A lélek legszebb éjszakája

Jászberényi Sándor

Fotó: Horváth Péter Gyula

1980-ban született Sopronban. Az ELTE-n szerzett előbb magyar, később arab szakos diplomát. 2000 óta jelennek meg versei és novellái irodalmi lapokban és folyóiratokban: az Élet és Irodalom, a Jelenkor, a Litera és a Mozgó Világ csak néhány ezek közül. Tíz éve kisebb-nagyobb megszakításokkal Egyiptomban él. Elvégezte a Népszabadság újságíró-iskoláját. 2006-tól volt a Magyar Narancs haditudosítója.

2007-ben már Csádból számolt be a darfúri konfliktusról, de dolgozott Jemenben, Nigériában és a Gázai övezetben is. Szabadúszó újságíróként írt az Arab Tavaszról 2011-ben.

A kairói zavargások alatt személyesen is tanúja volt tűzharcoknak. Tudósított a Majdan térről és a Krími háború több helyszínéről is. A New York Times-ban is jelent meg beszámolója az ukrajnai helyzetről. Első irodalmi kötete, Az ördög egy fekete kutya és más történetek, a Kalligramnál jelent meg 2013-ban. A lélek legszebb éjszakája 2017-ben elnyerte a Libri-díjat.

A könyv, amelyik 2017-ben megkapja a Libri irodalmi díjat, Jászberényi Sándor alkotása, merész könyv. Szokatlannak, különösnek is mondhatjuk. A mai magyar irodalomban nem nagyon van párja. Beszédmódja, poétikája, stílusa egyedi. Olyan formát tölt meg élettel, amelyről már azt hihettük, használhatatlan. Egy ijesztő, vad, ugyanakkor szánandó, menekülő pasas lelkének finom rezdüléseit követhetjük, aki remekül elbeszélt történeteivel egyébként a világ elképesztő háborús bugyraiba is elvezet minket. Jászberényi kötete hozzájárul ahhoz, hogy a novella műfaját ma is komolyan vegyük.

Károlyi Csaba

Fotó: Jászberényi Sándo

ÉRZÉKETLEN TÁRSADALOMBAN ÉLÜNK J. S.: (…) Én pontosan tudom, milyen az, amikor az ember 100 órát ébren van. Az egész könyv arról szól, hogy van egy szabadesés-állapot, amikor minden lehetséges, és semmi nem szent. Megszűnik az ember éveken át kialakult személyisége, és a helyét álmok és víziók veszik át. A főhős, Maros Dániel – akit nem kell összekeverni velem – egy meglehetősen elfojtó típusú személyiség: nem megy bele semmilyen párbeszédbe a neki fájó problémákról. hvg.hu: Miért nem beszél?

J. S.: Azért, mert az emberek sosem figyelnek, borzasztóan felületesek, hipokriták: nem látja értelmét annak, hogy beszéljen arról, ami benne kavarog. Az érzelgősség és az érzékenység mostanában összekeveredik. Nagyon színpadias kijelentések hangzanak el, de valójában egy borzasztóan érzéketlen társadalomban élünk.

Erről a helyzetről szól ez a könyv, amikor nincs kinek elmondani a bennünk kavargó dolgokat. Véget ér egy párkapcsolat, ottmarad az ember a felesége és a gyereke nélkül, el kell viselnie a másik aljas húzásait, és közben azt hallgatja a kívülállóktól, hogy így meg úgy rontottuk el, hogy azért ehhez két ember kell stb. Na ilyenkor leszoksz arról, hogy megoszd bárkivel a fájdalmad, mert úgysem hisznek neked. A hősöm hallgat, és közben álmodik.

or

hvg.hu: Méghozzá elég szürreálisakat. Így képzeli el az ember a kábítószeres látomásokat...

J. S.: Nem kell ehhez semmilyen kábítószer, csak egy adott idegrendszeri állapot.

Nyilván ópiummal elő lehet segíteni ezeket a sámánisztikus utazásokat, de én nem kábítószeres könyvet írtam. Az egy dolog, hogy rengeteg drogot fogyasztanak benne, meg persze isznak is, de nem erről szól a könyv, hanem az őrületről és az álmatlanságról. (…) Az én szövegeimben az emberi élet teljes elértéktelenedését a közel-keleti nyomor indukálja, és ez Európában még nem jellemző ilyen szinten. A Bibliában is az áll, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet...”. Mára elmondhatjuk, hogy a feladat teljesítve. Sőt, kicsit túl jól is sikerült. Naponta halnak éhen emberek, szisztematikus népirtások zajlanak, már nem védett faj az ember, és egyre durvább lesz mindez, méghozzá azért, mert túl van népesedve a bolygónk. Magyarországon ezt még nem érezzük, de ez nem a valóság. A valóság az, ami odaát van, az üvegburán túl. hvg.hu: Ez az üvegburán túli világ mindig csábította?

