Tíz Év Orlandus Lassus műveinek nyomában, 1997-2007. by zoltan.kalmanovits

TÍZ ÉV ORLANDUS LASSUS MŐVEINEK NYOMÁBAN 1997-2007 A CORVINA CONSORT HANGVERSENY-SOROZATÁNAK ANYAGÁBÓL

összeállította: Kalmanovits Zoltán

Jubileumi kötet a Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány alapításának 10. évfordulójára

Kiadja

MUSICA AETERNA MŐVÉSZETI ALAPÍTVÁNY 1065 BUDAPEST, PODMANICZKY U. 18. HUNGARY

Ezt a kötetet szeretettel ajánlom

Dr. Osztie Zoltán plébános atyának, akinek kitartó támogatása és segítsége nélkül nem valósulhattak volna meg hangversenyeink, valamint

Szabó Miklós tanár úrnak, aki ráirányította figyelmünket a szerzı ritkán hallható mőveire.

Közreadja Kalmanovits Zoltán

A kiadvány a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

www.nca.hu

www.nka.hu

Tartalom Tartalom ................................................................................................................... 5 Elıszó ....................................................................................................................... 6 Orlandus Lassus ........................................................................................................ 9 Lamentationes Hieremiae Prophetae à 5 .................................................................. 10 Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob.................................................................... 14 Lagrime di San Pietro .............................................................................................. 23 Psalmi Davidis Paenitentialis ................................................................................... 35 Lectiones matutinae de nativitate Christi .................................................................. 56 Responsoria in Nativitate Domini ............................................................................ 56 Antiphonae septem ad Vesperas Sancti Michaelis à 4 ............................................... 74 Antiphonae septem ad Vesperas Corporis Christi à 6 ............................................... 88 Missa pro defunctis à 5 .......................................................................................... 101 Ex Libris Magnum opus musicum I. Versificatio Sollemnia ......................................... 114 Ex Libris Magnum opus musicum II. Versificatio Antiqua ..................................... 121 Ex Libris Magnum opus musicum III - IV. Canticum Canticorum, De vitis sanctis ..... 135 Ex Libris Magnum opus musicum V - VI. De scrpitis Prophetis, Epistolae Beati Pauli Apostoli ................................................................................................................ 160 Responsoria 4 voc. pro Triduo Sacro in Nocturno II et III .................................... 175 Virágvasárnaptól Nagypéntekig Máté Passió .......................................................... 187 Lamentationes Jeremiae Prophetae à 4................................................................... 206 Prophetiae Sibyllarum ............................................................................................ 220 Sacrae Lectiones ex propheta Iob c. 1558-1560 ...................................................... 235 Missa super Certa fortiter ...................................................................................... 245 Missa super Beatus qui intelligit ............................................................................. 254 Missa ad imitationem moduli Susanne un iour (1563)............................................. 265 Officia aliquot, quinque vocum (1574) ................................................................... 265 Missa super Triste depart (1592) ............................................................................ 282 Officia aliquot, quinque vocum (1574) ................................................................... 282 Missa Cantorum (Kyrie, Gloria) ............................................................................. 297 Források ................................................................................................................ 316 Corvina Consort .................................................................................................... 317 Kalmanovits Zoltán ............................................................................................... 318 A Corvina Consort diszkográfiája: ......................................................................... 320

Elıszó Tíz év – talán mondhatjuk – nem kis idı. Ennyi telt el a Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány mőködésének kezdete óta, és ennyi évadot szentelt a Corvina Consort a magyarországi koncertéletben Orlando di Lasso életmővének bemutatásának. Sok ez, vagy kevés? Ezt mindenki maga döntheti el. Mi – akik ennek alkotó részesei voltunk – tudjuk, hogy számunkra nagyon fontos és meghatározó idıszak volt ez. Azzal együtt, hogy a szerzı mőveinek csak töredékét sikerült a sorozatban bemutatnunk, de így is számos kompozíció hangozhatott el országszerte, köztük olyanok is, amelyek Magyarországon korábban még nem voltak elıadva, sıt (pl.: az elsı CD lemezünk megjelenésével) világviszonylatban is úttörı szerep juthatott együttesünknek. A Corvina Consort és a sorozat története szorosan összefügg az Alapítvány elindulásával. Ezért is szánjuk ezt a kötetet az évforduló jubileumi kiadványának, csokorba győjtve mindazt az ismeretterjesztı anyagot, amit annak idején a koncertlátogatók is kézhez kaptak az elıadások alkalmával. Fontosnak tartom elöljáróban megjegyezni, hogy az egyes fejezetek külön-külön elkészített ismertetık, nem pedig egy nagy összefüggı írás fejezetei. Ezért idınként elıfordulhatnak bennük ismétlıdések. Szakmai szempontból is változó az egyes tájékoztatók anyaga. Természetes, hogy tíz év alatt sokféle tudás és ismeret felhalmozódik, a szemléletmód változik, esetleg bizonyos dolgokban jobban elmélyül. Ez a fejlıdés is látható és olvasható ebben a kötetben. Nyilván nem volt célja a kísérı szövegeknek, hogy zenetörténeti, zenetudományi értekezésekkel „terhelje” a koncertlátogatókat, de igyekezett mindig – lehetıleg minden szempont szerint – részletes tájékoztatást adni a mősor kapcsán, hogy ne „csak” az esztétikai élménnyel térjen haza a hallgató a

koncertjeinkrıl, hanem minél mélyebb szinten befogadhatóak legyenek az elıadások. A sorozatban 27 tematikus program állt össze, amely 26 mősorra elegendı idıt tett ki. Ezek többsége 2-3, esetenként több elıadást is megélt országszerte, hiszen voltak évadaink, amikor egyszerre több helyszínen is elhangoztak a sorozat elıadásai (Budapest mellett Kapuvár, Dunakeszi és Esztergom, ahol több évad is bemutatásra kerülhetett). Így 70-80 koncertre tesszük az Orlandus Lassus mőveit bemutató sorozatunk hazai hangversenyeinek számát (egészen pontos adatunk nincsen – hiszen az állandó helyszínek mellett néhány esetben további elıadásokra is meghívást kaptunk). Ez az idı és az elıadások elıkészítésébe fektetett szakmai munka meghatározó volt a Corvina Consort életében. Ebben az idıszakban érett össze a fiatal, lelkes énekesekbıl álló csoport egy mára már nemzetközi szinten is jegyzett együttessé. A Lassus mőveit bemutató sorozat kapcsán olyan repertoár – elsısorban a 15-16. század egyházzeneje – tárult fel a Corvina Consort elıtt, amely további mősorok, sorozatok összeállítására inspirálta és inspirálja a mai napig is az együttest. A nemzetközi sikerek is e sorozat kapcsán kezdıdtek, hiszen az egyik elsı évad mősorából készült el a Corvina Consort elsı CD lemeze, ami rögtön elnyerte a nagya elismerést jelentı CHOC díjat, s melyet azóta több hasonló külföldön is méltényolt CD követett. A kezdeti lelkesedésbıl végzett szakmai munka egyre professzionálisabbá válása indokolttá tette olyan háttér megteremtését, ami lehetıvé teszi a folyamatos, magas szakmai színvonalú felkészülést és a hangversenyek szervezését, mindezek elıkészítését és lebonyolítását. Ekkor fogalmazódott meg egy alapítvány létrehozásának gondolata. A Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány 2000-ben került bejegyzésre, melynek azóta is e munkához szükséges háttér biztosítása az egyik feladata. Mindazok a kutatások, elıadások, hangversenyek és 7

kiadványok, amik az Alapítvány létrejötte óta megvalósulhattak, javarészt a szervezet sikeres pályázatainak eredménye. Bízunk benne, hogy az elsı tíz év után további sikeres évek, évtizedek következnek majd. A Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány a tevékenységében résztvevı mővészek és más szakmai partnerei megelégedésére, és a hazai és nemzetközi közönség örömére tudja folytatni megkezdett munkáját. Kalmanovits Zoltán

Orlandus Lassus Orlandus Lassus neve sokféle módon elıfordul a forrásokban: Orlando di Lasso, Orlande de Lassus vagy Roland de Lassus. A XVI. század egyik legnagyobb zeneszerzıje 1532 körül született a németalföldi Mons-ban. Énekesfiúként a Szent Miklós székesegyház kórusának volt tagja. 1544-ben a szicíliai alkirály, Ferdinando Gonzaga magával vitte Itáliába. Elıször Szicíliába, majd Milánóba került, késıbb Nápolyba és Rómába is tovább utazott. 1555-56 körül Antwerpenbe költözött. 1556-ban V. Albrecht bajor herceg meghívására csatlakozott a müncheni udvari kórushoz, melynek 1563-tól haláláig vezetıje volt. 1562-ben Frankfurtba ment Miksa császár koronázására. Az 1560-as évektıl kezdve többször látogatott Itáliába. 1570-ben Miksa császár nemesi oklevelet adományozott neki. 1571-ben Párizsba utazott, ahol IX. Károly személyes kihallgatáson fogadta. Késıbb a párizsi udvar meg akarta hívni udvari komponistának, de a tárgyalások félbeszakadtak. A pápa 1574-ben az Aranysarkantyú-rend lovagjává ütötte. Az Évreux-ben megrendezett zeneversenyen mőveivel többször is díjat nyert. Utazásai során mővészetét mindenhol elismerték és a „zene fejedelmének” kijáró tisztelettel fogadták. 1590-ben súlyos agyvérzés érte, ami miatt évekig nem tudott dolgozni. 1594-ben halt meg Münchenben. Orlando di Lasso a XVI. század talán legsokoldalúbb és legtermékenyebb zeneszerzıje volt. Közel 2000 mőve maradt fenn a legkülönbözıbb egyházi és világi mőfajokban. Szinte minden európai udvarban beszélt nyelven otthonosan komponált. Tanítványai között olyan nagynevő zeneszerzık voltak, mint például Giovanni Gabrieli.

Lamentationes Hieremiae Prophetae à 5 A mővek a nagyhét liturgiájához tartoznak. Csütörtök, péntek és szombat zsolozsmáinak szertartászenéje. A Matutinum elsı három lectiójaként énekelt lamentációk Jeremiás próféta siralmainak szövegére hangzanak el. A XV. századból ismertek többszólamú feldolgozások a Lamentációk egyes szakaszaiból, ám liturgikus célra a teljes ciklust elıször Carpentras komponálta meg. A pápai kórus az ı mőveit énekelte több mint fél évszázadon át. A tridenti zsinat késıbb megreformálta a Lamentációk szövegét. Más szöveg- részeket jelöltek ki megzenésítésre. A XVI. században több teljes ciklus is született. Lassonak két sorozat Lamentációja ismert. Egy négyszólamú, mely csak kéziratban maradt fenn, és egy ötszólamú, mely a szerzı életében több nyomtatott kiadást is megélt: elıször 1585-ben, Münchenben. A szöveg szakaszait a héber ábécének megfelelı betőnevekre énekelt melizmatikus szakaszok tagolják. Kivétel a sorozat kilencedik tétele, amely egy könyörgés. A lectiók végén a „Jeruzsálem...” kezdető felszólítás zárja a tételt. A másik mő egy hatszólamú motetta, mely a 119. zsoltár szövegére íródott. Ez a zsoltár a nagyszombati vesperás liturgiájában hangzik el.

Feria quinta in Coena Domini LAMENTATIO PRIMA PRIMI DIEI Kezdıdik Jeremiás próféta siralma. ALEPH. Milyen magányosan ül a város, amely tele volt néppel! Olyan lett, mint az özvegy, pedig nagy volt a nemzetek között, úrnı a tartományok között, mégis robotmunkássá lett! BETH. Sírva sír az éjszakában, és könnye csorog az arcán. Nincs senki, aki vigasztalja azok közül, akik szerették. Barátai mind cserbenhagyták, ellenségeivé lettek. GHIMEL. Fogságba ment Júda a nyomorúságból és a nagy szolgaságból. A nemzetek között lakik, de nem talált nyugalmat. Üldözıi mind utolérték a szorongattatások közepette. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO SECUNDA PRIMI DIEI ZAIN. Visszaemlékezett Jeruzsálem nyomorúságának s hontalanságának napjaiban minden drágaságra, mely övé volt az ısidı napjaitól. De amikor népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítıje, látták ıt ellenségei, és nevettek pusztulásán. HETH. Vétket követett el Jeruzsálem, ezért tisztátalanná lett. Tisztelıi mind megvetették, mert látták szégyenét. İ is sóhajtozott, és háttal fordult. TETH. Szennyes a ruhája szegélye, nem gondolt rá, mi lesz avége. Szörnyő mélyre süllyedt, nincs, aki megvigasztalja. „Lásd, Uram, nyomorúságomat, mert nagyra tört az ellenség!” Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO TERTIA PRIMI DIEI LAMED. Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak? Mert megszomorított az Úr izzó haragja napján. MEM. A magasból tüzet küldött, és csontjaimba bocsátotta. Hálót feszített ki lábam elé, hátravetett engem. Elhagyatottá tett, beteggé egész nap. NUN. Felkötözte vétkeim igáját, melyek összefonódnak kezében, és nyakamra települtek; megtántorította erımet. Azok kezébe adott az Úr, akikkel szemben nem tudok megállni. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! 11

Feria sexta in Parasceve LAMENTATIO PRIMA SECUNDI DIEI Jeremiás próféta siralma HETH. Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja Sion leányának várfalát; kifeszítette a mérızsinórt, nem vonta vissza kezét a pusztítástól. Gyászba borított bástyát és falat, együtt hervadoznak. TETH. A földbe süllyedtek kapui, elpusztította és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak, nincs többé törvény, és prófátái sem kapnak látomást az Úrtól. JOD. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szőzei. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO SECUNDA SECUNDI DIEI MEM. Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szőz leánya? Mert nagy ate romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged? NUN. Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bőnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezetı kijelentések. SAMECH. Összecsapták kezüket miattad mind, akik az úton jártak, pisszegtek és fejüket csóválták Jeruzsálem leánya miatt: „Ez az a város, amelyrıl azt mondják: tökéletes szépség, az egész föld öröme?” Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO TERTIA SECUNDI DIEI ALEPH. Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt. Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba. BETH. Elsorvasztotta húsomat és bırömet, összetörte csontjaimat. Körlbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel. GHIMEL. Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet. Elfalazta útjaimat faragott kıvel, ösvényeimet görbévé tette. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez!

Sabbato sancto LAMENTATIO PRIMA TERTII DIEI Jeremiás próféta siralma HETH. Az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma: megújul minden reggel. Nagy a te hőséged! TETH. Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely ıt keresi. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában. JOD. Üljön egymagában, és hallgasson, mert ı tette rá azt! Tegye a porba száját, talán van remény! Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal! Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO SECUNDA TERTII DIEI ALEPH. Hogy elvesztette fényét az arany, elváltozott a szép színarany! Szétszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon. BETH. Sion drága falait, melyek színarannyal értek fel, miként tekintették cserépkorsónak, fazekas keze mővének! GHIMEL. Még a sakálok is tartják emlıiket, szoptatják kölykeiket; de népem leánya kegyetlen lett, mint a struccok a sivatagban. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! LAMENTATIO TERTIA TERTII DIEI Kezdıdik Jeremiás próféta könyörgése. Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat! Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre. Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk. Nyakunkon vannak üldözıink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk. Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, Istenedhez! 119. PSALMUS Az Úrhoz kiáltottam, midın háborgattak engem és meghallgatott engem. Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug ajkaktól, az álnok nyelvtıl. Mi érjen téged, te álnok nyelv, mi legyen a te jutalmad? A Hatalmasnak éles nyilai s vele pusztító tüzek! Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom ideje a sötétség lakói között lakozom. Régóta van már számkivetésben az én lelkem azok közt, kik a békét győlölik. Én békességes voltam, midın szóltam, ok nélkül támadtak ellenem. 13

Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob 1580-1582 OFFICIUM DEFUNCTORUM Orlando di Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob címő ciklusa a halotti zsolozsma gregorián tételeivel egészítve kerül bemutatásra. A Jób-könyvébıl vett idézetek a szertartás olvasmányszakaszainak liturgikus szövegei. A bemutatott zenei anyag tulajdonképpen két imaórának szertartászenéje. E két zsolozsma a Matutinum - mely önmagában is három részre tagolódik - és a Laudes. Az olvasmányos imaóra három része az úgynevezett nocturnus. Mindegyik nocturnus zsoltározással kezdıdik, majd három-három lekció és responzórium hangzik el egymás után, váltakozva. A negyedik rész - a reggeli dicséret - szintén zsoltározással indul, végül az ószövetségi canticum: Zakariás hálaéneke zárja a mősort. A teljes szertartás egy bevezetı invitatoriummal kezdıdik, mely a 94. zsoltár szövegére énekelt gregorián dallam. A holtakra való emlékezés, illetve a holtakért való imádkozás szokása a X. században a clunyi kolostorból indult el. A XIV. századra már általánosan bevezették. A zsolozsma olvasmányainak szövegei Jób-könyvébıl vett idézetek. Jób-könyve ótestamentumi kánoni irat. Filozófiai jellegő mő, a bölcsességi irodalom fı munkája. (A „bölcsesség könyve” elnevezés az Ószövetségben öt könyvre terjed ki: Jób, a Példabeszédek, a Prédikátor, Jézus Sirák fia és a Bölcsesség könyvére, amelyekhez hozzásorolják az Énekek énekét, jóllehet nem az. Olyan eszmék és gondolatok vannak bennük, amelyek bizonyos mértékben megtalálhatók a zsoltárokban és részben Tóbiás és Báruk könyvében.) „Volt az Istennek egy hő szolgája, Jób, aki gazdagon és boldogan élt. Isten megengedte a sátánnak, hogy 14

próbára tegye, vajon hő marad-e a szerencsétlenségben. Elıször javait és gyermekeit veszítette el, de Jób belenyugodott, hogy Isten visszavegye azt, amit tıle kapott. Aztán testét érte utálatos és fájdalmas betegség. Jób kitartott, és visszautasította felesége tanácsát, hogy átkozza meg az Istent. Ekkor három barátja: Elifáz, Bildád és Cofár jöttek hozzá, hogy sajnálkozzanak rajta. Jób és barátai egymás mellé helyezik felfogásukat az isteni igazságosságról. Mind a három barát kitart a hagyományos tétel mellett, hogy a földön kerül sor a jutalmazásra: ha Jób szenved, ez bőnei miatt van. Saját szeme elıtt jónak tőnhet fel, de nem az Isten szemében. Jób a vádaskodások ellenére kitart a maga állítása mellett. Jób az elméleti megfontolásokkal szembehelyezi fájdalmas tapasztalatát és az igazságtalanságokat, amelyek a világon vannak. Szünet nélkül visszatér erre, és minduntalan beleütközik az igazságos Isten titkába, aki az igazat bünteti. Erkölcsi magatartásában hol szembehelyezkedik, hol aláveti magát, amint azt magukkal hozzák a fizikai szenvedés krízisei és szünetei.” Orlando di Lasso, a Jób-könyvébıl idézett szövegeket már korábban, az 1560-as években is megzenésítette. Az itt elhangzó ciklus a késıbbi változat: 1580-1582 körül készült el. 1582-ben jelent meg nyomtatásban, Münchenben, Adam Berg kiadásában. Lasso e sorozatát Julius von Würzburg hercegérseknek ajánlotta. Invitatorium - A Királyt, kinek mindenek élnek: jöjjetek, imádjuk! Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kısziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel. A Királyt... Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Jöjjetek... A kié a tenger, és ı alkotta is azt, és a szárazföldet is az ı kezei formálták. Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elıtt, a mi alkotónk elıtt! Mert ı a mi Istenünk, mi pedig az ı legelıjének népei és az ı kezének juhai vagyunk; A Királyt... 15

Vajha ma hallanátok az ı szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: A hol megkísértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Jöjjetek... Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygı szívő nép ık, és nem tudják ık az én utamat! A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére. A Királyt... Adj Uram nékik örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nékik. Jöjjetek... A Királyt... Antiphona - Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, mert nincs emlékezés rólad a halálban. 6. zsoltár - Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim! Lelkem is igen megháborodott, és te, ó Uram, míglen? Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsıít téged? Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. Távozzatok tılem mind, ti bőnt cselekedık, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. Adj Uram nékik örök nyugodalmat És az örök világosság fényeskedjék nékik. Olvasmány I. (Jób 7, 16-21.) - Távozzál el tılem, Uram, mert nyomorúság az én életem. Micsoda az ember, hogy ıt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? Meglátogatod ıt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod ıt. Míglen nem fordítod el tılem 16

szemedet, nem távozol csak addig is tılem, a míg nyálamat lenyelem? Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, ó embereknek ırizıje? Mért tettél ki céltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bőnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. Resp. - Hiszem, hogy az én Megváltóm él, s az utolsó napon a földbıl föltámadok s az én testem is meglátja üdvözítı Istenemet. Versus: Kit én magam látok meg, én nem más és az én szemeim nézik ıt. S az én testem... Olvasmány II. (Jób 10, 1-7.) - Lelkembıl útálom az életemet, megeresztem felıle panaszomat; szólok az én lelkem keserőségében. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megutálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbıl kiszabadítson! Resp. - Ki a már enyészetnek indult Lázárt a sírból kiszólítottad: Te, Uram, adj nyugalmat nekik, és helyet a bocsánatnak. Versus: Ki eljövendı vagy ítélni élıket és holtakat tőz által az egész világot. Te, Uram... Olvasmány III. (Jób 10, 8-12.) - Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? Bırrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed ırizte az én lelkemet. Resp. - Uram, midın eljövendesz ítélni a földet, hová rejtızzem el haragodnak tekintetétıl? Mert sokat vétkeztem életemben. 17

Versus: Félek elkövetett vétkeimért és pirulok elıtted midın eljövendesz ítélni, ne kárhoztass el engem. Mert sokat... Versus: Adj Uram nékik örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nékik. Mert sokat... Antiphona - Füves legelıkön nyugtat engem. 22. zsoltár - Az Úr az én pásztorom; nem szőkölködöm. Füves legelıkön nyugtat engem, És csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, Az igazság ösvényein vezet engem az ı nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; A te vesszıd és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elıtt; Elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, S az Úr házában lakozom hosszú ideig. Adj Uram nékik örök nyugodalmat És az örök világosság fényeskedjék nékik. Olvasmány IV. (Jób 13, 22-28.) - Te válaszolj: Mennyi bőnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! Mért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül? A letépett falevelet rettegtetedé, és a száraz pozdorját üldözöd-é? Hogy ily sok keserőséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt. Resp. - Emlékezzél meg Uram, hogy az én életem csak egy lehelet: Nem lát engem szem, a mely rám néz. Versus: A mélységbıl kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat. Nem lát engem... Olvasmány V. (Jób 14, 1-6.) - Az asszonytól született ember rövid élető és háborúságokkal bıvelkedı. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és 18

eltőnik, mint az árnyék és nem állandó. Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ı hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. Fordulj el azért tıle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. Resp. - Jaj nekem! Uram, mert sokat vétkeztem életemben. Mit tegyek én szerencsétlen? Hova meneküljek, ha nem hozzád Istenem? Könyörülj rajtam, midın eljössz a végítélet napján. Versus: Erısen fel van kavarva az én lelkem, de te Uram siess segítségére. Könyörülj... Olvasmány VI. (Jób 14, 13-16.) - Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vajon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál és én felelnék néked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után. De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! Resp. - Ne ródd fel, Uram vétkeimet, midın eljössz tőzben megítélni a világot. Versus: Egyengesd Uram, Istenem, elıttem a te útadat! Midın... Versus: Adj Uram nékik örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nékik. Midın... Antiphona - Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! 40. zsoltár - Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megırzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának. Az Úr megerısíti ıt az ı betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! 19

Ellenségeim rosszat mondanak felılem: Mikor hal meg és vész ki a neve? Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot győjt össze magának, Kimegy az utcára és beszél. Minden győlölım együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: Istennek átka szállott ı reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktıl fogva mindörökké. Ámen, ámen! Adj Uram nékik örök nyugodalmat És az örök világosság fényeskedjék nékik. Olvasmány VII. (Jób 17, 1-3; 11-15.) - Még mindig csúfot őznek belılem! Szemem az ı patvarkodásuk között virraszt. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? Minthogy az ı szívöket elzártad az értelem elıl, azért nem is magasztalhatod fel ıket. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. Hol tehát az én reménységem, ki törıdik az én reménységemmel? Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. Resp. - Minden nap vétkeztem, de meg nem bántam, most felkavar a halálfélelem: Mert a pokolban nincs semmiféle megváltás, könyörülj rajtam, Istenem, és üdvözíts engem. Versus: Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem! Mert a pokolban... 20

Olvasmány VIII. (Jób 19, 20-27.) - Bırömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, ó ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? Oh, vajha az én beszédeim leírattatnának, ó, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszıvel és ónnal örökre kısziklába metszetnének! Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bırömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem. Resp. - Uram, ne cselekedetem szerint ítélj meg engem: semmi méltót nem tettem színed elıtt: ezért kérlek felséges Istenem, hogy pusztítsd el méltánytalanságomat. Versus: Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbıl tisztíts ki engemet. Ezért kérlek... Olvasmány IX. (Jób 10, 18-22.) - Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébıl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébıl sírba vittek volna! Hiszen kevés napom van még; szőnjék meg! Forduljon el tılem, hadd viduljak fel egy kevéssé, Mielıtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sőrő setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sőrő setétség. Resp. - Szabadíts meg Uram a pokol útjaitól, aki összetörted érckapuit: és felkerested a poklot, és világosságot vittél azoknak, akik sötétségben bőnhıdtek, hogy lássanak téged. Versus: Így kiáltanak és így szólnak: Eljöttél megváltónk. Akik... Versus: Adj Uram nékik örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nékik. Akik... Antiphona - Minden lélek dicsérje az Urat! 150. zsoltár - Dicsérjétek Istent az ı szent helyén; dicsérjétek ıt az ı hatalmának boltozatán! 21

Dicsérjétek ıt hısi tetteiért, dicsérjétek ıt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek ıt kürt-zengéssel; dicsérjétek ıt hárfán és citerán; Dicsérjétek ıt dobbal és tánccal, dicsérjétek ıt hegedőkkel és fuvolával; Dicsérjétek ıt hangos cimbalommal, dicsérjétek ıt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Adj Uram nékik örök nyugodalmat És az örök világosság fényeskedjék nékik. Antiphona - Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Canticum Zachariae (Luk. I, 68-79.) - Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ı népét, És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ı gyermekének, Dávidnak házában, A mint szólott az ı szent prófétáinak szája által, kik eleitıl fogva voltak, Hogy a mi ellenségeinktıl megszabadít, és mindazoknak kezébıl, a kik minket győlölnek; Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ı szent szövetségérıl, Az esküvésrıl, a mellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ı megadja nékünk, Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébıl, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban ı elıtte a mi életünknek minden napjaiban. Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr elıtt jársz, hogy az ı útait megkészítsed; És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ı népét, a bőnöknek bocsánatjában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a mellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

Lagrime di San Pietro München, 1595 Lasso hétszólamú ciklusa - életének utolsó alkotása - egy életmő méltó megkoronázása. E nagyszabású „vallásos madrigál-sorozat” 21 tételt tartalmaz, melyek közül 20 darab szövegét Luigi Tansillo (15101568), manierista költı írta. A mő középpontjában Péter áll, akinek szenvedéseit, lelki vívódását ábrázolja a költı, miután megtagadta Jézust. A ciklus alapjául szolgáló vers 1560 és 1589 között hét helyen is szerepel korabeli irodalmi antológiákban. Valószínőleg Lasso így ismerkedhetett meg a szöveggel, melyet eredetileg 42 versszakkal jelentettek meg ezekben a kötetekben. Ebbıl Lasso az elsı 20 szakaszt zenésítette meg, majd kiegészítette egy utolsóval, melyben maga Jézus szól Péterhez. Ebben a tételben az eddigi olasz nyelvő szöveg latinra vált. Ebben a ciklusban megfigyelhetı a korabeli szimbólumrendszer és retorika teljes zenei kelléktára. A sorozat darabjai rendkívül tudatosan vannak egymás után elrendezve. A tételek hangnem szerinti csoportokban követik egymást, melyek szerkesztésében a szimbolikus arányszámok is szerepet kapnak: 1-4 5-8 9-12 13-15 16-18 19-20 21

d-dór (mély) g-dór (mély) e-fríg (mély) F-ion (magas) F-ion (mély) G-mixolyd (magas) a-eol (magas)

A hangnemek szerint csoportosított tételek arányosan fogynak el: 44-4-3-3-2 és végül +1, latin nyelven, ahol maga Jézus szólal meg. A darabokban Lasso kétféle kulcsösszeállítást használt. Azért, hogy ezek a 23

hangnemi összefüggések és kulcsösszeállítások ne veszítsék el a szerzı által is gondosan megtervezett karakterüket, jellegüket, tartózkodtunk a darabok transzponálásától. A mő - Lasso halála után - 1595-ben megjelent nyomtatásban is. Lasso ezt a sorozatát Péter akkori utódának: VIII. Kelemen pápának ajánlotta. Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy ezt a darabot vajon Lasso korában hogyan adták elı. Abból kiindulva, hogy ebben az idıben nagyszámú hangszeres együttes mőködött a bajor hercegi udvarban, és ez a sorozat nem liturgikus alkalomra íródott, a ciklus felépítése és szerkesztése miatt indokoltnak éreztük, hogy az énekes szólamok mellett hangszerek is megszólaljanak elıadásunkban. A hétszólamú zenei szöveten belül felfedezhetı egy „rejtett többkórusosság”, vagyis a hét szólam közül négy-négy szólam párbeszéde egymással. Ezt szerettük volna az elıadás hangszerelésével is kiemelni, oly módon, hogy kétféle hangszer-csoport erısíti az énekeseket. 1. Il magnanimo Pietro, che giurato Havea tra mille lance, e mille spade Al suo caro signor morir a lato, Poi che s’accorse vinto da viltade Nel gran bisogno haver di fé mancato, Il dolor, la vergogna, e la pietade Del proprio fallo, e de l’altrui martiro Di mille punte il petto gli feriro.

1. A nemes lelkő Péternek, aki megesküdött ezer lándzsa és ezer kard között, hogy kedves ura oldalán fog meghalni, miután rádöbbent, hogy a gyávaságtól legyızetve a nagy szükségben nem maradt hőséges, a fájdalom, a szégyen és a szánalom mit a saját hibája s a másik szenvedése miatt érzett ezer nyílhegyként sebezte meg keblét. 24

2. Ma gli archi, che nel petto gli aventaro Le saette più acute, e più mortali, Fur gli occhi del signor quando il miraro; Gli occhi fur gli archi, e i sguardi fur gli strali, Che del cor non contenti sen passaro Fin dentro a l’alma, e vi fer piaghe tali, Che bisognò mentre che visse poi Ungerle col licor de gli occhi suoi.

2. De az íj, amely keblébe a leghegyesebb, leghalálosabb nyilakat röpítette urának szeme volt, mikor reá tekintett. Szeme volt az íj, pillantásai a nyilak, melyek szívével meg nem elégedve egészen lelkéig hatoltak és olyan sebeket ejtettek rajta, hogy további életében könnyei balzsamával kellett kennie ıket.

3. Tre volte haveva a l’importuna, e audace Ancella, al servo, et a la turba rea Detto, e giurato, che giamai seguace Non fu del suo signor, né’l conoscea; Il gallo publicatol contumace Il dì chiamato in testimon v’havea, Quando del suo gran fallo a pena avvisto S’incontrar gli occhi suoi con quei di Christo.

3. Háromszor, az alkalmatlankodó és arcátlan szolgálólánynak, a szolgának és a gonosz tömegnek mondta és esküdte, hogy soha nem volt követıje urának s nem is ismerte ıt. A kakas, többször hírrétéve eljövetelét, épp a napot hívta tanúnak, amikor Péter ráeszmélt nagy vétkére, és szeme találkozott a Krisztuséval.

4. Qual a l’incontro di quegli occhi santi Il già caduto Pietro rimanesse,

4. Hogy a szent tekintettel találkozván milyen elesett maradt Péter: 25

Non sia chi di narrarlo hoggi si vanti, Ché lingua non saria, ch’al ver giungesse. Parea che’l bon signor cinto di tanti Nemici, e de’ suoi privo dir volesse: Ecco, che quel, ch’io dissi, egli è pur vero, Amico disleal, discepol fiero.

nincs aki azzal dicsekedhetne, hogy el tudja mesélni azt, mert nincs olyan szó, ami az igazságot megközelíthetné. Úgy tőnt, a sok ellenségtıl körülvett s övéitıl elhagyatott jó ura mintha azt akarná mondani: íme, amit mondtam bizony igaz, te hőtlen barát, gıgös tanítvány.

5. Giovane donna il suo bel volto in specchio Non vide mai di lucido cristallo, Come in quel punto il miserabil vecchio Ne gli occhi del signor vide il suo fallo; Né tante cose udir cupid’ orecchio Potria se stesse ben senza intervallo Intento a l’altrui dir cento anni, e cento, Quant’ei n’udio col guardo in quel momento.

5. Fiatal nı az ı szép arcát fényes kristály tükrében soha úgy nem látta még, mint ahogy a szerencsétlen öregember látta vétkét az Úr szemében; és kíváncsi fül se hallhatna annyi mindent, bárha száz meg száz éven át szakadatlan mások beszédére figyelne, mint amennyit ı hallott ki abból a tekintetbıl abban a pillanatban.

6. Così talhor (benché profane cose Siano a le sacre d’agguagliarsi indegne) Scoprir mirando altrui le voglie ascose Suol amator, senza ch’a dir le vegne.

6. Így szokta olykor (bár a profán dolgok a szentekhez hasonlíttatni nem méltóak) felfedni rejtett vágyait a másikra tekintve a szerelmes, anélkül, hogy szólnia 26

Chi dunque esperto sia ne l’ingegnose Scole d’amor, a chi no’l prova insegne, Come senza aprir bocca, o scriver note Con gli occhi ancora favellar si puote.

kellene. Aki tehát járatos a szerelem fortélyaiban tanítsa meg annak, aki nem ért hozzá, hogyan lehet beszélni csak a szemekkel, anélkül, hogy kinyitnánk a szánkat vagy szavakat írnánk le.

7. Ogni occhio del signor lingua veloce Parea che fusse, et ogni occhio de’ suoi, Orecchia intenta ad ascoltar sua voce. Più fieri, parea dir, son gli occhi tuoi De l’empie man, che mi porranno in croce; Né sento colpo alcun, che sì m’annoi Di tanti che’l reo stuol in me ne scocca, Quant’il colpo, ch’uscio della tua bocca.

7. Az Úr két szeme mintha két sebes nyelv, a saját két szeme mintha két fül lett volna, ami amannak szavát hallgatta. Vadabbak (mintha így szólt volna) a te szemeid mint azok az istentelen kezek, mik a keresztre feszítenek majd, és nincs egy ütés sem, mi jobban fájna, egy sem a sok között, mit a gonosz tömeg zúdít rám, mint az, ami a te szádról szállt rám.

8. Nessun fedel trovai, nessun cortese Di tanti ch’ò degnato d’esser miei; Ma tu, dove il mio amor via più s’accese Perfido, e ingrato sovra ogni altro sei;

8. Egyetlen hőséges embert sem találtam, egy nemes lelkőt sem azok között, kiket méltónak ítéltem, hogy enyéim legyenek. De te, kiért leginkább felgyúlt szeretetem, te mindenkinél álnokabb és hálátlanabb vagy. 27

Ciascun di lor sol col fuggir m’offese; Tu mi negasti, et hor con gli altri rei Ti stai a pascer del mio danno gli occhi, Perché la parte del piacer ti tocchi.

İk csak azzal sértettek meg, hogy megfutamodtak, de te meg is tagadtál, s most a többi gonosszal együtt itt legelteted szemed az én bajomon, hogy neked csak az örömteli rész jusson.

9. Chi ad una ad una raccontar portesse Le parole di sdegno, e d’amor piene, Che parve a Pietro di veder impresse Nel sacro giro de le sue serene Luci, scoppiar faria chi l’intendesse: Ma se d’occhio mortal sovente viene Virtù, che possa in noi, chi’l prova pensi, Che puote occhio divin ne gli human sensi.

9. Ki egytıl egyig el tudná sorolni a megvetéssel és szeretettel teli szavakat, miket Péter látni vélt az İ szemének tiszta pillantásába írtan, szétvetné azzal azt, ki hallgatja. Ha halandó szemébıl is gyakorta oly erı árad, hogy hatalma van rajtunk, akkor ki ezt tudja, gondolja csak el vajon mit képes tenni az isteni szem az emberi érzelmekkel?

10. Come falda di neve, che agghiacciata Il verno in chiusa valle ascosa giasque, A primavera pio dal sol scaldata Tutta si sface, e si discoglie in acque; Così la tema, ch’entro al cor gelata Era di Pietro allor, che’l vero

10. Mint a hóréteg, mi télen fagyottan fekszik egy elzárt völgyben elrejtve, s aztán tavasszal a nap melegétıl egészen megolvad és vízzé válik: a félelem, mi akkor fagyott Péter szívébe, mikor az igazat elhallgatta, midın Krisztus feléje fordította 28

tacque, Quando Christo ver lui gli occhi rivolse Tutta si sfece, e in pianto si risolse.

szemét egészen felengedett és sírássá oldódott.

11. E non fu il pianto suo rivo, o torrente, Ché per calda stagion giamai seccasse; Che, benché il re del cielo immantinente A la perduta gratia il ritornasse, de la sua vita tutto il rimanente Non fu mai notte, ch’ei non si destasse, Udendo il gallo a dir quanto fu iniquo Dando lagrime nove al fallo antiquo.

11. És a sírása nem olyan patak volt, ami kiszárad a meleg idıben, mert, bár az ég királya azonnal visszahelyezte korábban elveszített kegyébe, élete hátralevı részében nem volt többé olyan éjszakája, hogy föl ne ébredt volna meghallván amint a kakas mondja ki, milyen aljas volt, új könnyeket ontva a régi bőnért.

12. Quel volto, ch’era poco inanzi stato Asperso tutto di color di morte, Per lo sangue, che al cor se n’era andato, Lasciando fredde l’altre parti, e smorte Dal raggio de’ santi occhi riscaldato Divenne fiamma, e per l’istesse porte, Ch’era intrato il timor, fuggendo sparve; E nel suo loco la vergogna

12. Az arca, melyet kicsit korábban még a halál színe borított, mert a vér a szívébe ment hidegen és sápadtan hagyva a többi tagot, a szent szemek sugarától átmelegítve tőzzé vált, s ugyanazon a kapun, min a félelem belépett menekülve eltőnt, s a helyében a szégyen jelent meg.

apparve. 13. Veduto il miser quanto differente Dal primo stato suo si ritrovava, Non bastandogli il cor di star presente A l’offeso signor, che sì l’amava, Senza aspettar se fiera, o se clemente Sententia il duro tribunal il dava, Da l’odioso albergo, ove era allora Piangendo amaramente uscì di fuora.

13. Észrevévén a szerencsétlen, mennyire másként érzi magát, mint korábban, mivel szíve nem volt elég erıs ahhoz, hogy jelen legyen sértett ura elıtt, ki szerette ıt, meg sem várva, hogy kegyetlen vagy kegyes ítéletet hoz a szigorú ítélıszék, a győlöletes házból hol akkor tartózkodott keservesen sírva kilépett.

14. E vago d’incontrar chi giusta pena Desse al suo grave error, poi che paura Di maggior mal l’ardita man raffrena, Per l’ombre errando de la notte oscura Ne va gridando, ove il dolor il mena, E la vita, che inanzi hebbe sì a cura, Hor più ch’altro odia, e sol di lei si duole, E perche lo fe’ errar, più non la vuole.

14. És arra vágyva, hogy találkozzék valakivel, aki méltó büntetést adna nagy bőnére, (mert a félelem, hogy még nagyobbat vét, visszatartja merész kezét,) a sötét éj árnyai közt bolyongva és jajongva megy, merre a fájdalom vezeti; s az életét, mit az elébb még óvott most mindennél jobban győlöli és fájlalja, s mivel bőnbe vitte, nem kívánja többé.

15. Vattene vita va, dicea piangendo, Dove non sia chi t’odi, o chi ti

15. Távozz, élet, menj (mondta sírva) oda, hol nincs, ki győlölne s 30

sdegni; Lasciami; so che non è ben, che, essendo Compagnia così rea, meco ne vegni; Vattene vita va, ch’io non intendo, Che una altra volta ad esser vil m’insegni; Ne vo per prolungar tue frali tempre, Uccider l’alma nata a viver sempre.

megvetne! Hagyj el! Tudom, nem helyes, hogy velem tarts, hisz oly aljas társ vagyok. Menj, élet, menj innen, mert nem akarom, hogy még egyszer gyávaságra taníts, sem azt, hogy gyarló erıd hosszabb fenntartásáért megöljem lelkemet, mely örök életre született.

16. O vita troppo rea, troppo fallace, Che per fuggir qua giù sì breve guerra, Perder m’hai fatto in cielo eterna pace; Chi più desia goderti in su la terra, Più tosto senza te schernito giace; E chi vorria lasciarti, e gir sotterra, Non vuoi mal grado suo, giamai lasciarlo Vaga di sempre a novo duol serbarlo.

16. Ó, te túlságosan is álnok és csalárd élet, ki miatt, hogy idelenn elkerüljek egy rövid harcot elveszítettem örök békémet az égben; ki leginkább kívánna élvezni téged itt a földön, az máris tıled megfosztva s kigúnyolva fekszik, s aki szívesen elhagyna téged s a föld alá menne, azt akarata ellenére sem vagy hajlandó soha elhagyni, arra vágyva, hogy mindig új kínokat érjen meg.

17. A quanti già felici in giovanezza Recò l’indugio tuo lunghi tormenti, Che se inanzi al venir de la

17. Hány embernek hozott késlekedésed hosszú kínokat, ki ifjúságában boldog volt s aki, ha az öregség jötte elıtt 31

vecchiezza Sciolti fusser dal mondo, più contenti Morti sarian, poi che non ha fermezza Stato alcun, che si temi, o si paventi; Onde io vita a ragion di te mi doglio Che stessi meco, e stai più che non voglio.

szabadulhatott volna e világból, elégedettebben halt volna meg, hiszen nem nyújt biztonságot semmi olyan állapot, amitıl fél vagy megijed az ember. Így aztán, élet, joggal haragszom rád, amiért itt vagy velem s annál inkább maradsz, mennél kevésbé akarom.

18. Non trovava mia fé sì duro intoppo Se tu non stavi sì gran tempo meco; Se non havesser gli anni, e il viver troppo Portato il senno, e la memoria seco, Pensar dovea, ch’io vidi dar al zoppo I piè, la lingua al muto, e gli occhi al cieco, E quel che più maravigliar fe’ l’ombre, Render l’anime ai corpi, onde eran sgombre.

18. Nem talált volna hitem ilyen akadályt maga elıtt, ha te nem maradtál volna velem ily hosszú ideig. Ha az évek sora s a túl hosszú élet nem vitte volna magával eszemet s emlékezetemet arra kellett volna gondolnom, hogy láttam amint visszakapja járását a sánta, szavát a néma, látását a vak és - amin leginkább csodálkoztak az árnyak a lelket, mitıl egyszer már megvált a test.

19. Queste opre e più, che’l mondo, et io sapea, Ramentar mi dovean, che il lor fattore Fontana di salute esser dovea, E sgombrar dal mio petto ogni

19. Ezeknek és még más tetteknek, miket ismert a világ s vele én is, emlékeztetniük kellett volna engem arra, hogy aki véghezvitte ıket az az üdvösség kútfeje kell 32

timore; Ma come quel, che per l’età ch’avea, Era di senno, e di me stesso fuore. Nel gran periglio ricercando aita Per tema di morir, negai la vita.

légyen, és ki kellett volna őzniök lelkembıl minden rettegést. De, akár egy vén ember, eszemen s magamon kívül voltam. A nagy veszedelemben menekvést keresve, a haláltól való félelmemben megtagadtam az életet.

20. Negando il mio signor, negai quel ch’era La vita, ond’ogni vita si deriva; Vita tranquilla, che non teme, o spera, Né puote il corso suo giunger a riva; Poi che dunque negai la vita vera Non è, non è ragion, che unqua più viva; Vatten, vita fallace, e tosto sgombra; Se la vera negai, non chiedo l’ombra.

20. Uramat megtagadva megtagadtam az életet, mibıl minden élet ered, a nyugodt életet, melyben nincs se félelem, se reménykedés, s aminek folyása soha nem ér véget. Mivel tehát megtagadtam az igazi életet, nincsen, nincs semmi értelme, hogy tovább éljek. Menj, csalárd élet, azonnal távozz tılem! Ha az igazit megtagadtam, nem kell az árnyéka.

21. Vide homo, quae pro te patior; Ad te clamo, qui pro te morior; Vide poenas, quibus afficior; Vide clavos, quibus confodior; Non est dolor, sicut quo crucior, Et cum sit tantus dolor exterior, Intus tamen dolor est gravior, Tam ingratum cum te experior.

21. Nézd ember, mennyit szenvedek érted, Hozzád kiáltok, meghalok érted, Nézd büntetésemet, melyben részesítenek, Nézd a szegeket, melyekkel átszegeznek, Nem az a fájdalom, amitıl 33

szenvedek, És amikor kívülrıl gyötör nagyon, Hanem a belsı fájdalmam a súlyosabb, Mikor próbára teszlek téged, aki oly hálátlan vagy.

Psalmi Davidis Paenitentialis his accessit psalmus Laudate Dominum de caelis Bőnbánati zsoltárok Orlando di Lasso ezt a ciklusát a bajor hercegi udvar számára komponálta. A mővet az udvar teljesen kisajátította magának, olyannyira, hogy csak évekkel a keletkezése után jelenhetett meg nyomtatásban. Ez elterjedt gyakorlat volt a korabeli mecénás és alkotó mûvész között. A herceg ezeknek a daraboknak két csodálatos kötetet, díszes kódexet készíttetett, melyeket az udvar legféltettebb kincsei között tartottak számon. A kódexek 1563 és 1570 között, hét év alatt készültek el és csak 1584-ben jelenhettek meg nyomtatásban. A kötetek alkotói is ismertek az utókor számára. Hans Müelich grafikai alkotásai; egy magyar származású ötvösmester, Söckhein György ezüstborítása ékesíti a kódexet. Bevezetıt Samuel Quickelberg írt a sorozathoz: „...Bánatos és szomorkás dallamai tökéletesen alkalmazkodnak a tárgyhoz és a szöveghez, kifejezik a különbözı érzelmeket, a tartalmat oly nagyszerően ábrázolják, mintha az szemünk elıtt játszódnék: ennek a kifejezıerınek az eredménye, hogy végül nem is tudjuk, vajon az érzelmek édessége ékesíti-e a szomorkás dallamokat vagy a szomorkás dallamok az érzelmek édességét. Ezt a fajta zenét musica reservatának szokták nevezni; s ebben Orlandus éppúgy bizonyosságot ad az utókornak egyedülálló zsenialitásáról, mint megszámlálhatatlan mennyiségő egyéb mûvében.” A ciklus a hét bőnbánati zsoltárt zenésíti meg, melyet Lasso kiegészített egy nyolcadik zsoltár-motettával, melyet az úgynevezett Laudes-zsoltárok közül, a 148. és 150. zsoltárok szövegére komponált. Arra vonatkozólag nincsen adatunk, hogy ezek a mővek elhangoztak-e a hercegi udvarban, és ha igen, akkor milyen módon. Mindenesetre zeneileg is - az általános liturgikus gyakorlatban használatos zsoltár35

megzenésítésekhez képest - kiemelt jelentıséget sugall az a megzenésítési mód, amely mindegyik zsoltár mindegyik versét végigkomponálva mutatja be. Ez a korban általánosan elterjedt responzoriális-, illetve antifonális zsoltározástól eltérõ, úgynevezett psalmodia in directum elıadásra szánt mő, mely a teljes zsoltárszöveget végig énekli, mindenféle formai tagolástól, értelmezéstıl (pl. antifóna) mentesen. Mind a hét bőnbánati zsoltár végén, két tételben a szerzı a doxológia szövegét is hozzáteszi, mely kimondja a teremtı Isten szent háromságos nevét. Az utolsó tételben - a kor hagyományaihoz híven az addigi ötszólamú zenei anyag kibıvül egy hatodik szólammal. A nyolcadik tagja a ciklusnak némileg eltér a bőnbánati zsoltároktól. Elsısorban azzal, hogy a tételek elrendezése nem igazodik a zsoltárversek tagolódásához, illetve nem kapcsolódik hozzá doxológia. Lasso valószínőleg „csak azért” illesztette ezt a mővet ebbe a sorozatba, hogy teljes legyen a ciklus hangnemi rendje, hiszen megfigyelhetjük, hogy minden darab a korban használatos tónusok egyikében van megzenésítve, és ez által az utolsó zsoltár-motetta által vált teljessé a nyolc tónusból álló hangnemi sorozat. A nyolc zsoltárt háromféle kulcsösszeállításban (chiavetta) jegyezte le a szerzı: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Domine, ne in furore tuo Beati quorum remissae sunt Domine, ne in furore tuo Miserere mei, Deus Domine, exaudi orationem meam De profundis

Ps. 6. Ps. 31. Ps. 37. Ps. 50. Ps. 101. Ps. 129. 36

normál chiavetta normál chiavetta normál chiavetta mély chiavetta magas chiavetta normál chiavetta

d-dór g-dór é-fríg é-fríg F-ion F-ion

7. 8.

Domine, exaudi orationem meam Laudate Dominum de caelis

Ps. 142.

magas chiavetta G-mixolid

Ps. 148/150.

normál chiavetta

G-mixolid

A teljes sorozat elıadásához az ilyen módon felrakott zenei szövet hétféle szólamot igényel, amit elıadásunkban mi is próbáltunk követni. A mővek jobb megismeréséhez és megértéséhez a zenei ismereteken kívül, egy másik szempontból is érdemes a bőnbánati zsoltárokhoz közelíteni, mégpedig liturgiai, liturgia történeti szempontból. Érdemes néhány szót szólni ezen szövegek szertartáson belüli szerepérıl és magának a rítusnak kialakulásáról. A bőnbánattartás liturgiája egyike a szentségek liturgiájának. Az egyház megkülönböztet egyéni és közösségi bûnbánattartást. Szent Ágoston háromféle bőnbánattartást említ: paenitentia prima - a keresztség, paenitentia quotidiana - a mindennapos bőnök bocsánatára, paenitentia gravior, v. paenitentia secunda - a nyilvános bőnösök bőnbánattartása. A nyilvános közösségi bőnbánattartás eleinte nem volt idıszakhoz kötött. Az V-VI. században nagyböjt I. vasárnapja utáni hétfın, a VII. századtól Hamvazószerdán történt a bőnbánattartók felvétele a vezeklık közé. A közösség elıtt, az istentisztelet keretében fejükre hamut szórtak és bőnbánati ruhát öltöttek. A vezeklıket kizárták az eukarisztia ünneplésébıl és a szentáldozásból. A vezeklık a nagyböjt ideje alatt imában, böjtben és vezeklésben töltötték az idıt, majd általában nagycsütörtökön - szintén istentisztelet keretében kiengesztelést nyertek és visszafogadták ıket a közösségbe. Az ilyenfajta vezeklésnek súlyos következményei voltak, éppen ezért a fıbenjáró bőnök elkövetıi gyakran életük végéig tolták a nyilvános bőnbánattartást. 37

A bőnbánattartás mai formája, a magángyónás, nem ebbıl a nyilvános bőnbánattartásból fejlıdött ki, hanem szerzetesi hagyományokhoz vezethetı vissza. A szerzetes egy másik (nem pap) testvérének vallotta meg bőneit és kérte imáját. A meggyónt bőnökért kiszabott penitencia lényegesen enyhébb volt, mint a nyilvános bőnbánattartásnál (kánoni bőnbánat). A VIII. századtól elıírás lett a gyónás az áldozáshoz. A IV. lateráni zsinat (1215) kötelezı, évenkénti legalább egyszeri gyónást írt elı. Máig tilos az áldozás a súlyos bőnök meggyónása nélkül. Az újkortól elterjedt áhítat-gyónás a bocsánatos bőnök gyónását fıként áldozási elıkészületül hozta gyakorlatba. Kezdi elveszteni közösségi jellegét, melyet a XVI. századtól az is fokoz, hogy a gyónás helye az oltártól a zárt gyóntatószékbe kerül. A bőnbocsánat mögött ott van a húsvéti öröm, éppen ezért fontos, hogy megfelelı idıben végezzék a bőnbánati liturgiákat. Erre a legalkalmasabb idıszak a nagyböjt. Elsısorban erre az idıszakra ajánlja az egyház az úgynevezett bőnbánati liturgiákat, ájtatosságokat. Ezeknek az ájtatosságoknak része a mősorban elhangzó hét bőnbánati zsoltár. A bőnbánati ájtatosság szertartásrendje a következı: Bőnbánati kezdıének indítja a szertartást, majd könyörgést mond a pap, vagy elıimádkozó. Ezután szentírási olvasmány következik. Ezt követıen hangzik el a hét bőnbánati zsoltár. Lelkiismeret-vizsgálat után közös esdeklés, bőnvallás és könyörgés következik. A litánia után elmondják a Miatyánkot, majd a pap ünnepélyes könyörgést mond. A közösen elmondott bőnvallás után hálaadó ének hangzik el. A szertartást a pap elbocsátó áldása zárja. 38

A hangverseny-sorozat végén elhangzó hétszólamú motetta a liturgiában a hét bőnbánati zsoltárhoz kapcsolódó antifóna szövegére íródott. Vélhetıen, a teljes ciklus e hangverseny-sorozat keretében hangzik el hazai közönség elıtt elıször. PSALMI DAVIDIS PAENITENTIALIS his accessit psalmus LAUDATE DOMINUM DE CAELIS Psalmus 6. 1. Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. 2. Miserere mei, Domine, quoniam infirmus sum: sana me Domine, quoniam conturbata sunt ossa mea. 3. Et anima mea turbata est valde: sed tu, Domine, usquequo? 4. Convertere, Domine, et eripe animam meam: salvum me fac propter misericordiam tuam. 5. Quoniam non est in morte qui memor sit tui: in inferno autem quis comfitebitur tibi? 6. Laboravi in gemitu meo, lavabo per singulas noctes lectum meum: lacrimis meis stratum meum rigabo. 7. Turbatus est a furore oculus meus: inveteravi

1. 2.

3. 4.

7. 39

6. zsoltár Uram, ne büntess engem haragodban, ne sújtsál engem felindulásodban. Könyörülj rajtam, Uram, mert erõtlen vagyok, gyógyíts meg engem, Uram, mert megháborodtak csontjaim. És igen megrendült az én lelkem, te pedig, Uram, meddig vagy még távol? Térj hozzám, Uram, és mentsd ki lelkemet, szabadíts meg engem irgalmasságodért! Mert nincs, aki a holtak közt megemlékeznék rólad, a sírban pedig ki ad néked hálát? Elfáradtam sóhajtozásomban, könnyekkel áztatom minden éjjel ágyamat, könnyhullatással öntözöm ágyamat. Elhomályosodtak a búsulástól szemeim,

inter omnes inimicos meos. 8. Discedite a me, omnes, qui operamini iniquitatem: quoniam exaudivit Dominus vocem fletus mei. 9. Exaudivit Dominus deprecationem meam, Dominus orationem meam suscepit. 10. Erubescant, et conturbentur vehementer omnes inimici mei: convertantur et erubescant valde velociter. 11. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. 12. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. Psalmus 31. 1. Beati quorum remissae sunt iniquitates: et quorum tecta sunt peccata. 2. Beatus vir, cui non imputavit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus dolus. 3. Quoniam tacui, inveteraverunt ossa mea, dum clamarem tota die. 4. Quoniam die ac nocte gravata est super me manus

megaggottam ellenségeim között. 8. Távozzatok tılem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek, mert meghallgatta az Úr az én sírásom szavát. 9. Meghallgatta az Úr könyörgésemet, az Úr elfogadta imádságomat. 10. Piruljanak ellenségeim és zavarodjanak meg mindnyájan, hátráljanak és szégyenüljenek meg hirtelen. 11. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 12. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. 31. zsoltár 1. Boldog, akinek megbocsáttatik gonoszsága, és akinek befedettek bőnei. 2. Boldog ember, kinek az Úr nem tudja be vétkét, sem lelkében csalárdság nincsen. 3. Némán hallgattam, és megavultak csontjaim, majd egész nap kiáltoztam. 4. Mert reám nehezedett éjjel és nappal a te kezed, 40

tua: conversus sum in aerumna mea, dum configitur spina. 5. Delictum meum cognitum tibi feci: et injustitiam meam non abscondi. 6. Dixi: Confitebor adversum me injustitiam meam Domino: et tu remisisti impietatem peccati mei.

ellankadt erım a nyár tüzében. 5. Vétkemet megvallottam neked, és gonoszságomat el nem rejtettem. 6. Így szóltam: „megvallom gonoszságomat magam ellen az Úrnak,” és te megbocsátottad bőnömnek istentelenségét. 7. Ezért imádkozik hozzád minden szent az alkalmas idıben. 8. Ha a nagy vizek kiáradnak, ıhozzá nem közelgetnek.

7. Pro hac orabit ad te omnis sanctus, in tempore opportuno. 8. Verumtamen in diluvio aquarum multarum, ad eum non approximabunt. 9. Te vagy oltalmam, a 9. Tu es refugium meum a tribulatione, quae szorongatásból kimentesz circumdedit me: exsultatio engem, és körülveszel a mea, erue me a szabadulásnak örömével. circumdantibus me 10. Intellectum tibi dabo, et 10. „Értelmet adok neked, és instruam te in via hac, qua megtanítlak téged az útra, gradieris: firmabo super te hogy azon járj, rajtad oculos meos. nyugtatom szememet.” 11. Nolite fieri sicut equus et 11. Ne legyetek olyanok, mint mulus, quibus non est a ló és az öszvér, intellectus. melyeknek nincsen értelmük. 12. In camo et freno maxillas 12. Fékkel és zablával szorítod eorum constringe, qui non állukat, másként nem approximant ad te. közelítenek hozzád. 13. Multa flagella peccatoris, 13. Sok a bőnös ostora, az sperantem autem in Úrban bízót pedig Domino misericordia körülveszi az irgalom. circumdabit. 41

14. Laetamini in Domino et exsultate, justi, et gloriamini, omnes recti corde. 15. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. 16. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.

1. 2.

Psalmus 37. Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Quoniam saggitae tuae infixae sunt mihi: et confirmasti super me manum tuam. Non est sanitas in carne mea a facie irae tuae: non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum. Quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum: et sicut onus grave gravatae sunt super me. Putruerunt et corruptae sunt cicatrices meae, a facie insipientiae meae.

6. Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem: tota die constristatus ingrediebar. 7. Quoniam lumbi mei

14. Vígadjatok az Úrban, és ujjongjatok, ti igazak, legyen dicsıség nektek mind, igaz szívőek! 15. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 16. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. 37. zsoltár 1. Uram, ne büntess engem haragodban, ne sújtsál engem felindulásodban. 2. Mert a te nyilaid belém hatoltak, és rám nehezült a te kezed. 3. Nincs egészség a testemben a te haragod miatt, nincs békessége csontjaimnak bőneim miatt. 4. Mert az én gonosz tetteim elborítják a fejemet, és nehéz teherként nehezednek reám. 5. Megrohadtak és megsenyvedtek az én sebeim, oktalanságaim miatt. 6. Nyomorulttá lettem, és igen meggörbedtem, napestig szomorkodva járok. 7. Mert derekam megtelt 42

8. 9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

impleti sunt illusonibus: et non est sanitas in carne mea. Afflictus sum, et humiliatus sum nimis: rugiebam a gemitu cordis mei. Domine, ante te omne desiderium meum: et gemitus meus a te non est absconditus. Cor meum conturbatum est, dereliquit me virtus mea: et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum. Amici mei, et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt. Et qui juxta me erant, de longe steterunt: et vim faciebant qui quaerebant animam meam. Et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates: et dolos tota die meditabantur. Ego autem tamquam surdus non audiebam, et sicut mutus non aperiens os suum. Et factus sum sicut homo non audiens: et non habens in ore suo redargutiones.

16. Quoniam in te, Domine, speravi: tu exaudies me,

gyulladással, és nincsen semmi épség a testemben. 8. Erıtlen vagyok és igen összetört, kiáltozom szívemnek keserőségében. 9. Uram, színed elıtt minden kívánságom, és nincsen elrejtve elıtted sírásom. 10. Szívem reszket, és elhagyott engem az erım, és szemem világossága, az sincs már velem. 11. Szeretteim és barátaim látják csapásomat és félreállnak. 12. Akik mellettem voltak, most messze kerülnek, csapdát állítottak, akik életemre törnek. 13. És akik bajomat keresik, álnokságot szólnak, és cseleket koholnak egész nap ellenem. 14. Én pedig mint a süket, nem hallottam, és mint a néma, ki fel nem nyitja száját. 15. És olyan lettem, mint a nem-halló ember, akinek szájában nincsen ellentmondás. 16. Mert Uram, én tebenned bíztam, te meghallgatsz 43

Domine, Deus meus. engem, én Uram, Istenem. 17. Quia dixi: Nequando 17. És mondtam: „ne örüljön supergaudeant mihi inimici rajtam soha az ellenség, és mei: et dum commoventur ne hatalmaskodjék, mikor pedes mei, super me magna megtántorodnak lábaim!” locuti sunt. 18. Quoniam ego in flagella 18. Mert bizony közel vagyok paratus sum: et dolor meus az eleséshez, és fájdalmaim in conspectu meo semper. mindenkor színem elõtt vannak. 19. Quoniam iniquitatem 19. Az én gonoszságomat meam annuntiabo: et nyíltan megvallom, és cogitabo pro peccato meo. bánkódom bőneim miatt. 20. Ellenségeim pedig élnek és 20. Inimici autem mei vivunt, et confirmati sunt super hatalmaskodnak rajtam, me: et multiplicati sunt qui megsokasodtak, akik hazug oderunt me inique. módon győlölnek engem. 21. Qui retribuunt mala pro 21. Akik gonosszal fizetnek a bonis, detrahebant mihi: jóért, rágalmaznak, quoniam sequebar mivelhogy a jót követtem. bonitatem. 22. Ne derelinquas me, 22. Ne hagyj el engem, én Domine, Deus meus: ne Uram, Istenem, ne menj el discesseris a me. tılem. 23. Intende in adjutorium 23. Figyelmezz az én meum, Domine, Deus segítségemre, salutis meae. üdvösségemnek Ura, Istene! 24. Gloria Patri et Filio et 24. Dicsıség az Atyának és Spiritui Sancto. Fiúnak és Szentlélek Istennek. 25. Sicut erat in principio et 25. Miképpen kezdetben vala, nunc et semper et in most és mindenkor és saecula saeculorum. Amen. mindörökkön örökké. Ámen.

Psalmus 50. 1. Miserere mei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam. 2. Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam. 3. Amplius lava me ab iniquitate mea: et a peccato meo munda me. 4. Quoniam iniquitatem meam ego cognosco: et peccatum meum contra me est semper. 5. Tibi soli peccavi, et malum coram te feci: ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris.

6. Ecce enim, in iniquitatibus conceptus sum: et in peccatis concepit me mater mea. 7. Ecce enim, veritatem dilexisti: incerta et occulta sapientiae tuae manifestasti mihi. 8. Asperges me hyssopo, et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor. 9. Auditui meo dabis gaudium et laetitiam: et exsultabunt

50. zsoltár 1. Könyörülj rajtam, Isten a te nagy irgalmasságod szerint. 2. És a te könyörületednek sokasága szerint töröld el az én gonoszságomat! 3. Moss meg engem teljességgel az én gonoszságomból és bőnömbıl tisztíts meg engem. 4. Mert ismerem az én gonoszságomat és szemem elıtt van az én bőnöm mindenkor. 5. Ellened, csak teellened vétkeztem és gonoszat cselekedtem a te színed elıtt. Hogy igaznak találtassál beszédedben és gyızedelmesnek ítéletedben. 6. Mert íme, már gonoszságban fogantattam és bőnben fogadott engem anyám. 7. Pedig te a szívnek igazságát szereted és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad nékem. 8. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek. 9. Engedd, hogy örömet és vigasságot halljak, hogy 45

ossa humiliata. 10. Averte faciem tuam a peccatis meis: et omnes iniquitates meas dele. 11. Cor mundum crea in me, Deus: et spiritum rectum innova in visceribus meis.

10.

12. Ne projicias me a facie tua: et spiritum sanctum tuum ne auferas a me. 13. Redde mihi laetitiam salutaris tui: et spiritu principali confirma me.

12.

14. Docebo iniquos vias tuas: et impii ad te convertentur.

14.

15. Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meae: et exsultabit lingua mea justitiam tuam.

15.

16. Domine, labia mea aperies: et os meum annuntiabit laudem tuam. 17. Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique: holocaustis non delectaberis. 18. Sacricium Deo spiritus contribulatus: cor contritum, et humiliatum, Deus, non despicies. 19. Benigne fac, Domine, in

16.

11.

13.

17.

18.

