FRAME your aim: Gyakorlati kirandulas a 21. szazadi fiatalok mediavilagaban

Frame Your Aim Gyakorlati kirándulás a 21. századi fiatalok médiavilágában

Eredeti cím: Frame Your Aim - A pragmatic crossing to the media world of 21st century youth ©2012 Minden jog fenntartva. A kiadvány egyetlen része sem használható fel, nem sokszorosítható vagy továbbítható a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül.

Szerkesztette: Zsiday Kriszta Produkciós menedzser: Sándor Gyula Fordítás: Hajdu-Kis Diána Szöveggondozás: Varga Ildi Tördelés & dizájn: Mobil Kiadó és Grafi kai Stúdió Kft. Borítóterv: Sofia Moudiou

Étvágygerjesztő Az elismerés csodálatos dolog: lehetővé teszi, hogy az, amit másokban jónak találunk, a miénk is legyen.

Voltaire

Itt az ideje, hogy elmeséljük a történetünket Az elmúlt években számos kihívást és gyönyörű pillanatot éltünk át az általunk szervezett nem-formális médianevelési programok során.

A Video Volunteers (ViVo) projekt 18 hónapja alatt a média-írástudás, a társadalmi aktivizmus és bevonás témájában dolgoztunk együtt fiatalokkal. Nagyon sokat jelent nekem az összes személyes történet, a módszertani fejlődés és a nemzetközi csapatmunka, aminek részese lehettem.

Történeteink nemzetközi tréningek és cserék, helyi workshopok és események során születtek. Ezek a programok arra adtak lehetőséget a fiataloknak, hogy megismertessék egymással azt a valóságot, ahonnan jöttek és tanuljanak egymástól.

A közös média produkciók elkészítése során nem csak a fiatalok média-írástudása, de személyisége is fejlődött.

Hab a tortán, hogy mindeközben a fiatalok bevonásával kutatásokat is folytattunk arról, hogy hogyan használják a médiát és milyen igényeik vannak a médiaképzés terén. Ez egy egyedülálló és értékes kezdeményezés volt, hiszen az ifjúsági munka különböző területeit ötvözte: a nem-formális nevelést, a fiatalok részvételét és a kutatást.

Video Önkéntesek, köszönjük!

Minden résztvevő hozzátett valami olyasmit a projekthez, amit érdemes volt megismernünk, és amiért érdemes volt dolgozni. A bizalom és a részvételi hajlandóság, amit a programok során tanusítottak, elengedhetetlen a projekt sikere szempontjából, és egyúttal munkánk elismerése is volt. Szeretném megköszönni minden önkéntesnek és kortárs-segítőnek a programok megvalósításába fektetett örömöt, elköteleződést, és sok-sok munkaórát, ami jócskán megtérült az eredményeket nézve. Nagyon jó munkát végeztetek, és nagyra értékelem azt a személyes egymással törődést is, amit közös kalandunk során tapasztaltam. Hálás vagyok a partnerszervezeteknek, akik társaink voltak ezen a felfedező úton, akikkel együtt számos akadályt győztünk le. És hálás vagyok a Fiatalok Lendületben Programnak és az Európa Tanácsnak, hogy munkánkat támogatták. Íme, itt van néhány azon felbecsülhetetlen történetek közül, melyeket érdemes megosztani.

Zsiday Kriszta Projektvezető

Bevezető

[3]

Tartalomjegyzék 1. fejezet Alapok – háttérinformációk a médianevelés világában tett utazásunkról 1.1.

1.2.

1.3.

1.4.

1.5.

A média emberi oldala, Zsiday Kriszta A vita, Sofia Moudiou Digitális tisztelettel, Andrew Hannes ViVo korszakot sejtve, Peter Dral, Sándor Gyula Lájkolni szabad! Peter Dral

6 7 10 13 16 22

2. fejezet Szempontok – ahogy a partnerek értelmezik a média és az ifjúságsegítés viszonyát a 21. században 2.1. A nézőket nézve, Di Paola Michele 2.2. Emberi jogok a gyakorlatban az új közösségi média idején, Rodríguez Manuel 2.3. Te is tudsz segíteni! Légy „@nkéntes“!, Reina Rocio

27 28 31 32

3. fejezet Betekintés – személyes élmények a ViVo programok kapcsán 3.1. Videóaktiváld magad!, Virginia Negro 3.2. Szerintem, Sándor Gyula 3.3. A szlovák fókuszcsoport története, Veronika Schweighoferová

33 34 35 38

4. fejezet Beteljesedés – egy nemzetközi, médiaműveltséggel foglalkozó ifjúsági projekt módszerei és gyakorlati eredményei 39 4.1.

4.2.

4.3.

4.4.

Kapcsolódási pontok, Zsiday Kriszta Mentsd másként, Andrew Hannes Ellenőrző lista hasonló projektekhez, összegyűjtötte: Zsiday Kriszta Média Kiáltvány

Melléklet a. b. c. d.

[4]

Szerzők Partnerszervezetek Támogatók Online források

Tartalomjegyzék

40 44 47 50

51 51 52 54 55

1

fejezet

Alapok – háttérinformációk a médianevelés világában tett utazásunkról

A média emberi oldala “Nyújtom a kezem, hogy megérintsem az ismeretlent, mindenhol elektromos szemek villognak” Michael Jackson: Emberi természet

Dinamikus kölcsönhatás Ma, amikor felmentem a Facebook-ra, a legfelső poszt egy eltűnt személyről szólt, fotóval és leírással, az olvasók támogatását kérve megtalálásához. Mint kiderült, az illető kórházba került, később ugyanis egy orvos válaszolt a posztra. A média nemcsak arra ad lehetőséget, hogy személyes ügyeinket megosszuk, de életünkre is hatást gyakorolhat.

Kutatások kimutatták, hogy egy-egy népszerű sorozat idején megnövekedik azoknak az újszülötteknek a száma, akiket Jose Armando-nak vagy Isaura-nak neveznek el. A kapcsolatot, ami a média és annak irányítói, szerzői, valamint a közönség között áll fent, az egymástól való függés és a dinamikus kölcsönhatás jellemzi. Hogyan tudjuk a fiatalok képességeit úgy fejleszteni, hogy a médiát a maga komplexitásával, gyors változásaival és lehetőségeivel úgy tudják használni, hogy ez jelentéssel is bírjon és mégis emberi maradjon?

Amikor a média befolyásáról beszélünk, el kell ismernünk az új technológiák erejét, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberi gondolkodás és a társadalom erőteljes jelenlétét. A technológiai alapú média-nevelés és tanulás veszélye az, hogy nem veszi figyelembe az emberi jogokat és szükségleteket. Lehet, hogy valaki képessé válik, hogy éles és tökéletesen kivitelezett fotókat készítsen, ugyanakkor egy elmegyógyintézeti ápolt technikailag bravúrosan kivitelezett portréjának megosztása a Facebook-on egyáltalán nem biztos, hogy helyes cselekedet.

Amikor fiatalokkal és olyan integrált csoportokkal dolgoztam, ahol a résztvevők különböző és sokszor igen nehéz körülmények közül jöttek, azt tapasztaltam, hogy ha a médiával kapcsolatos tevékenységeink során társadalmi és emberi minőségekre fókuszálunk, akkor a produkciók merőben mások lesznek. Egy üzenet megfogalmazása és az átadásához szükséges technikai készségek megszerzése közötti kapcsolat kedvezően hat egymásra. Azoknak a társadalmi és személyes kérdéseknek a megosztása és megvitatása, melyek nagyban meghatározzák a hátrányos helyzetű fiatalok életét – mind személyes mind közösségi szinten – hasznosak lehetnek, ahhoz is hozzájárulva, hogy az elkészített médiatermékek tartalmasabbak legyenek. Egy produkció készítése során a különböző hitrendszerek ütközésének megélése – egy jól támogatott folyamatban – építően járulhat hozzá az elkészült videó minőségéhez. A tréner, az ifjúságsegítő szerepe ilyenkor a folyamat felügyelete, szupervíziója. Valójában egy maximálisan folyamatorientált megközelítésről van szó, miközben kitűzött eredmények elérésén dolgozunk.

Érdeklődés és cselekvés Ha valaki a hip-hop zene nagy rajongója, valószínűleg könnyebben vesz részt más tevékenységekben is, ha azokba bevonhatja ezt a fajta érdeklődését is. Az érdeklődés és cselekvés egymástól függnek. Ha szívesen foglalkozom valamivel, akkor megteszem,

[6]

1.1 Fejezet | A média emberi oldala

amint lehetőségem adódik rá. Ha eközben megtapasztalok valamit, akkor az érzelmi kötődés ösztönösen létrejön. Kortárs segítőim egyike vidéki fiatalokkal dolgozott egy zenei videó elkészítésén. A klip végül a fiúk szociális problémáiról szólt, hip-hop stílusban. A fiatalok bátorítása arra, hogy megosszák és bevonják az őket érdeklő dolgokat és szokásos tevékenységeiket a videók készítésbe, fontos eleme volt a projekt módszertanának. A Video Volunteers során a legtöbb esetben a személyes élmények, gondolatok felől közelítettünk a társadalmi mondanivaló felé.

Tranzakciók Az egyéni érdeklődések egy tágabb összefüggésben való megjelenítése, például egy társadalmi ügy kontextusában, nagyon fontos lépés. A kommunikáció, melyben két vagy több ember vesz részt, minden résztvevő félre kölcsönösen hatást gyakorol. Programjaink során ez nem-formális és informális keretek között is megfigyelhető volt. Amikor a résztvevők együtt ebédelnek egy ifjúsági csere során, és arról beszélgetnek, hogy ki honnan jött, akkor annak a megosztása, hogy milyen egy cigánytelepen élni, vagy évekig keményen tanulni, hogy valaki orvos legyen, mindkét félre hatással van. Hasonlóképp, ha egy flash mob szervezésekor a résztvevők arról beszélnek, hogy könyvet olvasni vagy inkább filmet nézni érdemes, az ugyanígy azonnali hatást gyakorol a beszélgetőkre.

Gyakran mondják azt a fiatalok, hogy ezt vagy azt nem képesek megtenni, mert a világ és a társadalmi szabályok korlátozzák őket. És ez sokféle értelemben igaz. Annak felismerése azonban, hogy minden emberi lénynek lehetősége van arra, hogy hatást gyakoroljon másokra és ezen keresztül magára a társadalomra is, kulcsfontosságú. Ennek a kölcsönhatásnak a megértése reményt ad, ugyanakkor felelősséget is hordoz. Az egyén és a társadalom tranzakciós szemlélete abban segít, hogy észrevegyük és támogassuk a személyes kérdések megoldását éppúgy, mint az egyének helyének és szerepének megtalálását a nagyobb közösségben. Ezt a megközelítést használva olyan kihívást jelentő témákat is fel lehet dolgozni, mint a rasszizmus vagy a személyes negatív előítéletek.

Ez nem kell, hogy valami nagy és komplikált dolgot jelentsen. Egyszer az egyik résztvevő hegymászás közben megrémült a csúszós emelkedőtől, és emiatt nem tudott olyan gyorsan menni, mint a többiek. Vissza akart fordulni, mondván, hogy nem tudja segíteni a csoportját. Az, hogy megosztotta és elismerte a félelmét, a haszontalanságának érzését, az első lépés volt. A többiek ezt hallva kijelentették, hogy ők együtt alkotnak egy csoportot, és csak így együtt képesek olyan dolgokra, melyet egyedül nem tudnának elérni. A résztvevő feljutott végül a hegy tetejére, majd a társaság arról kezdett el beszélni, hogy milyen a csoporton kívüli lét, a kirekesztés. Néhány nap múlva készítettek egy rasszizmusról szóló videót. A tranzakciók és transzformációk az emberi természet részei és megoszthatóak a médián keresztül. Ha elhisszük, hogy képesek vagyunk dolgokat működésbe hozni, akkor nagyobb valószínűséggel válunk aktív résztvevőkké.

Társadalmi aktivizmus Egyrészt saját társadalmam terméke vagyok, másrészt én magam is formálom ezt a társadalmat. Ehhez szükség van arra, hogy megválasszam a viselkedésem, vagy változtassak azon, a tetteimen, kötődéseimen. Ez az a pont, ahol a személyiségfejlesztés, a

1.1 Fejezet | A média emberi oldala

[7]

médiaoktatás és az ifjúságsegítés összeér. Azt is mondhatnánk, hogy ez arra lehetőség, hogy a fiatalok megtanulják, hogyan tudják társadalmilag jelentős módon alakítani saját életüket a 21. században.

A médiában, a személyiségfejlesztésben és a társadalmi kérdésekben vannak közös elemek: szabályok, erőforrások és szankciók. Ezek azért vannak, hogy sorvezetőt nyújtsanak az emberi interakciók szervezéséhez és szabályozásához. Ahhoz, például, hogy hatásosan tudjunk elmesélni egy történetet, követnünk kell a folytonosság szabályait a videó vágása közben. Ahhoz, hogy önismeretünk növekedjen, szükségünk lehet forrásokra, például egy másik emberre, aki coach-ol minket, vagy egy képzésen való részvétel lehetőségére, esetleg könyvtárra könyvekkel és így tovább.

Annak megtapasztalása, hogy milyen következményekkel járhat, ha valakivel rosszul bánunk roma származása miatt – például egy ifjúsági csere során –, hozzájárulhat az elidegeníthetetlen alapvető jogok1 és az egyenlőség biztosításához.

A médiaoktatást – éppúgy, mint a személyiségfejlesztést és az ifjúságsegítést –felfoghatjuk tervezett és a változás irányba ható folyamatként. Ha így teszünk, a fejlesztés eszközévé válhat, miközben kiszélesíti a részvétel lehetőségeit, és sokkal többről szól, mint a technikai készségek és tudás tökéletesítése.

A változás elősegítése A nagyszabású változások elérésének eszköze a tömegkommunikáció és a média. Ha képessé teszünk egyéneket, ifjúsági csoportokat, kisebbségeket arra, hogy történeteiket megosszák, az kedvező hatást gyakorolhat a civil ügyek, a szólásszabadság, és a különböző nézőpontok megfelelő képviseletére. Három alapkoncepciónk van: 1. A média képes támogatni a változást közönsége körében.

2. A tanulás megtörténhet mind közvetlen tapasztalás útján, mind úgy, ha másokat figyelünk meg a kívánt eredmény elérése közben.

3. A társadalmi minta egyaránt népszerűsíti a változást instrukciókkal és a részvételre motiváló eszközökkel.

Nem-formális képzési tevékenységeink során a célokat és az elérni kívánt végeredményeket ezek fényében fogalmaztuk meg.

Elvek Az elmúlt évek során, amikor média és személyiségfejlesztés tárgyú projektekben dolgoztam együtt fiatalokkal, megfigyeltem bizonyos viselkedésmódok ismétlődését.

Az alábbi közelítésmódok tűnnek hatékonynak a médiaoktatás emberi minőségeinek megvalósításához.

1. Az írástudás kulcsfontosságú nemcsak a személyiség kialakulásához, de a társas fejlődésben is. Ez így volt akkor is, amikor a legtöbb ember nem tudott írni, és így van ma is, a digitális média korában. Ideák, értékek és viselkedésminták for1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_ jogok#Alapvet.C5.91_ jogok

[8]

1.1 Fejezet | A média emberi oldala

málják az egyének és társadalmi csoportok normáit és gyakorlatait. Ez a sokszínűség elköteleződést és tetteket szül, melyeket meg kell fontolnunk és meg kell osztanunk egymással.

2. A személyes meggyőződések nagyban befolyásolhatják és módosíthatják az események menetét. A tettekben megjelenő kötődések egyaránt modellezhetnek pozitív, negatív vagy átmeneti minőséget. Ez a mintaadás a médiában, illetve azon keresztül nagyobb mértékben és gyorsabban történik meg.

3. Azok a programok, melyek lehetőséget biztosítanak az önszabályozó tanulásra, növelik a fiatalok önállóságát. Ily módon tudatosan befolyásolhatják saját működésüket és életkörülményeiket.

4. Fontos, hogy azok a fiatalok, akik hátrányos helyzetűek, ne csak alanyai és fogyasztói legyenek a médiatermékeknek, hanem alkotói is.

Versenyelőny A média és a közösségi hálók gyorsan változtatják a felhasználók, a fiatalok viselkedését, éppúgy, ahogy hasonlóképp alkalmazkodnak az ifjúsági szervezetek is ezekhez a változásokhoz, hogy fenntarthassák fiatalokkal végzett munkájuk folytonosságát, új ötleteket merítsenek és a lehető leghatékonyabban módon adjanak hírt szolgáltatásaikról. Az ifjúságsegítők számára új esélyt adhat a fiatalok elérésére és bevonására, ha elfogadják és megismerik azokat a módokat és területeket, ahogy a fiatalok szabadidejüket töltik, valamint a tevékenységeket, melyekben szívesen vesznek részt. Ha így tesznek, a médiatevékenységek alkalmazásával nagy előnyre tesznek szert kevésbé népszerű és hatékony szabadidős vagy tanulási tevékenységekkel szemben.

A médiaoktatás középpontjába az emberi értékeket és jogokat helyezve, elfogadva azokat a kötődéseket és tevékenységeket, melyek a média előállítása és fogyasztása közben keletkeznek és szem előtt tartva a magatartástudományi alapvetéseket, a fiatalok támogatni tudjuk abban, hogy képessé váljanak ismeretlenek területek elérésére, miközben a mindenütt jelenlévő elektronikus szemeket is hatékonyan működtetik. Hiszek abban, hogy ha a média emberi oldalát szem előtt tartva dolgozunk, akkor tartalom és kontextus értékes kombinációját hozhatjuk létre.

Zsiday Kriszta

1.1 Fejezet | A média emberi oldala

[9]

A vita „A közösségi hálók nem weboldalakról, hanem tapasztalatokról szólnak.”

DiLorenzo, Mike

Emberi jogok a gyakorlatban az új és közösségi médiában A ViVo projekt során csapatunk sokszor mondta azt, hogy „A közösségi média korában élünk és mindenkinek van egy üzenete, amit szeretne elmondani.” Ezzel a mondattal motiváltuk a projektben résztvevő fiatalokat arra, hogy fogalmazzák meg és fejezzék ki azt, amit ők szeretnének üzenni, és higgyék el, hogy ezt fontos megtenniük. Legyenek tisztában azzal, hogy ezt a bizonyos üzenetet csak ők mondhatják el, így az ő felelősségük, ha ez nem hangzik el, de arra is gondoljanak, milyen hatást válthat ki azok körében, akik ezt az üzenetet fogadják, elolvassák, meghallgatják, megnézik.

A közösségi hálók fejlődésével párhuzamosan a részvételre is több lehetőségünk van, az összekapcsolódás és a kommunikáció, az új kapcsolatok létrehozása, az önkifejezés új útjai mentén. A közösségi média használat és kommunikáció csúcsidőszakában, amikor a részvétel és a civil bevonódás formái is átalakulnak, nemcsak a civil mozgalmak szervezésének színhelyévé válik egyre inkább a Facebook és a Twitter, de az információ forrásává, valamint az emberi jogi és politikai ügyek fórumává is.

