Fran z X av er Me s s er s ch m i d t Kovachich M á rton G yö rg y b ü s z t j e
S z ő c s Miria m – T ó th M á ria – S z ab ó M á t é
Kovachich Márton György (1744–1821) történész és jogtörténeti forráskutató a magyarországi 18. század végi felvilágosult és jozefinista értelmiségiek sorába tartozott. A Pozsony melletti Senkőcön [Šenkvice] született. Kovachich jogot és filozófiát tanult a nagyszombati egyetemen, majd Bécsben folytatta tanulmányait. Bécsből visszatérve Joseph von Sonnenfels egyetemi tanár és császári tanácsos ajánlásával 1780-ban a budai egyetemi könyvtárhoz került, amelyet a jezsuita rend feloszlatása miatt átszerveztek. Kovachich kezdeményezte, szerkesztette és bocsátotta útjára az első magyarországi tudományos folyóiratot, a német nyelvű Merkur von Ungarnt. Később jogtörténeti forrásokat gyűjtött magyarországi könyvtárakból, levéltárakból és adott ki.1 Mivel az egyetemi könyvtárban Kovachich felelt a jezsuita könyvtárak könyveinek begyűjtéséért, 1782-ben őt küldték Pozsonyba az ottani jezsuita könyvtár anyagának átvételére is.2 Kovachich ekkor, a hivatalos ott-tartózkodása alatt rendelte meg az akkor Pozsonyban élő Franz Xaver Messerschmidttől a portréját (1. kép). A szobrászt vélhetően Heinrich Gottfried von Bretschneider (1739–1810) javaslatára kereshette fel, aki ekkor szintén a budai egyetemi könyvtár munkatársa és egyben Messerschmidt barátja volt.3 A megrendelés egyes részleteit a történész 1783. május 1-én kelt, Messerschmidthez írt leveléből ismerjünk.4 Kovachich megírja, hogy rendkívül elégedett az ónból öntött büszttel, és hogy sajnálja, hogy nem tartósabb anyagból, mégpedig bronzból készíttette el a szobrot, mivel nem volt elég pénze. Azt is hozzáteszi, hogy ugyanebből az okból további műveket sem tud rendelni. A levéllel együtt Kovachich ajándékot is küldött a szobrásznak.5 A Szépművészeti Múzeumban őrzött portré Kovachichot korabeli parókában és magyaros öltözetben, atillában és mentében ábrázolja.6 Az arc letisztult formái, a karakteres vonások és a bravúros mintázás Messerschmidt művét a kor legkiemelkedőbb portréi közé emelik.
321