Harmadik út. A Hanza hagyatéka // Tretia cesta. Odkaz Hanzy by Zsófia Nagy

HARMADIK ÚT A HANZA HAGYATÉKA TRETIA CESTA ODKAZ HANZY

Harmadik út A Hanza hagyatéka Nagy Csilla kiállítása Kurátor, szerkesztő: Nagy Zsófia Grafikus: Gocoň László Tretia cesta Odkaz Hanzy Výstava Csilly Nagy Kurátorka, editorka: Zsófia Nagy Grafický dizajn: Ladislav Gocoň Galántai Honismereti Múzeum/Vlastivedné Múzeum v Galante 30. 03. – 30. 04. 2021

Köszönet/Vďaka: Antal Anna, Bencze Piroska, Eva Andrejčáková, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Bibliotheca Hungarica / Fórum inštitút pre výskum menšín – Bibliotheca Hungarica, G. Kovács László, Galántai Honismereti Múzeum / Vlastivedné múzeum v Galante, Gaučík István, Holop Erzsébet, Ješ László, Kálmán Kata, Kerezsi Nemere, Kőrös Zoltán, Kozma Géza, Kulcsár Lajos, Laco Sabo, Marczibál Zsolt, Melicher Erika, Nagy István, Nagy Mária, Pekarovič György, Pukkai Mária, Roman Holec, Sebő Bugár Beáta, Slávo Krekovič, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma / Múzeum kultúry Maďarov na Slovensku, Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet / Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, Tóth Zoltán, Žofia Nagyová

Tartalom 1

Kurátori koncepció

7 Műleírások 13

Gaučík István: Polgárosodás és etnicitás. A Hanza szövetkezeti mozgalom

története 19

Roman Holec: Az európai agrárizmus születése, dicsősége és bukása

Obsah 2

Kurátorská koncepcia

Charakteristika diel

Štefan Gaučík: Vytváranie občianskej spoločnosti a etnicita. História

družstevného hnutia Hanza

Roman Holec: Zrod, sláva a pád európskeho agrarizmu

Harmadik út. A Hanza hagyatéka Kurátori koncepció A Hanza szövetkezeti mozgalom a két világháború között a csehszlovákiai magyar gazdaság- és közösségszervezés egyik sikertörténete volt, azonban földrajzi kiterjedtsége és magas tagszáma ellenére mégsem képezi a közösségi emlékezet szerves A nagyfödémesi szövetkezet vezetősége (Szövetkezeti Naptár 1936; Pukkai László hagyatéka) / Vedenie družstva vo Veľkých Úľanoch (Družstevný kalendár 1936; pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

(I) „Keresztény alapelveken működő szövetkezeti boltjainkban nem szabad, de nem is fogjuk forgalmazni a héber feliratú árukat, annál is inkább, mert ezzel tagjaink nem károsodnak. [...] Szövetkezeti tagok! Ne kérjetek héber feliratú csomagolást, mert ugyanazt az árut magyar csomagolásban is megkapjátok.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1939/8)

részét. A kiállítás célja, hogy a Hanzának emléket állítson, azonban végig ügyelve a reflektív nosztalgia szempontrendszerére. E nosztalgia lényege, hogy az egyetlen igazság bemutatása helyett a különböző nézőpontok bemutatására törekszik, nem tartózkodik az ellentmondások és a kétkedés jelenlététől sem.(1) A mozgalom története eleve nem illeszkedik a kisebbség történelmének egyszerűsítő toposzaihoz. Az egyik ilyen toposz a Trianon utáni gazdasági összeomlás túlhangsúlyozása, valamint a cseh gazdaságpolitika démonizálása, amelyek elfedik a Hanza mozgalmának eredményeit.(2)

Az 1938-as első bécsi döntés – Csehszlovákia magyar

többségű déli határsávjának Magyarországhoz való visszacsatolása – nemzetegyesítő -érzelmi olvasata

szintén elfedi a Hanza küzdelmeit a magyarországi, központosí-

tást erőltető szövetkezeti központtal, a Hangyával szemben. A központosításon túl a budapesti Hangya célja az érdekeinek kiterjesztése és piacainak bővítése volt, amely a Hanza autonóm jogainak elvételét és egy sokkal hierarchikusabb rendszerhez való alkalmazkodást jelentette.(3) Hanza története

szintén

Az antiszemitizmussal való szembenézéshez a

jó alapanyag lehet, hiszen nyomtatott hagyatékában egyér-

telmű nyomai vannak az 1930-as évek végén felerősödő, majd az 1940-es évek első felében mindent átható zsidóellenességnek.(I) A kiállítás szándékai szerint elsősorban nem a Hanza történetét szeretné feldolgozni, hanem a mozgalom ideológiai és társadalomformáló törekvéseire reflektál. Arra, hogy a Hanza harmadik utas filozófiája milyen válaszokat adott a kor kihívásaira: A zsitvabesnyői fogyasztási szövetkezet (Szövetkezeti Naptár 1940; Pukkai László hagyatéka) / Spotrebné družstvo v Bešeňove (Družstevný kalendár 1940; pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

az első világháború társadalmi, gazdasági és szociális következményeire, az elmélyülő egyenlőtlenségekre, a Trianon utáni kihívásokra és a magyar közösség csehszlovákiai integrációjára. A szövetkezeti mozgalom társadalomformáló törekvései a korszakban felívelő életreform -mozgalmakhoz voltak hasonlatosak. Bár a Hanza elsősorban gazdaságszervezéssel foglalkozott, népnevelő tevékenységével az élet legtöbb területét – a családon belüli viszonyokat, a nők helyzetét, az oktatást és felnőttképzést, valamint

(1) Boym, Svetlana (2001). The Future of Nostalgia. University of Michigan: Basic Books (2) Gaučík István (2008). A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése 1918-1938. Pozsony: Kalligram (11.)

(3) Gaučík István (2019). Magyar szövetkezeti reintegráció a felvidéki területeken (1938-1943). In: Múltunk 2019/1 (1-31.) Áruszállítás a Hanza saját autóival (Ješ László jóvoltából) Preprava tovaru vlastnými autami Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

Tretia cesta. Odkaz Hanzy Kurátorská koncepcia Družstevné hnutie Hanza bolo v medzivojnovom období úspešným príbehom činnosti Maďarov v Československu v oblasti organizácie hospodárstva a komunity, ale ani napriek svojmu geografickému rozšíreniu a vysokému počtu členov sa nestalo organickou súčasťou kolektívnej pamäte. Cieľom výstavy je

pripomenúť si Hanzu, ale pri

A dercsikai szövetkezet vezetősége (Szövetkezeti Naptár 1936; Pukkai László

dôslednom zohľadňovaní kritérií reflexívnej nostalgie. Podstatou tejto nostalgie

hagyatéka) / Vedenie družstva v Jurovej (Družstevný kalendár 1936; pozostalosť

je, že namiesto prezentovania jedinej pravdy sa snaží o prezentáciu rôznych uhlov

Lászlóa Pukkaiho)

pohľadu a nevyhýba sa ani prítomnosti protirečení a pochybností.(1) Ani samotné dejiny hnutia totiž nezapadajú do často zjednodušujúcich toposov dejín maďarskej menšiny. Jedným z takýchto toposov je prílišné zdôrazňovanie kolapsu ekonomiky po Trianone a démonizácia českej hospodárskej politiky, ktoré zatieňujú výsledky hnutia Hanza.(2) Národno-zjednocovacia emocionálna interpretácia opätovného pripojenia južnej časti Československa obývaného väčšinovým maďarským obyvateľstvom k Maďarsku po Prvej viedenskej arbitráži v roku 1938 zatieňuje boj hnu-

(I) „V družstevných predajniach, fungujúcich na kresťanských základoch, nie je povolené, a ani nebudeme predávať tovar s hebrejskými názvami, tým skôr, že takto naši členovia nebudú škodovať. [...] Členovia družstva! Nežiadajte balenie s hebrejskými názvami, pretože ten istý tovar dostanete aj v maďarskom balení.“ (Družstevné noviny Hanza 1939/8)

tia Hanza s Hangyou - maďarským družstevným centrom presadzujúcim centralizáciu. Cieľom budapeštianskej Hangye bolo rozšírenie vlastných záujmov a získanie ďalších trhov, čo zároveň znamenalo aj stratu autonómnych práv Hanzy a jej prispôsobenie sa oveľa hierarchizovanejšiemu systému.(3)

Hanza mohla byť vhodným materiálom aj

pre konfrontáciu s antisemitizmom, veď v jej tlačenom dedičstve možno nájsť jednoznačné protižidovské tendencie, ktoré v spoločnosti koncom 30-tych rokov minulého storočia zosilneli a v prvej polovici 40-tych rokov sa rozšírili na celé územie.(I) Prvoradým cieľom výstavy nie je spracovať príbeh Hanzy, ale reflektovať spoločenské a ideologické úsilia hnutia.

Reagovať na to, aké odpovede na výzvy doby ponúkali

úsilia Hanzy v rámci tretej cesty formovania spoločnosti: na spoločenské, hospodár-

A nagycétényi fogyasztási szövetkezet (Szövetkezeti Naptár 1940; Pukkai

ske a sociálne dôsledky 1. svetovej vojny, na prehlbujúce sa spoločenské nerovnos-

László hagyatéka) / Spotrebné družstvo vo Veľkom Cetíne (Družstevný kalendár

ti, na potrianonské výzvy a integráciu maďarskej komunity v Československu.

1940; pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

Úsilia družstevného hnutia o formovanie spoločnosti boli podobné

úsiliam hnutí

za reformu života, ktoré sa v tomto období začali rozmáhať. Hanza sa síce venovala predovšetkým organizovaniu hospodárstva, ale svojou ľudovýchovou činnosťou sa snažila inovovať väčšinu oblastí života – vzťahy v rámci rodiny, postavenie žien,

(3) Gaučík István (2019). Magyar szövetkezeti reintegráció a felvidéki területeken (1938-1943). In: A Hanza Szövetkezeti Újság nyomtatása a szövetkezeti nyomdában (Pukkai

Múltunk 2019/1 (1-31.)