Ugyanakkor, mint az online média felhasználói, alkotói és fogyasztói, éppúgy ki vagyunk téve a nyilvánosságnak, a visszajelzéseknek, az ítélkezésnek, valamint a sokféleség, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek és kulturális hátterünk kapcsán adódó tapasztalatoknak, mint „offl ine” életünkben. Köztudott, hogy nem virtuális életünkben több nyilatkozat és dokumentum véd minket és jogainkat, de mi a helyzet életünk „online”zajló részével?

Itt különböző kérdések merülnek fel.

Vajon tiszteletben van-e tartva a sokféleség és személyes kulturális hátterünk az interneten?

Van-e olyan szabályozás, mely online közegben vonatkozik az emberi jogok védelmére?

Hogyan gyakoroljuk emberi jogainkat a közösségi média használatakor?

Mi, a ViVo csapata, sokszor bajban voltunk ezeknek a – különbözőképpen megközelített – kérdéseknek a megválaszolásával a projekt során. Egy alkalommal mindez egy informális este során került szóba, amikor egyikünk megosztott egy személyes történetet. „Egy olyan táborban dolgoztam, ahol speciális szükségletű emberek voltak. Volt köztük valaki, aki nagyon különleges volt számomra, nagyon közel éreztem őt magamhoz. 45 éves volt, ami viszonylag idős kor a Down-szindrómával élő emberek esetében, és nem volt foga.

Szoros kapcsolatban voltunk. Egy nap feltöltöttem a fényképét a Facebook-profilomra, egy olyan fotót, amin éppen valamilyen pürésített ételt evett. Számomra ez egy kedves kép volt,

[ 10 ]

1.2 Fejezet | A vita

de lehetséges, hogy más visszataszítónak, furcsának, viccesnek vagy undorítónak találta. Én nagyon kedveltem őt. Emiatt a szimpátia miatt – amit iránta éreztem –, töltöttem fel a képét a Facebookra. Később valaki meglátta ezt a fotót a profilomon, viccesnek találta, letöltötte és ráírt valamit a képre, majd ezt a neten köröztette, kifigurázva őt.

Sokat foglalkoztatott ez az ügy, és volt egy a-ha! pillanat, amikor rájöttem, hogy én tettem valamit. Először is feltöltöttem egy másik ember képét, majd ezzel visszaélt valaki.

Ekkor kezdtem el az emberi jogokról gondolkodni...”

Ekkor kezdtem el én is az „offl ine” és „online” élet közötti különbségről gondolkodni.

Mi történne a való életben, ha valaki fogna egy rólam készült fényképet, kinyomtatná, sokszorosítaná és terjesztené az utcákon, anélkül, hogy én tudnék erről? A jogaim, a magánélethez való jogom megsértésének számítana-e? És mi történne akkor, ha én lennék a másik oldalon, és én lennék az, aki más fotóját használja, megsérteném-e ekkor a másik ember jogait? Megkérdeztem kollégámat, mi történt ezután. „Eltávolítottam a fényképet és megváltoztattam adatvédelmi beállításaimat a Facebook-on. Rosszul érzem magam amiatt, ami történt. Nem az én fotóm volt. Többet kellene foglalkoznom az adatvédelmi beállításaimmal a Facebookon és nem kellene mások fényképeit feltöltenem ilyen módon. Arra is gondolnom kellene, hogy milyen reakciót válthat ki a többiekből egy ilyen fotó. Egy olyan ember fotója, aki nincs abban a helyzetben, hogy azt mondja nekem, hogy „Szeretném, ha ez a fotó a Facebookon lenne.” vagy éppen: „Nem szeretném, ha ez a fotó a Facebookon lenne.”

Ezen a ponton került fókuszba az etika kérdése beszélgetésünkben. Vannak olyan helyzetek, amikor nem állapíthatjuk meg egyértelműen, hogy ki a felelős egy cselekedet eredményéért. Ha ebben az esetben sem az, aki feltöltötte a fotót, sem az, aki visszaélt vele, nem viseli a teljes felelősséget, akkor ki? Jelentős különbség van aközött, amit a jog szabályoz és aközött, ami hatást gyakorol az emberek életére. A fentihez hasonló esetekben a jognak nincs szerepe, ugyanakkor a közösségi média felé tanúsított személyes hozzáállásnak és az etikai megfontolásoknak nagyon különböző eredményei lehetnek.

A beszélgetés ekkor visszakanyarodott az „offl ine” és „online” élet kérdéséhez. Úgy tűnik, véleményünket ezen a téren az összehasonlítás alapozza meg. Ami az „offl ine” életünkben megtörténik az „online” is megtörténhet? Van-e különbség a kettő között? Egyformán viselkednek-e az emberek a két közegben? Személyes tapasztalataink megosztása és hosszas vitatkozás után arra jutottunk, hogy online közegben éppen olyan emberi lényekként viselkedünk, mint „offline”, ugyanazokkal a szokásokkal.

A különbség az, hogy az „online” élet egy virtuális térben létezik, egy korlátlan, sokszor felfedezetlen térben. Ez a tér folyamatosan fejlődik és számos olyan része is van, melyről nem tudunk, nem tudjuk, hogy működik, hol ér véget és pontosan hol van a mi helyünk benne. Habár ez az online tér tevékenységeink kiterjesztésére további lehetőségeket és eszközöket ad, végső soron itt is ugyanazok az emberi viselkedésformák, szándékok jelennek meg, mint „offline” életünkben.

Felmerült a kérdés, hogyan tudjuk megvédeni magunkat ebben az online térben, illetve hogyan tudják mások megvédeni magukat a mi tevékenységünktől? Ismerjük mind-

1.2 Fejezet | A vita

[ 11 ]

azokat az emberi jogi nyilatkozatokat, egyezményeket1, intézményeket és testületeket 2 , melyek az emberi jogok védelme érdekében jöttek létre, de mi a helyzet az online közegben történő jogsértésekkel? Mindezidáig az egyetlen elfogadott nemzetközi szerződés, mely a szabadság, a biztonság és az emberi jogok online közegben történő védelméről szól, az Európa Tanács Számítógépes Bűnözés elleni Egyezménye (Budapesti Egyezmény)3.

Tehát a válasz a fent feltett kérdésekre az, hogy igen, van néhány szabályozás, mely védelmezi jogainkat és melyek kontextusában némely viselkedésünk helytelennek minősül, de ugyanúgy, ahogy „offl ine” életünkben is, itt is az emberi jogok gyakorlása hozhat változást. Ha ez szemléletünk, életmódunk részévé válik, mind az online, mind az offline közegben biztonságos világot teremthetünk.

Mennyiben gyakoroljuk azonban az emberi jogokat és mennyiben vagyunk hajlamosak elfelejtkezni róluk, amikor egy vagány fotót vagy egy lenyűgöző videót osztunk meg, hogy aztán sokan lássanak és lájkolnak minket? Mert a történeteket meg kell osztani, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy kifejezze önmagát... És a hátrányos helyzetű fiatalok időnként olyan tapasztalatokat osztanak meg, melyek érzékeny témákat érinthetnek. És a vita folytatódik tovább...

Sofia Moudiou

1 2 3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_Jogok_Egyetemes_Nyilatkozata http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_Jogok_Eur%C3%B3pai_B%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1ga http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pa_Tan%C3%A1cs

[ 12 ]

1.2 Fejezet | A vita

Digitális tisztelettel Fiatalok online részvétele a ViVo során

Legyünk őszinték Az online és az offl ine részvétel nem ugyanaz. Az online média táján a fiatalok részvétele szerves entitásnak tűnik, ami változatos formákat tud ölteni és gyors növekedésre képes, de akár el is tűnhet egy másodperc alatt! Elgondolkoztató, hogy mi az, ami egy fiatalt arra késztet, hogy lájkoljon, továbbítson, illetve különböző tartalmakat vagy médiatermékeket hozzon létre.

Véleményem szerint ennek egyszerű oka van. Nagyon jól tudjuk, hogy a Facebook fontos szerepet játszik a fiatalok társadalmi részvételére való ösztönzésben, de tudásunk sokszor csak erre terjed ki. Érdekes megfigyelni, milyen gyakran fejezik ki a médiaírástudás iránti igényt mostanában a nem-formális képzés világában Európa szerte.

Mindenki tudja, hogy ez fontos, de senki nem érti, hogy működik.

Tweeteljünk róla!

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor a ViVo kortársképzői Malagában, Spanyolországban találkoztak és néhány fiatal folyamatosan tweetelt iPhone-ját vagy BlackBerry-jét használva. Hírül adták a Video Volunteers történéseit, bevonva a közönséget egy fotó vagy rövid videó megosztásával, melyre rengeteg válaszreakció érkezett (Facebook) barátaiktól.

Médiaképzőként nagyon jól tudom, hogy kell a Facebookot és a Tweetert használni, egy bizonyos pontig. Ami kíváncsivá tesz az az, ahogyan és amire a fiatalok az online médiát használják mindennapi életük során.

Kutatásom részeként, hogy megértsem a fiatalok mindennapi online részvételét, magam is vettem egy androidos telefont. Ez volt az a pillanat, amikor belevetettem magam a közösségi média és az online kommunikáció dzsungelébe, ami a szó szoros értelmében körülöttem hullámzik, végtelen lehetőséget biztosítva arra, hogy kifejezzem magam, információkhoz jussak, és szórakozzak minden ébren töltött percemben. Soha nem volt ilyen könnyű, hogy tweeteljek arról, amit csinálok, megosszam a fotóimat a Hipsteren keresztül és a Facebookon tartsam a kapcsolatot barátaimmal.

Kinél van a hatalom?

Néha nagyon egyértelmű, hogy mikor döntenek a fiatalok úgy, hogy részt vesznek bizonyos online tevékenységekben. 2011 nyarán e-mailben küldtünk felhívást a fiataloknak, hogy írjanak rövid cikkeket az egyik ViVo program (a „Tűzijáték” című ifjúsági csere) során szerzett élményeikről, melyeket online publikáltunk. 2011 decemberében szintén e-mailen, illetve a Facebookon tettünk közzé egy felhívást újévi kívánságokat tartalmazó videók elkészítésére (Azt kívánom 2012-re, hogy…). Az első esetben csak néhányan reagáltak felhívásunkra, míg a második esetben több mint 15 videó készült el! Mi az, ami a videót ennyivel vonzóbbá teszi? Hogyan használják a médiát, a közös-

1.3 Fejezet | Digitális tisztelettel

[ 13 ]

ségi médiát a fiatalok? Mi az, ami miatt résztvesznek az online tevékenységekben?

Tűzijáték c. ifjúsági csere: videovolunteers.eu/blog/the-fireworks-xperience Azt kívánom 2012-re, hogy, …: videovolunteers.eu/blog/i-wish-2012-is-here

Valahová tartozni A ViVo nemzetközi programjai során a fiatalok leggyakrabban technikai jellegű kérdéseket tettek fel (vágástechnika, eszközök használata, vizuális grammatika). A videók/ fotók tartalmára vonatkozó kérdések szintén gyakoriak voltak. A kép fontosabb szerepet játszik, mint az üzenet, amit megjelenít. A törekvés a kamera használatának megismerésére a fiatalok azon vágyával van összefüggésben, hogy a legdivatosabb módon fejezhessék ki magukat: videókon és az online közösségi médián keresztül.

A Facebook sikere segít megértenünk, mi motiválja a fiatalokat arra, hogy médiatartalmakat alkossanak. A nyitott közösségi platformhoz való tartozás vágya arra ösztönzi őket, hogy megértsék annak működését, az önkifejezés lehetséges módjait, és azt, hogyan tudnak résztvenni egy ilyen folyamatosan nyüzsgő digitális térben, ahol összegyűlnek az emberek.

A Video Volunteers csapata erre a vágyra épít, amikor a média-írástudásról van szó!

Egy Facebook-csoport, egy blog, egy Vimeo-fiók és egy testreszabott webcsatorna online közegben hozza közelebb az embereket egymáshoz. A pólók, a nemzetközi és helyi események szintén megjelennek az online térben a valahova tartozás motivációja miatt. Ezek a motiváló eszközök. A média-írástudás azonban nemcsak ezeknek eszközöknek – az értő – használatában merül ki, de azt is jelenti, hogy képesek vagyunk ezen tudásunkat valamilyen ügy érdekében alkalmazni.

Legyen ügyed Mindig inspiráló a pillanat, amikor a fiatalok rájönnek arra, hogy mennyi mindent tudnak a médián – fotókat, videókat –, illetve a közösségi médián keresztül – blogokat, Facebookot, Vimeót, stb. – összekötni. A technikákon kívül egy üzenetről is szó van, egy történetről, ami bizonyos értékeket, koncepciókat, ügyeket képvisel! Az aktív állampolgárság nagyon más lesz, ha médiaaktivizmussá válik. A Video Volunteers során sokszor tanúja voltam annak, hogy egy ügy mennyire más dimenziót kap, ha online közegbe kerül. A projekt elején készített flash mob videókat összehasonlítva a később készített fókuszcsoport videókkal, megállapítható, hogy a tartalom lassanként fontosabbá vált, mint a technika alkalmazása.

Mindez fokozatosan történt, a média elemzése, a különböző, helyi vagy külföldi realitásokkal kialakított kapcsolat, saját média termékek létrehozása és a visszajelzések hatására.

Meglepetés!

A legnagyobb meglepetések váratlanul értek minket. Fontos, hogy beszéljünk arról is, hogy viszonyul a ViVo az informális tanuláshoz. A I’mpossible című webcsatorna nagyon jó példa erre, nemcsak azért, mert itt található néhány a főbb, tervezett videókból (mint például a fókuszcsoport interjúk) de azért is, mert ez volt az a hely, ahol a fiatalok megosztották történeteiket.

[ 14 ]

1.3 Fejezet | Digitális tisztelettel

A I’mpossible az a hely, ahol a „Moldava”, a „Ne legyél”, a „Gyerekekkel foglalkozó önkéntesek”, a „Dwoja videó klipjei” és a legfrissebb, „Próbálok életben maradni” című videók megtekinthetők. http://vimeo.com/channels/imposiblevivo Ezeket a videókat olyan fiatalok csinálták, akik úgy döntöttek, hogy helyi közösségükben tovább dolgoznak a projekt során felvetett kérdésekkel. Olyan videókról van szó, melyek roma településeket és fiatalok küzdelmeit mutatják be, a brokkolit használva a fejlődésben való elakadás metaforájaként, vagy önkéntesek által vidéki gyerekeknek szervezett játszóházak hatását rögzítik. Vannak életportrék a nehézségekhez való hozzáállásról, vagy rapperek előadása a fiatalokat foglalkoztató problémákról. Ezek azok a fi lmek, melyeket a tudatosság növelése, és a társadalmi ügyek érdekében való cselekvés szándékával hoztak létre a fiatalok.

A I’mpossible csatorna videóit nézve inspiráló a fiatalok fi lmjeiben visszatükröződő tartalmi mélység. Úgy tűnik, hogy az online részvétel (és nem csak az) természetes, ami annak köszönhető, hogy a ViVo és online tevékenységei nem egy előre tervezett formában működtek, melyhez a fiataloknak kellett alkalmazkodniuk (ahogy az a formális oktatásban történik), hanem a fiatalok számára, és velük együtt lett kialakítva.

Nyomj szóközt!

El kell ismernem, hogy nincs varázsreceptem arra, hogyan tudjuk növelni a fiatalok online részvételének arányát. Hittem abban, hogy a Facebookon keresztül mindent meg tudok csinálni és a dolgok maguktól működni fognak. Mint a divatszakmában: „Egy nap még bent vagy, másnap már kiestél”.

Amit fontosnak tartok, az a valahová tartozás vágya. Részt veszek, mert együtt szeretnék lenni a többiekkel és megosztom a történetemet. Ha van tér – akár on-, akár offlline – a részvétel átalakul, és növekedni kezd.

Azok számára, akik a fiatalok részvételének növelését szeretnék elérni, azt tanácsolom, hogy nyomják meg a szóközt, egy kicsit hosszabban, mint ahogy általában szokták...

Digitális tisztelettel, Andrew Hannes

1.3 Fejezet | Digitális tisztelettel

[ 15 ]

ViVo korszakot sejtve A ViVo során végzett kutatásunk egy kvantitatív felmérés mellett kvalitatív fókuszcsoportos beszélgetésekből állt, ahova fiatalokat, ifjúságsegítőket, médiaszakértőket és gyakorló szakembereket hívtunk meg az öt partnerországból. Ebben a fejezetben a felmérés főbb tanulságait ismertetjük, míg a következő fejezetben a fókuszcsoportokét.

Fel-mér is? A felmérés céljai, témái, résztvevői A ViVo során végzett felmérésünk célja az volt, hogy tágabb képet kapjunk arról, hogyan használják a fiatalok a médiát, illetve az hogyan jelenik meg az ifjúságsegítésben, beleértve a hátrányos helyzetű fiatalokkal végzett munkát is. Felmértük a hagyományos, az online és a közösségi média használat gyakoriságát, módjait, célját és rutin tevékenységeit, valamint azt, hogyan kapcsolódik a részvételhez és a közéleti bevonódáshoz. Az is érdekelt minket, hogy mi motivál másokat arra, hogy a már meglevő médiatartalmakat bővítsék, illetve hogy saját médiatartalmakat hozzanak létre, valamint hogy miképp teszik ezt. A felmérést online formában végeztük, országos és nemzetközi ifjúsági hálózatokban, illetve a közösségi médiában terjesztettük. A kérdőív 2012. március 6 - 29 között volt elérhető.

A felmérésben mindösszesen 471 egyén vett részt, közülük 414-en fejezték be a kitöltést. A kérdőívet mind az öt partnerországban megválaszolták, ugyanakkor azt nem limitáltuk, hogy egy országból az adott lakosságszámmal arányosan maximum hányan tehetik ezt meg. Minden országból legalább ötven kitöltő volt. Görögországban, Olaszországban és Szlovákiában körülbelül ennyien, Magyarországon ennél nagyobb számban, Spanyolországban pedig különösen sokan töltötték ki. A válaszolók nagy része nő volt, 20 és 35 év közötti, egyetemet végzett. A résztvevők több mint fele alkalmazott vagy saját vállalkozásában dolgozik, egyharmaduk tanuló. Több mint 50%-ban olyan városokban élnek, ahol több mint 100 000 lakos van.

A kérdőív eredményeinek értelmezését a résztvevők profi ljának szem előtt tartásával kell megtennünk. Egy online megválaszolandó, online terjesztett kérdőív eleve meghatározza azt, hogy kik lesznek azok, akik kitöltik. Emiatt néhány kategória alulreprezentált: a 15 éven aluliak és a 46 évnél idősebbek, a csak alapfokú és szakmunkás végzettségűek, a munkanélküliek, azok, akik nem dolgoznak vagy tanulnak fiatalokkal, bizonyos területeken dolgozók (egészségügy, kereskedelem, politika), illetve olyanok, akik 5000 fősnél kisebb településeken laknak.

Mint minden más felmérés esetén, módszertani korlátokat is figyelembe kell venni.

