Issuu on Google+

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága

Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

10.

11.

Március 15.: 2. old. Nemzetközi nőnap: 4. old. Iskolai hírek: 6. old. Alice Csodaországban: 8. old. Jancsó Miklós: 20. old. Divat: Karl Lagerfeld (23. old.), Yves Saint-Laurent (27. old.) Banános-mézes cowboy sütik: 30. old. Hagyaték az utókornak: 32. old. Sport: Puskás AkadémiaSpanyolország (35. old.) , Super Bowl XLVIII.(37. old.), Szocsi téli olimpia (42. old.) ARTzok: Zene és személyiség; Interjú Rácz Benedekkel (44. old.), Publikáció (48. old.) Irodalom: 54. oldaltól

Petőfi Sándor: 1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen Egy új csillag, vérpiros sugára Életszínt vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára. Szent szabadság, újabb megváltója A másodszor sűlyedt embereknek, Drága élted miljom s miljom ója, Ne félj, téged nem feszítenek meg.

II/6. szám, 2014.03.01.

Elbuvék a békesség galambja, Fészke mélyén turbékolni sem mer; Háborúnak ölyve csattogtatja Szárnyait a légben vad örömmel. Hah, ti gyávák, ti máris remegtek? Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték... Hátha mindazok beteljesednek, Amiket én álmaimban láték! Eljön, eljön az itélet napja, A nagy isten véritéletet tart, S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja, Már nyugonni sem fog addig a kard!


Március 15. Március 15. sok jeles esemény napja:  időszámításunk előtt 44-ben Rómában megölik Julius Caesart  az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe (időnként március idusának is nevezik e napot)  a magyar sajtó napja  a József Attila-díj illetve a Kossuth-díj átadásának napja Ezek közül számunkra legfontosabb az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdete, a Nemzeti ünnepünk. 1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének. A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a magyarság szellemi életének központjába, Pestre. A megmozdulás fő szervezői fiatal értelmiségiek voltak, többek között Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál. Petőfi Sándor naplója szerint a fiatalok a Pilvax kávéházban gyülekeztek, és az Egyetem térre mentek, majd lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját. Innen került ki a követelésüket összegző 12 pont, illetve Petőfi Sándor verse, a Nemzeti dal.

2.


Acta De Kossuth

Aktuális

Délután 3 órára már a Nemzeti Múzeum kertjébe gyűltek össze. A tízezer fős tömeg innen a Városházára, majd Budára a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. Estére a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt adták elő, ezt azonban félbeszakította a forradalmi tömeg. Pesten (a többi várossal ellentétben) a forradalom vérontás nélkül zajlott. A március 15-i történésekre legnagyobb hatással Kossuth Lajos március 3-i beszéde bírt. Az ő által elmondottak jelentek meg a Tizenkét pontban. A bécsi események is bátorítást adtak a Pilvaxban összegyűlő fiataloknak. A pesti forradalom hatással volt a pozsonyi rendi országgyűlésre is, ezzel győzelemre segítve a reformok pártján állókat.

Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt. Szentei Júlia Zsófia, 7.b

3.


Acta De Kossuth

Aktuális

Nemzetközi Nőnap

Kevesen tudják, miért tartanak Nemzetközi nőnapot. Minden évben március 8-án a férfiak virágokkal, kisebb ajándékokkal lepik meg a róluk gondoskodó nőket. A nőnap története: 1857-ben ezen a napon New Yorkban 40000 textiliparban dolgozó munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért és a munkaidő csökkentéséért. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről szóló határozatot. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé közgyűlésen ismét napirendre került a téma. Clara Zetkin beszédében hirdette a nők munkához való jogát, az anyák és gyermekek védelmét és a nők széleskörű részvételét az országok nemzetközi eseményein. Hatására az Amerikai Egyesült Államokban megtartották az első (még nem nemzetközi) nőnapot február 28-án. Clara Zetkin

Ezt követően a VII. Internacionálé kongresszusán 1910-ben határozták meg, hogy a nők választójogának bevezetése érdekében Nemzetközi Nőnapot tartanak. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg először. 4.


Acta De Kossuth

Aktuális

1917. március 8-án az orosz nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később Miklós cár lemondott és polgári kormány alakult, ami szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel véglegessé vált a nőnap dátuma, amelyet március 8-án tartanak a világ legtöbb országában. Az ENSZ 1977 óta világnapok közt tartja. Magyarországon: A nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól szovjet mintára március 8-ra esik.

Nemes Anna Boglárka, 11.c

5.


Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Márciusi hírek Tisztelt Szülők! Kedves Diákok! Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy februárban bevezetésre került az új digitális napló. Minden érintett számára elérhető. A naplóba való belépés lehetőségéről és módjáról tájékoztatták a tanulókat és szüleiket. Remélhetően mindenki számára láthatóvá vált a felület. Emlékeztető a használatához: A következő linkre kattintva, vagy a honlapunkról elérhető: https://kiar.educatio.hu 1. A Magiszter.net digitális iskola főoldalán található két panel közül a bal oldalit /„Belépés a Magiszter portálra"/ kell választani. 2. A felhasználónévhez a tanulóknak kiadott felhasználónevet kell beírni. A „Jelszóemlékeztető kérése" gombra kattintva a rendszer egy másik ablakot ad, ahol újra meg kell adni az azonosítót (felhasználónév), illetve az e-mail címet (szintén a tanulókkal egyeztetve). A „Küldés” gombra kattintva a rendszer az e-mailt elküldi. (Csak egyszer kell a küldés gombra kattintani! Ismétlés esetén több levelet is fog küldeni.) 3. Ezután az e-mail levelezőrendszerbe belépve a Magiszter.Net Portal feladótól érkező e-mailt megnyitva látnak egy linket, melyre kattintva újra megnyílik a jelszóemlékeztetőhöz hasonló ablak. Ebben az ablakban nincs teendő, be kell zárni, s visszamenni a levelezőrendszerbe, mert érkezik egy második e-mail is a jelszóval. 4. E levél alján a Belépés linkre kattintva eljutnak ismét a belépési kezdő felületre, ahol a bal oldali panelt kiválasztva a kapott jelszóval be tudnak lépni. 5. Ha a rendszerbe sikeresen beléptek, először a jelszó megváltoztatását érdemes elvégezni. Ezt az oldal jobb felső sarkában található „Saját adatok”-ban a bal oldali menü „Jelszó megváltoztatásá”-nál tudják megtenni. Innen a „Vissza” gombra kattintva jutunk el a kezdő felületre, ahol a továbbiakban megtekinthetik gyermekeik előmenetelét, hiányzásait. 6.


Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Ez a tájékoztató elfelejtett jelszó esetén is hasznos lehet, mert ebben az esetben új jelszót is így lehet kérni! A hónap eseményei: Március 8.: Nőnap Március 7-én a nők köszöntése. Az ünnepi hangulatra való tekintettel rövidített órák lesznek. Március 8.: Dr Szegedi Ervin Megyei Fizikaverseny Immár nyolcadik alkalommal rendezi meg iskolánk ezt a versenyt. Március 15.: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Az iskolai ünnepély a szokásoknak megfelelően a Debreceni Egyetemen lesz, a tervek szerint március 14-én. Március hónap közepén Újabb tanárjelöltek érkeznek gyakorlatra iskolánkba, akik áprilisig maradnak. Március 21. A második félévi szülői értekezletek a 10-12. évfolyamon. Március 28. A második félévi szülői értekezletek a 7-9. évfolyamon. Garamvölgyi Ádám, 11.c Sziráczki Martin, 11.c

7.


Acta De Kossuth

Kultúra

„Alice szépreményű Jobb Lábának a kandalló szőnyegén közel a zsámolyhoz. Szíves üdvözlettel: Alice” Lewis Caroll: Alice Csodaországban /Alice’s Adventures in Wonderland/

Charles Lutwidge Dodgson, írói álnevén ’Lewis Caroll’, 1832-ben, egy anglikán lelkész legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. Matematikusként Oxfordban tanított és ritka szellemes társasági ember hírében állott. A gyermekirodalom két legnagyobb művének szerzője: Alice Csodaországban (1865) és Alice Tükörországban (1871), valamint ezek mellett még számos nagy alkotást hagyott maga után. Sohasem nősült meg és többnyire gyerekekkel barátkozott. Játékokat talált ki, ’gyermek barátait’ szívesen szórakoztatta nekik kitalált történetekkel, találós kérdésekkel. Sikeres volt, műveivel sok pénzt keresett. Fotográfusi életművet is létrehozott; a kora híres embereit valamint leánygyermekeket ábrázoló fényképeivel.

8.


Acta De Kossuth

Kultúra

Figyelemre méltó matematikai és fotóművészi munkássága mellett a költői sem elhanyagolható: ő a szerzője a legismertebb angol nyelvű nonszensz versnek, az Alice Tükörországban kötetben is szereplő, Tótfalusi István által Gruffacsór címmel magyarra fordított versnek.

Lewis Caroll: GRUFFACSÓR

JABBERWOCK

Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.

Twas , and the slithy toves Did gyre and gimble in the wabe: All mimsy were the borogoves, And the mome raths outgrabe.

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam, a foga tép, a karma metsz! Ne járj. hol grémmadár csuhan s a böszhedt Gyilkanyessz!"

"Beware the Jabberwock, my son! The jaws that bite, the claws that catch! Beware the Jubjub bird, and shun The frumious Bandersnatch!"

Kapta döfke kardját a smorc, rég csüszte már a nyúf vadat megállt a vén plakány tövén a tamtam-lomb alatt.

He took his vorpal sword in hand: Long time the manxome foe he sought So rested he by the Tumtum tree, And stood awhile in thought.

Állt felhergült eszmék között, s ím Gruffacsór - a szeme láng hussongva és mortyogva jött a kuszmadt fák iránt. Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant a döfke penge nyisz-nyasza! Metélte szét, kapta fejét s diadalgott haza. "Hát megölted a Gruffacsórt? Keblemre, fürgeteg fiam! Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!" s csuklantott boldogan. Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, púrtak a zepén, nyamlogott mind a pirityók, bröftyent a mamsi plény.

And, as in uffish thought he stood, The Jabberwock, with eyes of flame, Came whiffling through the tulgey wood, And burbled as it came! One, two! One, two! And through and through The vorpal blade went snicker-snack! He left it dead, and with its head He went galumphing back. "And, has thou slain the Jabberwock? Come to my arms, my beamish boy! O frabjous day! Callooh! Callay!' He chortled in his joy. `Twas brillig, and the slithy toves Did gyre and gimble in the wabe; All mimsy were the borogoves, And the mome raths outgrabe.

9.


Acta De Kossuth

Kultúra

Már életében tisztelet és elismerés övezte, s életműve túlélte őt. Az Alice Csodaországban angol nyelvű iskolákban Ausztráliától Dél-Afrikáig ma is tananyag. A két Alice-kötetet több mint száz nyelvre fordították le; a csupán a cím alapján is meglehetős költői szabadsággal élő Kosztolányi Dezső 1936-ban megjelent átültetése, az Évike Tündérországban már a harmadik hazai kísérlet volt. Ennek a Szobotka Tibor által átdolgozott változata jelent meg újra és újra mostanáig. (Illusztráció: Szecskó Tamás) Életéhez nagyon sok mítosz kötődik. Halála után hónapokkal megjelent, unokaöccse által írott életrajzában önzetlen gyermekboldogító és földön járó szentként jelenik meg. A 20. században ez szennyeződik majd be életrajzról életrajzra. A gyermekekről készült képei és a tény, hogy nem nősült meg gyanakvásra adtak okot. Ilyen egy, az Alice Csodaországban c. műhöz kapcsolódó feltéletezés: a kortársak állították, hogy Alice alakját egy kislány, Caroll felettesének és barátjának, az oxfordi Christ Church kollégium dékánjának negyedik gyereke, Alice Liddell ihlette. A saját műhelyében készített közel háromezer fénykép közt, melyeknek csak egyharmada maradt fenn, van néhány Alice-ről készített fotó is.

Alice Liddell (Caroll által készített fotók)

10.


Acta De Kossuth

Kultúra

Beszédhibás volt, de ezen egyes források szerint tudott uralkodni, és remek társasági ember volt. Mások szerint szerény és félénk volt, dadogása miatt nem szeretett felszólalni, csak gyermekek körében érezte jól magát. Alice-történetben lévő gomba-elemet Caroll esetleges kábítószerfogyasztására való utalásként is szokták értelmezni. Lewis Caroll élete nagy részében naplót vezetett, aminek nagy része fent is maradt. (Akadnak részek, amiket a család kivágott belőle és az 1858 és 1862 közötti időszak sem maradt fent.) A hiányok különféle elméleteket szültek. Több biográfus (köztük Morton N. Cohen) gondolta úgy, hogy a hiányzó részben az a (feltételezett) esemény van leírva, amikor Dodgson megkéri egyetlen szerelme, az akkor tizenegy éves Alice kezét, a borzadó család pedig elűzi őt. S mivel az igazi Alice nem élvezte különösebben a gyerekirodalmi múzsa szerepét és felnőttként nem tartott fenn különösebben meleg kapcsolatot a szerzővel, így készen volt a feltételezés: Lewis Carroll csak a kislányt tudta szenvedélyesen szeretni, a felnőtt nőktől undorral húzódott el.

Alice Liddell felnőtt nőként 11.


Acta De Kossuth

Kultúra

1999-ben Karoline Leach: In the Shadow of the Dreamchild című könyvében azt állítja –egy a kivágás tartalmát leíró papírfecni alapján–, hogy a férfi szerelme Alice anyja, Lorina Liddell volt, és a Dodgson család akkoriban sokkal nagyobb szégyennek érezte volna, ha az derül ki a tisztelt íróról, hogy a dékán felesége után epedezett, mint hogy akadt olyan gyerekbarátja, akivel jóval annak tízes évei után is szoros viszonyt ápolt. Akkoriban még a karácsonyi üdvözlőlapokra is angyalnak maszkírozott félpucér gyerekeket tettek. Valamint abban a korban az a pedofília-fogalom, amit mi ismerünk, még nem létezett. Csak a napló teljes ismeretének a birtokában tudnánk hiteles véleményt mondani életéről.

„Alice, tied ez a mese, tegye gyöngéd kezed szép gyermekálmaid közé, miket emlékezet tart össze, mint hervadt csokort, mit zarándok szedett.” -

Lewis Caroll (Alice Csodaoszágban)

A huszadik század művészei közül mindenki másképpen értelmezte Carroll Alice-történeteit. Mintha abszurd világképe, nonszensz nyelvhasználata és a folyton siető Fehér Nyusziról, az eltűnő vigyorú Fakutyáról (aki az eredeti műben egy macska /Cheshire Cat/) és a kártyalap-testű Királynőről szóló látomásai valami eddig megközelítetlen területre vezettek volna, ahová feltétlenül el kellett jutnunk. Az eredeti első kiadás illusztrátora: John Tenniel.

12.


Acta De Kossuth

Kultúra

Alice kalandjai álmában játszódnak. Az álmoknak, alvásnak fontos szerepük van a műben. Alice zuhanás közben is elalszik, és a „bolond teadélután” jelenetnél a mormota is álmában beszélve mondja el a története nagy részét. Ez a motívum segíthet az értelmezésben is, hiszen az álmokban nem lepődünk meg egy-egy sajátos, fura logikán alapuló történésen, teljesen normálisnak hathat így az ebben a műben lejátszódó történetsor is, valamint az idő lassabb múlását, néhol öntörvényűségét is megmagyarázza. Már a mű fordítók által írt ajánlásában megtalálható az, hogy a művet a Viktória korabeli Anglia torzképének is értelmezik, melyben kifordítja az akkori merev szokásokat, és a Szív királynőben felismerhető a hirtelen haragú Viktória, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget lehet megtalálni. Például kritikával illeti: az angol túlzott sportszenvedélyt (krokett flamingókkal és sünökkel), az iskolarendszert (Alice gyakran mondogatja a betanult leckéit, úgy, hogy valójában fogalma sincs mit mond) és az igazságszolgáltatást (a tárgyalás, ahol senki sem tudja, miről van szó igazából).