László hagyatéka) / Tlač Družstevných novín Hanzy v družstevnej tlačiarni

(pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

a közművelődést is – igyekezett megújítani.(II)

A valóság kereteinek megreformálá-

sával egy új életvilág megalkotására tettek kísérletet, a sokat hivatkozott „szebb jövő” érdekében. Szövetkezeti propagandájukra – melynek legfontosabb terjesztője a Hanza Szövetkezeti Újság volt – jellemzőek voltak a normatív, előíró, viselkedésszabályozó szövegek, melyek meghatározták, mi számít erkölcsösnek és kereszténynek, milyen földművelés és gazdálkodás számít korszerűnek és követendőnek, illetve milyen művelődés hivatott szolgálni a falu lakosságának felemelését. Az életreform-mozgalom gyakran éppen a valóságból való kivonulást, illetve alternatív valóságok létrehozását jelentette. A Hanza szövetkezeti mozgalom azonban a léAz alsónyárasdi szövetkezet kultúrháza (Szövetkezeti Naptár 1936; Pukkai László hagyatéka) / Družstevný kultúrny dom v Dolných Topoľníkoch (Družstevný kalendár 1936; pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

tező valóság megreformálását tűzte ki céljául. Eszköztára változatos, egyben életközeli volt: elsősorban nem szimbolikus kulturális gyakorlatokon keresztül, hanem a szövetkezeti eszme terjesztésével, a termelés és az árucsere-folyamatok átalakításával, a széleskörű közösségi cselekvés és közös tulajdonlás, az önsegélyezés elvének meghonosításával akart változást elérni. A korszak életreform-mozgalmai jellemzően a középosztály igényeire szabott társadalmi-kulturális válaszok, a városi ember „vissza a természethez, vissza a tiszta, autentikus ősiséghez” mozgalmai voltak, reakcióként az iparosodás, a modernizáció következményeire. Ebből a szempontból a Hanza mozgalma egy ellentétes irányú kezdeményezés volt: ha a felső vezetésében a középosztály is foglalt helyet, reformjai elsősorban az alsóbb osztályokat érintették. Mozgalmi tevékenységük legfőbb ideája – az egyébként a közép-kelet-európai nemzetépítő diskurzusok számára is gyakran fontos retorikai elem – egy új embertípus, a racionalizált, művelt, felvilágosult, ugyanakkor természetközeli életet élő paraszt volt. Ez az új embertípus volt a haladás záloga, ami a Hanza esetében a kiszámítható és szolidáris gazdasági környezetet, tervezhetőséget, az üzemi-közösségi termelést és a vegyszer-, tápszer- és

A Hanza áruközpontjának csomagolóosztálya (Ješ László jóvoltából) / Baliarenský úsek tovarového strediska Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

növényvédőszer-használat széles körű terjesztését jelentette.(III)

Paradox módon,

miközben ideológiájuk a falu, a földművelés és a paraszt eszményítésére épült,(IV) modernizációs törekvéseikkel mégis a vidék városiasodását segítették elő. Nem látták, nem láthatták előre, hogy a falu ilyenfajta „felemelése” annak radikális át-

(II)„A szövetkezetek, bár anyagiakkal foglalkoznak, elsősorban mégis

alakulását, a rurális világ dimenzióinak kitágítását fogja elősegíteni.

erkölcsi testütelek, amelyeknek fő céljuk a nép támogatása és segítése mellett, annak nevelése is.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1928/2)

A Hanza-vezetőség kommunikációjában ugyanakkor jelen voltak az antimodernség jegyei is. A falu és a földművelés bár a modernizációs törekvéseik tárgyai voltak, egy-

(III)„A régi gazdálkodási módot abba kell hagyni – természetesen csak

szerre jelentettek számukra egyfajta tiszta, elképzelt esszenciát, amelynek megőr-

abban az esetben, ha az a mostani viszonyoknak meg nem felelő – és

zése a jelen kötelessége és a sikeres jövő záloga is egyben. Az 1920-as évek élet-

át kell térni a mai kornak megfelelő ugynevezett intenziv gazdálko-

reform-mozgalmai számára a paraszti kultúra fontos motívum volt. A nép volt

dásra.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1929/3)

a követendő példa, amely kiutat mutatott azoknak a harmadik utas gondolkodóknak,(V) akik mind a létező kapitalizmust, mind a szocializmust szerették volna meghaladni.

(IV)„Ne tévedjünk uraim, a falu nem kétlapos lecke, amit álmos fejjel

(4)

Az agrárista szövetkezeti mozgalmak, amilyen a Hanza is volt, a korszakban

bebiflázhatunk. A falu nem trágyaszagú szemétdomb, amelyről regényt

teljesen magukévá tették ezt a szemléletet, keverve a keresztényszocializmussal,

írhatunk. A XX. század falva még mindig gyökere az életnek, lendí-

amely az antiszekularizáció elvén

tője a mozgásnak és talaja a krisztusi eszméknek.” (Hanza Szövetkezeti

zés közti határokat. Ez az ideológiai montázs egy keresztény alapon újjászervezett,

elmosta a keresztény vallás és társadalomszerve-

Újság 1934/18)

(V)„Ma már minden tisztánlátó ember látja, hogy a társadalmunkat rágó férgek közül a legveszedelmesebb az az anyagiasságot hirdető irányzat, mely két látszólag ellentétes, de belső lényegében azonos gazdasági és társadalmi rendszert termelt ki: a kapitalizmust és a

(4) Németh András (2013). Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In: Németh András – Pirka Veronika szerk. Az életreform és a reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század elején. Budapest: Gondolat Kiadó (22.)

kommunizmust.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1934/7)

školstvo a vzdelávanie dospelých, aj osvetovú činnosť.(II)

Prostredníctvom re-

formovania rámcov reality sa pokúsila vytvoriť nový spôsob života v záujme často citovanej „krajšej budúcnosti“. Pre jej propagandu, ktorú najvýznamnejšie šírili Družstevné noviny Hanza, boli charakteristické normatívne texty. Regulovali správanie a určovali, čo sa považuje za morálne a kresťanské,

aký spôsob obrábania pôdy

a gazdovania sa považuje za moderný a nasledovaniahodný a aký systém vzdelávania môže obyvateľstvo dediny pozdvihnúť. Hnutie za reformu života často znamenalo práve dištancovanie sa od reality a vytvorenie alternatívnych realít. Družstevné hnutie Hanza si však za cieľ vytýčilo reformu existujúcej reality. Jeho inštrumentárium bolo rôznorodé, a zároveň blízke reálnemu životu: zmenu nechceli dosiahnuť v prvom rade prostredníctvom symbolických kultúrnych aktivít, ale šírením družstevnej ideológie, transformáciou procesov výroby a tovarovej výmeny a celoplošným zavedením komunitnej činnosti, spoločného

Munka a Hanza termelési osztályán (Ješ László jóvoltából) Práca na výrobnom úseku Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

vlastníctva a svojpomoci. Dobové hnutia za reformu života boli charakteristické spoločensko-kultúrnymi odpoveďami šitými na mieru požiadavkám strednej triedy, hnutiami za návrat mestského človeka „k prírode, k čistému, autentickému spôsobu života predkov“ v reakcii na dôsledky industrializácie a modernizácie. Z tohto hľadiska bolo hnutie Hanza iniciatívou opačného zamerania: hoci v jeho vyššom vedení bola zastúpená aj stredná trieda, reformy sa týkali najmä nižších tried. Hlavnou ideou pôsobenia hnutia bol človek nového typu, racionalizovaný, vzdelaný, osvietený sedliak žijúci život úzko spätý s prírodou – ktorý bol mimochodom aj pre stredoeurópske a východoeurópske diskurzy zamerané na budovanie národa často dôležitým rétorickým prvkom. Človek nového typu bol zárukou pokroku, čo v prípade Hanzy znamenalo predvídateľné a solidárne ekonomické prostredie, možnosť plánovania, továrensko-komunálnu výrobu

A Hanza sertéstelepe (Ješ László jóvoltából)

a celoplošné zavedenie používania chemikálií, umelých hnojív a pesticídov.(III) Hoci

Farma ošípaných Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

ideológia Hanzy bola postavená na idealizácii dediny, obrábania pôdy a sed-

liactva,(IV) paradoxne spôsobom svojimi modernizačnými úsiliami prispela k urbanizácii vidieka. Nevidela, nemohla predvídať, že takýto spôsob „pozdvihnutia“ dediny prispeje k radikálnej transformácii a rozšíreniu dimenzií rurálneho sveta.

(II)„Hoci sa družstvá zaoberajú materiálnymi záležitosťami, v prvom rade ide predsa len o mravné združenia, ktorých hlavným cieľom je popri pomoci a podpore ľudu aj jeho výchova.“ (Družstevné noviny Hanza

V komunikácii vedenia Hanzy boli pritom prítomné aj znaky proti-modernosti. Dedina

1928/2)

a vidieckosť boli predmetom jej modernizačných snáh, a zároveň pre ňu predstavovali akúsi čistú, imaginárnu esenciu, ktorej zachovanie je povinnosťou súčasnosti a zárukou úspešnej budúcnosti. Pre hnutia za reformu

(III)„Je nutné opustiť staré spôsoby hospodárenia – samozrejme, iba v

života z obdobia 20. rokov sa

prípade, ak sú pre súčasné pomery nevyhovujúce – a treba prejsť na

sedliacka kultúra stala dôležitým motívom. Ľud bol nasledovaniahodným príkladom,

tzv. intenzívne hospodárenie, vyhovujúce dnešku.“ (Družstevné noviny

ktorý ukazoval východisko pre mysliteľov tretej cesty,(V)

Hanza 1929/3)

ktorí chceli prekonať

existujúci kapitalizmus rovnako ako socializmus.(4) Agraristické družstevné hnutia, akým bola aj Hanza, si v tomto období v plnej miere prisvojili tento postoj kom-

(IV)„Nemýľme sa, páni, dedina nie je dvojstranová domáca úloha, ktorú

binovaný s princípmi kresťanského socializmu, ktorý na základe anti-sekularizácie

sa môže naša ospalá hlava nabifľovať. Dedina nie je hnojom páchnu-

zmyl hranice medzi kresťanskou vierou a organizáciou spoločnosti. Táto ideologická

ce smetisko, o ktorom môžeme písať román. Dedina XX. storočia je

koláž si vytýčila za cieľ

ešte vždy základom života, je impulzom k pohybu a vhodnou pôdou pre

dosiahnuť spravodlivý kapitalizmus nanovo zorganizovaný

Kristove idey.“ (Družstevné noviny Hanza 1934/18)

(V)„Dnes už každý súdny človek vidí, že zo všetkých neduhov, ktoré

(4) Németh András (2013). Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folya-

našu spoločnosť kvária, je najhoršie smerovanie, ktoré preferuje

matai. In: Németh András – Pirka Veronika szerk. Az életreform és a reformpedagógia – recepciós és

materializmus. Ten materializmus, ktorý vyprodukoval zdanlivo dva

intézményesülési folyamatok a 20. század elején. Budapest: Gondolat Kiadó (22.)

protichodné, ale v hlbokej podstate rovnaké hospodársko- spoločenské systémy: kapitalizmus a komunizmus.“ (Družstevné noviny Hanza 1934/7)

(VI)„A falunk, a művelődésházunk idegen, legalább is a szellemében idegen műveltség rabszolgája: a magyar leány és legény hűtlen lett a pacsirtadalos, rengő búzatábla ezer dalához. Kivetkőzött az ősi hagyomány népien művészi viseletéből. Elhagyta a régmúltnak kön�nyekre, kacagásra indító népszokásait. S a falu a művelődésházában nemzetközi tánczenére írt értelmetlen szövegeket dalol, úriaskodó ruhákban tangót táncol, a színpadon „urat” játszik.” (Hanza szövetkezeti újság 1934/23)

méltányos kapitalizmus elérését tűzte ki célul. A népies retorika,(VI) a paraszti kultúra nemzeti kultúraként való értelmezése és a keresztényszocializmus később azonban ideális ideológiai környezetet teremtettek a fajelmélet és antiszemitizmus számára.(5)

Ennek lenyomatát láthatjuk a Hanza Szövetkezeti Újság és a Hanza Szö-

vetkezeti Naptár néhány cikkében, melyekben a „saját nép, saját kultúra” éltetése fokozatosan alakul át a „másik”, az „idegen”, a zsidóság elleni úszításba. Magába a szövetkezeti modell gyakorlati működésébe nincsenek kódolva ezek az ideológiai tartalmak, azonban a 20. század első felének társadalmi, mentális és etnopolitikai kontextusában óhatatlanul jelen voltak, és ez a Hanza történetéből is visszaköszön. A kiállítás helyszínéül tudatosan a galántai Honismereti Múzeumot választottuk. A Hanza szövetkezeti mozgalom ugyanis több szálon kötődött a városhoz. Első és legfontosabb, hogy 1925-ben itt jött létre és itt működött az a szövetkezeti áruközpont, amely a mozgalom működésének alapját jelentette. A Hanza Szövetkezeti Áru-

v Družstevnom kalendári 1937 (Vlastivedné múzeum

támaszkodva szerették volna létrehozni a szövetkezeti hálózati rendszert. Az áruközpont eleinte csak raktározással foglalkozott – itt helyezték el azokat az termékeket, melyeket aztán kiszállítottak tagszövetkezeteik és egyéb szövetkezetek részére. Az áruosztály fokozatosan gyarapodott, idővel pedig termelési osztályokkal is bővült. Megalakult az asztalosműhely, ahol elsősorban szövetkezeti boltok és raktárak bútorai készültek; autóosztály, ahol az áruszállításra használt autók karbantartása folyt; megépült a baromfitelep; létrejött a szenci agyagbánya és téglagyár; a komáromi nyomdaszövetkezet; beindult a különböző termékek gyártása, mint a likőr, szikvíz, ecet.(6) A Hanza örökségének Galántán való bemutatása tehát helytörténeti, honismereti v Galante)