Néhány kérdésre szubjektív alapú választ lehetett adni, pl. arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran használja a különböző médiumokat. Ezenkívül – bár nem jelenthető ki, hogy a kutatás témája ellentmondásos megítélésű, vagy nagyon érzékeny lenne –, bizonyos mértékben az is megtörténhetett, hogy egyes kérdésekre a feltételezett elvárásoknak megfelelve válaszoltak. Ez főleg az ifjúsági és társadalmi részvétel intenzitására vonatkozó kérdések esetén fordulhatott elő.

Ezen korlátok miatt a jövőbeni kutatásoknak arányos mintavételt és az online terjesztésen kívül más, hagyományosabb adatgyűjtési módszereket is kell alkalmaznia ahhoz,

[ 16 ]

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

hogy az eredményeket reprezentatívnak lehessen tekinteni egy adott országban. Ezzel együtt a kérdőív eredményei érdekes megállapításokat hoztak. Ezeket a következő négy alfejezetben ismertetjük: 1. A különböző típusú médiumok használata 2. Ifjúságsegítés és média 3. Az alkotás, a megosztás és a hatásgyakorlás összefüggései 4. A médiahasználat és a médiatermékek alkotásának lehetséges hatásai a részvételre.

Felszín: A hagyományos, az online és a közösségi média használata Mindennapi tapasztalataink azt mutatják, hogy az emberek különbözőképpen használják a hagyományos, az online és a közösségi médiát. A használat különbségei a gyakoriság, az időtartam, a célok és az interakció szintjei mentén határozhatók meg.

Nem meglepő módon a felmérés igazolta azt, hogy az emberek túlnyomó többségénél a napi rutin része a média használata. A válaszadók több mint kétharmada (életkortól, nemtől, illetve iskolai végzettségtől függetlenül) mindennap, vagy legalább hetente háromszor veszi igénybe a hagyományos médiumokat (tv, rádió, újságok). Az online és a közösségi médiát még többen, a válaszadók 90%-a használja. Ez az arányszám valószínűleg a kérdőív online terjesztésével van összefüggésben.

Különösen érdekesnek találtuk a különböző médiumok aktív/passzív használatának szintjeit. Kizárólag a közösségi média esetében fordult elő, hogy többen vallották magukat aktív felhasználónak, mint csupán „fogyasztónak”. Országok közötti összehasonlításban a görög és szlovák felhasználók kisebb arányban vallották magukat aktívnak. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy a felmérésben résztvevők valóban kevésbé aktívak, mint más országbeli kortársaik, másrészt az is lehetséges, hogy szigorúbban ítélték meg a saját aktivitásukat.

A közösségi médiát elsődlegesen szórakozás céljából használják, és ez a legtöbb felhasználóra igaz. Mivel azonban erre a kérdésre több választ is lehetett adni, a kitöltők többsége más célokat is megjelölt. Azok a felhasználók, akik „inkább passzívnak” tekintik magukat, a szórakozást jelölték meg mint fő tevékenységet. Az „inkább aktív” felhasználók egyforma arányban használják szórakozás és személyes témák megosztása céljából. Azok pedig, akik „nagyon aktívnak” vallják magukat, inkább munkájukkal, illetve közéleti kérdésekkel kapcsolatos tartalmak megosztását tartják céljuknak.

Világos különbség mutatkozott meg aközött, amit a legtöbb válaszadó magáról, illetve más felhasználókról gondol. Általános vélemény másokról, hogy a közösségi médiát leginkább szórakozásra és személyes információk megosztására használják. Elenyészően kevesen mondták azt, hogy szerintük a véleménynyilvánítás, illetve munkájuk publikálása is motiválja a felhasználókat. A fiúk nagyobb arányban voksoltak a szórakozás célú használat mellett, mint a lányok. Érdekes módon mások közösségi média használatának „leminősítése” a közösségi média alkalmi és gyakori, aktív és passzív felhasználóira ugyanúgy jellemző volt.

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

[ 17 ]

Meglepetések? Ifjúságsegítés és média Nem volt okunk rá, hogy azt gondoljuk, hogy az ifjúságsegítők médiahasználattal kapcsolatos általános mintái és szokásai különböznek a többi felhasználótól. Ugyanakkor a média alkalmazása szinte kikerülhetetlen napjaink ifjúsági munkájában. A kutatás során ezért különbséget tettünk ifjúságsegítők, mint médiát használó magánemberek és a fiatalokkal folytatott munkájuk során médiát alkalmazó szakemberek között. Az ifjúságsegítőket nem szűkítettük le a hivatásszerűen fiatalokkal dolgozó szakemberekre, hanem több opciót is leírtunk a fiatalokkal való kapcsolat típusa és gyakorisága szerint.

A válaszadók több, mint egyharmada közeli kapcsolatban van fiatalokkal, mivel középiskolában, vagy egyetemen tanul. Egyharmaduk ifjúságsegítőként dolgozik. Több mint egy negyedüknek ez a munkája, és hasonló arányban vannak azok, akik szabadidejükben teszik ezt. Ezek az arányok megmutatják, hogy számos válaszadó többféleképpen is kapcsolatba kerül a fiatalokkal, így például ifjúsági munkát végez szabadidejében, miközben maga is tanul. A kérdőívet kitöltők közül csak kevesen vannak olyanok, akik egyáltalán nincsenek kapcsolatban fiatalokkal.

A hátrányos helyzetű fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatok terén más a helyzet: a válaszadók majdnem egyharmada egyáltalán nem dolgozik együtt ilyen fiatalokkal, egyharmaduk pedig csak alkalmanként. Ennek két oka lehet: vagy nem értük el kellő számban azokat, akik hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgoznak, és/vagy eleve kevés ifjúságsegítő dolgozik rendszeresen ezzel a célcsoporttal.

Azok esetében, akik az ifjúságsegítést hivatásszerűen, vagy szakmai tevékenységeik részeként végzik, a médiahasználat típusfüggő. A közösségi és az online média használata jellemzőbb, mint a hagyományos. A főállású, részmunkaidőben vagy szabadidőben fiatalokkal foglalkozók „inkább aktívként”, vagy „nagyon aktívként” jellemezték magukat, és ilyen módon különböznek azoktól, akik egyáltalán nincsenek kapcsolatban fiatalokkal. A közösségi médiát bevallásuk szerint egyaránt használják szórakozás és komolyabb célok okán, mások esetében viszont inkább az előbbit látják jellemző motivációnak. Nem mondható, hogy az ifjúságsegítők gyakrabban alkotnának saját médiatermékeket, mint a többi válaszadó, és más szakmaibeliekhez hasonlóan ítélik meg a fiatalok közéletben való részvételének arányát is.

A válaszadók többsége azt gondolja, hogy a közösségi média hozzájárul a tudatosság növeléséhez, de a fiatalok társadalmi részvételének növeléséhez nem feltétlenül. Ebben a tekintetben megítélésük szerint nincs különbség a fiatalok, mint általános kategória, illetve a hátrányos helyzetű fiatalok között. Ez a vélemény nagyobb arányban jelent meg, mint az a szkeptikusabb hozzáállás, hogy a közösségi média csak szórakozásra ösztönöz, vagy az az optimista hit, hogy a közösségi média részvételre motivál.

Másrészről azok, akik nem foglalkoznak fiatalokkal, vagy egyéb tevékenységeik mellett teszik ezt, nagyobb számban gondolják azt, hogy a video- illetve médiaalkotás növelheti a fiatalok közéleti részvételét. Ebből arra következtetünk, hogy a fiatalokkal hivatásszerűen foglalkozók szkeptikusabbak a videó készítés aktivizáló képességét nézve.

Ezt az óvatos megközelítést egyaránt képviselték a fiatalokkal és a hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozók.

[ 18 ]

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

Az alkotás, a megosztás és a hatásgyakorlás összefüggései A felmérésben a médián keresztüli részvétel legmagasabb fokának a saját alkotások létrehozását és megosztását tekintettük. Alkotás alatt fotókat, videókat, rövidfi lmeket, blogcikkeket, és hasonlóakat értettünk. A válaszadók nagy arányban, 80%-ban mondták azt, hogy szoktak médiatermékeket alkotni. Ennek gyakorisága ugyanakkor változó volt, többségük (60%) havonta pár alkalommal teszi ezt, mások pedig hetente többször vagy akár naponta. Ezeket a termékeket főleg a másokkal való megosztás céljából hozzák létre. Az adatok szerint az alkotó tevékenység nemtől, kortól, iskolai végzettségtől független.

Az alkotók között inkább alkotásaik elsődleges célja szerint tehetünk különbséget.

Legtöbbjüket az önkifejezés vezérli (38%). Majdnem egyötödük szórakozási, 12-16% pedig oktató céllal teszi ezt, munkájuk vagy más, meg nem nevezett ok kapcsán. Az adatok szerint itt szerepet játszik a kor: az életkor emelkedésével kevésbé motiválja az alkotást szórakozás, enyhén növekszik viszont az oktató szándék. Összességében azonban az önkifejezés az a cél, mely minden korcsoportban a legdominánsabban megjelenik.

A médiaalkotók több mint 80%-a (függetlenül attól, hogy milyen gyakran alkotnak) gondolja azt, hogy a média megosztás hatást gyakorol az on- és offl ine közösségre egyaránt. Ez a meggyőződés azonban nem feltétlenül hozza magával azt, hogy valaki maga is elkezd alkotni. Másrészről azok, akik csak szórakozási céllal alkotnak, kevésbé hisznek a hatásgyakorlásban, mint azok, akiket az önkifejezés vagy az oktatás motivál.

Az iskolai végzettség is szerepet játszik ebben: az egyetemet végzettek nagyobb arányban hisznek ennek lehetőségében, mint a más típusú végzettséggel rendelkezők.

181 kitöltő élt azzal a lehetőséggel, hogy szövegesen is kifejtse véleményét médiaill. video termékeik hatásával kapcsolatban. Vélekedéseik a szkeptikustól a kifejezetten pozitívig váltakoznak. „Igen” vélemények – „Bármely birtokunkba kerülő információ befolyásolja azt, hogyan gondolkodunk vagy érzékeljük a világot, még ha tudattalanul is.”

– „Ha valaminek hatása van egy „személyes” találkozás, megosztás során, akkor online megosztás során is hatnia kell, hiszen az emberek manapság leginkább virtuálisan kapcsolódnak.”

– „Az ötletek megosztását leginkább az motiválja, hogy másokkal kapcsolatba kerüljünk, párbeszédbe és konfrontációba bonyolódjunk. Nyilvánvaló, hogy ez hatást gyakorol az online közösségre is, éppúgy, ahogy az egymással közvetlenül kommunikáló emberek esetében is történik.” „Igen, de” vélemények – „Kell egy bizonyos kritikus tömeg a vita kialakulásához.”

– „Ez a hatás általában nagyon rövid életű. Az emberek szórakozásból mindent megnéznek, de az üzenetet – még akkor is, ha megértették – két nap

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

[ 19 ]

múlva elfelejtik, és ennek híján cselekedni sem fognak.”

– „Nem hiszem, hogy túl sok hatást gyakorolna magára a társadalomra, az egyénekre viszont igen, és én ezért csinálom.”

– „Annyi minden van az interneten, weboldalak, videók – az én videóm vagy fotóm gyakorlatilag eltűnik ezek között.” „Felülkerekedő” vélemények – „Ez egy lehetőség arra, hogy kapcsolódj és kapcsolatban maradj emberekkel. Emellett a vélemények megosztásának és a vita generálásának terepe is, ahol provokálni tudunk másokat arra, hogy megkérdőjelezzenek dolgokat/az életet.”

– „Néhány politikai blognak hatása lehet a helyi politikára.”

– „Előfordul, hogy azért csatlakoznak hozzánk fiatalok, mert látták a Facebookon, hogy mennyire vagány az, amit csinálunk. Fiatal önkénteseinket nem csak a szórakozás motiválta, amikor elkezdték használni a közösségi médiát (hanem például egy közösség létrehozása, vélemények megosztása vagy résztvevők toborzása különböző eseményekre.)”

– „Én sérült embereknek készítek weblapot. Itt többet tudhatnak meg betegségük diagnózisával és gyógyításával kapcsolatban.”

Végül: Média és a (növekvő) ifjúsági részvétel Kutatásunk utolsó része a média ifjúsági részvételre gyakorolt hatásával foglalkozott. Érdekes módon a válaszadók nagy része (majdnem fele) gondolja azt, hogy a körülöttük lévő fiatalok közül csak egynéhányra jellemző a közéleti aktivitás. A válaszadók egyötöde magasabb arányú részvételt tapasztal, és körülbelül ugyanannyian gondolják azt, hogy a fiatalok tudatában vannak a közügyeknek, de közvetlenül nem vesznek részt bennük. Elenyésző hányad állította azt, hogy a fiatalokat nem érdeklik ezek a kérdések. Az ifjúságsegítés világával kapcsolatban lévők valamivel magasabbnak ítélték meg az ifjúsági részvétel arányát, mint azok, akiknek nincs ilyen kötődésük. Összehasonlítva az egyes országokban kapott eredményeket Szlovákiában, Spanyolországban és Magyarországon nagyobb arányú részvételt tapasztalnak a válaszadók, mint Görögországban és Olaszországban. E két utóbbi országban fogalmazódott meg legnagyobb számban az a vélemény is, hogy a fiatalok tudatában vannak a közügyeknek, de aktívan nem cselekszenek ezek érdekében. Az olasz válaszadók között volt képviselve leginkább az az állítás is, hogy a fiatalokat nem érdeklik ezek a kérdések. A válaszokat a kor, az iskolai végzettség, illetve a foglalkozás nem befolyásolta. A részvétel területei közül, melyeket tételesen felsoroltunk, a sport és szabadidős tevékenységeket választották legtöbben, majd a művészet, a környezeti és társadalmi kérdések következtek.

Csak a válaszadók kis része állította azt, hogy a közösségi média nem növeli a részvételt, mivel csak szórakozásra használják. A többségi vélemény meglehetősen óvatos volt, e szerint a közösségi média biztosan növeli a tudatosságot, de a részvételt már nem feltétlenül. A többiek pedig vagy úgy gondolják, hogy a közösségi média motiválja az embereket a részvételre, vagy azt mondják, hogy a használat már önmagában is rész-

[ 20 ]

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

vételnek nevezhető. A közösségi média használatának gyakorisága nem korrelál ezekkel a véleményekkel. Azok a válaszadók, akik létrehoznak médiatermékeket, valamivel jobban hisznek a közösségi média részvételre gyakorolt pozitív hatásában. Országok közötti összehasonlításban a görög és az olasz résztvevők szkeptikusabbak ebben, ugyanakkor az összes országban dominánsan megjelent az a vélemény, hogy a közösségi média növeli a tudatosságot, de a részvételt nem feltétlenül. Ezt a meggyőződést nem befolyásolta az életkor, az iskolai végzettség, a település mérete és a szakterület sem.

A válaszadók majdnem kétharmadának nincs tapasztalata videó-/médiatermékek alkotása terén, de hisz abban, hogy ez növelheti a részvételt. Megállapíthatjuk tehát, hogy – habár ezen termékek alkotását még nem használják széles körben erre a célra, de – az ebben rejlő lehetőséget sokan felismerték. Csak elenyésző számban jelent meg az a vélemény, hogy mivel a fiatalokat általában nem érdeklik a közügyek, így ezen az úton sem motiválhatóak. Azok közül, akiknek van ilyen irányú tapasztalatuk, kétharmaduk gondolja úgy, hogy ez valóban növeli a részvételt, míg egyharmaduk ezzel ellentétes véleményt fogalmazott meg. Érdekes, hogy azok, akiknek nincs videó-/médiaalkotás terén tapasztalatuk, nagyobb számban hisznek abban, hogy ez jó eszköz lehet a részvétel ösztönzésére, mint azok, akik már csináltak ilyet. Azok mellett, akik még soha nem készítettek ilyen alkotásokat, a passzív felhasználók is hasonlóan pozitívan nyilatkoztak.

Zárszó Felmérésünk legfőbb tanulsága, hogy a közösségi médiát széles körben használják, de nem feltétlenül ösztönzi a részvételt. A használat elsődleges célja a szórakozás és a barátokkal történő információ megosztás. Mindazonáltal a közösségi média felhasználóinak saját magukról alkotott véleménye eltér a másokról megfogalmazott véleménytől, és az előbbiben sokkal nagyobb hangsúllyal jelennek meg a „komoly tevékenységek”. A fiatalokkal foglalkozók körében a közösségi média, illetve ennek az ifjúsági részvételre gyakorolt hatásáról alkotott vélemény se nem szkeptikusabb, se nem optimistább, mint a többi csoportnál.

Az egyéni médiatermékek létrehozását főleg az önkifejezés és a másokkal való megosztás motiválja. Az alkotók hisznek abban, hogy még ha korlátozott körben is, de hatással vannak másokra. A média/videó alkotás motivációi között az oktatás célzat is előfordul, de nem domináns. Habár sokan úgy látják, hogy jelentős szerepe lehet a fiatalok aktivizálásban, az ifjúságsegítésben valójában nem alkalmazzák széles körűen.

További kutatások tárgya lehet ezeknek a megállapításoknak a vizsgálata nagyobb és reprezentatívabb mintán, ismereteinket növelve az ifjúságsegítéssel és a média használatával kapcsolatban. Más szóval, sejtésünk szerint közeledik a Video Önkéntesek kora, de ahhoz, hogy ennek lehetőségeit és hatásait meg tudjuk becsülni, több kiterjedt vizsgálat eredményeire van szükségünk.

Peter Dráľ és Sándor Gyula A cikk részletesebb változata elérhető itt: http://videovolunteers.eu

1.4 Fejezet | ViVo korszakot sejtve

[ 21 ]

Lájkolhatod!

A ViVo során végzett kutatásunk második részében fókuszcsoportos beszélgetésekre került sor. Mind az öt partnerországban megszerveztünk, ahova fiatalokat, ifjúságsegítőket, médiaszakértőket és gyakorló szakembereket hívtunk el. A beszélgetéseket a következő kérdés köré építettük fel: Mi a kapcsolat az audiovizuális és a közösségi média, valamint az ifjúsági részvétel között?

A fókuszcsoportok módszertana A fókuszcsoport (FCS) a csoportos interjúkészítés módszere, mely teret nyújt az egyének közötti interakciók, vélemények, érzések, ötletek, attitűdök megosztására egy előre megadott témával kapcsolatban. Mindez korlátozott létszámú (általában 6 és 10 fő közötti) csoportban zajlik és általában 60 vagy 90 percig tart. A beszélgetéseket egy vagy két facilitátor vezeti, akik nyitott kérdéseket használva haladnak az általánostól a speciális témák felé. A facilitátorok nem fejezik ki a véleményüket, nem foglalnak állást, feladatuk annak biztosítása, hogy mindenki szóhoz jusson.

Szemtől szembe vagy szemtől a Facebookon?

