31
A szolnoki szandzsák A vár elfoglalása után a törökök a szadzsáksági székhellyé, a budai tartományhoz tartozó középszintű igazgatási terület központjává tett Szolnokon elvileg ezer fős helyőrséget hagytak, míg a tiszai átkelőhely védelmére a túlparton kiépítették Törökszentmiklós erődjét. Utóbb Csongrád, illetve Szarvas és Endrőd palánkvárai, majd 1566-tól a gyulai szandzsák kiépülése biztosította a török itteni uralmát. Szolnok őrsége ezért idővel fokozatosan csökkent. gyalogos lovas tüzér martalóc
1552-53 143 212 38 82
1553-54 257 275 45 109
1556-57 256 162 40 86
1557-58 260 183 42 92
1561-62 193 121 32 40
1565 193 119 32 46
1592 181 114 30 70
1606-57 167 116 19 45
A város katonasága természetesen nem a szandzsák teljes hadi erejét jelentette, mivel ezt Törökszentmiklós és Csongrád őrségei mellett még a hűbérbirtokos szpáhik, és az általuk kiállított katonák is növelték. A magyar kémek 1577-ben Szolnokon 300 lovast és 525 gyalogost, Törökszentmiklóson pedig 75 lovast és 180 gyalogost jeleztek. (Ekkora katonai erőt újabban túlzottnak tartanak.) Szpáhi 1591-ben a szandzsákban 125 volt, ők legalább ennyi vértes lovast is kiállítottak maguk mellett. A hódítók 1567-ben a várat kibővítették és megerősítették, és Szolnok lett a törökök tiszai naszádos flottájának északi támaszpontja. A szandzsák központi szervei és tisztviselői Szolnokon székeltek. A legfőbb méltóság a szandzsák élén álló, katonai és polgári szempontból is teljhatalmú szandzsákbég volt, akit a szultán nevezett ki. Személye akár évente többször is változhatott. Szolnok szandzsákbégjei közül az 1560-as években a kíméletlenül kemény katonaként és hithű muzulmánként ismert “hídépítő Mahmud”, majd a nevelt fiának és renegát magyarnak tartott Sasvár (Sehszüvar) töltött itt hosszabb időt. Utóbbi már korábban is szolgált itt, majd szandzsákbégként a határ menti portyák veszedelmes, kegyetlen, és nem ritkán vesztes résztvevője volt az 1580-as években. Egyáltalán nincs viszont adatunk arról a Muharremről, akit 1617 és 1640 között több mint húsz évig említettek itt. A szandzsákbégek alatt az alajbégek, a hűbérbirtokos szpáhik választott katonai vezetői álltak. A kajmakám a szandzsákbég általános katonai helyettese volt, míg a dizdár a várőrség parancsnokaként tevékenykedett. Polgári-vallási, de pénzügyi szerepük is volt a város, a kisebb kerületek (nahijék), valamint a szandzsák kádijainak. Ez utóbbiak a szandzsákbégek polgári helyettesei voltak. A kisebb török méltóságok közül keveset
A szolnoki török várőrség megoszlása