Tabuk és tévhitek

BABAVÁLLALÁS

UTAK ÉS TÉVUTAK

„MIKOR LESZ MÁR GYEREKETEK?”

Amikor a környezetünk sürgetni kezdi a családalapítást, attól bizony ingerültté válhatunk. Miért téma ez olyan gyakran? Mi minden befolyásolja a kialakult helyzetet? Hogyan reagáljunk, amikor szembetaláljuk magunkat vele?

Kétségtelenül nehezebb ma párra lelni, stabil, hosszú távú kapcsolatot kialakítani, elköteleződni, mint egykor. Bár az időben kitolódott gyermekvállalással megnő a meddőségi problémák esélye, sokan a tanulmányaik, a karrierterveik, az anyagiak függvényében szeretnének felelős döntést hozni erről. Az évek múlásával aztán – kívül és belül – egyre nagyobb lehet a feszültség. A családalapítással kapcsolatos elvárás egyre inkább erőltetésnek tűnhet. A kellemetlen, akár tolakodó kérdések sora lehet „csak” bosszantó, de akár mély sebeket is felszakíthat.

KIRE MI TARTOZIK?

Aki a gyermekvállalást firtató kérdéseket felteszi, általában nem gondol arra, hogy az adott személy számos problémával küzdhet, komoly egészségügyi gondoktól az épp zajló lombikprogramig, párkapcsolati nehézségektől a vetélésig. Amikor számon kér, nem jut eszébe, hogy az illető talán mindennél jobban szeretne gyermeket, csak nem sikerül neki. Inkább azt feltételezi, hogy valamiért nem hajlik rá, pedig már nagyon itt lenne az ideje – szerinte. Számos verzió előfordulhat, ám ezek mindegyike magánügy, az érintett a párján kívül nem tartozik róla elszámolással senki másnak.

MIT IS ÉRZÜNK LEGBELÜL…?

Nézzünk magunkba! Mennyire nyomasztanak ezek a kérdések? Mennyire befolyásolják a döntéseinket, így az életünket is az elvárások? Igyekezzünk különválasztani a belső és a külső igényeket! Ha mások forszíroznak valamit, hajlamosak vagyunk abba az irányba menni, amerre kívánják tőlünk? Kinek szeretnénk a leginkább megfelelni?

Magunknak? A párunknak? A családunknak, a társadalmi normáknak? A válasz nem mindig egyszerű! Az önazonosság megtalálása ezen a téren is kulcskérdés.

SZÜLŐI NYOMÁS – DE MIÉRT?

Értsük meg a (nagy)szülők aggodalmait is! Ha próbáljuk őket, a vágyaikat, szándékaikat elfogadni, ha szeretetet és jó szándékot feltételezünk, közelebb kerülhetünk a szempontjaikhoz. Nekik a mi családalapításunk visszajelzés is arról, hogy sikeres gyermeket neveltek­e. Olyasvalakit, aki képes a stabil párkapcsolatra, a gyermekvállalásra, vagy sem?

Ha egészséges utódjuk maga is szülővé válik, az megerősíti őket a saját szülői szerepükben. Idősödve a pozitív viszszacsatolás mellett új célt is jelenthet számukra, hogy nagyszülővé váljanak.

BESZÉLGESSÜNK – DE HOGYAN?

Ha tudunk egyeztetni a gyermekvállalás kapcsán a családdal, az nagyon jó. Törekedjünk mindig az én­közlésekre, vagyis a saját érzéseinket mutassuk meg, ezáltal eredményesebb lesz a kommunikációnk. Igyekezzünk felülemelkedni azon, ha fájdalmasan érint minket a téma, és mindenképp sértettség nélkül viszonyuljunk hozzá. Az indulatokat, a minősítést, a bírálást kerüljük, lehetőleg oda­vissza. Ha sikerül így kezdeni a beszélgetést, de aztán valamelyik fél mégiscsak indulatossá vagy sértetté válik, akkor folytassuk később higgadtan a párbeszédet. Ha pedig sehogyan sem megy, akkor az is egyfajta forgatókönyv, hogy elfogadjuk: nem jutottunk dűlőre.