13.


Acta De Kossuth

Kultúra

A mű tele van nyelvi játékokkal, Caroll új szavakat alkotott, homonimákkal játszanak a szereplői, a történéseket nagyon gyorsnak érezzük, minden fejezetben találkozunk új és meglepő szereplőkkel és kijelentésekkel. A regényben sok betétvers van, aminek egy részét tartalmilag nem lehet teljesen értelmezni. Ezt a regényt értelmezhetjük nonszensz-regényként is.

Így az egész regény lényegében egyetlen, a való világról alkotott torzképnek is felfogható. A realitás eltorzítása a fordított, vagy inkább egy új, furcsa logikában, matematikában, nyelvben, időfelfogásban nyilvánul meg. Ehhez járulnak még maguk a torz teremtmények, és a metamorfózisok. Mintha a világ elé egy torzító tükröt tartana a szerző, amely hol nagynak, hol kicsinek mutat, hol megnevettet, hol pedig félelmet ébreszt. A torzítás itt nem megfordítást jelent, hanem elferdítést, mint ahogyan a nonszensz sem „értelem nélküliséget”, hanem torz, elferdített értelmet takar. Ebben a világban is mindennek megvan a maga helye és rendje, csak másképpen, mint ahogyan azt megszoktuk. Itt is van óra, csak éppen nem az időt mutatja, hanem a napot és a hónapot. Itt is van király és királynő, csak éppen zsarnokian viselkednek, és nem az angol közéletben megszokott módon. Itt is vannak tárgyalások bíróval, tanukkal és esküdtekkel, csak a bíró és az esküdtek nem tudják, mit kell tenniük, a tanuk pedig semmit sem tudnak az adott ügyről.

14. 2.


Acta De Kossuth

Kultúra

A Szívkirálynő országában minden felfokozottan jelenik meg. A teadélután örökké tart, hiszen mindig hat óra van, a rejtvényeket sohasem fejtik meg, hiszen az sem tudja a választ, aki föladta a rejtvényt. A létbizonytalanság mindenkire kiterjed, még a hercegnőre is, soha senki sem tudhatja, hogy nem ő lesz-e a királynő következő áldozata. A játékok valami abszurd logika szerint folynak: mindenkinek mindent szabad, az a szabály, hogy nincs szabály. A meglepő logika Alice és a csodaországbeli teremtmények következtetéseiben is megnyilvánul. A Könnyek tengerében Alice azon gondolkodik, hogy ha ő a tengerben van, akkor haza tud utazni vonattal. Itt az író még ad magyarázatot erre a következtetésre, de később már nem, és Alice ugyanúgy meglepődik az ottani lények némelyikének kijelentésein, mint az olvasó. Ezekben a kijelentésekben általában a nyelv logikáját torzítja el az író, szólások jelentését szó szerint véve, homonímiákat felhasználva.

15.


Acta De Kossuth

Kultúra

Ugyanebben a részben, a bolond teadélutánon van szó az időről, „aki” szintén megszemélyesítve jelenik meg, mégpedig hímnemben. Így a „beat time” (kb. elüti az időt), a „murdering the time” (kb. megöli az időt) kifejezések egészen új, konkrét értelmet kapnak, és teljesen más hangulatúvá válnak, mint a megszokott átvitt jelentésükben: a regény szorongásos alaphangulatához igazodva változtatják meg jelentésüket. Az idő más szempontból is különleges szerepet kap a regényben: másképp telik, mint Alice saját világában. Már a regény kezdetekor feltűnik, hogy sokkal lassabban esik lefelé a lyukban, mint ahogyan „normális” esetben történne. Még arra is van ideje, hogy nézelődjön, és levegyen dolgokat a polcokról, melyek valószínűleg éppen azért vannak a kút falára erősítve, hogy a lefelé eső ne unatkozzon esés közben. Itt tehát lassabban telik az idő a megszokottnál. Alice folyamatosan fél, a különös lényektől, kétségbeesve keresi a választ arra, hogy ki is ő, az után a sok változás után, amin keresztül ment Csodaországban. Ezért sokan értelmezik a felnőtté válás „allegóriájaként”. Alice az idegen világban való vándorlása kézenfekvő 16.


Acta De Kossuth

Kultúra

olvasata a gyerekek „felnőtt világgal” való ismerkedésének. Lehet egy ’tiltott határátlépés’, a gyermekek felnőtt világba történő, akaratos, kíváncsi átlépése. Ugyanakkor fordítva is lehet értelmezni, azt a tiltott átlépést is jelentheti, mikor egy felnőtt szeretne a gyerekek világába kerülni. Ebben az esetben ez kifejez egy bizonyos félelmet a felnőtté válással kapcsolatban. Alice nővére is a végén újra gyermeknek képzeli magát egy rövid időre. Mikor elkezdtem olvasni, tudtam mivel állok szemben és mire kell számítanom, mégis meglepett a sok különös lény, helyzet, látszólag értelmetlen kifejezések. Azonban egy rövid ráhangolódás után nem tudtam letenni. Terjedelmileg amúgy sem túl hosszú, nagyon magával ragadó olvasmánnyal van dolgunk, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki át szeretne élni egy érdekes és kellően fura utazást. A legjobb, hogy mire a végére érsz, meglátod a saját „Csodaországodat”. Megtanulsz benne mozogni, fel tudod fedezni, és a végén rájössz, hogy tudod értelmezni, ahogyan a végén Alice is kilépett a félelem-érzetből, rájött, hogy egy pakli kártyától nem kell félnie, és el tudta mesélni kalandjait. Folytatása az Alice Tükörországban már kevésbé tűnik nonszensznek, és számomra élvezhetőbb volt, jobban megfogható logika alapján működő világa miatt. „Ellenkezőleg viszont folytatta Subidu– ha így volna, akkor így lehetne, ha így lenne, akkor így lehetett volna, de mivel nincs így, hát nem így van. Ez logikus.” 17.


Acta De Kossuth

Kultúra

A mese soha nem ér véget A különféle feldolgozások száma annyi, mint égen a csillag: az első színpadra állított változat szövegét még maga Lewis Carroll írta, és volt olyan, amelyikben Richard Burton játszotta a Fehér Királyt (Magyarországon az egri Gárdonyi Géza Színház 2008 őszén mutatta be az Alice című előadást). Nem tudni, John Tenniel eredeti rajzait hány kiadásban cserélték le új illusztrációkkal - itthon a Kosztolányi-féle fordítás egyik új kiadásához készített képeiből 2007ben Szegedi Katalin rendezett kiállítást, ezen látható volt Dr. Nyuszi Alajos névtáblája, amit egy sörösdobozból hajtogatott. Az Alice Csodaországban beszerezhető diafilmen (angolul, magyarul és nyilván még rengeteg más nyelven), készült belőle hanglemez formában árusított rádiós hangfelvétel (a hazain Domján Edit alakítja Alice-t). Filmváltozatainak száma is sok: az első egy 1903-as rövid némafilm, de van köztük rajzfilm, Walt Disney-féle és japán, továbbá az egyéb műfajokban cseh balett és koreai zenés színmű. Tim Burton változata sem az utolsó a sorban: Phantasmagoria címmel Marilyn Manson is rendezett belőle egy még forgalmazásra váró fantasy horrorfilmet. 18.


Acta De Kossuth

Kultúra

A témát könyv formájában is továbbírták, az első adaptációban, az 1895ben "Új Alice a régi Csodaországban" címmel kiadott műben Alice egy amerikai kislány. Magyarul 2007-ben megjelent Peter Abrahams Lenn, a nyuszi barlangjában: rejtélyes történések Echo Fallsban című mű is az Alice-történet parafrázisa. Valamint több számítógépes játékot is készítettek belőle.

„Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.”

Aranyi-Aszalós Vivien, 11.a 19.


Acta De Kossuth

Kultúra

Jancsó Miklós (1921. szeptember 27. — 2014. január 31.) Federico Fellini, Ingmar Bergman, Jancsó Miklós. Elment hát a harmadik „Nagy Öreg” is, akit a XX. század meghatározó művészrendezői között tartottak tartanak számon. Pedig mennyire más világ mind a három! A mediterrán olasz, a hűvös skandináv, a hányatott sorsú középkelet európai. Három külön világ, de egy valamiben közösek: művészi formanyelvük megújította a XX. század mozgókép művészetét. Nagy tisztelői és barátai voltak egymásnak. Szűk egy hónapja talán már közösen beszélgetnek az égi stúdiókban a leghatásosabb beállításokról, dialógusokról… Jancsó Miklós művészete kapcsán kijelenthetjük, hogy az 1950-es évek végétől rendelkezik kis országunk világraszóló tehetségű rendezővel.

A XXI. század elejére már világviszonylatban is elismert filmek készítése fémjelzi a honi filmgyártást. Elég megemlítenünk Szabó István „Mephisto” és „Redl ezredes” című filmjeit, Tarr Béla Sátántangó című monumentális alkotását, Bódy Gábor Psyché és Nárcisz című szürreális vízióját. De az úttörő

20.


Acta De Kossuth

Kultúra

mindenképp Jancsó Miklós volt, aki egyedi munkáival a magyar filmre irányította a világ figyelmét. A kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező és forgatókönyvíró diplomáját Kolozsvárott szerezte 1944-ben. Második diplomáját már a Budapesti Filmművészeti Főiskolán vehette át 1951ben. Pályája elején rövidfilmeket készített, ugyanis anyagi háttere miatt nem volt lehetősége egy nagyjátékfilm elkészítésére. Azonban 1958-ban sikerült megalkotnia „A harangok Rómába mentek” című filmjét, amely már egy kilencven perces dráma volt. Az 1963-as „Oldás és kötés” már elegendő hírnevet és anyagi támogatást biztosított számára rendezői munkássága kiteljesítéséhez. Két év alatt leforgatta a „Szegénylegények” című drámáját, amely Magyarországon és külföldön is igen nagy hírnevet hozott neki. Jancsó filmjei világszerte ismertek és ami még szebb dolog : elismertek voltak. Nagy sikert aratott még a „Fényes szelek”, valamint az „Égi bárány” című filmjével. Az egész világ megismerhette a rendkívül eredeti „Jancsó-stílust”. A hosszú snittek és az ironikus hangvételű dialógusok sajátos hangulatot kölcsönöztek filmjeinek. Utolsó játékfilmjét („Oda az igazságot”) a 2010-es Magyar Filmszemlén mutatták be. Jancsó Miklóst rendkívül szoros barátság fűzte legendás alkotótársához, Hernádi Gyulához, aki szinte mindegyik Jancsó film forgatókönyvét jegyezte. Fantasztikus páros volt az övék! Jancsó szájában rendezése és baráti beszélgetései alkalmával mindig ott fityegett az elválaszthatatlan pipa. Mindenki csak „Miki bácsinak” szólította. Színészei, tanítványai, munkatársai szinte vallásos áhítattal itták a szavait, hallgatták emberi bölcsességét.

21.


Acta De Kossuth

Kultúra

Jancsó Miklós 2014. január. 31-én 92 éves korában hunyt el otthonában. A hírt felesége, Mészáros Márta erősítette meg. A rendezőt a Filmművészeti Szövetség mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Fővárosi Önkormányzat is saját halottjának tekinti. Jancsó Miklós haláláról világszerte megemlékeztek. Nekrológot közölt egyebek között a The New York Times, a Franfurter Allgemeine Zeitung, a Le Monde és a Libération.

Halála után még a világhírű Martin Scorsese (Taxisofőr, Nagymenők, Casino, Aljas utcák) is beszédet tartott Jancsó Miklósról: „Nagyra becsülöm Jancsó filmjeit, a Szegénylegényeket, a Csillagosok, katonákat és a későbbi filmjeit is. Igazában sosem találkoztam ilyen érzékenységgel azelőtt. A kameramozgások méltóságával és eleganciájával és a drámai interpretációval. Senkinek sincsenek Jancsóéhoz hasonlítható hosszú snittjei. A politikai tartalom nagyon erős a későbbi filmjeiben, például a Csillagosok, katonákban is. A Szegénylegények vége pedig a valaha készült legnagyszerűbb filmbefejezések egyike, azt hiszem. Olyan film ez, amit végig kell ülnöd, át kell engedned magad a hatásának, hogy magával ragadjon ez a háló, mert valójában a kamera mozgása a pókhálóban való mozgáshoz hasonlítható, és sokkolni fog a film vége. De csak akkor, ha végignézted az egész filmet, és ráéreztél a hangulatára és a nyelvére”– ezekkel a szavakkal méltatta Martin Scorsese a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíjat kapott Jancsó Miklóst. Dávid Gergő, 11.a 22.


Acta De Kossuth

Divat

Karl Lagerfeld Karl Lagerfeld német divattervező, az ő nevéhez fűződnek a Fendi, Chanel és a Lagerfeld márkák, továbbá még számos alkotás és produkció is. Karl egy hamburgi jómódú tejgyáros gyermekeként született. Bár Lagerfeld azt vallotta, hogy édesapja svéd származású volt, Alicia Drake újságírónő szerint valójában német. Édesanyja fehérneműket árult Berlinben, ekkor ismerkedett meg Karl leendő apjával. Karl az 1938-as évet adja meg születési dátumaként, viszont a Bild am Sonntag hetilap egy másik adatot erősített meg, miszerint nagy valószínűséggel 1933-ban született. Egy nővére -Martha- és egy féltestvére -Thea- van. Eredeti neve Karl Otto Lagerfeldt, a későbbiek folyamán már elhagyta a 't' betűt. Négy nyelven beszél, és 250 ezer darabos magánkönyvtárral büszkélkedhet. Az 1950-es évek elején Párizsba költözött, hogy fejleszthesse a tehetségét. Rajzolóként dolgozott különböző divatházaknak. (Ekkor a rajzokra nagyobb kereslet volt, mint a fényképekre, és Lagerfeld bármilyen korszakot képes volt visszaadni.) 1955-ben nevezett az International Wool Secretariat (Nemzetközi Gyapjútanács) által szponzorált megmérettetésre, ahol egy női kabáttal nyert díjat. (Ugyanezen a versenyen Yves Saint Laurent megnyerte a ruhatervezés díját.) Lagerfeld saját elmondása szerint kabátokat szeret legkevésbé tervezni, legszívesebben pedig kis fekete ruhákat kreál. 23.


