a növény kellő mennyiségű napfényhez jut, újra képes lesz faleveleket növeszteni.

Az ősz rejtelmei Az állatok is rengeteg apró tevékenységet végeznek ősszel. A békák például télen hibernálódnak, és erre az őszi időszakban kell felkészülniük. Alapvetően csendesen töltik az évszakot, a tavakat ekkorra már elhagyják, így talán egyáltalán nem is látjuk őket a víz körül. A kecskebéka a legutolsó békák közé tartozik, amelyeket még ősszel meg lehet találni a vizekben, ők pedig egészen októberig aktívak. Ahogy az idő elkezd lehűlni, a békák nagy mennyiségű rovart, csigát és pókot esznek. Ezzel készülnek fel a hosszú télre, amikor egyáltalán nem fognak táplálkozni, hiszen, ha a szabad levegőre mennének, könnyen megfagynának a hidegben. Mikor a napsütéses órák száma elkezd csökkenni, akkor veszi kezdetét a békák hibernációja. A hibernáció időszakát egyes fajok a tavak alján lévő iszaprétegben, mások kövek alatt töltik, de egyes példányok a kint hagyott virágcserepek alatt bújnak meg.

Az ősz rejtelmei A tél során a békák összes életfunkciója lelassul, így képesek átvészelni a hideg periódust. Ebből a „mély álomból” csak akkor kelnek fel, ha az idő elkezd felmelegedni. Ilyenkor általában már megjelennek a táplálékukként szolgáló rovarok is, így a békák ismét nekiláthatnak a táplálékszerzésnek. A fentiekből is kitűnik, hogy az ősz nem pusztán a komor, esős napok sokasága, hanem egy csodálatos lehetőség arra, hogy felkészüljünk az előttünk álló télre. Rengeteg változás következik be a természetben, ahogy annak egyes részei pihenésre készülnek. Az ősz így tehát bár kellemetlenül emlékeztet a télre, mégis tele van szépségekkel és színekkel, amik nélkül a hamarosan beköszöntő fagyos időszak is sokkal kellemetlenebb volna. Kiss Bettina, 9.a Képek: Matolcsy Fábián, 7.f

Ha egy kis őszi hangulatra vágysz, hallgasd meg az Acta DE Kossuth Spotify őszi mixtape-jét. Katt a linkre! Acta DE Kossuth őszi mixtape

Recept

Tökpite Teljes kiőrlésű, egészséges tökpite Az amerikai filmekben sorozatokban biztosan te is találkoztál már a jellegzetes, mascarpone krémes pumpkin pie-jal. Ez az édes finomság tényleg nagyon szuper, főleg ősszel. Fűszeres, meleg és édes, viszont karácsony előtt lehet, hogy nem a legjobb választás, az összetevői miatt. Éppen ezért íme, az őszi pumpkin pie egy sokkal kalóriaszegényebb és könnyedebb változata. Hozzávalók egy 6 szeletes pitéhez: TÉSZTA: * 15 dkg finomliszt/teljes kiőrlésű liszt * 8 dkg Delma light vaj * Egy csipet szódabikarbóna * 1,5 dkg barna/nádcukor KRÉM: * 1 tojás * 30-35 dkg tök * 5 evőkanál méz * Egy csipet szerecsendió (őrölt) * Egy csipet szegfűszeg (őrölt) * Egy kiskanálnyi fahéj (+pár csipet a díszítéshez)

Tökpite Elkészítés: 1. Melegítsük elő a sütőt légkeveréses fokozaton 180 fokra! 2. Keverjük össze a tészta hozzávalóit, majd kézzel gyúrjuk addig, amíg össze nem áll. 3. A kapott tésztát elsőnek nyújtsuk ki közepes vastagságúra, majd béleljük ki vele a piteformát. 4. Süssük az alapot 10-15 percig, amíg meg nem pirul. 5. A sütőtököt egy evőkanállal préseljük össze, és keverjük el a krém hozzávalóival. 6. Öntsük bele a tölteléket a megsült alapba. Ne egészen a piteforma tetejéig kend a krémet, hanem csak az alap 2/3-ig. Így miután megsül, sokkal jobban ki fog rajzolódni a tészta formája, vagyis jobban fog kinézni. 7. Tegyük be újra a sütőbe és süssük 25-30 percig, amíg a sütőtökös krém picit sötétebb nem lesz. A piténket díszítsük fahéjjal, szegfűszeggel! A mascarponét helyettesíthetjük tejszínhabbal, vagy vaníliás szójapudinggal. Jó étvágyat! Szöveg: Csáfordi Noémi, 11.c Kép: delish.com

Ajánlók

Filmajánlók Holt Költők Társasága Ismerős a helyzet, amikor egy tanárt nem érdekli, hogy mit gondolnak, mit éreznek a diákjai? Amikor a tanár nem pedagógus, csak puszta beszélő enciklopédia, érzések és emberség nélkül? Nos, a Welton Akadémia tanulóinak kijárt az ilyen tanárokból. A szüleik, az iskola és a társadalom orvosoknak, jogászoknak és mérnököknek nevelik a fiúkat, akik lenyelnek minden érzelmi zsarolást. Az évnyitón azonban megjelenik egy bizonyos Mr. Keating (Robin Williams), aki megváltja a fiúk számára a világot. Az angoltanár radikális módszereit, romantikus filozófiáját csak úgy isszák diákjai. Neil Perry-re (Robert Sean Leonard) olyannyira nagy hatást gyakorolnak tanára szavai, hogy úgy dönt, feladja szülei álmát, és a sajátjának kezd el élni. Jelentkezik egy színjátszótársulatba, ahol megtalálja az élete értelmét. Mindeközben társaival együtt sokat tanulnak csapatszellemről, a költészet mindent elsöprő, halhatatlan hatalmáról és a tetteik következményéről. Charlie Dalton (Gale Hansen) óriási áldozatot hoz a csapatért, Richard Cameron (Dylan Kussman) nagy baklövést követ el, Knox Overstreet (Josh Charles) pedig megtanulja, hogy milyen ára van a szerelemnek.