(Galántai Honismereti Múzeum) / Reklama na bicykle

Biciklireklám az 1937-es Szövetkezeti Naptárból

központ vezetői először egy „erőközpont” kiépítését látták célszerűnek, majd erre

szempontból is releváns, ugyanakkor a múzeumi környezet megválasztása egy kritikai pozíció vállalását

is jelenti. A múzeum terén belül létrejövő, elképzelt Hanza

Múzeum tudatosan nem törekszik a teljességre. Nem célja, hogy az ellentmondásokat és az idealizált kisebbségi önképbe nem passzoló tartalmakat elfedje. Helyette egy árnyalt, bevallottan töredékes képet fest a Hanza szövetkezeti mozgalomról, amelynek örökségét igyekszik összekötni napjaink hasonló mintázatokat felhasználó törekvéseivel. A töredékesség reprezentálása a művészi-kurátori választás eredménye, azonban a kiállítás előkészítése során történészeket is felkértünk arra, hogy korábbi kutatásaik alapján mutassák be a Hanza történetét, ideológiai kontextusát. Gaučík István és Roman Holec kifejezetten a tárlat témájához igazítva készítették el az e kiadványban olvasható szövegeket. Szöveg: Nagy Zsófia Lektor: Gaučík István

(5) Németh András (2013). Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In: Németh András – Pirka Veronika szerk. Az életreform és a reformpedagógia – recepciós és A Hanza asztalosműhelye (Ješ László jóvoltából) Stolárska dielňa Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

intézményesülési folyamatok a 20. század elején. Budapest: Gondolat Kiadó (24.)

(6) Pukkai László (1994). A Hanza Szövetkezeti Áruközpont, Galánta. Pozsony: Madách-Posonium (4548.)

(VI)„Naša dedina je cudzia, aj náš kultúrny dom, prinajmenšom duchovne sú otrokom cudzej kultúry: maďarské dievča a maďarský mládenec sa stali nevernými tisíckam škovránčích piesní na chvejúcom sa žitnom

na kresťanskej báze. Znárodňovanie ľudovej rétoriky (VI) a sedliackej kultúry však spolu s kresťanským socializmom neskôr vytvorili ideálne ideologické zázemie pre

poli. Vyzliekli sa z tradičného, ľudovo-umeleckého kroja. Zanechali ľudové zvyky dávnej minulosti, ktoré podnecujú k slzám či veselému smiechu. V dedinskom kultúrnom dome spievajú nezrozumiteľné texty,

teóriu rasy a antisemitizmus.(5) Ich stopy môžeme sledovať v niektorých článkoch

písané na medzinárodnú hudbu, v popanštených šatách tancujú tango,

Družstevných novín Hanzy a Družstevného kalendára Hanzy, v ktorých sa velebenie vlastného národa postupne transformuje na štvanie proti „inému“, „odlišnému“, proti

hrajú na javisku »pánov«.“ (Družstevné noviny Hanza 1934/23)

židovstvu. V praktickej činnosti družstevného modelu tieto ideologické obsahy síce nie sú zakódované, ale v spoločenských, mentálnych a etno politických kontextoch prvej polovice 20. storočia boli nepochybne prítomné, čo sa odzrkadľuje aj v dejinách Hanzy. Za miesto konania výstavy sme si zámerne vybrali Vlastivedné múzeum v Galante. Družstevné hnutie Hanza bolo totiž s týmto mestom spojené viacerými nitkami. Prvou a najdôležitejšou bolo, že v roku 1925 tu vzniklo a fungovalo družstevné tovarové stredisko, ktoré bolo základom činnosti hnutia.

Vedúci predstavitelia družstevné-

ho tovarového strediska Hanza spočiatku považovali za účelné zriadiť akési „silové stredisko“, na báze ktorého potom chceli vytvoriť družstevný sieťový systém. Tovarové stredisko sa spočiatku zaoberalo len skladovaním – skladovali sa v ňom výrobky, ktoré sa potom rozvážali do členských a ostatných družstiev. Tovarový úsek sa postupne rozrastal a neskôr bol rozšírený o výrobné úseky. Bola zriadená stolárska dielňa, v ktorej sa vyrábal najmä nábytok do družstevných predajní a skladov; vznikol úsek motorových vozidiel, ktorý zabezpečoval údržbu vozidiel používaných pri

A Hanza italosztálya (Ješ László jóvoltából) Výrobňa nápojov Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

rozvoze tovaru; bola zriadená hydinárska farma; vznikla senecká baňa na ťažbu hliny a tehelňa; komárňanské tlačiarenské družstvo; zahájila sa výroba rôznych

produktov

ako likér, sódovka a ocot.(6) Prezentácia dedičstva Hanzy v Galante je preto relevantná nielen z miestopisného aj vlastivedného hľadiska, ale výber

múzejného priestoru zároveň znamená aj zaujatie

kritického postoja. Imaginárne Múzeum Hanzy zriadené v priestoroch múzea si vedome nenárokuje na úplnosť. Jeho cieľom nie je zahaliť protirečenia a obsahy, ktoré nezapadajú do idealizovaného sebaobrazu maďarskej menšiny. Namiesto toho načrtáva tónovaný, nepochybne fragmentovaný obraz družstevného hnutia Hanza, ktorého dedičstvo sa snaží prepojiť s ašpiráciami dnešnej doby vychádzajúce z podobných modelov. Prezentácia fragmentovanosti je výsledkom umelecko-kurátorského rozhodnutia. Počas prípravy výstavy sme však požiadali aj historikov, aby na základe svojich predchádzajúcich výskumov predstavili príbeh a ideologický kontext Hanzy. István Gaučík a Roman Holec pripravili texty uverejnené v tejto publikácii špeciálne pre účely témy

A Hanza ecetgyára (Ješ László jóvoltából) Octáreň Hanzy (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

tejto výstavy. Text: Zsófia Nagy Lektor: István Gaučík Preklad: Anna Antal

(5) Németh András (2013). Az életreform társadalmi gyökerei, irányzatai, kibontakozásának folyamatai. In: Németh András – Pirka Veronika szerk. Az életreform és a reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század elején. Budapest: Gondolat Kiadó (24.)

(6) Pukkai László (1994). A Hanza Szövetkezeti Áruközpont, Galánta. Pozsony: Madách-Posonium (4548.)

A felsőnyárasdi fogyasztási szövetkezeti bolt belső tere (Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet) / Interiér predajne spotrebného

družstva v Horných Topoľníkoch (Maďarský osvetový inštitút na Slovensku)

(I)„A szövetkezeti eszmének is szüksége van apostolokra, igehirdetőkre, szüksége van a toll hatalmára is, hogy a már elért eredményeket

Műleírások

kimunkálja és, ha kell, kiverekedje a még elérendő eredményeket.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1934/2)

Juxtapozíció A montázskép egy 1929-es fotó és az 1943-as Szövetkezeti Naptár borítójának összevágásával jött létre. A fotón azokat a Hanza-tagokat láthatjuk, akik részt vettek a szövetkezet által szervezett svájci tanulmányúton. A Hanzában mindig is nyitottak voltak más országok szövetkezeti tapasztalataira, az újságukban is rendszeresen jelentek meg tudósítások, hírek különböző – főként skandináv –

országok szövetkezeti

mozgalmairól. A Hanzának bár elsődleges közege a Csehszlovákiában kisebbségként élő magyarok voltak, nem zárkózott be a kisebbségi közösség határai közé. Kapcsolatai voltak cseh és szlovák szövetkezeti elköteleződésű intézményekkel és személyekkel, illetve törekedtek a külföldi kapcsolataik bővítésére is. Az 1943-as Naptár borítóján stilizált szövetkezeti tagok tartják, éltetik a Trianon előtti Magyarország térképét, körülöttük népies motívumok. Bár tudható, hogy öt évvel az 1938-as bécsi döntés, tehát a Magyarországhoz való visszacsatolás Pap János, taksonyi szövetekezeti vezető svájci igazolványa (Pukkai Lász-

után a Hanza még mindig érdekháborút folytatott a centralizációt erőltető magyaror-

ló hagyatéka) / Švajčiarsky preukaz predsedu družstva v Matúškove Jánosa

szági szövetkezeti központtal, a Hangyával, ez a borító mégis egy erőteljes nem-

Papa (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

zetegyesítő álláspontot tükröz. A Hanza kommunikációjának nemzeti síkra terelődése folyamatosan lekövethető a Szövetkezeti Újságban, ahol a faluból fokozatosan „magyar falu”, a földből „magyar föld”, a kenyérből pedig „magyar kenyér” lett; mindez pedig szinkronban történt a magyarság köréből immár kizárt zsidóság elleni uszítással. A montázs képelemeinek együttes nézése egyik képet sem teszi igazán láthatóvá. A néző aktív részvétele szükséges ahhoz, hogy vagy a fotóra, vagy a naptár borítójáObilné silo Hanzy v Galante (s láskavým dovolením Lászlóa Ješa)

A Hanza galántai gabonasilója (Ješ László jóvoltából)

ra fókuszálja tekintetét. Ha az egyik képet nézi, tekintete a másik képet kénytelen ignorálni. A Hanza utólagos értékelése lehetővé teszi, hogy vagy a tiszta szándékú, elkötelezett szövetkezeti mozgalmat, vagy a keresztényszocialista, később egyre nyíltabban antiszemita szövetkezőket lássuk benne. Valójában mindkét elem része volt a Hanzának. Egy az egyhez A szövetkezeti eszme által modernizálódó falu és a felvilágosult, babonáitól és irracionális szokásaitól megfosztott paraszt világát szimbolizálják a Hanza üzemeinek, tagszövetkezeteinek feliratai, amelyek 1925-től 1945-ig egyre nagyobb számban jelentek meg a kisebb városokban, falvakban. Ezek a modern, minden díszítést mellőző, funkcionális betűk a haladást és egy újfajta vidékiséget is hirdettek. A betű ugyanakkor a szövetkezetei propaganda terjesztése miatt is fontos volt a Hanza számára. Bár az aktívabb tagok előadásokat, illetve filmvetítéseket is tartottak egy-egy falu lakosságának, legfontosabb médiumuk a Hanza Szövetkezeti Újság, illetve a Naptár volt. Ezekre a folyamatos, nyugvópont nélküli propaganda és toborzás volt jellemző.(I)

(I)„Aj družstevné idey potrebujú svojho apoštola, šíriteľa slovesnosti,

Charakteristika diel

potrebujú aj silu pera, aby dosiahnuté výsledky spracovali, a ak treba, vydobyli si ešte ďalšie dosiahnuteľné výsledky.“ (Družstevné

