Issuu on Google+

A kommunizmus fogságában. Szigorúan ellenőrzött életek 1. Évfolyam, 6. sz. 2013 szeptember 2000 ingyenes példány ISSN 2286 – 0959

www.zi-de-zi.ro Kövesd a facebookon is: ERA. Zi de Zi

Készült a S.C. TRANSILVANIA GRUP BUSINESS S.R.L, a Maros Megyei Tanács és a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége (Maros megyei szervezet) közreműködésével.


komMunizmus.ro

Pionírok a haza szolgálatában A gyerekek ideológiai nevelése A kommunista pártok nem csak erőszakkal és megfélemlítéssel próbálták megszilárdítani és megtartani hatalmukat. Az embereket a kommunista ideológia szellemében mozgósították, tanították, nevelték. A gyerekek sem maradtak ki ebből a folyamatból, ideológiai nevelésüket korán elkezdték. Az iskoláskorú gyerekek számára különböző szervezeteket hoztak létre. A 8-14 éves korosztályok számára Romániában, 1945-ben alakult meg az Országos Pionírszervezet. A 18 évnél idősebb generáció számára az ún. KISZ-t, a Kommunista Ifjak Szövetségét hozták létre. Az úttörő- és pionírszervezeteknek az volt a célja, hogy biztosítsa a szervezett keretet a gyerekek kommunista ideológia szellemében történő neveléséhez. A pionírok egyenruhát is viseltek: sötét alsó (nadrág a fiúknak, szoknya a lányoknak), fehér ing és vörös kendő. Romániában a román nemzeti zászló színeiből álló trikolor szegélyezte a nyakkendőt. A pionírszervezethez való tartozás nagy presztízzsel bírt a korabeli gyerekek között. A jó magaviseletű, kitűnő tanulmányi eredményekkel rendelkező gyerekek lehettek pionírok. A kommunista hatalom ellenségeinek tartott hajdani földbirtokosok, kulákok, lelkészek gyerekeit, megfelelő taNyolcadikos diákok egyenruhában a nyolcvanas évekből (Nyárádszereda)

Mezőn dolgozó pionírok nulmányi eredményeik ellenére sem vették fel a pionírok közé. A megfelelő eredményekkel rendelkező gyerekek először a jelöltek listájára kerültek, majd ünnepélyes keretek között pionírrá avatták őket. A pioníravatások fontos ünnepségnek számítottak az iskolák életében. Egyszerre több tucat gyereket avattak pionírrá. Arra is volt példa, hogy nagyobb városokban egyszerre akár több száz gyereket avattak pionírrá a város központjában. Avatáskor a jelöltnek fogadalmat kellett tennie: „Én .... belépve a Pionírszervezetbe, fogadom, hogy szeretem a hazámat, jól tanulok, szorgalmas és fegyelmezett leszek, megbecsülöm a trikolórral szegélyezett vörös kendőt.”

Pionírtevékenységek A pionírokat különböző őrsökbe, osztagokba szervezték meg és minden csoportnak megvolt a saját parancsnoka, vezetője. A pionírszervezetek központja az országos Pionírok Háza volt, de minden nagyobb városban működtek ún. központi Pionír Házak. Ezekben különböző oktató és szórakoztató programokat szerveztek a gyerekek számára. A pionírtevékenységek sokrétűek voltak. A kötelező hazafias nevelésen túl számos szórakoztató és kulturális programot is szerveztek. Gyakoriak voltak a szervezett kirándulások, színházlátogatások, különböző irodalmi, kulturális- és sportvetélkedők. A pionírok számára a vakációkban közös nyaralásokat, táborozásokat szerveztek. Híres pionírtáborok működtek a Székelyudvarhely melletti Homoródfürdőn vagy

2 ERA

a Maros megyei Ratosnyán. A különböző osztagok gyakran naplót vezettek ezekről az eseményekről, ahová a gyerekek beírhatták élményeiket a különböző rendezvényekről.