Filmajánlók Miért Todd Anderson (Ethan Hawke) az egyik legfontosabb karakter a filmben? Mennyire fontos az életünkben a csapatszellem, és miként járulhat hozzá egy tanár életszemlélete egy diák halálához? Mi az a pillangó effektus, és mennyit ér egy ember szava, ha értő fülekre talál? Efféle kérdéseket boncolgat a film. A Robin Williams főszereplésével, Tom Schulman forgatókönyvével és az őszi hangulatú Új-Angliával Oscart nyert film garantáltan letaglózza a tankönyveken kívüli élet iránt érdeklődőket. *

Coraline és a titkos ajtó Vasárnap délután négy volt. A kishúgommal leültünk mesefilmet nézni, és megragadta a figyelmünket ez a kékhajú kislány, aki kiszállt a kocsiból és az újdonsült otthona felé igyekezett. Körülbelül másfél óra múlva megkérdőjeleztem a saját épelméjűségemet. A történetben Coraline vidékre költözik a családjával. A szüleit olyannyira lefoglalja a ház renoválása, hogy teljesen megfeledkeznek a lányukról, aki így kénytelen más elfoglaltságot keresni. A lehetőség kopogtat az ajtaján. Pontosabban inkább ő kopogtat a lehetőség ajtaján, ugyanis új házban valami különös dologra bukkan, egy ajtóra, amely mögött ott rejtőzik Coraline

Filmajánlók eredeti életének pontos mása – erősen feljavítva. A szülei ezúttal odafigyelnek rá, és minden problémájuk megoldódik. Csak egy a bökkenő: mindenkinek gombszeme van. A kalandok egyre morbidabbá válnak, ugyanis a gombszemű szülőmások maguknál akarják tartani Coraline-t, aki gyanítani kezdi, hogy áll valaki e mögött az egész bizarr játék mögött, és ezt a valakit mindenképpen meg kell állítani. Henry Selick alkotása egyszerre hátborzongató, elgondolkodtató, szürreális és zseniális. Hetekig tartott feldolgozni. Szöveg: Molnár Boróka, 10.e Képek: imdb.com

Csengő szavak

Molnár Boróka versei fájó csöndbe burkolt reggelre ébredtem nincs kopács nincs ugatás nincs kávéfőző nincs nyüzsgés nincs ajtócsapkodás csak én és a fájó csöndbe burkolt reggelem

a bűnös ember bűnös szót ordít a sápadt holdudvarba éjnek évadján mikor hunyt pupillák mögül búg a reszketés néma tébolya és a sötét kamrák gyomra újabb átkot ver a le-lezuhanó leheletnyi párakapura majd a csönd elvesz mindent ami kedves ami szép ami jó és a bűnös ember bűnös nyomorával kuporog az átkos kamrák gyomrában új hajnalt kívánva

Molnár Boróka versei Édes magaslaton pihennek meg fáradt szemeim. Csendes délutáni táj az én szomszédom. Lilára festett ég alatt ülnöm olyan, mint az álmodás non plus ultrája. Lassú sóhajokkal nyugtázom, hogy egy falat Mennyország költözött a szívembe. Búcsút int a sárga lázálom. Nem hagyott mást, csak egy árva magnóliabokrot.

you smell heavy and nauseating. you smell like darkness and depression, something old and bitter like a vampire. you fill my lungs with old books’ dust and cigar smoke. you smell like cordolium . you smell like all my yesterdays.

Molnár Boróka versei today I could look in the mirror scars and all nobody prepared my heart for this arsenal I can’t comprehend how sweet the morning breeze is touching my breasts in a way that’s holy in a way that’s clean in a way not offensive in a way not mean no boy has touched me like this no boy had the courage to I thought my dirty body went off but their hands were Brute’s incapable of making magic but only causing to bruise all hail grande mother earth as she rises upon my nipples source of all that’s sweet in life source of all we eat such a power growing in me no dirty boys with hands of brutes could now tear me down

Molnár Boróka, 10.e

Nem ART 37

Élet a Halloween után

Élet a Halloween után: Molnár Hanna grafikái

Élet a Halloween után

Molnár Hanna, 11.e

Fotók

Idegenek a pusztában - Pólik Zalán, 9.a

Fotók

Idegenek a pusztában - Pólik Zalán, 9.a

Fotók

Huri Andrea, 11.c

Fotók

Huri Andrea, 11.c

Fotók

Matolcsy Fábián, 7.f

Visszatekintő

Az itt következő szövegeket még 2019-ben rendeztük nyomda alá, ám az egyre súlyosbodó vírushelyzet miatt sajnos nem jelenhettek meg. Most némi késéssel leközöljük őket, hogy sem a szerzőink érdekei, sem a szabad közlés alapelvei ne sérüljenek. Kérjük kedves olvasóinkat, mindenképpen archív anyagokként tekintsenek a cikkekre. (A szerk.)

II. Kossuth Diákbál A tavalyi tanév első félévének talán legnagyobb diákeseménye – a második diákbálunk. Az első alkalom sikerességének köszönhetően a DÖK megszavazta, hogy újra megtartsuk a Diákbált. A rendezvénynek – tavalyhoz hasonlóan – ismét a Lovarda adott otthont. Programban, időpontokban természetesen eltért az elődjétől, de újfent a választott téma köré épült az este. Míg az első Diákbál témájának a ’20-as évek Amerikája, a nagy villapartik, az újszerű bálok kora lett választva, a tavalyié a ’80-as évek világa lett. Nagyjából 3 hét alatt elkelt 300 jegy, és természetesen nem bánta meg, aki jegyet váltott. 18:30-kor kinyíltak a kapuk, és mindenki elfoglalhatta a neki szimpatikus széket. Közbejött egy néhány perces csúszás, de 19:00-ra, amikor a Valcer Táncstúdió versenytáncosai (5 pár) direkt erre az alkalomra készített latin koreográfiájukkal megnyitották az estét, szinte már mindenki megérkezett. Hogy őszinte legyek, erről az eseményről tudok a legtöbbet, de egyben a legkevesebbet is beszélni. Egyfelől a legtöbbet, mivel én is a táncosok között voltam, és része lehettem a közel kéthónapos felkészülésnek, ámde másfelől a legkevesebbet is, mert a műsort nem láthattam kívülről. Egy biztos: mi nagyon élveztük! A visszajelzések alapján egyébként a csatorna másik oldalán is színvonalas előadás volt. A következő nagy „szerkezeti egység” a vacsora. A körülbelül egyórás periódus alatt rengeteg finomságot kóstolhattunk meg: szendvicsek, saláták, hideg ételek és egy nagyon finom torta várt minket az önkiszolgáló pultnál. Én sajnos nem tudtam mindent megkóstolni, de amit ettem, az fenséges volt. A vacsora és a közben játszódó egyórás koncert a Willy Wonka and the Loompaz közreműködésével kilenc óra magasságában ért véget. Ezután egy negyedórás R&B táncbemutatót láthattunk közel 50 táncos közreműködésével.

