Page 1

ISSN 0866-2185

05

695 Ft 9 770866 218147

20 14

május

Magyar Párizs: Hantai Simon, Reigl Judit, Csernus Tibor, Major Kamill, Sylvester Katalin, Fiedler Ferenc Két nő Iránból Költők és képek Londoni interjú Háy Ágnessel


tar talom

Magyar Párizs Páriz s

Párbeszéd a képek nyelvén Roland Galharague budapesti francia nagykövet a francia-magyar művészeti kapcsolatokról P . S Z A B Ó E R N Ő ————4

Vonzások és választások Magyar művészek és az Abstraction–Création-csoport M É S Z Á R O S F L Ó R A ————8

Művészet földön és égen Reigl Judit kiállítása G E R M A I N V I A T T E ————11

A festő hazatérése Hantai Simon kiállítása P . S Z A B Ó E R N Ő ————14

Tenyérnyi történetek Csernus Tibor párizsi könyvillusztrációi 18 L A J T A G Á B O R ————

Aki megfarigcsálta a mulandóságot Sylvester Katalin műterme J U H Á S Z A N N A ————20

Szabad szemmel Major Kamill újabb munkáiról V Á R K O N Y I G Y Ö R G Y ————22

A képzelet dús látása Horn Gyűjtemény

Fiedler Ferenc univerzuma A N D O R A N N A ————24

Mintakövetés Párizs–Budapest: építészeti párhuzamok B O J Á R I V Á N A N D R Á S ————26 Építész-életműű Építész-életm A borító REIGL JUDIT Robbanás (1956, olaj, vászon, 138x176 cm) című művének felhasználásával készült, amely megtekinthető a Ludwig Múzeumban 2014. VI. 22-ig.

Összekötni eget és földet Mondatok Makovecz Imre emlékkiállításához 29 R U D O L F M I H Á L Y ———— Két nő Iránbó Iránbóll

Elragadtatás és szégyen Shirin Neshat Rapture és Zarin című videóművei 32 B O R D Á C S A N D R E A ————

Széles tartomány Shirana Shahbazi fotográfiái S U R Á N Y I M I H Á L Y ————35 Mester és tanítványok tanítványo k

Párhuzamok és találkozások Kiállítás Ilona Keserü Ilona 80. születésnapja tiszteletére 38 N . M É S Z Á R O S J Ú L I A ———— Költők és képek képe k

Vers-színek, kép-hangok Szinesztézia – kiállítás a Költészet Napja alkalmából 41 S Z I R Á N Y I I S T V Á N ————

Szymborskától szeretettel A Nobel-díjas költőnő kollázsai 42 S Z A T H M Á R Y I S T V Á N P Á L ————

A plakátroncstól az esztétikumig Géczi János kiállítása L Á N G E S Z T E R ————43 Interjúú Interj

Mindenki megdöglik, vagy lelép, nem hallgatják a zenét Beszélgetés Háy Ágnessel N A G Y K R I S T Ó F ————44 Kiállításokk Kiállításo

A rajzoló tanú Kádár György láger-rajzai S I N K Ó I S T V Á N ————46

A fekete (szép) Csoportos kiállítás feketében K O Z Á K C S A B A ————48

Vad gondolkodás Josip Vaništa, Oleg Kulik és a Blue Noses C S É K A G Y Ö R G Y ————50

Élre festett képek Megint élek – Erdélyi Gábor kamaratárlatáról 52 L Ó S K A L A J O S ————

Négykezes Sinkó István és Horváth Csilla kiállítása B O D Ó C Z K Y I S T V Á N ————54


ajánló

Nép’Hymnus a kortársak tükrében A császári himnusz a Haydn explozív új kamarakiállításán

A reneszánsz zseni Leonardo da Vinci Pécsett

XV. Táblaképfestészeti Biennále Szegedi nyár

Pécs, JPM Modern Magyar Képtár; JPM Mar tyn Múzeum 2014. április 15–szeptember 30.

Eisenstadt, 2014. április 10–december 31.

REÖK, Szeged, 2014. május 17–július 13.

A kiállítás a megszokottól eltérő módon állít

A Táblaképfestészeti Biennále a szegedi nyár egyik

Joseph Haydn legnépszerűbb művét, az úgyneve-

emléket a világhírű itáliai polihisztornak. A tárlaton

legjelentősebb képzőművészeti eseménye, mely a

zett császári himnuszt dolgozza fel. Joseph Haydn

Leonardo da Vinci szenzációs találmányai alapján

hazai kortárs festészet keresztmetszetét adja: a szín-

1761 és 1803 között az Esterházy-udvar szolgála-

készült, pontos, korhű modellek, rajzok, kéziratok,

vonalas seregszemlét immár több mint három évti-

tában állt muzsikusként, karmesterként és zeneszer-

valamint a modern kor multimédiás eszközei segít-

zede rendezik meg, és idén negyedik alkalommal

Kiállítási enteriőr, padlószőnyeg: ROY LICHTENSTEIN, az előtérben CHRISTOPH MEIER világító objektje

LEONARDO DA VINCI: Repülőgép, korhű modell

A kiállítás plakátja

zőként. Erről a művészeti szempontból kiemelkedő

ségével ismerhetjük meg az alkotásokat létrehozó

biztosít neki méltó helyet a REÖK. Ebben az évben

korszakról az eisenstadti (kismartoni) Esterházy-

elmét. A kiállítás egyaránt bemutatja a kifinomult

minden eddiginél nívósabb anyagot sikerült bevá-

kastélyban a 2009-ben indított Haydn explozív

művészt, az utánozhatatlan rajzolót, a gépezetek

logatni a tárlatra, hazánk legjelentősebb kortárs

– forradalmi idők zenéje című kiállítássorozattal

működési elveit fürkésző akkurátus feltalálót, az

alkotóitól. Közel 100 mű várja az érdeklődő látoga-

emlékeznek meg, amely most egy újabb témára

innovatív építészt és a repülést, az anatómiát

tókat, többek között feLugossy László, Nádler István,

fókuszál. A kiállítás izgalmasan újszerű kontextusba

tanulmányozó tudóst. A tárlatra körülbelül 50-60

Joseph Kádár, ef Zámbó István, Csurka Eszter, Ilona

helyezi Joseph Haydnt, az ünnepelt zeneszerzőt.

db modell érkezett, a kiállítási anyag többi része

Keserü Ilona, Aknay János, Wahorn András, Vojnich

Történeti kéziratok, kották, festmények, grafikák

főként rajzokból, kéziratokból, tematikus kisfil-

Erzsébet alkotásai. Stilárisan is sokszínű tárlatot

és hangszerek kapcsolódnak össze harmonikus

mekből, multimédiás eszközökből áll össze. A két

ígérnek a képek, hiszen szinte minden tendencia

egésszé neves kortárs művészek munkáival. Többek

helyszínen megtekinthető kiállításra a Széchenyi

megjelenik, amely a mai magyar táblaképfesté-

között a pop-arthoz sorolható Roy Lichtenstein

téren felállított 8 és fél méter magas Sforza-ló hívja

szetre jellemző. A geometrikus absztrakció mellett,

szőnyege, a Franz West által készített tapéták,

fel a figyelmet.

a realizmus, a fotó- és hiperrealizmus műfajában is

fotó: Andreas Hafenscher

A Nép’Hymnus a kortársak tükrében című új kiállítás

valamint multimédiás és hanginstallációk gondoskodnak az audiovizuális élmények megsokszorozá-

láthatók művek a kiállítótermekben.

Bővebb információ: www.leonardopecs.hu

sáról. A kortárs művészet támogatása az Esterházy család egészen a 19. századig folytatott mecénási tevékenységének továbbéltetése.

2

20 14

május


Toulouse-Lautrec világa

Évszázados hagyományok folytatása a grafika fővárosában

Kováts Nikolett, Oláh Katalin Kinga, Rabóczky Judit Rita, M a m i k o n Ye n g i b a r i a n

Plakátok, illusztrációk, címlapok, szereposztások

Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria, 2014. május 31 – augusztus 30.

Vízivárosi Galéria, 2014. április 27–május 22.

Szépművészeti Múzeum, 2014. április 30–augusztus 24.

XXVI. Miskolci Grafikai Triennále

A kiállítás a Tánc Világnapja rendezvénysorozatába

Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901) születésének

zata 1961-ben indult el Miskolcon Feledy Gyula

illeszkedik, immár hagyományosan együttműködve

150. évfordulója alkalmából a Szépművészeti

szervező tevékenysége nyomán. A művész jelentős

az egyazon épületben lakó Budai Táncklubbal.

Múzeum nagyszabású kiállítást rendez a gyűj-

szerepet töltött be a magyar grafika megújításában,

Azonban nem egyszerűen táncábrázolásokról

temény sokszorosított grafikáiból. A művész

a miskolci képzőművészeti élet felpezsdítésében, a

van szó, hanem jó néhány fogalom sokoldalú és

1891-ben készítette első plakátját, egyúttal első

SZÍJ KAMILLA: Cím nélkül, 2010

MAMIKON YENGIBARIAN: Párbeszéd, 2003

HENRI DE TOULOUSE-LAUTREC: Páholy aranyozott maszkkal – A Théâtre Libre színlapja, 1893

szellemi műhely megteremtésében. Kondor Béla,

bonyolult, egyszerre konceptuális és formai kapcso-

litográfiáját, s életének utolsó tíz évében megha-

Rékassy Csaba, Lenkey Zoltán, Würtz Ádám és a

latáról. A tematikát illetően a tánccal egyenrangú

tározó szerepet játszott ez a technika. A Grafikai

többi jeles grafikus kapcsolódása kitüntetett hellyé

szerepet játszik a torna, illetve a sport és tágabb

Gyűjtemény kollekciója lehetővé teszi Toulouse-

tette Miskolcot. Talán nem véletlen, hogy a művé-

értelemben mindenfajta mozgás. A kiállítók néme-

Lautrec grafikai munkásságának átfogó áttekintését,

szetpártolók a „grafika fővárosaként” emlegetik a

lyike professzionális táncos is (Kováts Nikolett),

mind a funkció (plakátok, könyv- és folyóirat-illuszt-

várost. Az idei triennále folytatja a fél évszázados

vagy tornász, pontosabban mindkettő (Oláh Katalin

rációk, borítótervek, színházi műsorok és szereposz-

hagyományt; a szabad beadásos kiállítás az utóbbi

Kinga), míg Mamikon Yengibarian kapcsolata a

tások, kottacímlapok), mind a tematika vonatkozá-

három évben született műveken keresztül ad

tánccal úgy értelmezhető, hogy még bronzszobrai

sában. A két itt őrzött rajz mellett (A Moulin Rouge

áttekintést a hazai sokszorosított grafika jelenlegi

is az alkotó elementáris, ritmikus és dinamikus

bálterme, Mlle Cocyte énekesnő portréja) a 368

helyzetéről. A kísérő kiállítások bemutatják a három

mozdulatai nyomán jönnek létre. A kiállítás kontex-

lapból álló sokszorosított grafikai életműből több

évvel ezelőtti nagydíjast, Szíj Kamillát, Petneki Áron

tusában egyes művek mások közelében új jelenté-

mint 200 litográfiával, közöttük 10 nagyméretű

gyűjteménye révén a látogató újra ízelítőt kap a

seket oldanak ki egymásból.

plakáttal rendelkezik a múzeum, amelyet a kiállí-

fotó: Kiss Tanne István

A grafikai biennálék – 2008-tól triennálék – soro-

grafika történetéből, Kunt Ernő munkái szintén

táson néhány külföldről kölcsönzött plakát egészít

grafikatörténeti érdekességgel szolgálnak, és

ki. A „belle epoque” Párizsának megelevenítését

megemlékeznek Pásztor Gábor képzőművészről is.

a kiállításba integrált archív fotók, filmek és zenei betétek segítik.

3

20 14

május

összeállította: Rudolf A nica

Tánc, festmény, mozgás, szobor


Magyar Párizs

Párbeszéd a képek nyelvén Roland Galharague budapesti francia nagykövet a francia-magyar művészeti kapcsolatokról P. S Z A B Ó E R N Ő pokat, éveket illeti, emlékezzen csak a Marc Chagall–Ámos Imre-kiállításra a Magyar Nemzeti Galériában vagy az ugyanott rendezett Rozsda Endre-tárlatra. De ugyanúgy sorolhatnám a Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlatait az elmúlt években, közöttük a nemzetközi szempontból is rendkívül jelentős Cézanne-kiállítást. Ezek mind a francia-magyar kulturális kapcsolatok élénkségéről, sokszínűségéről beszélnek, s persze a folyamatosságról is, hiszen Párizs a 20. század eleje óta mágnesként vonzza a magyar alkotókat, miközben azt is elmondhatjuk, hogy az innen érkezett művészek valóban jelentős értékekkel gazdagították a francia és az egyetemes művészetet, kultúrát. És persze valami másról is beszélnek az említett kiállítások s azok megnyitói. Hiszen Ön nemcsak hogy jelen van a megnyitókon, de több kiállítást személyesen nyitott meg. Sőt, ha így halad a magyar nyelv tanulásában, hamarosan tolmácsra sem lesz szüksége. R. G.: Ez kérdés?

ROZSDA ENDRE: Tájkép gyöngyökkel, gyémántokkal, 1981, olaj, vászon, 60x72 cm (Magángyűjtemény, Budapest)

Roland Galharague, Franciaország budapesti nagykö-

Nem, megállapítás.

vete nyitotta meg, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Germain Viatte, a párizsi Pompidou Központ volt igazgatója társaságában a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeumban látható Reigl Judit-kiállítást. A budapesti francia misszió vezetőjét, aki 2012 márciusában érkezett állomáshelyére, és rendszeresen részt vesz képzőművészeti eseményeken, sőt aktív szerepet vállal a megnyitókon, a francia-magyar művészeti kapcsolatok jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

R. G.: Úgy vélem, hogy ez munkám és mesterségem részét képezi. Fel kell hívnunk a figyelmet ezeknek az eseményeknek a fontosságára, hiszen különlegesen jelentős dimenzióját jelentik a két ország kapcsolatának. Nem szükségszerű a nagyköveti megnyitó, a festőknek legalábbis nincs rá szüksége, de ha ez több látogatót hoz, akkor én ezt szívesen megteszem. Ez azt is jelenti, hogy személyesen is elkötelezett a képzőművészet értékei felé?

ROLAND GALHARAGUE: A művészet és általában a

R. G.: Nagyon szeretem a festészetet, ez tény. És azt gondolom,

kultúra olyan terület, amelyen kifejezetten nagyon

hogy Budapesten nagyon sok szép kiállítás van. Persze

jók a két ország kapcsolatai, sok az újdonság, az

nem csak azok, amelyeknél a francia nagykövetség vagy

aktualitás a francia-magyar kulturális életben. Ebben

intézet is közreműködik. Egészen lenyűgöző volt például a

a hónapban nyitjuk meg a Ludwig Múzeum Kortárs

Szépművészetiben az olasz barokk tárlat nemrégiben, illetve

Művészeti Múzeumban a nagy Hantai Simon-kiállí-

a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a magyar, izraeli és francia

tást, miközben ugyanott március óta folyamatosan

múzeumok impresszionista remekműveiből. Mivel a magyar

látogatható Reigl Judit tárlata, így két olyan mester

nyelv egészen sajátságos tudást igényel, azt hiszem, könnyebb

alkotásai kerülnek egymás mellé egyetlen múzeum

beszélni, egymást megismertetni képekkel közvetített üzene-

épületében, akik között nagyon sok a hasonlóság

tekkel. A festészet, a fotó, a tánc képes ilyen nemzetek feletti

és a különbség, de akiknek munkássága igen fontos

nyelven beszélni.

mind a magyar, mind a francia kultúra felől nézve. Összekötik a különböző kultúrákat, mégpedig a

Ha lehet tömören összefoglalni, mi a francia kultúra üzenete a magyar felé?

minőség, a következetesség jegyében, a kompromisszumokat elvetve. Ami pedig az elmúlt hóna-

4

20 14

május


R. G.: Az első üzenet talán közhelyes: a kulturális

lyokhoz tartozó fogyasztók letöltéssel, ahelyett, hogy megvennék

dimenzió rendkívül fontos, mert a kultúra fontos része

őket. Persze a festészet egészen más, de a lényeg, hogy olyan

identitásunknak, mindennapi életünknek, sőt gazda-

modellt kell kialakítani, amelyben a művészet szerepe megőrizhető.

ságunknak is. A sokszínűség hangsúlyozása a legfon-

Ez azt is jelenti egyrészt, hogy a fogyasztóknak, illetve az államnak

tosabb üzenet, amit a különböző kultúrák együttélése

meg kell őrizniük a mecénási szerepet…

jelent. Ez azért is fontos, mert a kultúra, a művészet útján sokkal inkább egymásra találnak az emberek,

…s hogy a különböző európai vállalatok is „labdába tudjanak rúgni” az amerikaiak mellett…

mintsem távolodnának egymástól. A látogatók itt is, ott is komoly felfedezéseket tehetnek. Az alapgondolat

R. G.: Ez teljes mértékben így van. És a kisebb országok felől

tehát a nyitottság üzenete.

nézve is fontos az igazságosság és az egyenlőség. Minél nagyobb legyen a kínálat, a moziban például ne csak a kulturális nagyhatalmak, de a kisebb országok filmjeit is meg tudjuk nézni. És úgy érezzük, hogy ezzel a felfogásunkkal a magyarok is egyet értenek. A nyelvüket viszonylag kevesen beszélik a nagyvilágban, érdekük hogy a megőrizzük a kultúrák

fotó: Emmi, Emberi Erőforrások Minisztérium

sokszínűségét. Ez akkor jó nekünk igazán, ha például a Musée d’ Orsay-ban Allegro Barbaro címmel rendeznek nagyszabású kiállítást a 20. század eleji modern magyar művészetből, vagy ha párizsi, majd a római Francia Akadémián rendezett Hantai Simon-kiállítás előzi meg a budapesti bemutatót, amelyet szintén Ön nyit meg. R. G.: Az Allegro Barbaro nagyon nagy sikert jelentett a közönség körében, nagyon sok látogatója volt, és a Pompidou Központ Hantaikiállítása, a művész halála utáni első igazán nagy S hogyan szól az üzenet a politika és a művészet viszonyát illetően? Mennyire jellemző az a fajta átpolitizáltság a francia művészeti életre, amely a magyart jellemzi?

retrospektív kiállítás is igen sikeres volt. Örülök, hogy Rómába is eljutottak a művei, most pedig megérkeztek Budapestre, utóbbinak különösen azért, mert hiába magyar származású Hantai, mintha nem ismernék eléggé a magyarok.

R. G.: Ami a kérdés második felét illeti, nem tudok párhuzamot vonni, mert nem ismerem eléggé a magyar

Mondhatjuk azt, hogy Hantai és Reigl Judit mára teljességgel a francia kultúra részévé vált?

művészeti közéletben folyó vitákat. A művészet valóban tud politikai üzeneteket közvetíteni, így a politika

R. G.: Tökéletesen. Ez a nyitottság, befogadókészség mindig is

szerepe, felelőssége, hogy olyan helyzetet teremtsen,

jellemző volt ránk, franciákra, sok francia nem is spanyolnak, hanem

amelyben a művészek a lehető legszabadabban nyilvá-

franciának gondolja például Picassót, de akár Leonardo da Vinciig is

nulhatnak meg. Az Európai Unió és az Egyesült Államok

visszamehetünk, mindig készséges befogadóként viszonyultunk a

közötti kereskedelmi egyezményről folytatott tárgyalá-

művészekhez. Erre példának egyébként jó néhány további magyar

sokon is külön hangsúlyt kapott, hogy a művészetnek

származású alkotót sorolhatnánk Schöffer Miklóstól, Victor Vasarelyn

teljesen autonómnak kell maradnia és a gazdasági

át Francois Fiedlerig vagy Rozsda Endréig. Örömömre, többük

kérdésekről kell tárgyalásokat folytatni. Franciaország

nevével, illetve munkájával is találkoztunk nemrégiben a Grand

ezt az álláspontot képviseli az Európai Unión belül is,

Palais-ban, amikor feleségemmel valamelyik vasárnap délután

és igen örvendetesnek tartjuk, hogy Magyarország

meglátogattuk a Paris Art Fair kiállítását.

támogat bennünket az Európa Bizottság mandátuma meghatározása során. Nagyon nagy tétjük van ezeknek a tárgyalásoknak az Egyesült Államokkal, ugyanis a művészet világában is modellváltás zajlik ezekben az években. A mostani váltás az egyre szabadabban elér-

Tapasztalatom szerint ezekre a vásárokra szinte szó szerint nehéz bejutni, annyi az érdeklődő, és ez jellemzi a múzeumokat, galériákat is. Ez a mi intézményeinkre nem mindig mondható el. Mi az, amit Franciaországban tudnak és mi itt, Közép-Kelet Európában kevésbé tudunk?

hető művészeti tartalmak felé mutat, a legkülönbözőbb produkciókat szerzik meg a főként a fiatalabb korosztá-

5

20 14

május

BALOG ZOLTÁN és ROLAND GALHARAGUE


KONOK TAMÁS: Hommage aux disparus, 1995, akril, vászon, 200x174 cm, Francia Nagykövetség

R. G.: Szerintem csak méretbeli különbségekről van

évszázadokban, az arisztokrácia, a főpapság, a nagypolgárság

szó. Ma már Magyarországon is sok galéria van, itt is

gyűjteményépítő munkájának, amely a magyar és az egyetemes

jelentős számú gyűjtő él. Egy 10, illetve egy 66 milliós

értékeket egymás mellé illesztette.

lakosságú országról van szó, jelentősek a méretbeli dimenziókülönbségek. A felépítés hasonló, csak a nagyságrend különbözik. A Ludwig Múzeum, a Műcsarnok, a Szépművészeti, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításai a minőséget illetően elsőrangúak, nyugodtan összevethetőek a párizsiakkal, s jobb a kínálat jó néhány más fővárosénál – persze ne várja, hogy neveket mondjak. Felfedezett e valamilyen magyar sajátosságot, valamilyen couleur localt itteni kiállításlátogatásai során?

Hogy érdeklődik a modern, illetve a kortárs magyar művészet iránt, azt az is jelzi, hogy nagyköveti szobájában Konok Tamás Hommage aux disparus című nagyméretű festménye függ a falon. Mi ennek a képnek, illetve ide kerülésének a története? R. G.: A kép tisztelgés a világháború és a holokauszt áldozatai előtt. Érdekes története van. A budapesti Institut Francais-nak ajándékozták akkoriban, amikor az még a Szegfű utcában működött. Akkoriban sok magyar művész csak itt és hasonló helyeken állíthatott ki, illetve sok művet csak itteni tárlatokon lehetett bemutatni, közéjük tartozik ez is. Tavaly Szemtől szemben

R. G.: Ami teljesen sajátságos benne, ami átüt a

címmel rendeztek egy kiállítást olyan alkotásokból, amelyek az

munkákon, az a népi hagyományok, a történelem

ilyen tárlatokról kerültek az intézet gyűjteményébe – onnan

és a nyelv. Másfelől pedig a magyar művészet

került azután hozzám a kép. A másik falon pedig Napóleon

szervesen illeszkedik az egyetemesbe, például

proklamációját olvashatja, amelyet három nyelven intézett a

a gyűjtemények kialakulása is ugyanazoknak a

magyarokhoz, hogy lázadjanak fel osztrák elnyomóik ellen.

társadalmi rétegeknek volt köszönhető az elmúlt

6

20 14

május


REIGL JUDIT: Bejárat-Kijárat, 1988, vegyes technika, vászon, 220x195 cm

Hogyan alakul a magyar-francia kulturális, művészeti kapcsolatok jövője?

számon tartották ugyanis az ő művészetét is. A hivatalos elismerés jele volt az is, hogy egyike volt azoknak, akik műtermet kaptak a Montmartre oldalában frissen felújított

R. G.: Az én személyes óhajom, hogy tovább

Bateau-Lavoire-ban, ahol néhány év múlva Jack Lang kultu-

erősödjenek a kulturális kapcsolatok, s ebben az irányban fogunk munkálkodni. Fontos, hogy

rális miniszter nyitotta meg retrospektív kiállítását. Megkapta – 1987-ben – az Arts et des Lettres rend tiszti fokozatát is.

kiemelkedő kulturális értékeink kölcsönösen

Nem mintha különösebben izgatták volna az elismerések.

jelen legyenek egymás országaiban, ennek a

Sajnos nem ismertem személyesen, de hallottam, hogy nem

törekvésnek jó példája lesz a Szépművészeti

nagyon szeretett megválni a képeitől, a művészet kereske-

Múzeumban hamarosan megnyíló ToulouseLautrec-kiállítás. Jövőre a magyarországi színházi évadban igen erős lesz a francia jelenlét, és úgy tűnik, tovább erősödnek a kapcsolatok a budapesti Művészetek Palotájával. Másfelől, nagyon

delmi vonatkozásai nem nagyon érdekelték. A részleteket nem árulhatom el, de nagyon erős az együttműködésünk a Saint-Étienne-i múzeummal, amelynek igazgatója, Hegyi Lóránd érdekeltnek tűnik egy ilyen tárlat megrendezésében.

szeretném, ha rendeznének Franciaországban egy nagy Rozsda Endre-kiállítást. Folyamatosan

7

20 14

május


Vonzások és választások Magyar művészek és az Abstraction–Création-csopor t MÉSZÁROS FLÓRA

A francia fővárosban 1931-ben megszülető Abstraction–

más szemszögből is: a kevésbé befutott vagy korábban más irány-

Création különös jelentőséggel bír a művészettörté-

vonalban dolgozó művészek ugyancsak bejuthattak a csapatba.

netben. Létezése során nem jutott hivatalos támoga-

A csatlakozásra a magyar alkotóknak is (Moholy-Nagy László, Réth

táshoz, a látogatók nem tódultak kiállításaira. Mindezek

Alfréd, Beöthy István, Martyn Ferenc, Tihanyi Lajos) a művészeti párbe-

ellenére aránylag hosszú ideig, öt éven át működött –

széd lehetősége (műteremlátogatás, kiállításszervezés), a szervezet

az egyetlen absztrakt szerveződésként, amely képes volt

hivatalos elemei (folyóirat, monográfia, kiállítás), illetve az ennek

összefogni a különböző gondolkodású és formavilágú

révén adódó anyagi lehetőségek jelentették a vonzerőt.

nonfiguratív művészek „tengerét”. A szerveződés egyik fele a szigorú geometriához ragaszkodott (abstraction), míg a másik a természeti formák absztrahálásával kísérletezett (creation). A közösségben aztán az utóbbi RÉTH ALFRÉD: Kompozíció három síkban, 1935, festett fa, 78x68 cm

irányvonal (Herbin köre) vált mérvadóvá, de összességében egy nagyon vegyes szellemiségű, laza gyűjtőhelyről beszélhetünk, ahol megfért egymás mellett egy „bauhausos”, vagy egy berlini expresszionista is. Ez annak köszönhető, hogy a csoportnak csupán egy összefogó ereje volt: a nonfigurativitás. Szabadságot kínált

A bejutás egyik útját az automatikus felkérés biztosította, amelyet a kiforrott absztrakt pálya vagy az elismertség garantált. Ez a magyar művészek közül például Moholy-Nagy Lászlónak adatott meg, akinek Bauhaus-beli hírneve és munkássága volt a döntő. Kitüntetett szerepe az alkotó fórumon belüli helyzetében is megnyilvánult, hiszen a hivatalosan 80 fős társaságban egyedül neki rendeztek önálló kiállítást, és emellett két folyóiratszámban is helyet kapott. Feltételezhetően a meghívást a fórum két tagja, a Moholy-Naggyal később is barátságot ápoló házaspár, Barbara Heptworth és Ben Nicholson közvetítette Jean Hélion vezetőségi tag felé. Moholy-Nagy velük való londoni megismerkedése egybeesik a csoporthoz való csatlakozásának idejével (1933).1 Moholy-Nagy László a Bauhaus bezárását követő vándoréveiben nem tartózkodott hosszan Párizsban, mégis, a kiállítási, publikálási lehetőség kedvezőnek tűnhetett számára. Sőt, a táblaképek felé fordulása is egyezett a csoport festészetközpontúságával. De miért is nem a kollektív forma vonzotta? Ő már Berlinben sem talált igazi közösségre, az Abstraction–Création pedig a Bauhaus erős szervezeti jellegénél jóval kötetlenebb volt, bár nem adhatott választ alkotói válságára.2 Szintén evidens volt Beöthy meghívása, aki már az Abstraction-Création megalakulásával egyidőben, 1931-ben csatlakozott a társasághoz. Viszonylag hamar vezető egyéniséggé vált, s mikor Auguste Herbin leváltotta Michel Seuphort a titkári pozícióból, befolyása is megnövekedett, hiszen ezt követően ő töltötte be a titkári szerepkört, ily módon könnyebben

fotó: KMFA

juttathatott be magyar alkotókat a csoportba. Beöthy Istvánt a csoport kulcsfigurája, Auguste Herbin hívta

