43
I. A VILÁG ÉS EURÓPA A KORA ÚJKORBAN
Fordulat a tudományos gondolkodásban Milyen új természettudományos elképzelések születtek a korszakban?
A középkorban elfogadott ismeretek (geocentrikus világkép, Arisztotelész művein alapuló fizikai elképzelések stb.) a felfedezések és a hitbeli változások hatására megkérdőjeleződtek. A 16–17. századi új természettudományos elméletek és eredmények végképp háttérbe szorították a skolasztikus világszemléletet. Először a lengyel származású Nikolaus Kopernikusz művében (1543) jelent meg a heliocentrikus szemlélet (a Nap áll a világegyetem középpontjában, körülötte a Föld és a többi bolygó egyenletes körmozgást végeznek). A bonyolult matematikai számításokon alapuló elméletet rövidesen már távcső segítségével tudták bizonyítani. A 17. század elején Johannes Kepler a bolygók pályáinak mérésekor megalkotta csillagászati törvényeit (bolygók mozgástörvényei), majd az ismereteket Galileo Galilei munkássága (például a Föld keringéséről, szabadesés törvénye, a Hold felszínének leírása stb.) bővítette tovább. Az inkvizíció árgus szemekkel figyelte a tudósok tevékenységét. Az új világszemléletet alátámasztó könyvek indexre kerültek, szerzőiket egyházi bíróság elé idézték. Így vált Giordano Bruno (ejtsd: dzsordáno brúno) természetfilozófus a tudomány mártírjává: a világegyetem végtelenségét hirdető tanaiért máglyán megégették (1600). Galilei pedig, hogy elkerülje a büntetést, visszavonta tételeit. Az elméleteket az angol Isaac Newton (ejtsd: ájszek nyútn) ös�szegezte, aki az általános tömegvonzással (gravitáció) magyarázta a bolygómozgást. Newton a természettudományos világképet matematikai és fizikai ismeretekkel (tehetetlenség törvénye, dinamika alaptörvénye stb.) gazdagította. Az ismeretek bővülése megváltoztatta a filozófiai gondolkodásmódot is. A filozófusok a világ megismerésének módszereit kutatták, és a korban két irányzat alakult ki. Az empirizmus – például az angol Francis Bacon (ejtsd: frenszisz békn) – szerint a világot a kísérletezés és a kutatás által szerzett tapasztalat segítségével, az egyes dolgokból levont általános megfigyelés (induktív eljárás) alapján lehet leírni. Ezzel szemben a racionalizmus képviselői – például a francia René Descartes (ejtsd: röné dékárt) – a gondolkodás fontosságát hangsúlyozták, vagyis hogy az értelmen alapuló általános ismeretekből következtethetünk az egyes dolgok jellemzőire (deduktív eljárás). Descartes filozófiáját és az antik görög bölcselők elképzeléseit ötvözte a Hollandiában élő, zsidó származású Baruch de Spinoza (ejtsd: baruhh de szpinoza). Nézetei miatt a helyi zsinagóga haláláig tartó kiközösítéssel sújtotta a filozófust. Spinoza a zsidó-keresztény istenképet meghaladva egy panteista világképet vallott, amelynek lényege, hogy Isten nem a világ felett áll, hanem azonos az anyagi világgal. „Isten, vagyis a természet” nem elsősorDescartes szerint az emberi értelem ban a különböző egyházak tantébiztos támaszt ad a megismerésben: „én, […] szükségképpen vagyok va- telein, dogmáin át ismerhető meg, lami; […] gondolkodom, tehát va- hanem a világ leírható törvényein gyok – oly szilárd, oly biztos, hogy a keresztül. A szabad szellemiségű szkeptikusok (kételkedők) legtúlzot- Spinoza szerint ezáltal az emberi értabb föltevései sem ingathatják meg” telem is képes megérteni a „világot (Frans Hals festménye) átható világértelmet”.
Cristiano Banti: Galilei az inkvizíció előtt
Miközben szemeim előtt a Legszentebb Evangélium, melyet saját kezemmel érintek, esküszöm, hogy mindig azt hittem és hiszem most és Isten segedelmével a jövőben mindig hinni fogom mindazt, amit tart, prédikál és tanít a Szent Katolikus Apostoli Egyház. De miután már a Szent Hivatal parancsával törvényesen felszólított, hogy mindenképpen el kell vetnem a téves felfogást, miszerint a Nap lenne a Világ közepe és nem mozogna, míg a Föld mozogna, és nem lenne a Világ közepe, és hogy nem tarthatom, védelmezhetem, sem pedig nem taníthatom semmiféle módon, sem szóban, sem írásban ezen hibás véleményt, és miután azt is tudomásomra hozták, hogy az említett vélemény ellentétes a Szentírással, nos, mindezek után egy könyvet írtam és adtam nyomdába, amelyben ugyanezen már elítélt véleményt fejtegettem, és igen hatásos érveket hoztam fel mellette, anélkül azonban, hogy bármilyen megoldást adtam volna, és mivel ezért e Szent Hivatal úgy ítélt rólam, hogy igen-igen gyanús vagyok az eretnekségben, azaz hogy úgy tartottam és hittem, hogy a Nap lenne a Világ közepe és mozdulatlan lenne, míg a Föld mozogna, és nem lenne középen. […] eskü által megtagadom, megátkozom és megvetem az említett hibákat és eretnekségeket, és általában minden bármiféle más hibát, eretnekséget és szektát, melyek ellentétesek a Szent Egyházzal […]. Én, a fentnevezett Galileo Galilei esküvel megtagadtam, megesküdtem, megígértem és köteleztem magam, mint fent; és az igazság hiteléül saját kezemmel aláírtam ezen írást az eskümről, és szóról szóra elmondtam Rómában, Minerva kolostorában, a mai napon, 1633. június 22-én. (Részlet Galileo Galileinek a római inkvizíció előtt tett esküjéből; 1633) • Mit állított Galilei? Kinek a felfogását igazolta? • Miért vonatta vissza a Szent Hivatal (inkvizíció) Galilei tanait? • Vajon miért számíthatott a tudós a legsúlyosabb büntetésre?