II. Kossuth Diákbál A fecskehetünk alkalmával igazán megkedveltük az NB zenekart, leginkább a LOL c. számukat, és a diákbáli estélynek talán ők voltak a legnagyobb „sztárjai”. Negyed 11-ig leadtak egy fergeteges, táncolós bulit. Körülbelül eddig vásárolhattunk tombolát, mert 10:15 és 11:00 között kerültek kihúzásra az értékes ajándékok. „Eddig” tartott a tanári felügyelet, innen DJ-k léptek színpadra; mindhárom előadó egy-egyórás bulit hozott nekünk. Az előadók: Tygo (23:00-00:00); Strobelight (00:00-01:00) és N-Smith (01:00-02:00). A magam és mindannyiunk nevében mondhatom, hogy igényes, fantasztikus, bulizós, felejthetetlen estét varázsoltak nekünk a srácok. Összegzésül egy kis személyes vélemény: számomra maradandó élményt nyújtott a bál, és úgy gondolom, hogy nem érdemes itt megállni! Az előadók, a fellépők összeválogatása, a szervezés, a vacsora, a tombola mindmind a DÖK és a szervező/segítő tanárok, diákok és szülők munkáját dicsérik. Most már csak egy feladatunk van: biztatni a DÖK-ösöket és a képviselőinket, hogy idén is bálozhassunk hasonlóan fenomenális körülmények között. Csontos Bence

PÁLYAORIENTÁCIÓS NAP Iskolánkban 2019-ben is megrendezésre került a pályaorientációs nap. Az előadások karonként igen változatosnak, sokszínűnek, de leginkább érdekesnek bizonyultak. A húszperces bemutatókat professzorok és az adott szakon már végzett diákok tartották. Mivel a 9. évfolyam tanulói még igen messze állnak a döntés meghozatalától, az előadások nem a ponthatárokról illetve az egyetemi tantárgyakról szóltak. Természetesen kiemelték, hogy a későbbiekben mindezekről tájékoztatnak minket. A fő téma a karok általános bemutatása, az egyetemi élet volt. Az előadók közvetlennek bizonyultak, minden felmerülő kérdésre választ adtak, és interaktív előadásokkal színesítették a bemutatóikat. A régi hallgatók személyes tapasztalataikat osztották meg velünk, utazási lehetőségeket kínáltak, és az egyetemi élettel kapcsolatban (legyen szó a gólyabálról vagy a kar hagyományairól) is részletes tájékoztatást nyújtottak. Az évfolyamon egy kisebb kutatást végeztem, hogy kinek melyik előadás, illetve melyik egyetemi kar volt szimpatikus: A biológia-kémia és matek-fizika tagozatos osztályokban az orvosi szakok bizonyultak a legnépszerűbbeknek, ezen belül is a sportrehabilitáció, az általános orvosi, és a fogorvosi kar nyerte el az osztályok túlnyomó részének tetszését. A matematika-fizika tagozatnak a műszaki kar videója által bemutatott egyetemi élet és továbbtanulási lehetőségek voltak szimpatikusak. A jogi-kommunikációs és gazdasági tagozat válaszai bizonyultak a legszínesebbnek. Az osztály érdeklődését többek között a gazdasági (azon belül is nemzetközi gazdálkodás), jogi (ezen belül: jogász, ügyész, bíró), orvosi, pedagógiai, mezőgazdasági, fogorvosi, informatikai és gyógyszerészeti kar keltette fel. A húszperces bemutatók során az előadók nagyon változatosan, kreatívan mutatták be az adott képzést. Több kilencedikesnek már korábban is voltak konkrét el-

PÁLYAORIENTÁCIÓS NAP épzelései arról, hogy milyen irányban szeretnének továbbtanulni, és ezek az előadások pozitív visszajelzést adtak a diákok számára. A leginteraktívabbnak a gyógypedagógiai kar előadása bizonyult, hiszen egy élethű babán keresztül mutatták be, milyen nagy felelősséggel jár a gyermekvállalás. Bepillantást nyerhettünk a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyerekek taníttatásába, illetve a romológia szakon folyó munkába is. Számomra a legszimpatikusabb az egyetem által felkínált Erasmus utazási illetve tanulási lehetőség volt, teljesen magával ragadott a bemutató. Olyan karokat és területeket ismerhettem meg, amelyekről korábban még nem is hallottam részletesebben. Az előadások mindenki figyelmét felkeltették, és bizonyára ebben a tanévben is nagy sikere lesz a programnak. Major Lilla Mária

Sítábor riport A „kossuthos sítábor” hagyomány. Már akkor is tartottak ilyet, amikor a szüleim jártak ide -- ami, valljuk be, nem ma volt. Azóta is minden évben megrendezésre kerül, és nem volt ez másképp tavaly sem. Fél tucat ifjú síelő véleményét kérdeztem. Hogyan is sikeredett a 2019. januári sítábor? A január tizenharmadikától tizenkilencedikéig tartó tábornak az osztrák Alpok lábánál megbújó gerlitzeni lankák adtak otthont. Debrecentől 713 km-re, Villachtól nem messze, az Ossiacher See északi partján magasodik az 1911 méteres tengerszint feletti magassággal büszkélkedő orom, amellyel az idei év táborozóinak volt szerencséje közelebbről is megismerkedni. Azonban, hogy az elejéről kezdhessem, feltettem a lehető legkézenfekvőbb kérdést: Milyen volt az út? — Korán reggel indultunk, elég fáradt volt szerintem mindenki, szóval eleinte csend volt, aludtunk. Aztán, mikor már kezdtünk ébredezni, hátul szólt a zene, de volt, aki filmet nézett, vagy fülessel hallgatott zenét. Beszélgettünk, el tudtuk magunkat foglalni — mesélte Csenge. — A busz szerintem kényelmes volt. Bár mivel mindenki hozott hátizsákot, illetve néhányan (mint én is) a sisakjukat is felvitték magukkal, talán kicsit szűkösen voltunk, de aztán megszoktuk. Az tökre tetszett, hogy többször megálltunk egy kis pihenőre. Mosdózásra, ilyesmire. Szóval szerintem nem volt rossz — állapította meg Hunor. Nagyjából tíz óra után érkeztek meg a panzióba, amely egy hétig otthon, édes otthonként funkcionált. Milyen volt a szállás? — Szuper! — vágta rá Zsófi. — Magyar a tulaj és a személyzet is. — Ezt Kolostól tudtam meg.