8

20 14

május


RÉTH ALFRÉD: Tanulmány, 1909, tusrajz

fotó: KMFA

MARTYN FERENC: Lebegő formák, 1933, Párizs, vöröskréta, biszter és fehér tempera, papír, 81x62 cm

meg, akivel 1928-tól szoros baráti kapcsolatot ápolt.3

egy önálló monográfia megjelentetése foglalkoz-

Színelméleti vitáik mellett a „creation” elveinek megfe-

tatta, így kapóra jött, hogy az Abstraction–Création

lelő nonfigurativitás iránti elkötelezettségük alapozta

szintén egyéni monográfiák publikálását

meg a kettőjük közötti dialógust. Beöthy számára a

tűzte ki célul (1932-ben, Tihanyi csatlakozá-

csoporttagság kihívás volt, hogy végleg absztrakt alko-

sával egyidőben ki is adták első írásukat

tóvá válhasson. Ugyanakkor a publikálási lehetőség is

Herbinről). Financiális nehézségek folytán

vonzó lehetett. Így ráadásul kiléphetett az elszigetelt-

ez a projekt nem folytatódott, de Tihanyi

ségből, és külföldi pályatársai között önmagára lelt.4

továbbra is reménykedhetett a csoport

A csatlakozást jelentő meghívás nem volt mindig automatikus, de egy jó ajánlással és az ezt követő „felvételivel” is hozzá lehetett jutni. Így csatlakozhatott a többi magyar művész, köztük Réth Alfréd is. Gyakran elfelejtődik, hogy Réth Alfréd azon kevesek egyike volt, aki rendkívül korán, már 1909-ben (!) kísérletezett az absztrakcióval. Néhány grafikája elmélyült absztrakcióval kapcsolatos analízisekről tanúskodik (íves és egyenes vonal közötti 2:7 arányos viszonyrendszer felállítása). Ennek azért van jelentősége, mert Réth már a 20-as évek végén elfordult a kubizmustól az absztrakció felé, s tudatosan, tisztán művészeti szándékokkal vezetve érdeklődött az Abstraction–Création iránt. S valószínű, hogy korai rajzai már az 1910-es években megértésre találtak a Delaunay házaspárnál, akikkel mindennapos kapcsolatot ápolt.5 Réth egyértelműen rajtuk keresztül szerezhette belépőjét Herbinékhez.

kínálta kapcsolatokban és kiállításokban. Az Amerikából hazatérő művész ezen túl anyagi nehézségeit is csökkenteni próbálta a belépéssel, hiszen ekkor írott levelei a pénzszerzés komoly problémáiról adnak számot.6 Hozzá hasonlóan Martyn Ferenc bátran megírta ismerősének, hogy a csatlakozástól a tárlatokon való folyamatos szereplést várja, sőt érzékelte, hogy a festészet jövőjét diktáló társaságban vehet részt.7 Mind Martynt, mind Tihanyit az akkorra már fontos szerepet betöltő Beöthy István mutathatta be Herbinnek. Igaz, Tihanyi esetében felmerülhet Alexander Calder neve is, akivel kapcsolatban ez idáig ismeretlen tény, hogy közeli barátság alakult ki köztük az 1930-as évek elején, amikor a francia főváros 13. kerületében egymás

Tihanyi Lajosnak – aki már a 20-as évek második felétől

közelében laktak.8 Tihanyi,

fokozatosan az absztrakció felé fordult – a csatlakozás

igazi szociális lényként erősen

(1932) más szempontból is fontos lehetett. Ekkortájt

kötődött a Beöthy és a magyar

9

20 14

május

BEÖTHY ISTVÁN: Aszkéta, 1931, fa, 55 cm


TIHANYI LAJOS: Absztrakt kompozíció, 1928 körül

fotográfusok köré épülő magyarokhoz, de a kevésbé ismert és magányosabb Martyn szintén jó kapcsolatot ápolt Beöthyvel (pár évvel későbbi komoly vitáik ezen változtattak). Martynt Beöthy egy franciákból álló kisebb csoporton keresztül (Henri-Jean Closon, Herbin) vezethette be az absztrakt szervezetbe 1934 elején.9 Itt Martyn hirtelen pálfordulása (szürrealista, art decós

Jegyzetek 1 Erre utal a következő gondolat: „Nicholson azt mondta Charles Harrisonnak, hogy ő Moholyt Párizsban 1933 nyarán ismerte meg.” (Charles Harrison-interjú, 1979). Mivel Nicholson a nyarat Londonban töltötte, ez a dátum inkább április lehetett. Mindesetre Hélion, az Abstraction–Création egyik alapító tagja ekkor már mindhármukat ismerte, ld. Achim Borhardt Hume: Albers and Moholy-Nagy: From the Bauhaus to the New World, Yale University, 2006 2 Passuth Krisztina: Moholy-Nagy, Budapest, Fapadoskönyv Kiadó, 2011 (1982), 88

előzmények) után keletkezett határozott kompozíciós

3 Anna Beothy Steiner: Communication écrite, 1980. In: Aupetitallot, Yves: Étienne Beöthy: la série d’or, Université de Dijon, kézirat, 1981, 69

elvekről tanúskodó, intenzív vöröskréta rajzai (1933)10,

4 Passuth Krisztina: Beöthy István, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2010, 99

akárcsak Réth Alfréd akvarelljei, szimpátiára lelhettek az organikus absztrakciót képviselő tagok körében. A csoporthoz nem csatlakoztak olyan Párizsban élő magyarok, mint Henri Nouveau vagy Prinner Anton, akiknek nonfiguratív munkásságuk (olajpasztelljeik, illetve festett konstruktivista szobraik) révén evidensen ott lett volna a helyük. Henri Nouveau inkább a zeneszerzői feladataira koncentrált,11 Prinner pedig munkásságát sem egy csoporttal, sem egy irányzattal nem kívánta összefüggésbe hozni.12

5 Cserba Júlia: Réth Alfréd (1884-1966). In: Alfred Réth, Budapest, Makláry Artworks, 2003, 41 6 „…pénzt nem tudok szerezni és nagyon-nagyon komoly dolog, hogy nincs és nem volt soha pénzem.” Tihanyi Lajos levele. In: Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos, Budapest, 245 7 Martyn Ferenc: Párizs, 1934. 01. 07. In: Hárs (szerk.): Levelek Török Lajoshoz, 1926 és 1944 között, Pécs, Művészetek Háza, Jelenkor Alapítvány 1999, 101 8 Arnauld Pierre, Alexander Calder monográfusának szóbeli közlése, Calder kéziratai alapján, Párizs, 2013 9 Mészáros Flóra interjúja a Closon családdal, 2009 10 Mészáros Flóra: Ég és Föld kötőjele. Martyn Ferenc a párizsi Abstraction– Création kapujában. Új Művészet, 2010/10, 16-19 11 Henri Nouveau, Henrik Neugeboren, 1901–1959: au-delŕ de l’abstraction = Jenseits der Abstraktion (cat.) Musée Tavet-Delacour, Pontoise, Paris, Somogy, 2002, 15 12 Cserba Júlia: Anton Prinner (kiáll. kat.), Budapest, Ernst Múzeum, 2007, 12–13

10

20 14

május


Művészet földön és égen Reigl Judit kiállítása LU M Ú, 2 0 1 4 . I I I . 2 2 – V I . 2 2 .

GERMAIN VIATTE

Ma tanúi lehetünk Reigl Judit harmadik magyarországi retrospektív tárlatának. A művésznő első nagy kiállítását Makláry Kálmánnak köszönhetően 2005-ben rendezték meg a budapesti Műcsarnokban. Jelentősége abban áll, hogy kijelölte napjainkra az alkotó nemzeteken túlmutató jellegét: „Elhagytam egy blokkot, hogy egyetlen másikhoz se kelljen tartoznom. Sem menekült, sem emigráns, sem integrálódott nem vagyok. Nemzetek feletti vagyok”– vallotta Reigl 1977-ben, miután visszaemlékezett rendkívül nehéz körülményeire, melyek miatt 1950-ben elhagyta hazáját. A másodikat a debreceni MODEM-ben rendezték 2010-ben. Reigl Judit személyes kívánsága volt, hogy részt vegyek a kiállításmegnyitón és őt képviseljem. Így döntött, s nemcsak barátságból, hanem abból a szándékból is, hogy jelenlétem majd megidézi azt az eseményt, amikor a Centre Georges Pompidou részét képező Musée National d’Art Moderne-nel retrospektív bemutatót rendeztük neki 1994-ben. Ez a tárlat akkor a Maurice Goreli Múzeumnak szánt adománynak köszönhetően (1993) valósulhatott meg (2003–2004-ben történt az újabb donáció). Reiglnek azonban számtalan franciaországi helyszínen szerveztek életműtárlatot, így Bures-surl’Arc-nál, a Diadalívnél 1976-ban, Grenoble-ban 1978-ban, Evreux-ben 1985-ben, Clermont-ban 1989-ben, Bourgen-Bresse-ben 1992-ben és 2001-ben. Ezek a kiállítások is bizonyítják, hogy a francia állami intézmények lelkesen kezdeményezték Reigl műveinek bemutatását, valamint csodálattal, érdeklődéssel és támogatásukkal adóznak az alkotó életművének. Mondhatjuk, hogy a személye

Horn Gyűjtemény

Yvette-ben 1972-ben, Rennes-ban 1974-ben, Párizsban a

golhatjuk el a felsorolásnál azokat sem, akik lelkesen foglalkoztak műveivel, mint például André Breton, Maurice Goreli, Jean Fournier, Hubert Damisch, Genevičve Bonnefoi, Michael Gibson, Marcellin Pleynet, Catherine Thieck, Jean-Paul Ameline.

körül bizonyos értelemben egy olyan család formálódott, amelynek érdeke és célja, hogy munkássága a francia és

A művészetét régóta ismerők mindegyre munkásságának megúju-

a külföldi múzeumok állandó elemévé válhasson.

lásával és egységes erejével szembesülhetnek. De elementáris erővel hat ránk nemcsak maga az alkotó, hanem megingathatatlan-

Ugyanakkor az intézmények mellett nem szabad

sága, nagylelkűsége s rendületlen szabadságvágya is.

megfeledkeznünk hűséges barátairól sem, akik közül néhányat ki is emelnék, így először a párizsi

Reigl Judit festészetében a legvégső fizikai és pszichológiai pontig

magyar kapcsolatait: Bíró Antalt, Hantai Simont és

elvitt automatizmus által – a szürrealizmussal való kapcsolata

Zsuzsát, Sjöholm Ádámot, Székely Verát és Pétert

révén –, mintegy kutatóként, folytonosan a megfelelő eszköz, az

(akik 1945-ben érkeztek Párizsba, és először Bures-

anyag és a tér ötvözésével, a tapasztalaton túlival kísérletezik. Nála

sur-Yvettesbe, majd Marcoussis-ba költöztek, Judit

a metafizika a tudományból táplálkozik, az univerzumból és az

1955-ben itt csatlakozott hozzájuk). De nem hanya-

anyagból fakadó határtalan dimenziók érdeklik. Skálája az elemi

11

20 14

május

REIGL JUDIT: Robbanás, 1956, olaj vászon, 180x160 cm


Horn Gyűjtemény

REIGL JUDIT: Tömbírás 19, 1958, olaj vászon, 74x94 cm

Makláry Gyűjtemény

REIGL JUDIT: Guano, 1959–63, olaj vászon, 212x270 cm

12

20 14

május


részecskéktől a geometriáig, a kozmikustól a végtelenig, a visszataszítótól a fennköltig terjed. Műveiben folytonosan ezek szerepelnek, mindamellett mindig meg is újulnak. 1956-ban, rendkívül magányos állapotban a következőket írta: „A művész fizikai és pszichikai mivoltában egyre gyorsabban túljut az informálison, s eljut egészen az extázis különleges állapotáig, mely expanzív, dinamikus és kitörni vágyó. Az anyag ellenében az alkotó így tud szárnyalni a végtelen irányába.” Reigl Judit mindenféle mesterkéltséget mellőz, és ciklusokat épít. Cserba Júliának ennek kapcsán a következőt mondta: „mint egy spirál, mindig visszatérek a kezdethez, de egy másik szinten.” A súlytalansággal kapcsolatos tapasztalatait sorozatról sorozatra megfogalmazza, de nem átfedésektől mentesen teszi ezt. Ezt láthatjuk például a Robbanás, a Jelenlét vagy a Dominancia központ esetében. 1958-tól kezdve ösztönösen a földön hagyta azon vásznait, amelyekkel elégedetlen volt. „Ezeken a rögtönzött padlótakarókon dolgoztam, járkáltam és öntöttem rájuk a felesleges festékanyagot, amely lecsöpögött, így a vászon átázott és ‘összetaposódott’ a lábam nyoma alatt. Az idő előrehaladtával ezek az üledékes foszlányok lassan lerakódott nyomatokká váltak, éppúgy, ahogy a latin-amerikai szigetekről származó guano. A művek igaz, festményként teljesen szétroncsolódtak, de ezáltal, önmaguk megtagadásában váltak. Ezt követően, ezeket a képeket 1962-től kezdve pedig szisztematikusan átdolgoztam.” A Guano „ezen sötét útján”, 1966 körül ismertem meg

Makláry Gyűjtemény

mégiscsak tökélyre leltek, s termékeny, gazdag anyaggá

Reigl Judit munkásságát. Ez egy korszak egyértelmű lezárását is jelentette. A magasság és mélység, a hori-

Az 1986 és 1988 között született Bejárat-Kijárat című sorozatával Reigl

zontalitás műveiben visszafordíthatatlanul elveszett

újabb fordulóponthoz érkezett, műveiben ismét emberi alakok tűntek

– paradox módon alkotótevékenységében azt a szabad-

fel, melyek folyosók és ajtók mögül vagy az ismeretlenből tértek vissza

ságot biztosítva ezzel, hogy műveiben előhívhassa az

hozzánk – a művész számára (aki hároméves korában elvesztette

időtlent, s hogy (a korábbi horizontalitás eltűnésével)

apját) öntudatlan módon, ahogy Jean-Paul Ameline írta, „ezek az

teret nyerhessen, és újabb értelmezésekre, állításokra

alakok olyan vándorok, akik lemondanak arról, hogy szembenézzenek

lelhessen. Előkészítette ezt a fejlődési utat a „tömbírások”

a térrel, ahol megtalálhatnák végső céljukat és létezésük okát. Azonos

súlytalanságával is, vagy az Ember-sorozat esetében,

mozdulatuk által így a humanizált világegyetemmel való egybeol-

annak jelszerű formáinak ábrázolásával, így például a

vadásra ítéltettek.” Tartalmilag idekapcsolható Reigl Kielégítetlenül

végtelenbe kivetített Éva monumentális alakjában.

szomjazzák a végtelent című festménye is, amely az első alkotása volt, melyet Franciaországba érkezésekor, 1950-ben készített. A 2001.

Az anyag, alakíthatósága révén, a mű egyenjogú társa

szeptember 11-i eseménynek köszönhetőn pedig az itt megfogalma-

lehet: ez a problematika áll a Folyamatok című sorozat

zott gondolat az apokaliptikus végzettel szörnyű realitássá vált.

középpontjában. Itt a vászon előlapjának és hátlapjának belső küzdelme által megszülető, megvastagított festék-

Első, 1946-os itáliai útját követően Autóstoppal Ferrara és Ravenna

lerakódás a mű kulcsa. Ez Reigl számára egy csodálatos

között (1948–50) című hatalmas festményén mozdulatlan arcokat

átjárást kínált, s a horizontalitáshoz való visszatérést

ábrázolt, amint az ég felé fordulnak, és az élet teherautóján utaznak…

jelentette. Ugyanakkor a művek univerzális problémákat

Napjainkban a 90 éves művésznő hihetetlen energiával, hatalmas

is feszegetnek: „Ez az, amikor a festmény a festészetről

ecsetvonásokkal, fekete tintával a földön fest, képein megeleve-

beszél” – mondja Marcelin Pleynet. Ezt a gondolatot

nednek a repülő madarak, akik benépesítik a végtelen eget.

idézte meg 1981-ben a Hidrogén, foton, neutron és a

Elhangzott a kiállításmegnyitón. Fordította: Mészáros Flóra

csodálatos módon pontozással kiegészített Fúga művészete című művek esetében is.

13

20 14

május

REIGL JUDIT: Autostoppal Ferrara és Ravenna között, 1948–50, olaj vászon, 154x97 cm


A festő hazatérése Hantai Simon kiállítása LU M Ú, 2 0 1 4 . V. 9 – V I I I . 3 1 .

P. S Z A B Ó E R N Ő

HANTAI SIMON: Tabula, 1976, akril, vászon, 266x475 cm

A Ludwig Múzeum − Kortárs Művészeti Múzeum

jának műveiből nyílt kiállítás a tiszteletére. Művei korábban is jelen

elsőként rendez Magyarországon átfogó jellegű, retros-

voltak természetesen hazai múzeumokban, például a Szépművészeti,

pektív kiállítást Hantai Simon (1922–2008) életművéből.

a Magyar Nemzeti Galéria, a Janus Pannonius Múzeum gyűjte-

A május 9. és augusztus 31. között látogatható nagy-

ményében, s éppen a mostani tárlat jelzi, hogy magángyűjtemé-

szabású tárlat bemutatja a Magyar Képzőművészeti

nyekben is fontos alkotásait őrzik. A nagy nyilvánosság azonban

Főiskolán Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla növen-

elsősorban azokat az alkotásait ismerte, amelyeket a párizsi Pompidou

dékeként végzett, 1948-tól haláláig, azaz hatvan éven

Központ őrzött s állított ki időről időre, illetve amelyek nagy vissz-

keresztül Párizsban élt művész munkásságának fő

hangot kiváltó időszaki kiállításain szerepeltek. Az ilyen tárlatok közé

aspektusait, korszakait, a Magyarországon készült korai

tartozott például az, amelyet a Maeght Alapítvány díjának 1967-es

munkáktól egészen az utolsó alkotásokig.

elnyerése után rendezett Dél-Franciaországban, vagy az 1976-os

Hantai Simon hazatér… A festő, aki életében nem akart visszatérni abba az országba, ahol 1948-tól kommunista diktatúra volt – több hónapos olaszországi tanulmányút után feleségével, a szintén festő Bíró Zsuzsával úgy érkezett Párizsba, hogy az itthoniak megfosztották ösztöndíjától –, halála óta egyre inkább jelen van a hazai művészeti köztudatban. Néhány nappal elhunyta után emlékkiállítást szentelt neki a Kálmán Makláry Fine Arts, majd az Olof Palme Házban magyar festők egy csoport-

14

retrospektív bemutatkozás a párizsi Musée National d’ Art Moderneben, amelyen 1949-es Fürdőzők című festménye mellett szerepeltek az 50-es évek első felében született szürrealista, illetve kalligrafikus kompozíciói és egy válogatás azok közül a képek közül, amelyeket pliage-oknak, magyarul hajtogatásoknak nevezünk. Hantai művészetének középpontjában ezek a képek állnak, ez az egyszemélyes műfaj, technika, munkametódus vagy éppen művészetfilozófia tette őt nem egyszerűen elismertté, de világhírűvé a 70-es, 80-as években. Ezeknek s talán a pliage-okból rendezett nagy hatású, óriási méretű műveket bemutató kiállításnak a CAP de Bordeux-ban köszönhette, 20 14

május


hogy 1980-ban megkapta a legrangosabb francia képzőművészeti szakmai elismerést, a Grand Prix national des arts plastique-ot, s hogy 1982-ben ő képviselhette Franciaországot a 40. Velencei Biennálén. Ezt követően abbahagyta a festést, egy évtizedre mindennemű művészeti tevékenységet felfüggesztett. Legalábbis erről szóltak a távolról érkező hírek, amelyek alapján Hantai-mítosz formálódott a világhírű magyar művészről, aki kiválóan tudott festeni, s aki – ismételgették maliciózusan időnként kollégái – valamilyen ismeretlen okból hirtelen mégis abbahagyta a festést, hogy hajtogatni kezdje az anyagot, s aki furcsamód épp ezeknek a mechanikusan végzett emberi tevékenység és a véletlen találkozásából létrejövő műveinek köszönhette sikerét. Mert – legalábbis első látásra – a pliage mint módszer pofonegyszerű. A recept: végy egy darab tetszőleges méretű vásznat, hajtogasd, gyűrd össze, majd széles ecsetvonásokkal fesd be, lehetőleg élénk, tiszta színekkel az egyenetlen felületet. Száradás után hajtogasd, simítsd ki az anyagot, s megkapod a művet, a festett és festetlen felületek különös ötvözetét. S valóban, egyszerre hordozzák magukban ezek a képek az eszközök minimumát, ha úgy tetszik, a festő alázatát a rajta kívüli teremtő erők előtt és azt a teljességet, amelyet a festészet létrehozhat abban a korban is, amelyben a vizualitás világát egyre inkább a művészet kategóriáján kívül eső képek agresszív jelenléte határozza meg. Ahogyan maga Hantai mondta: „A pliage a semmiből fejlődött ki. fotó: Darabos György

Egyszerűen arra volt szükségem, hogy olyan személynek az állapotába kerüljek, mint aki még nem látott semmit, hogy a vászon 15

20 14

május

HANTAI SIMON: Negyedik vedlés, 1951, olaj, vászon, 74x64 cm HANTAI SIMON: A mezők termékenysége, 1951, olaj, vászon, 73x73,5 cm


HANTAI SIMON: Maradék, 1981, akril, vászon, 277x247 cm

helyét elfoglaljam. Meg

forgatta középkori német misztikusok írásait. Magyarországhoz,

lehetett tölteni a hajtoga-

szülőfajuhoz, Biához, ősei, a 18. században magyar földön letele-

tott vásznat anélkül, hogy

pedett sváb Handelek tradícióihoz azonban mégsem a Madonna

az ember tudta volna, hol

köpenye, sokkal inkább édesanyja fényes, indigóval festett és a

van a széle. Nem lehetett

mángorlás négyszögletes mintáit őrző rumburgi köténye révén

tudni, hogy hol áll meg

kötődött, ahogyan azt az 1976-es kiállítás katalógusában leközölt,

az ember. Sőt, tovább

édesanyját ábrázoló 1920-as amatőrfotó is érzékelteti. Jean-Michel

lehetet menni, s csukott

Maurice 1976-ban készült Hantai Simon vagy a szemhártya csendjei

szemekkel festeni.” Egy

című filmjében a festő részletesen visszaemlékezik arra, hogyan

másik alklommal, az egyik

készítették a sváb festők ezeket a kékfestő kötényeket, hogyan

1969-es Etűdről, amely

alakították a formát, az anyag fényességét mángorlással, s hogy

magán viseli azt a hatást,

hogyan ellenpontozza egymást a simára dörzsölt felület és az

amelyet Cézanne, Matisse

egyes részeket elválasztó-összekötő raszter. Párhuzamot vont

művei gyakoroltak rá egy

saját és a régi mesterek tevékenysége között, s miközben ezzel az

évvel korábbi dél-fran-

utóbbiak rangját megemelte, saját munkáját a festészet és a nem

ciaországi útján, azt írta:

festészet világából egyaránt kiemelte. „Azzal – fogalmaz Berecz

„Nemcsak a falra akasztott

Ágnes –, ahogyan a pliage újonnan fellelt gyökereire mutat rá,

kép, de főképpen a festett

egyúttal módszere eredetiségét is hangsúlyozta, így különböztette

és a festetlen viszonya az, ami megváltozott és felcserélő-

meg Parmentier, Claude Viallat és Louis Cane műveitől, akik Hantai

dött. A festék nem magáért való, hanem egyedül a festet-

példáját követve alkalmazták a feszítetlen, nem egy esetben hajto-

lenre vonatkozik.” Ezt a gondolatmenetet folytatva lehet

gatott vásznat mint hordozót.”

érvényes a megállapítás, hogy ezek szerint a festmény sem magáért való, hanem a nem festményre, azaz az őt körülvevő világra vonatkozik, ahogyan magának a művészetnek is maradt még valamilyen fontos missziója abban a világban, amely kezd egyre művészietlenebbé válni, a képalkotó felelőssége pedig nagyobb minden eddigi korban élt elődjeinél, egy olyan korban, amelyben a képözönben minden kezdi elveszíteni a jelentőségét, relativizálódik. Ennek a gondolatmenetnek a végén lehetetlen, hogy ne jusson az eszünkbe az a szép befejezés, amelyet Berecz Ágnes kétkötetes, 2012-13-ban a Kálmán Makláry Fine Arts által megjelentetett Hantai-monográfiájában olvashatunk azokról a művekről, a Laissée-kről, amelyekkel

Abszolút eredetiség a látszólag banálisban, hétköznapiban – ezt a paradoxont fogalmazzák meg a pliage-ok, s természetes, hogy a párizsi Pompidou Központban éppen egy évvel ezelőtt megnyílt retrospektív kiállítás középpontjában Hantai munkásságának 1960 utáni évtizedei álltak, az az időszak, amelyben a pliage megszületett, s szinte csak érintőlegesen foglalkozott a tárlat Hantai Párizs előtti művészetével. Az említett, 1949-es Festmény (Fürdőzők) utalt az Olaszországban töltött hónapokra, az ókeresztény és a kora reneszánsz művészet, a quattrocento hatására. Egy termet kaptak a szürrealista periódus művei, egy másikat az 1956-57-es gesztusfestészet, a Georges Mathieu-vel néhány hónapig tartó termékeny együttműködés időszaka.

a festő a 90-es években visszatért, felszabdalva, tovább-

Az 1958-59-es Peintures d’ écritures, illetve Petites touches (írásos

alakítva korábbi alkotásait: a művész „a Maradékokkal

képek, kis érintések) termének centrumába a pliage-ok előtti két

megszüntette a bordeaux-i vásznak túlzásait, és megtörte

főmű, az Ά Galla Placidia és az Écriture rose (Rózsaszín írás) került,

monumentalitásukat, a Leplekkel pedig eltörölte a Lila

amelyeken az 1958-59-es liturgiai évben párhuzamosan dolgozott.

tabulák végjátékát. Idézte, másolta, áthelyezte és ízekre

Reggelenként az utóbbi óriási felületére másolt liturgikus, bibliai

szedte életművét, hogy újra bebizonyítsa a pliage kivé-

szövegeket, mellettük idézeteket Hölderlintől, Kierkegaardtól,

teles banalitását, és hogy beírja a festészetet Szűz Mária

Hegeltől, a szövegrészekbe pedig vallásos szimbólumokat illesz-

köntösének redői és egy halotti lepel közé. A hajtogatás

tett: keresztet, Dávid-csillagot, foltot, amely Luther feldöntött

azt sugallta, hogy a festmény nem más, mint – földi vagy

kalamárisát jelképezi. A délutáni órákban festette az 1948-as itáliai

égi, élő vagy holt – testek leple, amely elpalástolja a húst,

utazás döntő élményét megidéző Ά Galla Placidiát, amelynek apró

de be is szennyeződik általa.”

ecsetérintésekkel kidolgozott, szinte monokróm zöld felületén az

Itthon vagyunk. Szűz Mária, a Köpönyeges Madonna ugyanis az egész emberiség gyámolítója, egyben azonban Magyarország nagyasszonya. Hantaitól nem volt távoli a misztika, sőt, életműve egyik legfontosabb darabja, az 1958-59-es A Galla Placidia annak a misztikus élménynek köszönhető, amely itáliai utazása során érte, élete utolsó évtizedeiben pedig gyakran

16

évezredek időrétegeit idéző fényfoltok derengenek föl, s közöttük a kereszténység jelképe, a kereszt jelenik meg. A következőkben a párizsi, s azt követően idén tavasszal a római Francia Akadémián, a Villa Mediciben február 12. és május 11. között megrendezett Hantai-kiállítás a pliage-okkal, azokon belül is a Mariales négy nagy (a, b, c, d) sorozatával folytatódott, amelyeket a Catamurons és a Panses (1963–1965), a Meuns (1967-68), az Etűdök és a Fehérek (1969–1973), végül a Tabulas (1973–1982) című sorozatok követtek. 20 14

május


A párizsi kiállítás egyik nagy érdeme volt, hogy először mutatta be együtt, mióta megszülettek, a Rózsaszín írást és a Galla Placidiát. A másik az, hogy a kiállított Laissée-knek, illetve a katalógus tanulmányainak, apparátusának köszönhetően tartalommal telt meg Hantai életének utolsó negyedszázada, amelyben nem is olyan elhanyagolható módon tovább gazdagította életművét. Ugyanakkor a korai, magyarországi időszak művei a figyelem körén kívül maradtak, és nem esett szó például akvarelljeiről vagy megbízásra készített nagyszabású alkotásairól. „Egyébként pedig itt a páratlan lehetőség: a Pompidou Központ-beli tárlatra építve most lehetne idehaza is méltó Hantai-retrospektív kiállítást rendezni” – írtam a tavalyi tárlatról beszámolva. Nos, a folytatás nem is maradt el, a budapesti kiállítás azonban nem a Pompidou Központ kiállítására, illetve gyűjteményére alapozva született meg. A Ludwig Múzeum ugyanis abban a kivételes helyzetben van, hogy a Hantai család aktív közreműködésével, Daniel és Jerome Hantai kurátori szerepvállalásával rendezhette meg Hantai Simon első önálló hazai tárlatát – amelyet remélhetőleg több nagyszabású bemutató is követ a közeljövőben. A budapesti kiállítás jelentőségét és különlegességét tovább emeli, hogy a közel hatvan alkotást felvonultató tárlat számos, eddig még nem ismert művet is bemutat. A külföldön található Hantai-hagyatékon túl elsődleges forrásként szolgálnak a hazai gyűjteményekben őrzött

vagy a Galerie Jean Fournier (Hantai állandó partnere egészen a

munkák, ezáltal is biztosítva a hiánypótló szakmai

galériatulajdonos 2006-os halálig) tulajdonában lévő mű reprezen-

adalékot a korábbi, nemzetközi helyszíneken megvaló-

tálja a szürrealizmussal való szakítás utáni évek, az 1956–59 közötti

suló Hantai-tárlatokhoz.

időszak gesztusfestészetét, írásos és „kis érintéses“ műveit. A kiállításon szereplő legkorábbi pliage, a kisméretű 1962-es Kép/A Szűz

Az összeállítás egy igen korai, a pécsi Janus Pannonius

köpenye viszont ugyancsak Pécsről érkezett Budapestre.