LEGYEN KÉSZ VÁLASZUNK!

A tapintatlan, tolakodó kérdések hallatán könnyen lefagyhatunk. Lehet, hogy nincs is mögöttük rossz szándék, mégis fájdalmat okozhatnak. Segíthet, ha előre felkészülünk, és a közeli család, valamint a barátok, ismerősök számára előre megfogalmazunk magunkban egy­két frappáns mondatot. Csak annyit közöljünk a dolgainkról, amennyit jó érzéssel tudunk!

KÉSŐI GYERMEKVÁLLALÁS

Napjaink fontos, már-már égető kérdéseinek egyike, hogy meddig érdemes, illetve meddig lehet várni a gyermekvállalással. Hiszen ahogyan a korai, úgy a késői családalapításnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mik ezek?

Nem számít ritkának, hogy manapság a felsőfokú tanulmányok elvégzése, majd a biztos egzisztenciális háttér megteremtése miatt sokan legkorábban a harmincas éveikre jutnak el a családalapítás gondolatáig. Az elmúlt időszakban nagyot ugrott a harmincöt és negyvenéves kor között, valamint a negyvenéves kor felett gyermeket vállalók száma.

Ezzel kapcsolatban a társadalmi megítélés is azt a narratívát erősíti, hogy általában a karrierjüknek, a munkájuknak élők azok, akik később jutnak el a családalapításig. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy olykor a magánéleti körülmények sem teszik lehetővé a koraibb gyermekvállalást, hiszen az elmúlt években, évtizedekben átalakult például a párkapcsolati dinamika, időben kitolódott a párra találás és az elköteleződés.

MIK LEHETNEK AZ ELŐNYEI?

A késői gyermekvállalás egyik előnye, hogy ideális esetben ekkor már jóval tudatosabb, megfontoltabb, és kellő önismerettel is rendelkezik a szülőpár, valamint stabil és harmonikus kapcsolatban él. Érettebb életkorban, többévnyi élettapasztalattal, személyes vagy akár karrierbeli célokat már megvalósítva kevésbé érzi úgy az anya és apa, hogy kimarad valamiből, míg korai gyermekvállalásnál ez gyakori nehézség. Erős érvként hozható fel az anyagi biztonság megalapozottsága, ami sokak számára teszi vonzóbbá a késői gyermekvállalást.

A sokévnyi munkával megszerzett megtakarítások nagyobb eséllyel teremtenek biztonságosabb környezetet, hátteret a gyermekkel otthon töltött évekre. Egy harmincas párnak nagy valószínűséggel a baráti körében is egyre többen válnak vagy váltak már szülővé, a közösen megélt életszakasz pedig segítheti a kapcsolatok újradefiniálását, újbóli elmélyülését, lehetővé teszi az egymásra támaszkodást.

MIK LEHETNEK A HÁTRÁNYAI?

Nem mehetünk el szó nélkül a biológiai szempontok mellett: az életkor előrehaladtával – mind a nők, mind pedig a férfiak esetében – csökken a termékenység, és ezáltal a természetes fogantatás esélye. A petesejtek minősége is romolhat, ami növeli a genetikai rendellenességek, például a Down­, az Edwards­, a Patau­szindróma, és egyéb kromoszóma­rendellenességek kockázatát. Késői gyermekvállaláskor az időközben kialakult alapbetegségek is nehezíthetik a gyermekvállalást, a várandósság pedig sokkal nagyobb odafigyelést igényelhet, több vizsgálattal járhat. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy bár a legkevésbé sem törvényszerű, de az évek múlásával megnövekedhet a méhen kívüli terhesség, a vetélés, a terhességi diabétesz, a terhességi magas vérnyomás, a placentaproblémák, a koraszülés, a császármetszés, valamint az alacsony születési súly veszélye. Ami a fizikai erőnlétet, állóképességet illeti, az nagyban egyénfüggő, de késői gyermekvállalás esetén a várandósság általában jobban megviseli az anyát, a szülést követő felépülés és regeneráció hosszabb időt vehet igénybe nála, a baba születése után az éjszakázás, az állandó készenlét jobban kimerítheti.