Felismerni a diktátort A pionírtevékenységekben jó eredményeket elérő gyerekeket, egyénileg vagy csoportosan kitüntetésekkel díjazták. Romániában a nyolcvanas évektől kezdődően a Nicolae Ceauşescu vezette diktatúra erősen rányomta a bélyegét a pioníréletre is. Egyre nagyobb teret kapott a kötelező hazafias nevelés. A diktátor biztosra akart menni, még az óvodások számára is létrehoztak egy szervezetet, amelyet a Haza Sólymainak neveztek el. A sólymoknak is kötelező volt az egyenruha, sötétkék alsó (fiúknak nadrág, lányoknak szoknya), narancssárga ing és vörös nyakkendő, illetve sötétkék sapkácska. Ehhez hasonlóra más kommunista országban nem volt példa. A diktátor a következő feladatokat szabta ki a gyerekszervezetekre: ismerni fogják román zászlót, felismerik képen Nicolae Ceauşescut és feleségét Elenát, a gyerekek megtanulják, és ismerni fogják a házaspár politikai funkcióit, megtanulják a házaspár gyerekkorának főbb történéseit és a párt hűséges követői lesznek.

Pionírok a munka mezején A nyolcvanas évek elején több kommunista párt is belátta, hogy a rendszer fenntartása érdekében engedményeket kell tenniük a társadalomnak, reformokat kell bevezetniük. Így történt ez Magyarországon, Csehszlovákiában vagy Lengyelországban.


komMunizmus.ro

Nem így gondolta viszont a Románia élén levő Nicolae Ceauşescu, aki elhatározta, hogy akár a lakosságot érintő szigorítások árán is, de tovább építi a kommunizmus sztálinista irányzatát. Hogy minél több tartalékra tegyen szert, és kifizethesse az ország tartozásait, az embereket különböző pluszmunkákra kényszerítette. Így történt meg, hogy sokszor eltörölték a szabadnapokat, hogy a hadseregbe besorozott katonákat egy rövid kiképzés után azonnal különböző munkálatokra fogták. A kötelező, ún. hazafias munka alól egy idő után a gyerekek se mentesültek. A pártvezetés rendelettel utasította az iskolákat arra, hogy „az országot és kommunizmust építő munkálatokban az általános és középiskolás diákoknak is részt kell venniük.” A tevékenységekből kötelező volt részt vállalni, esetenként viszont jutalommal is próbálták jobb munkára bírni a nebulókat. Ilyen volt az osztályokra kirótt fém- és papírgyűjtés. A diákoknak minél több ócskavasat és papírhulladékot kellett gyűjteniük. Osztályok közötti versenyt is szerveztek, a győztesek oklevelet, nyilvános elismerést, ritkábban nyári táborozást kaptak jutalomként. Bizarr foltja volt ezeknek a tevékenységeknek a selyemhernyó tenyésztés. A pártvezetés azt is elhatározta, hogy az oly értékes selyem előállításához szükséges nyersanyagot helyben teremti elő és nem külföldről vásárolja meg. Olcsó megoldásnak tűnt a gyerekek bevonása. Iskolák, osztályok selyemhernyókat kaptak, amelyeket gondozniuk, ápolniuk kellett addig, amíg azok begubóztak. A selyemhernyók sok gondozást igényeltek. Nagyon bűzösek és falánkak voltak. Kilószámra fogyasztották a gyerekek által nagy vesződségek árán összegyűjtött eperfa leveleket.

Kötelező mezőgazdasági munkák A pártvezetés egy idő után nem elége-

A Haza Sólymai dett meg a fentiekhez hasonló „önkéntes” tevékenységekkel, a diákoknak tényleges fizikai munkával is részt kellett venniük a „sokoldalúan fejlett szocializmus” építésében. A legkézenfekvőbb munkának az őszi betakarítás ígérkezett. A nyári szünidő után a legtöbb iskolában a szeptemberi heteket a diákok a mezőn töltötték, ahol a legkülönbözőbb mezőgazdasági munkálatokban vettek részt. A gimnazistákat hoszszab időre (több hétre) ún. mezőgazdasági táborokba vitték, ahol gyümölcsöt szedtek, kukoricát törtek stb. A kisebbek, az általános iskolások sem mentesültek a munka alól. Őket az adott települések közelében levő földekre vezényelték ki, ahol gyümölcsöt, zöldséget szedtek, kukoricát törtek, répát gyűjtöttek. A munkaprogram általában, egy kisebb uzsonnaszünetet beiktatva, reggel kilenctől délután kettő-három óráig tartott.