Múzeumban őrzött tempera Önarcképpel és egy szintén év nélküli, pécsi látképet ábrázoló akvarellel

A pliage-ok két évtizedét a hajtogatások és a hajtogatott felü-

kezdődik, ezek, akár csak a három további kompozíció,

letek megfestésének különböző módszerei alapján korszakolja

még a főiskolás évek alatt születhettek. Finom líraiság

a Ludwig Múzeum kiállítása is, magángyűjtemények kölcsön-

jellemzi a háború utáni évek felszabadult hangulatát

zéseinek köszönhetően sikerül bemutatnia néhány alkotással

tükröző sokalakos nagyméretű, magángyűjteményben

mindegyik periódust, ahogyan a Maradék a 80-as évek elején

őrzött Életörömöt, amelytől szinte egyenes – ponto-

kezdődött, egészen a művész halálig tartó korszakát is, sőt, a

sabban az itáliai élményeken, az ókori falfestmények

párizsi kiállítással ellentétben egy alkotása még az Akvarellek-

és a kora reneszánsz festészet inspiráló hatása által

sorozatból is szerepel. Az 1969–73 közötti Fehér-sorozat egyik

nagyon is meghatározott – út vezet a szintén magán-

kiemelkedő darabja, a tárlat egyik főműve, a nagyméretű 1973-as

gyűjteményben lévő, 1949-es Fürdőzőkig, amely

kompozíció bemutatásához pedig nem volt szükség kölcsön-

mintegy lezárása az induló évek figurális festészetének.

zésre, ezt Magyarországon, a Ludwig Múzeum gyűjteményében

Az 1950-51-es Megdermedt harmat és az 1951-es

őrzik. Hasonlóan hazai gyűjteményben van (Makláry Kálmán tulaj-

A mezők termékenysége már egészen más világ: különös,

dona) a kiállítás legkésőbbre, 1981–96-ra datálható darabja, az

sem ember, sem állat lények együttese, motívumhal-

Anamorphoses is. Ez a vászonra készült nagyméretű szitanyomat

mozás és az anyag radikális átformálása, a felület vissza-

(3x300x100 cm) ugyancsak azt példázza, hogy Hantai milyen

kaparása jellemzi őket, akár csak az első párizsi évek

sokféle szemszögből, sokféle eszköz felhasználásával vizsgálta

más műveit. Különleges értékük, hogy mindkettő szere-

művészete korábbi korszakait, a festő eszközei közé a fotót, a

pelt Hantai első párizsi tárlatán, amelyet André Breton

sokszorosítást is bekapcsolva. Ezúttal fekete-fehérre egyszerűsíti

rendezett számára a Galerie l’ Étoile Scellében. Több

a világot, mint az Etűdök, a Tabula, a Meuns vagy a Maradék jó

magángyűjteményben, illetve az Archives Simon Hantai

néhány darabja. A legkevesebbel a legtöbbet adja.

17

20 14

május

HANTAI SIMON: Fehér, 1973, akril, vászon, 256x252 cm


Tenyérnyi történetek Csernus Tibor párizsi köny villusztrációi K O G A R T G a l é r i a , T i h a n y, 2 0 1 4 . I I . 2 3 - i g

LAJTA GÁBOR

csupán kicsik, általában tenyérnyiek. Színes borítói és gyakran könyvbelsői a szó technikai értelmében is festmények, nem véletlenül nevezték az illusztrálást valaha könyvfestészetnek. A modernitás koráig a legtöbb festmény valamilyen történetet mesélt el: bibliait, mitológiait, legendákat. Történetmesélés helyett azonban pontosabb volna, ha történetmegjelenítésről beszélnénk, hiszen a festő nem elmeséli, hanem egy másik médiumba teszi át a leírt történetet, s ez Csernusnál különösen így van: a szöveg arra szolgál, hogy felkeltse a festő érdeklődését – miként az „illusztrálni” szó latin eredetije: „megvilágítani” –, tehát felvillantva a szöveg képi hátterét, működésbe hozza az alkotó és az olvasó képzeletét egyaránt. Ha már könyvfestészetről beszéltünk, vizsgáljuk meg, hogy festői szempontból milyennek látszanak Csernus Franciaországban készült borítói és belívgrafikái. A művész litográfustanonc múltjából fakadóan tökéletesen ismerte a reprodukálhatóság módjait. Hibátlanul tisztában volt egy címsor, egy szöveghasáb elhelyezésének igényeivel. Itthoni, bő tízéves grafikusi múltja után már nem jöhetett zavarba. Kifejezésmódja egyre finomodott. Papíralapon dolgozott, kedvenc technikája fekete-fehérben a tus vagy a nyomdafesték, színesben az akvarell vagy az olaj. Műnyomó jellegű papírokon szürreális technikáinak teljes arzenálját felvonultatta, főként a kitörlő vagy visszakaparó technikát alkalmazta. Ami ezzel a jellegzetes kikaparásos technikával egy tenyérnyi felületen megvalósult, azt kétméteres olajfestményein látjuk viszont. A festés nyomait sohasem tüntette el, noha gyakran megfejthetetlen, hogyan is érte el a hatást, de a festőmesterség íze, zamata közben nem veszett el. Illusztrációinak formai és tematikai jellemzői közül néhány: kereszteződések (állat-ember, növény-ember, más hibridlények); ellentétek (hétköznapi és fantasztikus, természet és gép ellentéte); CSERNUS TIBOR: Sartre: Piszkos kezek – illusztráció (Két férfi), olaj, papír, 1979 (A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tulajdona)

Az alkalmazott művészet elnevezés kissé gyanúsan

meghökkentő léptékváltoztatások (hasonlók öregkori kvázi gömb-

hangzik. Nem tudom, hol, mikor határozták meg először

perspektíváiban térnek majd vissza); táj-építmények (házak-füvek-

így, mindenesetre sikerült a művészetet felosztani

tájstruktúrák, Bábel tornya-szerű építmények); szerkezetek (repülők,

önálló alkotásra és valamihez kapcsolódó alkotásra. Pedig

hajók és egyéb gépek-lények – egész életművének visszajáró

a művészet egészen a 19. századig gyakorlatilag mindig

szenvedélye); kettősségek (tépett-organikus, absztrakt és reális

„alkalmazott” mesterség volt, miközben ennek a mester-

együttese); optikai hatások (a lencse túlzásai, kameraszemszögek,

ségnek önmagukban is érvényes, sőt olykor örökér-

filmes plánozási technikák); rétegzettség (térben és időben, olykor

vényű műveket köszönhetünk. Csernus Tibor könyvil-

egymásban) és nem utolsósorban: montázstechnika. Valamint

lusztrációinak kiállításán az alkalmazott- és az autonóm

mindig, mindentől függetlenül jellemző rá, ahogy az emberi arcot

művészet újraegyesülésének tanúi lehetünk. Ezek az

és az emberi alakot fiziognómiailag és pszichológiailag árnyaltan

illusztrációk minden ízükben önálló Csernus-művek,

és pontosan ábrázolja. S még egy utolsó szempont: a hétköznapi

18

20 14

május


látvány rendkívülivé, akár félelmetessé válása. Camus és Sartre illusztrációi mutatják, hogy Csernusnak a hétköznapi tárgyak és egyszerű helyzetek drámai átlényegítése éppoly erőssége volt, mint a különösé, az önmagában drámaié. Utolsó éveinek egyikében lelkesen beszélt Delacroix festményéről, amely egy műtermi vaskályháról készült, mondván, hogy „ha a kép ilyen erővel ábrázol…” Csernusnál egy kéz, egy asztallap, egy házfal éppen „ilyen erővel” és jelentőséggel telik meg. Feltétlenül szólnunk kell még a művész késői festményei közül azokról – hisz közülük néhány kép ezen a tihanyi kiállításon is hangsúlyos szerepet kap –, melyek mintha saját megbízásra készült „illusztrációk” lennének. E művek igazolják, hogy mennyire fontos volt számára egy történet vizuális elképzelése, mintegy újrateremtése az önálló festői nyelvben. Ebben az időszakban is gyakran beszélgettem Tiborral, a földrajzi távolság miatt legtöbbször telefonon, s főként a délutáni pihenése utáni órákban. Általában szóba került, hogy éppen min dolgozik, s ilyenkor társalogtunk a festői gondokról. Amilyen szigorú és éles tudott lenni mindennel kapcsolatban, éppolyan szigorú és éles volt önmagával szemben. Hadd elevenítsem föl a talán legutolsó beszélgetésünket abból az időből, amikor még le tudott menni dolgozni a műterembe. Arról a képről volt szó, melyre Poe A holló című verse inspirálta. Tibor gondja az volt, hogyan oldja meg a kép perspektíváját úgy, hogy egyszerre láthassuk az ajtó feletti madarat és a férfit is, aki a karosszékből felfelé néz. Szóba hoztam Manet Hollóillusztrációját, amit ismert, de nem volt előtte, s azon nyomban el is faxoltam számára. Beszélgetésünk a szokásos módon csapongott. Én, ha lehetett, általában

CSERNUS TIBOR: Camus: A pestis – illusztráció (Magányos alak az utcán), olaj, papír, 1979 (A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tulajdona)

próbáltam nyaggatni elméleti kérdésekkel, ő pedig velős, lényegre törő módon válaszolt, vagy olykor finoman elhárított. Visszatérő gondom a szín- és a fény-árnyék összeegyeztethetősége volt. Korábban egyszer azt mondta: „…én is ugyanezzel kínlódom…” A holló kapcsán ezúttal megkérdeztem: „Milyen színű a kép?” „Bernáth Aurél Fekete Badacsonyja jut eszembe” – válaszolta. „Bernáth sokat dolgozott rajta, levakarta, újrafestette. Volt az már mindenféle színű. Aztán végül fekete lett. Hát én is citromsárgával kezdtem, aztán végül ez is fekete lett. Tudod: színnel, vagy szín nélkül, mindegy.” A mindegy szót a maga jellegzetes hangsúlyával megnyomta. A kép végül befejezetlen maradt, pedig Tibor szeretett volna még dolgozni rajta. Befejezetlenségében is bonyolult

CSERNUS TIBOR: Sartre: Piszkos kezek – illusztráció (Két férfi repülő papírokkal), olaj, papír, 1979 (A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tulajdona)

(bonyolultabb, mint Manet rajza), erős, lendületes, jóllehet, komor téri és időjáték. Halála után ezt a képet találták festőállványán.

19

20 14

május


Aki megfarigcsálta a mulandóságot Sylvester Katalin műterme Francia Intézet, 2014. II. 21-ig

JUHÁSZ ANNA

A nagypolgári családba született Sylvester Katalin (1929) többszörös osztályváltás után végül Bernáth Aurélnál diplomázott 1954-ben. Még ebben az évben összeházasodtak Csernus Tiborral, akivel a főiskolán ismerkedtek meg. Részben mesterüknek köszönhetően, rövidesen műteremlakást is kaptak, illetve 1957-ben kijutottak Párizsba. Ekkor még nem terveztek végleg kinn maradni, 1958-ban hazajöttek, ám a rendszer a külföldi tartózkodás után sokkal kevésbé nézte jó szemmel művészi pályájukat. Végül 1964-ben tudtak újra kijutni Párizsba, ekkor már a letelepedés szándékával. Az emigránslét nehézségeivel ők is megküzdöttek, évekbe telt, mire meg tudtak élni pusztán Csernus képzőművészeti tevékenységéből. Alkalmazott munkákból tartották fent magukat, sokszor helyszűkében alkotva. Sylvester Katalin ezalatt kezdett el kisméretű emberalakokat készíteni (saját szóhasználatával „farigcsálni”) a rendkívül könnyű, törékeny balsafából, melyet férje használt repülőgépmodelljei építéséhez. Emellett Paul Hargittai designSYLVESTER KATALIN műtermében

A budapesti Francia Intézetben nyílt meg januárban az

műhelyének tervezett textilmintákat, illetve aktívan kivette a részét

a Párizsi Magyar Intézetet 2013 őszén már megjárt kiál-

Csernus könyvillusztrátori munkásságában is. 1978-ban jutottak

lítás, mely Sylvester Katalin életművének bemutatására

műteremhez az akkoriban felújított, legendás műteremházban, a

tett kísérletet. Az eredetileg festőművészként végzett,

Bateau-Lavoir-ban; addigra Csernusnak bejáratott galériája is volt

de később szobrászatra váltó művészt sokan csak mint

már. Sylvester Katalin egy évvel később rendezkedett be a föld-

Csernus Tibor festőművész feleségét ismerik – élet-

szinten önálló műtermében, mely ettől kezdve napról-napra telt

műve nagyobbrészt a nyilvánosságtól elzárt párizsi

meg teremtményeivel, akikkel az évtizedek alatt körülvette magát:

műteremben született meg, és ott éltek a Budapesten

az egyre növekvő méretű, folytonosan változó szobor-konstelláci-

is látható szobrok önálló életet, amíg létrehozásuk

ókat gyakran átdolgozta, így a műterem műtárgyak raktára helyett

helyszínéről át nem telepítették őket a kiállítótérbe.

egy, a korábbi alkotásokat is folyamatos mozgásban tartó közeg-

Sylvester Katalinnak alig pár munkáját állították ki

ként működött, ahol alkotójuk mindenféle külső nyomás nélkül,

korábban, eddigi legnagyobb szabású tárlata 2002-es

önmagának – és sokáig mások számára láthatatlanul – faragta-

kiállítása volt a Műcsarnok apszisában, ahol szobraival és

véste-illesztette össze társasága legújabb tagjait.

pár festményével találkozhatott a közönség. Több mint egy évtized elteltével került sor a mostani kiállításokra, melyek az életművet a maga komplexitásában mutatják meg – már ami még megmutatható és hozzáférhető belőle. Kiindulópontja két fiatal fotós, Ruszty László és Pálmai Zoltán 2010-es fotósorozata volt, amely Sylvester Katalin műtermét örökítette meg. A képeken is feltűnő szobrok és az ezeket kiegészítő anyag (grafikák, festmények, archív fotók, textil- és könyvborítótervek, újságkivágások) segítségével Böröczfy Virág kurátor próbálta meg a töredékes életművet rekonstruálni és beemelni a korszak művészettörténeti kánonjába (ezt a célt szolgálja a kiállításhoz kiadott katalógus is).

A kiállítás egy nagyobb teremben tagolva mutatja be az életmű máig hozzáférhető darabjait. A változatos, gazdag anyag felvillantja a 60-as évek elején készült festményeket is. A portrék kerekfejű, gombszemű nőalakjai szoros rokonságban állnak az évtized második felében készült kisméretű fafigurákkal. Ezeket a szobrokat még árulta, és 1968-ban kiállításon is bemutatta őket. Kerekdedségüket, simára csiszolt, finoman színezett felületüket későbbiekben a szögletesség, a nyers fafelületek, a durva formázás, a filctollal ráfirkált részletek váltották fel. Egy idő után a növekvő méretű alakokat harsány krepp-papír foszlányokkal cicomázta fel, tagjaikat látványosan illesztette össze, gombostűkkel szurkálta meg őket, mint a próbababákat szokás. Ezek a szobrok a kiállítás abszolút főszereplői: a terem közepén ülnek,

20

20 14

május


SYLVESTER KATALIN: Cím nélkül, 1968–76, festett fa, 16,5x99x7 cm

állnak a fából kihasítva. Egymással is kapcsolatba lépnek, olyan, mintha betoppannánk megkezdett párbeszédükbe, és hirtelen elnémultak volna. Minél többet időzünk köztük, annál elevenebb társaságnak tűnnek, ezt az érzést tovább fokozza a már említett fotósorozat, amely a műteremben, azaz természetes élőhelyükön tárja fel a szobrok életét. A szereplők éltes nők és férfiak. Gyűrött öltönynadrág, csapott vállak, kucsmák, kosztümök, az idősödő asszonyok kiszínezett arca. Lapátkezek, apró, a test súlyát megtartani szerűen rábiggyesztett papírcipők. Egy székén lecsúszva ülő alakon a faragott szemüveg mint egy

fotó: Gulyás Miklós

képtelen lábak, erre jelzés-

levehetetlen, nagy könnyzacskó lóg a szem alatt. Egy matróna anyaszült meztelenül áll előttünk, de retikül van nála. Egy-két élesen megfigyelt és rögzített gesztusból, a testtartásból következtethetünk lelkivilágukra, félelmeikre, a gyorsan elillanó élethez, egykor jobban funkcionáló, jobban rájuk szabott testükhöz való ragaszkodásukra. Sylvester Katalin groteszk iránti vonzalmáról árulkodnak kiállított rajzai is, köztük egy grimaszgyűjtemény, mely a különböző ráncoknak, fogsoroknak, gondosan fésült választékoknak és vastag keretes szemüvegeknek széles skáláját mutatja be. Hasonló attitűddel gyűjtötte évtizedeken át az újságkivágásokat is, témák, motívumok szerint kategorizálva: friss szemmel látta meg a képes újságok lapjain feltáruló szürreális jeleneteket (egy-egy részletet szobrain is felhasznált). Sylvester Katalin szobrait folyamatosan átalakította, néha egészen az anyag elfogyasztásáig. A kiállítás – és a vele járó kanonizálási szándék – egy ilyen életmű esetében számos kérdést felvet: mi tekinthető egy mű végleges formájának, hogyan érvényesülnek a szobrok egy, a műterminél jóval formálisabb környezetben? Sylvester Katalin rejtőzködő (és részben valószínűleg lappangó) életművét nem könnyű feladat rekonstruálni – de érdemes.

21

20 14

május

SYLVESTER KATALIN: Női alak bottal, 2000-es évek


Szabad szemmel Major Kamill újabb munkáiról VÁRKONYI GYÖRGY

J a n u s P a n n o n i u s M ú z e u m , M o d e r n M a g y a r K é p t á r, P é c s , 2 0 1 4 . V. 1 6 – V I I . 2 7 .

Radnóti azt írja a „Nem tudhatom”-ban: „Ki gépen száll

két egyforma göröngy, a szóródás mindig esetlegesnek tűnik, ám

fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt

a sorok közötti rend mégis megkérdőjelezhetetlen, a pozitív és

Vörösmarty Mihály”. Az 1972 óta Franciaországban élő

negatív foltok ritmusa egy különösen hangzó, repetitív zene sifrí-

Major Kamill nagyon is tudja, hisz gyerekkora jó részét

rozott kottaképe is lehetne. Pedig e jeleknek nincs hangértékük, a

Bonyhádon töltötte, ahol apja a ma Vörösmarty nevét

formán túlmutató, egyértelműen dekódolható jelentésük. Úgy tekin-

viselő városi művelődési ház igazgatója volt. A költő

tünk rájuk, mint „olvashatatlan”, ősrégi írásokra. Persze jó, ha tudjuk, hogy a háttérben mégiscsak ott rejtőzik a határokon át magával hurcolt és ronggyá olvasott könyvben, a Gilgames-eposzban megjelenített magaskultúra érzéki és szemantikai öröksége. Maradjunk most a számunkra kézzelfoghatóbbnak tetsző érzékinél! Bizonyára nem véletlen, hogy a dombormű hatású munkák felülete egyszerre emlékezteti a mai szemlélőt a régi nyomdai dúcokra és a még régebbi, neolitikus (sumér/akkád) pecséthengerek véseteire, illetve az azokról készített lenyomatokra. (A New York-i Morgan Libraryben a 2000-es években egy kiállításon többméteresre nagyították e parányi nyomhagyó eszközök szabad szemmel alig követhető írásképét.) A sajátos, applikált relieftechnika miatt ugyanakkor egy másik „kisművészet”, az antik kámeók többrétegű, többszínű felületeinek taktilis és optikai játéka is beúszik az asszociációk táguló képi köreibe. Major e miniatűr darabokban, ha egyáltalán tudatosul benne hagyományuk, a monumentális potenciált érzékeli.

fotó: Darabos György

Nagyméretű tárgyai – melyek egyikét-másikát

MAJOR KAMILL: Tépve, 1990, vegyes technika, papír, 50x50 cm

meg – ezért a névadás – 1817 és 1826 között az ott földbirtokos Perczel családnál házitanítóskodott, s a későbbi honvédtábornoknak, Perczel Mórnak is ő volt a nevelője.

már csak praktikus megfontolások kötik a táblakép formátumához – arra is figyelmeztetnek, hogy a kép nem pusztán koncepció, nemcsak egy szellemi teljesítmény kivetülése egy membránra, egy kifeszített képernyőre, hanem időt, fáradságot és türelmet követelő

fizikai munka. Pontosan úgy, ahogy a kőbe vagy agyagba vésettdomborított írás, a kódexmásolás – és a majdnem minden letelepedett civilizációra jellemző ásás vagy szántás. Ezt a küzdelmet,

Major Kamill újabb, az ezredforduló táján és manapság

ezt a műért folyó és a mű lényegéhez tartozó kíméletlen testi

készített képeinek mintázata mintha egymás alá-fölé

birkózást tapasztalta meg Major akkor is, amikor az 1970-es, 80-as

rótt verssorokból állna. Vagy – ha messzebbről (felülné-

évtizedfordulón Hantainak segített az 1981-es bordeaux-i kiállításra

zetből?) nézzük – felszántott földek barázdáiból. Nincs

készítendő hatalmas vásznak kivitelezésében.

22

20 14

május


fotó: Darabos György

Szándékolt és aleatorikus elemek kényes egyensú-

Számításba és használatba kell venni a képzőművészetileg értelme-

lyából tevődik össze, „montírozódik” a Major-féle kép.

zett forma és gesztus előre látható csapdáját: azt, hogy a törlés is

Többszörösen is. Egyrészt a sorokon belül, másrészt a

nyomot hagy, a lekapart felületeken az elvégzett munka új nyoma-

sorokba rendezett faktúrát helyenként felülíró szabad

iként új és csak a vizualitás „nyelvén” értelmezhető írás keletkezik.

gesztusok által. Ráadásul a festőt fogva tartja az idő,

Karcolt grafittik, olyasfélék, mint amilyenekre a háború előtti Párizst

az a múlt, amelynek mélységes mély kútjába egyszer

járó fényképész, Brassai figyelt föl a város időmarta falain.

belepillantott, mint Thomas Mann vagy a falra kapart írásjelekben magát és a történelmet egymásra vonatkoztató Ország Lili.

Aligha tévedünk, ha Major Kamill műveiben, szövegtelen epigrammáiban fokozatos átbillenést érzékelünk az elégikus modus, még tágabb értelemben a keresztény kultúrkör – nem csak vallásos

Major Kamill betű- és rögsorai tehát régészeti réteg-

és nem csak funerális – művészetét évszázadok óta foglalkoztató

feltáródások is, hisz a strukturált plasztikus jelek úgy

vanitas-tematika felé. Mert a tündöklő színekről, a felületek finom-

hevernek egymáson, mint régen betelt temetkezési

hangolásával kimunkált míves faktúrákról is pontosan tudja szer-

helyek osszáriumainak szisztematikusan fölhalmozott

zőjük, hogy az evilágiság örökléttel kacérkodó hívságai. Mint a művé-

csontjai: Memento mori! De az idő nemcsak az egykor

szet általában. Dúskálás és szűkölködés. Utóbbi a művészetelmélet

élt emberek maradványainak organikus vázát, az emlék

tolvajnyelvén: redukció. A magyar paraszti folklórban a gyász jeleként

státuszát rendezi át, hanem az emlékezetet is. Lassanként

használt fekete és a fehér a festő kezén a „színek színei” lesznek.

optikai és közösségi értelemben egyaránt olvashatatlan

Ahogy fekete-fehérek azok a porcelán medálokra fölvitt fény-

látvánnyá válnak a századokon át egymásra torlódott

képek (képelméleti minőségüket tekintve metaforikus ősképek) is,

sírkövek feliratai (v.ö.: prágai zsidótemető), de ha nem

amelyekkel a párizsi lakhelyéhez közeli Pčre Lachaise temető sírkert-

kívánjuk a felejtésre bízni a dolgot, akkor magunk is

jében barangolva találkozott, s melyekből egyik legszebb szitanyo-

beavatkozhatunk. A gondosan formált jeleket meg lehet

matciklusát és könyvét készítette. Mert ez a Provence-tól Párizson át

koptatni, le lehet vésni, amúgy is talányos jelentésüket

Pécsig (művészeti középiskolai tanulmányainak egykori színhelyéig)

ki lehet törölni. A művészettörténet épp elég példával

a világ minden táján otthonosan tájékozódó művész még képes a

szolgál a puszta törlés általi teremtésre. Ezek szerint

föntebb idézett Radnóti szemével látni: „erdőt, füttyös gyümölcsöst,

az eltávolítás nem egyszerűen damnatio memoriae.

szöllőt és sírokat / a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat.”

23

20 14

május

MAJOR KAMILL: Írás, 2012, vegyes technika, fa, 165x122 cm MAJOR KAMILL: Eltűnőben, 2012, vegyes technika, fa, 122x85 cm


A képzelet dús látása Fiedler Ferenc univerzuma ANDOR ANNA

akik jelentős életművel gazdagították a 20. századi magyar és egyetemes festészetet, nem mellesleg az ő munkássága is fontos kapcsolódási pontot jelent a franciaországi és a magyar művészeti szcéna között. Művei nagy múzeumi és magángyűjteményekben kaptak helyet, szerepeltek 2004-ben a párizsi Magyar Intézetben, 2014 márciusában pedig egymás mellett függtek a Grand Palais-ban, az Art Paris-n kiállító Kálmán Makláry Fine Artsnak köszönhetően. Fiedler festményei az 50-es évektől máig fontos helyen szerepelnek a mintegy hatvan évvel ezelőtt őt felfedező, ma már történeti jelentőségűnek mondható Maeght Galéria kínálatában, 2012ben pedig nemcsak az egyetlen magyar, de egyetlen európai is volt, akinek egy alkotása szerepelt a New York-i Pollock-házban, a Jackson Pollock születése századik évfordulója tiszteletére rendezett tárlaton, olyan mesterek műveinek társaságában, mint Andy Warhol vagy Norman Rockwell. Pollock életművének valóban meghatározó jelentősége volt Fiedler számára, bár a kapcsolódás természetrajzának pontos leírásával máig adós maradt a kutatás. Egyes szakírók szerint ez a hatás már a 40-es, 50-es évek fordulóján jelentkezett. A másik, ma hitelesebbnek tűnő változat szerint 1959-ben látta először Pollock műveit Párizsban, a Jackson Pollock és az új amerikai festészet című kiállításon. Igazán döntő hatást azonban csak több mint két évtizeddel később, 1981-ben gyakorolt Fiedlerre Pollock művészete, a Pompidou Központ tárlatán. Ahogyan az általa kidolgozott kronológiában a festő unokaöccse, Fiedler Péter felidézi, a festő édesanyja, Aimé Maeght halála után mély gyászban tekintette meg a tárlatot, amely után teljesen feloldódott Pollock festészetében, és életkedve visszatért. Életműve állja az idő próbáját, noha egyéni világa kialakulásában döntő jelentősége volt az efemer anyagoknak, a képfelületre felvitt homoknak, amely különlegesen izgalmas faktúrát ad a műnek, és általában a természetben található anyagok minőségét formáló természeti folyamatoknak. A 40-es fotó: KMFA

évek vége óta, mióta Fiedler 1948-ban Párizsba érkezett, tudatosan kereste a látás, a kifejezés új lehetőségeit, s e szándéka megszületésében annak az alapélménynek volt nagy szerepe, amelyet egy falra vetődő árnyék látványa keltett benne. FIEDLER FERENC: Cím nélkül, 1971, olaj, vászon, 130x81 cm

Hantai Simon, Reigl Judit, Fiedler Ferenc szinte egy időben érkezett a francia fővárosba és kapcsolódott be annak pezsgő művészeti életébe. Életük egy ideig párhuzamos utakon futott, s a dokumentumok szerint jó ideig egymással is szoros kapcsolatban voltak. S ahogyan Hantai és Reigl, Fiedler is azok közé tartozik,

24

Akkoriban festett erőteljes faktúrájú, a felületre idegen anyagokat helyező képeire figyelt fel Joan Miró, aki bevezette Aimé Maeght köreibe, és megismertette olyan művészekkel, mint Braque, Calder, Giacometti, Chagall. Vagy nem is voltak olyan újak a lehetőségek, amelyeket keresett? Hiszen alig érkezett meg Párizsba, itthonról a magyarul írt Leonardo-kismonográfiát

20 14

május


folyamatba illeszthető rézkarcoló művészete is, amelyet

a fél évezreddel korábbi új látásmódot: „A látás új

festői munkásságával párhuzamosan folytatott, s

fajtája abban áll, hogyha figyelmesen nézel egy falat,

amely, ahogyan maga fogalmazott róla, valójában attól

amelyet mindenféle foltok tarkítanak, olyan dolgokat

elválaszthatatlan.

látsz meg, amelyek csak a te képzeletedben születnek meg”. A „képzelet dús látását” Fiedler gyakran hangsúlyozta: „a kép nem a vásznon van, hanem a vászon és a szemlélő között”. A kép valójában nem létezik, azt meg kell látnia a festőnek és a vászon szemlélőjének egyaránt. „Vízió? Az sosincs a festményt megelőzőleg, az a munka közben és a néző pillantásából születik” – mondta. Ha műveinek izgalmas fakturális minőségeit, az egymásra rakódó rétegekből kialakuló mélységét, virtuális tereit nézzük, mintha minden olyan részlet mögött, amelyet látunk, a festői világ ismeretlen dimenzió sejlenének föl, s egy izgalmas személyiség rajzolódna körül, akinek a számára a művészet tulajdonképpen nem volt más, mint önmaga lehetőségeinek kibontása, a világban való helyének megtalálása. Par excellence festő volt, s bár természetesen fontos volt számára a siker, önként vállalta, hogy egy Párizstól nyolcvan kilométerre lévő házban éljen, ahol csak a művek létrehozására koncentrált.