J. S.: (…) Egyiptom az a világ, ahol az egyik percben a felhőkarcolók között sétálsz, és a következő pillanatban, amikor bekanyarodsz az utcasarkon, befordulsz a középkorba. Egyszerűen lenyűgöztek ezek az egymás mellett élő világok. Úgyhogy elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám fenntartani magam kinn. Hamar kitaláltam a megoldást: onnan könnyebben és olcsóbban el lehet érni a közel-keleti háborús övezeteket, és úgy tűnt, lesznek vevői is a haditudósításaimnak, úgyhogy belevágtam. hvg.hu: Lehet, hogy ez a káosz azért is vonzotta, mert leképezi a fejében lévő belső káoszt?

J. S.: Az ember mindig olyat keres kívülre is, ami legbelül van, ez tény. A forradalmi Kairó a maga törvénytelenségével és vadságával ideális terepe volt az éppen elveszni vágyó embereknek. Igen, ez is benne van. (…) A lélek legszebb éjszakáját nagyon sokan szerették, és ez erős motiváció, de néha ijesztő is. Örülök ennek a díjnak, jólesik a figyelem, meg a szeretet, de az is benne van, hogy ez még nagyobb felelősséget jelent, hogy muszáj jót írni. Azzal lehet igazán kiszúrni az emberrel, ha megdicsérik, mert akkor utána meg akar felelni. És én nem akarok megfelelni senkinek, azt akarom írni, amit én gondolok a világról.

Szerző: Gócza Anita https://hvg.hu/kultura/20170516_jaszberenyi_sandor_a_lelek_legszebb_ejszakaja_interju_libri_irodalmi_dij

FORRADALOM VAGY HATALOMÁTVÉTEL? 2011. január 25.

A forradalom napja, Egyiptom minden nagyvárosában békés tömegtüntetések kezdődnek, melyek összecsapásokká fajulnak a rendőrséggel.

2011. január 26.

A Mubarak-kormányzat válaszul a közösségi médián szervezett tömegtüntetésekre, elvágja az internet- és mobilszolgáltatást az országban.

2011. január 27.

Még nagyobb tömegek vonulnak az utcákra az elvágott kommunikációs vonalak miatt, és megostromolják a rendőrőrsöket.

2011. január 28. „A harag péntekje” Az imádság után leáll az élet az országban, mindenhol általánossá válnak a tüntetések. A börtönökből bűnözők százai szabadulnak ki, rablások és fosztogatások kezdődnek Kairó kerületeiben.

2011. január 29.

Mubarak felrendeli a páncélos hadosztályokat a fővárosba. Kijárási tilalom lép életbe, melyet nem tudnak betartani. Állítólag a hadsereg többször is tűzparancsot kap az éjszaka folyamán.

2011. febuár 2-10.

A kormányzati televízió riportot közöl arról, hogy külföldi érdekek állnak a Tahrír téri tüntetés mögött. Ellentüntetők tevéken és lovakon megtámadják a teret.

Estére botokkal és husángokkal felfegyverzett csoportok vadásznak a külföldi újságírókra, sokan megsérülnek, tömeges a külföldiek előállítása.

2011. február 11.

Omár Szulejmán helyi idő szerint hat órakor bejelenti Mubarak elnök lemondását, valamint azt, hogy az ország irányítását a demokratikus választások végéig a Legfelsőbb Katonai Tanács veszi át, mely feloszlatja a parlamentet, őrizetbe veszi a Mubarak-rezsim jó néhány tagját és segít előkészíteni egy alkotmánymódosító referendumot.

2011. március 19.

Az alkotmánymódosító referendumról dönt a népszavazás. Hetven százalék igennel átmegy.

Fotók: Jászberényi Sándor

2011. február 10.

Mubarak elnök beszédet intéz a néphez. Hatalmi jogkörei egy részét az alelnökre, Omár Szulejmánra ruházza át, de továbbra sem mond le. A beszéd hatására általános sztrájkot hirdetnek a tüntetők. A zavargások az egész országban folytatódnak.

Fotók: Jászberényi Sándor

2011. április 1-8. Általános és békés tüntetések zajlanak, melyeken a tömeg a Legfelsőbb Katonai Tanács munkájával szembeni elégedetlenséget fejezi ki, és a múlt rendszer meghatározó alakjainak felelősségre vonását követeli.

2011. május 27 – augusztus 6. Óriási tömegtüntetések, melyeken a forradalom eredeti célkitűzéseit követelik, mint például: a folyamatosan elcsúsztatott parlamenti választások megtartása, a civilek feletti katonai bírósági kontrol eltörlése, a statárium feloldása. Augusztusra, miután a kritikus tömeg eloszlott, a hadsereg minden tüntetés alkalmával erővel foglalja el a teret.

2011. október 9.

A Maszpíró-gyilkosságok. A hadsereg ismeretlen okokból tüzet nyit, és páncélozott járművekkel belehajt az állami televízió előtt tüntető békés tömegbe.