Az érintett párok azzal is szembesülhetnek, hogy kevésbé számíthatnak a már idős nagyszülők segítségére, és ők maguk is nehezebben bírhatják energiával azt a tempót, amit egy kisgyermek igényel. Ezenkívül a szűkösebb időkorlátok miatt alaposabb átgondolást igényelnek családbővítésre vonatkozó terveik, ambícióik is.

VÁRANDÓSSÁG ÉS SZÜLÉS

TÉVHITEK NÉLKÜL

FÉLELEM A CSÁSZÁRMETSZÉSTŐL

A legtöbb kismama a szülés valódi természetének megélésére vágyik, vagyis hüvelyi úton szeretné világra hozni a kisbabáját. Ám előfordulhat, hogy a helyzet mást kíván, és császármetszésre kerül sor – ez a forgatókönyv pedig sokakban kelthet aggodalmat.

Császármetszésre akkor is ajánlott tudatosan készülni, ha egyébként hüvelyi szülést szeretnénk. Érdemes a szülésfelkészítő tanfolyamok közül olyat választani, amely a hasi szüléssel is foglalkozik, hogy ez ne valamiféle ijesztő vakfolt legyen az elménkben.

METSZŐ VALÓSÁG

A nőkben ott rejlik az ősi, ösztönös tudás a hüvelyi szülésről – ám a körülmények, a túlzott medikalizáció miatt nagyon eltávolodhatnak tőle. Nehéz lehet hinniük saját testük megfelelő működésében, és abban, hogy a kisbabájuk is „tudja”, mi a dolga. Fokozhatja a leendő anyák bizonytalanságát, hogy világszerte meglehetősen magas a császármetszések aránya. Magyarországon például a nők közel fele császármetszéssel szül, miközben a WHO szerint az ideális arány tíz–tizenöt százalék lenne. Természetesen vannak esetek, amikor a műtét valóban életmentő, tehát szükséges és indokolt.

EZ NEM „RENDES” SZÜLÉS? DE!

A császármetszéstől való félelemben az érzéstelenítés, a műtét, a kiszolgáltatottság miatti aggodalom egyaránt benne lehet. Akárcsak a kétely: „vajon így is igazi anya leszek?” Ezzel összefügg, hogy azok a nők, akik császármetszéssel hozták világra a babájukat, gyakran úgy érzik, mintha a szülés hasi úton nem lenne „rendes” szülés. Sajnos előfordulhat, hogy mások (nem igazán jóindulattól vezérelve) ebben még meg is erősítik őket. Pedig ez esetben is szül a nő, a baba pedig megszületik, csak más módon, más jellegű támogatással. Sokan tartanak a hegtől, a felépüléstől, attól, hogy nem kaphatják meg rögtön a kisbabájukat, vagy hogy a kötődés másként, nehezebben alakul vele. Ezek mind természetes és érthető aggodalmak – a legtöbb nő számára a szülés nem csupán biológiai, hanem mély lelki esemény is.

MI

FOG TÖRTÉNNI?

A műtétet, amely alapvetően harminc­negyven perc alatt lezajlik, a leggyakrabban spinális, azaz gerincközeli érzéstelenítésben végzik (az altatásban végzett császármetszés ritka), ettől zsibbadás alakul ki a hasban, a lábakban. A beavatkozás fájdalommentes, de nyomkodást, „rángató” érzést lehet tapasztalni, ahogy a babát világra segítik. Ha programozott császármetszésre kerül sor, előtte pár órával már nem szabad étkezni. A folyamat közben és után nem ritka az erős remegés. Ezt okozhatja a műtőhelyiség alacsony hőmérséklete, de a stressz, az izgalom, és az érzéstelenítő hatása is hozzájárulhat. Vannak kórházak, ahol a műtét alatt mindvégig jelen lehet az apa, ami nagyban növelheti az anya biztonságérzetét. Születése után a babát azonnal megmutatják az édesanyjának, akár egy gyors puszi is lehetséges, majd ideális esetben az apa kaphatja meg a picit úgynevezett szőrkontaktusra az őrzőben. Ugyanitt kerülhet sor később az aranyórára, hármasban.

