Jurátus június

XVIII. évfolyam 95. szám 2014. június 5.

Felelős Kiadó: Tallár Ákos Az ELTE ÁJK HÖK elnöke Főszerkesztő: Németh Márton (nemmarc@gmail.com) Szerkesztőség: Funcs Fanni,Havasi Benigna, Kálócz Adrienn, Karacs Daniella, Kratochwill György, Kurmai Kornél,Nagy Teodóra,Pollok Zsófia, Schattmann Dorka, Surjányi Dávid,Szász Nóra, Szekeres Zsolt,Szerényi Adrienn.

Nyomdai előkészítés: Török Balázs Kapcsolat: 1053, Budapest, Kecskeméti utca 10-12.

438-8010 info.juratus@gmail.com

Tisztelt Olvasó!

Németh Márton Főszerkesztő

A tücsök és a hangya

Egyetem tér

Interjút olvashattok az első kari sportnap szervezőivel, Keczán Pállal, Királyvölgyi Krisztiánnal és Gortva Martinnal. Tanszéki hírek rovatunkban a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéket ismerhetjük meg jobban, a TDK-hírekben újabb TDK mutatkoznak be, és beszámolunk a Perjátszó Kör előadásáról, amely Charles Manson perét dolgozta fel.

Írásaink a 2-5. oldalon.

HÖK news

Az előző számunkban már dühöngtünk a Neptun-ügy miatt, ezúttal megpróbáltunk utánajárni a problémák okainak. Eperjesi Zsoltot, a HÖK oktatási alelnökét kérdeztük a legutóbbi leállásról és a Neptun üzemeltetésének részleteiről. Megtudhatjuk, hogy milyen lépéseket tett eddig az ügyben a HÖK, és hová fordulhatunk, ha problémát észlelünk a rendszerben.

Cikkünk a 7. oldalon.

Interjú

Interjú rovatunkban Varga István tudományos dékánhelyettest oktatói és egyetemi vezetői munkájáról, Horváth Attilát pedig az Eötvös Szalonról kérdezzük. Újonnan induló Karrier rovatunkban elsőként Asbóth Márton alumnusunkkal beszélgettünk, aki jelenleg a Közigazgatási Jogi Tanszéken oktat, és az Átlátszó munkatársa.

Az interjúkat a 14-18. oldalon olvashatjátok.

Interjú Varga Istvánnal Mikor kezdett a tanítás iránt érdeklődni?

Amint végeztem az egyetemen. Nagyon sok mindent köszönhetek a Karnak, és azoknak a professzoroknak, akik tanítottak. Éppen ezért úgy érzem, hogy feladatom azt a tudást, szakértelmet, amit én összeszedtem, átadni a következő jogász generációnak, illetve anyailag is támogatni a Kart. A modern egyetemi oktatói kérdés nem úgy hangzik, hogy mire számíthatok én az egyetemtől, hanem úgy, hogy mi az, amit én adhatok.

(Folytatás a 16. oldalon)

A magyar jogi oktatás megújításához szükséges lépések Ahogy előző számunkban is jeleztük, a Jurátus külön rovatot indít a kari tantervreform-törekvések segítésére. Ezúton szeretnénk ismét felhívni minden oktatót, hallgatót, egyetemi vezetőt, aki szeretne hozzászólni a kérdéshez, hogy küldje el nekünk véleményét, az őszi szemeszterben le fogjuk közölni az írásokat! Elsőként Jakab Andrásnak, az MTA Jogtudományi Intézet vezetőjének írását közöljük: „Ha ebben a szűkös keretben az írás legfontosabb tézisét akarnám megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy a vizsgáztatási módszert a szóbeli „üveges szemmel felmondjuk a tételt a vizsgán” módszere helyett az írásbeli jogesetmegoldásra kellene átváltoztatni, amelyhez a hallgatók törvényszöveget is használhatnának. Örvendetes, hogy az ELTE ÁJK-n is vannak már tanszékek, amelyek így vizsgáztatnak, és csak remélhető, hogy ezt minél többen követik majd.”

(Folytatás a 12-13. oldalon)

A vizsgaidőszakban gyakran jut eszünkbe gyermekkorunk méltán népszerű meséje. Nem csoda: karakteres szereplők, fordulatos történet, mély erkölcsi tanulsággal. Ha a sors úgy hozza, mindannyiunknak eszébe szokott ötleni a történetből az az állat, amellyel a legtöbb közös vonást fedezzük fel. Nekem például a tücsök. Ahogy vizsgaidőszakban járok-kelek a kar folyosóin, van egy olyan érzésem, hogy nem vagyok egyedül ezzel.

Ebben az egyéni felelősségünket boncolgatjuk eleget, de talán azon sem ártana elgondolkodni, hogy mennyiben felelős ezért a jogi oktatás rendszere. Fel kellene tennünk a kérdést, hogy mennyire hatékony módszer, ha minden félévben csak másfél-két hónapig tanulunk, de akkor orrvérzésig; és ha a legtöbb tárggyal csak pár napot foglalkozunk a vizsga előtt? Nem érdemes áltatnunk magunkat: előadásokra kevesen járnak be, a legtöbb szeminárium pedig linkeléssel is bőven teljesíthető. Ha új tanterven, új oktatási módszereken törjük majd a fejünket, azt hiszem, érdemes lenne intézményesen is a kiegyensúlyozottabb tanulás felé szorítani magunkat. Kinek ne jutna eszébe egy évfolyamzárthelyi kapcsán az üveges tót és a hanyattesés, de kit ne töltene el örömmel a vizsgaidőszak kezdetén, ha nem akkor látja először a tankönyveit? De ez a jövő zenéje. Addig is sok sikert kívánok mindannyiunknak a hátralevő megmérettetésekre, aztán pedig szép nyarat. Szeptemberben találkozunk!

JURÁTUS

Egyetem tér

2014. június 5.

Interjú Keczán Pállal, Királyvölgyi Krisztiánnal és Gortva Martinnal

Italozás, jótékonykodás, sportolás Gutman Éva

Nézzük meg egy kicsit közelebbről... ez a nap az összefogásról szólt. Az IK és az ÁJK HÖK együttes szervezése. A 3 főszervezővel készített interjú alapján foglalnám össze az egész eseményt dióhéjban. Elsőként Keczán Pállal (ÁJK HÖK rendezvényekért felelős alelnök, az IK korábbi rendezvényekért felelős alelnöke), majd Királyvölgyi Krisztiánnal (ÁJK HÖK sportügyekért felelős alelnök), és Gortva Martinnal (ÁJK IK személyi ügyekért felelős alelnök) beszélgettem.

Milyen újonnan megválasztott HÖK-ös alelnöknek lenni?

K. P.: A felkérés a Hallgatói Önkormányzat jelenlegi elnöke, Tallár Ákos részéről erre a pozícióra nagyon megtisztelő volt, és munkámmal azon leszek, hogy az egyetem rangjához méltó rendezvények kerüljenek ki a szervezet égisze alól.

Mit gondolsz, mennyiben fogsz tudni többet tenni a hallgatókért/rendezvényekért HÖKösként, mint az IK-ban? Mit szeretsz ebben a feladatkörben?

K. P.: Nézd, én igazából eddig is rendezvényeket csináltam az egyetemen, eztán is azt teszem, csak egy másik szervezet alelnökeként. Nem szeretném különvenni a korábbi IK-ban és jelenleg a HÖK-ön belül megvalósuló rendezvényeimet, mert reményeim szerint ez a két szervezet sok esemény szervezésében közösen dolgozik majd. Az egyetem két legnagyobb szervezetéről van szó, és számtalan nagy és sikeres rendezvény megszervezése után azt mondhatom, hogy a színvonal és a minőség záloga az együttműködések. Én mindig ebben hittem.

Hogy miben lesz más a most kö-

vetkező időszak, azt én inkább a NU Bisztróban márciusban megrendezett szezonindító, valamint a Felező Bál vonatkozásában szeretném előre jelezni. Nem ígérek semmit, de nem is félek semmitől: maximalista vagyok, és akkor vagyok igazán elememben, amikor készül egy esemény. Másik kérdésre a válasz, hogy fantasztikus érzés útjára indítani valamit, amin azelőtt hetekig dolgozol! A kezdés pillanatáig érzel egy kis feszültéséget, aztán amikor elstartol, megnyugszol.

Olyan ez, mint a színház… Ha jól csináltad, akkor már csak „a gép forog, az alkotó pihen.”

Beszéltünk az italPULT-ról, a palacsinatBISZTRÓ tavaszi párjáról, mindkettőnek ötletgazdája és főszervezője vagy...Foglald kérlek össze pár mondatban az eddigi eseményeket!

K. P.: Az ELTE ÁJK-n működő számtalan szervezet az év folyamán kevés alkalommal működik együtt, de ezen kevés alkalmak között lehet számon tartani az italPULT elnevezésű jótékonysági happeninget. Az ötlet onnan származik, hogy a téli jótékonysági rendezvényünket (palacsintaBISZTRÓ) tavasszal ki-

telepítjük az Egyetem térre, hogy ez alkalommal házi szörpöket, jeges teát, üdítőket, gyümölcsleveket árusítsunk becsületkasszás alapon. Az italPULT és a palacsinatBISZTRÓ koncepciója abban áll, hogy hallgatók a saját kezűleg elkészített italokat vagy palacsintákat tanárokkal, meghívott vendégekkel, a közéletből ismert emberekkel közösen árusítják az egyetem polgárainak, vendégeinek. Évről-évre nagy várakozás előzi meg mindkét rendezvényt, rengeteg vendéggel büszkélkedünk, így belekezdeni is nehéz a felsorolásba, de számtalan kiválóság közt nevét adta már a rendezvényekhez Törőcsik Mari, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Vizi E. Szilveszter, Gálvölgyi János, számtalan tanszékvezető és elismert tanár, jogtudós.

Az ÁJK-n ez a fajta jótékonysági szervezkedés már mondhatni, hogy hagyománnyá vált, ugyanis 2010 óta több mint 2,7 millió forintot adtunk át határon belül és túl olyan gyermekvédelemmel foglalkozó szervezeteknek, alapítványoknak, akik nemzetközi szinten is elismerésre méltók. Így jártunk már Böjte Csabánál Déván, Csíksomlyón, Kászonban, a Sámuel Alapítványnál Beregszászon, dr. Harmath Károly ferences szerzetes Lurkóházaiban Délvidéken, az Age of Hope Alapítványnál Budapesten, valamint a Dankó utcai óvodában és a Magyar Gyermekmentő szolgálatnál.

Idén kit fogtok támogatni?

K. P.: Idén a teljes bevételt a Noé állatotthonnak, és az erdélyi Kajántó Mária Gyermekotthonnak adjuk át.

2

Miért pont nekik?

K. P. Ez minden évben nehéz kérdés. Nehéz eldönteni, hogy ki legyen a kedvezményezett, sajnos sok ezer hely közül lehet választani.

Az idei esetében segítséget nyújtott nekem dr. Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, maga is gyermekvédelemben jártas szakember, akinek a tanácsára vettük fel a listára az erdélyi Kajántó Mária Gyermekotthont, akit végül ki is választottunk. A Noé Állatotthont pedig csaknem mindenki ismeri, illetve az egyike azon kevés szervezetnek, aki megkapta az „Etikus Adománygyűjtő Szervezet” díjat is… Így végső soron úgy véljük, hogy jól sikerült választani. Mindamellett tisztában vagyunk vele, hogy a segítségünk nem old meg problémákat, nem is lehet az a célja, jóval inkább azt tartom benne fontosnak, hogy jelenségekre hívja fel a figyelmet. Úgy gondolom, hogy a mi kezdeményezéseinknek is sok köze volt ahhoz, hogy az elmúlt néhány szemeszterben más szervezetek is hasonló akciókat indítottak és indítanak a jövőben is, ugyanez a kezdeményezés fut a Corvinuson, a PPKE JÁK-on, megvalósult már Londonban, Tilburgban, az NKEKTK-n, a KRE ÁJK-n, sorolhatnám… Az elismerése ennek pedig éppen ebben rejlik.

Miben volt az idei más, mint az eddigi években?

K. P.: Ezúttal csaknem 800 négyzetméternyi területet igényeltünk az V. Kerületi Önkormányzattól, hogy tervezett programjainkat annak rendje és módja szerint

2014. június 5.

JURÁTUS

Egytem tér

s, nagytakarIKás! megvalósíthassuk, továbbá az egyik sarokban nemcsak közösségi játékok, csocsó és ping-pong asztal, kosárpalánk kaptak helyet, hanem a szokásos jótékonysági bolhapiac is. És idén (az ELTE ÁJK-n először!) a Sportnap is megrendezésre került!

Szerencsére egész nap gyönyörű időtök volt, csak az esti koncert egy része alatt esett az eső este 7 után. Most, hogy túlvagyunk a rendezvényen, kiknek lehet megköszönni a részvételt, kiknek vagytok hálásak a segítségért?

K. P. Igen, nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással! Nem is tudom, hol kezdjem el, de őket mindenképpen megemlíteném:Reiter Petra, Kurcz Dani, Kisházi Anna, Krekács Dóra, Rudinszky Balázs, Maglai Bori, Németh Márk, Bíró Balázs, Gortva Martin, Klinkó Dóra, Végh-Kárpáti Mihály, Gacsályi Dénes, Kiss Teó, BenczikVivi, Ónodi Fruzsina, Szabó Hédi, Barkai Léda, Medvegy Kata, Jankovszki Eszter, PásztélyiEmes, Vásárhelyi Gábor, Kaplár Bence, Bubla Bálint, Urbán Kristóf, Horváth Kata, VargaGiuletta, Prém Lilla, Straub Tamás, Deák Richárd, Tallár Ákos, Királyvölgyi Krisztián, Fehér Alexandra, Szalai Peti, Tétényi Peti, Sándor Csaba, Horváth Márk, Pongrácz Panka és zenekara, a Soundflashmemory, RuzsicskaYvette, Hajdú Gergő és zenekara, a KNKRT, Erbszt Ádám, Pandzarisz Tamás, Kaltenecker Dani stb.

Voltak támogató cégek is?

K. P. Igen, nagyon nagy segítséget kaptunk a Coca-cola-tól, valamint félmillió forint értékben adott terméktámogatást a PanziPet Kft. a Noénak, amiért ugyancsak nagyon hálásak vagyunk! Az átadásra személyesen megyünk majd el valamelyik hétvégén.

Köszönöm, Pali a válaszokat, a SPORTnapról már Királyvölgyi Krisztiánt kérdezném!Te is frissen megválasztott alelnök vagy, ha jól tudom, ugye? Mesélnél egy kicsit erről?

K. K.: Nekem az egyik kitűzött célom a kötelező sport beve-

zetése lett volna, de ennek megvalósítása több akadályba is ütközött.

Viszont továbbra is az a tervem, hogy közelebb hozzam a hallgatóinkat a sportolás adta egészséghez és élményhez, így elhatároztam, hogy megszervezem az első ÁJK-s Sportnapot a Kar életében, amelyből hagyományt szeretnék teremteni. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az ötlettel kapcsolatban, így bátran belevágtam a szervezésébe. Először az italPULT nevű már ismert rendezvénnyel egy időben kerül megrendezésre, hogy még több embert csalogathassunk közelebb a sportokhoz, illetve a sport szerelmeseit közelebb csalogassuk a jótékonykodáshoz.

Most mesélj kérlek az első sportnap programtervéről!

K. K.: A programjaink közt szerepelt egy kispályás focibajnokság (3 a 3 ellen street-football jelleggel kiskapukra), lábtenisz, csocsó, ping-pong, TRX, kosárra dobó versenyek, egy hatalmas akadálypálya felállítása, óriás twister.

Ezen kívül dr. Csapó Gábor is kilátogatott a térre, hogy velünk együtt népszerűsítsea sportokat. Egész nap kint volt ezentúl egy BEAC-os stand is, ahol az érdeklődők minden kérdésükre választ kaphattak, illetve jelentkezhettek a BEAC kínálta edzésekre. A rendezvényen kb. 200 fő vett részt. Az egész nap, amellett hogy a sportról szólt, egy fesztiválos hangulatot is kapott, amiről a folyamatos versenyek, fellépők, dj gondoskodott.