Ahogyan az anyaggal való folytonos – gyakran napi tizenkét-tizennégy órán át tartó – küzdelem jelentette évtizedeken keresztül Fiedler Ferenc munkásságát, olyan fontos ez a határátlépés is a művészetében. Bár mindegyik művét az abszolút festőiség, a fakturális hatások gazdagsága, kifejező ereje, a szemlélőben hosszú asszociációsort elindító összetettsége jellemzi, e felületeken az idő múlásával, a 60-as és különösen a 70-es években egyre inkább önállósodik a jel, a körvonal, az egyre inkább egy-egy gesztus eredményeként a felületre kerülő vonal. Miközben egyre növekednek a képméretek, egyre inkább egyszerűsödnek a jelek. A kép a végtelen felé tárul, a maga festői univerzumával helyettesítve be az őt körülvevő világot, miközben a festői, grafikai jel mintegy belső meditációs

Az 1959-es, Fiedler főművei közé számító Triptichon,

folyamat végeredményeként egyre

amely szerepelt a Kálmán Makláry Fine Arts legutóbbi,

inkább csak a végkövetkeztetés lenyo-

Fiedler Ferenc munkásságának szentel tárlatán is,

mata. Egyre tömörebb, lényegretörőbb

annak a kutatómunkának az összegzéseként tekint-

– egyre pontosabb summája mind-

hető, amelyet Párizsba érkezve, a figurális festészettel

annak, amit a művész az anyagban

szakítva elkezdett és következetesen folytatott egyre

észrevesz és méltónak tart arra, hogy

tömörebb, egyre intenzívebb kompozícióival. Ebbe a

meg is mutassa műve szemlélőjének.

25

20 14

május

fotó: KMFA

fotó: KMFA

kérte, amelyben a reneszánsz mester így dicsérte

FIEDLER FERENC: Triptichon, 1959, olaj, vászon,

FIEDLER FERENC: Cím nélkül, 1967–68, olaj, vászon, 195x114 cm


Mintakövetés Párizs–Budapest: építészeti párhuzamok BOJÁR IVÁN ANDRÁS

városépítészetén, a marokkói Rabat V. Mohamed sugárútján, a román Bukarest Boulevardul Uniriijén, és természetesen a mi jóval korábban kiépült, bő 2300 méter hosszú hajdani Sugárútunkon is, mely 1885 óta Andrássy Gyula gróf nevét viseli. Hogy a forradalom utáni kényszerű távollét évei alatt városépítészeti mintákat elsajátító ifjú magyar nemes nem csupán az urbanisztika terén járt nyitott szemmel, bizonyítja Párizsban ráragadt beceneve (La beau pandu), melyet társasági szépasszonyok ragasztottak rá a Szép Akasztottra a távollétében hozott és jelképesen végrehajtott halálos ítélete miatt. Magyarország kiegyezés utáni miniszterelnöke a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nevű szervezet mindenkori elnöki címét is magáénak tudta. Bár az elnöki cím formális volt, s a tényleges elnöki teendőket a névleges helyettes, báró Podmaniczky Frigyes, Budapest vőlegénye végezte, a sugárút ötletét mégis Andrássy vetette fel. A gondolat persze mélyen benne élt a korszellemben. Kossuth Lajos már 1841-

Az ANDRÁSSY ÚT Budapesten, régen és ma

Bontják a Samaritaine áruházat. Minden áruházak anyját. Egy legenda oda. Párizs szívében, pár száz méterre Franciaország közlekedési nullpontjától, a Notre Dametól, a Pont Neuf jobb partján a város látványához évszázada hozzátartozó áruház képe néhány nap alatt válik semmivé. Párizs népe polemizál, felháborodik, érvel, ellenérvel. Ahogy mindig, ha a közös mitológia megépültekor, ez, amikor a régi vásárcsarnokot, a Les Halles-t lebontották, s a hajdani nagybanival a

A CHAMPS-ÉLISÉES Párizsban

város egy életformája veszett el, ez, amikor Mitterand

fotó: Wikipédia

helyszíne, Párizs átalakul. Ez történt a Pompidou Center

„Nagy Munkálatai” nyomán közigazgatási és kulturális épületekkel népesült be az hausmanni belváros. Valami

ben Pestnek világvárosi megjelenést szorgalmazva így fogalmazott:

fontos változik most is itt, ahonnan a várost urbanisz-

„Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt

tikailag szervező történelmi várostengely, a Rue de

a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni

Rivoli indul. Erre fűződik föl később a Champs-Elysées,

s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég

a Diadalív, az Avenue de Grande Armée, majd a Port

nélküli házsorát.” Végül mégis Andrássy révén vált az ötlet elhatáro-

Maillot után az Avenue Charles de Gaulle, aztán először

zássá, s kapott alapot az 1870-es LX törvény nyomán.

a Ponte, majd a Boulvard de Neuilly egészen a Defenseig, ahol a dán Otto von Spreckelsen tervezte modern Nagy Diadalív e tengelyből durcásan, a klasszikus barokkos városkompozíció iránti szkepszissel kifordul.

Mint manapság a 4-es metró esetében, a sugárút létjogosultságát nem, de szükségességét megkérdőjelezték. Pest korábbi főutcája, a Király utca (várostörténeti szerepe hasonló a Párizs középkori főutcája, a Rue Sanit Denise szerepéhez) már összekapcsolta a belvárost a

Ez a várostestet tizenegy kilométer hosszan átmetsző

város ligetével, hová az úri nép gyakorta kikívánkozott. Hogy valódi

tengely, esősorban a Champs-Elysées eleganciája révén,

városi funkciója van-e, azt két jelenkori jelenség is megkérdőjelezi.

kitörölhetetlen hatást gyakorolt a világ városépítésze-

A Hősök tere felé eső hangsúlyos lezárásával kapcsolatban nem

tére. Nyoma ott érződik Bangkok vagy Buenos Aires

érheti bírálat, de az Andrássy út „elindulatlansága”, nagyvonalú város-

26

20 14

május


fotó: Wikipédia

szabdalt, nagyvonalú metropolisszá. A város sugárútjai nem

mivolta majd’ 140 éve problémákat és kérdéseket hagy

esztétikai, hanem nagyon is funkcionális megközelítéssel alakultak

maga után. Az Erzsébet tér – József Attila utca – Bajcsy-

ki, s ezért logikus, értelmezett térszerveződést alkotnak. Mint

Zsilinszky út csikorgó összeütközése a legkevésbé sem

közismert, e koncepció esetében elsődlegesen nem a léptékvál-

mutatja egy nagyszabású városkompozíciós program

tásban rejlő nagyvonalúság, nem a térharmónia megteremtése volt a cél,

sikerét, szerves beágyazódását a város szövetébe.

hanem a korábban gyakori forradalmi helyszínként működő girbe-gurba

Különös tapasztalat volt továbbá, amikor a 2000-es évek

városi utcák leváltása, a katonai ellenőrzés, riadó esetén a gyors felvonulás

környékén befejeződött az Andrássy út mintegy másfél

és a csapatmozgások áttekinthetősége szempontjából alkalmas térfelté-

évig húzódó felújítása, további bő év kellett hozzá, hogy

telek. A kiegyezés utáni Budapest városfejlesztési koncepcióját – a kossuthi

az időközben más kapilláriákra átszokó autós forgalom az

vágykép szellemében, de elsősorban Andrássy személyes mestere, Széchenyi

eredeti sűrűségében visszatérjen ide. Ebből a jelenségből

vizionáriusi késztetései nyomán – a Monarchia külügyminisztereként

akár az a következtetés is levonható, hogy a hajdani,

Andrássy azzal az elhatározással szabta meg, hogy Budapestnek geopolitika-

1870–1886 közötti építése során a helyén egykor állt

ilag is meghatározó, a császári Bécs mellé felemelkedő, mellérendelt szerep

házakból kisajátítás révén utcára került mintegy tízezer

jusson, hogy Budapest a Balkán központjává váljon – mely szerepnek egyéb-

ember nyomorúságos áldozata hiábavaló volt, hiszen

ként a román, szlovák és ukrán értelmiségiekkel, horvát nemesekkel teli

közlekedésszervezési szempontból az Andrássy út léte

nagyváros Trianonig nagyjából meg is felelt. Versenyre kelt a birodalmi szék-

még ma sem feltétlen indokolt. De hát a városfejlesztés,

hellyel, de ambíciói – Budapest mai pozíciója ismeretében már alig hihető

várostervezés sokszempontú gyakorlat!

– versenyre késztették Párizzsal, Berlinnel is. Ezek voltak a városfejlesztés

A hirtelen nekilendülő Budapesten párizsi módra

fotó: Wikipédia

A párizsi LOUVRE

kompozíciós feladatához képest méltatlanul esetleges

mintái, és a cél sem volt kishitűbb.

létrehozott elegáns bulvár esetében sem történt más.

A kiegyezés, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-es létrejötte, valamint

Követték a másfél évtizeddel korábbi párizsi városfej-

az 1873-as városegyesítés 1914-ig Budapestre is a fejlődés Magyarország

lesztési trendet. III. Napóleon megbízásából azonban

addigi ezer évében sosem látott léptékét hozta el. Ahogy a Monarchiában

nem egy építész, nem egy hivatásos városépítő, hanem

működő többi nagyvárosra, Szegedre, Pozsonyra, Váradra, Zágrábra,

Párizs adminisztratív és rendészeti irányítója, prefektusa,

Kolozsvárra, Miskolcra, Pécsre, Ungvárra, Szabadkára is. Se előtte, se

Haussmann báró koncepciója és irányítása mentén

azóta nem történt ilyen robbanásszerű fejlődés, melynek ütemét –

vált a középkorias utcaszerkezetű Párizs bulvárokkal

jelenkorunk gazdasági nehézségeihez hasonlóan – az 1873-tól kibon-

27

20 14

május

A párizsi LOUVRE


fővárosban mutatkozott meg – Franciaország vidéki városaira és a gyarmati területekre is kiterjedt. Közös jellemzőjük a céljuk: határozott szerepvállalás a nemzetközi kortárs építészetben, s az építészet mint közösségteremtő, identitásképző művészet révén a francia kezdeményezőkészség és kisugárzó hatás fenntartása a világ közéletében azok után is, hogy a nemzeti gloire fényét a fogyatkozó katonai és világpolitikai befolyás már halványítaná. A múzeumok mint a művészet templomai egy aktív és hatásos nemzeti művészeti közélet intézményrendszerét teremtették meg. E munkálatok fő elemeként jött létre egyebek között az új Louvre múzeum is – a médiafigyelem által leginkább exponált fogadócsarnoki felülvilágító építményével, a piramissal –, valamint a Parc de la Villette és a Bastille Opera. Budapest számára azonban azok a fejlesztések kínáltak nyomot hagyó mintát, amelyek a párizsi körgyűrűn belüli ún. belváros dél-nyugati részén, a Szajna mindkét oldalán jelentkeztek. Szintén a balparton emelkedett aztán Mitterrand főműve, a politikai alkotópályáját megkoronázó fotó: Wikipédia

épületegyüttes: a Grand Biblioteque, mely köré az utóbbi másfél évtized alatt szintén új lakónegyed emelkedett. Az egy gigantikus padozat négy sarkán egy-egy nyitott könyvként magasodó üvegtornyokból álló épületegyüttes tervezője, Dominique Perrault évekkel ezelőtt egy a közeli stúdiójában készült interjú alkalmával mesélte el nekem, hogy Mitterrand számára olyannyira fontos és személyes ügy volt a Nagy Könyvtár megvalósulása, hogy időről időre, a legváratlanabb pillanatokban betoppant a tervezőhöz, s hosszan faggatta a formálódó épületről. Többnyire este, a hosszú politikai műszak után érkezett, és érezhetően felfrissítették az éjszakába nyúló építészeti-urbanisztikai tárgyú beszélgetések. Az új épületekkel alapvetően alakult át Párizs arculata. Mitterrand nem véletlenül kapta meg a Mitteramszesz bece- vagy gúnynevet. Budapestre átfordítva a párizsi példát, az EXPO ’95 számára kijelölt fejlesztési terület, a hajdani ferencvárosi pályaudvar és a Lágymányos Dunához közeli vidéke került a városfejlesztés figyelmébe. Budapest akkori főépítésze, Schneller István fogalmazta meg a koncepciót: „húzzuk el a belvárost dél felé!” Miután az expó megrendezésétől Budapest visszalépett, a terület hasznosítására sokféle elképzelés született, s látható, hogy a folyamat magánbefektetők és állami fejlesztési projektek együtteseként INSTITUTE DE MONDE ARABE, Párizs GRAND BIBLOTEQUE, Párizs

takozó világgazdasági válság is nehezítette. Budapest

ma is – meg-meg akadva ugyan, de – változatlanul zajlik. Lágymányoson

gyűrűs-sugaras rendszerű városszerkezetének kialakítá-

egyetemi campus, illetve a Műszaki Egyetem profiljához, többnyire az

sakor a város tervezői Bécsre, Berlinre tekintettek tehát.

IT-szektorhoz kapcsolódó multicégek irodaházai épültek föl, míg a túlol-

És mindannyiuk közös előképére: Párizsra.

dalon a MüPa, valamint számos cégközpont irodaháza, illetve néhány ún.

Párizs azonban nem pusztán a hausmanni városalakítás miatt hatott Budapestre. A II. világháború után

luxus lakótömb, melyek egyetlen igazi erénye a helyszín, ahonnan lenyűgöző szögben tárul fel Budapest látványa.

feltámadó városfejlesztési trendjei, a már megszokott

Hogy Budapest belvárosának déli terjeszkedése közvetlen párizsi

némi késéssel persze, ugyanúgy megjelennek Budapest

hatásra történt-e, arról soha nem nyilatkozott senki. De Párizs eddig,

mai arcán. A katonai és gazdasági világhatalmi pozíci-

néhány konkrét előképtől eltekintve, amilyen pl. az Andrássy út létre-

ójából fokozatosan vesztő, ám a gloire-hoz ragaszkodó

jöttére hatást gyakorló Champs-Elysées-é, általában is folyamatosan

Franciaország új nemzetközi szerepvállalása, jövőképe

meghatározza Európa városfejlesztésének trendjeit. Ha a párizsi Bellville

megalapozása érdekében az 1980-as évek elején

negyed rehabilitációjának tapasztalatait csak a külső Ferencváros francia

Mitterrand politikai műveként bontakoztak ki a „Nagy

szakmai és üzleti segítséggel megvalósuló rehabilitálásában, majd

Munkálatok” programelemei, melyek során számos

most a nyócker urbanisztikai újrapozícionálásában érjük tetten, akkor is

híressé vált épület és átalakuló, új státuszt kapó város-

megnyugodhatunk: a rendszerint mintaként működő város még sokáig

rész keletkezett. Mitterrand építési lendülete – mint

hatással lesz Budapestre.

az 1870–1914 között Magyarországon sem pusztán a 28

20 14

május


Építész-életmű

Összekötni eget és földet Mondatok Makovecz Imre emlékkiállításához V i g a d ó, 2 0 1 4 . I I I . 1 5 – I X . 2 1 .

RUDOLF MIHÁLY

„És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe,

a beteljesítésére, helyreállítására.”4

sőt tágas térre állatod lábaimat.”

Makovecznek ez lebeghetett

DÁVID, 31. ZSOLTÁR 9. VERS, FORD. K ÁROLI G ÁSPÁR

Az építészet nem mindig volt olyan, amilyennek most ismerjük. Kampis Miklós hívja fel figyelmünket arra, hogy az európai kultúrák bölcsőinek mondható folyamközi kultúrákban a birodalmak és közösségek „szellemi koncepciója (…) a jelenleg tapasztalható értékvilágtól lényegesen eltér.” Ezen archaikus kultúrák „a vallás-tudomány-művészet tagozottságát, az egyes részek önálló diszciplínaként való felfogását nem ismerték, (…) s ennek megfelelően cselekedtek, azaz a mi szempontunkból: teremtették meg az építészetüket.”1 Ma ez másképpen van. Annyira sok a speciális tudás az építészetben, hogy a lényegről elterelődik a szó. Ma a fejlett világ egyetemein, ahol építészoktatás folyik, tanítanak talajmechanikát, színtant, épületgépészetet, tervezést, statikát, épületszerkezet-tant, építészettörténetet, acélszerkezeteket, de ezek a speciális tudások nem feltétlenül állnak össze egységgé. Makovecz és iskolája2 a szerves építészet művelője. A szerves gondolkodás holisztikus világképen alapul. Kellenek a partikuláris tudások, de prioritása az Egynek van. A magyar organikus építészet egyik – legerősebb – ága a Makovecz-vonulat.3

szeme előtt egész életpályáján. Mindig a teremtés folytatása5 lehetőségét kereste. Építészetének gyökeréről így vallott: „Úgy vélem, hogy az európai kultúra napja alatt egy titokzatos ősi kultúra alvilágának másik napja is ragyog. A kelet-európai népművészetben, kelta kísértetekben, ruhákban, dalokban nem nacionális, de (…) alkotni képes szellemiség él.”6 Kortársa és barátja, Paolo Portoghesi szerint: „a magyar organikus építészet nyelvezete nem ismer határokat, és olyan problémákkal foglalkozik, mint a földdel való kapcsolat, a szakrális dimenzió, az egyén és a közösség kapcsolata, tehát olyasmik, amik a 21. században központi szerepet fognak játszani, mert ezeknek a problémáknak a megoldásától függ az emberiség jövője. A rohamosan terjedő értetlen és

Makovecz iskolája és a teremtő képzelet Ez az iskola a Lechner Ödön, Medgyaszay István és Kós Károly neveivel is fémjelezhető építészetet követi, gyakorolja, a magyar építészeti anyanyelvet műveli. Makovecz Imre, köre és tanítványai egy részének Rudolf Steiner építészete és az antropozófia is alapvetést ad. Mindannyiuk építészetének kulcsa a „Teremtő Képzelet.” Pilinszky János a teremtő képzelet sorsáról így tanít: „Bűnbeesésünkkel, úgy vélem, nemcsak értelmünk homályosult el, s nem csupán akaratunk vált hajlamossá a rosszra, de képzeletünk is bűnbeesett, s ezzel mintegy megcsorbult a világ realitása, inkarnációja, az a

romboló építészeti bravúrokkal és a sztárépítészek mindenhova elhelyezett szörnyépületeivel ellentétben, melyek mazochista hedonizmusa a hajótörés felé vezet, Makovecz bordázatai a cet gyomrára emlékeztetnek, ahonnan Jónás újra éledve vettetett a partra.”7 Makovecz vállaival, vállalásaival emelkedett ki a világ ünnepelt, kortárs építészei közül.

végső kiteljesítés és befejezés, ami a teremtésben eleve és eredendően képzeletünkre volt bízva. Bukásunk a teremtés realitását a puszta egzisztálás irrealitásává redukálta. Azóta a művészet a képzelet morálja, hozzájárulása, verítékes munkája a teremtés realitásának inkarnációjának

29

MAKOVECZ IMRE, készült Miskolcon, 2003 februárjában a Fényirdában, „Esztári” Szécsi Zoltán nemzetfényképész műtermében Szentlélek római katolikus templom, Paks, 1987–1991 20 14

május


Rajz a Felső-krisztinavárosi Szent Mihály templomhoz

fotó: Berényi Zsuzsa

A Feltámadás temploma, 2005, (Felső-krisztinavárosi Szent Mihály templom), makett

Brilliánsan kezelte a tér-tömeg harmóniát, vagy épp

amelyben jó lélekkel megszállhat a Mindenható… Arról van

„drámát”. A tér mint negatív tömeg, és a tömeg mint

szó, hogy valami formában szinte minden épületén, vagy talán

a tér hiánya rávetítette figyelmét a kettő közti határoló

mindegyiken megjelennek az angyalok.”12 Az Aranykönyvben13

felületekre. Síkokat, kivágásokat, síkhajlításokat képzett

Makovecz 48 ravatalozót, kápolnát, emlékkápolnát, síremléket,

(mint Csete), sokszor kis plasztikai kiülésekkel, máskor,

templomot, katedrálist mutat be. Van köztük erdőtemplom-vízió,

a fény-árnyék hatás miatt is, markánsabban. A síkot a

szeretetotthon-kápolna, van egy Tiszát keresztező hídtemplom-

térből levezető kísérletének egyike a narancshámozás

rajz. Bemutatja a somolyói Hármashalom-oltárat, egy kopt

spirális módja, mikor a korábbi gömbhéj fragmentjei síkba

keresztény templomot, sőt még a költészet templomának skiccét

fordítva népművészetünk, régi textiljeink motívumkincsét

is. A rajzok közt megvalósult templomai és ravatalozói is szere-

adja – lásd a sokszor idézett parajdi sárkányos mintát.

pelnek (nagy számban). A szakrális építmények némelyike egy

„A síkbeli formák, kapcsolatok térbeli, imaginárius tartal-

nagy szárnyas angyalnak néz ki, vagy épp a templom kapuja van

makat viselnek. Nem az elemi részek sokszorozása, hanem

megformálva így. Az utolsó terveinek nagy részében e kapunál

magasabb rendszerek osztódása adja az elemi részek

álló csuklyás alak bal kezében Holdat, jobb kezében Napot tart,

értelmét.”8 Sulyok Miklós mutat rá, hogy „Makovecz építé-

karjai szárnyasultak. Legszebb angyalos temploma a csíkszeredai

szete képzőművészet is. Gesamtkunstwerk a javából…”,

millenniumi római katolikus templom, a Szent Kereszt plébánia-

modern művész, fluxus művészettel, koncept arttal

templom folytatása. Míg Medgyaszay Rárósmúlyad Szent Erzsébet

9

foglalkozó művész-építész. Keserü Katalin avantgárd

templomán 8 öntött beton angyallal övezi kupoláját a korona-

művésznek tartja Makoveczet – „lázadása azonban nem

párkányon, addig Makovecz – majd száz év múlva – 4 fémle-

szól rombolásról (…). Viszont rögtön programot ad: az ön-

mezből domborított arkangyalt jelenít meg a tetőn. Az előbbi

és világismeret (…) feladatát állítja maga (és mások) elé.”10

r.k. templom és mauzóleum angyalai kifelé néznek, és az egész világgal tartanak egyensúlyt, utóbbiak befelé néznek, befelé a

Angyalok, templomok

templomtérbe (egy felülvilágítón át), szomorúan befelé. Angyal

A nagy szellemi, lelki és gazdasági válságok megol-

jelenik meg Vargyason is. Az ottani református templom alapozá-

dása mindig emberfeletti, természetfeletti erőket

sakor kiderült, hogy az előd egy román kori egyhajós templom.

igényel. Az égi erők közvetítése próféták, érzékeny,

Annak szenteltvíz tartója (másik megfejtés szerint kereszttartó

„megszentült” emberek feladata. Dávid Katalin

köve) Szent Mihály arkangyal nevét mutatja rovásírással. És

művészettörténész Makoveczet Isten építészének, az

angyalok tömegei jelennek meg a Felső-krisztinavárosi Szent

angyalok barátjának tartja. Építészetét egyetemesnek

Mihály templom metszetrajzain is.

mondja.11 Makovecz „…minden épülete olyan, 30

20 14

május


A kiállítás A Vigadó két felső szintjének három termét tölti meg az emlékkiállítás anyaga. A kiállítás a teljesség igényével mutatja be Makovecz építészetének lényegét, de nem lajstromozza az egész életművet, az életút szakaszait, minden mozzanatát, fontos kitekintéseit. Nem mutatja be a korai magán-mesteriskolát, nem szán teret a 70-es évek elei mozgáskísérletek dokumentálására, az olyan nagyjelentőségű pályázatokra, mint pl. a „Minimáltér”, nem tudósít a visegrádi építésztáborokról, a mesteriskola VII. ciklusáról, a Népművészeti Intézettel végzett művelődésiház-programokról, a fafaragó és egyéb kézműves táborokról, a népművészeti tanulmányokról, Rudolf Steiner antropozófiájához való kapcsolódásról, a kül- és belhoni előadásokról. Ezek majd egy életműkiállítás részei lehetnek – elképzelt feldolgozási idejük miatt – évek múlva. A kiállítás címe okán inkább a szakrális épületek14 bemutatása volt a rendezők dolga. Ez magától értetődő. A három terem egyike kizárólag a

A Felső-krisztinavárosi római katolikus templom A kiállítás a Felső-krisztinavárosi templomot bemutató teremben csúcsosodik ki. A terem kapuit Melocco Miklós rajzai őrzik, két hátsó sarkát Péterfy László életnagyságú gipsz angyalai vigyázzák. A terem közepén két hatalmas makett tornyosul a templomról. Az egyik 3D nyomtatott plasztik, a másik hullámkartonból lamellázott – talán még az előbbinél is szebb –, őslény alakú, nátronpapír színű magaslat. A falakat tükrökkel trükkölt részmakettek és hatalmas, gyönyörű izometrikus metszetek borítják Nagy Ervin építész – a mester legjobb tanítványa – és 12 fiatal beosztott építész modorában. Makovecz élete utolsó szakaszában visszatér gyermekkora helyszínére. „A Felső-krisztinavárosi templomban 1942ben volt elsőáldozásom. Fehér Bocskaiban, sapkámon fehér toll, fehér kesztyű, a lányok fehér tüll menyasszonyi ruhában, fehér fátyol, koszorú. Akkor már épült – ha jól emlékszem – az új templom. Aztán elért bennünket is a háború, az ostrom.”15 A háborúban a templomépítés félbemaradt. „A földszintig jutottak, a pillérek betonvasai

fotó: Berényi Zsuzsa

Felső-krisztinavárosi r.k. templom anyagát mutatja be.

A kiállítást a Makovecz Imre Alapítvány rendezte. Kurátora Mezei Gábor belsőépítész, munkatársai: Csernyus Lőrinc és Makovecz Pál. Építész munkatársak: Nagy Ervin és az Országos Főépítészi Iroda fiatal építészei. Modellek: Horváth Dénes, Csertő Lajos, Danka István, Török Sándor, Limes Modell, Reneszánsz Kőfaragó Zrt., 3D modell nyomtatás: SZIE-Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Leszl-Ishiguro Tamás, animáció-rendezés: Dárday István, portréfilm-szerkesztés: Osskó Judit. Jegyzetek 1 Kampis Miklós: Az építészet mint tevékenység. In: Homo Architectus sum. Kós Károly Alapítvány, Budapest, 2005, 37-42

2 Makovecz Imre mindig tanított. A 70-es évek elején magán mesteriskolája volt – lakásán. Meghívott gyakorlatvezető volt az Iparművészeti Egyetemen néhány szemeszter erejéig; a BME – MÉSZ Mesteriskolájának VII. ciklusán (1982–84) mester volt, 1989-ben megalapította a Kós Károly Egyesülést és a Vándoriskolát, 92-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémiát. 3 A másik fő ág: Csete György és a Pécs Csoport. „…láttam, hogy ugyanazért harcolunk, tehát felajánlottam, hogy kössünk szövetséget.” Cs. Gy.: Mártély. In: Makovecz 77 nekrológ, www.serdian.org, 2012 4 Pilinszky János: A „teremtő képzelet” sorsa korunkban. Előadás, elhangzott Poigny-ban a költői képzeletről rendezett konferencián 1970-ben 5 Folytatni a Teremtést. Magyar élő építészet. 20 éves a Kós Károly Egyesülés – kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, 2009 6 Előadás Kaposvárott, 1977-ben. In: Makovecz Imre műhelye. Szerk. Gerle János, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1996, 65

kiálltak az égbe. A Rákosi-kor a területet és a félbehagyott

7 Paolo Portoghesi: Köszöntő beszéd, Róma, 2010. 01. 21., In: Országépítő, 2010/1, 7-9

épületet elvette az egyháztól, s a hetvenes évek végén

8 Előadás Kaposvárott, 1977-ben. Uo.: 71

diszkót csináltak belőle.” Makovecz 2003 nyarától 2005-ig

Szentlélek római katolikus templom, Paks, 1987–1991, makett (részlet)

9 S. M.: Normálisak vagyunk? In: Makovecz 77 nekrológ, www.serdian.org, 2012, 119-121

többször átdolgozta, majd élete végéig elő-elővette a

10 K. K.: Sokáig a legavantgárdabb művésznek tartottam. In: Makovecz 77 nekrológ, www.serdian.org, 2012, 71-75

Felső-krisztinavárosi templom terveit. Először a rajzokon

11 Dávid Katalin: …Összekötni az Eget és Földet… Kiállításmegnyitó, In: MÉ, 2014/3, 2-4

Szentek és Kárhozottak temploma volt a titulus. Az utolsó

12 Dávid Katalin: Isten építésze. In: Országépítő, 2010/2, 2-7

publikációkban Szent Mihály templomnak nevezi művét.

13 Makovecz – Templomok, www.serdian.org, 2011

„Dávid király az Ószövetségben templomot akart építeni az Isten dicsőségére, de nem építhetett. Fia, Salamon király templomot épített Jeruzsálemben. Reméljük, hogy lesz Salamon, aki Makovecz Imre

14 A templomok, kápolnák, ravatalozók és egyéb szakrális építmények nagy számban jelennek meg a termekben rajzi és makettes formában. Molnár V. József óta tudhatjuk, hogy a magyar falusi ház is szakrális építmény, pitvarával, tiszta szobájával. Makovecz bemutatott családi házai is „megszentült” épületek. 15 Makovecz Imre: Rajzok és írások. www.serdian.org, 2011 16 Bolberitz Pál: A gyökér mindig földszagú. In: Makovecz 77 nekrológ, www.serdian.org, 2012, 22-25

elgondolásait megvalósítja itt Budapesten.”16 31

20 14

május


Két nő Iránból

Elragadtatás és szégyen Shirin Neshat Rapture és Zarin című videóművei M ű c s a r n o k , 2 0 1 4 . I I . 1 3 – I V. 2 7 .