Koláž vznikla kombináciou fotografie z roku 1929 a titulnej stránky (obálky) Družstevného kalendára z roku 1943. Na fotografii vidíme členov Hanzy počas študijného pobytu vo Švajčiarsku, organizovaného družstvom. Hanza bola vždy otvorená voči družstevným skúsenostiam iných krajín a vo svojich novinách pravidelne uverejňovala reportáže a správy o družstevných hnutiach v iných krajinách. Prvoradým milieu Hanzy bola síce maďarská menšina v Československu, ale hnutie sa neobmedzovalo na okruh

menšinového spoločenstva. Udržiavalo kontakty aj s českými a slovenskými

inštitúciami a jednotlivcami angažovanými v družstevníctve a snažilo sa budovať aj svoje zahraničné kontakty. Na titulnej strane Kalendára z roku 1943 sú štylizovaní členovia družstva obklopení folklórnymi motívmi, a oduševnene držia mapu Uhorska spred Trianonu. Je síce známe, že päť rokov po Viedenskej arbitráži, teda po opätovnom pripojení tejto časti územia k Maďarsku, Hanza ešte stále bojovala o svoje záujmy s Hangyou – maďarským družstevným centrom výrazne presadzujúcim centralizáciu, ale napriek tomu titulná strana Kalendára naznačuje výrazný národno-zjednocovací, iredentistický postoj. Etnizáciu komunikácie Hanzy môžeme priebežne sledovať v jej Družstevných novinách, v ktorých sa z dediny postupne stávala „maďarská dedina“,

zo zeme „maďarská zem“,

a z chleba „maďarský chlieb“; a to všetko súbežne s podnecovaním k nenávisti voči Židom, ktorí boli v tom čase už vylúčení z okruhu Maďarov.

výskum menšín – Bibliotheca Hungarica)

Juxtapozícia

liotheca Hungarica) / Obálka Družstevného kalendára 1943 (Fórum inštitút pre

Az 1943-as Szövetkezeti Naptár borítója (Fórum Kisebbségkutató Intézet – Bib-

noviny Hanza 1934/2)

Pri pohľade na koláž ako celok v podstate nie je zreteľne viditeľný ani jeden obraz. Aby ich divák vnímal, musí sa aktívne sústrediť na fotografiu alebo na titulnú stranu Kalendára. Ak chce vnímať prvý z obrazov, druhý musí ignorovať. Dodatočné hodnotenie Hanzy umožňuje, aby sme v nej videli angažované družstevné hnutie s čistými úmyslami alebo kresťansko-socialistických, neskôr čoraz otvorene antisemitských združencov. V skutočnosti boli v Hanze prítomné obidva aspekty. Jedna ku jednej Nápisy na prevádzkach, členských družstvách Hanzy, ktoré sa v období 1925-1945 objavovali v čoraz väčšom počte v menších mestách a dedinách, symbolizujú dedinu modernizujúcu sa prostredníctvom družstevnej ideológie a osvietený svet sedliactva zbavený povier a iracionálnych zvykov. Tieto moderné, funkčné písmená bez akejkoľvek dekorácie zároveň hlásali pokrok a nový typ vidieckosti. Písmo bolo pre Hanzu zároveň dôležité aj kvôli šíreniu družstevnej propagandy. Jej aktívnejší členovia síce v niektorých dedinách organizovali prednášky a filmové projekcie pre obyvateľstvo, ale najdôležitejším médiom hnutia zostali Družstevné noviny Hanzy a Kalendár. Vyznačovali sa sústavnou a neúnavnou propagandou a náborom.(I)

A svájci tanulmányi kiránduláson résztvevő Hanza-tagok (Hanza Szövetkezeti Újság 1929/18) / Členovia Hanzy počas exkurzie vo Švajčiarsku (Družstevné

noviny Hanzy 1929/18)

(II)„A szövetkezet több személy önkéntes társulása az önsegély és az egyenjogúság elve alapján. Célja: tagjai anyagi jólétének előmozdítása azzal, hogy a gazdálkodás közös vezetésével emeli a tagok munkájából származó közös jövedelmet vagy csökkenti kiadásaikat a fogyasztási cikkekre, azonban sohasem az elhelyezett tőke, hanem a közös üzem használata arányában.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1935/15)

E Hanza-felirat a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont egyik ikonikus épületfeliratának hű és eredeti méret szerinti mása. Az eredeti felirat szerepeltetése a múlt rekonstruálásának kritikájaként funkcionál: bár a történelem egy olyan területnek tűnik, melyen keresztül a múlt a maga teljességében megismerhető, a múlt valójában minden esetben a jelen szemszögéből kerül értelmezésre, ezért szükségszerűen rakódnak rá a jelen értelmezési rétegei – az objektív megismerés így lehetetlenné válik. Egyetlen elem – ez esetben a gigantikus Hanza-felirat – kiemelése és hű rekonstruálása bár a teljesség illúzióját kelti, valójában sokkal inkább azokra által megnehezítik a múlthoz való hozzáférésünket. A szövetkezet szelleme A térképen megjelenő pontok azokat a településeket jelzik, ahol működtek Hanza tagszövetkezetek, jellemzően fogyasztási szövetkezetek. A tagszövetkezetekből táplálkozó, formálódó létező képviseli a szövetkezeti szellemet, amely nem jöhetne létre a tagsága nélkül. A szövetkezeti ideológia lényege, hogy közösségi működésre sarkall, de nem elvont ideákért cserébe. Helyette konkrét gazdasági biztonságot,

(Vlastivedné múzeum v Galante)

Honismereti Múzeum) / Detail Družstevného kalendára 1935

Részlet az 1935-ös Szövetkezeti Naptárból (Galántai

a hiányzó elemekre mutat rá, amelyek az idő múlásával óhatatlanul elvesztek és ez-

méltányos kereskedelmet, kiszámítható árakat kínál, mivel úgy véli, ezek a társadalmi jólét valós feltételei.(II) A kirajzolódó szövetkezeti szellem utal egyrészt a valaha nagyonis aktív, mára kihalt és feledésbe merült Hanza szövetkezetekre, másrészt e szellem a jelenben is kísért, hiszen napjaink válságaira – a gazdasági bizonytalanságra, elidegenedésre, növekvő egyenlőtlenségekre, a társadalmi mobilitás befagyására, a klímaválságra – adott reakcióként egyre gyakrabban merül fel a szövetkezeti működés mint alternatíva. Az alternatívát jelentik például a helyben termelt és helyben árusított élelmiszerek (úgynevezett bevásárló közösség formájában), a közös tulajdonlású, szövetkezeti alapon működő kulturális műhelyek, az ingatlanpiac kiszámíthatatlanságától mentes szövetkezeti lakhatás és a bankszférától független hitelszövetkezetek. Bár a szövetkezet fogalmát némileg kisajátította és inkriminálta a szocializmus éveiben folyó, erőszakos szövetkezetesítés, ahogy a zeti propaganda minden bizonnyal okozhatott feszültséget a falukon belül, a belépés a szövetkezetbe önkéntes alapon működött. A mű alapját képező térkép a Hanza Szövetkezeti Naptár 1940. évi számában jelent meg. Hanza Múzeum A Hanzához kötődő tárgyak és eredeti dokumentumok egy sajátos, elképzelt és radikálisan töredékes Hanza-múzeumot képviselnek. E töredékesség leköveti a jelen valóságát: jelenleg nincs egyetlen olyan intézmény sem, amely szisztematikusan begyűjtötte és leltárba vette volna a szövetkezeti mozgalom tárgyi maradványait. Az

(Vlastivedné múzeum v Galante)

Az 1935-ös Szövetkezeti Naptár belső borítója (Galántai Honisme-

reti Múzeum) / Vnútorná strana obálky Družstevného kalendára 1935

jelenben sem, úgy a Hanza idejében sem erről a modellről volt szó. Bár a szövetke-

objektumok kiállításához több intézmény, magánszemély és önálló kutatómunka, illetve felvásárlás volt szükséges. A Hanza öröksége mostanra teljesen széttöredezett. Felelevenítése azonban több szempontból is tanulságos lehet. Évtizedek óta rengeteg szó esik egy stabil kisebbségi identitás szükségéről, feltételezett hiányáról, illetve e hiány veszélyeiről. A Hanza bár elsősorban nem identitáspolitikai elköteleződésű intézmény volt, a szolidaritáson, egyenlőségen és általános jóléten alapuló szövetkezeti elvei mégis identitásteremtő erővel hatottak és sikeresen szólították meg a Csehszlovákiában

(II)„Družstvo je spoločenstvo viacerých dobrovoľníkov združujúcich sa

Nápis je vernou replikou jedného z ikonických nápisov na budove Družstevného tovarového strediska Hanzy v Galante v pôvodnej veľkosti. Funkciou prezentácie originálneho nápisu je kritika rekonštrukcie minulosti: história sa síce javí ako doména, ktorá umožňuje spoznávanie minulosti v jej komplexnosti. Minulosť sa však v skutočnosti vždy interpretuje z hľadiska súčasnosti, a tak sa na ňu nevyhnut-

na základe svojpomoci a rovnosti. Jeho cieľom je: napredovanie v dosahovaní blahobytu členov tak, že spoločným vedením hospodárstva zvyšuje spoločný príjem, ktorý pochádza z práce členov, alebo znižuje výdavky na spotrebný tovar, ale nikdy nie v pomere ku vloženému kapitálu, ale v pomere k potrebám spoločného podniku.“

ne navrstvujú súčasné interpretácie, ktoré znemožňujú jej objektívne poznanie.

(Družstevné noviny Hanza 1935/15)

Vyzdvihnutie a verná rekonštrukcia jediného prvku – v danom prípade gigantického nápisu Hanza – síce vyvoláva ilúziu komplexnosti, ale v skutočnosti poukazuje skôr na chýbajúce prvky, ktoré sa v priebehu času nenávratne stratili, a to sťažuje naše poznanie minulosti. Duch družstva Body objavujúce sa na mape označujú mestá a obce, v ktorých pôsobili členské – väčšinou spotrebné družstvá Hanzy. Entita živená a formovaná členskými družstvami je reprezentáciou družstevného ducha, ktorý by nebol mohol vzniknúť bez svojho členstva. Podstatou družstevnej ideológie je podporovanie komunitnej činnosti, nie však za cenu abstraktných myšlienok. Namiesto toho ponúka konkrétnu ekonomickú istotu, spravodlivé obchodovanie a predvídateľné ceny, keďže vychádza z predpokladu, že sú to reálne predpoklady blahobytu spoločnosti.(II) Vznikajúci „družstevný duch“ na jednej strane poukazuje na kedysi veľmi aktívne, dnes však už zaniknuté a zabudnuté družstvá Hanzy, a na druhej strane na to, že tento duch straší dodnes, keďže fungovanie na báze družstiev sa dnes vynára čoraz častejšie ako alternatíva reagujúca

A csallóközkürti fogyasztási szövetkezet épülete (Szövetkezeti Naptár 1940; Pukkai László hagyatéka) / Budova spotrebného družstva v Ohradoch (Družstevný kalendár 1940; pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

na krízy dnešného sveta – ekonomickú neistotu, odcudzenie, narastajúcu nerovnosť, ustrnutie hospodárskej mobility a klimatické zmeny. Alternatívu predstavuje napríklad lokálna výroba a predaj potravín (prostredníctvom tzv. nákupných spoločenstiev), spoločné vlastníctvo kultúrnych dielní pôsobiacich na báze družstiev, bytové družstvá zbavené nepredvídateľnosti trhu s nehnuteľnosťami a úverové družstvá nezávislé od bankovej sféry. Hoci koncepciu družstva si do istej miery privlastnilo a inkriminovalo násilné združstevňovanie za socializmu, v ére Hanzy nešlo (a ani v

voľnosti. Mapa tvoriaca základ diela bola uverejnená v Družstevnom kalendári Hanzy z roku 1940. Múzeum Hanzy Artefakty a originálne dokumenty súvisiace s Hanzou predstavujú špeciálne, imaginárne a výrazne fragmentované „Múzeum Hanzy“. Táto fragmentovanosť odzrkadľuje realitu súčasnosti: neexistuje totiž žiadna inštitúcia, ktorá by bola systematicky zozbierala a katalogizovala vecné pamiatky družstevného hnutia. Ku vzniku tejto expozície prispeli viaceré inštitúcie a súkromné osoby, a vyžadovala si samostatný výskum a obstarávanie artefaktov. Dedičstvo Hanzy je dnes výrazne rozdrobené. Jeho oživenie však môže byť z viacerých hľadísk poučné. Už dlhé desaťročia sa totiž často hovorí o potrebe stabilnej menšinovej identity, o jej údajnej neexistencii a nebezpečenstvách jej neexistencie. Hanza síce nebola inštitúciou angažujúcou sa v oblasti politiky identity, ale jej družstevné princípy spoločenskej solidarity, rovnosti a všeobecného blahobytu predsa len pôsobili ako sila formujúca identitu, ktorej sa podarilo zasiahnuť veľkú