A diákok, jó diákszokás szerint örültek a „vakáció meghosszabbításának”, igyekeztek játékként, viccesen felfogni azt, ami velük történik, de a több kilométeres mezei gyaloglással „fűszerezett” nehéz fizikai munkálatok kimerítették őket. Esetenként kisebb munkabalesetek is előfordultak: esés, zúzódás, kisebb vágás, horzsolás stb. Az iskolák vezetői, a tanárok kényszerhelyzetben voltak, ugyanis az elvégzett munkával el kellett számolniuk az adott település pártvezetőinél. A munka eredményét illetően, általában a kényszer, a szigorúság sem hozta meg a kívánt eredményeket. Egyrészt, a gyerekek, életkori adottságaik miatt képtelenek voltak felnőtt szintű eredményeket produkálni, másrészt pedig semmi sem ösztönözte (a szigorúságon túl) őket arra, hogy érdemes minél többet és jól dolgozni, olyan munkát végezni, ami elvileg nem rájuk tartozna. Novák Csaba Zoltán

Nicolae Ceauşescu pionírok között

2013 szeptember 3


komMunizmus.ro

A tv és a mozi a diktatúra szolgálatában Részlet a Mihai Viteazul című filmből

A Pistruiatul film főszereplője

Propaganda a képernyőkön A kommunista pártok nem csak terrorral, cenzúrával és erőszakkal tartották fenn hatalmukat. Az ún. békés eszközök (mozgósítás, negatív vagy pozitív propaganda és egyéb ösztönző módszerek) sem hiányoztak a kelléktárból. Ezek közé tartozott a mozi és a televízió is. A pártvezetők és az őket szolgáló propagandisták hamar rájöttek arra, hogy a politikai üzeneteiket a tv műsorok és a mozifilmek felhasználásával is eljuttathatják az emberekhez. Ráadásul nem is volt nehéz dolguk, hisz az államosítás során az országos tv adó és a filmgyártás is ő kezükben volt. A kihívást csupán az jelentette, hogy milyen formában, mennyire nyíltan vagy burkoltan rejtsék el az ideológiát a műsorokban, filmekben. A híradókban, dokumentumfilmekben, filmes beszámolókban nyíltan jelen volt a propaganda. A pártvezetés azonban nem elégedett meg ennyivel, az szerette volna, ha az emberek szórakozás, pl. filmnézés közben is - szinte észrevétlenül és akaratlanul azonosulnak a párt nézőpontjával.

Szigorúan ellenőrzött filmgyártás Romániában különös hangsúlyt fordítottak erre. A filmgyártás menete szigorúan ellenőrzött volt. A propagandisták kigondolták az alapötletet (témát, címet, forgatókönyvet), a filmgyártó vállalat a párt utasítására megadta az anyagi támogatást, a kijelölt rendező, a szintén kijelölt színészekkel leforgatta. A cenzúra még egyszer ellenőrizte, hogy egyetlen olyan jelenet, mondat se szerepeljen, ami „téves gondolatot” ébresztene a filmnézőkben. A román kommunista párt legkedveltebb műfaja a történelmi film volt. A román nép történelmének bemutatásával szerették volna igazolni a párt és a pártvezető (Nicolae Ceausescu) tevékenységének helyes voltát és a dicsőnek tartott, hősies múlt felidézésével próbálták elterelni

