ZÖLDHULLÁM

Légyölő pókszázlábú

Otthonunkban is felbukkanhat

Írta: Nagy Loránd István Fotók: Ujvári Zsolt Sötétedés után indul táplálékszerző portyájára, mozgása szélsebes, a vadászat sikerét pedig nem bízza a véletlenre: méregkaromban végződő állkapcsi lábai, képalkotásra alkalmas összetett szemei, hosszú csápjai és lasszószerű lábai roppant hatékony ragadozóvá teszik. Jó, ha tudjuk, hogy otthonunkban is felbukkanhat e fürge lény, rendjének egyetlen hazai képviselője, rettegésre azonban egyáltalán nincs okunk.

Asoklábúak (Myriapoda) altörzsének százlábúak (Chilopoda) osztályába tartozó légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) köré tekeri hosszú járólábait, állkapcsi lábaival mérget juttat a testébe, végül magához húzza, hogy immáron az egy pár rágó és két pár állkapocs alkotta szájszervéa pókszázlábú-alakúak (Scutigeromorpha) vel is stabilan tartsa elfogyasztandó áldozatát. Itt kell rendjének egyetlen magyarországi képviselője. Meleg- megjegyezni, hogy csak végveszély esetén – amennyiben kedvelő ízeltlábú, eredetileg a Mediterráneum volt az megfogjuk, avagy rálépünk – harapja, illetve marja meg őshazája, elterjedési területe (areája) azonban jócskán az embert, mérge pedig legfeljebb méhcsípéshez hasonló megnőtt az idők során, amely ma már Európa mérsé- tüneteket válthat ki. kelt övi területeit, Ázsia, az amerikai kontinensegyüttes és Dél-Afrika egyes részeit, va- Tavasszal szaporodik, petéit egyesével, lamint Ausztráliát és Új-Zélandot néhány napos időközönként rakja is magában foglalja. Természetes státusz le. A petékből kikelő első lárvaélőhelyein a nappalokat kövek, sziklák vagy az avartakaró alatt rejtőzködve tölti, a településeken viszont (amelyekhez areája jelentős részén erősen kötődik) bútorok mögé, padlórésekbe, falrepedésekbe húzódik be, ahol észrevétlenül várja a sötétség beálltát. Hazánkban általánosan A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) nem élvez természetvédelmi oltalmat Magyarországon, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ingatlanjainkba alkalmanként bekuckózó soklábút gondolkodás nélkül az örök vadászmezőkre küldhetjük pusztán azért, mert emberközpontú világképünkbe nem illik bele bizarr megjelenésével. Fotózzuk le inkább, hiszen egy igazi kuriózum ő a hazai ízeltlábúak között! alakoknak csupán 4 pár lábuk van. „Lábrepertoárjuk” a több vedléssel járó szelvényszerző fejlődésük (anamorfózis) folyamán válik teljessé, vedlésekre ugyanakkor ezt követően, még az ivarérettség elérését megelőzően is sor kerül. Hároméves koruktól fogva szaporodnak, ideális elterjedt, gyakori faj, amelynek körülmények között hét évig is megpillantásához olykor elég óvato- élhetnek. Ez idő alatt éjszaka fáradsan bekukkantani ingatlanunk valamelyik hatatlanul vadásznak, nappal türelmesen helyiségébe, legyen szó akár egy falusi portáról, akár egy rejtőzködnek, gondoskodnak fajuk fennmaradásáról, fővárosi lakásról. Értelemszerűen a természetben is ta- szájszerveikkel pedig megszámlálhatatlanul sokszor lálkozhatunk vele, csak ott jóval nehezebb lesz kiszúrni. megpucolgatják érzékeny csápjaikat és harminc járólábukat, legbecsesebb prédaszerző alkalmatosságaikat. A légyölő pókszázlábú testhossza 20–30 mm, rendkívül hosszú csápjaival és 15 pár járólábával (amelyek közül az utolsó pár hosszabb a többinél) ugyanakkor jóval nagyobbnak tűnik. Vajszínű vagy sárgásszürke hátlemezein hosszanti barna sávok, végtagjain világosbarna gyűrűk fi gyelhetők meg. Gömbölyded fején két összetett, képalkotásra alkalmas szemet visel. Ilyen, a rovarokéhoz hasonló látószervvel kizárólag a pókszázlábú-alakúak rendjének képviselői büszkélkedhetnek a százlábúak népes osztályában. Az első törzsszelvény lábai méregkaromban végződő, a ragadozó életmód szolgálatában álló állkapcsi lábakká módosultak, amelyek kulcsszereppel bírnak a zsákmányszerzésben. Ha egy potenciális prédaállat (jellemzően rovar, pók vagy féreg) a látómezejébe kerül, majd hozzáér az érzékeny, fonalas csápjaihoz, ügyes vadászunk egy szempillantás alatt lasszószerűen

Hegyi túra, a boldogság receptje

tériszonyosoknak is

A természetben végzett mozgás egészségesebbé és boldogabbá tesz bennünket, a kutatók szerint is. A magashegyi túrázás pedig különösen! Ausztria a magasságtól félőknek is számos hegyi túrát ajánl.

gyre szélesebb körben ismert tény, hogy a

Enövények által termelt antimikrobiális szerves vegyületek, az úgynevezett fi toncidok erősítik immunrendszerünket. Ezenkívül a friss levegőn végzett testmozgás csökkenti a vérnyomást, erősíti a szívet és a keringést, valamint elmélyíti a légzést. A rendszeres erdőfürdő csökkenti a stresszt, pontosabban a stresszhormonként ismert kortizol szintjét. Japánban és az USA-ban az erdőfürdő már az állam által elismert terápiás forma.