Talán nem meglepő, hogy nyitó témának a megosztást választottuk. A megosztás az emberi interakciók lényege, akár közvetlenül, akár különböző technológiák alkalmazásával történik. A közvetlen és a közvetett interakciók közötti különbség nagyon hamar szóba került minden beszélgetés során, miközben a résztvevők kifejezték preferenciáikat egyik vagy másik irányba, esetleg a kettő kombinációja iránt. A közhelyszerű jellemzők mellett (személyes/személytelen, időigényes/gyors, kiforrott/sekélyes) néhány más analógia is felvetődött.

Bár a társas élet más és más, ha online vagy offl ine közegben történik, mindkét térben ugyanazokat a célokat szolgálja: az információ és az ötletek megosztását; mások befolyásolását és motiválását a gondolkodásra, a cselekvésre; olyan emberek felkutatását, akik bizonyos tudással vagy hozzáállással bírnak; a kommunikációt, az együttműködést, és így tovább. Sem az offline, sem az online közeget nem tudjuk folyamatosan használni, és bizonyos „felszerelésre” – legyen az interperszonális vagy technikai – itt is, ott is szükségünk van. Mindkét közegben lehetnek kellemes vagy zavaró élményeink, amelyek a közeg intenzív használatára vagy éppen ellenkezőjére, annak elhagyására ösztönöznek minket.

Azok az emberek, akik mindkét közeget használják, általában más és más célokkal teszik ezt. Sokan ügyelnek arra, hogy ne osszanak meg személyes dolgokat online felületeken, vagy csak egy zárt csoportokkal. Másrészt többeknek jóval könnyebb az online közegben kapcsolatot teremteniük, mint a „valós” életben. Vannak olyanok, akik rengeteget e-maileznek a munkájuk miatt, de soha nem használják a közösségi médiát. És vannak olyanok is, akik tudatosan használják az online közeget arra, hogy másoknak megmutassák ötleteiket és munkájukat, népszerűsítsenek bármit, amit fontosnak vagy

[ 22 ]

1.5 Fejezet | Lájkolni szabad!

érdekesnek találnak. Számos ember úgy éli meg az online világot, mint offl ine társas terének kiterjesztését, ahol ugyanúgy lehet beszélgetni, találkozókat lebonyolítani és kapcsolatot tartani másokkal.

Ha valaki csak az egyik közeget hajlandó használni, annak oka lehet az is, hogy hiányoznak az ismeretei a másikra vonatkozóan. Ahogy Julian, a görög FCS részvevője megfogalmazta: „Minden eszköz jó valamire, ha tudod, hogyan használd.” Ebben a kontextusban ez a hatékony és vonzó üzenetek megfogalmazásának készségét jelenti, valamint azt, hogy szét tudjuk választani az „értékes” dolgokat a „szeméttől”. David, aki audiovizuális kommunikációt tanul Spanyolországban, ezt úgy fogalmazta meg, hogy mindenkinek egyénileg kell kialakítani a határait. A történelemből ismerjük, hogy az, ha nem ismerjük valaminek a működését, az azért általában nem gátol meg minket abban, hogy használjuk.

A hagyományos és az új média között alapvető különbség van annak mértékében, ahogy lehetővé teszi vagy akár meg is kívánja az aktív részvételt. Chris, a görög FCS angol résztvevője szerint a hagyományos média a befogadásra épít, míg az új média azt várja, hogy Te is részt vegyél a „műsorszórásban”. A másik különbség abból származik, hogy mennyit vagyunk képesek befogadni, értelmezni az adott közegből. Ma már képesek vagyunk arra, hogy kizárjuk a külső világ zajait, de online ezt még nem tudjuk megtenni. A spanyol María szavaival: „Az ember semmit nem hall, ha nagy zaj veszi körül, és az interneten pont ez történik mostanában...”

Higgs Bosonról csacsogunk Az emberek különbözőképpen használják a közösségi médiát. A fókuszcsoportok mindegyikén megjelent az a vélemény, hogy a közösségi média akkor hasznos, ha nem veszi át a „valós élet” helyét életünkben. Azok számára, akik szlovák Ondrejhez hasonlóan, a közösségi médiát nem a benne található értékes információk miatt használják, a jelenlét inkább bizonyos „érzések” megosztásáról szól: „Tegnap valaki ezt tette közzé: ‚Megyek a piacra egy kosár Higgs Bosont1 venni.’ És valóban, a média manapság tele van az erről szóló hírekkel, de senki sem tudja igazán, hogy mi az. Ebben a kommentben is ez csapódik le. Bár információértéke nulla, természetesen lájkoltam.”

A közösségi média értékelésénél a hatékonyság és a hasznosság talán nem a legmegfelelőbb szempontok. De innen nézve vajon különbözik-e a közösségi kommunikáció az offl ine megbeszélések többségétől? A sok udvarias csevej, amit nap, mint nap lefolytatunk, nem ok arra, hogy ne beszéljünk többet az emberekhez. Egy kocsmában üldögélve az idő legnagyobb részében csak úgy csacsogunk, és bár nem tudunk meg különösebben hasznos dolgokat, mégis élvezzük. A közösségi kommunikációban csak úgy tudunk hatékonyan és hasznosan részt venni, ha megtanulunk szűrni és így kivédjük az „elárasztást”. Éppen ezért használják sokan a „potyautas” stratégiát. Ők élvezik a mások által megosztott tartalmakat, de nem sokat adnak ezért cserébe. És bármikor ki tudnak lépni.

A szintén Szlovákiában élő nem-formális képző, Andrej szerint megfigyelhető az önszabályozás és a növekvő hatékonyság a közösségi médiában: „Ha egy hely tele lesz olyan videókkal, ahol cicák játszanak labdákkal”, hamarosan megjelennek ennek az alternatívái is. A Spanyolországban PR-t tanuló Juan szerint: „Mindennek van közönsége.”

1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Higgs-bozon

1.5 Fejezet | Lájkolni szabad!

[ 23 ]

Generációs különbség?

Az idősebb generáció hajlamos úgy tekinteni a közösségi médiára, mint egy újabb információforrásra. Mária, aki tanárnő Szlovákiában, azt mondja, hogy általában akkor csatlakozik a nethez, ha keres valamit, legyen az információ vagy visszajelzés.

Gabriela, egy fiatal szlovák lány ellenben azt állítja, hogy kortársai többsége információszerzés helyett sokkal inkább arra használja a közösségi médiát, hogy maguk töltsenek fel információt. Ez az információáramlás meglehetősen egyoldalú: „Ismerőseim fele félóránként posztol valamit, és nem igazán érdekli őket, hogy ezt elolvassa-e bárki.”

A spanyol Angel, aki biológiát tanul, úgy látja, hogy a fiatalok közösségi részvételük fokmérőjének tekintik a közösségi médián töltött időt.

Károly, egy magyarországi nevelőotthon vezető tanára, ennek hallatán biztosan csóválta volna a fejét. Tanúsítja, hogy nagyon nehéz a mai fiataloknak írásban vagy szóban kifejezni a gondolataikat, hiszen majdnem napi 24 órát töltenek az interneten. „Amikor az érettségire készülünk a gyerekekkel, azt tapasztalom, hogy nagy nehézséget okoz nekik egy esszét megírni. És ez nemcsak a nevelőotthonos fiatalokra igaz, de magántanítványaimra is. 99 százalékuk utánakérdez még a nagyon nyilvánvaló szavaknak is, mert nem ismerik, nem használják őket. Viszont éjjel-nappal a számítógép előtt ülnek.”

Amikor a harmincas évei elején járó Tamás, aki videóújságíró és médiaképző, az internetről, mint az elszigetelődéshez vezető útról kezd el beszélni, a generációs különbségekre vonatkozó meglátásunk érvényét veszti. „Az én érdeklődési köröm nagyon specifikus, és van a világon még egy pár száz vagy ezer ember, akit ugyanezek a dolgok érdekelnek, és arra használjuk a netet, hogy az ezekkel kapcsolatos információkat megosszuk. De ettől nem kerülök közelebb senkihez. Épp ellenkezőleg.”

Közkeletű félreértés, hogy a virtuális közösségi oldalakon máshogy viselkedünk, mint offline életünkben. Pedig mindegy, hogy lázadók vagy konformisták vagyunk, elárasztjuk-e a többieket információval vagy csendben szemlélődünk: valószínűleg mindkét közegben ugyanúgy viselkedünk. Ha nem érezzük szükségét annak, hogy mindennap kiposztoljuk, hogy hogyan vagyunk, valószínűleg egyébként sem tartozunk a nagyon extrovertált emberek közé, és baráti találkozások során is szívesebben hallgatunk másokat, mint hogy mi vennénk át szót. Ha viszont hajlamosak vagyunk arra, hogy bármit, bárkivel, bárhol megvitassunk, valószínűleg az utcán ugyanúgy ezt fogjuk tenni, mint az online fórumokon. Nem vitatjuk persze, hogy nagyon sokan próbálnak valaki másnak látszani az interneten, vagy adnak meg hamis információkat magukról.

De vajon az offline közösségekben kevesebbet csalnak és hazudnak az emberek?

A generációs különbség egyébként sem elégséges érv. Megint csak inkább egy „érzésről” van szó, ami olyan, mint egy világosan meghúzható határvonal a naptárban. A görög FCS rávilágított erre a paradoxonra, amikor az idősebb résztvevők arról számoltak be, hogy mennyire életük részévé vált a közösségi oldalak használata, míg a fiatalok, Ariadné és Orfeas, azt mondták: „Online írhatsz a barátaidnak, de valójában nem beszélgetsz velük, elidegenedsz tőlük”, vagy „A szülőknek ellenőriznie kellene gyerekeik online tevékenységeit.”

A generációs érv utolsó morzsáját is lesöpörte a görög tanárnő, Anna, amikor kijelentette, hogy ő soha nem ellenőrizné a gyerekeit, és hogy a tiltásnak szerinte nincs értelme.

Francois hozzátette: „A gyerekek pontosan azt csinálják, amit tinédzserként én is tettem.

Az egyedüli különbség az, hogy régen ez nem volt a világon mindenki felé nyilvános.”

[ 24 ]

1.5 Fejezet | Lájkolni szabad!

Az vesse rá az első követ, aki bűntelen!

Amikor Eszter, egy fiatal magyar önkéntes, úgy kezdett el beszélni a médiáról és az internetről, mint amiben nem szabad bízni, új irányt vet a beszélgetés.

Eszter: „Nagyon sok mindent feltöltök magamról, mert azt gondolom, hogy az legtöbb játszmát az interneten az anonimitás támogatja. Sokan kihasználják ezt és politikailag inkorrekt dolgokat osztanak meg, vagy bármi mást, amihez egyébként nem mernék a nevüket adni. Éppen ezért én nagyon sok mindent posztolok valódi önmagamról. Nem változtatom meg a képeimet, mondván „Óh, ezen a képen nem nézek ki túl jól, photoshoppoljuk meg egy kicsit!” Elfogadom, ha egy képen bután nézek ki. Anyukámmal emiatt sokat vitatkozunk.

Egyszer feltöltöttem egy fotót és bejelöltem őt rajta. Azt mondta: „Istenem, nagyon rossz ez a kép, hogy áll a hajam, nem kellene ilyesmit feltöltened.” De én azt gondolom, hogy az anonimitás ellen éppen úgy tudunk védekezni, ha valódi önmagunkat osztjuk meg.”

Tamás: „Ha egy lány péntek este szórakozni megy, nyilván a legjobb ruháit veszi fel. Az adott ruha éppen emiatt nem reprezentálja ruhatárát.”

Károly: „Ez akkor igaz, ha a saját ruháidat veszed fel és nem valaki másét. Feleségem 51 éves, csinos nő. Profilképeként viszont nem tölteném fel egy Playboyban szereplő celeb fotóját. Ez az, amit te mondasz: hogy ha a legjobb ruhánkat vesszük fel, akkor megpróbálunk másnak látszani. De a kettő nem ugyanaz.”

Tamás: „Az nem érdekel, hogy mások mit posztolnak ki magukról, az viszont igen, hogy rólam mit. Sok minden van fent a Facebookon, ahol én nem regisztráltam. Bejelölnek, megosztanak dolgokat rólam. Ahhoz, hogy ezt visszautasítsam, nekem is regisztrálnom kellene. Azt gondolom, hogy ez a téma érzékeny és rossz oldala. Az emberek védtelenek.”

Gyula: „De ez a valós életben is így van. Én most találkoztam veled először, és ha kimegyek ebből a szobából, bárkinek bármit mondhatok rólad, nem tudod ellenőrizni. Tudom a nevedet, és elmondhatok egy történetet rólad, úgy mintha azt te mondtad volna el.”

A média és az ifjúsági munka viszonya gyakran túlértékelt, máskor alábecsült. De az biztos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez egy eszköz, amit mindannyiunknak meg kellene tanulnunk használni.

Lájk!

Peter Dráľ

1.5 Fejezet | Lájkolni szabad!

[ 25 ]

2

fejezet

Szempontok – ahogy a partnerek értelmezik a média és az ifjúságsegítés viszonyát a 21. században

A nézőket nézve Figyelj a bennszülöttekre Ifjúsági szervezetünk 2007-ben európai projektet valósított meg „Nem-virtuális ifjúsági polgárság egy virtuális világban” címmel. Ez volt az első alkalom, amikor a fiatalok és az új média kapcsolatával foglalkoztunk. Legfőképpen az internet multiplikáló szerepére koncentráltunk: először tudtunk úgy dolgozni, hogy a netet a társas kapcsolatokat akadályozó földrajzi távolságok áthidalására használtuk egymástól távoli ifjúsági csoportok esetében, például úgy, hogy a webrádión keresztül ismerkedtek össze, majd ezt használták munkájuk megosztására is. Mindez még a közösségi oldalak elburjánzása előtt történt néhány évvel, amikor még csak a madarak csiripeltek, azaz tweet-eltek a fákon.

Ebben a projektben különböző tevékenységeket végezhettek a résztvevők: hegyet mászhattak, rövidfilmeket készíthettek, melyekben „Second Life”1 típusú avatarokat használtak színészként, podcastokat rögzíthettek a webrádiónk részére és túrázhattak egy romániai nemzeti parkban. A médiához kapcsolódó tevékenységek kapcsán egy Olaszországban lezajlott ifjúsági csere során néhány napot töltöttünk azzal, hogy megalkottuk az avatarokat, felöltöztettük őket és a karakterek megerősítése céljából háttértörténeteket alkottunk róluk.

Voltak olyan fiatalok, akik valósághű avatarokat hoztak létre, de voltak olyanok is, akik önmaguk szuperszexi, szuperdivatos, felső tízezerbeli verzióját alkották meg a virtuális térben.

Végül a fiatalok avatarjai egy, a Second Life-ban található „buliszigetre” vonultak, ahol találkozásaikat, interakcióikat a sziget többi lakójával egy nyílt forráskódú szoft verrel videóra rögzítettük. Amikor a program végén felmértük a résztvevő fiatalok elégedettségét, a „flow”2 elméletet használtuk. Ennek tanulsága az volt, hogy a fiatalok egyszerűen azt várják a felnőttektől, hogy a képességeiknek megfelelő kihívásokban vehessenek részt: történjen mindez mondjuk egy barlangban található földalatti folyóban vagy egy teremben ahol virtuális tengerparton táncoló avatarokat vesznek videóra.

A lényeg az, hogy olyan fiatal generációkkal dolgozunk ma már, akik – öreg barátunkat, Marc Prensky-t idézve – digitális bennszülöttekként léteznek, míg sok ifjúságsegítő, tanár, és egyéb segítő inkább digitális bevándorlónak nevezhető. Sőt mi több, ha fiatalokkal dolgozunk, mihamarabb fel kellene tenni magunknak a kérdést, hogy az általunk a fiatalok számára biztosított kihívások vajon valóban a fiatalok vagy sokkal inkább a magunk képességeihez mérten számítanak kihívásnak? Azt gyanítjuk, hogy a felnőttek sok esetben olyan kihívásokban gondolkoznak, melyek ebben az eljövendő világban már sem újnak, sem hatékonynak nem mondhatók.

I don’t speak americano A Swedish House Maffia nemrégiben toplistákon landoló slágere egy régi, az ötvenes évekből származó olasz dalt dolgoz fel, kifigurázva az amerikaiak viselkedését imitáló olasz fiatalokat, azokból az időkből, amikor olaszok ezrei emigráltak az Egyesült Államokba. A dal üzenete világos: bevándorlóként keményen dolgozol azon, hogy integrá1 2

A Second Life egy olyan virtuális környezet, melyet felhasználói avatarok formájában használnak szórakozás, valamint egyre növekvő mértékben oktatás, tanulás céljából is. http://hu.wikipedia.org/wiki/Flow

[ 28 ]

2.1 Fejezet | A nézőket nézve

lódj új környezetedbe, akkor is, ha tudod, hogy ezeket a próbálkozásaidat otthoni barátaid viccesnek találnák. Most akkor nézzük meg a digitális bevándorlók esetét: vajon a szociális munkások, és még inkább a tanárok felismerték és megértették már, hogy világuk örökre megváltozott? Ki fog segíteni nekik abban, hogy az osztálytermek, iskolai táblák és fénymásolatok világából megérkezzenek a 21. századba?

Azonban én mégsem a tanárokért és szociális munkásokért aggódom, hiszen ők felelős, felnőtt emberek. Aggodalmam tárgyát inkább az képezi, hogyan tudnak segíteni a fiataloknak abban, hogy képesek legyenek az új média lehetőségeit megérteni, szűrni és kontrollálni (ahelyett, hogy az uralná őket), ha ők maguk nincsenek ebben otthon. A Video Volunteers projekt során gyakran kerültünk kapcsolatba ilyen ‚bevándorlókkal’; tanárokkal és szociális munkásokkal. Általában olyan, ötvenes éveikben lévő vagy idősebb felnőttekkel, akik kétségbeesetten kapaszkodtak a világról alkotott képükbe, ahol az újságíró az újságíró, a tanár az tanár, és a fiatal olyasvalaki, aki kevesebbet tud nálad, és arra vágyik, hogy megtöltsd a magad nagyobb tudásával.

Ez a tapasztalat tanulságos volt számunkra, s részben erre alapozva fejlesztünk most egy új irányú beavatkozást, mely a projekt utánkövetéseként kifejezetten a tanárok képzését tűzi ki célul. A szociális munkások ugyanis jobban hajlanak a nem-formális képzési módszerek alkalmazására, így sokuk törekszik arra, hogy kezelje ezt a változást. Az olasz iskolák azonban harctérnek számítanak a média-írástudás szempontjából: csak vészhelyzet esetén, utolsó lehetőségként alkalmazzák az ide kapcsolódó módszereket. Próbáljátok csak ki. Menjetek be egy tanáriba, ahol tíz középkorú tanár ül, tegyetek egy videó kamerát eléjük és mondjátok azt: „Készítsetek két perces videót arról, hogy mi az, amiről holnap beszélni fogtok az osztályotoknak, majd töltsétek fel a youtube-ra!” Eléggé valószínű, hogy azt a típusú frusztrációt fogjátok a szemükben látni, amit Ti magatok is éreztetek tanáraitokkal szemben az iskolai évek során.