Ha már a fellépőknél tartunk... kik voltak a meghívott vendégek? És kik lettek a nap nyertesei?

Most pedig térjünk át a harmadik interjú-alanyunkhoz: Gortva Martinhoz!

Martin, kérlek, pár mondatban foglald össze a tevékenységedet az IK-nál (mutasd be magadat, ha még valaki nem ismerne! :D ) G. M.: 2012 tavaszán nyertem felvételt az Instruktori Körbe.

Már az első, Staffos évemben is társszervezője, koordinátora voltam a palacsintaBISZTRÓnak és a sütiBÁRnak, valamint főszervezője a tavalyi, 2013-as Tavaszi NagytakarIKásnak. 2013 őszétől a Kör Személyi ügyekért felelős alelnöki pozícióját töltöm be.

Mesélj kérlek az eddigi Bolhapiacokról, és arról is, hogy az idei miben volt más?

G. M.: A legelső bolhapiac 2011 tavaszán zajlott le Pálffy László áldásos tevékenységének köszönhetően. Már akkor, az első alkalommal nagy sikere volt a kezdeményezésnek, amely azóta is töretlenül kitart! Rengeteg felajánlást kapunk magánszemélyektől, különböző szervezetektől, hallgatóktól és oktatóktól egyaránt.

Idén az alapkoncepcióban nagy változtatásokat nem eszközöltünk. Idővel ezt isszeretnénk különböző blokkokra, szekciókra bontani. A különböző egységek különböző témákat ölelnének fel. Mindegyik ismertetéséhez meghívnánk egy-egy hírességet, akivel egy fél-egy órás beszélgetés során bontanánk ki az adott területet. Minden blokkot más műsorvezető, moderátor bonyolítana le.

Akciónkkal is azt szeretnénk prezentálni, hogy van még ös�szefogás, cél, amiért lehet és talán érdemes kiállni. Nem „szentekként”, hanem egyetemistaként, fővárosiként, vidékiként és hovatartozástól függetlenül. Ezen felül természetesen a fesztiválhangulatot teremtő italPULT és a NagytakarIKás teljes bevételét rászorulóknak ajánljuk fel, évről évre más és más helyre. Ezek mellett lehetősége van minden kedves vendégünknek kikapcsolnia egy kicsit a nagy hajtásban, élveznie a baráti hangulatot és megtennie a napi, heti, havi, évi jó cselekedetét...

Sok minden érkezett be hozzátok, hogy eladjátok?

G. M. Két nap alatt elég sok mindent kaptunk, de őszintén szólva jövőre abban bízunk, hogy sokkal többen néznek felesleges holmik után, mert mindenkinél akad otthon egy-egy zacskóval azokból, aminek más örülhet! És a jövőben? Milyen terveid vannak még az esemény „fejlesztésére”?

G. M.: Szeretném, ha a karitatív bolhapiacunk is hasonlóan sikeressé és hagyományossá válna, mint a palacsintaBISZTRÓ vagy a PULT. Ezen fogunk teljes erőbedobással fáradozni idén és az elkövetkezendő évek során is. A jövőre nézve rengeteg tervünk van! Szeretnénk rádiós, tévés kitelepülést és élő közvetítést, bejelentkezést a rendezvényről.

Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak!

K. K.: Egy elismert táncos csapat, a StarlightDanceCompany is bemutatót tartott, eljött a Táncművészeti Főiskoláról Hörcher Noémi egy fantasztikus koreográfiával és egy egészen egyedi gyakorlatsorral! Aztán kihirdettük a lábtenisz verseny győzteseit: Nyitrai Tibit és Kulcsár Ádámot, a minifociban pedig Szendrei Gyuri, Takács Dani, Kelemen Tibi és Bene Márk kapta a serleget!

Köszönöm, Neked is!

3

JURÁTUS

Egyetem tér

2014. június 5.

Egy nap BKV-ellenőrként

Jegyeket, bérleteket!

Réti Bálint

BKK központ, Bosnyák tér, hajnali 5.52 perc. Enyhén romos, lepusztult épület, hosszú, kopott asztalok, vibráló neonfény. A falak nagy fehér papírokkal beborítva, rajta a napi csapat- illetve járatbeosztás. Pont, mint a „Kontroll” című filmben, csak éppen a föld felett. A korai óra ellenére a reggeli műszakhoz tartozók már bevetésre készülődnek, még épp jókor érkezünk, hogy vagány sárga BKK-s mellényünket magunkra kapva csatlakozzunk csapatunkhoz, azaz ahhoz a négy 40-50 év körüli hölgyhöz, akik segítségével beleláthatunk az ellenőröket magába foglaló szubkultúrába.

Ezt az egy napos „jogi megfigyelést” hosszú egyeztetés előzte meg, és azt kell, hogy mondjuk, végig segítőkészek voltak a BKK-sok.

Ezúton is köszönjük. Azt rögtön láthattuk, hogy „A Papír” különös jelentőséggel bír, az első 10 percben 4-szer kellett tisztáznunk, hogy velünk kapcsolatban miről van papír és mi van rajta. De aztán megindultunk! Minket a 7E buszra osztottak be, első megállónk az Etele tér volt, ott vártak ránk a „Csillagharcosok”, azaz a Közterület felügyelők. A rövid meetingen az ellenőrök és a közteresek meglelték párjukat, így kis csapatunk a kezdeti 7 főről (négy ellenőr és mi hárman) 10 főre bővült, három közterületist kaptunk/ találtunk/szereztünk. Ekkor már tudtuk, hogy hatékonyságunk megkérdőjelezhetetlen: gondoljátok el, tízen voltunk, abból hármunkon sárga BKK-s mellény (a poén kedvéért nagy info pont jel a hátunkon, „Segíthetek?” felirattal), három közterületisen meg egyenruha. A dolog „hasznunkra” is volt: amikor beállt a busz a megállóba a reggeli csúcsban, és épp elszomorodtunk volna, hogy a csuklós buszra nem igazán férünk fel még ketten sem, nem hogy tízen, akkor hirtelen mindenki leszállt, és lett helyünk.

Az ellenőrök egyébként kulturáltan végezték feladatukat, mi több, olykor barátságosan. Rosszindulatot egyetlenegyszer sem tapasztaltam. És az utasok is jól viselték magukat. Szóvá is tettük, hogy nincsen semmi balhé, mire a közterületiesek azt mondták, hogy pedig minden nap van, ma talán miattunk nincs, az emberek biztosan nem értik, hogy ebben a fura egyenruhában kik ezek a „hivatalosnak kinézők”. Így aztán nem is tudtuk kipróbálni a technikai fejlődés újabb állomását, a közterületisek mellényére szerelt kép- és hangrögzítő eszközt (pici

4

kamera), amit pontosan aznap kapott meg egyikük, hogy tesztelje.

(A többiek azzal vigasztalták, hogy távozásunk után még lesz egy fél óra a műszakjukból, és akkor biztosan lesz valami jó kis balhé, amit felvehet.) Miattunk vagy másért, de valóban minden bliccelő, aki elfelejtett leszállni vagy aludt és nem vett észre minket idejében, készségesen hagyta magát megbüntetni.

Meglepő volt látni, hogy milyen kevés összhang és bizalom van a közterületisek és az ellenőrök között (ez külön-külön is igaz), illetve mennyire nem működnek együtt.

Az ellenőröknek útban vannak a közterületisek, a közterületisek meg nagyon nem élvezik, hogy ők „az ellenőrök csicskásai”. Megtudhat-

tuk, hogy Budapesten összesen 416 ellenőr dolgozik, a bliccelés pedig (10-20 éves tapasztalatuk alapján) egyre kevéssé jellemző. Az egyik ellenőr „kollegina” kifejtette, hogy régen minden jobb volt, minden nap örömmel jött munkába és tényleg szerette, amit csinált, de ma már a csomó szabály, előírás, kikötés, vezetői merevség miatt nem tud „szabadon és így hatékonyan” dolgozni. A munkájukkal egyébként ki vannak békülve, „a csekk nem kérdezi, hogy miből fizetik”, és érdekes volt látni, hogy sokuknál a jegyellenőrzés családi biznisz, férj és feleség egy csapat. Többen mondták, hogy egyfajta küldetéstudat vezeti őket munkájukban, ők nem valaki ellen vannak, hanem a jegyet vásárló utasok érdekét védik a potyázókkal szemben, de amúgy, „ilyen anyagi körülmények” között teljesen megértik azt, aki nem tud bérletet vásárolni. Érdekes volt a közterületisekkel is beszélgetni. Egyikőjük például az egyik neves egyetemen jogot tanult, utolsó évében azonban megbukott kétszer polgári jogból, ezért úgy gondolta, hogy kihagy egy évet. Ez 8 éve volt, itt ragadt. Ebből kifolyó-

lag teljesen megkeseredett és kiégett, illetve állandóan büntetésben van, mert a feletteseivel, akiknél feltehetően képzettebb, gyakorta vitába száll értelmetlen/káros/jogsértő döntéseik, utasításaik kapcsán. Üzeni a joghallgatóknak, hogy küzdeni kell, és sosem feladni, mert nagy jövő vár arra, aki végez, viszont nagyon könnyű lecsúszni és nagyon nehéz visszakapaszkodni, amire ő a példa.

A munka legszomorúbb része talán az volt, amikor a megállókban alvó hajléktalant kellett felébreszteni és elzavarni. Vicces volt viszont az utcai árusok ellenőrzése, alanyunknak meglepő módon volt közterület foglalási engedélye, csak éppen máshova, illetve tized akkora területre, mint amekkorát elfoglalt.

Egyébként van az egésznek egy nagyon erős atmoszférája, az emberek lesajnálóan, szánalommal vegyes utálattal néznek minket, kicsit olyan társadalmon kívülinek éreztük magunkat.

Zárszóként annyit, hogy vegyetek mindig jegyet vagy bérletet, a 7E-n meg főleg!

Az úton társaim voltak: Ónodi Fruzsina, Novák György.

2014. június 5.

JURÁTUS

Egytem tér

A Perjátszó Kör idei utolsó előadása

Charles Manson pere Április végén került sor a Perjátszó Kör tavaszi szemeszterének utolsó előadására, amelyben a hírhedt amerikai bűnöző és énekes-zenész, Charles Manson életébe és perébe nyerhetett bepillantást a nézőközönség.Az Aula Magnát, ahogy a Perjátszó Kör korábbi előadásai során megszokhattuk, teltházig feltöltötték az érdeklődők.

A Kisteleki Károly megrendezésében előadásra kerülő darab két felvonásban, teljes történelmi hűséggel ábrázolta a kegyetlen gyilkos előéletét, és tökéletes „hippi-hangulatot” teremtve átvezette a nézőket a ’60-as évek Amerikájába, ahol a magát Krisztusnak valló Charles Mansonranchában maga köré gyűjtötte a családjukból kitaszított, kiszolgáltatott és hiszékeny fiatal lányokat. Az első felvonás során végignézhettük, hogyan készíti fel Manson a „HelterSkelter” elmélettel követőit a gyilkosságokra; többek között SharonTate filmszínésznő, RomanPolański filmrendező nyolc és fél hónapos feleségének brutális meggyilkolására. A család egyetlen férfi tagja, Watson, valamint a Manson-lányokként elhíresült fanatikus követők a szerelemtől megrészegülve gondolkodás nélkül hajtották végre szörnyű tetteiket, és a Tate-gyilkosságként elhíresült mészárlást követően a LaBianca házaspárral is kegyetlen, brutális módón végeztek Charles Manson kérésére.

A Charles Mansont megformáló Szita Józsefnek a darab elejétől kezdve sikerült megragadnia a Manson-családot megalapító bűnöző különös karizmáját, amellyel a kiszolgáltatott fiatalokat képes volt befolyásolni, és saját életigazságával és filozófiájával az őt követőket megfertőzni.

A kilenc hónapon keresztül zajló per a darab második felvonásában került kibontásra, amelyben a Manson-lányok a férfi befolyása alatt továbbra is falaztak a kegyetlen, brutális gyilkosságok kitervelőjének. Charles Manson-t végül a Tárnok Krisztina által megformált Linda Kasabian koronatanú vallomása alapján gázkamrában végrehajtandó halálbüntetésre ítélték a Tate-LaBianca gyilkosságok kiterveléséért (a büntetését később életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették).

A Rudas Helga által írt darab hatalmas csattanóval zárult; egy képzelt show-műsorral, amelyben Charles Manson és a Mansonlányok 40 évvel a gyilkosságot követően nyilatkoznak hajdani tetteikről és arról, hogyan éreznek most a gyilkosságokkal kapcsolatban.

A darab ötlete is Rudas Helgától származott, akinek azonban nem ez volt első forgatókönyve, amelyet a társulatnak írt, hiszen az ő nevéhez fűződik a Marie Antoinette-per is. A darab témájának kiválasztása folyamatát egyfajta „szerelemként” jellemezte, és a pereket azok izgalmassága, színes cselekménysora és változékony fordulatai miatt emelte ki a többi híres eljárás soraiból. A darab végi show-elem is az ő ötlete volt, és a műsor házigazdáját is ő alakította az előadás során.

Kisteleki Károly, a darab rendezője úgy nyilatkozott, az előadás célja az volt, hogy megmutassák a nézőknek, mi történik akkor, ha valaki kiszolgáltatja magát, átadja a hatalmat maga fölött valaki másnak.

Habár Charles Manson és követőinek pere egy szélsőséges interpretációnak számít, mégis jól érzékelteti,

hogyha valaki lemond a maga fölötti hatalomról, akkor azt csinálnak vele, amit csak akarnak, és akár egy gyilkos is válhat belőle, aki majd későn „ébred fel” a börtönben. A darab a fiatalok figyelmét kívánta felhívni arra, hogy bárki „elcsúszhat”, ha gondolkodás és kétkedés nélkül megy egy másik ember után.

Az előadás talán legfontosabb üzenete a végszóban hangzik el PatriciaKrenwinkel, az egyik Manson-lány képzelt vallomásában, a gyilkosságok elkövetését követően 40 évvel: „A mi történetünk csak első ránézésre szól a gyilkosságokról (…)

Ez a történet inkább arról szól, hogy ha lett volna családunk, ha lettek volna szeretteink, akkor talán az a sok ember, aki a kezünk által halt meg, még mindig élne. (…) Tudja, milyen édes kisgyerek volt Charlie? (...). Lehetett volna normális élete, ha az anyja nem azzal tölti a gyermekéveit, hogy megszabaduljon tőle. (…)Mi pedig kamaszok voltunk, hülyék, befolyásolhatók. Mi is mind menekültünk otthonról. (…) Mind szeretetet kerestünk, és Charlie megtalált bennünket.

Azt hittük, végre megtaláltuk a családot, ami nem adatott meg, de csak báboknak kellettünk a nagyszabású, őrült játékába. És ne értsen félre, én nem mentegetni akarom a tetteinket.

Igenis, dönthettünk volna másképpen.

Csak azt szeretném elmondani ezzel, hogy mindenki nézzen magába. Minden szülő gondolja át, hogyan viselkedik a gyermekével. Ad-e neki elég

figyelmet, szeretetet. Mert ez a kulcs.

Ha KathleenMaddox-ban, Charlie anyjában több lett volna a szeretet a saját gyermeke iránt, akkor őszintén úgy hiszem, hogy nem halt volna meg az a hét ember.”

Nem szabad azonban azoknak sem elkeseredniük, akik lemaradtak a Perjátszó Kör legutóbbi előadásáról, hiszen Kisteleki Károly elárulta, akárcsak minden évben, jövőre is szemeszterenként két-két darabot mutatnak majd be a nézőknek, s mivel immár 15 darab van a repertoárjukban, könnyen előfordulhat, hogy felelevenítenek egy régebben bemutatott, nagy sikernek örvendő előadást.

