Miért fontos a nők politikai szerepvállalása? Christa Randzio-Plath
Nők a politikában A nők szerepének megerősítése a múlt század találmánya. Tehát a XX. század elhozta a nők politikai emancipációjával és törvény által biztosított – köz-és polgári – jogaival járó hasznokat. Ezen előrelépés az első nőmozgalmaknak volt köszönhető. Az első, a francia forradalom során elhangzott, a nők politikai jogai érdekében tett kollektív nyilatkozatok nem váltottak ki pozitív reakciókat. Olympe de Gouges, aki 1791-ben közzétette a Nők Jogairól Szóló Nyilatkozatot, életét vesztette. A brit szüfrazsett mozgalom, valamint a kontinentális nőmozgalmak azt hangoztatták, hogy a szavazati jog a polgárok közti egyenlőség kifejezése. Az első német női mozgalom az I. világháború előtt még abban hitt, hogy amennyiben a nők politikai jogokhoz jutnak, a nők és férfiak közötti egyenjogúság könnyen megvalósíthatóvá válik. A nők parlamenti választásokon való magas részvételi aránya ellenére, politikai képviseletük a II. világháború után is gyenge volt, és Európa-szerte sehol nem haladta meg a 10%-ot. A nők politikában való jelenléte a nyugati demokráciákban alacsony maradt. Csupán a diáklázadások, a szexuális forradalom, a békemozgalom, valamint a nők politikában való rendkívül alacsony részvételének és a politikai pártok iránti csekély érdeklődésének hatására kezdte foglalkoztatni különösen az európai pártokat az a gondolat, hogy megpróbálják növelni a nők politikai részvételét, hogy szavazatokat, ezáltal politikai hatalmat szerezzenek. A korábbi évtizedek célja az volt, hogy minden második parlamenti székben nő foglaljon helyet, valamint minden második miniszteri tárcát nő kapjon. Európa távol áll attól, hogy ezt teljesítse. Mindennek ellenére, a nemek közti egyenjogúság jobban érvényesült a politikában, mint a gazdaságban. A politikai pártok kvóta szabályozása megváltoztatta Európa politikai látképét, a gazdasági hatalom azonban továbbra is a férfiak kezében maradt. A nőszervezetek, valamint a politikai pártokon belüli nőtagozatok az önálló feminista mozgalmakkal ellentétben, a nők erőteljesebb politikai képviseletének és politikai hatalmának előfutárai voltak. Az általuk kitűzött cél a politikában való részvétel ösztönzése, a demokratikus legitimáció megteremtése volt azáltal, hogy véget vetnek a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek. Nem csupán a nők által elfoglalt pozíciók számát, hanem a politikai döntéshozatal minőségét is pozitívan megváltoztatják. A változás lett a kulcsszó a nők politikai döntéshozatalban való részvételének elősegítéséről folytatott vitában. A nők politikai egyenjogúsága nem csupán az antidiszkrimináció kérdéskörének, hanem a döntéshozatal javításának is részévé vált. Az egyre inkább jól képzett, iskolázott, egyetemi tanulmányokat felmutató és szép szakmai karriert befutó nők alkalmasak képviselőkké, miniszterekké, polgármesterekké és általánosságban politikai szereplőkké válni.
69