Sítábor riport — Megfelelő volt, úgy gondolom — tette hozzá Hunor. — Mi hárman voltunk egy szobában és tökéletesen elfértünk. A sípályák is tűrhető távolságban voltak. Egyedül az étkezések nem sikerültek kifejezetten fényesre... Gerlitzen 41,6 kilométeres pályarendszerrel büszkélkedhet, amelynek nagy része a “piros” kategóriába esik, de van itt bőven mindenből. Ugyanúgy elsíelget egy kezdő, mint egy profi. És milyenek voltak a pályák? Sokat síeltetek? — Hát, mentünk sokat, de a hütték sem maradtak üresen. Csütörtökön nem nagyon lehetett síelni, mert rossz idő volt a hegytetőn, ezért csak az alsó, rövid pályákat használhattuk — mesélte Gergő. — Igen, az első két nap nagyon jó volt, de aztán nagy lett a hóesés. Egyszer a fő felvonót is lezárták. Senkit nem engedtek fel, mi meg elkezdtünk “tüntetni”, hogy lemehessünk a buszhoz. Az Indulót énekeltük, meg magyar számokat. Annak is volt feelingje — avatott be Zsófi. Nem volt nagyon fárasztó? Fejlődtetek? — Dehogynem! Bár tavalyról durvábbra emlékszem, én akkor voltam kezdő. Mindig úgy a legnehezebb — mondta Zsófi —, most nagyjából tizenöten voltak így. — Én boardoztam, már két éve, de most is elég sokat tanultam — tette hozzá Gergő. — Én is elég jól síeltem már ezelőtt is, de minden alkalommal fejlődünk — értett egyet Kolos. És együtt síeltek a kezdők a haladókkal? Mint azt Gergőtől megtudhattam, nem. — Csoportokra voltunk bontva. A kezdők Jimmy bá’-val mentek, a középhaladók Radvány Tanár Úrral, a többiek meg vagy Asi vagy Imre bá’-val. Vagy lehetett menni egyedül, minimum négyfős csoportokban. De mit érnek a jó pályák, ha nincs jó társaság? Hogy volt-e, azt Hunortól tudtam meg.

Sítábor riport — Nem emlékszem rá, hogy lett volna baj. A társaság jó volt. Vitázni meg nem nagyon vitáztunk, hiszen elsősorban mindenki a maga dolgával törődött. Síelés közben is szépen, csoportokba rendeződtünk. Én jól éreztem magam. Alkalmam nyílt egy gyors kérdezz-felelekre a tábor legfiatalabb versenyzőjével is. Elvégre volt itt nyolcadikostól tizenkettedikesig mindenki. Érdekelt, hogy számított-e a korkülönbség. Milyen volt a tábor legkisebbként? — Rajtam kívül jött még egy nyolcadikos lány. Igazából nem nagyon lehetett érezni, hogy mi vagyunk „a kicsik”. Bár mondjuk, amikor a buszon csak nekünk nem kellett pakolni, az kicsit fura volt. Mindig nagyon befogadó volt a közösség, a diákok részéről szinte alig éreztünk megkülönböztetést. Ugyanúgy el tudott beszélgetni mondjuk egy nyolcadikos egy tizenkettedikessel, mintha nem is lett volna korkülönbség — mesélte Jázmin, ami bevallom, kellemes meglepetésként ért. A későbbiekben véleményét is.

meghallgattam

tizedikes

Gergő

— Nem éreztük a korkülönbséget. Próbáltunk velük beszélgetést kezdeményezni, pont emiatt, hogy ne érezzék magukat „kicsinek”. Illetve valamilyen szinten ismer mindenki mindenkit, így nem volt az, hogy egyáltalán ne szóltunk volna egymáshoz — erősítette meg Jázmin véleményét. Hogyan teltek az esték? Mit csináltatok síelés után? — Miket nem kérdezel? Természetesen aludtunk! — vágta rá Hunor.

nyolckor

már

— Általában mikor hazaértünk, mindig a zuhanyzás volt az első, aztán mindenki pihent egy olyan egy-másfél órát. Vacsora minden este hat-fél héttől volt. Utána a csoportok megbeszélték, hogy mi volt aznap, és ezek után jött úgymond a „buli”. Azért ez a legjobb része szerintem is, mert ilyenkor lehetett kártyázni meg

Sítábor riport szórakozni a többiekkel — mesélte Gergő egy kicsivel már őszintébben. A legfontosabb kérdést a végére tartogattam. Azt a kérdést, amely mindenkit foglalkoztatott, és foglalkoztat ma is. Mélyen tisztelt olvasók: Bodzaszörp vagy málnaszörp? A verseny sokáig fej-fej mellett haladt. Az utolsó, döntő szavazat hozta meg a végeredményt: hatvanhárom százalékkal győzött a málnaszörp! És, hogy mindezek után megéri-e elmenni? A válasz egyöntetű igen. Három felkiáltójellel a végén. Egy életre megmarad. Szöveg: Rybaltovszki Anna Közreműködött: Kató Csenge, Klekner Hunor, Kocsis Gergely, Kovács Zsófia, Nagy Jázmin, Ruszthi Kolos