BORDÁCS ANDREA

Az iráni származású, de 1973 óta Kaliforniában, majd

az ottani világot egyszerre látja, láttatja iráni és amerikai szemmel,

1983-tól New Yorkban élő Shirin Neshat (1957) 1982-

s ismerve az elsősorban amerikai előítéleteket a muszlim kultú-

ben diplomázott az UC Berkeley-n, de csak kb. 10 évvel

rával szemben, különösen fontos számára, hogy az „arab egyenlő

később kezdett igazán művészként tevékenykedni.

terrorista” közhelyet, ahol lehet, megcáfolja. Műveire, különösen a

Ehhez erőteljes inspirációt adott neki, amikor a 90-es

koraiakra, jellemző volt a dichotómiákban láttatott világ, a fekete-

években – ugyan csak látogatóba – visszatért Iránba,

fehér képhasználat, de a fekete-fehér a férfiak ruházatában is vissza-

aminek következtében művei elsősorban az iszlám világ

köszön, szemben a nők tisztán fekete csadorjával, mindez persze a

társadalmi berendezkedésére, az iráni nők helyzetére

férfi és a női világ sarkalatos szembeállításának vizuális megjelení-

reflektálnak, a jelenben is ható, nőket elnyomó több

téseként. A fátyol, a csador mintegy demarkációs vonalat húz a nők

évszázados hagyományra.

magán- és közéleti léte közé.

A művészt kettős szándék mozgatja: egyrészt megjele-

Shirin Neshat műveiben egy olyan világ jelenik meg, melyről

níteni az ottani világ kétpólusosságát, azaz azt a tényt,

Bourdieu férfiuralmat rekonstruáló művében is olvashatunk:

hogy az iszlámban teljesen más jogok, kötelességek,

„A férfirend ereje megnyilvánul abban is, hogy nem tart szüksé-

lehetőségek vannak a férfiak és nők számára, ami még

gesnek önigazolást, a férfiközpontú megközelítés semlegesnek

oly jelentéktelennek látszó ügyben is megnyilvánul,

számít, így szerez érvényt magának, s nem szorul rá, hogy legitimációjáért szót emeljen”1 Neshat először az Allah asszonyai című fotósorozatával jelentkezett mint alkotó 1995-ben, amit nem meglepő módon Iránban sokáig nem mutattak be, mivel ©Shirin Neshat • A művész és Gladstone Gallery, New York and Brussels engedélyével

a fotókon az iráni női szerepeket ábrázolta. Ezt a fekete-fehér ezüstzselatinos fotósorozatát mintegy néma forradalomként tartják számon, mivel csendben megmutatja az iráni forradalom utáni női szerepeket és nemi sztereotípiákat. A képeken jórészt csak a fátyol és a csador alól kibukkanó arcok látszanak, no meg a fegyvert tartó kéz és láb, melyeken a hennatetoválások az ősi perzsa kalligráfiát követik, a szövegek pedig pre-iszlám szerzők műveiből valók. Az iszlám társadalmak férfi-női szerepei további munkáiban is meghatározó szerepet kapnak, s a női közösségek a férfiak kontrasztjaiként jelennek meg, ez a SHIRIN NESHAT: Elragadtatás/Rapture, 1999, filmrészlet

mint az, hogy például Iránban nyilvános helyen a nők

videóműveiben még markánsabban hangsúlyozott. Így például a

nem énekelhetnek. Másrészt célja a nők elnyomásának

talán legismertebb Turbulent (1998), a Mélycsarnokban is látható

milliónyi szegmensét úgy ábrázolni, hogy közben

Rapture (1999) és a Soliloquy (1999) című, gyakorlatilag triológia-

ennek a világnak az értékeit is meg tudja mutatni. Shirin

ként kezelt kétcsatornás videómunkáin szintén az iszlám férfi és

Neshat műveiben a személyes történelem is megjelenik,

női világot állítja szó szerint szembe egymással, mivel a vetítés

32

20 14

május


Ugyan a Turbulent kétcsatornás

©Shirin Neshat • A művész és Gladstone Gallery, New York and Brussels engedélyével

videómű, mégis alapvetően statikus, amihez képest a Rapture egymással szemben vetített képei megmozdulnak, s a narrativitás is szerepet kap. Ez a film is hasonló kérdéseket tesz fel, de egészen más módon. A Marokkóban forgatott Rapture 100 férfi és 100 női szereplővel alkotott fekete-fehér világában is teljesen elkülönülve jelenik meg a női és a férfi közösség, ezzel is igazolva, hogy „…társadalmi konstrukcióról van szó, amely a férficentrikus felosztás elvéből merít, e férficentrikusság pedig sarkköve férfi és nő társadalmi státuszának

elkülönítése”3

SHIRIN NESHAT: Zarin, 2005, filmrészlet

két egymással szemközti falra történik. Az egymással szemben vetített képek folyamatosan reflektálnak egymásra, a férfiak és nők nyilvános térben való más-más viselkedési normáira. Ugyanakkor a látszat ellenére a felszín alatt rejlő kiszámíthatatlan erő és vakmerőség is megjelenik bennük. A mintegy balladai szerkezet kimondatlanságai is erősítik az enigmatikus

A társadalomban meglévő különbségek vizuális megjelenítése, azaz a szemben álló szemközti falra vetítése fokozza a drámai hatást. Ugyanakkor az egymással szemben való lét a kommunikáció lehetőségét is adja, a két oldal képei mintegy párbeszédet is folytatnak egymással, noha a szemkontaktus valójában tiltva van köztük.

történetszövést. A Velencei Biennálén 1999-ben Aranyoroszlán-díját elhozó Turbulentben a hagyományok egyetlen szegmensének a felvillantásával gyakortudja megmutatni. Az egyik falon egy közösség tagjaként, de számos férfitársának háttal egy férfi klasszikus perzsa dalt énekel (Shoja Azari)2, a szemközti falon pedig egy csadorba öltözött nő a társadalom által kirótt szerepében magányosan áll egy üres teremben. A síita muszlimoknál ugyanis a nőknek tilos az éneklés, ám a nőből – aki amúgy az iráni énekes és zeneszerző, Sussan Deyhim – végül kitör egy szenvedé-

©Shirin Neshat • A művész és Gladstone Gallery, New York and Brussels engedélyével

latilag az egész iráni kultúrát

lyes, szöveg és dallam nélküli, extatikus, a legzsigeribb érzelmeket közvetítő artikulálatlan hörgéssel, levegővétellel tarkított, fájdalmas „énekléshez” hasonlatos hangáradat, a szenvedélynek emléket állítva. Az elszigetelt női énekes mintegy meta-

A férfiak fehér ingben, fekete nadrágban, városi környezetben körben ülve egyre hangosabban dobolnak, a nők hagyományos fekete csadorban, a természetben valami meghatározhatatlan artikulálatlan, madárhanghoz hasonló hangot hallatnak. Míg a férfiak csoportja egy szilárd erődítményben, egy ősi városban tartózkodik,

forája magának Shirin Neshatnak. 33

20 14

május

SHIRIN NESHAT: Elragadtatás/Rapture, 1999, filmrészlet


korábbi műveitől, s itt már nem a kollektív élmények jelennek meg, hanem az egyéni érzelmekre helyeződik a hangsúly. Zarint egykedvűségéből az zökkenti ki, mikor egyszer csak az egyik kuncsaftjának nem látja az arcát, s utána számára minden férfinak eltűnik az arca. Azt, hogy a filmben a test a bűnhöz, a szégyenhez és a titokhoz kapcsolódik, mutatja az is, amikor a menekülésből való első útja egy

©Shirin Neshat • A művész és Gladstone Gallery, New York and Brussels engedélyével

fürdőbe vezet, s ott már-már önkínzó

SHIRIN NESHAT: Zarin, 2005, filmrészlet

módon próbálja magáról ledörzsölni a bűn mocskát, oly vehemenciával, amit a többi asszony is értetlenül szemlél. Majd később, kétségbeesésében egy világoskék színű csadorban fut végig a városon egy mecsetig, ahol Ashura szertartások zajlanak, ám a helyzete továbbra sem változik, a férfiak továbbra is arctalanok maradnak. Végül rájön, hogy nincs megváltás. Ahogy korábban a szöveg és a hanghatások nagy szerepet kapnak Neshatnál, ebben a műben meg épp az lesz a hangsúlyos, hogy Zarin nem beszél, de a főszereplő olyan erejű alakítást nyújt, ami ezt szükségtelenné is teszi.

addig a nők a homokos, hullámzó tengerparton, mintegy a természet részeként léteznek, s a köztük

Neshat műveiben a férfi-női szerepek dichotómiája mellett a

lévő szó szerinti szakadékban meg ki más található,

hagyomány és korszerűség, a Kelet és Nyugat ellentétei is ott

mint a néző. A férfiak maradnak a helyszínen, ám a nők

vannak, mintegy választóvonalként, de számára a fő kérdés az

egy csoportja, ismét kiszámíthatatlan módon, egy kis

volt, mit tegyen az a muszlim művésznő, aki nem akar választani,

csónakban nekivág a végtelen tengernek. A végkifej-

de magában hordozza mindezeket az ellentmondásokat. Shirin

letet nem mutatja a film, de feltehetően a nők halálukat

Neshat művei az identitáskeresésről, a magányról és a száműzött-

lelik majd a nyílt vízen. A mű a szabadság kérdését is

ségről szólnak, s a perzsa kulturális elemek kisajátításával gyakorol

feszegeti, az iszlám társadalom jóval nagyobb szabad-

kritikát az iszlám világ felett.

ságot ad a férfiaknak, ebben a filmben pedig a nők érzéseiknek, vágyaiknak engedelmeskedve a szabad-

Talán épp e két különböző világban való jelenléte és mindkét nézőpontnak a megjelenítése által érdemelte ki, hogy idén a

ságot választják, bármi is legyen az ára.

Davosi Világgazdasági Fórum Kristály Díjjal jutalmazta, melyet A Műcsarnokban látható másik műve a Zarin című

azok a művészek kapnak, akik kiemelkedően sokat tesznek a világ

videóinstalláció, mely annak az öt videóból álló, Sahrnus

helyzetének javításáért.

Parszipur regénye nyomán készített és egy-egy női karaktert megjelenítő sorozatnak a része, amely alapja lett a Nők férfiak nélkül című, a Velencei Filmfesztiválon Ezüstoroszlánnal díjazott filmnek. Mind az öt rész egyegy olyan női karaktert jelenít meg, akik szenvednek az adott élethelyzetükben, s ebből meg is próbálnak

Jegyzetek 1 Pierre Bourdieu: Férfiuralom, Budapest, 2000, Napvilág Kiadó, 17 2 A dal alapjául szolgáló szöveg a 13. századi szufi költő, Jalal al-Din Rumi verse. 3 Pierre Bourdieu im. 23 4 Zarin szerepét Tóth Orsi játssza, akinek szerepeltetése Shirin Neshat és Mudruczó Kornél közös producerének ötlete.

kitörni. Az egyik ilyen változtatni vágyó alak Zarin, aki a társadalom peremére sodródott prostituált.4 Ez a mű mind struktúrájában, mind színvilágában eltér Neshat

34

20 14

május


Széles tartomány Shirana Shahbazi fotográfiái SURÁNYI MIHÁLY

Shirana Shahbazi 1974-ben született Teheránban, és 11

vizuális hagyományok

éves volt, amikor Németországba költözött. Először a

tükrében is. Kérdései

dortmundi főiskolán, majd Zürichben tanult, jelenleg is

arra vonatkoztak, hol

ott él. 2002-ben az akkor 28 éves fotográfus a Goftrae

terül el a két kultúra

nik (Helyes szavak) című sorozattal a Citigroup Private

közös területe,

Bank Photography Prize nyertese lett, és a rákövetkező

hol vannak azok a

évben a Velencei Biennáléra kapott meghívást. 2012-ben

határok, melyeket a

a MOMÁ-ban szerepelt mint az 1985 óta minden évben

kultúrák különböző-

megrendezett New Photography sorozat kiállítója. Előtte

sége jelöl ki.

(2011, New York), a Museum Boijmans van Beuningen (2008), a Barbican Gallery (2007), a genfi Centre d’Art Contemporain és a Museum of Contemporary Photography (Chicago, 2003) adott otthont a kiállításainak, hogy csak a legfontosabb helyeket említsük.

A látszólag dokumentarista sorozatra a két kultúra sajátosan más válaszokat adott. Míg Shirana Shahbazit akkor is és később

Copyright the Artist, Courtesy Galerie Bob van Orsouw, Zurich

a Fotomuseum Winterthur (2011), a New Museum

Vajon milyen pozícióból lehet megítélni egy olyan

is a mindennapos

fotográfiai munkásságot, melyben egyszerre van jelen

látványok érdekelték,

a szőnyegnek megszőtt fotográfia, a murális mére-

pontosan ez a

tekben megfestett kép, amelyek csendéletfotók alapján

mindennapiság volt

készültek és a fotográfia minden eddig hagyomá-

nehezen értelmezhető

nyosnak tekintett médiuma? Milyen gondolati ív köti

a perzsa összefüg-

össze az Iránban készült dokumentarista jellegű soro-

gésben, ahol a hétköz-

zatot, a 17. századi delfti csendéletfestő képeit megidéző

napi, a mindenki által

fotókat és azt a teljesen absztrakt világot, ahol már

ismert történelmileg nem tárgya az ábrázolásnak, hiszen nem kiemel-

eltűnik a tér élménye is, és csak síkidomok színei indítják

kedő. Európai, nyugati szemmel elsősorban a dokumentum jellegből

el a kémiai reakciót a papíron és a retinánkon?

fakadó politikai konnotációk, a művész identitásának a kérdése volt

Vajon meddig tolhatók ki a fotográfia határai? Mit jelent, kell-e, hogy valamit jelentsen a származás a 21. században? Vajon miért találkozunk egyre többször olyan fotográfiai munkákkal, melyek az európai festé-

fontos, annak ellenére, hogy a sorozat képei banális pillanatokat emelnek ki a mindennapi életből. Egy cigarettázó nő, egy anya, aki megköti a gyerek cipőfűzőjét, a várost körbevevő autópályán haladó forgalom, egy menyasszony virágzó fák alatt.

szet egy vagy több korszakát idézik meg? Mit jelent az

A sorozatnak a zoroasztriánus vallás jelmondatának (Ráftare nik,

európai vizuális hagyományt belülről szemlélni és mi az,

goftare nik, pendare nik – Helyes gondolat, helyes szó, helyes csele-

ami külső pontnak számít ebben a kontextusban?

kedet) középső tagja lett a címe: Goftare nik.

Shirana Shahbazi munkássága számos kérdés megvála-

Mennyire iráni művész Shirana Shahbazi? Amikor ezt a kérdést

szolását kívánja meg a felületes nézőtől is. Meghatározó

neki tették fel, azt válaszolta: német, inkább európai fotográfusnak

lépés volt az életében, hogy 2002-ben a Helyes szavak

tartja magát. Művészként nem is kíván Iránnal foglalkozni, és véle-

című sorozattal, illetve a nagyobb anyagból készült

ményem szerint azt is jól látja, hogy sokan kifejezetten azt a tényt

válogatással megnyerte a londoni Citibank díját olyan

próbálják meglovagolni, hogy európai, amerikai környezetben

jelöltek előtt, mint Thomas Ruff és Philip-Lorca diCorcia.

iráninak lenni szexi. Az identitás személyes kérdés, és ahogy egy

A sorozat készítésekor az volt a cél, hogy egyszerre

nyilatkozatában aláhúzta, fontosabb dolgokkal kíván foglalkozni,

legyen értelmezhető az iráni és az európai, nyugati

sokkal inkább a fotográfiára koncentrálva, mint a nemzeti identi-

35

20 14

május

SHIRANA SHAHBAZI: Gyümölcs, 2011, C-print


Copyright the Artist, Courtesy Galerie Bob van Orsouw, Zurich

SHIRANA SHAHBAZI: Golyó, 2003, C-print

SHIRANA SHAHBAZI: Shadi, 2000, C-print

tásra. Talán ez a nemzeti hovatartozásra vonatkozó érdeklődés is az oka volt annak, hogy soha többet nem készített hasonló sorozatot. Adalékként annyit érdemes hozzátenni, hogy Iránban mindössze egy kiállítást rendeztek a műveiből. Shahbazi ahhoz a fotós nemzedékhez tartozik, mely a német fotográfia meghatározó személyiségeinek – Andreas Gursky, Thomas Strüth – hatása alatt nőtt fel, a nemzedékhez, melynek a médiáról való gondolkodása már szervesen magában hordozza mindazokat a nézeteket, amelyeket az amerikai és a német fotográfusok, teoretikusok a képpel kapcsolatban a 90-es évekig kidolgoztak. Maga az amerikai Lewis Baltzot emelte ki mint rá leginkább ható fotográfust. Copyright the Artist, Courtesy Galerie Bob van Orsouw, Zurich

Nem is meglepő az a természetesség, ahogy a fotó konstruálásával foglal-

SHIRANA SHAHBAZI: Kagyló, 2009, C-print

kozik, ahogy ez a tevékenység lelkesíti át a munkáit. Ez a felfogás nagyon nagy szabadságot ad az alkotónak. Ami ezen belül foglalkoztatja, az az üzenet és a médium viszonya, és munkái módszeres kísérletek az üzenetváltozások megragadására. Számára a kiállítótér is egy alkotási helyszín, ahol olyan vizuális környezetet alakíthat ki, ahol az egymásra reflektáló művek mindig egyedi kontextust alakítanak ki, ahol a néző számára az elrendezés, a megvalósítás formájával is egy kalandos, kérdéseket felvető utat ígér és remélhetőleg valósít is meg. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a képi üzenetek a transzformációk során milyen plusz jelentéseket vesznek fel, hanem nagyon figyel arra is, hogy a nézők hogyan olvassák ezeket az üzeneteket. Pont az elrendezés az, ami a kérdéseket szükségszerűen kikényszeríti a nézőből. A képek egymásmellettisége, a közöttük fellépő feszültség biztosan nem hagyja nyugodni a szemlélőt. Gondolkodásának módszeressége pontosan kitapintható.

36

20 14

május


Shahbazit elsősorban az érdekli, hogy rámutasson: az ábrázolási módtól, történelmi helytől, kultúrától függetlenül, képekkel állunk szemben. Rákényszerít minket arra, hogy elgondolkozzunk, vajon milyen határok között érvényes a különbségtétel, hogy az adott kép megrendezett-e, vagy éppen csak a döntő pillanatban volt ott, milyen módosuláson jelenik meg a fotó attól függően, hogy egy szőnyegen látjuk, vagy a sharjah-i múzeum külső falán. Vajon mi alkalmas még a kép megjelenítésére? A Farsh (Szőnyeg) sorozat elemei szőnyegbe szövött fotók – talán éppen a Goftare nik sorozat kapcsán végzett munka adta ezt az ötletet. Shahbazi világában az absztrakció és az ábrázolás között nagyon könnyed az átmenet. Ugyanez a könnyedség figyelhető meg azon is, ahogy az európai ikonográfiai hagyományt kezeli. Példa lehet erre a 2003-as Velencei Biennále is, ahol nemcsak arról volt szó, hogy valamiképpen megidézze az Angyali Üdvözlet Máriáját, az üdvözlet, az elfogadás pszichológiai történetét, hanem, ha már belekezdett ebbe a munkába, tette ezt úgy, hogy fotókat felhasználva, falméretű festményeket készített iráni barátaival. Igazán termékeny területnek azonban a csendéletekhez való odafordulás bizonyult. Azzal a gesztussal, hogy kiemelte a tárgyakat az eredeti környezetből és egynemű háttér előtt fotózta újra őket, a képek egyszerre hoztak valamit a csendéletekhez kötött jelentéstartományból, és egyben egy kortárs gesztussal új dimenziót kaptak. Elváltak az eredeti konszenzustól, de magukban a saját kultúránk miatt még maradt jelentésük. Talán éppen egy olyan művészre volt szükség egy ilyen transzformáció megvalósításához, aki maga is bizonyos távolságból szemléli mindazt, ami az európai kultúrában nevelkedetteknek számára túlságosan egységesnek, megbonthatatlannak tűnik. Ezt a fotó-festmény transzformációt folytatta tovább, amikor a 2009-ben a Boijmans Van Beuningen múzeumban egyenesen egy Balthasar van der Ast (1593–1657) csendéletet használt fel, épített újra, fotografált le és készített belőle az egész előcsarnok képét meghatározó művet.

Shahbazinak ahhoz, hogy ezeket tanulmányozva egy teljesen kortárs világot teremtsen meg. Azzal, hogy ezeket a képeket más és más mediális közegbe transzformálta, azt vizsgálta, hogy ezek az üzenetek mennyire maradnak meg, mennyire alakulnak át. A figurális világ, az elrendezés gesztusa, a színek dinamikájának közvetlen

Shahbazi képeinek idő dimenziója messze túlmutat

tanulmányozása mind alkalmas volt arra, hogy annak a sorozatnak

a hétköznapi érzékelésen. A fekete-fehérben megfo-

legyen a kiindulópontja, melyen napjainkban is dolgozik, és már

galmazott tájképek, a stúdióban összeállított legújabb

csak kompozícióknak nevezze őket.

munkák ugyanúgy kiszorítják a képből az időt, mint az annyira szeretett csendéletek. A két sorozat közötti kapcsolat nyilvánvaló. A 16. századi dolgos holland polgároknak festett képek a mulandóságon keresztül figyelmeztették szemlélőjüket, hogy ne veszítsék szem elől: a lét határai túlmutatnak a földi élet határain. Egy ilyen gondolati alapállás pontosan megfelelt 37

A zoroasztriánus krédó, a puritán hollandok pillantását irányító csendéletek nagyon szépen összekapcsolódnak azzal a modellel, amely a sokszögek és egy nagyon egyéni színvilág keveredéséből éppen most alakul. Shahbazi sohasem beszél a saját világáról. A munkái szempontjából az ő személye mellékes, illetve sokkal mélyebben van benne azokban annál, hogy észre lehessen venni.

20 14

május

SHIRANA SHAHBAZI: Csendélet, 2007, C-print SHIRANA SHAHBAZI: Kompozíció, 2013, C-print


Kiállítás Ilona Keserü Ilona 80. születésnapja tiszteletére N. MÉSZÁROS JÚLIA

S z o m b a t h e l y i K é p t á r, 2 0 1 4 . I I I . 2 - i g I l o n a K e s e r ü I l o n a : A z I d ő s z í n t e r e , Va s z a r y V i l l a , B a l a t o n f ü r e d , 2 0 1 4 . V. 1 – V I I . 2 7 .

Az ötlet, hogy az egykori tanítványok közös kiállítással

nyilatkoztak, ezáltal megvilágították a néző számára kevésbé ismert

ünnepeljék mesterüket születése 80. évfordulója alkal-

és nehezen vizualizálható kötődéseket, s összefoglaló képet adtak a

mából, azonnal egyetértésre és széles összefogásra talált.

pécsi Képzőművészeti Mesteriskola megalapítását követő időszakának

A sok munkával járó szervezést és a megvalósítást Johan

Ilona Keserü Ilona-korszakáról is.

van Dam vállalta, a rendezést Zsámbéky Monika segítette. A kiállítást a szervezés megkezdésétől nagy érdeklődés kísérte. A sikerét jelzi, hogy sok szakmabeli megnézte, számos média foglalkozott vele, s a kurátorokat már a nyitva tartás ideje alatt a tárlat másik városban történő bemutatására kérték fel. A kiállítás kevésbé tudatosított érdeme, hogy a főszervező új megközelítési módokat és interpretációs módszert keresett a Mester és tanítványa téma feldolgozásához és bemutatásához, melynek eredményeként most vált először lehetővé, hogy Keserü Ilona életműve a munkássága negyedszázadát meghatározó

Kiállítási enteriőr

A Szombathelyi Képtárban megrendezett Párhuzamok és találkozások című kiállításon Keserü Ilona Kossuth-díjas festőművész – a 20. századi és kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója, a Pécsi Mesteriskola egyik alapító tanára és a Janus Pannonius Egyetem professzora, ma professor emeritusa – páratlan életművének fontos darabjai kerültek szoros kontextusba a tanítványok munkáival. A két emeleti teremben – együtt hatalmas kiállítótérben – megrendezett, 126 művet bemutató tárlat nemcsak látványos és nagyszabású volt, hanem Keserü Ilona főműveinek sokasága és legkiválóbb tanítványainak a művészi érettsége révén igen reprezentatív is.

tanári tevékenysége felől is a maga teljes mélységében

A főszervező, Johan van Dam sokféle nézőpontot gondolt végig,

váljon megismerhetővé. Ebben az előzetes várakozást is

mielőtt kialakította a koncepcióját. Olyan tárlatot képzelt el, amely

felülmúló teljesítményben fontos szerepe volt Kaczmarski

egyrészt összefoglalja Keserü Ilona életművének fő témaköreit és

Ágnes és Oroszy Csaba filmjének és azoknak a tanítvá-

művészetének mindazon értékeit, amelyek miatt a tanítványok őt

nyoknak is, akik a mesterükkel való megismerkedésükről

választották mesterüknek, másrészt kézzelfoghatóvá teszi a tanítvá-

és a hozzá fűződő személyes kapcsolatukról, Keserü Ilona

nyok korábbi és legújabb művein keresztül a továbbképzésük ideje

és a pécsi Mesteriskola rájuk gyakorolt hatásáról őszintén

alatti tanár-növendék együttműködésük lényegét, valamint a közös

38

20 14

május

fotó: Gyécsek József

Mester és tanítványok

Párhuzamok és találkozások


munka legfontosabb eredményeit és maradandónak

való kapcsolatáról már megállapíthatta, hogy „semmi sem tud

bizonyult hatását. Egyszóval mindazt, ami miatt a Keserü-

megnőni a magas fák alatt”, hanem azért, mert a mesterképzésre

növendékek „oázisnak” érezték a Mesteriskolát, és ma is

felvett tanítványok saját alkotói célokkal és önálló alkotói szemlé-

szoros kapcsolatot tartanak egymással és mesterükkel.

lettel, nemkülönben diplomával rendelkező, a mesterképzés idejére

Johan van Dam sokszálú koncepciójának egyik fő vonalát az adta, hogy a művek kiválasztásakor mindkét oldalról azokra a munkákra fókuszált, amelyek a mester

önmaguknak feladatokat kitűző, gyakorló művészek voltak, akiket Keserü Ilona a kezdetektől magával egyenrangú partnerként, fiatalabb művésztársként kezelt.

és a növendékek egymást inspiráló találkozását mint

A megnyitóra elkészült filmben a hallgatók egyöntetűen azt

közvetlen hatást igazolhatják, így a tárlat fő rendezési

emelték ki a mesterükkel való kapcsolatukról és az együttműködé-

elve is a kapcsolatok, találkozási pontok láthatóvá tétele

sükről, hogy az hallatlanul inspiratív volt a számukra. Felszabadítóan

volt. Ezt a rendezés kivitelezésében úgy érvényesítették,

hatott rájuk a nyitott légkör, mesterük őszinte érdeklődése, jó

hogy Keserü Ilona műveit a tanítványok alkotásai között

időben feltett, jó kérdései, az egész személyisége, fáradhatatlan-

(néha közé) helyezték el.

sága, tisztánlátása és az, hogy hagyta őket dolgozni. A műterem-

A létrejött kontextus a művek összehasonlításából leszűrhető közvetlen hatást kereső kurátori feltételezésen, a kiállított művek egymás közötti, valóságos párbeszédén és a filmben elhangzott hallgatói értékeléseken alapult. A kiállítás egyik vitathatatlan tanulsága, hogy a mester művészetére és közvetlen hatására érdemileg reflektáló munkák véletlenül sem hasonlítanak Keserü Ilona alkotásaira, tehát nincs sok értelme a művekben hasonlóságot vagy olyan direkt hatásokat keresni, mint pl. a közvetlen motívumátvétel vagy az azonos tematika, hasonló tartalmi, formai, kompozicionális megoldások. Nem azért, amiért Constantin Brançusi a maga Rodinnel

39

látogatásai alkalmával is mindig a készülő munkákba belehelyezkedve kezdeményezett beszélgetéseket, vagy kapcsolódott bele a műről való alkotói gondolkodásba. A másik szálat bogozva, amire a kiállítás címében a „párhuzamok” szó utal, még több erőteljes és színvonalas művel találkozhattunk. Izgalmas volt felismerni egyes művészek új munkáiban azt a gyors és egyirányú fejlődést, ami Keserü Ilona és a vele együtt kialakított szellemi közeg jótékony hatása nélkül aligha képzelhető el, ismerve pályájuk addigi ívét. Tanulságos volt látni azoknak az alkotásait is, akik tanár szakos hallgatóként kerültek először a mesterhez, majd nála tanultak tovább a Mesterképzőn és a DLA-fokozatot is nála szerezték meg. Ugyancsak nagy élmény volt rácsodálkozni azoknak a művészeknek az alkotásaira, akik már a Mesteriskola előtt rátaláltak 20 14

május

KESERÜ ILONA: Térség energianyomokkal, 2004–2005, olaj, vászon, 140x200 cm, a művész tulajdona, Pécs


Fotó: Gyécsek József

Kiállítási enteriőr

önmagukra, így növendékként legfeljebb a náluk tapasz-

sait, mindegyikükre más-más munkája hatott. Kapaszkodót jelentett a

taltabb mester bátorítását igényelhették, vagy a művé-

válogatáshoz az életmű fő témaköreiben kikristályosodott motívumok

szetük teljes kibontakozását gátló, apróbb tényezők

köre és a hallgatók által említett, számukra meghatározó jelentőségű

felismeréséhez és felszámolásához volt szükségük segít-

alkotások. Johan van Dam ezekre és saját reflexióira is támaszkodott, s

ségre, hogy azután minden konzekvenciájával együtt

nemcsak a válogatás során, de a rendezés alatt is.

vállalni merjék azt az utat, amelyen már elindultak. Az ő munkáikban a filmben elhangzottak nélkül kevésbé tudnánk megfogalmazni a mester és iskolája hatását, de kifinomultabb lett a festői gyakorlatuk, elmélyültebbé vált a gondolkodásuk, következetesebbek lettek a témák kibontásában, a lényegre koncentrálnak. Nagyobb

együtt nézte, így az életművet is új szempontból igyekezett bemutatni, s e célból olyan alkotásokat is elhelyezett a kiállításon, amelyek a születésük óta már megváltoztak. Így Keserű Ilona korábbi alkotói önmagához és munkáihoz való viszonya is a kontextust gazdagította.

bátorság, érzékenység és az intuitivitás magasabb foka

Összességében igen sok pozitívum mondható el a tárlatról, ami

jellemzi művészetüket, mint korábban, amiről azonnal

nyilván tovább fog tisztulni a következő bemutatások alkalmával, s

meg is győződhettünk, ha a pécsi Janus Pannonius

remélhetőleg elindít egy pozitív gondolkodási folyamatot a mester

Egyetem Művészeti Karának Archívumából is jelen voltak

és tanítványa témájú kiállítások eddig megszokott, a szombathe-

a munkáik a tárlaton.

lyihez képest jóval kevéssé informatív gyakorlatának megreformálá-

Mivel Keserü Ilona volt az ünnepelt, nem lehetett könnyű dolga a kurátornak, amikor az ő műveiből válogatott. Alkotásai közül a tanítványok jó néhánnyal nem találkoztak a mesterükkel való megismerkedés előtt, s ha

sára, mely téren alig találunk izgalmas kísérletet A Körösényi-szisztéma című kiállítássorozat kivételével. A Párhuzamok és találkozások igazi örömkiállítás volt, amit bárki személyesen átélhetett és megérthetett, aki megnézte a tárlatot. Az pedig egészen bizonyos, hogy az év egyik legérdekesebb kiállítását láthattuk Szombathelyen, s ezt a státuszát a hátralévő mégoly jelentős kiállítások után is megtartja.

