KÖZÖSSÉGI UTAK A TANULÁSBAN Interjú Galambos Ritával
„…a közösségek akkor tudnak jól mûködni, hogyha van kovászuk.”
Galambos Rita, korábban pedagógusként, jelenleg a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA)1 stratégiai vezetôjeként számtalan olyan közösség megszületésénél bábáskodott, amelyekben a közösségi tanulás akár szervezô erôként, akár a folyamat jótékony „melléktermékeként” jelent meg. Élményei, tapasztalatai alapján úgy véli, a közösségek ereje és hatása olyan forrást jelent, amelyhez bármikor visszanyúlhatunk, és amely alapjaiban határozhatja meg a tanulásunkat, másokhoz, a világhoz való hozzáállásunkat.
Vissza tudsz emlékezni arra a pillanatra, amikor elôször érezted azt, hogy egy igazi közösségi tanulás részese vagy, és ez meghatározó élménnyé vált benned?
Igen, a legmeghatározóbb élményem ezzel kapcsolatban fiatal pályakezdő pedagógusként egy VIII. kerületi általános iskolához kötődik, ahol a ’80-as évek elején franciát tanítottam. Ennek kapcsán ismerkedtem meg egy francia tanárcsoporttal a dél-franciaországi Nimes városából, akik a Freinetpedagógia újító szellemiségű, innovatív módszereivel dolgoztak. A találkozás egy diákcsere lehetőségét vetette fel bennünk, aminek megszervezése akkoriban hatalmas kihívásnak számított. Ma már ez szerencsés esetben természetes módon beépül az iskolák életébe, de ennek akkori jelentőségéről már az is sokat elárul, hogy 8-9 hónapos szervezés előzte meg a ’82 nyarán megvalósuló közös utazást és programot. Elképesztően nehéz folyamat indult el ezzel, népmesébe illő fordulatokkal és akadályokkal. Volt olyan kolléga, aki osztályfőnökként azt javasolta a szülőknek, hogy ne bízzák rám a gyereküket, a kerületi hivatal illetékese Franciaország helyett a tágas Szovjetuniót ajánlotta célpontként, nem törődve azzal, hogy ott a francia nyelv kevésbé honos, de anyagi problémák is felmerültek, amiket meg kellett közösen oldanunk. Az igazgatóm és a kollégáim rosszallása ellenére, fiatal, lelkes tanárként eszembe sem jutott, hogy föladjam, annyira jó dolognak tűnt, hogy a hátrányos helyzetű tanulóimnak megmutathatom, miért érdemes a francia nyelvet elsajátítani. Pontról pontra tanultam meg azt, amit ma már tanítok is: ha van egy ügy, amiben hiszünk, és amely elsősorban nem nekem, hanem a közösségnek fontos, azért mindent meg kell tenni, hogy megvalósuljon. Emlékszem arra a pontra utazás előtt egy-két hónappal, amikor se útlevelünk, se vízumunk nem volt még, az egyik helyes tanítványom feltette a kérdést: „Rita néni, miért gördít mindenki akadályt a mi utunkba?” Azt válaszoltam, talán azért, hogy megtanuljuk majd ezt a dolgot értékelni. A kollégák helyett a gyerekek és a szülők lettek a szövetségeseim, együtt támogattuk egymást ebben a szép és küzdelmes tanulási folyamatban. Ott tanultam meg, hogyan kell nyíltan és őszintén kommunikálni, a közösség érdekében közös döntéseket hozni, hogyan kell az eredményeket értékelni, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA): A 1999-ben létrehozott közhasznú nonprofit szervezet küldetése, hogy lehetőséget biztosítson a fiatalok számára a demokratikus értékek és a hozzájuk kapcsolódó magatartásformák tapasztalatai úton történő elsajátítására, ehhez kapcsolódóan a fiatalok állampolgári készségeinek fejlesztésére a közösségi tanulás segítségével. További információ: www.i-dia.org
1
30