19. 46

örvendezzenek megalázott csontjaim. Fordítsd el orcádat bőneimtıl és töröld el minden gonoszságomat. Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten és az igaz lelket újítsd meg bensımben. Ne vess el engem orcád elıl és szent lelkedet ne vond meg tılem. Add vissza nekem a te üdvösségednek örömét és készséges lélekkel erısíts meg engem! Hadd tanítsam meg a bőnösöket a te utaidra és az istentelenek majd megtérnek hozzád. Szabadíts meg engem a vértıl, Isten, én üdvösségemnek Istene és nyelvem magasztalni fogja igazságodat. Uram, nyisd meg ajkamat és szám a te dicséretedet hirdeti. Mert nem az áldozatban gyönyörködöl és hiába hozok égıáldozatot, nincsen az tetszésedre. A töredelmes lélek az Istennek tetszı áldozat, a megtört és alázatos szívet, ó Isten, meg nem veted. Cselekedj kegyesen, Uram,

bona voluntate tua Sion: ut Sionnal jóakaratod szerint, aedificentur muri hogy megépüljenek Jerusalem. Jeruzsálemnek falai. 20. Tunc acceptabis sacrificium 20. Akkor elfogadod az igazság justitiae, oblationes, et áldozatát, az ajándékokat és holocausta: tunc imponent az égıáldozatot, akkor super altare tuum vitulos. visznek majd oltárodra áldozati állatot. 21. Gloria Patri et Filio et 21. Dicsıség az Atyának és Spiritui Sancto. Fiúnak és Szentlélek Istennek. 22. Miképpen kezdetben vala, 22. Sicut erat in principio et nunc et semper et in most és mindenkor és saecula saeculorum. Amen. mindörökkön örökké. Ámen. Psalmus 101. 1. Domine, exaudi orationem meam: et clamor meus ad te veniat. 2. Non avertas faciem tuam a me: in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. 3. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me. 4. Quia defecerunt sicut fumus dies mei: et ossa mea sicut cremium aruerunt. 5. Percussus sum út faenum, et aruit cor meum: quia oblitus sum comedere panem meum. 6. A voce gemitus mei adhaesit os meum carni

101. zsoltár 1. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet, és az én kiáltásom jusson eléd. 2. Ne rejtsd el a te orcádat énelılem, szorongatásom napján hajtsd hozzám füledet. 3. Amely napon segítségül hívlak, hamar hallgass meg engem. 4. Mert elenyésztek, mint a füst, az én napjaim, és a csontjaim kiégtek, mint a parázs. 5. Levágott, mint a fő, és kiszáradt a szívem, még kenyeremet enni is elfeledtem. 6. Sóhajtozásomnak szava miatt csontom a húsomhoz 47

meae. 7. Similis factus sum pellicano solitudinis: factus sum sicut nycticorax in domicilio. 8. 9.

10.

11. 12. 13.

14.

15. 16.

tapadt. 7. Hasonló lettem a pusztában lakó pelikánokhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Vigilavi, et factus sum sicut 8. Álmatlanul virrasztok, passer solitarius in tecto. olyan lettem, mint a magányos veréb a háztetın. Tota die exprobrabant mihi 9. Napestig gyaláznak engem inimici mei: et qui ellenségeim, és akik laudabant me, adversum dicsértek engem, most me jurabant. ellenem esküdtek. Quia cinerem tamquam 10. Mert a hamut eszem, mint panem manducabam, et kenyeret, és italomat potum meum cum fletu könnyekkel elegyítem. miscebam. A facie irae et indignationis 11. A te haragod és feddésed tuae: quia elevans allisisti színe elıtt, mert fölemelvén me. lecsaptál engem. Dies mei sicut umbra 12. Lehanyatlottak napjaim, declinaverunt: et ego sicut mint az árnyék, s én, mint a faenum arui. széna, elszáradtam. Tu autem, Domine, in 13. Te pedig, Uram, örökké aeternum permanes: et megmaradsz, és a te memoriale tuum in emlékezeted nemzedékrıl generationem et nemzedékre. generationem. Tu exsurgens misereberis 14. Te fölkelvén könyörülsz Sion: quia tempus Sionon, mert ideje, hogy miserendi ejus, quia venit rajta könyörülj, mert eljött tempus. az idı. Quoniam placuerunt servis 15. Mert szeretik a te szolgáid tuis lapides ejus: et terrae annak köveit, és sírnak ejus miserebuntur. romjai fölött. Et timebunt gentes nomen 16. És félik majd a pogányok a tuum, Domine, et omnes te nevedet, Uram, és a föld 48

reges terrae gloriam tuam. 17. Quia aedificavit Dominus Sion: et videbitur in gloria sua. 18. Respexit in orationem humilium: et non sprevit precem eorum. 19. Scribantur haec in generatione altera: et populus, qui creabitur, laudabit Dominum: 20. Quia prospexit de excelso sancto suo: Dominus de caelo in terram aspexit: 21. Ut audiret gemitus compeditorum: út solveret filius interemptorum: 22. Ut annuntient in Sion nomen Domini: et laudem ejus in Jerusalem. 23. In conveniendo populos in unum, et reges ut serviant Domino. 24. Respondit ei in via virtutis suae: Paucitatem dierum meorum nuntia mihi. 25. Ne revoces me in dimidio dierum meorum: in generationem et generationem anni tui. 26. Initio tu, Domine, terram fundasti: et opera manuum tuarum sunt caeli.

minden királya a te dicsıségedet. 17. Mert fölépíti az Úr Siont, és megjelenik dicsıségében. 18. Az alázatosak imádságára tekintett, és meg nem utálta azok könyörgését. 19. Írassék fel mindez a jövendı nemzedéknek, és a nép, amely majd teremtetik, dicséri az Urat. 20. Mert letekint az ı magasságos szentélyébıl, az Úr a mennybıl a földre letekintett. 21. Hogy meghallaná a foglyok óhajtását, hogy föloldozná a megöltek fiait. 22. Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, az ı dicséretét Jeruzsálemben. 23. Midın a népek egybegyőlnek, és a birodalmak, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24. Megalázta az úton az én erımet, megrövidítette napjaimat. 25. S mondom neki: én Istenem! ne végy el engem életemnek felén, a te esztendeid nemzedékrıl nemzedékre. 26. Kezdetben teremtetted a földet, és kezed alkotásai az egek. 49

27. Ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent. 28. Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur: tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient. 29. Filii servorum tuorum habitabunt: et senem eorum in saeculum dirigetur. 30. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. 31. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. Psalmus 129. 1. De profundis clamavi ad te, Domine: Domine, exaudi vocem meam: 2. Fiant aures tuae intendentes, in vocem deprecationis meae. 3. Si iniquitates observaveris, Domine: Domine, quis sustinebit?

27. Azok elvesznek, te pedig megmaradsz, és elavulnak, mint a ruha. 28. És mint az öltözetet, váltod ıket, és elváltoznak. Te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid el nem fogynak. 29. A te szolgáid fiai színed elıtt laknak, és ivadékuk megmarad örökké. 30. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 31. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. 1. 2. 3.

4. Quia apud te propiatio est: et propter legem tuam sustinui te, Domine.

5. Sustinuit anima mea in verbo ejus: speravit anima

5. 50

129. zsoltár A mélységekbıl kiáltok hozzád, ó Uram, Uram hallgasd meg az én szómat! Legyen a te füled figyelmes az én könyörgésemnek szavára. Ha a gonoszságokat számontartod, Uram, Uram, ki áll meg akkor teelıtted? De nálad kegyelem vagyon és a te törvényed miatt reménykedem benned, Uram. Reménykedik az én lelkem az ı igéjében az én lelkem

mea in Domino. 6. A custodia matutina usque ad noctem: speret Israel in Domino. 7. Quia apud Dominum misericordia: et copiosa apud cum redemptio. 8. Et ipse redimet Israel, ex omnibus iniquitatibus ejus. 9. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. 10. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. Psalmus 142. 1. Domine, exaudi orationem meam: auribus percipe obsecrationem meam in veritate tua: exaudi me in tua justitia. 2. Et non intres in judicium cum servo tuo: quia non justificabitur in conspectu tuo omnis vivens. 3. Quia persecutus est inimicus animam meam: humiliavit in terra vitam meam. 4. Collocavit me in obscuris sicut mortuos saeculi: et anxiatus est super me spiritus meus, in me turbatum est cor meum.

az Úrra várakozik. 6. Miként virrasztó a hajnal jöttére, várakozzék az Úrra Izrael! 7. Mert az Úrnál az irgalmasság és bıséges ınála a szabadítás! 8. És ı szabadítja meg Izraelt, mind az ı gonoszságaiból. 9. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 10. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. 142. zsoltár 1. Uram, hallgasd meg imádságomat figyelmezz könyörgésemre a te hőséged szerint hallgass meg engem igazságod szerint! 2. És ne szállj ítéletre a te szolgáddal, mert egy élı sem áll meg igazként színed elıtt. 3. Mert ellenség üldözi az én lelkemet, földre tiporja életemet. 4. A sötétségbe taszított engem, mint a rég elfeledett holtakat. S az én lelkem megszomorodott bennem és megrettent a szívem 51

5. Memor fui dierum antiquorum, meditatus sum in omnibus operibus tuis: in factis manuum tuarum meditabar. 6. Expandi manus meas ad te: anima mea sicut terra sine aqua tibi. 7. Velociter exaudi ma, Domine: defecit spiritus meus. 8. Non avertas faciem tuam a me: et similis ero descendentibus in lacum. 9. Auditam fac mihi mane misericordiam tuam: quia in te speravi. 10. Notam fac mihi viam, in qua ambulem: quia ad te levavi animam meam.

bensımben. 5. Megemlékeztem a régi napokról visszagondolok minden tetteidre mit kezed mővelt, azon elmélkedem.

6. Kitárom feléd a kezemet, mint víznélküli föld, olyan a lelkem elıtted. 7. Siess, Uram, hallgass meg engem, mert elfogyatkozik már az én lelkem. 8. Ne rejtsd el orcádat tılem nehogy olyan legyek, mint a sírba szállók. 9. Add hallanom reggel a te irgalmasságodat, mert benned bíztam. 10. Mutasd meg nekem az utat, amelyen járjak, mert hozzád emelem az én lelkemet. 11. Eripe me de inimicis meis, 11. Ments meg, engem Domine, ad te confugi: ellenségeimtıl, Uram, doce me facere voluntatem tehozzád menekülök. tuam, quia Deus meus es Taníts meg, hogy tu. akaratodat cselekedjem, mert Istenem vagy Te. 12. Spiritus tuus bonus deducet 12. A jó Lelked vezessen me in terram rectam: engem az igaz földre. A te propter nomen tuum, nevedért elevenítesz meg Domine, vivificabis me, in engem, Uram, és aequitate tua. igazságodban 13. Educes de tribulatione 13. kiviszed lelkemet a animam meam: et in szorongatásból. misericordia tua disperdes Irgalmasságodban inimicos meos. szétszórod ellenségeimet. 52

14. Et perdes omnes, qui tribulant animam meam: quoniam ego servus tuus sum. 15. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. 16. Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. Psalmus 148/150. 1. Ps.148.,1-6. Laudate Dominum de caelis: laudate eum in excelsis. Laudate eum, omnes angeli ejus: laudate eum, omnes virtutes ejus. Laudate eum, sol et luna: laudate eum, omnes stellae, et lumen. Laudate eum, caeli caelorum: et aquae omnes, quae super caelos sunt, laudant nomen Domini. Quia ipse dixit, et facta sunt: ipse mandavit, et creata sunt. Statuit ea in aeternum, et in saeculum saeculi: praeceptum posuit, et non praeteribit. 2. Ps.148.,7-11. Laudate Dominum de terra, dracones, et omnes

14. Elveszted mind, akik háborgatják az én lelkemet, mert én a te szolgád vagyok. 15. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. 16. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. 148/150. zsoltár 1. Ps.148.,1-6. Dicsérjétek az Urat a mennyekben, dicsérjétek ıt a magasságban! Dicsérjétek ıt, minden angyalai, dicsérjétek ıt, minden seregei! Dicsérjétek ıt a nap és a hold, dicsérjétek ıt mind a fénylı csillagok! Dicsérjék ıt az egeknek egei és minden vizek, melyek az egek fölött vannak. Dicsérjétek az Úrnak nevét, mert İ parancsolt, és lettek. Elrendelte ıket örökké és minden idıkre, parancsot adott, mely el nem múlik. 2. Ps.148.,7-11. Dicsérjétek az Urat a földön ti sárkányok és 53

abyssi. Ignis, grando, nix, glacies, spiritus procellarum: quae faciunt verbum ejus: Montes, et omnes colles: ligna fructifera, et omnes cedri. Bestiae, et universa pecora: serpentes, et volucres pennatae: Reges terrae, et omnes populi: principes, et omnes judices terrae. 3. Ps.148.,12-15., Ps.150.,1. Juvenes, et virgines: senes cum junioribus laudent nomen Domini: qui exaltatum est nomen ejus solius. Confessio ejus super caelum et terram: et exaltavit cornu populi sui. Hymnus omnibus sanctis ejus: filiis Israel, populo appropinquanti sibi. Laudate Dominum in sancti ejus: laudate eum in firmamento virtutis ejus. 4. Ps.150.,2-5. Laudate eum in virtutibus ejus: laudate eum secundum multitudinem magnitudinis ejus. Laudate eum in sono tubae: laudate eum in psalterio, et cithara. Laudate eum in tympano et

minden mélységek. Tőz és jégesı, hó és ködök, forgószelek, kik az ı igéjét cselekszitek. Hegyek és minden halmok, gyümölcsfák és minden cédrusok. Ti vadak és szelíd állatok, kígyók és tollas madarak. Földi királyok és minden népek, fıemberek és minden bírái a földnek. 3. Ps.148.,12-15., Ps.150.,1. Ifjak és szüzek, vének és gyermekek. Dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül csak az ı neve magasztos. Dicsısége kiárad az égre és a földre és felmagasztalta az ı népének fejét. Dicsérı ének ez minden szentjének, a népnek, mely hozzá tartozik. Dicsérjétek az Urat az ı szentélyében, dicsérjétek ıt az ég erıs boltozatában! 4. Ps.150.,2-5. Dicsérjétek ıt hatalmas tetteiért, dicsérjétek ıt nagyságának sokasága szerint! Dicsérjétek ıt trombitaszóval, dicsérjétek ıt orgonával és citerával! Dicsérjétek ıt dobbal és 54

choro: laudate eum in chordis, et organo. Laudate eum in cymbalis benesonantibus: laudate eum in cymbalis jubilationis: omnis spiritus laudet Dominum.

éneklı karban, dicsérjétek ıt húrokkal és hangszerekkel! Dicsérjétek ıt hangos szavú cimbalmokkal, dicsérjétek ıt vigasságos cimbalmokkal, minden élı dicsérje az Urat!

Ne reminiscaris - motetta à 7 Ne reminiscaris, Domine delicta nostra, vel parentum nostrorum: neque vindictam sumas de peccatis nostris: parce, Domine, parce populo tuo, quem redemisti pretioso sangiune tuo, ne in aeternum irascaris nobis.

Ne reminiscaris - motetta à 7 Ne emlékezzél meg, Uram, bőneinkrıl, és ne büntess minket vétkeink miatt! Téríts meg minket, szabadító Istenünk, és fordítsd el rólunk haragodat!

Lectiones matutinae de nativitate Christi Responsoria in Nativitate Domini OFFICIUM IN NATIVITATE DOMINI Orlando di Lasso, a karácsonyi matutinum I. nocturnusának szövegeire komponált két ciklusát mutatjuk be liturgikus zenei környezetükben. A Lectiones matutinae de nativitate Christi (1573-1575) sorozatban a virrasztó zsolozsma – Izaiás prófétát idézı – olvasmányszakaszait dolgozta fel. A Responsoria in Nativitate Domini (1585-1590) az olvasmányokat követı responzóriumok megzenésítései. A karácsonyi idı a nyugati keresztény kultúrában a megtestesülés misztériumának ünneplése. Ám nem volt ez mindig így. A korai keresztények, az elsı három században nem ünnepelték Krisztus születésének napját. Abban az idıben a liturgia mindent a húsvéti idı köré csoportosított. A vallástörténetben a karácsony ünneplésének bevezetése a IV. századra tehetı. Ennek kialakulásában, a pogány vallásban hódító Nap-teológia adott szellemi hátteret. Mitológiai alapokon Szíriában és Alsó-Egyiptomban december 25-én ünnepelték a Nap születésnapját. Aurelianus császár 274-ben ezen a napon dedikálta a legyızhetetlen Napisten templomát (Sol invictus). János evangéliumában, mint a „világ világossága”, „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” említi Jézust. Ezért kezdték a keresztények éppen ezen a napon, a téli napforduló napján ünnepelni Jézus születését, hogy kiszorítsák a pogány ünnepet és azt keresztény tartalommal töltsék meg. Rómában ez az idı a 330-as évekre tehetı. Az ünnep elnevezése – Natale – ebben az idıben nem csak születést jelentett, hanem bıvebb értelemben a császár trónralépését és megdicsıülését is. Ebben az értelemben „Natalis Invicti”, a 56

legyızhetetlen Nap újjászületése. Érdekesség, hogy a korai keresztények a halált is, mint születésnapot ünnepelték. A magyar „karácsony” szó ószláv eredetre vezethetı vissza. İsi jelentése fordulónap, napforduló. Az egyházi nap liturgiájának teljes egységét az eukarisztia ünneplése (mise) mellett a zsolozsma végzése jelenti. Minden vallás legfontosabb ténykedései az imádság és az áldozat. Ez az Egyház két szertartásának – a misének és a zsolozsmának – lényegében valósul meg. A mise a nap középpontja, melyet az imaórák – az áldozatot, mint győrőbe foglalt ékkövet – veszik körül. A zsolozsmázás hagyománya az ószövetségi idıkre vezethetı vissza. Az évszázadok során fokozatosan bıvült és alakult ki az imaórák napi rendje, melyet a VI. században Szent Benedek Regulájában leírt, és végzését kötelezıvé tette. A felvételünkön elhangzó matutinumot – más néven virrasztó zsolozsma, vagy olvasmányos imaóra –, mint a neve is mutatja, éjszaka végzik. A szertartás annyiban tér el a többi hórától, hogy az olvasmányok nagyobb számban és nagyobb jelentıséget kapva szerepelnek benne. A virrasztó zsolozsma három nagyobb olvasmányos szakaszra tagolódik – úgynevezett nocturnus –, melyekben három-három olvasmány szerepel, és ezeket egy-egy responzórium választja el egymástól. Így egy szertartáson belül kilenc olvasmány és kilenc responzórium hangzik el. A nocturnusok elején zsoltároznak a liturgia résztvevıi. Lasso, az imaóra elsı nocturnusának említett részeit zenésítette meg, így felvételünkön a második és harmadik nocturnus nem hangzik el. Törekedtünk arra, hogy a mővek teljes liturgikus környezetben szólalhassanak meg, ezért a szertartásban szereplı összes szöveg – még a pap által mondottak is – elhangzik. A matutinum a többi imaórára is jellemzı kezdı fohásszal (invocatio) kezdıdik. Ezt követi a 94. zsoltárra énekelt invitatorium. Érdekessége, hogy ezen a helyen nem az általánosan elterjedt Vulgata latin fordítását, hanem a valamivel korábbi, úgynevezett Itala-fordítást használják a szertartásban. Ez a zsoltározás egyszerő zsoltártónusaihoz képest 57

díszesebb dallamra énekelve szólal meg, melyet az antifónának nevezett szakasz – valójában egy repetenda (visszatérı rész) – hol teljes egészében elhangozva, hol csak a második felét ismételve, a hívek éneklése tagol. Ez az antifóna az, mely szövegében kapcsolódik az adott ünnephez. Az imaóra bevezetı szakaszának lezárásaként a Lasso által komponált Christe redemptor omnium kezdető himnusz hangzik el. A hét szakaszból álló himnuszt gregorián és többszólamú tételek váltakozásával szólaltatjuk meg. A szerzı által megzenésített öt- és háromszólamú részekben – egy hely kivételével – végig a tenor szólamban, cantus firmusként szerepel az eredeti gregorián himnuszdallam. Az elsı nocturnus zsoltározással kezdıdik. Ezen a helyen a szertartásban három zsoltár hangzik el teljes egészében. A szőkös idı miatt csak jelzés értékően szólalnak meg elıadásunkban a zsoltárok. Csak az elsı két zsoltárverset és a doxológia két szakaszát énekeljük egy- és többszólamú zsoltártónusok váltakozásával. A megszólaló zsoltártónusok négy- és ötszólamú harmonizációi is Lasso kompozíciói, melyekben a gregorián zsoltártónus a tenor szólamba került. A zsoltárokat antifónák keretezik, tagolják. Mindhárom antifóna az ıket követı zsoltárból vett idézet, melyek az ünnephez kapcsolódva sajátos fényben világítják meg a szövegeket. A zsoltározást egy rövid versikulus választja el a részt záró könyörgéstıl (absolutio), majd a szertartás legnagyobb súlyával bíró olvasmányos szakasz következik. Az elsı nocturnus olvasmányai Izaiás könyvébıl idéznek. A lectio ciklus külön érdekessége, hogy a szerzı a liturgiában szereplı párbeszédeket is megkomponálta, kivéve a pap szövegeit. Tehát az olvasmány elıtt elhangzó Jube Domine kezdető áldás-kérés és a papi áldást követı Amen is négyszólamban szólal meg. Ugyanilyen módon többszólamú az olvasmányok utáni Haec dicit kezdető szöveg, illetve az erre válaszoló Deo gratias szakasz is. 58

A három lectio a Patrocinium musices címet viselı sorozat negyedik kötetében jelent meg nyomtatásban 1575-ben, egy passióval és a Jóblectiókkal együtt. A sorozat kiadását Wilhelm, a bajor hercegség trónörököse támogatta, akivel Lasso igen közeli barátságba került. A gazdagon díszített kiadványok elsı kötete 1573-ban jelent meg. Az elsı öt kötet Wilhelm kezdeményezésére látott napvilágot, melyek mindegyike Lasso mőveit tartalmazta. Ám 1576-ban súlyos anyagi gondokkal küszködött a trónörökös és udvartartása, ezért a továbbiak megjelentetését Adam Berg, müncheni kiadó vette át, aki azonos címmel folytatta a sorozatot. 1598-ig még hét kötet jelent meg már az ı neve alatt, kevésbé drága és díszes kivitelben. Ezek közül kettıben szerepeltek még Lasso mővei. A lectiók között elhangzó responzóriumok helyén Lasso motettaszerően megkomponált ötszólamú mővei csendülnek fel. A zenei anyagban a szerzı teljes mértékben a saját gondolatait komponálta meg. Nyoma sincs a gregorián hatásának a mővek dallamvilágában, csupán a mőfaj által meghatározott forma és a liturgikus szöveg az, ami utal a szertartásban betöltött helyére. Érdekessége a ciklusnak, hogy a responzóriumok elejében, illetve a repetendában mindig kihasználja a normál chiavetta szerinti öt szólamot, míg a versusokban ettıl eltér. Az elsı responzórium mindkét versusában négy szólamot használ, mégpedig nem is akármilyet. Csupa „magas regisztert” használ: három szoprán- és egy alt kulcsos szólamot. Erre a magas kulcs-összeállításra magyarázatot talán a szöveg adhat. A versusok a nagy-doxológia elejének, illetve a kis-doxológia szövegét hordozzák. A dicsıítésnek, a felmagasztalásnak egyfajta „meghangszerelése” ez a fényes hangzás. A másik két responzórium versusaiban az alsó két szólam kap nagy szerepet. Nem kizárt, hogy Lasso korában – ha egy nagyobb schola, vagy capella szólaltatta meg ezeket a mőveket – a versusokat szólisták énekelték. 59

Ezek után a szertartás talán legkülönlegesebb része, az úgynevezett genealógia következik. A genealógia evangéliumi szöveg, mely Jézus nemzetségtábláját beszéli el. A Máté evangéliumából vett részlet a december 24-i matutinumban hangzik el. A vízkereszti virrasztó zsolozsmában is elhangzik ez az evangéliumi szakasz Lukács evangéliumából. Az újszövetségi rész után felhangzik a vasár- és ünnepnapok szertartásában szereplı Te Deum. A Te Deum az Egyház egyik legrégibb, legısibb éneke. Keletkezése a IV. századra tehetı, egyes részei esetleg még korábbiak. A szövege a zsoltárokat idézı emelkedett próza, mely négy részre tagolva vallja meg a keresztény hitet imádság formájában. Az elhangzó Lasso kompozícióban felváltva hangzanak el az egyes szövegszakaszok egyszólamú gregorián, és többszólamú polifón részek váltakozásával. A többszólamú részek két szólamtól hat szólamig, változatosan vannak megkomponálva. A szólamok kezelése itt is fényes hangzást eredményez, hiszen magas chivettás összeállításban csendül fel a hálaadó ének. Ez után a liturgiában csak a könyörgés (oratio) és a záróformula, befejezés (Benedicamus...) van hátra. A záró mősorszám már nem tartozik szorosan a szertartáshoz. A Verbum caro kezdető hatszólamú motetta az 1604-ben Lasso fiai által összegyőjtött és megjelentetett Magnum opus musicum címû kötetbıl való. Szövegében kapcsolódik mősorunkhoz, hiszen az ünnepnap matutinumának harmadik nocturnusának egyik responzórium szövegrészletére komponálta a szerzı.

OFFICIUM IN NATIVITATE DOMINI 1 1 Domine, labia mea aperies. – Et Uram, nyisd meg ajkamat! – És os meum annuntiabit laudem szám a te dicséretedet hirdeti. tuam. Isten, figyelmezz az én Deus in adjutorium meum segítségemre! – Uram, siess intende. – Domine ad megsegíteni engem! Dicsıség az adjuvandum me festina. Gloria Atyának és Fiúnak és Szenlélek Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Istennek, miképpen kezdetben Sicut erat in principio, et nunc, et vala most és mindenkor és semper, et in saecula saeculorum. mindörökkön örökké. Ámen. Amen. Alleluia. Alleluja. 2 Invitatorium Christus natus est nobis: Venite adoremus. Ps. 94. Venite, exultemus Domino, jubilemus Deo salutari nostro: praeoccupemus faciem eius in confessione, et in psalmis jubilemus ei. Christus... Quoniam Deus magnus Dominus, et Rex magnus super omnes deos: quoniam non repellet Dominus plebem suam, quia in manu ejus fines terrae, et altitudines montium ipse conspicit. Venite... Quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et aridam fundaverunt manus ejus : venite, adoremus, et procidamus ante Deum: ploremus coram Domino, qui fecit nos: quia ipse est Deus noster: nos autem populus ejus, et oves pascuae ejus. Christus...

2 Invitatorium Krisztus ma megszületett nékünk: jöjjetek, imádjuk. 94. zsoltár Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak; vigadjunk a mi szabadító Istenünknek. Járuljunk az ı színe elé hálaadással és zsoltárok dicséretével vigadozzunk néki! Krisztus... Mert nagy úr az Isten, és nagy király ı minden istenek fölött. Mert kezében vannak a földnek mélységei és a hegyeknek magasságára ı letekint. Jöjjetek... Mert övé a tenger és ı alkotta azt, és a szárazföldet az ı keze formálta. Jöjjetek, imádjuk és boruljunk le elıtte, esedezzünk az Úrnak, ki minket alkotott. Mert ı a mi Urunk, Istenünk, és mi az ı népe vagyunk, az ı legelıjének nyája. Krisztus... 61

Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra, sicut in exacerbatione secundum diem tentationis in deserto: ubi tentaverunt me patres vestri, probaverunt, et viderunt opera mea. Venite... Quadraginta annis proximus fui generationi huic, et dixi: Semper hi errant corde: ipsi vero non cognoverunt vias meas, quibus juravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam. Christus... Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen. Venite... Christus...

Midõn ma az ı szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a Kísértés Napján a pusztában. Hol megkísértettek engem atyáitok, megpróbáltak engem, bár látták tetteimet. Jöjjetek... Negyven esztendeig volt bántásomra e nemzedék, és mondtam: ezek mindenkor tévelyegnek szívükben! És nem ismerték fel az én utaimat, azért megesküdtem haragomban: bizony nem mennek be az én nyugalmamba. Krisztus... Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. Jöjjetek... Krisztus...

3 Hymnus Christe redemptor omnium Ex patre patris unice Solus ante principium Natos ineffabiliter.

3 Himnusz Világmegváltó Jézusunk, Akit a kelı fény elıtt, Mint felségének felesét, A mindenható Atya szült:

Tu lumen, tu splendor patris, Tu spes perennis omnium, Intende quas fundunt preces, tui per orbem famuli.

Atyának fényessége Te, Mindennek örökös remény, Hallgasd meg e világ szerént Könyörgõ kis szolgáidat!

Memento salutis auctor, Quod mostri quondam corporis, ex illibata virgine,

Emlékezzél meg, Alkotó, Hogy hozzánk jöttél egykoron, A Szőz méhének szenthelyén 62

Nascendo formam sumpseris.

Testünk formáját fölvevén.

Sic praesens testatur dies, currens per anni circulum, quod solus a sede patris mundi salus adveneris.

Bizonyság rá e mái nap, Ha megkerül az év körén: Hogy Atyád keblébıl kiszállsz, Világegyetlen üdve Te.

Hunc celum, terra, hunc mare, Hunc omne, quod in eis est, Auctorem adventus tui, Laudans exultat cantico.

Csillagok, föld és tengerek, Minden, mi él az ég alatt, Új énekkel köszönti fel Új üdvösségünk kútfejét.

Nos quoque, qui sancto tuo Redempti sanguine sumus, Ob diem natalis tui, Hymnum novum concinimus.

Mi is, kiket a drága Vér Boldog hulláma megmosott, Születésnapod ünnepén Himnuszt hozunk ajándékul.

Gloria tibi domine, Qui natus es de virgine, Cum patre et sancto spiritu, In sempiterna secula. Amen.

Glória neked Jézusunk, Kinek a Szőz szülıanyád, Atyád, s kegyes Lélek, neked, Most és örök idıkön át.

4 Antiphona Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te. Ps. 2. Quare fremuerunt gentes * et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terrae, et principes convenerunt in unum * adversus Dominum, et adversus Christum ejus.

4 Antifóna Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy te, én ma szültelek téged. 2. zsoltár Miért háborognak a pogányok? * s hiábavalóságokat a népek miért terveznek? Fölkeltek a föld királyai, és a fejedelmek egybegyőltek * az Úr ellen és az ı Fölkentje ellen.

Antiphona Gloria Patri, et Filio * et Spiritui Sancto.

Antifóna Dicsıség az Atyának és Fiúnak * és Szenlélek Istennek, 63

Sicut erat in principio, et nunc et semper * et in saecula saeculorum. Amen. Antiphona

miképpen kezdetben vala most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen. Antifóna

5 Antiphona Tamquam sponsus Dominus procedens de thalamo suo. Ps. 18. Caeli enarrant gloriam Dei * et opera manuum ejus annuntiat firmamentum. Dies diei eructat verbum * et nox nocti indicat scientiam.

5 Antifóna Mint vılegény, az Úr kilépett házából. 18. zsoltár Az egek az Isten dicsıségét hirdetik * és kezének mőveirıl beszél a mennybolt. Egy nap a másnak zengi az igét * az éj az éjszakának továbbadja e tudást. Antiphona Antifóna Gloria Patri, et Filio * et Spiritui Dicsıség az Atyának és Fiúnak * Sancto. és Szenlélek Istennek, Sicut erat in principio, et nunc et miképpen kezdetben vala most és semper * et in saecula saeculorum. mindenkor * és mindörökkön Amen. örökké. Ámen. Antiphona Antifóna 6 Antiphona Diffusa est gratia in labiis tuis, propterea benedixit te Deus in aeternum. Ps. 44. Eructavit cor meum verbum bonum: * dico ego opera mea Regi. Lingua mea calamus scribae, * velociter scribentis. Antiphona Gloria Patri, et Filio * et Spiritui

6 Antifóna Kedvesség ömlött el ajkaidon, megáldott téged az Isten mindörökké. 44. zsoltár Az én szívem ünnepi szózattól árad, * zengem dalomat a királynak. Nyelvem, * mint a gyorsírónak tolla. Antifóna Dicsıség az Atyának és Fiúnak * 64

Sancto. Sicut erat in principio, et nunc et semper * et in saecula saeculorum. Amen. Antiphona

és Szenlélek Istennek, miképpen kezdetben vala most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen. Antifóna

7 Versiculus Tamquam sponsus. – Dominus procedens de thalamo suo.

7 Verzikulus Mint vılegény. – Az Úr kilépett házából.

8 Absolutio Exaudi Domine Jesu Christe preces servorum tuorum, et miserere nobis, qui cum Patre et Spiritu Sancto vivis et regnas in saecula saeculorum. – Amen.

8 Záró fohász Hallgasd meg, Uram, Jézus Krisztus, a te szolgáid könyörgését, és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodsz mindörökkön örökké. – Ámen.

9 Lector Jube Domine benedicere. Benedictio Benedictione perpetua benedicat nos Pater aeternus. – Amen. Lectio I. Primo tempore alleviata est terra Zabulon et terra Nepthalim: et novissimo aggravata est via maris trans Iordanem Galileae gentium. Populus qui ambulabat in tenebris, vidit lucem magnam; habitantibus in regione umbrae mortis, lux orta est eis. Parvulus enim natus est nobis, et filius datus est nobis.

9 Lektor Kérlek, Uram, áldj meg engem! Áldás Örökös áldásával áldjon meg minket az örökkévaló Atya. – Ámen. Olvasmány Az elsı idıben megalázta Zebulon földjét és Naftaki földjét, de az utolsó idıben megdicsıíti a tengerhez vezetı utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját. A nép, mely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Mert 65

Haec dicit Dominus Deus, gyermek születik nekünk, fiú convertimini ad me, et salvi eritis. adatik nekünk. Deo gratias. Így szól az Úr: forduljatok felém, és megszabadítalak titeket. Istennek legyen hála. 10 Responsorium Hodie nobis caelorum Rex de Virgine nasci dignatus est, ut hominem perditum ad regna caelestia revocaret. Gaudet exercitus angelorum: quia salus aeterna humano generi apparuit. Versus I. Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Gaudet... Versus II. Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Hodie...

10 Responzórium E napon a mennyeknek Királya a Szőztıl születni méltóztatott, hogy az elveszett embert a mennyek országába visszahívja. Örvend azért az angyalok serege, mert az emberi nemnek az örök üdvösség fölragyogott. Verzus I. Dicsıség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Örvend... Verzus II. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szenlélek Istennek. E napon...

11 Lector Jube Domine benedicere. Benedictio Unigenitus Dei Filius nos benedicere et adjuvare dignetur. Amen. Lectio II. – Prima pars Consolamini, consolamini, popule meus, dixit Dominus Deus vester. Loquimini ad cor Hierusalem, et advocate eam: quoniam completa est malitia eius, dimissa est iniquitas illius, recepit de manu

11 Lektor Kérlek, Uram, áldj meg engem! Áldás Isten egyszülött Fia áldj meg minket és segíts meg az arra méltókat. Ámen. Olvasmány – Elsı rész Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bőnét, hiszen kétszeresen meglakolt 66

Domini duplicia pro omnibus peccatis suis. Vox clamantis in deserto: Parate viam Domini, rectas facite in solitudine semitas Dei nostri. Et revelabitur gloria Domini, et videbit omnis caro pariter quod os Domini locutum est. Secunda pars Omnis caro foenum est, omnis gloria eius quasi flos agri. Exsicatum est foenum, et cecidit flos quia spiritus Domini sufflavit in eo. Vere foenum est populus; exsicatum est foenum, et cecidit flos; verbum autem Domini manet in aeternum. Haec dicit Dominus Deus, convertimini ad me, et salvi eritis. Deo gratias.

minden vétkéért! Egy hang kiált: Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Akkor kinyilvánul az Úr dicsısége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt. Második rész Minden test csak fő, és minden szépsége olyan, mint a mezı virága. Elszárad a fő, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fő a nép. Elszárad a fő, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Így szól az Úr: forduljatok felém, és megszabadítalak titeket. Istennek legyen hála!

12 Responsorium Hodie nobis de caelo pax vera descendit: Hodie per totum mundum melliflui facti sunt caeli. V) Hodie illuxit nobis dies redemptionis nostrae, reparationis antiquae felicitatis aeternae. Hodie per totum...

12 Responzórium E napon a mennybıl az igaz béke a földre szállott. E napon mézzel folynak az egek. V) E napon felragyogott nekünk a váltság napja, mely helyreállítja a régi üdvöt s megszerzi az örök boldogságot. E napon...

13 Lector Jube Domine benedicere. Benedictio Spiritus Sancti gratia illuminet sensus et corda nostra. – Amen.

13 Lektor Kérlek, Uram, áldj meg engem! Áldás Világosítsa meg érzékeinket és szívünket a Szentlélek Úristen. – 67

Lectio III. – Prima pars Consurge, consurge, induere fortitudine tua Sion, induere vestimentis gloriae tuae, Hierusalem, civitas sancti, quia non adjiciet ultra ut pertranseat per te incircumcisus et immundus. Excutere de pulvere, consurge, sede, Hierusalem! solve vincula colli tui, captiva filia Sion; quia haec dicit Dominus: Gratis venundati estis, et sine pretio redimeni. Quia ego ipse qui loquebar, ecce adsum. Secunda pars Gaudete et laudate simul, deserta Hierusalem, quia consolatus est Dominus populum suum, paravit brachium sanctum suum in oculis omnium gentium. Haec dicit Dominus Deus, convertimini ad me, et salvi eritis. Deo gratias.

Ámen. Olvasmány – Elsı rész Ébredj, ébredj, öltsd fel erıdet, Sion! Öltsd fel díszes ruháidat, Jeruzsálem, te szent város! Mert többé nem jár benned körülmetéletlen és tisztátalan. Rázd le magadról a port, kelj fel, te fogoly, Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sion fogoly leánya! Mert így szól az Úristen: Ingyen adtalak el titeket, és nem pénzen váltalak meg. Én vagyok, aki így szóltam: Íme, itt vagyok! Második rész Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára. Így szól az Úr: forduljatok felém, és megszabadítalak titeket. Istennek legyen hála!

14 Responsorium Quem vidistis, pastores? dicite, annuntiate nobis, in terris quis apparuit? Natum vidimus, et choros Angelorum collaudantes Dominum. V) Dicite, quidnam vidistis? et annuntiate Christi nativitatem. Natum vidimus... V) Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Natum vidimus...

14 Responzórium Kit láttatok, pásztorok? mondjátok, jelentsétek nekünk, ki jelent meg a földön? A Szülöttet láttuk és angyalok kórusát, mely dicsıítette az Urat. V) Mondjátok, kit is láttatok? és hirdessétek Krisztus születését. A Szülöttet... V) Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szenlélek Istennek. A Szülöttet... 68

15 Genealogia Dominus vobiscum. – Et cum Spiritu tuo. Initium sancti evangelii secundum Matthaeum. – Gloria tibi Domine. Liber generationis Jesu Christi, filii David, filii Abraham. Abraham genuit Isaac Isaac autem genuit Iacob Iacob autem genuit Iudam et fratres eius. Iudas autem genuit Phares et Zara de Thamar Phares autem genuit Esrom Esrom autem genuit Aram. Aram autem genuit Aminadab Aminadab autem genuit Naasson Naasson autem genuit Salmon. Salmon autem genuit Booz de Rachab Booz autem genuit Obed ex Ruth Obed autem genuit Iesse Iesse autem genuit David regem. David autem rex genuit Salomonem ex ea quae fuit Uriae. Salomon autem genuit Roboam Roboam autem genuit Abiam Abia autem genuit Asa. Asa autem genuit Iosaphat Iosaphat autem genuit Ioram Ioram autem genuit Oziam. Ozias autem genuit Ioatham Ioatham autem genuit Achaz Achaz autem genuit Ezechiam. Ezechias autem genuit Manassen Manasses autem genuit Amon Amon autem genuit Iosiam. Iosias autem genuit Iechoniam et

15 Genealógia Az Úr legyen veletek! – És a te lelkeddel! Evangélium Szent Máté könyvébıl. – Dicsıség neked Istenünk. Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit. Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot. Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont. Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétıl. Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját. Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét; 69

fratres eius in transmigratione Babylonis et post transmigrationem Babylonis Iechonias genuit Salathihel Salathihel autem genuit Zorobabel. Zorobabel autem genuit Abiud Abiud autem genuit Eliachim Eliachim autem genuit Azor. Azor autem genuit Saddoc Saddoc autem genuit Achim Achim autem genuit Eliud. Eliud autem genuit Eleazar Eleazar autem genuit Matthan Matthan autem genuit Iacob. Iacob autem genuit Ioseph virum Mariae de qua natus est Iesus qui vocatur Christus.

Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját. Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort. Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot. Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. İ volt a férje Máriának, akitıl született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.

16 Te Deum laudamus: * te Dominum confitemur. Te aeternum Patrem * omnis terra veneratur. Tibi omnes Angeli, * tibi Caeli, et universae Potestates: Tibi Cherubim et Seraphim * incessabili voce proclamant: Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dominus, Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra * majestatis gloriae tuae.

16 Téged, Isten, dícsérünk * téged Úrnak vallunk. Téged, örök Atyaistent * minden teremtményed tisztel. Néked mindnyájan az angyalok * néked az egek és minden hatalmasságok. Néked a kerúb és szeráf angyalok * szüntelen szóval énekelnek: Szent! Szent! Szent* a seregek Ura, Istene! Teljes az ég és a föld * felségednek dicsıségével. 70

Te gloriosus * Apostolorum chorus, Te Prophetarum * laudabilis numerus, Te Martyrum candidatus * laudat exercitus. Te per orbem terrarum * sancta confitetur Ecclesia, Patrem * immensae majestatis; Venerandum tuutm verum * et unicum Filium; Sanctum quoque * Paraclitum spiritum. Tu Rex gloriae, * Christe. Tu Patris * sempiternus es Filius. Tu, ad liberandum suscepturus hominem, * non horruisti Virginis uterum. Tu, devicto mortis aculeo, * aperuisti credentibus regna caelorum. Tu ad dexteram Dei sedes, * in gloria Patris. Judex crederis * esse venturus. Te ergo quesumus, tuis famulis subveni, *quos pretioso sanguine redemisti. Aeterna fac cum Sanctis tuis * in gloria numerari. Salvum fac populum tuum, Domine, * et benedic hereditati tuae. Et rege eos, * et extolle illos usque in aeternum. Per singulos dies * benedicimus te; Et laudamus nomen tuum in

Téged az apostoloknak * dicsıséges kara, Téged a prófétáknak * dicséretes száma, Téged a mártíroknak * fényes serege dicsér. Téged széles e világon * vall és dicsér az Anyaszentegyház. Véghetetlen * felséges Atyaistent, A te tiszteletre méltó * és egyetlenegy Fiadat, A Szentlelket is, * a Vígasztalót. Te dicsıségnek Királya, * Krisztus! Te az Atyaistennek * örökkévaló Fia vagy. Te a megszabadításért fölvevén az emberi természetet * nem iszonyodtál a Szőznek méhétıl. Te meggyızvén a halál fullánkját * megnyitád híveidnek a mennyországot. Te az Istennek jobbján ülsz * Atyádnak dicsıségében. E világra jövendı bírónak * hiszünk, Uram, téged. Téged azért kérünk, légy segítsége a te szolgáidnak, * kiket szent véreddel megváltottál. Add meg, hogy az örök boldogságban * a te szenteid közé számláltassunk. Üdvözítsd, Uram, a te népedet, * álld meg a te örökségedet! És igazgasd, Uram, és felmagasztaljad, * most és mindörökké! 71

saeculum, * et in saeculum saeculi. Dignare, Domine, die isto * sine peccato nos custodire. Miserere nostri, Domine, * miserere nostri: Fiat misericordia tua, Domine, super nos, * quemadmodum speravimus in te. In te, Domine, speravi: * non confundar in aeternum.

Minden napokon * áldunk tégedet! És dicsérjük a te neved örökké * és mindörökkön örökké. Méltóztassál, Uram, e mai napon * minden bőntıl minket megırizni. Könyörülj rajtunk, Úristen, * könyörülj mirajtunk! Legyen a te irgalmasságod mirajtunk, * amint tebenned bíztunk. Tebenned bíztam, Uram, * soha meg nem szégyenülök.

17 Dominus vobiscum. – Et cum Spiritu tuo. Oremus. Concede, quesumus, omnipotens Deus: ut nos Unigeniti tui nova per carnem Nativitas liberet; quos sub peccati jugo vetusta servitus tenet. Per eumdem Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitate ejusdem Spiritus Sancti Deus: per omnia saecula saeculorum. – Amen. Dominus vobiscum. – Et cum Spiritu tuo.

17 Az Úr legyen veletek! – És a te lelkeddel! Könyörögjünk! Mindenható Isten, kérünk, bocsáss meg nekünk, hogy a te egyszülött fiad test szerint való újjászületése megszabadítson minket, akiket az ısi szolgaság a bőn igájában tart fogva. A mi urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. – Ámen. Az Úr legyen veletek! – És a te lelkeddel!

18 Benedicamus Domino. – Deo gratias.

18 Mondjunk áldást az Úrnak! – Istennek legyen hála!

19 Verbum caro factum est et habitavit in nobis: et vidimus gloriam ejus, gloriam quasi unigeniti a Patre, plenum gratiae et veritatis.

19 Az Ige testté lın és miköztünk lakozék: és láttuk az ı dicsıségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsıségét telve malaszttal és igazsággal.

Antiphonae septem ad Vesperas Sancti Michaelis à 4 OFFICIUM IN DEDICATIONE S. MICHAELIS ARCHANGELI Sorozatunkban Orlando di Lasso Antiphonae septem ad Vesperas Sancti Michaelis à 4 címő ciklusát mutatjuk be. A Lasso által megzenésített hét antifónát liturgikus zenei környezetben szólaltatjuk meg. A nap imaóráinak rendjét már a VI. századtól – Szent Benedek Regulájában – rögzített módon végzi az egyház. Az alkonyati zsolozsmában (a vesperásban) a bevezetı fohász után öt zsoltár hangzik el az ıket keretezı antifónákkal. Rövid olvasmány után egy válaszos ének következik, majd a himnusz szólal meg az azt követõ verzikulussal. Ezt a nagyobb imaórákban (Laudes, Vesperás és Completorium) énekelt hálaének követi a hozzá tartozó antifónával (keretezı ének). A hálaénekek – canticumok – azonban a fent említett hórákban önálló szöveget kapnak. A Laudesben énekelt hálaének a Benedictus, a Completoriumban a Nunc dimittis, míg a Vesperásban a Magnificat hangzik el. A canticum után könyörgés és befejezı rész zárja az imaórát. A zsolozsmák liturgiájának nem része, mégis hagyomány, hogy egy Mária-antifónát énekelnek a szertartás végén. (A szertartást záró Máriaantifóna csak nevében tartotta meg az antifóna elnevezést, ez azonban önálló tétel, nem keretez más zenei anyagot.) A vesperásban elhangzó öt zsoltárhoz és a canticumhoz kapcsolódik antifóna. Felmerül a kérdés, hogy a ciklus hogyan tartalmazhat egy hetedik antifónát is? A liturgia fejlıdése során a nagyobb ünnepekre két vesperást is kidolgoztak. Már az elızı esti szertartással (elıesti vesperás) kezdték ünnepelni a nap misztériumát. A két szertartás egyes 74

tételeit megtartották, más tételei azonban önállósultak. Esetünkben a Magnifikat kapott új antifónát. A Mihály név azt jelenti: „Ki olyan, mint Isten?” – és jelezni akarja azt az Isten dicsıítésére szolgáló törekvést, amit Szent Mihály arkangyal ismételten tanusított. A liturgia szerint „a mennyei hadsereg fejedelme, akit minden angyal tisztel”. A Luciferrel való gyızelmes küzdelme és annak következményei (Jel. 12,7) miatt ıt tekintik Krisztus szent embersége különös védelmezıjének és a legszentebb Oltáriszentség ırzıjének. A liturgia erre mutat rá, amikor az ünnepélyes nagymisében tömjénáldáskor a pap így imádkozik: „Szent Mihály arkangyal könyörgésére áldja meg az Úr ezen tömjénszemeket”, amelyek itt a tőzben elégve, Krisztus áldozatát és szentségének illatát jelképezik. A liturgiamagyarázók közül többen azt mondják, hogy az is Szent Mihály arkangyalnak szól, amidın a pap az átváltozás után mélyen meghajolva, így imádkozik: „Mindenható Isten, engedd, hogy e szent áldozatokat szent angyalod kezével oltárodra vigye fel isteni Fölséged színe elé”. Szent Mihály arkangyal másodszor úgy ismeretes, mint a hívı nép védelmezıje a pokol hatalma ellen. Az ünnepi szertartás szövegében ezért ez áll: „Szent Mihály arkangyal, jöjj az Isten népének segítségére!” Sıt a csendes szentmisék utáni imádságban is az Egyház úgy szólítja ıt, mint a keresztény nép védelmezıjét, a pokolbeli lelkek hatalmassága ellen. Harmadszor Szent Mihály arkangyalt az ördöggel való gyızelmes küzdelme miatt, melyet Mózes testéért vívott (Judás 9.v.), az angyalhadak vezérének is nevezik, aki a haldoklókat a gonosz szellemek támadásaitól védi és a lelkeket az égi paradicsomba vezeti. Ezért szentelik nagy szeretettel az ı tiszteletére a temetıkápolnákat és ezért áll ott a képe sokszor a sírköveken és a temetık bejárata fölött. A keresztény mővészet fegyverzetben is szívesen ábrázolja, amint kivont karddal a pokoli sárkányt lábával széttapossa, vagy úgy, mint az igazság angyalát a mérleggel, amelyen a lelkeket méri. Mint ilyent említik ıt a 75

Confiteor-ban, a közgyónásban is. A gyászmisében a felajánlásnál így imádkozik a pap: „A zászlótartó Szent Mihály vezesse a lelkeket a szent világosságba”. A haldoklókért mondott egyházi imában (Commendatio animae) így imádkozik az Egyház: „Vegye fel az elhaltat Szent Mihály arkangyal, aki méltó volt rá, hogy a mennybéli seregek élén álljon”. Mindezekbıl érthetı, hogy ezt az égi fejedelmet az Egyházban már a legrégibb idı óta nagyrabecsülték és hogy neki templomokat, kápolnákat, oltárokat szenteltek, hogy kolostorok, szerzetesrendek és vallásos társaságok magukat az õ védelme alá helyezték. Az Egyház két ünnepet ül a szent arkangyal tiszeteletére. Május 8-án Szent Mihály arkangyal megjelenésének ünnepét Gargano hegyén, Apuliában (AlsóItália) 495-ben. És a fıünnepet: Szent Mihály arkangyal templomának felszentelését, Dedicatio sancti Michaelis Archangeli, szeptember 29-én. Mindkét Mihály ünnep győjtıünnep és egyben valamennyi angyal tiszteletére szolgál, amint ez az ünnepi imádságban és az ünnepi szertartás más szövegeiben kifejezésre jut. Ezért az ünnep – legalábbis eredetében – nemcsak egy templomszentelésre vonatkozik, hanem inkább az angyaloknak az Isten dicsıítésére és a mi lelkünk üdvére való felszentelését ünnepli. Tartalma tehát inkább az: amit a késıbbi ırangyal-ünnep jelent és így a nagy mennyei fejedelem a liturgiában az egész angyalvilágot képviseli. A kereszténység ıskora Szent Mihálynak még két csodálatos jelenését tartotta tiszteletben. Az egyik a pestis elhárítása végett tartott könyörgı-processzióban történt. Ekkor Nagy Szent Gergely pápa Hadrián mauzóleuma fölött (épült 134-ben Kr. u.) látta Szent Mihály arkangyalt, amint a megbékülés jeléül kardját hüvelyébe dugja. VIII. Bonifác ennek emlékére sírja fölé kápolnát emeltetett e fölirattal: „S. Angelus inter nubes usque ad coelos” – „A szent angyal az égig érı felhık közt”. Ez a mauzóleum ma „Angyalvár” néven ismeretes és csúcsán ma is Szent Mihály arkangyal ércszobor áll. Az angyalnak egy másik csodajelenését tiszteli Franciaország a VIII. századból „St. 76

Michel” hegyén, egy alig megközelíthetı sziklacsúcson, Rouen mellett, a tengerben, ahol egy gyönyörő bencés apátság és egy nagyon látogatott búcsújáróhely alakult. Szent Mihály vallásos társulat is alakult 1680-ban Bécsben, a Szentatya támogatására és különösen Ausztriában terjedt el. Responsorium Hic est Michael archangelus, princeps militiae angelorum, * cuius honor praestat beneficia populorum, et oratio perducit ad regna caelorum. V) Stetit angelus iuxta aram templi, habens thuribulum aureum in manu sua. Cuius... V) Gloria Patri, et Filio et Spiritui Sancto. Cuius... Antiphona ad Magnificat ad primas Vesperas Dum sacrum mysterium cerneret Joannes * Archangelus Michael tuba cecinit: ignosce Domine Deus noster, qui aperis librum, et solvis signacula eius, alleluia. Responsorium Michael et Angeli eius pugnabant cum diabolo: * Et ille hostis antiquus victus est ab eis. V) Factum est proelium in caelo, Michael et Angeli eius proeliabantur cum dracone. Et ille...

Responzórium Ez Mihály arkangyal, az angyali sereg vezére, * kinek tisztelete kieszközli a nép javait, és kinek közbenjárása elvezet a mennyek országába. V) Ott állt az angyal a templom oltára mellett, kezében aranyos tömjénezıt tartva. Kinek tisztelete... V) Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Kinek tisztelete...

Midın a szent titkot felimerte János * Mihály arkangyal harsonával hirdeti: bocsáss meg Urunk, Istenünk, ki felnyitod a könyvet, és feltöröd annak pecsétjét, alleluja. Mihály és angyalai harcoltak a sátánnal * és az ısi ellenség felett gyıztedelmeskedtek. V) Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. És... 77

V) Cum in caelo ad dimicandum insurgeret hostis ille, gratia Dei Michael et Angeli eius obtinuerunt triumphum. Et ille...

V) Az égben küzdelemre fellázadt az ellenség, Istennek hála, Mihály és angyalai megoltalmazták gyızelmükkel. És...

Invocatio Deus in adiutorium meum intende. Domine ad adiuvandum me festina. Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

Isten, figyelmezz az én segítségemre! Uram, siess megsegíteni engem! Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Stetit Angelus iuxta aram templi, habens thuribulum aureum in manu sua. Ps. 109. Dixit Dominus Domino meo: * sede a dextris meis. Donec ponam inimicos tuos, * scabillum pedum tuorum. Virgam virtutis tuae emittet Dominus ex Sion: * dominare in medio inimicorum tuorum. Tecum principium in die virtutis tuae in splendoribus sanctorum: * ex utero ante luciferum genui te. Iuravit Dominus et non paenitebit eum: * tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech. Dominus a dextris tuis, * confregit in die irae suae reges. Iudicabit in nationibus, implebit

Megálla az angyal a templom oltár elıtt, arany tömjénezıvel a kezében. 109. zsoltár Mondá az Úr az én Uramnak * „Ülj az én jobbamra! Míg ellenségedet zsámollyá teszem * a te lábaidnak.” A te erıdnek pálcáját kibocsátja az Úr Sionból * uralkodjál a te ellenségeid közepette. Tenálad van az elsıség a te hatalmadnak napján a szentség fényében * magamból szültelek téged a hajnali csillag elıtt. Megesküdött az Úr, és meg nem bánja: * „Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Az Úr áll a te jobbod felıl * haragja napján eltapossa a 78

ruinas: * conquassabit capita in terra multorum. De torrente in via bibet: * propterea exaltabit caput. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Antiphona Dum praeliaretur Michael Archangelus cum dracone, audita est vox dicentium: Salus Deo nostro, alleluia. Ps. 110. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: * in consilio iustorum et congregatione. Magna opera Domini: * exquisita in omnes voluntates eius. Confessio et magnificentia opus eius: * et iustitia eius manet in saeculum saeculi. Memoriam fecit mirabilium suorum, † misericors et miserator Dominus: * escam dedit timentibus se. Memor erit in saeculum testamenti sui: * virtutem operum suorum adnuntiabit populo suo: Ut det illis hereditatem gentium: * opera manuum eius veritas et

királyokat. Ítéletet tesz a nemzetek között a holttesteket halomba győjti * összezúzza fejüket a széles harcmezın. Útja közben a patakból iszik, * azért emeli magasra büszkén a fejét. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen. Midın Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal, egy hang mondását hallottam: a mi Istenünké az üdvösség, alleluja. 110. zsoltár Hálát adok néked, Uram teljes szívembıl * az igazak tanácsában és gyülekezetében. Nagyok az Úrnak mővei * ismerjék meg ıket mind, akik szeretik. Fönség és ékesség az ı mővében * és igazsága megmarad örökkön örökké. Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülı Isten * eledelt adott az ıt félıknek. Megemlékezik az ı szövetségérıl örökké * cselekedeteinek erısségét hirdeti az ı népének. Hogy nekik adja a hitetlenek 79

iudicium. Fidelia omnia mandata eius: † confirmata in saeculum saeculi: * facta in veritate et aequitate. Redemptionem misit populo suo: * mandavit in aeternum testamentum suum. Sanctum et terribile nomen eius: * initium sapientiae timor Domini. Intellectus bonus omnibus facientibus eum: * laudatio eius manet in saeculum saeculi. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Antiphona Archangele Michael, constitui te principem super omnes animas suscipiendas. Ps. 111. Beatus vir qui timet Dominum: * in mandatis eius volet nimis. Potens in terra erit semen eius: * generatio rectorum benedicetur. Gloria et divitiae in domo eius: * et iustitia eius manet in saeculum saeculi. Exortum est in tenebris lumen rectis: * misericors et miserator et iustus. Iucundus homo qui miseretur et

örökrészét * az ı kezének mőve: igazmondás és igaz ítélet. Erısek mind az ı végzései † szilárdan állnak minden idıkre * hőségben és igazságban hajtja végre ıket. Váltságot küldött az ı népének * megparancsolta örökké az ı szövetségét. Szent és rettenetes az ı neve * a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Jól gondolkodnak mind, akik eszerint cselekednek, * az ı dicsérete pedig megmarad örökkön örökké. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen. Mihály arkangyal, állj az élére minden lélek mennybe való felvételének. 111. zsoltár Boldog ember az, ki az Urat féli * az ı parancsolatait igen kedveli. Hatalmas lészen magva a földön * az igazak nemzetsége megáldatik. Dicsıség és gazdagság az ı házában * és az õ igazsága megmarad örökkön örökké. Az igazaknak a sötétségben világosság támad: * İ az Irgalmas, Könyörülı és Igaz. Jól lészen annak, ki szívesen ád † 80

commodat, † disponet sermones suos in iudicio: * quia in aeternum non commovebitur. In memoria aeterna erit iustus: * ab auditione mala non timebit. Paratum cor eius sperare in Domino, † confirmatum est cor eius: * non commovebitur donec dispiciat inimicos suos. Dispersit dedit pauperibus: † iustitia eius manet in saeculum saeculi: * cornu eius exaltabitur in gloria. Peccator videbit et irascetur, † dentibus suis fremet et tabescet: * desiderium peccatorum peribit. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

az ı dolgait igazul rendezi * meg nem inog az mindörökké. Örök emlékezetben lészen az igaz * nem fél a gonosz-hír hallástól. Erıs a szíve, mivelhogy az Úrban bízik † bátor az ı szíve * azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek bukását. Osztogat, adakozik a szegényeknek † az ı igazsága megmarad örökkön örökké * fölemeltetik a feje dicsıséggel. A bőnös látja ezt és harag fogja el † fogait csikorgatja és irígységben emészti magát, * a gonoszok kívánsága semmivé leszen. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Angeli Domini, Dominum benedicite in aeternum. Ps. 112. Laudate pueri Dominum: * laudate nomen Domini. Sit nomen Domini benedictum, * ex hoc nunc et usque in saeculum. A solis ortu usque ad occasum, * laudabile nomen Domini. Excelsus super omnes gentes Dominus, * et super caelos gloria eius. Quis sicut Dominus Deus noster, qui in altis habitat, * et humilia

Úr angyalai, áldjátok az Urat mindörökké! 112 .zsoltár Dícsérjétek, ti szolgái, az Urat * dícsérjétek az Úr nevét! Legyen áldott az Úr neve * mostantól fogva és mindörökké. Napkelettıl fogva napnyugatig * dícsértessék az Úrnak neve! Fölséges az Úr minden népek fölött * és fölötte áll az egeknek az ı dicsısége. Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban 81

respicit in caelo et in terra? Suscitans a terra inopem, * et de stercore erigens pauperem: Ut conlocet eum cum principibus, * cum principibus populi sui.

Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

lakozik * és az alázatosakat látja meg a mennyben és a földön? Az elnyomottat fölemeli a földrıl * és kiragadja a sárból a szegényt. Hogy helyet adjon néki a fejedelmek között * az ı népének fejedelmei között. Ki a magtalannak lakást ad a házban, * mint fiakon örvendezı anyának. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Angeli, Archangeli, Throni et Dominationes, Principatus et Potestates, Virtutes caelorum, laudate Dominum de caelis, alleluia. Ps. 137. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: * quoniam audisti verba oris mei. In conspectu angelorum psallam tibi: * adorabo ad templum sanctum tuum, et confitebor nomini tuo. Super misericordia tua et veritate tua: * quoniam magnificasti super omne, nomen sanctum tuum. In quacumque die invocavero te, exaudi me: * multiplicabis me in anima mea virtute. Confiteantur tibi Domine omnes

Angyalok, arkangyalok, trónolók és uralkodók, méltóságok és hatalomasságok, az ég erényei, dicsérjétek a mennyei Urat, alleluja. 137. zsoltár Hálát adok neked, Uram, teljes szívembıl * mert meghallgattad az én szómat. Az angyalok színe elıtt éneklek néked * leborulok a te szentélyed elıtt. Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hőségedért * mert felmegasztaltad mindenek fölött a te szent nevedet. Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz engem * és megsokasítod az erıt az én lelkemben.

Qui habitare facit sterilem in domo, * matrem filiorum laetantem.

reges terrae: * quia audierunt omnia verba oris tui: Et cantent in viis Domini: * quoniam magna gloria Domini. Quoniam excelsus Dominus, et humilia respicit: * et alta a longe cognoscit. Si ambulavero in medio tribulationis, vivificabis me † super iram inimicorum meorum extendisti manum tuam, * et salvum me fecit dextera tua. Dominus retribuet propter me: † Domine misericordia tua in saeculum: * opera manuum tuarum ne dispicias. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Valljanak meg téged, Uram, a föld minden királyai * midın szádnak beszédét hallják. És énekeljék meg az Úrnak útjait * hogy nagy az Úr dicsısége. Mert fölséges az Úr és letekint a kicsinyekre * de a kevélyeket csak távolról nézi. Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem † és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a kezedet * és megszabadít a te jobbod. Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett † Uram, a te irgalmad örökkévaló * ne vesd meg kezednek alkotását. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Capitulum (Apoc. I.) Significavit Deus quae oportet fieri cito, † loquens per Angelum suum servo suo Joanni, qui testimonium perhibuit verbo Dei, * et testimonium Jesu Christi, quaecumque vidit.

Olvasmány (Jel. 1,1-2) Isten kinyilatkoztatta, aminek meg kell történnie; angyala által küldvén azt szolgájának, Jánosnak, ki tanuságot tett az Isten igéje mellett és Jézus Krisztus tanubizonysága mellett, mindarról, amit látott.

Responsorium Ascendit fumus aromatum * in conspectu Domini. V) De manu Angeli In conspectu Domini. V) Gloria Patri et Filio, et Spiritui

Fölszálla a jó illatszerek füstje az Úr színe elé. V) Az angyal kezébıl Az Úr színe elé. V) Dicsıség az Atyának, és 83

Sancto. Ascendit...

Fiúnak, és Szentlélek Istennek. Az illatszerek...

Hymnus

Himnusz

Tibi Christe splendor patris, Vita, virtus cordium, In conspectu angelorum Votis, voce psallimus: Alternantes concrepando Melos damus vocibus. Collaudemus venerantes omnes coeli milites: Sed praecipue primatem coelestis exercitus, Michaelem in virtute, conterentem Zabulon. Quo custode procul pelle, Rex Christe piissime, Omne nefas inimici, Mundo corde et corpore, Paradiso redde tuo Nos sola clementia. Gloriam patri melodi personemus vocibus, Gloriam Christo canamus, Gloriam paraclito, Qui trinus et unus Deus extat ante saecula. Amen. V) In conspectu Angelorum psallam tibi Deus meus. R) Adorabo ad templum sanctum tuum, et confitebor nomini tuo.

