GEOTÚRA

Nem mind mészkő, ami barlang

Írta: Szigeti Ferenc Albert, Nagy Loránd István* Furcsa, kissé ovális alakú üreg nyílik a vízmosásban: a mintegy 10 méter hosszú járat meglepően egyenes. Viszont biztosan nem vájták. A rejtély csak tovább nő, amikor a barlang falában elszenesedett famaradványokat veszek észre. Mi lehet ez?

H

a azt halljuk, hogy barlang, akkor leginkább egy cseppkövekkel teli, föld alatti csodavilág jut eszünkbe. Összességében talán kevésbé látványos, de nagyon is különleges barlangokat azonban nem csupán a mészkő (karszt) rejthet. Az úgynevezett nemkarsztos barlangokban cseppköveket csak elvétve találunk, cserébe kialakulásuk minden esetben nagyon különleges. Ezért az alább bemutatott, legérdekesebb, ugyanakkor viszonylag könnyen elérhető, nemkarsztos barlangjaink minden, a természet varázsára rácsodálkozó túrázó számára ideális túracélpontok lehetnek.

Az Anna-barlang bejárata a népszerű üdülőhelyen, Lillafüreden Fotó: Gulyás Attila A nem mészkőben kialakuló barlangok általában valóban rövidek, sok esetben inkább az üreg szó juthat eszünkbe, mintsem a barlang (a hazai rekorder a mátrai Ágasvár oldalában található, 428 méter hosszú Csörgő-lyuk). Cserébe van belőlük bőven: a nemkarsztos barlangok kutatására létrejött Vulkánszpeleológiai Kollektíva több mint 1200 ilyen képződményt számlált össze hazánkban az elmúlt évtizedekben, igaz, ebben vannak mesterséges üregek is, amelyek hivatalosan nem számítanak barlangnak.

A mészkőbarlangoktól eltérően ezek a barlangok nem kémiai oldás, illetve az azt módosító fizikai hatások következtében alakultak ki, hanem többek között törések menti elmozdulásokkal, magmás kőzetben gáz- vagy gőzbuborékok „megdermedésével”, stabilitását vesztő, lehulló kőzetdarabok közötti résekben vagy éppen az aprózódás, a mállás és a koptatás lepusztító folyamatai révén. Természetesen a nemkarsztos barlangok létrejöttében is többféle barlangképző hatás érvényesült általában.

Anna-barlang: az egész világon kevés ehhez hasonló barlang látogatható – Fotó: Egri Csaba

A hazai nemkarsztos barlangok többsége (több mint 800 barlang) magmás kőzetekben alakult ki, de üledékes kőzetekben, főleg homokkőben és konglomerátumban is sok ilyen barlangot találunk (közel 300-at). Metamorf, azaz átalakult kőzetekben kevesebbet ismerünk.

Az ismeretlen ismerős: a mésztufabarlang (Budai-hegység, Bükk, Mecsek) A barlangok kisebb része úgynevezett szingenetikus barlang, ami azt jelenti, hogy az üreg együtt keletkezett az azt befoglaló kőzettel (ezzel szemben az úgynevezett posztgenetikus barlangok a már kialakult kőzetben jöttek létre – többek között ilyen az összes karsztbarlang). Globális léptékben sem gyakori jelenség a mésztufabarlang, amelynek kialakulása nagyon különleges. A karsztpatakok mésszel telített vizéből a tereplépcsőknél (vízeséseknél) mésztufa rakódik le, lényegében minden tereptárgyon: ágakon, sziklákon, még a füvön is. Az idővel halmokká terebélyesedő mészkiválások azonban nem egyenletesek, a tereptárgyak között kisebb-nagyobb természetes üregek keletkeznek, amelyeket legtöbbször az ember alakított később egységes barlanggá. A világ egyetlen, egy világváros központja alatt húzódó mésztufabarlangja, a budai Vár-barlang azért is különleges, mert a ma több mint 3 kilométer hosszúságú labirintus pincék, majd légvédelmi célból készült járatok kialakításával vált teljessé. A lillafüredi Anna-barlang és a pécsi Tettyei-mésztufabarlang szintén látogatható.