Lévén idén holokauszt emlékév van, meglehet, hogy ismét bemutatásra kerül az Eichmann dosszié, amely a csapat sikerdarabjának számított, és az ÁJK-n kívül a Bálint Zsidó Közösségi Házban is felléptek vele.

A Perjátszó Kör azonban nem csupán az Eichmann dossziéval, hanem Bibó István perével is több helyen fellépett már országszerte, és az ELTE ÁJK hírnevét a Pázmányra, sőt, három alkalommal az OTDK-ra is elvitte már.

A jövő évi repertoárt tekintve pedig olyan izgalmas ötlet-csírákat kaphattunk a Tanár Úrtól, mint Mata Hari vagy Báthory Erzsébet pere. Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a Perjátszó Kör előadásait jövőre is érdemes lesz nagy érdeklődéssel követni, hiszen sok meglepetést tartogatnak még a Kar hallgatói számára!

FOTÓ: SELYMES ÁDÁM

Varga Noémi

5

JURÁTUS

2014. június 5.

HÖK news

Interjú Eperjesi Zsolttal, a HÖK oktatási alelnökével

A Neptun-ügy és a Hallgatói Önk Németh Márton

A legutóbbi vizsgafelvétel alkalmával bekövetkezett totális katasztrófa miatt sokaknál telt be a pohár, és egyre többen szeretnék tudni, hogy mi is a helyzet Neptun-ügyben, úgyhogy kezdjünk mindjárt a legelején. Mit lehet tudni az ETRNeptun váltásról? Kinek a döntésére, milyen indokok alapján tértünk át az új tanulmányi rendszerre?

Milyen szervezeti keretek között, milyen rendszerben működik jelenleg a Neptun?

A Neptun kezeléséért, javításáért az SDA informatikai Zrt. – a program fejlesztője – felel, az Egyetem részéről pedig az Informatikai Igazgatóság, ill. az Oktatási Igazgatóság tartja velük a kapcsolatot. Az egyetemi szervekhez a kari Tanulmányi Hivatalokon és az EHÖKön keresztül csatornázódnak be az igények, és ezúton jelezzük a problémákat is.

Mi okozta a problémát a vizsgafelvételkor?

A vizsgafelvételt megelőző percekben arról kaptunk tájékoztatást, hogy a szerver nem tudja kezelni az adatmennyiséget, és ezért írta ki azt a Neptun sokaknak, hogy hibás felhasználónevet vagy jelszót adtak meg. A vizsgafelvétel kezdete után kb. fél órával már azt a hírt kaptuk, hogy a Neptun azonosító rendszere nem működik. 18.50- kor üzentek, hogy az ELTE teljes informatikai rendszere összeomlott. 19.20-ra sikerült megjavítani. A vizsgafelvételt követő második napon arról tájékoztatott a Tanulmányi Hivatal majd utóbb az EHÖK is, hogy nem (csak) a Neptunnal volt gond. Elsősorban az okozta a káoszt, hogy az Informatikai Igazgatóság tűzfala elromlott, ezért nem tudta aztán azonosítani a Neptun a bejelentkezőket.

Ettől függetlenül tény, hogy a szerver kapacitás sem megfelelő az ÁJK-s terheléssel összevetve.

Ez állítólag a többi karon nem jelentkezik ilyen drasztikusan, mint nálunk. Ha minden jól megy, a vizsgaidőpontokat évfolyamonként, eltérő napokon tudjuk majd felvenni szeptembertől, de erről még zajlanak az egyeztetések, igyekszünk.

6

A teljes leállás napján, és azóta is egyedül a kari HÖK tűnik kompetens szereplőnek az ügyben. A HÖK-elnök a leállás után percekkel tájékoztatott mindenkit a probléma okáról, és folyamatosan új információkkal látta el a hallgatókat. A botrány kirobbanása óta pedig oktatási alelnökként te vetted kezedbe az ügy irányítását.

Milyen lépéseket tett eddig a HÖK? A problémát azonnal jeleztük, Ákos – az elnök – folyamatosan telefonos kapcsolatban állt a Tanulmányi Hivatallal, az EHÖK-kel és rajtuk keresztül az Oktatási, ill. Informatikai Igazgatósággal is. A vizsgafelvétel kezdete után másfél órával helyreállították a rendszert. A tűzoltást követően információt kezdtem gyűjteni a problémáról, hogy tényleges megoldást,

az ügyben kompetens tárgyaló partnert találhassunk. Levelet írtam Oktatási Dékánhelyettes Asszonynak, ezt követően az EHÖK elnökének és tanulmányi alelnökének. Egy biztos, asztalcsapkodással ebben a kérdésben senki nem fog előre jutni, és a Karon (sőt inkább az Egyetemen) mindenki küzd a Neptun nehézségeivel, nem csak a hallgatók; megnehezíti a Tanulmányi Hivatalok és a Tanszékek munkáját is. Kicsit úgy vagyunk vele – azt hiszem –, mint Churchill a demokráciával. Tudjuk, hogy rossz a Neptun, csak nem találtunk még jobbat nála. Na, de térjünk a lényegre.

Az alábbiakban olvasható és más hasonló kérdéseket tettem fel Dékánhelyettes As�szonynak. „Szeretnék olyan hivatalos tájékoztatást kapni a rendszer problémáiról, amivel kielégítő választ tud adni az ÁJK HÖK a hallgatók számára, ugyanis egyre inkább fokozódik a kíváncsiság, hogy vajon miért nem képes az ELTE megfelelően működő elektronikus tanulmányi rendszert biztosítani hallgatói számára.

A kari HÖK szeretné tudni, ki felelős azért, hogy

a problémákkal időről-időre szembesülnünk kell, és ki azért, hogy ezek ténylegesen megoldásra találjanak?

Kívánatosnak tartom, hogy a problémák, kérdések és az azokra adható válaszok a soron következő Kari Tanács ülésen felvetésre kerüljenek, legalább tájékoztatás szintjén. Továbbá szeretném kérni, hogy a megfelelő egyetem vezetői fórumokon jelezze Ön is a felmerült problémákat, a hallgatók nagyfokú elégedetlenségét.”

Megtudtam, a Kar vezetése a hallgatókkal együtt reméli, hogy egyszer meghallgatásra találnak kérdéseink és orvosolják a problémákat, mivel ugyanezeket jelzik maguk is újra meg újra az elérhető fórumokon. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a Neptun kérdése egyetemi, és nem kari hatáskörbe tartozik.

Ezt követően az EHÖK irányába fordultam ugyanezekkel. Jeleztem, hogy szerintem szükséges volna a fent leírt kérdéseket az Egyetem Szenátusának ülésén is felvetni, továbbá kértem, hogy járjanak el ügyeinkben vagy jelöljék meg, kihez fordulhatok. Betekintést kértem továbbá az Egyetem és a

2014. június 5.

JURÁTUS

HÖK news

kormányzat Neptunt kezelő Zrt. közti szerződésbe, melyről utóbb kiderült, bárki számára hozzáférhető az egyetemi honlapon.

Elnök Úr válaszában kiemelte, hogy az EHÖK is aktívan részt vett a vizsgafelvételkor kialakult krízis kezelésében, és megerősítette: a probléma az ELTE tűzfalával volt, nem a Neptunnal. Tájékoztatott, hogy egyetemvezetői fórumokon jelzik a felmerülteket és képviselik érdekeinket. Előrelépés, hogy sikerült az SDA Zrt.-vel közvetlen kapcsolatot kialakítania a hallgatói képviseletnek fejlesztési javaslatok és problémák kezelése végett, továbbá ősszel olyan fórumra is sor kerül, ahol a HÖK, a Tanulmányi Hivatalok, az Informatikai Igazgatóság és az SDA közösen fog tárgyalni. Korábbi hasonló fórum eredményeként elégedettségi felmérést is fog végezni a cég, derül ki az EHÖK tanulmányi alelnökének beszámolójából.

Terveztek további lépéseket?

A Kari Tanács következő ülésén is fel fogom vetni a problémákat, illetve kértem az ÁJK HÖK elnökét és az EHÖK vezetését is, hogy a Szenátuson is emeljenek szót a Neptunnal és az Informatikai Igazgatóság munkavégzésével kapcsolatban.

Mit gondolsz, hosszú távon hogyan lehetne biztosítani, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő?

Egyfelől folyamatosan jelezni kell észrevételinket és a hibákat, részt venni a fórumokon, párbeszédet folytatni. Előre azonban igen nehéz, az újonnan felmerülő, váratlan helyzetekre felkészülni. Kérdés, hogy mennyiben igaz a nagy váratlanság?

A szerver kapacitáshiánya ismert.

Másrészt meg kell hallgatni azokat, akiknek feladat- és munkaköre a vizsga- ill., tárgyfelvétel informatikai hátterének biztosítása. Felróható magatartás esetén pedig szükséges

volna felelősségük megállapítására és valamilyen formában szankció alkalmazása. A Rektori Önellenőrzési Osztály kiváló munkát végzett a HÖK pénzügyeinek átvizsgálása terén. Bizonyos, hogy a Neptunnal, ill. az informatikai háttérrel kapcsolatban is meg tudnák adni kérdéseinkre a választ. Vélhetően nehezen indokolható jelentkezésről jelentkezésre újonnan felmerülő “váratlan” problémákra hivatkozni, de a minimum az lenne, hogy érdemi magyarázattal szolgáljanak az illetékesek.

Hozzá kell tennem, azt mondják, bármilyen elektronikus tanulmányi rendszer “beállásához” kb. 2 évre van szükség, míg az utóbb felmerülő, egyetem vagy kar specifikus igényeket is le tudják programozni a szoftver szolgáltatói. A hangsúly itt a tájékoztatáson és az ellenőrizhetőségen van, amiben fontos szerepe van a HÖK-nek.

Többen felvetették, hogy alapfunkciók nem működnek, illetve jelenleg sem működ-

nek megfelelően a rendszerben. Hová forduljanak a hallgatók, ha hibát észlelnek a Neptunban?

Gyakran érzékelhető, hogy nem egyéni problémáról van szó.

Amikor megkérdezed a barátaidat, felmész facebookra, és kiderül, hogy másnak is ugyanaz a hiba merült fel, akkor érdemes a HÖK évfolyam-képviselőihez fordulni.

Mi összegezzük a problémákat, és igyekszünk elkerülni, hogy a Tanulmányi Hivatal több száz ugyanolyan e- mailt kapjon, így hatékonyabb.

A rendszerszintű zavarok hamar kibuknak, és szinte azonnal továbbításra kerülnek a problémamegoldókhoz. Minden hallgató fordulhat segítségért természetesen a saját tanulmányi előadójához is, vagy üzenhet a totitk@ajk.elte.hu címre. Ha gond van a Neptunnal, azt csak a hibát igazoló screenshottal lehet továbbítani a javítók irányába, amin az érintett hallgató is azonosítható kódja alapján.

7

JURÁTUS

TDK-hírek

2014. június 5.

Római Jog TDK

Társadalomelméleti TDK A Társadalomelméleti TDK négy éve kezdte újra aktív működését, és azóta töretlen lendülettel fejlődik egyre jobbá és jobbá. Tavalyelőttig Filozófia TDK néven tevékenykedtünk, de úgy véltük, hogy ez a név nem fejezi ki pontosan, hogy mivel is foglalkozunk.

Az üléseinken főleg történelem-, vallás-, jogfilozófiai, valamint jogelméleti kérdésekkel foglalkozunk, de nem a megszokott formában.

Leggyakrabban egy híres szerző, vagy egy tagunk, esetleg érdeklődő diák által írt szövegeket olvasunk, dolgozunk fel közösen. A szerző gondolatainak értelmezése, és a kérdés ízlelgetése közben sokszor érdekfeszítő viták alakulnak ki az üléseken, és az élet legmeglepőbb területeiről kerülnek elő érvek vagy példák. Terítékre került már például Ciceró és Seneca kora és munkássága, Lewis Mumford társadalom-technológiai története, vagy a halál felfogásai a különböző kultúrkörökben. Minden évben igyekszünk meghívni egy-egy oktatót a tanszékről, aki kötetlen körülmények között mesél oktatói munkásságáról, kedvenc témáiról.

Vendégünk volt már Zsidai Ágnes, Bányai Ferenc, Karácsony András és Szmodis Jenő. Próbálunk kitekintgetni a filozófia keretei közül, névváltásunkkal is ezt a célt kívántuk türközni, így alkalomról alkalomra előkerülnek jogszociológiai, antropológiai vagy politológiai témák is. Ülést minden héten tartunk, melynek hagyományos időpontja péntek 12 óra. Ide várunk mindenkit szeretettel, akit érdekelnek az előbbi témák, vagy csak szeret azon gondolkodni, hogy „Mi az Élet, a Világmindenség meg Minden?”.

Facebook oldal: Társadalomelméleti TDK

A TDK jelenlegi koncepciója szerint a római jogi tárgyú előadásokon túl ismeret- és látókörbővítő, többek között ókortörténeti, kultúrtörténeti, papirológiai tárgyú programokat szervezünk az érdeklődő egyetemi polgárok számára, annak érdekében, hogy a középiskolai antik tárgyú tanulmányaikon és a Kar által kínált ókori témájú stúdiumokon túl további ismeretbővítésre legyen lehetőségük, nem tanórai keretek között és hangulatban, ezzel is lehetőséget biztosítva számukra, hogy szélesebb rálátást nyerjenek az antikvitás korára.

A TDK keretei között kiemelt szerepet kap az önálló hallgatói kutatómunka, a római jog iránt mélyebben érdeklődő felsőbb éves hallgatók a TDK üléseken elő is adhatják kutatási eredményeiket, ezzel fejlesztve saját előadói képességeiket, valamint segítséget nyújtunk az OTDK-ra való felkészülésben is.

Céljaink között szerepel, hogy felkeltsük a tudományos munka iránti érdeklődést az elsőévesek körében, hiszen a Római Jogi TDK az egyik első tudományos műhely, amellyel az egyetem újdonsült tagjai találkoznak. Legújabb célkitűzésünk egy saját TDK kiadvány elindítása, amelynek keretében a hallgatóknak lehetősége lenne tanulmányaik publikálására is. Kitűzött céljainkat a hallgatói előadásokon túl meghívott előadók közreműködésével, konferenciák látogatásával, illetőleg szervezésével, az elsőévesek számára repetitórium tartásával és a jelen szemeszterben ismételten megrendezett „Okosabb vagy, mint Ulpianus” c. tanulmányi verseny szervezésével, valamint intézménylátogatással kívánjuk megvalósítani.

Facebook: ELTE ÁJK Római Jogi TDK

Magyar Államés Jogtörténeti TDK A Magyar Államés Jogtörténeti TDK ezúton is szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek programjainkon!

Az elmúlt tanév őszi szemeszterében több nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényt tudhattunk magunkénak, míg tavasszal a „külsős” programokra helyeztük a hangsúlyt – ennek keretében látogattunk el a Terror Házába, a kecskeméti börtönbe, valamint az IMEI-be. A következő tanévre több, nagyobb horderejű rendezvénnyel készülünk: a TDK programjának nyitóakkordját egy, az első világháború kitörésének körülményeivel foglalkozó konferencia fogja jelenteni, amelyre több egyetem jogász és történész professzorát kértük fel előadóként. Ezt követi egy kerekasztal-beszélgetés Darák Péterrel, a Kúria elnökével, akivel történeti perspektívából fogjuk elemezni azt a kérdést, hogy Magyarország legfőbb bíróságára milyen szerep hárult a 19-20. században, és milyen kihívásokkal kell manapság megküzdenie. Vendégünk lesz Mészáros Lajos, Szlovákia alkotmánybírója is, akivel azt kívánjuk elemezni, hogy a térségünkben a rendszerváltást követően kialakult közös történelmi helyzet ellenére mennyiben adtak az egyes országok eltérő válaszokat a jogállamilag egyik legfőbb garanciáját jelentő alkotmánybíráskodás meghonosítása kérdésében.