Acta De Kossuth

Divat

A díj utat nyitott előtte, Pierre Balmain felajánlotta neki első gyakornoki állását. Gyapjúkabátja később Balmainnél egy kollekció része lett. 1958-ban Jean Patou tervezőhöz került, ahol évi két haute couture kollekció került ki a kezei alól. Még ebben az évben mutatta be az első kollekcióját, két órás showműsor keretein belül, a Roland Karl álnevet használva. Túlságosan kivágott fekete ruhái azonban nem nyerték el a hozzáértők tetszését. Az 1959-es tavaszi bemutatóján a stílusos, sikkes darabjai már kritizálókat is meggyőzték. Az későbbi bemutatókért már nem kapott igazi elismerést. A csalódások hatására három évre megszakította divatipari tevékenységét, és beiratkozott egy művészeti főiskolára. Ez sem működött, ezért idejének nagy részét tengerpartokon semmittevéssel töltötte. Szabadúszóként működött tovább, Evan Richards alapítóval karöltve elkezdett tervezni a Tiziani divatháznak. Ready-to-wear kollekciójuk 90 darabját Harry Winston ékszerekkel együtt mutatták be, ami nagy sikert hozott számukra, még Elizabeth Taylor és Gina Lollobrigida is a törzsvásárlójukká vált. 1964-től a Chloe tervezői között is szerepelt, kezdetben néhány darabbal, később egy egész kollekcióval is. 1970-ben a couture Curiel háznál is dolgozott. Két évvel később a Fendi-nek kezdett szőrméket, öltözékeket és kiegészítőket tervezni. Még a hetvenes években színházi jelmeztervezőként is feljegyezték. Az igazi nemzetközi elismerést az 1972-es év hozta meg számára feketefehér aszimmetrikus szabású kollekciójával. Ezt követően már a Coco Chanel prêt-à-porter részlegének vezető tervezőjeként dolgozott. 1983ban Alain Wertheime felkérte, hogy a Chanel-t újragondolja, tegye sikeressé és modernné. Újabb nagysikerű kreációja az 1983-as Chloékollekciója volt. 24.


Acta De Kossuth

Divat

1980–1984 között Lagerfeld vendégtanár volt a bécsi iparművészeti egyetemen. 1984-ben saját cégét is megalapította, ezt 2004-ben az amerikai Tommy Hilfiger-konszernnek adta el. Divatházának nevét Lagerfeld Gallery-re változtatta, 2005-től azonban ismét Karl Lagerfeld név alatt futnak kollekciói.

2004-ben tervezett a svéd Hennes & Mauritz (H&M) számára is. Ebben az évben Madonna Re-Invention-, majd Kylie Showgirl turnéjához készített fellépőruhákat. Fotósként is dolgozik, például 'Visionaire 23: The Emperor's New Clothes' kiadványhoz fotózta David Miller modellt, vagy Mariah Carey címlapképét készítette a V magazin számára 2005-ben.

25.


Acta De Kossuth

Divat

Lagerfeld személyes jelképe dioptriás napszemüvege és lófarokban hordott haja. Híressé vált modelljeivel szemben tanúsított szigorúságáról. 1990-től menedzselte Claudia Schiffert, akiből támogatásával topmodell vált.

Lakása illetve kastélya van Biarritzban, Monte Carlóban, Rómában és New Yorkban, Lagerfeld mégis Párizsban él. Biri Tímea, 11.c

26.


Acta De Kossuth

Divat

Yves Saint-Laurent Egy algériai francia családban született. Nagyszülei Elzászból menekültek ÉszakAfrikába. A helyi gimnázium által megszervezett diákelőadás alkalmával szeretett bele a jelmeztervezésbe, ekkor tizenegy éves volt. A divatvilág iránti ébredő vonzalma menekülést jelentett a diáktársai gúnyolódása elől. Párizsba 1953-ban, tizenhét évesen költözött. Itt a haute couture szakmai kamara divatiskolájában tanult. Már ekkor versenyt nyert az IWS pályázatán egy koktélruha tervével. Divatrajzai a Vougeban is megjelentek, ekkor a főszerkesztő felfigyelt rá és Christian Dior figyelmébe ajánlotta. Dior haláláig alkalmazta divatházában. 21 évesen művészeti vezetőnek nevezték ki, hogy a válságba került céget a csődtől megmentse. Az első Diornál készített kollekciója világsikerűvé vált. A vattatömésű ruhák helyett természetes vonalú ruhákat készített. 1960ban katonai szolgálatra hívták Algériába, de pár nap alatt idegösszeroppan ás miatt zárt intézetbe került, ahol drogokkal kezelték, ennek következtében drogfüggő lett, így elvesztette az állását a Dior-háznál. 1961-től a Bergé-divatháznál dolgozott, valamint saját neve alatt is készített kollekciókat. Az overallt a divatbemutatók szintjére emelte. 2002-ben vonult vissza az aktív tervezéstől. 27.


Acta De Kossuth

Divat

Kollekciói: A hatvanas években tervezései által botrányokba került. Elsőként készített átlátszó anyagokból modelleket. Farmeranyagból is az elsők között tervezett. A hatvanas-hetvenes években az Yves Saint Laurent-divatház olyan trendeket követett, mint a Beatnik-Look, a tweedöltönyök, szűk nadrágok és szűk, combközépig érő csizmák. 1966-ban a klasszikussá vált női nadrágkosztüm. Ekkor nyitotta a márkanevű prêt-à-porter üzletét Párizsban, és az YLS-logó megkezdte nemzetközi diadalútját. Már sztárok is hordják ruháit, mint például Catherine Deneuve. A divatház hatvanas évek vége óta tartó pénzügyi önállósága 1993-ban ért véget, mikor a Sanofi gyógyszerkonszern felvásárolta. 1999-ben a Gucci az YSL-márkanevet is megvásárolta, a prêt-à-porter-részleg vezetését pedig az amerikai tervező Tom Ford vette át, maga Saint-Laurent az haute couture-kollekciókat készítette tovább. 2002-ben Yves Saint-Laurent visszavonult a közvetlen tervezéstől. A búcsúbemutatón a divatvilág prominensei és a francia kulturális élet kiválóságai búcsúztatták. Szeretett városában, Párizsban hunyt el a hosszan tartó betegsége után. Régi barátja és partnere, Pierre Berge közölte a sajtóval a szomorú hírt. La Villette-ben saját múzeuma nyílt. A mindennapi viseletek megújítója volt. Szeretett kalandozni inspirációért a művészeti ágak, korok között. Sok ihletet vett a shakespeare-i korból, Van Goghtól és Picasso művészetéből. 28.


Acta De Kossuth

Divat

Ruháit a test szépségére irányította. Véleménye szerint egy túldíszített ruha árt az eleganciának. A nőiségről egy híres mondása: „Ahhoz, hogy egy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és oldalán egy szerető férfi.” Az utcai kollekciók mellett jelmezeket is tervezett színháznak és mozinak. Számos híresség viselte ruháit, például Arletty, Madelaine Renaud, Claudia Cardinale és Romy Schneider. Yves Saint-Laurent sikeres volt, de ennek ellenére boldogtalan. Depresszióval küzdött és betegesen rettegett a magánytól, de ugyanakkor tisztában volt a munkásságának jelentőségével. Bergé, egykori élettársa, így nyilatkozott róla halálakor: ”Yves sokat tett a nők fejlődéséért, és pontosan tudta, hogy forradalmasította a 20. századi divatot. Chanel felszabadította a nőket, Saint-Laurent erőt adott nekik.”

Matkó Nikolett, 11.c 29.


Acta De Kossuth

Recept

Banános-mézes cowboy sütik Február vége van, lassan itt a tavasz. Képzeletünkben már rügyeznek a fák, nyílnak a virágok és a csípős téli hideget a langyos napsütés váltja fel. Azonban ezzel még várnunk kell, mert hiába mutat a naptár tavaszt, ha a tél megmakacsolja magát. A hideg időben továbbra is könnyű megbetegedni, ilyenkor a legjobb egy forró, mézes tea. Az köztudott, hogy a méz csodaszer a megfázásra, de én most egy sütemény hozzávalójaként szeretném felhasználni. A süteményt nagyon könnyű elkészíteni, és a banán-méz párosításának köszönhetően igazi vitaminbomba Azt nem tudom, mennyire jó a megfázásra, de garantáltan nagyon finom.

Hozzávalók:          30.

egy bögre búzaliszt egy bögre teljes kiőrlésű búza-vagy tönkölyliszt egy bögre zabpehely 10 dkg vaj egy bögre méz fél bögre durvára vágott dió egy kiskanál szódabikarbóna fahéj vagy mézes fűszerkeverék 4 banán


Acta De Kossuth

Recept

Elkészítés: A banánokat összeturmixoljuk és egy tálba öntjük. A vajat megolvasztjuk és az összes többi hozzávalóval együtt a banánpéphez öntjük, és jól összedolgozzuk. Egy tepsit kivajazunk, kilisztezünk és egy kanál segítségével halmokat szaggatunk rá a masszából. Közepes hőmérsékletű sütőben addig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz (kb. 20 perc). Jó étvágyat kívánok! Gulyás Gréta, 11.a

31.


Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve

„- Ilyen ez! Timi nem mondta el, hogy egy másik anyukát szeret… Sokszor a férfiak sem vállalják fel.” Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „A magyar sereg, mondjuk ki, a kukoricatáblának köszönheti a megmenekülését, ugyanis ebben az időszakban a Nagyerdő és az Auchan között kukoricatábla húzódott, amiben az oroszok eltévedtek. Mire kijutottak, Görgey és csapata már Derecskénél jártak.” Új Imre Tanár Úr (folytatjuk…) „Ha már Bem apó lemorzsolódott seregéről van szó, akkor említsük meg, hogy Petőfi is eltűnt a kukoricásban.” Új Imre Tanár Úr Korán reggel a portánál: Jimmy bá’ egyszerre ér oda két lánnyal. „- Szép jó reggelt hölgyeim! Tessék, menjetek előre! Időközben megjelenik még két lány: - Parancsoljatok hölgyeim! - Köszönjük Tanár Úr! Egy fiú is megpróbál bemenni a lányok előtt: - Na nem! Ha bemész előttem pofán váglak! (Nem járt szerencsével) - Na jó csak viccelek, menjél. Asztalos József Tanár Úr „- A nők például hamarabb öregszenek, mint a férfiak. - Szerintem nem. Pont fordítva. - De, csak nekünk kibővültek az imitációs eszközeink. Tudunk hajat festeni.” Dr. Kiss Gabriella Tanárnő 32.


Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

Tanár úr elveszi az asztalról a fornettit: „- A házi után a jó megoldásért jár egy darab mindenkinek. - De annyi nincs is, hogy mindenkinek jusson! - Nem baj, akkor is köszönjük a nagylelkű felajánlást, gyere be máskor is órára!” Márkus Imre Tanár Úr „- Tanárnő becsukjam az ajtót? - Hát… így barlangban elég rossz érzés.” Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „- Néró is vörös volt, Napóleon is, sőőt Hitler is vöröses-barna hajszínnel rendelkezett. - Ő nem fekete hajú volt? - Hát persze fekete-fehér képeken valóban annak látszik…” Dr. Kiss Gabriella Tanárnő

33.


Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

A diákokat sem kell félteni… - diák csemege

-

„- Man weißt nicht auf welches Gleis gehen muss. Hogy is van ez? - Németül…” „- Segítek! Te mikor vagy feszült? - Ha nincs kaja.” „- Beschimpfen. Azt jelenti szidni valakit. - Hmm… szép város.” „- Légy szíves akkor most nézd meg ennyi beszéd után, hogy kint vagy-e a zsibongóban! - Jó ötlet! (És a diák kiment…)” „- Nem lehetne-e valami olyat csinálni a 7. órában, hogy semmit?” (Ez minden diák vágya) „ Új Imi a régi Imi.”

Varga Dóra, 11.c Antal Sára, 11.c

34.


Acta De Kossuth

Sport

Puskás Akadémia-Spanyolország 12:5 Ahogy a cím is mondja, az NB1-es magyar klub a spanyolországi edzőtábor alatt oktatta a helyi klubokat. Négy meccsből négyet megnyertek a kéthetes „kaland” során. Elsőként a negyedosztályban játszó CD San Roque de Lepe volt az ellenfél. Francisco Gallardo és Lencse László góljának köszönhetően 2-1-re nyert a magyar klub. A győzelmet hozó végeredmény – megjegyzésképp – az első félidőben kialakult. Másodjára a spanyol ötödik ligában szereplő Isla Cristina bukott el. 3-0-ás vereséget mért rá az Akadémia. Tischler Patrik, Francisco Gallardo és Stefan Dankovic volt eredményes. Viszont ezen a meccsen Tóth Balázs megsérült, ami nem túl jó hír a bajnoki szezon kezdése előtt. – Nagyon sok hibával, pontatlanul játszottunk, de a fiúk nagyon komoly sorozatterhelésen vannak túl. Holnap is közös programjaink lesznek, de ezek már a felfrissülés jegyében fognak telni, hiszen amióta itt vagyunk, folyamatosan dolgoznak a srácok, napi két-három edzésen vannak túl, és most egymás utáni két napon két edzőmeccsünk is volt. Szükségük van a felüdülésre és az erőgyűjtésre, hiszen a következő napokban a Real Betisszel, a Betis B-vel és a Sevilla B-vel is megmérkőzünk – értékelt a találkozó után Benczés Miklós vezetőedző. A harmadik győzelemre lehetnek a legbüszkébb. A nagy múlttal rendelkező Real Betis is áldozatul esett a magyar csapatnak. Egy kiegyenlített küzdelemben, végül Tóth II Balázs, Stefan Dankovic és Szakály Dénes góljával 3-2 lett a végeredmény. Ugyan nappal előtte a spanyol gárda a Valenciával bajnoki meccset játszott, és inkább a B csapat kapott lehetőséget, de így is nagy meglepetés ez a győzelem. Aztán az utolsó meccs a Sevilla B ellen vívta meg a hazai együttes. 4-2-es győzelem csak bebiztosította a hibátlan szereplést a DélSpanyolországbeli túrát. Polonkai Attila (csapatkapitány), Nagy Zsolt, Tóth László és Tischler Patrik talált be a kapuba. A beszámolók szerint a spanyol gárda két büntetőt is lőhetett, míg a magyar csapat egy kihagyott. Nagy büszkeséggel tölt el minket ezek az eredmények, de ez szinte nem jelent semmit. A fiatalokat bíztató és nevelő Akadémia ugyan is itthon 35.


Acta De Kossuth

Sport

nem tudott bizonyítani. Az őszi szezon állása alapján tizennegyedikek a bajnokságban (épphogy nem kiesők) és a magyar kupától is búcsúztak.

Egyedüli eredmény a ligakupa csoportelsőség. A tavaszi szezon kezdése előtt még két edzőmeccs volt a csapat programjában. Az NB2-es Balmazújváros elleni találkozó már nem hozott ilyen sikereket, hiszen az Akadémia remizett. Berki István találatával sikerült kiegyenlíteni és összehozni az 1-1-es eredmény. A következő meccs az Újpest ellen fog lejátszódni. Vajon mi a nagy különbség a színvonal különbségnek? Mi oka annak, hogy e kiváló csapat nem tud érvényesülni hazánkban? Mi hiányzik a csapatból? Motiváció, szellemi felkészültség vagy fizikai felkészültség? Jelenleg, semmire nem tudunk választ adni… Buri Tamás, 8.a

36.


Acta De Kossuth

Sport

Super Bowl XLVIII Még mielőtt belevágnánk a meccs részleteibe, tekintsük meg, hogy a résztvevők hogyan is jutottak el idáig. A két csapat a Denver Broncos és a Seattle Seahawks.

Elsőként a Denver idei múltja: az AFC első kiemeltje lett, hiszen az alapszakaszban szó szerint tarolt a csapat. 13-3-as mutatóval, joggal volt esélye a bajnoki gyűrűre. Sorra döntögették a csúcsokat és megállíthatatlan gépezetként robogtak a cél felé. Erőnyerőként a konferencia-elődöntőben lépett pályára először a rájátszásban a csapat. Ott a San Diego Chargerset győzték le 24-17-re. Ugyan az eredmény nem mutatja, de nagyon sima mérkőzés volt, a Chargers csak az utolsó negyedben tudott valamicskét produkálni a Denver defensive (védekező) fala ellen. Aztán jött a konferencia-döntő. Nemcsak a New England Patriots-Denver Borncos meccs volt az érdekes, hanem Tom Brady és Payton Manning összecsapása. A két legendás irányító újra találkoztak. Az eredmény 26-16 lett a Broncos javára.