2011. november 18-24.

A Mohamed Mahmúd utcai tűzharcok.

2011. november 28.

Parlamenti választások.

2012. május 24.

Az elnökválasztások első fordulója.

2012. május 31.

Véget ér a több évtizede tartó statárium.

2012. június 2. Ítélet születik Hoszni Mubarak, a fiai, valamint Hábib ál-Ádli volt miniszterelnök tárgyalásán.

2012. június 13.

A Legfelsőbb Katonai Tanács nyomására átmegy az a törvény, ami gyakorlatilag ugyanolyan jogkörrel ruházza fel a hadsereget, mint a statárium.

2012. június 14.

Az Alkotmánybíróság a parlamenti választásokat alkotmányellenesnek minősíti, így azt a törvényt is, mely kizárja a múlt rendszer politikai szereplőinek indulását a választásokon. A hadsereg körülveszi a parlament épületét, és senkit sem enged be.

2012. június 16-17.

Az elnökválasztás második fordulója.

2012. június 24.

A választási bizottság bejelenti Mohamed Morszi győzelmét.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR: KAIRÓ BLUES Csodás hold sütötte éjjel a lélek legszebb éjszakája van nincs más az utcán csak én és az ital csak én és az ital dolgozik bennem, mint másban a szerelem emlékeztet rá, hogy nem akarok több hasonlatot mint ahogyan több gyereket sem ez a nem múló szomjúság ez a nem múló szomjúság és a kapualjakban pisálok nézem odafent ég a lámpa elképzelem mások családi életét ahogy mások szeretnek ahogy mások szeretnek aztán megyek tovább az itallal kezemben csodás hold sütötte éjjel a lélek legszebb éjszakája van a lélek legszebb éjszakája van

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR: BUDAPEST -KAIRÓ – EGY HADITUDÓSÍTÓ NAPLÓJA A forradalom a társadalmi rend átalakításának legfájdalmasabb módja. Európai találmány, a nacionalizmus gyermeke. A Közel-Keleten azonban a nacionalizmus mindig kicsit mesterkéltnek hat, mert az iszlám identitásképző vallás, nem ismer nemzetállamokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek nacionalisták és nemzeti felhangok – azt jelenti, hogy a forradalomban megmozduló óriási tömeg vallásos, ami iszlamista irányba tolhat el mindent.

Ebben a forradalomban a következő tényezők játszottak fontos szerepet: Brutális karhatalom.

Egyiptomban immár harminc éve statárium volt érvényben, mely a szabadságjogok drasztikus megnyirbálását, katonai bíróságokat, cenzúrát jelentett. Államellenesség gyanújával bármikor bárkit le lehetett tartóztatni, a börtönök pedig tele voltak politikai foglyokkal. A karhatalmi brutalitásról és kínzásokról éveken keresztül jelentettek a különböző emberjogi szervezetek, de kivizsgálások vagy felelősségre vonás sohasem történt. A rendszer vigyázott kádereire.

Mindent átható korrupció. Mubarak rendszerét a mérhetetlen korrupció és az emberek reménytelensége jellemezte. Bár Egyiptom gazdasága folyamatosan növekedett, ebből csak az uralkodó elit szűk köre részesült. A korrupció pedig a társadalom tetejéről minden szintre leszivárgott. Az egyiptomiak körében a mai napig szitokszó az acélmágnás Ahmed Ájz neve, aki miután az elnök fiának, Gámál Mubaraknak a támogatásával monopolizálta a piacot, az egekbe repítette a vas árát, négy-öt évvel eltolva minden fiatal férfi házasságának lehetséges időpontját.

Ha valaki nősülni akar az országban, garantálnia kell választottjának a saját lakást, amihez acél kell. Házasság előtt pedig nincs szex. Képzeljük el, mekkora volt az amúgy sem alacsony szexuális frusztráció, hiszen az átlagéletkor házasságkötéskor harminc év lett.

Ehhez még hozzájött az óriási munkanélküliség, a szociális háló teljes hiánya. A 90 milliós országnak negyven százaléka élt napi két dollár bevétel alatt.

Reménytelenség. 2010-től egyre inkább körvonalazódott, mi Mubarak elnök terve. Fiát, Gámál Mubarakot akarta utódjául, erre utalt, hogy amaz a Nemzeti Demokratikus Pártban hirtelen vezető pozícióba került, és ugrásszerűen megnőttek a médiaszereplései. Az elnök viselkedése, mely inkább a monarchiákat idézte, minden ellenzéki platformon heves ellenzést váltott ki, mert kizárta annak lehetőségét, hogy halálával változik a rendszer, és reformok lesznek. A politikai reménytelenség általánossá vált.