Ilyen, és ehhez hasonló programokkal vár mindenkit sok szeretettel a következő tanévben a Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK, reméljük, hogy minél több új arcot és régi ismerőst köszönthetünk a következő félévben is üléseinken!

Facebook oldal: Magyar Állam- és Jogtörténeti TDK

8

Összehasonlító Jogtörténet TDK Az Összehasonlító Jogtörténet TDK célja, hogy különböző államok nagyon sajátos, sokszínű jogi világába nyerhessenek betekintést a TDK-ra ellátogatók az ülések során. A kontinentális és commonlaw jogrendszerek összehasonlító elemzése áll a TDK ülések középpontjában, de emellett számos Európán kívüli – számunkra sokszor különös – jogrendszer, így India vagy Kína bemutatására is sor kerül üléseinken, amelyekkel nem mindennap foglalkozhatunk.

Az 1996 óta – Rácz Lajos Tanár úr kezdeményezésére – működő Egyetemes Állam- és Jogtörténeti TDK 2012-ben megújult.Új tantárgy – Ös�szehasonlító Jogtörténet – mellé új TDK gondolatra alakult meg először a 2012/2013. tavaszi félévében az Összehasonlító Jogtörténeti TDK. A TDK az előző szemeszterekben a tradicionális jogrendszerek témakörében tartott előadásokat, másrészt a kontinentális és commonlaw jogrendszerek egy-egy jogintézményének fejlődéstörténetével és ma is aktuális kérdéseivel foglalkozott.

Az Összehasonlító Jogtörténeti TDK üléseimindig kellemes hangulatban, családias körben zajlanak, egy általában 8-10 fős létszámú csoporttal. Nagyon jó, hogy a TDK tagok rendszeresen – félévente 4 ülés alkalmával – vállalják, hogy egy-egy számukra érdekes témakörből felkészülnek és rövidebb vagy akár hosszabb előadásokat tartanak. Ha kedvet érzel magadban, hogy egy aktív csapat tagja légy, vagy egyszerűen csak érdekelnek a különböző jogrendszerek, akkor az Összehasonlító Jogtörténeti TDK Neked való hely.

Facebook: Összehasonlító Jogtörténeti TDK

2014. június 5.

JURÁTUS

TDK-hírek

Jogszociológia TDK

ELTE ÁJK K riminológiai TDK

A Jogszociológia TDK ülései annyiban rendhagyók, hogy általában nem egy meghívott előadó tartja, hanem egy demonstrátorunk választ témát, és hozzá olvasmányokat, így üléseink sokkal interaktívabbak, és könnyebben alakul ki párbeszéd a résztvevők között.

Ebben a szerkezetben az elmúlt szemeszterekben a demonstrátoroknak köszönhetően megtudhattuk egymásról ki adná el a veséjét, és mennyiért; ki mit gondol arról, hogy egy amerikai ügyész szerint az afro-amerikai vádlottakat nem erőszakos bűncselekmények esetében meggyőződésüktől függetlenül fel kéne menteniük az afro-amerikai esküdteknek; ki a közszereplő; mit gondolunk a férfiuralomról; hogyan alakulnak ki, és rögzülnek az előítéletek; és többet tudtunk meg a populizmusról, a hajléktalanok helyzetén keresztül. Szoktunk filmklubot is tartani, amelyeken különböző társadalmi kérdéseket felvető műveket vetítünk, mint például a Gyűlölt másság, vagy a Persepolis.

Ha nem valamelyik TDK tag ad elő, vagy jelöl ki olvasmányokat, a meghívott előadóinkkal, vendégeinkkel is igyekszünk kötetlenebb, szabadabb hangulatban ülésezni. Idén vendégül láttuk Kukorelly Endrét és Dési Jánost, akikkel politikáról, kultúráról, társadalmi szerepvállalásról beszélgettünk; Misetics Bálintot, aki a polgári engedetlenségről tartott nekünk előadást; beszélgettünk Laczkó Julival, terMINI megalkotójával, amit bemutatott nekünk, sőt ki is próbálhattunk; a Tolvajkergetők vezetőjével beszélgettünk; Fleischer Sárától tudtunk meg többet a gettókról; valamint Szociopoly-t játszottunk a kitalálójával, Bass Lászlóval.

Facebook: Jogszociológia TDK

A 2013/14-es tanév Kriminológiai TDK üléseinek keretében - az előző szemeszterekhez hasonlóan - a bűncselekménytípusok, bűnelkövetők és kriminálpolitikai változások széles skáláját ismerhettük meg a kar hallgatóinak aktív részvételével. Tevékenységünk kiterjedt többek között a tűcsere program kérdéseinek feltárására, egy közterület-használattal kapcsolatos vitaest lebonyolítására, az iskolarendőrség intézményének megvitatására, de szóba került a büntetés-végrehajtási pártfogás intézménye, a gyűlölet-bűncselekmények köre, a politikai aktivizmus és az informatikai bűnözés is.

Mindemellett egy formabontó esemény keretében a hallgatók előadásaiban összefoglalásra kerültek a 2009-től lezajló kriminálpolitikai folyamatok, melyek célja a kriminológia területével megismerkedő fiatalok tudásának aktualizálása volt. Az előadások létrejöttét több ismert szakember és szervezet is elősegítette.

Meghívottaink között köszönthettük Dr. Kerezsi Klára kriminológust, Dr. Gellér Balázs büntetőjogászt, a Magyar Helsinki Bizottság, a NaNe egyesületet, a Forsee Kutatócsoport, az Amnesty International és még számtalan egyéb terület szakembereit.

A következő tanévben is igyekszünk hasonlóan izgalmas témákkal megismerkedni, melyben mind a jogász, mind a kriminológus hallgatók lelkesedésére számítunk, és ezúton is köszönjük eddigi munkájukat.

Facebook: Kriminológiai TDK

Hirdetés

9

JURÁTUS

2014. június 5.

Tanszéki hírek

Bemutatkozik a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék

Karunkon rendezik a XII. Országos Munkajogi Perbeszédmondó és Jogesetmegoldó Versenyt Sütő Krisztina 2014. április 1-jén került megrendezésre Egyetemünkön a XI. Országos Munkajogi Perbeszédmondó és Jogesetmegoldó Verseny, melyen, örömmel jelenthetjük be, hogy az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének Csapata összesítésben 1. helyen végzett. A Csapat tagjai, Bangó Zoltán, Nagy Lídia, és Tarjányi Karolina a felperesi pozíció első helyezését, alperesi pozíció második helyezését és a bírói pozíció harmadik helyezését tudhatják magukénak. Kimagasló teljesítményüknek köszönhetően ismételten, immáron harmadik alkalommal éri Tanszékünket az a megtiszteltetés, hogy a következő országos versenyt is mi rendezhetjük meg 2015 tavaszán.

Ahogy azeddigiekben is, az ideimegmérettetést is szorgos előkészület és felkészülés előzte meg, és kimagasló, szám szerint hét jogi kar képviseltette magát és szállt versenybe többek között a vándorserleg megszerzéséért és a szervezés lehetőségéért. Figyelemmel arra, hogy már a kari fordulón bebizonyosodott, hogy fokozódó érdeklődés kíséri a jogesetmegoldó és perbeszédszimulációs programokat, ezért a TDK keretében szeptembertől a változatos tematikájú előadások és programok mellett rendszeres perszimulációs alkalmak szervezését tervezzük, amelyekenmindazon hallgatóknak, akik kedvet éreznek arra, hogy kipróbálják magukat a klasszikus jogászi szerepekben – azaz, mind alperesi, felperesi és bírói pozícióban –a gyakorlatból vett jogeseteket megoldásával lehetőséget biztosítunk erre.

10

Ezenperszimulációs sorozatnak a célja többek között felhívni a hallgatók figyelmét a munkajog jelentőségére és arra, hogy a munkajogi szabályozás milyen széles körben érinti a társadalmi viszonyokat. Tekintettel arra, hogy a legtöbb egyetemről kikerülő hallgató munkavállaló lesz, szükséges és fontos, hogy tisztában legyenek a munkaviszonyra, valamint a közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályozással, és nem utolsó sorban azzal is, hogy meddigterjednek a munkáltatói jogérvényesítés jogi és gyakorlati lehetőségei.Mindemellett értelemszerű, hogy ha és amennyibenvégzőseink a klasszikus jogászi szakmák valamelyikét választják, úgy elkerülhetetlenül találkozni fognak a munkajog markáns gyakorlati problémáival is.

Különösen igaz ez az ügyvédi pályára, mely esetében

akár nap mint nap merülnek fel munkajogi problémák és esetek, amelyeknek a megoldása általában csak első pillantásra tűnik egyszerű feladatnak. Az ilyen jellegű helyzetek bemutatásával is szeretnénk felkészíteni a hallgatókat a jogesetmegoldó és perszimulációs programok keretében a gyakorlatra, tréningezve emellett lényeglátásukat, helyzetfelismerő képességüket, tárgyi tudásukat és nem utolsósorban tapasztalatszerzési lehetőséget kínálunk, mely jelentősen kön�nyíti a való életben felmerülő szituációkban való eredményes fellépést. Mindezek elengedhetetlenül fontosak például ahhoz, hogy az egyetemről kikerült hallgatók az ügyvédjelölti időszak első napjain is határozottan és magabiztosan képviselhessék az ügyfelek érdekeit a tárgyalásokon. A bírói, illetve azt megelőző fogalmazói pályára való felkészítés és tapasztalatszerzés érdekében is kéri a Tanszék valamennyi hallgatót arra, hogy a szemináriumok keretében legalább egy alkalommal látogassanak el munkaügyi tárgyalásra, amelynek megszervezéséhez a Tanszék oktatói is segítséget nyújtanak.

Mindezek mellett a Tanszéken működő Tudományos Diákkör is egyre több színes és hasznos előadásnak ad helyet, így a TDK üléseken megtudható például, hogy miként ültethetők vagy épp nem ültethetők át a törvényi szakaszok a gyakorlatba, hogyan és milyen következtetést vonnak le HR szakemberek a szóhasználatból, mondatfűzésből és a viselkedésből, vagy épp melyek a munkavédelem kardinális kérdései. A TDK keretében szervezett látogatás során Horváth István Tanár úr vezetésével az AUDI gyártás kulisszatitkaiba is bepillanthattunk már, emellett megismerhettük a japán munkamorál jellemzőit, a humánerőforrás-menedzsment aktuális dilemmáit, amint a Szociopoly keretében a mélyszegénységben élők napi problémáit is.

Diákkörünk célja tehát az előadásokon átadott elméleti tudásanyag gyakorlati bemutatással való színesítése, annak kiegészítése, és a munkajog iránti érdeklődés erősítése, amely csak úgy érhető el, ha a száraz törvényszöveget programjainkon megtöltjük élettel, történetekkel, sorsokkal, és életközelivé szelídítjük. Tesszük mindezt azért is, mert sokan talán még nem ismerik fel tanulás közben a munkajog és a szociális jog jelentőségét, azt a mindennapokat átható volumenét, hogy a munkajog a szüleink, nagyszüleink és a saját életünk hétköznapjait is jelentősen befolyásolja, a nyári szabadságtól a munkabér átutalásának szabályozásán és a cafeteria juttatásokon át egészen a munkaviszony megszüntetéséig és a foglalkozatást helyettesítő támogatásig. A munkajog által átfogott ismeretek a későbbiek során elengedhetetlenek lesznek a hétköznapokhoz, ezért törekszünk arra, hogy minden segítséget megadhassunk a hallgatóknak ahhoz, hogy érdeklődéssel és örömmel fordulhassanak a munkajog tanulása felé.

A TDK mellett a Tanszék oktatói havonta tartanak találkozót az oktatás aktuális kérdéseinek és a munkajog gyakorlatban felmerülő problémáinak megvitatására, annak érdekében, hogy a hallgatók a legfrissebb információkhoz juthassanak az előadások és a szemináriumok keretében.

Mindemellett a Tanszék által februárban Egységbe-elkülönülve címmel megrendezett konferenciát is kimagasló érdeklődés kísérte, melyen a szakma legkiválóbb szakemberei tartottak előadásokat a munkajog jogági hovatartozásáról és önállóságáról.

Szeretettel várjuk a Tanszékünkhöz csatlakozni kívánó és a munkajog illetve szociális jog iránt érdeklődő hallgatókat Tudományos Diákköri üléseinkre, melyeknek aktuális programjai és plakátjai megtalálhatók az Egyetemen, a Tanszéki hirdetőtáblán illetve a Munkajog TDK Facebook oldalán.

2014. június 5.

JURÁTUS

Vélemény

A közömbösség politikája

(Ne) kövesd a vezért!

Nagy Teodóra Szabad akaratunk van, ami azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk a választásainkért. A közömbösség is egy döntés, ami az egyéni és a közösségi életet is erőteljesen tudja befolyásolni, miközben nem is tettünk semmit. A „nemtörődömség” a múltban szervesen hozzá járult a tömegmészárlások véghezviteléhez. A jelenleg zajló események pedig azt erősítik, hogy a nemzetközi egyezmények kevésnek bizonyulnak a népirtások és fegyveres konfliktusok megfékezéséhez.

A népirtást nemzetközi üg�gyé az ENSZ Genocídium-egyezménye nyilvánította, ami emellett lehetővé teszi a felelősségre vonást is. A 21. század gyakorlata viszont azt mutatja, hogy a prevenció és a büntetés terén még van hová fejlődni. A tömegmészárlás nemzetközi jogba ütközik, ezért nemcsak az adott állam, hanem a többi nemzet is felelős azért, hogy megakadályozza, vagy rosszabb esetben megszüntesse ezt a helyzetet.

Hillary Clinton, volt amerikai külügyminiszter szerint a megelőzésre kell a hangsúlyt helyezni, mivel a tragédia előtt a mozgástér is tágabb. A népirtás veszélye magasabb az olyan országokban, ahol a kormányzat gyenge vagy autokratikus és az erőforrások is szűkösek.

Ilyen területeken érdemes szerinte „népirtás-előrejelző rendszereket” létrehozni vagy emberi jogi megfigyelőket kihelyezni. A prevenció hosszú távon olcsóbb lenne, nem is beszélve a megmentett életekről.

A témával kapcsolatban megdöbbentő a közömbösség Magyarországon, különösen fiatalok körében. Persze gondolhatjuk azt, hogy messze vannak, a hírekből csak adathalmazokat kapunk, amik nem

hatnak meg különösebben. Nem is tudja egy ember a világ fájdalmát elhordozni, de itt a hozzáállással van probléma. Az, hogy nem velünk történnek meg, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek a világon tömeggyilkosságok.

A semlegesség egyik forrása lehet, hogy a média felszínesen közli a külföldi híreket. Az internet világában viszont bármilyen információ könnyedén megszerezhető.

A magyar média nem közhasznú társaság, üzleti tevékenységet végez, célja a profit maximalizálása, amihez nagy nézettség kell. A magyar híradó pontosan azt nyújtja, amire a magyar néző kíváncsi, ezért igazságtalan lenne a média egészét okolni a társadalom közömbösségért.

Az, hogy kizárjuk a tudatunkból ezeket az eseményeket a szocializációnak és az emberi természetnek tudható be. A 20. századi népirtások után tudósok elkezdték kutatni a közömbösség és a hatalommal szembeni viselkedés kapcsolatát. Az eredmények sokkolóak.

Az egyik legismertebb kísérletet Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa végezte el 1961 és 1962 között. A vizsgálat tárgya az volt, hogy mit csinálnak az embe-

rek, ha olyan utasítást kell végrehajtaniuk, ami ellenkezik a lelkiismeretükkel. A kutatás során áramütéssel kellett büntetni a helytelenül válaszolókat. A válaszadói oldalon színészek voltak, akik eljátszották az áramütést, a kérdező oldalon viszont ezt nem tudták. A kísérletet felügyelő tudós utasította a kérdezőt az áramerősség folyamatos emelésére. A válaszadó egy idő után jelezte, hogy fájdalmai vannak, de az utasítás továbbra is megmaradt.