37.


Acta De Kossuth

Sport

Másik oldalról, az NFC első kiemeltje és bajnoka sem ismert lehetetlent. Ők is 13-3-as mutatóval rendelkeztek és nem voltak olyan meggyőzőek, mint az AFC-s ellenfele, de mégis magabiztosan jutottak el a célhoz. Ők is erőnyerőként elsőnek a konferenciaelődöntőbe léptek fűre a rájátszásban. Itt az ellenfelük a New Orleans Saints volt. Kétség sem fért a Seattle győzelméhez, a meccs végén 23-15-ös győzelemnek örülhettek. A konferencia-döntő heroikus küzdelemben dőlt el. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ki lesz a Denver ellenfele a Super Bowl-on. Ám fantasztikus védekezésnek köszönhetően 23-17-re nyert a Seahawks a San Francisco 49ers ellen. Ha már a Denvernél kiemeltük Payton Manninget, akkor megemlítjük a remekül játszó a „Szörnyeteg” becenévre hallgató Marshawn Lynch-et. TD futásait a mai napig emlegeti a nézőközönség. Ő egy igazi ütőkártyalehet a Seattle offensive (támadó) falában.

Aztán eljött február 2.-a. A MetLife Stadiumban megteltek a lelátók. Egy kisvárosban (East Rutherford, New Jersey) nyüzsögtek az emberek. A szakértők és a legtöbb nem denveri vagy seattle-i a Broncos győzelmét várták. Nem is tudták, hogy négy és fél óra múlva a legnagyobb meglepetésben lesz részük. De előbb nézzük meg két csapat NFL-beli múltját. A Denver eddig hatszor jutott be a döntőbe (1977, 1986, 1987, 1989, 1997, 1998), amiből kettőt meg is nyert (Green Bay Packers és az 38.


Acta De Kossuth

Sport

Atlanta Falcons ellen). A Seattle mindössze egyszer sikerült eljutni idáig (2005), amit elvesztett a Pittsburgh Steelers ellen. Akkor jöjjön a várva várt 2013-as szezon zárómeccse. A vízisólyom összecsap a vadlóval.

A Halftime Show-ban Bruno Mars és a Red Hot Chili Peppers szórakoztatta a közönséget. Az idei Super Bowl rengeteg csúcsot döntött meg és állított be. 111,5 millió TV-néző és 89529 néző szeme láttára a Seattle Seahawks történetében először elhódította a bajnoki gyűrűt, 8-43ra (!!!) legyőzve a bajnokesélyes csapatot. Mi történt? Az eddig megállíthatatlanul robogó Denver hogy kaphatott ki ily csúfosan? A válasz igen egyszerű. A Seattle felkészült volt és meginoghatatlan. A defensive fal, az offensive fal, mind-mind tökéletes játszmát nyújtottak és a Denvernek esélye sem volt. 8-0; 14-0; 14-8; 7-0. A negyedekben is végig vezetve magabiztos játékot nyújtottak. De részletesebb leírás után jobban szemléltethetőbb a két csapat közti különbség. Az elején a Denver hatalmas hibát elkövetve, rosszul végezték el a támadást elkezdő passzt és a labda elrepült Payton Manning keze mellet és az N-zone-ba esett, ahol egy denveri szerezte meg a labdát, de ott leteperték (safety). 12 másodperc alatt máris 2-0-ra vezetett a Seattle. Aztán a negyedben két mezőnygóllal (field goal) növelte előnyét az NFC nyertese (mindkettőt S. Houschka értékesítette). Itt már lehetett látni, hogy valami nincs rendben. A Denver támadásai címszavakban: safety, interception (labdaeladás), punt.

39. 3.


Acta De Kossuth

Sport

A második negyed csak rosszabb volt. Előbb Marshawn Lynch szerzett Touchdown-t (majd S. Houschka a jutalomrúgást értékesítette), így lett 15-0, majd egy interception után M. Smith 69 yardos (!) Touchdown-futása (és S. Houschka jutalomrúgása) növelte előnyét a Seattle 220-ra. A harmadik negyed Persie Harwin 87 yardos (!!!!!) kickoff visszahordásával kezdődött. TD és S. Houschka jutalomrúgása után az eredmény 29-0. Aztán J. Kearse 23 TD-átadást kapott. A Denver védelme sorra pattogott le a támadóról. Egyszerűen semmit nem tudtak tenni ellene. S. Houschka berúgta a jutalomrúgást, így 36-0-ra változott az állás. Innen már, tényleg nem volt visszaút. Végül meglett a vigaszpont is. Demaryius Thomas szerzett egy TD-t a Denvernek, majd a két pontos kísérlet sikerült, tehát az eredmény 36-8 lett. Az utolsó negyed nem hozott sok izgalmat. D. Baldwin Tochdownja (és S. Houschka jutalomrúgása) jelentette az utolsó pontszerzést a meccsen. Így állt be a 43-8-as végeredmény. A Super Bowl megdőlt, a leggyorsabb pontszerzés (12 másodperc, Seattle), a legtöbb elkapás (13, Demaryius Thomas, Denver), a legtöbb sikeres passz (34, Payton Manning, Denver), a legtöbb elveszített döntő (5, Denver) csúcsa. A következő rekordokat állították be: legtöbb safety egy csapattól (1, Seattle), legtöbb kezdőrugás utáni visszahordásból TD (1, Seattle), legkevesebb punt (1, Seattle), legkevesebb futott TD (0, Denver). Érdekességek: a Seattle az első csapat, aki 5-0-ra vezetett egy Super Bowl-on, Seattle az első, aki safety-ből, interceptionból és kickoff-ból is pontot szerzett és ez volt az első Super owl, melyen az leső pontot safety-ből szerezték. Egy kis múlt: A Denveren kívül hat csapat tudott duplázni, triplázni senki, a Pittsburgh pedig kétszer duplázott. Tehát: Denver Broncos (1997, 1998), Pittsburgh Steelers (1974, 1975 és 1978, 1979), Dallas Cowboys (1992, 1993), New England Patriots (2003, 2004), San Francisco 49ers (1988, 1989), Green Bay Packers (1966, 1967) és Miami Dolphins (1972, 1973). A Denver mögött négyszer vesztett a Buffalo, a Minnesota és a New England, 40.


Acta De Kossuth

Sport

az első kettőnek nincs bajnoki gyűrűje. A zsinórban való bejutást a Buffalo Bills vezeti, négyszer sikerült nekik (1990, 1991, 1992, 1993) és mind a négyet el is vesztette (New York Giants, Washington Redskins, Dallas Cowboys, Dallas Cowboys). Másodikként a Miami Dolphins áll, nekik háromszor sikerült (1971, 1972, 1973), ebből kettőt megnyert. A mostani mezőnyből négy csapat nem jutott be soha (Houston Texans, Jacksonville Jaguars, Cleveland Browns, Detrit Lions). Nagyon sok Super Bowl van mögöttünk, de ez örökre az emlékezetünkben marad. Buri Tamás, 8.a

41.


Acta De Kossuth

Sport

Szocsi téli olimpia 2014-ben Szocsiban került megrendezésre a téli olimpia. Az orosz üdülőváros Pjongcsang és Salzburg elől szerezte meg a rendezés jogát 2007-ben egy NOBülésen, Guatemalavárosban. A XXII. téli olimpia megnyitójára február 7-én került sor, 20:14 perckor, ezzel utalva az évszámra. 88 nemzet több mint 3000 sportolója versenyzett, 15 sportágban összesen 98 versenyszámban. 99 aranyérmet, 97 ezüstöt és 99 bronzérmet osztottak ki a versenyszervezők. Az olimpia érdekessége volt, hogy Tongából, Kelet-Timorból és Bermudáról is érkezett versenyző.

Az olimpián legendát írt Ole Einar Björndalen, a 40 éves norvég sílövő (93-szoros Világkupa-győztes egyéniben, 8-szoros olimpiai bajnok, 19szeres világbajnok), aki nemcsak minden idők legeredményesebb versenyzője lett a téli olimpián, hanem a legidősebb győztes is. Vegyes váltóban és 10 km-es sprintben is aranyérmet nyert a biatlonos. Respect!

42.


Acta De Kossuth

Sport

16 magyar képviselte hazánkat a téli olimpián. Sajnos érmet nem nyertünk, akárcsak 2010-ben Vancouverben („az előrelépés megkérdőjelezhetetlen!”). A zászlóvivőnk Heidum Bernadett volt. Unokatestvérem, Gombos Károly a 88. helyet szerezte meg 20 km-es sprintben a biatlon sportágában, 10 km-en pedig a 79.-et. Ám külön ki kell emelni Miklós Edit (alpesi síző) teljesítményét, aki dicséretes módon a 7. helyet szerezte meg lesiklásban, nem mellesleg ez az eddigi legjobb síeredményünk a téli olimpiák történetében. Pjongcsangban – elmondása szerint – a dobogóért fog harcolni. Reméljük, sikerülni fog neki.

Valastyán Marcell, 8.a

43.


Acta De Kossuth

ARTzok

Zene és személyiség Gimnáziumunk nem csak a tudományokban nyújt kiváló tehetségeket a városnak, hanem a zenében is. Rácz Benedek 11.a osztályos tanulóval beszélgettünk a zenéről. K.Cs.: A családodban valaki foglalkozik/foglalkozott zenével? R.B.: Mindenki foglalkozik a zenével valamilyen szinten: A nagyszüleim rengeteg zenét hallgattak és így szerettették meg a szüleimmel is. Édesanyám zongorázott, édesapám pedig autodidakta módon mindenféle hangszerhez hozzányúlt a gitártól kezdve furulyán át a zongoráig. Az öcsém régen csellózott, most bőgőzik, a húgom pedig furulyázik és fuvolázik, így szoktunk együtt is zenélni. K.Cs.: Mikor kezdtél el hangszeren játszani, és miért pont a zongora mellett döntöttél? R.B.: Általános iskola második osztályában kezdtem el zenével foglalkozni, amikor is apukám vett egy szintetizátort, amelyre a gyárilag felvett darabok közül 8-at 10-et leutánoztam és megtanultam. Ekkor a szüleim elvittek egy zeneiskolába, mondván: „lehet-e velem valamit kezdeni”, és lehetett. Ott azt mondták, hogy inkább gitározzak de én nagyon ragaszkodtam a zongorához és ezt azóta sem bántam meg. K.Cs.: Hol részesültél képzésben és kik oktattak? R.B.: Már kilencedik éve tart az a klasszikus zenei képzés, amit a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában kapok Magasné Prokob Gabriella tanárnőtől, akinek rengeteget köszönhetek. Először is, sokszor engedi, hogy a saját kívánságaimat játszhassam, másodszor pedig nagyon jó a szakmájában, nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell fiatalokat oktatni. Emellett nyolcadikos koromban elvittek egy bőgőtanárhoz, aki jazz 44.


Acta De Kossuth

ARTzok

zongorázni is tud. Én rögtön mondtam, hogy szívesen tanulnék jazzt, ő pedig hogy szívesen tanítana, így már harmadik éve tanulok jazz zongorázni is. K.Cs.: Naponta mennyi időt tudsz szánni a gyakorlásra? R.B.: Ez változó, ugyanis attól függ, hogy éppen mennyit kell tanulnom, mert nem a zongorázást szántam az első számú hivatásomnak. Van, amikor nagyon elhanyagolódik, de hétvégenként mindig szakítok rá időt, és így szinten tartom magam. K.Cs.: Milyen darabokat szeretsz játszani, ki a kedvenc zeneszerződ illetve zongoristád? R.B.: Kevés az idő arra, hogy mindet felsoroljam… Liszttől Schumannon és Schuberten át Mendelssohnig bárkitől szívesen játszok darabokat, és még néha Erik Satie is közéjük kerülhet. Ha komolyzenéről beszélünk, akkor muszáj megemlítenem Vásáry Tamást - aki egy 80-as éveiben járó zongoraművész -, és a jazz stílusából Michel Petrucciani nevű jazzzongoristát, ugyanis mindketten nagy hatással vannak rám. K.Cs.: Próbálkoztál már zeneszerzéssel? R.B.: Próbálkoztam, egy egész darabot írtam harmadik osztályos koromban. Ha jól emlékszem öt sor volt, és nagyon tetszett a tanárnőmnek, de úgy éreztem, hogy vannak alkalmasabb emberek is erre a célra, így egyelőre ez volt az első és egyben az utolsó művem is. A múlt héten viszont felkértek, hogy egy bábszínházi előadáshoz válogassak zenét, azt játsszam el zongorán és vegyem fel. Ha minden jól megy, tavasszal lesz látható a Vojtina Bábszínházban. K.Cs.: Mi a véleményed a mai zenéről és a veled egykorúak zenei ízléséről? R.B.: A manapság népszerűnek tartott zene kissé kívül esik az érdeklődési köreimen. Néha felháborítónak tartom, amit manapság zene címen eladnak az embereknek. Ha megnézünk egy mai klipet, azt láthatjuk, hogy iszonyúan gyorsan pörögnek a történések a képernyőn, miközben a zene a legegyszerűbb és hihetetlen monoton aláfestéssel követi az eseményeket a szövegekről nem is beszélve. 45.


Acta De Kossuth

ARTzok

A velem egy idős generációval pedig az a legnagyobb problémám, hogy megelégszenek azzal, amit a Youtube kidob nekik vagy amit a leghangosabban üvölt a rádió. Szerintem nem szabad ennyivel megelégedni, mindig bővíteni kell új stílusokkal ismereteinket, ugyanis köztudott, hogy a zenének személyiségformáló szerepe van. K.Cs.: Milyen zongorád van otthon? Szerinted egy hangszer márkája befolyásolja a zenélést? R.B.: Nekem egy elektromos zongorám van otthon és véleményem szerint nem is muszáj a legkiválóbb hangszerednek lennie. Amíg csak próbálgatod, elég a legolcsóbbat megvenni, mert nem tudni mi sül ki belőle. Ha már egyre jobban és jobban megy, csak akkor érdemes egy jobbat választani. K.Cs.: Van valami, amiről le kell mondanod a zongorázás érdekében? R.B.: Konkrétan lemondanom semmiről nem kell, de mivel járok néptáncra illetve tanulok is, megfelelően be kell osztani az időmet. Próbálok mindent folyamatosan egymás mellett csinálni és mindenből kihozni a maximumot. K.Cs.: Szoktál izgulni egyegy fellépés előtt? Milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban? R.B.: Én annak a híve vagyok, hogy az ember élvezze azt, amit a színpadon csinál és akkor a közönség is élvezni fogja. Ha nem tudom a darabot akkor izgulok, volt olyan, hogy elrontottam valamit, de mentem tovább, és a közönséget nem érdekelte a bakim, csak arra voltak kíváncsiak, hogy hogy jövök ki ebből az egészből, és hogyan játszom a darabot. 46.


Acta De Kossuth

ARTzok

K.Cs.: Mik a további terveid a tanulmányaidat illetve a zongorázást illetően? R.B.: Jelenleg kémia és biológia fakultációra járok és gyógyszerész szeretnék lenni. Viszont mellette vagy utána jelentkeznék a jazz konzervatóriumba és megpróbálnám elvégezni, ugyanis semmiképp sem szeretném elhanyagolni a zongorázást. K.Cs.: Köszönöm értékes válaszaidat, sok sikert kívánok a terveidhez! R.B.: Köszönöm szépen! Koncz Csilla, 11.a

47.