Fotó: Tolnay Imre

később látták is a művész önálló vagy retrospektív kiállítáTOLNAY IMRE: A bárka 3, 2013, deszka, föveny, akril, vászon, 120x180 cm

A válogatás fő erénye, hogy Keserü Ilona alkotói és oktató tevékenységét

40

20 14

május


Költők és képek

Vers-színek, kép-hangok Szinesztézia – kiállítás a Költészet Napja alkalmából H e g y v i d é k G a l é r i a , 2 0 1 4 . I V. 3 – 2 6 .

SZIRÁNYI ISTVÁN

A szinesztézia jelenségét már a 19. század elején felfedezték, és azóta kutatják eme érdekes fenomént. A pszichiátria az autizmus egy válfajaként kezeli, mikor is a percepció különböző területei összekapcsolódnak egyes egyéneknél. Például számokhoz színeket, színekhez hangokat, hangokhoz illatokat asszociálnak. Időlegesen is előfordulhat ajzószerek hatására, vagy a skizofrénia kísérő jelenségeként. Az irodalomtudomány a szinesztézia fogalmát elsősorban a francia szimbolista költészethez köti, Arthur Rimbeau Magánhangzók című szonettje nyomán. A magyar költészetben is remek példákat találhatunk az érzékek összekapcsolására lírai hangulatok keltéséhez Tóth Árpád, József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor és mások költészetében. Napjaink kortárs költészetében is felbukkan folytatása. Ezért is volt telitalálat a Hegyvidék Galériában rendezett Költészet napi kiállítás címeként a szinesztéziát választani, Hanka Nóra kurátor ötlete alapján. A fiatal művészettörténész szintén fiatal képzőművészeket hívott meg – Acsai Varga Veronikát, Adorján Évát, Böröcz Petrát, Farkas Ritát, Könyv Katát, Lukácsi Andreát, Makhult KÖNYV KATA: Titkok kapujában (Juhász Ferenc verséhez), 2014, olaj, vászon, 130x90 cm

Gabriellát, Nágel Kornélt és Szabó Kristófot –, és kérte fel arra, hogy kedvenc költeményeikből szemezgessenek, és válasszák ki azt, azokat, melyeket illusztrálni szeretnének. A választások a misztikus középkori indiai vallásegyesítő

Jelen kiállítók közül ide sorolható Acsai Varga Veronika, aki friss festészeti és

költőtől, Kabírtól – akit Makhult Gabriella illusztrált érzéki

plasztikai megoldást választott Babiczky Tibor verseihez képei elé belógatott,

tusfestményekkel – egészen Payer Imréig terjedtek. Ez

zsugorított műanyag lapocskáival.

utóbbi költőt Böröcz Petra dobozgrafikái képviselték bonyolult, üvegre szitázott vonalhálókkal, staffázs-szerű rétegekkel. Lukácsi Andrea Poe-verseket illusztráló klasszikus és bravúros rajzait, kör alakú illusztrációit szívesen aján-

Könyv Kata erős, hatásos képi elemeket sűrítő festményeivel idézi meg Juhász Ferencet, a fiatal, tehetséges Szabó Imola Johannát és a tragikusan korán elhunyt Sziveri János költészetét.

lanám a könyvkiadók figyelmébe, még ha oly csekély is

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének felkavaró képei

az a mezsgye, ahol ma költemények mellett illusztrációk

ihlették meg Szabó Kristófot, aki fekete pecséttus technikával igye-

egyáltalán megjelenhetnek. Erre a szomorú tényre nyilván

kezett átélni és átadni a költői víziót. Míg Farkas Rita a még kevésbé

a kiadók kereskedelmi érdekekre hivatkoznának, ami lehan-

közismert Hamza Gábor költészetét dolgozta fel kisméretű tusrajzaival,

goló nemcsak az olvasónak, de a megbízásra váró fiatal

Nágel Kornél költőóriásokat (József Attila, Pilinszky János) választott.

grafikusok, festők, fotósok nemzedékének is.

Érdekes, fekete, kivágott sziluettábrái szövevényeiben a költő portréja

Bár az illusztráció műfajaként a grafika terjedt el

sejlik fel megtöbbszörözve (J. A.).

leginkább, festők is gyakran keresik ezt a kifejezési

Adorján Éva ezúttal nemcsak letisztult, szöveg nélküli művészkönyveit mutatja

formát, elég ha Martyn Ferenc kitűnő Mallarmé-

be, hanem duchamp-i gesztussal egy talált, üres Blondel-keretet a falra

illusztrációira gondolunk.

akasztva ábrázolja az „üresség ünnepét”, Fodor Ákos haiku versét „ábrázolva”.

41

20 14

május


Szymborskától szeretettel A Nobel-díjas költőnő kollázsai L e n g y e l I n t é z e t , 2 0 1 4 . V. 3 1 - i g

SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL

Ha a szürrealizmus egy esernyő és egy varrógép

része a költőnő két évvel ezelőtt bekövetkezett halála után kapott

véletlen találkozása a műtőasztalon, akkor a lengyel

nagyobb nyilvánosságot, és rövid időn belül egyfajta kulturális

abszurd egyik éltető forrása egészen biztosan a szün-

brand és egy termékcsalád is épült az ironikus postalapok köré.

telenül korlátozott szabadság dacára is virulens polgári

Ezekből a kollázs-lapokból láthat most a budapesti közönség is

kultúra és az egyszerre fojtogató és nevetséges Lengyel

egy kisebb válogatást a Lengyel Intézetben. Szymborska képző-

Népköztársaság esztrádesztétikájának randevúja volt.

művészeti aktivitásának – a szürrealizmus és a Monty Python

Mrożekhez, a világhírű lengyel drámaíróhoz hasonlóan

mellett alkotó Terry Gilliam animációnak esztétikai befolyásán túl

az irodalmi Nobel-díjas Wyslawa Szymborska is az

– mindenekelőtt a szocializmus vizuális középszerűsége volt az

ironikus távolságtartásban és a lehetségesnek álcázott

egyik hajtóereje. A költőnő nem talált ugyanis kellően érdekes

világok és az univerzálissá duzzasztott hétköznapiság

képeslapokat a boltokban, így maga kezdte elkészíteni azokat

tapasztalatának átadásában találta meg azt a megszó-

többek között nyugati színes magazinok és könyvillusztrációk

lalást és hangot, amivel a közvetlen politikai állásfog-

újrahasznosításával. A nosztalgikus hangulatú vagy éppen blikk-

lalást elkerülve, de a morális töréspontokat és filozófiai

fangos vizuális elemek hol szöveg nélkül kínálnak csattanót, hol a

alapkérdéseket nagyon is határozottan láttatva lehet

bornírt sajtónyelvből kölcsönzött kijelentésekkel ki- és összejátszva

beszélni a valóságról.

teremtenek új esztétikai minőséget. Egy részük nem több szellemes

WYSLAWA SZYMBORSKA két képeslapja

Ugyanez az alkotói hozzáállás köszön vissza hosszú éveken át készített képeslapjain is, melyeket látszólag tét nélkül, mégis nagy odaadással, kollázstechnikával készített, majd küldte el ismerőinek, barátainak. Az életműnek ez a korábban nem annyira közismert

42

gegnél, ugyanakkor számos olyan akad közöttük, mely komolyabb többletjelentést is hordoz, különösen a lengyel kulturális hagyomány ismeretében – mint az a kép, melyen a közönyös oroszlánfej alatt olvasható szöveg – „Egy csöppnyi kedvességet sem érez a lengyelek iránt” – frappáns karikírozása a lengyelség körében mindmáig kimutatható nemzeti mártirológiának.

20 14

május


A plakátroncstól az esztétikumig Géczi János kiállítása Miskolci Galéria, 2014. II. 22-ig

LÁNG ESZTER

Géczi János tépett plakátjainak kiállítását a Miskolci

a természet „munkáját”, esetenként pedig a rongálók beavatkozását, akik belefirkálnak,

Galéria fogadta be a Spanyolnátha művészeti folyóirat

letépik, megtépik a plakátokat, másrészt maga is beavatkozik (megvannak hozzá a saját

fennállásának tízéves évfordulója alkalmából. Ha azt

technikai fogásai), folytatva ezeket a folyamatokat, amelyekben a legfontosabb mégiscsak

vesszük, hogy a Miskolci Galéria az elmúlt években

az idő, amelynek folyása által egyre több „megdolgozott” réteg kerül egymás fölé. A plakát-

kiemelt helyet biztosított a modern képzőművészeti

ragasztók nem szedik le minden alkalommal az előző réteget, hanem egymásra, egymás

élet avantgárd irányzatának, Géczi János kiállítása nem

fölé ragasztják a lapokat mindaddig, amíg az alapként használt, réteges felület meg nem

tekinthető rendhagyónak. Ám mindenképpen kuriózum abból a szempontból, hogy az alkotó a huszonegy nagyméretű művet a kiállítást megelőző egy hét alatt készítette a miskolci alkotóházban, melybe beletartozott az alapanyag begyűjtésének fáradságos munkája is, hiszen be kellett járni a várost és környékét ahhoz, hogy a már nem aktuális, a földre csúszott vagy már leválóban lévő, régi, aktualitásukat vesztett plakátokat összeszedje. A kiállítás címe Plakát, roncs. De vajon roncs-e az eredmény, az elkészült mű? Természetesen nem az, mint ahogy nem volt az a ready-made nagy elődeinek eredménye sem. Ha Géczi roncsolt plakátműveit valamely (ma már) hagyoilleszteném. Géczi olyan gondosan, a szerkezetre, a színhatásra, az egyensúlyra és a dinamikára egyszerre figyelve alakítja ki műveit, hogy ezek – minden ellenkező szándéka ellenére – esztétikai tartalmat nyernek, s képként,

fotó: Láng Eszter

mányos kategóriába akarnám sorolni, a Merz vonulatába

GÉCZI JÁNOS: Cím nélkül I., 2014, dekollázs, 70x100 cm

képzőművészeti alkotásként foghatók fel. A képbe, látványba való beavatkozásával inkább ready-made aided-

csúszik, vagy le nem szakad magától. Éppen az egymásra ragasztott rétegek megbon-

eket hoz létre, továbblépve a ready-made irányából a képi

tásával, beletépéssel, az egymás alatt rejtező felületek megmutatásával képes létrehozni

világ irányába, melynek elemei egyes esetekben ábrázoló

hol izgalmas, játékos, hol szigorú, szinte geometriai felépítésű alkotásokat, felhasználva a

motívumokként, máskor absztrakt vagy geometrizált

hordozóalap saját színét is, ami lehet egyszerű fehér vagy szürke karton, máskor fekete,

jelekként, felületekként mutatkoznak meg.

vagy lila, rózsaszín. Az idő ette, idő rontotta, a természet által dekonstruált és a művész

A kortársak közül az újrealizmus képviselőjeként számon tartott francia Jacques Villeglével és az olasz Mimmo Rotellával állítható párhuzamba, azzal a

által továbbroncsolt, tépett plakátmunkákban az idő pusztításának folyamatában született esztétikai értékek rejlenek. „A véletlenben benne rejlő szépséget a szétesés bizonytalanságában, kiszámíthatatlanságában kívánja tetten érni” – mondja róla Szombathy Bálint1.

jelentős különbséggel, hogy Géczi elvontabb világa

Géczi sokoldalú alkotó: esszé- és prózaíró, költő – ráadásul évtizedek óta kiemelkedő

talán több értelmezési lehetőséget nyújt a befoga-

képviselője a magyar vizuális költészetnek, s a képversköteteiben mintegy húsz éve

dónak, mint Villegléé vagy Rotelláé.

vannak plakátművek. Mindemellett a kollázs és dekollázs mestereként a maga külön

Géczi Jánosnál egyszerre történik a kép felépítése és leépítése. Kollázs és dekollázs. Kollázs annyiban, hogy az óriásplakát felületéből kiválaszt és kivág egy felületszerkezet és méret szempontjából megfelelőnek ítélt részt. Ám dekollázs is ugyanakkor, mert egyrészt felhasználja

43

világát felépítő képzőművész, akinek művészeti tevékenysége felzárkózott irodalmi tevékenységének szintjéhez, s a jelenkori magyar képzőművészetben sem hagyható immár figyelmen kívül. Jegyzet 1 Szombathy Bálint, Magyar Műhely Galéria, 2012. február 8. http://www.irodalmijelen.hu/node/15133

20 14

május


Interjú

Mindenki megdöglik, vagy lelép, nem hallgatják a zenét Beszélgetés Háy Ágnessel NAGY KRISTÓF anyámmal, és megérintett az avantgárd izgalma, ami most is hiányzik nekem. Valahogy akkor a művészet fontos volt. Részt vettél az Indigo csoport foglalkozásain is. Ez hogyan alakult? H. Á.: Egyértelmű volt, hogy ott kell lenni. Máig csodálkozom azokon, akik tudtak róla, de nem mentek el. Nem csak sznobság, de persze az is volt ezekre a helyekre eljárni. És az Indigo nagyon erősen hatott rám. Az attitűdről volt szó: Erdély azt tanította, hogy az egyik rajzol, és a másik kiüti a kezét. Egyfajta metafora ez, hogy jobban rajzolsz, ha zavarnak, mert különben elvacakolod az egészet. Ez egy életre való biztatás: minél jobban zavarnak, annál jobbnak kell lenned. HÁY ÁGNES

Háy Ágnessel, a mintegy 30 éve Londonban élő művésszel drótrajzaiból nyílt kiállításának helyszínén,

Nem szerettem az Indigo végét, amikor a képzőművészeti főiskolások is csatlakoztak. Akkor valami megváltozott. Nekem az állt

a Rudolf Steiner House-ban beszélgettünk.

össze, hogy tulajdonképpen két Indigo volt, és akik panaszkodnak Mikor kerültél a BBS közelébe, ahol animációs filmeket készítettél?

rá, azok a második felére gondolnak, ahol volt már egyfajta elitizmus, ami az első felében nem. Egy idő után a főiskolások

HÁY ÁGNES: Nagyon korán, talán 19 éves koromban.

átvették a hatalmat, megjegyzéseket tettek a nem főiskolásokra.

Animációs filmet csinálni az ELTE Amatőr Filmklubban

Ekkor már nem volt meg bennem az az érzés, hogy ott kell lennem.

kezdtem, ott jutottam először kamerához, és az ott

Milyen volt a balatonboglári fellépésed?

készített gyurmafilmet a Balázs Bélában bemutattam, ahol lehetőséget kaptam arra, hogy professzionális

H. Á.: Számomra az volt a debütálás. Ekkor éreztem először, hogy

filmet csináljak. A BBS-ben akkor új volt a vezetőség

elfogadnak azok, akik számomra igazán fontosak. Amatőr filmes-

(Grunwalsky, Gazdag …), ezt a generációt érdekelte az

ként már voltak sikereim, de ez egy másik kör volt. A Sakk-filmet

avantgárd és nyitott az outsider art felé. A gondolat az

vetítettem, mivel akkor volt a Fischer–Szpasszkij-játszma, és bár én

volt, hogy a filmet mindig a nem szakmabeliek újították

nem tudtam sakkozni, de elképzeltem, hogy ha sakktábla nélkül

meg. Itt fedeztem fel a gyurmafilmet.

csinálok ebből aminációs filmet, akkor a csata jellege rekonstruálódik. Nem mindent értettem a játszma leírásában, ezért Jovánovics

Már ez előtt is foglalkoztál képzőművészettel? H. Á.: Az első filmem figurája, Különc úr rajzokból indult, amik az Élet és Irodalomban jelentek meg. A családi

Györgyöt és Major Jánost hívtam fel néha segítségért. A jelenlegi kiállításod a Rudolf Steiner House-ban látható. Hogyan hatott rád Steiner?

hátteremnek is szerepe volt abban, hogy művész lettem. Anyám művészettörténész, Körner Éva a barátnője volt, és Perneczky Gézával is jóban volt. Gyerekként engem nem untatott a művészet, sokszor mentem 44

H. Á.: Viszonylag sokféle dolgot csinálok, és ez tetszik Rudolf Steinerben is; ő is sokféle dolgot csinált: foglalkozott közgazdaságtannal, filozófiával, építészettel és színházzal. Sokszor az ember úgy

20 14

május


érzi, hogy már igazán el kellene döntenem, hogy mi

70-es évek óta úgy érzem, hogy amit csinálok, az közelebb áll a zenéhez, mint a

leszek; és ebben elég biztató, hogy Rudolf Steiner sem

képzőművészethez. A mostani londoni kiállításomon két loop-zenész játszott, és

döntötte el. Mert egyébként én is össze-vissza csinálok

az, hogy drótfigurák körbemennek egy mérlegrendszeren, ugyancsak loop. Amikor

mindenfélét, és csak bízhatok benne, hogy mindez

a zene elkezdődött, akkor az alkotás megtelt értelemmel.

egyszer összeér.

Mikor és miért költöztél Londonba?

A kiállításon drótszoborképeket állítasz ki. Ez hogyan kezdett el foglalkoztatni?

H. Á.: A 80-as években úgy éreztük, hogy evidens, hogy el kell menni. Olyan volt, mint az íreknél, hogy ha valamit akartál, akkor el kellett menned. Mindenki

H. Á.: Ez tulajdonképpen a gyerekkorommal kezdődik.

megdöglik, vagy lelép, nem hallgatják a zenét. Ez eléggé bennem volt. Akkor már

Akkor főleg a szobrászat, a fémszobrászat érdekelt,

hat-hét éve együtt éltem Krassó Györggyel, aki rendőri felügyelet alatt volt. Végül

de rájöttem, hogy ahhoz szervezni is tudni kell, és az

nemzetközi nyomásra kaptunk útlevelet 1985-86-ban.

embernek kell egy stúdió is. Csináltam drótszobrot gyerekként is, egy nagy bolhát. 1993-ban kezdetem el ezzel újra foglalkozni, akkor a Folyamat Galériába – ami egy vízállásmérő készülék volt a Lánchídnál

A Krassó György szervezte rendszerváltás körüli politikai akciók (Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává és a Münnichszobor leflexelése; zsíroskenyérosztás Csepelen…) szerinted mennyire értelmezhetőek művészetként?

– készítettem két harcost. Aztán 2013-ban újra előjött

HÁY ÁGNES: Digitális fotogramok, 2013, 18x27 cm

a drótozás, mert olyan érzésem volt, hogy ebben még van valami. 2012-ben a Stuttgarti Animációs Fesztiválon, (ahol zsűritag voltam), valaki előadást tartott az árnyékművészetről, és ekkor jutottak eszembe a korábbi drót-

H. Á.: Szerintem értelmezhetőek művészetként, erről akartam kiállítást is csinálni. Krassóban nagyon erős volt a művészet iránti érzékenység. Én azt gondolom, hogy Krassó művész, és ezek a tettei művészeti akciók. Nem ártana sem a politikának, sem a művészetnek, ha Krassó művészeti tevékenységét feldolgoznák, értékelnék, de ez nem az én feladatom, nem akarok az özvegy szerepbe kerülni. Persze a poli-

árnyék kísérletek, fotogramok.

tikus barátok felháborodtak Krassó művészként való értelmezésén, úgy érezték, A mostani alkotások is fotogramok?

hogy ez a politikusi tevékenység ledegradálása, viszont a művészeknek tetszett.

H. Á.: Nem, ezek fotónegatívok digitális változatai. A drótok a tavalyi, londoni Torriano-, majd budapesti, Massolit-beli kiállításomra (Plátó-barlang, 2013. márciusáprilis) készültek, ott a drótok egyfajta mérlegrendszeren lógtak, forogtak le, és a vetített árnyékok valamiképpen történetté váltak. Mint egy film, amiben nincs filmszalag, csak a gép, ami a fényt vetíti. De ez igazából is mozog, nem csak úgy, mint a filmszalag. Én már a

45

Hogyan érzed: inkább a londoni, vagy a budapesti művészeti élettel van több kapcsolatod? H. Á.: Londonban a művészeti életben szerintem semmi nevem nincs, inkább a zenészek között van. Magyarországon többen ismernek, de az élő kapcsolataim Londonban vannak. Másrészt nem is vagyok benne biztos, hogy itt híres szeretnék lenni, mert elveszteném a meghittséget. Akarok is meg, nem is. Valaha híres voltam, és ebben volt valami, ami nem feltétlenül jó; hirtelen lettem fiatalon híres, de az ember művészként szereti is, ha tapsolnak neki. 20 14

május


Kiállítások

A rajzoló tanú Kádár György láger-rajzai G a l é r i a L é n i a , 2 0 1 4 . I I I . 1 – I V. 8 . H o l o k a u s z t E m l é k k ö z p o n t , 2 0 1 4 . I V. 1 6 – V I . 2 9 .

SINKÓ ISTVÁN

1947-ben jelent meg a Te vagy a tanú című dokumentumkötet (Szikra Kiadó), mely a két év előtti szörnyűségekre frissen reagálva – kissé propagandisztikusan ugyan, de – megdöbbentő szöveg- és fotóanyaggal mutatta be a magyar holokauszt eseménytörténetét. A kötetben személyes vallomások, életesemények leírásai olvashatók, a túlélők alig hegedt sebeinek erős és élményszerű tálalásában.

fotó: Galéria Lénia Archívum

E kötet illusztrációi is lehettek volna Kádár Györgynek, az akkor 33 éves képzőművésznek másfél évvel korábbi, auschwitzi és buchenwaldi rajzai. A szerkesztők talán nem ismerték e műveket, pedig a Bibliothek Officina 1946-ban és 47-ben két kiállításon mutatta be a KÁDÁR GYÖRGY: Ohrdrufi temetés, Ohrdruf/Nordlager, 1945. január, pittkréta, 53x80 cm

frissen készült rajzi anyagot. Kádárt egy balszerencsés véletlen a munkaszolgálatból az auschwitzi

A sok halott összefagyva tornyosult ebben a szörnyű hidegben. Nem lehetett őket szétválasztani, így húzták a testeket egy nagy gödörbe.

haláltáborba sodorta 1944 júniusában, s majd egy évig járta a legrettenetesebb lágereket, míg 1945 májusában Buchenwaldban szabadult. A táborkórházban, lázban égve rajzolta le ennek a 11 hónapnak a legtragikusabb eseményeit – azaz a hétköznapjait. Rajzsorozatát azután 1946-ban szénrajzok formájában papírra vetette, s ez a sorozat került később – tananyagként használt vándorkiállítás formájában – a nashvillei Vanderbilt University tulajdonába.

KÁDÁR GYÖRGY: Dr. Mengele szelektál Birkenau női tábor, 1944, pittkréta, 80x53 cm

Kádár interjúban adott magyarázatokat az fotó: Galéria Lénia Archívum

egyes rajzokhoz, történetekhez, melyek

Mengelével először a vonatnál találkoztam, amikor beválogatott a munkaképesek közé. Utána még kétszer láttam. Elegánsan, könnyedén döntött életről, halálról. Csak ujja mozdulataival jelezte, hogy kit hova küld. 46

20 14

május

részletei a Galéria Lénia falain látható képanyag aláírásaiként voltak olvashatóak. „Auschwitz után nem lehet verset írni” – Adorno emblematikus mondata ez esetben úgy fordítható át, hogy vajon


lehet-e Auschwitzban rajzolni, nem ténylegesen, hanem

Kétségtelen, hogy Kádár

műalkotás létrehozása céljából, lehet-e, lehetett-e ott

a legautentikusabb

művet alkotni?

elmesélők egyike, s

„A fájdalom mindig kérdés” – írja Paul Valéry, s ez esetben a fájdalom és az iszonyat kérdéseinek során keresztül halad a néző. S – vitázva Karsai László kiállításkatalógus-szövegével – e megdöbbentő rajzok nem a műalkotás, nem a művészeti befogadás darabjai. Nem hinném, hogy Kádár György ezekkel a gondolatokkal vetette sebesen papírra emlékeit, vázlatait. Ha végignézzük a szénrajzokat, tollrajzokat, azok, ha át is íródtak az emlékezet szűrője segítségével vizuális élményből vizuális emlékezetté, és így transzponálódtak a művész szelektív, átíró képessége révén kompozíciókká, mégsem azt a funkciót töltik be, mint annyi más hasonló emlékezet-mű. Goya Los caprichos-sorozata a rézkarc anyagának s az elkészítés aprólékos voltának segítségével művé vált. Vértes Marcellnek a bécsi emigrációban készült és a fehérterrort leleplezni kívánt rajzai 1920-ból didaktikus kompozíciók. Szalay Lajos Argentínában, elbeszélések és hírek nyomán készítette artisztikus, 56-os rajzsorozatát.

tehetsége, korán felismerhető tömörítő és konstruktív hajlamai révén a még ösztönösen, nem annyira művészi szándékkal, mint inkább az elmesélési, kibeszélési kényszer hatása alatt lejegyzett rajzai között is van néhány, a dokumentumon is túlmutató alkotás. Ilyen például az Ohrdrufi temetés, melyen súlyos, zsákszerű alakok húznak, maguk után kiaszott holtesteket. Hasonlóan kiemelkedő erejű a Halálra szelekportréja, vagy a szinte

– az erős anyaghasználat és tömörítés által rendkívül

szintézisszerű (valószí-

expresszíven, de dokumentarista módon – a rettentő

nűleg ilyen szándékkal

emlékhalmazt. Célan, Kertész, Semprun átélt élménye-

is készült) 1944 című

inek irodalmi nyelve – ha mégoly szikár is – a művészet

pittkrétarajz.

körébe viszik a befogadót, ezek a rajzok rettentő szavak, drámák, de nem a művészet drámái és szavai. Ezek az esendő ember artikulálatlannak tűnő jajkiáltásai: „Soha még egyszer ilyet!”

fotó: Galéria Lénia Archívum

tálva rémálomszerű

Kádár ezzel szemben szinte „kibeszélte”, kikiabálta

A Kádár György alkotta táborjegyzetek olyan erővel hasítanak tudatunkba, annyira felkavaró és hiteles korvallomások, hogy nem is lenne szabad másfajta emlékműben gondolkodnia egy magára valamennyire is adó – a

Kádár azután (a 80-as évek végén) újrarajzolta a

saját múltjával szembenézni akaró – társadalomnak. Iskolai bemu-

sorozat darabjait, és kiegészítette őket ismert fotókról

tatásra, vándorkiállításra ez az ország is alkalmas, sőt alkalmasabb,

készült elemekkel, plakátszerű, agitatív munkákkal. Ez a

mert felelős és felelősségtudatos kell legyen a következő generá-

sorozat is kikerült az Egyesült Államokba, s a legújabb

ciók felé. Van egy tanú, van egy művész, aki nem szóban, hanem a

hírek szerint a teljes anyag a washingtoni holokauszt

vizualitás kemény nyelvezetével vágja a szemünkbe múltunk felejt-

múzeum gyűjteményének része lesz a közeljövőben.

hetetlenül tragikus képeit.

47

20 14

május

KÁDÁR GYÖRGY: A halálra szelektálva Auschwitz-Birkenau, 1944. június, pasztell, 41x28 cm Egy rémálomból ébredtem! Azt álmodtam, hogy a halálba menők közé választottak. Ez visszatérő álmom volt.

KÁDÁR GYÖRGY: 1944, Auschwitz-Birkenau, „D” lager, 1944, pittkréta, 25x79 cm


A fekete (szép) Csopor tos kiállítás feketében Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum Oratóriuma, 2014. I. 26-ig; Pécsi Galéria m21 kiállítóterme, 2014. III. 5-ig

KOZÁK CSABA

A fekete szín számtalan árnyalata létezik: megkülönböz-

botok, egymás szorításában lélegző X-jelre vagy éppen harapófo-

tetünk ébenfeketét, éjfeketét, a szurok, a korom, a hamu

góra hasonlító elemek, melyek mindegyike feszültséget teremtő,

feketéjét, az alkonyat utáni csend feketéjét, a pirkadat

egyensúlyi helyzetre törekvő.

előtti feketét és sorolhatnánk. A fekete árnyalatát váltva

Haász István akril, grafit, vászon tábláin és pasztell képein az

szürkébe képes olvadni, majd pedig fehérbe fordul. Vándorútjának állomásait jelzik a két tárlaton bemutatott alkotások. A Lorányi Judit válogatta A fekete szép kiállítás

trapezoidok és fehér vonalak hálózata jelenik meg. A geometrikus absztrakció jegyében a pulzálás illúzióját adó fehér vonalak szűkítik

először Budán volt bemutatva, majd az anyag – több művésszel és műtárggyal bővülve – A fekete címen Pécset mutatkozott be. (Legközelebb Szegeden lesz látható.)