Aprók hirdetései: általános iskoláinkból jelentik

HORTOBÁGYI KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ TÁBOR „AZ ÖSSZEZUTTYANTÓ TÁBOR” Szép nyári, bocsánat, őszi reggelen, a Nagyállomáson, pontosabban előtte sorakoztunk, hogy szokjuk a környezetet… Egyórás zötykölődés után a vonatpótló busszal megérkeztünk a halastóhoz, útközben pedig már új barátokra is szereztünk. Ezek után várt minket a Fecskeház nagy udvara, a csillagvizsgáló és a gondnok néni. A szállás környékére kutyák és más isten teremtette „szörnyek” jártak, amelyeket előszeretettel simogattunk és becézgettünk. A csillagvizsgálásra este került sor. Fent a kupolás épület tetején belenéztünk egy távcsőbe és a hold krátereit úgy láttuk, mintha csak pár méterre lennének. Csütörtök reggel tornával kezdtük a napot. Miután kinyújtóztattuk vén csontjainkat, a szafari busz a vadasparkba vitt minket. Minden állat nagyon érdekes volt, de a legérdekesebb az agyonnyúzott macska és a kuruttyoló békák voltak. Ezen kívül farkasokat, őzeket és baglyokat is láthattunk. Aznap délután meglátogattuk a természetrajzi kiállítást és a Pásztormúzeumot is. Utána visszatértünk a szállásra és másnap útra keltünk hazafelé új élményekkel és új barátokkal gazdagodva. Varga Doren Papp Dorottya

Fölszállott a páva Fölszállott a páva: Molnár Szabolcs élménybeszámolója A Duna Televízió, valamint a Hagyományok Háza 2019-ben harmadszor is meghirdette a Fölszállott a páva című népzenei és néptánc tehetségkutató versenyt a gyermek korosztály részére. Hat és tizennégy év közötti gyerekek jelentkezhettek a versenyre négy kategóriában, szólóés párostánc, néptáncegyüttesek, hangszeres szólisták és zenekarok, énekes szólisták és énekegyüttesek. A több mint ezer jelentkező közül egy videós válogató során választotta ki a zsűri azt a kb. 80 produkciót, akik szeptemberben két napon keresztül élőben is megmutathatták magukat a zsűrinek. Ma is emlékszem arra a nyári napra, amikor nyaralás közben megjött az üzenet, hogy bekerültem a b u d a p e s t i válogatóra. Erről a v á l o g a t ó r ó l kategóriánként tizenkét produkció jutott tovább az élő adásokba. Én a Debreceni Hajdú Táncegyüttes táncosaként két kategóriában is indultam, és mind a kettővel bejutottam az élő adásokba, amik november elején kezdődtek. Szólóban rögtön az első elődöntőben versenyeztem, ahonnan sajnos nem jutottam tovább, de így is nagy büszkeséggel tölt el, hogy az ország legjobb tizenkét gyerek táncosa közé kerültem. A csoporttal a harmadik elődöntőben szerepeltünk, ahonnan a középdöntőbe, majd december végi döntőbe kerültünk. Minden egyes adás előtt már szerda este fel kellett utazni, mert csütörtökön

Fölszállott a páva reggel kezdődtek a fotózások, felvételek, próbák. Pénteken a délelőttöt pihenéssel tölthettük, délután volt egy főpróba, majd este az élő adás. A hangulat nagyon jó volt, mind a színfalak mögött, mind a színpadon. Olyan emberekkel is barátkoztam, akik a színpadon ellenfelek voltak. A zsibongó volt a hangulat legnagyobb tüzelője. Szólt a zene, beszélgettünk, amikor felvétel volt, ott akkor ment a sikoltozás, integetés. Jól emlékszem még azokra a percekre, amikor már megkaptuk a mikroportot – onnan lehetett tudni, hogy mindjárt mi jövünk. Az ottani barátokkal egész végig biztattuk egymást. Ha valaki továbbjutott a haverok közül, akkor nagyon örültünk neki. Az eredményhirdetéskor már mindenkinek görcsben állt a gyomra, hogy ki lesz a továbbjutó, a döntőben pedig a kategóriagyőztes. Hála a Pávának, több fellépésre hívnak minket, és nyáron a csapattal külföldre is megyünk. Molnár Szabolcs

Pályaorientációs Nap Pályaorientációs napon a felsős évfolyam különböző foglalkozásokat ismerhetett meg itt az iskolában. Többek között meglehetett ismerkedni a segítő kutya kiképzőkkel, akik részletesen elmondták a munka minden részét elejétől a végéig. Meglehetett ismerkedni a hallássérültek számára segítő jelelő szakmával is, ahol ki lehetett próbálni, hogy milyen nehéz is ez a szakma. Ezután megismerkedhettünk a Debreceni Szociális Otthon ápolójával is, aki elmondta, hogy miért érdemes ápolónak lenni és hogy milyen jó is az a munka. Majd sok tanuló kedvence, a rendőri szakma komolyabb részével, a törvényekkel ismerkedtünk meg egy izgalmas, de komoly prezentációban. Végül pedig egy fárasztó nap levezetéseképpen várt ránk egy kis gyógytorna, ahol megtanítottak nekünk pár nyújtó mozdulatot is és el is mondták a szakma rejtélyeit. Reméljük, mindenkinek tetszet az idei pályaorientációs nap és segített is valamiben! Szalóki Ármin

Interjú Interjú Varga Tamás fizika szakos tanár úrral - Miért választotta a tanári szakmát? Mindig is könnyen tudtam szót érteni a gyerekekkel, szerintem ez az egyik olyan pont ami miatt ez könnyen is megy nekem, a másik pedig, szomszéd kisgyerek motivált; túl hamar elveszítette a szüleit és segítettem neki tanulni, ez így engem fiatal korban nagyon megfogott abban hogy, ezt a pályát válasszam. - Miért pont fizika? Mert csodálatos!- egyrészt, másrészt minden abból áll. - Hol kezdett legelőször tanítani? Legelőször Pocsaj és Kismarja, majd utána Kabán- a Kabai Általános Iskolában, majd utána már itt tanítottam. - Gyerekként tanár úr szerette a matematikát? Hú, borzasztó jó kérdés amúgy, most őszinte leszek akkor, mert ilyenkor annak kell lenni; 7.-8. osztályig utáltam, de nagyon, a pedagógus miatt szóval, tudok azonosulni azzal amit a diák mond; sokszor hallottam, hogy a tanár nagyon fontos abban, hogy egy tantárgyat megszerettessünk, és velem se tudták 7.-8.-ig, de utána valahogy én magamtól így megszerettem. Szóval érdemes matekot tanulni. - Milyen filmeket szokott nézni Tamás bácsi? Szeretem azokat a filmeket, amelyek igaz történet alapján íródtak. Annál így, bele tudok látni egy történetbe. Szeretem a könyveket megfilmesítve, csak jobb elolvasni; sokszor csalódok, hogy a film az rosszabb sokkal. - Milyen zenék szokott hallgatni tanár úr? Amúgy mindent meghallgatok, de inkább a rap felé hajlik a szívem, de amúgy mindent tényleg, mindenevő vagyok ilyen téren.