V) Az angyalok színe elıtt éneklek néked, Istenem. R) Leborulok a te szentélyed elıtt, és hálát adok a te nevednek. 84

Antiphona Princeps gloriosissime, Michael Archangele, esto memor nostri: hic et ubique semper precare pro nobis Filium Dei, alleluia. Canticum beatae Mariae Virginis † Magnificat * anima mea Dominum. Et exultavit spiritus meus * in Deo salutari meo. Quia respexit humilitatem ancillae suae: * ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius. Et misericordia eius in progenies et progenies * timentibus eum. Fecit potentiam in brachio suo: * dispersit superbos mente cordis sui. Deposuit potentes de sede, * et exaltavit humiles. Esurientes implevit bonis: * et divites dimisit inanes. Suscepit Israel, puerum suum, * recordatus misericordiae suae. Sicut locutus est ad patres nostros, * Abraham, et semini eius in saecula. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Antifóna Legdicsıségesebb fejedelem, Mihály arkangyal, légy figyelmes ránk: itt és mindenhol, mindig kérleld az Isten Fiát értünk, alleluja. A boldogságos Szőz éneke † Magasztalja * az én lelkem az Urat. És örvendezik az én lelkem * az én üdvözítı Istenemben. Mert meglátta az ı szolgálójának alázatosságát * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetek. Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a Hatalmas * és szent az ı neve. És az ı irgalmassága nemzetségrıl nemzetségre * azokon, kik ıt félik. Hatalmasságot cselekedett az ı karjával * szétszórta a gıgösöket szívüknek elbízottsága által Letette a hatalmasokat a székrıl * és fölmagasztalta az alázatosakat. Az éhezıket betöltötte jókkal * és a gazdagokat üresen küldte el. Fölvette Izraelt, az ı szolgáját * hogy ne felejtse irgalmasságát. Miképpen megmondotta vala atyáinknak * Ábrahámnak és az ı maradékának mindörökké. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, 85

és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen. Domine, exaudi orationem meam. Uram, hallgasd meg az én - Et clamor meus ad te veniat. könyörgésemet! - És az én kiáltásom jusson eléd! Oremus Deus, qui miro ordine Angelorum ministeria hominumque dispensas: † concede propitius; ut a quibus tibi ministrantibus in caelo semper assistitur, * ab his in terra vita nostra muniatur. Per Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum: † qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus, * per omnia saecula saeculorum. Amen.

Könyörögjünk! Isten, ki csodálatos rendben kiosztod az angyalok és az emberek szolgálatát, † engedd meg kegyesen, hogy akik mindenkor neked szolgálnak a mennyben, * azok védjék életünket a földön. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, * aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Domine, exaudi orationem meam. Uram, hallgasd meg az én - Et clamor meus ad te veniat. könyörgésemet! - És az én kiáltásom jusson eléd! Benedicamus Domino. - Deo gratias.

Mondjunk áldást az Úrnak! Istennek legyen hála!

† Fidelium animae per misericordiam Dei requiescant in pace. Amen.

† A meghalt hívek lelkei Isten irgalmából békességben nyugodjanak. Ámen.

Salve, Regina, mater misericordiae: Vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te clamamus, exules, filii Hevae. Ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle. Eia ergo,

Üdvözlégy, Királynı, irgalmasság Anyja! Életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk sírva és zokogva e 86

Advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exilium ostende. O clemens: O pia: O dulcis Virgo Maria.

siralom völgyébıl! Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szőz Mária!

Antiphonae septem ad Vesperas Corporis Christi à 6 OFFICIUM IN FESTO Ssmi CORPORIS CHRISTI Sorozatunkban Orlando di Lasso Antiphonae septem ad Vesperas Corporis Christi à 6 címő ciklusát mutatjuk be. A Lasso által megzenésített hét antifónát liturgikus zenei környezetben szólaltatjuk meg. A nap imaóráinak rendjét már a VI. századtól – Szent Benedek Regulájában – rögzített módon végzi az egyház. Az alkonyati zsolozsmában (a vesperásban) a bevezetı fohász után öt zsoltár hangzik el az ıket keretezı antifónákkal. Rövid olvasmány után egy válaszos ének következik, majd a himnusz szólal meg az azt követı verzikulussal. Ezt a nagyobb imaórákban (Laudes, Vesperás és Completorium) énekelt hálaének követi a hozzá tartozó antifónával (keretezı ének). A hálaénekek – canticumok – azonban a fent említett hórákban önálló szöveget kapnak. A Laudesben énekelt hálaének a Benedictus, a Completoriumban a Nunc dimittis, míg a Vesperásban a Magnificat hangzik el. A canticum után könyörgés és befejezı rész zárja az imaórát. A zsolozsmák liturgiájának nem része, mégis hagyomány, hogy egy Mária-antifónát énekelnek a szertartás végén. (A szertartást záró Máriaantifóna csak nevében tartotta meg az antifóna elnevezést, ez azonban önálló tétel, nem keretez más zenei anyagot.) A vesperásban elhangzó öt zsoltárhoz és a canticumhoz kapcsolódik antifóna. Felmerül a kérdés, hogy a ciklus hogyan tartalmazhat egy hetedik antifónát is? A liturgia fejlıdése során a nagyobb ünnepekre két vesperást is kidolgoztak. Már az elızı esti szertartással (elıesti vesperás) kezdték ünnepelni a nap misztériumát. A két szertartás egyes 88

tételeit megtartották, más tételei azonban önállósultak. Esetünkben a Magnifikat kapott új antifónát. Úrnapjának ünneplése nem ısi hagyomány (egyháztörténeti léptékkel). A Pünkösd utáni második csütörtökön tartjuk az ünnepet, emlékezve ezzel Nagycsütörtökre. (Hazai gyakorlatban ez átkerült a Pünkösd utáni második vasárnapra.) Úrnapja keletkezése a XII. században fellendülı Eukarisztia-kultusszal van összefüggésben. Az ünnepet IV. Orbán pápa rendelte el, és ı bízta meg a domonkosrendi Aquinói Szent Tamást az ünnep zsolozsma- és miseszövegeinek kidolgozásával, melyeket a mai napig használ az Egyház. Az úrnapi szertartás sajátja a körmenet, melyben a négy világtájat áldja meg a pap, az Eukarisztia ereje által. Az elsı ilyen körmenetekrıl már 1274-79 között van adatunk. A II. vatikáni zsinat ehhez a naphoz csatolta a IX. Piusz pápa által bevezetett Jézus Szent Vére ünnepét is (korábban július 1.), ezért mai teljes neve: Krisztus szent testének és vérének ünnepe. Az ünnepnap kialakulásának misztikus elızményei is voltak: „Szent Julianna lüttichi Ágostonrendi apáca látomása is belejátszik az ünnep bevezetésébe (Hold-látomás: hiányzik egy darab belıle, mert az ünnepek körében hiányzik az Eukarisztia ünnepe). Lelkiatyja, a lüttichi püspök 1246-ban vezeti be az ünnepet. A lüttichi püspök buzgólkodását támogatta Jacobus Pantaleon lüttichi fıdiákonus, aki azután IV. Orbán néven pápa lett (1261-64). Pápa korában sokat meditált, habozott az ünnep bevezetése körül. Azután Orvietóban éri a hír, hogy Bolzanóban egy, a jelenlétben kételkedı pap kezében az átváltoztatott szentostya vérezni kezdett. A véres corporalét 1246. június 8-án mutatták meg a pápának, aki ezután elrendelte Úrnapja ünnepét. Eleinte nem tekintették kötelezınek, a végleges elrendelés V. Kelemen pápa nevéhez főzıdik (1317). 1209-ben kapta elıször Julianna sokszor megismétlıdı látomását. Ebben az évben kezdte el Montfort-i Simon gróf a véres háborút a tőrhetetlenné vált albigens rémuralom ellen. És ugyanebben az évben 89

egy szikár, alacsony, szürkeruhás umbriai parasztruhába öltözött férfi jelent meg III. Ince pápa elıtt tizenkét társával együtt, hogy elnyerje a pápa engedélyét mőködéséhez: Isten szegénykéje, Assisi Szent Ferenc támasztotta meg a pápa álmában a Laterán roskadozó falait. İ, „a Poverello” és rendje lett a másik kolduló renddel, a prédikáló testvérekkel (domonkosokkal) együtt az Eukarisztia kultuszának fı terjesztıje.” Venite, populi, ad sacrum et immortale mysterium et libamen agendum: cum timore et fide accedamus; manibus mundis, paenitentiae munus communicemus; quoniam Agnus Dei propter nos Patri sacrificium propositum est: ipsum solum adoremus, ipsum glorificemus, cum Angelis clamantes: alleluia.

Körmeneti antifóna Jöjjetek, népek, a szent és halhatatlan titokhoz és áldozat tartásához: félelemmel és hittel menjünk; tiszta kézzel vegyünk részt a bőnbánat kötelességében; mert az Isten báránya miértünk lett felajánlva az Atyának áldozatul: egyedül ıt imádjuk, ıt dicsıítsük, angyalokkal együtt kiáltva: alleluia.

Antiphona ad Magnificat in primis Vesperis O quam suavis est Dominus, spiritus tuus! Qui ut dulcedinem tuam in filios demonstrares, pane suavissimo de caelo praestito, esurientes reples bonis, fastidiosos divites dimittens inanes.

Antifóna az elıesti vesperás hálaadó énekéhez Ó mily édes, Urunk, a te lelked! Mert te, hogy a te édességedet a fiak elıtt nyilvánvalóvá tegyed, az égbıl juttatott legédesebb kenyérrel, az éhezıket javakkal töltöd el, a kevély gazdagokat pedig üres kézzel bocsátod útjukra.

Responsorium Homo quidam fecit coenam magnam et misit servum suum hora coenam dicere invitatis, et venirent: Quia parata sunt omnia.

Responzórium Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a 90

V) Venite, comedite panem meum, et bibite vinum, quod miscui vobis. Quia... V) Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Quia...

meghívottaknak: Jöjjetek, mert minden el van készítve. V) Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem! Mert minden... V) Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek. Mert minden...

Invocatio Deus in adiutorium meum intende. Domine ad adiuvandum me festina. Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

Antiphona Sacerdos in aeternum Christus Dominus secundum ordinem Melchisedech, panem et vinum obtulit. Ps. 109. Dixit Dominus Domino meo: * sede a dextris meis. Donec ponam inimicos tuos, * scabillum pedum tuorum. Virgam virtutis tuae emittet Dominus ex Sion: * dominare in medio inimicorum tuorum. Tecum principium in die virtutis tuae in splendoribus sanctorum: * ex utero ante luciferum genui te. Iuravit Dominus et non paenitebit eum: * tu es sacerdos in aeternum

Antifóna Ki Fıpap mindörökké: Krisztus, az Úr, Melkizedek rendje szerint kenyeret, s bort áldozott. 109. zsoltár Mondá az Úr az én Uramnak * „Ülj az én jobbamra! Míg ellenségedet zsámollyá teszem * a te lábaidnak.” A te erıdnek pálcáját kibocsátja az Úr Sionból * uralkodjál a te ellenségeid közepette. Tenálad van az elsıség a te hatalmadnak napján a szentség fényében * magamból szültelek téged a hajnali csillag elıtt. Megesküdött az Úr, és meg nem bánja: * „Pap vagy te mindörökké 91

secundum ordinem Melchisedech. Dominus a dextris tuis, * confregit in die irae suae reges. Iudicabit in nationibus, implebit ruinas: * conquassabit capita in terra multorum. De torrente in via bibet: * propterea exaltabit caput. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Melkizedek rendje szerint.” Az Úr áll a te jobbod felıl * haragja napján eltapossa a királyokat. Ítéletet tesz a nemzetek között a holttesteket halomba győjti * összezúzza fejüket a széles harcmezın. Útja közben a patakból iszik, * azért emeli magasra büszkén a fejét. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Miserator Dominus escam dedit timentibus se, in memoriam suorum mirabilium. Ps. 110. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: * in consilio iustorum et congregatione. Magna opera Domini: * exquisita in omnes voluntates eius. Confessio et magnificentia opus eius: * et iustitia eius manet in saeculum saeculi. Memoriam fecit mirabilium suorum, † misericors et miserator Dominus: * escam dedit timentibus se. Memor erit in saeculum testamenti sui: * virtutem operum suorum adnuntiabit populo suo:

Antifóna Könyörülõ Isten eledelt adott az ıt félıknek, csodatetteinek emlékezetében. 110. zsoltár Hálát adok néked, Uram teljes szívembıl * az igazak tanácsában és gyülekezetében. Nagyok az Úrnak mővei * ismerjék meg ıket mind, akik szeretik. Fönség és ékesség az ı mővében * és igazsága megmarad örökkön örökké. Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülı Isten * eledelt adott az ıt félıknek. Megemlékezik az ı szövetségérıl örökké * cselekedeteinek 92

Ut det illis hereditatem gentium: * opera manuum eius veritas et iudicium. Fidelia omnia mandata eius: † confirmata in saeculum saeculi: * facta in veritate et aequitate. Redemptionem misit populo suo: * mandavit in aeternum testamentum suum. Sanctum et terribile nomen eius: * initium sapientiae timor Domini. Intellectus bonus omnibus facientibus eum: * laudatio eius manet in saeculum saeculi. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

erısségét hirdeti az ı népének. Hogy nekik adja a hitetlenek örökrészét * az ı kezének mőve: igazmondás és igaz ítélet. Erısek mind az ı végzései † szilárdan állnak minden idıkre * hőségben és igazságban hajtja végre ıket. Váltságot küldött az ıt népének * megparancsolta örökké az ı szövetségét. Szent és rettenetes az ı neve * a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Jól gondolkodnak mind, akik eszerint cselekednek, * az ı dicsérete pedig megmarad örökkön örökké. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Calicem salutaris accipiam, et sacrificabo hostiam laudis. Ps. 115. Credidi propter quod locutus sum: * ego autem humiliatus sum nimis. Ego dixi in excessu meo: * omnis homo mendax. Quid retribuam Domino, * pro omnibus quae retribuit mihi? Calicem salutaris accipiam: * et nomen Domini invocabo. Vota mea Domino reddam coram

Antifóna Az üdvösség kelyhét veszem, és áldozom a dicséret áldozatát. 115. zsoltár Hittem, és ki is mondottam * még megalázottságomnak idején is! Mikor így szóltam fölindulásomban: * „hazug minden ember!” Mit adjak az Úrnak * mindazokért, amiket nékem adott? Az üdvösség kelyhét veszem * és az Úr nevét hívom. 93

omni populo eius: * pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum eius. O Domine quia ego servus tuus: * ego servus tuus et filius ancillae tuae. Dirupisti vincula mea: † tibi sacrificabo hostiam laudis, * et in nomine Domini invocabo. Vota mea Domino reddam in conspectu omnis populi eius: * in atriis domus Domini, in medio tui Hierusalem. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Fogadalmaimat megadom az Úrnak * az ı egész népe elıtt. Drága dolog az Úr szemében * az ı szentjeinek halála. Ó Uram, mert én a te szolgád * a te szolgád vagyok, és szolgálód fia. Elszakítottad az én kötelékemet † neked áldozom a dicséret áldozatát * és az Úr nevét hívom. Fogadalmaimat megadom az Úrnak * az ı egész népének színe elıtt. Az Úr házának csarnokaiban, * tebenned, ó Jeruzsálem! Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Sicut novellae olivarum, Ecclesiae filii sint in circuitu mensae Domini. Ps. 127. Beati omnes qui timent Dominum, * qui ambulant in viis eius. Labores manuum tuarum quia; manducabis: * beatus es, et bene tibi erit. Uxor tua sicut vitis abundans, * in lateribus domus tuae. Filii tui sicut novella olivarum, * in circuitu mensae tuae. Ecce sic benedicetur homo * qui

Antifóna Az Egyház fiai, mint az olajfa sarjadékai az Úr asztala körül. 127. zsoltár Boldogok mindazok, akik az Urat félik * kik az ı útjain járnak. Mert a te kezed munkájának gyümölcsét élvezed * boldog vagy, és jól leszen sorod. Feleséged, mint a bıventermı szılıtı * házadnak falai között. Fiaid, mint az olajfa sarjadékai * a te asztalod körül. Íme, így áldatik meg az ember * aki az Urat féli. 94

timet Dominum. Benedicat te Dominus ex Sion: * et videas bona Hierusalem omnibus diebus vitae tuae. Et videas filios filiorum tuorum, * pax super Israel. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Áldjon meg téged az Úr Sionból * és lássad Jeruzsálemnek javait. És lássad meg fiaidnak fiait! * Békesség legyen Izraelen! Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Antiphona Qui pacem ponit fines Ecclesiae, frumenti adipe satiat nos Dominus. Ps. 147. Lauda Hierusalem Dominum: * lauda Deum tuum Sion. Quoniam confortavit seras portarum tuarum: * benedixit filiis tuis in te. Qui posuit fines tuos pacem: * et adipe frumenti satiat te. Qui emittit eloquium suum terrae: * velociter currit sermo eius. Qui dat nivem sicut lanam: * nebulam sicut cinerem spargit. Mittit cristallum suam sicut buccellas: * ante faciem frigoris eius quis sustinebit? Emittet verbum suum, et liquefaciet ea: * flabit spiritus eius, et fluent aquae. Qui annuntiat verbum suum Iacob: * iustitias et iudicia sua Israel.

Antifóna Ki békét teremt az Egyház határain, a gabona javával elégít ki minket az Úr. 147. zsoltár Dicsérjed, Jeruzsálem, az Urat * dicsérjed, Sion, a te Istenedet! A te kapuidnak zárját ı tette erıssé * fiaidnak áldást ı adott. A te határaidon békét ı teremt * a gabona javával elégít ki téged. İ elküldi szavát a földre * sebesen fut az ı beszéde. İ az, ki mint gyapjút teríti szét a havat * s mint a hamut, hinti a zúzmarát. Ki darabokban hullatja jegét * ki bírná elviselni annak hidegét! Kibocsátja az ı igéjét, és megolvasztja azokat * az ı szele fúj, és a vizek újra folynak. Ki az ı igéjét Jákobnak hirdeti * igazságát és ítéleteit Izraelnek. Ezt más néppel ı meg nem tette * és törvényeit velük nem közölte. 95

Non fecit taliter omni nationi: * et iudicia sua non manifestavit eis. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Capitukum Fratres: ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis, † quoniam Dominus Jesus, in qua nocte tradebatur, accepit panem, et gratias agens fregit, et dixit: Accipite, et manducate: hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur: * hoc facite in meam commemorationem. Deo gratias!

Olvasmány Testvéreim: Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: Vegyétek, és egyetek ebbıl mindnyájan, mert ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre! Istennek legyen hála!

Responsorium Panem caeli dedit eis * alleluia, alleluia. V) Panem Angelorum manducavit homo. Alleluia... V) Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Panem...

Responzórium Égi kenyeret adott nékik * alleluja, alleluja. V) Az angyalok kenyerét ette az ember. Alleluja... V) Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek. Égi...

Hymnus Pange lingua gloriosi Corporis mysterium, Sanguinisque pretiosi, Quem in mundi pretium Fructus ventris generosi Rex effudit gentium.

Himnusz Zengjed nyelv a dicsıséges Test titkát, s a drága Vért, melyet hullatván értékes váltságul az emberért, a föld Ura, a fölséges méh gyümölcse nem kímélt. 96

Nobis datus, nobis natus Ex intacta Virgine, Et in mundo conversatus, Sparso verbi semine, Sui moras incolatus Miro clausit ordine.

Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta Szőz, szeplıtelen, köztünk élt és hinté földre az igét, mely jót terem, s csodás szertartással ülte búcsúestjét idelenn.

In supremae nocte coenae Recumbens cum fratribus, Observata lege plene Cibis in legalibus, Cibum turbae duodenae Se dat suis manibus.

Mert a végsı estebédet tartván ı és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani, étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki.

Verbum caro, panem verum Verbo carnem efficit: Fitque sanguis Christi merum, Et si sensus deficit, Ad firmandum cor sincerum Sola fides suffecit.

A kenyeret öntestévé igézte az Ige-Test, s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erısen tartsa ezt.

Tantum ergo Sacramentum Veneremur cernui: Et antiquum documentum Novo cedat ritui: Praestet fides supplementum Sensuum defectui.

Méltó ezt a nagy Szentséget térdrehullva áldani, és a régi Szövetséget új rítussal váltani, pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai!

Genitori, Genitoque Laus et iubilatio, Salus, honor, virtus quoque Sit et benedictio: Procedenti ab utroque Compar sit laudatio. Amen.

Az Atyának és Fiúnak légyen áldás, dicsıség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék, s aki Kettejükbıl árad: a Lélek is áldassék. Ámen.

Versiculus V) Panem de caelo praestitisti eis, alleluia. R) Omne delectamentum in se habentem, alleluia.

Verzikulus V) Kenyeret adtál nekik az égbıl. Alleluja. R) Mely minden gyönyörőséggel teljes. Alleluja.

Antiphona O sacrum convivium! In quo Christus sumitur: recolitur memoria passionis eius: mens impletur gratia: et futurae gloriae nobis pignus datur, alleluia. Canticum beatae Mariae Virginis † Magnificat * anima mea Dominum. Et exultavit spiritus meus * in Deo salutari meo. Quia respexit humilitatem ancillae suae: * ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius. Et misericordia eius in progenies et progenies * timentibus eum. Fecit potentiam in brachio suo: * dispersit superbos mente cordis sui. Deposuit potentes de sede, * et exaltavit humiles. Esurientes implevit bonis: * et divites dimisit inanes. Suscepit Israel, puerum suum, * recordatus misericordiae suae. Sicut locutus est ad patres nostros, * Abraham, et semini eius in saecula. Gloria Patri, et Filio, * et spiritui

Antifóna Ó szentséges lakoma! Krisztust vesszük rajta; felidézzük szenvedésének emlékét; bensınket kegyelem tölti el, s a jövendı dicsõség záloga nekünk adatik, alleluja. A boldogságos Szőz éneke † Magasztalja * az én lelkem az Urat. És örvendezik az én lelkem * az én üdvözítı Istenemben. Mert meglátta az ı szolgálójának alázatosságát * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetek. Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a Hatalmas * és szent az ı neve. És az ı irgalmassága nemzetségrıl nemzetségre * azokon, kik ıt félik. Hatalmasságot cselekedett az ı karjával * szétszórta a gıgösöket szívüknek elbízottsága által Letette a hatalmasokat a székrıl * és fölmagasztalta az alázatosakat. Az éhezıket betöltötte jókkal * és a gazdagokat üresen küldte el. Fölvette Izraelt, az ı szolgáját * hogy ne felejtse irgalmasságát. 98

Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, * et in saecula saeculorum. Amen.

Miképpen megmondotta vala atyáinknak * Ábrahámnak és az ı maradékának mindörökké. Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most, és mindenkor, * és mindörökkön örökké. Ámen.

Dominus vobiscum. - Et cum Spiritu tuo.

Az Úr legyen veletek! - És a te lelkeddel!

Oremus. Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti: † tribuae, quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari; * ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus. Qui vivis et regnas cum Deo Patre in unitate.

Könyörögjünk! Isten, ki nekünk e csodálatos Szentségben kínszenvedésednek emlékét hagytad, engedd, kérünk, hogy Testednek és Vérednek szent misztériumát úgy tiszteljük, hogy megváltásodnak gyümölcsét magunkban szüntelenül tapasztaljuk. Ki élsz és uralkodol az Atyával és Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkönörökké. Ámen.

Dominus vobiscum. - Et cum Spiritu tuo. Benedicamus Domino. - Deo gratias.

Az Úr legyen veletek! - És a te lelkeddel! Mondjunk áldást az Úrnak! Istennek legyen hála!

† Fidelium animae per misericordiam Dei requiescant in pace. Amen.

† A meghalt hívek lelkei Isten irgalmából békességben nyugodjanak. Ámen.

Salve, Regina, mater misericordiae: Vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te

Üdvözlégy, Királynı, irgalmasság Anyja! Életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy! 99

clamamus, exules, filii Hevae. Ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle. Eia ergo, Advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exilium ostende. O clemens: O pia: O dulcis Virgo Maria.

Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk sírva és zokogva e siralom völgyébıl! Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szőz Mária!

100

Missa pro defunctis à 5 IN COMMEMORATIONEM OMNIUM FIDELIUM DEFUNCTORUM RÉSZLETEK SZUNYOGH X. FERENC MISZÁLÉJÁBÓL A szentmise fajtái: a gyászmise (Requiem) A megholtak lelkiüdvéért már az ıskeresztények mutattak be szentmisét, amint ezt Tertulliánus bizonyítja. Ez az úgynevezett votívmisék között a legrégibb. Ezeken azokat a miséket értjük, amelyeket a napi misétıl eltérıen fogadalomból (ex voto) valamely szentnek, vagy valamely titoknak a tiszteletére végez az Egyház, vagy pedig külön célra imádkoznak el. A halotti misék akkor jöttek szokásba, amikor még a lépcsıimádságban a 42. Zsoltárt, a Glóriát, Credót, áldást nem mondták, az evangélium olvasásánál tömjént és a gyertyát nem használták, azért hiányzik ma is minden halotti misébıl. De hiányoznak minezek azért is, mert az öröm ébresztésére szolgálnak, a gyászmise pedig a szomorúságnak a jele. Kimarad ezért a gyászmisébıl az élıkre vonatkozó minden áldás. A pap a mise introitusánál nem magára, hanem a könyvre vet keresztet, mert ez az áldás szól a szegény lelkeknek. Nem áldja meg offertóriumkor a vizet sem, mert ez az élıket jelképezi. Éppúgy elmarad a mise végén a jelenlevıkre adott áldás is. Az Agnus Dei után is azért imádkozik a pap, hogy az Úr adjon nyugalmat a megholtaknak s ezért nem üti meg a mellét. Elmarad áldozás elıtt a békéért való imádság. És a végén Ite missa est helyett Requiescant in pace szóval még egyszer a megholtakra hívja fel figyelmünket. Íme látszik, hogy mennyire törıdik az Egyház a megholt hívek lelkével. Régente többfajta gyászmise volt, ma csak négy maradt meg. Az elsı szól valamennyi halottért, a második a temetés napjára, a harmadik a halál évfordulójára, a negyedik pedig az egyszerő hétköznapi gyászmise. 101

XV. Benedek pápa elrendelte, hogy november 2-án minden pap három misét mondjon az elhúnyt lelkek üdvösségére. November hónapban általában a hívı lelkek áhitata teljesen a megholt hívek felé fordul. Ne felejtsük azonban el, hogy olyan napon is lehet azért halottainkért misét végeztetni, amikor valamilyen nagy ünnep miatt nem lehet feketében misézni, mert azért minden szentmisének a gyümölcsét alkalmazhatjuk elhúnyt szeretteinkre. A szentségimádás alatt is lehet gyászmisét mondani, csak nem a szentségi oltárnál és fekete szín helyett violaszínt használunk. Halottak napja A clunyi bencés-kolostorból terjedt el ez a szép szokás az egész Egyházban. Legújabban megengedte az Egyház, hogy a papok ezen a napon három misét mondhassanak a tisztítótőzben szenvedı lelkekért. Mindenszentek vecsernyéje után minden ünnepi díszt eltávolítanak az oltárról és a halottak vecsernyéjének hangulatával jámbor komolyság tölti be a templom csarnokait. Ezután az Egyház a hivı népeket körmenetben vezeti a mécsekkel és ıszi virágokkal díszített sírokhoz és ott elmondja a liturgikus könyörgést az elhúnytakért. Másnap reggel külön zsolozsmát tart a halottak napjáról és ünnepélyes gyászmisét mond. A sírok látogatása emlékeztet a földi mulandóságra és gondolatokat ébreszt arról az igazságról, amit a halott a sírból kiált: „Ma nekem, holnap neked, – ami én ma vagyok, az lész te holnap”. Joggal és bölcsen nevezi a keresztény nép az egész novembert a halottak hónapjának. Gyászmisék Ezeket a miséket fekete színben mutatja be az Egyház: a halál és a gyász színében, de a szent szövegekbıl ennek ellenére is a feltámadásban való boldog remény uralkodik. A gyász a földön maradt, az Úrban elköltözött lélek azonban élvezi, vagy élvezni fogja az örök 102

világosság ragyogását és a szent hitben örömének társaivá lehetünk. Emellett az az állandó kérés járja át a misét, hogy Isten a szeretett léleknek, ha még a tisztítóhelyen lenne, Krisztusért irgalmazzon meg és vegye magához a dicsıségbe. Csak két részrıl kell még szólnunk. Az egyik a sequentia; a középkor alkotása (írta: Celanói Tamás). Egészen más hang van ebben, mint az ısibb imádságokban. A magunk halálára figyelmeztet és az utolsó ítélet harsonájával riaszt fel, hogy ébredjünk bőnös voltunk tudatára. – A másik az offertorium-ének. Az elhúnyt lelket úgy állítja elénk, mint aki egy hosszú, veszélyes úton át megy a földi életbıl az örökkévalóságba. Az úton ellenség üldözi, szorongatja: a sátán és serege el akarja téríteni, hogy a pokol mélyébe zuhanjon. De Szent Mihály, az Isten harcosa és a halottak kísérıje oltalmazza a gyámolatlan lelket és biztosan vezeti a világosság hazájába, mint Isten megigérte. És amíg ez a veszélyes út tart, azalatt az Egyház is az elhúnytra gondol, érte imádkozik és érte mutat be áldozatot, hogy ezzel is segítse és így megmentse. Missa pro Defunctis à 5 Adam Berg, müncheni kiadó reprzentatív kiadványsorozatában, az 1573 és 1589 között megjelent PATROCINIUM MUSICES köteteiben adta ki Orlando di Lasso egyházi mőveit. A sorozat 1589-ben megjelent kötete a következı alcímmel látott napvilágot: MISSAE ALIQUOT QUINQUE VOCUM ORLANDI DE LASSO. Hat darab ötszólamú miseciklust tartalmaz, köztük az utolsó az ötszólamú gyászmise. 1587-ben, a kötet megjelenése elıtt két évvel Lasso látogatást tett Weingartenben (Felsı-Bajorország), ahol megismerkedett a Bencéskolostor apátjával, Georg Wegelinnel (1558-1627, 1586-tól Weingarten apátja). Az apát alakja nagy hatással volt Lassóra. Az említett kötet ajánlását hozzá intézte. Még késıbb is, egy 1590-ben kelt levelében is említést tesz Wegelin apátról. 103

A Missa Pro Defunctis tételei végig gregorián cantus firmust használnak. A gyászmise tételei közül kettı hiányzik a ciklusból: a graduale és a sequentia; azonban a Münchener Kapellkodex (Mü 2750) tartalmaz egy négyszólamú, strófikus Dies irae-t. A tétel szerzıjét nem jelzi a forrás, de ha nem is maga Lasso a szerzı, tudjuk, hogy az ı irányításával, az ı ajánlatai alapján állították össze a müncheni Kapella énekes győjteményét. A Patrocinium musices 1589-es kötetének miséi közül három jelent még meg Lasso életében és a XVII. század elején más nyomtatott kiadásban. A gyászmisének ismert egy 1628-ban Trierben megjelent kiadása is, mely Donfried nagyszabású győjteményes kötetében adja közre az ötszólamú Requiemet számozott basszussal (!) ellátva. Korabeli kiadások: – PATROCINIUM MUSICES /MISAAE/ALIQUOT QUINQUE/VOCUM./ORLANDI DE LASSO/Sereniß: Ducis Bauariae, Chori Magistri./Monachii exudebat Adamus Berg./M. D. LXXXIX. – COROLLA MVSICA MISSARVUM XXXVII PRO VIVIS AC DEFVNCTIS...CVM BASSO CONTINVO...STVDIO AC OPERA JOANNIS DONFRIDI...Trier, Lazarus Zetzner, 1628 Kéziratok: – Au 35: Augsburg, Staadts- und Stadtbibl. 2° Tonk. Schl. 21 OFFICIA/PRO FIDELIBUS DEFUNCTIS/ A PRAESTANTISSIMUS AUCTORIBUS/COMPOSITA. 4. 5. ET 6. VOCUM Tartalom: 8 gyászmise, ebbıl kettı Lassótól (fol. 4-29; fol. 86-119) A kézirat datálása: 1613 – Mü 2750: München, Bayer. Staatsbibl. Mus. Mss. 2750. Lejegyezte: Fr. Floris. 104

Tartalom: Lasso: Missa Pro Defunctis à 5 (fol. 30-72), Missa Io son ferito hai lasso, János-passió; Anon.: Dies irae (fol. 74-79); G. Florius: Missa à 6. Floris bejegyzései szerint az egész kézirat 1580-ban készült el. A Missa Pro Defunctisnál 1580. április 22-i dátum szerepel. Az ötszólamú gyászmise liturgikus zenei tételekkel kiegészítve hangzik el. A misét két többszólamú tétel foglal keretbe, melyek Orlando di Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob ciklusának elsı- és záró tételei. Ebben a sorozatban a halotti virrasztó zsolozsma olvasmányait zenésítette meg a szerzı. A koncert elején elhangzó két gregorián responsorium szintén a virrasztó zsolozsma liturgikus részei. Responsorium Domine, quando veneris judicare terram, ubi me abscondam a vultu iræ tuæ? Quia peccavi nimis in vita mea. V) Commissa mea pavesco, et ante te erubesco: dum veneris judicare, noli me condemare. Quia... V) Requiem æternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. Quia...

Responzórium Uram, midın eljövendesz ítélni a földet, hová rejtızzem el haragodnak tekintetétıl? Mert sokat vétkeztem életemben. V) Félek elkövetett vétkeimért és pirulok elıtted midın eljövendesz ítélni, ne kárhoztass el engem. Mert sokat... V) Adj Uram Örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Mert sokat...

Lectio I. (Job 7, 16-21.) Parce mihi Domine: nihil enim sunt dies mei. Quid est homo quia magnificas eum? aut quia ponis erga eum cor tuum? Visitas eum diluculo, et subito probas illum. Usquequo non parces mihi, nec dimittis me, ut gluttiam salivam meam? Peccavi, quid faciam tibi o custos hominum? Quare posuisti

Lectio I. Kímélj meg, hisz merı semmi az életem! Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törıdni, minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed? Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat? 105

me contrarium tibi, et factus sum mihimet ipsi gravis? Cur non tolles peccatum meum, et quare non auferes iniquitatem meam? Ecce nunc in pulvere dormiam: et si mane me quæsieris? non subsistam.

Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, ó emberek İre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak? Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bőnömet? Lám - most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!

Responsorium Libera me Domine de viis inferni, qui portas æreas confregisti: et visitasti infernum, et dedisti eis lumen, ut viderent te: Qui erant in pœnis tenebrarum. V) Clamantes et dicentes: Advenisti Redemptor noster. Qui erant... V) Requiem æternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. Qui erant...

Responzórium Szabadíts meg Uram a pokol útjaitól, aki összetörted érckapuit: és felkerested a poklot, és világosságot vittél azoknak, akik sötétségben bőnhıdtek, hogy lássanak téged. V) Így kiáltanak és így szólnak: Eljöttél megváltónk. Akik... V) Adj Uram Örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Akik...

Introitus Requiem aeternam dona eis, Domine: et lux perpetua luceat eis. V) Te decet hymnus, Deus, in Sion, et tibi reddetur votum in Jerusalem: exaudi orationem meam, ad te omnis caro veniet. Requiem...

Bevonulásra Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. V) Téged illet, Isten, a dícséret Sionban és neked teljesítik a fogadalmakat Jeruzsálemben. Te meghallgatod az imádságot minden test hozzád mégyen. Adj, Uram...

Kyrie eleison. Christe eleison. Kyrie eleison.

Uram, irgalmazz. Krisztus, kegyelmezz. Uram, irgalmazz. 106

Oremus Fidelium, Deus, omnium conditur et redemptor: animabus famulorum, famularumque tuarum remissionem cunctorem tribue peccatorum; út indulgentiam, quam semper optaverunt, piis supplicationibus consequantur: Qui vivis et regnas cum Deo Patre in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. Amen.

Könyörögjünk! Minden hívek teremtı és megváltó Istene, szolgáid és szolgálóid lelkének add meg minden bőnük bocsánatát, hogy jámbor könyörgéseikkel elnyerhessék a bocsánatot, melyet mindig óhajtottak: Aki élsz és uralkodsz az Atyaistennel a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Lectio Epistolae beati Pauli Apostoli ad Corinthios. Fratres: Ecce mysterium vobis dico: Omnes quidem resurgemus, sed non omnes immutabimur. In momento, in ictu oculi, in novissima tuba: canet enim tuba, et mortui resurgent incorrupti: et nos immutabimur. Oportet enim corruptionem: et mortale hoc induere immortalitatem. Cum autem mortale hoc induerit immortalitatem, tunc fiet sermo, qui scriptus est: Abscorpta est mors in victoria. Ubi est mors victoria tua? Ubi est mors stimulus tuus? Stimulus autem mortis peccatum est: virtus vero peccati lex. Deo autem gratias, qui dedit nobis victoriam per Dominum nostrum Jesum Christum. Verbum Domini. - Deo gratias.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levelébıl Testvérek: Íme, titkot mondok nektek: Mindnyájan fel fogunk ugyan támadni, de nem mindnyájan fogunk eltávozni. Hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsı harsonaszóra; mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi eltávozunk. Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie. Midın pedig ez a halandó test halhatatlanságba öltözött, akkor beteljesedik az ige, mely írva vagyon: Elnyelte a halált a diadal! Halál, hol a te gyızelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bőn, a bőn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, ki 107

nekünk megadta a gyızelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ez az Isten igéje. - Istennek legyen hála. Graduale Requiem aeternam dona eis, Domine: et lux perpetua luceat eis. V) In memoria aeterna erit justus: ab auditione mala non timebit.

Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. V) Örök emlékezetben lészen az igaz nem fél a gonosz-hír hallástól.

Tractus Absolve, Domine, animas omnium fidelium defunctorum ab omni vinculo delictorum. V) Et gratia tua illis succurente, mereantur evadere judicium ultionis. V) Et lucis aeternae beatitudine perfui.

Mentsd meg, Uram, minden megholt hívı lelkét a bőnök bilincsétıl. V) És kegyelmeddel siess segítségükre, hogy a szigorú ítéletet kikerülhessék. V) És az örök világosság boldogságát élvezhessék.

Sequentia Dies irae, dies illa, Solvet saeclum in favilla: Teste David cum Sibylla.

Ama végsı harag napja A világot tûznek adja, Dávid így s Szibilla hagyja.

Quantus tremor est futurus, Quando judex est est venturus, Cuncta stricte discussurus!

Reszket akkor holt meg élı, Ha megjön a nagy Ítélı, Mindeneket lattal mérı.

Tuba mirum spargens sonum Per sepulcra regionum, Coget omnes ante thronum.

Csodakürtök zengenek meg, Sírok éjén átremegnek, Ítéletre, mindeneknek.

Mors stupebit, et natura

Csodájára a halálnak, 108

Cum resurget creatura, Judicanti responsura.

Aki rég por, talpra támad, Számot adni Bírájának.

Liber scriptus proferetur, In quo totum continetur, Unde mundus judicetur.

Kézzel írt könyv nyílik ottan, Világ terhe, minden, ott van, Ítéletre felrovottan.

Judex ergo cum sedebit, Quidquid latet, apparebit: Nil inultum remanebit.

Bíró majd, ha széket ül ott, Minden rejtek földerül ott, Zsoldot bőn el nem kerül ott.

Quid sum miser tunc dicturus? Quem patrinum rogaturus, Cum vix justus sit securus?

Én szegény, ott mit beszéljek, Pártfogómul kit reméljek, Hol a szent is alig él meg.

Rex tremendae majestatis, Qui salvandos salvas gratis, Salva me, fons pietatis.

Rettenetes Fejedelem, Kinél ingyen a kegyelem, Örök Jóság, légy jó velem!

Recordare, Jesu pie, Quod sum causa tuae viae: Ne me perdas illa die.

Kegyes Jézus, kérlek téged, Értem álltál emberséget, Ne adj érnem gonosz véget.

Quarens me, sedisti lassus: Redemisti Crucem passus: Tantus labor non sit cassus.

Munkád, könnyed értem vesztek, Ennyi kínod, szent kereszted, Ne maradjon céljavesztett.

Juste judex ultionis, Donum fac remissionis Ante diem rationis.

Bírája a bosszulásnak, Add kegyelmét tisztulásnak, Míg itt nincs a számadásnap.

Ingemisco, tamquam reus Culpa rubet vultus meus: Supplicanti parce, Deus.

Reszket szívem, sóhajtozván, Vétkemtıl vet lángot orcám, Légy kegyelmes, Uram, hozzám.

Qui Mariam absolvisti, Et latronem exaudisti,

Magdolnához lehajoltál, A latorhoz kegyes voltál. 109

Mihi quoque spem dedisti.

Énbelém is reményt oltál.

Preces meae non sunt dignae: Sed tu bonus fac benigne, Ne perenni cremer igne.

Méltó imát nem tud ajkam, Te könyörülj, Jóság, rajtam, Ne veszíts el örök jajban.

Inter oves locum praesta Et ab hoedis me sequestra, Statuens in parte dextra.

Báránykáid közé végy föl, Válassz el a gödölyéktıl, Jobbra álltass ama széktıl.

Confutatis maledictis, Flammis acribus addictis: Voca me cum benedictis.

Ha a rosszak zavarodnak, Fojtó lángok kavarognak, Akkor engem hívj áldottnak.

Oro supplex, et acclinis, Cor contritum quasi cinis: Gere curam mei finis.

Térden kérlek, görnyedetten, Sír a lelkem megtörötten, Ott, a végnél, állj mellettem!

Lacrimosa dies illa, Qua resurget ex favilla, Judicandus homo reus.

Könnyel árad ama nagy nap, Hamvukból ha föltámadnak, A bőnösök s számot adnak.

Huic ergo parce Deus: Pie Jesu Domine, Dona eis requiem. Amen.

Uram, nekik adj jó véget, Kegyes Jézus, kérünk téged, Add meg nekik békességed. Ámen.

Sequentia sancti Evangelii secundum Joannem Gloria tibi Domine In illo tempore: Dixit Jesus turbis Judaeorum: Amen, amen dico vobis, quia venit hora, et nunc est, quando mortui audient vocem Filii Dei: et qui audierint, vivent. Sicut enim Pater habet vitam in semetipso, sic dedit et Filio habere

A szent evangélium szakasza Szent János szerint. Dicsıség neked Istenünk. Az idıben: Mondá Jézus a zsidó seregeknek, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és most vagyon, midın a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik hallották, élni fognak. Mert miként az Atyának élete vagyon

110

vitam in semetipso: et potestatem dedit ei judicium facere, quia Filius hominis est. Nolite mirari, hoc, quia venit hora, in qua omnes, qui in monumentis sunt, audient vocem Filii Dei: et procedent, qui bona fecerunt, in resirrectionem vitae: qui vero mala egerunt, in resurrectionem judicii.

önmagában, azonképpen adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ı az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen; mert eljön az óra, melyben mindnyájan, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát; és elıjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet feltámadására.

Offertorium Domine Jesu Christe, Rex gloriae, libera animas omnium fidelium defunctorum de poenis inferni, et de profundo lacu: libera eas de ore leonis, ne absorbeat eas tartarus, ne cadant in obscurum: sed signifer sanctus Michael repraesentet eas in lucem sanctam: * Quam olim Abrahae promisisti, et semini eius. V) Hostias et preces tibi, Domine, laudis offerimus: tu suscipe pro animabus illis, quarum hodie memoriam facimus: fac eas, Doine, de morte transire ad vitam. Quam olim...

Felajánlásra Urunk, Jézus Krisztus, dicsıség Királya, szabadítsd meg minden megholt hívı lelkét a pokol büntetésétıl és mélységébıl; szabadítsd meg ıket az oroszlán torkától, hogy el ne zuhanjanak a sötétségben; hanem a zászlóhordozó Szent Mihály vezesse el ıket a szent világosságra: * Melyet egykor Árahámnak és utódjának megigértél. V) Áldozati adományokat és imádságokat ajánlunk fel neked, Urunk, dícséretedre, fogadd el azokért a lelkekért, akikrıl ma megemlékezünk. Juttasd el İket, Urunk, a halálból az életbe. Melyet egykor...

Praefatio Dominus vobiscum. - Et cum spiritu tuo.

Prefáció Az Úr legyen veletek! - És a te lelkeddel! 111

Sursum corda. - Habemus ad Dominum. Gratias agamus Domino Deo nostro. - Dignum et justum est. Vere dignum et justum est, aequum et salutare, nos tibi semper et ubique gratias agere: Domine sancte, Pater omnipotens, aeterne Deus: per Christum Dominum nostrum. In quo nobis spes beatae resurrectionis effulsit, ut, quos contristat certa moriendi condicio, eosdem consoletur futurae, immortalitatis promissio. Tuis enim fidelibus, Domine, vita mutatur, non tollitur: et, dissoluta terrestris huius incolatus domo, aeterna in caelis habitatio comparatur. Et ideo cum Angelis et Archangelis, cum Thronis et Dominationibus cumque omni militia caelestis exercitus hymnum gloriae tue canimus, sine fine dicentes:

Emeljük fel szívünket. Felemeltük az Úrhoz. Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek. - Méltó és igazságos. Valóban méltó és igazságos, illı és üdvösséges, hogy mi neked mindenkor és mindenhol hálát adjunk, szentséges Úr, mindenható Atya, örök Isten, a mi Urunk Krisztus által, akiben számunkra a boldog feltámadás reménye felragyogott, hogy akiket megszomorít a halál bizonyossága, azokat megvigasztalja az eljövendı halhatatlanság ígérete, mert híveidnek élete megváltozik ugyan, Urunk, de nem szőnik meg és e földi élet szállásának porráválása után az égben lakóhelyet nyernek; és ezért az angyalokkal és a fıangyalokkal, a trónálló és uralkodókkal és a mennyei seregnek egész csapatával dicsıséged himnuszát zengjük, végnélkül mondva:

Sanctus, Sanctus, Sanctus Dominus, Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus, qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene. Tele van az ég és föld a te dicsıségeddel. Hozsanna a magasságban. Áldott, ki az Úr nevében jı. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona eis requiem. Agnus Dei, qui tollis peccata

Isten Báránya, ki elveszed a világ bőneit, adj nekik nyugalmat. Isten Báránya, ki elveszed a világ 112

mundi: dona eis requiem. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona eis requiem sempiternam.

bőneit, adj nekik nyugalmat. Isten Báránya, ki elveszed a világ bőneit, adj nekik örök nyugalmat.

Communio Lux aeterna luceat eis, Domine: * Cum Sanctis tuis in aeternum: quia pius es. V) Requiem aeternam dona eis, Domine: et lux perpetua luceat eis. Cum Sanctis...

Áldozásra Az örök világosság fényeskedjék nekik, Uram: * Szenteiddel mindörökké, mert kegyes vagy. V) Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Szenteiddel...

Requiescant in pace. - Amen.

Békességben nyugodjanak. Ámen.

Lectio IX. (Job 10, 18-22.) Quare de vulva eduxisti me? qui utinam consumptus essem, ne oculus me videret! Fuissem quasi qui non essem, de utero translatus ad tumulum. Numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi? Dimitte ergo me, ut plangam paululum dolorem meum: antequam vadam, et non revertar, ad terram tenebrosam et opertam mortis caligine, terram miseriæ et tenebrarum, ubi umbra mortis, et nullus ordo, et sempiternus horror inhabitat.

Lectio IX. Miért hoztál elı anyám méhébıl? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem; akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhébıl a sírba vittek volna! Kevés életnapom nemde hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat, mielıtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre, a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zőrzavar és örökös iszonyat lakozik!

113

Ex Libris Magnum opus musicum I. Versificatio Sollemnia MAGNUM OPUS MUSICUM E hatalmas motettás kötetet Orlando di Lasso két fia, Ferdinand és Rudolph állította össze apjuk halála után. Nagyobb részt olyan mőveket tartalmaznak, melyek a szerzı életében nem jelentek meg nyomtatásban. A győjtemény 1604-ben, Lasso halála után 10 évvel látott napvilágot. Mősorunkat olyan mővekbıl állítottuk össze, melyek nem liturgikus használatra készültek, hanem különleges alkalmakra, ismert személyeknek ajánlva íródtak. Az Agimus tibi gratias kezdető asztali áldás szövegére készült Lasso mővek teljes repertoárja átszövi koncertünket. A három-, négy-, öt- és hatszólamú kompozíciók elıadásáról nincs adatunk. Véleményem szerint a három- és négyszólamú feldolgozás, mivel egynemőkari alkotások, iskolai vagy családi étkezésekhez kapcsolódóan szólalhatott meg, míg a díszesebb, nagyobb szólamszámú asztali áldások udvari vagy egyházi közösségek étkezéseihez kapcsolódhatott. A Cernere virtutes kezdető motetta Philibert von Baden gróf és a bajor Mechthildis hercegnı esküvıje alkalmára íródott. A freisingi dóm dékánjának, Hackernek ajánlva készült el a Sic sua virtutem kezdető kétrészes motetta. A szövegben utalás található Szent Korbiniánusz püspökre. Szent Korbiniánusz a München-Freising egyházmegye védıszentje. II. Gergely pápa utasítására a VIII. század elején fogott hozzá Bajorországban az Egyház megszervezéséhez. Kainsban telepedett le, majd a hagyomány szerint 724-ben Grimoald bajor hercegnek hívására megkezdte missziós tevékenységét Freisingben, a Szt. István kolostorban. Halála után Kainsban temették el. Az ı által lerakott alapokra Szent Bonifác alapított püspökséget 114

Freisingben. Arbeo, aki 764-784 között a negyedik püspök volt, Korbiniánusz csontjait Freisingben vitette. A freisingi püspökség évente november 20-án emlékezik meg errıl az eseményrıl. Arbeo ezzel személyes háláját is lerótta, mert gyermekkorában a Szent mentette meg a vízbefulladástól. A mő fordítását, a szöveg nehezen értelmezhetısége miatt csak töredékesen közöljük, amiért szíves elnézésüket kérjük! A Rumpitur invidia motettát, Lasso egy „Julius” nevő ismerısének komponálta. Az irígység elleni gúnyvers, talán Julius von Würtzburg hercegérseknek készülhetett, akivel a szerzı közeli ismeretségben volt. Ezt bizonyítja többek között a Patrocinium musicum egyik kötetének hozzá intézett ajánlása is. Az egyetlen olyan mő együttesünk mősorán, amelynek elhangzásáról pontos adataink vannak a Quid trepidas kezdető többrészes motetta. 1568. február 22-én ülte nászát V. Albrecht fia, Wilhelm herceg és Lotharingiai Renata. Az uralkodó, itáliai fejedelmi udvarok ünnepségeinek mintájára kívánta megrendezni fia esküvıjét. Rendelkezéseire több napon át egyházi szertartások, díszes felvonulások és álarcos játékok színhelye lett München. Az ünnepségek megszervezésével Massimo Trojano volt megbízva, akinek írásai nyomán pontos képet kapunk az eseményekrıl és Lasso tevékenységérıl. A szertartásokat a régi Frauenkirchében tartották, amin egy Cipriano de Rore- és egy Lasso-mise, valamint több Lasso-motetta (többek között a Quid trepidas) hangzott el. Lasso személy szerint is részt vett az ünnepségeken, nemcsak mint zeneszerzı, hanem mint színész is. Trojano a következıképpen számol be szereplésérıl: „Orlando Lasso annyi bájjal játszotta el a Magnifico Venetianót (Pantalone mestert), hogy mindenki gurult a nevetéstıl... A prológ után Orlando Lasso ötszólamú csodálatos madrigálját énekelték... Ezután kijött a színre O. Lasso a Magnifico kárminpiros kabátjában, skarlátvörös velencei cipıben, bokáig érı fekete köpenyben és olyan álarcban, amelynek látása megnevettette az embereket, kezében lantot tartott, amelynek kíséretével elénekelte a Chi passa per questa strada kezdető 115

dalt. Miután kétszer megismételte, letette a lantot, és elpanaszolta szerelmi bánatát... amire mindenki a hasát fogta nevettében...” Az Accipe qua recrees kezdető motettát a már korábban említett Julius von Würtzburg hercegérseknek ajánlva komponálta a szerzı. Ezt a panegyricust (magasztaló beszédet) Lasso fiai a Magnum opus musicum kötetében jelentették meg elıször. Egy hat- és nyolcszólamú motettákat tartalmazó győjteményben látott elıször napvilágot a Huc ades kétrészes motetta. A kötetet Eytel Fritz von Hohenzollern-Sigmaringen grófnak ajánlották. Az említett mő Ernst herceghez, V. Albrecht fiához szól, akit 1583-ban Köln hercegérseke lett. Orlando di Lasso saját nevében írott jókívánságait tolmácsolja egy ismeretlen fejedelemnek a Nectar et ambrosiam motettában. A mősor záródarabja a Pacis amans kezdető kétrészes mő, melyet a késıbbi császár, II. Miksa (1564-1576) római- és cseh királlyá való frankfurti koronázására komponált 1562-ben. Az Ausztriai-házból származó császár uralkodása idején szilárdult meg a béke a németországi területeken. Agimus tibi gratias, Rex, omnipotens Deus, pro universis beneficiis tuis, qui vivis et regnas per omnia saecula saeculorum. Amen.

Hálát adunk neked, mindenható Isten, minden jótéteményedért. Ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Amen.

Agimus tibi gratias...

Hálát adunk...

Cernere virtutes qui vult compagine in una, laudandum immensus quicquid et orbis habet: Marchio magnanimus de Baden adest Philibertus, Mechthildisque simul, quos modo junxit Hymen.

Aki egységben akarja látni az erényeket, ami csak dicséretre méltó ezen a hatalmas világon: jelen vannak a badeni Philibertus, a nagylelkő Marchio és Mathild is, akiket Hymen kapcsolt össze. 116

Ille quidem numeros virtutum continet omnes, Bavariae haec laus est atque decoris honos. Quis te felicem non dixerit, inclite Princeps, qui, quae omnes optant, omnia solus habes.

Neki ugyanis számos erénye van, Bajorországban dicsıséges és érdemekre méltó. Ki nem mondott téged szerencsésnek, ó hírneves herceg, aki egyedül vagy birtokosa mindazoknak az erényeknek, melyekre mindenki vágyik!

Sic sua virtutum fugientem sponte sequuntur praemia, captantem Crocodilus gloria torvis despectans oculis fugit hocque a limine pellit quos factus vel amor miseros exercet habenas, Corbiniane, pater cleri, quo clara Frisinga, famam aequat coelo, tibi grator et ominor isto florentem pastore gregem. Tu maxime rerum et pater et custos, fac longo stamine vitae Hackero currant anni, quem sorte Decanum felici factum studiis certantibus ornant.

Te a dolgoknak legfıbb atyja és ırzıje, add, hogy Hackerus számára hosszú legyen az élet, akit versengı igyekezettel a szerencsés sors tett meg dékánnak.

Rumpitur invidia quidam charissime Juli, quod me Roma legit, rumpitur invidia, quod turba semper, in omni monstratur digito, rumpitur invidia, quod sum jocundus amicis, quod conviva frequens: rumpitur invidia, quod amamur quoque probamur: rumpatur quisquis rumpitur invidia.

Szétveti ıket az irigység, kedves Juliusom, hogy Róma engem választott ki. Szétveti ıket az irigység, hogy a tömeg mindig rám mutogat, Szétveti ıket az irigység, hogy kedves vagyok a barátok elıtt, hogy gyakori asztaltárs vagyok, Szétveti ıket az irigység, hogy szeretnek és elismernek: ám vesse szét az irigység azt, akit 117

szétvet. Agimus tibi gratias...

Hálát adunk...

Quid trepidas, quid Musa times, quid tarda moraris? Percute dulcisonae fila canora lyrae; nunc metus atque dolor, nunc anxia cura valeto: haec et enim suadet gaudia summa dies, qua castum ingreditur, Guilelme, Renata cubile, inclyte Dux, thalamum casta propago tuum.

Miért remegsz, miért félsz Múzsa, miért késlekedsz? Zendítsd meg a líra legédesebben éneklı húrjait: félelem és fájdalom, aggasztó gond távozzatok, ezeket tanácsolja a legfıbb örömteli nap, melyen házasságra lép Guilelmus és Renáta. Ó, kiváló fejedelem, dicsıítem a Te feddhetetlen házasságodat.

Gaudeat exsultetque Ducum stirps, stirps inclyta Bojum, gaudeat exsultet stirps Lotharinga potens connubio hoc etenim stabili gens utraque clara jungitur aeterno foedere, pace bona, hic igitur thalamus precor, ut Dux inclyte felix sit GUILELME tibi, sitque RENATA tibi.

Örvendezzen és vigadjon a fejedelmek, a kiváló bajorok törzse, a nagyságos Lotharingia sarjadéka ebben a biztos házasságban, és köttessék fényes és állandó szövetségben mindkét nemzetség jó békében. Kérem, hogy ez a mennyegzı legyen boldog számotokra, kiváló Guilelmus és Renáta.

Agimus tibi gratias...

Hálát adunk...

Accipe qua recrees gratam tua pascua Musam, Juli, Teutonidum gloria pontificum, imperii pars magna sacri Dux Franconis orae certa salus ovibus perniciesque lupis.

Fontold meg, Juliusom, hogy mely legelın újítod meg kedves Múzsádat, Te, aki dicsısége vagy a német fıpapoknak és a szent hatalomnak részese vagy, a frankoknak és a juhoknak egyedüli biztos üdve és veszedelme a farkasoknak. 118

Quo fers cunque gradum rabiem praesepibus arces at que novo Christi germine regna beas: infula cunctorum tibi si foret aemula patrum, unus grex esset, lex foret una gregi.

Amerre csak visz a lépted, tartsd távol az istállóktól a rablást és Krisztus országát új sarjadékkal boldogítsd: ha az összes atya közül tiéd lesz a vetélkedı papi fejdísz, egy nyáj lesz és egy törvénye lesz a nyájnak.

Huc ades, o Erneste, Ducum Dux inclyte Princeps, accipe quae paucis Musica nostra canit, ut solet auricomus superare micantia coeli lumina Sol rutilo cum vocat axe jubar.

Itt vagy, ó Ernestus, fejedelmek fejedelme, kiváló herceg, hallgasd meg, amit mi muzsikálunk keveseknek. Amiként az aranyhajú Nap felülmúlja az égen vibráló csillagokat, amikor vörös tengelyével beragyogja ıket a sugárzó fény.

Sic Erneste, Ducum Dux praestantissime, longe principibus reliquis sic pietate praeis: vive pater patriae, princeps per saecula vive, vive diu splendor, vive decusque tuis.

Így, kiváló Ernestus, fejedelmek fejedelme sokáig leszel jámborságod révén elsık közt a legelsı: élj, ó haza atyja, sokáig, élj erıben, egészségben és légy a tieid ékessége!

Agimus tibi gratias...

Hálát adunk...

Nectar et ambrosiam tibi Princeps inclyte vitae Astreae studium. Tu charus populo, tu summis gratus et imis es: candor morum hoc integritasque facit: vive igitur felix, vive usque ad Nestoris annos: Orlandi hoc optat musa canora tibi.

Neked, ó te kiváló élető herceg, az igazság istennıje csak nektárt és ambróziát adjon. Te, aki a nép számára kedves vagy és legközelebb állsz hozzá, aki tiszta erkölcső vagy és romolhatatlan: élj hát boldogan az emberi kor legvégsı határáig: ezt kívánja Neked Orlando zengı múzsája.

Pacis amans cultorque Deum

Béke szeretıje, Istennek tisztelıje 119

fideique lucerna, Rex grande Austriadum, Maximiliane decus, in te omnis virtus nata est, Rex faxit Olympi imperii ut possis sceptra tenere semel.

és hitnek lámpása, Ausztria hatalmas királya és Maximilianus ékessége, benned született meg minden erény, az olimposzi hatalom királya lettél, hogy tarthasd egyszersmind a jogart is.

Te nunc laetentur sortita Bohemia regem, qui vere partes religionis agis et divina sacrae fidei qui jura tueris: Te Deus in multos det superesse dies.

Neked örülünk most, miután Bohemia téged választott meg királyának, aki igazán tiszteled a különbözı vallásokat és a szent hitnek isteni jogait szem elıtt tartod: Téged, mint Istent sokáig tartson meg a sors!