és tágítják, dimenzionálják a hátteret, az alapot. 9-es osztású pasztelljein mozgást sugallnak a tengelyükből kiforduló, kibillenő, a kép virtuális terében reptetett lapocskák.

Buczkó György feketéje transzparenssé válik a síküveg

Konok Tamás feketéi impozánsak. Erejüket nemcsak méreteik adják,

lapok olvasztása, rogyasztása során. Már az ő posztamensén megjelenik Malevics Fekete négyzete, ami több alkotónál visszaköszön. A falnak támasztott, a térbe lógatott művei ősi írásjeleket, gesztikulációt, hieroglifákat,

hanem az, ahogy képes belakni a felületet. A monokróm mezőkön ritmikusan váltogatja vonalai hálózatát, vertikális és horizontális léniát, a fekvő és álló téglatesteket. Van, ahol a rövid, szaggatott vonalak esőcseppeket idéznek, és szabályos rendszerének kontra-

genetikai kódokat, megfejtésre váró szimbólumokat

punktja a laza kanyart leíró fehér szalag. Többször a fekete négyzet

idéznek. Szobrai barbár eszközök, szerszámok, bunkók,

válik uralkodóvá, ebből nyitva, csúsztatva, kitakarva átlátszóvá teszi rácsszerkezetét. A monokróm mezőt visszahajlítja, annak visszáját mutatja. Műveire egyaránt jellemző a dübörgő hangvétel, másutt viszont a halkabb, a suttogásig minimalizált csend. Nádler István valami olyat csinál az olaj-vászon festményein, ami zavarba ejtő. A nagytotál után közelebb lépve műveihez tudjuk meg, milyen párhuzamos folyamatok játszódnak azokon. Képes arra, hogy művein egyszerre legyen jelen az ösztönösség és a tudatosság. A szeles gesztus, a festék vastag pászmája áthullámzik a feketén, majd ebbe a tudatalattiból feltörő, kaotikusnak tűnő sötétségbe rendet vág, fehér vonalakat és négy picike fehér négyzetet telepít. Övé a legszínesebb mű ezen a kiállításon, ami egyszerre idézi meg a pokol feketéjét és tüzes bugyrait. A pirosban, narancsban izzó felület kemencéjében foltos, sávos ecsetpászmák jelennek meg. Máshol úgy lakja be a képet – a tudatos és ösztönös, a lírai absztrakt és a gesztusfestészet jegyében –, hogy a vászon bal felső sarkából elindít egy vastagabb pászmát, ami a kép magjában márványosan megtörve hullámzik, hogy végül a jobb alsó sarokban fejezze be keretes történetét. Szűts Miklós a tájról, a tengerről meditál akvarelljein. Ott jár, ahol a föld és az ég találkoznak. Ezek nem konkrét tájábrázolások, inkább improvizált kompozíciók a tájról. A teremtés hajnalán vagyunk, vagy éppen a haldokló Nap fényében fázunk: nem tudom. Az uralfotó: Bakos Ágnes

Kiállítási enteriőr, Kiscelli Múzeum

uralkodó fekete négyzeteken túl szürkés, barnás, kékes sávozás,

48

kodó fekete mellett megjelenik a kék, a zöld, természetesen a szürke és egy-egy halvány fénysugár pirosban, rózsaszínben. A villogó fehérekkel ellenpontoz. Folyamata kettős: a fent és a lent,

20 14

május


fotó: Bakos Ágnes

az ég és a föld hol egymásba folyva összeolvad, hol

Záborszky Gábor festményeinek egyikén megkérdezi: Dove

pedig a színek és a kontúros, amorf pacák révén szét-

la Casa? (Hol van a ház?). Kérdezem, hol van az otthon,

válik, szétesik a világ.

a haza? Túl az aktuális életérzésen, a művésznél a sűrű

Tölg-Molnár Zoltán pigmentet, gézt, lakkfestéket cellulózt, alumíniumot, csavart egyaránt a kartonra, vászonra applikáló művein az anyag sokszor tésztaként szétterülve tördeli széleit: az idő harapdálja azokat. Az idő múlására emlékeztet a kétszer is megjelenő, a létigét ragozó latin nyelvű felirat. Van, ahol a fekete szaggatott kört rajzol, másutt a marokkó játékhoz hasonlóan szétesnek a falnak támasztott, földön fekvő lécek. A törékeny szélű elemek a gyógyítás szellemében ezüstös

feketét felülírva, visszatérően megjelenik az arany és az ezüst nemessége. Képei már nem is pasztózusak, hanem a harmadik dimenzióba kilépők. Fröccsentett, csurgatott, olvadó, amorf pacák sodródnak az áramlatban. „Szigetek az áramlatban”. Babits Mihálytól idéz legújabb munkáján, ahol a kör, a földgömb peremvidékére applikálva ezüst kapcsok próbálják összetartani a pusztuló világot. A sáros magma áttöri a felszínt, szétterül, túlcsordul, de reméljük: van még erő, ami összefogja azt.

csavarokkal vannak bandázsolva. Formázott fekete vászna pedig nem a „shaped canvas” síkbeli deformációja, hanem a térbe nyílva hullámai felénk áradnak. Trombitás Tamás fekete négyzetekkel, T alakzatokkal, derékszögekkel lakja be a felületet, a homogén felszínt morzsássá teszik a megszűrt acéliszap csíkjai. Táblaképein a feketék mellett a felületből kiragyognak az arany formációk, melyek építészeti utalásokat, architektonikát idéznek. A geometrikus fragmentumok precízen szerkesztettek, az elemek ritmikája hol visszafogott, hol pedig pazarlóan nagyvonalú. Vojnich Erzsébet akril, szén, vászon művein a magány uralkodik el. Városa lakatlan, rakpartja üres, a feketén satírozott felületen embernek nyoma sincs. Szobáiban az ajtók sehova nem nyílnak, a dobozok, kádak, medencék üresen tátongnak. A karcolt, foltos, pöttyös felületen néha egy-egy piros, vörös villan fel. Ezek a művek a lélek tájképei. 49

Kiállítási enteriőr, Kiscelli Múzeum

20 14

május

BUCZKÓ GYÖRGY: Jel a térbe írva, 1996, zománcozott üveg, 115x15x68 cm


Vad gondolkodás J o s i p Va n i š t a , O l e g K u l i k é s a B l u e N o s e s LU M Ú, 2 0 1 4 . I I I . 9 - i g ; L é n a & R o s e l l i G a l é r i a , 2 0 1 4 . I I I . 9 - i g

CSÉKA GYÖRGY

Végül is mit gondoljon az ember a vadakról? CLIFFORD GEERTZ

Az Átmenet és átmenet az immár nagynak nevezhető politikai, társadalmi átmenet (a szocialista rendszerből valami Másba) vagy inkább törés mentén, arra reakcióként vagy

A Blue Noses csoport 1999-ben alakult spontán módon, a Shelter Beyond The Time c. akció során. Munkásságuk gerincét akciók, videómunkák és fotográfiák alkotják. Alkotásaik jellegzetessége a megvalósítás technikai feltételei iránti közömbösség, szándékosan olcsó, mindenki által elérhető, hétköznapi eszközök, médiumok használata.

annak puszta tükreként értelmezett műveket, két művész

Videóik tömörek, szubverzívek és a leghétköznapibb helyszíneken

és egy művészcsoport munkásságát mutatja be.

játszódnak. Mind igen erős hatásra épülnek, tabudöntők, jelentős politikai töltettel rendelkeznek, de talán legfontosabb ismertetőjegyük egyfajta, a magas művészet komolyságával, nehezen érthetőségével szembeni rögtön- és könnyenérthetőség, ön- és közveszélyes, politikai korrektséget nélkülöző humor, hülyeség. A Blue Noses szellemiségét erőteljesen meghatározza egy sajátosan orosz, a jurodivijsággal (Krisztus szent bolondja az orosz hagyományban) beoltott vad neodadaizmus. A Blue Noses jurogyivij-neodadaizmusa emellett erőteljesen használja a tömegmédia, a történelem ismert figuráit, politikusok, diktátorok alakját, de nem nélkülözi a művészettörténeti kontextust, főként az orosz avantgárd hagyomány, Malevics, Rodcsenko munkásságát.

fotó: LUMÚ

Oleg Kulik, akinek műveit az Átmenet és átmenet kiállításon kívül, vele egy időben, a művészt egyébként Magyarországon képviselő Léna&Roselli Galéria fontos BLUE NOSES: Életünk gyertyája, 2004, 60x80 cm

A tárlat kettéválik Vaništa hűvös, száraz, intellektuális,

kiállításán is megismerhettük, az új orosz művészet legfontosabb,

szöveg és kollázs alapú, minimalista installálású és erősen

legnagyobb hatású képviselője. Az Átmenet és átmenet kiállításon

kontextusfüggő, konceptualista alkotásaira, illetve Oleg

korai munkái, az őt világhírűvé tevő akcióinak videói, továbbá

Kulik és a Blue Noses csoport szubverzív, radikális, az élet és

fotográfiái, a Léna&Roselli Galériában pedig 2000-2001-es, a 49.

a művészet határait áthágó vagy éppen azokat negligáló,

Velencei Biennáléra készített Windows, a Mad Dog – The last taboo-

gyakran brutális, őrült, politikailag minden, csak nem

sorozat és a Reservoir dog-videó került bemutatásra.

korrekt, sokféle értelemben vad munkásságára. Vaništa műveinek bemutatása kis hiányérzetet kelt, mivel munkái erőteljesen a szöveg-kép viszonyok játékba hozására, szöveg és kép ütköztetésére irányulnak, ám sokszor hiányzik a kulcs a művek dekódolásához, a jelentések játékának megértéséhez, ami az újságcikkek, azaz a relatíve nagy szövegmennyiség fordítása lenne.

50

Oleg Kulik geológusnak tanult, és ifjúkorában jó pár expedícióban részt vett, amikor elhatározta, hogy lemond a városi kultúráról, és egyfajta nemes vademberként falura költözik, jó ideig a tveri terület egyik kis falujában élt magányosan, és regényeket, novellákat írt. Fordulatot életébe későbbi felesége hozott, aki a képzőművészet irányába terelte Kulik érdeklődését.

20 14

május


1994-ben zajlik első kutya-akciója Moszkvában, amikor meztelenül, kutyaként viselkedik. Hasonló akciója 1995ben, Zürichben a Reservoir Dog, amikor is a múzeumot kutyaként őrzi, és nem enged senkit se be, se ki. Későbbi akcióiban Stockholmban, Rotterdamban, New Yorkban tölt hosszabb-rövidebb időket kutyaként különböző terekben. Korai performanszai spontának, a későbbiek jóval reflektáltabbak, értelmezésükbe bevonja mind a pavlovi kutyakísérleteket, mind Beuys nevezetes akcióját, az I Like America and America Likes Me (1974) címűt, amelyben a művész egy coyote-tal élt egy helyiségben. Munkássága értelmezésére megalkotja a zoofrenizmus kifejezést, amelyben az állatot, állati létezést szembeállítja az emberi civilizáció skizofrén voltával. Kulik szerint az

fotó: LUMÚ

embert a természethez való közeledés mentheti meg, mivel az ember alapvetően állat, mégpedig szociális állat, akár a hangyák, méhek, farkasok. Értelmezésében az állat

OLEG KULIK: Eclipse I., 1999, cibachrome, 116x84 cm

Munkássága legfontosabb állomásai közé tartozik 1993-as vállalkozása, amely során Vlagyimir Szorokin íróval és két fotóssal együtt elindul vidékre, ahol is zoofil akciókban vesz részt. Az utazásból könyv is születik, a fotósorozattal egyazon nevű, Oroszország mélyén. A könyv 30 fotót és Szorokinnak a fotókhoz írt 30 kisprózáját tartalmazza. A korai akciósorozathoz köti Kulik egy interjúban későbbi munkássága genezisét. Ön- és közveszélyes, tabudöntő, művészet-, civilizáció- és emberellenes művészete egyik alapélménye, amikor egy tehén vaginájába dugva a fejét

fotó: LUMÚ

kiteszi magát az életveszélynek, egy állat vad erejének.

az ember másik énje, a nem antropomorf Másik. Kulik akcióiban ezt a Másikat jeleníti meg, radikálisan lemondva az emberi nyelvről, kommunikációról. Interjúiban

BLUE NOSES: Úgy nézek ki, mint egy lúzer?, 2001, nyomat fémes papíron, 105x150 cm

elmondja, az emberi civilizáció, a magas művészet merev, halott, legpontosabb metaforája a múzeum, ő pedig nem akar halott dolgokkal foglalkozni. Kulik egyfajta akcionista rousseau-istának is tekinthető, nem pusztán a vademberig hátrál vissza, a paradicsomot, a valódi szabadságot keresve, hanem az állatig, az ember, a kommunikáció, a művészet végéig. Munkássága legjelentősebb része a Blue Noses csoport vidám és dadaista akcionizmusával szemben a hősies, önveszélyes, radikális, a művészet határait is átlépő avantfotó: LUMÚ

gárd akcionizmus folytatása és talán betetőzése.

51

JOSIP VANIšTA: Együtt a haladás felé, 1995, kollázs 20 14

május


Élre festett képek Megint élek – Erdélyi Gábor kamaratárlatáról R á k o s p a l o t a i M ú z e u m , 2 0 1 4 . I V. 5 - i g

LÓSKA LAJOS

Kilenc, az idén és a múlt esztendőben festett

szürke kompozíciójára, mellyel többek között arra a kérdésre is

monokróm képpel találkozhattunk Erdélyi Gábor szel-

kereste a választ, hogy a vízszintes rudakra terített, alul szabadon

lemes, Megint élek című kiállításán. Semleges, a szürke

lengő vászon lehet-e a vakkeretre feszítetthez hasonlóan kép

különböző árnyalataival festett alkotásokkal, melyeken

(Teregetett levegős színek, 1997). A 90-es évek második felében

csak a keret élén láthattunk nagyon vékony színes

még úgymond hagyományos monokróm alkotásokat készített,

réteget: a vakkeret szélén túlcsorgó festéklemezeket,

melyeknek homogén felületén felsejlett néhány egészen halvány,

az élből kinövő cérnavékony festékszálakat, -cseppeket,

például cipőtalpra emlékeztető forma vagy apró, szinte már elha-

máskor vágásokat, kaparásokat.

nyagolható pötty (Oldalnézet, 1999; Talp, 2000). A kifeszített vászon

A monokróm festészet mindenekelőtt a homogén felület mibenlétével foglalkozik. Ha visszatekintünk az irányzat történetére, előzményként az abszolút redukcióra,

élét az ezredforduló idején kezdte el átalakítani (Csíkharmat, 2001). A jelenleg kiállított, az idei és a múlt évben készült cím nélküli munkáinak pedig már egytől egyig a képél, a képszél a főszereplője.

Kazimír Malevics szuprematista kompozícióira, az 1910-es

Rodcsenko fentiekben idézett hitvallása szerint csak egy új felület

évek közepén készült fekete, fehér és vörös négyzeteire

szélétől, illetve a testek élétől kezdve van jogunk más színt és más

kell utalnom, illetve Rodcsenko Tiszta vörös, Tiszta kék,

felületet használni. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak a képzőművé-

Tiszta sárga (1920-21) című alkotásaira. Ez utóbbiakról így

szek, hanem a művészetelmélet jeles képviselői is viszonylag sokat

vall: „Valamennyi létező síkfelületet célszerű egyszínűre

foglalkoztak a művet körbefogó, kijelölő kerettel. A ma már klasszi-

festeni, és nem ábrázolni rajta semmilyen más formát,

kusnak számító G. Simmel Képkeret2 című esszéjében kifejti, hogy a

mivel a síkfelület maga is forma (…) Azt állítom ezekkel

mű zárt egész, amit a keret kihangsúlyoz. Umberto Eco szerint, mint

a táblákkal, hogy csak egy új felület szélétől, illetve

tanulmányának a címe (Nyitott mű) is mondja, a mű nyitott, minden

testek esetén az élektől van jogunk más szín és más

oldalán folytatható. Danto mind a két megállapítást elfogadja: „…nyil-

felületi megmunkálás használatára. Például egy kockát

vánvalóan vannak olyan festmények, melyeknél fontosak a szélek.

hatszínűre lehet festeni, mégpedig minden lapját más-

Poussinnál például „a szélek a képszerkesztés lényeges részei… (…)

más színre.”1 Nagyot ugorva az időben, Európában Yves

Ezzel szemben vannak olyan képek, ahol a szélek nemigen számí-

Klein 1957-es 11 kék festményétől számítják az irányzat

tanak, és a kompozíció sokkal kevésbé lényeges, úgyhogy magát a

kezdetét. A tengeren túl, Amerikában Mark Rothko

festményt folytatni lehetne akár a széleken túl is; ilyenkor a festmény

festett szilvakék műveket 1964-65-66-ban, de a felsorolást

egyszerűen megáll egy ponton – szemben az olyanokkal, melyeket

természetesen még hosszan folytathatnánk.

a szélek lezárnak.”3 A francia Jean-Claude Lebensztejn4 viszont újból

Nálunk a konkrét vagy más néven a radikális festészettől inspirálva a 90-es években Károlyi Zsigmond és tanítvá-

megerősíti azt, amit Simmel állít, mikor azt írja egyik tanulmányában, hogy a keret szabályoz, megszűr, összesűrít, kimetsz.

nyai kezdtek egyszínű vásznakat készíteni. Károlyi Szürke

Erdélyi Gábor is eme klasszikus tételekből merít, amikor azon

átló című művén (1994) például a szürke felületet néhány

elmélkedik, mi van a vakkeret szélén túl, ugyanakkor azon is,

plasztikus ecsetnyom mozgatja meg. Az irányzat aztán az

hogyan lehet karcolásokkal, festékcsíkokkal, festékcsöppökkel az

évtizedben egyre népszerűbbé vált, Erdélyi Gábor mellett

üres képmezőt hangsúlyosan, játékosan lehatárolni, lezárni. A mű

Cseh Szilvia, Gál András, Bernát András, Bullás József,

nemcsak látvány, hanem rögzített gondolat is, sugallja.

Menesi Attila, Somody Péter lettek híveivé, sőt az ezredfordulót követően nagy nemzetközi kiállítást is rendeztek a Műcsarnokban A szín önálló élete (2002) címmel. Erdélyi Gábor olyan monokróm művész, aki némi kritikával, iróniával kezeli, írja át, gondolja tovább a

Fontos apróságokról, a felsebzett vászonélekről, a festékkel megtoldott, térbe terjeszkedő színes képszélekről szólnak tehát e minimal szemléletű, sokszor konceptuális utalásokat is hordozó munkák. Jegyzetek 1 German Karginov: Rodcsenko, Budapest, 1975, 92

kifejezésmódot, mégpedig a képi élek alakításával, a

2 A képkeret. In.: Georg Simmel: Velence, Firenze, Róma, Budapest, 1990

képfelület szélén látható, leheletfinom történésekkel.

3 Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása, Budapest, 1996, 122

Korábbi munkái közül máig emlékszem egy sárga, kék,

4 Jean-Claude Lebensztejn: A keretből kiindulva. In.: Változó művészfogalom, Budapest, 2001

52

20 14

május


ERDÉLYI GÁBOR: Nincs címe, 2013, akril, vászon, 25x20cm 53

ERDÉLYI GÁBOR: Nincs címe, 2012, akril, vászon, 25x20cm 20 14

május


Négykezes Sinkó István és Hor váth Csilla kiállítása F e r e n c v á r o s i P i n c e g a l é r i a , 2 0 1 4 I V. 2 – 3 0 .

BODÓCZKY ISTVÁN

ványok eredményeivel mérni – azt vizsgálni, kinek mennyire sikerült saját tudását átadni, tanítványait alakítani. Ehhez hozzá kellene tenni azt is, hogy a tanári sikerességet az is méri, hogy a tanítás során mennyit sikerült tanulnia a tanárnak. Sinkó István és Horváth Csilla esetében nem arról a bizonyos anakronisztikus viszonyról van szó. A falakon két markánsan különböző alkotó munkái láthatók. Az viszont ezekből a képekből nem derül ki, hogy Csilla már tanítványként sem tanára árnyékában kuporgott. Igaz, ezt megkönnyítette számára az fotó: Galéria Lénia archívum

is, hogy Sinkó István nem csak fest, ír,

SINKÓ ISTVÁN: Álom a falról, 2012, akril, vászon

zenél (és beszél), de művésze a tanításnak is. Nyitott, toleráns, tanulói szokásostól eltérő próbálkozásait maximálisan támogató tanár, olyan, aki képes kedvet csinálni az élethez.

Érdeklődve vártam ezt a kiállítást, kíváncsi voltam, hogyan találják meg helyüket a kiállítók ebben a nem éppen korszerű keretben. A mester és tanítvány (a kiállítás címe is ez) mítosz ugyanis már olyannyira fakulni kezdett, hogy a képzőművészek életrajzaikban egyre ritkábban jelzik, ki volt a mesterük. A kapcsolat a modernizmusban kezdett anakronisztikussá válni, amikor a műalkotások legfőbb értékmérője az eredetiség lett. A követő magatartás legkevésbé sem vált a növendék javára – könnyen epigonnak bélyegezték.

Ha a kiállítás nézőjét nem is igazán segíti a képek befogadásában, hogy a két kiállító hajdan tanár-tanítvány kapcsolatban álltak, az alcím, a Régi új álmok már ad némi kapaszkodót. Vijai Shankar szerint az „élet nem megismerhető. Az álom megismerhető. Amit ismerünk, az mindig álom. Az élet rejtély; mindig is az volt, és az is marad. Ez a rejtély értelmezi önmagát, és ez az értelmezés lesz az álom.”1 Vagyis Shankar szerint az álom legmélyebb belső történéseink vizualizációja, az élet interpretációja. Ha álmainkat próbáljuk értelmezni, csakúgy, mint a róla készült képeket, akkor életünk rejtélyével foglalkozunk.

Ma pedig a kortárs művészetben és pedagógiában a

Sinkó István festészetében gyakoriak a szimbolikus motívumok,

mester és tanítvány kapcsolata mint alá-fölérendelő

szürrealista mozzanatok, és több képének is inspirációs forrása az

viszony vált időszerűtlenné.

álom. Az Álom a falról elgondolkodtató kép, a néző diszpozíció-

Ma a tanár olyan mentor, aki megteremti tanulója számára a szellemi, lelki fejlődéshez megfelelő körülményeket, segíti abban, hogy mihamarabb önmagára találva önállóvá váljon. Az ilyen viszony olyan társulás, amelyben a felek egyenrangúak, a közös munkálkodás során egymást alakítják. Ez akkor is igaz, ha a két

jától függ az, hogy miként értelmeződik számára a fal. Jelentheti a biztonságot és a bezártságot, a védelmet, ami könnyen börtönné válhat. De mindenképpen elhatárol, láthatatlanná teszi azt, ami „odaát” van. A felület, amit látunk, a fal felülete, vagy az, amit túloldalán látni vélünk? Festékfoltok, vagy a szabadulni vagy bejutni vágyó lélek kapirgálásai a falon?

résztvevő felelőssége nem szimmetrikus: a tanár felel

A szemközt elhelyezett összetartozó két kisebb képen a művész

tanítványa biztonságáért, fejlődéséért, ami fordítva

mintha túl soknak érezte volna a „lelkizést” és előbbi képét idézőjelbe

nem áll fenn. A tanári munka sikerét szokás a tanít-

téve, az eltávolítás eszközével élt. Ily módon most az Álom a falról

54

20 14

május


fotó: Galéria Lénia archívum

egy-egy részlete egy művészetfilozófiai kérdés illusztráci-

gyermekkori vágyképeink, kép-vágyaink milyen durván kerülnek

ójaként nyert újrahasznosítást. Immáron inkább egy koan

elfojtásra a nevelődés során. Az esztétikai értékek rendszere olyan

képben bemutatva:

társadalmi konszenzuson alapuló konstrukció, amelyben sokan nem találják valódi helyüket. Horváth Csilla csendes lázadó, aki

„Shuzan felemelte a botját:

megpróbál kiszabadulni az elfojtások béklyójából azzal, hogy „kiraj-

– Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal. Nos, minek nevezitek?”

zolja magából” kora gyermekkori vonzódásait. Másik sorozata, a Csendes helyeken kifejezetten erre a kiállításra készült. A 12 light boxban elhelyezett rajz ugyancsak múltbéli

2

emlékeket idéz, ám ezeken nem tárgyak láthatók, hanem „álomle-

Horváth Csilla rajzai sokkal konkrétabbak, személyesebbek. A Mi nyílik a kertedben? című sorozatában olyan vizuális motívumok érzékletes ábrázolásai láthatók,

letek”. A sötétben világító dobozok biztosítják a nézőt, hogy ezek is álmok, és hogy az álomban látszólag teljesen jelentéktelen dolog is képes érzelmeket, félelmeket, indulatokat kiváltani belőlünk.

amelyek igencsak távoliak „a magas kultúra” világától.

A két sorozatot összekötő nagy képe jó összefoglalója jelenlegi

Ezek a régebben giccs, ma megengedőbben retro kate-

művészi törekvéseinek, amennyiben azt hirdeti: életünk vizuálisan

góriába sorolt tárgyak zavarba ejtik a nézőt. A közízlés

érzékelt részletei önmagukban többnyire érdektelenek, érdekessé,

bírálata? Egy korszak dokumentumai? Elmélkedés az

jelentőssé csakis általunk válnak. Rajzai olyan tárgyak, amelyek saját

esztétikai értékek relatív voltáról? A sorozat címe mégis

belső világunk vizsgálatára adnak lehetőséget.

más irányba tereli az értelmezést. Kis tárgyakból készült összeállításai felidézik a gyermeki romlatlanságot, az őszinte vonzódást egy-egy bugyuta figura iránt. Van ezért némi nosztalgia a gyermekkor biztonsága iránt, a szabadság iránt, amikor még nem mondta meg senki, hogy mit kell szeretni, hogyan kell viselkedni. Rajzsorozata szembesíti a nézőt (aki titokban örvendezve fedezi fel saját gyermekkora kedvenc figuráit,

Ezen a komoly kiállításon a derűt a meghívó kettős képe képviseli. A kiállítók reflexiója ez a mester és tanítvány viszonyra: disszonáns – és éppen ezért vicces – az, ha a tanítvány mindenáron hasonlítani szeretne mesterére. Mert így „mindkettő egyforma, különösen a bal”. Jegyzetek 1 Vijai S. Shankar: The illusion of life vol.2., Advaita Publications, The Netherlands 2007. 2 Zen Koanok Gyűjteménye: http://koan.blog.hu/tags/shuzan

vagy éppen hiányolja azokat) azzal a ténnyel, hogy 55

20 14

május

HORVÁTH CSILLA: Mi nyílik a kertedben? XIX., 2014, ceruza, papír, 40x30 cm HORVÁTH CSILLA: Mi nyílik a kertedben? XXII., 2014, ceruza, papír, 30x21 cm


Már 23 kismonográÀa jelent meg a Hungart könyvsorozatban, amely kortárs képzŊ-, ipar- és fotómŤvészek munkásságát dolgozza fel és mutatja be. Megjelent kismonográÀák: BALLA ANDRÁS, BARABÁS MÁRTON, BUTAK ANDRÁS, CSERNUS TIBOR, DRÉHER JÁNOS, FÖLDI PÉTER, HAGER RITTA, HARIS LÁSZLÓ, ILLÉS BARNA, KALMÁR JÁNOS, KONOK TAMÁS, KOPASZ TAMÁS, LOVAS ILONA, M. NOVÁK ANDRÁS, PÁPAI LÍVIA, PÉTER ÁGNES, STEFANOVITS PÉTER, SZABÓ TAMÁS, SZEMADÁM GYÖRGY, T. DOROMBY MÁRIA, TÓTH GYÖRGY, VÁSÁRHELYI ANTAL, ZSEMLYE ILDIKÓ Ár: 1.995 Ft / könyv Megvásárolható a kiadónál, a HUNGART Egyesületnél, vagy megrendelhetŊ a www.hungart.org weboldalon.

HUNGART könyvbemutató, ArtMarket, Millenáris, 2013. december

HUNGART EGYESÜLET

1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.

Tel.: (06-1) 302-4386

Tel./fax: (06-1) 302-3810

E-mail: hungart@hungart.org

Web: www.hungart.org


Art Mozik Éjszakája

2014. május 16-án újból megrendezésre kerül az . Az első előadások 18 órakor kezdődnek, az utolsók másnap reggel 6 órakor. A teljes éjszaka minden előadására érvényes karszalagok az elővételi időszakban 2.500 Ft az aktuális héten pedig 3.000 Ft-os áron vásárolhatók meg. A futó előadások mellett a mozik különlegeségekkel is készülnek!

Legyenképben!

ArtMozik-ejszakaja-2014-05-majus1 1

2014.05.04. 23:17:34

Év közben is elĘ¿zethet folyóiratra, az akár visszamenĘleg is a januári lapszámtól most kedvezményesen: egy évre 7 000 forintért, fél évre 3 800 forintért. ElĘ¿zetés-megrendelés e-mailen az info@ujmuveszet.hu címen, telefonon a +36 1 341 5598 számon, vagy közvetlen be¿zetéssel az MKB-nál vezetett 103000002-20337629-70073285 számú bankszámlára. Számlaigényét és hogy mikortól rendeli meg a folyóiratot, kérjük, jelezze e-mailen, vagy a banki átutalás megjegyzés rovatában!

