a figyelmet, ott tehettek szert az első ügyfelekre. A Szalonon nyerhette 2 @5 el a művész az oly nagyon áhított elismerést, ott díjazhatták az erőfeszítéseit. S végül ugyanitt volt kitéve a kritika becsmérlésének és a publi- Henri Gervex: A festészeti zsűri ülése, 1885 előtt kum szarkazmusának is. Továbbá a Szalonnak volt köszönhető, hogy lét@5 rejött a kritikaírás: ott diktálták vagy kérdőjelezték meg egy kor ízlését. Henri Gervex: A Session Ahogyan egyik monográfusa, Gérard-Georges Lemaire megfogalmazta: of the Painting Jury, „Világi és értelmiségi találkozóhelyként a kulturális élet par excellence before 1885 színpada, egy olyan párizsi év tetőpontja volt, amely pedig nem szűköl9 @5 ködött előadásokban, mulatságokban és eseményekben.” A Szalon tehát alapvető szerepet töltött be a művészek társadalmi elismerésében. A Szalonra való bekerülés puszta ténye elegendő volt ahhoz, hogy az illetőt hivatásos művészként tartsák számon (2. kép).10 Ez jelentette a társadalmi elismerés első fokát, s nem feltétlenül csak a francia művészek esetében. A művészek Európa minden tájáról küldték műveiket a párizsi Szalonra annak reményében, hogy értékelik, elismerik, s netán díjazzák is őket. A külföldi művészek esetében a Szalon olyan referenciát jelentett, amely meghatározó lehetett akár egész karrierjük szempontjából. Gérard Monnier kifejezésével élve a 19. században a Szalon „kötelező állomást jelentett a művész társadalmi sikere felé”.11 A párizsi Szalon jelentőségét Magyarországon is felismerték. 1879-ben különösen érdekes írás jelent meg a Vasárnapi Ujságban: @51 Az évenkinti műkiállitások között az első rangot foglalja el a párisi „Salon”. A mi szépet, kitűnőt franczia, vagy legalább Francziaországban lakó művész ecsetje vagy vésője az év folytán teremtett, e tárlatra küldi s büszke rá, ha müvét kiállitandónak ítélik. Mert a műbírálók szigorúan őrködnek a „Salon” jó hire fölött s óvakodnak olyat fölvenni, a mi selejtesebbnek látszik s a mi a kiállítás színvonalát alább szállíthatná. Azért a festő, bármi hires legyen, soha se mulasztja el képéről tudatni, hogy a „Salon”-ban kiállítva volt. Már ez maga ajánlat, s bizonyítéka annak, hogy csakugyan művészi termék. A képzőművészetek nagy bazárja e „Salon”, mely által az igazi tehetségnek alkalom nyilik feltűnnie, művészi nevét kiküzdenie, munkásságának méltánylatot, müveinek keletet szereznie. Munkácsy Mihály ujabb müvei majd mindegyikének a „Salon”-ból kelt világhire.12 @51 19
Lemaire 1986. 6. Monnier 1995. 122–133. 11 uo. 132. 12 Vasárnapi Ujság 1879. 491. 10
18 |
EGy MAGyAR fESTŐ A fRANCIA fŐVÁRoSBAN : MADARÁSZ VIkToR pÁRIZSI pÁLyAfuTÁSA