A követendő példa. Nyilvánvalóan nem lett volna forradalom, ha Tunézia nem mutatja meg a Közel-Keletnek, hogy el lehet űzni a diktátorokat, és a rezsimet meg lehet dönteni. A diktatúrák nagy trükkje, hogy elhitetik azokkal, akik bennük élnek, hogy nem lehetséges a változás. Megfélemlítésre, gazdasági függésben tartásra, és a társadalmi rétegek közötti bizalmatlanságra épülnek, így tartják fent magukat.

Súlyos hibák a rezsim reakciójában. Ilyen hiba volt a brutális rendőri fellépés a fegyvertelen tüntetők ellen már az első napon. Hiába volt a kormányzat kezén minden nyomtatott- és sugárzó média, a modern közösségi média (Facebook, Twitter, stb.) miatt nem tudták eltussolni a tényt, hogy fegyveres egyenruhások támadtak békés demonstrálókra. Alábecsülték a néptömeg ingerküszöbét és az információ iránti igényét is. Egyiptom nagyvárosaiban éppúgy internetfüggő mindenki, mint bármelyik európai városban. Akkor követte el a rendszer a második hibát, amikor felismerte az internet és a tömegkommunikáció veszélyét: nemes egyszerűséggel leválasztották az országot az internetről és letiltottak minden mobilkommunikációt – újabb ezreket hergelve fel és hajtva ki az utcákra.

Fotó: Jászberényi Sándor Folytatás a következő oldalon >>>

A harmadik hiba a rendőrség teljes kivonása volt a városokból és ezzel egy időben számos bűnöző kiengedése a börtönökből. A terv az volt, hogy az eszkalálódó káoszban a nép majd visszasírja a rendőröket. De nem működött. Az egyiptomiak saját maguk szervezték meg otthonaik és utcáik védelmét. „Ki csinálta a forradalmat?” „A kormányközeli média azt mondja, hogy az iszlamisták.” „Hazudnak. Nem az iszlamisták.” „Az ellenzék?” „Az ellenzék tüntetést szervezett, nem forradalmat.” „Akkor ki?” „A Twitter meg a Facebook.”

Az internet leállítása sosem látott tömegeket vitt ki az utcára, olyanokat, akik egyébként nem mentek volna ki. A rezsim lebecsülte az emberek információ iránti igényét.

Fotók: Jászberényi Sándor

Kevés dolog van a XXI. században, ami sértőbb volna annál, mint hogy megvonják valakitől az információ-hozzáférés lehetőségét. El lehet venni egy embertől a szabad választásokat, a demokráciát, el lehet venni a szabadságjogai nagy részét, de nem vehetik el a kommunikációs eszközeit, melyeket használ és ismer. Senki sem fog önként sötétben maradni, elvágva mindentől és mindenkitől.

A XX. század végére mindenki rájött, hogy az újságíróknak mekkora hatalom van a kezükben. Ha egy újságíró egy olyan országba érkezik, ahol demokrácia van, szólásszabadság, nyilvánvalóan a mellé fogja letenni a voksát, aki ezt követeli. Persze tartózkodhat a hivatalos véleménynyilvánítástól, de nem tud teljesen objektív maradni. Köti a saját értékrendje, a társadalom, amelyben szocializálódott. Bármelyik autoriter rezsim esküdt ellensége lesz, már csak az eszmék miatt is, amiket képvisel. Munkájával pedig, legyen ez fotózás, videózás vagy éppen cikkírás, a rezsim legitimitását ássa alá, hiszen megmutatja, hogyan reagál a diktatúra a demokratikus követelésekre.

S. ŽIŽEK: HALÁLOK A NÍLUSON 2013 júniusában az egyiptomi hadsereg, amelyet eleinte támogattak a két évvel korábban a Mubarak-rezsimet megdöntő tiltakozók, eltávolította a hatalomból a demokratikusan megválasztott elnököt és a kormányt. A tiltakozók, akik megbuktatták Mubarakot és demokráciát követeltek, passzívan támogatták a demokráciát megdöntő katonai coup d’état-t.

Mi folyik itt? A hegemón ideológiához hangolódott uralkodó értelmezést többek között Fukuyama javasolta: a Mubarakot megdöntő tiltakozó mozgalom döntően a művelt középosztály lázadása volt, míg a szegény munkásoknak és gazdálkodóknak a (rokonszenvező) megfigyelő szerepe jutott. De mihelyt kinyíltak a demokrácia kapui, a Muzulmán Testvériség, amelynek bázisát a szegény többség adja, megnyerte a demokratikus választásokat, és olyan kormányt alakított, amelyben a muszlim fundamentalistáknak jutott a meghatározó szerep; így tehát érthető módon ellenük fordult

a szekuláris tiltakozók eredeti kemény magja, és a megállításukért még egy katonai puccsot is hajlandó volt támogatni. Az ilyen leegyszerűsített felfogás azonban nem vesz tudomást a tiltakozó mozgalom egyik döntően fontos vonásáról: arról, hogy megszaporodtak a különböző szervezetek (egyetemistáké, dolgozó nők, stb.), amelyek révén a civil társadalom elkezdte az állami- és a vallási intézmények hatókörén kívül artikulálni az érdekeit. Az arab tavasznak nem annyira Mubarak megbuktatása, mint inkább az új közösségi formák e kiterjedt hálózata a legfontosabb hozadéka.

