CSUDALÁMPA - EZÜST MESEKÖNYV - A VILÁG LEGSZEBB MESÉI

volt a gabonásban s reggelre külön-külön csomókba hordták mind a gabonát. Jött a világszép leány, ámult-bámult, csudálkozott, de örvendett magában erősen, hogy ez a próba is sikerült a legénynek.

- Na, te legény - mondotta a világszép leány, - még csak egy próba van hátra, ha azt is kiálltad, feleséged leszek. Van innét negyven napi járóföldre egy nagy almafa, azon az almafán van egyetlenegy alma, ezt nekem egy fertály óra alatt idehozod, máskülönben vége az életednek!

Gondolkozott, gondolkozott a legény s eszébe jut az az óriás, akinek akkora lába volt, hogy egyik hegyről át tudott lépni a másikra. Elégette annak a haját is s íme, ott termett az óriás.

Mondja, hogy mi baj.

- Hát csak ez a baj?

Azzal az óriás csak felemelte a lábát, a következő pillanatban már ott is volt, ahol az a nagy almafa. Lekapta róla az almát, aztán egyet-kettőt lépett, tíz perc sem telt belé, otthon volt az almával.

- Ihol az alma!

Felment a vadász nagy örömmel a palotába, vitte az almát. Hej, de örült a leány is, megölelte, megcsókolta a legényt!

- Most már a tied vagyok, vihetsz magaddal!

Vitte is a legény egyenesen az arany hajóra. Éppen negyven napja volt, hogy leszállott a hajóról. Már gyászfeketébe húzták volt a hajót. Akartak visszaindulni a leányok nagy búvalbánattal, hogy elpusztult a szép vadászlegény. De íme, jött a negyvenedik napon, hozta magával a világszép leányt, aki olyan szép volt, hogy az a negyven leány nem győzte csudálni.

Szemük, szájuk elállott a nagy csudálkozástól. Szépen felültek a hajóra, indultak is azonnal.

Hét mult hét után, hónap hónap után s egyszerre csak megérkeztek a király országába, oda, ahonnét elindultak. De közbe legyen mondva, a legény a hajón megmondotta a világszép leánynak az igazat, hogy ő nem magának hozza, hanem a királynak.

- Már pedig én nem leszek az övé! - mondotta a világszép leány. - Hiába hoztál, én csak a tiéd leszek.

De mondhatott akármit, a tengerparton ott állott már az öreg király, ott állottak az udvari népek, ott a rengeteg sok katona: közrefogták a világszép leányt s vitték fel egyenesen a palotába. A szegény vadászlegénnyel nem törődött senki: ez nagy búval-bánattal hazament az édesanyjához s ottan elkeseregte, hogy mi történt vele.

- Ne búsulj, édes fiam, - vígasztalta az anyja, - meglásd, minden jóra fordul, csak bízd te a dolgodat a világszép leányra.

Hát Uram, Teremtőm, mi történt? Egyszer csak kopogtatnak az ajtón, híjják ki a vadászt.

Mondja egy ember: - Gyere, vadász, fel a palotába, hivat a királyné.

Felmegy a palotába s íme, ott várja a világszép leány s mondja neki: - Maradj itt csak éjszakára. Reggel majd megmutatlak a népnek. Tudod-e, mi történt? Az történt, hogy feljött a palotába mind az ország népe s azt mondották: csak úgy engedik meg az öreg királynak a házasságot, hogyha reggelre csakugyan húsz esztendőssé változik. Én pedig vacsorakor altató italt adtam neki, de még a nagyvezírnek is, mind a kettőt elvittem arra az arany hajóra, amelyiken mi jöttünk, hadd vigyék őket az én országomba, onnét, tudom, vissza nem kerülnek többé soha. Reggel pedig téged szépen bemutatlak a népnek. Megmondom: 78