II. János Pál pápa Levele a Családokhoz

önmagát adta érte, hogy a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje” (5,25–26). Az Apostol itt a keresztségrôl szól, melyrôl részletesen tárgyal a Rómaiakhoz írt levélben, ahol úgy mutatja be mint részesedést Krisztus halálában, hogy megosszuk vele életét (vö.

6,3–4). E szentségben a hívô új emberként születik, mert a keresztségnek ereje van arra, hogy egy új életet, Isten életét közölje. Az Isten-ember misztériuma bizonyos értelemben összefoglaltatik abban, ami a keresztségben történik: „Jézus Krisztus, a mi Urunk, a magasságbeli Isten Fia – mondja késôbb Szent Ireneus és vele a keleti és a nyugati Egyház atyái – az ember fiává lett, hogy az ember Isten Fiává válhasson”.44 A vôlegény tehát maga Isten, aki emberré lett. Az Ószövetségben Jahve úgy mutatkozik be, mint a választott nép, Izrael vôlegénye: gyengéd és igényes, féltô és hûséges vôlegény. Az árulások, az elpártolások és bálványozások Izrael részérôl, melyeket a próféták megkapó és drámai módon írnak le, nem voltak képesek kioltani a szeretetet, mellyel az Isten-Vôlegény „mindvégig szeret” (Jn 13,1).

Az Isten és népe közötti házastársi közösség Krisztusban, az Újszövetségben teljesedik be és szilárdul meg. Krisztus biztosít afelôl, hogy a Vôlegény velünk van (vö. Mt 9,15). Mindannyiunkkal van, az Egyházzal van. Az Egyház menyasszonnyá válik: Krisztus menyasszonyává. E menyasszony – akirôl az Efezusi levél beszél – jelenik meg minden megkereszteltben, és személyként ajánlja föl magát vôlegényének: „Szerette az Egyházat és önmagát adta érte, ... ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, melyen sem szeplô, sem ránc, sem más eféle nincsen, hanem szent és szeplôtelen” (5,25–27).

A szeretetnek, mellyel a Vôlegény „mindvégig szerette” az Egyházat, köszönhetô, hogy az Egyház szentjeiben mindig újra szent, annak ellenére, hogy megmarad a bûnösök Egyházának. A bûnösök, „a vámosok és az utcanôk” is hivatottak a szentségre – hirdeti Krisztus az evangéliumban (vö. Mt 21,31). Mindenki arra hivatott, hogy dicsôséges, szent és szeplôtelen Egyházzá váljon. „Szentek legyetek – mondja az Úr –, mert én szent vagyok!” (Lev 11,44; vö.

1Pt 1,16.)

54