077 Kétség nem férhet hozzá: Magyarországon divatba jött a gasztronómia. A nyomtatott és elektronikus sajtóban egymást érik a fine diningról, kulináris trendekről és sztárszakácsokról szóló cikkek, sorra jelennek meg az éttermi kritikák, s szinte naponta indulnak újabb és újabb gasztroblogok. Csak idő kérdése volt, hogy ebben a sodrásban a főzőiskolák is gombamód szaporodni kezdjenek.
D
ivat lett a gasztronómia, és ez jó. Jó, mert megpezsdült az élet a hazai éttermek körül, mert végre nálunk is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a főzés egyszerre tudomány és művészet, elmélyülést és sok-sok munkát igénylő, komoly játék. Divat lett étterembe járni, gasztrofesztiválokon kóstolni, baráti főzéseket rendezni, jó alapanyagokról, slow foodról és Michelin-csillagokról beszélgetni. Szívesen olvasunk neves külföldi és hazai séfekről, kortárs szakácskönyveket lapozgatunk – de valljuk be, még mindig nagy a lemaradásunk, s a számunkra ismeretlen alapanyagok és technológiák láttán néha egészen elveszettnek érezzük magunkat. Ilyenkor jó lenne a konyhában valaki, aki lépésről lépésre megmutatná, hogyan bontsuk fel a halat, mikor fordítsuk meg a húst, melyik pillanatban nyilvánítsuk késznek a csokoládészuflét. Erre a gasztrokulturális divathullámból fakadó igényre alapoznak azok az iskolák, amelyek a főzés gyakorlati tudományára igyekeznek megtanítani az érdeklődőket. Manapság már rengeteg hazai főzőiskola és tanfolyam kínálja szolgáltatásait, ember legyen a talpán, aki választani akar közülük. Gasztronómiában érdekelt gyártók és kereskedők, erre szakosodott iskolák, sztárséfek, médiaszemélyiségek vagy gasztrobloggerek kurzusai éppúgy megtalálhatók, mint a szállodák vagy éttermek ajánlatai. A témák is roppant változatosak, épülhetnek egy-egy alapanyagra, technológiára vagy ételfajtára, és gyakoriak a különböző nemzetek konyhájába tett