120

Ex Libris Magnum opus musicum II. Versificatio Antiqua MAGNUM OPUS MUSICUM E hatalmas motettás kötetet Orlando di Lasso két fia, Ferdinánd és Rudolf állította össze apjuk halála után. Olyan mőveket is tartalmaznak, melyek a szerzı életében nem jelentek meg nyomtatásban. A teljes győjtemény kiadása 1604-ben, Lasso halála után 10 évvel fejezıdött be. Hangversenyünk a Lasso mőveit bemutató sorozat szempontjából oly módon rendhagyó, hogy nem csak a bajor udvari szerzı kompozíciói hangzanak el. Mősorunk elején néhány korábban keletkezett mővet mutatunk be, melyek kapcsolódnak koncertünk tematikájához. A Musica, quid defles? kezdető motetta Alexander Agricola, németalföldi mester halálára íródott, aki 1500-tól haláláig Szép Fülöp udvari muzsikusa volt. 1506-ban németalföld kormányzója ellátogatott spanyolországi birtokaira, melyet a Katolikus Királyoknak nevezett Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella gyermekével, Johannával kötött házassága révén kapott. Az uralkodó kíséretében volt Agricola is, aki a mő tanúsága szerint magas lázat kapott és már nem térhetett vissza szülıföldjére. Az elhangzó mő 1538-ban jelent meg egy nürnbergi kiadó, Georg Rhau kötetében Epitapion Alexandri Agricolae, symphonistae regis Castiliae Philippi címmel, a szerzı megjelölése nélkül. A zenetudomány feltételezése szerint a motetta alkotója Heinrich Isaac. Johannes Ockeghem tiszteletére készült Johannes Lupi alkotása. A reneszánsz nagy mesterének mővészete sokáig élt tovább, így ismerhette meg az ifjan elhunyt Lupi is, aki Cambrai-ban, a székesegyházban teljesített szolgálatot. A néhány évvel Ockeghem halála után született szerzı Rotterdami Erasmusnak – a kor legnagyobb humanistájának – Ergone conticuit kezdető szövegét zenésítette meg. 121

Az antik irodalom több nagy alakjának mőve megihlette a késıbbi korok zeneszerzıit. Közülük is kiemelkedik Vergilius személye. Vergilius (Kr. e. 70—Kr. e. 19) paraszt családból származott, azonban betegsége miatt szülei belátták, hogy nem tud a családi gazdálkodásban részt venni, ezért taníttatni kezdték. Gyorsan és jól tanult. Hamarosan képzett szónok és jogász lett. Megtanult görögül és görög példára, de latin nyelven kezdett a falusi életrıl, pásztorok szerelmeirıl írni. Ez azért volt érdekes, mert a fiatal költık vagy a társadalom magasaiból, vagy a társadalom legmélyérıl jöttek, de a valódi falusi életet nem ismerték. Amikor Vergilius elsı költeményeivel kezdett ismert lenni az irodalmi világban, úgy tekintették, mint a paraszti élet hivatásos idillikus (vagyis pásztori) költıjét. A Julius Caesar halála utáni Itáliában harcok dúltak. Mindenki menekült. Vergilius szüleit az országút mellett ölték meg a katonák. Az ifjú költı Athénba ment, ahol nyugalomban tudott tovább tanulni. Itt találkozott a szintén a zőrzavar elıl menekülı katonaszökevénnyel, akivel életre szóló barátságát az irodalomtörténet egyik legfontosabb költı-barátságának ismeri. A Brutus seregébıl elmenekült társ: Horatius. A polgárháború lankadásával Rómában már Augustus volt az úr. Vergilius haza is utazott, és Maecenas hamarosan lehetıvé tette költıi érvényesülését. Alighanem Vergilius biztatására szánta el magát Horatius is a hazatérésre. Otthon azután ıt is megismerte Maecenas, és a kitőnı irodalmi szakember tüstént felismerte, miféle szellemi hatalom birtokába jut az, aki felhasználja tehetségüket. Amint megismerte ıket, már költıi pályájuk kezdetén kétségtelen volt, hogy a legjelentékenyebb és leghatásosabb két költıt pártfogolja. Augustus a mezıgazdaság fellendítésében látta a jólét alapját, így támogadta Vergilius pásztori élet szépségeirıl szóló mőveinek megjelenését. Ezekbıl kiválogatták a tíz legjobbnak tartott költeményt, és ezért a győjtemény „Ecloga” azaz „válogatottak” címen jelent meg. A 122

hatalmi harc végsı ütközete elıtt Augustus megbízta Vergiliust egy új tanító költemény megírására, amelyet azután szét kell küldeni a falvakba, hogy minél több parasztember tanulja meg belıle a szántóföld és a legelı tennivalóit. Az actiumi csatából visszatérve három napig, részletrıl részletre beszélték meg a mővet. Az új tanvers címe „Georgicon”, azaz „paraszti dolgok” lett. Augustus és Maecenas most már tudta, hogy Vergiliusnak kell megírnia a felépítendı és megszervezendı Római Birodalom és a nagyra hivatott római nép nem avuló dicsıítését. A költı örömmel vállalta a nagy feladatot. Ahogy ekkor már sokan elvárták, Homérosszal akart versenyre kelni. De ı eredetileg Augustusról, az élı kortársról akart hıskölteményt írni. Augustus azonban jobb politikus volt, mint a költı. Alighanem ı javasolta, hogy a költemény Róma alapításának elızményeirıl és a Római Birodalom nagy kilátásairól szóljon. Fıhıse a legendás ısapa, Aeneas, de úgy, hogy Aeneasról minden olvasónak Augustus jusson az eszébe. Tíz évre szóló feladat volt ez. T. S. Eliot szerint az Aeneis az európai kultúra fundamentuma, minden mőalkotás mércéje, európaiságunk hordozója. Az eposz számos zeneszerzıt megihletett. Mősorunkban elhangzó Dulces exuviae kezdető részlet az eposz IV. könyvének részlete, Dido búcsúja. Három motetta hangzik el a Lasso elıtti nemzedékek alkotásaiból. Jean Ghiselin, vagy eredeti nevén Jean Verbonnet az elsı mő szerzıje. 1455 körül született Németalföldön. Firenzében, majd 1508-tól Berg op Zoomban mőködött. Mővei O. Petruccinál, a velencei kiadónál jelentek meg nyomtatásban. 1511-ben halt meg Berg op Zoomban. A másodikként elhangzó mő szerzıje ismeretlen. Fı forrása az Ausztriai Margit Chanson Albuma-ként ismert kéziratos kódex, mely Ausztriai Margit, németalföldi kormányzó könyvtárából származik. E kódex a kor egyik legjelentısebb chansonokat tartalmazó kézirata olyan 123

zeneszerzık mőveit találjuk benne, mint Pierre de la Rue, Josquin des Prez stb. A sort a zeneszerzı-fejedelemként tisztelt Josquin des Prez motettája zárja. Az Ockeghemet követı nemzedék talán legjelentısebb tagja 1440 körül, Németalföldön született. A milánói dómban, majd a Sforza család szolgálatában tevékenykedett. Ascanio Sforza kíséretében Rómába ment, majd a pápai kórus tagja lett 1486-99 között. Milánóba, majd a ferrarai udvarba került. 1505-tıl Condé-sur-l’Escaut-ban élt. Itt halt meg, mint a székesegyház prépostja, 1521-ben. Orlando di Lasso Dulces exuviae kezdető motettája a vergiliusi szöveg folytatását is tartalmazza. A IV. könyv 651-660. sorai kerültek megzenésítésre. A prima pars öt-, míg a secunda pars hatszólamú, homofón, szinte recitáló akkordfőzésekkel illusztrálja a szöveg drámai hatását. A mő az életmővön belül viszonylag korai alkotás. Már az Antwerpeni Motettáskönyv tartalmazza, illetve az Ms mus 20 jelzető müncheni kéziratban is megtalálható. Ez utóbbinak a másolója és keletkezésének ideje sem ismert, de kb. 1556-57-re tehetı. Nyomtatásban elıször Párizsban jelent meg Adrian le Roy és Robert Ballard kiadásában, 1570-ben. Le Roy elsı olyan kiadott chanson győjteménye, melyet egy szerzı mőveinek szentel, mi több, egyáltalán, a chanson kiadások 42 éve alatt (1528 - Pierre Attaingnant: CHANSONS NOUUELLES DE MUSIQUE À QUATRE PARTIES) az elsı ilyen! A MELLANGE D’ORLANDE DE LASSVS CONTENANT PLVSIEVRS CHANSONS TANT EN VERS LATINS QV’EN RYME FRANCOYSE A QVATRE CINQ SIX HVIT DIX PARTIES (1570) c. kötet 79 darabot tartalmaz az antwerpeni és a müncheni elsı 10 év anyagából. A Tragico tecti kezdető gyászóda két megzenésítése is ismert Lassotól. Egy hatszólamú, magas chiavettás változat, és egy ötszólamú kompozíció. Elıadásunkban ez utóbbi hangzik el. Az öt strófából álló verset – az antik szövegek megzenésítéseit meglehetısen általánosító 124

megítélés szerint – vertikálisan szerkesztett stílusban zenésíti meg. Ez a törekvés megfigyelhetı az akkori Európa zenekutúrájában, gondoljunk csak a francia musique mesurée à l’antique stílusra, vagy a Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító humanista verseléső homofón énekekre, melyek elsısorban a protestáns egyházzenében teljesednek ki, míg a lassoi antik megzenésítésekben a zenetörténészek a motettikus szerkesztés feladását, a dramatikus recitáció elıtérbe helyezkedését látják, íly módon az opera korai elıfutárának vélik. A mő egy posztumusz motettáskötetben látott napvilágot, a szerzı egyik fia, Ferdinánd gondozásában. A CANTIONES QVINQVE VOCVUM AB ORLANDO DI LASSO ET HVIVS FILIO FERDINANDO DI LASSO COMPOSITAE TYPIS IAM PRIMO SVBIECTAE ET IN LUCEM EDITAE... (1597) címmel a müncheni Adam Berg kiadónál jelent meg. A kötet elıszavának datálása: 1597. január 4. A Rebus in adversis kezdető motetta a nevezetes Patrocinium musices 1569-ben megjelent kötetébıl való. A 14 motettából sorrendben az ötödik. A CANTIONES ALIQVOT QVINQVE VOCVM...JAM PRIMUM IN LUCEM SUMMA CURA ATQUE DILIGENTIA EDITAE AUTHORE ORLANDO DI LASSUS (1569) c. kiadvány szintén a müncheni Bergnél jelent meg. Az anapesztuszi sorokat megzenésítı, Tibi progenies ötrészes kompozíció a mester késıi alkotásai közé tartozik. Valószínüleg 15801592 között keletkezett. Az ötszólamú mőnek ismert egy hatszólamú változata is, ám az „csak” három részben dolgozza fel a szövegek. Mindkét változat csak a Magnum opus Musicum köteteiben jelent meg nyomtatásban. Az elıadásunkban megszólaló ötszólamú változat a CANTIONES SACRAE AB ORLANDO DE LASSO ET HVIVS FILIO RVDOLPHO DE LASSO SEX VOCIBVS COMPOSITAE TYPIS IAM PRIMO SUBIECTAE & IN LUCEM EDITAE (1601) kiadványban jelent meg Nicolaus Henrici kiadásában Münchenben. 125

Ugyancsak ebben a kötetben látott napvilágot az ismeretlen költı szövegére írt siratóének, a Momenta kezdető alkaikus strófákban megírt motetta, valamint a Vos quibus c. kompozíció, mely a korábban említett dramatikus recitációkat tartalmazó mővekre ad jó példát. Mősorunból a talán legismertebb alkotás a zenét dicsıítı Musica Dei donum kezdető mő. A jambikus sorokat megzenésítı alkotás Lasso utolsó motettaciklusából való. Ez a ciklus a grazi Georg Widmannstetter kiadásában jelent meg CANTIONES SACRAE SEX VOCVM QVAS VVLGO MOTECTAS VOCANT NUNC PRIMUM LUCEM ASPICIENTES TUM VIUAE VOCIS TUM OMNIUARIO INSTRUMENTORUM CONCENTUI ACCOMODAE & SINGULARI CONFECTAE INDUSTRIA AVTHORE ORLANDO DI LASSO... (1594) címmel 1594-ben. Az ajánlás Johann Otto, augsburgi püspöknek szól, 1593. szeptember 29. (in Festo D. Michaelis Archangeli) keltezéssel. Lasso 1594. június 14-én halt meg. E motetta a 30 mővet tartalmazó kötetbıl sorrendben a 26-dik. A Nunc gaudere licet kezdető motetta egy igazi örömének. A potpourri a vakáció elközelgésérıl ad hírt, melyet egy kápolna énekesfiúi számára komponált. A mőben szerepel egy „Esgayons” kezdettel ismertté vált hugenotta dallam. Ez az alkotása több nyomtatott kiadványba is bekerült a szerzı életében. Elıször a nürnbergi Theodor Gerlatz („in officina Joannis Montani piae memoriae”) SELECTISSIMAE CANTIONES QVAS VVLGO MOTETAS VOCANT PARTIM OMNIO NOVAE PARTIM NVSQVAM IN GERMANIA EXCVSAE SEX & PLVRIBUS VOCIBUS COMPOSITAE PER EXCELLENTISSIMUM MUSICUM ORLANDUM DI LASSUS (1568) jelent meg. Késıbb megtaláljuk a már korábban említett 1570-es kiadványban, majd a THRÉSOR DE MUSIQVE D’ORLANDE DE LASSVS CONTENANT SES CHANSONS À QUATRE CINQ & SIX PARTIES (1576) kötetben, melynek közreadóját csak 126

valószínősítik Simon Goulart de Seulis (SGS), genfi református lelkész személyében. Ugyancsak Vergilius szövege ihlette a Tityre, tu patulae kezdető kétrészes motettát. Az I. ecloga elsı két strófáját feldolgozó mő az életmő korai darabja. 1559. december 23-án kelt levelében Dr. Seld, bajor vicekancellár beszámol bécsi útjáról, ahol említést tesz egy általa hallott misérıl. A mise szerzıje Jacobus Vaet, császári Kapellmeister, aki ebben a mővében a paródia-mise alapjául választotta Lasso motettáját (Missa super Tityre tu patulae Orlandi). Elıször 1560-ban jelent meg Lasso motettája nyomtatásban a löweni Pierre Phalèse kiadásában TIERS LIVRE DES CHANSONS A QVATRE CINCQ & SIX PARTIES NOVELLEMENT COMPOSEZ PAR ORLANDO DE LAISSUS CONUENABLE TANT AUX INSTRUMENTEZ COMME À LA VOIX... (1560) c. kötetben, majd még három kiadást élt meg ugyanitt: 1562, 1566, 1570. A darab – érdekes módon – egy 1583-as müncheni kéziratban is szerepel (Ms Mü 1536), de más szöveg társul a motettához: Christe Deus patris residens... A mősor záródarabja szintén, a már korábban említett utolsó motettaciklusban jelent meg, a sorozat 17. darabjaként. A jókedvő „ivónóta” a középkor óta jellegzetes, az ivások alkalmát mintegy kiszámoló, játékos mondóka dolgozza fel. Lassotól nem állt távol a rímek ilyen módon való kezelése, hiszen számos levelében maradtak fenn ehhez hasonló versei, gyakran még a nyelveket is keverve megírt „kínrímekkel”. Itt is erre látunk egy kiváló példát. Az Ad primum morsum kezdető motetta ennek ellenére nincs strófikus rendbe szedve. A darab elején található morsum – mort sum rímpár a középkori „taberna mori” analógiája. Egyes feltételezések szerint ez a mő egy korábbi darab újramegfogalmazása. Le Roy 1584-as kiadványában megjelent latinfrancia chansont idézi: Lucescit jam - Nunc bibamus.

127

1. Musica, quid defles? Periit mea cura decusque. Estne Alexander? Is meus Agricola?

1. Mit siratsz, zene? Oda az én kedves büszkeségem! Talán Alexander? Az én Agricolám.

Dic age, qualis erat? Clarus vocum manuumque. Quis locus hunc rapuit? Vavoletanus ager.

Mondd csak, milyen volt ı? Kiváló hangú és kiváló mûveiben. Miféle hely ragadta el ıt? A Vavoletán föld.

Quis Belgam hunc traxit? Magnus rex ipse Philippus. Quo morbo interiit? Febre fervente abiit.

Ki vitte ıt Belgiumba? Maga a nagy Fülöp király. Miféle betegsége támadt? A forró láz vitte el.

Aetas quae fuerat? Jam sexagesimus annus. Sol ubi tunc stabat? Virgineo in capite.

Hány éves volt akkor? Már hatvanéves. Hol állt akkor a Nap? A szőz jegyében a csúcson.

2. Ergone conticuit vox illa quondam nobilis, aurea vox Okegi? Sic musicae extinctum decus? Dic age, dic fidibus tristes Appollo naenias. Tu quoque, Calliope pullata cum sororibus, funde pias lachrymas; Lugete, quotquot musicae dulce rapit studium virumque ferte laudibus. Artis Appollineae sacer ille foenix accidit. Quid facis, invida mors? Obmutuit vox aurea, aurea vox Okegi per sacra tecta sonans. Demulsit aures caelitum terrigenumque simul penitusque

2. Hát valóban elhallgatott az egykor oly nemes hang, Ockeghem arany hangja? Így múlt el a zenemővészet ékessége? Zaklasd ígéretük miatt a szomorú múzsákat. Te is, Calliope, nıvéreiddel együtt ontsd kegyes könnyeidet! Gyászoljatok, mert az apollói mővészetnek ez a szent fınixe elhunyt. Mit teszel, irigy halál? Elnémult az arany hang, Ockeghem szent hajlékok alatt zengı hangja. Szinte simogatta az égi és földi lakók füleit, egyszersmind a lelkük mélyéig 128

movit pectora. Quid facis invida mors? Sat erat tibi promiscue tollere res hominum; Divina res est musica; numina cur violas?

megindította ıket. Mit teszel, irigy halál? Elég volt neked közönségesen elpusztítani az emberek életét. Isteni dolog a muzsika: miért sérted meg az isteni akaratot?

3-5. Dulces exuviae dum fata Deusque sinebat accipite hanc animam meque his exsolvite curis: vixi, et quem dederat cursum fortuna peregi; et nunc magna mei sub terras ibit imago.

3-5. Drága maradványok, míg isten hagyta s a végzet, itt van a lelkem, csak szabadítsátok meg a gondtól. Éltem. Fortuna adta futásomat íme bevégzem, és most szálljon a föld mélyébe le nagyszerő árnyam.

(Vergilius: Aeneis) 6. Dulces exuviae dum fata Deusque sinebat accipite hanc animam meque his exsolvite curis: vixi, et quem dederat cursum fortuna peregi; et nunc magna mei sub terras ibit imago.

6. „Drága maradványok, míg isten hagyta s a végzet, itt van a lelkem, csak szabadítsátok meg a gondtól. Éltem. Fortuna adta futásomat íme bevégzem, és most szálljon a föld mélyébe le nagyszerő árnyam.

Urbem praeclaram statui, mea moenia vidi, ultra virum poenas inimico ab hoste recepi: felix, heu nimium felix, si littora tantum nunquam Dardaniae tetigissent nostra carinae, et os impressa toto, moriemur inulte: sed moriamur, ait: sic juvat ire sub umbras.

Fényes várost építettem. Láttam a várost. Hitvesemért a gonosz testvéren telt be a bosszúm. Boldog, jaj, túl boldog lettem volna, e partra csak sose tévedt volna hajóhada Dardaniának” szólt kerevetjén: „Bosszú nélküli lesz a halálom, haljak mégis!” szólt „Így, így is jólesik, árnyam süllyed...

(Vergilius: Aeneis) 129

7. Tragico tecti syrmate coelites hominum generi damus inferias fataque populis ultima passis canimus tristi carmine Naenias.

7. Öltözzetek gyászba, ti égiek: az alant lakó emberi nemzetségrıl, a legsúlyosabb szenvedésekre ítéltekrıl mondunk gyászéneket.

Haec loca quondam pinguia frugibus gelida circum fronde virebant, vernebat humus candida liliis spirante per haec rura favonio.

Ezen a tájon hajdan dúsan zöldellı gyümölcsfákat öntözött hős forrásvíz, hófehér liliomokba öltözött a föld a tavaszi szellı leheletére.

Hic belligeras alta per urbes sterant celsis moenia pinis, hic sparsa crocis atria regnum mollesque toris mollibus aulae.

Itt most a háborút szenvedett városok bástyáit magas fenyık növik be, és sáfránnyal van behintve a gyász helye, a puha fekhely, a csendes hajlék.

Nunc praecipiti turbine verum ambustae jacent omnia flammis, luridus agros fumus abumbrat cineresque ducum turbinibus incubant.

Most a becsapódó hajítódárda mindent felperzsel és lángba borít, a sárguló mezıket füst vonja be, a vezérek hamvai fölött gomolygó füst terül el.

Viduata gemunt arva colonis tellusque suos plorat alumnos hominum questus funera Titan caput horrenti condidit umbra.

Az elárvult mezık gyászolják a földmővest, a termıföld siratja felnevelt fiait, a pusztulást sirató emberek hallatára Titán gyászlepellel borítja fejét.

8. Rebus adversis clara est patientia, virtus, quae gaudet duram laeta subire crucem. Esto igitur fortis, patienter quaeque ferendo: sunt quoniam justis multa ferenda

8. Balsorsban dicséretes a türelem és a bátorság, amely örömmel veszi magára a nehéz keresztet. Légy hát bátor, türelmes, bármi történjék: mivel sok minden érheti 130

viris: est tamen ex illis Dominus az igaz embert: mégis az Úr kész liberare paratus omnes qui firmam kimenteni mindenkit, aki törekszik spem retinere valent. megtartani a szilárd reménységet. 9. Tibi progenies unica patris magneque pater maximae proli damus arguto pectine laudes tremuloque chelyn verbere plectimus.

9. Neked, az Atya egyszülött Fiának és az Elsıszülött hatalmas Atyjának mondunk dicséretet zengı lanttal és rezgı lantverıvel.

Tu que versat sidera mundus tu quas fruges Daedala tellus alit et quicquid pontus et aether cohibent nostros condis in usus.

Te forgatod a csillagok járását a csalóka termıföld neked hozza termését, Te tartod féken a tengert és a mennyet, amelyek minket körülvesznek.

Tu nostros Deus in duis artus passusque necem crimina diluis cruce tu victus vincis avernum imoque patres carcere vindicas.

Isten létedre magadra vetted bajainkat, elszenvedvén a halált, eltörölted bőneinket, legyızve a kereszten legyızted a poklot, az atyákat megszabadítottad a fogságból.

Dum nos Erebi monstra lacesserent tuo nos clypeo dextera texit dum jussa darent impia reges tu jussa dabas temnere regum.

Amikor ránk támadtak a sötétség hatalmai a Te jobbod tartott elénk pajzsot, mikor királyok vádoltak igaztalanul, Te szolgáltattál igazságot nekünk a királyok ellenében.

Tu multa inter millia lectos tibi nos socios in sceptra vocas ergo sequimur quo cunque trahis et festa tibi carmina pangimus.

Sok ezer közül bennünket kiválasztva hívtál el királyi szolgálatodra, Téged követünk, ahová elhívsz, és zengjünk neked ünnepi éneket. 131

10. Momenta quaevis temporis ac vices, quodcunque felix axe sub hoc poli vitam comissandam propinat, dulce nihil, nihil est beatum. Aut ludus aut crux carnificinaque, mortale adorat quidquid homo et colit, vastusque quod miratur orbis ludibrium est et inane pondus.

10. Akármilyenre változzanak is az idık, még ha szerencse köszönt is rád kedvezı fordulattal, semmi sem hoz gondtalan boldogságot. Akár könnyő szórakozás, akár gyötrelmes kereszt: múlandó minden, aminek az ember nekifog, vagy amit épít; kietlen pusztaság, amit a világ gyönyörőségeként csodálnak, és értelmetlen teher.

11. Vos quibus rector maris atque terra ejus dedit magnum necis atque vitae, ponite inflatos tumidosque vultus! Quidquid a vobis minor extimescit, major hoc vobis Dominus minatur.

11. Ti, akiknek a tenger és a szárazföld Ura ítélı hatalmat adott élet és halál fölött, vessétek le a gıgös, felfuvalkodott külsıtöket! Amivel ijesztitek alattvalóitokat, ugyanazzal büntethet benneteket az Úr, aki nagyobb, mint ti.

Omne sub regno graviore regnum est. Quem dies vidit veniens superbum, hunc dies vidit fugiens jacentem. Nemo confidat nimium secundis, nemo desperet meliora lapsus.

Minden uralom alá van vetve egy erısebbnek. Akit a kelı nap hatalmasnak lát, a lemenı nap leverve találja. Senki se bízzék túlságosan jósorsában, senki se adja fel a reményt, hogy elesett állapota jobbra fordulhat.

12. Musica, Dei donum optimi, trahit homines, trahit Deos.

12. Muzsika, a legszentebb Isten ajándéka, megindítja az embereket és az isteneket.

Musica truces mollit animos

A muzsika megbékíti a nyugtalan 132

tristeque mentes erigit.

lelkeket, a szomorúakat pedig felvidítja.

Musica vel ipsas arbores et horidas movet feras.

A muzsika még a fákat és a vadállatokat is megszelídíti.

13. Nunc gaudere licet: dolor hinc et curae! Gaudendum est ut res postulat et jubet magister laetitiae, quia „o” pueri, rediere vacationis tempora! Gaudeamus omnes!

13. Most örülhetünk: el a bánattal és gonddal! Örömre indít helyzetünk és a mókamester is erre int, mert eljött ismét a tanulók nagy Ó-ja: a vakáció ideje! Örüljünk mindnyájan!

14. Tityre, tu patulae recubans sub tegmine fagi sylvestrem tenui Musam meditaris avena: nos patriae fines et dulcia linquimus arva. Nos patriam fugimus: tu, Tityre, lentus in umbra formosam resonare doces Amaryllida silvas. O Meliboee, deus nobis haec otia fecit. Namque erit ille mihi semper deus, illius aram saepe tener nostris ab ovilibus imbuet agnus. Ille meas errare boves, ut cernis, et ipsum ludere, quae vellem, calamo permisit agresti. (Vergilius: I. ecloga)

14. Tityrusom, ki a sátras bükk hővösén heverészel, erdei múzsádat leheled lágyhangú sípodba, míg mi hazánk édes mezeit s e határt odahagyjuk. Hontalanul bolygunk: de te, Tityrusom, zugod árnyán, szép Amaryllisedért a vadont epekedni tanítod. Ó, Meliboeus, egy isten adott nekem ily nyugodalmat, (mert bizony istenem ı s az lesz mindig, kinek aklunk kis barit áldozatul küld oltárára gyakorta): néki köszönhetem én, hogy – lásd – ez a csorda csatangol és hogy e réti sípon dalaim kedvemre buzognak.

133

15. Ad primum morsum, si non potavero, mort sum. Gaudia sunt nobis maxima, dum bibobis. Ad trinum potus, laetus sum, dum bibo totum. Laetificat quartus cor caput atque latus. In quinto potu vasto potamus hiatu. Dulcis et ipse cibus dum bibo sex vicibus. Potu septeno laetus sum corpore pleno. O nos felices octo bibendo vices. Nona Cherubinum pingit potatio nasum. Si decies bibero, cornua fronte gero. Undenaque vice tibi praebibo, dulcis amice; et bis post decies est mihi tota quies. Postea dico satis; sed cum potavero gratis tantillum digitum, laetus eo cubitum.

15. A falatra – elıször is – ha nem ittam, meghalok. Az a legnagyobb öröm, ha másodszor is ihatok. A harmadszori ivásra már felhajtom örömmel. Negyedszerre fejem, testem is örül a szívemmel. Szomjas szájunkba töltjük az ötödik pohárral. Hatodszorra ha iszom, az édes táplálékom. A hetedik ivásra öröm testem átjárja. És boldogok vagyunk, ha nyolcadszorra iszunk. A kilencedik pohár fénylı rubinra festi be orrom. Tizedikre pedig már szarvak nınek homlokomon. A tizenegyedik versengést támaszt a legjobb baráttal, hogy nyugalmam legyen, iszom hát tizenkét pohárral. Ezután azt mondom: elég; de ha csak egy ujjnyit is ingyen ihatom, boldogan megyek majd nyugodni ágyamon.

134

Ex Libris Magnum opus musicum III - IV. Canticum Canticorum, De vitis sanctis CANTICUM CANTICORUM Az Énekek éneke a férfi és nı közötti szerelemrıl szóló költemények győjteménye, az Ószövetség része. A verseket bölcs Salamonnak tulajdonítják, valójában viszont a fogság utáni idıben (kb. Kr. e. III. században) keletkezett, Palesztínában. A Szentírás magyarázói többféle módon értelmezték e szövegeket. Voltak, akik a verseket elsıdleges tartalmuk szerint magyarázták lakodalmi, szerelmes verseknek. Mások pedig egy mögöttes tartalom szerint értelmezték azokat. Az allegórikus értelmezéseknek is többféle magyarázatot találtak. Egy zsidó írástudó szerint az Énekek éneke „az Írásokban a szentek legszentebbike”, mivel az Isten és Izrael közti kapcsolat titkát énekli meg. A versek győjteménye az öt ünnepi tekercs egyike, melyet a zsidó Pászka (Húsvét) alkalmából olvasnak fel, mivel ez a zsidó nép kiválasztásának napja, Istennel való eljegyzésének ünnepe. A keresztény Egyház is az allegórikus magyarázatot vette át némiképp átértelmezve. Egyes egyházatyák Krisztusnak és jegyesének, az Egyháznak kapcsolatára, mások Krisztus és az egész emberiség kapcsolatára vonatkoztatták. Szabadabb értelemben Krisztus és a lélek, vagy a Szentlélek és Mária kapcsolatának ábrázolásaként értelmezték. SZENTEK ÉLETÉRİL A Magnum opus musicum köteteibıl olyan motettákat válogattunk össze, melyek az Újszövetség alakjairól, illetve a középkor szentjeinek életérıl szólnak. A mővek nagy része a szentek ünnepnapjának liturgikus szövegeire íródott. 135

SZENT ANNA, a Boldogságos Szőz Mária édesanyja. A név jelentése: kegyelemmel áldott. Mária szüleinek nevével nem találkozunk az újszövetségi Szentírásban. Nevüket egy II. századi apokrif könyv mondja el. Szent Joachimmal együtt, Jézusnak nagyszüleinek ünnepét július 26-án tartja az Egyház. Az ünnep a XII. században terjedt el Európában, amikor a kereszteshadjáratokból hazatért lovagok elbeszélései alapján megélénkült az érdeklıdés Jézus emberi valósága iránt. Az ünnep dátuma egy templomszentelés évfordulójára vezethetı vissza. Régi hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben született. Szülıháza, Anna asszony és Joachim háza a Bethesda-tó közelében állt, ahol a feltételezett születési hely fölé az V-VI. században bazilikát emeltek. Ennek felszentelési évfordulója lett a szentek ünnepe az egyházi évben. Szent Anna patrónája az asszonynépnek, illetve olyan nıi munkáknak, mint a szövımunkások, csipkeverık és seprőkötık. Az asztalosok céhe is oltalmazójaként tisztelte, mert régen az ı feladataik közé tartozott az oltárszekrény elkészítése, Anna pedig méltó volt arra, hogy az élı tabernákulumot, Máriát a saját méhében hordozza. Ugyancsak a kádárok céhe tiszteletét is elnyerte, hiszen Jessze törzsébıl, Anna és Mária méhébıl termett a Szılıtı; belıle termett a megváltás bora, a megváltó Vér. Ünnepnapjának evangéliumi szakaszára vezethetı vissza a bányászok tisztelete. A barokk korban a haldoklóknak nyújtott vigaszt. A bizánci rítus Szent Anna halálát ünnepli július 25-én, melynek tiszteletére 550 körül templomot szenteltek Konstantinápolyban. V. Piusz pápa az ünnepet eltörölte 1568-ban, de 1583-tól újra bekerült a Egyház kalendáriumába. 1969-tıl egy napra került Szent Anna és Joachim ünnepe.

KERESZTELİ SZENT JÁNOS (Kr. e. 7 - Kr. u. 29) Izaiás próféta jövendılése szerint, az Úr elküldi követét, aki elıkészíti az utat. Az evangélisták közül az egyetlen történész, Lukács határozza meg idıben, mikorra tehetı Keresztelı Szent János bőnbánat 136

keresztségét hírdetı színrelépése (Kr. u. 28/29.). Erre az idıre tehetı Jézus nyilvános tanításainak kezdete is. János ez idı elıtt vélhetıen a pusztában élt, ami egybevág a korábbi próféciákkal. Külsejében Illés prófétát idézte, aki szırruhát viselt, derekán bırövvel megkötve, akárcsak János. Abban az idıben többen álmessiási prófétáknak adták ki magukat, és mindenféle csodákat és csodálatos jövıt hírdettek a zsidóknak. János nem, ı nem igért semmiféle megmentı csodát. A bőnbánat keresztségét hirdette. Jézus maga is felkereste és a Jordán vizében megkeresztelte ıt János. A Keresztelı az uralkodókat sem kímélte. Heródes Antipász és felesége, Heródiás bőnös kicsapongásai ellen is szót emelt. Szókimondása elfogatásához vezetett. Josephus Falvius történetíró tudósítása szerint Mahérusz várába zárták, a Holt-tengertıl keletre. Heródiás csak az alkalmat várta, hogy az „erkölcsbírót” félretegye az útból. Egy boros hangulatú ünnepségen mostohalánya, Szalomé tánca révén csapdába csalta Heródest, akitıl szörnyőséges ajándékként Keresztelı Szent János fejét kérte. Ünnepét június 24-én üli az Egyház.

TOURS-I SZENT MÁRTON (316/317 - 397) Pannóniai születése három évvel a „Milánói ediktum” utánra tehetı, melyben Nagy Konstantin és Licinius teljes szabadságot és elismerést biztosított a keresztény Egyháznak és híveinek. Atyja a császári hadsereg tribunusa, és anyja is pogányok voltak. Szüleivel kiskorában átköltöztek a mai Páviába, az ókori Ticiniumba. 12 évesen szülei akarata ellenére hittanulónak jelentkezett, a keresztséget 6 év múlva vette fel, ami akkoriban is hosszú elıkészületnek számított. 15 évesen belépett a hadseregbe, ahol lovas testırtiszt lett. 334-ben Amiens kapujában adta oda egy fázó koldusnak köpenye felét, majd hamarosan megkeresztelkedett. Amint lehetısége nyílt rá, elhagyta a hadsereget és Hilariushoz, a poitiers-i püspökhöz csatlakozott. 137

Nem sokkal ezután hazalátogatott. Édesanyját sikerült megtérítenie. Megvalósította régi vágyát: remetéskedni kezdett, elıször Milánó közelében, majd egy szigeten, Genova környékén. Ebben az idıben az ariánusok és katolikusok között viszály folyt. Hilariust kiutasították Poitiers-bıl, de császári rendeletre visszatérhetett. Ekkor csatlakozott hozzá Márton is. A városon kívül épített magának egy remetelakot. Hamarosan tanítványok kezdték körülvenni. A cella körül kezdett kialakulni a ligugéi kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmontier kolostorát, mely évszázadokra meghatározta a gall-frank szerzetesség fejlıdését és központját. 371-ben a tours-i püspök meghalt. A nép, a papság és a többi püspök egyhangúan Mártont kívánták megválasztani. 397. november 8án halt meg Candes-ben. A Jeromos-féle martirológium november 11re teszi a temetését. Rómában a VI. század óta ünneplik ezt a napot.

SZENT TAMÁS Az újszövetségi szenteketrıl általában csak igen keveset tudunk. Tamás egyike a 12 tanítványnak, akiket Jézus maga köré győjtött, és rájuk bízta, hogy „Hirdessétek az evangéliumot egészen a föld végsı határáig!”. Töprengı, kétkedı embernek ismerjük meg az Evangéliumból. Jézus, feltámadása után megjelenik az apostoloknak, ám Tamás ekkor nincs jelen. Mikor társai elmesélik neki Jézussal való találkozásukat, ı hitetlenkedve fogadja a hírt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem!” Nyolc nap múlva újra együtt voltak a tanítványok – immár Tamás is –, amikor Jézus újra eljött közéjük. Ekkor Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ki kezedet, és tedd oldalamba. S ne légy hitetlen, hanem hívı!” Tamás felkiáltásával megvallja hitét: „Én Uram, én Istenem!”. Jézus erre csak annyit válaszol: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!”. A II. századból való apokrif irat, a Tamás-akták arról tudósít, hogy az apostol Indiában hirdette az evangéliumot. E legenda szerint 138

Tamásnak Cézáreában látomása volt, így tudta meg, merre induljon. Ezt mondta neki az Úr: „India királya, Gundaphar elküldte követét, hogy keresse meg neki a legjobb építészt, ki számára palotát építsen. Ezért kelj fel, téged küldelek neki.” A követ rátalált Tamásra és hoszzú kalandos úton eljutottak Indiába. Tamás csodás palotát tervezett a királynak, aki tömérdek aranyat bízott rá, azzal, hogy a palotát a tervek szerint építse fel, majd hosszú idıre elutazott. Tamás az aranyat szétosztotta a szegények között, prédikált és rengeteg ember megtért Krisztushoz. Húsz év múlva tért haza a király. Sem a palotát, sem a Tamásra bízott aranyat nem lelte, ezért az apostolt elfogatta és börtönbe vetette, hogy majd megbünteti tettéért. Ekkor meghalt a király testvére. Néhány nap múlva megjelent a meghalt testvér a királynak, és elmondta, hogy angyalok vezették a paradicsomba, ahol egy pompás palotát mutattak neki, és azt mondták, hogy ezt építette Tamás Gundapharnak, de ı méltatlanná vált arra, hogy benne lakjon. Erre a király elengedte Tamást, bocsánatot kért tıle és megajándékozta. Tamás pedig utat mutatott számára, hogyan lehetne újra övé az égi palota. Tamás Indiában halt vértanu halált. Itt temették el, késıbb azonban a szír keresztények engedélyt kértek, hohy a maguk városába vihessék Szent Tamást, mert nekik levelük van róla Krisztustól, hogy ık Tamás oltalma alatt állnak. Így magukkal vitték a holttestet Edesszába ahol, ha ellenség fenyegette a várost, a városlakók egy gyermeket küldtek a kapuk elé, hogy olvassa fel ezt a levelet. Erre az ellenség minden alkalommal elvonult. A Jeromos-féle martirológium július 3-án emlékezik Tamás testének Edesszába való átvitelérıl. Rómában a IX. században december 21-re tették az ünnepet. 1969-ben, hogy az ünnep ne törje meg az Ádvent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ra.

139

SZENT MIKLÓS Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégítı pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a késıbbi források adatai sem megbízhatóak. Alakja elôször a XIII. századi Legenda Aureában tőnt fel. A legenda szerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdıkádjában! S mint leendı aszkéta a kisded Miklós böjti napokon csak egyszer szopott. Felnıttkoráról pedig elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következıképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így elıször a legidısebb, majd hasonló ,,égbıl jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Egyszer viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manıver után – lecsillapítván a vihart is – biztonságban hagyta ott ıket. Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól. Rengeteg történet él a segíteni sietı Miklósról, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglıs elcsábított három iskolás fiút, majd megölte ıket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ı megjelent a vendéglıs házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bőnöst. A Legenda Aurea ilyen képet fest Szent Miklós püspökrıl. A szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy Szent 140

Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, VI. századi szentektıl vettek át és kölcsönöztek neki. Ezenkívül azt mondják, hogy legendája a VI. században keletkezett, görög kultúrkörben, és a következı történeteket tartalmazta: a három igazságtalanul vádolt katonatiszt története, a három szegény leány megsegítése, továbbá három halálra ítélt ártatlan tanuló és a matrózok megmentése. Szent Miklóst Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban a VI. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sír-templomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókiában általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védıszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fı patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenik. Szibériában még a részegítı italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza'' ige azt jelenti: leissza magát. A latin egyházban lassan és késıbb terjedt el tisztelete. A IX. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a X. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnı révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a XI. század végén. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet. A késı középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítı szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedık, gyógyszerészek, jogászok). A XI. században keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan dramatizálva is megjelenítettek. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika elıestéjén elıadott püspökjátékból 141

bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása. A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.

MINDENSZENTEK Mindenszentek ünnepét napjainkra beárnyékolja a Halottak napja. Az ünnep eredete az keresztény ókorra nyúlik vissza. A vértanúk emlékének ünneplése Keleten kezdıdik el, hiszen korabeli egyháztörténetírók tanúsága szerint a Római Birodalom keleti felében sokkal többen haltak vértanúhalált, mint Nyugaton. A „összpontosított” vértanú-ünnep Keleten már a IV. századból ismert. A legelsı május 13-a volt. Szt. Efrém, szír egyházatya 359-ben ezen a napon énekli meg a világ valamennyi vértanúját. 380 körül Antiochiában Aranyszájú Szent János a Pünkösd utáni vasárnapon dicsıítı beszédet mond a vértanúkról. Egy harmadik napon is emlékezik a kor keleti egyháza: a keleti szírek húsvét nyolcadába esı pénteken ünneplik meg minden vértanú emlékét egy 412-ben írt szír martirológium szerint. A keleti egyház mind a mai napig a Pünkösd utáni vasárnap üli meg Mindenszentek ünnepét. Rómában a VI. században megtalálható a Pünkösd utáni vasárnap és a húsvét nyolcadába esı péntek megülése, de a „Minden vértanúknak” ebben az idıben még nincs szent helyük. Ezt IV. Bonifác pápa teremtette meg, aki a bizánci császártól elkérte és meg is kapta a már több mint száz éve bezárt „minden istenek templomát”: a Pantheont. A pápa 609. május 13-án ünnepélyesen felszentelte a templomot. Ettıl kezdve e nap nagy ünnepe lett a római népnek, és a Pantheon ettıl kezdve a mai napig a „Vértanú Mária” (S. Maria ad Martyres) templom nevet viseli. A VIII. században III. Gergely pápa újabb helyet szentel a mindennap végzendı Mindenszentek tiszteletére végzett zsolozsma és mise színhelyéül, amire az akkoriban zajló pogány népek betörései, a 142

szentképek és szobrok elégetései adtak okot. A Szent Péter bazilika egyik oratóriumát, mellékkápolnáját szentelte fel a pápa arra a célra, hogy engesztelésül végezhessék e szertartásokat. Ettıl a századtól kezdve november 1-én is megjelenik az ünnep. Errıl több jelentıs forrás is tanúskodik: Tiszteletreméltó Béda Martirológiuma; Egbert, yorki püspök Pontificaléja, illetve Alcuin egyik levele. November 1-je hivatalos elismerést azonban csak 835-ben kap, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely pápa tanácsával az egész birodalomban elrendeli az ünnepet. Az ünneplés alapeszméje eredeti teljes elgondolásában: minden szent személy tisztelete az imádás, Mária fı-tisztelete és a szentek tisztelete által.

APOSTOLOK ÜNNEPEI Péter és Pál apostolok ünnepei mellett csak András apostol ünnepe tőnik fel az egyháztörténet korai szakaszában. A többi apostol emléknapjai csak a IX. századtól kezdve terjednek el. Elıtte legfeljebb a tiszteletükre emelt templom szentelési ünnepei fordulnak elı.

SZENT CECÍLIA Az irodalmi szövegek fiatal leányként mutatják be Cecíliát, akiben a nemesi származás, a testi szépség és az erények ékessége szokatlan harmóniában találkozott. Hitének jeleként állandóan a szívén viselte az Evangéliumot, és arannyal átszıtt ruhája alatt durva szırbıl készült ciliciumot hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz. Cecília abban reménykedett, hogy kiszemelt vılegénye tiszteletben fogja tartani Krisztus iránti szerelmét. A lakodalom után mikor kettesben maradt férjével, föltárta elôtte a Király titkát: egy angyal ôrzi féltékenyen a szerelmét és teste szőzi tisztaságát; errıl maga Valerianus is meggyızıdhet, ha ifjú feleségének szíve szerelmét tudomásul veszi. A 143

még pogány Valerianus egy föltétellel fogadta el Cecília magyarázatát: ha ı is meglátja az angyalt. De megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért megöli. Cecília erre azt válaszolta: megláthatod az ırzı angyalomat, ha megkeresztelkedsz! Valerianus teljesítette e föltételt. Koldusok vezették el Urbán pápához, aki megkeresztelte és fehér ruhában küldte vissza Cecíliához. Hazatérve a szobájukban meglátta felesége ırzı angyalát, aki liliomból és rózsából – a szüzesség és a vértanúság jelei – font koszorút helyezett mindkettıjük fejére. Ezután megkérdezte Valerianust, mit kívánna leginkább. İ testvérének, Tiburtiusnak a megtérését kérte. A gıgös római ifjú is megtért az addig annyira megvetett keresztények közé. Cecília azt mondta neki, hogy csak akkor ismeri el sógorának, ha Urbán megkereszteli ıt is. A megtérés után hamarosan a keresztút következett a két testvér számára. Eltemették azokat a keresztényeket, akik megtagadták az elıírt áldozati ceremóniát. Barátai eltemetése után hamarosan Cecília is bíró elıtt állt. A gyenge szőz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan meggyızıdéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan megtértek Krisztushoz, akiket Urbán pápa mind megkeresztelt. A prefektus annyit engedélyezett, hogy ne azonnal, hanem három nap múlva végezzék ki Cecíliát. Ez neki elegendı volt ahhoz, hogy házát az Egyháznak ajándékozza. Maga a prefektus is visszariadt a nyilvános kivégzéstıl, ezért úgy rendelkezett, hogy otthon fojtsák meg vagy égessék el. A tervet azonban nem tudták végrehajtani, s amikor a hóhér karddal akarta megölni, három csapással sem tudta lefejezni Cecíliát. Három kardcsapással megsebesítve hagyta ott áldozatát, aki barátai karjai közt halt meg. Még utolsó perceiben is megnyert lelkeket a hitnek. Cecília a középkor vége felé lépett be a Tizennégy Segítı Szent csoportjába, s egy egészen ártatlan fordítási hiba következtében – mely szerint az esküvıjén ı maga játszott az orgonán –, lett a szent zene védıszentje. 144

Ünnepét már 545-ben november 22-én ülték Rómában.

SZENT ANDRÁS András életérıl – aki az elsôk között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!” – az evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András Cselekedetei címő apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményországon, Kurdisztánon át a Fekete-tenger partjáig. Feltőnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életébıl, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Bizonyosnak látszik azonban, hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát. Ereklyéit a IV. századtól Konstantinápolyban ırizték, 1208-ban erıszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelıdésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a VI. század óta ünneplik.

MÁRIA MAGDOLNA Mária Magdolna hiteles alakját a róla kialakult népies kép eléggé eltorzította. Kettôs neve igazában annyi jelent: Magdalai Mária. Magdala sózott haláról híres halászati központ volt a Genezáreti tó nyugati partján. Nem tudjuk, hogy Jézus, aki az északi parton, kedves városában, Kafarnaumban szeretett tartózkodni, járt-e valamikor Mária városában, 145

Magdalában. Jézus ,,hét ördögöt” őzött ki belıle. A Biblia nyelvében a hét meghatározatlan, de mindenképp nagy számra utal, s legtöbbször a teljességet, a totalitást érzékelteti. Jézus kiszabadította ıt a gonosz hatalmából, meghívta, hogy szegıdjön a nyomába, legyen a követıje és szolgálja. Mária Magdolna tehát egy volt azok közül az asszonyok közül, akiket a Mester arra méltatott, hogy közelrıl hallgassák tanítását, és a Golgotára is elkísérjék, amikor a tanítványok – János kivételével – elfutottak. Ezek az asszonyok haláláig hőek maradtak Mesterükhöz, aki ıket – nem törıdve az akkori felfogással – emberszámba vette és becsülte, ,,befogadta”. Sıt hőségük a halálon túl is töretlen maradt. Ahányszor csak említik nevüket az evangéliumok, Mária Magdolna mindig az elsı helyen szerepel. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy már az Újszövetség keletkezése idején legenda szövıdjék Mária Magdolna alakja köré. Szent János szerint Mária Magdolna külön is tanúja volt a feltámadásnak. E történetnek köszönhetıen Mária Magdolna alakja oly kedvessé vált a keresztények számára. Mária Magdolnát, akit kiszabadított a gonosz hatalmából, az Úr arra választotta ki, hogy megvigye az apostoloknak a feltámadás örömhírét, az apostoloknak, akik még mindig nem akarták érteni az Írásokat. Ezért kapta Magdolna az apostolok apostola nevet. Ünnepét a VIII-IX. században Keleten általában július 22-én ülték, a nyugati egyházban azonban csak a XII. század után terjedt el a tisztelete. Ma már a liturgiában nem emlékezünk meg sem a betániai Máriáról, sem a névtelen bőnös asszonyról, hanem csak Mária Magdolnáról. MAGNUM OPUS MUSICUM (MoM) E hatalmas motettás kötetet Orlando di Lasso két fia, Ferdinánd és Rudolf állította össze apjuk halála után. Olyan mőveket is tartalmaznak, 146

melyek a szerzı életében nem jelentek meg nyomtatásban. A teljes győjtemény kiadása 1604-ben, Lasso halála után 10 évvel fejezıdött be. A MŐVEKRİL A négyszólamú Tota pulchra es kezdető motetta keletkezésének idıpontja bizonytalan. Stílusjegyeiben a szerzı elsı müncheni évtizedében keletkezett mőveihez áll közel (1556-67). A mővet elemzık Clemens non Papa hatását mutatták ki benne. A Magnum opus musicum köteteiben jelent meg elıször nyomtatásban. Itt a keletkezésének idejét 1575-80 közöttre teszik. A Veni in hortum meum kezdető ötszólamú motetta Lasso egyik legismertebb és legtöbbször említett mőveinek egyike lett a XVI-XVII. század fordulójára. Nyomtatásban elıször Nürnbergben jelent meg egy 1562-es kiadványban, amely Lasso Németországban megjelent elsı motettás-kötete. A 25 motettát tartalmazó kötet 7. darabja. Lasso fiai a MoM kiadásánál ezeket a motettákat az egyházi év liturgikus sorrendjében közlik. A barokk kor egyik jeles esztétája, aki affektuselméleti traktátusában is hivatkozik rá (J. Burmeister: Musica poetica: definicionibus et divisionibus breviter delineata, Rostock, 1606.). Példaként hozza a „cum aromatibus” és „et bibite” szövegrészletek zenei megfogalmazásait az „auxesis” elnevezéső retorikai alakzatra, amely túlzást, nagyítást, emelkedést jelöl. Lassonak ismert egy – a motetta témájára íródott – miséje is. A Missa super Veni in hortum meum à 5 megtalálható az egyik müncheni kódexben (Kod. Mü51.). Franz Flori kódexmásoló nyomán maradt ránk e kézirat 1570 tájáról. A mise elsı nyomtatott megjelenése Gerlach nevéhez főzıdik,aki Lasso 5 miséjét adta közre 1581-ben. Késıbb ez is több kiadást megélt más-más kiadóknál még Lasso életében. A Veni dilecte mi kezdető kétrészes ötszólamú motetta 19 darab közül sorrendben a 11. helyet foglalta el az 1571-es kiadványban. A kötet ajánlásának keltezése 1571. június 25. Wilhelm hercegnek és ifjú 147

feleségének címezte a szerzı. A mő késıbbi történetének érdekessége, hogy 1627-ben megjelent Joh. Donfrid: Viridarium musico – marianum concentus címő kötetében basso continuóval ellátva(!). Az Anima mea kezdető motetta 1582-ben látott napvilágot elıször nyomtatásban. Ebbıl a kötetbıl több alkotás is megszólal mai mősorunkban. A kötet ajánlása Nürnberg város szenátusának szól. Az ebben található motetták keletkezésének ideje nem egységes. Nagy részük korábbi alkotás. A szóban forgó motettának ismert egy kéziratos forrása, mely a müncheni Kapellhs. 15. jelzet alatt ismert. Ennek a kéziratnak csak töredékes részei maradtak ránk. Az a töredék, mely az Anima mea kéziratát tartalmazza 1577 ısz és tél körül keletkezhetett. A Quam pulchra es kezdetû kétrészes hatszólamú motetta Adam Berg, müncheni kiadó közreadásában jelent meg 1585-ben. A hat- és nyolcszólamú mőveket tartalmazó kötet ajánlását május 1-én Eytel Friedrich von Hohenzollern und Sigmaringen grófnak írta a szerzı. Ebbıl a kötetbıl szintén felcsendül még mai mősorunkban egy másik alkotás. Az 1582. március 12-én Jacobus Fuggernek ajánlott 1582-es kötetben jelent meg a Vulnerasti cor meum kezdető motetta. Orlando di Lasso legkorábbi francia kiadású kötetében jelent meg elıször nyomtatásban a Surge propera kezdető kétrészes hatszólamú motetta. Az 1564-es kiadványt le Roy jelentette meg. Szintén ı adta ki a motetta zenei témájára íródott miséjét is a szerzınek (Missa super Surge propera à 6) 1577-ben. Mősorunk második felében szentek életérıl hangoznak el motetták. Az Ave mater matris Dei négyszólamú alkotás Szent Anna ünnepéhez íródott sequentia szövegét dolgozza fel. Lasso Münchenben plébániai szolgálatot is ellátott. Ennek a plébániának Szent Anna volt a védıszentje, ezért különleges Lasso e szent iránti tisztelete. Akárcsak az ezt követı Joannes est nomen kezdető motetta, amely Keresztelı Szent János zsolozsmájának egyik antifónáját dolgozza fel, a Patrocinium 148

musices stílusát hordozza magán. A mővek keletkezésének ideje 157379 közé tehetı. A Quia vidisti me kezdető négyszólamú motetta Szent Tamás zsolozsma-antifónájának feldolgozása. A mő elsı nyomtatott megjelenésének a zenetörténet sokáig az 1566-os kiadványt hitte, melyben Phalèse 1565-ben kiadott Lectiones ciklusát újranyomatta és függelékben 4 korábbi motettát jelentett meg 1566-ban. Ám Boetticher kutatásai bebizonyították, hogy létezik egy 3 évvel korábbi kötet. Lasso római éveibıl barátság főzte egy Antonio Barré nevő zenészhez, aki Liber primus musarum cum 4 v. (1563)címmel vallásos motettákat adott ki a velencei Fr. Rampazetto révén. Ebben jelent meg elıször a szóban forgó motetta. V. Albrecht herceg halála után átszervezıdött a bajor udvari együttes. 1576-ban került a müncheni kapellába Gottfried Palmaerts, mint tenorista. İ – Lasso mővének témájára – misét komponált 4 szólamban. Ez a mise fennmaradt kéziratban Münchenben, Mü22. jelzettel. A Patrocinium musices elsı kötetében jelent meg Berg kiadásában a Nos qui sumus kezdető, Szent Miklós ünnepének sequentiáját feldolgozó motetta. Az 1573-as kiadványban 21 alkotás került „opus novum”-ként. A szerzı fiai által basso continuóval ellátot változata 1627-ben megjelent Donfrid: Promptuarium musicum III. kötetében. A már korábban említett 1582-ben megjelent kötetbe került elıször nyomtatásra a Justorum animae kezdető ötszólamú motetta, amely a Mindenszentek ünnepének offertorium-szövegét dolgozza fel. Az Apostolok ünnepére Notker Balbulus (Dadogó), st. galleni szerzetes által szerzett sequentia feldolgozása a Clare sanctorum kezdető kétrészes ötszólamú motetta. A modellként szolgáló dallam közreadása megtalálható A. Schubiger: Die Sängerschule St. Gallen des 8-12. Jh., St. Gallen 1858. Másik szövegvariánssal közli Chevalier: Poésie liturgigue de l’église catholique en Occident, Tournai 1894. Az eredeti gregorián sequentia 149

cantus firmusként végigvonul a motettán szólamról szólamra. A mő elıször 1562-ben jelent meg, 25 motetta között a 22-dikként. A jól ismert Ut queant laxis gregorián himnusz Arezzói Guido szerzeménye, melynek elsı verszsakának sorkezdı szótagjai egy-egy hanggal feljebb kezdıdnek. Ezek a szótagok lettek a szolmizációs hangok nevei. Az említett hangok és szótagok Lasso feldolgozásában is kiemelten, cantus firmusként szerepelnek. Az ötszólamú motetta a már korábban említett 1582-es kiadvány záródarabja. A Patrocinium musices elsı kötetének 13. darabja a szabad vallásos költeményre íródott Matrini festum kezdető ötszólamú motetta. A Szent Mártont dícsérı alkotás fény-effektusa (lux) gyakorta jellemzi a Patrocinium motettáinak zenei megfogalmazását. Szintén a már említett 1582-es kötetben jelent meg az egyik legnagyobb hírnevet hozó motettája Lassonak. Az ötszólamú Cantantibus organis kezdető kétrészes mő keletkezésének ideje bizonytalan. Valószínőleg 1577 körül már elkészülhetett, de bizonyosan kész volt 1579. október 1. elıtt. Ezen a napon zárta le Fr. Flori kódexmásoló azt a kéziratot Münchenben, amiben már megtalálható ez a motetta is (Ms. mus. 11.). Lasso két alkalommal nyerte el Évreux-ben megrendezésre került zenszerzıi versenyen az elsı díjat. 1575-ben a Domine Jesu Christe motetta, míg 1582-ben a szóban forgó Szent Cecília antifóna feldolgozás hozta meg számára a sikert. Érdekes, hogy világi mőfajokban is beadta pályázatát, de ezeket nem díjazta soha sem a zsőri. A motetta kezdı motívuma a Cecília-antifónák kedvelt zenei megfogalmazásává vált a késıbbi korok zeneszerzıi körében, elsısorban francia- és észak-itáliai területeken. A Szent András zsolozsma-antifóna szövegének feldolgozása az Andreas Christi famulus kezdető hatszólamú motetta, amely a már korábban említett 1585-ben kiadott kötetben jelent meg. Mária Magdolna ünnepének himnuszát dolgozza fel a Lauda mater ecclesia kezdető háromrészes hatszólamú motetta. Ennek a szövegnek 150

Lasso tollából három feldolgozása is ismert. Egy négy-, egy öt- és egy hatszólamú. Ez utóbbi hangzik el mősorunk záródarabjaként, mely egy 1582-es kiadványban jelent meg elıször. A motetta kétszólamú második része bekerült Gumpeltzhaimer 1591-ben kiadott példatárába is. A SZÖVEGBEN FORRÁSKÉNT ELİFORDULÓ KIADVÁNYOK 1562 SACRAE CANTIONES QVINQVE VOCVM TVM VIVA VOCE TVM OMNIS GENERIS INSTRVMENTIS CANTATU COMMODISSIMAE IAM PRIMVM IN LVCEM EDITAE AUTHORE ORLANDO DI LASSUS, Nürnberg, Joh. Montanus & Ulrich Neuber 1563 LIBER PRIMUS MVSARVM CVM QVATVOR VOCIBVS SACRARVM CANTIONVM QUE VVLGO MOTECTA VOCANTUR AB ORLANDO LASSO CIPRIANO RORE & AB ANTONIO BARRE COLLECTARUM & IN LUCEM NUNC PRIMUM EDITARUM, Venedig, Francesco Rampazetto 1564 PRIMVS LIBER CONCENTVVM SACRORVM QVOS MOTETOS VVLGO NOMINANT QVINQVE SEX UOCIBUS COMPOSITORUM ORLANDO DE LASSUS AVCTORE, Paris, Adrian le Roy & Robert Ballard 1566 SACRAE LECTIONES NOVEM EX PROPHETA JOB QVATVOR VOCVM IN OFFICIIS DEFVNCTORVM CANTARI SOLITAE AVTORE ORLANDO LASSO HIS ADJECTA SUNT MUTETA QUAEDAM HARMONIA PARI EODEM AUTORE, Löwen, Pierre Phalèse 1571 MODVLI QVINIS VOCIBVS NVNQVAM 151

1573

1577

1581

1582

HACTENVS EDITI MONACHII BOIOARIAE COMPOSITI ORLANDO LASSO AVCTORE, Paris, Adrian le Roy & Robert Ballard PATROCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO...CANTIONVM QVAS MVTETAS VOCANT OPVS NOVVM PRIMA PARS ILLVSTRISSIME PRINCIPIS D. GVILHELMI COMITIS PALATINI RHENI VTRIVSQ BAUARIAE DUCIS LIBERALITATE IN LUCEM EDITUM, München, Adam Berg MISSAE VARIIS CONCENTIBVS ORNATAE AB ORLANDO DE LASSVS CVM CANTICO BEATAE MARIAE OCTO MODIS MVSICIS VARIATIO, Paris, Adrian le Roy & Robert Ballard ORLANDI LASSI MVSICI PRAESTANTISSIMI LIBER MISSARVM QVATVOR ET QVINQVE VOCVM, Nürnberg, Gerlach MOTETTA SEX VOCVM TYPIS NONDVM VSPIAM EXCVSA: SINGVLARI AVTHORIS INDVSTRIA IAMPRIDEM COMPOSITA ET PRAELO SVBMISSA QUIBUS TAM VOCES HUMANAE QUAM CUIUSUIS GENERIS INSTRUMENTA MUSICA CONCENTU NON INIURE ORLANDO DE LASSO, München, Adam Berg SACRAE CONTIONES QVINQVE VOCVM QVAE CVM VIUAE VOCI TVM OMNIS GENERIS INSTRUMENTIS MVSICIS COMMODISSIMAE APPLICARI POSSVNT OPUS PLANE NOUUM NUNQVAM ALIJS TYPIS EXCUSUM: IAMPRIDEM SUMMA DILIGENTIA COMPOSITUM AC SINE MENDA IN LUCEM EDITUM AVTHORE 152

1585

ORLANDO DE LASSO, München, Adam Berg CANTICA SACRA RECENS NVMERIS ET MODVLIS MVSICIS ORNATA NEC VLLIBI ANTEA TYPIS EVVLGATA SEX ET OCTO VOCIBVS AUTHORE ORLANDO LASSO..., München, Adam Berg

CANTICUM CANTICORUM 1. Tota pulchra es amica mea et macula non est in te favus distillans labia tua mel et lac sub lingua tua odor unguentorum tuorum super omnia aromata. Iam enim hiems transiit imberabiit et recessit flores apparuerunt vineas florentes odorem dederunt, et vox turturis audita est in terra nostra: surge propera amica mea veni de Libano veni coronaberis. 2. Veni in hortum meum soror mea sponsa messui murram meam cum aromatibus meis comedi favum cum melle meo bibi vinum meum cum lacte meo comedite amici bibite et inebriamini carissimi. 3. Prima pars Veni dilecte mi egrediamur in agrum commoremur in villis

Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplı nincsen benned! Ajkad színméztıl csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat. Mert a tél már elmúlt, az esı elállt, elvonult, földünkön elıbújnak a virágok, eljött a szılımetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj!

Jöjjön a kedvesem a kertjébe s élvezze pompás gyümölcseit! Belépek kertembe, mátkám, húgom! Leszedem mirhámat és balzsmomat, elköltöm a lépet és mézemet, megiszom boromat, tejemet! Egyetek, barátaim, és igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!

Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezıre, szálljunk meg a tanyákon: reggel 153

mane surgamus ad vineas. Secunda pars Videamus si floruit vinea si flores fructus parturiunt si floruerunt mala punica ibi dabo tibi ubera mea. 4. Anima mea liquefacta est ut locutus est quaesivi et non inveni illum vocavi et non respondit mihi. Invenerunt me custodes qui circumeunt civitatem percusserunt me vulneraverunt me tulerunt pallium meum mihi custodes murorum. Adiuro vos filiae Hierusalem si inveneritis dilectum meum ut nuntietis ei quia amore langueo. 5. Prima pars Quam pulchra es et quam decora carissima in deliciis. Statura tua adsimilata est palmae et ubera tua botris. Dixi ascendam in palmam adprehendam fructus eius et erunt ubera tua sicut botri vineae et odor oris tui sicut malorum.

menjünk a szılıkbe, lássuk, kihajtott-e már a szılı, kinyílte a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet! Szinte elalélt lelkem a szava miatt! Kerestem ıt, de nem adott választ. Ott találtak engem a várost járó ırök; ütöttek, sebesre vertek, elvették tılem leplemet a falak ırei. Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy beteg vagyok a szerelemtıl!

De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörőséggel teljes! Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz. Azt mondtam magamban: „Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.” Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata.

Secunda pars Guttur tuum sicut vinum A szád legyen bor a legjavából, méltó optimum dignum dilecto meo ad arra, hogy kedvesem igya, hogy potandum labiisque et dentibus ajkával és fogával érintse! illius ruminandum. 154

6. Vulnerasti cor meum soror mea sponsa vulnerasti cor meum in uno oculorum tuorum et in uno crine colli tui. Quam pulchrae sunt mammae tuae soror mea sponsa pulchriora ubera tua vino et odor unguentorum tuorum super omnia aromata. 7. Prima pars Surge propera amica mea formonsa mea et veni. Iam enim hiemps transiit imber abiit et recessit. Flores apparuerunt in terra tempus putationis advenit. Secunda pars Surge amica mea speciosa mea et veni. Columba mea in foraminibus petrae in caverna maceriae ostende mihi faciem tuam sonet vox tua in auribus meis vox enim tua dulcis et facies tua decora. DE VITIS SANCTIS 8. Ave mater matris Dei, per quam salvi fiunt rei, ave prole foecundata, ANNA DEO dedicata pro fideli plebe tota apud Christum sis devota. Alleluia, alleluia.

Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szamad egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével! Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!

Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj galambom, szépségem! Mert a tél már elmúlt, az esı elállt, elvonult, földünkön elıbújnak a virágok, eljött a szılımetszés ideje. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kıszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!

Üdvözlégy, Isten anyjának anyja, aki által minden üdvössé válik, légy üdvözölve, termı ékes sarj, Istentıl Annának nevezett, egész hőséges népünkért légy megszentelve Krisztusnál. Alleluia, alleluia.

155

9. Joannes est nomen eius vinum et János a neve, nem ihat bort; siceram non bibet, sokan örvendeznek majd et multi in nativitate eius multi születésének. gaudebunt. 10. Quia vidisti me, Thoma, credidisti: beati qui non viderunt et crediderunt. Alleluia.

Mivel láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak, mégis hittek. Alleluia.

11. Nos qui sumus in hoc mundo vitiorum in profundo iam passi naufragia.

Minket, kik ezen a világon a bőnök mélységében már hajótörést szenvedtünk,

Gloriose Nicolae ad salutis portum trahe ubi pax et gloria.

Dicsıséges Nicolaus, vigyél magaddal az üdvösség kapujához, ahol béke és dicsıség van.

12. Justorum animae in manu Dei sunt, et non tanget illos tormentum mortis: visi sunt oculis insipientium mori, illi autem sunt in pace.

A végsı szertartáson a lelkek Isten kezében vannak, nem érinti ıket a halál kínja: az oktalanok szeme elıtt halottnak látszanak, pedig ık békében nyugszanak.

13. Prima pars Clare sanctorum senatus Apostolorum, princeps orbis terrarum rectorque regnorum. Ecclesiarum mores et vitam moderare, quae per doctrinam tuam fideles sunt ubiquae. Antiochus et Remus concedunt

Szent Apostolok híres testülete, földkerekség elöljárója és országok irányítója. Az egyházak szokásait és életét igazgatod, melyek mindenütt hőségesek útmutatásodhoz. Antiochus és Remus hódolnak neked, Péter, királyság trónusa; s te Pál, a 156

tibi, Petre, regni solium; Tyrannidem tu, Paule, Alexandriam invasisti Graeciam, Aethiopes horridos, Matthaee, agnelli vellere, qui maculas nesciat aliquas, vestisti candido. Secunda pars Thoma, Bartholomaee, Joannes, Philippe, Simon, Jacobique pariles, Andrea, Thaddaee, Dei bellatores inclyti. En vos occidens et oriens immo teres mundi se patres habere gaudet et expectat iudices. Et idcirco mundus omnis laudem vobis et honorem sanctis debitum suplex impendit. 14. UT queant laxis REsonare fibris MIra gestorum FAmuli tuorum SOLve poluti LAbii reatum, sancte Joannes. 15. Prima pars Martine festum celebremus laude perenni, qui tulerat populo plurima dona Dei: lux rutilans nostra Martinus splendet in aede, cuius et usquae manet tuta patrocinio. Secunda pars Plebs igitur concors resonantia carmina mecum cantet, et appellet vocibus hisce virum: Sancte pater Martine, tuos hic

zsarnoki Alexandriába, Görögországba behatoltál, Máté, a durva etiópokat szennyet nem ismerı ragyogó báránybırrel ruháztad fel.

Tamás, Bartholomaeus, János, Fülöp, Simon, mindkét Jakab, András, Tádé, Isten híres vitézei. Íme, örül a lenyugvó és kelı világmindenség, magát az atyát birtokolja, és várja az ítélı bírákat. És emiatt az egész világ dicsérettel tartozik nektek, és a szenteknek térdet hajtva mond köszönetet.

Hogy könnyőlt szívvel csoda tetteidnek Zenghessék hírét szabadult szolgáid, Oldd meg, Szent János, kötelét a bőntıl Szennyes ajaknak.

Szent Márton ünnepét üljük örök dicsérettel, aki elhozta a népnek Isten legtöbb ajándékát: a mi fényünk, Márton, vörösen ragyog a szentélyben, amelynek oltalma alatt meg is marad örökre. A nép tehát énekeljen velem együtthangzó zengı énekeket, és hangjával szólítsa ezt a férfit: Szent Márton atya, óvd szülötteidet és 157

protege natos nosque tua Christo minket, miután Krisztus kötelékébe conciliato prece. ajánlottál imádban. 16. Prima pars Cantantibus organis Caecilia virgo, soli Domino decantabat, dicens: Secunda pars Fiat, Domine, cor meum et corpus meum immaculatum, ut non confudar. 17. Andreas, Christi famulus, dignus Deo Apostolus, germanus Petri et in passione socius.

Szőz Cecília, az énekesekkel végig énekeltél az egyedüli Úrnak, mondván: Legyen, Uram, a szívem és a testem makulátlan, nehogy összezavarodjam.

András, Krisztus szolgája, Istenhez méltó Apostol, Péter testvére és szenvedésben társa.

18. Lauda, Mater Ecclesia, lauda Christi clementiam, qui septem pugat vitia per septiformem gratiam.

Dicsérd, Anyaszentegyház, dicsérd Krisztus kegyességét, aki a hét bőntıl megtisztít hétszeres szeretetével.

Maria, soror Lazari, quae tot commisit crimina, ab ipsa fauce tartari redit ad vitae limina.

Mária, Lázár nıvére, kit annyi vád ért, a Tartarus torkából jön vissza az élet küszöbére.

Post fluxae carnis scandala, fit ex lebete phiala in vas translata gloriae de vase contumeliae.