Acta De Kossuth

ARTzok

Alice Csodaorszรกgban Beke Zitรกtรณl

48.


Acta De Kossuth

ARTzok

49.


Acta De Kossuth

50.

ARTzok


Acta De Kossuth

ARTzok

51.


Acta De Kossuth

ARTzok

Publik谩ci贸

Tanulm谩nyrajz (Tus): Aranyi-Aszal贸s Vivien 52.


Acta De Kossuth

ARTzok

Tanulm谩nyrajz dar谩l贸val (ceruza): Aranyi-Aszal贸s Vivien 53.


Acta De Kossuth

ARTzok

Vizi tünde (színes ceruza): Aranyi Aszalós Vivien 54.


Acta De Kossuth

Irodalom

Kreatív Írók munkái „ Vendégeink voltak a kistanárok, ők is bekapcsolódtak a munkába” Asbóth Balázs:

HÓFOGÓK

A boldog-szomorú Kosztolányi Dezsőnek, Szakács Eszternek Van faragókésem, mamuszom, Van lefagyasztva csirkehusom, Csepp piros almám, mind kukacos, Méztől a szájam még ragacsos, Gyöngy a boromban perdül ezer, Hogyha beteg vagyok, van ki kezel, Van fura kincsem, négy szöszi fej, Négy puli-haj, négy száj lefetyel, Van mohos, alvó pincefalam, Magam-faragású fakanalam, Nagy lufivá fújt bőrfocim is, Bor, s ha akarnám, volna Guinness, Van örömöm s még van közönyöm, Istenem és hozzá imakönyv, Reggelem, alkonyom, déli verőm, Dupla személyes, nagy heverőm, Van sose szívott, régi pipám, Van kitörölni sanda csipám, Tűz, lobogó, szeszt inni barát, Partra hasalt bárkám s Ararát, Zöld Skoda, mélyén hörg a motor, Kertbe csörömpöl a hárfa (eol), Van madaram, ha a fűre leszáll, Van levegőm, csak enyém, ki-be jár, Rímem, elég papirom, ceruzám, Posta a ládám tölti kuszán, Csöng telefon, keresik nevemet, Elhavazó munkám betemet, Tervem ezerszám, percnyi időm, Tornacsukám és tollas-ütőm, Van kavics, ásvány, van csigahéj, Kenyér vacsorára: holdnyi karéj, Farkasi étvágy, homéroszi kedv, S van lyuk az ajtón, hol dühömet Rúgva kitöltöttem: vicsorog, Van szerelőnk is, a csap ha csorog, Kell szemeteszsák: gyűl a szemét, Hogyha növény hajt: kell a cserép, Minden anyaghoz a láda, kosár, 55.


Acta De Kossuth

Irodalom

Tégely, üveg, zsák, kanna dukál, Kell ruha, hogyha a régi lukas, Kell az akasztó, polc, a fogas, Ház-dobozunkban ezer skatulya, S mindben egy új: Matrjoska-baba. Görget, amim van, görgetem én, S forgok e vásár görgetegén: Hord a tulajdon, mint lavina, Mert csupa vant szül mind, ami van.

Kötőszavak … és az úgy volt, hogy a fél életem megszűnt létezni, és minden emlék elhalványult, mert egész létem betöltötte a Zöld, aztán már nem volt több szín, mert minden kihalt… … és akkor elvesztem, ott, ahonnét egy kijárat van, csak túl sötét van hogy visszatalálhassak oda, így a fél életem megszűnt létezni, míg a másik felében nem láttam mást, csak a te szemed, ahogy visszabámult rám, aztán már nem volt több szín, mert végleg elvesztem. Kanalas Dominika, 10.c

Milyen volt

( Juhász Gyula átírat) Milyen volt mosolya, nem tudom már de azt tudom, hogy mosolyog a világ ha madár dallal jő a tél s e fehérségben te itt vagy még. Milyen volt pillantása, nem tudom már de ha eljő a nyár emléke újra bennem él csak azt tudom álmomban újra láthatom. Milyen volt az érintése, nem tudom már de az ősz közeledtével tudom Múzsám szava száll a széllel távolról hova még nem követhetem. Tomkó Alexandra, 10.d 56.


Acta De Kossuth

Irodalom

Török szomszéd És jöttek a janicsárok, és elbújtattunk mindenkit, de semmi sem ért, mert mindent átkutattak, és elvittek, amit csak tudtak. Elvitték az élet sóját, Szóval most habzsolhatjuk a sótlan életet, meg elvitték az optimizmus nevű kedvenc cukromat, azért iszom olyan depis-dekadens kávét, és elvitték az almát meg a fahéjat, szóval csak ültök egymás mellett, már ha legalább egymás mellett. és elvitték a gitárodat is, a dobot, és még a zongorát is elcipelték, hogy csönd legyen. És elvitték a kis papírmasé szárnyakat, amiket Flórival eszkábáltunk, mert szárny nélkül a képzelet sem száll. És még a metronómot is elvitték, hogy a fejemben repkedő gondolatok ne kapjanak ritmust. Mert hát ez csak a fejemben van, hiszen elvitték a tollat s a papírt is, és velük elvitték az életem, elvittek engem is. Kanalas Dominika, 10.c

Elemek A tűz oly jó! Parázsló lelkünk megszűnik félni. A tűz oly jó! Elmondja, nem kell örökké élni. A tűz oly jó! Általa végre itt van a rend. A tűz oly jó! Végre már, végre eljött a csend. A víz csupa csoda. Benne a világ magára lel. A víz csupa csoda. A fény vele nem tűnhet el. A víz csupa csoda. Vérében őrület vad dühe forr. A víz csupa csoda. Lebeg a lelked, mint pihe toll.

57.


Acta De Kossuth

Irodalom

A föld az élet. Segítőd, ha véged remélted. A föld az élet. Jövődet mentve rabod, ha téved. A föld az élet. Koporsós szíved csak az övé lett. A föld az élet. Életed árán új csoda éledt. Papp Gréta, 10.c Iltyu Emese, 9.c

Szív beszél. Egy dobbanás: nem. Két dobbanás: igen vagy fordítva? nem emlékszem, és már kérdezni sem merek, hisz nem értem a nyelvet, amit a szíved beszél. Két dobbanás: igen Szív beszél, de mi van, ha Morse-jeleket használ? Végül is tök mindegy, hisz a füledben Nickelback dobol, és összefonod a karod, mint egy AK-47-es hangtompítója funkcionál így nem hallhatom, csak tippelek: egy dobbanás: nem két dobbanás: igen vagy fordítva? Kanala Dominika, 10.c

58.


Acta De Kossuth

Irodalom

Karó

József Attila:

Karóval jöttél… Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet.

Karóval jöttem, nem algebrával, feleseltem a matektanárral, Nobelt ígértem, nem egyeseket anyámnak, s most felelhetek, hisz hiába mondták, hogy legyek fegyelmezett, ne keressem a bajt – amíg csak lehet, mert a matektanár, e kockafejű törp tört fölöttem pálca helyett gömböt, Thálesz-kört tört, hogy nézzek a fejembe, ebbe a nagy lomba, mert bolond maradtam, akárcsak a gomba, miért nem pótoltam, ha lemaradtam? miért pont matekórákon álmodoztam? mostantól kezdve nem menekülök, negyvenöt percig a helyemen ülök, nem vakarózom, nem takarózom, nem lustázom, nem puskázom, csak bámulom, és másolom a táblát, gyökvonással számolom az árát az életnek –s én bolond, hogy hány hét, még azt sem tudom -, de mindegy, jobb, ha feladom, se ceruzám, se lapom, zárójelbe vagyok zárva, esély sincs a pótvizsgára, padra hajtom a fejem, s lassan elszenderedem. Dankó Tímea, 12.a

59.


Acta De Kossuth

Irodalom

Ha a suli álom lenne Ha a suli álom lenne Minden reggel velem kelne Minden terme csillag volna Ha a suli álom volna. Weöres Sándor:

Ha a világ rigó lenne Ha a világ rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, éjjel-nappal szépen szólna, ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe, kötényem is honnan volna, ha egész világ rigó volna.

De ha a suli álom lenne, Velem fel ő hogyan kelne? Száz terme is honnan volna Ha suli csak álom volna. Iltyu Emese Andrea, 9.c

Ha a suli álom lenne Ha a suli álom lenne, Hétfő reggel jól felelne Minden gyerek, s vígan zúgna Ha a suli álom volna De ha a suli álom lenne Hétfő reggel ki felelne? Hétfő reggel nem is volna Ha a suli álom volna. Kun Szabolcs, 11.b

Weöres Sándor:

Tavaszköszöntő Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél, Zsákban Benedek hoz majd meleget, Nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik, Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb, aztán feketék, Végül barnák és a maradék.

60.

Tavaszköszöntő Szombat este nincsen, aki fél, Másnap reggel örül, aki él. Csúszik a whisky, A kidobó visz ki. Miniszoknyás lányok mellett soha nincsen tél. A lánycsapat, ha megérkezik, Petike máris üvöltözik. Mindenütt szoknyák, Szemeink falják. Tudjuk is, hogy mi következik… Menyhárt Zalán, 11.b Csete Péter, 11.b


Acta De Kossuth

Weöres Sándor:

A birka-iskola Egyszer volt egy nagy csoda, Neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, Az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, Még jutalmat is kapott, Így hát egy se ment oda, Meg is szűnt a iskola.

Weöres Sándor:

Forgós-ropogós Forgós-ropogós Sej-haj, folyóba Sok a hal valóba, Dunába, Tiszába Se szeri, se száma. Sej-haj, vadonba Kivirít a gomba Keményre, kerekre, Ha bolond, ne szedd le. Sej-haj, fonóba Sok a lány valóba, Ki barna, ki szőke, Sose fuss előle.

Weöres Sándor:

Mi volnék? Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, szélben jegenyefa volnék, földön anyám fia volnék.

Irodalom

A Kossuth-iskola Egyszer volt egy nagy csoda, Neve: Kossuth- iskola Ki megváltja ezt a földet, Az kap ott majd dicséretet. Aki nem is kereste, Annak volt szerencséje. Ha mindenki mázlis volna, Meg is szűnne az iskola. Papp Gréta, 10.c

Táncok Sej-haj, rocky-jive Egybevág a két tánc Ki pontoz, ki lépdel Egyik le, másik fel Sej-haj, hip-hop boy Feje a porban forg Két lába ég felé Serteper lefelé Sej-haj, zumbázók Zenére ugrálók Csavarja csípőjét Rázza a fenekét Kun Szabolcs, 11.b

Mi volnék? Tűzben vékony akác volnék Vízben csak egy vízcsepp volnék Szélben zöld falevél volnék Földön harangvirág volnék. Papp Gréta, 10.c 61.


Acta De Kossuth

Irodalom

(Munka)napok Szombat éjjel Mennek a fiatalok, Mennek a fiatalok, Nem alszunk! Másnap reggel Kelnek a másnaposok, Kelnek a másnaposok, Felnyögünk... Weöres Sándor:

Tavaszköszöntő Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél, Zsákban Benedek hoz majd meleget, Nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik, Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb, aztán feketék, Végül barnák és a maradék.

Hétfő reggel Jönnek a munkanapok, Jönnek a munkanapok, Siessünk! Aztán keddre Megszokják a vasigát, Megszokják a vasigát, Na, csináljuk... Szerda délben Züllnek a gondolatok, Züllnek a gondolatok, Elalszok... Jön csütörtök, Mindenki a padlón van, Mindenki a padlón van, Feladtam... Itt a péntek, Nincs messze már a vége, Nincs messze már a vége, Na végre! Gyapjas István, 11.b Menyhárt Zalán, 11.b

62.


Acta De Kossuth

Irodalom

Haikuk Weöres egysoros verseire Kiss-Batta Rozália, 8.a

Szárnysötét Sötét mindenség Apró szárnyi érintés Ettől gyúlik fény.

Királyország Tiltott beszéd Halálbüntetés helyett A gumibot jár.

Remetebál Szórakoztató Az elme-tánc magammal Izgalmas magány.

Liliomszörny Álnok lila szem Ármányt szövő zöld fogak Káosz született.

Sugárpehely Könnyű elmúlás Sugárpehely olvadás Illékony a lét.

Tojáséj Éji sötétség A tojás belsejében Ez mindjárt élet.

63.


Acta De Kossuth

Irodalom

Simon Bálint versei Janek, Maszud, a tavasz, meg a többiek 4D blues Lobog a víz a fazékban, És tépettek a pálmafák, Árnyékot vetnek a romok, Mer' Bacchus elitta agyát. Engem megcsap a tél szaga, Mikor olvad végre a hó Meg a dér meg a vezeték, A negyedik dimenzió. Forogjon a ventillátor, Dobogjon a szívlapát is, A rabszolga és a robot Ősidőktől ideális. Az a zsidó a kereszten Föltámadott harmadnapra, Azóta röhög rám, a bíbor Poncius Pilátusra. Kakasszó a sivatagban, Olszlopcsarnok a hegy alatt, Megtört idegpályák között Zakatol egy sebesvonat. Kaktuszon lóg a kísértet Júdás vagy a szamara, Hintalóval játszik a szél Megcsap hideg parazsa. Debrecen, 2014.02.03.

64.


Acta De Kossuth

Irodalom

Mákos vers Vádolom a hűtlen anyát, Mert eldobta gyermekét, Vádolom a testet, Mert lent rohad a föld alatt. Vádolom a nyugati szelet Az árbocot, a vitorlát, Vádolom a tengeri kígyót, Mert megszült, és elfelejtett. Sós levegő szárítja bőrömet Sós víz marja szét torkomat. Péntek volt, amikor A bölcs kádi összehívta A tanácsot Esztergomban, Miután az ájtatos képű Gyermekangyalok fejét Kalapáccsal zúzta be Allah nevében. Hetvenkét szüzet ígértem nektek, De megtagadtam a szőlőtő kelyhét, Tőletek, kutyák. Nem én akartam a Püspök palotáját, A püspök palotája Akart engem. Bíborbanszületett Köptem az egészre. A turbános fejek A vízipipa kék füstjét Szívták a hóban, És elmerengtek Az élet nagy Kérdésein. Élt Esztergomban egykor Egy szép szőke boszorka A férfiak mind meghaltak Epedve érte sorba'.

65.


Acta De Kossuth

Irodalom

Mákgubók ringanak Kék füstben, arany mezőn, A karaván messze röpít, Messze, a csontoktól, És messze a keselyűktől. Túl, a sziklákon, Ahol átkelt egykor Geb el-Tarik, És túl a koronákon, Mit a gyaurok hordanak. Mákgubók, ismeritek a csillagokat? Tudjátok, ki gyújtja a pontokat Az égen? Tudjátok, van e vers Az utolsó sóhaj után? Fűzzük selyemzsinórt A próféták nyakába, És írjuk újra a Korán minden sorát Higanyból, vérből, és Sárból készült keverékkel. Én - a tengeri kígyó fia. Én - aki legyőztem a Napot. Én - aki ítéletet hirdetek. Én - az elefántcsont aranyház. Mágusok esdekeltek Jisza előtt Akit egy örömlány szült Részeges római százados Ágyékából erre a világra. (Már ha van másik). Unom már a fátyolos arcokat, A bazár hosszú csarnokában. Megerőszakolt nők sikolyát Akarom hallani. Nincs más, Mi fölizgatna. Vegyük el a hitetlenektől A bosszúállás gúnyát. Csak lebegünk a tengerszoros fölött Hánynom kell, hogyha erre gondolok. Hánynom kell, amikor a minaretből Kiabál este egy rekedt hang. Talán az én véremet köhögi föl, Talán az enyémre áhítozik.

