HORGOS ZSOLT

A LEGTÖBB GYEREK KÖVETI SZÜLEI PÉLDÁJÁT, AZ OTTHONRÓL HOZOTT ÉRTÉKEK, KÉPESSÉGEK ÉS A TANULT MINTA NAGYBAN BEFOLYÁSOLJA A FELNŐTTKORT. ÍGY TÖRTÉNT EZ HORGOS ZSOLTTAL IS, AKI A MŰSZAKI ÉRDEKLŐDÉST A MŰVÉSZI HAJLAMOT ÉS A ZENE IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉSÉT, MIND GYEREKKORBAN ALAPOZTA MEG. TUDATOSAN OLYAN PÁLYÁT VÁLASZTOTT, AHOL A MŰVÉSZET A MŰSZAKI TUDÁSSAL ÉS A KÉTKEZI MUNKÁVAL PÁROSUL. ÍGY LETT BELŐLE KÁLYHACSEMPE-KÉSZTŐ ,,SÁRKOVÁCS”. EGÉSZ FIATALON, MÁR 2003-BAN ELNYERTE A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE CÍMET. HORGOS ZSOLT KÖZÉLETI SZEREPET IS VÁLLAL HOSSZÚ IDEJE, EMELLETT AKTÍVAN ZENÉL ÉS BORÁSZKODIK IS. A MÁJUSBAN ISMÉT AKTUÁLIS NYAKAS-HEGYI BORANGÓLÓ RENDEZVÉNY KAPCSÁN BESZÉLGETTÜNK, PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL, CSALÁDRÓL, ZENÉRŐL ÉS TERMÉSZETESEN A BORÁSZKODÁSRÓL IS.

Tanulmányaid során, egy éles váltással lettél kályhacsempe készítő.

Gépésznek indultam alapvetően, általános iskola után gépipari technikumba jelentkeztem. Apu is gépésztechnikus, azt a vonalat vittem tovább, mert szerettem fúrni-faragni, vonzott ez a terület. Innen még gépipari főiskolára is mentem egy évig, aztán amikor végig gondoltam, hogy gépgyártás-technológus üzemmérnök leszek és az lesz a dolgom, hogy gyártástechnológiai folyamatokat tervezek meg íróasztal mögött, akkor azt mondtam, hogy én ezt nem akarom, engem ez nem érdekel, mert ennél sokkal gyakorlatiasabb ember vagyok.

És akkor otthagytad a főiskolát?

Gyakorlatilag igen, itthon mondtam, hogy nem sikerült a vizsgám így otthagytam az iskolát. Mivel ez szeptemberben volt már nem tudtam másik iskolába jelentkezni így volt egy évem, amíg mindenféle munkákat végeztem. Dolgoztam asztalos mellett, kőműves mellett pár hónapot, még Lipóton az elmegyógyintézetben is kőműveskedtem egy brigád tagjaként. Mai napig megvan egy röntgenfelvételem, ami ott készült az alkalmassági kiskönyvhöz ami a munkához kellett.

Ez alatt az egy év alatt eldöntötted, hogy merre indulsz tovább?

Mindig azon gondolkodtam, hogy én olyan munkát szeretnék, hogy legyen egy kicsi művészet benne, legyen egy kicsi műszaki vonala és kétkezi munka legyen. Ebből én magamnak kitaláltam, hogy ipari formatervező leszek, lépcsőket, korlátokat, egyebeket tervezek és majd a kivitelezés is az enyém lesz. Jelentkeztem az Iparművészetire, jártam előkészítőre is, de nem voltam elég szorgalmas a rajz tanulásban és elég kitartó sem. Elsőre persze nem vettek fel, úgyhogy jelentkeztem ide Zsámbékra a tanítóképzőbe és azt végeztem el.

Akkor van egy tanítói diplomád? Tanítottál is?

Igen, dolgoztam egy évig a helyi zeneiskolában, ahol gitárt tanítottam és két évig a premontrei napköziben is dolgoztam nevelőként. Amikor itt a napköziben dolgoztam, akkor történt egy nyári napon, hogy egy kedves ismerősöm Beliczky Neszti leszállt a buszról a központban. Váltottunk pár szót, elmesélte, hogy egy táborban volt és az a kézműves iskola szervezte a tábort, ahol ő tanul. Sorolta, hogy milyen szakok vannak még abban az iskolában: gyertyaöntő, viseletkészítő, fazekas és népi kályhacsempe készítő. Akkor nekem nagyon megragadt a népi cserépkályha és tudat alatt összeállt bennem, hogy ebben minden benne lehet amit én szeretnék, azaz a művészet, a műszaki dolog és a kétkezi munka, úgyhogy két héttel később már jelentkeztem is ebbe az iskolába, szeptembertől ott kezdtem el tanulni. Ez a Népi játék- és Kismesterség Szakoktató Képző volt.