Ismerd meg az antropogén látnivalókban gazdag Tettyeimésztufabarlangot!

Ember és természet hosszú időn át együtt formálta (Vár-barlang) – Fotó: Egri Csaba

A legkülönlegesebb keletkezésű: a fatörzslenyomat-barlang (Ipolytarnóc) Már Szlovákiában, de éppen csak a határ túloldalán találjuk az Ipolytarnóc irányából is elérhető, a bevezetőben is szereplő Mucsényibarlangot (Mučínska jaskyňa). Képzeljünk el

Fatörzslenyomatbarlangok csak Földünk néhány pontjáról ismertek (Mucsényibarlang) Fotó: Szigeti Ferenc Albert egy 20-19 millió évvel ezelőtt itt élt, feltehetőleg tűlevelű fát, amelyet a vulkáni hamu betemetett. A fatörzs elszenesedett, majd évmilliókkal később, amikor a Mucsényi-patak bevágódása lehetővé tette a levegővel való érintkezését, szép lassan kimállott a fa szerves anyaga. Az így keletkezett üreg a riodácittufa (mint befoglaló kőzet) elaprózódása folytán később tovább tágult, de alapvetően megőrizte a fatörzs eredeti alakját. A barlangot egyetlen, mintegy 12 méter hosszú, 2,5 méter széles és 1,5 méter magas, vízszintes járat képezi, amelynek falán több helyütt is felfedezhetünk elszenesedett famaradványokat.

Ha már Ipolytarnócon jársz, fedezd fel a Mucsényi-barlangot is egy családi túra keretében!

A legrejtélyesebb: a Gázhólyagbarlang (Medves-vidék) Vulkáni kőzetekben számos módon keletkezhetnek barlangok. Ezek közül a bazaltvidékeinken található hólyagbarlangok kialakulása a legérdekesebb talán. Ezek a tudományosan exhalációs barlangoknak nevezett üregek ugyanis úgy jöttek létre, hogy mind a vulkáni törmelékszórásos, mind a posztvulkáni fázisban folytatódtak a forró oldatokat és gőzöket, gázokat produkáló kifúvások, amelyek később sok esetben járható méretű, hengeres csatornákat hagytak maguk után a még képlékeny kőzetben. A kihűlő lávában megrekedt gázbuborékok lenyomatait látjuk ma tehát. Ily módon keletkezett az Ajnácskő feletti Ragács (Medves-vidék határon túli oldala) látványos, mintegy 9 méter mély, függőleges exhalációs kürtője, de ilyen üreg látható a sokkal könynyebben megközelíthető Baglyas-kőnél is Salgótarjánban.

Mind közül a legkülönlegesebbet azonban a Medves-vidék híres bazaltkúpjai (Salgó, Somos-kő) mellett szerényen meghúzódó Kis-kőn találjuk. A néphit szerint a különle-

Tegyél körtúrát a Bárna feletti köveken! ges, de nehezen megközelíthető (életveszélyes), lefelé kiszélesedő (15,6 méter mély és 30 méter hosszú) barlangban a törökök kincset rejtettek el. A kincs utáni hajsza egészen odáig fajult, hogy egy helyi földbirtokos, bizonyos Kemény Géza 1909–1910 táján helyi bányászokkal egy vízszintes tárót hajtatott a kemény kőzetben a barlanghoz. Persze a kincset még így sem találták meg, cserébe ma biztonságosan felfedezhetjük a valódi kincset, magát a barlangot.