66.


Acta De Kossuth

Irodalom

Halászhajó ring az öbölben, Furcsa, vad szél lökdösi A naplementében. Seregélyek repülnek felém Egy káprázó szivárvány hídon A csőrükben borostyán nyakékkel, A lábaik közt Ali kardjával. Eltűnnek a ködben, Talán örökre, amikor A füst a fürdő mennyezetéig Emelkedik, majd a csempékig olvad. Debrecen, 2014.02.07.

Üvegfúvó blues Az üvegfúvó kisember Ha rápillant a falra Szeretné ha vasárnapra A beton meghasadna Az üvegfúvó kisember Ha a talicskáját tolja Almabort locsol a földre És átkokat a papra. Mert a gangon jó hideg van És ferdék a gesztenyefák Rikkantsd velem bádogkakas Janek bá régi dalát. Láttam vállalkozót, A kocsmában pengetett Láttam latintanárt A McDonaldsban írt Láttam fehér varjat, Sötét leplet öltött, És addig énekelt, Ameddig bírt. Debrecen, 2013.02.05.

67.


Holly 1. Isten hozott Hollywoodban!

Szelke Blanka Zs贸fia

Holly 1.


…Folytatása következik…


Viszlát, Allis! A hétvége csodás volt. Anyunak és Veronica néninek is nagyon tetszettek az új ruháim. -

Ezekben a ruhákban nyert ügyed van, Holly – jelentette ki Veronica néni. – Allison mindig is imádott másokat felöltöztetni. Allis és az anyukája már összepakoltak. A taxira vártak. Olyan üres lett hirtelen megint a szobám. -

Hiányozni fogsz, és köszönök mindent. Nagyon-nagyon! – mondtam barátnőmnek. Te is – mondta, és megölelt. – Aztán majd feltétlen értesítsél, hogy hogyan sikerültek a dolgok. Nagyon izgulok, és drukkolok neked. - Persze, majd felhívlak. Nem sokkal később megjött a taxi. Könnyes búcsút vettünk tőlük. Aztán még öt percing köszöntünk el egymástól Allisonnal. De aztán a taxis kezdett türelmetlen lenni. Úgyhogy tényleg elköszöntünk egymástól.

Arra gondoltam, hogy meg kéne próbálni megint felhívni Elsie-t, vagy Corát. Ezúttal Elsie fel is vette a telefont. - Haló? – vette föl a telefont. - Szia! Holly vagyok! Képzeld! - Szia. Mi történt? - Anyu elenged. - Ö… tényleg? A hangjában egy kis meglepettséget éreztem. De nyilván örült. - Ügyes vagy – mondta végül. - Ugye? Úgy izgulok. Na, megyek, felhívom Corát is. - Szia. - Szia. Miért nem éreztem semmit sem a hangjában? Na, mindegy. Úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok Corával is, hátha felveszi. És láss csodát! Cora is felvette. - Szia, Holly vagyok. - Tudom. Tudod, kiírja a telefon… Ó, tényleg.


- Képzeld anyu elengedett. - Hova? - A válogatóra! - Ja! Hát jó. Akkor sok szerencsét. Na, megyek, mert… anyu szólt. Szia! - Heló. Cora hangja is ugyan olyan unott volt, mint Elsie-é. De nem nagyon zavart. A lényeg most csak egy: Mehetek a válogatóra! És most csak ez számít. Aztán korgott egyet a hasam. Vacsoraidő van már? – néztem az órára. De még csak délután négyet mutatott. Nagyon éhes voltam, de inkább úgy döntöttem, hogy nem eszem. Bele kell férjek abba a nadrágba! Inkább bekapcsoltam a számítógépet, és beírtam a chatnél a nevem mellé: Megyek Hollywoodba! Reméltem, hogy bombázni fognak a kérdések, hogy aszta, mi történt, vagy esetleg elengedett anyukád? De nem jött semmi ilyesmi. Nem írt senki sem. Ezért jobb foglalatosságba kezdtem: Utána néztem mindennek, ami a Fealt kórházzal kapcsolatos, és fenn volt az interneten. Megnéztem a legjelentősebb epizódokat, és a benne szereplő színészek után olvastam. Aztán már csak mókából beírtam, a keresőbe, hogy orvosi kifejezések. Rengeteg orvosi kifejezés jött föl. Aztán megláttam egy vicceset, ami hosszú és bonyolult volt. És természetesen latin: Nephroureterocystectomia. Körülbelül hétszer olvastam végig, mire ki tudtam mondani. Aztán elolvastam a jelentését is: A vese, a húgyvezeték és a húgyhólyag műtéti eltávolítása. Fúj, ez undorító – gondoltam. Én is jót szúrtam ki! A vese még oké, de a többi… könyörgöm, erre egy külön orvosi szakkifejezést pazarolni. Nevetséges! De mégis hogyan alkalmazzák ezt az orvosok a mindennapokban? Esetleg egy embernek elromlik a veséje, és azt mondják, hogy, „Nephroureterocystectomia-ra van szüksége!” vagy mi? Aznap hosszan és lassan telt el a délután, mire vacsoraidő lett. Mivel anyunak be kellett szaladni a munkahelyére, ezért megkért, hogy most egyek egyedül. Úgyhogy ott álltam a kenyér fölött, és nem tudtam eldönteni hány szeletet egyek. Régen mindig kettőt ettem. De most anyu úgy sincs itthon, úgyse tűnne fel neki, ha most kicsit kevesebb fogyna el a kenyérből. Úgyhogy egy kicsi és vékony szeletet vágtam magamnak, megkentem vajjal és rátettem egy tányérra. Eddig mindig tettem rá valamilyen felvágottat, de most nem tettem. Vigyázni kell miden falattal.

Reggel, amikor bementem a suliba már mindhárom barátnőm bent volt. Vagy legalábbis kettő. És a volt barátnőm. Mindhárman elmélyülten beszélgettek.


Ledobtam a táskámat a padomra, és odamentem hozzájuk. - Helló, miről maradtam le? – mondtam nekik, és odaültem közéjük. - Szia – mondta csendben Elsie. - Igazán semmiről sem, – vette át a szót Cora – ugyanis te voltál a főszereplő. Elnevettem magam. Hirtelen nem tudtam, hogy miről beszélnek. -

Nem, Cora, elrontottad az igeidőt. Majd csak leszek. De akkor sem a főszereplő. Nem rontottam el. Azt csicsergik a madarak, hogy egyre agresszívebb vagy. Mi? A hétvégén máris egy sztárocskával mentél vásárolni? – szólalt meg most Elsie. Micsoda? Ja! Allis? Nem, ő a barátnőm. Ruhát voltunk venni a Sphinne-ben a válogatóra. Képzeljétek! Olyan cuki ruhát vettünk! A válogatón mindenkit el fogok vele bűvölni. És az a cipő! Ránéznek majd a cipőmre, és máris megnyerem a válogatót! - Szerintem, Holly, - folytatta Elsie – inkább a tudásoddal kápráztasd el azon a válogatón azt a bizonyos „mindenkit”. - Oké, csajok mi bajotok van? – néztem rájuk. - Az, hogy bunkó módon fellökted Janet barátnőjét. - Jeminára célzol? – kérdeztem. Láttam, ahogy meglepődnek. Mi van, nem tudták, hogy Jemina az új legjobb barátnője? De Cora megszólalt. - Jemina volt a… barátnőd, akit fellökött Holly? Janet kicsit elgondolkodott. Szerintem rájöhetett, hogy ez nem piros pont a lányok szemében, de nem igazán zavarta. -

Igen. Nem mindegy? Az csak még rosszabb! – kiáltott föl Elsie. – Nem elég, hogy pofon vágtad…

Na ne! -

Nem volt pofon! – mondtam. – Csak egy tasli. Tök mindegy – legyintett Elsie. – Akkor megütötted, most még fel is lökted. Te totálisan rászálltál arra a csajra? Kezdesz rosszabb lenni tőle. - Hé, hé lányok! – néztem rájuk. – Először is véletlenül mentem belé, másodszor pedig ti most kinek a pártját fogjátok, Jemináét, vagy a barátnőtőkét? - Az az igazság, Holly hogy a viselkedésedet nézve, lassan már mi sem tudjuk – vette át a szót Cora. – Nézz magadra, már most úgy viselkedsz, mint egy sztár, pedig még a repülőjegyed sincs meg Los Angelesbe. - Nem is! – álltam föl. – Csak ti vagytok túl irigyek, hogy én ilyen sikeres vagyok, ti meg… - Mi meg? – tekintett rám Elsie. - Ti meg nem! Oké, ezt nem akartam így kimondani, de mit tehettem volna. Annyira bután viselkedtek. Segíteniük kellett volna engem, és örülniük, mikor megtudták, hogy megyek Hollywoodba. De nem így tettek. Gonoszok voltak velem. Akkor most én miért legyek kedves velük?


-

Igazán, Holly? – szólalt meg most először Janet. Holly, mi mindig, amióta csak ismerünk, melletted álltunk –magyarázta Elsie. - Matek doga előtt segítettem felkészülni, Cora csomót ment kerülő úton, hogy veled menjen haza, mert sokat sopánkodtál, mert egyedül mész haza, vagy ha rosszul sikerült a föci dogád, akkor, kedvesebbek és megértőbbek voltunk veled! MI nem vagyunk irigyek, a TE agyadat viszont ellepte a rózsaszín ködfelhő, hahó, föld hívja álmodozót, ez itt a való világ! - Ööö… - nem tudtam mit mondani. Mert most komolyan mit is mondtam volna? Hogy teljesen igazatok van? Hogy tévedtem? Hirtelen köszönjek meg mindent? Azt már nem. Inkább visszaültem a helyemre és átnéztem a füzetet. És mondjak valamit? Ez volt a lehető legrosszabb, amit tehettem. Mert gyakorlatilag elismertem, hogy igazuk van. Eléggé csendesen telt el a nap. Aztán ebédnél Elsie – szokás szerint – rájött, hogy nincs nála elég pénz arra, hogy még innivalót is vegyen magának. Így hát – szokás szerint – tőlem kért kölcsön. De a mai napon nem volt kedvem neki kölcsön adni. Egyrészt megbántott, másrészt pedig untam, hogy folyton tőlem kér kölcsön. - Most nálam sincs – hazudtam. Tudom, hogy hazudni nem szép dolog. De így megbántani egy barátot sem az!


Majd írok! Amint hazaértem anyu kezében egy borítékkal várt. - Nézd mit hoztam! – mosolygott. - Mi ez? – kaptam ki kezéből boldogan a borítékot. Felnyitottam és négy papírdarabot húztam ki belőle. Volt két diákjegy benne, egy New York Los Angeles, és egy Los Angeles - New York. Mindemellett volt két simajegy, ugyancsak egy New York - Los Angeles, és egy Los Angeles - New York. Repülőjegyek! Aztán hirtelen a szemem a dátumra ugrott. A New York-i járatok március 6.-aiak. A Los Angelesből indulók pedig 15. -eiek. Ekkor esett le! - De hiszen 6.-a az holnap után lesz! Miért vettél ilyen korai jegyeket? - Gondoltam, ha már ott vagyunk, akkor szívesen körülnéznénk. Vagy nem? - Jaj, dehogynem! – kiáltottam örömömben, és szorosan átöleltem anyut. Istenem, nincs is jobb anyu a földön. Majdnem tíz napot fogok az Angyalok Városában tölteni. Lehet, hogy találkozom majd néhány sztárral. Ó, milyen szép is lenne. De azért ekkora mázlim biztos nem lesz, de majd megnézhetem ennyi idő alatt egész Los Angelest, és Hollywoodot. -

Szuper lesz! – ordítottam. De van még egy jó hírem is. Ez az én napom – nevettem. Beszéltem az osztályfőnököddel, hogy szóljak neki, hogy nem lesz, és ha már úgyis leigazoltam most neked azt a pár napot, úgy gondoltam, hogy leigazolom neked a holnapot is. - Szóval… akkor nem kell menjek holnap suliba? - Nem – mosolygott anyu. Oda voltam örömömben. Első gondolatom az volt, hogy szólok a lányoknak. Hogy majd esetleg Cora fénymásolhatná nekem a jegyzeteket. Mert csak Corának van fénymásolója otthon. De aztán úgy gondoltam, hogy a mai napból kiszűrve, a lányok nem szívesen beszélnek velem. Aztán hogy ráhangolódjak a Los angelesi útra fölszaladtam az emeletre, és előkerestem a legnagyobb utazótáskánkat. Be fogok pakolni! Bementem a szobámba, és kinyitottam a szekrényem ajtaját. Oké, eddig könnyű volt. De hogyan ez után?! Mit visz magával egy lány, hogyha Los Angelesbe és Hollywoodba készül? – gondolkodtam. Mert valóban nem tudtam, hogy mégis mit kéne elvigyek. Lehet, hogy összefutok egy helyes Los angelesi sráccal! A fiúk úgyis kimaradtak valahogy az életemből.


Legalábbis eddig. Lehet, hogy azért mert most jönne el az igazi. Tuti én lennék a legmenőbb a suliban, ha egy Los angelesi fiú lenne a pasim. Na, jó, kicsit elkalandoztam. De azért a ruhák kiválasztásánál ezt is figyelembe vettem. Most mi van? Biztos, ami biztos alapon! De akárhogy és akármin is töprengtem, tíz perc múlva is ugyanúgy a szekrény előtt álltam, és még egy zoknit sem vettem ki belőle. Úgyhogy nem volt mit tenni; listát kellett, hogy írjak.

Mit vigyek Los Angelesbe? 1. (ööö… ki mondta, hogy könnyű elkezdeni?) pizsama 2. farmernadrág: 3 db 3. halásznadrág: 2db (halásznadrágot úgyis csak ritkán hordok) 4. rövid ujjú póló: 10 db 5. hosszú ujjú póló: 2 db (bár nem hiszem, hogy olyan hideg lesz ott!) 6. kardigán: 2db 7. dzseki (oké, közelebb leszünk az egyenlítőhöz, de akkor is március eleje van, alig hogy tavasz!)

8. cipő: 3 db

(el kell, hogy vigyem a sportcipőmet, a balett cipőt, és a tornacsukát, az olyan divatos most, be kell, hogy jöjjek a Los angelesi srácoknak)

9. bugyik, zoknik, melltartók 10. neszesszer, benne: fogkefe, fogkrém, dezodor, fésű, parfüm (ha mégis csak találkoznék egy fiúval…) + ékszerek (azok a fiúk biztosan hozzá vannak szokva a szép kiegészítőkhöz.)

11.

törölköző, és párna

12. fényképezőgép, (elemek), diákigazolvány, táska, stb. 13. ciki!!!)

mobil, személyi

(oké, lehet, hogy gyerekes dolog magammal cipelnem a párnát mindenhova, de én csak ezen tudok jól aludni)

mobiltöltő, igazolvány,

(alvós állat, és nem, nem

Végignéztem a listát. Tizenhárom dolog. A tizenhármas az nem balszerencsés szám? Nem mintha babonás lennék… Csak úgy megfordult a fejemben. Kereken tizenhárom dolog. Még akkor is, ha a tizenhárom nem túl kerek szám. Na, mindegy.


