114
III. A FELVILÁGOSODÁS, A FORRADALMAK ÉS A POLGÁROSODÁS KORA
A sans-culotte – ’térdnadrág nélküli’ – kifejezés az alacsony származásúakra vonatkozott, akik az előkelők viseletének számító térdnadrág helyett hosszú nadrágot viseltek A francia nép nemzetgyűlésben összeült képviselői abban a meggyőződésben, hogy a közszerencsétlenségnek s a kormányok romlásának egyedül való oka az ember jogainak nem ismerésében, feledésében vagy megvetésében rejtezik, […] a nemzetgyűlés a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és polgár alább következő jogait. I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulhatnak. II. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomatással szemben való ellenállás. […] IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. […] V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg. […] VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. […] IX. Mindaddig, míg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő. […] X. Senkit meggyőződései s vallási nézetei miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések s nézetek megnyilvánulása a törvény által megszabott közrendet nem zavarja. XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelőséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben. […] XVII. Tulajdonától – lévén a tulajdonjog szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható […]. (Részlet az Emberi és polgári jogok nyilatkozatából; 1789. augusztus 26.)
Az utókor Bastille erődítményére a zsarnokság börtöneként tekint. Valójában a középkorban emelt erődítmény a forradalom időszakára teljesen elveszítette jelentőségét, és lebontására már tervek is készültek. A város közepén álló erődben 1789-ben hét foglyot tartottak fogva (négy hamisítót, két őrültet és egy szexuális perverziók miatt elzárt grófot), így az ostromlók nem politikai foglyokat szabadítottak ki. Az ostrom az épületben őrzött lőporért indult meg, és csak a kialakuló forradalmi legendagyártás tette Bastille-t „rettegett börtönné” (Jean-Pierre Houël festménye)
A mérsékelt elveket valló rendi gyűlésen XVI. Lajos óvatos reformokra készült, de a képviselők egy része alkotmányozást sürgetett. A harmadik rend – a hozzájuk csatlakozó felvilágosult nemesekkel és papokkal együtt – a hatalom legfőbb birtokosaként lépett fel (népfelség elve). Párizsban az élelmiszerárak emelkedése és a Versailles-ból érkező hírek miatt nyugtalanság ütötte fel a fejét. Az uralkodó katonai alakulatokat rendelt Versailles és a főváros közé, döntésével azonban csak felszította az indulatokat. A bizonytalan közhangulat zavargásokhoz vezetett, és a felfegyverkező párizsi nép 1789. július 14-én elfoglalta a lőporraktárként szolgáló Bastille (ejtsd: básztíj) erődítményt. Az erődben egykor politikai foglyokat őriztek, és bár 1789-re elveszítette szerepét, sokan a régi rendszer szimbólumának tekintették, így ostroma és bevétele a forradalom kezdetét jelentette. Sans-culotte-ok • Mi volt a nyilatkozat szándéka? • Gyűjtsük ki az alapvető egyéni és polgári szabadságjogokat! • Milyen elvek alapján fogalmazták meg a szöveget? • Hogyan érvényesíti a nyilatkozat a jogok és kötelességek egyensúlyát? • Hasonlítsuk össze a dokumentumot a Függetlenségi nyilatkozattal! Milyen azonosságok és különbségek figyelhetők meg köztük?