A felügyelő vállalta a felelősséget a kérdező helyett a másik fél egészségi állapotáért. A vizsgálat végén a kérdezők 63%-a ment el a halálos áramütésig, akkor se hagyták abba, amikor a másik fél könyörgött.

A súlyos testi sértést okozó szint alatt senki se állt meg. A kérdező könnyebben szembe ment morális értékrendjével, miután megtudta, hogy nem felel azért, amit tesz. A kísérlet előtt a pszichológusok úgy gondolták, hogy csak néhány, szadista hajlammal rendelkező személy fog elmenni a felső határig. Az volt a cél, hogy kiderüljön, ha az erkölcs és a parancs összeütközik, akkor melyik kerül ki győztesen. Az eredmények alapjánaz utasítás letarolta a lelkiismeretet.

A közömbösség gyökere az alapértelmezett választásban rejlik.

Ha nincs erős motiváció, és van alapértelmezett lehetőség, akkor az alapértelmezettet tesszük. Ha egy cselekvés elmulasztása ugyanakkora kárt okoz, mint egy cselekedet, akkor a cselekedetet rosszabbnak ítéljük meg, mint a mulasztást. Tehát valamit tenni rosszabb, mint nem tenni semmit. Ez azt is jelenti, hogy az ember nem akar kilógni a sorból. A nem tevés úgy tűnhet, hogy kisebb kockázattal jár, pedig ennek is lehetnek komoly következményei. Magyarországon

nyilatkozni kell arról, hogy az ember halála esetén nem ajánlja fel a szerveit szervdonorként. Ha nem tesz nyilatkozatot, az úgy minősül, hogy felajánlja. Valójában lehet, hogy csak hanyag volt, esze ágába se volt odaadni másnak a szerveit. Ebből az egyszerű példából is látszik, hogy a döntés hiányának is vannak következményei.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy igenis van választási lehetőségünk és jogunkban áll élni ezzel. Vannak határok, amiket semmilyen körülmények között sem szabadna átlépni. Az egyik legfőbb az emberi élet védelme,függetlenül attól, hogy Afrikában vagy Európában élő személyről van szó. A borzalmak elhallgatása nem lehet megfelelő eszköz. Dr. Besenyő János alezredes és katonai szakértő szerint a változáshoz először el kell kezdeni beszélni arról, hogy ma is zajlanak tömegmészárlások. A Szíriában, vagy a Dél-Afrikai Köztársaságban zajló öldöklések nem fognak maguktól megoldódni. A konfliktusok rendezésére jelenleg a politika a legalkalmasabb eszköz. A civil aktivitással lehetséges a kormányok befolyásolása. Pár hete Nigériában egy BokoHaram nevű terrorcsoport közel 300 diáklányt rabolt el egy állami iskolából. A környező országok tüntetésekbe kezdetek, és ennek hatására elindult egy nemzetközi összefogás. A mozgalom neve „BringBackOurGirls”.Facebookon hírességek, politikusok és közemberek egyaránt tartják kezükben a „hozzátok vissza a lányainkat” feliratot, és saját kormányaikat a beavatkozásra sarkallják. Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína a napokban jelentette be, hogy csapatokat küldenek Nigériába a lányok felkutatásáért.

11

JURÁTUS

Tantervreform

2014. június 5.

Az oktatásban és a vizsgáztatásban is a jogesetmegoldásra kellene

A magyar jogi oktatás megújításáh Jakab András

Jelen írás célja, hogy számba vegye, a közeljövőben milyen változtatások szükségesek a magyar jogi oktatásban. Legfontosabb tézise, hogy német-osztrák mintára a hatályos jogi tárgyak esetében az oktatásban és a vizsgáztatásban is a jogesetmegoldásra kellene koncentrálni.

I. A

jogászképzés célja

A jogi karok hírneve nagyrészt a jogi kutatáson alapszik, az alapvető cél mégis a gyakorló jogászok képzése, hiszen a legtöbben ezen a területen fognak elhelyezkedni.A kérdés természetesen az, hogy milyen típusú gyakorló jogászra is gondolunk.

A commonlaw országokban a gyakorló jogász megtestesítője az attorney (US), ill. a barristerés a solicitor (Egyesült Királyság), azaz az ügyvéd, a civil law országokban azonban a bíró. Az előbbiekben a kérdés, amelyet meg kell válaszolni, általában az, hogy hogyan lehetne egy peres fél jogi álláspontját képviselni az utóbbiakban pedig az, hogy mi a helyes megoldása a jogesetnek.

A commonlawkultúrában különféle képviselhető álláspontok vannak, amelyek mellett vagy ellen érvelni kell tudnia egy jó jogásznak.

A jogi karok másik lehetséges célja a művelt emberek kinevelése. Ez a törekvés áll a német jogászképzés humanista megközelítése mögött: olyan kurzusokat is indítanak, melyeknek a joggyakorlat szempontjából direkt haszna nincs. Hasonló a magyarázata annak is, hogy például Franciaországban, Ausztriában vagy Magyarországon az egyetemi szintű jogászképzésben kötelező tantárgy a közgazdaságtan vagy a politológia.

Egyesek az általános műveltségi célt kiegészítendőnek vélik erkölcsi jellegű neveléssel is (társadalmi felelősségvállalás, közjó előmozdítása).

II. Javaslat

a magyar jogi

oktatás átalakítására

1. Az egyes tantárgyak célja Akármilyen célt is vesszük alapul az ötéves jogászi alapképzésnél, fontos lenne, hogy minden egyes tantárgynál rá-

12

kérdezzünk, ez vajon mennyiben szolgálja a kérdéses célt. Érdemes lenne a „mindenről egy kicsit [kultúrember], és egyvalamiről mindent [szakember]” kompromisszumos koncepcióját elfogadni, és ennek keretében már az ötéves alapképzésben a szakosodásra nagyobb teret nyújtani. Ugyancsak fontos lenne egyrészt a tantárgyakon belüli hangsúlyoknak a célok fényében való átgondolása (pl. mennyiben segíti akármelyik célt az eljárásjogoknál a sokpontos felsorolások bemagoltatása?), másrészt pedig magukra az egyes tantárgyak létezésére. A XVII. század végéről megmaradt statisztika tipikusan olyan tárgy, amelyet elég nehéz bárhogyan is megindokolni (vagy ha találunk is rá indokot, mint általános kultúrafejlesztés, akkor tucatnyi másik tantárgyat lehetne bevezetni, amelyek talán hasznosabbak lennének ebből a szempontból).

A brit egyetemi gyakorlat mintájára elvárható lenne, hogy minden tantárgy esetében készüljön egy igazoló-magyarázat, hogy tartalmában és oktatási módszerében miként is szolgálja az adott tárgy az általános képzési célokat. Ez nyilván nem jelentene azonnali változást, de sok kolléga először szembesülne a problémával, hogy a „minden jogi tudás hasznos” semmitmondó közhelyén túl át kellene gondolnia, hogy mi is a saját tantárgyának a célja.

2. Oktatási módszer és a megfelelő intézményi formák A kontinensen a jogi oktatás elsődleges formája hosszú időn át az előadás volt (egyes országokban még ma is az).

A tanár elmagyarázza az anyagot, a diákok pedig jegyzetelnek. A probléma az, hogy a hallgatók szükségszerűen végig

passzívak maradnak az órán, így a tanulási hatékonyság igen alacsony. A tanár általában fontosabb jogszabályokról, híres esetekről és alapvető fogalmakról beszél, nincs lehetőség az elképzelt helyzetek megoldásán keresztül történő gyakorlásra.

Egy másik, az amerikai jogi oktatásban széles körben alkalmazott oktatási forma a bírói ítéletek elemzésén alapuló módszer (casemethod), amely a Harvard jogi karáról kiindulva terjedt el. Az alapelve, hogy a hallgatók az órára készülve elolvassák a könyvben (casebook) összegyűjtött ítéleteket (ítéletrészeket), a tanár pedig egyszerűen ezekről kérdezgeti őket, így tehát a hallgatók dolgoznak, a tanár csak ösztönzi őket („szókratészi módszer”). Ellentétben az előadásokkal, ez a módszer aktív együttműködést vár el a hallgatóktól.

Használnak azonban Európában (Ausztria, Németország, Anglia) egy harmadik típusú oktatási módszert, amely a tapasztalatok szerint igen jól működik: a problémamegoldó (vagy problémaközpontú) megközelítést. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók fiktív tényállásokat kapnak, és meg kell mondaniuk, mi az eset megoldása, vagy milyen tanácsot adnának fiktív klienseinek. Ez az a típusú oktatás, amely leginkább szimulálja a valódi jogászi munkát. Ehhez persze az szükséges, hogy a hallgatók előre megadott anyagok alapján készüljenek a szemináriumokra. Ez leginkább úgy érhető el, ha maguk is belátják, hogy szükséges a munka elvégzése a vizsgán való sikerességhez. Ha egy vizsga a bemagolt anyag visszamondásából áll, akkor évközben nem szükséges készülni (sőt, fölösleges is, hiszen addigra elfelejtjük azt). Ha ellenben jogesetmegoldás a vizsga, akkor arra két nappal a vizsga előtt nem lehet felkészülni, és egy-két vizsga után ezt a joghallgatók is bizonnyal megértenék (illetve a vizsgaeredmények megértetnék velük). Megfontolandó, hogy brit

mintára a hallgatói készülést igénylő szemináriumok például csak minden második héten legyenek, és heti rendszerességgel csak előadásokra kerüljön sor. Az abszurdan és álszenten magas óraszámokat csökkenteni kell: hetente 3-4 előadás és 3-4 szeminárium a felkészülési előírásokkal kombinálva vélhetően hatékonyabb, mint a számos ballaszttal megtűzdelt heti 20-25 órás órarendek (amelyekre úgysem nagyon járnak be a hallgatók, vagy ha igen, akkor ásítozva nem figyelnek). A kevesebb itt bizony több lenne.

3. Hamis közhelyek az oktatási és vizsgáztatási módszerrel kapcsolatban Ha ebben a szűkös keretben az írás legfontosabb tézisét akarnám megfogalmazni, akkor az az lenne, hogy a vizsgáztatási módszert a szóbeli „üveges szemmel felmondjuk a tételt (könyvrészletet, törvényrészletet) a vizsgán” módszere helyett az írásbeli jogesetmegoldásra kellene átváltoztatni, amelyhez a hallgatók törvényszöveget is használhatnának. Örvendetes, hogy az ELTE ÁJK-n is vannak már tanszékek, amelyek így vizsgáztatnak, és csak remélhető, hogy ezt minél többen követik majd. Ezen újítási javaslat ellenvetései általában közhelyek, nem pedig méltányolható érvek. Az alábbiakban a leggyakoribbakat emeljük ki. „Nem oktatunk jogesetmegoldást, mert mi itt jogtudományt művelünk” Ez az ellenvetés azt mondja implicite, hogy a dilemma a „vagy jogesetmegoldás, vagy jogtudomány”. A sokhelyütt gyakorolt puszta dogmatikavagy jogszabály-magoltatás azonban biztos nem „jogtudomány”, de még csak kultúrembereket sem nevel. A jogesetmegoldás egyébként valóban nem a jogtudományról szól: a jogtudományhoz ugyanis más út vezet, nevezetesen az OTDK és a szakdolgozat.A jogesetmegoldás célja a jó jogászi szakemberek képzése, hiszen a

2014. június 5.

JURÁTUS

Tantervreform

koncentrálni.

hoz szükséges lépések hallgatók túlnyomó része ezért jön a jogi karra tanulni, és az adófizetők pénzét is erre kapják a jogi karok. Tehát ha ezt nem adjuk meg a hallgatóknak, akkor inkorrektek vagyunk velük és a társadalommal szemben is. „A szóbeli vizsga azért jó, mert a jogásznak tudnia kell beszélni.”

Az írásbeli jogeset-megoldásos vizsgával szembeni ezen ellenvetés meglehetősen álszent, hiszen azt tetteti, hogy a szóbeli vizsgáztatással kiképezzük a beszédre a hallgatókat.

Ha azonban valóban érdekelne bennünket a beszédkészségük, akkor ezt külön oktatnánk is.

A szóbeli vizsga nyilvánvaló hátránya egyébként, hogy nem lehet ellenőrizni, tehát önkényes lehet – sőt, gyakran az is (az egyetemi folklór részei a különféle történetek, amelyeknek egy része sajnos igaz). „A szóbeli vizsga azért jó, mert ez személyes kapcsolatot teremt a hallgató és az oktató között” Ez félreértés: a vizsga stresszhelyzetében eltöltött néhány perc nem alakít ki személyes kapcsolatot (legföljebb benyomásokat ad). Ha a hallgató személyes kapcsolatot akar kialakítani az oktatóval, akkor ezt szemináriumok, TDK-k vagy éppen fogadóórák keretében kell lehetővé tenni. Ha pedig az oktató személyes benyomásokat akar szerezni a hallgatókról a vizsga alkalmával, az inkorrekt (részben szimpátián alapuló) osztályozás veszélyét veti fel.

4. Feedback Fontos lenne a hallgatói feedback oly módon történő bevezetése, hogy annak eredményei az egyetemi honlapokon elérhetőek legyenek. A hallgatói feedbacknek következményei kellenek, hogy legyenek (pl. szerződések meghosszabbítása vagy azok megszüntetése, anyagi jutalmak kifizetése).Ezzel kapcsolatban tipikus ellenvetés lehet, hogy a vicceskedő, lágyszívű oktatók majd jó értékelést kapnának, ellenben a szigorú

és lelkiismeretes oktatók ros�szakat. Ez azonban egyrészről az általam ismert hallgatói feedbackek esetében tényszerűen nem így történt, másrészről pedig az értékelés szempontok szerint történő felbontása révén ezek az esetleges hatások jelentősen csökkenthetők. Amit nyerünk vele, az pedig jelentős: a szóbeszédek helyett konkrét adatokra támaszkodva lehet az oktatásba személyes és intellektuális energiát ölő oktatókat értékelni, az azzal nem törődőket pedig egyértelműen megnevezni.

5. Egy javasolt tantárgyi struktúra Jelen javaslat szerint az ötéves oktatást három ciklusra kellene osztani. A ciklusok lényege, hogy azon belül a hallgató sakkozgathat a különféle tantárgyakkal (melyiket teszi le előbb vagy később), de például nem lehet addig második-ciklusos tárgyakat felvenni, amíg az első ciklusbeli minden vizsgát sikerrel nem tette le. Ez azt jelentené, hogy nem lehetne negyedévben római jogi vizsga nélkül tengődni.

Az első ciklus az első évet jelentené, és itt hagyományos oktatás és vizsgáztatás folyna (nem a fent javasolt jogesetmegoldás). Ennek a ciklusnak elsődleges célja a kultúrember képzése lenne. Ennek megfelelően közgazdaságtant, pszichológiát szociológiát, politológiát, politikai eszmetörténetet tanítanának. Ugyancsak ide kerülnének a hagyományos alapozó tárgyak, mint a római jog, a jogi alaptan vagy a jogtörténet.

A jogi oktatás szívét a második ciklus adná, amely két évig tartana (tehát másod- és harmadévben), és kizárólag a jogi szakemberképzésre koncentrálna. Ennek keretében kizárólag négy tantárgyat oktatnának: alkotmányjogot, polgári jogot, büntetőjogot, valamint közigazgatási jogot. Ez igen intenzív oktatást jelentene. Az oktatásban az előadások hagyományos formában folynának, a

szemináriumokon azonban jogesetmegoldások lennének.

A negyedik és ötödik év lenne a kultúrember és a jogi szakember együttes (tehát a kultúrjogász) képzésének ciklusa, amelyben egyrészt a szakosodásra, másrészt az átlagjogászkodáshoz szükséges ismereteken túli tudás megszerzésére nyílna mód. A diplomamunka megírása is ehhez a ciklushoz tartozna, és a szaknyelvi képzés (kötelező idegen nyelvű kurzusokkal) is ide kerülhetne.