A megszégyenítés edényébıl a dicsıség vázájába került.

Aegra currit ad me dicum, vas ferens aromaticum,

Búsan fut hozzám panaszra a gyógyszeres edénykét hozva, s a sokrétő betegségbıl kikúrálja a gyógyító szó. 158

et a morbo multiplici verbo curatur medici. Surgentem cum victoria Jesum vidit ab inferis: prima meretur gaudia, quae plus ardebat caeteris. Uni Deo sit gloria pro multiformi gratia, qui culpas et supplicia remittit, et dat praemia. Amen.

A föltámadó Jézust gyızelemmel látta: rászolgált az elsı örömre, s az tovább lángolt másokban is. Legyen dicsıség az egy Istennek sokrétő kegyelméért, ı enyhíti a bőnöket és esdekléseket, valamint megjutalmaz. Amen.

159

Ex Libris Magnum opus musicum V - VI. De scrpitis Prophetis, Epistolae Beati Pauli Apostoli PRÓFÉTÁK KÖNYVEI Az ószövetségi kánon harmadik részét a próféták könyvei alkotják. A különbözı kiadások eltérı módon sorolják be az egyes könyveket. A héber Biblia Dániel könyvét, amely a zsidó prófétai kánon lezárása után keletkezett, az úgynevezett Írások közé sorolja. A 12 „kis próféta” könyveit a héber kánon egyként kezeli, mivel egyetlen tekercsre írták. Az ószövetségi kánon részét képezı próféták a Kr. e. VII-II. század között mőködtek. Olyan férfiak voltak, akik Isten megbízásából, az ı tekintélyével és nevében szóltak. Héber nevük: „nábi”=beszélı, hírnök, szóvivı. TÓBIÁS KÖNYVE Tóbiás könyve nem része a prófétai könyveknek. Valószínüleg Kr. e. II. században keletkezett Palesztínában. Görög nyelven maradt az utókorra, ezért a zsidók és a reformáció egyházai nem vették be a szent könyvek kánonjába. 1947-ben a Holt-tenger mellett, Kumránban felfedezett kéziratok között felfedeztek Tóbiás könyvébıl is töredékeket héberül és arámi nyelven. Tóbiás könyve tanító elbeszélés. Egy istenfélı ember történetét mondja el, akit az asszírok családostól elhurcoltak (Kr. e. 722.). Szorványban, más vallású népek között él. Csapások sújtják, döntéseiben mégis mindvégig hő marad hitéhez. A történet végén megtapasztalhatja sorsának alakulásában, hogy Isten is hőséges a benne bízókhoz.

160

IZAIÁS KÖNYVE Nem egyetlen személy írása, valójában győjtemény, amelyben az izraeli történelem 300 évébıl különbözı próféták mővei fonódtak egybe Izaiás neve alatt egyetlen könyvben. Izaiás könyve ószövetségi kulcs az Újszövetséghez. A kereszténység elıtt a könyvet a kumráni közösség is kedvelte, hiszen két majdnem teljes kéziratot találtak itt a 40-es években. Elsı Izaiás, Ámon fia (1-39. fejezet) Jeruzsálemben él és mőködik. A Templomban kapja hivatását Kr. e. 739-ben. Az utolsó tıle származó mondások kb. Kr. e. 701-ben hongzottak el. Második Izaiás (40-55. fejezet) a babiloni fogság (Kr.e. 586-538) vége felé Babilonban mőködik. A szabadulásról beszél. Harmadik Izaiás fejezeteit (56-66. fejezet) több fogság utáni próféta szavaiból állították össze a második Izaiás tanítványának híradása köré csoportosítva. A fogság utáni idık nehézségeit és az újjáépítés küzdelmét mutatják be Ezdrás és Nehemiás könyvei is. A második próféta által ígért remények nem teljesültek meggyızı formában. A harmadik próféta ezt a reményt és hitet a végidei egyetemes üdvösség várásává növeszti. JEREMIÁS KÖNYVE Jeremiás papi családból származik egy Jeruzsálem melletti kis helységbıl, Anatótból. Kr. e. 626 körül kezdi gyakorolni prófétai hivatását. Élete és jeruzsálemi mőködése a nagy hatalomváltás idejére esik, amikor az asszírok uralmát a babiloniaké követi. Jeremiás könyvét maga a próféta diktálja írnokának, Báruknak Kr. e. 605-ben. Ezt az elsı könyvtekercset háromszor olvasták fel, majd Joakim király elégette. Ezután másodszor is lediktálta Jeremiás korábbi mondásait, amelyeket más hasonlókkal kiegészített. E másodikból származnak pl. a Siralmak. Maga Báruk is kiegészíti a próféta szövegeit, melyekbıl Jeremiás életérıl tudunk meg adatokat. Jeremiás könyvét a 161

fogság idejétıl kezdve többször átdolgozták, kiegészítették. A könyvnek ma két szövegformáját ismerjük. Az egyik a héber Biblia szövege, a másik a görög fordításban, a Septuagintában maradt fenn. Ez utóbbi valamivel rövidebb, és néhány helyen eltérı a szövegek sorrendje is. JÓB KÖNYVE Jób könyvének kerettörténeteként olvasható hasonló elbeszélés már a sumér irodalomból is ismert (Kr. e. III. évezred). Jób életútját kezdetben szerencse és gazdagság kíséri. Váratlanul csapások érik. Élete válságba jut, de hite töretlen marad. Jób szenvedéseiben igaznak bizonyul, és Isten ezért javakkal halmozza el. Jóbot három tanult barátja keresi fel és vitatkoznak vele. Érveik csıdöt mondanak Jób hitével szemben. DÁNIEL KÖNYVE Ez a könyv egyike a legkésıbbi ószövetségi könyveknek. Mai alakjában a Makkabeusok gyızelme elıtt keletkezett, amikor IV. Antióchosz Epifánész (Kr. e. 175-164) erıszakos hellenizáló politikájával fenyegette a palesztínai zsidók hitét. A könyv szerzıje mondanivalóját tanító elbeszélésekben és látomások üzeneteiben fogalmazza meg. A könyv elsı részében (1-6) tanító elbeszéléseket találunk, melyek a babiloni királyi udvarban játszódnak a számőzetés idején (Kr. e. 586-538). A második részben (7-12) Dániel beszéli el, hogyan látja ı a múltat, a jelent és a jövõt Isten szemszögébıl nézve. Dániel egyik látomásában beszél a Szentírásban elıször az Emberfiáról: Isten neki adja a hatalmat és az országot. Az újszövetségi írások tanúsága szerint Jézus öntudatára hatással volt Dániel Emberfia alakja. A könyv egy részét héberül, egy részét arámi nyelven, egy részét pedig görögül írták. A görög nyelvő szakaszokat nem a könyv részeként ırizték meg. Azaria imája és a három ifjú dicsıítı éneke elıször a görög 162

fordításban (Septuagesima) szerepel, a 13-14. fejezetek viszont a latin fordításban és annak hatására váltak a könyv részévé. Az említett, csak görögül ránk maradt szövegek hiányoznak mind a zsidók, mind a reformáció egyházainak Szentírásából. PÁL APOSTOL Tarzusban született szorványban élı zsidó közösségben. A római polgárok jogaival is rendelkezett. Családja Benjámin törzsébıl származott, így ı is e törzsbõl való kitály – Saul király – nevét viselte. Latin neve is volt: Paulus (a kicsiny). Kitanulta a sátorkészítés mesterségét, és felkészült arra, hogy rabbiként tevékenykedhessen. Gyökerei révén elutasította a krisztusi közösségeket. Kr. u. 33-35 körül Damaszkusz kapuja elıtt történt a fordulat. Ettıl fogva „meghívott apostolnak” tartotta magát. E meghívás igazolja apostol voltát. Vándor igehírdetıként közösségeket alapít, melyekkel késıbb is kapcsolatban marad. Kr. u. 58-59 körül fogságba kerül. Fogolyként is Krisztus ügyét képviseli. 64-ben vagy 67-ben végzik ki Rómában. Pál az általa alapított közösségekkel leveleiben tartja a kapcsolatot. Ezekben folytatja tanító szavait, helyesbít és harcol a közösség hitéért. Ezekbıl a levelekbõl ismerjük az általa hírdetett evangéliumot és magát az apostolt is. Az Újszövetség 14 levelet köt az ı nevéhet. Mindegyiknek saját története van. Vannak köztük, amelyek az apostol levelei, eredeti formában. Vannak, amelyek áthagyományozás során egy-egy közösséghez írt levelek részleteit egyesíti egyetlen irattá. A levelek egy része tanítványaitól származik, akik az apostol nevében és tekintélyével írnak, hogy mesterüket és hitüket az ı gondolatainak szellemében megvédjék, és hogy tanítsanak. Némelyik irat csak formai szempontból levél, valójában inkább értekezés vagy prédikáció. 163

RÓMAIAKNAK ÍRT LEVÉL Ismert írásai közül e mőve a legalapvetıbb teológiai összefoglalást adja. Kb. Kr. u. 57 elején, Korintusban írta. A római közösséget nem Pál alapította, soha nem járt náluk és problémáikkal kapcsolatban is csak általánosságban tud állást foglalni. A közösség néhány tagját ismeri, akiket levele végén név szerint említ. Három szakaszban (1-8., 9-11., 1215.) ad érvelı fejtegetést, nyújt összefoglalást az evangélium tanításáról és következményérıl. MÁSODIK LEVÉL A KORINTUSIAKNAK Az Apostolok Cselekedeteibıl ismerjük a korintusi közösség születését. Pál Athénbıl érkezett ide egyedül Kr. u. 50 vagy 51 ıszén. A misszió azonban csak Timóteus és Títusz csatlakozásával veszi kezdetét. Pál kb. másfél év múltán továbbmegy és levelekben tartja a kapcsolatot a közösséggel. A levelek egyes részleteinek egybegyőjtése az elsı és második korintusi levél. A második levelet olvasva szembetőnı, hogy az események sorrendje nincs közvetlen kapcsolatban egymással, hangvétele változó. Megpróbálták feltárni az események hátterét és lehetséges sorrendjét. A korintusi közösségben tanítók vitatják Pál apostoli hivatalát és jogát. Pál errıl Timóteustól értesül, aki Korintusból Efezusba érkezik. Az apostol elküldi Títuszt, hohy álljon ki az érdekében és fejezze be az adománygyőjtést (a jeruzsálemi közösség számára). Títusz egy írást visz magával Pál apostoli hivatalának értelmezésével. Títusz nem jár sikerrel, és visszatér Efezusba. Pál maga tesz látogatást, de támadások érik és elhagyja Korintust, de nem mond le a közösségrıl. Pál újabb levéllel (könnyek levele) küldi el Títuszt és türelmetlenül várja a választ, ezért eléutazik Makedóniába. Títusz ezúttal sikerrel jár, sikerült békével lezárni a vitát. Harmadik levéllel (kibékülés levele) küldi vissza ıt Pál Korintusba, hogy e látogatás alkalmával fejezze be a fébeszakadt győjtés Jeruzsálem számára. 164

LEVÉL AZ EFEZUSIAKNAK Az Efezusiaknak írt levél egy ünnepi szentbeszéd. Az Egyházról, mint Krisztus testérıl szóló beszédet csak a bevezetı és befejezı részek teszik levél formájúvá. A levél címzettje nem meghatározott, a megszólítás az efezusiakat jelöli meg, de inkább általános „körlevélnek” foghatjuk fel. A szerzı a liturgia stílusát használja, felvesz a szövegbe himnuszokat, liturgikus verető felszólításokat, intelmeket. A Kolosszeiekhez írt levéllel témájában és nyelvezetében sok tekintetben rokon. LEVÉL A FILIPPIEKNEK Augusztus császár (Kr. e. 31-Kr. u. 14) a makedóniai Filippi várost római gyarmattá tette. Második misszós útján Pál Szilással és Timóteussal együtt érkezik ide és kb. Kr. u. 50-ben megalapítja az elsı európai keresztány közösséget. Rövidesen ellentétbe kerülnek a hatóságokkal, és kiutasítják õket a városból. Pál különös bensıséggel kötıdik ehhez a közösséghez. Hozzájuk írja fogságából (kb. Kr. u. 55-ben) ránk maradt levelét. A levélben különbözı témákat érint: válaszol a hogylétére vonatkozó kérdésekre. Megköszöni a közösség által küldött támogatást. Állást foglal a hamis tanítókkal szemben. MAGNUM OPUS MUSICUM (MoM) E hatalmas motettás kötetet Orlando di Lasso két fia, Ferdinánd és Rudolf állította össze apjuk halála után. Olyan mőveket is tartalmaznak, melyek a szerzı életében nem jelentek meg nyomtatásban. A teljes győjtemény kiadása 1604-ben, Lasso halála után 10 évvel fejezıdött be. A MŐVEKRİL Az elsı mősorrészt keretezı Ne reminiscaris kezdető motetták Tóbiás könyvébıl vett idézetek. Mind a négyszólamú, mind a mély 165

„hangszereléső” hétszólamú változat csak posztumusz kiadásból ismert. A szöveg a liturgiában a bőnbánati zsoltárok antifónájaként szerepel. Kéziratban az Ms. mus. 15. jelzető müncheni kódex tartalmazza a hétszólamú változatot, mely Franz Floris kézjegyével 1577-bıl datálódik. A mő keletkezése 1576-ra tehetı. A Dániel prófétáról szóló szabad költemény megzenésítése, a Te merito Daniel kezdető kétrészes motetta a Magnum opus musicum kötetén kívül sehol máshol nem jelent meg. A Domine Deus fortissime kezdető motetta az 1585-ös kiadványban jelent meg elıször. Adam Berg müncheni kiadó a Jeremiás siralmaira komponált ciklusát adta ki újra Lassonak ebben a kötetben, melyhez tíz elkészült motettát is megjelentetett. Ezek közül leginkább e szóbanforgó áll leginkább közel, hiszen ez is Jeremiás próféta szövegére íródott, míg a másik kilenc szabad költemények megzenésítései. Az Izaiás próféta szövegére készült Sicut mater kezdető ötszólamú motetta Nürnbergben, 1562-ben jelent meg. Lasso elsı németországi motettáskötetében 25 alkotás látott napvilágot, melyek közül ez a mő a sorozat 23. tagja. A barokk zeneesztétika egyik nagy alakja, J. Burmeister példaként említi több retorikai alakzat megformálásának példájaként Musica poetica: definicionibus et divisionibus breviter delineata, Rostock, 1606. mővében. A Peccavi quid faciem kezdető ötszólamú motetta a szerzı korai alkotásainak egyike. A Jób szövegére íródott mő az 1556-ban jelent meg, a kötetben található 17 motetta közül sorrendben a második. A korábban már említett 1562-es, nürnbergi kiadásból származik a szintén Jób szövegeire íródott Taedet animam meam kezdető alkotás is. A 25 darabból álló sorozat tizedik motettája. Az Jób idézetek mindegyike a halotti virrasztó zsolozsmájának liturgiájából való. Lasso ebben a kötetében újító hatású zenei kifejezésmódokat használ. Exclamatikus részek, a keserőséget és fájdalmat kifejezı, végtelennek tőnı harmóniasorok és dallamvezetés jellemzi. 166

A Benedicite omnia opera kezdető négyrészes motetta egyes részei külön-külön is megjelentek, ám együtt a teljes mő – mely a három ifjú hálaénekének szövegét idézi Dániel próféta könyvébıl –, 1565-ben látott napvilágot. Az Izaiás próféta könyvébıl való idézetre komponált Ante me non est formatus kezdető hatszólamú motetta az 1573-ban megjelent kiadvány 21 motettájának, sorrendben 16. darabja. A mősorunkban elhangzó négy motetta közül – melyek Pál apostol leveleinek szövegébıl vett idézetekre készült –, mindössze az egyik, a Fratres, Gaudete in Domino kezdető kétrészes alkotás jelent meg nyomtatásban a szerzı életében. Az 1585-ös Cantica sacra c. kötet ajánlása Eytel Friedrich von Hohenzollern und Sigmaringen grófnak szól, és ez év május 1-én datálódik. Ez a mő érdekes módon felbukkan egy Keletnémet területen is, az 1620 tájáról fennmaradt Berlin 30 437 jelzető kéziratban. A másik három hatszólamú motetta – elhangzásuk sorrendjében: Unus Dominus; Fratres, qui gloriatur és Gloriamur in tribulationibus – mindegyike posztumus kiadásban látott napvilágot. E mővekre általában jellemzı az ünnepélyes stílus és a virtuóz, már-már hangszeres jelleg. A SZÖVEGBEN FORRÁSKÉNT ELİFORDULÓ KIADVÁNYOK 1556 DI ORLANDO DI LASSVS IL PRIMO LIBRO DE MOTETTI A CINQUE & A SEI VOCI NUOUAMENTE POSTI IN LUCE Antwerpen, Jan Laet 1562 SACRAE CANTIONES QVINQVE VOCVM TVM VIVA VOCE TVM OMNIS GENERIS INSTRVMENTIS CANTATU COMMODISSIMAE IAM PRIMVM IN LVCEM EDITAE AUTHORE ORLANDO DI LASSUS, Nürnberg, Joh. Montanus & Ulrich Neuber 167

1565

1573

1585

1604

ORLANDI LASSI QVINQVE ET SEX VOCIBVS PERORNATAE SACRAE CANTIONES NVNC PRIMUM OMNI DILIGENTIA IN LVCEM EDITAE...LIBER SECVNDUS Venedig, Girol. Scotto PATROCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO...CANTIONVM QVAS MVTETAS VOCANT OPVS NOVVM PRIMA PARS ILLVSTRISSIME PRINCIPIS D. GVILHELMI COMITIS PALATINI RHENI VTRIVSQ BAUARIAE DUCIS LIBERALITATE IN LUCEM EDITUM, M端nchen, Adam Berg HIERIMAE PROPHETAE LAMENTATIONES ET ALIAE PIAE CANTIONES: NVNQVAM ANTEHAC VISAE AB IPSO AVTORE ORLANDO DI LASSO. RECENS SINGULARI INDUSTRIA COMPOSITAE & IN LUCEM SINE MENDA EDITAE QVINQVE VOCVM M端nchen, Adam Berg CANTICA SACRA RECENS NVMERIS ET MODVLIS MVSICIS ORNATA NEC VLLIBI ANTEA TYPIS EVVLGATA SEX ET OCTO VOCIBVS AUTHORE ORLANDO LASSO..., M端nchen, Adam Berg MAGNVM OPVS MVSICVM ORLANDI DE LASSO...COMPLECTENS OMNES CANTIONES QVAS MOTETAS VULGO VOCANT TAM ANTEA EDITAS QUAM HACTENUS NON DUM PUBLICATAS II...XII VOCUM A FERDINANDO... &RVDOLPHO... AUTHORIS FILIJS SUMMO STUDIO COLLECTUM &IMPENSIS EORUNDEM TYPIS MANDATUM... M端nchen, Nicolai Henrici 168

DE SCRIPTIS PROPHETIS 1. Ne reminiscaris, Domine, delicta nostra vel parentum nostrorum, neque vindictam sumas de peccatis nostris: Parce, Domine, parce populo tuo, quem pretioso sanguine tuo redemisti, ne in aeternum irascaris nobis. Tob 3,3 2. Prima pars Te merito, Daniel, inter veneratur amantes phoebei primum gloria prima chori: inter primates regni nam primus haberis, es virtute prior cum pietate simul. Secunda pars Subque tuo, Daniel, florent modo nomina musae, publica res colitur, pax viget atque salus, dotibus his nunquam moriturum nomen adeptus transcendas Pylii saecla, patrone pie.

Ne emlékezzél meg, Uram, bőneinkrıl, és ne büntess minket vétkeink miatt! Téríts meg minket, szabadító Istenünk, és fordítsd el rólunk haragodat!

Dániel, téged, a Phoebus mesterségét kedvelık között elsıt méltán imád a kórus, hiszen a királyság legelsıi közt elsıséged van, erényben és kegyességben egyaránt az élen jársz. Alattad, Dániel, virul a Múzsák hírneve, tiszteletben áll az állam, béke és üdv virágzik, ezekkel az adományokkal soha nem fog elhalni az elnyert név, átlépsz Pylius korszakain, jámbor patrónusunk.

3. Domine Deus, fortissime magne potens Dominus exercituum nomen tibi. Magnus consilio et inconprehensibilis cogitatu cuius oculi aperti sunt super omnes vias filiorum Adam ut reddas unicuique secundum opera sua. Jer 32.18-19

Nagy és erıs Isten, akinek Seregek Ura a neve! Nagy vagy a tervezésben, és hatalmas a cselekvésben. Szemed nyitva tartod az emberek fiainak minden útja fölött, hogy megfizess mindenkinek útjai szerint és cselekedetienek gyümölcse szerint.

169

4. Sicut mater consolatur filios suos, ita consolabor vos dicit Dominus: et de Hierusalem civitate, quam elegi, veniet vobis auxilium et videbitis et gaudebit cor vestrum. Isa 66.13-14 5. Peccavi quid faciam tibi o custos hominum quare posuisti me contrarium tibi et factus sum mihimet ipsi gravis. Cur non tolles peccatum meum et quare non auferes iniquitatem meam ecce nunc in pulvere dormiam et si mane me quaesieris non subsistam. Job 7.20-21 6. Taedet animam meam vitae meae dimittam adversum me eloquium meum loquar in amaritudine animae meae. Dicam Deo noli me condemnare. Job 10.1-2 7. Prima pars Benedicite omnia opera Domini Domino laudate et superexaltate eum in saecula. Benedicite angeli Domini Domino. Benedicite caeli Domino. Benedicite aquae omnes quae

Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, mondja az Úr: és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek.

Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, ó emberek İre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak? Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bőnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!

Undorodik a lelkem az élettıl! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserőségében! Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem!

Áldjátok az Úr minden teremtményei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok ıt mindörökké! Áldjátok az Úr angyalai az Urat! Áldjátok egek az Urat! Áldjátok minden egekfölötti vizek az Urat! 170

super caelos sunt Domino. Benedicite omnes virtutes Domini Domino. Benedicite sol et luna Domino. Benedicite stellae caeli Domino. Benedicite omnis imber et ros Domino. Benedicite omnis spiritus Domino. Secunda pars Benedicite ignis et aestus Domino. Benedicite frigus et aestus Domino. Benedicite rores et pruina Domino. Benedicite gelu et frigus Domino. Benedicite glacies et nives Domino. Benedicite noctes et dies Domino. Benedicite lux et tenebrae Domino. Benedicite fulgura et nubes Domino. Benedicat terra Dominum laudet et superexaltet eum in saecula. Tertia pars Benedicite montes et colles Domino. Benedicite universa germinantia in terra Domino. Benedicite fontes Domino. Benedicite maria et flumina Domino. Benedicite cete et omnia quae moventur in aquis Domino. Benedicite omnes volucres caeli

Áldjátok az Úr minden erıi az Urat! Áldjátok nap és hold az Urat! Áldjátok az ég csillagai az Urat! Áldjátok minden záporesı és harmat az Urat! Áldjátok minden szelei az Urat! Áldjátok tûz és forróság az Urat! Áldjátok hideg és hõség az Urat! Áldjátok harmat és zúzmara az Urat! Áldjátok fagy és hideg az Urat! Áldjátok jég és hó az Urat! Áldjátok éjek és napok az Urat! Áldjátok világosság és sötétség az Urat! Áldjátok villámok és felhık az Urat! Áldja a föld az Urat, dicsérje és magasztalja ıt mindörökké! Áldjátok hegyek és halmok az Urat! Áldjátok a föld minden növényei az Urat! Áldjátok kútforrások az Urat! Áldjátok tengerek és folyóvizek az Urat! Áldjátok cethalak és minden, ami a vízben mozog, az Urat! Áldjátok az ég madarai az Urat! Áldjátok vad és szelíd állatok mind az Urat! Áldjátok emberek fiai az Urat! Áldja Izrael az Urat, dicsérje és magasztalja ıt mindörökké! Áldjátok az Úr papjai az Urat! Áldjátok az Úr szolgái az Urat!

171

Domino. Benedicite omnes bestiae et pecora Domino. Benedicite filii hominum Domino. Benedicat Israel Domino laudate et superexaltate eum in saecula. Quarta pars Benedicite sacerdotes Domini Domino. Benedicite servi Domini Domino. Benedicite spiritus et animae iustorum Domino. Benedicite sancti et humiles corde Domino. Benedicite Anania Azaria et Misahel Domino laudate et superexaltate eum in saecula. Benedicamus Patrem et Filium cum Sancto Spiritu: laudamus et superexaltamus eum in saecula. Benedictus es, Domine in firmamento caeli: et laudabilis et gloriosus et superexaltatus in saecula. Canticum trium puerorum Dan 3.57-88 et 56

Áldjátok igazak lelke és szelleme az Urat! Áldjátok szentek és alázatos szívőek az Urat! Áldjátok Ananiás, Azariás és Mizael az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok ıt mindörökké! Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt, dicsérjük és magasztaljuk ıt mindörökké! Áldott vagy Uram, az ég erısségében, dicséretes és dicsıséges és magasztos mindörökké!

8. Ante me non est formatus deus et post me non erit. Isa 43.10 Quia mihi curvabitur omne genu et confitebitur omnis lingua. Isa 45.23

Elıttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz. Önmagamra esküdtem, elıttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.

9. Ne reminiscaris, Domine, delicta nostra vel parentum nostrorum,

Ne emlékezzél meg, Uram, bőneinkrıl, és ne büntess minket 172

neque vindictam sumas de vétkeink miatt! Téríts meg minket, peccatis nostris: Parce, Domine, szabadító Istenünk, és fordítsd el parce populo tuo, quem pretioso rólunk haragodat! sanguine tuo redemisti, ne in aeternum irascaris nobis. Tob 3,3 EPISTOLAE BEATI PAULI APOSTOLI 10. Prima pars Fratres, Gaudete in Domino semper iterum dico gaudete. Modestia vestra nota sit omnibus hominibus Dominus prope. Nihil solliciti sitis sed in omni oratione et obsecratione cum gratiarum actione. Secunda pars Petitiones vestrae innotescant apud Deum. Et pax Dei quae exsuperat omnem sensum custodiat corda vestra et intellegentias vestras in Christo Iesu, Domino nostro. Phil 4.4-7 11. Unus Dominus una fides unum baptisma. Unus Deus et Pater omnium qui super omnes et per omnia et in omnibus nobis. Eph 4.5-6

Testvérek! Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megırzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent átlát, és mindenben benne van.

173

12. Fratres, qui autem gloriatur in Domino glorietur. Non enim qui se ipsum commendat ille probatus est sed quem Dominus commendat. 2Co 10.17-18 13. Gloriamur in tribulationibus scientes quod tribulatio patientiam operatur. Patientia autem probationem probatio vero spem. Spes autem non confundit. Ro 5.3-5

Testvérek! Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék, mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk.

174

Responsoria 4 voc. pro Triduo Sacro in Nocturno II et III NAGYHETI RESPONZÓRIUMOK Az 1580-85 közötti évek kiadatlan mővei a müncheni kápolna zenei gyakorlatába engednek betekintést. A Hymnarium és a négy Passión kívül a legjelentısebb darabjai Lassonak ebbıl az idıszakból a Responzóriumok. Két responzórium-ciklust komponált a kápolna számára. Az egyik a Kod. Mü. 48. jelzető kéziratban maradt ránk (fol. 23, 28, 31 ff). A vörös tintával megcímzett mővek (Responsoria in Nativitate Domini) a karácsonyi matutinum elsı nocturnusának válaszos énekei. (Ez a responzórium-ciklus a Corvina Consort OFFICIUM IN NATIVITATE DOMINI c. lemezén – MAE002/Maeter Records, 2000. hallható.) A másik ciklus a Kod. Mü. 2749 jelzető kéziratban található. A kötet Franz Floris, Lasso ismert kottamásolójának kézírását ırzi. Floris 1582. március 28-i dátummal zárta le a kéziratot. A Responsoria 4 voc. pro Triduo Sacro in Nocturno II et III címet viselı ciklus olyan mővekkel együtt került lejegyzésre ebben a kötetben, mint a Márk passió, két hatszólamú Mária-antifóna (utóbbiak megjelentek nyomtatásban [1582 r]), valamint egy mise, Ph. de Monte szerzeménye. A megkomponált responzóriumok liturgikus keretben az olvasmányok után következnek. Egy matutinum (virrasztó zsolozsma, vagy másképpen olvasmányos imaóra) három nokturnusból áll, és mindegyikben három olvasmány hangzik el. Így egy napra kilenc responzórium jut. A nagyhét három szent napján (csütörtök, péntek, szombat) összesen 27 responzóriumot énekelnek a virrasztó zsolozsmákban. Mégis Lasso nagyheti ciklusa „csak” 18-at zenésít meg közülük. Mi lehet ennek az oka? 175

Korabeli hagyomány szerint a gregorián olvasmányok után többszólamú responzóriumot énekeltek. A triduum sacrum elsı nokturnusainak olvasmányait viszont Jeremiás próféta siralmainak, illetve könyörgésének (nagyszombati harmadik olvasmány) szövegére mondja az Egyház. Ezeknek a szövegeknek rengeteg többszólamú feldolgozása vált ismertté a XV. századtól kezdve. Maga Lasso is két ciklusban dolgozta ıket fel. Valószínüleg a müncheni gyakorlatban a Jeremiás siralmakat többszólamban énekelték, így ez után meghagyták a responzóriumokat gregorián dallamukkal. Csak a második és harmadik nocturnus válaszos énekei hangoztak többszólamban. Így fordulhat elı, hogy a teljes sorozatból kimaradnak a csütörtöki, pénteki és szombati elsı nocturnusok responzóriumai. Lasso kétféle énekes „hangszerelést” alkalmaz a teljes sorozatban. Egy normál- és egy magas chiavettás összeállítást váltogat. Ezeket nocturnusonként alkalmazza. A responzóriumok külön érdekessége, hogy mindegyik verzusa kétszólamú. (Beleértve a karácsonyi ciklust is [egy kivétellel].) A késıbbi korok izlését ez nem elégítette ki. Ezt bizonyítják az eredeti kéziratba való bejegyzések is. A XVII. század utolsó harmadából valók egy Schampöckh nevezető másoló hozzáírásai, aki mindegyik verzust kiegészítette egy harmadik szólammal. Elıadásunkban egy-egy nap responzóriumai elıtt elhangzik egy-egy gregorián olvasmány az elsı nocturnus liturgiájából (Jeremiás). A teljes mősort két hatszólamú motettával keretezzük. A mősor elején elhangzó Pater noster – Ave Maria szövegét a szertartáskönyvek rubrica-ja szerint a Credo-val együtt magánimádságként mondták a liturgia résztvevıi a szertartás elıtt. A mőrıl a zenetörténészek sokáig úgy gondolták, hogy csak Lasso halála után, fiai egyesítették a kétrészes motettát, illetve második részét ık maguk írták. A darab mindkét része Lasso korai motettáinak stílusjegyeit viseli magán, melyek a Münchenben eltöltött elsı évtizedben megjelent mőveire jellemzıek. Az elsı rész (Pater noster) 176

elıször 1565-ben látott napvilágot nyomtatásban a párizs Le Roy (1565 ξ) kiadásában. Egyes vélekedések szerint az 1568 γ, 1579 β, 1577 ς, valamint az 1580 ε kiadványokban való megjelenése feltételez egy második rész meglétét. A mősor zárásaként elhangzó mő egy hatszólamú Mária-antifóna. A késı középkorban az egyre elterjedı Mária-kultusznak köszönhetıen több és több Máriáról szóló ének született, sıt egyre több alkalmat keresett az Egyház, hogy Máriához szóló imádságainak liturgikus alkalmat találjon. Így több Mária-ünnep került a liturgikus naptárba, amelynek szertartásait szövegekkel és énekekkel kellett ellátni. Késıbb ez a kultusz enyhült, az alkalmak száma megfogyatkozott, de az énekek a vallásos hagyományban tovább éltek. Ilyenek lehettek a ma Máriaantifónáknak nevezett énekek, amelyeket alkotóik valószínüleg a vesperásban énekelt Magnificat díszes antifónáinak szántak. Késıbb szerzetesi hagyományban ezek az énekek tovább öröklıdtek. A zsolozsmák végén énekelték ıket, idıszakonként váltogatva. A nagyböjti idıszakban az Ave Regina caelorum kezdetőt.

177

ORLANDO DI LASSO – NAGYHETI RESPONZÓRIUMOK Prima pars Pater noster, qui es in caelis: Sanctificetur nomen tuum: Adveniat regnum tuum: Fiat voluntas tua, sicut in caelo, et in terra. Panem nostrum quotidianum da nobis hodie: Et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris. Et ne nos inducas in tentationem. Sed libera nos a malo. Secunda pars Ave Maria gratia plena, Dominus tecum: benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben: szenteltessék meg a te neved: jöjjön el a te országod: legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek: és ne vigy minket a kísértésbe. De szabadíts meg a gonosztól Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk Szőz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bőnösökért, most és halálunk óráján. Amen.

Feria quinta Incipit Lamentatio Jeremiae Prophetae ALEPH. Quomodo sedet sola civitas plena populo: facta est quasi vidua domina gentium: princeps provinciarum facta est sub tributo. BETH. Plorans ploravit in nocte, et lacrimae ejus in maxilis ejus:

Nagycsütörtök Kezdıdnek Jeremiás próféta Siralmai. ALEPH. Miként ül magára hagyottan a város, mely tele volt néppel; özvegyhez lett hasonlóvá a nemzetek úrnıje, a tartományok fejedelemnıje robot alá került. BETH. Sírva sír éjjelente, 178

non est qui consoletur eam ex omnibus caris ejus: omnes amici ejus spreverunt eam, et facti sunt ei inimici. GHIMEL. Migravit Judas propter afflictionem, et multitudinem servitutis: habitavit inter gentes, nec invenit requiem: omnes persecutores ejus apprehenderunt eam inter angustias. DALETH. Viae Sion lugent eo quod non sint qui veniant ad sollemnitatem: omnes portae ejus destructae: sacerdotes ejus gementes: virgines ejus squalidae, et ipsa oppressa amaritudine. HE. Facti sunt hostes ejus in capite, inimici ejus locupletati sunt: quia Dominus locutus est super eam propter multitudinem iniquitatum ejus: parvuli ejus ducti sunt in captivitatem, ante faciem tribulantis. Jerusalem, Jerusalem convertere ad Dominum Deum tuum.

könnyei folynak az arcán; nincs kivigasztalja, mindazok közül, akik szerették. Barátai mind cserben hagyták, és ellenségeivé lettek. GHIMEL. Nyomorult számkivetésbe költözött Júda, és nehéz szolgaságra, a pogányok között lakik, de nyugalmat nem talál. Üldözıi mind utólérték ıt szorongatásaiban. DALETH. Sion utai gyászolnak, mert nincs, ki ünnepre jönne; kapui mind romokban heverenek, papjai sóhajtoznak, szőzei gyászban vannak, és ıt magát keserőség nyomja. HE. Elnyomói föléje kerekedtek, ellenségei meggazdagodtak, mert az Úr ellene szólott sok gonoszsága miatt; gyermekei fogságba vonultak a szorongató színe elıtt. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg az Úrhoz a te Istenedhez.

R) Amicus meus osculi me tradidit signo: Quem osculatus fuero, ipse est, tenete eum; hoc malum fecit signum, qui per osculum adimplevit homicidium. * Infelix praetermisit pretium sanguinis, et in fine laqueo se suspendit. V) Bonum erat ei, si natus non fuisset homo ille.

R) Barátom a csók jelével árult el engem: Akit megcsókolok, ı az, fogjátok el ıt. Ezt a gonosz jelet adta az, aki a gyilkosságot csókkal vitte végbe. * A szerencsétlen otthagyta a vérdíjat s végül is kötéllel felakasztotta magát. V) Jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember! 179

R) Judas mercator pessimus osculo petiit Dominum: ille ut agnus innocens non negavit Judae osculum; * Denariorum numero Christum Judaeis tradidit. V) Melius illi erat, si natus non fuisset.

R) Júdás, a leggonoszabb kalmár, csókkal járult az Úr elé; İ, az ártatlan bárány, nem utasította vissza Judás csókját. * Dénárokért árulta el ı Krisztust a zsidóknak. V) Jobb lett volna nem születnie.

R) Unus ex discipulis meis tradet me hodie: Vae illi per quem tradar ego: * Melius illi erat, si natus non fuisset. V) Qui intingit mecum manum in paropside, hic me traditurus est in manus peccatorum.

R) Tanítványaim egyike ma elárul engem. Jaj annak, aki elárul engem. * Jobb lett volna neki nem születnie. V) Aki velem a tálba mártja kezét, az ad engem a bőnösök kezébe.

R) Eram quasi agnus innocens: ductus sum ad immolandum, et nesciebam; consilium fecerunt inimici mei adversum me dicentes: * Venite, mittamus lignum in panem ejus, et eradamus eum de terra viventium. V) Omnes inimici mei adversum me cogitabant mala mihi: verbum iniquum mandaverunt adversum me, dicentes.

R) Olyan voltam, mint az ártatlan bárány: feláldozni vittek s nem tudtam, ellenségeim tanácsot tartottak ellenem s azt mondották: * Jertek, tegyünk fát a kenyerébe s irtsuk ki ıt az élık földjérıl. V) Minden ellenségem rosszat tervezett ellenem, gonoszat parancsoltak ellenem, mondván:

R) Una hora non potuistis vigilare mecum, qui exhortabamini mori pro me? * Vel Judam non videtis, quomodo non dormit, sed festinat tradere me Judaeis?

R) Egy óra hosszat nem virraszthattatok-e velem, ti, kik arra buzdítottátok egymást, hogy haljatok meg énérettem. * Avagy nem látjátok-e Júdást, hogy mennyire nem alszik, hanem siet, 180

V) Quid dormitis? Surgite, et orate, ne intretis in tentationem.

hogy átadjon engem a zsidóknak? V) Mit alusztok? Keljetek fel s imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.

R) Seniores populi consilium fecerunt, * Ut Jesum dolo tenerent, et occiderent: cum gladiis et fustibus exierunt tamquam ad latronem. V) Collegerunt pontifices et pharisaei concilium.

R) A nép vénei tanácsot tartottak, * hogy Jézust csellel elfogják s meggyilkolják: kardokkal és dorongokkal mentek ki eléje, mint valami lator elé. V) A fıpapok és a farízeusok győlést tartottak.

Parasceve De Lamentatione Jeremiae Prophetae HETH. Cogitavit Dominus dissipare murum filiae Sion: tetendit funiculum suum, et non avertit manum suam a perditione: luxitque antemurum, et murus pariter dissipatus est. TETH. Defixae sunt in terra portae ejus: perdidit, et contrivit vectes ejus: regem ejus et principes ejus in gentibus: non est lex, et prophetae ejus non invenerunt visionem a Domino. JOD. Sederunt in terra, conticuerunt senes filiae Sion: consperserunt cinere capita sua, accincti sunt ciliciis, abjecerunt in terram capita sua virgines Jerusalem. CAPH. Defecerunt prae lacrimis oculi mei, conturbata sunt viscera

Nagypéntek Jeremiás próféta Siralmaiból HETH. Elhatározta az Úr, hogy szétrombolja Sion leányának kıfalát, kifeszítette mérızsinórját, és nem húzta vissza kezét, míg el nem pusztította;gyászba borult a sánc és a kıfal, romokban hever mindkettı. TETH. A földbe süllyedtek kapui, elpusztította s összetörte zárait, királya és fıemberei a pogányok közt vannak, nincsen törvény, prófétái sem nyertek látomást az Úrtól. JOD. A földön ülnek némán Sion leányának vénei, hamuval hintik meg fejüket, szırruhába öltöznek, földig hajtják fejüket Jeruzsálem szőzei. CAPH. Szemem elbágyadt a sírástól, bensım megrendült, 181

mea: effusum est in terra jecur meum super contricione filiae populi mei, cum deficeret parvulus et lactens in plateis oppidi. Jerusalem, Jerusalem convertere ad Dominum Deum tuum.

májam kiömlött a földre népem leányának romlása miatt, mert kisded és csecsemı elalél a város utcáin. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg az Úrhoz a te Istenedhez.

R) Tamquam ad latronem existis cum gladiis et fustibus comprehendere me; * Quotidie apud vos eram in templo docens, et non me tenuistis: et ecce, flagellatum ducitis ad crucifigendum. V) Cumque injecissent manus in Jesum, et tenuissent eum, dixit ad eos.

R) Mint valami latorra, karddal és dorongokkal jöttetek ki, hogy elfogjatok engem. * Mindennap közöttetek voltam amikor a templomban tanítottam, s nem fogtatok meg engem, és íme megostoroztatok s keresztrefeszíteni visztek. V) Mikor kezet vetettek Jézusra s megfogtaák, azt mondotta nekik.

R) Tenebrae factae sunt, dum crucifixissent Jesum Judaei; et circa horam nonam exclamavit Jesus voce magna: Deus meus, ut quid me dereliquisti? * Et, inclinato capite, emisit spiritum. V) Exclamans Jesus voce magna, ait: Pater, in manus tuas commendo spiritum meum.

R) Sötétség lett, mikor a zsidók keresztrefeszítették Jézust: és kilenc óra körül Jézus nagy szóval felkiáltott s mondá: Én Istenem, miért hagytál el engem? *És lehajtva fejét, kiadta lelkét. V) Felkiáltott Jézus nagy szóval és mondá: Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.

R) Animam meam dilectam tradidi in manus iniquorum, et facta est mihi hereditas mea sicut leo in silva; dedit contra me voces adversarius, dicens: Congregamini, et properate ad devorandum illum; posuerunt me in deserto solitudinis, et luxit

R) Az én kedves lelkemet a gonoszok kezébe adtam, s az én örökségem olyan lett, mint az oroszlán az erdıben. Kiadta ellenem a szót az ellenség: Győljetek egybe, és siessetek, faljátok fel ıt: kietlen sivatagba helyeztek engem és gyászolt 182

super me omnis terra: * Quia non est inventus qui me agnosceret, et faceret bene. V) Insurrexerunt in me viri absque misericordia, et non pepercerunt animae meae.

engem az egész föld. *Mert nem akadt senki, ki felismert volna és jót tett volna velem. V) Rámtámadtak a férfiak irgalmatlanul, s nem kímélték életemet.

R) Tradiderunt me in manus impiorum, et inter iniquos projecerunt me, et non pepercerunt animae meae; congregati sunt adversum me fortes: * Et sicut gigantes steterunt contra me. V) Alieni insurrexerunt adversum me, et fortes quaesierunt animam meam.

R) Átadtak az istentelenek kezébe, s a gonoszok közé vetettek engem, s nem kímélték életemet;egybegyőltek ellenem a hatalmasok. * És mint az óriások, szembe álltak velem. V) Idegenek támadtak ellenem, s a hatalmasok életemre törtek.

R) Jesum tradidit impius summis principibus sacerdotum, et senioribus populi: *Petrus autem sequebatur eum a longe, ut videret finem. V) Adduxerunt autem eum ad Caipham principem sacerdotum, ubi scribae et pharisaei convenerant.

R) Jézust átadta az istentelen a papi fejedelmeknek s a nép véneinek * Péter pedig távolról követte ıt, hogy lássa, mi lesz a vége. V) Vitték pedig Kaifáshoz, a papi fejedelemhez, ahol az írástudók és a farízeusok egybegyőltek.

R) Caligaverunt oculi mei a fletu meo: quia elongatus est a me, qui consolabatur me: Videte, omnes populi, * Si est dolor similis sicut dolor meus. V) O vos omnes, qui transitis per viam, attendite et videte.

R) Szemem elhomályosodott a sírástól, mert eltávozott tılem az én vigasztalóm. Lássátok valamennyien, népek, *Van-e fájdalom, mely hasonló az én fájdalmamhoz. V) Ó, ti mindnyájan, akik jártokkeltek az úton, nézzetek ide és lássátok. 183

Sabbato Sancto

Nagyszombat

Incipit oratio Jeremiae prophetae. Recordare, Domine, quid acciderit nobis: intuere, et respice opprobrium nostrum. Hereditas nostra versa est ad alienos: domus nostrae ad extraneos. Pupilli facti sumus absque patre, matres nostrae quasi viduae. Aquam nostram pecunia bibimus: ligna nostra pretio comparavimus. Cervicibus nostris minabamur, lassi non dabatur requies. Aegypto dedimus manum, et Assyriis, ut saturaremur pane. Patres nostri peccaverunt, et non sunt: et nos iniquitates eorum portavimus. Servi dominati sunt nostri: non fuit qui redimeret de manu eorum. In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto. Pellis nostra, quasi clibanus exusta est a facie tempestatum famis. Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Juda. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum, Deum tuum.

Kezdıdik Jeremiás próféta imádsága. Emlékezzél meg arról, Uram, hogymi történt velünk, nézd és lásd gyalázatunkat. Örökrészünk másokra szállott, házaink idegenekre. Apátlan árvákká lettünk, anyáink olyanok, mint az özvegyek. Pénzért isszuk a saját vizünket, meg kell fizetnünk a saját fánkat! Nyakra-fıre kergetnek minket; ha elfáradunk, nyugodni nem engednek. Egyiptomnak nyujtottunk kezet s az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel! Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, és mi viseljük gonoszságaikat! Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megváltson kezükbıl! Életveszéllyel hozzuk el kenyerünket a pusztában levı kard elıl. Bırünk izzik, mint a kemence az égetı éhségtıl. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, s a szőzeket Júda városaiban. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg az Úrhoz, a te Istenedhez.

R) Recessit pastor noster, fons aquae vivae, ad cujus transitum sol obscuratus est; * Nam et ille captus est, qui captivum tenebat

R) Eltávozott a mi pásztorunk, az élı víz forrása, és eltávozásakor a nap elsötétedett. * De az is fogságba került, aki fogságban 184

primum hominem: hodie portas mortis et seras pariter Salvator noster disrupit. V) Destruxit quidem claustra inferni, et subvertit potentias diaboli.

tartotta az elsı embert: ma a halál kapuit és zárait egyaránt széttörte a mi Üdvözítınk. V) Lerombolta ugyanis az alvilág börtöneit s megtörte az ördög hatalmát.

R) O vosomnes, qui transitis per viam, attendite et videte. * Si est dolor similis sicut dolor meus. V) Attendite, universi populi, et videte dolorem meum.

R) Ó, ti mindnyájan, kik jártokkeltek az úton, nézzetek ide s lássátok, * Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? V) Nézzetek ide, valamennyien népek, s lássátok fájdalmamat.

R) Ecce, quomodo moritur justus, et nemo percipit corde: et viri justi tolluntur, et nemo considerat; a facie iniquitatis sublatus est justus: * Et erit in pace memoria ejus. V) Tamquam agnus coram tondente se obmutuit, et non aperuit os suum: de angustia, et de judicio sublatus est.

R) Íme, mikép hal meg az igaz, s senki sem veszi szívére, kivégzik az igaz férfiakat, és senki sem törıdik vele, a gonoszság színe elıl elvétetett az igaz * És emléke békességben lesz. V) Mint a bárány a nyírója elıtt, elnémult s nem nyitotta meg száját, a szorongatástól és az ítélettıl megszabadított.

R) Astiterunt reges terrae, et principes convenerunt in unum, * Adversus Dominum, et adversus Christum ejus. V) Quare fremuerunt gentes, et populi meditati sunt inania?

R) Felkeltek a föld királyai, egybegyőltek a fejedelmek *Az Úr ellen és az ı felkentje ellen. V) Miért agyarkodnak a nemzetek s miért gondolnak hiábavalóságot a népek?

R) Aestimatus sum cum descendentibus in lacum: * Factus sum sicut homo sine adjurio, inter mortuos liber. V) Posuerunt me in lacu inferiori,

R) A sírba szálók közé számítanak engem * Olyanná lettem, mint akinek segítsége nincsen, védtelen lettem, miként a halottak. 185

in tenebrosis, et in umbra mortis.

V) Letettek engem a verem aljára, a sötétségbe s a halál árnyékába.

R) Sepulto Domino, signatum est monumentum, volventes lapidem ad ostium monumenti: * Ponentes milites, qui custodirent illum. V) Accendentes principes sacerdotum ad Pilatum, petierunt illum.

R) Miután eltemették az Urat, lepecsételték a sírt s követ hengerítettek a sír szája elé. * És katonákat állítottak oda, hogy ırizzék ıt. V) A papi fejedelmek Pilátus elé járultak és kérték ıt.

Ave Regina caelorum, Ave Domina Angelorum, salve radix sancta: ex qua mundo lux est orta: gaude gloriosa, super omnes speciosa: Vale valde decora, et pro nobis semper Christum exora.

Mennyországnak Királynéja! Angyaloknak szent Asszonya, áldott gyökér, Szőz Mária, üdvözlégy, Krisztus szent Anyja! Teáltalad e világra új világosság virrada, örülj dicsıség virága, kinél szebb nem jött világra! Áldott légy, drágalátos Szőz! Isten véled, szép virág, Szőz! Mennyben szent Fiad mellett ülsz, s tudjuk, rajtunk is könyörülsz.

186

Virágvasárnaptól Nagypéntekig Máté Passió A Corvina Consort mősora végigkíséri a hallgatót a nagyhét kezdetétıl Nagypéntekig tartó idıszak liturgikus zenéjén. Jézus dicsıséges bevonulásától Jeruzsálembe, a Megváltó kereszthaláláig. A kezdı ének egy körmeneti antifóna a virágvasárnapról. Ezt egy nagyböjti motetta követi, melyet nem liturgikus alkalomra komponált a szerzı. A Quis mihi det kezdető ötszólamú motetta 1573-ban, a Patrocinium musices elsı kötetében (1573ι) jelent meg elıször nyomtatásban. A 21 mővet tartalmazó kötetben, sorrendben a 12. A kiadvány Münchenben, Adam Berg kiadásában jelent meg V. Vilmos hercegnek szóló ajánlással. A mő költıi szövege szinte képszerően ábrázolja a passiótörténet érzelemvilágát. A motetta után a körmenet folytatódik a Gloria, laus et honor kezdető gregorián tétellel, majd a templomba való belépéskor énekelt Ingrediente Domino kezdető responzóriummal záródik a virágvasárnapi körmenetet idézı szakasz. Mősorunk a vasárnapi szentmise evangéliumával, a Máté passióval folytatódik. A négy evangélista által megírt szenvedéstörténet a hagyomány szerint a nagyhét négy különbözı napján hangzott el a szentmisék evangéliumaként. Lasso mind a négy szöveget felhasználta, de csak a többszereplıs (turba) megszólalásokat a szentírási szakaszból. A többi párbeszéd, illetve az evangélista és Jézus szövege a hagyományos gregorián passió-tónus dallamára hangzott el. Némileg kivétel a Máté passió, ahol egyes szereplık nem gregorián dallamot használva szólalnak meg (Péter, Pilátus, Júdás stb.), hanem számukra is többszólamú (2-, 3 szólamú) tételeket írt a zeneszerzı. Csak az evangélista és Jézus használja a hagyományos egyszólamú dallamot. Így összesen Lasso passiója 41 többszólamú tételt tartalmaz, melyek között 187

17 duett és 5 tercett található. A mő a Patrocinium musices IV. kötetében került kiadásra elıször 1575-ben (1575γ) Kaspar Fras apátnak ajánlva, aki a Freising egyházmegyéhez tartozó Weihenstephan Bencés apátság elıljárója volt. Késıbb, még Lasso életében a párizsi Le Roy is kiadta, a Lamentációk egyik újabb kiadásánál, ahol az eredeti kiadásból kihagyta az ott közreadott motettákat, és helyettük a Máté passiót jelentette meg (1586µ). Lasso idejébıl fennmaradt kézirat nem ismeretes. A legkorábbi 1714-16 körülre datált Kod. Mü. 3066 jelzető kézirat, de ez csak az ötszólamú tételeket tartalmazza. A többit a mőjegyzék a Biciniumok és Triciniumok közé sorolja. Feltőnı, hogy a biciniumok többsége két szoprán szólamra íródott. Feltételezhetı, hogy Lasso ezeket a tételeket azoknak a gyerekeknek írta pedagógiai célzattal, akik a plébániához kapcsolódó, 1570-es években létrejött iskola énekes növendékei voltak. A nagypénteki kereszthódolatkor énekelt Popule meus kezdető kétrészes motetta liturgikus szövegnek csak egyes részleteit dolgozza fel. Berg kiadásában jelent meg Münchenben az 1582ζ jelzető kötetben. Ezt a mővet a romantikus zeneszerzı, Mendelssohn megemlíti egyik levelében. A nıvérének számol be 2 Lasso motettáról, amit Kölnben ismer meg, és jobbnak találja, mint - az eddig rá legnagyobb hatással bíró - Lotti Crucifixus-át. Az említett levél 1833. október 26-án kelt. Ezzel a mővel lezárul mősorunk liturgikus része. Még két motetta hangzik el zárásként. Elıször egy nagyböjti idıre szánt Mária antifóna. A négyszólamú Ave Regina caelorum forrásául csak a posztumusz Lasso kiadvány, a fiai által közreadott Magnum opus musicum szolgál. Mősorunk zárásaként egy Ave verum corpus kezdető hatszólamú motetta hangzik el. A Berg által Münchenben kiadott kötet, melyben megtalálható e motetta az 1582η jelzetet viseli. A kötet ajánlása 1582. március 12. datálódik. Az ajánlást Jacobus Fuggernek és Freiherrn von Kirchberg és Weißenbornnak írta, akik Augsburgban élı üzletemberekként támogatták Lasso munkásságát. A kötetet nekik ajánlotta a szerzı hálája jeléül. 188

Dominica in Palmis de Passione Domini Antiphona Ante sex dies solemnis Paschae, quando venit Dominus in civitatem Jerusalem, occurrerunt ei pueri: et in manibus portabant ramos palmarum, et clamabant voce magna, dicentes: Hosanna in excelsis: benedictus, qui venisti in multitudine misericordiae tuae: Hosanna in excelsis.

Virágvasárnap Antifóna Hat nappal húsvét ünnepe elıtt, midın az Úr Jeruzsálem városába jött, gyermekek jövének eléje és kezükben pálmaágakat vivének és kiáltanak nagy szóval, mondván: Hozsanna a magasságban, áldott vagy, ki irgalmasságod bıségében jöttél: Hozsanna a magasságban.

Quis mihi det lacrimis gemitus, suspiria fletus, ut valeam mortem plangere, Christe, tuam? Heu modo quam saevis livent tua viscera plagis, et sacrum horrendo vulnere pectus hiat.

Ki adja nekem könnyes sóhajait, a sírás bánatát, hogy képes legyek halálodat meggyászolni, Krisztusom? Ó, jaj, mennyi zúzódást szenvednek a kegyetlen ütésektıl zsigereid, s borzasztó sebtıl tátong szent mellkasod.

R) Gloria, laus, et honor, tibi sit, Rex Christe Redemptor: Cui puerile decus prompsit Hosanna pium. R) Israel et tu Rex, Davidis et inclyta proles: Nomine qui in domini, Rex benedicte, venis. R) Coetus in excelsis te laudat caelicus omnis: Et mortalis homo, et cuncta creata simul. R) Plebs Hebraea tibi cum palmis obvia venit: Cum prece, voto, hymnis, adsumus ecce tibi. R) Hi tibi passuro solvebant munia laudis: Non tibi regnanti pngimus

R) Dicséret és tisztelet és öröm neked Krisztus, Király, Megváltó, kinek jámbor hozsannát énekeltek a gyermekek. R) Izrael királya, és Dávid sarja te vagy, aki áldott királyunk, az Úr nevében jöttél. R) Téged az angyali kar dícsérve magasztal az égben, s velük az ember, és minden teremtmény a földön. R) A zsidó nép pálmát szórt utad elébe, mi imádságot, fogadalmat és himnuszt hozunk íme neked. R) 189

ecce melos. R) Hi placuere tibi, placeat devotio nostra: Rex bone, Rex clemens, cui bona cuncta placent. R)

Azok neked, a szenvedésre készülınek adtak dícsérı hódolatot: mi neked, az uralkodónak zengjük íme énekünket. R) Azok tetszettek neked: tessék a mi hódolatunk is, jóságos király, kegyes király, kinél a jó mindig tetszésre talál. R)

Responsorium R) Ingrediente Domino in sanctam civitatem, Hebreorum pueri resurrectionem vitae pronuntiates, * Cum ramis palmarum: Hosanna, clamabant, in excelsis. V) Cum audisset populus, quod Jesus veniret Jerosolymam, exierunt obviam ei. * Cum ramis…

Responzórium R) Bemenvén az Úr a szent városba, a zsidók gyermekei a jövı föltámadást hirdetvén elıre, * Pálmaágakat tartva, kiálták: Hozsanna a magasságban. V) Midın meghallotta a nép, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, kimenének elébe. * Pálmaágakat…

Passio Domini nostri Jesu Christi secundum Matthaeum. In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis: „Scitis quia post biduum Pascha fiet, et Filius hominis traditur, ut crucifigatur”. Tunc congregati sunt principes sacerdotum et seniores populi in aulam principis sacerdotum, qui dicebatur Caiphas, et consilium fecerunt, ut Iesum dolo tenerent et occiderent; dicebant autem: „Non in die festo, ne tumultus fiat in populo”

Jézus szenvedéstörténete Máté evangéliuma szerint. Abban az idıben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.” Akkor összegyőltek a fıpapok és a nép vénei Kaifás fıpap palotájában, és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy 190

Cum autem esset Iesus in Bethania, in domo Simonis leprosi, accessit ad eum mulier habens alabastrum unguenti pretiosi et effudit super caput ipsius recumbentis. Videntes autem discipuli, indignati sunt dicentes: „Ut quid perditio haec? Potuit enim istud venumdari multo et dari pauperibus”. Sciens autem Iesus ait illis: „Quid molesti estis mulieri? Opus enim bonum operata est in me; nam semper pauperes habetis vobiscum, me autem non semper habetis. Mittens enim haec unguentum hoc supra corpus meum, ad sepeliendum me fecit. Amen dico vobis: Ubicumque praedicatum fuerit hoc evangelium in toto mundo, dicetur et quod haec fecit in memoriam eius”. Tunc abiit unus de Duodecim, qui dicebatur Iudas Iscariotes, ad principes sacerdotum et ait: „Quid vultis mihi dare, et ego vobis eum tradam?”. At illi constituerunt ei triginta argenteos. Et exinde quaerebat opportunitatem, ut eum traderet. Prima autem Azymorum accesserunt discipuli ad Iesum

zavargás támadjon a nép közt.” Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.” Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.” Ekkor a tizenkettı közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fıpapokhoz, és ezt kérdezte tılük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvezı alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének 191

dicentes: „Ubi vis paremus tibi comedere Pascha?”. Ille autem dixit: „Ite in civitatem ad quendam et dicite ei: Magister dicit: Tempus meum prope est; apud te facio Pascha cum discipulis meis”. Et fecerunt discipuli, sicut constituit illis Iesus, et paraverunt Pascha. Vespere autem facto, discumbebat cum Duodecim. Et edentibus illis, dixit: „Amen dico vobis: Unus vestrum me traditurus est”. Et contristati valde, coeperunt singuli dicere ei: „Numquid ego sum, Domine?”. At ipse respondens ait: „Qui intingit mecum manum in paropside, hic me tradet. Filius quidem hominis vadit, sicut scriptum est de illo; vae autem homini illi, per quem Filius hominis traditur! Bonum erat ei, si natus non fuisset homo ille”. Respondens autem Iudas, qui tradidit eum, dixit: „Numquid ego sum, Rabbi?”. Ait illi: „Tu dixisti”. Cenantibus autem eis, accepit Iesus panem et benedixit ac fregit deditque discipulis et ait: „Accipite, comedite: hoc est corpus meum”. Et accipiens calicem, gratias egit et dedit illis dicens: „Bibite ex

elsı napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idım, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” - felelte. „Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” - válaszolta. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a 192

hoc omnes: hic est enim sanguis meus novi testamenti, qui pro multis effunditur in remissionem peccatorum. Dico autem vobis: Non bibam amodo de hoc genimine vitis usque in diem illum, cum illud bibam vobiscum novum in regno Patris mei”. Et hymno dicto, exierunt in montem Oliveti. Tunc dicit illis Iesus: „Omnes vos scandalum patiemini in me in ista nocte. Scriptum est enim: "Percutiam pastorem, et dispergentur oves gregis". Postquam autem resurrexero, praecedam vos in Galilaeam”. Respondens autem Petrus ait illi: „Et si omnes scandalizati fuerint in te, ego numquam scandalizabor”. Ait illi Iesus: „Amen dico tibi: In hac nocte, antequam gallus cantet, ter me negabis”. Ait illi Petrus: „Etiam si oportuerit me mori tecum, non te negabo”. Similiter et omnes discipuli dixerunt. Tunc venit Iesus cum illis in praedium, quod dicitur Gethsemani. Et dicit discipulis: „Sedete hic, donec vadam illuc et orem”. Et assumpto Petro et duobus filiis Zebedaei, coepit contristari

szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebbıl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bőnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szılı termésébıl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom után majd elıttetek megyek Galileába.” Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.” Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielıtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Péter erısködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is. Közben odaért velük a Getszemáni nevő majorba. „Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb 193

et maestus esse. Tunc ait illis: „Tristis est anima mea usque ad mortem; sustinete hic et vigilate mecum”. Et progressus pusillum, procidit in faciem suam orans et dicens: „Pater mi, si possibile est, transeat a me calix iste; verumtamen non sicut ego volo, sed sicut tu”. Et venit ad discipulos et invenit eos dormientes; et dicit Petro: „Sic non potuistis una hora vigilare mecum? Vigilate et orate, ut non intretis in tentationem; spiritus quidem promptus est, caro autem infirma”. Iterum secundo abiit et oravit dicens: „Pater mi, si non potest hoc transire, nisi bibam illud, fiat voluntas tua”. Et venit iterum et invenit eos dormientes: erant enim oculi eorum gravati. Et relictis illis, iterum abiit et oravit tertio, eundem sermonem iterum dicens. Tunc venit ad discipulos et dicit illis: „Dormite iam et requiescite; ecce appropinquavit hora, et Filius hominis traditur in manus peccatorum. Surgite, eamus; ecce appropinquavit, qui me tradit”. Et adhuc ipso loquente, ecce Iudas, unus de Duodecim, venit,

megyek és imádkozom.” Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrıdni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!” Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta ıket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erıtlen.” Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” Amikor visszatért, megint alva találta ıket. Erre otthagyta ıket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bőnösök kezére adják. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, 194

et cum eo turba multa cum gladiis et fustibus, missi a principibus sacerdotum et senioribus populi. Qui autem tradidit eum, dedit illis signum dicens: „Quemcumque osculatus fuero, ipse est; tenete eum!”. Et confestim accedens ad Iesum dixit: „Ave, Rabbi!” et osculatus est eum. Iesus autem dixit illi: „Amice, ad quod venisti!”. Tunc accesserunt et manus iniecerunt in Iesum et tenuerunt eum. Et ecce unus ex his, qui erant cum Iesu, extendens manum exemit gladium suum et percutiens servum principis sacerdotum amputavit auriculam eius. Tunc ait illi Iesus: „Converte gladium tuum in locum suum. Omnes enim, qui acceperint gladium, gladio peribunt. An putas quia non possum rogare Patrem meum, et exhibebit mihi modo plus quam duodecim legiones angelorum? Quomodo ergo implebuntur Scripturae quia sic oportet fieri?”. In illa hora dixit Iesus turbis: „Tamquam ad latronem existis cum gladiis et fustibus comprehendere me? Cotidie sedebam docens in templo, et non me tenuistis”.

itt jön, aki elárul.” Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettı közül az egyik, s vele a fıpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok mondta -, ı az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” - mondta, és megcsókolta. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérıi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fıpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a 195

Hoc autem totum factum est, ut implerentur scripturae Prophetarum. Tunc discipuli omnes, relicto eo, fugerunt. Illi autem tenentes Iesum duxerunt ad Caipham principem sacerdotum, ubi scribae et seniores convenerant. Petrus autem sequebatur eum a longe usque in aulam principis sacerdotum; et ingressus intro sede bat cum ministris, ut videret finem. Principes autem sacerdotum et omne concilium quaerebant falsum testimonium contra Iesum, ut eum morti traderent, et non invenerunt, cum multi falsi testes accessissent. Novissime autem venientes duo dixerunt: „Hic dixit: „Possum destruere templum Dei et post triduum aedificare illud”. Et surgens princeps sacerdotum ait illi: „Nihil respondes? Quid isti adversum te testificantur?”. Iesus autem tacebat. Et princeps sacerdotum ait illi: „Adiuro te per Deum vivum, ut dicas nobis, si tu es Christus Filius Dei”. Dicit illi Iesus: „Tu dixisti. Verumtamen dico vobis: Amodo videbitis Filium hominis sedentem a dextris Virtutis et venientem in nubibus caeli”. Tunc princeps sacerdotum scidit vestimenta sua dicens:

templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Akik elfogták Jézust, Kaifás fıpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. Péter messzirıl követte, egészen a fıpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A fıpapok és az egész fıtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettı, s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.” A fıpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. A fıpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élı Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” „Magad mondtad - felelte Jézus. De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és 196

„Blasphemavit! Quid adhuc egemus testibus? Ecce nunc audistis blasphemiam. Quid vobis videtur?”. Illi autem respondentes dixerunt: „Reus est mortis!”. Tunc exspuerunt in faciem eius et colaphis eum ceciderunt; alii autem palmas in faciem ei dederunt dicentes: „Prophetiza nobis, Christe: Quis est, qui te percussit?”. Petrus vero sedebat foris in atrio; et accessit ad eum una ancilla dicens: „Et tu cum Iesu Galilaeo eras!”. At ille negavit coram omnibus dicens: „Nescio quid dicis!”. Exeunte autem illo ad ianuam, vidit eum alia et ait his, qui erant ibi: „Hic erat cum Iesu Nazareno!”. Et iterum negavit cum iuramento: „Non novi hominem!”. Post pusillum autem accesserunt, qui stabant, et dixerunt Petro: „Vere et tu ex illis es, nam et loquela tua manifestum te facit”. Tunc coepit detestari et iurare: „Non novi hominem!”. Et continuo gallus cantavit; et recordatus est Petrus verbi Iesu, quod dixerat: „Priusquam gallus cantet, ter me negabis”. Et egressus foras ploravit amare.

amint majd eljön az ég felhıin.” A fıpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” - kiabálták. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!” Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” De ı mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott 197

Mane autem facto, consi lium inierunt omnes princi pes sacerdotum et seniores populi adversus Iesum, ut eum morti traderent. Et vinctum adduxerunt eum et tradiderunt Pilato praesidi. Tunc videns Iudas, qui eum tradidit, quod damnatus esset, paenitentia ductus, rettulit triginta argenteos principibus sacerdotum et senioribus dicens: „Peccavi tradens sanguinem innocentem”. At illi dixerunt: „Quid ad nos? Tu videris!”. Et proiectis argenteis in templo, recessit et abiens laqueo se suspendit. Principes autem sacerdotum, acceptis argenteis, dixerunt: „Non licet mittere eos in corbanam, quia pretium sanguinis est”. Consilio autem inito, emerunt ex illis agrum Figuli in sepulturam peregrinorum. Propter hoc vocatus est ager ille ager Sanguinis usque in hodiernum diem. Tunc impletum est quod dictum est per Ieremiam prophetam di centem: „Et acceperunt triginta argenteos, pretium appretiati quem appretiaverunt a filiis Israel, et dederunt eos in agrum Figuli,

Jézus szava: „Mielıtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a fıpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak. Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a fıpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!” Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. A fıpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetınek. Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezınek. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem. Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó 198

sicut constituit mihi Dominus”. Iesus autem stetit ante praesidem; et interrogavit eum praeses dicens: „Tu es Rex Iudaeorum?”. Dixit autem Iesus: „Tu dicis”. Et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus, nihil respondit. Tunc dicit illi Pilatus: „Non audis quanta adversum te dicant testimonia?”. Et non respondit ei ad ullum verbum, ita ut miraretur praeses vehementer. Per diem autem sollemnem consueverat praeses dimittere turbae unum vinctum, quem voluissent. Habebant autem tunc vinctum insignem, qui dicebatur Barabbas. Congregatis ergo illis dixit Pilatus: „Quem vultis dimittam vobis: Barabbam an Iesum, qui dicitur Christus?”. Sciebat enim quod per invidiam tradidissent eum. Sedente autem illo pro tribunali, misit ad illum uxor eius dicens: „Nihil tibi et iusto illi. Multa enim passa sum hodie per visum propter eum”. Principes autem sacerdotum et seniores persuaserunt turbis, ut peterent Barabbam, Iesum vero perderent. Respondens autem praeses ait

megkérdezte tıle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” felelte Jézus. A fıpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ı egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepıdött. Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettı közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” Tudta ugyanis, hogy csak irigységbıl adták kezére. Míg ott ült ítélıszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” A fıpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettı közül?” „Barabást!” - kiáltották. 199

illis: „Quem vultis vobis de duobus dimittam?”. At illi dixerunt: „Barabbam ”. Dicit illis Pilatus: „Quid igitur faciam de Iesu, qui dicitur Christus?”. Dicunt omnes: „Crucifigatur!”. Ait autem: „Quid enim mali fecit?”. At illi magis clamabant dicentes: „Crucifigatur!”. Videns autem Pilatus quia nihil proficeret, sed magis tumultus fieret, accepta aqua, lavit manus coram turba dicens: „Innocens ego sum a sanguine hoc; vos videritis!”. Et respondens universus populus dixit: „Sanguis eius super nos et super filios nostros”. Tunc dimisit illis Barabbam; Iesum autem flagellatum tradidit, ut crucifigeretur. Tunc milites praesidis suscipientes Iesum in praetorio congregaverunt ad eum universam cohortem. Et exuentes eum, clamydem coccineam circumdederunt ei et plectentes coronam de spinis posuerunt super caput eius et arundinem in dextera eius et, genu flexo ante eum, illudebant ei dicentes: „Ave, rex Iudaeorum!”. Et exspuentes in eum acceperunt arundinem et percutiebant caput eius. Et postquam illuserunt ei,

Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sıt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!” Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyőjtötték köré az egész helyırséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínő köntöst adtak rá. Tövisbıl koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak elıtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot őztek belıle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. 200

exuerunt eum clamyde et induerunt eum vestimentis eius et duxerunt eum, ut crucifigerent. Exeuntes autem invenerunt hominem Cyrenaeum nomine Simonem; hunc angariaverunt, ut tolleret crucem eius. Et venerunt in locum, qui dicitur Golgotha, quod est Calvariae locus, et dederunt ei vinum bibere cum felle mixtum; et cum gustasset, noluit bibere. Postquam autem crucifixerunt eum, diviserunt vestimenta eius sortem mittentes et sedentes servabant eum ibi. Et imposuerunt super caput eius causam ipsius scriptam: „Hic est Iesus Rex Iudaeorum”. Tunc crucifiguntur cum eo duo latrones: unus a dextris, et unus a sinistris. Praetereuntes autem blasphemabant eum moventes capita sua et dicentes: „Qui destruis templum et in triduo illud reaedificas, salva temetipsum; si Filius Dei es, descende de cruce!”. Similiter et principes sacerdotum illudentes cum scribis et senioribus dicebant: „Alios salvos fecit, seipsum non potest salvum facere. Rex Israel est; descendat nunc de cruce, et

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevő cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és ırizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt két gonosztevıt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menık káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrıl!” Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a fıpapok is: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztrıl, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: 201

credemus in eum. Confidit in Deo; liberet nunc, si vult eum. Dixit enim: „Dei Filius sum”. Idipsum autem et latrones, qui crucifixi erant cum eo, improperabant ei. A sexta autem hora tenebrae factae sunt super universam terram usque ad horam nonam. Et circa horam nonam clamavit Iesus voce magna dicens: „Eli, Eli, lema sabacthani?”, hoc est: „Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me?”. Quidam autem ex illic stantibus audientes dicebant: „Eliam vocat iste”. Et continuo currens unus ex eis acceptam spongiam implevit aceto et imposuit arundini et dabat ei bibere. Ceteri vero dicebant: „Sine, videamus an veniat Elias liberans eum”. Iesus autem iterum clamans voce magna emisit spiritum. Et ecce velum templi scissum est a summo usque deorsum in duas partes, et terra mota est, et petrae scissae sunt; et monumenta aperta sunt, et multa corpora sanctorum, qui dormierant, surrexerunt et exeuntes de monumentis post resurrectionem eius venerunt in sanctam civitatem et apparuerunt

Isten Fia vagyok.” Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevık is. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátőzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrıl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után elıjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is, akik Jézust ırizték, a földrengés és a 202

multis. Centurio autem et, qui cum eo erant custodientes Iesum, viso terrae motu et his, quae fiebant, timuerunt valde dicentes: „Vere Dei Filius erat iste!”. Erant autem ibi mulieres multae a longe aspicientes, quae secutae erant Iesum a Galilaea ministrantes ei; inter quas erat Maria Magdalene et Maria Iacobi et Ioseph mater et mater filiorum Zebedaei. Cum sero autem factum esset, venit homo dives ab Arimathaea nomine Ioseph, qui et ipse discipulus erat Iesu. Hic accessit ad Pilatum et petiit corpus Iesu. Tunc Pilatus iussit reddi. Et accepto corpore, Ioseph involvit illud in sindone munda et posuit illud in monumento suo novo, quod exciderat in petra, et advolvit saxum magnum ad ostium monumenti et abiit. Erat autem ibi Maria Magdalene et altera Maria sedentes contra sepulcrum. Altera autem die, quae est post Parascevem, convenerunt principes sacerdotum et pharisaei ad Pilatum dicentes: „Domine, recordati sumus quia seductor ille dixit adhuc vivens: Post tres dies resurgam”.

történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” mondták. Messzirıl több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja. Amikor már estére járt az idı, jött egy József nevő jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. Másnap, a készület napjának elmúltával a fıpapok és az írástudók egybegyőltek Pilátusnál és figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig ırizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a 203

Iube ergo custodiri sepulcrum usque in diem tertium, ne forte veniant discipuli eius et furentur eum et dicant plebi: „Surrexit a mortuis”, et erit novissimus error peior priore ”. Ait illis Pilatus: „Habetis custodiam; ite, custodite, sicut scitis”. Illi autem abeuntes munierunt sepulcrum, signantes lapidem, cum custodia.

nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az elıbbinél.” „Legyen ırségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, ırizzétek, ahogy csak tudjátok!” Erre elmentek, lepecsételték a követ, és ırséget állítottak a sírhoz.