Interjú - Van kedvenc együttese/előadója? Magyar együttesek közül a 30y, akit nagyon szeretek. - Van kedvenc filmje? Abból nagyon sok van, szóval most egyet ki kellene emelni; a Kapj el, ha tudsz!- azt nagyon szeretem. - Vidéken, vagy városban tetszett felnőni? Vidéken, falusi gyerek vagyok. - Tamás bácsinak van valamilyen hobbĳa? Focizom, nagyon régóta, gyerekkorom óta, olyan 7-8 éves korom óta. Emellett szeretek kosarazni, futni, zenét hallgatni, bármit, ami sport, abban benne vagyok, de úszni nem tudok sajnos. - Tamás bácsi tud főzni? Hú, sokan azt mondják igen, én magamról azt gondolom, hogy annyira nem vagyok benne profi, de olyan 5-6 évig magamra kellett főzzek, úgyhogy megtanultam ez idő alatt. Gyakorlás!- úgyhogy mindenkinek azt mondom, hogy gyakoroljon és akkor menni fog. - Van kedvenc étele? Abból is sok van, nagyon sok van. Sok mindent szeretek, a spagettitől kezdve mindent. A leveseket nagyon szeretem. Szóval inkább azt mondanám. - Tamás bácsi hogy képzeli az életét 5 év múlva? Szeretnék tanítani, szeretnék ezen a pályán maradni, valamiért úgy érzem, nekem ezt kell csinálnom! Az majd kiderül, hogy ez tényleg így lesz e. Öt év múlva már azért szeretnék gyerekekkel, sajátokkal játszani, szóval az azért tervben van. Köszönöm szépen tanár úrnak, hogy szakított rám időt! Az interjút készítette: Győri Lili Panna

Interjú Interjú Káli Annamária rajztanárnővel - Milyen tantárgyakat tanít? Vizuális kultúrát és egy művészeti iskolában grafikát. - Mennyi ideje tanít? 10 éve vagyok a pályán. - Milyen technikákat alkalmaz, ha alkot? Ha festek, akkor általában akril- és olajfestéket használok, de szoktam alkalmazni vegyes technikákat – ragasztással és hasonlókkal is dolgozom. - Van háziállata? Jelenleg nincsen állatom, de szeretem az állatokat, főleg a hüllőket és a kutyákat. Már több háziállatom is volt. - Kiskorában mi szeretett volna lenni? Óvónő vagy divattervező. - Miért inkább ezt a pályát választotta? Minden ember tehetséges valamiben, én a rajztudásommal és a kreativitásommal tűntem ki. Néhai általános iskolai rajztanárom, Bessenyei Attiláné figyelt fel rám, felkarolt, a mentorom lett. Rajzszakkörön, országos és nemzetközi versenyeken vettem részt bíztatására, melyeken sikeresen szerepeltem. Terike néni szerette volna, hogy rajztanár legyek. Nagyon örült, amikor felkerestem, hogy mégis ezt a pályát szeretném választani. - A két tárgy közül (grafika és rajz) melyiket szereti jobban? Nem tudok választani, egyformán szeretem őket.

Interjú - Mit szeret a tanításban? Szeretek gyerekekkel foglalkozni, szeretném megszerettetni a művészeteket velük, nincs őszintébb egy gyermek rajzánál. Ha ránézek egyre, boldog vagyok, simogatja a lelkem, mosolyt csal az arcomra. Nem úgy osztályozok, hogy csak a tehetséget veszem figyelembe, hisz a szorgalom ugyanolyan fontos minden tantárgyban, mint a művészetben is. - Miért választotta ezt az iskolát? Tudomásomra jutott, hogy ennek iskolának óraadó tanárra van szüksége. Tudom, hogy ebben itt sok tehetséges diák tanul, így örömmel vállaltam a feladatot. Célom, hogy ebben az iskolában is minél több diákom vegyen részt különböző rajzpályázatokon. Tudásommal, tapasztalataimmal segíteni fogom őket tehetségük kibontakoztatásával és a legjobb eredmények elérésében. - Mi a hobbĳa, mit szeret csinálni a szabadidejében az alkotáson a művészeteken kívül? Szeretek utazni és más kultúrákat megismerni. Az interjút készítette: Antal Sára

Szabó Magda Novellaíró Pályázat „Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is.” -Szabó Magda Az Arany János téri feladatellátási helyen immár második alkalommal rendeztük meg Szabó Magda emlékére Novellaíró pályázatunkat. A kiírás szerint a pályázók ezúttal a „Jobb adni, mint kapni” témában gondolkodhattak. Ezúttal hét olyan pályamű érkezett, mely a szakmai zsűri elbírálása szerint megfelelt a kiírás feltételeinek. Nagy örömmel láttuk, milyen színvonalas, megható novellákat írtak a diákok. A beérkezett írásokat Petrusák János író értékelte és rangsorolta. Az eredmények I. helyezés: Tóth Anna Gabriella 8. M: „Mesi története” II. helyezés: Keczán Roland 8. n: „A boldogság ajándéka” III. helyezés: Varga Laura 8. n: „Karácsonyi varázs” A helyezettek és a jutalomkönyvét kapták.

különdíjasok

Petrusák

János

A 25. Kárpát-medencei József Attila Mese- Vers- és Novellaíró Pályázaton a Szabó Magda novellaíró pályázat nyertese, Tóth Anna Gabriella, 8. osztályos tanuló díjazásban részesült, és bekerült a legjobb alkotásokat tartalmazó ÖRÖKKÉ VALÓSÁG című antológiába.