Obálka Družstevného kalendára 1936 (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

depodobnosťou vyvolávať napätie v obciach, do družstva sa vstupovalo na báze dobro-

Az 1936-os Szövetkezeti Naptár borítója (Pukkai László hagyatéka)

súčasnosti nejde) o rovnaký model. Hoci družstevná propaganda mohla s veľkou prav-

élő magyarok jelentős részét. A későbbi erőteljes, mások kizárására és elutasítására épülő nemzeti diskurzus – a kor körülményei között – azonban végzetes következményekkel járt. A vészkorszak majd az 1945-ös hatalomváltás a korábban sikeres közösség- és gazdaságszervezés végét hozták el. A Múzeum alsó traktusában a szövetkezeti mozgalom művelődéseszménye alapján egy könyvtárat hoztunk létre, amely tartalmazza a Hanzáról és a szövetkezeti mozgalom történelmi kontextusáról megjelent köteteket, illetve a történelmi és a kortárs szövetkezetekről szóló irodalmakat. Áldomás A Hanza gyakorlati tevékenységében kiemelkedő szerepe volt a népművelésnek, munkásságuk azonban nem terjedt ki a szélesebb társadalomra: elsődleges célcsoportjuk a parasztság, a földműveléssel foglalkozó rétegek voltak. Igyekezetük arra irányult, hogy a paraszt kategóriáját megfosszák pejoratív jelentéseitől és egy új, pozitív földműves identitást hozzanak létre. Ideáljuk a művelt, öntudatos, racionális, ugyanakkor közösségi elköteleződésű parasztember volt, akiben a haladás, később a nemzeti megújhodás zálogát vélték látni: „Mindenáron följebb kell tehát emelni a falu legalsóbb rétegét. A mi mozgalmunknak is egyik fontos célja ez. Tudni kell még azt is, hogy ez a falusi szegénynép fajilag a legtisztább, erős; kihasználatlan ősi tehetség lakozik benne. Minden vészes korokban ő volt a nemzeti folytatódás legbiztosabb záloga.” (Hanza Szövetkezeti Újság 1938/17) A mű alapját a Hanza Szövetkezeti Újság olyan szövegei adják, amelyekben megjelenik az agrárista szemléletű népművelés erőteljes szándéka. E szövegek kifejezetten azzal a céllal születtek, hogy „saját népüket”, a földdel dolgozó embert mobilizálják. Saját népként kizárólag a keresztényekre tekintettek, őket tartották a földek jogos birtokosainak és jogos művelőinek – mindez a zsidók elleni uszítást és párhuzamosan a „keresztény földszerzés” vágyát is magával hozta. A Hanza népművelése által mozgásba hozott, fejlődő és felemelkedő parasztság jelenik meg a nyomtatott betűtől hullámzó termőföldben, az aratókoszorú pedig e népművelési munka ünneplését, dícsőülését hordozza. Az aratás a parasztok életében a legfontosabb munkájuk tetőzését és befejezését jelentette. A vágyott beteljesedés, az aratás utáni ünneplés helyét

e aratókoszorúban azonban a szembenézés veszi

át. Az aratóünnepeket és az ezek alkalmából készített aratókoszorúkat a 20. században többféleképpen is próbálták politikai célból kisajátítani, nacionalista tartalommal feltölteni. A jelenség napjainkban is megfigyelhető. Szöveg: Nagy Zsófia

Részlet a Szövetkezeti Újság 1942. novemberi számából (Pukkai László hagyatéka) Detail Družstevných novín z novembra 1942 (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

časť Maďarov žijúcich v Československu. Neskorší intenzívny diskurz postavený na vylúčení a odmietaní iných však mal – za dobových okolností – fatálne následky. Obdobie núdzového stavu a následná zmena moci v roku 1945 ukončili dovtedy úspešnú organizáciu spoločnosti a hospodárstva. V dolnom trakte „múzea“ sme v súlade s osvetovou ideológiou družstevného hnutia založili knižnicu, v ktorej sa nachádzajú publikácie venované Hanze a historickým súvislostiam družstevného hnutia, ale aj diela venované historickým a súčasným družstvám.

Oldomáš V praktickej činnosti Hanzy zohrávala významnú úlohu osveta, ktorá sa však nezameriavala na širšie spoločenstvo: jej primárnou cieľovou skupinou bolo roľníctvo a spoločenské vrstvy zaoberajúce sa poľnohospodárstvom. Hnutie sa snažilo zbaviť roľnícku triedu pejoratívnych významov a vytvoriť novú, pozitívnu identitu poľnohospodárov. Ideálom bol vzdelaný, uvedomelý, racionálny a zároveň spoločensky angažovaný roľník, ktorý sa považoval za záruku pokroku a neskôr národnej obrody: „Takže, za každú cenu treba pozdvihnúť najnižšiu vrstvu dediny. Je to aj pre naše hnutie jeden z dôležitých cieľov. Treba vedieť aj to, že tento dedinský chudobný ľud je aj rasovo najčistejší, silný; skrýva sa v ňom nevyužitý prirodzený talent. V každej ohrozenej dobe bol on tou najistejšou zárukou prežitia a pokračovania národa.“ (Družstevné noviny Hanza 1938/17) Dielo vychádza z textov Družstevných novín Hanzy, v ktorých sa prejavuje intenzívne agraristické zameranie osvetovej činnosti hnutia. Tieto texty vznikli s cieľom zmobilizovať „vlastný ľud” – človeka obrábajúceho pôdu. Za „vlastný ľud” však považovali len kresťanov ako právoplatných vlastníkov a obhospodarovateľov pôdy, čo napokon vyústilo do podnecovania antisemitizmu a túžby po „kresťanskom získavaní pôdy“. Na ornej pôde vlniacej sa tlačenými písmenami sa objavuje rozvíjajúce a dvíhajúce sa roľníctvo zmobilizované Hanzou, a dožinkový veniec je symbolom oslavy a velebenia jej osvetovej činnosti. Žatva bola vyvrcholením a zavŕšením najdôležitejšej činnosti v živote roľníkov. V tomto dožinkovom venci však miesto vytúženého vyvrcholenia, dožinkovej oslavy, preberá konfrontácia. V 20. storočí

sa dožinkové

oslavy a tradičné dožinkové vence pokúšali rôznymi spôsobmi využiť na politické účely a naplniť nacionalistickým obsahom. Tento jav môžeme pozorovať aj v súčasnosti. Text: Zsófia Nagy Preklad: Anna Antal

A Hanza Szövetkezeti Újság 1938/18-as számának borítója (Holop Erzsébet jóvoltából) Obal Družstevných novín Hanzy č. 1938/18 (s láskavým dovolením Erzsébet Holop)

Gaučík István Polgárosodás és etnicitás. A Hanza szövetkezeti mozgalom története Tény és való, hogy sokan a szövetkezeteket máig a társadalmi összefogás legdemokratikusabb formáinak tekintik. A társadalmi igazságosság és szolidaritás régi jelképeiként jelennek meg. Kialakulásuk és fokozatos szakosodásuk a 19. század második felében mégis inkább válaszoknak tekinthetők a kapitalista fejlődésre, elsősorban annak ellentmondásaira. Az előzmények Az 1918 előtti felső-magyarországi régió szövetkezeti hálózata két pilléren nyugodott: a hitelszövetkezeteken és a fogyasztási szövetkezeteken. Mindkét szervezeti forma gyökerei a 19. század második felére nyúltak vissza. A budapesti székhelyű Hangya Fogyasztási, Értékesítő és Termelő Szövetkezet 1898. január 23-án alakult gróf Károlyi Sándor nagy volumenű anyagi támogatásával, illetve üzletrészjegyzésével. A Hangyát egy általános jellegű kapitalizmuskritika és a társadalmi reform igénye jellemezte.

Členská knižka pre refundáciu podielu z nákupov (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

Vásárlási visszatérítési könyvecske (Pukkai László hagyatéka)

A Hangya hálózatához fokozatosan csatlakoztak a helyi fogyasztási szövetkezetek. Ezek önálló jogalanyisággal rendelkeztek. Létrehozásukban gyakran vállaltak aktív szerepeket a kis- és középbirtokosok, valamint az arisztokrácia is. A fogyasztási szövetkezetek vezető testületeiben, így az igazgatóságban és a felügyelő bizottságban a kisgazdák és az értelmiségiek foglaltak helyet. A szövetkezetek céljai között a magánkereskedelem túlkapásaival szembeni védelem biztosítása és a megfelelő minőségű áruszolgáltatás szerepelt. A nyereséget a tagok között vásárlásuk arányában, vásárlási visszatérítés formájában osztották szét. A budapesti Hangya-központhoz 1918-ban a felvidéki régió 665 fogyasztási szövetkezete tartozott. Új keretek és útkeresés A Csehszlovák Köztársaság létrejötte egy új szerkezetű és minőségű szövetkezeti struktúra kialakulását jelentette. Szlovákiában egy felülről irányított szövetkezeti modell kialakítása kezdődött, melynek szerves részét alkották az egykori Hangya fogyasztási szövetkezetek. A korszak legfontosabb szlovákiai szövetkezeti központja a pozsonyi székhelyű, 1919. január 23-án alakult Központi Szövetkezet (Ústredné družstvo) volt, mely radikálisan megszakíttatta az adminisztratív, a pénzügyi és a kereskedelmi kapcsolatokat a magyarországi szövetkezeti központok és a szlovákiai szövetkezetek között. Az 1920-as évek elején számos, politikai hátszelet is élvező magyar szövetkezeti központ terve merült fel. A csehszlovák állam ezeket nem engedélyezte, helyette a Központi Szövetkezet, illetve a cseh és szlovák agrárok pozícióját kívánta megerősíteni. A kisebbségi magyar fogyasztási szövetkezeteket összefogó mozgalom centralizációja, a Hanza Szövetkezeti Áruközpont 1925-ös megszületése tehát egy-

Štefan Gaučík Vytváranie občianskej spoločnosti a etnicita. História družstevného hnutia Hanza Družstvá sú mnohými dodnes považované za najdemokratickejšie formy spoločenskej súdržnosti. Považujú sa za symboly spoločenskej spravodlivosti a solidarity. Vznik družstiev

v druhej polovici 19. storočia

a ich postupná špecializácia však boli

najmä reakciou na rozvoj a vnútorné rozpory kapitalizmu. Predchádzajúce udalosti Pred rokom 1918 tvorili družstevnú sieť bývalého Horného Uhorska dva typy družstiev:

úverové a spotrebné. Korene oboch organizačných foriem siahajú až do druhej

polovice 19. storočia. K spotrebnému, peňažnému a výrobnému družstvo Hangya, ktoré bolo založené 23. januára 1898 v Budapešti, a to vďaka veľkej finančnej podpore grófa Sándora Károlyiho. Družstvo Hangya charakterizovala snaha o spoločenskú reformu a všeobecná kritika kapitalizmu. Postupne sa k družstvu Hangya pridávali vidiecke spotrebné družstvá. Vznikla tak sieť družstiev so samostatnou právnou subjektivitou. Na ich vzniku sa väčšinou aktívne podieľali malostatkári a aristokracia. V riadiacich orgánoch spotrebných družstiev, teda v riaditeľstve a kontrolnom výbore, nájdeme aj maloroľníkov a intelektuálov. Základnými úlohami družstiev bolo zabezpečiť ochranu pred konkurenciou súkromných obchodníkov a zaručiť svojim členom kvalitné tovarové služby. Zisky sa medzi členmi delili v pomere k ich nákupu, a to vo forme nákupnej refundácie. V roku 1918 sa k budapeštianskej centrále Hangya hlásilo v bývalom Hornom Uhorsku 665 spotrebných družstiev. Nové rámce a hľadanie východiskových ciest V Československej republike sa začal vytvárať nový systém družstevníctva. Na Slovensku sa to dialo zhora, podľa nového družstevného modelu, ktorého súčasťou sa stali aj

niekdajšie spotrebné družstvá spadajúce pod maďarskú centrálu Hangya.