Nagy nehezen kinyújtottam a kezemet a ruhák felé, hogy kivegyem az első rövid ujjú pólót. De aztán megakadtam. Melyik felsőket vigyem el? Becsuktam a szememet, és kivettem az első pólót, ami méghozzá pont a… … fekete rövid ujjú volt, rajta egy koponyával, amit egy masni díszített. Hát ez nem fog bejönni a Los angelesi fiúknak, az biztos. Pedig amúgy aranyos póló. Még Elsie mondta, hogy ha ezt a pólót meglátják a srácok, akkor megijednek tőlem. De én szerettem ezt a felsőt, és kényelmes is volt. Úgyhogy benne landolt az utazótáskámban.

Öt perc múlva a táskát szűkösnek gondoltam, tíz perc múlva kicsinek találtam, tizenöt perc múlva pedig kimondottan apróbak találtam, úgyhogy húsz perc múlva két utazótáska volt tele a szobámban. És akkor a párnámat még be sem tettem. Úgyhogy fél óra és 4 perc táskán ülés, táskaütögetés, táskarázás, és egy leszakadt cipzár (de visszaraktam!!!) után végre belefértek a dolgok a két utazótáskába. Átszóltam anyunak, hogy jöjjön, nézze meg, hogy mit hagytam ki. Arra inkább meg sem kértem, hogy nézze meg, hogy mi fölösleges, mert akkor csupán egy fél táskával kéne menjek. A felnőttek egyszerűen sosem értik meg, hogy nincs olyan, hogy „fölösleges”, mert „úgysem fogod használni”. Mindig mindenre gondolni kell. Úgyhogy inkább arra kértem, hogy nézze meg, mit hagytam ki. Anyu végignéztem a két táskát, amelyek úgy néztek ki, mint ha most üldözték volna ki belőlük a molylepkéket, mivel kissé megnyűttem őket a bepakolás során. Szóval anyu végig mérte őket is kijelentette. - Kézi poggyászt nem viszel? Hogyha rajzfilm figura lettem volna, akkor egy nagy vízcsepp csúszott volna le a fejemen, és közben az egyik szemem összeszűkült volna, így viszont csak a szám maradt tátva. A fenébe, vagy fél órát megspórolt volna nekem, ha ezt hamarabb is az eszembe juttatja! - Dehogynem! – mondtam neki, és azonnal egy táskába gyömöszöltem néhány dolgot. Például a párnát, az sehogy sem akart elférni a nagy táskában. Miután könnyítettem az utazó táskák dolgán, rájöttem, hogy a kézi poggyászunk túl kicsi. De akkorra már a könyökömből is a „táska” szó jött ki, úgyhogy egy időre elegem lett a tásk… akarom mondani a… (tud valaki valami szinonimát a tás… szóval arra?). Oké, úgyhogy elneveztem őket utazó tárolóknak. Szerintem frappáns elnevezés. És még csak véletlenül sem hasonlított arra a másik szóra. Ez így jó lesz.


- Holly, azért majd ne szakítsd szét a kézi táskát. Szükséged lehet majd még rá. - Poggyász, anyu lécci, hívjuk kézi poggyásznak, oké? Anyu nem igazán értette, hogy mi baj van azzal a másik kifejezéssel, de azért belement. Arra gondoltam, hogy lehet írni kéne valami e-mailt a lányoknak. Csak hogy tudják, hogy hol vagyok. De aztán arra gondoltam, hogy ma nagyon undokok voltak vele. Ha majd nagyon érdekelni fogja őket az, hogy miért nem mentem ma iskolába, akkor majd az osztályfőnökünk elmondja nekik. Nem? Amúgy is vessenek magukra. Aztán eszembe jutott valami. Lehet, hogy azt hiszik majd, hogy beteg vagyok, és nem fogják különösebben zavartatni magukat. Úgyhogy a chatnél a nevem mellé odaírtam, hogy Los Angelesben vagyok! Majd írok :) Így majd sárgulni fognak az irigységtől. Ó, ez az! Olyan büszke voltam magamra. -

És anyu, hol fogunk aludni? Los Angelesben. Oké, de bővebben? Egy hotel megteszi? Ó, anyu tudod, hogy imádom a hoteleket – öleltem át. – Nevet esetleg tudsz mondani? - Crowne Plaza, Beverly Hills megteszi? Akkorát sikítottam örömömben, hogy a szomszédok tuti azt hitték, hogy „jaj, a 513-ból meg akarják ölni azt a kislány?” Anyu vállat vont. - Egyszer mész csak életed első komoly válogatójára. Könnyek futottak a szemembe. De komolyan! Hogy lehet valaki ilyen kedves? De csak addig voltam olyan boldog, amíg meg nem szólalt: - A lányokat nem fogod felhívni? Ó, most mégis mit mondjak neki? „Á, anyu most meg vannak sértődve rám, mert megütöttem Jeminát, és mert belé szaladtam a boltban. Ja, hogy neked még nem mondtam, hogy ezért egész biológiát az igazgatóiban töltöttem? De nyugi, nem is biztos, hogy bioszunk volt, lehet, hogy csak egy rajz óráról maradtam le. De ugye nem haragszol?” Na, azt már nem! Nem így fogom elrontani ezt a csodálatosnak ígérkező 11 napot. -

De, majd, csak nem most. Most nincs kedvem – azzal odamentem, és egy puszit nyomtam az arcára. – Imádlak, anyu – mondtam. És most komolyan is gondoltam!


A taxis…

Tí! Tí! Tí! Ti-ti! Ti-ti! Ti-ti! Ti-ti-ti-ti-ti! Említettem már, hogy utálom az ébresztőórát? Az ébresztőóra a tinik ősi ellensége. De most komolyan. Fel kell kelnünk miatta, pedig még szívesen aludnánk. És erre mit mond a legtöbb felnőtt? Hogy feküdjünk le hamarabb. Meg hogy lusták vagyunk. Pedig BIZONYÍTOTT TÉNY, hogy a tiniknek spontán ilyen a bioritmusuk. Akármilyen hamar le lehet feküdni, a tinik szervezete szeret sokáig aludni. Akkor meg minek kelljek fel ilyen hamar? Ránéztem az ébresztőórára. A kijelzőn ez állt: 06:00. Úristen! Minek keltem én fel ilyen hamar? Hétkor szoktam kelni, nem hatkor. És akkor ugrott be. MA VAN A NAGY NAP! Oké, talán nem a nagybetűs nagy nap. Csak mondjuk A nagy nap. Nagy kezdőbetűvel. Hagyjuk inkább, a lényeg az az, hogy aznap volt 6.-a. Vagyis ma indulunk. Azonnal kiugrottam az ágyból és felkaptam a ruháimat. Átmentem, hogy megnézzem, anyu hogy áll a készülődéssel. Azonban csak egy kócos nőt láttam, aki elterülve hason feküdt, a takaró rajta keresztben volt, és még csak meg se rezzent azon, hogy az ébresztőórája vijjogott. Ó, istenem. Az ember a ház másik felében is megsüketül tőle, ő meg még csak meg se hallotta. Vajon miért nem lepődöm meg? - Az istenért, anyu, kellj már föl. Le fogjuk késni a gépet. És akkor bajban leszünk. Semmi válasz. Fel-le kezdtem kapcsolgatni a villanyt, hátha felébred rá. Már csak azért is, mert utálja, ha fel-le kapcsolgatom a villanyt. Semmi válasz. Felrántottam a redőnyt, a lehető leghangosabban. Ha más nem, hát talán majd a hirtelen nagy fénytől fölébred. Semmi válasz. Oké, én tényleg nem szeretem a drasztikus megoldásokat, (még ha ezt nem is hinné el az ember a Jeminával történtek után) de ha meg kell tenni, hát meg kell tenni.


Egy, kettő, hááá-rom! Sikítva anyumellé dobtam magam az ágyra. Ő meg hirtelen felül, és rám nézett, mintha most vallottam volna be, hogy Jeminát megütöttem. - Te normális vagy? – kérdezte. - Én igen – mondtam miközben az ajtó felé indultam. - Akkor miért úgy keltesz, mintha egy atombomba lennél? - Mert máshogy nem tudtalak éberségre bírni – mondtam már az ajtón kívül. Aztán visszanéztem. Láttam a szemében, hogy egyet ért velem. Ha egyszer mélyen alszik, akkor nagyon nehezen lehet fölkelteni. És ezt ő is nagyon jól tudta. Reméltem, hogy nem követek el túl nagy hibát azzal, hogy otthagyom, de meg kellett fésülködnöm. Nemsokára már mindketten felöltözve ettük a reggelit (tehát mégsem követhettem el túl nagy hibát, amikor ott hagytam). Kilenc óra volt. A taxit vártuk, lent a ház előtt. Nekem két utazó… tárolóm volt, anyunak meg csak egy, de mindkettőnknek volt még egy-egy kézipoggyásza. A taxira nem kellett sokat várni. Csak hét közben délelőtt kissé forgalmas New York. De mázlink volt, mert ez a taxis igen talpraesett volt, és olyan kerülő utakat tudott, amelyeken épeszű ember első látásra semmi pénzért nem menne. Ismétlem, első látásra, mert végkifejletben fél órát spóroltunk, így az út csupán csak másfél óra volt. Meg kell valljam, tényleg nagyon aranyos volt a taxis. De én attól még Los angelesi fiúkra hajtok. A taxi lerakott minket a repülőtéren, a sofőrje pedig készségesen segített nekünk kirakodni. Utaztam én már repülővel, de igazság szerint nagyon nagynak éreztem a repülőteret. Mint egy öt éves, aki először látja a repülőket. - Még van fél óránk a repülőbe szállásig – mondta anyu. Úgyhogy annak érdekében, hogy elüssük az időt valamivel pogácsát vettünk, és üdítőt. Mivel elhatároztam, hogy rengeteg fotót fogok készíteni az hollywoodi kiruccanásom alatt, úgy döntöttem, hogy ezt jobbkor el sem lehetne kezdeni. Előkaptam a fényképezőgépet és megörökítettem, ahogy anyu a pogácsát tömi magába. Nagyon aranyos kép volt!


… a stewardess… -

Figyelem, a New York - Los Angeles járat fél óra múlva indul, kérem az utasokat szálljanak be. Ismétlem, a New York - Los Angeles járat fél óra múlva indul, kérem az urasokat, szálljanak be. – hangzott a bemondóból. Anyura néztem. - Ez a mienk, nem? Anyu bólintott. Az utazó táskákat ( a csudába, kimondtam) már leadtuk. Végig mentünk azokon a kapukon, amiket sohasem tudtam, hogyan is hívnak igazából. Én mindig is csak sípoló kapunak hívtam. Szóval végigmentünk a sípoló kapukon, és megállapították, hogy egyikünknél sincsen fegyver, se semmi más, amivel bajt okozhatnánk. És még csak nem is sípoltam. Amit viszont csodáltam. Akárhova bemegyek, akármelyik boltba, mindig sípolok. Pontosabban az iskolatáskám sípol. Mármint nyilván a biztonsági oszlopok sípolnak, csak hogy a táskámra sípolnak. Először azt hittem, hogy a sok kacatok közül, amelyikeket ott hordok, valamelyik sípol. De aztán egy teljesen másik táskára is sípolt, úgyhogy feladtam, hogy megtudjam mire is sípol rám mindegyik biztonsági oszlop. A lényeg az az, hogy egyikünk sem sípolt, így hát kézipoggyászainkkal felszállhattunk. Megkerestük a helyünket, és kényelembe helyeztük magunkat. Később a bemondóban háromszor a lelkünkre kötötték, hogy kössük be magunkat, amíg a gép fölszáll, és miután a stewardessek leellenőrizték, hogy valóban bekötöttük magunkat, végre a gép föl is szállt. Láttam egész New Yorkot, Manhattant, a szabadság szobrot, és természetesen az empire state buildingot is. Mivel hogy a fényképező gép nem használható fel a pilóta ellen, és nem tudunk vele senkit sem megsebezni, (ha-ha, jó, vicc, ők azt csak hiszik!) ezért felvihettük a repülőre. Ezt kihasználva lefényképeztem New Yorkot. Ezt hívják légi felvételnek, nem? A barátnőim tényleg nagyon irigyelni fognak. Ez az, Los Angeles, jövök! Meg kell mondjam, hogy az első öt perc tényleg izgalmas volt. De utána valahogy halál unalommá vált az egész. Stewardessek mászkáltak föl-alá, és kínálgattak ezzel-azzal. De minthogy ez önmagában nem volt túl szórakoztató, és a TV-ben sem ment semmi jó, úgy dönt��ttem, hogy egy kicsit felfedezem a gépet.


Alig hogy fölálltam, megláttam a mögöttünk ülő embereket. Földbe gyökerezett a lábam. És most az ember azt hinné, hogy nocsak, Jemina is itt van? Csak mert, hogy ennyire meglepődtem. De nem, emberek, ez ennek pont az ellentéte. Egy szőke hajó fiú ült ott. Ránézésre olyan tizenöt éves lehetett. És naaagyon helyes. És akkor vettem észre. Ő is engem néz! Ez nagyon ciki! – gondoltam. El akartam indulni a gép hátulja fele, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy miatta álltam föl, és miatta néztem arra. Szóval pont elindultam volna, amikor megbuktam valamiben. Elbuktam, és elestem, sőt elterültem egyenesen… … a srác lábai előtt. Helyesbítek. EZ halál ciki. - Segíthetek? – kérdezte, miközben felállt, és a kezét felém nyújtotta. Én pedig részben szégyenemben, részben pedig a boldogságtól, megszólalni sem bírtam, csak nyögdécseltem. - Jól vagy? – nézett rám kissé aggódva, mert hogy nem válaszoltam neki. Ekkor kapcsoltam, hogy most kéne csinálni is valamit. - Igen – mosolyogtam. – Köszi. Egy röpke pillantást vetettem anyám székére. Valaki nagyon aludt ott… Már megint. - Fred vagyok. Fred Kredich. - Holly Winlix. - Örülök, hogy megismertelek, Holly. Bocsi az üvegért. Jaj, de aranyos. Hát persze, hogy megbocsátok, neki bocsánatot sem kell kérni… De várjunk csak! Milyen üvegről beszél? Odanéztem, arra a pontra, ahol elestem. Egy fél literes vizes üveg hevert ott. -

Pont akkor ejtettem el, amikor felálltál, és mivel ott volt a lábad előtt, nem akartalak onnan ellökni, reméltem, hogy átléped. Ugyan, Fred. Nyugodtan ellökhettél volna. Neked megengedtem volna. - Hova indultál? – kérdezte. Vállat vontam. Tényleg, hova is indultam? - Tulajdonképpen sehova. Csak sétálni akartam egy kicsit, mert nagyon unatkoztam. - Leülsz? – mutatott a mellette lévő két üres szék egyikére. Hát persze, hogy leültem. Úgyis nagyon unatkoztam. -

És mi járatban Los Anglesbe? – kérdezte. Filmválogatóra megyek – mondtam. Így tuti belém fog esni. És végülis csak az igazat mondtam. – És te? - Én LA-ben lakom - legyintett, mintha mi sem lenne természetesebb. Na, jó. Most én vagyok halálosan irigy. Az év minden hetének minden napját Los Angelesben tölteni. Az igen. És milyen cukin rövidíti Los Anglest. LA. Ez tetszik.