Szabó Magda Novellaíró Pályázat Mesi története – Kedves Egybegyűltek! Köszönöm, hogy ezen a csodás téli napon ellátogattatok karácsonyi műsorunkra. Lehetőséget kaptam, hogy beszéljek ezen a rendezvényen, és ezt a szokásostól eltérő módon szeretném megtenni. Elmesélnék nektek egy történetet. Az én történetem pontosan november huszonnegyedikén, karácsony előtt egy hónappal kezdődött. Az osztályunk izgatottan várta az aznapi adventi ajándékhúzást: az osztályfőnök ötlete volt, hogy karácsonyig minden nap nyissunk ki egy ablakot a 8. b naptárában. Tegnap felelésmentes napot húztunk, így mondanom sem kell, kíváncsian vártuk a mai meglepetést. A tanárnő a huszonnégyes zsebbe mélyesztette kezét, és kihúzott egy fehér papírcetlit. Néma csönd vette körül, miközben felolvasta: „A mai naptól fogva beadhatjátok jelentkezéseteket egy finnországi Mikulástáborba. A nyertes ösztöndíjat kap, és iskolánk fizeti külföldi kalandozásait!” Két sor. Ennyi állt a papíron, amely olyan nagy hatással volt az elkövetkezendő napokra. Mindenki, az összes osztálytársam kitöltötte a jelentkezési ívet. Eleinte nem aggódtam, évek óta kitűnő vagyok, tanulok, versenyzek, a szabadidőm minden percét a szobámban töltöm. „Ez csak egy újabb papír, amit gyorsan kitöltök, és nyerek” – gondoltam. Jól haladtam a papírmunkával, azt hiszem, kĳelenthetem, mindenkinél jobban. Amikor elérkeztem az utolsó feladathoz, az addigi munkám és minden belefektetett energia elillanni látszott. A feladat szövege szerint az érvényes jelentkezéshez ajánlót kell kérni, méghozzá egy hasonló korú gyerektől. Tudom, kérhettem volna bárkitől, de igazán jó, nyertes szöveget csak egy igazán közel álló tudna írni. Egy barát, aki nekem nincs. Akkor először tudatosan néztem körbe a teremben. Rajtam, meg a budapesti cserediákon kívül senki nem ült egyedül. Mindenki önfeledten beszélgetett, és közben jobbnál jobb baráti ajánlók cseréltek gazdát.

Szabó Magda Novellaíró Pályázat – Igazságtalanság! – szipogtam, és nagyon úgy tűnt, hogy nem is a pályázatot sajnálom, hanem magamat. A lányt, aki évek óta tanul, sikeres, de nincs, akivel ezt a sikert megossza. Nincs olyan, akihez odamehetne egy önfeledt beszélgetésre... Ekkor egy kíváncsi szempárt éreztem magamon. Megfordultam, és szembe találtam magam a cserediák, Luca fürkésző tekintetével. Mikor hazaértem, leültem az íróasztalomhoz, de valahogy nem volt kedvem a tankönyveimhez nyúlni. Helyette megnyitottam a közösségi oldalt, és az osztálytársaim profiljait nézegettem. Kérjek tőlük ajánlót, vagy hagyjam az egészet? Ebben a pillanatban, mintha valaki meghallotta volna a gondolataimat, megvillant az e-mail fiókom. Budapesti cím – gondoltam. Akkor ez Luca lesz: „Szia Mesi! Azon gondolkoztam délelőtt, hogy megvan-e már az ajánlód. Ahogy a többiekre néztél... Volt benne valami. Mellékelten küldök egy szöveget, remélem, segítek vele. Az enyémet tegnap írta az unokatesóm, amikor már azt hittem, be sem adom a jelentkezést. Szép estét: Luca” Döbbenten olvastam a tökéletes ajánlót újra és újra. Olyan volt a hangvétele, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Kinyomtattam, a jelentkezési ívre ragasztottam, és másnap büszkén adtam le a titkárságon. Nem telt el egy hét sem, mire postázták az eredményt. Az osztálytársaim sorba álltak, és egyesével mentek be a titkáriba a sorsdöntő papírért. Kivétel nélkül lehajtott fejjel kullogtak ki, azaz nem nyertek! Kissé megĳedtem. Az utolsók között léptem be az ajtón, és remegő kézzel téptem fel a lezárt borítékot: „Örömmel értesítjük...” – kezdődött a szöveg, én pedig boldogan fújtam ki a levegőt: – Megnyertem! Amint hazaértem, a kezembe vettem a levelemet. Különösen az utolsó két bekezdés érdekelt. Az egyik egy kipontozott vonal volt, az aláírásnak, a másik pedig néhány mondat, mely egész este visszhangzott a fejemben: „Kiváló eredményeid mellett nagy szerepet játszott az

Szabó Magda Novellaíró Pályázat ajánlód. Becsüld meg azt a barátot, aki írta, és hozzásegített a győzelemhez. Ritka kincs az ilyen ember!” Boldog voltam, de nem felhőtlenül. Egy kis sötét felhő árnyékolta be az örömömet, de csak hajnali kettőkor, álmomból felriadva jöttem rá, mi az: lelkiismeret-furdalás. Ezt a győzelmet egy csendes lánynak köszönhetem, aki kérés nélkül foglalkozott az én ajánlómmal. És végül nem ő nyert, hanem én. Kész tervvel ébredtem. Rohantam a titkáriba, hogy visszajuttassam az aláírt papírt, azonban nem a saját nevemet írtam rá. Az iskolatitkár észre se vette, hogy Farkas Emese helyett Török Luca szerepel a kipontozott részen... Minderről az osztály nem tudott. A győztes nevét az Adventi Bulin tárták a nyilvánosság elé. Az osztályfőnök feltépett egy lezárt borítékot, és nem kis meglepődéssel a hangjában olvasta fel a nyertes nevét: Török Lucát. A lány értetlen arccal vette át a mikulásos ajándékcsomagot, benne a repülőjegyekkel. Láthatóan nem értett semmit, már kapott egy elutasító levelet, igaz, arról csak ő tudott, nem mondta el senkinek... Miközben az ajándékát nézegette, egy kis cetli akadt a kezébe. Tőlem kapta, én csempésztem a csomagjába még a buli előtt: „Kedves Luca! Lehet, hogy az eredeti eredmény más volt, de a végső döntés az enyém. Én azt akarom, hogy az út a tiéd legyen, mert a győztes is neked köszönhette a sikert. Minden jót: egy barát, ha te is azt szeretnéd.” Könnyes szemmel nézett fel, és a tekintetemet kereste. Úgy néztünk egymásra, mint barátnők, és ekkor már tudtam, helyesen döntöttem. Hihetetlen érzés volt a tudat, sikerült örömöt okoznom neki! Jobb adni, mint kapni, főleg, mert itt többről volt szó, mint a Mikulástáborról. Annál sokkal többet adtam Lucának: egy barátságot. Tóth Anna Gabriella