Najdôležitejšou družstevnou centrálou v medzivojnovom období sa na Slovensku stalo Ústredné družstvo, ktoré bolo založené 23. januára 1919 v Bratislave. Táto slovenská centrála radikálne prerušila akékoľvek administratívne, finančné a obchodné vzťahy medzi slovenskými družstvami a družstevnými centrálami v Maďarsku. Na začiatku 20. rokov 20. storočia bolo skoncipovaných mnoho plánov na vytvorenie osobitných maďarských družstevných centrál na Slovensku, niektoré mali aj politickú podporu. Tieto plány

však neboli realizovateľné, pozícia Ústredného družstva,

resp. českej a slovenskej agrárnej elity bola silná. Centralizačný proces maďarských spotrebných družstiev však napriek tomu postupne dostával silnejšie kontúry. V roku 1925 vznikla Tovarová družstevná centrála Hanza, čo možno považovať za

A Hanza jegyzőkönyve (Pukkai László hagyatéka) Listina Hanzy (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

szerre tekinthető szerencsés gazdasági-kereskedelmi konstellációnak és a korábbi – a Központi Szövetkezettel együttműködést szorgalmazó – tervek beérésének. Alapítás, konszolidáció és növekedés A magyar szövetkezetek dél-szlovákiai központalapításának első kísérlete még 1923-hoz kötődik. Nagy Ferenc 1923. február 10-én küldte el tizenhét Galánta-környéki szövetkezetnek egy központ tervét. A legfontosabb mozgatórugót az alkotta, hogy a Központi Szövetkezet megszüntette érsekújvári kirendeltségét. A körzet szövetkezetei ugyanis nem támogatták vásárlásaikkal kellőképpen a kirendeltséget. Az üzletrészjegyzés 1923 nyarán kezdődhetett. A Károly Alajos, szenci plébános által vezetett Szenci Fogyasztási Szövetkezet 5 ezer csehszlovák koronával „kívánt hozzájárulni a Galántán alakítandó Nagyban bevásárló és értékesítő szövetkezet” alaptőkéjéhez. Az alapítás azonban nem valósult meg. Vagy a megfelelő kezdő tőke és a magyar fogyasztási szövetkezetek támogatása hiányzott, vagy a Központi Szövetkezet átalakuló struktúrájába még nem illett bele egy, a dél-szlovákiai árupiacot lefedő, éppenséggel magyar jellegű szövetkezeti központ. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont végül 1925. június 19-én alakult meg Galántán, a Központi Szövetkezet hozzájárulásával. Túlnyomórészt 35 mátyusföldi és csallóközi fogyasztási szövetkezet és 19 fizikai tag (plébánosok, tanítók, gazdák, szövetkezeti üzletvezetők) hozták létre, akik 147 100 csehszlovák korona üzletrészt képviseltek. Megválasztották a 12 tagú vezetőséget, melyet két-két hivatalnok és plébános, három-három tanító és földműves, egy tanfelügyelő és egy ügyvéd alkotott. A 24 tagú felügyelőbizottságban tizenkét tanító, három-három földbirtokos, földműves és jegyző, két plébános és egy orvos foglalt helyet.

Az igazgató Nagy Ferenc, az elnök

Kuthy Géza lett. A Hanza vezérkara 1928-tól valósította meg a fejlesztéseket (malom és gabonaraktár építése, saját termelés elindítása), a szervezeti átalakítást (árués gabonaosztály, mezőgazdasági osztály, ipari üzemek) és a jelentős piacbővítést. A Hanza Hitelszövetkezet, melynek elnöke szintén Kuthy Géza volt, létrehozása 1930ban a Hanza egyik legsikeresebb vállalkozásának bizonyult. Lehetővé tette a tagszövetkezetek általi befizetéseket, az áruforgalom és a beruházások finanszírozására pedig kölcsönöket nyújtott. A Hanza szövetkezeti tagok száma 1937-ben elérte a 40 ezret, ami 30 ezer olyan családot jelentett, amelyek szükségleteiket szövetkezeti úton fedezték. A Hanza fogyasztási szövetkezetek alacsonyabb szinten tartották az árakat, és elősegítették a háztartások megtakarításainak megőrzését. Az Áruközpont alkalmazottainak száma 1938-ban elérte a 200 főt. A Hanza pótolhatatlan kulturális és szociálpolitikai feladatokat is felvállalt a kisebbségi magyar társadalomban (Hanza Szövetkezeti Újság, Hanza Szövetkezeti Naptár, népfőiskola, könyvkiadás). Hálózatába, mely Pozsonytól az Ipoly mentéig terjedt, 1938-ban 211 fogyasztási szövetkezet tartozott, melyek közül kiemelkedett az alsószeli, diószegi, galántai, naszvadi, udvardi és vágsellyei. A magyarországi reintegráció következményei A Hanza galántai hitelszövetkezetének betétkönyve (Pukkai László hagyatéka) / Vkladná knižka Úverového

družstva Hanzy (pozostalosť Lászlóa Pukkaiho)

Az 1938-as év, Csehszlovákia széthullása és az első bécsi döntés válaszútra kényszerítette a szövetkezeti vezetőket és a tagságot, ugyanis ez a régió a magyar ál-

šťastnú hospodársko-obchodnú konšteláciu i za zavŕšenie starších plánov na užšiu spoluprácu s Ústredným družstvom. Založenie, konsolidácia a rast Prvý pokus na vytvorenie centrály maďarských spotrebných družstiev na južnom Slovensku sa viaže ešte k roku 1923. Ferenc Nagy poslal dňa 10. februára 1923 plán družstevnej centrály sedemnástim družstvám, ktoré pôsobili v okolí Galanty. Najdôležitejším faktorom tohto pokusu bola skutočnosť, že Ústredné družstvo zatvorilo svoju pobočku v Nových Zámkoch, pretože ju družstvá dostatočne nepodporovali svojimi nákupmi. Registrácia podielov mohla začať cez leto v roku 1923. Senecké spotrebné družstvo pod vedením seneckého farára, Alajosa Károlya, chcelo prispieť do základného imania nákupného a obchodného družstva v Galante sumou 5 000 československých korún. Založenie tejto centrály sa však neuskutočnilo. Buď chýbal dostatočný kapitál a celoplošná podpora maďarských spotrebných družstiev, alebo sa tento plán – etnicky ladená maďarská družstevná centrála – nehodil do ešte krehkej štruktúry Ústredného družstva. Prvou založenou centrálou sa tak stala spomínaná Tovarová družstevná centrála Hanza, ktorá vznikla 19. júna 1925 v Galante, a to so súhlasom Ústredného družstva. Tvorilo ju 35 spotrebných družstiev z Matúšovej zeme, a Žitného ostrova a 19 fyzických členov (farári, učitelia, poľnohospodári, vedúci družstevných obchodov), ktorí zaplatili podiely v hodnote

147 100 československých korún.

Do dvanásťčlenného vedenia Hanzy boli zvolení dvaja úradníci, dvaja farári, traja učitelia, traja roľníci, jeden školský inšpektor a jeden advokát. V dvadsaťštyri člennom kontrolnom výbore bolo dvanásť čiteľov, traja statkári, traja roľníci, traja notári, dvaja farári a jeden lekár. Riaditeľom sa stal Ferenc Nagy a predsedom Géza Kuthy. Od roku 1928 realizovalo vedenie Hanzy rozsiahle investície (výstavba mlynu a obilných skladov), podnikovú reorganizáciu (tovarový, obilný a poľnohospodársky odbor, priemyselné závody) a významne rozšírilo trhy. Okrem toho založilo v roku 1930 Úverové družstvo Hanza, ktorého predsedom sa taktiež stal Géza Kuthy. Tento krok sa ukázal v podnikaní Hanzy ako najúspešnejší. Umožnil platby členským družstvám a vďaka nemu mohla Hanza poskytovať úvery na financovanie obehu tovarov a investícií. Počet družstevných členov Hanzy dosiahol v roku 1937 počet 40 tisíc, čo v praxi znamenalo 30 tisíc rodín, ktorých spotrebiteľské nároky táto družstevná sieť dokázala pokryť. Spotrebné družstvá Hanzy boli schopné na lokálnych úrovniach zabezpečiť nízku cenu tovarov, čím pomáhali domácnostiam vytvárať si úspory. Počet zamestnancov tovarovej centrály v roku 1938 dosiahol 200 osôb. Hanza plnila v menšinovej maďarskej komunite i nenahraditeľné kultúrne a sociálno-politické úlohy (družstevné noviny, kalendár, ľudová osvetová škola, vydávanie kníh). Do jej siete, ktorá sa rozprestierala od Bratislavy až po Ipeľský región, patrilo v roku 1938 až 211 spotrebných družstiev, spomedzi ktorých vynikali družstvá v Dolných Salibách, Dvoroch nad Žitavou, Galante, Nesvadoch, Šali a Sládkovičove. Dôsledky reintegrácie v Maďarsku V roku 1938, po rozpade Československa a viedenskej arbitráži, boli vedúci predstavitelia a členovia Hanzy konfrontovaní s novou realitou. Južné Slovensko sa stalo

lam számára a mezőgazdasági és az ipari nyersanyagtermelés szempontjából értékelődött fel. A magyar központosító szövetkezetpolitika, főképpen a budapesti Hangya lépései nem minden esetben vették figyelembe a galántai Hanza gazdasági súlyát, sőt, számos esetben autonóm jogköreinek korlátozását, piacainak szűkítését igyekezett elérni. A Hanzának azonban sikerült megőriznie tagszövetkezeteit a Hangya terjeszkedésével szemben, sőt, a mezőgazdasági terményfeldolgozás, árubeszerzés és értékesítés terén megszilárdította pozícióit. Felszámolás és megszűnés A kisebbségi magyar társadalom- és gazdaságszervezésben fontos szerepet játszó Hanza szövetkezeti mozgalom története 1945-ben ért véget. A Hanza üzemeit (malom, ecet- és likőrgyár, keményítőgyár, hűtőház, baromfitelep, irodai épületek és raktárak), vállalkozásait (Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet, Hanza Hitelszövetkezet) elkobozták, vezetőségét és tagjait meghurcolták. Néhányan népbírósági perek áldozatai lettek. Létezik azonban egy kevésbé ismert története is a Hanzának, mely Magyarországon folytatódott. A Szlovákiából Magyarországra áttelepítettek pénz- és devizaforgalmi problémáinak megoldására alakult meg Budapesten 1947. április 9-én az Otthon Beszerző és Értékesítő Szövetkezet, mely önmagát a Hanza Szövetkezeti Áruközpont jogutódjának tartotta. Alapítói között ugyanis egykori Hanza tisztviselőket találhatunk. Tényleges tevékenységet azonban a megváltozott körülmények között már nem fejthetett ki. * A szövetkezetek a nyereségorientált vállalkozásokkal szemben az alsóbb néposztályok tőkéinek egyesítését, a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését és az igazságosabb vagyonelosztást tűzték ki célul. Ezeknek a törekvéseknek az egyik sikeres példája volt a Hanza szövetkezeti mozgalom. A Hanza fontos szerepet játszott a szlovákiai magyarság társadalmi, gazdasági-szociális modernizációjában, egyben elősegítette az alsóbb néprétegek polgárosodását és vagyonosodását is. Gaučík István, PhD. et PhD., történész. A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Közép-Európa 19. és 20. századi társadalom- és gazdaságtörténetével, valamint a gazdasági elitek problémakörével foglalkozik.