Parasceve - Adoratio crucis

Nagypéntek - Hódolat a kereszt elıtt

Prima pars

Elsı rész

Popule meus, quid feci tibi? Aut in quo contristavi te? Responde mihi.

Én nemzetem, te ellened mit vétettem? Vagy miben szomorítottalak meg? Felelj nekem.

Secunda pars (Jer. 18:20)

Második rész

Numquid redditur pro bono malum? Quia foderunt foveam animae meae.

Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek?

Ave Regina caelorum, Ave Domina Angelorum, salve radix sancta: ex qua mundo lux est orta: gaude gloriosa, super omnes speciosa: Vale valde decora, et pro nobis semper Christum exora.

Ave, verum Corpus natum Ex Maria Virgine Vere passum, immolatum In cruce pro homine Cuius latus perforatum Vero fluxit sanguine Esto nobis praegustatum Mortis in examine. O dulcis, o pie O Jesu, O Fili Mariae. Amen.

Üdvözlégy Krisztus valóságos teste, amelyet Szőz Mária szült, amely valóban szenvedett, áldozatul adta magát a keresztfán az emberért. Akinek átdöfött oldalából véres víz ömlött, készíts elı minket halálunk próbatételére. Ó édes, ó kegyes Ó Mária gyermeke, Jézus. Ámen.

205

Lamentationes Jeremiae Prophetae à 4 Orlando di Lasso a nagyheti szertartás liturgikus szövegeit, a Jeremiás siralmakat két ízben zenésítette meg. Az elsı ötszólamú ciklus még a szerzı életében két nyomtatott kiadást is megélt. A késıbbi, négyszólamú kompozíció kiadatlan maradt egészen a XX. század végéig. Ezért a mővelt zenész társadalom is csak a méltán népszerő elsı változatot ismeri. A Jeremiás siralmak szövege a liturgiában a nagyheti Triduum Sacrum, azaz a szent három nap (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) szertartásain hangzik el. E napok Matutinumának (virrasztó zsolozsmájának vagy olvasmányos imaórájának) olvasmányai, amely olvasmányok a hármas tagolódású szertartás elsı részében (I. nocturnus) hangzanak el. Egy-egy nocturnus három olvasmányt tartalmaz, melyekhez responzórium kapcsolódik. Így a három napra elosztva a Jeremiás siralmak szövegrészletei kilenc olvasmányban fordulnak elı. Ezek közül az utolsó hagyományosan Jeremiás próféta könyörgése (Oratio). A szentírás ezen könyvének jellegzetessége, hogy a szakaszokat a héber ábécé egyes betői választják el egymástól. Kivéve az utolsót, a könyörgést. Az írott hagyományt az Egyház énekes gyakorlata is követte, így már a gregorián liturgikus ének-típusai között is külön dallam(ok) kapcsolódtak e szövegekhez. Még egy jellegzetességrıl kell szólnunk, amely a liturgikus olvasmányok végéhez kapcsolódik. Egy visszatérı felszólító mondatot főz az Egyház Jeremiás szövegeihez, amelyben Jeruzsálem (az Egyház) népét szólítja fel megtérésre. A többszólamúság megjelenésével ezen szövegekre is készültek kompozíciók, melyek alkalmanként elhangozhattak a nagyheti szertartásokon. Az elsı teljes ciklus, vagyis ami mind a kilenc olvasmány megzenésítését tartalmazza, a pápai kórus egyik tagjának, a XV-XVI. században élı Carpentrasnak a nevéhez főzıdik. A Curia az ı mőveit 206

énekelte közel fél évszázadon át, míg a Tridenti zsinat számos újítása között a Lamentációk megreformálása mellett döntött. A Tridenti zsinat elıtt nem volt központilag, az Egyház által meghatározva, hogy a Szentírás ezen könyvének mely szakaszai tartozzanak az olvasmányok liturgikus szövegei közé. Általában kevés vers került többszólamú megzenésítésre. Érdekes, hogy a zsinat után sem változott ez a tendencia, hiszen az elıírt, ajánlott versek közül számosat „kifelejtettek” a zeneszerzık. Így volt ez Giovanni Pierluigi da Palestrina esetében is, aki a pápai kórust vezette ebben az idıben, és tagja volt az egyházi zene megújításán dolgozó szakmai testületnek. Érdekes adat, hogy a zsinat a három napra összesen 57 verset adott meg. Ebbıl Palestrina elsı Lamentáció ciklusában (1588 – melyet számos követett) csak 27-et zenésített meg, míg a kortárs Lasso az ötszólamú ciklusában (1585) 38at, sıt a bemutatásra kerülı négyszólamú sorozatban – szinte mindegyik olvasmány több verset tartalmaz – összesen 68-at. Mindkét Lasso ciklus az 1580-as években, V. Wilhelm számára készült, aki 1579-tıl volt bajor uralkodó. A négyszólamú Lamentációk egy kéziratban maradtak fenn, mely az Mü 2745 jelzettel található a müncheni Bayerische Staatsbibliothek-ben. A kéziratot lejegyzı kopista, egy bizonyos Valentin Neuhauser, aki Orlando di Lasso-t nevezi meg a mő szerzıjeként. A forrás sajnos nincs datálva. Tudjuk, hogy Lasso fı kottamásolója Franz Flori 1588-ban halt meg. Az ı helyét vette át Neuhauser, aki egy nagy és fontos mő másolásával válhatott Lasso kopistájává. Vélhetıen ez lehetett az a mő, mindenesetre bizonyos, hogy Neuhauser 1591-ben meghalt. Tehát a ciklus keletkezése 1588 és 1591 közé tehetı. Érdekes, hogy ennek a mőnek nincs más forrása. Valószínősíthetı, hogy ez is az uralkodó személyes megrendelése lehetett az udvari Kapella számára, amit a késıbbiekben nem engedélyezett másolásra, vagy nyomtatásra. Tudunk Lasso más mővérıl is, aminek hasonló volt a sorsa. Többek között a fiai által megjelentett posztumus kiadványsorozat, a Magnus opus musicum is tartalmaz számos 207

ilyen motettát, illetve ide sorolhatóak még néhány nagyobb Magnificatja és Benedictusa is. A teljes ciklus változatos képet mutat. Az elsı három lamentáció szinte végig a gregorián lamentáció tónust veszi alapul, mely a tenor szólamban található meg. A többi tételben szinte egyáltalán nem, vagy csak elvétve fordulnak elı gregorián idézetek. A sorozat megzenésítése jellemzıen homofón és szillabikus. A szöveg és zene kapcsolata mindvégig szoros marad, és a legapróbb részletéig kifejezı. Nagyon változatos és szuggesztív eszközökkel ábrázolja zeneileg a szöveget, néhol ritmikai, máshol harmóniai eszközökkel. Erıs rokonságot mutat az 1582-ben keletkezett Jób lekciókkal, illetve néhol a kromatikus Prophetiae Sybillarum hangzásvilága idézıdik fel a hallgatóban. Az egyes napok lamentációit elıadásunkban, a liturgiában hozzájuk kapcsolódó egy-egy gregorián responzóriummal választjuk el egymástól. A teljes mősort két motettával „keretezzük”. Az elején elhangzó hétszólamú kompozíció szövege a nagyböjtben gyakran énekelt bőnbánati zsoltárokhoz kapcsolódik. A Tóbiás könyvébıl való részlet e zsoltárok antifónájaként szerepel a liturgiában. A mősor zárásaként elhangzó mő egy hatszólamú Mária-antifóna. A késı középkorban az egyre elterjedı Mária-kultusznak köszönhetıen több és több Máriáról szóló ének született, sıt egyre több alkalmat keresett az Egyház, hogy Máriához szóló imádságainak liturgikus alkalmat találjon. Így több Mária-ünnep került a liturgikus naptárba, amelynek szertartásait szövegekkel és énekekkel kellett ellátni. Késıbb ez a kultusz enyhült, az alkalmak száma megfogyatkozott, de az énekek a vallásos hagyományban tovább éltek. Ilyenek lehettek a ma Máriaantifónáknak nevezett énekek, amelyeket alkotóik valószínüleg a vesperásban énekelt Magnificat díszes antifónáinak szántak. Késıbb szerzetesi hagyományban ezek az énekek tovább öröklıdtek. A zsolozsmák végén énekelték ıket, idıszakonként váltogatva. A nagyböjti idıszakban az Ave Regina caelorum kezdetőt. 208

Ne remiscaris Domine delicta nostra, vel parentum nostrorum: neque vindictam sumas de peccatis nostris: parce Domine, parce populo tuo, quem redemisti pretioso sanguine tuo, ne in aeternum itascaris nobis. LAMENTATIO PRIMA PRIMI DIEI Incipit Lamentatio Jeremiae Prophetae. ALEPH. Quomodo sedet sola civitas plena populo! Facta est quasi vidua domina gentium; princeps provinciarum facta est sub tributo. BETH. Plorans plorat in nocte, et lacrimae eius in maxillis eius; non est qui consoletur eam ex omnibus caris eius: omnes amici eius spreverunt eam et facti sunt ei inimici. GHIMEL. Migravit Iudas prae afflictione et multitudine servitutis; habitat inter gentes nec invenit requiem: omnes persecutores eius apprehenderunt eam inter angustias. DALETH. Viae Sion lugent, eo quod non sint qui veniant ad sollemnitatem; omnes portae eius destructae, sacerdotes eius gementes, virgines eius afflictae, et ipsa oppressa amaritudine. HE. Facti sunt hostes eius in caput, inimici eius in securitate, 209

Ne emlékezzél meg, Uram bőneinkrıl, és ne büntess minket vétkeink miatt. Téríts meg minket, szabadító Istenünk, és fordítsd el rólunk haragodat!

Kezdıdik Jeremiás próféta siralma. ALEPH. Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnıjét, lám, robotra fogták. BETH. Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. GHIMEL. Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözıi mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése. DALETH. A Sionra vivı utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ı maga is csupa keserőség. HE. Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak.

quia Dominus afflixit eam propter multitudinem iniquitatum eius; parvuli eius ducti sunt captivi ante faciem tribulantis. VAU. Et egressus est a filia Sion omnis decor eius; facti sunt principes eius velut cervi non invenientes pascua et abierunt absque fortitudine ante faciem persequentis. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára. VAU. Sion leányának eltőnt minden dicsısége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelıt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözıik elıtt. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

LAMENTATIO SECUNDA PRIMI DIEI ZAIN. Recordata est Ierusalem dierum afflictionis suae et peregrinationis, omnium desiderabilium suorum, quae habuerat a diebus antiquis, cum caderet populus eius in manu hostili, et non esset auxiliator; viderunt eam hostes et deriserunt interitum eius. HETH. Peccatum peccavit Ierusalem, propterea abominabilis facta est; omnes, qui glorificabant eam, spreverunt illam, quia viderunt ignominiam eius: ipsa autem gemens conversa est retrorsum. TETH. Sordes eius in fimbriis eius, nec recordata est finis sui; deposita est vehementer, non habens consolatorem. „Vide, Domine, afflictionem meam, quoniam erectus est inimicus!” 210

ZAIN. Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán. HETH. Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. İ maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát. TETH. Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyő mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. „Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem.” IOD. Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak

IOD. Manum suam misit hostis ad omnia desiderabilia eius, quia vidit gentes ingressas sanctuarium suum, de quibus praeceperas, ne intrarent in ecclesiam tuam. CAPH. Omnis populus eius gemens et quaerens panem; dederunt pretiosa quaeque pro cibo ad refocillandam animam. „Vide, Domine, et considera, quoniam facta sum vilis!” Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum. LAMENTATIO TERTIA PRIMI DIEI LAMED. O vos omnes, qui transitis per viam, attendite et videte, si est dolor sicut dolor meus, quem paravit mihi, quo afflixit me Dominus in die irae furoris sui. MEM. De excelso misit ignem, in ossa mea immisit eum; expandit rete pedibus meis, convertit me retrorsum: posuit me desolatam, tota die maerore confectam. NUN. Vigilavit super iniquitates meas, in manu eius convolutae sunt et impositae collo meo; debilitavit virtutem meam: dedit me Dominus in manu,de qua non potero surgere. SAMECH. Sprevit omnes fortes meos Dominus in medio mei; vocavit adversum me conventum, ut contereret iuvenes meos: 211

szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe. CAPH. Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. „Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!” Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

LAMED. Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján. MEM. Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam elıtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra. NUN. Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ı keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erım fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erım, hogy ellenálljak. SAMECH. Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr

torcular calcavit Dominus virgini filiae Iudae. AIN. Idcirco ego plorans, et oculus meus deducens aquas, quia longe factus est a me consolator reficiens animam meam; facti sunt filii mei desolati, quoniam invaluit inimicus. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

összetaposta Júda hajadon leányát. AIN. Ezért sírok oly keservesen, szemembıl patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erıt önthetne belém, messze van tılem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

Tristis est anima mea usque ad mortem: sustinete hic, et vigilate mecum: nunc videbitis turbam, quae circumdabit me: * Vos fugam capietis, et ego vadam immolari pro vobis. V) Ecce appropinquat hora, et Filius hominis tradetur in manus peccatorum. Vos…

Szomorú az én lelkem a halálig: maradjatok itt s virrasszatok velem: most láthátok majd a tömeget, mely körülvesz engem. * Ti majd futásnak eredtek, én pedig elmegyek, hogy feláldozzam magamat érettetek. V) Íme, közeleg az óra, és az Ember Fiát átadják a bőnösök kezébe. Ti…

LAMENTATIO PRIMA SECUNDI DIEI De Lamentatione Jeremiae Prophetae. HETH. Cogitavit Dominus dissipare murum filiae Sion; tetendit funiculum, non avertit manum suam a perditione; et in luctum redegit antemurale et murum: pariter elanguerunt. TETH. Defixae sunt in terra portae eius; perdidit et contrivit vectes eius. Rex eius et principes eius in gentibus; non est lex, et prophetae eius non invenerunt visionem a Domino. IOD. Sederunt in terra,

Jeremiás prófétai siralmaiból. HETH. Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérızsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kıfal; romokban hever mind a kettı. TETH. Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszőnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól. 212

conticuerunt senes filiae Sion, consperserunt cinere capita sua, accincti sunt ciliciis; abiecerunt in terram capita sua virgines Ierusalem. CAPH. Defecerunt prae lacrimis oculi mei, efferbuerunt viscera mea; effusum est in terra iecur meum super contritione filiae populi mei, cum deficeret parvulus et lactans in plateis oppidi. LAMED. Matribus suis dixerunt: „Ubi est triticum et vinum?”, cum deficerent quasi vulnerati in plateis civitatis, cum exhalarent animas suas in sinu matrum suarum. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

IOD. A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szırzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai. CAPH. Szemem elsorvadt a sírástól, a bensım megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemık pusztulnak el a város terein. LAMED. Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

LAMENTATIO SECUNDA SECUNDI DIEI MEM. Cui comparabo te vel cui assimilabo te, filia Ierusalem? Cui exaequabo te et consolabor te, virgo filia Sion? Magna est enim velut mare contritio tua; quis medebitur tui? NUN. Prophetae tui viderunt tibi falsa et stulta nec aperiebant iniquitatem tuam, ut converterent sortem tuam; viderunt autem tibi oracula mendacii et seductionis. SAMECH. Plauserunt super te manibus omnes transeuntes per viam; sibilaverunt et moverunt caput suum super filiam Ierusalem: „Haeccine est urbs, quam vocabant

MEM. Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szőz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg? NUN. Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek. SAMECH. Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak.

213

perfectum decorem, gaudium universae terrae?”. PHE. Aperuerunt super te os suum omnes inimici tui; sibilaverunt et fremuerunt dentibus et dixerunt: „Devoravimus; en ista est dies, quam exspectabamus: invenimus, vidimus”. AIN. Fecit Dominus, quae cogitavit; complevit sermonem suum, quem praeceperat a diebus antiquis: destruxit et non pepercit. Et laetificavit super te inimicum et exaltavit cornu hostium tuorum. SADE. Clamet cor tuum ad Dominum super muros filiae Sion; deduc quasi torrentem lacrimas per diem et noctem. Non des requiem tibi, neque taceat pupilla oculi tui. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

LAMENTATIO TERTIA SECUNDI DIEI ALEPH. Ego vir videns paupertatem meam in virga indignationis eius. ALEPH. Me minavit et adduxit in tenebras et non in lucem. ALEPH. Tantum in me vertit et convertit manum suam tota die. BETH. Consumpsit pellem meam et carnem meam, contrivit ossa mea.

Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?" PHE. Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: "Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk." AIN. Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte ıket erıvel. SADE. Kiálts szívbıl az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenıt, ne szőnjék meg sírni a szemed! Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

ALEPH. Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. ALEPH. A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba. ALEPH. Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap. BETH. Elsorvasztotta húsomat és bırömet, összetörte 214

BETH. Aedificavit in gyro meo et circumdedit me felle et labore. BETH. In tenebrosis collocavit me quasi mortuos sempiternos. GHIMEL. Circumaedificavit adversum me, ut non egrediar, aggravavit compedem meum. GHIMEL. Sed et cum clamavero et rogavero, exclusit orationem meam. GHIMEL. Conclusit vias meas lapidibus quadris, semitas meas subvertit. DALETH. Ursus insidians factus est mihi, leo in absconditis. DALETH. Semitas meas subvertit et confregit me, posuit me desolatam. DALETH. Tetendit arcum suum et posuit me quasi signum ad sagittam. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

csontjaimat. BETH. Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel. BETH. A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között. GHIMEL. Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert. GHIMEL. Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat. GHIMEL. Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet. DALETH. Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán. DALETH. Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett. DALETH. Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

Omnes amici mei dereliquerunt me, et praevaluerunt insidiantes mihi: tradidit me, quem diligebam: * Et terribilibus oculis plaga crudeli percutientes, aceto potabant me. V) Inter iniquos projecerunt me, et non pepercerunt animae meae. Et terribilibus…

Barátaim mind elhagytak engem, ellenségeim fölém kerekedtek, s akit szerettem, elárult engem. * És rettenetes szemekkel, kegyetlen csapással megvertek és ecettel itattak engem. V) A gonoszok közé vetettek engem s nem kímélték meg életemet. És rettenetes…

215

LAMENTATIO PRIMA TERTII DIEI De Lamentatione Jeremiae Prophetae. HETH. Misericordiae Domini, quia non sumus consumpti, quia non defecerunt miserationes eius. HETH. Novae sunt omni mane, magna est fides tua. HETH. „Pars mea Dominus, dixit anima mea; propterea exspectabo eum”. TETH. Bonus est Dominus sperantibus in eum, animae quaerenti illum. TETH. Bonum est praestolari cum silentio salutare Domini. TETH. Bonum est viro, cum portaverit iugum ab adulescentia sua. IOD. Sedebit solitarius et tacebit, cum istud imponitur ei. IOD. Ponet in pulvere os suum, si forte sit spes. IOD. Dabit percutienti se maxillam, saturabitur opprobriis. CAPH. Quia non repellet in sempiternum Dominus. CAPH. Quia si afflixit, et miserebitur secundum multitudinem misericordiarum suarum. CAPH. Non enim humiliat ex corde suo et affligit filios hominum. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum. 216

Jeremiás prófétai siralmaiból. HETH. Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. HETH. Minden reggel újjáéled, nagy az ı hősége. HETH. ”Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem , ezért hát remélek benne.” TETH. Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely ıt keresi. TETH. Jó csendben várni az Úrra, mert ı megszabadít. TETH. Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva. IOD. Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; IOD. Szája érjen le a földig. Talán még van remény. IOD. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal. CAPH. Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. CAPH. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. CAPH. Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

LAMENTATIO SECUNDA TERTII DIEI ALEPH. Quomodo obscuratum est aurum, mutatum est obryzum optimum! Dispersi sunt lapides sancti in capite omnium platearum. BETH. Filii Sion incliti et ponderati auro primo, quomodo reputati sunt in vasa testea, opus manuum figuli! GHIMEL. Sed et thoes nudaverunt mammam, lactaverunt catulos suos; filia populi mei crudelis quasi struthio in deserto. DALETH. Adhaesit lingua lactantis ad palatum eius in siti; parvuli petierunt panem, et non erat qui frangeret eis. HE. Qui vescebantur voluptuose, interierunt in viis; qui nutriebantur in coccinis, amplexati sunt stercora. VAU. Et maior effecta est iniquitas filiae populi mei peccato Sodomae, quae subversa est in momento, et non laborabant in ea manus. ZAIN. Candidiores nazaraei eius nive, nitidiores lacte, rubicundiores in corpore coralliis, sapphirus aspectus eorum. Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

217

ALEPH. Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon. BETH. Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze mővének. GHIMEL. Még a sakálok is odanyújtják emlıiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban. DALETH. A csecsemınek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik. HE. Akik egykor jóíző ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nıttek fel, a szemétdombot ölelik. VAU. Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bőnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét. ZAIN. Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg

Uradhoz, a te Istenedhez. LAMENTATIO TERTIA TERTII DIEI Incipit Oratio Jeremiae Prophetae. Recordare, Domine, quid acci derit nobis; intuere et respice opprobrium nostrum. Hereditas nostra versa est ad alienos, domus nostrae ad extraneos. Pupilli facti sumus absque patre, matres nostrae quasi viduae. Aquam nostram pecunia bibimus, ligna nostra pretio comparamus. Iugum in cervicibus nostris minamur; lassis non datur requies. Aegyptiis dedimus manum et Assyriis, ut saturaremur pane. Patres nostri peccaverunt et non sunt, et nos iniquitates eorum portamus. Servi dominantur nostri; non est qui redimat de manu eorum. Vitae nostrae periculo afferimus panem nobis a facie gladii in deserto. Pellis nostra quasi clibanus exusta est propter aestum famis. Mulieres in Sion humiliaverunt et virgines in civitatibus Iudae. Principes manu eorum suspensi sunt; facies senum honorem non habuerunt. Adulescentes molam portaverunt, et pueri sub lignis corruerunt. Senes deficiunt de portis, iuvenes 218

Kezdıdik Jeremiás próféta könyörgése. Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükbıl. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. Bırünk úgy izzik, mint a kemence az égetı éhségtıl. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

de choro psallentium. Defecit gaudium cordis nostri; versus est in luctum chorus noster. Cecidit corona capitis nostri; vae nobis, quia peccavimus! Jerusalem, Jerusalem, convertere ad Dominum Deum tuum.

A fıembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. Eltőnt szívünkbıl a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. Lehullott fejünkrıl a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg Uradhoz, a te Istenedhez.

Plange quasi virgo, plebs mea: ululate, pastores, in cinere et cilicio: * Quia venit dies Domini magna, et amara valde. V) Accingite vos, sacerdotes, et plangite, ministri altaris, aspergite vos cinere. Quia… Plange…

Gyászolj népem, mint a szőz, jajgassatok, pásztorok, hamuban és szırzsákban, * mert eljött az Úr nagy és igen keserves napja. V) Övezzétek fel magatokat, papok, s gyászoljatok, oltár szolgái, hintsétek meg magatokat hamuval. Mert… Gyászolj…

Ave Regina caelorum, Ave Domina Angelorum, salve radix sancta: ex qua mundo lux est orta: gaude gloriosa, super omnes speciosa: Vale valde decora, et pro nobis semper Christum exora.

219

Prophetiae Sibyllarum A bemutatásra kerülı ciklus különleges helyet foglal el a szerzı életmővében. A jövendölések szövegeire komponált mő témáját és keletkezésének körülményeit is misztikus homály fedi. A szövegek eredetérıl így olvashatunk: „A Sibyllajóslatok történelmi jövendölések, melyeket a régi zsidók és keresztények vallásuk igazolása és terjesztése céljából a pogány jóslatok mintájára koholtak, s nagyobb tekintély kedvéért a Sibylláknak nevezett jósnıknek tulajdonítottak.” (In: SZÉKELY István, A Sibyllakönyvek, Különlenyomat a Hittudományi Folyóirat 1907. évi folyamából. Bp. Athenaeum, 1907.) A szerzı és a próféciák találkozásának helyét Nápolyban kell keresnünk 1550-52 körül. Ekkor Lasso Nápolyban tartózkodott 18 évesen, ahol nagy hatással lehetett rá az ókori szibillák lakhelyének megismerése. ”…partját már Cumaenak elérik. […]…hol trónol Apolló, fellegvára alatt barlangban a szörnyő Sibylla szentélyéhez elér.” (Vergilius: Aeneis VI, 10.) A legenda szerint ebben a fellegvárban, illetve a templomában ırizték a jóslatokat, azonban ezek eltőntek. Késıbb 14 szibilla-jóslat vált ismertté, melyek görögül, hexameterben megírva kerültek elı, részben alexandriai zsidók, részben keresztények hagyományából. A jövendölések egy mindenek felett uralkodó emberi tesben megjelenı isteni személy megszületésérıl szólnak, kinek anyja egy kiválasztott szőz lesz, aki saját emlıjébıl fogja táplálni gyermekét, és akit arannyal, tömjénnel és mirhával fognak születésekor megajándékozni, és egykor majd dicsıségben, szamárháton fog királyként megjelenni népe elıtt. A próféciák tartalmilag a keresztény advent-karácsony ünnepköréhez köthetık, bár Jézus életének utolsó szakaszára is utalnak, mikor virágvasárnap a zsidók királyaként bevonul Jeruzsálembe. Bizonyára Lasso hallott már korábban a próféciákról, hiszen számtalan helyen hivatkoznak a szibillák jóslataira különbözı írások. Az ókori irodalomtól kezdve (Homérosz, Vergilius) az egyházatyák mővein 220

keresztül Dantéig, a bibliai tárgyú népköltészetben és még számos helyen találunk idézetet, vagy utalást (Dies irae) ezekre az írásokra. Talán még ismertebbek a képzımővészeti ábrázolások, melyeket Lasso is nagy valószínőséggel megismert – vagy tudott róluk – itáliai tartózkodása idején: Giovanni Pisano – 6 szibilla ábrázolása (Pistoia, 1300 körül), 8 szibilla ábrázolása (Pisa); Giotto, van Eyck fivérek, Rogier von der Weyden, Michelangelo – 5 szibilla ábrázolása a Sixtuskápolnában, Raffaelo – 4 szibilla ábrázolása a római S. Maria della Pace templomban, és a legteljesebb, amely példát adott Lassonak a saját mővének megalkotásához: Pinturicchio – 12 szibilla ábrázolása a vatikáni Borgia-lakosztályban. Ez a 12 alak megegyezik a zenemőben idézett jóslatok alkajaival. Az 14 közül kettı hiányzik: a Chaldeai és a Babilóniai (Egyiptomi) szibilla. Az elsı hexameterben megírt latinnyelvő prófécia-fordítás a Kr. u. 4. századból származó Laodicener Apollinarios: Cohortatio ad Graecos, amely a „régi hagyományra” hivatkozva adja közre a jövendöléseket. Késıbb mások fordításában is megjelentek a szövegek. Lasso egy német kiadásból dolgozott, mely 1545-ben jelent meg elıször, majd 1555-ben újra kiadták. Ekkor egy ismerıse ajándékozta neki ezt a kötetet már/még Antwerpenben. Lasso a teljes ciklushoz – görög mintára – maga írt egy bevezetı prológust. Így a teljes ciklus 13 tételbıl áll össze. A Próféciák prológusában megfogalmazott kromatikus stílussal – mely nem volt megszokott akkoriban – szintén Itáliában találkozhatott. Elıször a Velencében mőködı mester, Adrian Willaert kísérletezik az ókori görög zenelméleti írások alapján más megvilágításba helyezett hangzással. Az ı nyomdokain tanítványai, Vicentino és Cipriano de Rore, akik használatba veszik az új stílust (nuovo modo). Térjünk rá a szerzı Prophetae Sibyllarum sorozatának keletkezése és a szerzı szándéka szerinti elıadás sok bizonytalanságot rejtı történetére. Lasso otthagyva Itáliát 1555-ben újra szülıföldjére, Németalföldre érkezett. Fıként szeretett volna egy hozzá méltó udvari állást kapni, 221

aminek egyik legcélravezetıbb módja, ha eddigi mőveit nyomtatásban megjelenteti. Ez meg is valósult az Antwerpeni Motettáskönyvvel. Talán ennek is, de mindenekelıtt befolyásos pártfogóinak köszönhetıen a müncheni bajor hercegi udvarnál kap énekesi állást. Lasso mőve az utókor számára csak kéziratos formában maradt fenn. Ugyan nyomtatásban is megjelent, de csak jóval Lasso halála után: PROPHETIAE SIBYLLARUM AB ORLANDO DE LASSO PIAE MEMORIA… QVATOR VOCIBVS CHROMATICO MORE SINGULARI CONFECTA INDUSTRIA ET PER RUDOLPHUM EIUS FILIUM AC SERENISSIMI UTIUSQ[UE] BAUARIAE DUCIS ORGANISTAM DILIGENTI ADHIBITA CASTIGATIONE TYPIS DATAE (1600α). A kiadvány megjelenésében fia, Rudolf segédkezett, aki ezidıben udvari orgonista volt Münchenben. Nicolai Henricus adta ki a mővet. A kötet ajánlása a Tegernsee-i kolostor apátjának szól. Az ajánlás nincs datálva. A nyomtatott szólamkönyvekbıl némelyik elveszett, így ez a forrás nem teljes. A kézirat, amelyrıl Lasso fia a nyomtatott kiadványt ellenırizte, szintén szólamkönyvekben maradt fenn. A díszes kódexek különleges kivitelő kottás kéziratok Hans Mielich udvari festı illusztrációival. A bécsi Österr. Nat. Bibl. könyvtár Ms. Mus. 18.744 jelzető kézirata az úgynevezett Sibylla-Kodex két ciklikus mővét tartalmazza a szerzınek. A 9 darabból álló Sacrae lectiones ex Propheta Iob sorozattal együtt összesen 22 mő került bele ebbe a díszkötetbe. A teljes kézirat V. Albrecht hercegnek ajánlva került az udvarhoz. Ezt jelzi minden szólamkönyvön az A. H. monogramm, valamint a herceg család címere is. Az egyes szólamkönyvek végén egy kis képmás található a szerzırıl „Orlandus de Lasso aetatis suae XXVIII” felirattal. A 28 éves szerzıt ábrázoló arcképrıl lehet következtetni, hogy 1558-60 körül készülhetett el a teljes kézirat, amihez nyilván a mőveknek hamarabb kész kellett lenniük. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor keletkezett a két ciklus, de valószínüsíthetı, hogy 1556-60 között, hiszen szinte kizártnak 222

tekinthetı, hogy ha Lasso már elkészült volna ezekkel a nagyszabású ciklusokkal, akkor ne használta volna fel álláskereséséhez ıket, és ne jelentette volna meg nyomtatásban. Nemsokkal a Sibylla-Kodex után, 1563-ban fejezıdik be az ugyancsak Hans Mielich közremőködésével létrehozott Bőnbánati zsoltárokat tartalmazó két hatalmas, még az elızıt is túlszárnyaló igényességgel kidolgozott kézirat munkálata is a hercegi udvar számára. Felmerül a kérdés, nincs-e kapcsolat a két kódex között? Talán a megoldás itt kereshetı. V. Albrecht uralkodásának idején hatalmas léptékben indult meg a fejlıdés a Bajor Hercegségben. Ezen belül a müncheni udvar fejlesztése is nagyszabású tervek szerint folyt. Elképzelhetı, hogy tervezve volt az udvar számára egy díszes kottás kézirat-sorozat, mely a középkortól kezdve elterjedt könyvtípust, a hóráskönyvet, vagy breviáriumot (imádságos könyvet, zsolozsmák és ájtatosságok könyvét) kívánta új formában, a kor zenei igényének megfelelıen, és nem utolsó sorban az udvar gazdagságát jelképezve felváltani. Ebbe a nagyszabású tervbe mindkét kézirat tartalma beleillik, hiszen a Jób lekciók a halotti virrasztás részei is helyet kapnak egy ilyen könyvben, illetve a bőnbánati zsoltárok is részei az imádságoskönyveknek. Egyedül a Prophetiae Sibyllarum nem illik a képbe. Vagy mégis? Ha elfogadjuk a következı feltevést, akkor igazolva látszik az elızı teóriánk. Lasso a 12 jóslatot különbözı kulcs-összeállításban (chiavetta) komponálta meg. 2-2 prófécia tartozik össze, mintha egy motetta elsıés második része lenne (prima- secunda pars). Ha így nézzük, akkor 6 részt kapunk, amit ha kiegészítünk a prológussal, akkor a teljes sorozat 7 egységbıl áll. Vagyis az imádságos könyvben a hét minden napjához rendelhetünk egyet. Ez egy lehetséges magyarázat, hogy hogyan kerülhetett ez a ciklus ebbe a kódexbe. A Sibylla-Kodex ajándék volt az udvar számára. Lasso énekesként került Münchenbe, de igen hamar és gyorsan elindult a ranglétrán, talán 223

ennek a mővének is köszönhetıen. A Sibylla-Kodex az udvar féltve ırzött kincsei között szerepelt. Lasso halála után 6 évvel, V. Albrecht halála után 21 évvel látott csak napvilágot nyomtatásban. A mősor elején elhangzó kétrészes Timor et tremor hatszólamú motetta a szerzı egyik leghíresebb kromatikus stílusban megírt alkotása. Az 54. és 30. zsoltár szövegeibıl összeállított kompozíció már Lasso életében többször megjelent nyomtatásban, elıször 1564-ben a nürnbergi J. Montanus &. Ulrich Neuber kiadásában THESAVRI MVSICI TOMVS TERTIVS CONTINENS CANTIONES SACRES QVAS VVLGO MOTETAS VOCANT EX OPTIMIS MVSICIS SELECTAS SEX VOCVM (1564θ) MAGNUM OPUS MUSICUM E hatalmas motettás kötetet Orlando di Lasso két fia, Ferdinánd és Rudolf állította össze apjuk halála után. Olyan mőveket is tartalmaznak, melyek a szerzı életében nem jelentek meg nyomtatásban. A teljes győjtemény kiadása 1604-ben, Lasso halála után 10 évvel fejezıdött be. Az antik irodalom több nagy alakjának mőve megihlette a késıbbi korok zeneszerzıit. Közülük is kiemelkedik Vergilius személye. Vergilius (Kr. e. 70—Kr. e. 19) paraszt családból származott, azonban betegsége miatt szülei belátták, hogy nem tud a családi gazdálkodásban részt venni, ezért taníttatni kezdték. Gyorsan és jól tanult. Hamarosan képzett szónok és jogász lett. Megtanult görögül és görög példára, de latin nyelven kezdett a falusi életrıl, pásztorok szerelmeirıl írni. Ez azért volt érdekes, mert a fiatal költık vagy a társadalom magasaiból, vagy a társadalom legmélyérıl jöttek, de a valódi falusi életet nem ismerték. Amikor Vergilius elsı költeményeivel kezdett ismert lenni az irodalmi világban, úgy tekintették, mint a paraszti élet hivatásos, idillikus (vagyis pásztori) költıjét. 224

A Julius Caesar halála utáni Itáliában harcok dúltak. Mindenki menekült. Vergilius szüleit az országút mellett ölték meg a katonák. Az ifjú költı Athénba ment, ahol nyugalomban tudott tovább tanulni. Itt találkozott a szintén a zőrzavar elıl menekülı katonaszökevénnyel, akivel életre szóló barátságát az irodalomtörténet egyik legfontosabb költı-barátságának ismeri. A Brutus seregébıl elmenekült társ: Horatius. A polgárháború lankadásával Rómában már Augustus volt az úr. Vergilius haza is utazott, és Maecenas hamarosan lehetıvé tette költıi érvényesülését. Alighanem Vergilius biztatására szánta el magát Horatius is a hazatérésre. Otthon azután ıt is megismerte Maecenas, és a kitőnı irodalmi szakember tüstént felismerte, miféle szellemi hatalom birtokába jut az, aki felhasználja tehetségüket. Amint megismerte ıket, már költıi pályájuk kezdetén kétségtelen volt, hogy a legjelentékenyebb és leghatásosabb két költıt pártfogolja. Augustus a mezıgazdaság fellendítésében látta a jólét alapját, így támogadta Vergilius pásztori élet szépségeirıl szóló mőveinek megjelenését. Ezekbıl kiválogatták a tíz legjobbnak tartott költeményt, és ezért a győjtemény „Ecloga” azaz „válogatottak” címen jelent meg. A hatalmi harc végsı ütközete elıtt Augustus megbízta Vergiliust egy új tanító költemény megírására, amelyet azután szét kell küldeni a falvakba, hogy minél több parasztember tanulja meg belıle a szántóföld és a legelı tennivalóit. Az actiumi csatából visszatérve három napig, részletrıl részletre beszélték meg a mővet. Az új tanvers címe „Georgicon”, azaz „paraszti dolgok” lett. Augustus és Maecenas most már tudta, hogy Vergiliusnak kell megírnia a felépítendı és megszervezendı Római Birodalom és a nagyra hivatott római nép nem avuló dicsıítését. A költı örömmel vállalta a nagy feladatot. Ahogy ekkor már sokan elvárták, Homérosszal akart versenyre kelni. De ı eredetileg Augustusról, az élı kortársról akart hıskölteményt írni. Augustus azonban jobb politikus volt, mint a 225

költı. Alighanem ı javasolta, hogy a költemény Róma alapításának elızményeirıl és a Római Birodalom nagy kilátásairól szóljon. Fıhıse a legendás ısapa, Aeneas, de úgy, hogy Aeneasról minden olvasónak Augustus jusson az eszébe. Tíz évre szóló feladat volt ez. T. S. Eliot szerint az Aeneis az európai kultúra fundamentuma, minden mőalkotás mércéje, európaiságunk hordozója. Az eposz számos zeneszerzıt megihletett. Orlando di Lasso Dulces exuviae kezdető motettája a vergiliusi szöveget tartalmazza. A IV. könyv 651-660. sorai kerültek megzenésítésre, Dido búcsúja. A prima pars öt-, míg a secunda pars hatszólamú, homofón, szinte recitáló akkordfőzésekkel illusztrálja a szöveg drámai hatását. A mő az életmővön belül viszonylag korai alkotás. Már az Antwerpeni Motettáskönyv tartalmazza, illetve az Ms mus 20 jelzető müncheni kéziratban is megtalálható. Ez utóbbinak a másolója és keletkezésének ideje sem ismert, de kb. 1556-57-re tehetı. Nyomtatásban elıször Párizsban jelent meg Adrian le Roy és Robert Ballard kiadásában, 1570-ben. Le Roy elsı olyan kiadott chanson győjteménye, melyet egy szerzı mőveinek szentel, mi több, egyáltalán, a chanson kiadások 42 éve alatt (1528 - Pierre Attaingnant: CHANSONS NOUUELLES DE MUSIQUE À QUATRE PARTIES) az elsı ilyen! A MELLANGE D’ORLANDE DE LASSVS CONTENANT PLVSIEVRS CHANSONS TANT EN VERS LATINS QV’EN RYME FRANCOYSE A QVATRE CINQ SIX HVIT DIX PARTIES (1570 ζ) c. kötet 79 darabot tartalmaz az antwerpeni és a müncheni elsı 10 év anyagából. Az anapesztuszi sorokat megzenésítı, Tibi progenies ötrészes kompozíció a mester késıi alkotásai közé tartozik. Valószínüleg 15801592 között keletkezett. Az ötszólamú mőnek ismert egy hatszólamú változata is, ám az „csak” három részben dolgozza fel a szövegek. Mindkét változat csak a Magnum opus Musicum köteteiben jelent meg nyomtatásban. Az elıadásunkban megszólaló ötszólamú változat a 226

CANTIONES SACRAE AB ORLANDO DE LASSO ET HVIVS FILIO RVDOLPHO DE LASSO SEX VOCIBVS COMPOSITAE TYPIS IAM PRIMO SUBIECTAE & IN LUCEM EDITAE (1601 α) kiadványban jelent meg Nicolaus Henrici kiadásában Münchenben. Ugyancsak ebben a kötetben látott napvilágot az ismeretlen költı szövegére írt siratóének, a Momenta kezdető alkaikus strófákban megírt motetta, valamint a Vos quibus c. kompozíció, mely a korábban említett dramatikus recitációkat tartalmazó mővekre ad jó példát. Mősorunból a talán legismertebb alkotás a zenét dicsıítı Musica Dei donum kezdető mő. A jambikus sorokat megzenésítı alkotás Lasso utolsó motettaciklusából való. Ez a ciklus a grazi Georg Widmannstetter kiadásában jelent meg CANTIONES SACRAE SEX VOCVM QVAS VVLGO MOTECTAS VOCANT NUNC PRIMUM LUCEM ASPICIENTES TUM VIUAE VOCIS TUM OMNIUARIO INSTRUMENTORUM CONCENTUI ACCOMODAE & SINGULARI CONFECTAE INDUSTRIA AVTHORE ORLANDO DI LASSO... (1594 β) címmel 1594-ben. Az ajánlás Johann Otto, augsburgi püspöknek szól, 1593. szeptember 29. (in Festo D. Michaelis Archangeli) keltezéssel. Lasso 1594. június 14-én halt meg. E motetta a 30 mővet tartalmazó kötetbıl sorrendben a 26-dik. Prima pars Timor et tremor venit super me et caligo cecidit super me: Miserere mei Domine quoniam tribulor caligavit in furore oculus meus anima mea. Secunda pars Exaudi Deus deprecationem meam, quia refugium meum es tu, et adjutor fortis. Domine, invocavi te, non confundar. 227

Félelem és rettegés fogott el engem és homály szállt meg engem. Könyörülj rajtam Uram, mert szorongatnak engem, elhomályosult szemem a búsulásban, megzavarodott a lelkem. Hallgassd meg Isten, az én könyörgésemet, ki szabadítóm vagy és erıs segítım. Uram, téged hívlak, meg ne szégyenüljek.

1. Prologus Carmina Chromatico, quae audis modulata tenore, Haec sunt ilia, quibus nostrae olim arcana salutis Bis senae intrepido, cecinerunt ore sibyllae.

Prológus A jóslatokkal, melyeket színes hangokon hallasz, tizenkét szibilla rendületlenül hirdette üdvösségünk titkait egykoron.

2. Sibylla Persica Virgine matre satus pando residebit assello, Iucundus princeps unus qui ferre salutem Rite queat lapsis tamen illis forte diebus. Multi multa ferent immensi fata laboris Solo sed satis est oracula prodere verbo: Ille Deus casta nascetur virgine magnus.

A perzsa szibilla A szeretetreméltó fejedelem, ki szőz anyától születik, s ösztövér szamáron fog ülni, egyedül képes üdvöt hozni az elesetteknek. Mert talán épp azokban a napokban sokan nagy fáradsággal sok más jövendöléssel állnak elı. De elég lesz annyit mondani: A nagy Istentiszta szőztıl születik.

3. Sibylla Libyca Ecce dies venient, quo aeterno tempore princeps Irradians sata laeta viris sua crimina tollet, Lumine clarescet. Cuius synagoga recenti Sordida qui solus reserabit labra reorum. Aequus erit cunctis gremio rex membra reclinet Reginae mundi, Sanctus per saecula vivus.

A líbiai szibilla Íme eljönnek a napok, mikor az örök fejedelem rámosolyog a reménykedı nemzedékre, s eltörli az emberek bőneit. Új fénnyel árasztja el a zsinagógát, İ lesz, aki megtisztítja a bőnösök szennyes ajkát. Mindenkihez kegyes lesz, királyként ül a világ királynıjének ölében, İ a szent, aki örökké él.

228

4. Sibylla Delphica Nun tarde veniet, tacita sed mente tenendum Hoc opus, hoc memori semper, qui corde reponet, Huius pertendant cor gaudia magna Prophetae Eximia, qui virginea conceptus ab alvo Prodibit, sine contactu maris omnia vincit Hoc naturae opera, at fecit, qui cuncta gubernat.

A delfi szibilla Már nem késik soká, de jövetelét titokban kell tartani. Emlékét a szívekben rejti el. Ennek az öröme tölti el a nagy próféta szívét. Szőz méhében férfi érintése nélkül fog születni, s ezzel felülmúlja a természet rendjét. De megteheti, mert mindenek fölött uralkodik.

5. Sibylla Cimmeria In teneris annis facie insignis honore Militiae aeternae regern sacra virgo cibavir Lacte suo, per quem gaudebunt pectore summo Omnia, Et Eoo lucebit sydus ab ore Mirificum. Sua dona magi cum laude ferentes Obiicient puero myrrham, aurum, thura sabaea.

A Cimeriai-i szibilla A zsenge években, az ékes arcú szőz saját tejével alázattal táplálja az égi seregek királyát. Ezért örvendeznek mindenek. Csodás csillag tőnik fel az égen, a mágusok énekelve hozzák ajándékaikat, s átadják a Gyermeknek a mirhát, aranyat és tömjént Sábából.

6. Sibylla Samia Ecce dies, nigras quae toilet laeta tenebras, Mox veniet solvens nodosa volurnina vatum Gentis ludaeae. Referent, ut carmina plebis Hunc poterunt, clarum virorum tangere regcm, Humano quern virgo sinu inviolata rovebit.

A Samia-i szibilla Íme, nemsokára jön az örvendetes nap, mely eloszlatja a sötétség árnyait, beteljesíti a választott népnek adott jövendöléseket, ahogyan azokat a nép énekeiben lehet hallani. Megjövendölték a föld lakóinak ezt a dicsı királyát,

229

Annuit hoc coelum, rutilantia sidera kit a sértetlen szőz saját emlıjébıl monstrant. fog táplálni. Így hírdeti az ég, s így mutatják az aranyló csillagok. 7. Sibylla Cumana Iam mea certa manent et vera novissima verba. Ultima venturi, quod erant oracula regis, Qui toti veniens mundo cum pace placebit, Ut voluit nostra vestitus carne decenter, In cunctis humilis. Castam pro matre puellam deliget. Haec alias forma praecesserit omnes.

A Cumae-i szibilla Legutolsó szavaim immár biztosnak és igaznak bizonyulnak, mivel a király eljövetelét ígérték. Ó, ha megérkezik békességgel, az egész világnak örömére lesz. Úgy akarta, hogy a mi testünkbe öltözzék. Mindenben alázatos volt, szőz leányt választott anyjának, ki szépségével mindenki mást felülmúl.

8. Sibylla Hellespontiaca Dum meditor quondam, vidi decorare puellam Eximio castam,quod se servaret honore Munera digna suo et divino numine visa, Quae sobolem multo pareret splendore micantem Progenies summi speciosa et vera tonantis Pacifica mundum, qui sub ditione gubernet.

A Hellespontus-i szibilla Elmélkedés közben láttam egy feltőnıen szőzi leányt, aki magát tisztán megırzi. Méltó volt feladatához, s elnyerte az Isten tetszését, hogy tündöklı magzatát világra hozza, aki a Mindenhatónak szépségét és igaz Fia, s a világot békességgel kormányozza.

9. Sibylla Phrygia Ipsa Deum vidi summum punire volentem Mundi homines stupidos et pectora

A Phrygia-i szibilla Magam láttam, hogy a fölséges Isten a lázadó világ botor lakóit s az elvakult

230

caeca rebellis, Et quia sic nostram complerent crimina pellem. Virginis in corpus voluit demittere coelo Ipse Deus prolem, quam nuntiat angelus alma Matri Quo miseros contracto sorte lavaret.

szíveket bőntetni akarja. S mivel testünket a bőn terhe nyomta, maga Isten egy szőz méhébe küldte le Fiát az égbıl. Angyal adja hírül az édesanyának annak születését, aki kiszabadítja a bőnök fertıjébıl az elesetteket.

10. Sibylla Europaea Virginis aeternum veniet de corpore verbum purum. Qui valles et montes transiet altos, Ille volens etiam stellato missus olympo Edetur mundo pauper, qui cuncta silenti rex erit imperio. Sic credo et memo fatebor: Humano simul et divino semine natus.

Az Europa-i szibilla Egy szőz méhébıl születik az örök tisztaságos Ige, ki átlépi a völgyeket és a hegycsúcsokat. A csillagos Olymposról is leszáll, szegényen jön a világra, aki szelíd hatalmával királyként mindeneket irányít.

11. Sibylla Tiburtina Verax ipse Deus dedit haec mihi munia fandi Garmine, quod sanctam potui monstrarc puellam. Concipiet, quae Nazareis in finibus illum, Quern sub carne Deurn Bethlemitica rura videbunt. O nimium felix coelo dignissima mater, Quac tantam sacro lactabit ab ubere prolem.

A Tyburti-i szibilla Maga az Isten adta meg nekem a jövendölés adományát, hogy jóslatomban arra a szent leányra mutassak, ki Názáret földjén azt foganja, kit mint Isten emberi testben látnak majd a betlehemi tájon. Ó, mily boldog, az égiekhez méltó anya, ki ily Gyermeket táplál majd szent emlıjébıl.

231

12. Sibylla Erythraea Cerno Dei natum, qui se dimisit ab alto. Ultima felices referent cum tempora soles. Hebraea, quem virgo fere de stirpe decora, In terris multum teneris passurus ab annis. Magnus erit tamen hic divino carmine vates Virgine matre satus, prudenti pectore verax.

Az Erythea-i szibilla Látom Isten Szülöttjét, ki leszállt az égbıl, mikor a végsı idıkben boldog napokra virradtunk. A zsidó törzsbıl ékes szőz szüli majd azt, ki zsenge éveitıl sokat fog szenvedni, de az isteni tanítás nagy hírdetıje lesz. Szőz anyától születik, bölcs és igazmondó lesz.

13. Sibylla Agrippa Summus erit sub carne satus clarissimus atque Virginis Et vere complevit viscera sanctum Verbum consilio sine noxa spiritus almi, Despectus multis tamen ille salutis amore Arguet et nostra commissa piacula culpa, Cuius honos constans et gloria certa manebit.

Agrippa szibilla A testben születettek legnagyobbika és legkedvesebbje lesz, egy igaz szőz méhébıl vesz lakást a Szentséges Ige, a Lélek szándéka szerint, az anya szüzességének sérelme nélkül. Üdvösségünkért fárad, sokan mégis elutasítják. Engesztelést ad bőneinkért, mindenkor tiszteletben részesül, s dicsısége bizton megmarad.

Dulces exuviae dum fata Deusque sinebat accipite hanc animam meque his exsolvite curis: vixi, et quem dederat cursum fortuna peregi; et nunc magna mei sub terras ibit imago. Urbem praeclaram statui, mea

„Drága maradványok, míg isten hagyta s a végzet, itt van a lelkem, csak szabadítsátok meg a gondtól. Éltem. Fortuna adta futásomat íme bevégzem, és most szálljon a föld mélyébe le nagyszerő árnyam. Fényes várost építettem. Láttam a

232

moenia vidi, ultra virum poenas inimico ab hoste recepi: felix, heu nimium felix, si littora tantum nunquam Dardaniae tetigissent nostra carinae, et os impressa toto, moriemur inulte: sed moriamur, ait: sic juvat ire sub umbras. (Vergilius: Aeneis)

várost. Hitvesemért a gonosz testvéren telt be a bosszúm. Boldog, jaj, túl boldog lettem volna, e partra csak sose tévedt volna hajóhada Dardaniának” szólt kerevetjén: „Bosszú nélküli lesz a halálom, haljak mégis!” szólt „Így, így is jólesik, árnyam süllyed...

Tibi progenies unica patris magneque pater maximae proli damus arguto pectine laudes tremuloque chelyn verbere plectimus.

Neked, az Atya egyszülött Fiának és az Elsıszülött hatalmas Atyjának mondunk dicséretet zengı lanttal és rezgı lantverıvel.

Tu que versat sidera mundus tu quas fruges Daedala tellus alit et quicquid pontus et aether cohibent nostros condis in usus.

Te forgatod a csillagok járását a csalóka termıföld neked hozza termését, Te tartod féken a tengert és a mennyet, amelyek minket körülvesznek.

Tu nostros Deus in duis artus passusque necem crimina diluis cruce tu victus vincis avernum imoque patres carcere vindicas. Dum nos Erebi monstra lacesserent tuo nos clypeo dextera texit dum jussa darent impia reges tu jussa dabas temnere regum.

Isten létedre magadra vetted bajainkat, elszenvedvén a halált, eltörölted bőneinket, legyızve a kereszten legyızted a poklot, az atyákat megszabadítottad a fogságból.

Tu multa inter millia lectos tibi nos socios in sceptra vocas

Amikor ránk támadtak a sötétség hatalmai 233

ergo sequimur quo cunque trahis et festa tibi carmina pangimus.

a Te jobbod tartott elénk pajzsot, mikor királyok vádoltak igaztalanul, Te szolgáltattál igazságot nekünk a királyok ellenében. Sok ezer közül bennünket kiválasztva hívtál el királyi szolgálatodra, Téged követünk, ahová elhívsz, és zengjünk neked ünnepi éneket.

Vos quibus rector maris atque terrae jus dedit magnum necis atque vitae, ponite inflatos tumidosque vultus! Quidquid a vobis minor extimescit, major hoc vobis Dominus minatur. Omne sub regno graviore regnum est. Quem dies vidit veniens superbum, hunc dies vidit fugiens jacentem. Nemo confidat nimium secundis, nemo desperet meliora lapsus. Musica, Dei donum optimi, trahit homines, trahit Deos.

Ti, akiknek a tenger és a szárazföld Ura ítélı hatalmat adott élet és halál fölött, vessétek le a gıgös, felfuvalkodott külsıtöket! Amivel ijesztitek alattvalóitokat, ugyanazzal büntethet benneteket az Úr, aki nagyobb, mint ti. Minden uralom alá van vetve egy erısebbnek. Akit a kelı nap hatalmasnak lát, a lemenı nap leverve találja. Senki se bízzék túlságosan jósorsában, senki se adja fel a reményt, hogy elesett állapota jobbra fordulhat. Muzsika, a legszentebb Isten ajándéka, megindítja az embereket és az isteneket.

Musica truces mollit animos tristeque mentes erigit.

A muzsika megbékíti a nyugtalan lelkeket, a szomorúakat pedig felvidítja.

Musica vel ipsas arbores et horidas movet feras.

