Izrael ősszel

Izrael ősszel - hangulatjelentés

Iskolánk tanára, Hoffmann Zsolt november közepén jövőnk szempontjából nagyon fontos helyen járt. Élményeiről kérdeztük:

Milyen apropóból utaztál el Izraelbe?

Izrael és Magyarország minden évben kiír egy pályázatot továbbképzési lehetőségre, amit a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet szervez. A pályázatban be kellett mutatni, hogy eddig mit tettünk a holokauszt megemlékezések területén. A pályázati anyagot egy bizottság bírálta el, akik 24 pedagógust választottak ki, és szerencsére én is közöttük voltam. Éppen a pályázat beadásának időszakában dúlt a gázai háború, volt is, aki megkérdezte tőlem, hogy biztosan most akarok-e elmenni? De én úgy gondoltam, hogy amilyen gyorsan kitört a háború, olyan gyorsan véget is érhet. De az is előfordulhatott volna, hogy a pályázat beadásakor béke van, az utazás alatt viszont kirobban egy konfliktus. Így hát a háború nem tántorított el a pályázat megírásától.

Jártál már máskor is Izraelben?

Korábban még nem jártam, de már régóta szerettem volna eljutni Izraelbe, Jeruzsálembe. Amikor tavasszal hazaérkeztem az angliai kirándulásról, akkor valakitől úgy köszöntem el, hogy „Jövőre Jeruzsálemben!”. Akkor nem is gondoltam arra, hogy ez még abban az évben (de már a következő tanévben) megadatik számomra.

Milyen Jeruzsálem ősszel?

Szerintem Jeruzsálem minden évszakban izgalmas város. Egyrészt sokszínű, hiszen zsidók és arabok mellett nagyon sok a turista is. De a zsidó lakosság önmagában is sokszínű, mert a világi lakosság mellett a vallásos emberek egy része őrzi annak az országnak a tradícióit, öltözködési szokásait, ahonnan elmenekültek az ősei. Másrészt esténként nagyon sokan vannak kint az utcákon, tereken, főleg fiatalok. A boltok is sokáig nyitva vannak, a Siratófalnál pedig minden alkalommal sokan imádkoznak. Egyébként kellemes volt az idő, a Földközi-tengerben még fürödni is lehetett.

A csoportodból, akikkel utaztál, kikkel ismerkedtél meg?

Véletlenül úgy alakult, hogy a tolmácsunkkal együtt öten voltunk gyülekezeti tagok, de rajtuk kívül többekkel is volt szerencsém megismerkedni, bár az egész napos képzések mellett csak esténként jutott idő mélyebb beszélgetésekre.

Mi az, amit eddig nem tudtál a holokausztról, amit ezen a kiránduláson tudtál meg róla?

Igazából nem azon volt a hangsúly, hogy új ismereteket tanuljunk, bár természetesen erre is volt lehetőség. Sokkal fontosabb volt annak a szemléletmódnak az elsajátítása, amit a Yad Vashemben dolgozó szakemberek képviselnek a holokauszt oktatásával kapcsolatban. Fontosnak tartják például azt, hogy a zsidóságot ért tragédiát emberi sorsokon keresztül mutassuk be. Legyen az áldozatoknak neve, arca, ismerjük meg a holokauszt előtti életüket. Ez közel hozza őket hozzánk, a számok mögött segít meglátnunk a hús-vér embereket. Azt is hangsúlyosnak tartják, hogy ne a halállal fejeződjön be az események bemutatása, hanem azzal, hogy a túlélők hogyan kezdtek új életet, hogyan teremtettek egy új hazát.

Mi volt a legnagyobb élményed az út során?

Már amikor Izrael fölé ért a repülőgépünk, és láthattam a városok, házak sokaságát, eszembe jutottak a próféciák, amelyekben Isten megígérte, hogy visszahozza népét a szétszóratásból. De megdöbbentő volt látni a magasból a védőkerítés közelségét is, ami azt jelezte, hogy mennyire sebezhető ez az ország, és mennyire fontos imádkozni érte. A legnagyobb élményem mindenképpen a Siratófalnál eltöltött idő volt. Isten jelenlétét, a Szent Szellem működését nagyon erőteljesen lehetett megtapasztalni, érezni. Világi kollégáim közül volt, aki arról számolt be, hogy remegett a lába a Siratófalnál. Én ilyet nem éreztem, de kijelentéseket kaptam az Igéből. Mindenképpen visszavágyom! A szellemi élményen kívül nagyon érdekes volt a péntek esti zsinagógai látogatásunk, amikor megnéztünk egy istentiszteletet. A férfiak és a nők el voltak különítve, a nők egy emeleti teremből, függönyök mögül követhették az istentisztelet menetét. Érdekes volt látni a sokféle tradíció szerinti öltözködést, azt, hogy nem egy merev szertartáson vettünk részt, hanem volt egyfajta nyüzsgés, szabadság a teremben. Nagy élmény volt az Óváros forgataga, nyüzsgése, a sikátorok labirintusa, az árusokkal való alkudozás. Az egyik arab árus azzal köszönt el tőlünk magyarul: „Szeretlek, magyar”. A Ben Yehuda piacon leginkább a számtalan fűszer, zöldség, gyümölcs és magkeverék tetszett. A tel-avivi kirándulás során egy jaffai arab étteremben ebédeltünk, ami szintén felejthetetlen élményt jelentett. Egy nap pedig nagyon erős katonai és rendőri jelenlét fogadott bennünket a Siratófalnál, utóbb megtudtuk, hogy egy mecsetet és egy zsinagógát gyújtottak fel valahol, ami miatt megnőtt a feszültség. Az arab negyedbe tervezett aznapi programunk, a Via Dolorosa megtekintése el is maradt. De emlékezetes marad az utolsó éjszaka során a Dávid városában tett látogatásunk is, amikor a telefon fényénél olvastuk el a romoknál lévő feliratokat és kerestük ki a Bibliából az oda vonatkozó igéket.