Halálra szórakozzuk magunkat Tehát, ha nem az iskola képezi a fiatalokat a médiával kapcsolatban, akkor ki? Úgy tűnik, maga a média. És Olaszországban ez leginkább a televíziót jelenti. Itt ugyanakkor a legtöbb európai országnál nagyobb mértékben igaz az is, hogy a tévé a közvélemény befolyásolásának és ellenőrzésének eszközévé vált az utóbbi évtizedekben. Ezt fontos tudatosítanunk ahhoz, hogy megértsük, mi az, amit elvettek a fiataloktól ezen visszaélés következtében.

Az évek óta futó Striscia la notizia3 című televíziós program és társai igazolják Neil Postman híres kijelentését: maga a média és nem az általa közvetített üzenet az, ami valóságot metaforaként leképezi. Ez azt jelenti, hogy a média nem egyszerűen üzeneteket ad át, de arra is hat, hogyan észleljük és értelmezzük a valóságot. Egy olyan kultúrában például, mely füstjeleket használt kommunikáció céljából, nem létezhettek azok a filozófiai diskurzusok, melyek az írásbeliség Európájában létrejöttek. Az írásbeliség évszázadokon át egy adott irányba formálta kultúránkat, azonban a képiség, a vizuális média előretörésével a változás másik irányt vesz, miközben gyorsabbá és mélyrehatóbbá is válik.

A filozófiai diskurzusokból a televízió világában talk-show lesz, tapsoló közönséggel, otthonról betelefonáló, a szereplőket támogató emberekkel és kamerákkal, melyek ruhákra 3 Szatirikus hangvételű politikai-közéleti televíziós műsor Olaszországban.

2.1 Fejezet | A nézőket nézve

[ 29 ]

vagy szemüvegekre zoomolnak – miközben maga az aktuális beszélgetés kevesebb figyelmet kap. Felvetődik a kérdés, hogy milyen irányba is formálja a média Olaszországot? Milyen típusú műveltséget eredményez és hogyan hat a fiatalokra? Lorella Zanardo blogger, aki nagy port felverő dokumentumfilmet4 is forgatott ebben a témában, érdekes megfigyelést tett ezzel kapcsolatban. Feltevése az, hogy a televízió révén terjedt el a női test képével való visszaélés. Ez egy részről tükrözi a nők alacsony megbecsültségét is az olasz társadalomban (egészen a Silvio Berlusconi volt miniszterelnök által hírhedté vált „bunga bunga” bulikig), más részről azt is eredményezi, hogy maguk a nők sem becsülik meg magukat. Ezt látjuk az öregedés jeleit eltüntető plasztikai sebészet hihetetlen népszerűségéből vagy a televízióban a nap bármely szakában túlterjengő fiatal és meztelen női testekből, és így tovább.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a fiataloknak csak (nyomtatott) könyveket kellene olvasniuk, és hogy minden más rossz hatást gyakorol a fejlődésükre – nagy támogatója vagyok ugyanis Steven Johnson elméletének 5 és magam is elkötelezett videojátékos vagyok. De minden alkalommal, amikor média-analfabéták, digitális bevándorló felnőttek, illetve fiatalok tevékenykedtek együtt a Video Volunteers során (például a helyi fókuszcsoportokban) az „oldschool” megközelítés győzött. Ugyanis hiába igaz az, hogy a fiatalok számára a „médiává válás”6 a társas kapcsolatok fenntartásának és kreativitásuk terjesztésének nagyszerű módja, ha tudásuk a játékszabályokról meglehetősen alacsony.

A fiatalok például soha nem osztanák meg személyes képeiket és videóikat ismeretlen emberekkel, akikkel a sulin kívül vagy a boltban találkoznak – online közegben mégis megteszik ezt. És amikor szembesítjük őket ezzel az iskolákban tartott médiaoktatás foglalkozásokon, gyakran csalódottan tudatosítják magukban, hogy mi is az, amit tesznek. Az a benyomásunk, hogy online szerzett tapasztalataikat elkülönítetten kezelik a mindennapi, a „valódi élettől”. És addig, amíg a média használata és online megosztása fenntartja ezt az elkülönítést, nehéz a valóságra hatást gyakorolni. Ide illik Micah White által alkotott klikkelésizmus fogalma: nagyon jó, ha megosztasz egy videót, amit készítettél, de ez a kiindulópontja kell, hogy legyen egy folyamatnak, és nem maga a cél!

Na és akkor?

A változás, amit tapasztalunk, folyamatos, és senki nem tudja megmondani, hogy mi jön legközelebb: például, ha már a médiáról beszélünk, el tudnád képzelni a világot youtube nélkül? Holott csak 2005 óta része mindennapjainknak.

Bár úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság véleménye is változóban van, fontos hangsúlyozni, hogy nagy szükség van nem-formális képzési támogatásra, programokra és eszközökre ahhoz, hogy továbblépjünk a média-írástudással kapcsolatos hatékony beavatkozási rendszer megvalósításában. Rájöttünk, hogy három szinten kell dolgoznunk: a fiatalok, szüleik, és a szociális munkások/tanárok szintjén, lehetőség szerint kevert csoportokkal, hogy tanulhassanak és taníthassanak egymásnak. Projektünk utánkövetésének fő témája az a kockázat, amely a média által generált virtuális valóság és a média által elfedett valóság elkülönítése esetén lép fel.

Michele Di Paola 4 5 6

Dokumentumfi lmje, melynek címe - blogjához hasonlóan ‒ Il corpo delle donne azaz a A nők teste, itt tekinthető meg (angol felirattal): http://www.ilcorpodelledonne.net/?page_id=91 http://www.sg.hu/cikkek/52048/a_media_es_a_jatekok_hatasa_agyunkra Megidézve az első ifjúsági média-aktivista csoport szlogenjét a kilencvenes évekből: „ne utáld a médiát – légy Te a média”.

[ 30 ]

2.1 Fejezet | A nézőket nézve

Emberi jogok a gyakorlatban az új közösségi média idején A közösségi oldalak elterjedése megváltoztatta a kommunikáció hagyományos értelmezését is. Létrejött a 2.0 verzió, mely mindenki számára lehetővé teszi, hogy kommunikáljon másokkal és így hozzon létre különböző tartalmakat. Bár az újságíró szerep még mindig létezik, egyre nagyobb mértékben vagyunk tanúi annak, hogy a felhasználók maguk is „újságírókká” válnak, hiszen részt vesznek a közösségi oldalak tartalmainak létrehozásában.

A pro Human Rights szervezet ennek a ténynek a figyelembe vételével csatlakozott a közösségi oldalakhoz, melyek nagy előnye, hogy díjmentesen használhatók és széleskörű publikációt tesznek lehetővé könnyed és dinamikus módon. A Quantcast szerint globális szinten 500 millió felhasználóval rendelkező Facebookon például percenként hoznak létre és osztanak meg tartalmakat.

De nem mindenkit vezérelnek jó szándékok ezeknek a hatalmas lehetőségeknek a kihasználásában. Nagyon sok közösségi oldalon láthatunk nyugtalanító példákat az emberi jogok megsértésére. Mind között a magánélethez és a szellemi tulajdonhoz való jog sérül a legtöbb esetben.

A társadalmi aktivizmus lehetőségei az új média megjelenésével kitágultak. Akcióik nagyobb hatást tudnak kiváltani ezen a módon, mintha a hagyományos média csatornáit használnák, és mindezért fi zetniük sem kell. A fiatalok csatlakoznak és részt vesznek mindebben, miközben hozzájárulnak egy globális közösségi koncepció kialakításához, melyből kétségkívül mindannyian profitálhatunk. Nagyon sok, az emberi jogokat védelmező egyesület és közösség jött rá végre arra, hogyan kommunikáljon úgy globálisan, hogy mindeközben tiszteletben tartja az emberi jogokat.

Mi az helyzet azonban a videókkal? A Youtube több mint 800 millió havi megtekintéssel a vezető tartalomszolgáltató platform a Facebookon. Mivel a multimédia tartalmak könynyen és díjmentesen létrehozhatóak, sokan készítenek, osztanak meg és népszerűsítenek emberi jogi tartalmakat. Ez az érem egyik oldala. A másik azonban az, hogy a Youtube-on keresztül ugyanilyen könnyen terjeszthetők az emberi jogokat semmibe vevő videók is.

Ma már nem nehéz egy videót elkészíteni, és minden nap többen és többen – életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül – jönnek össze azért, hogy új videókat hozzanak létre és osszanak meg. A közösségi oldalak alkalmasak ezeknek a tartalmaknak a terjesztésére, de eközben figyelnünk kell az emberi jogok tiszteletben tartására és arra, hogy ne hozzunk létre ebből a szempontból megkérdőjelezhető anyagokat.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi oldalak igen nagymértékben hozzájárultak és hozzájárulnak ma is ahhoz, hogy a szólás szabadságához való jogunkat sokkal nagyobb mértékben tudjuk érvényesíteni, mint akár tíz évvel ezelőtt.

Egy teljesen új típusú média kommunikációról beszélhetünk tehát, mely lehetőséget ad ingyenes tartalmak létrehozására és népszerűsítésére. Fokozott figyelmet kíván meg azonban az, hogy mindez egy olyan társadalomban történik, melyet csekély mértékű tudatosság jellemez az emberi jogok ismerete és tiszteletben tartása terén.

Manuel Rodríguez Rodríguez

2.2 Fejezet | Emberi jogok a gyakorlatban

[ 31 ]

Te is tudsz segíteni! Légy „@nkéntes“!

A legnagyobb, önkéntesek által készített weboldal, a Wikipédia defi níciója szerint: „A virtuális önkéntesség, amit e-önkéntességnek is hívnak, olyan önkéntesekre vonatkozik, akik tevékenységüket részben vagy egészben fogadó szervezetüktől távol végzik, az interneten keresztül. Eközben otthoni, iskolai vagy munkahelyi számítógépüket használják, esetleg egy teleházból dolgoznak, vagy akár PDA1 vagy okostelefon 2 segítségével csatlakoznak a nethez. A virtuális önkéntességet online önkéntességnek, kiberszolgálatnak, telementoringnak, teletutoringnak, stb. is hívják.“ A mai, felgyorsult világban a fiataloknak egyre nagyobb igényük van arra, hogy olyan, rugalmasan végezhető önkéntes lehetőségeket találjanak, melyet össze tudnak hangolni egyéb tevékenységeikkel. E-önkéntesként nem kell utazniuk, és ők dönthetik el, hogy időbeosztásukhoz igazodva mikor végzik el vállalt feladataikat. Az internet forradalom a fenntartható humán fejlesztés ügyét is támogatja, amit egy laptopon vagy iPhone-n keresztül, bárhol, bármikor végezhetünk.

Az online önkéntesség lehetővé teszi a fiataloknak, hogy kis mennyiségű szabadidejüket is hatékonyan tudják hasznosítani. Arra is alkalmat ad, hogy a fiatalok akkor is tudjanak egy ügy érdekében tenni, ha helyben nincs olyan szervezet, mely ezen a területen dolgozna. A földrajzi távolság mellett az e-önkéntesség akkor is jó megoldás, ha valakinek kevés ideje van, nincs módja utazni illetve mozgáskorlátozottsága akadályozza meg ebben.

Mit tehetnek az e-önkéntesek? Számos módon képesek fogadószervezetük munkáját támogatni. Részt vehetnek szemléletformáló, oktató és népszerűsítő projektekben; moderálhatnak online fórumokat; jogi és üzleti tanácsokat adhatnak, készíthetnek webdizájnt és online erőforrásokat; részt vehetnek forrásteremtésben, média promócióban; lehetnek trénerek vagy mentorok; fordíthatnak, kutathatnak, írhatnak, illetve szerkeszthetnek cikkeket; menedzselhetnek online híroldalakat, blogokat, facilitálhatják a közösségi médiában vagy hálókon zajló online beszélgetéseket.

Ha Te is szeretnél e-önkéntes lenni, csak két dologra van szükséged: internetkapcsolatra és erős elköteleződésre az iránt, hogy változást hozz létre a világban. „Vannak olyan emberek, akik valami jót akarnak csinálni életük során... Az online önkéntesség fantasztikus lehetőség arra, hogy szolgáld az emberiséget, tapasztalatot szerezz, ugyanakkor a belső megelégedés mellett mindezt élvezd is!“ - mondja az Egyesült Nemzetek egy fiatal önkéntese.

Ma már sokkal többet tehetünk, mint régen! Minden évben e-önkéntesek ezrei dolgoznak együtt fejlesztési szervezetekkel az önkéntesség ezen új formáján keresztül. A következő oldalak segítenek ilyen online lehetőségeket találni. www.onlinevolunteering.org www.serviceleader.org/virtual www.youthnet.org Rocio Reina 1 2

http://hu.wikipedia.org/wiki/PDA http://hu.wikipedia.org/wiki/Okostelefon

[ 32 ] 2.3 Fejezet

| Te is tudsz segíteni! Légy „@nkéntes“!

3

fejezet

Betekintés – személyes élmények a ViVo programok kapcsán

Videóaktiváld magad!

A képzők és ifjúságsegítők részére szervezett médiatréning Prespában, egy Albánia, Görögország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti határrégióban zajlott le. Célja az volt, hogy kortársképzőket készítsen fel arra, hogy a videó készítés módszerét használva tudjanak helyi fiatalokkal társadalmi kérdéseken dolgozni. A tréning résztvevői öt rövid dokumentumfi lmet alkottak (Látható/Láthatatlan videó), köztük egy, a régió varázslatos természeti értékeit népszerűsítő klipet (Fedezd fel a harmóniát), és egy rövid dokumentumfi lmet a babtermesztés történetéről (Ízletes történet), a régió fontos bevételi forrását jelentő mezőgazdasági tevékenységről. Két videó Prespa lakosairól szól. A TTTV című egy idős ember történetét rögzíti, aki családja gyökereiről és az ország olasz és német megszállása alatt szerzett tapasztalatairól mesél. A Miért kellene maradnom? című rövidfi lm a laimosi fiatalok életéről és lehetőségeiről szól, akik egy olyan kis és elszigetelt faluban élnek, ahol az emberek időnként nehezen birkóznak meg a kis közösséggel vagy a társas életre és tanulásra adódó kevés lehetőséggel.

A kisfi lmek szereplői éppen olyan izgatottak voltak, mint a nemzetközi csapat, akik nemcsak új készségeket tanultak a fi lmkészítés során, de rengeteg tapasztatot is vittek haza magukkal. Egy spanyol tutor szavaival: „Görögországban a videó készítés során adódó nehézségeket könnyen megoldottuk egymás kölcsönös tanításával. Ha valaki nem tudta, hogyan használja a kamerát, kerestünk valakit, aki ezt tudta, és megtanította a többieknek. Máskor pedig ő volt az, akinek segítettünk, például az aktivizmus vagy a vágás témájában.” (http://videovolunteers.eu/blog/the-outcomes/) 2011. június 29. és július 9. között egy ifjúsági cserét szerveztünk Hollókőn, Magyarországon. Hollókő egy kis falu, mely a Világörökség része. A résztvevők öt videót készítettek a csere során. Ezeket egy nyári gyerektáborban és az ország egyik legrégebbi börtönében vetítettük le. A témák között szerepelt a rasszizmus, a nem-verbális kommunikáció, a csigák utazása, a labdajátékok és egy helybéli nyugdíjas szénbányász tapasztalatai. Ahogy egy spanyol résztvevő, akik a csigákat szerepeltető videót készítette, megfogalmazta: „Csigákat használtunk, hogy megmutassuk, mennyivel könnyebb, ha közösen dolgozunk! A vicces rész az volt, amikor megpróbáltuk összegyűjteni és instruálni a csigákat!” (http://videovolunteers.eu/blog/firework-productions/) Érthető, mennyire izgalmas és pozitív ez az élmény a fiataloknak, főleg azoknak, akiknek egyébként nincs lehetőségük arra, hogy utazzanak, alkotóként kerüljenek kapcsolatba a média világával, vagy akár csak egy kamerát fogjanak a kezükbe. A program nemcsak a fiatalok, de a szervező civil szervezetek számára is gyümölcsöző volt. Lehetőségük adódott ugyanis arra, hogy tanuljanak és kifejlesszék saját stratégiájukat a közösségi média használatára vonatkozóan és tudatosabbak lettek azzal kapcsolatban, hogy az általuk közreadott információkat hogyan kommunikálják tovább a fiatalok.

Virginia Negro

[ 34 ] 3.1 Fejezet

| Videóaktiváld magad!

Szerintem Amikor számokkal dolgozom, nehéz a dolgok emberi oldalát is látnom. Pénzügyi menedzserként időnként elgondolkozom azon, hogy mit is keresek én egy médiával foglalkozó ifjúsági projektben. Hosszan tudok beszélni arról, hogy miért is vagyok kívülálló.

Kívülálló vagyok abban az értelemben, hogy én nem használom aktívan a médiát, nem csinálok videókat és csak ritkán fotózom. Kívülálló vagyok abban az értelemben is, hogy a projekt során a pénzügyi és adminisztratív feladatok ellátásával voltam megbízva, így a legtöbbször nem dolgoztam közvetlenül a résztvevő fiatalokkal. Ugyanakkor természetesen követtem a programok menetét, és időnként lehetőségem adódott arra is, hogy direkt módon támogassak néhány résztvevőt.

Mindezek ellenére szeretek „problémás” gyerekekkel és fiatalokkal dolgozni. Habár úgy gondolom, hogy néha könnyebb a számokra koncentrálni, voltak olyan pillanatok a ViVo során, amikor rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az, aki egy ilyen fiatalt kezelni tud, támogatva őt abban, hogy kikerüljön az ellenállás ördögi csapdájából. Mert több mint tíz éves tapasztalatom van matematikatanárként és hátrányos helyzetű fiatalok mentoraként, és mert bizonyos helyzetekben – akár akarom, akár nem –, számít, hogy férfi vagyok.

Hogy milyen volt a projekt az én szemszögemből? Én a Fireworks / Tűzijáték című, média és állampolgárság témájú nemzetközi ifjúsági csere során kapcsolódtam be. Volt már tapasztalatom ifjúsági cserékkel, de nem ebben a témában, így nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a fiatalok reakciója mind a témát, mind a módszert illetően. A csere elején azt láttam, amit más cserék során is: néhány fiatal izgatott volt, néhány passzív és visszafogott, néhányan félénken, néhányan pedig magabiztosan viselkedtek. Volt, aki a szórakozást kereste, és volt, aki arra koncentrált, hogy mi az, amit itt tanulni tud. A csere vége sem különbözött más cseréktől: a fiatalok túljutottak a kommunikációs akadályokon, képesek voltak különböző háttérrel rendelkező társaikkal jól együttműködni, és fantasztikus dolgokat hoztak létre közösen.

Mégis nagyon más volt, mint a többi ifjúsági csere.

Mi tette különlegessé?