významným regiónom Maďarska, nielen z poľnohospodárskeho hľadiska, ale aj kvôli výrobe priemyselných surovín. Maďarská družstevná politika mala centralizačný charakter, najmä kroky budapeštianskej družstevnej centrály Hangya nie vždy rešpektovali hospodársku váhu galantskej Hanzy, dokonca sa v mnohých prípadoch snažila obmedziť jej autonómne postavenie a zužovať jej trhové pozície. Hanze sa však podarilo udržať si svoje členské družstvá aj napriek expanzie Hangye, dokonca si dokázala upevniť svoje pozície v oblasti spracovania, obstarávania a predaja poľnohospodárskych produktov. Likvidácia a zánik Príbeh družstevného hnutia Hanza, ktoré malo dôležitú úlohu v spoločenskom a ekonomickom organizovaní sa maďarskej menšiny na Slovensku, sa definitívne skončil v roku 1945. Jeho podniky (mlyn, továreň na výrobu octu a likéru, škrobáreň, chladiareň, hydinová farma, kancelárske budovy a sklady) a

hospodárske organizácie

(poľnohospodárske a úverové družstvo) boli skonfiškované. Vedúci predstavitelia a členovia Hanzy boli perzekvovaní. Niektorí sa stali obeťami

súdnych procesov.

Existuje však ešte jedna, menej známa, história Hanzy, ktorá sa na krátky čas

pí-

sala v povojnovom Maďarsku. Dňa 9. apríla 1947 bolo založené Nákupné a peňažné družstvo Domov, ktoré sa zameralo na finančné a devízové úlohy vyplývajúce z výmeny obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom, konkrétne na riešenie finančných problémov presídlených Maďarov. Toto družstvo sa považovalo za právneho nástupcu

Hanzy. Medzi jeho zakladateľmi nájdeme aj bývalých úradníkov galantskej Hanzy.

Družstvo Domov však už v povojnových, radikálne zmenených, podmienkach nebolo schopné vykonávať praktickú činnosť. * Družstvá sa, na rozdiel od na zisk orientovaných podnikov, zameriavali na zjednotenie kapitálov nižších občianskych vrstiev, na znižovanie spoločenských nerovností a na spravodlivejšie rozdelenie tovarov. Hanzu možno považovať za pozitívny príklad družstevného hnutia. Zohrávala dôležitú úlohu v spoločenskej a hospodársko-sociálnej modernizácii Maďarov na Slovensku, prispela aj k vytváraniu občianskej spoločnosti a majetkovému vzmáhaniu sa nižších spoločenských vrstiev.

Štefan Gaučík, PhD. et PhD., historik. Vedecký pracovník Historického ústavu Slovenskej akadémie vied. Zaoberá sa spoločenskými a hospodárskymi dejinami strednej Európy v 19. a 20. storočí a problematikou hospodárskych elít. Preklad: Kata Kálmán

Roman Holec Az európai agrárizmus születése, dicsősége és bukása

Az agrárizmus mint ideológiai áramlat a 19. század végén alakult ki és a 20. század első felében jutott érvényre. Tömegbázisát a mezőgazdasági termeléshez kötődő emberek – földnélküliek, földművesek, földbirtokosok, vállalkozók – alkották, a

politikai bázist pedig az agrárpártok jelentették, továbbá rendi, szakmai,

érdekkörön alapuló és kulturális szervezetek egész sora, amelyek összekapcsolódtak egy adott párttal és sajtószerveivel. Az agrárizmusnak a termőföld és a rajta végzett munka dicsőítése volt a kiindulópontja. Hangsúlyozta, hogy a föld döntő szerepet játszik a nemzetek és az emberiség életében: az élet és a haladás hordozójának tekintette. Ennélfogva számára a termőföldön dolgozó emberek voltak a társadalom leginkább alkotóképes elemei, a nemzet általános újjászületésének szempontjából pedig a vidéknek voltak a legjobb előfeltételei. Mindez a földművelőket a nemzeten belüli vezető szerepre predesztinálta. Az élősködő, dekadens, a lelki egyensúly terén problémákkal küzdő városi társadalmat az erkölcsileg sértetlen faluval, a ciklikus alkotómunkát végző és mindenkiért dolgozó földművesekkel állította szembe. Az „arccal a falu felé“ jelszava így fokozatosan a „háttal a városnak” jelszavává alakult át. Az agrárizmus Németországban, illetve egyidejűleg Délkelet-Európában alakult ki, ahol főleg az orosz eszmei forrásokból merített. Az agrárizmus ideológiája legelőször Bulgáriában tett szert reális politikai hatalomra 1919-1923 között, az agrárpárti Alekszej Sztambolijszki miniszterelnöksége idején. Radikalizmusa, nem szokványos intézkedéseinek sora, az országban az első világháború után kialakult katasztrofális szociális helyzet politikai támogatottságának gyors elvesztését vonta maga után. A bulgáriai jobboldali fordulat és Sztambolijszki meggyilkolása után a csehszlovák agrárpártiak vették át a vezető szerepet a nemzetközi agrármozgalomban. Bizonyos fokig paradoxonnak számított, hogy az agrárpártiak elsősorban a messzemenően iparosodott Csehországban alkották a legerősebb pártot. Ez annak volt köszönhető, hogy akceptálták az országban végbemenő konkrét, visszafordíthatatlan gazdasági és szociális folyamatokat, több gazdasági és politikai szervezet köré is tömörültek, s védőszárnyaik alatt, illetve az ő kezdeményezésükre Európa legradikálisabb földOktató ábra a közvetítőkereskedelemről (Szövetkezeti Naptár 1937;

reformja ment végbe. Az agrárpárt a két világháború közötti időszakban mindvégig a

Galántai Honismereti Múzeum) / Didaktická schéma sprostredkovateľského

földművesek valamennyi rétegére kiterjedő szolidaritás és érdekközösség programját

obchodu (Družstevný kalendár 1937; Vlastivedné múzeum v Galante)

juttatta érvényre a „vidék – egy család” jelszavát hangoztatva. Az agrárpártiak vezetője, Antonín Švehla pragmatikus politikájával széles körű politikai támogatottságot szerzett. Az agrárpárt vezetésésével jött létre Csehszlovákiában a nemzetközi Zöld Internacionálé olyan vezető személyiségekkel, mint Sztambolijszki, Švehla, Witos és Hodža;

Roman Holec Zrod, sláva a pád európskeho agrarizmu

Agrarizmus bol ideologickým prúdom, ktorý vznikol koncom 19. a presadil sa v prvej polovici 20. storočia. Jeho masovú základňu tvorili ľudia spojení s poľnohospodárskou výrobou – bezzemkovia, roľníci, statkári, podnikatelia. Politickú základňu predstavovali agrárne strany a celý rad stavovských, profesných, záujmových a kultúrnych organizácií, prepojených so stranou a jej tlačovými orgánmi.

Szántás 1905-ben (Fortepan/Széman György) Orba v roku 1905 (Fortepan/György Széman)

Agrarizmus vychádzal z adorácie pôdy a práce na nej. Zdôrazňoval jej rozhodujúci význam

pre život národov a ľudstva. Pôdu považoval za nositeľku života a pokroku.

Ľudia, čo pracujú na pôde, boli preto podľa tejto ideológie najtvorivejším elementom v spoločnosti a vidiek mal najlepšie predpoklady na celkovú obrodu národa. To všetko predurčovalo roľníctvo k vedúcej úlohe v rámci národa. Oproti príživníckej a dekadentnej mestskej spoločnosti s problémami s duševnou rovnováhou sa vyzdvihovala mravne neporušená dedina a roľníci so svojimi tvorivými pracovnými cyklami, s prácou pre všetkých. Heslo „tvárou k dedine“ sa postupne zmenilo na heslo „chrbtom k mestu“. Agrarizmus sa zrodil z domáceho prostredia v Nemecku a súčasne taktiež v juhovýchodnej Európe, kde však čerpal najmä z ruských ideových zdrojov. Po prvý raz sa dostala ideológia agrarizmu k reálnej politickej moci v Bulharsku v období 1919 – 1923 pod agrárnym ministerským predsedom Alexandrom Stambolijským. Jeho radikalizmus, neštandardné opatrenia a katastrofálna sociálna situácia v krajine po prvej svetovej vojne spôsobili, že rýchlo stratil politickú podporu.

Cséplés Nagyudvarnokban, 1930-ban (Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet / Ág Tibor hagyatéka) / Mlátenie obilia vo Veľkých Dvorníkoch v roku 1930

Po pravicovom prevrate v Bulharsku a zavraždení Stambolijského prebrali vedúcu úlo-

(Maďarský osvetový inštitút na Slovensku / pozostalosť Tibora Ága)

hu v medzinárodnom agrárnom hnutí československí agrárnici. Bolo to do istej miery paradoxom, že agrárnici predstavovali najsilnejšou politickú stranu najmä v Čechách ako silne industrializovanej krajine. Bolo to tým, že akceptovali konkrétne nezvratné ekonomické a sociálne procesy v štáte, zomkli sa okolo viacerých hospodárskych a politických organizácií a pod ich ochrannými krídlami a z ich iniciatívy sa uskutočnila najradikálnejšie pozemková reforma v celej Európe. Počas celého medzivojnového obdobia presadzovala agrárna strana program solidarity a jednoty záujmov všetkých vrstiev roľníctva pod heslom „vidiek – jedna rodina“. Vodca agrárnikov Antonín Švehla si získal svojou pragmatickou politikou širokú politickú podporu. Pod vedením agrárnej strany vznikla v Československu medzinárodná Zelená internacionála s vedúcimi osobnosťami ako Stambolijski, Švehla, Witos a Hodža, najviac sa rozvinul literárny ruralizmus ako umelecké stvárnenie základných princípov agrarizmu a ideológiu agrarizmu teoreticky rozpracoval pre potreby politickej praxe Milan Hodža. Jeho koncept agrárnej demokracie a rovnako tzv. stredná cesta medzi kapi-

Aratás 1941-ben (Fortepan/Konok Tamás id.)

talizmom a socializmom, medzi liberalizmom a extrémnou pravicou i ľavicou, medzi

Žatva v roku 1941 (Fortepan/Tamás Konok st.)