HASI SZÜLÉS UTÁN

A műtét utáni időszak mind testi, mind lelki értelemben megterhelő lehet az anya számára. A teljes fizikai felépülés 6–12 hónapig is eltarthat, a léleknek ugyancsak hosszabb időre lehet szüksége a regenerálódáshoz, az események feldolgozásához. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a szülésélmény­feldolgozó csoportfoglalkozások, jól jöhet perinatális szaktanácsadó vagy pszichológus felkeresése. Hasznos lehet a szüléstörténet leírása, a szülésről folytatott beszélgetés tapasztalt anyatárssal és/vagy támogató családtagokkal. Tudatosítsuk magunkban: nem a szülés módja határozza meg anyaságunk minőségét, kötődésünk mélységét! A császármetszést éppúgy bátorság, erő és szeretet kíséri, mint a hüvelyi szülést.

HA A SZÜLÉS NEM TERV SZERINT ALAKUL

Előfordul, hogy a szülés nem a remélt tervek alapján alakul. Bármennyire is alapos egy felkészülés, előfordulhat, hogy olyan, előre nem látott dolog következik be, amely miatt borul minden, és ez teljesen más szülésélményt eredményez.

Vannak, akik nem negatív élményként élik meg, ha a szülésük másképpen alakul, mint ahogyan elképzelték.

Akadnak azonban, akiknek ez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is egy megterhelő élmény. Mi okozhat ilyen élményt?

AMIKOR „KÖZBEJÖN” VALAMI

Normál várandósság esetén – amelynél semmilyen komplikáció nem lép fel a kilenc hónap alatt – is előfordulhat, hogy a vajúdás idején olyan, előre nem látott dolog történik, ami miatt azonnali cselekvésre van szükség. Ez lehet egészen „apró” segítség, egy kis lökés, hogy rendben tovább haladhasson a folyamat, de lehet sürgősségi műtét vagy egyéb lépés is. Szerencsés esetben a szülést kísérők mindenről tájékoztatják az anyát, és felkészítik őt a rá váró eseményekre, így kevésbé lesz traumatikus a folyamat.

Ám az is előfordulhat, hogy idejétmúlt, kifejezetten káros, ráadásul fájdalmas beavatkozás történik, azzal tetézve, hogy az anyát teljesen megfosztják a döntési jogaitól, és emellett esetleg még bántalmazó kommunikáció és hozzáállás is tapasztalható a személyzet részéről, ami soha, semmilyen körülmények között nem megengedett.

NEHEZÍTETT FOLYAMATOK

Komplikációk esetén a fizikai történések mellett a szülő nő félelmet él át önmaga és a kisbabája kapcsán. A beavatkozások is kelthetnek ellenállást, szorongást. Amellett, hogy a baba egészsége rendben legyen, az is rendkívül fontos, hogy mennyire sérül az anya testileg­lelkileg a folyamatban, és ez hogyan és mennyi ideig hat majd rá a továbbiakban. Ha fizikai sérülés adódik, a gyermekágyas időszakban nemcsak a természetes regenerációval kell foglalkoznia, hanem sérülésének a gyógyulásával is. Ez mindenképpen kihat a babával való kapcsolatára, a vele való foglalkozásra, és a párkapcsolatára is. Az első hónapokban normál és örömteli szülésélmény esetén is nehéz helytállni, hiszen teljesen új élethelyzet, új család, új napirend alakul, de ha ezek mellett a gyógyulásnak is teret kell adni, az aktuális feladatok megoldása még nehezebbé válik.

MI LETT VOLNA, HA…?