ISSN 0866

-2185

05

218 147 9 770 866

20 14

május


kiállítások

Budapest acb Galéria (VI. Király u. 76.) Szalay Péter IV. 18–V. 29. ACB Attachment (VI. Eötvös u. 3.) Horváth Tibor IV. 18–V. 29. Ari Kupsus Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 23/B) The Academy of Fine Arts V. 7–V. 23. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Enjoy Dózsa! IV. 18–V. 23. Barabás Villa Galéria (XII. Városmajor u. 44.) Szecskó Péter V. 22–VI. 1. Berzy Katalin, Titkó Ildikó, Élet-tér IV. 29–V. 20. Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.) Pleinatelier, Görgey Géza IV. 4–VIII. 31. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.) Válogatás a Fővárosi Képtár gyűjteményéből IV. 18–V. 29. Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum (I. Szent Gy. tér 2.) Magyar önarcképek az Uffizi képtárból VII. 20-ig Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.) Magyar Sajtófotó Kiállítás III. 28–V. 18. Magnum Kontakt V. 26–VIII. 24. Crimera Project (VII. Klauzál tér 5.) A legszélső pályán V. 8–V. 31. Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Galdi–Vinkó Andrea IV. 3–V. 3. (Új) Budapest Galéria (Bálna-Budapest) A mecénás főváros–A Fővárosi Képtár IV. 5–VIII. 31. Erdős Renée Ház (XVII. Budapest, Báthory u. 31.) Rákosmenti tavasz–2014 IV. 12–V. 11. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Gábor Móricz V. 5–V. 23. Fise Galéria (V. Kálmán Imre u. 16.) Demény Andrea grafikusművész és Simon Judit textilművész V. 7–V. 23. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Magyarok-Alánok-Jászok IV. 15–V. 6. Fővárosi Képtár–Kiscelli Múzeum Templomtér (III. Kiscelli u. 108.) Imre Mariann V. 15–VI. 15. Fővárosi Képtár–Kiscelli Múzeum Oratórium „Szövetséget fogadtunk a gonoszság ellen” V. 11-ig FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.) Radnóti 105. V. 5–V. 11. 1/1/2. csoportos kiállítás IV. 18–V. 29. Kék kertek állatokkal V. 15–VI. 4. Lüktető csend V. 23–VI. 11. Építészet és bor Közép-Európában V. 29–VI. 18. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth u. 39.) Tavaszi tárlat V. 7–VI. 8. Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47.) NEO-ROSE VI. – Drozdik Orsolya IV. 10–V. 6. Godot Galéria (XI. Bartók Béla út 11.) Nagy Kriszta x-T V. 14–VI. 14. Szikszai Károly VI. 17–VI. 17. Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Fotóművészek – Művészfotók, Kecskeméti Károly fotói V.17–VI. 14. Modern klasszikusok – klasszikus modernek X. 2014. X. 6-ig Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.) Kőnig Frigyes V. 8–V. 30. Inda Galéria (VI. Király u. 34. II. 4.) Ravasz András IV. 30–V. 30. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Hagyomány és átváltozás 2014. VIII. 31-ig A Bigot – pavilon – szecessziós épületkerámiák Párizsból IV. 26–VIII. 31. A modern magyar kereskedelmi plakát IV. 24–VII. 27. (Földszinti Galéria)

Karinthy Szalon (I. Karinthy Frigyes út 22.) Mesterek és tanítványok V. 4–VI. 1. Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.) Kassák és Kassák 2. III. 28–VI. 15. Kempinszky Galéria (VI. Erzsébet tér 7-8.) Álom és Képzelet – Válogatás a Kogart kortárs gyűjteményéből IV. 4–V. 31.

Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Takács Máté kiállítása IV. 3–VI. 3. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.) Instant Bliss/van Gorshkov V. 24-ig KOGART Ház (VI. Andrássy út 112.) Kovács Gábor Gyűjtemény IV. 7–V. 9. KOGART – Tihany (Kossuth L. u. 10.) Örök erők szövedéke IV. 14–VI. 6. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.) Josef Bernhard VI. 29-ig Reigl Judit–Űr és extázis VI. 22-ig Hantai Simon V. 9–VIII. 31. Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.) Bálint Endre II. 1–V. 11. Derkovits. A művész és kora. IV. 3–VII. 27. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Ernszt András IV. 10–VI. 6.

Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.) Mélycsarnok 100% kreativitás. I. Építészeti Nemzeti Szalon V. 30–IX. 7. Park Galéria (MOM Park) (XII. Alkotás u. 53.) Csontó Lajos V. 14–2015. IV. 1. Pesterzsébeti Múzeum (XX. Baross u. 53.) „Sportélet Erzsébeten” IV. 9–IX. 21. 45. Tavaszi Tárlat V. 7–VI. 8. Ádám Judit V. 11.-ig Platán és Latarka Galéria (VI. Andrássy út 32.) Zorka Wollny V. 13-ig Borogass! V. 15–29. Tasnádi József VI. 5-ig Kortárs lengyel-magyar grafikai kiállítás VII. 3-ig Kortárs japán-magyar fotókiállítás VI. 12-ig Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Fürjesi Csaba V. 19–VIII. 10. Szatyor Galéria (XI. Bartók Béla út 36.) Hadik Káváház (Bartók Béla út 36.) Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Toulouse-Lautrec világa IV. 24–VIII. 24. Szépművészeti Múzeum – Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) A tér mint tér (OSAS nemzetközi kiállítás) V. 15–IX. 28. Hans Jörg Glattfelder és Daniel Bising videóművész V. 24–VIII. 24. Kamaraterem Victor Vasarely korai rajzai és grafikai tervei V. 15-ig TAT Galéria (VI. Semmelweis utca 17.) Tomcsik Judit, Tóth Veronika IV. 29–VI. 29. Trafó Kortárs Művészetek Háza (IX. Liliom u. 41.) Boogie Woogie IV. 3–V. 11. Várfok Galéria (I. Várfok u. 11.) Keserű Károly és Jovánovics Tamás IV. 18–V. 17. Várfok Project Room (I. Várfok u. 14.) Bakonyi Bence IV. 18–V. 17. Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Baglyas Erika/Indigó kedv V. 7–VI. 14. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Kováts Nikolett, Oláh Katalin, Rabóczky Judit Rita, Manikon Yengibarian IV. 27–V. 22. Debrecen Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.) „A Hortobágy beüzent Debrecenbe” IV. 10–V. 16. A Kösöntyű ékszerkészítő pályázatra érkezett alkotások zsűrizése IV. 5–V. 15.

„Vesszővilág” V. 9–31. DMK Józsai Közösségi Ház (Szentgyörgyfalvi u. 9.) A derecskei árnyékfogó fotográfiai alkotócsoport kiállítása V. 20–V. 15.

Kiállítás a miskolci fotóklub természetfotóiból IV. 5–VI. 10. Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.) Az év természetfotósa 2013 V. 21–VI. 13. Kölcsey Központ, Bényi Árpád-terem (Bethlen utca) Nagy Ég V. 2–VI. 4. XXXI Magyar Sajtófotó kiállítás V. 23–VI. 4. MODEM (Baltazár D. tér 1.) Alföld – Nem pusztán táj V. 10–IX. 21. Rajz a magyar képzőművészetben III. 2–VI. 29. Dunaújváros ICA-D (Vasmű út 12.) Nap, éj, egyenlőség III. 21–VI. 25. Roskó Gábor III. 21–VI. 25. Győr Esterházy-palota (Király u. 17.) Vitáris József IV. 18–V. 18. Üvegfények V. 22–VI. 15. Mucha és társai IV. 5–VI. 29. Apatúr-ház (Széchényi tér. 5.) Elfeledett képek III. 13–V. 31. Rómer-terem (Teleki L. u. 21.) Mese itt, mese ott V. 10–VII. 31. Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz. 3.) Emberek az embertelenségben IV. 11–VI. 30 Pinczés József II. 13–VI. 1. Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Rapcsák András út 16-18.) Kincsek a szántásból – a szikáncsi aranylelet I. 31–V. 18. Koszta József gyűjteményes kiállítása III. 30–VI. 29. Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.) In memoriam Lucien és Rodolf Hervé III. 28–V. 4. Tisztelgés Lucien Hervé előtt III. 29–V. 4. Kaposvár Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.) Az erényöv titkos történetei IV. 10–XI. 1. Együd Árpád Kulturális Központ – Vaszary Képtár (Kaposvár, Csokonai tér 1.) Márton Árpád V. 22-VIII. 10. Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Róma-hegy) Rippl-Rónai József az I. világháborúban V. 23-VIII. 10.

Kapos ART Kortárs Galéria (7400 Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 32-34. fsz.1.) Válogatás a Kapos ART Groteszk Gyűjtemény anyagából 2014. V. 20-VIII. 29.

Miskolc Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria (Görgey Artúr utca 28.) XXVI. Miskolci Grafikai Triennále V. 31–VIII. 30. Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále V. 10-ig 12. KUNSZT V. 10-ig A XII. Miskolci Művésztelep kiállítása V. 10–25. Petró-ház Mester és tanítvány IV. 9–V. 16. Pásztor Gábor V. 31–VIII. 30. Színháztörténeti és Színészmúzeum (Déryné u. 3.) Láng Eszter IV. 3–VI. 3. Kunt Ernő V. 31–VIII. 30. Feledy-Ház Barna György rádiótörténeti fotógyűjteménye IV. 25–V. 10. A háború képe a grafikában V. 31–VIII. 30. Paks Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Hangár 1, 2/Jelentésparallaxis III. 28–VI. 8. Pécs Janus Pannonius Múzeum (Káptalan u 5.) Martyn Múzeum (Káptalan u 4.) Leonardo, a reneszánsz zseni V. 15–IX. 30-ig Nádor Galéria Art&Med Kulturális Központ (Széchenyi tér 15.) Fundamenta-Amadeus Alkotói Ösztöndíj pályázat kiállítása V. 9–28. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) DLA 2014 V. 15–VI. 6. Pécsi underground ’80 V. 8–10. Kelle Sándor III. 21–V. 4. Zsolnay Kulturális Negyed (Major u. 21.) Privát Nacionalizmus V. 1–VI. 15. Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.) XV. Táblaképfestészeti Biennále V. 17–VII. 13. Szentendre Szentendrei Képtár (Fő tér 2–5.) Oroján István és Nemes Aurélia IV. 3–VI. 1. Vajda Lajos Stúdió (Péter-Pál u. 7.) Majoros Gyula IV. 12–V. 18. Székesfehérvár Csók István Képtár (Bartók B. tér 1.) Zichy-gyűjtemény – Németalföldtől Rómáig IV. 12–VI. 29. Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Szegedi Csaba V. 17–IX. 14. Szent István Király Múzeum (Megyeház u. 17.) Keleti porcelánok V. 23–XI. 2. Szolnok Damjanich János Múzeum (Kossuth tér 4.) Kozma Károly IV. 3–VI. 8. Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.) Az NYME SEK végzős hallgatóknak a kiállítása V. 15–VI. 15. Veszprém Csikász Galéria (Vár u. 17) Fotószuprematisták V. 9–VI. 14. Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Reinhard Roy V. 17–VII. 5. Dubniczay – Palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Tamás Ákos VI. 14–VIII. 24. Dubniczay – Palota – Magtár (Vár u. 29.) Balogh Csaba V. 10–VI. 12. Vác Tragor Ignác Múzeum – Görög Templom Kiállítótér (Március 15. tér 19.) Négyen a Gyulai Művésztelepről V. 25-ig AUSZTRIA Bécs A Fabergék világa Kunsthistorisches Museum, V. 18-ig

Osztrák nőművészek Sammlung Essl, IX. 21-ig

Eric Fischl Albertina, V. 18-ig

Antonioni: Nagyítás Albertina, VIII. 17-ig

Alex Katz Albertina, V. 28-IX. 28.

Klimt és Warhol Oberes Belvedere, VII. 6-ig

Bécs-Berlin: művészeti kapcsolatok Unteres Belvedere, VI. 15-ig

Haláltánc. Egger-Lienz és a háború Orangerie, VI. 9-ig

Wotruba 21er Haus, V. 14-X. 26.

58

20 14

május


Delacroix és Shakespeare

Secession, VI. 8-ig

A halál a tested

Musée Delacroix, VII. 31-ig

Stanley Kubrick, mint fotós

Martin Parr

Bank Austria Kunstforum, V. 8-VII. 13.

Maison Européenne de la Photographie, V. 25-ig

Az ég állama

Graz Szavak és ajtók

HOLLANDIA Amszterdam A Selyemút

J. Koesler Camera Austria, VIII. 25-ig

André Thomkins: az örök network

Kunsthalle, VI. 15-ig

A romantikus arabeszk Kunsthalle, VI. 15-ig

A Chanel-legenda

Hermitage, IX. 5-ig

Neue Galerie, VI. 9-ig

Museum für Kunst und Gewerbe, V. 18-ig

Jeff Wall

Krems William Kentridge-rajzok

Köln Oscar Tuazon

Stedelijk, VIII. 3-ig

Felix Vallotton

Kunsthalle, VI. 22-ig

Van Gogh Museum, VI. 1-jéig

Vissza a jövőbe

Rotterdam Nemzetközi Építészeti Biennále

Kunsthalle, VI. 29-ig

Akcióművésznők

Utrecht Szürreális világok

Linz A börleszk

HORVÁTORSZÁG Zágráb Vlasta Delimar

A Lenin atomjégtörő Lentos, V. 25-ig

Salzburg Ana Mendieta

Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung, VIII. 10-ig

LENGYELORSZÁG Varsó Martha Rosler

Museum der Moderne Mönchsberg, VII. 6-ig Museum der Moderne Mönchsberg, VII. 6-ig

Modor és anyag

Scuderie del Castello Visconteo, VI. 2-ig

NAGY-BRITANNIA London Richard Hamilton

Duane Hanson Musée d’Ixelles, V. 25-ig

Oostende Beszélgető darabok

Róma Pasolini és Róma Palazzo delle Espozisioni, VII. 20-ig

Az etruszkok

Tate Modern, V. 26-ig

Palazzo delle Espozisioni, VII. 20-ig

Matisse papírkivágásai

MuZEE, VI. 29-ig

Frida Kahlo

Tate Modern, IX. 7-ig

CSEHORSZÁG Brünn Josef Hoffmann

Scuderie del Quirinale, VIII. 31-ig

Veronese National Gallery, VI. 15-ig

Vikingek British Museum, VI. 22-ig

Moravská Galerie, V. 17-X. 26.

Őszinte maszkok. A brit comics

Prága Éljen a zene!

British Library, V. 2-VIII. 19.

Brit művészet 1714-1760

NG-Veletržny palác, XI. 2-ig

Richter és Polke

NG-Šternberg-palota, VII. 6-ig

Kenneth Clark

Rudolfinum, VII. 6-ig

Tate Britain, V. 20-VIII. 10.

Grafikai dizájn

Miroslaw Balka: Álomfejtés

Futura, V I. 15-ig

White Cube, V. 31-ig

DÁNIA Humlebaek Hilma af Klint

Martin-Gropius-Bau, VI. 22-ig

1914: a Belle Époque vége

Dráma Arles-ban: Van Gogh, Gauguin, Bernard

Bröhan-Museum, VI. 15-VIII. 31.

Ordrupsgaard, VI. 22-ig

A köztársaság színei. NDK-mindennapok – fotókon

Asger Jorn

Deutsches Historisches Museum, VIII. 31-ig

Statens Museum for Kunst, VI. 15-ig

Harun Farocki

EGYESÜLT ÁLLAMOK New York Sigmar Polke

Hamburger Bahnhof, VII. 13-ig

Victor Man Deutsche Bank Kunsthalle, VI. 22-ig

Molnár Vera

MoMA, VIII. 3-ig

Bonn Malevics és az orosz avantgárd

Metropolitan, VII. 27-ig

Ai Weiwei Brooklyn Museum, VIII. 10-ig

Bundeskunsthalle, VI. 22-ig

Keleti kaland. A Tell Halaf-i ásatások

FRANCIAORSZÁG Párizs Van Gogh/Artaud

Bundeskunsthalle, VIII. 10-ig

Braunschweig Szép új NSZK? – a 80-as évek fotói

Musée d’Orsay, VII. 6-ig

Museum für Photographie, VI. 29-ig

Robert Mapplethorpe

Düsseldorf Kandinszkij, Malevics, Mondrian: a fehér végtelenség

Grand Palais, VII. 13-ig

Bill Viola Grand Palais, VII. 21-ig

Kunstsammlung NRW K20, VII. 6-ig

Henri Cartier-Bresson

Művészet és alkímia

Centre Pompidou, VI. 9-ig

Museum Kunstpalast, VIII. 10-ig

Lucio Fontana

George Grosz

Musée d’Art Moderne de la Ville, VIII. 24-ig

Museum Kunstpalast, VIII. 17-ig

Gáláns ünnepek Watteau-tól Fragonard-ig

Frankfurt Párizsi bohémek 1900 körül

Musée Jacquemart-André, VII. 21-ig

Impresszionisták-magángyűjteményekből

Schirn Kunsthalle, VI. 1-jéig

Musée Marmottan, VII. 6-ig

Emil Nolde retrospektív

Kabakov

Isteni komédia. 50 kortárs afrikai művész Museum für Moderne Kunst, VII. 27-ig

59

Reina Sofia, IX. 1-jéig

SVÁJC Bázel James Ensor Kunstmuseum, V. 25-ig

Kunstmuseum, VII. 20-ig

Sankt Gallen Japán art brut Museum im Lagerhaus, XI. 8-ig

SVÉDORSZÁG Göteborg Svéd történeti festészet – 19. század Kunstmuseum, IX. 28-ig

Stockholm Másvilágok Magasin 3 Konsthall, VI. 8-ig

SZLOVÁKIA Kassa Kassai modernek Vychodoslovenská galerie, VI. 8-ig

Pozsony „Impresszionizmus” „Szlovákiában” SNG, V. 25-ig

Städel, VI. 15-ig

Musée Maillol, VII. 20-ig

Fundación Juan March, VII. 6-ig

Hanne Darboven

Bern Bill Viola: Passió

V. 29-VIII. 3.

Elveszett királyságok. Délkelet-ázsiai művészet

Museo Thyssen-Bornemisza, V. 18-ig

Josef Albers

Kunstmuseum, VI. 22-ig

8. Berlini Kortárs Biennále

Whitney, V. 25-ig

Madrid Cézanne

Malevics: a tárgynélküli világ

DAM Galerie, VI. 7-ig

Whitney Biennále

SPANYOLORSZÁG Barcelona Big Bang Data: az információs robbanás

Museu Picasso, VI. 29-ig

Wols fotográfiái

Arken Museum, VI. 1-jéig

Palazzo Fortuny, VII. 14-ig

Poszt-Picasso: kortársi reflexiók

Martin-Gropius-Bau, VII. 7-ig

Koppenhága Hundertwasser

Palazzo Fortuny, VII. 14-ig

CCCB, IX. 7-ig

NÉMETORSZÁG Berlin Ai Weiwei

Louisiana, VI. 9-ig

Peggy Guggenheim Collection, V. 24-VIII. 31.

Metamorfózisok – fantasztikus víziók

V&A, VII. 27-ig

Beuys: papírmunkák

Velence A manierizmustól a szürrealizmusig

CCCB, V. 9-X. 26.

Az olasz divat

Louisiana, VII. 6-ig

Galleria Borghese, V. 25-ig

Dora Maar

Christie’s Mayfair, VII. 7-ig

Barbara Probst

Giacometti

Női fotográfusok

Royal Collection, X. 12-ig

Dél-cseh gótika

Neues Museum, X. 25-ig

OLASZORSZÁG Pavia Pissarro – az impresszionizmus lelke

MUDAM, IX. 7-ig

BOZAR, V. 25-ig

Weimar Rebecca Horn: Buchenwaldi koncert Neues Museum, X. 25-ig

LUXEMBURG Luxembourg Heimo Zobernig

BELGIUM Brüsszel Zurbarán

Pinakothek der Moderne, VIII. 24-ig

Angelika Kauffmann

CCA Ujazdowski, V. 25-ig

Kunstverein, V. 1-VII. 13.

München Dix és Beckmann Sander és a fotográfia

Muzej Suvremene Umjetnosti, VI. 5-VIII. 24.

A bécsi akcionizmus

Museum Ludwig, VII. 13-ig

Galerie für Zeitgenössische Kunst, VI. 1-jéig

Centraal Museum, VI. 9-ig

Lentos, V. 25-ig

Museum Ludwig, VII. 13-ig

René Huyghe Lipcse Andreas Fogarasi: Vasarely Go Home

Kunsthal, V. 29-VIII. 21.

forum frohner, V. 18-VIII. 24.

Portikus, V. 10-VI. 29.

Hamburg Feuerbach múzsái – Lagerfeld modelljei

Palais de Tokyo, IX. 2-ig

Künstlerhaus-Halle für Kunst und Medien, V. 18-ig

Kunstverein, V. 1-VII. 6.

John Latham

20 14

május

SZLOVÉNIA Maribor Rémálom. 123 kortárs művész Art Gallery, V. 31-ig

20 14

május

Kis Varsó


A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter

Következő számunk tartalmából NAGY IMRE: Koszta József gyűjteményes kiállítása KELÉNYI GYÖRGY: A Zichy-gyűjtemény STURCZ JÁNOS: Kép-tár-ház – csoportos kiállítás a Szombathelyi Képtárban Kiadja Vezető szerkesztők

ÚJ MŰVÉSZET ALAPÍTVÁNY PATAKI GÁBOR pataki.gabor@ujmuveszetfolyoirat.hu

GELLÉR KATALIN: A művészi grafika születése – kiállítás a Képzőművészeti Egyetemen

P. SZABÓ ERNŐ p.szabo.erno@ujmuveszetfolyoirat.hu

LÓSKA LAJOS: Szabadkéz – grafikai kiállítás a MODEM-ben P. SZABÓ ERNŐ: Derkovits-ösztöndíjasok 2013

Rovatszerkesztők

BORDÁCS ANDREA Kortárs magyar képzőművészet: újmédia, intermédia, művészet- és múzeumpedagógia bordacs.andrea@ujmuveszetfolyoirat.hu LÓSKA LAJOS Kortárs magyar képzőművészet: festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék

Olvasószerkesztő Fotó Lapmenedzser Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka

BORDÁCS ANDREA: Interjú Somlói Zsolt műgyűjtővel, a Tate Gallery Orosz és Kelet-európai Akvizíciós Bizottságának tagjával

muladi.brigitta@ujmuveszetfolyoirat.hu

NAGY KRISTÓF: Interjú a londoni Tenderpixel galéria magyar vezetőjével a Société Réaliste-kiállítás kapcsán

RUDOLF ANICA Ajánló rovat, a művészeti élet aktuális eseményei rudolf.anica@ujmuveszetfolyoirat.hu BERÉNYI ZSUZSA berenyi.zsuzsa@ujmuveszetfolyoirat.hu LADÁNYI ILDIKÓ ladanyi.ildiko@ujmuveszetfolyoirat.hu KÖRMENDI KRISZTINA info@ujmuveszetfolyoirat.hu KORONCZI ENDRE

BODÓCZKY ISTVÁN képzőművész, művészetpedagógus. BOJÁR IVÁN ANDRÁS művészettörténész, építészeti szakíró.

JUHÁSZ ANNA kurátor, az ACAX munkatársa. KOZÁK CSABA művészeti író. LAJTA GÁBOR képzőművész, művészeti író.

+36 1 341 55 98, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233

LÁNG ESZTER képzőművész, művészeti író.

LAPKER ZRT., 1092 Budapest, Táblás utca 32. +36 1 347 7300, +36 1 347 7303, info@lapker.hu

MÉSZÁROS FLÓRA művészettörténész.

BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

N. MÉSZÁROS JÚLIA művészettörténész, a győri Városi Művészeti Múzeum munkatársa, a NYME oktatója.

Janus Pannonius Múzeum, 7621 Pécs, Káptalan utca 5.

Mészáros Flóra: művészettörténész, az ELTE-Sorbonne PhD-hallgatója

+36 72 514 040, +36 72 514 042, jpm@jpm.hu

NAGY KRISTÓF művészettörténész, egyetemi hallgató.

és ALTERNATÍV TERJESZTŐK.

RUDOLF MIHÁLY DLA, Ybl-díjas építész, az MMA tagja.

bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában (Budapest, VII. Vörösmarty utca 16-18.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett 10300002-20337629-70073285 számú számláján.

SINKÓ ISTVÁN: képzőművész, tanár, művészeti író.

695 Ft

VÁRKONYI GYÖRGY művészettörténész, a Jelenkor művészeti szerkesztője.

Előfizetés egy évre:

7800 Ft

Előfizetés fél évre:

4200 Ft

SURÁNYI MIHÁLY művészeti menedzser, kurátor, a Nessim Galéria vezetője. SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL karikaturista, művészeti író. SZIRÁNYI ISTVÁN képzőművész.

GERMAIN VIATTE művészettörténész, a párizsi Pompidou Központ nyugalmazott igazgatója.

A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges.

©

Számunk szerzői

CSÉKA GYÖRGY esztéta, kritikus.

PHARMA PRESS Nyomdaipari Kft.

1065 Budapest, Nagymező utca 49. II./2.

©

PETRÁNYI ZSOLT: Ragnar Kjatarsson

MULADI BRIGITTA Kortárs külföldi képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok, műgyűjtés

Szerkesztőség

Egy példány ára:

MULADI BRIGITTA: Boremans Brüsszelben

HORNYIK SÁNDOR: Kis Varsó-kiállítás a Secessionban

Dávid Ferenc

Előfizethető

ÜVEGES KRISZTINA: Richard Deacon, Turner-díjas kiállítása

loska.lajos@ujmuveszetfolyoirat.hu

Felelős vezető

Terjeszti

FEHÉR DÁVID: Ai Weiwei Berlinben

Tisztelt Szerzők! Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.

Új Művészet Szerzők www.ujmuveszetfolyoirat.hu

HU ISSN 08662185 Támogatók


M A O E

K I Á L L Í T Á S

P Á L Y Á Z A T

2 0 1 4

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) pályázatot hirdet tagjainak Labirintus témakörben. Pályázni lehet festészet, szobrászat, grafika, alkalmazott grafika, textil, gobelin, kerámia, ötvös, üveg, belsőépítészet és fotóművészet kategóriákban.

A kiállítás tervezett idʎpontja: 2014. szeptember 5 ą november 2. Helyszín: MʮvészetMalom Szentendre Tematika: „…a labirintus jelképben az a mód jelenik meg, amellyel a különböző történelmi korokban az ember saját sorsát ábrázolta, mindig változatlanul fenntartva egy lényeges vezérelvet, vagyis azt a tudatot, hogy mindenkor elérhetjük lelkünk szabadságát: hol a hit, hol a megismerés segítségével, vagy csak azzal az elszántsággal, amellyel szembeszállunk a sorssal.” A művészetben sziklavésetek, képek, szobrok, versek és évszázados metszett sövények tanúskodnak erről. Olykor csak áttételes érzésként, játékosan, máskor pontosan megfogalmazott, képben is megjelenített mítoszok formájában. A labirintus téma legismertebb verziója a görög mondavilágból származó történet. A korai labirintusok elsődlegesen spirituális jellegűek voltak, s ez jellemző a keresztény korszak ún. zarándoklabirintusaira is. A labirintus olyan archetipikus kép, mely ma is számtalan indíttatást nyújthat a művészi kifejezése számára. „…ezek a képek mint ősi és autonóm jelenségek jelen vannak lelkünk mélységeiben. Más szóval ezek a jelek nem biztos ismeretek rögzülései, hanem egyfajta érzelmi „sokk” emlékei és felébresztői.” A labirintus témából rendezendő kiállítás újabb lehetőséget kínál a művészek számára, hogy be- és megmutatkozzanak egymás és a nagyközönség előtt.

A kiállításra jelentkezni az elkészült művek digitális fotóival lehet, amelyeket 2014. május 30-ig, a www.activium.hu/labirintus regisztrációs felületen kérünk elküldeni. Az elfogadott műről 2014. július 15-ig e-mailben értesítést küldünk. Az elfogadott mű mérethatára: 100×120 cm. A kiemelkedő alkotásokat műfajonként egy-egy szakmai elismerésben részesítjük. A kiállításhoz magyar-angol nyelvű katalógus készül.

Aknay János

Sárkány Győző

D. Udvary Ildikó

festőművész a MAOE elnöke

grafikusművész a MAOE alelnöke

művészettörténész a Pesterzsébeti Múzeum igazgatója


F E S Z TI V Á L

május 23. 1600

RIPPL-RÓNAI JÓZSEF AZ I. VILÁGHÁBORÚBAN

címu kiállítás Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont, Róma hegy

május 23. 1000

„SZÉPÍTENI KÍVÁNTA A VILÁGOT…”

Muvészeti konferencia Rippl-Rónai József iparmuvészeti munkásságáról Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont, Róma hegy

május 22. 1700 ÉLET-JELEK - Márton Árpád festomuvész kiállítása Együd Árpád Kulturális Központ - Vaszary Képtár Kaposvár, Csokonai tér 1.

május 22. 1530

„KÉPzet” címu kiállítás Kaposvár, Fo u. 12. (Régi képtár)

MÁJUS 22-25.

RIPPL-RÓNAI KAPOSVÁRT VÁLASZTOTTA... t o v á b b i i n f o r m á c i ó : w w w. r i p p l f e s z t . h u

Új Művészet 2014. május  

Új Művészet folyóirat 2014. május

Advertisement