Fordította: Reich Vilmos

E. SAID – C. BURGMER: BEVEZETÉS A POSZTKOLONIÁLIS DISKURZUSBA „Az egyik életnívója a másik nyomora. Az idegen kultúrára vetett romantikus pillantás éppúgy visszatartja a Nyugatot attól, hogy saját problémáit észrevegye, mint ahogyan azt is megakadályozza, hogy az ekként kezelt népek önállóan fejlődjenek.”

Miféle jelentés illeti meg az európai kultúrát a tizenkilencedik században, amikor a Nyugat meghódítja a világot? Mi akadályozza, ahogy az imént idézett Franz Fanon fogalmaz, az önálló fejlődést?

Először is, a gyarmati világban a legtöbb hivatalos európai intézmény a profitban volt érdekelt, a természeti kincsekben, a fűszerekben, az emberekben, például az angoloknak szükségük volt indiaiakra a hadseregbe, és természetesen érdekeltek voltak a kereskedelem előmozdításában.

De a más kultúrák, a távoli kultúrák egyúttal olyan helyek voltak, ahová az európai társadalmak néhány problémáját exportálni lehetett, például Keleten. A Keletet olyasféle helyként képzelték el, mint egy szabad szexuális paradicsomot, amely szembesít az európai szexuális szokások elfojtottságával, s ekként úgy nézhettek a keleti nőre, mint valamiféle egzotikus, érzéki álomra.

Fotó: Jászberényi Sándor

Az a hely volt az továbbá, ahova Európa alsóbb osztályai elmehettek uralkodni és a helyieknél fontosabbaknak lenni, mert ugye, ők a fehérek. A tudósok, felfedezők, kutatók számára viszont a harmadik világ kultúrái lehetőségeket jelentettek az európai hatalomgyakorlásra a tudás révén is, szóval az etnológia és etnográfia a bennszülöttek európai antropológiába beillesztésének egy módja volt.

Ez a történelemnek, az afrikaiak történetének, az indiaiak történetének, a muzulmánok történetének egy olyan felfogása volt, amely a bennszülöttek „vis�szamaradottságának” tükrében mindig a Nyugat szuperfejlettségét pillantotta meg.

Hegel mondta, hogy a történelem keletről nyugatra vándorol, tehát a keleti történelemre pillantás sok orientalista, politikatudós, historiográfus számára annak egy módja volt, hogy a kisebb népek történetét úgy értsék, mint a fejlődés mutatóját, amelyben, természetesen, mindig Európa volt a győztes és az első.

Fordította: Farkas Zsolt

JÁSZBERÉN NEM A SZER

Ne sírj fiú, mert nem a sz A személy, akit szerettél Gyorsan, lába nyomát a és elvitte kedves, szép te Ne vizsgáld azt ami itt m Ne kérdezd a drumandb alternatív zenekar levete Ne sírj fiú: ez nem ő.

Mert akit szerettél nem v nem kéjelgett ő semmi p Ehhez az árnyékhoz ninc Ő elment a hajnali ködde Elment - de emlékszel rá Hogy voltak napsütötte ó Emlékezz arra, hogy volt mert makacs az idő és m Ne fogadkozz, ne dühön Ne sírj fiú, nem a szerele

NYI SÁNDOR: RELEM

zerelem hagyott el. a hajnali köddel távozott. szél befújta ekintetét. maradt: ez nem ő. bass-es kurvát ett rongyától ne kérdezd merre jár.

volt szimplán csak gonosz pusztításban -nem bántott örömből. csen már közöd. el, gyorsan, lába nyomát a szél befújta. á és ennyi épp elég. órák egy kedves nővel, közös gyerekkel. t családod egy kedves, szép személlyel mindent befon. ngj, ne gyűlöld a nőket: em hagyott el.

Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

LIBIDO DOMINANDI-HADAS MIKLÓS A férfiak szocializációja során öntudatlanul elsajátított libido dominandi, azaz az uralkodás ösztönösen meglévő vágya, egyfajta belső kényszerre épülő kötelességtudat, amivel a férfi „önmagának tartozik”. E késztetés avagy illúzió dominandi végső soron nem más, mint a férfiasság hangsúlyozásának, teljesítménykényszerének kötelezettségébe vetett hit, mely a férfiakat más férfiak (és közvetve a hozzájuk tartozó nők) legyőzésére, megelőzésére, azaz olyan játékok művelésére készteti, amelyek határeseti formája a háború. Ugyanakkor az elnyomó férfiak is áldozatokká válnak, mégpedig – önmagukat is elnyomó – saját illúziójuk áldozataivá.