A muzsika még a fákat és a vadállatokat is megszelídíti. 234

Sacrae Lectiones ex propheta Iob c. 1558-1560 A bemutatásra kerülı mő szövege a halotti liturgia része. A Jób könyvébıl vett idézetek a halotti virrasztó zsolozsma olvasmányaiként hangzanak el az Egyház szertartásán kb. a XI. század óta. A kilenc olvasmány a zsolozsma fontos részét képezik, melyre a szertartás másik elnevezése – olvasmányos imaóra – is utal. Jób könyve a Szentírásban arra keresi a választ, mi az oka és értelme az ártatlanok szenvedésének. A kerettörténetben Jób életének kezdeti sikerei, gazdagsága fordulatot vesz, és egyre-másra érik a súlyos csapások. Ezek ellenére Jóbot hite sosem hagyja el, még három bölcs barátjával folytatott vitájában sem, akik sorsát látva Jóbot bőnösnek gondolják, isteni ítéletként értelmezve sorsának rosszra fordulását. Jób hite rendíthetetlen. Istentıl várja a magyarázatot életének fordulataira, aki megjelenik Jóbnak, ı pedig elfogadja a válaszát. Lasso életében kétszer is feldolgozta a teljes liturgikus ciklust, sıt különálló motettái között is találunk idézeteket Jób könyvébıl. A két teljes ciklus az életmő két szélén helyezkedik el. A mősorunkban elhangzó sorozat a fiatal zeneszerzı alkotása, az Itáliából nemrég hazatért, majd a bajor udvarhoz került ifjú komponista elsı ciklusainak egyike; míg a késıbbi sorozat egy érett, elismert mester saját stílusának, életmővének egyik csúcspontja, mely egyben magán viseli a Tridentizsinat zenei újításainak jegyeit. A Sacrae Lectiones ex Libris Iob elsı forrása egy díszes, kéziratos kódex. A kézirat szólamkönyvekben maradt fenn Hans Mielich udvari festı illusztrációival. A bécsi Österr. Nat. Bibl. könyvtár Ms. Mus. 18.744 jelzető kézirata az úgynevezett Sibylla-Kodex két ciklikus mővét tartalmazza a szerzınek. A 13 darabból álló Prophetiae Sybillarum és a 9 darabból álló Sacrae lectiones ex Propheta Iob ciklusok együtt összesen 22 235

mő, melyek helyet kaptak ebben a díszkötetben. A teljes kézirat V. Albrecht hercegnek ajánlva került az udvarhoz. Ezt jelzi minden szólamkönyvön az A. H. monogramm, valamint a herceg család címere is. Az egyes szólamkönyvek végén egy kis képmás található a szerzırıl „Orlandus de Lasso aetatis suae XXVIII” felirattal. A 28 éves szerzıt ábrázoló arcképrıl lehet következtetni, hogy 1558-60 körül készülhetett el a teljes kézirat, amihez nyilván a mőveknek hamarabb kész kellett lenniük. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor keletkezett a két ciklus, de valószínüsíthetı, hogy 1556-60 között, hiszen szinte kizártnak tekinthetı, hogy ha Lasso már elkészült volna ezekkel a nagyszabású ciklusokkal, akkor ne használta volna fel álláskereséséhez ıket, és ne jelentette volna meg nyomtatásban. A Prophetiae… sorozat csak a herceg és a szerzı halála után, Lasso fiainak közremőködéséval jelenhetett meg nyomtatásban. Nem így a Jób lekciók, melyek már a szerzı életében több nyomtatott kiadást is megéltek. Ezek közül elsı a velencei Antonio Gardano kiadványa 1565-bıl: SACRAE LECTIONES NOVEM EX PROPHETA IOB, QVATOR VOCVM, IN OFFICIIS DEFVNCTORVM CANTARI SOLITAE. AVTHORE ORLANDO LASSO… További elsı kiadások: A. le Roy & R. Ballard – Párizs, 1565.; Pierre Phalèse – Löwen, 1566.; Th. Gerlach – Nürnberg, 1567.; Patrocinium musices…IV. pars, Adam Berg – München, 1575.; ezek közül néhánynak többszöri kiadása is napvilágot látott. Elıadásunkban a virrastó zsolozsma egyes szakaszai között (3-3 olvasmány mindegyik szakaszban: nocturnus) az olvasmányok után szereplı responzóriumokból válogattunk, melyek gregorián dallamra hangzanak el. A hangverseny elején és végén egy-egy hatszólamú motetta csendül fel Lasso életmővébıl. A mősor elején az Ad Dominum cum tribularer kezdető kétrészes motetta hangzik el, mely a 119. zsoltár szövegére íródott. Ez a kompozíció a szerzı utolsó mőveinek egyike. Az életében utolsóként megjelent kötetbıl származik, melyet a grazi 236

Georg Widmannstetter adott ki. A kötet ajánlása Johann Otto augsburgi püspöknek szól „in Festo D. Michaelis Archangeli 1593” keltezéssel (1593. szeptember 29.). Lasso 1594. június 14-én hunyt el. A hangverseny a Fremuit spiritu Jesus kezdető kétrészes motetta zárja, mely János evangélimából dolgozza fel azt az eseményt, mikor Jézus Lázárt feltámasztja. A darab a szerzı korai, antwerpeni idıszakából származik. Elsı nyomtatásban megjelent motettásköteteinek egyikébıl való. Az 1556-ban kiadott kötet ajánlása az arrasi püspöknek, Antonio Perenottonak szól. Prima pars Ad Dominum, cum tribularer, clamavi, et exaudivit me. Domine, libera animam meam a labiis mendacii, a lingua dolosa. Quid detur tibi aut quid apponatur tibi, lingua dolosa? Sagittae potentis acutae cum carbonibus iuniperorum. Secunda pars Heu mihi, quia peregrinatus sum in Mosoch, habitavi ad tabernacula Cedar! Multum incola fuit anima mea cum his, qui oderunt pacem. Ego eram pacificus; cum loquebar, illi impugnabant me.

Elsı rész Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ı meghallgatott. Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtıl! Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv? A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével! Második rész Jaj nekem, hogy a Mesekben kell idıznöm és Kedár sátraiban kell laknom! Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét győlölik. Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.

Lectio prima Prima pars Parce mihi, nihil enim sunt dies mei. Quid est homo, quia magnificas eum? Aut quid apponis erga eum cor tuum? Visitas eum diluculo et

Elsı olvasmány Elsı rész hagyj hát magamra, éltem egy lehelet. Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törıdj vele. Hisz

237

singulis momentis probas illum. Usquequo non avertes oculos a me? Nec dimittis me, ut glutiam salivam meam? Secunda pars Peccavi; quid faciam tibi, o custos hominum? Quare posuisti me contrarium tibi, et factus sum mihimetipsi gravis? Cur non tollis peccatum meum et quare non aufers iniquitatem meam? Ecce, nunc in pulvere dormiam; et, si mane me quaesieris, non subsistam!

meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban. Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz idıt, hogy nyálam lenyeljem. Második rész Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek ıre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre? Miért nem bocsátod meg a bőneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet? Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.

Lectio secunda Prima pars Taedet animam meam vitae meae; dimittam adversum me eloquium meum, loquar in amaritudine animae meae. Dicam Deo: Noli me condemnare, Secunda pars indica mihi cur me ita iudices. Numquid bonum tibi videtur, si opprimas me et calumnieris me, opus manuum tuarum, et super consilium impiorum arrideas? Numquid oculi carnei tibi sunt, aut, sicut videt homo, et tu videbis? Tertia pars Numquid sicut dies hominis dies tui, et anni tui sicut humana sunt tempora, ut quaeras iniquitatem

Második olvasmány Elsı rész Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrıdı lelkemet kiöntöm. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Második rész Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! Hasznod van tán abból, ha erıszakhoz nyúlsz, kezed remekmővét hogyha meggyalázod, a bőnösök terveit meg jóváhagyod? Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? Harmadik rész Napjaid hasonlók az ember

238

meam et peccatum meum scruteris, cum scias quia nihil impium fecerim, et sit nemo, qui de manu tua possit eruere?

napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, hogy bőnöm keresed s kutatsz vétkem után, noha jól tudod, hogy nem vagyok bőnös? Nem szabadít ki senki sem kezedbıl?

Lectio tertia Prima pars Manus tuae fecerunt me et plasmaverunt me totum in circuitu; et sic repente praecipitas me? Memento, quaeso, quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me. Secunda pars Nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti? Pelle et carnibus vestisti me; ossibus et nervis compegisti me. Vitam et misericordiam tribuisti mihi, et visitatio tua custodivit spiritum meum.

Harmadik olvasmány Elsı rész A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza? Második rész Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. Bırbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szıttél át? Életet, kegyelmet te adtál nekem, ırködj hát éberen a lelkem fölött!

Responsorium Domine, quando veneris iudicare terram, tibi me abscondam a vultu irae tuae? Quia peccavi nimis in vita mea. V) Commissa mea pavesco, et ante te erubesco: dum veneris iudicare, noli me condemnare. Quia… V) Requiem aeternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. Quia…

Respozórium Uram, midın eljövendesz ítélni a földet, hová rejtızzem el haragodnak tekintetétıl? Mert sokat vétkeztem életemben. V) Félek elkövetett vétkeimért és pirulok elıtted mindın eljövendesz ítélni, ne kárhoztass el engem. Mert… V) Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Mert…

239

Lectio quarta Prima pars Responde mihi: Quantas habeo iniquitates et peccata? Scelera mea et delicta ostende mihi. Cur faciem tuam abscondis et arbitraris me inimicum tuum? Contra folium, quod vento rapitur, dure agis et stipulam siccam persequeris. Secunda pars Scribis enim contra me amaritudines et occupatum me vis peccatis adulescentiae meae. Posuisti in nervo pedem meum et observasti omnes semitas meas et vestigia pedum meorum considerasti. Qui quasi uter consumendus sum, et quasi vestimentum, quod comeditur a tinea.

Negyedik olvasmány Elsı rész Válaszolj: Mekkorák lehetnek bőneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Miért rejted el arcodat elılem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözıbe venni? Második rész Keserő dolgokat írsz elı számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.

Lectio quinta Prima pars Homo natus de muliere, brevi vivens tempore, commotione satiatur. Qui quasi flos egreditur et arescit et fugit velut umbra et non permanet. Secunda pars Et dignum ducis super huiuscemodi aperire oculos tuos et adducere eum tecum in iudicium? Quis potest facere mundum de immundo? Ne unus quidem! Si statuti dies hominis sunt, et numerus mensium eius apud te est. Tertia pars Constituti sunt termini eius, quos

Ötödik olvasmány Elsı rész Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltőnik, mint árnyék, nincsen maradása. Második rész Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem! Hogyha már elıre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad. Harmadik rész

240

non praeteribit, averte oculos tuos Kijelölted célját, amit túl nem ab eo, ut quiescat, donec optata léphet, akkor ne nézz rá, hagyd veniat, et sicut mercennarii, dies eius. inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga. Lectio sexta Prima pars Quis mihi hoc tribuat, ut in inferno seponas me et abscondas me, donec pertranseat furor tuus, et constituas mihi tempus, in quo recorderis mei? Putasne mortuus homo rursum vivat? Cunctis diebus, quibus nunc milito, exspectarem, donec veniat immutatio mea. Secunda pars Vocabis me, et ego respondebo tibi; operi manuum tuarum porriges dexteram. Tu quidem gressus meos dinumerasti, sed parce peccatis meis.

Hatodik olvasmány Elsı rész Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem idıt, aztán gondolnál rám! Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati idım szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana. Második rész Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed mőve után. Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre.

Responsorium Ne recorderis peccata mea, Domine, dum veneris iudicare saeculum per ignem. V) Dirige, Domine Deus meus, in conspectu tuo viam meam. Dum… V) Requiem aeternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. Dum…

Respozórium Ne ródd fel, Uram vétkeimet, midın eljössz tőzben megítélni a világot. V) Egyengesd Uram, Istenem, elıttem a te útadat! Midın… V) Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Midın…

Lectio septima Prima pars Spiritus meus attenuatus est, dies mei exstincti, et solum mihi superest

Hetedik olvasmány Elsı rész Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam győlnek egybe

241

sepulcrum. Nonne irrisiones circumdant me, et in amaritudinibus moratur oculus meus? Secunda parrs Libera me, Domine, et pone me iuxta te, et cuiusvis manus pugnet contra me. Dies mei transierunt, cogitationes meae dissipatae sunt torquentes cor meum. Noctem verterunt in diem; et rursum post tenebras spero lucem. Tertia pars Si sustinuero, infernus domus mea est; et in tenebris stravi lectulum meum. Putredini dixi: Pater meus es!; Mater mea et soror mea! vermibus. Ubi est ergo nunc praestolatio mea, et patientia mea? Tu es, Domine meus.

a sírásók. Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. Második rész Szabadíts meg, Uram, és tégy le óvadékot értem önmagadnál, ki volna más, ki értem kezességet vállal? Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták. A napnak kitér az éj, közel a fény, amely előzi a sötétséget. Harmadik rész Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben. Síromhoz így szólok: Az apám vagy nékem! A férgekhez meg: Anyám, s nıvéreim! Hol marad számomra még bármi reménység, és boldogság? Te vagy az, én Uram.

Lectio octava Prima pars Pelli meae, consumptis carnibus, adhaesit os meum, et evanuit cutis mea circa dentes meos. Miseremini mei, miseremini mei, saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me. Secunda pars Quare persequimini me sicut Deus et carnibus meis non saturamini? Quis mihi tribuat, ut scribantur sermones mei? Quis mihi det, ut

Nyolcadik olvasmány Elsı rész És a bıröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. Második rész Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki,

242

exarentur in libro stilo ferreo et plumbeo, in aeternum sculpantur in silice? Tertia pars Scio enim quod redemptor meus vivit et in novissimo super pulvere stabit; et post pellem meam hanc, quam abstraxerunt, et de carne mea videbo Deum. Quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alienum. Consumpti sunt renes mei in sinu meo.

följegyezné ıket egy táblára! Ó, bár vasvésıvel, aztán íróónnal örökre bevésnék ıket a sziklába! Harmadik rész Tudom jól, él ügyem szószólója, ı lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembıl az Istent. Látni fogom, s ı a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

Lectio nona Prima pars Quare de vulva eduxisti me? Qui utinam consumptus essem, ne oculus me videret! Fuissem quasi non essem, de utero translatus ad tumulum. Numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi? Secunda pars Dimitte ergo me, ut refrigerem paululum dolorem meum, antequam vadam, et non revertar, ad terram tenebrarum et umbrae mortis, terram caliginis et tenebrarum, ubi umbra mortis et nullus ordo, sed sempiternus horror inhabitat

Kilencedik olvasmány Elsı rész Miért hoztál elı anyámnak méhébıl? Haltam volna meg, mielıtt szem látott! Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhébıl. Éltem napjainak nem kevés a száma? Második rész Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, mielıtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

Responsorium Libera me Domine de viis inferni, qui portas aereas confregisti: et visitasti infernum, et dedisti eis lumen, út viderent te: Qui erant in poenis tenebrarum.

Respozórium Szabadíts meg Uram a pokol útjaitól, aki összetörted érckapuit és felkerested a poklot, és világosságot vittél azoknak, akik sötétségben bőnhıdtek, hogy 243

V) Clamantes et dicentes: Advenisti Redemptor noster. Qui erant… V) Requiem aeternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. Qui erant…

lássanak téged. V) Így kiáltanak és így szólnak: Eljöttél megváltónk. Akik… V) Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Akik…

Prima pars Fremuit spiritu et turbavit seipsum et dixit: „Ubi posuistis eum?”. Dicunt ei: „Domine, veni et vide”. Lacrymatus est Iesus. Secunda pars Videns Dominus flentes sorores Lazari, ad monumentum lacrymatus est coram Iudaeis et clamabat: „Lazare veni foras!”

Elsı rész Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Második rész Látván az Úr Lázár megrendült nıvérét, a sírnál sír az összegyőlt nép elıtt és felkiált: „Lázár, jöjj ki!”

244

Missa super Certa fortiter In Conceptione Immaculata B. Mariae Virginis A Boldogságos Szőz Mária szeplıtelen fogantatása A sorozatban bemutatásra kerülı mise-ordinárium ciklus az ádventi idıszak Mária-ünnepének gregorián tételeivel kiegészítve kerül elıadásra. A Szeplıtelen Fogantatás egy dogmatikus gondolat liturgikus ünneppé való formálódása. „Szőz Mária, akit Isten az Ige hordozására kiválasztott, nemcsak bőn nélkül élte le egész életét, hanem fogantatásának elsı pillanatától kezdve még az eredendı bőn szeplıjétıl is mentes volt.” Szeptember 8-ától, Mária születésének napjától kiszámítva december 8-a a fogantatás idıpontja, mely napon már egy keleti püspök (Eubojai János) 740 körül beszédet mondott. Bölcs Leó császár (896-903) pedig egész birodalmában elrendelte az ünnepet, így az a keleti egyház, a bizánci liturgia része lett. A nyugati világban elıször Szicíliában és Dél-Itáliában bukkan fel az ünnep, ahol sok görög élt. Fölöttük a Normannok uralkodtak, akiknek megtetszett a tökéletes Mária-tisztelet, és így maguk is ünnepelni kezdték. A normannok 1066-ban meghódították Angliát, így erre terjedt tovább a Szeplıtelen Fogantatás ünnepe, ahonnan néhány évtized alatt átszivárgott a kontinensre is, a normannok lakta északi, franciaországi területekre. Sokáig ezt a napot a „normannok ünnepének” nevezték. Terjedésének Szent Bernát és Aquinói Szent Tamás tekintélye is gátat vetett, akik nem tartották szentesítésre alkalmasnak az ünnepet, bár elimerték, hogy más egyházak megtartják. A XIV. században a ferencesek válnak Mária dicsıségének tudományos magyarázóivá. Utánuk lassan átveszik az ünnepet más szerzetesrendek, majd a világi egyház is. 1476-ban, IV. Sixtus pápa idejében új zsolozsmát és 245

miseszöveget kapott az ünnep liturgiája. Teljessé csak a XIX. században vált ünnepélyessége és rangja az egyházi évben, amikor IX. Pius pápa elfogadtatta és 1854. december 8-án hittételként kihírdette a Szeplıtelen Fogantatást. Négy évvel késıbb természetfeletti pecsét került a tanításra, mikor Lourdes-ban Szőz Mária jelent meg és mondta Bernadettnek: „que soy la immaculada concepcion”, azaz: İ a Szeplıtelen Fogantatás, a békét hirdetı fehér galamb. Magyarországon a Szeplıtelen Fogantatás ünneplése sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a nyugati országokban. A magyarországi Egyház III. Béla uralkodása alatt – aki Bizáncban nevelkedett – vette át egyenesen keletrıl az ünnepet. Az amúgy is – Szent István korától – jellemzı Mária-kultusz egyik szép ünnepévé vált, amely sokáig, mintegy a magyarság ismertetı jele lett. Nincs olyan középkori liturgikus könyv, melyben ne találnánk meg az ünnepet. A Szeplıtelen Fogantatás XV. századi vitájában is számos beszéd és prédikáció szövege maradt fenn magyar forrásokból. A mősorban elhangzó hatszólamú misekompozíció Lasso saját, azonos címő motettájának zenei anyagára készült. A motetta Adam Berg kiadásában jelent meg 1582-ben, a Jacob Fuggernek ajánlott kötetben. Ugyanebben a kötetben látott napvilágot a mősor végén elhangzó adventi Mária-antifóna szövegére íródott Alma redemptoris mater kezdető kompozíció is. Maga a mise nem jelent meg a szerzı életében. Halála után évekkel, 1610-ben Rudolph fia adta közre több miséjével együtt. Lasso életébıl csak kéziratos forrás maradt ránk a Kod. Mü. 56. jelzető müncheni kottás kódex, mely Lasso kopistájának, Franz Florisnak utolsó munkája volt. Az ebben található datálás szerint 1583. május közepén készült el a Missa super Certa fortiter. A szertartást bevezetı Asperges me kezdető ötszólamú motetta 1574-ben a Patrocinium musices III. kötetében jelent meg. A vízhintés szertartásához tartozó anyag az 50. zsoltár szövegét dolgozza fel. 246

Asperges me, Domine hyssopo et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor. Miserere mei, Deus * secundum magnam misericordiam tuam. Gloria Patri et Filio, et Spiritui Sancto * sicut erat in principio et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

Hints meg engem, Uram, izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg engem, hogy a hónál fehérebb legyek. Könyörülj rajtam, Isten, nagy irgalmad szerint. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek miképpen kezdetben vala most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Introitus Gaudens gaudebo in Domino, et exultabit anima mea in vestimentis salutis: et indumento justitiae circumdedit me, quasi sponsam ornatam monilibus suis. V) Exaltabo te, Domine, quoniam suscepit me * nec delectasti inimicos meos super me. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.

Introitus Örvendezve örvendek az Úrban és lelkem ujjong az én Istenemben, mert felöltöztetett az üdv ruházatába s az igazság köntösével vett körül, mint az ékszereivel díszített menyasszonyt. V) Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem és nem engedted, hogy elleneim örüljenek fölöttem. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek miképpen kezdetben vala most és mindenkor és minörökkön örökké. Ámen.

Kyrie eleison. Christe eleison. Kyrie eleison.

Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz. Uram irgalmazz.

Gloria in excelsis Deo. Et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Laudamus te. Benedicimus te. Adoramus te.

Dicsıség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek! Dicsıítünk téged, áldunk téged, imádunk 247

Glorificamus te. Gratias agimus tibi propter magnam gloriam tuam. Domine Deus, rex caelestis, Deus Pater omnipotens. Domine Fili unigenite Iesu Christe. Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris. Qui tollis peccata mundi, miserere nobis. Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram. Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis. Quoniam tu solus sanctus. Tu solus Dominus. Tu solus Altissimus, Iesu Christe. Cum Sancto Spiritu, in gloria Dei Patris. Amen.

téged, magasztalunk téged! Hálát adunk néked nagy dicsıségedért. Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú. Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia. Te elveszed a világ bőneit, irgalmazz nekünk! Te elveszed a világ bőneit, hallgasd meg könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk! Mert egyedül te vagy a szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus! A szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsıségében. Amen.

Oratio Oremus. Deus, qui per immaculatam Virginis Conceptionem dignum Filio tuo habitaculum praeparasti: quaesumus; ut, qui ex morte ejusdem Filii tui praevisa, eam ab omni labe praeservasti, nos quoque mundos ejus intercessione ad te pervenire concedas. Per eumdem Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum Qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Könyörgés Könyörögjünk! Isten, te a szent Szőznek szeplıtelen fogantatása által Fiadnak méltó hajlékot készítettél, kérünk, hogy amint Fiadnak (érdemszerzı) halálát elıre látva, ıt minden bőntıl megırízted, úgy engedd meg, hogy az ı közbenjárására mi is tisztán juthassunk el hozzád. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus a te fiad által, aki él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Lectio libri Sapientiae Dominus pessedit me in initio viarum suarum, antequam

Szentlecke a Bölcsesség könyvébıl. Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielıtt bármit is 248

quidquam faceret a principio. Ab aeterno ordinata sum, et ex antiquis, antequam terra fierit. Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant: necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar: adhuc terram non facerat, et flumina, et cardines orbis tarrae. Quando praeparabat caelos, aderam: quando certa lege et gyro vallabat abyssos: quando aethera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum: quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos: quando appendebat fundamenta terrae. Cum eo eram cuncta componens: et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore: lidens in orbe terrarum: et deliciae meae esse cum filiis hominum. Nunc ergo, filii, audite me: Beati, qui custodiunt vias meas. Audite disciplinam, et estte sapientes, et nolite abjicere eam. Beatus homo, qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei. Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.

alkotott; öröktıl fogva rendelt engem, ıs idık óta, még a föld elıtt; nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elı a vízben dús források, még nem állottak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok elıtt születtem; még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait: amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé; amikor a fellegeket odafenn megerısítette, és kimérte a vízforrásokat, amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat, amikor a föld alapjait megvetette: ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap-nap után; színe elıtt játszadoztam mindenkor, játszadoztam a földje kerekségén, és gyünyürőséggel voltam az emberek fiai között. Most pedig, gyermekeim, hallgassatok reám! Boldogok, kik megtartják utaimat! Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek és el ne vessétek azt magatoktól! Boldog az az ember, ki hallgat reám, és ajtómnál virraszt naponta, és ırzi ajtóm félfáját; mert aki engem megtalál, életet talál.

249

Graduale Benedicta es tu, Virgo Maria, a Domino Deo excelso, prae omnibus mulieribus super terram. V) Tu gloria Jerusalem, tu laetitia Israel, tu honorificentia populi nostri.

Graduale Áldott vagy te, Szőz Mária, a fölséges Úristentıl, minden asszony elıtt a földön. V) Te vagy Jeruzsálem dicsısége, te Izrael öröme, te népünk ékessége.

Alleluia V) Tota pulchra es, Maria: et macula originalis non est in te.

Alleluja V) Egészen szép vagy, Mária és az áteredı bőnnek foltja sincs benned.

Prosa Salve porta perpetuae lucis fulgida. Maris stella inclita Domina Virgo Materque Dei Maria. Praeelecta ipsius gratia ante saecularia tempora. Cui missus Gabriel Archangelus mira detulit a Deo famina mundo numquam audita. Aveto Maria, quae totius plena muneris effulges gratia, est nam tecum dominans. Quapropter es tu sola inter cunctas mulieres Virgo benedicta. Ne paveas, divina, quia prole laetaberis te fore gravidam. Magnus hic erit Jesus Filius Summi ac throni Davidis gloria, et regni meta ipsius non erit aliqua. Mox ad haec dicta parans credula corda concipis Dominum Sabaoth, sic verbum caro factum est ex te, Virgo sacra. Te ergo petimus, ipsum pro nobis rogita, salvet ut nos per omnia saecula.

Sequentia Üdvözlégy, örök fény ragyogó kapuja. Tengernek híres csillaga, Szőz Úrnı, Istennek anyja, Mária. Tisztességed ki volt választva a százados idık elıtt. Kinek Gábriel Arkangyal, Isten küldötte a világon sosem hallott csodát jelentett. Légy üdvözölve, Mária, aki malaszttal telve ragyogsz, hiszen veled van az uralkodó. Emiatt vagy Te egyedül az összes asszony között a felmagasztalt Szőz. Ne aggódj, isteni asszony, mivel leendı gyermekeddel örvendezni fogsz. Nagy lesz ı, Jézus, a Mindenség Fia, Dávid trónjának dicsısége, királyságának nem lesz vége. Majd a mondottakhoz elıkészülve hívı lélekkel befogadod a Seregek Urát, így az ige testet ölt általad, szent Szőz. Téged kérünk tehát, könyörögj érettünk, hogy

250

Amen.

üdvössek legyünk mindörökké. Ámen.

Sequentia sancti Evangelii secundum Lucam. In illo tempore: Missus est Angelus Gabriel a Deo in civitatem Galilaeae, cui nomen Nazareth, ad Virginem desponsatatm viro, cui nomen erat Joseph, de domo David, et nomen Virginis Maria. Et ingressus Angelus ad eam dixit: Ave, gratia plena: Dominus tecum: benedicta tu in mulieribus.

Evangélium Szent Lukács szerint Abban az idıben: Elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, melynek neve Názáret, egy szőzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József, Dávid házából, a szőz neve meg Mária. És bemenvén hozzája az angyal, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között.

Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium omnium et invisibilium; Et in unum Dominum, Iesum Christum, filium Dei unigenitum, et ex Patre natum ante omnia saecula; Deum de Deo, Lumen de Lumine, Deum verum de Deo vero, genitum non factum, consubstantialem Patri, per quem omnia facta sunt; Qui propter nos homines et propter nostram salutem descendit de caelis et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est; Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato, passus et sepultus est; et resurrexit tertia die, secundum Scripturas; et ascendit in caelum, sedet ad dexteram

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtıjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idı elıtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentıl. Született, de nem teremtetett, az Atyával egy lényegő, és általa lett minden. Érettünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennybıl. Megtestesült Szentlélektıl és Szőz Máriától emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt; kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül 251

Patris; et iterum venturus est cum gloria, iudicare vivos et mortuos, cuius regni non erit finis; Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem, qui ex Patri Filioque procedit; qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur; qui locutus est per prophetas; Et unam sanctam catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum, et expecto resurrectionem mortuorum, et vitam venturi saeculi. Amen.

az Atya jobbján, újra eljön dicsıségben ítélni élıket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek Szentlélekben, Urunkban és éltetınkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsıítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bőnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendı örök életet. Ámen.

Offertorium Ave, Mari, gratia plena: Dominus tecum: benedicta tu in mulieribus, alleluia. V) Quomodo in me fiet hoc quae virum non cognosco, Spiritus Domini superveniet in te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi. Benedicta… V) Ideoque quod nascetur ex te sanctum vocabitur Filius Dei. Benedicta…

Offertorium Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Alleluja! V) Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? A Szentlélek száll re rád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. Áldott… V) Ezért a Szentet, aki tıled születik, Isten Fiának fogják hívni. Áldott…

Sanctus, Sanctus, Sanctus Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura Istene, dicsıséged betılti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis.

Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, irgalmazza nekünk. 252

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem.

Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, irgalmazza nekünk. Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, adj nekünk békét.

Communio Gloriosa dicta sunt de te, Maria: quia fecit tibi magna qui potens est.

Communio Dicsıséges dolgokat mondanak rólad, Mária, mert nagy dolgot mővelt veled a Htalmas.

Postcommunio Sacramenta quae sumpsimus, Domine Deus noster: illius in nobis culpae vulnera reparent; a qua immaculatam beatae Mariae Conceptionem singulariter praeservasti. Per Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum Qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Postcommunio A magunkhoz vett szentségek, Urunk, Itenünk, gyógyítsák meg bennünk annak a bőnnek sebeit, melytıl egyedül a boldogságos szőz Mária szeplıtelen fogantatását óvtad meg. A mi Urunk Jézus Krisztus a te fiad által, aki él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Ite missa est – Deo gratias.

A szentmise véget ért. Istennek legyen hála.

Alma Redemptoris Mater quae pervia coeli porta manes, et stella maris, succurre cadenti, surgere qui curat, populo: tu que genuisti, natura mirante, tuum sanctum Genitorem, Virgo prius ac posterius, Gabrielis ab ore Sumens illud Ave, peccatorum miserere.

Megváltónk kegyes anyja, kitárt szép mennyei ajtó, Csillag a tengereken, jöjj, vár a szegény elesett nép, Hogy fölkelni segéld, te, ki szülted szent csoda-módon Tennen örök Szülıd, te, ki Gábriel ajkai által Vetted a boldog Avét, szőz mindig, elıbb is, utóbb is, Égi királyasszony, könyörülj meg minden esetten!

Hermann Contractus - (1013-1054) 253

–

Missa super Beatus qui intelligit In Assumptione B. Mariae Virginis Szőz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) A sorozatban bemutatásra kerülı mise-ordinárium ciklus Mária mennybevétele ünnepének gregorián tételeivel kiegészítve kerül elıadásra. Ma a liturgikus könyvekben az ünnep neve: Assumptio B. M. V. Ezzel jelzik a különbséget Krisztus és Mária mennybementele között. Krisztus saját erejébıl szállott fel a mennybe (Ascensio Domini), Máriát azonban Isten kegyelme vette fel a mennyországba. Régebbi naptárakban szerepel még a „Dormitio” vagy a „Pausatio”, azaz Mária elhúnyta vagy nyugalma, ez jelzi tehát az Isten anyja halálát. Ezen az ünnepen ugyanis két eseményrıl emlékezik meg az Egyház, egyrészt arról, hogy Mária eltávozott az életbıl, másrészt arról, hogy teste az égbe vétetett. Szőz Mária halálának pontos dátumát bizonytalanság övezi. Az egyes források között nincs megegyezés arra vonatkozóan, hogy Krisztus mennybemenetele után három-tizenöt évvel következett-e be halála, s még a helyszín is kérdéses: Jeruzsálemet, illetve Efezust szokták megjelölni. A történet szerint, Mária az apostolok jelenlétében halt meg, de amikor sírját, Szent Tamás jelenlétében felnyitották, csak rózsákat és liliomokat találtak ott, ahol testének kellett volna lenni, s ahonnan - az apostolok szerint - a mennybe vétetett. Az ünnep eredete ugyancsak bizonytalan. Palesztinában már az Kr.sz. 500-as években is ünnepelték, augusztus hónapban. Egyiptomban és az arab világban januárban, s ennek nyomán a gallikán egyházban január 18-án tartották meg az ünnepet, már a 6. századtól. Késıbb a római rítusok megjelenése átalakította a gallikán egyház 254

liturgiáját. A görög katolikus egyházban, úgy tőnik, hogy egyesek januárban (egyiptomi hatás), míg mások augusztusban (palesztin hatás) ünnepeltek. Rómában a legrégibb változat szerint január 1-én ünnepelték a szőz anyát, Krisztus születésének nyolcad napján. Bizonyítékok vannak arra, hogy már a 6. században a római Santa Maria Maggiore templomban augusztus 15-én misét tartottak Szőz Mária ünneplésére, bár itt még nincs utalás arra, hogy Mária teste a mennybe vétetett. Sok helyen az ünnep a virágok és gyümölcsök ünnepe is. Néhány egyházközségben és kápolnában a hívık friss virágokkal ékesítik a templomot, s így tisztelegnek Mária elıtt, majd ugyanazokat a már megszentelt virágokat - különösen gyógynövényeket - hazaviszik. A növények szerepe a jelenkori szokásokban még azért is érdekes, mert bizonyos nézetek szerint az ünnep egyik ıse a kelták aratási ünnepe lehet, melyet a kereszténység megjelenésével felváltott Mária tisztelete az aratási idıszakban, s Máriát, mint életadót, táplálót tisztelték. A mősorban elhangzó hatszólamú misekompozíció Lasso saját, azonos címő motettájának zenei anyagára készült. A mintául szolgáló motetta már 1565-ben megjelent nyomtatásban Párizsban, majd a szerzı halála után, a fiai által szerkesztett Magnum opus musicum köteteiben is megtaláljuk. Az ebbıl készült teljes mise ciklus anyaga már a szerzı életében kiadásra került a le Roy és Ballard párizsi kiadónak köszönhetıen 1587-ben (ugyanott, ahol a motetta elıször). Érdekes, hogy a misének más forrása nem ismert. Sem kéziratos formában, sem más nyomtatásban nem maradt fenn belıle példány. A szertartást bevezetı Asperges me kezdető ötszólamú motetta 1574-ben a Patrocinium musices III. kötetében jelent meg. A vízhintés szertartásához tartozó anyag az 50. zsoltár szövegét dolgozza fel. A mősorban elhangzó gregorián tételek Mária mennybevételének ünnepi liturgiájának énekei és szövegei az alábbi forrásokból: Liber Usualis, Graduale Triplex, Offertoriale Triplex, Processionale monasticum. 255

Responsorium Vidi speciosam sicut columbam, ascendentem desuper rivos aquarum: cuius inestimabilis odor erat nimis in vestimentis eius: * et sicut dies verni circumdabant eam flores rosarum, et lilia convallium. V) Quae est ista quae ascendit per desertum, sicut virgula fumi, ex aromatibus murrae et turis? *et sicut…

Responzórium Láttam, hogy a leány olyan szép, mint a galamb, és fölemelkedik a folyóvízekrıl. Illata rendkívüli volt az ı ruháiban: miként a tavaszi napok, úgy vették ıt körül a rózsák és a völgyek liliomai. V) Ki az ott, aki a puszta felıl erre tart, mint füstnek oszlopa, mirhának és tömjénnek illata árad körülötte?

Antiphona Ascendit Christus super celos et preparavit sue castissime matri immortalitatis locum; et haec est illa preclara festivitas, omnium sanctorum festivitatibus incomparabilis, in qua gloriosa et felix, mirantibus celestis curie ordinibus, ad ethereum pervenit thalamum, quo pia sui memorum immemor nequaquam exsistat.

Antifóna Krisztus felment a mennybe, és legtisztább anyja számára elıkészítette a halhatatlanság lakóhelyét, és ez az ünnepség olyan gyönyörő, hogy egyetlen szent ünneplésével sem lehet összehasonlítani. Ezen az ünnepen Mária megdicsıült és boldog volt, s miközben az égi karok és rendek csodálták, a mennyei nászágyhoz elérkezett, 256

ahol kegyes asszonyként emlékeirıl semmiképpen sem elfeledkezve él majd tovább. Antiphona O quam speciosa est Maria Mater Domini, quae de mundo migravit ad Christum! Inter choros virginum fulget sicut sol in virtute caelesti, alleluia, alleluia.

Antifóna Ó, mennyire szépséges Mária, az Úr anyja, aki a világot otthagyva Krisztushoz érkezett! A szüzek karában napként ragyog égi erényében. Alleluja, alleluja.

Hymnus O quam glorifica luce coruscas, Stirpis Davidicae regia proles! Sublimis residens, Virgo Maria, Supra caeligenas aetheris omnes.

Himnusz Ó, milyen dicsıséggel ragyogsz dávidi törzs királyi utódja! Fennségesen aki ülsz, Szőz Mária, a mennynek összes égilakója fölött.

Tu cum virgineo mater honore, Angelorum Domino pectoris aulam Sacris visceribus casta parasti; Natus hinc Deus est corpore Christus. Quem cunctus venerans orbis adorat, cui nunc rite genuflectitur omne; A quo te, petimus, subveniente, Abjectis tenebris, gaudia lucis. Hoc largire Pater luminis omnis, Natum per proprium, Flamine sacro, Qui tecum nitida vivit in aethra Regnans, ac moderans saecula cuncta. Amen.

Te szőzi ékességgel anyaként az angyalok Urának szívednek udvarát szent méhedben tisztán készítetted. Test által született innen az Isten, Krisztus. Akit tisztelve az egész földkerekség imád, aki elıtt most minden térd illın meghajlik, akitıl közbenjárásodra kérjük, előzve a sötétséget, a fény örömét. Minden fénynek Atyja ezt add meg saját fiad által, szent papod által, 257

aki Veled a tündöklı mennyben él, uralkodván és igazgatván az összes századot. Ámen. Introitus Gaudeamus omnes in Domino, diem festum celebrantes sub honore beatae Mariae Virginis: de cujus Assumptione gaudent Angeli, et collaudant Filium Dei. Eructavit cor meum verbum bonum * dico ego opera mea Regi. Gloria Patri et Filio et Spiritui sancto † Sicut erat in principio et nunc et semper * et in saecula saeculorum. Amen.

Introitus Örvendjünk mindnyájan az Úrban, ünnepet ülve a boldogságos szőz Mária tiszteletére, kinek mennybevitelén örülnek ma az angyalok és magasztalják az Isten Fiát. Szívem ünnepi szózattól árad * zengem dalomat a Királynak. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek † miképpen kezdetben vala most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Ámen.

Kyrie eleison. Christe eleison. Kyrie eleison.

Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz. Uram irgalmazz.

Gloria in excelsis Deo. Et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Laudamus te. Benedicimus te. Adoramus te. Glorificamus te. Gratias agimus tibi propter magnam gloriam tuam. Domine Deus, rex caelestis, Deus Pater omnipotens. Domine Fili unigenite Iesu Christe. Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris. Qui tollis

Dicsıség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek! Dicsıítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged! Hálát adunk néked nagy dicsıségedért. Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú. Urunk és Istenünk, Isten 258

peccata mundi, miserere nobis. Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram. Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis. Quoniam tu solus sanctus. Tu solus Dominus. Tu solus Altissimus, Iesu Christe. Cum Sancto Spiritu, in gloria Dei Patris. Amen.

Báránya, az Atyának Fia. Te elveszed a világ bőneit, irgalmazz nekünk! Te elveszed a világ bőneit, hallgasd meg könyörgésünket! Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk! Mert egyedül te vagy a szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus! A szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsıségében. Amen.

Oratio Oremus. Omnipotens sempiterne Deus, qui Immaculatam Virginem Mariam, Filii tui Genitricem, corpore et anima ad caelestem gloriam assumpsisti: concede, quaesumus; ut ad superna semper intenti, ipsius gloriae mereamur esse consortes. Per eumdem Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. Amen.

Könyörgés Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, te a Szeplıtelen Szőz Máriát, Fiad édesanyját testévellelkével az örök dicsıségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsıségednek. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Lectio libri Judith Benedixit te Dominus in virtute sua, quia per te ad nihilum redegit inimicos nostros. Benedicta es tu, filia, a Domino Deo excelso, prae omnibus mulieribus super terram. Benedictus Dominus, qui creavit caelum et terram, qui te direxit in

Szentlecke Judit könyvébıl Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit. Áldott vagy te leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ı vezérelt téged, hogy 259

vulnera capitis principis inimicorum nostrorum; quia hodie nomen tuum ita magnificavit, ut non recedat laus tua de ore hominum, qui memores fuerint virtutis Domini in aeternum, pro quibus non pepercisti animae tuae propter angustias et tribulationem generis tui, sed subvenisti ruinae ante conspectum Dei nostri. Tu gloria Jerusalem, tu laetitia Israel, tu honorificentia populi nostri. Verbum Domini. – Deo gratias.

levágd ellenségeink fejét. Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívébıl, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké. Fordítsa ezt Isten örök dicsıségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe elıtt. Te vagy Jeruzsálem büszkesége, Izrael nagy dicsısége és a mi népünk nagy öröme. Ez az Isten igéje. – Istennek legyen hála.

Graduale Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam: quia concupivit Rex speciem tuam. V) Specie tua et pulchritudine tua intende, prospere procede, et regna.

Graduale Halljad, leányom és figyelj és hajtsd ide füledet, ím a Király kívánja szépségedet. V) Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hőségért, a szelídségért és az igazságért.

Alleluia V) Assumpta est Maria in caelum: gaudet exercitus Angelorum. Alleluia.

Alleluia V) Mennyekbe vitetett Mária, örvend az angyalok serege. Alleluia.

Dominus vobiscum. – Et cum spiritu tuo. Sequentia santi Evangelii secundum Lucam. – Gloria tibi Domine. In illo tempore: Repleta est Spiritu Sancto Elisabeth et

Az Úr legyen veletek. – És a te lelkeddel. A szent evangélium szakasza Szent Lukács szerint. – Dicsıség neked Istenünk. Az idıben: A Szentlélek 260

exclamabit voce magna, et dixit: Benedicta tu inter mulieres, et benedictus fructus ventris tui. Et unde hoc mihi ut veniat mater Domini mei ad me? Ecce enim ut facta est vox salutationis tuae in auribus meis, exsultavit in gaudio infans in utero meo. Et beata, quae credidisti, quoniam perficientur ea, quae dicta sunt tibi a Domino. Et ait Maria: Magnificat anima mea Dominum; et exsultavit spiritus meus inDeo salutari meo; quia respexit humilitatem ancillae suae, ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. Quia fecit mihi magna qui potens est, et sanctum nomen eius, et misericordia eius a progenie in progenies timentibus eum.

betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcs! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve fekujjongott a méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! Mária megszólalt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat mővelt velem a Hatalmas, szentséges az ı neve! Irgalma nemzedékrıl nemzedékre száll, mindazokra, akik félik ıt.

salutem descendit de caelis et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est; Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato, passus et sepultus est; et resurrexit tertia die, secundum Scripturas; et ascendit in caelum, sedet ad dexteram Patris; et iterum venturus est cum gloria, iudicare vivos et mortuos, cuius regni non erit finis; Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem, qui ex Patri Filioque procedit; qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur; qui locutus est per prophetas; Et unam sanctam catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum, et expecto resurrectionem mortuorum, et vitam venturi saeculi. Amen.

üdvösségünkért leszállt a mennybıl. Megtestesült Szentlélektıl és Szőz Máriától emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt; kínhalált szenvedett és eltemették, harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsıségben ítélni élıket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek Szentlélekben, Urunkban és éltetınkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsıítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bőnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendı örök életet. Ámen.

Offertorium Assumpta est Maria in caelum: gaudent Angeli, collaudentes benedicunt Dominum, * alleluia. V) Paradisi porta per Evam cunctis clausa est et per Mariam Virginem iterum patefacta est. * Alleluia.

Offertorium Mennyekbe vitetett Mária: örvendenek az angyalok és ujjongva együtt áldják az Urat, alleluja. V) Az üdvösség kapuja Éva miatt mindenkinek bezárult, Szőz Mária által azonban kitárult. * Alleluja.

Sanctus, Sanctus, Sanctus Dominus Deus Sabaoth.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura Istene, 262

Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

dicsıséged betılti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem.

Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, irgalmazza nekünk. Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, irgalmazza nekünk. Isten báránya, te elveszed a világ bőneit, adj nekünk békét.

Communio Beatam medicent omnes generationes, quia fecit mihi magna qui potens est.

Communio Boldognak mondanak engem minden nemzetek, mert nagy dolgot cselekedett énvelem a Hatalmas.

Postcommunio Oremus. Sumptis, Domine, salutaribus sacramentum, da, quaesumus, ut, meritis et intercessione Beatae Virginis Mariae in caelum assumptae, ad resurrectionis gloriam perducamur. Per Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum:Qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. Amen.

Postcommunio Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük üdvösségszerzı szentségedet. Add, kérünk, hogy a mannybe fölvett Boldogságos Szőz Mária közbenjárására a feltámadás dicsıségébe jussunk. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Ite missa est – Deo gratias.

A szentmise véget ért. – Istennek legyen hála. (mondjunk áldást az Úrnak)

263

Salve Regina mater misericordiae: Vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te clamamus, exules, filii Hevae. Ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle. Eia ergo, Advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exilium ostende. O clemens: O pia: O dulcis Virgo Maria.

Üdvözlégy, Királynı, irgalmasság Anyja! Életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk sírva és zokogva e siralom völgyébıl! Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szőz Mária!

264

Missa ad imitationem moduli Susanne un iour (1563) Officia aliquot, quinque vocum (1574) Officium Pentecostes Orlando di Lasso Officia aliquot… c. sorozatából mutatunk be egy-egy ünnephez kapcsolódó összeállítást. Lasso ezen mővei egy-egy egyházi ünnep szentmise liturgiájához kapcsolódnak, a szertartás változó részeinek tételei közül az introitus, alleluia, sequentia és communio ötszólamú feldolgozásai. A kötetben az egyes ünnepek elıtt szerepelnek a liturgiát bevezetı vízhintés szertartásának énekei, egy Vidi aquam kezdető, a húsvéti idıbıl, és két Asperges me kezdető az év egyéb alkalmaira. Az ünnepek, amelyeket Lasso ebben a kötetben megkomponál: a karácsony, húsvét (itt a graduale tétel is), pünkösd és úrnapja. Ezeken kívül szerepel még egy nyolcszólamú Stabat mater sequentia is, valamint egy négyszólamú sorozat Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepére (sequentia nélkül) kiegészítve egy antifóna megzenésítéssel, és egy négyszólamú halotti sequentia (Dies irae). A mise proprium tételeinek ötszólamú feldolgozásai Lasso életében több nyomtatott kiadást is megéltek a Patrocinium musices III. kötetében, elıször 1574-ben, Adam Berg müncheni kiadásában. Különbözı kéziratos forrásokból tudunk még Lasso-nak tulajdonított hatszólamú mise-proprium kompozíciókról, ám ezeknek szerzıje az adatok hiányossága miatt nem bizonyosan ı. Ilyen módon feldolgozásra került még karácsony elsı miséje, vízkereszt, mennybemenetel, úrnapja, húsvét, húsvét utáni második és harmadik nap, ötvenedvasárnap és Szent Mihály ünnepének énekes anyaga is.

265

Orlando di Lasso ebben a sorozatban csatlakozik azon hagyományhoz, amely a XVI. század elején terjedt el – elsısorban német nyelvterületen. Ez az úgynevezett alternatim gyakorlat, melynek népszerősége nyilvánvalóan Heinrich Isaac és Ludwig Senfl munkásságának köszönhetı. Ennek a kompozíciós elvnek a lényege (a capella elıadás esetén), hogy a többszólamú részek váltakoznak egyszólamú gregorián zenei anyaggal, mégpedig olyan módon, hogy az adott liturgikus tétel gregorián dallamát feldarabolják (versekre, vagy az elıénekesek és a hívek váltakozó éneklése szerint), és ezeket a részeket váltakozva, egyés többszólamban szólaltatják meg a szertartáson. A többszólamú szakaszok is a gregorián dallam adott szeletére íródnak, mind szövegi, mind dallami értelemben. Ennek az elıadói gyakorlatnak középkori gyökerei vannak. Az elsı többszólamú mővek – melyek liturgikus használatra, ezen elv szerint készültek – a XII- XIII. századból maradtak fent. Legfontosabb forrásuk a francia Notre Dame-i iskola két alakjának Leoninusnak és Perotinusnak mőveit is tartalmazó Magnus liber organi nevet viselı kottás kézirat. A reneszánsz korában sokan átvették ezt a gyakorlatot. Közülük is kiemelkedik Isaac, aki ezt a teljes egyházi év liturgiájára kidolgozta. A konstanzi püspök felkérésére látott hozzá ennek a munkának, ám a teljes anyag a bécsi császári udvarban került gyakorlati alkalmazásra. Isaac mikor elhagyja a bécsi udvart, tanítványa, Senfl veszi át a helyét, aki mestere instrukciói alapján a hiányzó részeket pótolja. I. Miksa halálával néhány év múlva feloszlatják a bécsi együttest, így kerül Senfl és a kéziratok Münchenbe, ahol ezt a hagyományt kiteljesíti. Megalapítja azt a zenei együttest, ahova Lasso néhány évtized múlva felvételt nyer, majd vezetıjévé válik. A gyakorlat elterjedésében nagy szerep jut annak, hogy ez a mő – amit a zenetörténet Choralis Constantinus néven tart számon – a körülmények kalandos alakulásának köszönhetıen 1550ben és 1555-ben nyomtatásban is megjelenik. A gyakorlat fejlıdésének a 266

protestantizmus terjedése és a tridenti zsinat zenei újításai vetnek gátat. Mondhatjuk tehát, hogy Orlando di Lasso „elsıkézbıl” ismerte ezt a repertoárt, hiszen a Choralis Constantinus tételeinek legfontosabb kéziratos forrásai a müncheni egyházzenei gyakorlatból származnak. Lasso – akárcsak elıdei – a feldolgozott gregorián dallamok forrásaként a Graduale Pataviense kötetét veszi alapul, mely a passaui rítus liturgikus anyagát tartalmazza, 1511-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben. A mősorban elhangzó ordinarium ciklus egy ószövetségi történetet feldolgozó chanson felhasználásával készült. Zsuzsanna történetét a fürdızés közben ıt meglesı aggastyánokkal Lasso 1560-ban komponálja meg. Saját mővének paródia-misében való felhasználásával készül el a Missa ad imitationem moduli Susanne un iour 1563-ban, melynek több nyomtatott kiadását is ismerjük, valamint számtalan kéziratos felbukkanásáról is tudhatunk. PÜNKÖSD A húsvéti idıszakot lezáró ünnep. Neve latinul-görögül: Pentecoste, jelentése ötvenedik nap. A megváltás ünneplése Húsvéttal kezdıdik, és nem csak hét napig tart, mint más nagy ünnepek, hanem hétszer hét napig, mely idıszak betetızése az ötvenedik napon tartott fıünnep, a Pünkösd. Ezen a napon, amit Krisztus halálával és feltámadásával megszerzett, a Szentlélek Isten kioszt a hívık számára. Ez a Szentlélek elsı megnyilatkozásának napja. Az ünnep története a zsidó pászka-ünnepre nyúlik vissza. Ez kettıs tartalommal bír. Egyrészt megemlékezik az Istentıl kapott tízparancsolatról, amellyel Isten megújítja szövetségét választott népével. Másrészt, ez egy hálaadó ünnep a befejezett aratásért, amiért ezt „zsengenapnak” is szokás nevezni. Ekkor áldozták fel Istennek az aratás zsengéjét. Isten az emberiséggel – Noéval és fiaival – a vízözön után kötött szövetséget, melynek jele az égen megjelenı szivárvány volt. Az 267

emberek hőtlenek lettek, bálványimádókká lettek, ezért Isten Ábrahámot választotta ki, és tette ıt az emberiség ısatyjává. A vele kötött szövetség jele a körülmetélés. Ennek a szövetségnek megújítása az egyiptomi fogságból kiszabadult népnek, Mózesnek, a Sínai hegynél történt tízparancsolat kıtábláinak átadása. Ennek a szövetségnek a jele a szombat megünneplése. Ez a szövetség csak külsıleges, tökéletlen elıképe annak a szeretetszövetségnek, amelyben Isten a megváltással emeli fel az emberiséget. Ennek a szövetségnek törvénye a tökéletes szeretet, melyet a Szentlélek az emberek lelkében elültet, az újszövetség keresztény jelképe pedig a vasárnap. Ez az újszövetségi ünnep a Pünkösd. Pünkösd ünnepének a keresztény liturgiában hármas tárgya van. Az elsı a Szentlélek eljövetel, ahogy Jézus megígérte tanítványainak, hogy elküldi a Tanítót és Vigasztalót. Másodszor az újszövetségi szeretetszövetségnek a befejezése, melyet Krisztus alapított Isten és a megváltott emberiség között az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház által. Harmadszor pedig az újszövetségnek hatása és megvalósulása, azaz az emberiség megszentelése a tanítás és kegyelemosztás által. Átvitt értelemben a keresztény szempontból is beszélhetünk aratási ünneprıl, hiszen ennek az aratásnak „zsengéje” az a 3000 zsidó, akik Szent Péter beszédét hallgatva megkeresztelkedtek ezen a napon. ORLANDO DI LASSO: OFFICIA ALIQUOT, QUINQUE VOCUM

Nyomtatott kiadá sok: 1. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQUOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXIIII. (=Boetticher 1574 δ)

268

2. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQUOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXVI. (=Boetticher 1576 υ) 3. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQVOT, DE praecipuis Festis Anni, Quinque vocum. OPVS NOVVM. […] TERTIA PARS. […] Apud Petrum Phalesium Iuniorem. M.D.LXXVIII. (=Boetticher 1578 γ) 4. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQVOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXX. (=Boetticher 1580 β) ORLANDO DI LASSO: MISSA AD IMITATIONEM MODULI SUSANNE UN IOUR

Nyomtatott kiadá sok: 1. MISSA VARIIS CONCENTIBVS ORNATAE, AB ORLANDO DE LASSVS CVM CANTICO BEATAE MARIAE. OCTO MODIS VARIATO PARISIIS – Apud Adrianum le Roy & Robertum Ballard 15771578. (=Boetticher 1577 δ) Susanne u iour (fol. Q–V2) 18 misét tartalmaz négyszólamtól nyolcszólamig, valamint egy ötszólamú Magnificat-sorozatot. 2. MISSAE ORLANDI LASSI CVM QVINQVE ET SEX VOCIBVS... – Venedig, Angelo Gardano, 1591. (=Boetticher 1591α) 9 misét tartalmaz. 3. PRAESTANTISSIMORVM DIVINAE MVSICES AVCTORVM MISSAE DECEM, QUATOUR QUINQUE & SEX VOCUM ANTEHAC NUNQUAM EXCUSAE. QUORUM NOMINA VERSA PAGINA IN VENIES. – Löwen, Pierre Phalèse & Joh. Bellère, 1570 (=Boetticher 1570ξ) 269

3 Lasso mise, valamint Clemens non Papa, Tho. Crecquillon és Gerardus Turnhout mővei.

Kéziratos forrá sok: Reg 1018 Regensburg, Bischöfliches Diözesenarchiv 5 szólamkönyv. 61 német és latin szövegő mővet tartalmaz. A legtöbb Anonim szerzıtıl, de találhatóak benne Rivolo, Clemens non Papa, Philippus Verddelot, G. Hemmerle, Jenescay, Michel Charles des Buissons, Mouton, Franciscus Scheiblerus és Lasso szerzeményei. A Susanne un iour mise a 60. darab a kötetben. A szólamkönyvek mindegyikében 1563. június 22-i datálás található. Kivétel Hemmerle: Ne recorderis peccata mea kezdető ötszólamú motettája, amelynél az 1547-es évszám található. Bresl 93 Breslau, Stadtbibliothek 5 szólamkönyv. Ajánlás: Bartholomeus Magnus Kaeuesius Ciuis & telecida Vratislauien: Ecclesiae scholaeque D. Mariae Magdalenae ibidem addicauit. Anno. 1568. 12 misét tartalmaz (némelyik Gloria és Credo nélküli), valamint néhány proprium tételt különbözı szerzıktıl. A Susanne un iour mise a második a kötetben Susanne se videns címmel. A Bassus és a Vagans szólamkönyvek végén az alábbi bejegyzés található: Hae partes sunt scriptae per me Sebastianum Pulueranum Subsignatorem eiusdem Templi. Anno domini n. J. C. 1572. A második darabnál 1575. augusztus 5-i datálás található. Reg 904 Regensburg, Bischöfliches Diözesenarchiv 270

Egy része maradt meg az 5 szólamkönyvnek. A Susanne un iour misét Gloria és Credo nélkül tartalmazza 1. Dom. Adventus in Die Andreae 1578 datálást találjuk. Au 28 Augsburg, Staats- und Stadtbibl. LIBER PRIMVS MISSARVM QVINQVE VOCVM ORLANDI DI LASSO ALIORVMQVE PRESTANTISSIMORVM DIVINE MVSICES AVTHORVM ANNO DOMINI M.D.LXXIX 5 misét tartalmaz Lasso szerzeményei közül, valamint Johannes Eccard, Johann Rovelli, Ivo de Vento, Gosswin és Ludwig Daser mőveit. Datálása: 1579. Graz 11 Graz, Universitätsbibl. 10 mise és misetételbıl álló győjtemény. Lasso 2 miséje található benne, valamint Johannes de Cleve, Clemens non Papa, Jacobus Vaet és egy ismeretlen mester mőveit. Pontosan nem datálható, a XVI. század második felében jegyezték le. Bresl 15 Breslau, Stadtbibl. 5 szólamkönyvbıl álló győjtemény. 315 motettát, misét és egyéb liturgikus használatra készült német és latin nyelvő mővet tartalmaz, különbözı XVI. századi komponistától. Közötte 2 Lasso mise, a Susanne un iour Gloria nélkül. Datálása: 1587. 4 Februarij Bresl 101 Breslau, Stadtbibl. Tabulatúrás lejegyzéső partitúra. Belsı lapján feljegyzés: Samuel Butschky: Anno 1599. 271

92 mise-proprium tétel, misék és zsoltárok (némelyik lengyelül) találhatóak benne, ezek közül 6 Lasso mise. A Susanne un iour Gloria nélkül. Datálása: az elején levı bejegyzésen kívül: S.B.H compos. 1625, die 12. maij. Asperges me, Domine hyssopo et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor. Miserere mei, Deus * secundum magnam misericordiam tuam. Gloria Patri et Filio, et Spiritui Sancto * sicut erat in principio et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

Hints meg engem, Uram, izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg engem, hogy a hónál fehérebb legyek. Könyörülj rajtam, Isten, nagy irgalmad szerint. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek * miképpen kezdetben vala most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Responsorium Spiritus sanctus procedens a throno apostolorum pectora invisibiliter penetravit novo sanctificationis signo ut in ore eorum omnium genera nascerentur linguarum alleluia. V) Advenit ignis divinus non comburens sed illuminans et tribuit eis charismatum dona. R) Ut in ore…

Responsorium A Szentlélek a trónról eljıve láthatatlanul járta át az apostolok szívét a megszentelés új jelével, * hogy az ı ajkukról mindenféle nyelvek szülessenek alleluia. V) Eljött az isteni tőz de nem égetve, hanem világítva és átadta nekik az ajándékot az isteni kegy közvetítésére. R) Hogy az ı ajkukról…

Antiphona Alleluia alleluia hodie omnes apostoli pariter in unum congregati erant alleluia alleluia et subito factus est sonus de caelo tamquam advenientis spiritus vehementis alleluia et

Antiphona Alleluja, alleluja. Midın az apostolok együtt valának alleluja, alleluja. Hirtelenül zaj támada az égbıl, olyan, mint heves szélvész zúgása alleluja, alleluja. Majd pedig szétoszló nyelvek jelenének 272

apparuerunt apostolis dispertitae linguae tamquam ignis seditque supra singulos eorum spiritus sanctus alleluia.

meg nekik, olyanok, mint a tőz s leereszkedék mindegyikükre. Ekkor mindnyájan betelének Szentlélekkel alleluja.

Introitus Spiritus Domini replevit orbem terrarum alleluia: et hoc quo continet omnia scientiam habet vocis alleluia. Confirma hoc Deus quod operatus es in nobis * a templo sancto tuo quod est in Jerusalem. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto † sicut erat in principio et nunc et semper * et in saecula saeculorum. Amen.

Introitus Az Úr lelke betölti a föld kerekségét, alleluja! És ami egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról, alleluja! Erısítsd meg, Isten, amit köztünk készítettél * jeruzsálemi szent templomodból. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek † miképpen kezdetben vala most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Amen.

Kyrie eleison. Christe eleison. Kyrie eleison.

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Gloria in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis. Laudamus te, benedicimus te, adoramus te, glorificamus te, gratias agimus tibi propter magnam gloriam tuam, Domine Deus, Rex caelestis Deus Pater omnipotens, Domine Fili unigenite, Iesu Christe, Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris, qui tollis peccata mundi, miserere nobis; qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram. Qui sedes ad dexteram Patris,

miserere nobis. Quoniam tu solus Sanctus, tu solus Dominus, tu solus Altissimus, Iesu Christe, cum Sancto Spiritu: in gloria Dei Patris. Amen.

könyörgésünket. Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk. Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsısédében. Ámen.

Oratio Oremus. Deus qui hodierna die corda fidelium Sancti Spiritus illustratione docuisti: † da nobis in eodem Spiritu recta sapere * et de ejus semper consolatione gaudere. Per Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum † Qui tecum vivit et regnat in unitate ejusdem Spiritus Sancti Deus * per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Könyörgés Könyörögjünk! Isten, ki a mai napon híveid szívét a Szentlélek felvilágosítása által oktattad, add meg nekünk, hogy ugyanazon Lélekben a jót megszeressük és az ı vigasztalásában mindig örvendjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik ugyanazon Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. R) Amen.

Lectio Actuum Apostolorum Cum complerentur dies Pentecostes erant omnes discipuli pariter in eodem loco: et factus est repente de caelo sonus tamquam advenientis spiritus vehementis: et replevit totam domum ubi erant sedentes. Et apparuerunt illis dispertitae linguae tamquam ignis seditque supra singulos eorum: et repleti sunt omnes Spiritu Sancto et coeperunt loqui variis linguis prout Spiritus Sanctus dabat eloqui illis. Erant autem in Jerusalem habitantes Judaei, viri

Szentlecke az Apostolok cselekedeteibıl Midın elérkezett a Pünkösd napja, mindannyian együtt valának ugyanazon helyen és hirtelenül zaj támada az égbıl, olyan, mint heves szélvész zúgása s betölté az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelenének meg nekik, olyanok, mint a tőz s leereszkedék mindegyikükre. Ekkor mindnyájan betelének Szentlélekkel s beszélni kezdtek különféle nyelveken, amikép a Szentlélek adta nekik, hogy 274

religiosi ex omni natione quae sub caelo est. Facta autem hac voce convenit multitudo et mente confusa est quoniam audiebat unusquisque lingua sua illos loquentes. Stupebant autem omnes et mirabantur dicentes: Nonne ecce omnes isti qui loquuntur Galilaei sunt? Et quomodo nos audivimus unusquisque linguam nostram in qua nati sumus? Parthi et Medi Aelamitae et qui habitant Mesopotamiam Judaeam et Cappadociam Pontum et Asiam Phrygiam et Pamphyliam Aegyptum et partes Libyae quae est circa Cyrenen et advenae Romani Judaei quoque et Proselyti Cretes et Arabes audivimus eos loquentes nostris linguis magnalia Dei. Verbum Domini. – R) Deo gratias.

szóljanak. Laktak pedig akkor Jeruzsálemben zsidók, istenfélı férfiak minden nemzetbıl, mely az ég alatt van. Amikor ez a zaj támadt, tömeg verıdött össze s lelkében megzavarodék, mivel kiki tulajdon nyelvén hallotta beszélni ıket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, mondván: Íme, ezek, kik beszélnek, nemde mindnyájan galileaiak;hogyan hallottuk hát mégis mi mindegyikünk saját nyelvünket, melyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Judeának, Kappadociának, Pontusnak, Asiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Istennek nagy tetteit. Ez az Isten igéje. – R) Istennek legyen hála.

Alleluia V) Emitte Spiritum tuum et creabuntur et renovabis faciem terrae.

Alleluia V) Áraszd reájuk Lelkedet és ismét életre kelnek és megújítod a föld színét.

Alleluia V) Veni Sancte Spiritus reple tuorum corda fidelium et tui amoris in eis ignem accende.

Alleluia V) Jöjj el, Szentlélek! Töltsd be híveid szívét és gyújtsd fel bennük szereteted tüzét. 275

Sequentia Veni Sancte Spiritus, et emitte caelitus lucis tuae radium.

Szekvencia Jöjj Szentlélek Istenünk, Add a mennybıl érzenünk Fényességed sugarát.

Veni, pater pauperum, veni, dator munerum veni, lumen cordium.

Jöjj, szegények atyja te, Bıkezőség Istene, Fényed szívünk hassa át.

Consolator optime, dulcis hospes animae, dulce refrigerium.

Édességes Vigaszunk, Drága vendég, szomjazunk, Édes lélekújulás!

In labore requies, in aestu temperies in fletu solatium.

Fáradottnak könnyülés, Tikkadónak enyhülés, Sírónak vigasztalás.

O lux beatissima, reple cordis intima tuorum fidelium.

Boldogságos tiszta fény, Szállj meg szívünk rejtekén, Híveidnek napja légy!

Sine tuo numine, nihil est in homine, nihil est innoxium.

Ihleted ha fényt nem ad, Emberszívben ellohad Minden érı, minden ép.

Lava quod est sordidum, riga quod est aridum, sana quod est saucium.

Mosd meg, ami szennyezett, Asszúságra hints vizet, Orvosold a sebhelyet.

Flecte quod est rigidum, fove quod est frigidum, rege quod est devium.

Simogasd a darabost, Felmelengesd a fagyost, Útra vidd, ki tévelyeg.

Da tuis fidelibus, in te confidentibus, sacrum septenarium.

Add, vegyék el híveid, Kik hitük beléd vetik, Hétszeres kegyelmedet. 276

Da virtutis meritum, da salutis exitum, da perenne gaudium, Amen, Alleluia. Robertus II. (971-1031)

Jónak adj jutalmazást, Üdvösséges kimulást, Adj örökös örömet. Amen, alleluja. Sík Sándor fordítása

Evangelium Dominus vobiscum. – Et cum spiritu tuo. Sequentia santi Evangelii secundum Joannem. – Gloria tibi Domine. In illo tempore: Dixit Jesus discipulis suis Si quis diligit me sermonem meum servabit et Pater meus diliget eum et ad eum veniemus et mansionem apud eum faciemus qui non diligit me sermones meos non servat. Et sermonem quem audistis non est meus sed ejus qui misit me Patris. Haec locutus sum vobis apud vos manens. Paraclitus autem Spiritus Sanctus quem mittet Pater in nomine meo ille vos docebit omnia et suggeret vobis omnia quaecumque dixero vobis. Pacem reliquo vobis pacem meam do vobis non quomodo mundus dat ego do vobis. Non turbetur cor vestrum neque formidet. Audisti quia ego dixi vobis Vado et venio ad vos. Si diligeretis me gauderetis utique quia vado ad Patrem quia Pater major me est. Et nunc dixi vobis priusquam fiat ut cum factum fuerit credatis.

