Ajándék az élettôl Október elejétôl új igazgató irányítja a hr-ügyeket a Waberer’s Internationalnél. Rohonczi Sándor úgy látja, a humánerôforrás-ismeretek mellett nagy hasznára vannak a más területen szerzett tapasztalatok is. – Hogyan kezdôdött Rohonczi Sándor és a Waberer’s-csoport közös útja? – Az év elején kinevezett hrigazgató, Wáberer Lívia februárban kért fel személyes tanácsadójának. Elôször a gépkocsivezetôkkel kapcsolatos problémák vizsgálata, elemzése, illetve ezek nyomán javaslatok megfogalmazása volt a feladatom. Tapasztalataimat Líviával, illetve rajta keresztül Wáberer György elnök-vezérigazgatóval osztottam meg. Azt, hogy felkérést kaphattam a hr-igazgatói feladatok ellátására, tulajdonképpen egy kisgyermek születésének köszönhetem: megbízatásom arra az idôszakra szól, amíg Lívia otthon van a gyermekével. A feladatok átadása-átvétele folyamatos volt, míg végül október 2-án Wáberer György felkért a pozíció betöltésére. – Milyen cégeknél tevékenykedett korábban? – Nagyon sokáig Dunaújvárosban, a Dunaferrnél dolgoztam. Voltam darukötözô, mûvezetô, majd lehetôséget kaptam humánfejlesztési menedzserként. Ebben az idôszakban alakítottuk át a cég személyügyi rendszerét, ez nagyon hasonló szituáció volt, mint amelyben a Waberer’s van most: leányvállalatokat szerveztek a központból, ehhez kellett kialakítani a mûködési modellt. Ennek az átalakításnak én voltam a szakmai irányítója a hr területén. Ezt követôen a vállalatcsoporton belül egy kft.-nek voltam a személyügyi igazgatóhelyettese. Majd szakterületet váltottam, és tizenöt évig területfejlesztéssel foglalkoztam; továbbra is a Dunaferrnél voltam állományban, de emellett egy, a térség fejlesztésé-
vel foglalkozó kisebb kft.-t vezettem. – Aztán következett a Waberer’s... – Nem közvetlenül onnan érkeztem. Mindenesetre nagyon örültem a megkeresésnek; szerencsés vagyok, nem gondoltam volna, hogy hatvanévesen ilyen ajándékot kapok az élettôl. Meg is teszek minden tôlem telhetôt, hogy hasznára legyek a cégnek, és nem tudok eléggé hálás lenni Líviának és Wáberer úrnak, hogy ezt a lehetôséget megkaphattam. – Mik az elsô tapasztalatai? – Nagyon tetszik, élvezem a nemritkán napi tizenkét óra munkát, igazán jó helyre csöppentem. Roppant izgalmas vállalat ez: gyorsan növekszik, döbbenetes a dinamizmusa, valósággal izzik itt a levegô. Felkészült, feladatorientált, robba-
nékony, fiatal menedzseri gárda irányítja a céget. Nagyon szimpatikus számomra az a feladatokra koncentráló közvetlenség, ahogyan a vezetôk és a munkatársak együtt dolgoznak. A Dunaferr egy jobban szabályozott, inkább bürokratizált nagyvállalat, fôleg ahhoz képest feltûnô a Waberer’s dinamikussága. – A saját területét hogyan látja? – Tehetséges, fiatal csapatot irányíthatok, itt is sok értékes, felkészült kollégát ismerhettem meg, akikben sokkal több tudás és energia van, mint amennyit a cég eddig hasznosított. Külön köszönet illeti Lajkó Ferenc fuvarozási és szállítmányozási vezérigazgató-helyettes urat, aki a nehezebb idôszakokban is fontosnak tartotta, hogy a személyügy szervezete fejlôdjön és erôsödjön. Közvetlen elôdöm, Wáberer Lívia már mint a felsô vezetés tagja is megtett mindent, hogy a hrterület a vállalati folyamatok-
ban jelentôségének megfelelôen nagyobb súlyt kapjon. Az a feladatom, hogy ezt továbbvigyem. Bízom benne, hogy közremûködésünkkel a többi szakterület vezetôiben is egyre inkább megerôsödik az a tudat, hogy az emberekkel ugyanolyan körültekintôen, a „ technológiákat” betartva kell foglalkoznia a vezetésnek, mint a nagy értékû berendezésekkel, mert az emberek, a bennük lévô tudás, energia és elkötelezettség a cégcsoport legfontosabb tôkéje, erôforrása. – Milyen célokkal, elképzeléssel állt munkába? – A célok ki vannak jelölve, ugyanazokat viszem tovább, amelyeket Lívia kapott. Látható, hogy a vállalat általában véve küzd a munkaerôpiac lényegesen megváltozott helyzetével. Jó néhány évvel ezelôtt, fôleg a válság idôszakában a kínálati piac volt jellemzô mind a fizikai, mind a nem fizikai állomány területén, a cég diktálhatott, és válogathatott a jelentkezôk között. Nagyon sok minden változott az elmúlt években, ma már a keresleti piac jellemzô. A vállalatvezetés felismerte, hogy ebben a helyzetben más módszerek, megoldások szükségesek azok helyett vagy mellett, amelyek korábban sikeresen és hatékonyan mûködtek. Ilyen például a gépkocsivezetôk nagyon okosan kitalált bérezési rendszere, a mátrixtábla. Látható, hogy ezzel az eszközzel a munkaerôpiacon már csak korlátozott eredményeket tudunk elérni. Kiemelt feladat tehát a bérezési rendszer átalakítása, az intézkedések véglegesítése épp ezekben a napokban zajlik. Ugyancsak versenyképesebbé tehetik a céget a munkaerôpiacon a kilépési interjúk és az elégedettségvizsgálat eredményei, tapasztalatai, továbbá a Bizalomvonal mûködtetése.
2015. NOVEMBER • téma
5