Vegyük példának a macsó, vagyis az erőszakosan csábító, „nyomulós”, mediterrán típusú férfi figuráját! Jellemző, hogy ez a hatvanas–hetvenes években még természetesnek tűnő beállítódás-forma mára a latin világban is többnyire anakronisztikussá vált. Inkább az alsóbb néposztályokban él tovább, egy felsőbb osztálybeli olasz vagy spanyol férfi már legföljebb idézőjeles formában használja ezt az archaikus viselkedési kódrendszert, hiszen tisztában van azzal, hogy máskülönben könnyen nevetségessé válhat a nők szemében. Ha manapság egy férfi macsó módra végigmér egy nőt, az Belgrádban természetes, Budapesten elmegy, Bécsben kinevetik, Párizsban beszólnak neki, Stockholmban kikérik maguknak, New Yorkban följelentik.

Fotó: Horváth Judit

TÉREY JÁNOS: NÉGERBABA Mint a négerbabák, szakasztott olyanok a született szegények.

Négerbaba apró, szomorú gombszemekkel. Élő játékszer a rosszfiúk kezében.

A hátsó szobában rabszolgásdit játszanak vele.

Tudjuk, a játékosvér forró, csillapíthatatlan.

Mindent megcsinál a fiúknak a baba, átlépi velük az összes határt.

Parancsra lesz vadmacska a véres lepedőn.

A négerbaba jutalma: „Nesze neked egy hatalmas pofon”.

Négerbaba megrepedt üvegszemekkel.

Jogos a gyanú: mi van, ha mégis ember?

Hisz tele van a testecskéje kék foltokkal, harapásnyomokkal, karmolással.

A haddelhadd emlékei.

Panaszolja, félek, panaszolja, fáj.

Penészvirágnak csúfolják.

Akarattalan nyomorult, süti rá a bélyeget a kigyúrt szenvedélybeteg.

Pedig csak egy törékeny baba. „Szűk a lábad köze, száraz és szűk, rongyosra gyömöszöljük azokat a nagy dudáidat, de csókot nem kapsz, mert a szagodat nem álljuk.”

A vesszejükkel paskolgatják kipirosodó arcát a játékosok.

Megfürdeti őket nyálában a baba. „Lefelé rángatsz, leviszel minket kutyába.

Kihozod belőlünk az állatot.

Meggyötrünk, ezt érdemled, miért hagytad, hogy rád tegyük játékos kezünket?

Súlyunk alatt meggörbül a gerinced, méltóságod sose volt, csak árad.

Mi vagyunk a csupa ösztön, használunk, amíg mozogsz.

A szegényszagot kiszellőztetjük utánad.”

A négerbaba méhéből eltűnik a másfél centi átmérőjű, fekete pötty.

Nehezen ébred az altatásból.

Sokáig paskolgatja arcát a nővér.

Száraz a szeme.

Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: MTI

G. C. SPIVAK: AZ ALÁVETETT Az alávetett olyasvalaki, aki nem léphet be a társadalmi mobilitásba. A nők helyzetét ös�szevethetjük sokkal alacsonyabb osztályhelyzetű férfiak esetével is és azt találjuk, hogy a patriarchális berendezkedés a férfiak számára mindig kínál bizonyos fajta hozzáférést.

Ezt számításba kell vennünk. Mindennek a figyelmen kívül hagyása nem más, mint egy olyan tünet, ami újra és újra jelentkezni fog, amíg csak a társadalmi nemek iránti vakság betegsége lassacskán felemészti a társadalmat. A nemekkel szembeni vakság olyan betegség, ami a legtöbb krónikus betegséghez hasonlóan ugyan életben tartja, de károsítja a kultúrát.

2000 elején, egy ügy teljesen váratlanul, precedens nélküli győzelmet aratott a Kalkuttai Legfelsőbb Bíróságon. Az állam pert vesztett az Emberi Jogi Bizottsággal szemben, mert egy őslakos a letartóztatása során meghalt. Kalkuttában ennek az ítéletnek mindenki nagyon örült, beleértve engem is. Megtörtént a hivatalos bocsánatkérés, satöbbi... Azonban, amint az ember elhagyta a várost és a vidék, a belső-indiai területek felé vette útját, azt tapasztalhatta, hogy a rendőrség a történteket vereségként értékelte és bosszút álltak azon törzsön, amelybe az áldozat tartozott. Az emberi jogok nevében nem félemlítettek meg senkit. Semmi bántódása nem esett annak a hivatalos személynek, akin pedig valóban bosszút állhattak volna. Az ügy valódi sértettjeinek valamiféle törvényes procedúrán kellett keresztülmenniük, hogy mindez így történhessen. A törzs egyik nőtagjának kéthetente-havonta el kellett járnia a bíróságra, ha nem is Kalkuttába, de egy kis vidéki városkába. Ilyenkor minden alkalommal elveszített egy teljes munkanapot, fizetnie kellett a buszért, amivel utazott, miközben nekem is nélkülöznöm kellett egy tanáromat, mert ez az asszony nem volt írástudó. Nem tudta leolvasni a busz tábláját, önállóan képtelen volt a bíróság épületében tájékozódni, és így tovább, az egyik tanáromnak el kellett őt kísérnie. Így ment ez hosszú évekig, és ne feledjük el közben azt sem, hogyha mindezt ő nem vállalja fel, akkor végül meg sem büntetik azért, amit tett. Az a rendőr soha fel nem bukkant volna ott, hogy bos�szút álljon, hanem talán csak nevetett volna az egészen. És ez a valódi alávetettség. Hogy még egy törvényes bírósági győzelmet követően sincs valakinek hozzáférése a társadalmi mobilitás absztrakt csatornáihoz.

