Csoma útja Készítette: Gerstner Balázs
Kőrösi Csoma Sándor egész életét végigutazta, azért ,hogy fellelje a magyarok őshazáját. Következőkben, útja főbb állomásairól olvashatunk.
1. Nagyenyed - Édesapjával sétált fel ide és iratkozott be a Bethlen Kollégiumba. Szolgadiákként kezdte meg tanulmányait:kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi, 1815-ben pedig főiskolai tanulmányait
1820. január 1-jéig Bukarestben tartózkodott, onnan Szófián
keresztül ment tovább. Február 7-én Konstantinápolyba ment, ám az ottani pestisjárvány miatt távoznia kellett. Enosz kikötőjében vitorlásra szállt, és Rodosz érintésével Alexandriába ment. Szófia
Bukarest
Rodosz
Alexandria
A terve az volt, hogy arab tudását, amelynek alapjait még Göttingenben szerezte meg, Kairóban tökéletesítse. A városban kitört pestisjárvány azonban Egyiptom elhagyására késztette. Egy szír hajón Ciprusra utazott. Május 19-én, egy
karavánhoz csatlakozva folytatta útját. Július 22-én elérte Bagdadot. Ciprus
Bagdad
Július 21-én Bagdadban a szlovák Anton Svoboda adott neki szállást, akivel hosszú idő után magyarul is társaloghatott. Másfél hónapot töltött ott. Svoboda ruhát és pénzt adott neki, hogy folytathassa útját. Szeptember elején hagyta el a várost (Bagdadot), s Kermánsáhon és Hamadánon keresztül október közepére megérkezett Teheránba. Itt a brit nagykövet, Henry Willock és testvére, George Willock támogatásával hosszabb időt töltött, miközben angol és perzsa tudását tökéletesítette.
Megszakadt Magyarországgal való kapcsolata, eltűntnek hitték. Iratait biztonsági okokból Teheránban hagyta és felvette a Szkander bég nevet.
1821. április 18-án érkezett Meshedbe, ahol az időközben zajló török-perzsa háború miatt hat hónapig vesztegelt egy karavánszálláson. Október 20-án indult Buharába. 1822. január 6-án átvergődött a Hindukus hegyláncain, eljutott Kabulba, ahonnan India felé vándorolt.
Meshed
Buhara
Kabul
Ekkor találkozik a később tibeti szótára előszavában is megemlített két híres katonatiszttel, Jean-François Allarddal és Jean-Baptiste Venturával, és velük együtt folytatva útját, 1822 márciusában megérkezett Lahorba. Úgy tervezte, hogy innen – talán a Karakorumot átszelő régi
kereskedelmi úton – Jarkendbe megy, hogy az afgán háborús zóna megkerülésével mégis eljuthasson Közép-Ázsiába. Ám, mint írja, ez az út is nagyon nehéz, költséges és veszélyes volt egy keresztény számára, s ezért huszonöt nap után visszafordult Lahorba. Visszaútja során, július 16-án találkozott William Moorcrofttal, 10 akit visszakísért Lehbe, s augusztus végéig vele maradt.
Moorcroft jóváhagyta Csoma kérését, ellátta a szükséges anyagiakkal, s ajánlást írt a számára a lehi khalönhöz, vagyis a király főminiszteréhez, és Zangla falu vezetőjéhez, Csoma későbbi mesteréhez. Kőrösi 1823. május 2-án hagyta el Kasmírt, s június 1-én érkezett meg Lehbe, ahol a khalöntől ajándékokat és egy ajánlólevelet kapott. A khalön továbbirányította Csomát Zanglába, amelyet kilenc nap múlva ért el. 1823. június 20-tól 1824. október 22-ig maradt Zanglában. Megdöbbentően
nehéz körülmények között itt tanulja meg a tibeti nyelvet, s itt kezd megismerkedni a tibeti irodalommal a leveleiben egyszerűen csak a lámának nevezett mestere, Szangsz-rgyasz Phun-chogsz segítségével. Csoma újonnan szerzett irodalmi ismereteiről röviden beszámol Kennedy századoshoz írott második, 1825. május 5-i keltezésű levelében. Ebben említi meg, hogy több munkát is tanulmányozott „a két részből álló, szanszkritból készült fordítások gyűjteményéből”, s külön kitér egy, a munkája szempontjából kiemelkedő fontossággal bíró hosszabb szanszkrit-tibeti szójegyzékre.
Egyre meredekebb, zord és nehéz terepen haladt Zangszkár felé, míg
végül megérkezett Tetha faluba. Itt csak egy hosszabb várakozás után tudott mesterével találkozni, az ugyanis valahol „üzleti ügyben volt távol a tibeti pusztákon”. Visszatértekor szerződést kötöttek, hogy a Tethától nem messze található Phuktal nevű kolostorban folytatják tovább a tanulmányokat.
Három és fél évig Kanamban dolgozott. Kanamban megtalálható a teljes tibeti buddhista kánon. A Kanamban eltöltött három év Csoma munkálkodásának legtermékenyebb periódusa. Befejezte szótárát és nyelvtanát, elkészítette egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezés vázlatát. 1831. április 22-én Delhi, érintésével Kalkuttába érkezett, és beköltözött az Bengáli Ázsiai Társaság székházába, hogy átvegye a Társaság könyvtárának rendezését, és ahol tibeti–angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szentelte idejét.
Kanam
Kalkutta Delhi
1842 februárjában megkísérelte a Lhászába való eljutást. A Mahananda
folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi pályafutása véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra.
Források: http://csoma.mtak.hu/hu/csoma-elete.htm https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91r
%C3%B6si_Csoma_S%C3%A1ndor