Evangélium Az Úr legyen veletek. – És a te lelkeddel. A szent evangélium szakasza Szent János szerint – Dicsıség neked Istenünk. Abban az idıben: Mondá Jézus az ı tanítványainak: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; és Atyám is szeretni fogja ıt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála. Aki engem nem szeret, az én beszédeimet nem tartja meg; a beszéd pedig, melyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. Ezeket szólottam nektek, nálatok lévén. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, kit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szívetek, és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, 277

Jam non multa loquar vobiscum. Venit enim princeps mundi hujus et in me non habet quidquam. Sed ut cognoscat mundus quia diligo Patrem et sicut mandatum dedit mihi Pater sic facio.

csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek; mert az Atya nagyobb nálamnál. És most megmondottam nektek, mielıtt megtörténnék, hogy midın meglesz, higgyetek. Immár nem sokat fogok beszélni veletek; mert jön e világ fejedelme; de énbennem semmije sincsen; hanem, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya, úgy cselekszem.

vivos et mortuos, cuius regni non erit finis. Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem: qui ex Patre Filioque procedit. Qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur: qui locutus est per prophetas. Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum. Et expecto resurrectionem mortuorum et vitam venturi saeculi. Amen.

Atyának jobbján, de újra eljön dicsıségben, ítélni élıket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetınkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsıítünk, mint az Atyát és a Fiút. İ szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bőnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendı örök életet. Ámen.

Offertorium Confirma hoc Deus quod operatus es in nobis a templo tuo quod est in Jerusalem * tibi offerent reges munera alleluia. V) Cantate Domino psalmum dicite nomini eius iter facite ei qui ascendit super occasum. Dominus nomen est illi. * Tibi offerent reges munera, alleluia. V) In ecclesiis benedicite Deo Dominum de fontibus Israel. * Tibi offerent reges munera, alleluia. V) Regna terrae cantate Deo psallite Domino qui ascendit caelos caelorum ad Orientem. * Tibi offerent reges munera, alleluia.

Offertorium Erısítsd meg, Isten, amit köztünk készítettél: Jeruzsálemi templomodból, * királyok hozzanak neked ajándékot, alleluja. V) Énekejetek az Istennek, dicséretet mondjatok az ı nevének, útat készítsetek annak, ki a felhıkön vitetik. Úr az ı neve. * Királyok hozzanak neked ajándékot, alleluja. V) Gyülekezetekben áldjátok az Istent, áldjátok az Urat, kik Izrael forrásából származtok! * Királyok hozzanak neked ajándékot, alleluja. V) Föld országai, énekeljetek az Istennek, zengjetek az Úrnak, ki fölment az egeknek ege fölé. * Királyok hozzanak neked ajándékot, alleluja. 279

Sanctus, sanctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsıséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem.

Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: adj nekünk békét.

Communio Factus est repente de caelo sonus advenientis spiritus vehementis ubi erant sedentes alleluia. Et repleti sunt omnes Spiritu Sancto loquentes magnalia Dei alleluia

Communio Hirtelenül zaj támada az égbıl, ahol ültek, olyan, mint a heves szélvész zúgása, alleluja! És mindnyájan betelének Szentlélekkel és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja!

Postcommunio Oremus. Sancti Spiritus Domine corda nostra mundet infusio et sui roris intima aspersione foecundet. Per Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum † Qui tecum vivit et regnat in unitate ejusdem Spiritus Sancti Deus * per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Postcommunio Könyörögjünk! A Szentléleknek ránk áradása tisztítsa meg, Urunk, szívünket és harmatja szívünk mélyéig hatolva, termékenyítse meg azt. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik ugyanazon Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. R) Amen.

Ite missa est, alleluia. Deo gratias. Alleluia.

A szentmise véget ért. Menjetek békével, alleluja. Istennek legyen hála, alleluja. 280

Regina caeli laetare alleluia. Quia quem meruisti portare alleluia. Resurrexit sicut dixit alleluia. Ora pro nobis Deum alleluia.

Mennynek Királyné Asszonya, örülj szép Szőz, alleluja! Mert kit méhedben hordozni méltó voltál alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bőneinket, alleluja!

281

Missa super Triste depart (1592) Officia aliquot, quinque vocum (1574) Officium Corpus Christi Orlando di Lasso Officia aliquot… c. sorozatából mutatunk be egy-egy ünnephez kapcsolódó összeállítást. Lasso ezen mővei egy-egy egyházi ünnep szentmise liturgiájához kapcsolódnak, a szertartás változó részeinek tételei közül az introitus, alleluia, sequentia és communio ötszólamú feldolgozásai. A kötetben az egyes ünnepek elıtt szerepelnek a liturgiát bevezetı vízhintés szertartásának énekei, egy Vidi aquam kezdető, a húsvéti idıbıl, és két Asperges me kezdető az év egyéb alkalmaira. Az ünnepek, amelyeket Lasso ebben a kötetben megkomponál: a karácsony, húsvét (itt a graduale tétel is), pünkösd és úrnapja. Ezeken kívül szerepel még egy nyolcszólamú Stabat mater sequentia is, valamint egy négyszólamú sorozat Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepére (sequentia nélkül) kiegészítve egy antifóna megzenésítéssel, és egy négyszólamú halotti sequentia (Dies irae). A mise proprium tételeinek ötszólamú feldolgozásai Lasso életében több nyomtatott kiadást is megéltek a Patrocinium musices III. kötetében, elıször 1574-ben, Adam Berg müncheni kiadásában. Különbözı kéziratos forrásokból tudunk még Lasso-nak tulajdonított hatszólamú mise-proprium kompozíciókról, ám ezeknek szerzıje az adatok hiányossága miatt nem bizonyosan ı. Ilyen módon feldolgozásra került még karácsony elsı miséje, vízkereszt, mennybemenetel, úrnapja, húsvét, húsvét utáni második és harmadik nap, ötvenedvasárnap és Szent Mihály ünnepének énekes anyaga is. Orlando di Lasso ebben a sorozatban csatlakozik azon hagyományhoz, amely a XVI. század elején terjedt el – elsısorban 282

német nyelvterületen. Ez az úgynevezett alternatim gyakorlat, melynek népszerősége nyilvánvalóan Heinrich Isaac és Ludwig Senfl munkásságának köszönhetı. Ennek a kompozíciós elvnek a lényege (a capella elıadás esetén), hogy a többszólamú részek váltakoznak egyszólamú gregorián zenei anyaggal, mégpedig olyan módon, hogy az adott liturgikus tétel gregorián dallamát feldarabolják (versekre, vagy az elıénekesek és a hívek váltakozó éneklése szerint), és ezeket a részeket váltakozva, egyés többszólamban szólaltatják meg a szertartáson. A többszólamú szakaszok is a gregorián dallam adott szeletére íródnak, mind szövegi, mind dallami értelemben. Ennek az elıadói gyakorlatnak középkori gyökerei vannak. Az elsı többszólamú mővek – melyek liturgikus használatra, ezen elv szerint készültek – a XII- XIII. századból maradtak fent. Legfontosabb forrásuk a francia Notre Dame-i iskola két alakjának Leoninusnak és Perotinusnak mőveit is tartalmazó Magnus liber organi nevet viselı kottás kézirat. A reneszánsz korában sokan átvették ezt a gyakorlatot. Közülük is kiemelkedik Isaac, aki ezt a teljes egyházi év liturgiájára kidolgozta. A konstanzi püspök felkérésére látott hozzá ennek a munkának, ám a teljes anyag a bécsi császári udvarban került gyakorlati alkalmazásra. Isaac mikor elhagyja a bécsi udvart, tanítványa, Senfl veszi át a helyét, aki mestere instrukciói alapján a hiányzó részeket pótolja. I. Miksa halálával néhány év múlva feloszlatják a bécsi együttest, így kerül Senfl és a kéziratok Münchenbe, ahol ezt a hagyományt kiteljesíti. Megalapítja azt a zenei együttest, ahova Lasso néhány évtized múlva felvételt nyer, majd vezetıjévé válik. A gyakorlat elterjedésében nagy szerep jut annak, hogy ez a mő – amit a zenetörténet Choralis Constantinus néven tart számon – a körülmények kalandos alakulásának köszönhetıen 1550ben és 1555-ben nyomtatásban is megjelenik. A gyakorlat fejlıdésének a protestantizmus terjedése és a tridenti zsinat zenei újításai vetnek gátat. Mondhatjuk tehát, hogy Orlando di Lasso „elsıkézbıl” ismerte ezt a 283

repertoárt, hiszen a Choralis Constantinus tételeinek legfontosabb kéziratos forrásai a müncheni egyházzenei gyakorlatból származnak. Lasso – akárcsak elıdei – a feldolgozott gregorián dallamok forrásaként a Graduale Pataviense kötetét veszi alapul, mely a passaui rítus liturgikus anyagát tartalmazza, 1511-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben. A mősorban elhangzó ordinarium ciklus Nicolaus Gombert azonos címő chansonjának felhasználásával készült. Ez a világi dal elıször 1544-ben jelent meg nyomtatásban Antwerpenben, Susato kiadásában a Le cincqiesme livre contenant trente et deux chansons a cincq et a six parties composées par maistre Nicolas Gombert et aultres excellens autheurs… c. kötetben. ÚRNAPJA Úrnapjának ünneplése nem ısi hagyomány (egyháztörténeti léptékkel). A Pünkösd utáni második csütörtökön tartjuk az ünnepet, emlékezve ezzel Nagycsütörtökre. (Hazai gyakorlatban ez átkerült a Pünkösd utáni második vasárnapra.) Úrnapja keletkezése a XII. században fellendülı Eukarisztia-kultusszal van összefüggésben. Az ünnepet IV. Orbán pápa rendelte el, és ı bízta meg a domonkosrendi Aquinói Szent Tamást az ünnep zsolozsma- és miseszövegeinek kidolgozásával, melyeket a mai napig használ az Egyház. Az úrnapi szertartás sajátja a körmenet, melyben a négy világtájat áldja meg a pap, az Eukarisztia ereje által. Az elsı ilyen körmenetekrıl már 1274-79 között van adatunk. A II. vatikáni zsinat ehhez a naphoz csatolta a IX. Piusz pápa által bevezetett Jézus Szent Vére ünnepét is (korábban július 1.), ezért mai teljes neve: Krisztus szent testének és vérének ünnepe. Az ünnepnap kialakulásának misztikus elızményei is voltak: „Szent Julianna lüttichi Ágostonrendi apáca látomása is belejátszik az ünnep bevezetésébe (Hold-látomás: hiányzik egy darab belıle, mert az ünnepek körében hiányzik az Eukarisztia ünnepe). Lelkiatyja, a lüttichi püspök 1246-ban vezeti be az ünnepet. A lüttichi püspök buzgólkodását 284

támogatta Jacobus Pantaleon lüttichi fıdiákonus, aki azután IV. Orbán néven pápa lett (1261-64). Pápa korában sokat meditált, habozott az ünnep bevezetése körül. Azután Orvietóban éri a hír, hogy Bolzanóban egy, a jelenlétben kételkedı pap kezében az átváltoztatott szentostya vérezni kezdett. A véres corporalét 1246. június 8-án mutatták meg a pápának, aki ezután elrendelte Úrnapja ünnepét. Eleinte nem tekintették kötelezınek, a végleges elrendelés V. Kelemen pápa nevéhez főzıdik (1317). 1209-ben kapta elıször Julianna sokszor megismétlıdı látomását. Ebben az évben kezdte el Montfort-i Simon gróf a véres háborút a tőrhetetlenné vált albigens rémuralom ellen. És ugyanebben az évben egy szikár, alacsony, szürkeruhás umbriai parasztruhába öltözött férfi jelent meg III. Ince pápa elıtt tizenkét társával együtt, hogy elnyerje a pápa engedélyét mőködéséhez: Isten szegénykéje, Assisi Szent Ferenc támasztotta meg a pápa álmában a Laterán roskadozó falait. İ, „a Poverello” és rendje lett a másik kolduló renddel, a prédikáló testvérekkel (domonkosokkal) együtt az Eukarisztia kultuszának fı terjesztıje.” ORLANDO DI LASSO: OFFICIA ALIQUOT, QUINQUE VOCUM

Nyomtatott kiadá sok: 1. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQUOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXIIII. (=Boetticher 1574 δ) 2. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQUOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXVI. (=Boetticher 1576 υ) 3. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQVOT, DE praecipuis Festis Anni, Quinque vocum. OPVS 285

NOVVM. […] TERTIA PARS. […] Apud Petrum Phalesium Iuniorem. M.D.LXXVIII. (=Boetticher 1578 γ) 4. PARTOCINIVM MVSICES ORLANDI DE LASSO, […] OFFICIA ALIQVOT, DE praecipuis Festis Anni, 5 vocum. […] TERTIA PARS. […] Adamus Berg. M.D.LXXX. (=Boetticher 1580 β) ORLANDO DI LASSO: MISSA SUPER TRISTE DEPART A Missa super Triste depart Lasso idejébıl csak egy müncheni kéziratos forrásból ismert. Mü 14 München, Bayer. Staatsbibl. Mus. Mss. 14 A kézirat egy nagyszabású kóruskönyv. Az egész kötet lejegyzıje Val. Neuhauser. A Triste depart mise a kötet fol. 163-195 oldalain található. Ezen kívül egy másik mise és további 18 liturgikus használatra szánt kompozíció található a kéziratban Orlando di Lasso, Rudolph di Lasso (Lasso egyik fia), Joannes a Fossa (Lasso helyettese, „másodkarnagy” a bajor udvarban) és más ismeretlen szerzıktıl. A kötet 32 folióján – vélhetıleg Lasso keze írásával – az 1592-es évszám található.

286

Triste depart m’avoit mis en douleur Mon corps estoit plus froit qui n’est le marbre. Transi de deuil et sechant comme ung arbre Ma face avoit perdu toute couleur.

Szomorú elválás búsított el Testem hidegebb lett a márványnál. Átjárva a gyásztól és kiszáradva mint egy fa Arcom elvesztette minden színét.

Responsorium Homo quidam fecit coenam magnam et misit servum suum hora coenae dicere invitatis, et venirent: * Quia parata sunt omnia. V) Venite, comedite panem meum, et bibite vinum, quod miscui vobis. Quia... V) Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. * Quia...

Responsorium Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: Jöjjetek, mert minden el van készítve. V) Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektem elegyítettem! Mert minden... V) Dicsıség az Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek. Mert minden...

Antiphona Venite, populi, ad sacrum et immortale mysterium et libamen agendum: cum timore et fide accedamus; manibus mundis, paenitentiae munus communicemus; quoniam Agnus Dei propter nos Patri sacrificium propositum est: ipsum solum adoremus, ipsum glorificemus, cum Angelis clamantes: alleluia.

Antiphona Jöjjetek, népek, a szent és halhatatlan titokhoz és áldozat tartásához: félelemmel és hittel menjünk; tiszta kézzel vegyünk részt a bőnbánat kötelességében; mert az Isten báránya miértünk lett felajánlva az Atyának áldozatul: egyedül ıt imádjuk, ıt dicsıítsük, angyalokkal együtt kiáltva: alleluia.

287

Introitus Cibavit eos ex audipe frumenti alleluia et de petra melle saturavit eos alleluia. Exsultate Deo adiutori nostro * iubilate Deo Iacob. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto † sicut erat in principio et nunc et semper * et in saecula saeculorum. Amen.

Introitus Táplálta ıket a búza zsírjával, alleluja: és jóllaktatá mézzel a kısziklából, alleluja. Örvendjetek az Istennek, a mi segítınknek * ujjongjatok Jákob Istenének. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek † miképpen kezdetben vala most és mindenkor * és mindörökkön örökké. Amen.

Kyrie eleison. Christe eleison. Kyrie eleison.

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Dicsıség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsıítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsıségedért, Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bőneit, irgalmazz nekünk; te elveszed a világ bőneit, hallgasd meg könyörgésünket. Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk. Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten 288

dicsısédében. Ámen. Oratio Oremus. Deus, qui nobis sub Sacramento mirabili passionis tuae memoriam reliquisti: tribue, quaesumus, ita nos corporis et sanguinis tui sacra mysteria venerari; ut redemptionis tuae fructum in nobis jugiter sentiamus. Qui vivis et regnas cum Deo Pater in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Könyörgés Könyörögjünk! Isten, ki nekünk e csodálatos Szentségben kínszenvedésednek emlékét hagytad, engedd, kérünk, hogy testednek és vérednek szent misztériumát úgy tiszteljük, hogy megváltásodnak gyümölcsét magunkban szüntelen tapasztaljuk. Ki élsz és uralkodol az Atyaistennel a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. R) Amen.

Lectio Epistolae beati Pauli Apostoli ad Corinthios. Fratres: Ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis: quoniam Dominus Jesus, in qua nocte tradebatur, accepit panem, et gratias agens fregit, et dixit: Accipite, et manducate: Hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur: hoc facite in meam commemorationem. Similiter et calicem, postquam coenavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine: hoc facite, quotiescumque bebitis, in meam commemorationem. Quotiescumque enim manducabitis panem hunc, et calicem bibetis, mortem Domini annuntiabitis, donec veniat.

Szentlecke Szent Pál aplostolnak a korintusiakhoz írt levelébıl Teszvérek: Én az Úrtól vettem, amit közöltem is veletek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, véve a kenyeret, és hálát adván, megtöré és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az újszövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre. Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hiredetitek, míg el nem jı. Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vagy issza az ı 289

Itaque quicumque manducaverit panem hunc, vel biberit calicem Domini indigne, reus erit corporis et sanguinis Domini. Probet autem seipsum homo: et sic de pane illo edat, et de calice bibat. Qui enim manducat et bibit indigne, judicium sibi manducat et bibit: non dijudicans corpus Domini. Verbum Domini. – R) Deo gratias.

kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék ebbıl a kenyérbıl és igyék ebbıl a kehelybıl; mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. Ez az Isten igéje. – R) Istennek legyen hála.

Graduale Oculi omnium in te sperant, Domine: et tu das illis escam in tempore opportuno. V) Apperis tu manum tuam: et imples omne animal benedictione.

Graduale Mindeneknek szeme benned bízik, Uram, és te idejében megadod életüket. V) Megnyitod kezedet és betöltesz minden élıt áldásoddal.

Alleluia V) Caro mea vere est cibus, et sanguis meus vere est potus. Qui manducat meam carnem, et bibit meum sanguinem, in me manet, et ego in eo.

Alleluia V) Az én testem bizonnyal étel, az én vérem bizonnyal ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én ıbenne.

Sequentia Lauda Sion Salvatorem, Lauda ducem et pastorem In hymnis et canticis.

Szekvencia Dícsérd Sion, Üdvözítıd, Jó pásztorod, hő segítıd, Áldja hangos éneked.

Quantum potes, tantum aude, Quia maior omni laude, Nec laudare sufficis.

Himnuszt mondj, egész szíveddel, Szóddal úgyis nem érhedd el, Méltón nem dícsérheted. 290

Laudis thema specialis Panis vivus et vitalis Hodie proponitur. Quem in sacrae mensa coenae Turbae fratrum duodenae Datum non ambigitur. Sit laus plena, sit sonora; Sit iucunda, sit decora Mentis iubilatio, Dies enim solemnis agitur Inqua mensae prima recolitur Huius institutio. In hac mensa novi Regis Novum Pascha novae legis Phase vetus terminat. Vetustatem novitas, Umbram fugat veritas, Noctem lux eliminat. Quod in coena Christus gessit, Faciendum hoc espressit In sui memoriam: Docti sacris institutes Panem, vinum in salutis Consecramus hostiam. Dogma datur Christianis, Quod in carnem transit panis Et vinum in sanguinem.

Nagy dologról szól az ének; Élet élı kútfejének, A Kenyérnek hódolunk. Estelén a Vacsorának A tizenkét tanítványnak Mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönnesengjen, Ujjongjon és égre csengjen Zengı lelkünk hangja ma. Mert mit ajkunk most magasztal: Amaz ünnep, amaz asztal, Amaz elsı lakoma. Ott új Húsvét napja támadt, Új kötése új királynak, Régi Húsvét bételett. Új világtól fut az óság, Árnyat oszlat új valóság Fényesség őz éjfelet. S amit ott tett önkezével: Emlékére nyilt igével Hagyta Krisztus végzenünk, Szent igéktıl megoktatva, Üdvösséges áldozatra Kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: Testté, vérré lényegülnek, Bor s kenyér mi volt elıbb.

Quod non capis, quod non vides, 291

Animosa firmat fides Praeter rerum ordinem. Sub diversis speciebus, Signis tantum et non rebus, Latent res eximiae: Caro cibus, sanguis potus, Manet tamen Christus totus Sub utraque specie. A sumente non concisus, Non confractus, non divisus Integer accipitur. Sumit unus, sument mille, Quantum isti, tantum ille, Nec sumptus consumitur. Sumunt boni, sumunt mali, Sorte tamen inaequali, Vitae vel interitus. Mors est malis, vita bonis, Vide paris sumptionis Quam sit dispar exitus. Fracto demum sacramento, Ne vacilles, sed memento Tantum esse sub fragmento. Quantum toto tegitur. Nulla rei fit scissura, Signi tantum fit fractura, Qua nec status nec statura Signati minuitur.

Régi rend itt újnak enged, Szárnya lankad észnek, szemnek, Élı hitbıl végy erıt. Színében bor és kenyérnek (Jel csak ez, de más a lényeg!) Drága nagy jók rejlenek. Vér bár a bor, test az étel, Egy is Krisztus, semmi kétely! Két szín İt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, Meg nem töri, nem szakasztja, Mindenek épen veszik. Veszi egy és ezrek veszik, S minden egyenlın kapja részit, Mégis: nem fogyatkozik. Veszi jó és veszi vétkes, Ám gyümölcse vajmi kétes: Élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: Lásd, az együtt áldozóknak Végül milyen szörnyő más! S ha megtört az áldozatban, Kétség, tudd meg, nincsen abban: Úgy van ott minden darabban, Mint a teljes szín alatt. İt törés nem törheté meg, Csak a jelnek (köntösének!) Színe tört meg, ám a lényeg 292

Ecce panis Angelorum, Factus cibus viatorum, Vere panis filiorum, Non mittendus canibus! In figuris praesignatur, Cum Isaac immolatur, Agnus Paschae deputatur, Datur manna patribus. Bone pastor, panis vere, Jesu, nostri miserere, Tu nos pasce, nos tuere, Tu nos bona fac videre In terra viventium. Tu qui cuncta scis et vales, Qui nos pascis hic mortales, Tuos ibi commensales, Cohaeredes et sodales Fac sanctorum civium.

Változatlan egy marad. Imhol angyaloknak étke, Vándorútunk erıssége, Édes fiak vendégsége! Ebeknek oda ne vesd! İsi manna ezt mutatja, Ezt Izsáknak áldozatja, Bárány vére csordulatja Képpel írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek: Édes Jézus! kérünk téged, Te legeltesd; védd a néped, Te mutasd meg kegyességed, Fönn az élık közepett.

Mindenható fejedelmünk, Éltünk, éltetınk, szerelmünk, Engedj asztalodra lelnünk, S testvérül engedd ölelnünk Aquinói Szent Tamás (1224-1274) Odafönn a szenteket. Sík Sándor fordítása

Evangelium Dominus vobiscum. – Et cum spiritu tuo. Sequentia santi Evangelii secundum Joannem. – Gloria tibi Domine. In illo tempore: Dixit Jesus turbis Judeorum: Caro mea vere est cibus, et sanguis meus vere est potus. Qui manducat meam carnem, et bibit meum

Evangélium Az Úr legyen veletek. – És a te lelkeddel. A szent evangélium szakasza Szent János szerint – Dicsıség neked Istenünk. Abban az idıben: Mondá Jézus a zsidó seregnek: Az én testem bizonnyal étel, az én vérem bizonnyal ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, 293

sanguinem, in me manet, et ego in illo. Sicut misit me vivens Pater, et ego vivo propter Patrem, et qui manducat me, et ipse vivet propter me. Hic est panis, qui de caelo descendit. Non sicut manducaverunt patres vestri manna, et mortui sunt. Qui manducat hunc panem, vivet in aeternum.

énbennem marad és én ıbenne. Amint engem küldött az élı Atya, és én élek az Atya által, úgy eszik engem, az is él énáltalam. Ez az a kenyér, mely az égbıl szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok a mannát ették és meghaltak; aki e kenyeret eszi, örökké élni fog.

Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium omnium et invisibilium. Et in unum Dominum Iesum Christum, Filium Dei unigenitum, et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, lumen de lumine, Deum verum de Deo vero, genitum, non factum, consubstantialem Patri: per quem omnia facta sunt. Qui propter nos homines et propter nostram salutem descendit de caelis. Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est. Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato; passus et sepultus est, et resurrexit tertia die, secundum Scripturas, et ascendit in caelum, sedet ad dexteram Patris. Et iterum venturus est cum gloria, iudicare vivos et mortuos, cuius regni non erit finis. Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem: qui ex

Patre Filioque procedit. Qui cum Patre et Filio simul adoratur et conglorificatur: qui locutus est per prophetas. Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam. Confiteor unum baptisma in remissionem peccatorum. Et expecto resurrectionem mortuorum et vitam venturi saeculi. Amen.

vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetınkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsıítünk, mint az Atyát és a Fiút. İ szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bőnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendı örök életet. Ámen.

Offertorium Sacerdotes Domini incensum et panes offerunt Deo: et ideo sancti erunt Deo suo, et non polluent nomen ejus, alleluia.

Offertorium Az Úr papjai tömjént és kenyeret visznek Istennek: azért szentek legyenek Istenük elıtt és ne szennyezzék be az ı nevét, alleluja!

Sanctus, sanctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsıséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem.

Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: adj nekünk békét.

Communio Qui manducat meam carnem, et

Communio Aki eszi az én testemet és issza az 295

bibit meum sanguinem, in me manet, et ego in eo, dicit Dominus.

én véremet, énbennem marad és én ıbenne, mondja az Úr.

Postcommunio Oremus. Fac nos, quaesumus Domine, divinitatis tuae sempiterna fruitione repleri: quam pretiosi Corporis et Sanguinis tui temporalis perceptio praefigurat. Qui vivis et regnas cum Deo Pater in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

Postcommunio Könyörögjünk! Add meg nekünk, kérünk, Urunk, hogy Istenségednek álandó élvezésével elteljünk, melyet drága testenek és vérednek e földön való vétele elıre jelez. Ki élsz és uralkodol az Atyaistennel a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Amen.

Ite missa est. – Deo gratias.

A szentmise véget ért. Menjetek békével. Istennek legyen hála.

Salve, Regina, mater misericordiae: Vita, dulcedo, et spes nostra, salve. Ad te clamamus, exsules, filii Hevae. Ad te suspiramus, gementes et flentes in hac lacrimarum valle. Eia ergo, advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Jesum, benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exsilium ostende. O clemens: O pia: O dulcis Virgo Maria.

296

Missa Cantorum (Kyrie, Gloria) A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA …Zarándokúton… A zarándoklatok régi idıktıl népszerő célállomásainak hagyományaiból, kultuszából elevenítünk fel néhányat. A zarándoklás a zsidó-keresztény kultúrkör vallásos embere számára egyfajta létforma: a hit útján való vándorlás. A keresztény ember, úton lévı ember (homo viator), aki nem feledkezik meg arról, hogy az embernek miután kiőzetett a paradicsomból végig kell mennie a bőn és szabadulás hosszú és gyötrelmes útján, és csak élete végén juthat el a mennyei Jeruzsálembe. A vallásos emberek azért vállalkoznak a zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy Isten létét és közelségét a szent helyen jobban meg lehet tapasztalni. A keresztény világban évszázadokon keresztül a zarándoklat, mint elégtétel, és mint a bőnbocsánat elnyerésének egyik formája volt jelent az Egyház életében. A bőnbánati szempont napjainkban kissé háttérbe szorult. Manapság a zarándoklat inkább a lelki megújulás egyik eszköze. A zarándoklaton és a zarándokhelyen a résztvevık Isten szavának hallgatása, a több és buzgóbb egyéni és közösségi imádság, a szentségek és a liturgiában való részvétel, és az egyház közösségének megtapasztalása által megerısödnek és megújulnak a hitben. A sorozat elsı állomása Jeruzsálem. Jeruzsálem városa több vallás számára is kultikus helyszín. A kereszténység történetét tekintve is rengeteg emlékhely, ünnep, hagyomány kapcsolódik egybe a várossal. Ezek tárházának bemutatására egy ilyen hangverseny nem alkalmas, ezért ezek közül csak egyet ragadunk ki, és annak bemutatására vállalkozunk. A Szent Kereszt ereklyéjének kultuszához kapcsolódóan 297

az egyik egyházi ünnep liturgiájának zenei anyagát mutatjuk be. A zenei anyag összeállításánál az 1560 elıtti idıszak bajor hercegi udvarának repertoárjából válogattunk, a müncheni liturgikus gyakorlatban megszólaló mővekbıl, forrásokból szerkesztettük mősorunkat. Így ez az összeállítás egyben a 10. jubileumi HANGVERSENY-SOROZAT ORLANDO DI LASSO MŐVEIBİL c. sorozat része is. A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA A Szent Kereszt tiszteletére két ünnep van az Egyházban: a Szent Kereszt megtalálása (máj. 3.) és felmagasztalása (szept. 14.). Mindkét ünnep a Keresztet dicsıíti, azt a fát, amin Jézus kínhalált szenvedett. Az ünnep eredete a IV. századig nyúlik vissza, amikor a keresztrefeszítés helyén megtalálták a szent Keresztet. 326-ban ezen a helyen Nagy Konstantin császár templomot építtetett (Szent Sír Bazilika), amelyet 335. szeptember 14-én szenteltek fel, és itt helyezték el az ereklyét, amit itt ıriztek és tiszteltek. A megtalálás ünnepéhez késıbb hozzáfőzıdött a visszaszerzés ünneplése is, ugyanis 614-ben a pogány perzsák birtokába jutott az ereklye, amit 628-ban (v. 629-ben) a görög Hérakleiosz császár ünnepélyes diadalmenetben visszavitt a jeruzsálemi templomba. GRADUALE PATAVIENSE Az O. di Lasso mőveit bemutató sorozat korábbi hangversenyein is – mint a gregorián repertoár forrását – említettük a Graduale Pataviense-t. Ez a kódex tartalmazza a passaui érsekség területének tridenti zsinat elıtti, középkori rítusának, a szentmisék liturgiájának zenei anyagát, így a müncheni liturgikus gyakorlat gregorián repertoárját is. A Graduale 1511-ben Bécsben jelent meg nyomtatásban.

298

Orlando di Lasso (c.1532-1594) A XVI. század egyik legnagyobb zeneszerzıje 1532 körül született a németalföldi Mons-ban. Énekesfiúként a St-Nicholas templom kórusának volt tagja. 1544-ben a szicíliai alkirály, Ferdinando Gonzaga magával vitte Itáliába. Elıször Szicíliába, majd Milánóba került, késıbb Nápolyba és Rómába is tovább utazott. 1555-56 körül Antwerpenbe költözött. 1556-ban V. Albrecht bajor herceg meghívására csatlakozott a müncheni udvari kórushoz, melynek 1563-tól haláláig vezetıje volt. 1562-ben Frankfurtba ment II. Miksa császár koronázására. Az 1560-as évektıl kezdve többször látogatott Itáliába. 1570-ben II. Miksa császár nemesi oklevelet adományozott neki. 1571-ben Párizsba utazott, ahol IX. Károly személyes kihallgatáson fogadta. Késıbb a párizsi udvar meg akarta hívni udvari komponistának, de a tárgyalások félbeszakadtak. A pápa 1574-ben az Aranysarkantyú-rend lovagjává ütötte. Az Évreux-ben megrendezett zeneversenyen mőveivel többször is díjat nyert. Utazásai során mővészetét mindenhol elismerték és a „zene fejedelmének” kijáró tisztelettel fogadták. 1590-ben súlyos agyvérzés érte, ami miatt évekig nem tudott dolgozni. 1594-ben halt meg Münchenben. Orlando di Lasso a XVI. század talán legsokoldalúbb és legtermékenyebb zeneszerzıje volt. Közel 2000 mőve maradt fenn a legkülönbözıbb egyházi és világi mőfajokban. Szinte minden európai udvarban beszélt nyelven otthonosan komponált. Tanítványai között olyan nagynevő zeneszerzık voltak, mint például Giovanni Gabrieli. Ludwig Senfl (c.1486-1542/1543) Svájci zeneszerzı, Baselben, vagy Zürichben született. Zürichben kezdte meg tanulmányait, majd rövidesen a bécsi udvari együttes fiúénekese lett. Itt Heinrich Isaac tanítványa, az ı irányítása alatt marad felnıttként is a császári udvar énekese, illetve mesterének kopistája, kottamásolója is egyben. Isaac távozása után 1515-tıl a császár haláláig 299

az udvari együttes vezetıje és komponistája. I. Miksa halála után 1519ben feloszlatják a bécsi együttest, így Senflnek is mennie kell. Az új császár V. Károly némileg támogatja anyagilag az udvari együttes volt tagjait, de ez nem elegendı, ezért új állás után kell néznie. 1521 után nyíltan szimpatizál a protestáns nézetekkel. 1523-ban kap állást Münchenben a bajor hercegnél, aki udvari együttes szervezésével és irányításával bízza meg. Ennek az együttesnek lesz késıbb tagja, majd vezetıje Orlando di Lasso is. Az induló Kapella repertoárját nagyrészt mesterének és saját mőveinek a bécsi gyakorlatból átvett felhasználásával indítja útjára, amellyel az egész német nyelvterület liturgikus gyakorlatára hatással levı példát ad. Ennek a liturgikus többszólamú repertoárnak összefoglaló kiadványa a Choralis Constantinus, amelynek kötetei Senfl 1542 végén, vagy 1543 elején bekövetkezett halála után, 1550-ben és 1555-ben jelentek meg Nürnbergben, Hieronymous Formschneider kiadásában. Heinrich Isaac (c.1450-1517) és a Choralis Constantinus A németalföldi zeneszerzı születésérıl és fiatalkoráról semmit sem tudunk. Elsı jelentıs írásos forrás a firenzei Medici család szolgálatában álló zeneszerzıként említi. Lorenzo „il Magnifico” Medici gyermekeinek zenei nevelését látta el, valamint Firenze három templomában is zenei szolgálatot teljesített, amelyeket a Medici család patronált. A tehetséges zeneszerzı a család teljeskörő bizalmát élvezte. Firenzében házat vásárolt és megnısült. Lorenzo halála után a Medici ellenesek ereje megerısödött a városban, ezért átmenetileg a család lehagyta Firenzét. Ebben az idıben Isaac is új állás után nézett. Pisában állomásozott ekkor a császári hadsereg, amelyhez csatlakozott, és rövidesen a császár, I. Miksa udvari komponistájaként említik ıt Bécsben. Amint a bécsi beosztása biztossá vált a feleségét is Bécsbe hozatta. Az udvari együttesnek viszonylag sok szabadideje adódhatott, hiszen a császár nem mindig Bécsben tartózkodott, és hadjáratai során 300

nem kellett a Kapellának is kísérnie, csak fontos birodalmi győlések alkalmából. Így Isaac a bécsi állás mellett rengeteg idıt tölthetett más udvarokban is (pl.: a szász választófejedelemnél, vagy Ferrarában, Firenzében stb.). 1507-ben a császár kíséretében Konstanz városában volt hosszabb ideig, ahol a konstanzi püspök felfigyelt mőveire, és egy hatalmas megbízással látta el: dolgozza ki a teljes egyházi évre (nemcsak a vasárnapokat, hanem az összes egyházi ünnepet is beleértve) a mise változó részeinek (introitus, alleluia-sequentia, communio – néhány graduale és tractus is helyet kap a repertoárban) zenei anyagát, a gregorián és többszólamú részek váltakozásán alapuló „alternatim” gyakorlat szerint. Isaac gyorsan nekiállt elkészíteni ennek a repertoárnak a vázát, amit a szakirodalom Formuláknak nevez. Ezt 1509-ben a konstanzi káptalan egy korábbi átdolgozás után jóváhagy, így kezdetét veszi ennek a tervnek a megvalósítása. Gyakorlatilag Isaac e szerint a terv szerint valósítja meg a bécsi udvar zenei repertoárját is. Ebben legfıbb partnere és támasza leghőbb tanítványa, Ludwig Senfl. Isaac X. Leó pápa hívására – akinek gyermekkorában Firenzében nevelıje volt – elhagyja a bécsi udvart, és visszatér Firenzébe, hogy felügyelje a Medici család ügyeinek alakulását. Itt halt meg 1517-ben. Senfl, mestere halála után a hiányzó részeket is megzenésíti, és így egésszé válhat a teljes egyházi év többszólamú zenei repertoárja. Ennek a repertoárnak csak egy része jut el Konstanzba, a korábbi megrendelıkhöz. Nagy része a bécsi császári udvar számára íródik. Ami pedig kimaradt Isaac életében, azt Senfl fejezi be Münchenben, a bajor hercegi udvarban. Itt válik teljessé a repertoár, és itt szerkeszti meg Senfl azt a háromkötetes kiadványt, amiben ezt közre kívánják adni Choralis Constantinus címmel, ám ennek anyagi akadálya lesz. Így csak Senfl és az eredetileg kiadóként szorgalmazó Ott halála után lát napvilágot ez a hatalmas anyag. 1550-ben és 1555-ben sikerül a a korábbi kiadótól átvett három kötetet megjelentetnie Hieronymous Formschneidernek. A Choralis Constantinus több szempontból is egyedülálló alkotás. Egyrészt, a 301

zenetörténetben sem elıtte, sem azután nem született olyan mő, amely a teljes egyházi év zenei anyagát többszólamban feldolgozta volna, bár tudunk ilyen kísérletekrıl, amelyek azonban nem tudtak megvalósulni. Ez a kötet-sorozat tekinthetı az elsı összkiadás-jellegő kiadványnak a zenetörténetben, ami annál is nagyobb jelentıségő, mert egy német kiadó adta ki egy olyan zeneszerzı alkotásait, aki nem született német volt. Erre korábban nem volt példa. A Choralis Constantinus hatására ez a fajta repertoár hosszú idıkig minta marad a német nyelvterület templomai számára, bár a tridenti zsinat, valamint a protestantizmus terjedése elhomályosítja ezt a tényt. Az elhangzó mővekrıl Orlando di Lasso: Missa Cantorum (Kyrie, Gloria) Lasso egyik töredékesen fennmaradt kromatikus stílusban írt mőve. Lasso életmővében a kromatikus darabok elsısorban a korai korszakára voltak jellemzıek, melyek vélhetıen az ıt ért fiatalkori itáliai tartózkodása alatt ért zenei élmények hatására íródtak. Ezek közül kiemelkedik a maga misztikus tartalmi-zenei mondanivalójával a Prophetiae Sybillarum (elhangzott: VII. Hangverseny-sorozat) ciklusa. Élete érett korszakában is visszaköszönnek ezek a kromatikus élmények, hacsak a Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob (elhangzott: I. Hangverseny-sorozat; OFFICIUM DEFUNCTORUM – EMENDÉ Production, 1999., Choc Prix – Le Monde de la Musique) sorozatra gondolunk. A Missa Cantorum egyetlen kéziratos forrásból ismert, amely a heilbronni városi zenei győjteményben található (Heilbr). A mő szólamkönyvekben maradt fenn, amelyek közül az alt szólam hiányzik (A Kyrie tétel rekonstrukciója Dressler: Musicae practicae elementa, 1571. c. traktátusa alapján készült el.) A mise ciklusból továbbá teljesen elveszett a Credo és a Snctus tétel. A négyszólamú Kyrie és Gloria mellett egy ötszólamú Agnus maradt még meg. A szólamkönyvek Johannes Lauterbach (1531-1593) lejegyzésével maradtak fenn. Lauterbach 1567302

tıl a városi Latiniskola rektora volt. A kéziratban pontos datálás nincs, hozzávetılegesen 1559 és 1568 között keletkezett. Heinrich Isaac: Credo (M7) Munich, Bayerische Staatsbibliothek – MS 53 fol. 85v-99r „H. Yzac” (Gregorián Credo – „Aliud Patrem”; Graduale Pataviense, Wien 1511. – fol. 290v-291v) Az Isaac által komponált Credo-k egyik fı forrása ez a müncheni kézirat, amely nyilvánvalóan Senfl idejében került lejegyzésre, és került liturgikus használatba. Isaac alternatim mise ordinárium kompozícióiból hiányoznak a Credo tételek. Csak a Kyrie, Gloria, Sanctus, Agnus Dei részei kerültek megzenésítésre, gregorián cantus firmus felhasználásával, váltakozó elıadásban: a gregorián egyszólamú szakaszai váltakoznak a többszólamú részekkel. A többszólamú tételek cantus firmus dallamai az egyszólamú részek folytatásai, így válik egésszé a kompozíció. A müncheni kéziratban szereplı 13 Credo mindegyike hordoz egy-egy gregorián cantus firmust, viszont nem alternatim kompozíciók, hanem végig többszólamú mővek. További 4 Credo-t ismerünk, amik viszont alternatim szerkesztésőek. Ezek mindegyike bekerült a Choralis Constantinus végéhez hozzászerkesztett mise-ordináriumok sorába. Sıt ezeknek ez az egyetlen korabeli forrása ismert. A Credo tételek alapját képezı gregorián dallamok többsége a Graduale Pataviense-bıl származik, néhányuk egy St. Galleni forrásból való. Ludwig Senfl: Missa Per signum crucis (Sanctus, Agnus Dei) Munich, Bayerische Staatsbibliothek – MS 3936 Senfl négyszólamú misekompozíciójának egyetlen forrása a müncheni kézirat. A mő alapjául a szerzı egy azonos címő motetta zenei anyagát használta fel, melynek szerzıjének a zenetörténet magát Senflt véli. 303

A liturgia változó tételeit (introitus, alleluia-sequentia, communio) a Choralis Constantinus III. kötetébıl vettük. A gregorián tételek forrása a Graduale Pataviense. A mősor elején és végén elhangzó motetták a korabeli német repertoárból vett mővek, a Szent Kereszt tiszteletéhez kapcsolódó himnuszok megzenésítései. Ad processionem Hymnus Vexilla regis prodeunt, Fulget crucis mysterium, Quo carne carnis conditor Suspensus est patibulo. Venantius Fortunatus

Körmenetre Himnusz Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt S megtörte holta a halált. Sík Sándor fordítása

Cantio 1. Salve Crux sancta, salve mundi gloria, Vera spes nostra, vera ferens gaudia, Signum salutis, salus in periculis, Vitale lignum vitam ferens omnium.

Szent kereszt fája, egész világ téged áld, benned remélünk, te vagy igaz örömünk; gyızelmi zászlónk, szabadulás nagy jele, életadó fa, rajtad termett életünk.

2. Te adorandam, te Crucem vivificam, Per te redempti, dulce decus saeculi. Semper laudamus, semper tibi canimus: Per lignum servi, per te sumus liberi.

Tisztelünk téged, élet fája, szent kereszt, föld édes dísze, rajtad váltott meg Urunk: mindig dicsérünk, rólad mindig szól dalunk, fán lettünk rabbá, s fán szabaddá általad.

3. Originale crimen necans in Cruce, Nos a privatis Christe munda maculis:

Eredendı bőn, mely megöl a kereszten, tisztíts meg minket, Krisztus, saját vétkeinktıl: 304

Humanitatem miseratus fragilem, Per Crucem sanctam lapsis dona veniam.

szánd meg az esendı emberiséget, a Szent Kereszt által bocsáss meg a vétkezıknek.

4. Protege, salva, benedic, sanctifica Populum cunctam Crucis per signaculum: Morbos averte corporis et animae: Hoc contra signum nullum stet periculum.

Óvd, üdvözítsd, álld, szenteld meg összes népedet a Kereszt jelével: Vedd el testünk és lelkünk bajait: Ezzel a jellel szemben egy veszély se álljon meg.

Ad Missam Introitus Nos autem gloriari oportet in cruce Domini nostri Jesu Christi in quo est salus vita et resurrectio nostra per quem salvati et liberati sumus. Ps. Deus misereatur nostri et benedicat nobis * illuminet vultum suum super nos et misereatur nostri. Gloria Patri et Filio et Spiritui sancto Sicut erat in principio et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen.

Mise Introitus Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben vagyon üdvösségünk; életünk és feltámadásunk; ki által megváltattunk és megszabadultunk. Irgalmazzon nekünk az Isten és áldjon meg minket * ragyogtassa arcát fölöttünk és irgalmazzon nekünk. Dicsıség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala most és

Fiad keresztjén áldjuk, Atyánk, szent neved, 5. Sit Deo Patri laus in Cruce és dicsıítjük a Szendéiket is veled; Filii, örvendjetek most, égi szentek, Sit coaequalis laus sancto Spiritui: angyalok, Civibus summis gaudium sit áldjon ma minden, dicsıséges Angelis, szent kereszt! Amen. Honor sit mundo Crucis Exaltatio. Amen.

305

mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. Kyrie, eleison. Christe, eleison. Kyrie, eleison.

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Oratio Oremus. Deus, qui nos hodierna die Exaltationis sanctae Crucis annua solemnitatis laetifivas: praesta, quaesumus ut, cujus mysterium in terra cognovimus, ejus redemtionis praemia in caelo

Könyörgés Könyörögjünk. Isten, ki a mai napon a Szent Kereszt diadalmenetének évenkint megismétlıdı ünnepével örvendeztetsz meg minket, add meg, kérünk, hogy aminek 306

mereamur. Per eumdem Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

misztériumát megismertük a földön, annak megváltó kincseit megérdemeljük a mennyben. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten, mindörökkön örökké. R) Amen.

Lectio Epistolae beati Pauli Apostoli ad Philippenses. Fratres: Hoc enim sentite in vobis, quod et in Christo Jesu: qui cum forma Dei esset, non rapinam arbitratus est esse se aequalem Deo sed semetipsum exinanivit formam servi accipiens, in similitudinem hominum factus, et habitu inventus ut homo. Humiliavit semetipsum, factus obediens usque ad mortem, mortem autem crucis. Propter quod et Deus exaltavit illum: et donavit illi nomen, quod est super omne nomen ut in nomine Jesu omne genu flectatur caelestium, terrestrium, et infernorum: et omnis lingua confiteatur, quia Dominus Jesus Christus in gloria est Dei Patris. Verbum Domini. – R) Deo gratias.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébıl Testvérek: Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki midın az Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlıséget oly dolognak, melyhez erıszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember. Megalázta magát és engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta ıt és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsıségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Ez az Isten igéje. – Istennek legyen hála!

307

Alleuia V) Christus resurgens ex mortuis iam non moritur mors illi ultra non dominabitur.

Alleluja V) Krisztus miután feltámadt a halálból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta.

Alleluia V) Dulce lignum dulces clavos dulcia ferens pondera quae sola fuisti digna sustinere regem caelorum et Dominum.

Alleluja Drága fa, drága szögeket, drága terhet hordozó, egyedül te találtattál méltónak, hogy az egek Királyát és Urát hordozzad.

Sequentia/Prosa Laudes crucis attolamus nos qui crucis exultamus speciali gloria.

Szekvencia A Keresztet ünnepeljük, A Keresztnek énekeljük Ujjongó dícséretét.

Dulce melos tangat caelos dulce lignum dulci dignum credimus melodia.

Kereszt a mi gyızedelmünk Itt adatott letepernünk Ellenségünk erejét.

Voci vita non discordet dum vox vitam non remordet dulcis est symphonia.

Akkor édes a zsolozsma, Hogyha méltón visszhangozza Életünk is az imát.

Servi crucis crucem laudent qui per crucem sibi gaudent vitae dari munera.

Dícsérjük a szentkeresztet, Akik által szereztek Gazdagságos életet.

Dicant omnes et dicant singuli ave salus totius saeculi arbor salutifera.

Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága fa, Üdvösségünk szerelmes záloga, áldjuk édes terhedet!

O quam felix quam praeclara fuit haec salutis ara rubens agni sanguine.

Ó te üdvösséges oltár, Mely tüzesen bíboroltál A Báránynak véritıl!

Agni sine macula 308

qui mandavit saecula ab antiquo crimine. Haec est stella peccatorum per quam Christus rex caelorum ad se traxit omnia. Forma cujus haec ostendit quae terrarum comprehendit quatour confinia. Non sunt nova sacramenta nec recenter est inventa crucis haec religio. Ista dulces aquas fecit per quam si lex aquas jecit Moyses officio. Nulla salus est in domo nisi cruce munit homo super liminaria. Ne quam sensit gladium nec amisit filium quisquis egit talia. Ligna legens in saepta spem salutis est adepta pauper muliercula. Sine lignis fidei nec lechitus olei valet nec farinula. In scripturis sub figuris ista latent sed iam patent

Rajtad a Feláldozott Egy világot megmosott Az ısbőnnek szennyitıl. Lépcsı lett a szent keresztbül, Krisztus vonz azon keresztül Magához mindeneket. Összefogott itt a Bárány A kerek föld négy határán Minden emberszíveket. Nem újak a szentségek nem újkelető a keresztnek ez a tisztelete. Ez teremtett tiszta vizet, ezzel – ha szabad volt – fakasztott vizet Mózes szolgálatával. Nincs üdvösség a házban, ha nem kereszttel erısíti meg az ember a tetıgerendát. Nem éri azt kardcsapás, nem veszíti el fiát, aki ezzel foglalkozik. A kertjébe fát győjtı szegény asszony megtalálta az üdvösség reményét. A hit fái nélkül sem az olajos edényke, sem a kevés liszt nem ér semmit. Az írásokban a képek alatt 309

crucis beneficia. Reges credunt hostes cedunt sola cruce Christo duce unus fugat milia. Ista suos forciores semper facit et victores morbos sanat et languores reprimit demonia.

maguk a kereszt jótéteményei rejtıznek, sıt feltárulkoznak. Királyok hisznek, az ellenség menekül, Krisztus vezetésével, a puszta kereszttel egyedül ezreket futamít meg.

Dat captivis libertatem vite confert novitatem ad antiquam dignitatem crux reduxit omnia.

İ az övéit mindig bátrabbá és gyıztessé teszi meggyógyítja a betegeket és a csüggedteket, elnyomja az ördögi dolgokat.

O crux lignum triumphale mundi vera salus ave inter ligna nullum tale fronde flore germine.

A foglyokat megszabadítja, az életet megújítja, visszaadja mindennek régi méltóságát a kereszt.

Medicina christiana salva sanos egros sana quod non valet vis humana sit in tuo nomine.

Kereszt, immár Isten hozzád, Gyızedelem, világosság! Nincs több ilyen virágos ág, Ily koszorús földi tı.

Assistentes crucis laudi consecrator crucis audi atque servos tue crucis post hanc vitam vere lucis transfer ad palacia.

Keresztényi medicina, Kórnak, épnek üdvös írja, Nincsen, amit meg ne bírna Te nevedben a hívı.

Quos tormento vis subire fac tormenta non sentire sed cum dies venit irae nobis confer et largire sempiterna gaudia.

Halld meg, kereszt megszentelıje a keresztet dicsıítıket, és kereszted szolgáit ezen élet után az igazi fény palotáiba vezesd. 310

Adamus a Sancto Victore

Akiket meg akarsz kínozni, tedd, hogy ne érezzék a kínt, de ha eljön a harag napja, adj nekünk bıkezően örökkévaló örömöket. Sík Sándor nyomán

Dominus vobiscum. – Et cum spiritu tuo. Sequentia sancti Evangelii secundum Joannem. – Gloria tibi Domine. In illo tempore: Dixit Jesus turbis Judeorum: Nunc judicium est mundi: nunc princeps hujus mundi ejicietur foras. Et ego si exaltatus fuero a terra, omnia traham ad meipsum. (Hoc autem dicebat, significans qua morte esset moriturus.) Respondit ei turba: Nos audivimus ex lege, quia Christus manet in aeternum: et quomodo tu dicis: Oportet exaltari Filium hominis? Quis est iste Filius hominis? Dixit ergo eis Jesus: Adhuc modicum lumen in vobis est. Ambulate dum lucem habetis, ut non vos tenebrae comprehendant: et qui ambulat in tenebris, nescit quo vadat. Dum lucem habetis, credite in lucem, ut filii lucis sitis.

Az Úr legyen veletek. – És a te lelkeddel. Evangélium Szent János könyvébıl. – Dicsıség neked Istenünk. Abban az idıben: Mondá Jézus a zsidó seregeknek: Most van ítélet e világ fölött; most fog kivettetni e világ fejedelme. Én pedig, ha fölemeltetem a földrıl, mindeneket magamhoz vonzok. (Ezt pedig mondá, jelezvén, milyen halállal fog meghalni.) Felelé azért neki a sereg: Mi azt hallottuk a törvénybıl, hogy a Krisztus örökké megmarad; hogyan mondod hát te: hogy fel kell emeltetni az Emberfiának? Kicsoda ez az Emberfia? Mondá tehát nekik Jézus: Már csak kevés ideig vagyon nálatok a világosság; járjatok, míg tiétek a világosság, hogy sötétség ne lepjen meg bennetetkt; mert, aki sötétben jár, nem tudja, hová megyen. Míg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.

311

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtıjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idı kezdete elıtt. Isten az Istentıl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentıl, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegő; és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségürmért leszállott a mennybıl. Megtestesült a Szentlélek erejébıl Szőz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsıségben, ítélni élıket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetınkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsıítünk, mint az Atyát és a Fiút. İ szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget a bőnök bocsánatára, várom a holtak feltámadását és az eljövendı örök 312

saeculi. Amen.

életet. Ámen.

Offertorium Protege Domine plebem tuam per signum sanctae crucis ab omnibus insidiis inimicorum omnium ut tibi gratam exhibeamus servitutem et acceptabile tibi fiat sacrificium nostrum, alleluia.

Offertorium Oltalmazd meg, Urunk, népedet a szent kereszt jelével minden ellenséges cselszövéstıl, hogy neked kedves legyen szolgálatunk és elfogadható a mi áldozatunk, alleluja!

Sanctus, sanctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra gloria tua. Hosanna in excelsis. Benedictus qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsıséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: miserere nobis. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona nobis pacem.

Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bőneit: adj nekünk békét.

Communio Nos autem gloriari oportet in cruce Domini nostri Jesu Christi.

Communio Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.

Postcommunio Oremus. Adesto nobis, Domine Deus noster et quos sanctae Crucis laetari facis honore ejus quoque perpetuis defende

Postcommunio Könyörögjünk! Légy mellettünk, Urunk Istenünk, és kiket a Szent Kereszt tiszteletével megörvendeztetsz, annak örök 313

subsidiis. Per Dominum nostrum Jesum Christum, Filium tuum qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti Deus per omnia saecula saeculorum. R) Amen.

támogatásával védelmezd is meg. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten, mindörökkön örökké. R) Amen.

Ite missa est. – Deo gratias.

A szentmise véget ért. – Istennek legyen hála!

Motetta Crux fidelis inter omnes, arbor una nobilis, Nulla silva talem profert, fronde, flore germine Dulce lignum, dulces clavos, dulce pondus sustinet.

Motetta Hő keresztfa, nincsen még egy, ily nemes fa, sem bokor, Ilyen lombot, ily virágot, erdı nem terem sehol. Édes törzsek, édes ág, te, édes terhet hordozol.

314

A HANGVERSENY-SOROZATBAN KÖZREMŐKÖDTEK: Andrejszki Judit, Pintér Ágnes, Kemény Katinka, Kiss Noémi, Kovács Ágnes, Szemkeı-Martin Orsolya - szoprán Bárány Péter, Gavodi Zoltán - kontratenor Draskóczy Balázs, Gyulai Csaba, Pászti Károly - tenor Kalmanovits Zoltán, Mizsei Zoltán - bariton Demjén András, Koncz András - basszus Vitárius Piroska, Draskóczy Eszter - barokk hegedő Bodóczky Miklós, Szabó Zsolt - viola da gamba Dégi János, Arató László, Makovecz Pál, Vaskó Gergely - harsona Budai Miklós, Gyıri István - lant Davidovics Igor - theorba A HANGVERSENY-SOROZAT MŐVÉSZETI VEZETİJE: Kalmanovits Zoltán A HANGVERSENY-SOROZAT HELYSZÍNEI VOLTAK: Budapest-Alsóvízivárosi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia (Kapucinus templom) Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Fıplébániatemplom Budapest-Herminamezıi Szentlélek Plébánia Jáki kápolnája Budapest-Tisztviselıtelep Magyarok Nagyasszonya Plébánia Esztergom-Vízivárosi Loyolai Szent Ignác Plébánia Óbudai Társaskör Szent Anna Plébániatemplom, Kapuvár Szent Mihály Fıplébániatemplom, Dunakeszi A HANGVERSENY-SOROZAT TÁMOGATÓI VOLTAK: Fıváros Önkormányzat Kulturális Bizottsága, Mővészeti és Szabadmővelıdési Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Soros Alapítvány 315

Források • • • • •

• • • • • • •

• • • •

Babits Mihály: Amor sanctus – Középkori himnuszok latinul és magyarul, Polis Kiadó, Kolozsvár, 1996. Boetticher, Lasso Wolfgang Boetticher, Orlando di Lasso und seine Zeit. I. Monographie. Kassel: Bärenreiter, 1958. Diós István: Szentek élete I-II., Szent István Társulat, Budapest, 1984. Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve, Budapest, Zenemőkiadó, 1993. Graduale Pataviense (Wien 1511), Facsimile - herausgegeben von Christian Väterlein, Kassel : Bärenreiter 1982., - Das Erbe deutscher Musik ; Bd. 87.. Abteilung Mittelalter ; 24. Bd. Homolya István: Palestrina, Lassus, Gondolat Kiadó, Budapest 1984. Liber Usualis, Solesmes, 1961. Processionale Monasticum, Solesmes, 1998. Psalterium latino-hungaricum, Bélapátfalva, 1992 Radó Polikárp: Az egyházi év, Bencés Kiadó, Pannonhalma 1998. Sík Sándor: Himnuszok könyve, Helikon Kiadó, 1989. SW – Orlando di Lasso, Sämtliche Werke. Ed. Franz Xaver Haberl and Adolf Sandberger, 21 vols. Leipzig: Breitkopf und Härtel, 1894–1927. SWNR – Orlando di Lasso, Sämtliche Werke, neue Reihe. Ed. Siegfried Hermelink et al. Kassel: Bärenreiter, 1956–96. Szentírás, Szent Jeromos Társaság, 1997. Szunyogh Xavér Ferenc: Magyar-latin misszále, Szent István Társulat, Budapest, Várnagy Antal: Liturgika, Lámpás Kiadó, 1999.

316

Corvina Consort Az együttes repertoárján öt évszázad egyházi és világi, vokális és instrumentális mővei szerepelnek. Tagjai fiatal mővészek, akik más jelentıs régizenét játszó együttesekkel is rendszeresen fellépnek itthon és külföldön. Több rádió-, televízió- és lemezfelvétel közremőködıi. Az együttes nagysikerő koncerteket adott különbözı hazai- és külföldi fesztiválokon (Ausztria, Lengyelország, Németország, Olaszország, Észtország, Finnország, Románia, Belgium, Franciaország, Kanada stb.) A Corvina Consort megjelent CD lemezei számos kedvezı nemzetközi kritikát és díjat kaptak (CHOC díj – 1999., 2008., MIDEM Classical Awards nevezés – 2008., TOP10 CD’s of the Year – 2001., 2004. stb.) Nemzetközi sikereiken túl a hazai hangverseny-életben is jelentıs szerepet töltenek be. Ebbıl különösen kiemelhetı az a három tematikus koncertsorozat, amely az együttes elmúlt évtizedének mőködését leginkább meghatározza: • Hangverseny-sorozat Orlando di Lasso mőveibıl • Európa arcai • Európai magyarság – kultúrtörténeti évfordulók a zene tükrében A Corvina Consort a Choralis Constantinus 500 sorozat résztvevıje.

317

Kalmanovits Zoltán Kalmanovits Zoltán tanulmányait a Liszt Ferenc Zenemővészeti Egyetemen végezte. A Corvina Consort mővészeti vezetıje. Az együttesnek, mint énekes, és mint viola da gamba játékos is tagja. Több jelentıs régizenei együttes énekese és szólistája, akikkel számos nagysikerő hangversenyt adott itthon és külföldön egyaránt. Számos rádió-, televíziófelvétel, valamint több mint 30 CD közremőködıje, publikációk szerzıje. A Corvina Consort mővészeti vezetıjeként zenetörténeti kutatómunka is jellemzi tevékenységét az együttes repertoárjának, új mősorainak összeállításakor. Fıszervezıje és mővészeti vezetıje a „Choralis Constantinus 500 – a Habsburg császári udvar énekes szertartásai a 15-16. századi gyakorlat alapján” c. nemzetközi esemény-sorozatnak (www.choralisconstantinus.hu). A Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. Díjak: • CHOC Prix (Corvina Consort) – 1999. (Franciaország) • Record of the Year (A:N:S Choir) – 2000. (USA) • Record of the Year (A:N:S Choir) – 2001. (USA) • Recordings of the Year – Top 10 (Corvina Consort) – 2001. (USA) • Recordings of the Year – Top 10 (A:N:S Choir) – 2003. (USA) • Recordings of the Year – Top 10 (Corvina Consort) – 2004. (USA) • Recordings of the Year – Top 10 (A:N:S Choir) – 2004. (USA) • Recordings of the Year – Top 10 (A:N:S Choir) – 2005. (USA) • CHOC Prix (Corvina Consort) – 2008. (Franciaország) • MIDEM CLASSIC AWARDS – nevezés, Hungaroton Classic (Corvina Consort) – 2008.

318

Elıadások, mőhely-foglalkozások: • Choralis Constantinus 500 CANTOR REGIS HUNGARIAE I. (Budapest) A Choralis Constantinus bemutatása szerzık, források, repertoár, elıadói gyakorlat • POLYFOLLIA (Saint-Lô, France) World Showcase and Marketplace for Choral Singing Early music from Central Europe - Workshop Publikációk: • A Corvina Consort hangversenyienek és CD lemezeinek ismertetıi (1991-) • Chansons uit de liedboeken van Margaretha van Oostenrijk (ed: Jacob Obrecht en zijn tijd – Festival van Vlaanderen - Antwerpen, 2005.) • Gregorián dallamok Heinrich Isaac Alternatim misekompozícióihoz (Choralis Constantinus 500, Tomus I. – Musica Aeterna Art Foundation, 2008.) • Gregorián dallamok a Choralis Constantinus I. kötetéhez (Choralis Constantinus 500, Tomus II. – Musica Aeterna Art Foundation, 2008.) • Gregorián dallamok a Choralis Constantinus II. kötetéhez (Choralis Constantinus 500, Tomus III. – Musica Aeterna Art Foundation, 2008.) • Gregorián dallamok a Choralis Constantinus III. kötetéhez (Choralis Constantinus 500, Tomus IV. – Musica Aeterna Art Foundation, 2009.) • Gregorián szekvenciák a Choralis Constantinus köteteihez (Choralis Constantinus 500, Tomus V. – Musica Aeterna Art Foundation, 2009.) 319

A Corvina Consort diszkográfiája: • •

• • •

•

• • •

•

OFFICIUM DEFUNCTORUM Orlando di Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Emendé Production, MDP-001, 1999. OFFICIUM IN NATIVITATE DOMINI Orlando di Lasso: Lectiones matutinae de nativitate Christi Responsoria in Nativitate Domini Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, MAETER Records, MAE-002, 2000. Pierre de la Rue: CHANSONS from the Album of Marguerite of Austria Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Hungaroton Classic, HCD 32018, 2001. Claude le Jeune:Airs & Pseaumes Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Hungaroton Classic, HCD 32189, 2004. „...Isten s jó szerelem maradjon veletek!” Balassi Bálint énekelt versei Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Harmónia Mővészeti Központ Kht. HCD307, 2005. SALAMONE ROSSI THE SONGS OF SOLOMON Sacred vocal works in Hebrew Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Hungaroton Classic, HCD 32350, 2006. Magyarország egyházzenéje a középkortól Mátyás király koráig Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Magyar Kultúra Kiadó HCD324, 2006. Giovanni Pierluigi da Palestrina (c.1525-1594):Priego alla Beata Vergine Delli Madrigali Spirituali a cinque voci. Libro secondo, Roma, 1594. Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Hungaroton Classic, HCD32497, 2007. Wedding of the King Matthias and Beatrice, 1476. Mellon Chansonier Works by Binchois, Busnois, Ockeghem, Tinctoris and others Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Magyar Kultúra Kiadó, 2009. Choralis Constantinus 500 A Habsburg császári udvar énekes szertartásai a 15-16. századi gyakorlat alapján Corvina Consort, László Deák, Discantus Vokalensemble, Voces Aequales Magyar Kultúra Kiadó, 2009. Psalterivm – Genevan Psalms Corvina Consort, Kalmanovits Zoltán, Magyar Kutúra Kiadó, 2010.

320

321

ISBN 978-963-08-0444-8

Musica Aeterna Mővészeti Alapítvány, 2010. 322