Szabó Magda Novellaíró Pályázat A boldogság ajándéka Nem csak tárgyat lehet ajándékozni – örömöt szerezni mosollyal, szeretettel, öleléssel is lehet. Karácsony közeledtével minden gyermek nagyon boldog. Tudják, álmaik játékát kapják meg. Sok gyerek még ennél is többet akar. Jancsi is ilyen volt. Már a szent vacsorához készült a család. A vendégek is megérkeztek. Ebéd közben mindenki arról beszélt, ha Jancsinak véletlenül rossz ajándékot adnak, bizony nagy lesz a sírás! Míg a felnőttek lakmároztak, Jancsi lement a kutyájához, Szimathoz. Emlékezett rá, a jószágnak is vettek ajándékot. Gondolta, az lenne az igazi, ha ő adná oda neki. Jancsi elővette a játékot, és Szimat olyan boldog lett, hogy a fiúra szinte átterjedt az öröme. Most értette meg, milyen jó adni. Azon gondolkozott, a felnőtteknek mit is ad a kutya. Gyorsan elszaladt a boltba azzal az ürüggyel, hogy elfogyott a kenyér. Az üzletben csend volt, este senki sem jár már oda. Elkezdett vásárolni. Anyának tollat, apának ceruzát, mamának radírt vett. Otthon már csak őt várták, a fa alá tette az ajándékait. Szülei sírva fakadtak a boldogságtól. Persze nem azért, mert ceruzát kaptak, hanem azért, mert nagyon meglepődtek. Jancsi ekkor tanulta meg, sokkal jobb adni, mint kapni. Akinek az ajándékot adod, fontosabb dologgal ajándékoz meg: a boldogsággal. Keczán Roland

Szabó Magda Novellaíró Pályázat Karácsonyi varázs Egy hóeséses délután éppen hazafelé tartottam, amikor a földön egy kis gyermekrajzra bukkantam. Felvettem az elázott kis cetlit, és kíváncsiságból elolvastam a tartalmát. Karácsonyi kívánságok álltak rajta. Otthon megszárítottam egy hajszárítóval, és az elmosódott szöveg betűi kitisztultak. Meglepődtem. Kissé más vágyak álltak a cetlin. Új vese, hosszabb haj, egészség, anya boldogsága, finom ételek. Tovább nem is olvastam. Könnybe lábadtak a szemeim. Fájdalmat éreztem a szívemben. Míg más telefonra, ruhákra vágyik, ez a kisember csak egészséget szeretne. Napokig nem hagyott nyugodni a téma. Úgy éreztem, muszáj segítenem. Lemondok az ajándékaimról! Villant elő bennem az ötlet. Értesítettem a szüleimet, hogy szeretném, ha az idén a nekem szánt ajándékok más karácsonyfája alatt tündökölnének. Édesapám kapcsolatainak köszönhetően hamar rátaláltunk a levél tulajdonosára. Egy vesebeteg lány írásai kerültek hozzám. Anyukája rengeteget aggódik érte, régen látta már felhőtlenül boldognak. Édesapja elhagyta őket a rengeteg nehézség miatt, ketten maradtak egymásnak a kis, háromszobás lakásban. Az első percben éreztem, itt a pénz mellett másra is szükség lesz. Felkerestük az édesapát. Mint kiderült, külföldön dolgozik, hogy anyagilag segítse beteg lányát. A kapcsolat megszűnt köztük, de már évek óta szerette volna látni őket. Beszereztünk, előkészítettünk mindent és huszonnegyedikén este már kopogtattunk az ajtajukon. Meleg húsleves, töltött káposzta, mézeskalács került általunk a kopott asztalra. Játékok, könyvek, használati tárgyak pedig a fa alá. Boldogok voltunk, de valami hiányzott. Nyílt az ajtó. – Apa! – kiáltott fel a lány. Sírva borult a család egymás nyakába. – Köszönjük! Ez a legcsodálatosabb karácsonyunk – szólt az anya és szüleimmel találkozott könnyes tekintetük.

Szabó Magda Novellaíró Pályázat – Köszönjük! Ez a legcsodálatosabb karácsonyunk – szólt az anya és szüleimmel találkozott könnyes tekintetük. Azt hiszem, nekünk is ez volt a legszebb karácsonyunk. Köszönöm, sors, hogy megtaláltam a levelet! Varga Laura

Kossuth-nap A Kossuth-napon a felsős osztályok megmérethették a tudásaikat illetve fizikai erejüket a közös évfolyamban lévő osztályokkal. A Kossuth-nap embert próbáló része volt a mindenki által ismert váltófutás, amelyben minden osztály jeleskedett, illetve elengedhetetlen volt a Kossuth-napi pontgyűjtő verseny, amelyben az az osztály győz, amelyik a legtöbb pontot kapja az állomásokról. Reméljük, mindenkinek tetszett a Kossuth-nap, és jól érezte magát. Szalóki Ármin

Impresszum Szerkesztők: Molnár Boróka Dr. Matolcsy Kálmán Borító: Molnár Hanna Illusztrációk: Fazekas Réka, Molnár Hanna, Győrffy Léna Felelős szerkesztők: Dr. Kiss Gabriella Debreczeni Lajos Dr. Matolcsy Kálmán

Készült a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában és Általános Iskolájában

Issuu: Acta de Kossuth Facebook: Acta D. E. Kossuth Blog: actadekossuth.blogspot.com Email: actadekossuth@gmail. Spotify: Acta DE Kossuth őszi mixtape