KI VAN A MASZK MÖGÖTT? Pillantsatok a MASZK mögé, ismerjétek meg az elmúlt 30 év egy-egy kiváló MASZK mesterét! Nyemcsok Éva Eső Amikor balog józsi felhívott, hogy írjak thealter-blogot, azt mondtam neki: de hát én nem is tudok blogot írni. azt mondta, de tudok. végül csináltam tíz évig. életem legkreatívabb napjai voltak minden évben. színházhoz nem értő, de a színházat szerető bloggernéző voltam jegyzetfüzettel, fényképezőgéppel, éjszakai biciklizésekkel, üldögéléssel a zsina udvarán. a több száz előadásból, amit végignéztem, számos van, amit még ma is viszek magammal. képeket, hangokat, zenéket, mondatokat, tekinteteket. azt, ahogy felnő egy színházi generáció. aztán még egy. egy rendszerváltás utáni 30 év mindig változó, de szabadságszeretetében és függetlenségében azonos korlenyomatát. a kicsit kívüllállók, a be nem tagozódók, a senki előtt nem hajlongók, a maguk útját járók reflexióit az aktuális világra. a thealter
Szűcs Gábor Szücsi A második THEALTER fesztivál volt az első találkozásom a MASZK Egyesület csapatával. 2009-ig aztán rendszeresen részt vettem a technikai kivitelezésben. Egyik kedvenc sztorim a ‘95-ös fesztiválhoz fűződik. Ez volt az egyik legkiemelkedőbb a fesztiválok sorában, sok helyszínnel, nagy technikai és infrastrukturális, komoly szakmai kihívást jelentő feladatokkal. A megnyitó előtt egy nappal volt az utolsó egyeztetés a szervezők és a technikai stáb között. Úgy tűnt, minden adott a fesztivál tökéletes kivitelezéséhez. Indultunk volna haza, amikor az egyik technikus megkérdezte, hogy a Zsinagógában a darabhoz szükséges állványzat rendben van-e? „Nem.” – felelték a szervezők tágra 48
a rendszerváltás utáni magyarország kulturális szcénájának nagy túlélője. olykor egekig magasztalt, sokszor víz alá nyomott. de így vagy úgy, nyomot hagyott mindannyiunkban, és a virtuális, 30. születésnapi tortát nagyon sokan állhatjuk most körbe. és ez így lesz jól a következő harmincadiknál is.
nyílt szemekkel. Másnap 11 órára állt az állványzat. Ez a sztori is a „maszkos” csapat mindenkori profizmusáról szól. Arról, hogy nincs számukra lehetetlen.