psziché
Ha csak a sült galambot várod
Végigcsinálod vagy el sem kezded? Tudom, hogy ez egy provokatív kérdés. Nem, pontosítok: csak azok számára jelenthet provokációt, akik „el sem kezdik”, csak álmodoznak arról a valamiről, amit szeretnének elérni, megvalósítani. Lippai Roland coaching szemléletű tanácsadó, amatőr maratonista írása Aki számára az álomból, gondolatból nem lesz cél, annak eléréséhez nem készül cselekvési terv – és ezért szinte az egész világra haraggal tekintenek. Azért is tartom a fenti kérdésemet (ál) provokatív felvetésnek, mert ez csak azoknak emeli meg a haragvagy indulatszintjét – bizony, megemeli –, akiknek a környezete soha semmit nem kérdőjelez vele
56
Vital magazin
kapcsolatban, így pedig szépen ott ragad egy csinos és (becsapósan) kényelmes buborékban. Ne kerteljünk, hagyjuk a mellébeszélést: egy változás minden esetben fájdalommal jár. Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e, hogy tiszták-e a céljaink, s azok eléréséért mit teszünk meg. A visszajelzések csak akkor építenek, ha azokat jó szándék, együttérzés és a másik tisztelete hatja át.
Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik szeretnének változást elérni az életük egy-egy területén. Sok minden szóba kerül: egy új állás vagy karrier, egy új életmód kialakítása, több énidő, vagy akár a magasabb önismereti szint. Változtatni akarnak, mert rájöttek, hogy ugyan még nincsen nagy baj, de a lelkiállapotuk, a szervezetük, a környezetük már azért megadja a maga jelzéseit feléjük. Jól döntenek, amikor nemet mondanak az elhízásra, az infarktusra vagy esetleg egy válásra, és igent a jobb emberi kapcsolatokra és a jobb életre való törekvésre.