Mi az, amit hazahoztál? Esetleg miben változtatott meg az út?

Egy óriási gránátalma mellett hoztam pl. egy üveg gránátalma szószt, ami a repülőtéren alaposan meg is vizsgáltak, és mindenféle kérdéseket tettek fel: Én vettem? Hol vettem? Van még másik is? Mindent Jeruzsálemben vásároltam? Még szerencse, hogy felkészítettek bennünket arra, hogy bármit megkérdezhetnek, semmin nem lepődjünk meg, hiszen minden a biztonságunk miatt történik. De komolyra fordítva a szót, az izraeli utam előtt volt egy támogató hozzáállásom Izraelhez, a zsidósághoz. Most már tudom, hogy kiket, milyen embereket támogatok, hiszen láttam Jeruzsálemet, a folyamatosan épülő, terjeszkedő várost, a benne élő vallásos és világi embereket, rabbikat, katonákat, kereskedőket. Úgy érzem, hogy bár csak egy hetet tölthettem el ott, mégis kicsit közelebb kerülhettem hozzájuk.

Azoknak, akik még nem jártak Izraelben, miért ajánlanád, hogy felkeressék ezt az országot?

Mert így saját szemeikkel láthatják meg azt, hogy Isten beteljesíti az ígéreteit, és amit ő megígért, az valósággá is vált. Megismerhetnek barátságos, vendégszerető embereket, zsidókat és arabokat egyaránt. Érthetőbb lesz Izrael és a zsidóság múltja és jelene, Isten jelenléte pedig kézzelfoghatóvá válik. Jövőre Jeruzsálemben!

SALOM!

(DKSz)

Mi újság a hónap osztályánál?

November hónapban a harmadik osztályba kopogtattunk be, és megkérdeztük a tanulókat, hogy milyennek látják a saját osztályukat, mi jellemző rájuk, miben mások esetleg, mint a Sztárai többi osztálya. Válaszaikat csokorba gyűjtöttük:

„Szerintem a mi osztályunk vicces és poénos.” „Jók a gyerekek, 7 fiú és 8 lány, az osztályfőnök Ildikó néni. Ő tanítja a magyart és az éneket. Andi néni a matematikát és a környezetet. Marika néni tartja a bibliát, és Éva néni a tesit.” „Szeretünk játszani.” „A mi osztályunk szeret kreatívkodni.” „Szeretünk sportolni.” „Nagy a termünk és van e-táblánk is.” „Szerintem a mi osztályunk a legjobb. Szeretünk színészkedni, meg szórakozni. Kedvesek az osztálytársaim, bár néha összeveszünk.” „Megünnepeljük a szülinapokat és a névnapokat. Sok mindenre járunk, például szakkörre, szolfézsra, zenére meg sok másra.” „ Szerintem a mi osztályunkban az a jó, hogy mindenki kreatív. Ildikó néni nagyon sok minden jó félét kitalál.” „Szeretünk focizni.” „Büszkék vagyunk azokra az osztálytársainkra, akik jó helyezést értek el a ver-

senyeken.”

Van, akinek hulladék, van, aki alkotást hoz létre belőle...

Braunitzer Mátyás 6. osztályos tanuló hatalmas meglepetést okozott egyik házi feladatának megoldásával. Erről kérdezték a meglepett osztálytársai.

Matyi, kb. mennyi kupakból áll ez az Eiffel-torony?

Kb. 2000 darabból.

Mennyi ideig tartott, amíg megcsináltad?

2 hét.

Honnan jött az ötlet, hogy pont ezt csináld?

Nekem jutott eszembe, mert valami nagy dolgot szerettem volna.

Mi volt a feladat?

Szemétből kellett valamilyen tárgyat készíteni technika órára.

Rögtön tudtad, hogy hogyan fog kinézni?

Áááá, nem. Megnéztük az interneten, azután megterveztük.

Többes számot használsz! Ki segített?

Anyukám és a testvérem is segített, illetve ismerősök, szomszédok a kupakok összegyűjtésében.

Elég nagyra sikerült. Hogy hoztad el az iskolába?

Két részre lehet szedni, a tetejét le lehet venni.

Hogyan állítottad össze?

Ragasztópisztollyal, kb. 60 rudat használtunk el.

Egy utolsó kérdést engedj meg, az iskola még várhat

ilyen csodákra, amiket te készítesz?

Az biztos!