Az ötéves alapképzés után (a gyakorlatra aspirálóknak) szakjogászi képzések következnének LLM formájában.

Ez már részben most is folyik, ami azonban hiányzik, az angol mintára az ügyvédi munkára felkészítő egyéves iskolarendszerű képzés. Ezen képzés során a hallgatók mediációt, kommunikációs készségeket, tárgyalás-pszichológiát, szerződés-írást, keresetszerkesztést, kihallgatás-technikát, jogászi etikát tanulhatnának.

Akik nem a joggyakorlatra aspirálnak, hanem tudományos pályát szeretnének, azok számára továbbra is a PhD képzés jelentené az utat. Érdemes lenne átgondolni, hogy lehet-e változtatni azon a gyakorlaton, hogy „minden jogi kar mindenben PhD-ztat”. Fel kellene inkább osztani a témákat aszerint, hogy az egyik jogi kar alkotmányjogi doktori iskolát indít, a másik pedig büntetőjogit, stb.

III. M i

a teendő ?

Ha fenti javaslatok közül a legfontosabbakat tézisszerűen össze akarnánk foglalni, akkor ezt a következőképpen tehetnénk meg: 1. Írásbeli, anonimizált (hallgatói kódszámok) vizsgákat kellene bevezetni, amelyek jogesetmegoldásról szólnak.

Ezeken a vizsgákon a törvénygyűjtemények használatát meg kell engedni, hogy a jogászi érvelést, és ne a magolási képességet mérhessük.

2. Ennek megfelelően a

szemináriumokon ilyen vizsgákra kellene felkészíteni a hallgatókat (az előadások dogmatikára való koncentrálása ellenben megtartandó).

3. Szükséges a hallgatói feedback olyan bevezetése (vagy a tantárgyak utolsó óráján, vagy az új félévbe való beiratkozáskor, de mindenképp anonimizálva), amelynek alapján az egyes oktatók teljesítménye (különféle szempontokból) számszerűleg (osztályozásszerűen) megítélhető. Ennek kéthárom év átlagában az oktató számára anyagi következményekkel is bírnia kell.

4. Idegen (angol) nyelvű kurzusokat kell bevezetni, nem csak speciális kollégiumok, hanem kötelező főkollégiumok körében is.

5. Az oktatás céljait alaposan átgondolva a tantárgyi struktúrát tisztázni kell. A „mindent belegyömöszölünk” a tananyagba téves felfogás: nem attól lesz jobb az oktatás, ha még néhány törvényt bemagoltatunk a hallgatókkal.

6. Egyéves LLM-szerű posztgraduális kurzusokat kellene indítani (előbb fakultatíve, siker esetén pedig kötelezően minden szakvizsgára készülő jogásznak) gyakorlatias jogászi ismeretekből (mediáció, kommunikációs készségek, tárgyalás-pszichológia, konfliktuskezelés, szerződés-írás, keresetszerkesztés, ügyfél-kapcsolat, kihallgatás-technika, jogászi etika, ügyvédi felelősség és kriminalisztika).

7. Érdemes a fejkvóta és az akkreditáció rendszerét átgondolni, a törvényi kötelező óraszámokat pedig eltörölni, hiszen ez az egyetemi autonómia igazolhatatlan korlátozása.

Ez átfogó felsőoktatási reformot igényel, de a fent említett többi (kifejezetten csak a jogi oktatásra vonatkozó) reformjavaslat bevezetése enélkül is lehetséges.

Jelen cikk a Magyar Jog 2010/4. számában megjelent írás (204-223. o.) rövidebb, szerkesztett változata.

13

JURÁTUS

Karrier

2014. június 5.

Interjú Asbóth Mártonnal

„Hiszem, hogy jó ügyet szolgálok” Szekeres Zsolt

Az újonnan induló Karrier rovatunkban minden alkalommal egy olyan jogászt fogunk bemutatni nektek, aki nemrég végzett a karunkon. Az egyetemi éveikről és pályakezdés buktatóiról kérdezzük őket. Elsőként Asbóth Mártonnal, az Átlátszó munkatársával beszélgettünk.

ZS: Tagja voltál a FEBnek, dolgoztál az Oktatási Hivatalban és most a Közigazgatási Jogi Tanszéken tanítasz.

Miért vonz, mit jelent neked az oktatás?

AM: Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy miért vonz.

Hosszú ideje nagyon érdekel az oktatás, mindig is szerettem volna tanítani. Már a középiskolában is adtam órákat a többieknek, szóval teljesen egyértelmű volt, hogy amikor a gólyatáborban a FEBről tudomást szereztem, akkor jelentkeztem. Mint sokan, én is felvételiztem a bölcsészkarra, de csak harmadik helyen jelöltem meg, ráadásul nem is vettek volna fel magyar szakra, úgyhogy amikor megtudtam, hogy van lehetőség FEB-esként magyart tanítani, elég egyértelmű volt a döntés.

ZS: Mit javasolsz a pályakezdő fiataloknak? Hogyan kezdjenek karrierépítésbe?

AM: Azt mindenképpen javaslom, hogy az egyetem alatt használjanak ki minden lehetőséget. Abból induljanak ki, hogy nagyon sokan járnak ugyanerre a

képzésre, és kapnak ugyanolyan oktatást. Bármi, ami alkalmas a specializációra, plusz értéket fog képviselni a diploma megszerzése után. Sokat számít, ha valaki szakkollégista, részt vesz egy tanulmányúton, szakmai gyakorlaton, nyári egyetemen. Nagyon javaslom az OTDK-dolgozat írását; aki szeretne indulni a 2015-ös versenyen, annak most kell elkezdenie felkészülni rá! 2011-ben én is kivettem belőle a részem, és máig érzem, milyen hatalmas szakmai és előadói tapasztalat megszerzéséhez juttatott hozzá. Az ember megméretteti magát. Kiderül, mennyire tud a saját témájáról több ember előtt jól és hatásosan beszélni. Aki ezeken a megmérettetéseken túlesik, ezeket a tapasztalatokat begyűjti, aki tanul és tud nyelveket, az hatalmas előnnyel indul azokhoz képest, akik – tekintettel arra, hogy az osztatlan képzésben nemigen van lehetőség specializációra az egyetem alatt – átlagos tudással végzik el az egyetemet.

ZS: Hogyan kerültél az Átlátszóhoz?

AM: Én a közigazgatásban – az Oktatási Hivatalban és az

EMMI-ben – kezdtem el dolgozni, és kifejezetten ilyen karriert képzeltem el magamnak. Egy idő után azonban világossá vált számomra, hogy a közigazgatás nem felel meg a szakmai elvárásaimnak, nem ad teret az önfejlesztésre. Egy éles váltással a barikád túloldalára léptem át, és most azon vagyok, hogy azoknál a szerveknél is, amiknél én magam is dolgoztam korábban minél nagyobb átláthatóságot érjünk el, vagy kényszerítsünk ki adott esetben.

ZS: Mit vársz az Átlátszóban végzett munkádtól?

AM: Aki a közigazgatásban dolgozik, és arra van szocializálva, hogy ott fontos döntések születnek napi szinten, az kicsit nehezen szoktatja magát ahhoz, hogy az oknyomozó munka nehezebben hoz eredményt. De hoz, és nem is csak azokban az ügyekben, ahol az állam titkolózását már sikerült megtörnünk, és sikerült nyilvánosságra hozni adatokat. Arra törekszünk, hogy az emberek és az állam számára is természetesebbé váljon az, hogy az állam elszámol az adófizetők pénzével.

ZS: Mit tapasztalsz, mi a társadalmi visszhangja annak a munkának, amit az Átlátszóban végeztek? A közelmúltban is voltak nagyobb visszhangot kiváltó ügyek, amik utána lassan elültek – gondo-

lok itt például az ex-NAV-os Horváth Andrásra. Úgy tűnik, a magyar társadalom elég könnyen napirendre tud térni a mutyibotrányok felett. Ennek tükrében hogyan látod a saját munkátok eredményességét?

AM: Egyrészt igaz, amit mondasz, egy ponton túl nehéz fenntartani a figyelmet. Másrészt azért is nehéz a munkánk, mert a mi ügyeink jellemzően bonyolultak, nem egyszerűen befogadhatók, ha cikk születik belőlük, akkor az lehet akár több tízezer karakteres is. Az átlagosnál nagyobb befogadói aktivitást igényel tehát.

Mi igyekszünk minél több ilyen ügyet feltárni, minél nagyobb publicitást adni nekik, már csak azért is, mert sok kérdés többeket közvetlenül is érint. Én hiszek abban, hogy a magyar társadalom apatikus állapota előbb-utóbb meg fog szűnni.

Vannak olyan ügyeink is, amik könnyebben befogadhatóak. Például az Átlátszó munkájának eredménye az, hogy a londoni olimpiai játékok után a MOB által kiosztott, sokszor indokolatlan mértékű jutalmak kapcsán a tételes névsort sikerült nyilvánosságra hozni.

Remélem, az emberek előbbutóbb megszokják azt, hogy a közérdekű adatok kiadása nem valamiféle kegy az állam részéről, hanem alapvető kötelesség.

ZS: Mit szeretsz jobban?

Tanítani vagy az átlátszónál dolgozni?

AM: Nehéz erre válaszolni, hiszen két teljesen más területről van szó. „Materiális értelemben” a tanítást jobban szeretem, hiszen ezt ingyen csinálom. Az átlátszónál végzett munka viszont egészen új területekre vezet, gyakran az Átlátszó által indított perek alakítják a joggyakorlatot, ebben részt venni izgalmas élmény. Hiszem, hogy jó ügyet szolgálok, amikor amellett érvelek, hogy jogos társadalmi igény a közérdekű adatokat minél szélesebb körben nyilvánosságra hozni. Az OTDKdolgozatom a közoktatás-szervezésről szólt, a PhD-met viszont a közérdekű adatok nyilvánosságának témájából szeretném írni.

14

2014. június 5.

JURÁTUS

Interjú

Azt a küldetést vállaltuk fel, hogy közelebb hozzuk a fiatalokhoz a zenét

Az Eötvös Szalonról beszélgettünk Dr. Horváth Attilával - Interjú Kurmai Kornél Szomszédolás – így is nevezhetjük azt az ötletet, amely a Mathias Corvinus Collegium hallgatóit arra inspirálta 2013 szeptemberében, hogy Neighbourhood Dialogues címen új projektet indítsanak. Bár talán nem mindenki szereti a nagy közös összejöveteleket a szomszédokkal, azzal mindenki egyetért, hogy jó dolog, ha ismerjük a szomszédainkat, ha tudjuk, hogy megbízható emberek, akikre számíthatunk, ha valami baj történne. Államok szintjén ez már nehezebben kivitelezhető, különösen, ha a szomszédos államok kapcsolata olyan történelmi konfliktusokkal terhelt, mint Magyarország és szomszédai esetében.

Mesélne az Eötvös Szalon megalakulásáról és a rendezvény alapvető célkitűzéséről?

Több mint tíz évvel ezelőtt egy közös ismerősünk révén ismerkedtem meg Szilasi Alex zongoraművésszel. Egy étteremben szervezett közös találkozón, ahol rengeteget beszélgettünk és történeteket meséltünk zeneirodalomról és történelemről egymásnak. A közös ismerősünknek pedig ez annyira tetszett, hogy felvetette, hogy ezt közönség elé kellene vinni. Egy szalonszerű műsorban megvalósítva, amely kötetlen rögtönzésre és a közönség aktív közreműködésére épülő rendezvény lenne. Ahol adott témáról beszélgetnénk minden alkalommal, én elsősorban a történelmi, jogi hátteréről, Szilasi Alex zongoraművész pedig zenetörténeti és zenei érde-

Az Eötvös Szalon februári rendezvényének plakátja

kességekről beszélne, illetve virtuóz módon játszana zongorán rendkívüli rögtönző készségével.

Szilasi Alexszel azt a küldetést vállaltuk fel, hogy közelebb hozzuk a fiatalokhoz a zenét, egy olyan kön�nyedebb műsorral, amely laza, rögtönzéses és humoros elemekkel van átszőve. Így próbálva becsalogatni őket a koncerttermekbe és megmutatni nekik azt, hogy nagyon sokféle zenei stílus van, amelyeket igyekszünk megismertetni velük. Természetesen hallgassanak mai modern zenét is, de például tizenkilencedik századi romantikusokat is.

A Szalon megalakulása óta bő műsorkínálatnak lehettek részei a hallgatók. Felsorolná ezek közül a legnevezetesebbeket?

Több alkalommal is megtartottuk azt a műsorunkat, amelyben a világ himnuszait dolgoztuk fel, köztük a magyar himnusz történetét is elemeztük, ennek következtében pedig az alaptörvény tervezete is módosult. Továbbá foglalkoztunk táncokkal is Dr. Kisteleki Károly kollégánkkal, aki versenytáncos. Vele számos ország táncait vizsgáltuk meg és mutattuk be. Például a brazil szambát és a magyar táncokat is. Valamint szerepelt már rögtönzött, humoros zenei műsorunkban Kovács András Péter is, aki korábban tanszékünk tanársegédje volt. Ezenfelül a zenei plágiumokról is beszélgettünk Dr. Vékás

Dr. Horváth Attila Lajos Professzor Úrral, aki rendkívül jó zeneértő és hatalmas tudással rendelkezik e téren is. Emellett volt egy olyan műsorunk is, ahol egy festőművész jött el vendégként és Szilasi Alex rögtönzött a festményeire. Valamint fordítva, Alex eljátszott egy darabot és azt festette meg a festőművész. Ez volt pedig az igazi bravúr, mert akkor, azon az estén, ott mindenki előtt született egy festmény.

A jövő tekintetében milyen programokra, illetve újdonságokra számítsanak a hallgatók a megrendezésre kerülő Eötvös Szalonokon? Ősszel is tervezünk jó néhány érdekes műsort, amelyekben a zene, a tánc és a Himnusz sorra kerülhet.

Kisteleki Károllyal elő fogjuk adni a Népek zenéje táncos előadást, amely ismerteti azoknak a népeknek az alkotmányos, kulturális, szociális és történeti hátterét, amelyeknek a táncait bemutatjuk. Felmerült az is,

hogy a komolyzene és a könnyűzene kapcsolatát bemutatjuk, ilyenkor rockzenészeket hívunk el, akik alkalmi zenekart alkotva Alexszel, rögtönözve dolgozzák fel azokat a dalokat, amiket a közönség kér tőlük. Azonban a vendégek személyéről most még nem tudok biztosan nyilatkozni. Valamint ha a hallgatók közül valakinek van egy nagyon jó ötlete vagy elképzelése, szívesen fogadjuk és várjuk javaslataikat.

Ellenkező esetben mi választunk egy érdekes személyt és hívjuk meg, vagy adott esetben ketten Alexszel adunk elő egy műsort. Ön miért ajánlaná az Eötvös Szalont az ELTE hallgatói számára?

Mert egy olyan egyedi programot ajánlunk, amihez hasonlóval sehol máshol Magyarországon nem találkozhatunk. Ahol együtt van a zenei műveltség, a humor, a rögtönzés izgalma és az alkotásöröme is, illetve amiben a közönség is aktívan részt vehet.

Szilasi Alex zongoraművész

15

JURÁTUS

Interjú

2014. június 5.

Interjú Varga Istvánnal

„Nem a hely határozza azt meg, hogy va Kálócz Adrienn

A Polgári Eljárásjog tanszék tanszékvezetője, a Kar tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese, a KNPLAW ügyvédi iroda társvezetője, volt alkotmánybírósági elnöki tanácsadó, több külföldi egyetem állandó meghívott oktatója, a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia vezető tanára, külföldiként egyedüli birtokosa a Német Állandó Választottbírósági Intézet által adományozott, kiemelkedő eljárásjogi monográfiáért járó első díjnak. Még felsorolni is nehéz. Varga Istvánnal beszélgettünk életéről, külföldön töltött éveiről, tapasztalatairól és arról, hogy miért döntött végül mégis Magyarország mellett.