Sok esetben az anya önmagát hibáztatja: csinálhattam volna többet, jobban, máshogy? Dönthettem volna máshogyan? Mi lett volna, ha…? Van, aki támogató családi közegében önerőből feldolgozza ezt a történetet, de akad, akinek egyéb segítségre is szüksége lehet. Az apák szintén szembesülhetnek a saját fájdalmukkal, érezhetik úgy, hogy nem tudták megvédeni a párjukat, a gyermeküket, és ez is olyan negatív élmény, ami feldolgozást kíván. Egy jó párkapcsolatban a közös beszélgetések, az érzések megosztása már önmagában is kölcsönösen gyógyító folyamat lehet.

ÚT A GYÓGYULÁSHOZ

Amennyiben a szülés nem a tervek szerint sikerült, a csalódás és a fájdalom természetes érzés. Ám senkinek sem kell ezzel egyedül megküzdenie. Fizikai sérülés esetén számos praktika áll a nők rendelkezésére. Van, aki a gyógyszertári, orvosi módszereket részesíti előnyben, és van, aki egyéb, természetes készítményeket is alkalmaz kiegészítő terápiaként vagy önmagában. Az utóbbi esetben is érdemes kikérni szakember tanácsát! Az intimtorna és más gyógyító­regeneráló mozgásformák ugyancsak segíthetnek a fizikai gyógyulásban. A lelki feldolgozáshoz minden olyan metódus hozzájárulhat, amely segíti a történtek elfogadását és a megfelelő érzelmi oldást.

SZÜLŐI DILEMMÁK

BESZÉLJÜNK RÓLA!

SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ

A szülés utáni napokban sokaknál jelentkezhet úgynevezett „baby blues”, egyfajta kiüresedés, szomorúság, fáradtság, amely viszonylag rövid időn belül elmúlik. Ha azonban a lehangoltság több mint két hete fennáll, ideje átgondolni, nincs-e komolyabb probléma.

Azújszülött érkezése során rengeteg érzés, szeretet, öröm, izgalom, de emellett frusztráció és feszültség is eltöltheti az újdonsült szülőket, főként az anyát. Ez az érzelmi hullámzás nem csillapodik azonnal a szülést követő napokban, sőt, további nagyfokú érzelmi és fizikai változások tapasztalhatók. Mindez bizonyos szempontból természetes, ám vannak olyan édesanyák, akik a szokottnál is hosszabban és/vagy mélyebben élik meg a szomorúságot, a szorongást vagy a túlterheltséget. Ilyenkor szülés utáni depresszió gyanúja merülhet fel. Ez a téma sokáig tabu volt, mára azonban egyre többet tudunk róla, és fontos, hogy a frissen szült nő és környezete felismerje és megértse ennek jeleit, illetve merjen segítséget kérni.

ÉRZELMI MÉLYREPÜLÉS

A szülés utáni depresszió általában a szülés után 4–6 héttel jelentkezik, de akár egy évvel a baba születése után is előfordulhat. Olyan súlyos mentális egészségügyi állapotról van szó, amely egyaránt hat a viselkedésre és a fizikai egészségre. A szomorúság, a reménytelenség érzése tartósan fennáll, és jelentősen befolyásolhatja a mindennapi életet. Az is előfordulhat, hogy az édesanya nem tud kapcsolódni a babájával, nem képes szeretni őt. Az érzései nagyon széles skálán mozoghatnak, dühtől, nyugtalanságtól a bűntudatig, szégyenig, értéktelenségérzésig, intenzív szorongásig. Pánikrohamot kaphat, váratlan pillanatokban fakadhat sírva. Elveszítheti az érdeklődését mindazon dolgok iránt, amelyek korábban érdekelték, elszigetelődhet a családjától, a baráti körétől, felléphetnek nála evés­ és alvászavarok, nem képes gondoskodni magáról és/vagy a kisbabájáról. Felmerülhetnek benne agresszív gondolatok, nagyon súlyos esetben önmaga vagy a kisbabája ellen is fordulhat. Nem ritka, hogy az ilyen állapottal küzdő nők nem beszélnek a tüneteikről, szégyellik, hogy nem tudják boldogan élvezni a babázást, és aggódhatnak amiatt, hogy rossz anyának tartják majd őket.