Először is a fiatalok elkötelezettsége. A résztvevők nagyon odaadóan vettek részt a programban, készek voltak arra, hogy nap, mint nap tanuljanak, és a tanultakat alkalmazzák is. Ráadásul az első naptól kezdve hajlandóak voltak arra is, hogy szembenézzenek az adódó kihívásokkal. A program meglátásom szerint nem arra épült, hogy irányítsa a fiatalokat, hanem sokkal inkább abban támogatta őket, hogy megtalálják a saját útjukat.

A videó készítésről szóló hosszas magyarázatok helyett elmondtuk a fiataloknak az alapvető szabályokat, majd felszerelést adtunk a kezükbe, hogy kis csoportokban csinálják meg saját fi lmjeiket. Az elkészült videókra csoporttársaik, a többi csoport és a vezetők is visszajelzést adtak, hogy tovább tudják fejleszteni készségeiket. Végül pedig a legnagyobb kihívással is szembe néztek a fiatalok, amit csak láttam egy csere során: megrendezték rövidfi lmjeik premiervetítését egy börtönben. És nemcsak, hogy szem-

3.2 Fejezet | Szerintem

[ 35 ]

benéztek a kihívással, de nagyon lelkesen vettek részt benne, miközben mélyen megérintette őket a helyzet.

Maguk vezették le a műsort, a csere programjának bemutatásától kezdve a projektor kezeléséig és a kérdések megválaszolásáig. Ugyanazon az estén egy másik nyilvános vetítés is volt, egy nyári gyerektáborban, így két nagyon más közönségtől is visszajelzést kaphattak. Azt gondolom, hogy ezt az elköteleződést nagyban inspirálta a csere témája: „Tűzijáték vagy, hagyd, hogy kirobbanjanak a színeid.”

Ennek érdekében mindennap használták a médiát, és elmondható, hogy a közösségi és online média nagy lehetőséget nyújt arra, hogy aktív szerepet vállaljunk benne, és ne csak fogyasztói, de alkotói is legyünk a média termékeinek, és ezen keresztül gyakoroljunk hatást a világra, a körülöttünk lévő társadalomra.

Volt egy csoport fiú, akik ellenálltak és elfogadhatatlan módon viselkedtek, bútorokat rongáltak, autókon ugráltak. Ahelyett, hogy megbüntettük volna őket, megfogalmaztuk elvárásainkat arra nézve, hogyan kell viselkedni a csoportban, világossá tettük a határokat és elmagyaráztuk a következményeit annak, ha megszegik ezeket a szabályokat. Kétszer. Kiderült ugyanis, hogy feltételezésünk, hogy már első alkalommal olyan világosan magyaráztuk el nekik a szabályokat, amilyenek számunkra voltak, téves volt. Így nem tudták azokat alkalmazni egy másik, új szituációban. Másodszor a tisztázás mellett a támogatásomat is felajánlottam, hogy ha bármikor kétségeik vannak a határokat illetően, keressenek meg. Ifjúságsegítői, és saját, kamaszként szerzett tapasztalataimra alapozva olyan referenciaponttá válhattam számukra, mely lehetővé tette nekik, hogy a közösség részévé váljanak.

Nagyon konkrétan és specifi kusan kell fogalmazni ahhoz, hogy megértsenek. Legyen szó rendezésről, videó készítésről vagy arról, hogyan tudnak a közösség részei lenni.

Ennek érdekében szükség van olyan team tagokra, akik a médiához értenek és olyanokra, akik képesek arra, hogy a csere struktúráját és határait olyan módon képviseljék a résztvevők előtt, ami nem ellenállást eredményez, hanem a határok betartását támogatja. Ezeknek a fiúknak ez segített abban, hogy mind a csoportba be tudjanak illeszkedni, mind a médiáról tudják növelni ismereteiket.

Folytatódott?

Igen. A cserét követően a legtöbb fiatal résztvett a projekt más eseményeiben is, és ők maguk is kezdeményeztek ilyeneket. És folytatják a rövid videók készítését - és a közösségi médiában való publikálását-, melyeket a csere vagy az őket foglalkoztató társadalmi, környezetvédelmi és egyéb ügyek inspiráltak.

Ezen kívül az eredmények közé tartozik az is, hogy megtanultak másokra figyelni, csoporttársaikra és azokra is, akikkel nem voltak egy csoportban. Azt gondolom, hogy ezt hívjuk társadalmi részvételnek.

Kilenc hónap után elmentem abba a faluba, ahol a fiúk élnek. Amikor megláttak, egyszerre voltak megdöbbenve, de örültek is. A meglepetésből magukhoz térve, elmesélték, hogy mi történt velük a helyi közösségben, hogyan és miben változtak. Igen-nem harcok helyett most már képesek szándékaikat és hajlandóságukat kommunikálni és kifejezni.

Az, hogy ezt megmutassák nekem is, először félénké tette őket, de idővel feloldódtak és elhívtak táncolni, bevonva engem otthoni életükbe, gondolataik és érzéseik világába.

[ 36 ] 3.2 Fejezet

| Szerintem

Mire volt szükség ahhoz, hogy mindez létrejöhessen?

Technikailag némi felszerelésre, és ami még fontosabb, egy felhasználóbarát és biztonságos környezetre, ahol a fiatalok a legtermészetesebb, azaz tapasztalati úton tanulhattak. Gyakorolhattak, kipróbálhatták ötleteiket és megfigyelhették, hogyan reagálnak a többiek, a közönség arra, amit létrehoztak. Visszajelzést kaptak és támogatást is kérhettek, ha szükségét érezték. Alkalmi ár ezért az eredményért...

Emberileg elfogadásra és figyelemre. Nemcsak a számok embere vagyok, de elkötelezett az irányba is, hogy olyan dolgokat csináljak, amiket szeretek, és amikben hinni tudok. Az elfogadásnak és az adásnak egyensúlyban kell lennie, ahogy a kiadásnak és a bevételnek is, akár könyvelésről, akár emberekről van szó. És egy ölelés, amit egy „kezelhetetlen” kamasz fiú kezdeményez, hogy kifejezze érzelmeit, olyan felbecsülhetetlen ajándék, amivel az adminisztráció nem tud mit kezdeni, pedig a projekt egyik legfontosabb eredményei közé tartozik. Szerintem.

Sándor Gyula

3.2 Fejezet | Szerintem

[ 37 ]

A szlovák fókuszcsoport története Néha azt kérdezem magamtól, milyen lenne a világ, ha nem beszélhetnénk. Csendes emberek, néma természet, egyhangú környezet, lassan múló élet. Szerencsére nem kell így élnünk.

Nyelvünk van, hogy beszélhessünk, megoszthassuk, ami foglalkoztat minket és törődhessünk egymással. Az egész világot áthatja a kommunikáció mágiája.

Gazdagít, ha elkezdünk egymással beszélgetni. Amikor valaki kifejti véleményét, javaslatát, vagy behoz egy új szempontot a beszélgetésbe, időnként úgy hat ránk, mint egy ajándék, amit a kommunikáció mágiája hozott létre.

A fókuszcsoport célja az, hogy tudásunkat és tapasztalatainkat informális módon osszuk meg egymással. Az informális mód nem azt jelenti, hogy mindez strukturálatlan módon történne. Épp ellenkezőleg: a beszélgetést rögzítjük, így a későbbiekben mások is tudják hasznosítani.

Emlékszem arra, hogy milyen volt részt venni az első fókuszcsoportban, amikor Spanyolországban voltunk. Először furcsa volt, mert körben ültünk le, majd mindenki bemutatkozott. Úgy éreztem magam, mintha szenvedélybetegek terápiás csoportjába kerültem volna.

De ez az érzésem gyorsan elmúlt. Aztán elkezdődött a beszélgetés és olyan volt, mintha egy virtuális levest főztünk volna, amibe mindenki beletette a maga hozzávalóját és végül egy ízletes étel kerekedett ki belőle. Ez az első alkalom volt a módszer próbája, 2011 októberében. Élesben ezután Görögországban, Szlovákiában, Magyarországon, Olaszországban és Spanyolországban tartottunk fókuszcsoportot az elkövetkező hónapok során.

Eleinte ez nem jelentett túl sokat – kiment egy ViVo felhívás a fókuszcsoporton való részvételre, volt egy téma és néhány szempont a beszélgetéshez. Kezdetben hárman ültünk le gondolkodni arról, hogyan is kellene a fókuszcsoportot úgy levezetni, hogy mi is élvezzük és az eredmény is használható legyen a Video Volunteers projekt számára. A folyamat alkalmat adott személyes fejlődésre is, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi mindent lehet összehozni egy papírra vetett jó ötletből.

Ma azt gondolom, hogy nagyon sok mindent lehet csinálni egy jó ötletre alapozva. Mi az előkészületek után, ami a fókuszcsoport során használatos kérdések kidolgozását jelentette, vendégeket hívtunk meg, helyszínt kerestünk, beszereztük a szükséges eszközöket és időpontot egyeztettünk.

2011. december 16-án a Milana Šimečka Alapítvány látott vendégül minket, hogy beszélgessünk a fiatalok és az audiovizuális média kapcsolatáról, arról, hogyan használják a fiatalok régi illetve az új médiát, mi vonzza őket, illetve milyen lehetőségekhez férnek hozzá a hátrányos helyzetűek. Beszéltünk a közösségi oldalakról, és ezek szerepéről az önmegvalósításban. Szó esett még a mai fiatalok társadalmi aktivitásáról, és arról, hogyan lehetséges az, hogy egy egyszerű videót nagyon sokan tekintenek meg, valamint, hogy milyen fontos a motiváció fenntartása a projektek során.

De ez nem minden. Készítettünk néhány extra videót a fókusz csoportokról szóló fi lmhez, hogy még érdekesebb legyen. Kiegészítésképpen interjút készítettünk olyanokkal, akik fi lmeznek, a médiában, illetve az internet világában dolgoznak, fiatalokkal/hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoznak. A hosszú hónapok során, amit a fókuszcsoportokkal és ezek szervezésével töltöttünk, ráébredtem arra, hogy nem csak az fontos, hogy mit mondunk, de az is, ahogyan mondjuk! Ez az, amitől kommunikációnk mágikus hatású lehet.

Veronika Schweighoferova

[ 38 ]

3.3 Fejezet | A szlovák fókuszcsoport története

4

fejezet

Beteljesedés – egy nemzetközi, médiaműveltséggel foglalkozó ifjúsági projekt módszerei és gyakorlati eredményei

Kapcsolódási pontok A médiaoktatás, a személyiségfejlesztés és a társadalmi részvétel többféleképpen ötvözhető. Ebben a tanulmányban a Video Volunteers projekt során szerzett tapasztalatainkat és módszereinket osztjuk meg. Ezek az alapvetések és gyakorlati eljárások segítik, hogy tevékenységeink tartalommal teliek legyenek. A tudás az egyik tényező, mely lehetővé teszi a hatékony cselekvést egyéni, média és társadalmi téren.

Mi: Flash mob Hogyan működik: A flash mob egy váratlan, a megszokott tevékenységektől eltérő történés. A Video Volunteers projekt során abban egyeztünk meg a partnerszervezetekkel, hogy a flash mobokat olyan társadalmi ügyek köré szervezzük, melyek a fiatalokat érdeklik. A flash mobokat főleg a közösségi médián1 keresztül, egy érdeklődési csoportban vagy baráti körben szervezik.

A projektben kortárs-segítők szervezték a flash mobokat: 1. Kiválasztották a flash mob témáját.

2. Online felületeken – főként a közösségi médiában – népszerűsítették.

3. Csoportos munka keretében kigondolták és megtervezték a flash mob menetét.

4. Meghirdették az időpontot és a helyszínt.

5. Az eseményt levezették és videóra rögzítették.

6. Megvágták a felvett anyagot, majd online publikálták az eredményt.

Megfigyelés: Tapasztalatunk szerint a fiatalokat érdemes coacholni és támogatni azon társadalmi kérdés kiválasztásában és behatárolásában, mely témában rendezni fogják a flash mobot.

Flash mobot a fiatalok főleg az ezzel járó móka miatt szerveztek, ennek során ugyanakkor sok, az aktuális témával kapcsolatos komoly beszélgetésben vettek részt. A szemlélődő típusú fiataloknak az esemény videóra rögzítése egy más típusú, aktív részvételt tett lehetővé a fi lmezés által. Az elkészült anyag vágása és szerkesztése aktívan tartotta a résztvevőket a következő programig, illetve teret adott annak is, hogy kitalálják mivel és hogyan szeretnének foglalkozni legközelebb.

Konklúzió: Ez a típusú tevékenység sok, különféle háttérrel bíró fiatal számára lehet vonzó, mivel csak rövid idejű bevonódást követel meg, ráadásul a részvételnek jó imidzse van a fiatalok között.

Mi: Nyilvános vetítés Hogy működik: A helyi és nemzetközi programok során készített videókat különböző közönségek előtt vetítettük le, egyrészt azzal a céllal, hogy az általuk felvetett társadalmi és egyéni szintű kérdésekről beszélgessünk, másrészt azért, hogy visszajelzést kapjunk a fiatalok által készített médiatermékekről. A Fireworks, azaz Tűzijáték elnevezésű, média témájú ifjúsági csere során a fiatalok fi lmjeit például először egy börtönben vetítettük le, majd pedig egy gyerekeknek szervezett nyári táborban.

1

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gi_m%C3%A9dia

[ 40 ]

4.1 Fejezet | Kapcsolódási pontok

1. Terjesszük a hírt: keressük meg a helyi szervezeteket, intézményeket a fi lmvetítés, és az ahhoz kapcsolódó beszélgetés felajánlásával. Az információ terjesztését flash mobokkal, nyomtatott anyagokkal és poszterekkel is tudjuk segíteni. Fontos, hogy a vetítés emberi és technikai erőforrás szükségleteit pontosan tisztázzuk a fogadó szervezettel. Lehetőségeinket ismerve és tiszteletben tartva konkretizáljuk, hogy mit szeretnénk a vetítés által elérni a fiatalok, a fi lmek készítői, illetve a közönség számára. Hívjuk meg a helyi vezetőket, intézmények és szervezetek képviselőit az eseményre.

2. Műsor: készítsük fel a fi lm készítőit a vetítésre és a közönségre, akivel találkozni fognak. Kérjük fel őket a műsor levezetésére, abban a formában, amit erre megfelelőnek találnak. Győződjünk meg róla, hogy a technikai felszerelés rendben van (projektor, hangszórók, számítógép, illetve maguk a videók). Hívjuk fel a készítők figyelmét arra, hogy a közönség reakciója a nevetéstől az éber figyelemig bármi lehet, amikor városrészük vagy bizonyos témák felbukkannak a filmben.

3. Beszélgetések és viták: célunk az, hogy a videók üzenetét részletesen kifejtsük a közönséggel együtt. Előfordulhat, hogy néhány néző frusztráltan, feszülten reagál a látottakra, vagy nem ért egyet az átadni kívánt üzenettel. Ebben az esetben fontos, hogy egyensúlyt teremtsünk a különféle nézetet képviselő résztvevők között, azaz mindenkinek legyen lehetősége kifejteni a véleményét, és hogy hallgassák meg egymást. Ebben segít, ha mederben tartjuk a beszélgetést, megkérjük a résztvevőket, hogy a tényekre szorítkozzanak és „én” üzenetekben fejezzék ki mondanivalójukat.

4. Visszajelzés: Kérjünk visszajelzést a közönségtől arról, hogyan fejleszthetnénk tovább a videókat – különböző szinteken. Adjunk lehetőséget a közönségnek is arra, hogy kérdezzen a videó készítőitől. Készítsünk jegyzetet a közönség reakcióiról vetítés közben (nevetés, alvás, stb.) és a beszélgetés alatt elhangzott főbb pontokról.

5. Utánkövetés: a vetítés és a beszélgetés után hagyjunk időt a fiataloknak arra, hogy az élmények leülepedjenek bennük. Az utánkövető találkozón a tapasztalatok megosztása során a tanulságok mellett a bevált gyakorlatok beazonosítására is figyeljünk.

Megfigyelés: Fontos, hogy alaposan megtervezzük és levezessük a vetítések utánkövetését, az ott szerzett élmények feldolgozását, különösen a börtönhöz hasonló rendhagyó helyszínek esetében. Ez lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy reflektáljanak az esemény során tapasztalt viselkedésükre, attitűdjükre, koncepcióikra, stb. A börtönben tartott vetítés az egész projekt egyik legerőteljesebb tapasztalását nyújtotta sok fiatal számára.

Konklúzió: A vetítéseket a fogadó helyek munkatársaival együtt készítettük elő, míg a feldolgozást tapasztalt és képzett ifjúságsegítők végezték nem-formális és informális módszerek alkalmazásával.

Mi: Webcsatorna Hogyan működik: A Vimeo-n létrehozunk egy tematikus videócsatornát, ahol a fiatalok egy nemzetközi közösséggel oszthatták meg elkészített fi lmjeiket. Az új anyagok publikálásának sorrendjében megegyeztünk a partnerszervezetekkel. A videók közös témája a fiatalok részvétele, őket érdeklő társadalmi kérdések és az önkéntesség volt.

A fiatalok az önirányított tanulás jegyében munkacsoportokat alakítottak és megter-

4.1 Fejezet | Kapcsolódási pontok

[ 41 ]

vezték, mit szeretnének létrehozni. A folyamat során ifjúságsegítők és média-coachok segítségét lehetett igénybe venni, valamint kortárs-képzők biztosították a média autentikus, minőségi és hiteles használatát. A végeredmények a következő audio-vizuális formákban jöttek létre: 1. Fiatal európaiak által készített klasszikus videó-beszámolók Olaszországban, Görögországban, Szlovákiában, Magyarországon és Spanyolországban zajló eseményekről és akciókról.

2. Tájékoztató videók fiatalok számára.

3. Rövid, kreatív dokumentumfi lmek.

4. Zenei videók.

Megfigyelés: Azoknak a szervezeteknek, akik nem dolgoznak fiatalok egy meghatározott és állandó csoportjával, nehézséget jelenthet a médiaanyagok létrehozása. Az, hogy lehetőséget adunk az önirányított tanulásra és részvételre, eredményezhet csekély részvételt és rossz minőségű produktumokat is.

Konklúzió: A webcsatorna sokféle médiaanyagnak tud helyet adni. Amint a fiatalok megértették a koncepciót és azt, hogy szabadkezet kaptak, személyes tapasztalataikból táplálkozó, azokat tágabb kontextusban értelmező, különféle anyagokat hoztak létre. A sikerhez fontos a jó előkészítés, a bizalom, a coaching, a technikai támogatás és háttér.

Mi: Nemzetközi nem-formális jellegű tanulási tevékenységek Hogyan működik: Tartottunk képzést, ifjúsági cserét és workshopokat, melyekben a személyiségfejlesztést a társadalmi részvétel témájával kombináltuk. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok rendelkezzenek a fi lmkészítéshez, illetve az érzékeny témák kezeléséhez szükséges technikai tudással és emberi hozzáállással. A résztvevők ígéretes multiplikátoroknak bizonyultak, akik szívesen váltak kortárs-képzőkké. Ezen az úton a fiatalok létező szükségleteire alapozott tartós eredményeket és kimeneteket tudtunk elérni.