Minden tanár első kérdése, amikor először találkozik a hallgatóival, hogy miért ezt az egyetemet választotta.

A Tanár úrnak erre mi lenne a válasza?

Először a bölcsészkarra vettek fel történelem-német szakra, még 1990-ben, és ott úgy éreztem, hogy nem vagyok eléggé leterhelve. Azóta természetesen kicsit máshogy látom, nyilván mindent tud az ember úgy csinálni, hogy az betöltse a teljes életét, de mindig is egy kihíváskeresés volt bennem, nagyon energikusan álltam hozzá az élethez és a tanuláshoz. Akkor úgy éreztem, hogy többet szeretnék, és ezért felvételiztem a jogra. Nagyon sok embertől hallom és hallottam már akkor is, hogy gyerekkorától kezdve jogász akart lenni, bennem ez sosem volt meg. Ugyan volt családi példám, édesapám is jogász és bölcsész volt, de én mégis inkább a kihívás miatt jöttem a jogra, egyébként a legjobb barátommal, aki szintén ugyanazt csinálta, mint én. Hozzá kell tennem, hogy én nem éreztem sokkal nehezebbnek a bölcsészkar után a jogot. Könnyen és gyorsan tudtam tanulni és megérteni a jogi logikát. Persze nyilván nekünk is napokra ki volt számolva, hogy mennyit készülünk egy-egy vizsgára, de a jog is alapvetően olvasás-alapú szakma, olvasni pedig mindig szerettem.

Már az egyetemi évei alatt is meglepően sok időt töltött külföldön. Mi ösztönözte Önt erre?

Valóban nagyon hamar kijutottam külföldre, leginkább

16

azért, mert vágyam és szenvedélyem volt a világlátás, a más kultúrákkal való találkozás.

Kevésbé a sok és rövid találkozás vonzott, inkább kevés idegen kultúra alapos és tényleges megismerésére törekedtem.

Ez vezetett oda, hogy kifejezetten hosszú időt töltöttem Németországban, és viszonylag hosszú időt az Egyesült Államokban, valamint Franciaországban. Mindig is nagyon mobilis voltam, és ha mondhatom így, én ténylegesen egy peregrinációt csináltam az egyetemi tanulmányaimból, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan a magyar jogot mindig utólag tanultam meg, de a jogi műveltségemet leginkább Németországban szereztem meg. Ez pedig nyilván sokban járul hozzá például ahhoz a munkához, amit ma csinálok, hiszen a nemzetközi ügyvédi munka egy nyelvészeti tevékenység is, melynek egyik alapfeltétele a kommunikáció.

Ennek a kommunikációnak egy bizonyos szint fölött akkor van igazi értelme, ha a partner – legyen az ügyfél, jogászkolléga vagy külföldi (választott) bíróság – érzi: nemcsak megértem, amit mond, hanem azt is tudom, miért mondja, azaz ténylegesen ismerem a gondolkodásmódját, a jogi kultúráját, a jogi kommunikációjának szintjeit és azok kulturális beágyazottságát. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha az ember hosszú ideig és ténylegesen kint van, értve ez alatt az egyetemi tanulás és az interperszonális viszonyok ápolása közötti egészséges egyensúly megtalálását és fenntartását.

Hogyan emlékszik vis�sza az egyetemi éveire? Életem egyik legszebb, a teljes szabadság, a világra való teljes nyitottság időszaka volt.

Akkor lényegében egyetlen célom volt: a tudásnak, az idegen és saját kultúrának a magamba szívása. Idegenkedtem a gyors meggyökerezéstől, emiatt nagyon sokáig mentem és gyűjtöttem a kulturális, nyelvi és kommunikációs benyomásokat ahonnan csak lehetett. Habár ez a pár év valóban a teljes felszabadultság ideje volt, nyilvánvalóan szakmailag is egy nagyon gyümölcsöző dolog bontakozott ki belőle, mint utóbb kiderült; annak ellenére, hogy nem elsősorban ezzel a céllal mentem ki. Abban a szerencsében volt ugyanis részem, hogy itthon és külföldön is a magánjog és ahhoz kapcsolódóan a polgári eljárásjog vezető szakembereivel tudtam együtt dolgozni és közös hangot kialakítani, akik magától értetődően fontos szerepet töltöttek be, és töltenek be még ma is az életemben.

Mit tanácsolna a hallgatóknak, mire figyeljenek abban az öt-hat évben, amit az egyetem falai közt töltenek?

Tartsák szem előtt, hogy ennél szabadabbak talán soha nem lesznek. Éppen ezért nem biztos, hogy jó úton jár az, aki már az első év elejétől kezdve rádolgozik arra, hogy hova tud gyakornoknak menni, hol tud szakmai gyakorlatot végezni, hogy tud minél hamarabb tanulmányi szerződést kötni, vagy elköteleződni. Természetesen nem szeretnék a valóságtól elrugaszkodni, nyilván, ha financiális okai vannak, akkor sajnos lehet, hogy nincsen más választása, azonban azt gondolom, hogy egy egyetemistának ki kell élveznie ezt az időszakot.

Később már nem lesz olyan könnyű elmenni, hiszen a munkahelyről való elengedésnek egészen más feltételei lesznek: oda visszavárják az embert, ott már a munkáltató fogja megha-

tározni a kiutazás célját és adott esetben a feltételeit is. Ezért a tanácsom ez lenne: az egyetemi lét célja nem a gyors munkaerőpiaci elvárásokra való rákoncentrálás, hanem a kultúra és a tudás felhalmozása. Legalább kettő, de inkább három idegen nyelv professzionális szintű megtanulása – erre van idő és kell, hogy maradjon idő! Legalább egy idegen jogi kultúra alapszintű megismerése, és az egyetem elejétől kezdve tudatos tervezése annak, hogy az ember hova tud legalább egy évre elmenni külföldre. Nem szabad negyedévben elkezdeni kapkodni, hanem részben családi források, részben pedig egyéb, például egyetemi forrásoknak a bevonásával idejében elgondolkodni azon, hogy melyik az az év, amikor az ember el akar menni. El kell tudni szakadni, látni kell a világot, mert erre máskor nem biztos, hogy lesz lehetőségük; egy pillanatra sem szabad elfelejteniük, hogy most fiatalok, most van itt a legnagyobb szabadságuk, élni kell az életet – gazdagítva azt választott tanulmányaik minőségi elmélyítésével.

Tanárként hogyan látja, mennyire változott a diákok hozzáállása a joghallgatói léthez, a kiutazáshoz ahhoz képest, amikor Ön volt egyetemista?

Be kell vallanom, hogy egyre nehezebben tudok az Önök fejével gondolkodni.

Távolodok a hallgatók gondolkodásmódjától, talán öt-hat évvel ezelőtt még kicsit közelebb voltam. Ugyanakkor én azt figyeltem meg, hogy talán magának a kiutazásnak az értéke devalválódik. Sokkal természetesebbnek fogják azt fel a diákok azáltal, hogy maga a Kar is a rengeteg nemzetközi kapcsolatával hirdeti magát, illetve sokkal több az Erasmustámogatás, és az elnyerhető Európai Uniós támogatás is.

Ugyan nagyon helyes, hogy így feltöltötték az elnyerhető anyagi támogatásokat, de ez talán

2014. június 5.

JURÁTUS

Interjú

valaki hol érzi jól magát, és hol sikeres.” egy kicsit elrejti az igazi értékeit. Amikor én először 1991-ben kiutaztam az újraegyesítés után lévő, egyébként hihetetlen hangulatú Németországba, akkor ez még sokkal inkább egy kitüntetésnek volt felfogható. Habár sokkal nehezebb volt anyagilag megoldani, de egy idő után a köztársasági ösztöndíjamnak, illetve később a németországi ösztöndíjaimnak köszönhetően már mehettem hosszabb távra is. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyébként az én generációm tagjai azokat a kapcsolatokat, amelyeket a tanulmányi útjaink során megszereztünk, rögtön olyan egyetemközi ösztöndíj megállapodások létrehozására fordítottuk, amelyeknek az első haszonélvezője az Önök hallgatógenerációja.

Azt gondolom, hogy nem szabadna megengedni, hogy az Önök fejében a kiutazás értéke eltűnjön. Ha az én példámat irányadónak elfogadja, a tudásszintemet, a tudományos és a privát gazdasági közösség által különböző módokon honorált tevékenységi minőségszintet jelentős részben annak köszönhetem, hogy sokat tanultam és dolgoztam „idegen” terepen, és nem akartam lezárni a hazai pálya biztonságosnak tűnő partvonalánál.

Diákként volt olyan tanára, aki jelentősen befolyásolta a tanulmányait?

Három ilyen személy is volt. Az egyik Németh János professzor, az első számú tanítómesterem. Ő „fedezett fel”, ő vette észre, hogy lehet velem beszélgetni jogi dolgokról, ő hívott meg a tanszékre demonstrátornak. Számomra ő mind emberileg, mind szakmailag kiemelkedő nagyságrend. Később aztán úgy alakult, hogy nem csak a Tanszéken, hanem az Alkotmánybíróságon is együtt dolgoztunk, mert amikor ő volt az elnök, én voltam az egyik tanácsadója.

A másik személy Harmathy Attila professzor, akivel már az egyetemen szoros kapcsolatba

kerültünk anyagi jogi vonalon, és aki a főnököm lett Németh János nyugdíjba vonulása után az Alkotmánybíróságon. Neki is sok köszönettel tartozom, többek között ő egyengette az utamat annak idején Amerika felé. A harmadik személy pedig Gerhard Lüke német perjogász professzor, aki tulajdonképpen a Németh Jánosnak szakmailag lényegében megfeleltethető német vezető perjogász, akitől a perjogi dogmatikát és gondolkodásmódot tanultam, és aki 85 évesen is még néhány üveg iszonyatosan száraz Moseli bor után is villámgyorsan helyre tett, ha hasonló mennyiség elfogyasztása után az éjszaka közepén nem egy dogmatikailag teljesen tiszta választ adtam a baráti társaságban ilyen alkalmakkor szokásává vált privát vizsgáztatása során.

Mikor kezdett a polgári jog és a polgári eljárásjog iránt érdeklődni?

Harmadéves koromban, tulajdonképpen akkor, amikor elkezdtük tanulni. Akkor, amikor azt láttam, hogy az összefüggéseit élvezettel tudom megtalálni, megérteni, megtanulni. Sokkal kevésbé a gyakorlati haszná-

ért. Emlékszem, hogy elsőéves koromban az egyik csoporttársam válasza mennyire meglepett, amikor arra a kérdésre, hogy ő miért jött a jogra, azt válaszolta, hogy azért, mert ezzel sok pénzt lehet keresni. Bennem ez talán az ötödév legvégéig fel sem merült. Végig az volt a hajtóerő, hogy ez engem egész egyszerűen érdekel.

Ki kell emelnem azonban azt, hogy óriási szerencsém is volt, hiszen mind Magyarországon, mind külföldön olyan nagy tudású tanárokkal hozott össze a sors, akik aztán ki is emeltek és maguk mellé orientáltak.

Már az egyetemen eldöntötte, hogy ügyvéd lesz, vagy ez a cél csak később fogalmazódott meg Önben?

Az igazság az, hogy nem, egyáltalán nem döntöttem el.

1997-ben, a diplomaosztóm után egy nappal aláírásra készen állt egy szerződés az akkori és ma is egyik vezető amerikai ügyvédi irodával, ahol ügyvédjelöltként kezdtem volna. Csakhogy a sors úgy hozta, hogy ugyanazon a napon az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta Németh Jánost, aki rögtön utána felhívott, és megkérdezte,

hogy lenne-e kedvem vele tartani az Alkotmánybíróságra.

Az igenlő válaszon annak ellenére nem sokáig gondolkoztam, hogy túl sok közöm – ahogy Önök is tudják, azóta változatlanul – nem volt az alkotmányjoghoz (hacsak nem így: a polgári perjog nem más, mint alkalmazott alkotmányjog). Így kerültem az Alkotmánybíróságra, és az ügyvédi tevékenységet végül csak 2006-ban kezdtem meg, miután egyidejűleg elnyertem a Polgári Eljárásjogi Tanszék tanszékvezetői pozícióját is.

Mikor kezdett a tanítás iránt érdeklődni?

Amint végeztem az egyetemen. Ha őszinte akarok lenni, annak idején sokkal inkább dicsőségként éltem meg, hogy friss diplomásként rögtön rám bízzák a tanítást is, és most érzem inkább úgy, hogy érdekel is. Ma már tudatosabban élem meg a tanítást, jobban megértem, hogy ez valóban a tudás átadásáról szól. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy egy kari és egy tanszéki vezetői posztot is betöltök, ami több felelősséggel jár, de ugyanakkor sokkal inkább egy olyan hivatásnak

17

JURÁTUS élem meg a tanítást, amelyet szívesen vállalok. Tanára válogatja, hogy ki melyik platformon áll, valaki azt kérdezi, hogy mit kér, és mit kap, én sokkal inkább azt nézem, hogy mit adhatok ide, ennek a Karnak, illetőleg ennek a hallgatói és oktatói közösségnek. Nagyon sok mindent köszönhetek a Karnak, és azoknak a profes�szoroknak, akik tanítottak, immateriálisan és materiálisan is. Éppen ezért úgy érzem, hogy feladatom azt a tudást, szakértelmet, amit én összeszedtem, átadni a következő jogászgenerációnak, illetve anyailag is támogatni a kart, például azokkal az alapítványokkal, amit az elmúlt években létrehoztam, mert szerintem ebben is vezető szerepet kell betöltenie annak, akinek lehetősége van rá. A modern egyetemi oktatói kérdés nem úgy hangzik, hogy mire számíthatok én az egyetemtől, hanem úgy, hogy mi az, amit én adhatok.

Tanított olyan hallgatókat, akik mára sikeres, befutott jogászok lettek?

Igen, tanítottam ilyen embereket, akiket most ennek ellenére nem neveznék meg név szerint, ők ugyanis egytől-egyig tudják, hogy róluk van szó. Sok olyan ember van, akit korábbi tanítványomként én ajánlottam egy-egy helyre, ahol immár vezető szakmai tevékenységet folytat; sőt, a közvetlen közelemben is kiemelkedő tehetségű emberek dolgoznak, akik közül többen saját tanítványaim. Hozzá kell tennem azonban, hogy szerintem a sikeresség vagy a befutottság nem abban nyilvánul meg, hogy valaki akár politikusként, akár sztárügyvédként szerepel a médiumokban.

Egyetemi éveinek legnagyobb részét kint töltötte Németországban, és később a doktori fokozatát is ott szerezte meg. Tervezte, hogy végleg kint marad?

Régebben, amikor még Saarbrückenben és Heidelbergben tanultam, a végleges kiköltözés központi témája volt a gondolkodásomnak, talán célként is megfogalmazódott bennem. Ez arra vezethető vissza, hogy olyan szellemi

18

2014. június 5.

Interjú környezettel, olyan barátokkal és tanárokkal találkoztam, akik azt sugallták nekem, hogy ott a helyem, és annak ellenére, hogy egy idegen környezet volt, én mégis tudok az egyik legjobb – vagy, ahogy Önök retrospektíve immár megalapozottan mondhatnák: a legjobb – lenni. Aztán úgy alakult az életem, hogy hazajöttem Magyarországra, elkezdtem itt dolgozni, és rá kellett jönnöm, hogy nem a geográfiai hely határozza azt meg, hogy valaki hol érzi jól magát, és hol sikeres. Semmi nem idegenebb tőlem, mint az a mondat, hogy „itt nem lehet” vagy „innen el”. Azok közé az emberek közé tartozom, akik pillanatok alatt összepakolhatnának, és mehetnének akárhova.

De itt születtem, a szüleim ebben a földben nyugszanak, és itt születtek a gyermekeim is.