az agrárizmus alapelveit a művészet eszközeivel megjelenítő irodalmi ruralizmus fejlődött a legjobban; a politikai gyakorlat szükségleteinek megfelelő agrárista ideológia elméletét pedig Milan Hodža dolgozta ki. Az agrárdemokráciával kapcsolatos koncepciója, az ún. középút a kapitalizmus és a szocializmus, a liberalizmus és szélsőjobb, a szélsőbal, a magántulajdon és az állami tulajdon stb. között az agrárpártok között jelentős népszerűségre tett szert. Az agrárizmus igényt formált a történelem értelmezését szolgáló egyetemes elmélet megalkotására, ezért gyakran a boldog jövő különböző vízióival állt elő. Ideológiája nemzetközi jellegű volt, de minden országban érvényesültek nemzeti sajátosságok, amelyek kölcsönösen hatottak egymásra. A földműves ifjúság nemzetközi tevékenysége a Zöld Internacionálé égisze alatt zajlott, Prága pedig e szervezet keretében kísérletet tett több közép-, délkelet- és észak-európai földműves párt nemzetközi tevékenységének a koordinálására. E téren eszmei szempontból a moszkvai Földműves Internacionáléval, a kommunista Komintern meghosszabbított kezével vetélkedett. A harmincas években az agrárizmus súlypontja Lengyelországba került át, ahol több földműves párt is eszmei hordozójává vált. Az országban folytatódott az irodalmi ruralizmus elméleti posztulátumainak kidolgozása is. Az irányzaton belül a legmagasabb színvonalat Władysław Reymont érte el Parasztok (Chłopi) című regényével, amelyért 1924-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Hasonló módon tüntették ki a díjjal a norvég Knut Hamsunt a természetben végzett emberi munkát dicsőító Áldott anyaföld (Markens Grøde) című regényéért 1920-ban. Az irodalmi ruralizmus Romániában a poporanizmus formáját öltötte, Nyugat-Európában pedig regionalizmusként nyilvánult meg. Az alapelvek azonban mindenütt ugyanazok voltak: a földnek mint az ember egyetlen bizonyosságának a mitizálása, a természet tisztelete, összeforrottság a földdel, a származás kultusza, a földművelők dicsőítése, a földműves indiviualizmusa, a nemzeti hovatartozás és az Istenbe vetett hit, a paraszt életének és munkájának isteni rendje, amely ellentétes a kaotikus városi életmóddal. Ez a diskurzus minden országban más formát öltött és más prioritásokkal társult. A két világháború közötti Magyarországon hatással volt az értelmiségi és irodalmi elitek vitáira és közösen kimunkált valóságértelmezéseire, illetve arra, hogy milyen módon kerestek kiutakat az aktuális társadalmi válságból – ez volt az ún. népi mozgalom. Közvetlenül a második világháború előtt és a háború alatt az agrárizmus erősen jobbra tolódott. Ezzel csak minimális mértékben tette lehetővé a kollaborációt a német fasizmussal, amely az agrárizmust a rasszizmus alapelveinek megfelelően „fejlesztette tovább“. Ez volt a Blut und Boden, a Vér és föld ideológiája, amely a földművest az északi/nordikus faj képviselőjével azonosította, illetve összekapcsolta az élettér kibővítésének és az újonnan meghódított föld kolonizálásának a gondolatával. A nácik a konzervatív földművest megcélzó ideológiájukkal, ez utóbbi dicsőítésével és környezetvédő törvényeikkel megvetették egy tömeges politikai zöld mozgalom alapjait, s ily módon ezt a mozgalmat Németországban évtizedekre diszkreditálták. A második világháború után az agrárpártoknak már nem sikerült visszaszerezniük elvesztett pozíciókat. Közép- és Kelet-Európa egyes országaiban a kommunisták vagy

súkromným a štátnym vlastníctvom atď. nadobudli v rámci agrárnych politických strán značnú popularitu. Agrarizmus si robil nárok na objav univerzálneho kľúča na interpretáciu dejín, preto často vystupoval s rôznymi víziami šťastnej budúcnosti. Agrárna ideológia mala medzinárodný charakter, v každej krajine sa presadzovali národné špecifíká a tie sa potom vzájomne ovplyvňovali. Pod egidou Zelenej internacionály sa konali medzinárodné aktivity roľníckej mládeže a Praha sa v jej rámci pokúšala o medzinárodnú koordináciu viacerých roľníckych strán strednej, juhovýchodnej a severnej Európy. Ideovo pritom súperila s moskovskou Roľníckou internacionálou, ktorá bola predĺženou rukou komunistickej Kominterny. V tridsiatych rokoch sa ťažisko agrarizmu presunulo do Poľska, kde sa jeho nositeľmi stalo viacero roľníckych strán. Pokračovalo sa tu aj v rozpracovaní teoretických postulátov literárneho ruralizmu. Najvyššiu úroveň v ňom dosiahol ešte pred prvou svetovou vojnou Władysław Reymont

s románom Sedliaci (Chłopi), za ktorý dostal

v roku 1924 Nobelovu cenu za literatúru. Rovnako ako Nór Knut Hamsun za ďalšie dielo oslavujúce prácu človeka v lone prírody Požehnanie zeme (Markens Grøde) v roku 1920. Literárny ruralizmus mal v Rumunsku podobu poporanizmu, v západnej Európe regionalizmu atď. Základné princípy však boli všade jednotné: mýtizácia pôdy ako jedinej istoty človeka, uctievanie prírody, spätosť so zemou, kult rodu, adorácia roľníckeho stavu, individualizmus roľníka, význam rodu a viera v Boha, božský poriadok v živote a práci sedliaka v protiklade s chaotickým uspôsobením mestského života, pozitívny vzťah človeka k prírode, význam roľníckej práce. To všetko boli vlastne konštanty agrárnej ideológie, ktorá do značnej miery roľníka a dedinu idealizovala. V každej krajine mal tento diskurz rozdielnu podobu a iné priority. V medzivojnovom Maďarsku napríklad ovplyvnil diskusie intelektuálnych a literárnych elít a ich spoločenské analýzy, ako aj hľadanie východísk zo situácie, v ktorej sa pre spoločnosť nachádzala („népi mozgalom“). Tesne pred a počas druhej svetovej vojny sa agrarizmus v jednotlivých krajinách posunul ideovo výrazne doprava. Len minimálne si tým umožnil kolaboráciu s nemeckým fašizmom, kde sa agrarizmus rozvíjal na princípoch rasizmu (ideológia Blut und Boden), stotožnil roľníka s nositeľom nordickej rasy i s myšlienkami rozširovania životného priestoru a kolonizácie novo vydobytej pôdy. Nacisti svojou ideológiou nasmerovanou na konzervatívneho roľníka, jeho adoráciou, ako aj ochranárskou legislatívou kládli základy masového „zeleného“ politického hnutia, čím sa im ho podarilo na dlhé desaťročia v Nemecku zdiskreditovať. Po druhej svetovej vojne sa už agrárnikom nepodarilo získať stratené pozície. V jednotlivých krajinách východnej a strednej Európy komunisti agrárne strany buď zakázali (napr. Československo, Bulharsko), alebo ich postupne rôznymi metódami marginalizovali (napr. Poľsko, Maďarsko). Agrárni vodcovia skončili v najlepšom prípade vo väzení alebo odišli do exilu, kde v roku 1947 založili vo Washingtone Medzinárodnú roľnícku úniu (International Peasant Union) pod vedením Stanisława Mikołajczyka, Georgi M. Dimitrova a Ferenca Nagya. Pokus prispôsobiť agrárnu ideológiu novým podmienkam a získať pôdu v rozvojových krajinách na celom svete slávil aké-také úspechy, kým uvedené osobnosti nezomreli. Chýbala nová generácia stále

betiltották az agrárpártokat (például Csehszlovákiában és Bulgáriában), vagy pedig különböző módszerekkel marginalizálták őket (például Lengyelországban és Magyarországon). Az agrárpárti vezetők a legjobb esetben a börtönben végezték vagy emigrációba vonultak, ahol 1947-ben washingtoni székhellyel megalapították a Nemzetközi Földműves Uniót (International Peasant Union), melyet Stanisław Mikołajczyk, Georgi M. Dimitrov és Nagy Ferenc irányított. A kísérlet, hogy az agrármozgalom ideológiáját az új körülményekhez igazítsák és a fejlődő országokban világszerte teret hódítsanak, addig hozott kisebb-nagyobb sikereket, amíg az említett személyiségek éltek. Az emigrációban élő politikusok híján voltak a helyüket átvevő új nemzedéknek, az otthonnal (a földdel) való tényleges kapcsolatuk teljesen megszűnt: az agrármozgalom képviselői és az agrárizmus elveszítették ideológiájuk hordozóit és reprezentánsait. A hatvanas években az International Peasant Union marginalizálódott, majd fokozatosan elhalt. Az 1989 utáni politikai változások azt mutatták, hogy az agrármozgalom képviselői és az agrárizmus már nem tudják a fiatal nemzedéket megszólítani; talán Lengyelország jelentett kivételt, ahol megmaradt a föld magántulajdona, illetve az agrárizmus folytonossága sem szakadt meg oly radikálisan. Azonban a földművesréteg megszűnésének folyamata a 20. század második felében olyan mélyreható társadalmi változást okozott, melynek révén a modern társadalom teljesen eloldotta magát a múlt világától.(1) S ily módon az agrárizmusból a múlt ereklyéje lett. Prof. Dr. Roman Holec, DrSc., a történettudományok doktora, egyetemi tanár; a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán oktat és a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Elsősorban a 19. század második és a 20. század első felének gazdaság-, társadalom- és politikatörténetével foglalkozik, de figyelme a 19. század egészére kiterjed. Fordítás: G. Kovács László

(1) Hobsbawm, Eric (1973). Peasants and Politics. In: The Journal of Peasant Studies, Vol. 1 (1973), Issue 1, (3-22.)

exilových politikov, úplne sa stratilo reálne spojenie s domovom (s pôdou), čím agrárnici a agrarizmus strácali nositeľov i reprezentantov svojej ideológie. V šesťdesiatych rokoch sa už Medzinárodná roľnícka únia marginalizovala a postupne odumierala. Politické zmeny po roku 1989 ukázali, že agrárnici a agrarizmus už mladú generáciu nedokázali osloviť, snáď s výnimkou Poľska, kde sa zachovalo súkromné vlastníctvo pôdy a kontinuita agrarizmu nebola tak radikálne prerušená. Napriek tomu, proces zániku roľníctva v celej druhej polovici 20. storočia bol ďalekosiahlou sociálnou zmenou, ktorou sa moderná spoločnosť úplne oddelila od sveta minulosti.(1) A agrarizmus tak zostal už len historickým reliktom. Prof. Dr. Roman Holec, DrSc. je profesorom histórie na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského a samostatným vedeckým pracovníkom v Historickom ústave SAV v Bratislave. Zaoberá sa hospodárskymi, sociálnymi a politickými dejinami 19. storočia a prvej polovice 20. storočia.

(1) Hobsbawm, Eric (1973). Peasants and Politics. In: The Journal of Peasant Studies, Vol. 1 (1973), Issue 1, (3-22.)

A Hanza galántai Áruközpontjának térképe (Galántai Honismereti Múzeum) / Mapa tovarového strediska Hanzy v Galante (Vlastivedné múzeum v Galante)

A Hanza szövetkezeti hálózat térképe (Galántai Honismereti Múzeum) / Mapa družstevnej siete Hanzy (Vlastivedné múzeum v Galante)

Ha birtokában van Hanzával kapcsolatos fotónak, papíralapú vagy bármilyen más dokumentumnak, kérjük, segítse kutatásunkat! Ak máte fotografie alebo dokumenty súvisiace s Hanzou v papierovej alebo akejkoľvek inej podobe, pomôžte nám, prosíme, pri výskume! Nagy Csilla: nagycsilla.csi@gmail.com Nagy Zsófia: zsofipostaja@gmail.com