4 ERA

Szórakoztató, rejtett propaganda

tévesztette szem elől. E célból kosztümös kalandfilmek készültek, amelyek azonban szintén magukban hordozták a párt történelemszemléletét, a „jók” és a „rosszak” politikai, történelmi helyzetben voltak megjelenítve. Ebben a műfajban az egyik legfoglalkoztatottabb színész a ma is aktív Florin Piersic volt. A műfaj „áldásából” a gyerekek, az ifjúság sem maradhatott ki. Számukra ún. ifjúsági filmek készültek. Ezekben a főhősök általában gyerekek voltak, de a cselekmény, amiben részt vettek mély propaganda üzenetet hordozott. Pusztán a szórakoztatás igényével tehát még gyerekfilmek se nagyon készülhettek. A korszak legismertebb és legnépszerűbb ifjúsági filmje, a Szeplős (Pistruiatul) egy 13-14 éves kisfiú kalandjait mutatja be. A lényeg azonban nem a gyerek hétköznapjain, fiús csínytevésein, iskolai életén van, hanem azokon a kalandokon, amelyek során a főhős megismeri a kommunista mozgalmat és segít az akkor még üldözött kommunistákon. Ezekben a filmekben esetenként erdélyi magyar színészek is helyet kaptak. A Pistruiatulban szerepelt pl. a marosvásárhelyi Kovács György és a később Budapestre költöző Nagy Réka. A filmet Nagyváradon forgatták és a kisfiút mindig kisegítő német juhászkutya, Calu a kolozsvári Securitate tulajdona volt, és mivel hogy egy magyar szekus képezte ki, a forgatáson a kutya csak a magyar nyelven kiadott utasításokat hajtotta végre. Ezeket a filmeket vagy filmrészleteket nem a valóságtartalmukért vagy művészi teljesítményükért érdemes megnézni, vagy esetleg újranézni, hanem sokkal inkább azért, hogy lássuk, milyen érdekek és szempontok alapján közelítették meg a múltat, hogyan használták fel azt az aktuális politikai, ideológiai üzenetek tolmácsolására.

A román pártvezetés az amerikai, szórakoztató western filmek ellensúlyozását sem

Novák Csaba Zoltán

az emberek figyelmét a hétköznapi valóság nehézségeiről. Tucatjával készültek a párt megrendelésére az ún. történelmi filmek. Ezek a filmek valós korszakokat, szereplőket és eseményeket dolgoztak fel, de a történelmi múltat, valóságot egyértelműen alárendelték a pártvezetés elvárásainak. Az egyik legfoglalkoztatottabb színészrendező, a rendszerváltás után politikusként tevékenykedő Sergiu Nicolaescu volt. Így készülhetett film a dákokról (Dacii). Ceausescu egyik kedvenc történelmi alakjáról, a moldovai vajdáról, Ştefan cel Mareról is készült film (Ştefan cel Mare), szintén a valóság eltorzításával. A vajda törökellenes harcai és meg nem alkuvása a tudat alatt párhuzamot vont a Ceausescu által, a szocialista táboron belül folytatott különutas (nem rendeli alá magát a Szovjetuniónak) politikával. A film csak a győztes csatákat mutatta be, a vesztes háborúkat sosem. A film eleve testvér országként kezelte a középkori Moldovát és Havasalföldet, holott a valóságban a két román fejedelemség pont ebben az időszakban harcban állt egymással. Kiemelt filmnek számított a Mihály Vitéz (Mihai Viteazul), amely a három román ország egyesítésére fektette a hangsúlyt. A kiemelt történelmi hősöknek, mint említettük, az volt a szerepük, hogy a lakosságba sulykolják az ország dicső múltját, és a megteremtsék a folytonosságot e dicső történelmi múlt és az aktuális vezető között. A főhős, és maga a film gyakorta többet elárult az aktuális politikai helyzetről, mint magáról a bemutatott múltbeli eseményről. A kiszemelt hős csak pozitív megvilágításban jelenhetett meg a vásznon, mindig legyőzte ellenfeleit, akik jelentősen eltörpültek mellette.