Itt jutottam el serdülő válogatottságig futball kapusként, úgyhogy nagyon sokszor estem rá erre a földre és ezért ennek a fűnek az illata van kitörölhetetlenül az orromban.

A külföld mára inkább egy színesítés, ahol csak a pozitívumokat élem meg. Azt, hogy előadhatok egy olyan témáról, amit szeretek, hogy kint elismernek, szeretnek. Éves szinten több hetet vagy akár hónapot is kitesznek a külföldi előadások és konferenciák, és ilyenkor megelevenedik az az érzés, hogy Németország a második otthonom, talán bizonyos értelemben szellemileg az első is. De az imént említettek miatt elmenni az igazi hazámból nem akarok, ez célként már nincs jelen.

A személyes integritás és autonómia egyik fontos aspektusának éppen azt élem meg, hogy nem a hely határoz meg.

Hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a magánéletével?

Nehezen, hiszen van három olyan front is, ami teljes embert kívánna már önmagában is. Az első és legfontosabb ilyen a családapaság. Soha nem akartam, hogy bármiféle szakmai érdem a gyermekeim elé kerüljön, vagy hogy bármilyen munka miatt effektív értelemben ne legyen apjuk.

Minden reggel én viszem őket

az iskolába, mert azzal a lendülettel én is el tudok kezdeni dolgozni, és minden este én mesélek nekik. A kollégáim is tudják, hogy este hét és tíz óra között nem vagyok elérhető, ha van egy videokonferencia vagy egy email, amit be kell fejezni, akkor majd este még visszamegyek az irodába, illetve a hétvégét is mindig próbálom úgy intézni, hogy velük tölthessem. A második front az egyetem. Azt gondolom, hogy itt minden egy vállalás kérdése, mert a dékánhelyettesi pozíció nem arról szól, hogy elő van írva, mit kell tennem.

Ebben a körben én határozom el, hogy mit valósítok meg, és ha meg tudom csinálni, akkor meg lesz, ha nem tudom, akkor nem. Amennyire időm és erőm engedi, próbálom előrevinni a kari életet, például a könyvsorozattal, amelynek sorozatszerkesztője vagyok, vagy például kari események finanszírozásával. Én ezekre vagyok igazán büszke. A harmadik teljes embert kívánó feladat nyilván az ügyvédi iroda. Fontos, hogy ne távolodjak el a szakmai oldalról, éppen ezért szerencsésnek tartom magamat azért, mert az egyetemen azt tanítom, amit az ügyvédi irodában csinálok, és fordítva. Azt hiszem, ez teszi lehetővé azt, hogy tulajdonképpen törés nélkül létezzen egymás mellett az életemnek e két aspektusa. Ugyan a két munkahely csak pár perc sétára van egymástól, én még sem szeretek napközben váltani.

Az igazság az, hogy szakmait nem, de életérzésbeli különbséget érzek. Az egyetemen felszabadultabban foglalkozhatok egy engem érdeklő témával, míg az irodában szoros határidők mellett kell az ügyfél igényeinek megfelelően eljárnom.

Azt hiszem, leginkább E.T.W.A. Hoffmann „Doppelgänger” érzéséhez tudnám hasonlítani ezt, ami valószínűleg minden igazi szellemi életet élő emberre jellemző. Azt hiszem, egy kicsi kettősség és szétszakítottság mindig megmarad az emberben ezzel kapcsolatban.

Pár hónappal ezelőtt megjelent az Átlátszó Oktatáson egy cikk. Mi volt a Tanár úr véleménye?

Aquila non captatmuscas.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az igazság az, hogy annyi dolgom van, hogy napról napra élek. Mindenesetre első helyen biztosan az szerepel, hogy boldog és kulturált embereket neveljek a gyermekeimből. Ők egészségben, boldogságban, sportolva, tanulva, az életnek örülve éljenek, és ugyanúgy, ahogy én egy életet nagyon igenlő és szerető, és magát jól érezni tudó ember vagyok, őnekik ebből minél több jusson. Az én felfogásomban minden más e családi boldogságot egészíti ki. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szakmai sikerek melléktermékek, de semmiféleképpen nem elsőként fogalmaznám meg őket. Ha szakmai célokat akarunk megnevezni, akkor nyilvánvalóan ezek között szerepel az új polgári perrendtartás megalkotása, és a kodifikációs bizottságban betöltött tudományos titkári pozícióm megfelelő ellátása. Ehhez kapcsolódóan nagyon sok tudományos anyag keletkezik, és ezekről folyamatosan külföldön tartok előadásokat. Ezen kívül még hat-nyolc előadás megtartása vár rám külföldön ebben az évben, amire nyilván fel kell készülni, az ezekhez kapcsolódó publikációkat, prezentációkat is meg kell csinálnom, és elég sok külföldi választottbírósági ügyem is van, amelyekre átlagosan több hetet kell készülni. Ennyi elfoglaltság mellett azt nem tudnám megmondani, hogy hova tartok, de a fő cél, hogy családi szinten boldog embereket lássak magam körül, illetve a szakmai életemben is magas színvonalú és a munkával elégedett emberek vegyenek körül. Nyilvánvalóan célom az is, hogy amivel csak tudok, hozzájáruljak ahhoz, hogy a Kar tudományos színvonalon való további működtetése minél zökkenőmentesebb legyen, történjen ez akár tudományos kontribúcióval, akár egyszerűen a munkaerőm felhasználásával. Illetve azt kell mondanom, hogy bizony hozzászoktattak a hallgatók ahhoz, hogy minden előadás végén tud az az érzésem lenni, hogy a diákoknak megérte bejönniük az előadásomra.

Ezért talán, ami a legfontosabb szakmai célom, hogy ezt a továbbiakban is megtartsam.

2014. június 5.

JURÁTUS

Ius Casino

Új rovat a Jurátusban a kocsmasport lehetőségeket kínáló helyekről

IusCasino Kurmai Kornél

A casino régen olyan egyesületet jelentett, amely a közművelődés és az ország fejlődésének előremozdítása érdekében jött létre. Új rovatunkat, a IusCasino-t azért hoztuk létre, hogy e fogalmat és a hozzá tartozó eredeti célkitűzést újra életre hívjuk. Olyan szórakozóhelyeket szeretnénk Veletek megismertetni, amelyek egy hosszú hét utáni eszmefuttatásokhoz igényes és kulturált környezetet biztosítanak, és ahol a biliárd, darts, léghoki vagy a bowlinghoz hasonló kocsmasportokat játszva kapcsolódhattok ki. Reméljük sikerül célkitűzésünket elérnünk, és a jövőben minél többen a Jurátust fogjátok a kezetekbe venni, hogy kiválasszátok azt a szórakozóhelyet, ahova aznap este el szeretnétek menni.

Első cikkünkben az All-Inn Pub és a Paris, Texas Kávéház kerülnek bemutatásra. Azért választottuk őket, mert több „sportszeren” is lehetőséget biztosítanak egy baráti játszmához. Továbbá fontos tényező karunk épületeihez való közeli elhelyezkedésük, illetve hallgatóbarát áraik is.

Az alábbiakban olvashatjátok a két szórakozóhely kínálta lehetőségeket részletesebben:

ALL-INN PUB Nagy eséllyel találunk szabadhelyet nagyobb társasági ös�szejövetelek esetén is, a két szint plusz galéria terét nyújtó szórakozóhelyen. Az alagsorban két biliárdasztal, egy elektromos dartstábla és egy csocsó is fogadja a vendégeket. Az alagsori helyiség klímája kiváló, így a nyári meleg közeledtével kiváló helynek számít, télen pedig egy kellemes meleg barlang érzetét tudja kínálni. Ülőalkalmatosságok tekinte-

tében hat fő számára kényelmes bokszokat találhatunk, amely kiváló helyet ad csendes baráti beszélgetésekhez is. TV is rendelkezésünkre áll, ha meccsnézést tervezünkbarátainkkal.

A Pub italok tekintetében nagy kínálattal rendelkezik kezdve a söröktől, a forró csokoládén, teákon és szénsavas üdítő italokon, borokon át a rövid italokig, az alkoholos és az alkoholmentes koktélokig, illetve harapnivalókat is kaphatunk. Mindezt a hallgatók számára is elérhető árakon, illetve rendszeresen számos akciókat kínálva.

Hétfőnként 10%-os kedvezmény nyújtanak nem akciós italokra felsőoktatási diákigazolvány felmutatása fejében, illetve két sör vásárlása esetén egyiket pohár árán kaphatjuk meg a hét bármely napján.

A jó állapotban lévő „sportszerek” kedvező óradíj fejében használhatóak a csocsó kivételével, mert azt a gólok száma alapján megszokott módon aprópénz

bedobásával lehet használni. Ha csúcsidőben szeretnénk biliárdozni, ami este 6 óra és éjfél között van, érdemes előre telefonon keresztül lefoglalni egy asztalt. Egy óra biliárdozás és néhány korsó sör és egy rövidital elfogyasztásával 1000 forintból szórakozhatunk egy jót barátainkkal.

Az All-InnPub-ot az Üllői út 6. szám alatt találhatjuk meg, a „B” épülethez viszonyítva Kálvin tér átellenes oldalán, gyalog körülbelül 5 percre. A nyitva tartás változó, de délután 4 és este 11 óra között többnyire betérhetünk egy játszmára. Elérhető a Facebookon is All-Inn Pub néven, ahol részletes információkat találhatunk az akciókról, nyitva tartásról és az elérhetőségekről is.

PARIS, TEXAS KÁVÉHÁZ A Paris, Texas Kávéház kialakításának köszönhetően lehetőségünk nyílhat az utcai nyüzsgést szemlélni, bent pedig hangulatos dekoráció és az igényes berendezés fogad minket. Mindkét esetben könnyedén találunk ülőhelyet kisebb baráti társaságunkkal a nap bármely szakában. Ha azonban 4-5 főt meghaladó tárasággal szeretnénk beülni, érdemes itt is előre asztalt foglalni. A szórakozóhely két helyiségre osztható, az első helyiségben kényelmes székeken, kanapékon és fotelekben ülve beszélgethetünk, és itt is van lehetőség meccsnézésre.

A hátsó helyiségben pedig biliárdozással tölthetjük időnket.

All-InnPub-ban könnyedén talál mindenki az ízlésének megfelelő italt. Minő-

ségi borokat kóstolhatunk, ízletes koktélokat, röviditalokból egy teljes arzenál kínálkozik fel számunkra, illetve sörökben is széles a választék. Csapolt sörökből rendelhetünk literes és másfél literes mennyiségben is. Az italárak némileg magasabbak, mint az AllInn Pubban, de ezért a kiváló atmoszféra kárpótol minket.

A biliárdasztalok használati díját géppel mérik, percdíj alapon.

Ez szerintem egy rugalmasabb módja a díjazásnak, mert nem köt minket semmilyen időkorláthoz, illetve ha idő előtt kellene távoznunk, nem veszik kárba az előre kifizetett pénzünk. Ha a biliárdozásunk árát közösen fizetjük barátainkkal, néhány korsó sört és egy rövidalt fogyasztva 1500 forint alatt lesznek költségeink.

A nyüzsgő Ráday utcán találhatjuk meg a 22-es szám alatt a Paris, Texas Kávéházat, a Kálvin tér „B” épületünkkel átellenes oldalán, gyalog körülbelül 10 percre.

A kávéház mindennap déltől hajnal 3-ig tart nyitva. Az interneten a www.paristexaskavehaz.hu oldalon található meg, illetve a Facebookon is Paris, Texas Kávéház néven.

19

JURÁTUS

Ius Gasztro

2014. június 5.

Hűsítő ízek kavalkádja

FACEBOOK.COM/GERBEAUD-CAFE

Fagyik a városban Szász Nóra – Pollok Zsófia

A nyár (sajnos túl lassú) beköszöntével Budapesten is elkezdődik a fagylaltok szezonja. Sajnos már-már mindenhol a „helyben főzött”, „kézműves”, „valódi”, „olasz” hívószavakkal csábítanak be minket az üzletekbe. Amennyiben ezeken túl tudjuk tenni magunkat, természetesen lehet találni igazán finom és tisztességesen elkészített fagylaltokat is.

Gerbeaud este

Tény, hogy a minőségi fagylalt nem feltétlenül a diákok pénztárcájához igazodik, de ezt az elkészítés bonyolultságának, az alapanyagok árának, valamint az egyéb körülmények számlájára kell írnunk. Összefoglaltunk hát pár olyan fagylaltozót és cukrászdát, amik igazán jó hírnek örvendenek, természetesen nem alaptanul.

FACEBOOK.COM/MAMOGELATO

Gerbeaud

Gelarto Rosa Fagyi sorakozó

MAMO Gelato Ha igazi olasz ízekre vágysz feltétlen érdemes ellátogatnod a Ráday utcában lévő MamoGelatoba. A nyári vizsgák után frissítő kikapcsolódás lehet, hiszen az egyetemtől sincs túl messze. Jellegzetes olasz süteményeket, édességeket lehet kipróbálni, mint például a klas�szikus profiterol. A hely különlegessége a pohárban felszolgált fagylalt – akár elvitelre is – így az ostyarajongók nem ropogtathatnak kedvükre, ám az alakjukra érzékenyek számára ez jó hír lehet. Az ízek végtelen kombinációjával kényeztethetjük magunkat. Emellett mindenképp érdemes kipróbálni az ice-bonnak nevezett aprócska gömböket is.

Desszert A listánkon a negyedik pont, azonban a PONT-os vállalkozások sorában a 3. pont. Kicsit távolabb testvéreitől (LEVES., PASTA.), az Erzsébet téren indult útjára tavaly a próbaévad, idén pedig várhatóan újranyit, hasonló lelkesedéssel, sok változtatással a Desszert.. A kánikulában talán mindenki job-

Gelarto Rosa csodája

20

FACEBOOK.COM/DESSZERTPONT

FACEBOOK.COM/GELARTOROSA

A Bazilika tövében rejtőzik a rózsa-fagylalt készítés titka. Pontosabban a rózsa alakú fagyalalt készítés művészetéé.

A környék vendéglátó-ipari egységeinek jellegét – és nem utolsósorban az árait – erősen meghatározza, hogy minden turista listájának előkelő pontján szerepel a Bazilika és vonzáskörzete. Ugyanakkor talán pont ezért a minőségre is nagyobb hangsúlyt fektetnek sok esetben. A GelartoRosa-nál pedig minőség és megfizethetőség találkozik. A nyári „minden sarkon egy alacsony költségvetésű fagylalt pult, 200 a gombóc” fagyizó dömpingben kuriózumot jelent a különleges technikával szervírozott hűs desszert. A házilag, minőségi alapanyagokból – nyírfacukorral is – készült fagyik mellett pedig más süteményeket is meg lehet kóstolni.

A Gerbeaud cukrászda mára történelmi hely. Évtizedek óta szolgál népszerű találkozási pontként a pesti polgárság életében. Bár már a turisták egyik fő célpontja közé tartozik, még mindig megvan a maga miliője.

A Gerbeaud nevéről már mindenki hallott, ha más vonatkozásban nem, a Michelin-csillagos ONYX éttermével kapcsolatban.

Magukhoz híven, a cukrászda is kiváló. Kizárólag jó minőségű és természetes alapanyagok használatával helyben készítik a hagyományos és a különlegesebb fagylaltokat is. Nem éppen szokványos, hogy szintén helyben készült tölcsérbe is lehet kérni a fagylaltot.

ban vágyik egy kis fagyira, mint forró levesre vagy tésztára, így kitűnő állomása nyári belvárosi sétáknak. A rendszer a már jól ismert: mindennapváltozó menüből lehet ízlésvilág szerint válogatni, papírpohárban, elvivősen.

A vizsgaidőszak közben és után is kell egy kis pihenés.

Mi lehetne erre alkalmasabb, mint egy fagylalt?!

Mindenki bátran próbálja ki, melyik cukrászda lesz az ő idei kedvence. Természetesen a bemutatott helyeken kívül is lehet válogatni, hiszen határt csak a jó idő szab nekünk!

Desszert.