Fordította: Fenyvesi Kristóf

Fotó: Jászberényi Sándor

NINCS MEGÁLLÁS PZL: A szenvedés, a nyomor érzéketlenné tesz – írod egy helyen. Ez viszont lehet, hogy nem tesz jót az írásnak, ahol igen is szükség van az érzékenységre…

J. S.: Jelenleg az érzékenység korában élünk. Mindenki pofázik az érzékenységről, mindenki csuda érzékeny, megértő, mély, költői lélek. Általában ez egészen addig tart, amig tétje nem lesz a moralitásnak és nincs effektív felelősség. Amit én tendenciózusnak látok, hogy korunk nagy moralistái bármikor készek elhallgatni, ha azok a saját, illetve a baráti körük érdekeit sértik, ez a jelenség pedig nem politika függő. Elképesztő ez a fajta érzéketlenség, ami jellemzi a korunkat és minden generációt, a legfiatalabbakat is. Senki sem gondolkodik, hogy mibe megy bele, milyen következményekkel, hogyan. Nagyítóval kell keresni azt, aki nem adná el az anyját is két lájkért. Szóval a szenvedés és a nyomor érzéketlenné tesz, ez így igaz. Ezt tessék úgy érteni, hogy nem posztolok nyomorban élő gyerekekről képeket lájkvadászat céljából és nem tépem feleslegesen a számat, úgy, hogy közben nincs cselekvés. Ne tessék összekeverni az érzékenységet az együttérzéssel. Én együttérezni próbálok, nem érzékenykedni. Ez utóbbit ugyanis kifelé mutatod.

PZL: Van, amit másképp látsz testközelből, mint ahogy azt az európai píszi elvárja?

Voltak ezzel kapcsolatban lapszerkesztőkkel konfliktusaid?

J. S.: Persze, de általában azok, akikkel dolgozom tiszteletben tartják a véleményemet, még ha vitázunk is. A teljesen sötét, dilettáns seggfejekkel vitatkozni nem nagyon érdemes, azokkal sem, akik mindenáron vallási dogmaként kezelnek politikai kérdéseket.

Egy felkészült egyet nem értő aranyat ér. Ilyenkor produktív a vita. Lapszerkesztőkkel konfliktusaim első körben azért támadtak mert a.) nem fizettek ki b.) megalázóan bántak velem, amit az ember egy konfliktuszónából hazatérve nem visel jól. Lövése nincs senkinek, milyen az, bemenni mondjuk Qameslitől Kobani-ig Szíriában éjszaka. Nem tudják milyen az a folyamatos ágyúzás, hogy rázkódik alattad a föld. Mennyit ér meg neked a bal kezed, a lábad? Magyarországon hagyományosan nincs pénz az ilyesmire, ergo a főszerkesztők (tisztelet a kivételnek) nem is tudják milyen remek üzletet kötnek, hogy ilyen kevés pénzért volt emberük a terepen. A leghangosabb kritikusok is általában azok, akiknek eszük ágában sem lenne semmi pénzért sem betenni a lábukat egy-egy konfliktuszónába.

PZL: El tudod képzelni, hogy néhány éven belül olyan életed lesz, hogy mondjuk a Dunántúlon egy zalai faluban lesz egy házad, és a diófa alatt kortyolod a borod, és írod a regényed, azaz: „hazatalálsz”?

J. S.: Abszolút, sőt szeretném. A fél karomat adnám egy kis csendért, hogy lehessek napokig internet nélkül, hogy ne kelljen megfeszülnöm mindenért. El tudnám képzelni magam valami parasztházban a világ végén, közel az erdőhöz. Oroszokat olvasnék, ilyenek. Jelenleg azonban hasít az üzlet, egyre több a háború, amiből élek, ez pedig csak rosszabb lesz, szóval nincs nagyon megállás.

Szerző: PZL https://nullahategy.hu/ne-tessek-osszekeverni-az-erzekenyseget-az-egyutterzessel-interju-jaszberenyi-sandorral/

FORRÁSOK Hadas Miklós: A modern férfi születése, Budapest, Helikon, 2003.