komMunizmus.ro

Tiltott és hivatalos ünnepek a diktatúrában Tiltott ünnepek A hivatalos (állami) ünnepek egy adott ország állampolgárai, egy adott közösség értékrendjét, összetartozását jelenítik meg. Ezek az ünnepek olyan történelmi eseményeket, hagyományokat elevenítenek fel, amelyek fontos szerepet töltöttek be az illető ország, közösség kialakulásában, fejlődésében. A kommunista pártok teljesen át akarták alakítani a társadalmat, az embereket, egy új világot szerettek volna létrehozni. Hatalomra jutásuk után azonnal hozzáláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amelyik az előző rendszerhez kapcsolódott. A vallási témájú ünnepeket automatikusan száműzték a nyilvánosságból. A legnagyobb keresztény ünnepek, a karácsony és a húsvét is erre a sorsa jutottak. A legnagyobb keresztény ünnepeket nem sikerült teljes mértékben betiltani, de a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy ellehetetlenítse megünneplésüket: nem volt hivatalos szabadnap, tiltották a templombajárást, más rendezvényt, ünnepséget szerveztek ekkor.

Átalakított ünnepek A betiltott, vagy elhallgatott ünnepek helyett olyan eseményekről, személyekről emlékeztek meg, amelyek a kommunista párt történetéhez vagy hatalomra jutásához kapcsolódtak. Helyet kaptak azok a történelmi események is, amelyeket be lehetett illeszteni a kommunista ideológiába, amelyeket a kommunista párt érdekei szerint lehetett értelmezni. Volt olyan ünnep, amely egy régi, megszokott ünnepet próbálta helyettesíteni. A télifa-ünnepély például a karácsonyt hivatott elfeledtetni. Az ajándékosztás, a fenyőfa (ezúttal nem karácsonyfának, hanem télifának nevezték) nem maradt el, de az ünnepet nem karácsonykor, nem JéGrandiózus ünnepség a Ceausescu-korszakban

zus születése alkalmából szervezték, hanem január 1-én. A hivatalos ünnepeken általában óriási rendezvényeket, sok ezer embert megmozgató felvonulásokat szerveztek. Az embereket gyakran arra kényszerítették, hogy munkahelyeikről csoportosan részt vegyenek ezeken.

Hivatalos új ünnepek Az összes kommunista országban fontos állami ünnepnek számított a November 7. Ezen a napon a szovjet kommunista párt győzelmére és hatalomra jutására emlékeztek. Ezen esemény megünneplésére az ötvenes években fordítottak nagyobb hangsúlyt, amikor Romániában erőteljesebb volt a szovjet jelenlét. Az emberek által legkedveltebb ünnepnap a Május 1. volt. Május 1. a munka ünnepének számított már a kommunista pártok hatalomra jutása előtt is, de először a kommunista országokban kapott hivatalos ünnepi rangot. Az embereket ezen az ünnepen kellet a legkevésbé erőltetni arra, hogy részt vegyenek. A majális mindenki számára élvezhető volt a kötelező programokon túl is. Május 1 megünneplése általában a pártvezetők által benépesített dísztribün előtti kötelező felvonulással kezdődött, majd ezt követte a tényleges népünnepély, a piknik, illetve a különböző szórakoztató előadások.

Változnak a hivatalos ünnepek is Arra is volt példa, hogy személyi változás vagy szemléletváltás következett be valamely kommunista pártban. Ilyenkor megváltozhatott az egy adott ünnephez való viszonyulás. Egyes ünnepek háttérbe szorultak, mások nagyobb hangsúlyt, szerepet kaptak. Ez történt Romániában, pl. augusztus 23. megünneplésével. Augusztus 23. Nicolae Ceauşescu hatalomra jutása után

felértékelődött. A Szovjetunóval kapcsolatos ünnepek, pl. November 7. pedig háttérbe kerültek. Románia a második világháborúban 1944. augusztus 23-án kilépett a Németországgal kötött szövetségi rendszerből és átállt a győztes Szövetségesek (Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia) oldalára. A Román Kommunista Párt innen számította hatalomra jutásának kezdetét. 1989-ig Augusztus 23. jelentette a legnagyobb ünnepet Romániában. Az eseményről művészés dokumentumfilmeket forgattak, irodalmi műveket, művészi alkotásokat készítettek. Nagyon sok ember számára - főleg az iskolások számára - kötelező volt résztvenni ezeken a rendezvényeken. Az iskolásoknak pionír egyenruhába öltözve az első sorokban kellett állniuk, verseket szavaltak, énekeltek.