Innen egyenes volt már az út?

Nem mehettem elsőre a kályhacsempe szakra, hanem fazekas lettem és csak utána jöhetett a kályhás szak. Annyira belejöttem ebbe a népi vonalba – nekem egyébként a tárgyi néprajz és a népi építészet ami igazán tetszik – hogy akkor egy lendülettel beiratkoztam a Debreceni Egyetemre néprajz szakra és akkor azt is elvégeztem mellette négy és fél év alatt, úgyhogy van egy néprajzos diplomám is.

Hogy indult a saját műhely?

A műhellyel szerencsém volt, mert nem kellett műhelyt építenem. Itt ahol most is lakunk, a nagymamám régi lakásában tudtuk ezt berendezni. Miután apukám is gépész és én is annak indultam, ezért meg tudtuk csinálni az égetőkemencét, ami egyébként hatalmas költség, de így alkatrész áron sikerült megalkotni.

Nagyon sikeres vagy a szakmádban, mennyire köszönhető ez a te kísérletezgető kedvednek és mennyiben az egykori tanáraidnak?

Zseniális mesterem volt. Horváth László mohácsi fazekas családból származott, az apja, és a nagyapja, mindenkije, mohácsi fekete kerámiát készített. Nagyon nagy tudása volt, nagyon jó pedagógus is volt és olyan szinten próbált minket megtanítani a szakmára, hogy a családi mázrecepteket és mindent átadott. Belőlünk a legjobbat próbálta kihozni. Miután én úgy mentem oda, hogy nagyon szerettem volna kitanulni ezt a mesterséget és menet közben ebben csak megerősödtem, szívtam magamba a belőle áradó tudást. Még évek múlva is hívogattak az egykori osztálytársak, hogy ezt csináltam, nem lett jó, hogy csináljam, hogy jó legyen, én meg próbáltam segíteni ugyanúgy, mint a mesterünk. Nem vagyok mindentudó, de van ez a népi vonal, amin belül mozgok és ebben már sok mindent kikísérleteztem, sok tapasztalatot szereztem.

Igen, most már sikeres vagyok, az elmúlt 25 év alatt rengeteg kályhát készítettem. Van munkám a Szentendrei Skanzenben, a Sümegi Várban vagy a Göcseji Múzeumban is. A legtöbbet persze magánemberek rendelik, szerencsére már most tele van az idei naptár.

Magadra azt mondod, hogy ,,sárkovács” vagy. Honnan ered ez a szó? Erdélyből kölcsönöztem. Sóvidéken, azon belül Küsmödön és Etéden volt ragadvány, vagy gúnynév. Egy Bereczki Zsigmond nevű kályhakészítőt hívtak sárkovácsnak Küsmödön, Etéden pedig egy Nemes Lászlót. Bereczki Zsigmond Bem apónak volt a trombitása 49’-ben és amikor vége lett a szabadságharcnak, kályhás lett. Hatalmas újító volt, különleges eljárásokat kísérletezett ki, újfajta mázakat, nagyon jó minőségű csempéket gyártott. Nagy neve volt a szakmában. Amikor megláttam ezt a sárkovács ragadványnevet, nagyon megtetszett, 99’ óta használom.

Párod, Kinga is keramikus, hogyan ismerkedtetek meg?

Bangó Aliznál ismerkedtünk meg Tökön, ott találkoztunk, amikor ő Aliznál gyakornokoskodott. Én már akkor fazekas voltam, bár még nem ez volt a fő munkám. Családjaink már sokkal korábban ismerték egymást. A nagyszüleim 59-ben jöttek Zsámbékra. Apám és apósom már gyerekként jóban voltak, aztán Esztergomban évfolyamtársak is lettek. Apósomat, Székely Tibort már egész kiskoromtól ismertem, mert az ÁFÉSZ-nál és a PEMÜ-ben is együtt dolgoztak apámmal. Nagyapáink pedig időnként együtt kártyáztak. Szóval már a nagyszülőkön, szülőkön keresztül is volt kapcsolat a családjaink között.

Aktívan zenélsz, ez hogyan jött az életedbe?