A nem-formális tanulási tevékenységek elemei a következők voltak: 1. Vizuális grammatika és kompozíció 2. Kamerakezelés, világosítás 3. Hatékony narráció 4. Utómunkák, vágás 5. Információszerzés módjai, kérdezéstechnika 6. Visszajelzés 7. A videó mint az ifjúságsegítés, a fiatalok ösztönzésének eszköze 8. Társadalmi aktivitás, érzékeny témák (kisebbségi jogok, mozgáskorlátozottság, családi problémák és így tovább) 9. Önkéntesség és társadalmi aktivitás 10. Vetítések, terjesztés, szerzői jogok Megfigyelés: A kortárs-képzőket helyi tevékenységeken keresztül folyamatosan be kell vonni. A helyi tevékenységek és a tréningek kombinációja szükséges ahhoz, hogy a személyes tanulási eredményeket meghaladó kimeneteket elterjeszthessük.

[ 42 ]

4.1 Fejezet | Kapcsolódási pontok

Konklúzió: Az, hogy hátrányos helyzetű fiatalok nemzetközi, tanulási célú környezetben kaptak eszközöket, módszereket ahhoz, hogy az őket foglalkoztató kérdéseket ki tudják fejezni, nagyon értékesnek bizonyult számunkra. Olyan médiaanyagokat készítettek ennek kapcsán, melyek a későbbiekben is használhatók, és mind formális, mind nem-formális oktatási környezetben jó kiindulási pontját képezhetik egy-egy beszélgetésnek, vitának.

Mi: Rögzített fókuszcsoportok Hogyan működik: A ViVo során minden partnerország szervezett egy fókuszcsoportot, azaz olyan nyílt eseményt, ahol egy előre megadott témáról folyt vezetett beszélgetés.

Egy ilyen esemény maximum tíz ember részvételével zajlott, akik hátterük, nemük, illetve a médiához való viszonyuk alapján különbözőek voltak. A fókuszcsoport a csoportos interjú egyik módszere, ahol a facilitátor és a csoport, valamint a csoporttagok közötti interakciók teszik lehetővé a gondolatok, érzések, szemléletek és ötletek megosztását egy bizonyos témával kapcsolatban. A módszernek vannak előnyei és hátrányai is más módszerekhez képest, melyek szintén egy adott témában több embertől történő információgyűjtést célozzák, mint pl. a megfigyelés, a kérdőív, az interjú. A fókuszcsoportok során két facilitátor segítette a beszélgetést előre megbeszélt téma, módszer és megközelítés szerint. Ez annak érdekében történt így, hogy olyan eredményeink legyenek, melyek összehasonlíthatók és elemezhetők a későbbiekben. A beszélgetést videóra rögzítettük, hogy szélesebb körben is megtekinthető legyen.

Irányelvek egy rögzített fókuszcsoport szervezéséhez: • A fókuszcsoport témája egyértelmű és specifi kus legyen.

• A sokszínűség érdekében különböző partnerekkel és csoportokkal dolgozzunk együtt, hogy össze tudjuk hasonlítani az eredményeket.

• Határozzuk meg a résztvevők körét: azonos létszámú résztvevő legyen minden partnernél, különböző hátteret és életkort képviselve, a témához közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódva.

• Készítsük el a fókuszcsoport levezetésének irányelveit: ez legyen minden partner számára azonos a fókuszcsoport tematikáját tekintve.

• Azonos kérdéseket használjunk, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek a különböző országokban rendezett fókuszcsoportok között.

• Értesítsük a részvevőket: időben küldjük ki a meghívókat, hogy be tudják ütemezni a részvételt. A meghívóban adjunk leírást a fókuszcsoportról, de ne elemezzük ki magukat a témákat.

• Előzetesen tájékoztassuk a résztvevőket arról, hogy a fókuszcsoport rögzítésre kerül: kérjük ehhez írásos beleegyezésüket, kiskorúak esetében a gondozó beleegyezését.

• Készítsük elő a szükséges technikai eszközöket: ellenőrizzük a kamerákat és a hangot (elemek, megfelelő működés). Legyen egy plusz felszerelés is nálunk.

• Keressünk helyszínt: egy meleg, kényelmes és csendes helyet válasszunk, lehetőleg megfelelő mennyiségű természetes fénnyel a fi lmezéshez.

• Külön rögzítsük a hangot: használjunk diktafont a jó hangminőség és annak érdekében, hogy a beszélgetés átirata könnyebben elkészíthető legyen

4.1 Fejezet | Kapcsolódási pontok

[ 43 ]

• Készítsük fel a facilitátort: legyen képe a résztvevők hátteréről, tudjon kérdezni az általánostól a specifi kus felé haladva.

• Ko-facilitátor: feladata alapvetően a megfigyelés, szükség esetén az asszisztálás.

Megfigyelés: a fókuszcsoportokba való bevonódás különbözőképpen volt vonzó a fiatalok számára. Voltak, akik szívesen szervezték és facilitálták ezeket az alkalmakat, mások az esemény audio-vizuális rögzítését preferálták, és voltak olyanok is, akik csak a beszélgetéshez csatlakoztak. Bár egy fókuszcsoport több lehetőségeket is kínál a részvételre, előfordulhat, hogy bizonyos szerepek ellátásához nehéz lesz önkénteseket találnunk.

Konklúzió: A fókuszcsoport jó lehetőség nemcsak az információ gyűjtésére, de a részvételre is. Az esemény hozzáférhetősége és a teljes részvétel biztosítása érdekében fontos, hogy a fókuszcsoport résztvevői anyanyelvüket használhassák. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy a fordítást és a feliratozást (nemzetközi projekt esetében) az utómunkák során kell elvégeznünk.

Zsiday Kriszta

[ 44 ]

4.1 Fejezet | Kapcsolódási pontok

Mentsd másként!

Virtuális ifjúsági munka Az online tevékenységek és virtuális eszközök nagyon sokféleképpen használhatók az ifjúsági munkában. Ügyelnünk kell viszont arra, hogy az elérhető eszközök palettája és használatuk illeszkedjen a projekt globális és rész céljaihoz. Ebben a cikkben néhány gyakorlati módszert, és a Video Volunteers projektben szerzett tapasztalatainkat osztjuk meg.

Mi: Online tevékenységek Hogyan működik: A Video Volunteers projekt fejlesztése és népszerűsítése nagymértékben online tevékenységekre épült. A projekt kezdetekor felépítettünk egy online platformot, a program igényeire és arculatára szabva. Létrehoztunk egy Vimeo-fiókot webcsatornával, egy hivatalos Facebook oldalt, egy Tweeter-fiókot, egy blogot, e-mail címeket belső és külső kommunikációra, valamint egy Dropbox-fiókot a médiaanyagok tárolásának céljából. Ezeken a platformokon keresztül szerveztünk számos online tevékenységet: • Népszerűsítés (Facebookon, blogon, fórumokon keresztül, a platformra mutató közvetlen linkekkel.)

• Kérdőívek és kreatív online ötletroham (Facebook oldal) • Speciális online események videó készítéssel (Facebook események, blog hírek) • Nyílt felhívások helyi és nemzetközi eseményeken való részvételre (Face-book, blog) • Nyílt felhívás cikkek írására (blog), illetve videók készítésére (webcsatorna) Megfigyelés: A ViVo online tevékenységeit egy ember menedzselte, a projekt online menedzsere. Az ő munkája nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a virtuális felületek kellően naprakészek legyenek az olvasói kommentekre reagálva is. Kulcsfontosságú az is, hogy folyamatosan töltsünk fel újabb és újabb tartalmakat. Ez megvalósítható például úgy, hogy megegyezünk a partnerszervezetekkel abban, hogy beszámolót írnak, dokumentációt készítenek a helyi és nemzetközi programokról, elsődlegesen média-anyagok formájában (fotók, videók, grafi kák, stb.). Ezen kívül fontos szempontként kell kezelnünk a projektben résztvevő fiatalok online részvételét is. Figyeljünk rá, hogy bármilyen tartalmat is töltünk fel, az legyen vizuálisan vonzó egy fiatal számára. Az – onvagy off-line – közösségi tevékenységek különösen vonzzák a fiatalokat.

Az online menedzser feladata az is, hogy a projekt részeként feltöltött tartalmakat szociális és emberi jogok szempontjából is ellenőrizze. Arra is ügyelnie kell, hogy a partnerszervezetek és támogató intézmények minden online tevékenység során meg legyenek említve, logójuk fel legyen tüntetve.

Konklúzió: Érdemes egy embert megbízni az online tevékenységek menedzselésével.

Hasznosnak bizonyult az is, hogy egy olyan platformot hozzunk létre, amely annyi közösségi médiához kapcsolódik, amennyihez csak lehetséges, hogy könnyen el tudjuk érni célközönségünket és mások is el tudjanak érni minket. A tartalmak és információk folyamatos feltöltése szükséges az online tevékenységek folytonosságához, de a siker elengedhetetlen feltétele az is, hogy mindezt vonzó audio-vizuális anyagokkal egészítsük ki.

4.2 Fejezet | Mentsd másként

[ 45 ]

Mi: Blog Hogyan működik: Projektünk során egy rugalmas, templatekkel testre szabott Wordpress blogot használtunk. Ez a blog volt az összes online tevékenység középpontja. A blog struktúráját oldalak, posztok, nyelvek, galériák és címkék adták. Arra is lehetőség volt, hogy belinkeljük közösségi oldalakra illetve, hogy statisztikát kapjunk a blog látogatottságáról. A blogot a következők publikálására használtuk: • Általános információk a projektről • A projektbe bevont munkatársak bemutatása • Oktatási anyagok • Nyílt felhívások, tájékoztatók, friss hírek • Különböző programokról készült beszámolók és cikkek • Elkészült audiovizuális, ill. vizuális produktumok valamint archív anyagok Megfigyelés: Hasznos, ha blogunkat összekapcsoljuk közösségi oldalakkal! Ezt linkekkel, beágyazott anyagokkal, közösségi oldalakon való azonnali megosztást lehetővé tevő beépített modulokkal (pluginekkel) tehetjük meg. Ugyanakkor praktikus, ha nem a közösségi oldal, hanem a blog az alapja a projekt online tevékenységeinek. A blogot használva ugyanis mérhetjük és analizálhatjuk az oldalon megforduló látogatókat, és így létrehozhatunk egy stabil látogatói kört, ami a projekt online tevékenységeinek kiterjesztéséhez szükséges.

A blog tartalmát tekintve fontos, hogy folyamatosan frissítsük a híreket és a posztokat.

Egy olyan projektben, mint a Video Volunteers, praktikus megoldás, ha a helyi és nemzetközi eseményeket vizuálisan dokumentáljuk, így nem csak szövegek állnak rendelkezésünkre a blog frissítéséhez. Abban az esetben, ha több munkanyelven dolgozunk a projektben, biztosítsuk, hogy legyen elegendő ember, aki a fordításukat meg tudja csinálni.

Konklúzió: Egy blog jó alapja tud lenni minden online tevékenységnek. Ezt nagymértékben segíti az, ha felépítünk egy stabil látogatói kört, akik a gyakran frissülő tartalmak miatt rendszeresen látogatják az oldalt. Ezt a folyamatos frissítés, a naprakész tartalom mellett a blog vizuális struktúrája is támogatni tudja.

Mi: Facebook Hogyan működik: A felhasználók legegyszerűbben talán egy hivatalos Facebook oldalt tudnak elérni, hiszen csak egy “like” gombra kell kattintaniuk ehhez. Olyan média tartalmaknak a megosztása, mint a fotók és videók, általában látogatókat vonz. Egy Facebook oldalt a következőkre érdemes használnunk: • Események • Megosztások • Közösségi kommentelésre, interakciókra • A projekt audió/vizuális tartalmainak népszerűsítésére • A látogatók profi ljával kapcsolatos statisztikák készítésére • Látogatók átirányítása a blogra illetve a projekt Vimeo-fiókjába Megfigyelés: Egy olyan hosszú távú projektben, ahol sok nemzetközi tevékenység van, praktikusabb egy oldalt és nem csoportokat létrehozni. Nemcsak azért, mert egy oldal

[ 46 ]

4.2 Fejezet | Mentsd másként

testre szabható, reklámozható és begyűjthetők a látogatókkal kapcsolatos statisztikák is, hanem azért is, mert így az összes információ és interakció egy online felületen koncentrálódik, egy „ernyő” alatt gyűlik.

Nagyon fontos, hogy az oldal felhasználóbarát legyen, és lehetővé tegye az interakciókat, a felhasználók bevonódását. Az oldal részletes statisztikákat tud számunkra adni a látogatókról különböző szempontok, pl. kor, nem, ország, stb. szerint, így segít képet alkotni arról, hogy kik is azok, akik kíváncsiak ránk, mennyiben fednek át a célcsoportunkkal, és milyen tevékenységek, szokások jellemzik őket az oldalon való tartózkodás közben.

Konklúzió: A Facebookon való megjelenés az egyik legegyszerűbb módja célcsoportunk elérésének. Mivel sok felhasználó rendszeresen látogatja a Facebookot, csak arra van szükség, hogy rendszeresen töltsünk fel híreket és linkeket más online felületekhez.

Mi: Vimeo fiók Hogyan működik: Egy Vimeo fiókot használva lehetőségünk van profi l kialakítására, audio-vizuális anyagok feltöltésére, testreszabott bélyegképek használatára, és arra is, hogy a videókat stáblistával, címkékkel és összefoglalóval lássuk el. Videóinkat más csatornákkal is összeköthetjük, vagy létrehozhatjuk a saját csatornánkat. Egy nemzetközi videócsatorna sikeres működtetésében a következők segíthetnek: • Ha tájékoztatást adunk arról, hogy minek a keretében készülnek a videók • A videók műfajának és időtartamának meghatározása • Technikai adatok megadása (a videó bevezető és záró képsoraiban, a támogatók logói, az exportált fájl formátuma, szereplők és a stáb listája) • A videók idővonalon való elhelyezése • Ha minden videó esetében elkérjük a forgatókönyvet illetve egy bekezdésnyi leírást a fi lmről • Mivel a határidőket ritkán tartják be maguktól az emberek, fontos, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk és emlékeztessük az érintetteket a videók elkészítésére.

Megfigyelés: A Vimeo-t azért használjuk szívesen, mert egyrészt Creative Commonslicencek szerint kezeli a fiókok tulajdonosainak produktumait, másrészt sok lehetőséget kínál fel a profi l vagy csatorna kialakítására vagy egy videó feltöltésére nézve.

Ajánljuk a Vimeo Plusz szolgáltatás igénybevételét is, mely gyorsabb feltöltést és célzott statisztikákat kínál a videók megtekintésével és beágyazásával kapcsolatban.

Konklúzió: A Vimeo egy olyan online felület, ahova feltölthetünk, ahol tárolhatunk és sokféle módon prezentálhatunk audio-vizuális anyagokat. Használhatjuk média tárolóként, ahonnan más online felületekre, pl. blogra vagy a Facebook-ra tudunk beágyazni videókat.

Mi: Dropbox Hogyan működik: Nemzetközi együttműködésünk során gyakran dolgoztunk nagyméretű médiafájlokkal. Ezek küldéséhez, tárolásához és fogadásához a Dropbox nevű szolgáltatás bizonyult alkalmasnak. Telepítés után a Dropbox tulajdonképpen egy mappa formájában található meg a számítógépen, mely egy online adatbázissal öszszeköttetésben bárhol és bármikor elérhető. Dropbox fiókunkban bármelyik mappát

4.2 Fejezet | Mentsd másként

[ 47 ]

könnyen megoszthatjuk másokkal anélkül, hogy magához a fiókhoz hozzáférést kellene adnunk.

Meg figyelés: Hasznos, ha Dropbox fiókunk minél nagyobb tárhellyel rendelkezik.

Ugyanakkor, ha sok tárhelyet sokan használunk, könnyű elveszni a hozzáadott és törölt fájlok, valamint a mappák között. A fiók időnkénti rendszerezése segít ezt a helyzetet kivédeni.

Konklúzió: A Dropbox jó eszköz a fájlmegosztásra és cserére, ami nagyon hasznos egy nemzetközi együttműködés során. A fiók rendszeres áttekintése kulcsfontosságú a struktúra fenntartásához.

Andrew Hannes

[ 48 ]

4.2 Fejezet | Mentsd másként

Ellenőrző lista Az alábbi pontokat hosszú távú, minőségi projektek kapcsán javasoljuk végiggondolásra a Video Volunteers során szerzett tanulságok alapján.

Hosszú távú projektek menedzselése  Előkészítés, indító találkozó Fontos, hogy a partnereknek legyen világos képük arról, hogy mit szeretnének a hosszú távú projekt által elérni, és ezt egymás között is kommunikálják, tisztázzák. A szerepek, feladatok, emberi erőforrás igények, tiszteletdíjak, a költségvetési tervekkel kapcsolatos részletes megállapodás elkészítéséhez szükség van arra, hogy a partnereknek legyen rálátása minderre. Mindezekről az indító találkozó során érdemes beszélni és ezek kapcsán megegyezni.  A kommunikáció módja Egy hosszú távú nemzetközi projektben a kommunikáció kritikus tényező lehet. A hatékony munka és a partnerek, munkatársak közötti jó kapcsolat megőrzése érdekében rendszeresen kell kommunikálni (pl. havi online meetingek keretében), lehetőség szerint személyes találkozók beiktatásával. Nagyon hasznos, ha a partnerszervezetek azonos szerepet ellátó munkatársai időnként közvetlenül is egyeztetnek egymással.  Pénzügyek A pénzügyekkel kapcsolatos felelősségi köröket az indító találkozó során kell világosan lefektetni és kommunikálni. Ehhez a későbbiek során szigorúan ragaszkodni kell a félreértések elkerülése érdekében. A projekt során minden tartalmi jellegű eseményhez kapcsolódva szükség van adminisztratív és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó találkozóra is.  Társfinanszírozás Egy hosszú távú projekt társfinanszírozáshoz kötődő terveket és projekteket rendszeresen, de legalább havi gyakorisággal át kell tekinteni. Az indító találkozó során konkrét példákat megfogalmazva kell tisztázni a partnerekkel azt, hogy mi lehet, és mi nem lehet társfinanszírozás.  Emberi erőforrások Lehetőség szerint külön munkatárs foglalkozzon minden partnerszervezetnél a projekt tartalmi illetve pénzügyi részével. Legyen egy megállapodás arról, hogyan történnek a kifi zetések és kinek mi a feladata – még az önkéntesek esetében is! A kifizetés feltételeit is világosan meg kell határozni.  Nemzetközi események utánkövetése, coaching biztosítása A résztvevők és önkéntesek elköteleződésének fenntartása érdekében fontos, hogy a nemzetközi eseményekhez jó utánkövető és coaching rendszer kapcsolódjon. Erre azért is szükség van, hogy a résztvevők támogatást kapjanak a tanult módszereket alkalmazásához és ahhoz, hogy ötleteiket a helyi közösség bevonásával tudják megvalósítani.