-

Akkor mit csináltál New Yorkban? A szüleimmel ellátogattam New York-ba. És egy ilyen hosszú hétvége lett. Megengedték, hogy emiatt lógj a suliból? Hát persze. Mindig mindent megengednek. Nagyon jó fejek. És most hol vannak? Anyu meg apu rájöttek, hogy egy régi ismerősük is ezen a gépen van, úgyhogy hátramentek beszélgetni vele. - Te nem mentél? – kérdeztem csodálkozva tőle. Egyedül itt marad a repülő elejében? De ő csak nevetett. - Te még nem láttad a Lost-ot? A filmsorozatot – mosolygott. Ó istenem, nem elég, hogy humora is van, de még művelt is. - Rám akarsz ijeszteni? Oké, én bátor csaj vagyok – szerintem legalábbis – de azért a Lost a végére már kezdett idegesítő lenni. -

Hány éves vagy te? Csak tizenkét karika van rajta. Lehet, de ha úgy járunk, mint a Lost-ban az emberek, akkor az nem tizenkét karikás esemény lesz. Nevetett. Ez az! Megnevettetem. - Tizenöt leszek huszadikán, csak hogy kérdésedre válaszoljak. - Igen? – nézett rám. – Én tizenhat múltam februárban. Tényleg? Nincs is közöttünk sok év… - És melyik szállóban fogsz lakni, itt amíg, LA-ben leszel? - Crowne Plazában. Te hol laksz? - Beverly Hillsben. Sokáig beszélgettünk az út alatt. És igenis, szerintem néhányszor flörtölt is. Repült az idő, amíg el nem fáradtam, és ki nem fogytunk a témából. Átültem a saját székembe, hogy anyu példáját követve aludjak egy kicsit. Hogy tud ennyit aludni? És hogy lehet ilyen kényelmetlen egy repülő karfája? Úgyhogy elővettem a kézipoggyászomból a párnát és a fejem alá tettem. Már vagy öt perc pihentem, amikor egyszer csak Fred hangját hallottam. - Holly! Felnyitottam a szemem. - Te… te komolyan párnával alszol? Most mi baja van vele? -

Miért, te sohasem aludtál még párnán? Egyszer próbáld, ki szeretni fogod. Tizenöt vagy, és kispárnával alszol? Ez nem kis párna, csak már nem fért be a nagy táskámba, ezért ide tettem. Zavar talán? Elpirult. Ez az! Zavarba hoztam egy srácot.


-

Ööö… nem, dehogy is. Csak meg akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved sakkozni. Hoztam úti mágneses sakkot. Naná! Máris szinte repültem hátra hozzá. És persze, hogy legyőztem, rögtön első próbálkozásra. - Csaltál… - próbálkozott. - Gondolod? – néztem rá ironikusan. - Visszavágót akarok. De hiába játszottuk le a visszavágó visszavágójának a visszavágóját, így is úgy is mindig én győztem. -

A suliban megnyertem egy sakkbajnokságot. És akkor most pont te győzöl le engem? Ez van – mondtam. Bár kicsit furcsállottam a megjegyzését. Hogyhogy pont én? De nem tulajdonítottam a dolognak túl nagy jelentőséget.

Az út gyorsan elrepült. Így hogy volt valaki, akivel nem unatkoztam. Fred kedves volt és aranyos. Anyu meg végig aludta az utat. Bár kicsit furcsállottam, hogy Fred szülei nem jelentek meg egyszer sem. De nem zavart Nem sokára megláttam Los Angeles körvonalait. Gyönyörű város. Felkeltettem anyut, (most szerencsére könnyebben ment) mert a stewardessek újra körbejárták a gépet, hogy bekapcsoltuk-e az öveket; igen, a gép elkezdett leszállni. Nem sokára már mind megkaptuk a csomagjainkat. Tekintetemmel Fredet kerestem, de mikor megláttam azt kívántam, hogy bárcsak mégsem láttam volna. Egyedül kereste a bőröndjeit. Lehet, hogy mégsem a szüleivel utazott? Próbáltam racionális magyarázatot találni. A szülei még nyilván a régi ismerőssel beszéltek, és Fred szorgalmas gyerek, és segít a szüleinek megkeresni a bőröndjeit. A mi bőröndünk meg volt. Anyuval a megfelelő busz után kutattunk. Amelyik Beverly Hillsbe megy. De hát csilván akkor Fred is ezzel megy. Vagy nem? Felszálltunk a Beverly hillsi járatra. De Fred nm volt rajta. -

Mit keresel annyira, Holly? – kérdezte anyu. Ó, semmit – mondtam. Nem akartam bevallani, hogy egy srácot keresek, aki rajtavolt a repülőn is. És akkor megpillantottam Fredet. Még a reptéren volt. Nem szállt fel. Egy utazó táskát fogott a kezében, és a kézi poggyászát. Amikor meglátott akkor teljesen elpirult. Nem a buszok felé tartott. Persze, gondoltam, hiszen Los Angelesben lakik, nyilván taxival megy. És is taxival mennék, ha New Yorkba mennék vissza. Megnyugodtam. Félénken integetett nekem, én meg visszaintegettem, de csak úgy hogy anyu ne lássa. Visszaültem a helyemre. De hirtelen felugrottam. Hiszen még csak akkor esett le. Engem komolyan elvakított a helyessége, szinte


szó szerint. Kinéztem az ablakon. És igen. Fred még mindig ott volt. Valóban a taxik felé ment. Méghozzá teljesen egyedül.


… És a recepciós Morcosan ültem a buszban. Próbáltam boldognak kinézni, már csak azért is, hogy anyu ne vegye észre, mert akkor kérdezősködni fog. A busz elindult. Kikanyarodtunk a reptérről. Még egyszer visszapillantottam, hogy megnézzem a repülők sokaságát. A főépületen ez állt: Van Nuys Airoprt. Végigmentünk a 405-ös úton, amely San Diego nevet viselt. Ahogy a pálmafák tűntek elő, egyre jobban kezdtem elfelejteni Fredet. Ugyan nem értettem, hogy miért hazudott a szüleiről. Nem mentünk sokáig, máris egy hatalmas útkereszteződéshez értünk. Felüljárók, kanyarok. Tőlünk balra megpillantottam az Ivy Bound akadémiát. Átmentünk az El Camino Real út alatt. Az El Camino Real furcsa négysávos út volt. Három ment egyben, egy pedig tőle külön, körülbelül három méterre, és a kettő között lyuk volt. Na persze, nem mintha nem láttam volna ilyet soha New Yorkban, de New Yorkban nem nőtték be pálmafák. Az El Camino Real után alig mentünk pár métert, jött a következő út fölöttünk. A 101-es, amely Ventura névre hallgatott. És az volt a vicces, hogy a Ventura negyedik sávja pont ugyanúgy volt elválasztva a többi háromtól, mint az El Camino Real. Amikor tovább mentünk, akkor balra egy nagy épület bukkant fel. A Sherman Oaks Galleria bevásárló központ! Tovább mentünk újra egy emeletes útkereszteződéshez jutottunk, de végre nem mi mentünk alul, hanem mi mentünk felül. Az utat végig pálmafák szegélyezték, és hatalmas épületek. Még rengeteg út ment át alattunk, köztük a Sepulveda tűnt az utolsónak, hiszen utána az út kezdett újra a földhöz közeledni. Őszintén szólva elfogott az irigység; itt egy családnak vannak olyan nagy medencéi, mint nálunk egy kisebb fürdőben. Csodás hely ez a Los Angeled. Ezután egy puszta vidékre érkeztünk, ahol se házak, se utak nem igazán voltak, viszont annál több pálmafa. Újra egy út alatt mentünk el, ez volt a Mulholland, itt a jobb oldalunkon kezdtek szaporodni a házak. Majd megpillantottuk a Mountain Gate Country Clubot, balra pedig a Getty View Parkot. Újra házak tömkelegét láttuk minden oldalon, majd jobbra a Los Angeles National Cemetery tája volt látható. Újabb nagy felhajtók alá érkeztünk, majd mentünk egy kicsit, és egy újabba alá.


Sokáig mentünk még, majd amikor átmentünk a W Olimpic fölött, akkor lehajtottunk, ér balra rákanyarodtunk a Sawtelle-re, majd egy újabb kanyarral a W Picora. Ezek már kisebb utak voltak, családi házakkal. Sportpályák, parkok, parkolók. A sportpályák, abból rengeteg volt. Múzeumok, éttermek, szállodák. És amikor már kezdtem unni, és amikor mát azt hittem, hogy soha sem érünk oda, a busz egy éles kanyart vágott az S Beverly-nél, és 120 méter múlva megérkeztünk. Végre! A szállodán ezt írta: Crowne Plaza Beverly Hills. A csomagokat kipakoltuk, és bementünk a recepcióra. -

Egy szobát foglaltunk Amabel Winlix névre – szólt anyu. Igen, - nézett a recepciós valamilyen füzetbe. – Meg van. Hányadik emeletre szeretnék a szobát? – mosolygott. Anyu elpirult. - Ó, még választani is lehet? - Egy ilyen szép hölgynek, mint magának, Mrs. Winlix. - Miss! Miss Winlix. Elváltam. Anyu! Ezt meg miért csinálod? Mindig Mrs.-nek szokott bemutatkozni, és soha nem hangoztatja, hogy elvállt. -

Ó, nem hiszem, hogy túl fear lenne, az, hogy én tudom a maga nevét, de maga nem tudja az enyémet. Richard Chris – nyújtott kezet a recepciós. - Amabel Winlix, bár ezt már tudja – fogadta el a kéznyújtást anyu. Komolyan meg mertem volna esküdni rá, hogy a recepciós flörtöl az anyámmal. De hisz az lehetetlen! Nem tiltja véletlenül valami törvény? Mondjuk a Recepciósok nagy törvénykönyve? - Nos, akkor megkaphatjuk a szobánkat, Mr. Chris? – rebegtette anyu a szempilláit. - Ó, javaslom, tegeződjünk - Nagyszerű ötlet, Chris. Mögöttünk egy ember idegesen köhintett egyet. Vártam, hogy Mr. Chris odaadja nekünk a szobakulcsot, de ő csak anyámat nézte, anyu pedig csak őt. Nem volt mit tenni, nekem kellett közbelépnem. -

Mr. Chris! A szobánk kulcsát akkor megkaphatnánk? Hogyisne – mondta, és kutatni kezdett a kulcsok között, de közben egy pillanatra sem vette volna le a szemét anyuról. De őt ez nem zavarta, már csak azért sem, mert ő is ugyanígy tett. – A 315-ös megteszi? - Tökéletes! – mondtam, és oldalba könyököltem anyut. Anyu odanyúlt a kulcsért, és mikor keze a Mr. Chris kezében lévő kulcs köré fonódott, a recepciós megfogta anyu kezét. Vártam, hogy végre magához térjen, de csak elpirult.


-

Mennünk kell! – mondtam, miután a mögöttünk egyre növekedő sor egyre dühösebb lett. - Viszlát, Chris. - Még látjuk egymást, Amabel. A lift felé vettük az utat. Anyu mind hátra nézett, a recepciós pedig mind anyu felé nézett. Ez ne állapot! -

Anyu, neked elcsavarta a fejed? Kiről beszélsz, Holly? – kérdezte, miközben a lift kijelzőjét nézte. Még a nyolcadik emeleten van. Már csak a hetediken. - Mr. Chrisről. Belezúgtál? - Holly! Ne legyél ilyen szemtelen. Chris egy igen kedves és udvarias ember. És körülbelül velem egykorú. - Na persze. Végre megérkezett a lift mi pedig beszálltunk. Felmentünk a harmadik emeletre, és megkerestük a 315-ös szobát. A szoba gyönyörű volt. Két egyszemélyes ágy volt benne, és az ablakból csodás kilátás nyílt Los Angelesere. Leraktuk a cuccainkat, és kipakoltunk. Én felvettem egy szürke rövidnadrágot, (nos, igen, bár nem volt rajta a listán, jobbnak láttam berakni) és egy spagetti pántos felsőt. Itt nagyon meleg van! Mindenképpen át kellett öltöznöm. - Nos, akkor meglátogatjuk Beverly Hillst? – kérdeztem. - Persze, csak én is fölveszek valami vékonyabbat. Felőlem – gondoltam, és odasétáltam az ablakhoz. Olyan gyönyörű Los Angeles. Az angyalok városa? Szerintem inkább a pálmafák és a medencék városa! Tiszta Hawaii! - Mehetünk! – kiáltott anyám. Megpördültem, és majdnem elakadt a lélegzetem. Anyut még sosem láttam ennyire… szexisen felöltözve. Egy fekete rövidnadrág volt rajta (van neki rövidnadrágja?!), és egy nagyon erős kék rövid ujjú volt rajta, egy nem kicsi dekoltázzsal. Te jó ég! – gondoltam. Ez tényleg nagyon belehabarodott. Amikor lementünk, hogy körülnézzünk a közelben, anyu azt mondta, hogy tegyünk egy kis kerülőt. - Egy kis kerülőt? – néztem rá csodálkozva. - Aha. Menjünk ki a főbejáraton. Szóval innen fúj a szél! Mert hogy vajon ki dolgozik a főbejáratnál? Elmentünk a recepciós pult mellett. Egy pillanatra megörültem, hogy anyu el tud úgy menni ott, hogy nem csapnak szerenádot, de tévedte. Anyu odaintett Mr. Chrisnek, az pedig szájával úgy csinált, mintha fütyülne egyet. De persze, hogy nem fütyült hangosan, azonnal ki is rúgták volna, ami énszerintem nem is zavarta volna. Csak az egyetlen bibi az volt, hogy akkor nem lehet volna az anyám közelében.


A regény folytatását a következő számunkban olvashatják!


Acta De Kossuth

Impresszum

Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Buri Tamás Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gyulyás Gréta Hacsi Ágnes Kerekes Regina Kovács Blanka Matkó Nikolett Mátrai Erika Nemes Barbara Papp Eszter Rosa Rubina Szabó Dóra Szentei Júlia Sziráczki Martin Tippan Elizabet Tóth Imola Új Eszter Dorottya Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella

Főszerkesztők: Simon Bálint Valastyán Marcell

Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra

Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien

89.


Acta De Kossuth

Forrรกsok

Forrรกsaink: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rcius_15.#Nemzeti_.C3.BCnnepek.2C_eml. C3.A9knapok.2C_vil.C3.A1gnapok http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1848_marcius_15_kitor_a_pesti_forradalo m/ https://www.google.hu/search?q=m%C3%A1rcius+15+z%C3%A1szl%C3%B3&rls=co m.microsoft:hu-HU:IEAddress&rlz=1I7NDKB_huHU552&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=RLgH U9aGNafOygPX-4D4BQ&ved=0CC8QsAQ&biw=1344&bih=720 https://www.google.hu/search?q=pilvax+k%C3%A1v%C3%A9h%C3%A1z&rls=com. microsoft:hu-HU:IEAddress&rlz=1I7NDKB_huHU552&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=7LsH U4W9IujnywPF5YGQBg&ved=0CC8QsAQ&biw=1344&bih=720 http://sulihalo.hu/ajanlo/aktualis/4981-a-nonap-eredete-nemzetkozi-nonap-2010http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_n%C5%91nap http://www.bridal-bags.com/blog/wp-content/uploads/2010/08/Flower-Girl-inPurple-Dress.jpg http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:C_Zetkin_1.jpg http://www.klte-gyakorlo.sulinet.hu/ http://konyves.blog.hu/2010/09/10/opiumfustben_furdo_gyerekek_lewis_carroll_ kalandjai_a_popkulturaban http://magyarnarancs.hu/konyv/alice_gruffacsor_es_a_tobbiek__lewis_carroll_halhatatlan_oroksege-73284 http://halcsontosfuzo.postr.hu/a-lewis-carroll-mitosz http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/11.html http://www.divatportal.hu/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_Lagerfeld http://hu.wikipedia.org/wiki/Yves_Saint_Laurent http://www.divatportal.hu/yves-saint-laurent.html http://www.tiaramagazin.hu/divatikonok_yves_saint-laurenthalala_utan_is_gyarapodik/ www.pfla.hu

90.


II. évfolyam, 6. szám