MIK LEHETNEK AZ OKOK?

A szülés utáni depresszió pontos okai nem ismertek, egyénenként is változó lehet, hogy kialakulásához milyen tényezők járultak hozzá. A hormonális változások azonban nagyon gyakran közrejátszanak benne. A női hormonok – az ösztrogén és a progeszteron – szintje a terhesség során a legmagasabb a női testben. A szülés utáni első huszonnégy órában azonban a hormonszint gyorsan visszaesik a terhesség előtti szintre. Bár a menstruáció előtti hormonális változások hatását megtapasztalják a nők, a várandósság sokkal szélsőségesebb ingadozást okoz ezen a téren.

A pajzsmirigyhormonok szintje is csökkenhet a szülés után, ami ugyancsak okozhat depressziós tüneteket. Azok a nők is a rizikócsoportba tartoznak, akiknek a családjában már előfordult depresszió, akik gyermekként bántalmazást vagy más nehézséget tapasztaltak meg; akiknek a születése traumatikus volt, akik problémákkal küzdöttek korábbi terhességük, szülésük során, akik kevés vagy semmilyen támogatást nem kapnak a partnerüktől, a családjuktól, a barátaiktól, akik aktuálisan családon belüli erőszak áldozatai vagy átélték már ezt, akiknek pénzügyi problémáik vannak vagy más stresszes életeseményeket élnek át, akik fiatalon, húszéves koruk előtt szültek, akiknél nem volt tervezett a terhesség, akiknek a babája koraszülött és/vagy speciális egészségügyi ellátásra szoruló, továbbá akiknek gondjaik vannak a szoptatással.

A kezeletlen szülés utáni depresszió nemcsak a szülői viselkedést és az anya­gyermek kapcsolat alakulását befolyásolja, de a baba egészséges fejlődését is. Okozhat a kicsinél megkésett nyelvi fejlődést, később tanulási és/ vagy magatartási problémákat, sok sírást és túlingerelt állapotot, stresszkezelési problémákat, társas kapcsolati

NEM ÍGY KÉPZELTEM AZ ANYASÁGOT…

Gyerekként sokszor álmodozunk arról, milyen lesz felnőttnek és milyen lesz anyának lenni. Képzeletünkben cuki gyerekeink kacagnak, miközben mi boldogan mosolygunk. Aztán eljön a felnőttkor, megszületnek a gyerekek, de mi talán úgy érezzük, hogy ez egyáltalán nem az, amire vágytunk.

Haa helyzet épp nem idillikus, általában nem azzal van gond, hogy az anya nem szereti a gyerekét. A legtöbb nőnek, aki megbánta a családalapítást, az anyasággal, annak megélésével, az anyaként rá háruló feladatokkal, és lehetőségeinek a szűkülésével van problémája. Igaz, ezt nemegyszer úgy könyveli el a környezet, hogy nem szereti (eléggé) a gyerekét, ami súlyos tévedés. Az, hogy az anyaság egyáltalán nem azt adja egy nőnek, amire számított, nem bűn, és főleg nem a nő bűne. A legtöbb esetben nem attól frusztrált az anya, hogy gyermeke született, hanem azt érzi túlságosan megterhelőnek, ami nagyon sok esetben együtt járhat vele: a csak az ő nyakába szakadó pluszfeladatokat, az elvárt önfeladást, a magányt, esetleg az elszegényedést, a párkapcsolat problémáit – tehát mindazokat a nyomasztó nehézségeket, amelyeket a gyermek születése miatt megváltozott élete hozhat.

MÉGIS, KINEK AZ ÉLETE?