4.3 Fejezet | Ellenőrző lista

[ 49 ]

 Feladat- és felelősség-megosztás A lehető legtöbb felmerülő kérdést a nemzetközi team találkozói során érdemes megbeszélni (indító, félidős értékelő, képzésekhez kapcsolódó és záró értékelő találkozók). A feladatok és felelősségek megosztása a partnerek hozzáértését és kapacitását figyelembe véve történjen meg. Fontos, hogy minden területre legyen egy kijelölt ember, aki folyamatosan elérhető a partnerek számára, ha felvetődik valami, amit meg kell beszélni, el kell rendezni.  Nemzetközi és nemzeti/helyi szintű tevékenységek megosztása Hasznos, ha ezekért a feladatokért minden partnernél két ember felel. Ha a feladatokat egymással kommunikálva és együttműködve tudják megoldani, jobban oda tudnak figyelni saját felelősségeikre és feladataikra, miközben egyikük tartja a kapcsolatot a nemzetközi teammel.  A tartalmi (szakmai) és a logisztikai feladatok szétválasztása Ajánlatos az ifjúságsegítői/médiaszakértői feladatokat a szervezési és pénzügyi feladatoktól elválasztani. A képzési és kutatási tevékenységek előkészítéséért, megvalósításáért és értékeléséért felelős munkatársak ne vegyenek részt a logisztikai és pénzügyi kérdések rendezésében és vica versa.  Partnerek aktív részvétele Vonjuk be a partnerszervezeteket a projektben történő változások, nagy volumenű döntések esetén.

Minőségi tartalom és módszerek biztosítása  Folyamat- és eredményorientált képzési tevékenységek egyensúlya Ha elsődlegesen az eredményekre fókuszálunk, a résztvevők motiváltak lesznek minőségi média/audio-vizuális termékek létrehozására, de nem szükségképpen fognak reflektálni személyes fejlődésükre, a közös tanulás és tevékenykedés folyamatára. Ugyanakkor, ha a fókusz a személyes fejlődésen van, a végeredmény nem feltétlenül fogja megfelelő média/audio-vizuális termékek formáját ölteni, és/vagy nem lesz érdekes szélesebb közönség számára.  „Filmőrültek” és „aktivista” típusú résztvevők együttműködése A „fi lmőrültek” általában kellő szintre fejlesztették média- és fi lmkészítési készségeiket, ugyanakkor szociális kompetenciáik fejletlenebbek lehetnek. Az „aktivisták” erősen elkötelezettek egy bizonyos ügy támogatása érdekében, szociális készségeik általában jók, de nincs tapasztalatuk média- és fi lmkészítés terén. Ha ezen két csoportba tartozó résztvevők dolgoznak együtt, az a csoportdinamika és az egymástól való tanulás szempontjából is előnyös. Így a „fi lmőrültek” megtanulhatják, hogyan kell megvitatni valamit, hogyan kell delegálni, kompromisszumot kötni, együttműködni és másokat képessé tenni, míg az “aktivisták” megtanulhatják ötleteiket és akcióikat a média/fi lm nyelvén megfogalmazott üzenetekbe átfordítani.  Csapatmunka A résztvevőknek sok esetben hiányoznak a csapatmunkához szükséges tapasztalataik és készségeik (feladatok delegálása, hatékony kommunikáció, egyéni és csoportmunka koordinálása, vezetői szerep fel- és elvállalása, stb.). A ViVo so-

[ 50 ]

4.3 Fejezet | Ellenőrző lista









rán azt tapasztaltuk, hogy ezeknek a készségeknek a fejlesztését, és ezek értékét a részvevők nagymértékben elismerték.

Kutatás A kutatás többféle módon tud hozzáadott értéket képviselni a projektekben. A tevékenységeket ugyanis az ifjúságsegítés, az ifjúsági részvétel és a média tágabb kontextusában is lehet értelmezni a kutatások által, s maguk az eredmények is szélesebb közönséghez jutnak el így. A kérdőíveken és fókuszcsoportokon kívül sok kutatási módszer áll még rendelkezésre, pl. interjúk vagy a résztvevő megfigyelés módszere.

Kérdezéstechnika fejlesztése A résztvevők általában nem rendelkeznek azokkal az alapvető kutatási készségekkel (pl. interjúkészítés) melyek a média/audio-vizuális termékek előkészítéséhez és „megalapozásához” szükségesek. Ennek hiányában a létrehozott médiatermékek sokszor nem kapcsolódnak a helyi valósághoz és szükségletekhez, és a szórakoztatás domináns jellege miatt nélkülözik a szélesebb közönség számára érdekes társadalmi üzenetet. Ezért mind a nemzetközi tréningek, mind a helyi programok során többet kell foglalkozni azzal, hogy a résztvevők kontextusát valamint társadalmi ügyeket illetően kérdéseket fogalmazunk meg. Értékelés Mind a folyamat, mind az eredményorientált értékelés fontos. Az értékelés módját ideális esetben a program tervezésekor kell meghatározni. Az előzetes/ utólagos értékelés alkalmat ad a projektben való részvétel hosszú távú hatásainak meghatározására és felmérésére. A sikerek és a jó gyakorlatok beazonosítását strukturált módon érdemes elvégezni, az eredményekre, akciókra, új megértésekre, felismert hibákra és hiányosságokra fókuszálva.

Nemzetközi események utánkövetésének erősítése Egy nemzetközi tréningen való részvétel után a fiatalok motiváltak arra, hogy helyi szinten csináljanak „valamit” - az azonban nem elvárható, hogy érdeklődésük és motivációjuk sokáig fog tartani folyamatos, helyi és nemzetközi, off- és online támogatás nélkül. Az utánkövetésnek ezért gondoskodnia kell arról, hogy a részvevők rendszeres jelleggel kapnak iránymutatást, tanácsot és coaching típusú támogatást a helyi tevékenységek végzése során. Mindennek pénzügyi vonatkozásait a költségvetésben is biztosítani kell: utazási költségek a rendszeres találkozókon való részvételre, terembérlet, papír-írószer, stb. Különösen ajánlatos utánkövető találkozókat szervezni nemzetközi eseményeken való részvétel után az egy országból érkező résztvevők számára. Így motivációjuk és aktivitásuk hosszabb ideig fennmaradhat. Összegyűjtötte Zsiday Kriszta

4.3 Fejezet | Ellenőrző lista

[ 51 ]

Média Kiáltvány Ez a Kiáltvány a ViVo-ban résztvevő ifjúságsegítők és fiatalok céljait és értékeit fogalmazza meg a médiát és a média-nevelést illetően 01. A média képekből, hangokból és szövegekből, és/vagy ezek kombinációjából áll, melyet emberek alkotnak emberek számára.

02. A média egy eszköz, melynek segítségével az emberek kommunikálni tudnak.

03. A média összeköti az embereket és facilitálhatja a közöttük lévő kapcsolatot.

04. A média egy lehetőség arra, hogy üzenetünket az egész világnak eljuttathassuk.

05. A média közvetlen és napi hatással van életünkre.

06. A média-írástudás képesség arra, hogy hozzáférjünk, elemezzük és értékeljük a médiát, valamint változatos formában médiatermékeket tudjunk alkotni.

07. A média-írástudó: - érti, hogyan és miért hozzák létre a médiát az emberek, - tudatában van a manipulációnak és erre egyéni döntése alapján reagál a kritikai gondolkodás képességét használva, - megválasztja, hogy mindennapi élete során milyen médiát használ, néz, hallgat, - kreatívan használja a médiát, hogy kifejezze ötleteit és információt osszon meg, felelős és tiszteletteljes módon, - a társadalom életében a média használatán keresztül is részt vesz, - a médiát az emberi jogok népszerűsítése és érvényesítése érdekében használja saját maga illetve mások érdekében.

08. A médiát egy képzési és tanulási folyamatként értelmezzük.

09. A formális, informális vagy nem-formális képzés keretein belül mindenkinek lehetőséget kell kapnia arra, hogy média-írástudóvá váljon, nemétől, fizikai és szellemi helyzetétől, társadalmi státuszától, stb. függetlenül.

10. A média-írástudás fejlesztésével képessé tehetjük a fiatalokat arra, hogy aktívan résztvegyenek a média használatában.

[ 52 ]

4.4 Fejezet | Média Kiáltvány

Mellékletek

A melléklet: A szerzők Zsiday Kriszta európai ifjúsági tréningeken aktív képző, média területen mester (MA) diplomával és 10 éves munkatapasztalattal rendelkezik. Odaadóan dolgozik hátrányos helyzetű fiatalokkal. Jelenleg mozgás- és kifejezés terapeutának képzi magát.

Sándor Gyula egy alapítványi középiskolában dolgozott hátrányos helyzetű fiatalokkal tanárként, mentorként és coachként. A ViVo projektben pénzügyi menedzserként vett részt.

Sofia Moudiou a Global Soma Ifjúsági Egyesület alapítója. Médianevelés és hátrányos helyzetű fiatalok témájában specializálódott, trénerként európai ifjúsági tréningeken dolgozik. Szenvedélyesen érdeklik a képek és a fotózás.

Andrew Hannes Görögországban, Thesszalonikiben tanult zenét, valamint ütős hangszereken játszani. Gyakorló fi lmkészítő és művész. Jelenleg Hollandiában él és médiatrénerként dolgozik az ifjúsági munka területén.

Peter Dráľ újságírást, politológiát és nemzetiségi tanulmányokat végzett Szlovákiában és külföldön. Az elmúlt hat évben fiataloknak, ifjúságsegítőknek, tanároknak, rendőröknek és más szakmai csoportoknak szóló emberi jogi és interkulturális képzési projektek trénereként és menedzsereként dolgozott.

Veronika Schweighoferova 2012-ben érettségizik, majd kommunikáció és újságírás szakra szeretne felvételizni az egyetemre. Elkötelezett önkéntes, dokumentumfi lm-klubot vezet, oknyomozó videó fi lmek készítésében vesz részt, és több ifjúsági szervezetnek is tagja.

Manuel Rodríguez Rodríguez Spanyolországban él, marketing és PR végzettséggel rendelkezik. Önmagát kreatívnak és dinamikusnak látja, akit a kommunikáció új formái iránt szenvedélyesen érdeklődik.

Mellékletek

[ 53 ]

Rocio Reina lelkes önkéntesként vesz részt helyi és nemzetközi projektekben. E-önkéntesként is aktív.

Michele Di Paola irodalom szakon végzett. Európai mobilitási tevékenységek koordinálásáért felelős. Az új média/web 2.0 fiatalokra való hatása kapcsán új beavatkozási irányokat fejlesztett ki nem-formális képzési programok formájában fiatalok, szülők és felnőttek részére.

Virginia Negro szemiotikát és kommunikációtudományt tanult. EVS önkéntesként Spanyolországban dolgozott és gyűjtött tapasztalatokat az interkulturális tanulás, az európai polgárság és az ifjúságpolitika területén.

B melléklet: A partner szervezetek EGYESEK IFJÚSÁGI EGYESÜLET Tevékenységünk fókuszában a fiatalok és ifjúsági munkát végző szakemberek nem-formális személyes fejlesztése áll, magyar és nemzetközi környezetben egyaránt. Ifjúsági cseréket, önkéntes projekteket, ifjúsági vezetőknek és kortárssegítőknek szóló tréningeket, nyári táborokat és iskolai közösségi segítő programokat szervezünk. Speciális területeink a média, a coaching, a tánc és a különböző háttérrel rendelkező fiatalokból álló, integrált csoportokkal való munka. www.egyesek.hu +3613210495 info@egyesek.hu www.facebook.com/egyesek vimeo.com/videovolunteers Zsiday Kriszta Média és kifejezés tréner, ifjúságsegítő trainers.salto-youth.net/ZsidayKriszta +36307695401 zsidaykriszta@gmail.com MILAN SIMECKA ALAPÍTVÁNY A Milan Simecka Alapítvány az egyik legrégibb szlovák civil szervezet. 1991-es alapítása óta az emberi jogok és a demokrácia népszerűsítését tartja céljának. Az elmúlt több mint húsz évben dolgoztunk a kisebbségi jogok képviselete, az interkulturális érzékenyítés, a nem-formális képzés és a közösségfejlesztés területén.

Jelenleg az alapítvány legfőbb programjai az emberi jogi nevelés interkulturális képzési

[ 54 ]

Mellékletek

fókusszal, a roma közpolitika és a holokauszt képzési és kutatási program. www.nadaciamilanasimecku.sk, www.multikulti.sk +421 2 544 335 52 nms@nadaciams.sk www.facebook.com/pages/Nadácia-Milana-Šimečku/289605057726430 www.facebook.com/pages/multikultisk www.facebook.com/pages/fj%C3%BA%C5%BEn/122460711164758 Peter Dráľ Kapcsolattartó peto@nadaciams.sk

Ester Lomová Kapcsolattartó ester@nadaciams.sk

GLOBAL SOMA IFJÚSÁGI EGYESÜLET A GLOBAL SOMA non-profit szervezet, fő tevékenységeink az audiovizuális és ifjúsági tréningek. Programokat szervezünk, hogy teret adjunk a fiataloknak. A Global Soma egy kreatív szociális színtér, mely sok egyéb között öltheti szeminárium, kutatás, tréning, rendezvény, oktató programok és műhelyek formáját. www.globalsoma.com + 30 2311 200996 global.soma@gmail.com www.facebook.com/pages/Global-Soma-NGO/194982857506 vimeo.com/globalsoma Sofia Moudiou Médiaképző, tréner +306907532925 sofiamoudiou@yahoo.co.uk Skype: sofiamd4 INTERCAMBIA IFJÚSÁGI EGYESÜLET Az Intercambia olyan ifjúsági szervezet, melyet fiatalok hoztak létre fiataloknak. Legfőbb tevékenységeink az interkulturális tanuláson alapulnak.

Nem-formális képzéseket és ifjúsági programokat szervezünk annak érdekében, hogy ösztönözzük a nemzetközi kontextusban történő ifjúsági részvételt, eltöröljük az országok között fennálló határokat, csökkentsük a rasszizmust és elősegítsük a tolerancia növekedését különböző kultúrák között. Szervezetünk törekszik az ifjúsági kezdeményezések támogatására. Információval, eszközökkel és képzések biztosításával segítjük a fiatalokat abban, hogy elérjék céljaikat. www.europaerestu.eu + 34952002774 info@intercambia.org www.facebook.com/europaerestu.eu Pedro Muñoz Kapcsolattartó +34672028985 info@intercambia.org

Mellékletek

[ 55 ]

SPAZIO GIOVANI ONLUS Spazio Giovani egy 1994 óta létező non-profit szervezet, mely egy 1986-ban létrehozott kulturális egyesület jogutódjaként jött létre.

Majdnem 100 tagú csapatunk az aktív ifjúsági polgárság, az ifjúsági információ és részvétel, a helyi közösségek fejlesztése (empowerment), az ifjúsági, iskolai és karriertanácsadás területén dolgozik. Küldetésünk a helyi közösségekben élő emberek számára történő szociális segítségnyújtás valamint az életminőség javítása a polgárok integrációjának és együttélésének fejlesztésével. “Nem-virtuális ifjúsági polgárság egy virtuális világban” címmel a Fiatalok Lendületben Program 4.4 alprogramjának keretén belül 2007-ben lezajlott projektünk óta kísérleti projekteket valósítottunk meg, beavatkozási intézkedéseink részeként: az új média, a web 2.0 és a közösségi hálók hatásait vizsgálva az ifjúságsegítésre. www.spaziogiovani.it +39- (0)39-2301133 cooperativa@spaziogiovani.it www.facebook.com/spaziogiovanionlus www.youtube.com/user/spaziogiovani1 www.twitter.com/spaziogiovani1 www.flickr.com/photos/spaziogiovani/sets/ Michele Di Paola Kapcsolattartó michele.dipaola@spaziogiovani.it

C melléklet: Támogatók Fiatalok lendületben program eacea.ec.europa.eu/youth/index_en.php Video Volunteers egy hosszú távú projekt a video aktivizmus témájában, mely az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben programjának, 4.5 alprogramja keretében valósulhatott meg, a fiataloknak, illetve az ifjúsági munkában és ifjúsági szervezetekben részt vevőknek szóló tájékoztató tevékenységek részeként.

A Video Volunteers projektet az Egyesek Ifjúsági Egyesület (Magyarország) nemzetközi partnerségben valósította meg. A partnerség teljes egészében a kompetenciafejlesztésen, az erőforrások és módszertanok megosztásán, aktív részvételen és motiváción alapult, a szociálisan, földrajzilag vagy gazdaságilag hátrányos helyzetű fiatalok érdekében.

A Video Volunteers célja az, hogy a média-írástudást a hátrányos helyzetű fiatalokkal történő ifjúsági munka eszközeként használja, népszerűsítve az önkifejezést és a társadalmi aktivitást.

[ 56 ]

Mellékletek

Európa Tanács – Európai Ifjúsági Alapítvány www.eyf.coe.int/fej Az Európai Ifjúsági Alapítvány egy olyan szervezet, melyet az Európa Tanács hozott létre európai ifjúsági kezdeményezések támogatására 1972-ben. A 2012-ben 40 éves alapítvány pénzügyi támogatást nyújt olyan tevékenységek megvalósításához, melyek a békét, a megértést, és az együttműködést szolgálják az Európa Tanács alapvető értékei, azaz az emberi jogok, a demokrácia, a tolerancia és a szolidaritás szellemében.

Jelen kiadvány egy B kategóriában beadott pályázat keretében került támogatásra, melyet az Egyesek Ifjúsági Egyesület (Magyarország) a Global Soma Ifjúsági Egyesülettel (Görögország), a Milan Simecka Alapítvánnyal (Szlovákia), az Intercambia Ifjúsági Egyesülettel (Spanyolország) és a Spazio Giovani Szociális Onlus (Olaszország) partnerségben adott be.

A kiadvány célja az, hogy a Video Volunteers projekt tapasztalatai alapján bemutassa amédia ifjúsági munkában való alkalmazásának módszereit.

D melléklet: Online források A projekt során keletkezett anyagok, videók és történetek mindegyike elérhető interneten. Ha szeretnél többet megtudni a Video Volunteers projektről, vagy a kiadványban említett programok vagy fi lmek valamelyike érdekel, ezeket a weboldalokat ajánljuk: ViVo honlap: www.videovolunteers.eu ViVo Vimeo profi l: vimeo.com/videovolunteers ViVo Vimeo csatorna: vimeo.com/channels/imposiblevivo Facebook csoport: www.facebook.com/groups/166165290110055/ Facebook oldal: www.facebook.com/VideoVolunteers.eu Twitter: twitter.com/#!/VideoVolunteer

Mellékletek

[ 57 ]

Ez a projekt az Európai Bizottság és az Európa Tanács támogatásával valósult meg. A kiadvány kizárólag a szerzők nézeteit tükrözi, sem az Európai Bizottság, sem az Európa Tanács nem vonható felelősségre az itt szereplő információk kapcsán.

Projekt hivatkozási száma: 4.5 alprogram – szerződés száma: 2010-4872 [Oktatási és Kulturális Főigazgatóság, Fiatalok Lendületben Program] és 4137.1.B.2012. PC26 [Európai Ifjúsági Alapítvány – B kategória].