Apám zenélt, egy CH nevű helyi zenekarban gitározott. Ez a zenekar 1975-ig létezett, így én a zenébe is születtem bele. A járókában amikor benne voltam, apám beletette a gitárt és amikor már kúszni-mászni tudtam, átmásztam a másik oldalra a gitárhoz. Szüleim zenét hallgattak állandóan, az akkori kor zenéjét. A Beatles, a Rolling Stones stb. szólt nálunk, szóval nekem a gyerekkorom az úgy telt, hogy eszembe sem jutott kérdésként, hogy milyen zenék léteznek, hanem én tudtam, milyen zenekarok vannak. Volt egy zenei evolúcióm, a 60-as évek beat zenéje után, középiskolában elkanyarodtam a Queen, Deep Purple, Led Zeppelin irányába, később pedig ez még tovább keményedett az AC/DC felé. Aztán jött hozzá a jazz, a népzene és a komolyzene is. Már általános iskolás koromban itthon autodidakta módon zenéltem úgy, hogy apám tanítgatott gitározni. Középiskolában a kollégiumban meg már meg is alapítottam az első együttesemet, egy szobatársammal és még egy sráccal volt egy triónk, és fel is léptünk vele időnként.

Mi volt a nevetek?

Kóter trió.

De a főiskolán is egyből zenekar alapításba kezdtél. Igen, amikor ide jöttem, szeptemberben összeismerkedtem Wigyorival és összeraktunk gyorsan egy zenekart, a Wigyori és az Unicum Baráti Kört. Januárban, az ő születésnapján pedig már 2 és fél órás koncertet adtunk. Persze ehhez olyan tagok kellettek, akik már más zenekarokban addig is zenéltek, de így a Birka Csárdában egy irdatlan nagy bulit csaptunk. Amit most csinálok az is ebből nőtt ki. Még a főiskolán kezdtünk együtt zenélni Dolhai Attilával, Fehér Viktorral és Ecseri Janival, aztán ez a formáció többször átalakult, cserélődtek a tagok és a csapat neve is. Én is kikerültem aztán visszakerültem, de ahogy számolom lassan 25 éve működik búvópatakként a zenekar, azaz hol eltűnik, hol előjön.

Most mi a nevetek?

Ecseri János Blues Trupp a nevünk. Játszunk az idei Zsámbéki Blues Pikniken is, július utolsó hétvégéjén.

Hogyan kezdtél el borászkodni?

Bizonyos dolgok a nagyszülők után szoktak öröklődni. Ilyen nekem ez a kertészkedés, borászkodás is. Az apai nagyapám Keszthelyen végzett, mezőgazdász volt. Már én is nagyon fiatalon elkezdtem a kert iránt érdeklődni. A magamban a harmadik nagypapámként szeretett, Kovács Laci bácsival - aki itt tanított a tanítóképző főiskola előtt működő mezőgazdasági főiskolán, tehát egy agrár szakember volt –és fiával, Zolival jártam a Nyakas oldalában lévő két kertjükbe, amit krumpliföldnek és barackosnak neveztek. Mind a kettőben voltak gyümölcsfák és az egyikben szőlő is. Laci bácsitól tanultam meg oltani, metszeni, már tíz éves korom körül oltottam mandulára barackot, ami meg is maradt. A rendszerváltás utáni kárpótláskor, apáméknak járt egy kis terület, amiben gyalogművelésű szőlő volt. Oda is szerettem feljárni, és amit Laci bácsitól megtanul-

POLGÁR 2023. április tam azt ott alkalmaztam. Később ezt a szőlőt eladtuk. Kinga nagybátyja telepített és művelt szőlőt Tökön a hegyoldalon, az ő hatására kezdtünk mi is területet keresni. Végül Szűcs Pista bácsi egykori szőlőjét vettük meg és így csöppentünk bele újra a szőlőművelésbe.

A saját szőlőből egyenesen következett a borkészítés?

A borkészítés is egyfajta alkotás, ennek is megvan a maga öröme, ami a mai napig tart. Megpróbálom egyre jobban csinálni a saját szintemhez képest. Telepítettem olyan szőlőt, amit már a borkészítéshez választottam, ám ez félig sikerült jól. Fiatalon szürkebarátot is választottam, azt ma már nem ültetnék. Mellette kékfrankos és Merlot adja a vöröset. Néhány éve ezért telepítettem olaszrizlinget és Cabernet Franc szőlőt is de ezek még nem fordultak termőre. Próbálom kompromisszum mentesen csinálni. Meghallgattam a nagy öregeket, tanultam mindenkitől, rájöttem, hogy legtöbben az örökölt tudást viszik tovább, amiben lehetnek hibák is. Megpróbálom ezeket kiszűrni. Könyvekből is tanulok és általam etalonnak tekintett borászoktól is. A borban is van sokféle irányzat és én nem a technológiai bor irányába mentem. Azt vallom, hogy a bornak a minősége a szőlőtőkén dől el, így megpróbálok nagyon jó termést létrehozni. Amennyire lehet a permetezések számát a minimumra csökkentem a művelésnek a mikéntjével. A borkészítés nálam azt jelenti, hogy jó minőségű termést tiszta körülmények között, jó minőségű hordóba beteszem és ott bor lesz belőle. Nekem csak nem szabad elrontanom. Érdekes dolog, minden évben egy kísérlet lehet.