A társadalom, a család, a környezet felől érkező nyomás, a gyermekteleneket érő megvetés, az ismerősök tapintatlan kérdései és megjegyzései egy idő után általában „bedarálják” a nőket. Patriarchális társadalmunkban még mindig elvárás az, hogy a nő (ha lehet, már a húszas évei elején) házasodjon és szüljön. Ezért sokan nem is gondolkodnak, csak rásodródnak erre az útra, és akkor kezdenek rájönni, hogy az talán nem is az övék, amikor már ott a kisbaba. Ilyenkor viszont már nem „illik” és sokszor nem is lehet felvállalniuk, hogy megbánták a gyermekvállalást, ezért összeszorított foggal, sokszor egyedül vívják harcaikat – az önismereti munkában éppúgy, mint a gyermekkel kapcsolatos gondjaikkal. A nők gyakran azért sem beszélnek az anyasággal kapcsolatos negatív érzéseikről, mert bírálat nélkül is bűntudatot éreznek, amiért nem tudják olyan önfeledten élvezni ezt a szerepüket, ahogyan szeretnék.

OPTIMÁLIS ESETBEN

Mindeközben ott van a gyermek, aki nem kérte, hogy megszülessen, de most már megérkezett, és joga van ahhoz, hogy szeressék. Mivel az anyának jellemzően nem magával a gyermekkel van problémája, hanem az időzítéssel, a kényszerpályával vagy az elvárásokkal, célszerű, ha az érzelmei mögé néz, hogy pontosan azonosíthassa a problémáit. Ha sikerül ezeket néven nevezni, könnyebben megoldhatók. Optimális természetesen az lenne, ha a nők valóban szabadon, társadalmi nyomás és elvárások nélkül dönthetnének arról, mikor vállalnak gyermeket. Ha az is elfogadott döntés lehetne, hogy akár egyáltalán nem vállalnak. Ha a már megszületett gyerekek felneveléséhez elvárások és bűntudatkeltés helyett megkapnák a szükséges támogatást – mind a párjuk, mind a család, mind a társadalom részéről. Ha azzal, hogy gyermeket vállalnak, nem szűkülnének be szorongatóan a lehetőségeik.

LEGYÜNK KÉPESEK ELFOGADNI!

Az előrelépéshez tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is tehetünk saját magunkért. Kérjünk bátran támogatást másoktól, ha tehetjük, és fogadjunk el minden felajánlott segítséget a gyermek körül. Próbáljunk „kívülről” rátekinteni a helyzetünkre, igyekezzünk újra megtalálni önmagunkat. Ha sikerül rendszeresen időt találnunk kedvelt elfoglaltságainkra, még ha kezdetben csak keveset is, jó irányba tartunk. Nyissunk újra mások felé, vegyük fel a kapcsolatot régi barátainkkal, szerezzünk új ismerősöket. Ha szükséges, lelki egyensúlyunk megteremtéséhez kérjük szakember közreműködését is.

A gyermektervezés, a babavárás, a szülővé válás sok-sok csodálatos pillanatot hoz. Persze másmilyeneket is, csak erről valahogy nem szívesen beszélünk. Mert kellemetlen. Mert szégyelljük. Mert nem illik. Mert hiszen most örülni „kell”.

De mi van, ha valamilyen okból félünk a babavállalástól?

Mi legyen, ha csak az egyik partner szeretne gyermeket?

Mire számíthat leendő szülőként, aki káros szokással él?

Mikor és miért kell genetikai vizsgálatot végeztetni?

Lehetséges-e teherbe esni a menopauza idején?

Elfogadható-e, ha valaki nem szeretne gyermeket?

Hogyan dolgozzuk fel a nem tervezett baba érkezését?

Tényleg csak az az igazi anya, aki hüvelyen át szült?

Vajon kialakulhat-e „szülési trauma” az apánál?

Mit tehetünk újdonsült anyaként az izoláltság ellen?

Rossz szülő az, aki bébiszittert hív a gyermekéhez?

Hogyan működjünk együtt a nagyszülőkkel?

Veszélyes lehet-e a házi kedvenc a kisbaba közelében?

Kiadványunk sokoldalú megközelítéssel segíti a gyakran tabunak számító „babás” témák végiggondolását, feldolgozását, és a megérkezést a szülői szerepbe – az egész család javára.

4990 Ft | Hellobaby.hu