A Ragács különleges kürtője – Fotó: Szigeti Ferenc Albert

A kőzettestek elmozdulásával létrejött hasadékbarlangok (Balaton-felvidék) Bazaltvidékeinken számos hasadékbarlangot is találunk, kialakulásuk módja szintén különleges, és sokat elárul az adott táj geológiai múltjáról. Az egykori völgyeket kitöltő lávafolyamok később tektonikus mozgások eredményeképpen kiemelkedtek, s az így létrejövő hegyek széléről a puhább, üledékes kőzeteket

A Vasas-szakadék (Visegrádi-hegység) – Fotó: Lánczi Péter Feltárul a bazalt szerkezete (Konyha) – Fotó: Szigeti Ferenc Albert

idővel lepusztította az erózió. A fennsík peremére kerülő vulkáni kőzetben repedések jöttek létre, amelyek mentén a szélső tömbök lecsúsztak és ledőltek a meredek lejtőn. Kétségkívül a Balaton-felvidék bazaltorgonái a leglátványosabbak, de a Medves-vidék hasonló peremszéli sziklaalakzatai alatt is hatalmas kőtengerek maradtak fent, a lecsúszó oszlopok között pedig hasadékbarlangok jöttek létre.

Ezek között kevés látogatható van, a Kovácsihegy híres ürege, a Vadlány-lik azonban ebből a szempontból is érdekes. Egy kis bátorsággal ugyanis mi magunk is felfedezhetjük: a bejárat szűkületén átbújva a mintegy 10 méter hoszszú Bejárati-folyosóra jutunk, amelynek végén a barlang legnagyobb termét, a 3 × 5 méteres Konyhát találjuk. Innen egy szifonszerű átbújón kúszhatunk át a barlang másik termébe, a valamivel kisebb Szobába. A barlang teljes hossza 24,3 méter. A kőzet egymásra merőleges repedései, illetve a bazalt pados szerkezete tényleg olyan hatást kelt, mintha emberi kéz alkotta volna a barlangot: kisebb-nagyobb vízszintes polcok, tárolásra alkalmas sziklafelszínek, fekvőhelyek mindenhol. Könnyű elképzelni, hogy a környékbeli lakosság szükséghelyzetben kihasználta a szűk bejárata miatt egyébként nehezen észrevehető, tekintélyes belső méretű üreget, s abban még az 1950-es években is terményt rejtegettek.

A Vadlány-lik a nem kevésbé vadregényes Bazaltutcából nyílik.

A Szilvás-kő egyik hasadékában – Fotó: Szigeti Ferenc Albert Fotó: Nógrádi Attila

Amikor az ember hegyeket mozgatott meg: a konzekvenciabarlang (Medves-vidék) A bazalttal fedett Szilvás-kő gerince alatt húzódó, közel 5 méter vastag széntelepet 1912 és 1919 között bányászták le. A beomló bányajáratok fölötti kőzetben fellépő feszültségek kiegyenlítődéseként repedések keletkeztek, majd ezek mentén a kőzettest meg is csúszott. Így jöttek létre a tetőszintbe mélyedő, roppant látványos, széles hasadékok, amelyek egyre szűkülve úgynevezett konzekvenciabarlangokként futnak tovább (a Szilvás-kőn mintegy tucatnyi ismert belőlük). A szilvás-kőihez hasonló, de andezitagglomerátum-tömbökben található az ország második leghosszabb nemkarsztos üregrendszere, a lejtőcsuszamlás hatására kialakult Damasa-szakadék.

Fedezd fel a Damasaszakadékot!

A Kis-Szilvás-kő biztonsággal járható hasadéka Fotó: Szigeti Ferenc Albert A legkülönlegesebb nevű: a gyapjúzsákbarlang (Velencei-hegység)* A felszínen magányosan vagy csoportosan álló, többnyire mállással kialakult, kerekded, legömbölyített formájú gránittömböket – tiszteletben tartva a népnyelvi hagyományokat – gyapjúzsákoknak nevezzük. Ezek között olyanok is akadnak, amelyek úgynevezett gyapjúzsákbarlangokat rejtenek. Tizenhét ilyen képződmény található a Velencei-hegységben, közülük a Zsivány-barlang az abszolút rekorder. A Pandúrkő északnyugati oldalának látványos, emeletes labirintust alkotó földtani értéke 4 bejárattal, több ablakkal és 14 métert meghaladó hosszúsággal büszkélkedhet. 

Fedezd fel a gyapjúzsákokkal „rokonságban álló” ingóköveket is!

Fotó: Egri Csaba