Hadas Miklós (szerk.): Férfikutatások Szöveggyűjtemény, TÁMOP online-szövegggyűjtemény, 2011.

Jászberényi Sándor: Budapest – Kairó.

Egy haditudósító naplója, Budapest, Libri, 2013.

Jászberényi Sándor: „Érzéketlen társadalomban élünk”, hvg.hu, 2017. 05. 16. https://hvg.hu/kultura/20170516_jaszberenyi_sandor_a_lelek_legszebb_ejszakaja_interju_libri_irodalmi_dij Jászberényi Sándor versei https://dokk.hu/kolto.php?neve=J%C3%A1szber%C3%A9nyi%20 S%C3%A1ndor Edward Said – Christoph Burgmer: Bevezetés a posztkoloniális diskurzusba, Lettre, 1998 tavaszi, 28. szám http://epa.oszk.hu/00000/00012/00012/ said.htm Gayatri Chakravorty Spivak: A felismerhetetlen ellenállás, Lettre, 2008 téli, 71. szám http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre71/ spivak_fenyvesi.htm Térey János: Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig, Budapest, Palatinus, 2003.

Slavoj Žižek: Zűr a paradicsomban.

A történelem végétől a kapitalizmus végéig, Budapest, Európa, 2016.

Jászberényi Sándor: “Ne tessék összekeverni az érzékenységet az együttérzéssel”, www.nullahategy.hu, 2016. 02. 23. https://nullahategy.hu/ne-tessek-osszekeverni-az-erzekenyseget-az-egyutterzessel-interju-jaszberenyi-sandorral/

IMPRESSZUM: Örkény István Színház Nonprofit Kft. Felelős szerkesztő: Mácsai Pál Szöveg: Szabó-Székely Ármin Előadásképek: Horváth Judit Plakát: Nagy Gergő Grafika: Veszprémi Judit

A lélek legszebb éjszakája Jászberényi Sándor írásai alapján szövegkönyv: Szabó-Székely Ármin

Bemutató:

szereplők: Ficza István, Nagy Zsolt

2018

díszlet és jelmez: Izsák Lili média design: Juhász András, Maruscsák Dávid zene: Matkó Tamás súgó: Kanizsay Zita rendezőasszisztens-gyakornok: Dávid Áron e.h. a rendező munkatársa: Törő Mona

12 13

Külön köszönet: Takács Nóra Diána, Kókai Tünde, Zsigmond Emőke, Dyssou Bona, Vilmos Noémi rendező: Polgár Csaba

„Több mint negyvenöt fok, a levegő tele van finom szemű homokkal. Tizenkét órája megyek a sivatagban dombra fel és dombra le, hogy elérjem a várost, amit mindig megpillantok a dombtetőről. Egyre kevésbé hiszem, hogy eljutok odáig. Hiába gyalogolok lassan már fél napja, nem jutok közelebb. Persze lehet, hogy sokkal régebb óta gyalogolok. Az időt még Alexandriában veszítettem el. Nem tudom biztosan, hol.

Talán a Tugaréja kávéházban a kornison, reggeli után, amikor a lapokat olvastam és még csípte a nyelvemet a kardamom. Nem néztem hátra, hogy mit hagyok az asztalon, amikor felálltam. Aztán lehet, hogy az ipari kikötőben történt a dokkoknál, amikor halat vettem. A gázolajszagú halásznál hagyhattam, miközben tegnapi lapokba csomagolta a tintahalat. Elhagyhattam az Omilos görög klub homokos tengerpartján is, az örökbérletemmel együtt, miközben könnyű söröket ittam a kék-fehér csíkos napernyők alatt. Az sem kizárható, hogy ő vitte el a gyerekkel együtt. Bekerült a bőröndbe a csomagolás során, két pelenka és a dobozos bébiételek közé. A lényeg, hogy elveszítettem az időt és hiába kerestem, a becsületes megtaláló nem jelentkezett. Azóta mindig csak most van.”

Az előadás során a szerző fotóit és videófelvételeit is használjuk.

„- Mióta is vagy a khilafában?

- Már két éve. Bár imádkoztam érte, hogy szólítson magához, eddig megtartott az Isten.

Te mióta vagy velünk, testvér?

- Allah kegyelméből négy hónapja. Én is mártír szeretnék lenni, ha Allah engedi.

- Mashallah. Hogy tetszik az élet a kalifátusban?

- Csodálatos. Végre igazi testvérek között lehetek.”

Jászberényi Sándor író, haditudósító. Dolgozott Irakban, Csádban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben, évekig élt Egyiptomban. Interjút készített többek között a palesztin Iszlám Dzsihád és a Muzulmán Testvériség tagjaival.

2016-ban megjelent novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája elnyerte a Libri Irodalmi Díjat.

Az előadást 18 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

Az előadás támogatója Budapest Főváros Önkormányzata.