Mindez fokozottan igaz a magashegységek érintetlen természeti környezetben vezető túraútvonalaira. A magasságtól való félelem ugyanakkor sok embert meggátol a hegyi túrázásban. Az emberek mintegy 20 százaléka számára a hidak, az erkélyek vagy akár egy létra második foka is leküzdhetetlen akadály, nem beszélve a hegyi túrákról. Szerencsére nem szükségszerű, hogy emiatt le kelljen mondaniuk a fantasztikus kilátásról és az alpesi környezetben végzett testmozgás jótékony hatásáról. A megfelelő útvonalakon – hasznos tippekkel ellátva – még azok is könnyedén meghódíthatják a hegyeket, akik nem szeretik a magasságot. Íme, egy csokorba szedve Ausztria legjobb túrái azoknak, akik félnek a magasságtól, továbbá tippek a túrára való felkészüléshez.

7 túraútvonal, ahol félelem helyett élmények várnak Itt minden megtalálható, ami megnyugtathatja azokat, akik félnek a magasságtól: szelíd, lapos hegygerincek nagyszerű kilátással, vadregényes erdei utakon vezető, kényelmes túrák és olyan különleges látnivalók, mint egy kelta emlékhely. Gondtalan túrázást kívánunk!

1. Túra a Muckenkogelre a Lilienfelder Hütte érintésével

A Lilienfelder Hüttéhez és a gyönyörű kilátást kínáló Muckenkogelre vezető túra végig erdei úton halad AlsóAusztriában. Visszafelé ugyanezen az úton érhetik el a túrázók a kiindulópontot.

Fotó: Tourismusverband Wilder Kaiser/Peter von Felber

Fotók: Österreich Werbung/Sebastian Stiphout/Popp & Hackner

2. Scheiterbodenból a Hinteralmra

A Hinteralmra vezető túra egy kifejezetten könnyű, kevesek által ismert útvonalon halad, túlnyomórészt az Alplgraben sűrű erdőin át Salzburg tartományban.

3. Túra az Ameisbergen

A felső-ausztriai Sauwaldban található kelta emlékhelyhez vezető, könnyű hegyi túra igazi bennfentes tippnek számít a családok körében.

4. Nösslachjoch–Nösslachhütte–Bergeralm-túra

A tiroli Bergeralm felvonó hegyállomásától induló körtúra virágzó alpesi réteken vezet át a Nösslachhüttéhez, majd innen tovább a felvonó középállomására.

5. Túra a Lichtseehez

Ez a túra az idilli Lichtseehez vezet, amely a Trunajoch alatt található. Nyáron a mesés környezetben fekvő tiroli tó frissítő pancsolásra csábít.

6. Fellhorn-körtúra a Straubinger Haustól

A Hochtrittalmon át elérhető hegyi körtúra gyerekekkel is könnyedén teljesíthető. Tipp: e tiroli túra napkeltekor és napnyugtakor a legkülönlegesebb.

7. Sonnkogel-kör, Hohe Dirn

A Steyr (Felső-Ausztria) közelében található virágos réteken átvezető, kifejezetten könnyű körtúra nagyszerű kilátást kínál a Kalkalpen Nemzeti Parkra és környékére.

Bővebb információ a bemutatott túrákról:

austria.info/pihenes austria.info/mozgas Túratippek azoknak, akik félnek a magasságtól Nem kell a hőst játszani: ha valaki úgy találja, hogy a választott útvonal mégiscsak túlnő rajta, jobb, ha időben visszafordul. Legközelebb talán sikerül majd! Fontos a megfelelő útvonal kiválasztása: érdemes a körtúra helyett inkább oda-vissza útvonalat választani, mert így a visszaút már ismert, és ha szükséges, bármikor vissza lehet fordulni. Fokozatosan kell növelni a magasságot: a magasságtól való félelem sok esetben leküzdhető – ennek az egyik módja, hogy lassan és fokozatosan szoktatjuk hozzá magunkat a magassághoz, és lépésről lépésre egyre magasabb túracélpontokat választunk. Kettesben könnyebb: jelentős segítséget jelenthet, ha a tériszonyosok egy türelmes baráttal vágnak neki a túrának. Szükség esetén megfoghatják a kezüket, illetve segíthetnek nekik. Érdemes nyíltan beszélni a magasságtól való félelemről. Mindig előre nézni: érdemes mindig csak a következő méterekre koncentrálni. Soha nem szabad lefelé nézni, mindig csak előre! Felkészülési terv: a meredek és kitett szakaszokat legjobb elkerülni. Ami a tériszonyban nem szenvedő túrázóknak meg sem kottyan, az a magasságtól félők esetében elronthatja az egész túrát. Épp ezért érdemes olyan útvonalat választani, amely széles hegygerincen vezet. Mindig hasznos az is, ha valaki jártas a térképolvasásban, vagyis rögtön tudja, hogy a túra erdei úton halad-e, mennyire meredekek a lejtők, valamint vannak-e útközben sziklás, meredek, kőtörmelékes szakaszok. Aki egészen biztosra akar menni, annak érdemes kerekesszékkel is megtehető, akadálymentes túraútvonalat választania. (X)