Titkos megemlékezések Az új ünnepek, bármennyire kötelezőek és nagyszabásúak voltak, nem feledtették azonnal mindenkivel a régieket. A vallásos ünnepeket például azokon a helyeken, ahol a rendszer ellenőrzése nem volt annyira erős (templomokban, családon belül) többen, rendszeresen megünnepelték. Arra is volt példa, hogy magyar fiatalok titokban, a Romániában betiltott Március 15-re emlékeztek és megkoszorúztak az 1848-as forradalomra vonatkozó emlékműveket. A hivatalos szervek nem tolerálták az ilyen típusú megnyilvánulásokat. Az ötvenes évek végén titkos koszorúzások miatt több fiatalt ítéltek börtönbüntetésre. A kommunista ünnepek a rendszerváltás után megszűntek. A Május 1-ből is eltűntek a felvonulások, csak a majális maradt.

Novák Csaba Zoltán

Augusztus 23.

2013 szeptember 5


komMunizmus.ms

Hivatalos ünnepek és propaganda Maros A múlt emlékezete, mint eszköz A tömegmozgósítás legfontosabb eszközei közé tartoztak a látványosságokkal teletűzdelt, rendszeresen megszervezett ünnepségek. Az egyes eseményekről vagy személyekről való megemlékezés ünnepi alkalma a 19–20. században a különböző politikai erők propaganda-eszköztárában is jelentős szerepet kapott. A történelmi hagyományanyag (amely 1945 után jelentősen kibővült a baloldali-kommunista mozgalommal kapcsolatba hozható román és magyar történelmi eseményeivel) mozgósítása az 1945 utáni erdélyi kommunista mozgalomnak is fontos propagandaeszköze volt. A múlt történéseinek aktualizálása, a jelennek a múlttal való párhuzamba állítása a napi politikai érdekeknek megfelelően történt meg. A kommunista mozgalommal kapcsolatba hozható évfordulóknak, ünnepeknek nagy jelentőséget tulajdonított a párt. A legmegfelelőbb eszköze volt annak a mozgósításnak, amelynek az volt a célja, hogy az emberek kizárólag a kommunista párt által előírt célok és programok szellemiségében gondolkodjanak. Így meg lehetett fosztani őket attól a lehetőségtől, hogy bármiről is másképp gondolkodjanak, érezzenek, cselekedjenek. Ilyen körülmények között került sor a Május 1., az 1848-as forradalom, a Dózsa-féle parasztháború, a

Választási plakát

6 ERA

Ünnepi felvonulás Marosvásárhelyen bábolnai felkelés, a Horea, Closca és Crisan vezette megmozdulás, a Tudor Vladimirescu vezette felkelés, Augusztus 23., November 7., Lenin, Sztálin, Marx születésnapjának a megünneplésére.

Május 1. Maros megyében Egy ünnepi rendezvény lebonyolítása egy nagy pontossággal összeállított forgatókönyv alapján zajlott le, amelyet a központi szervek állítottak össze. A Május 1-nek, a munka ünnepének a megünneplése ebben az időszakban minden alkalommal nagy jelentőséggel bírt. Íme, egy forgatókönyv, amely 1945. Május 1. megünneplésére íródott Szászrégenben: 1. Reggel hétkor ébresztő zenével 2. Tíz órakor kezdődik maga az ünnepség 3. A szovjet himnusz meghallgatása, az ünnepi lobogó felvonása 4. Szónoklatok a Szakszervezetek, az Ekésfront, az MNSZ, a Hazafias Szövetség és az RKP részéről 5. A munkáskórus előadja a Szeretett Erdély és a Katyusa című dalokat 6. Felvonulás 7. 15 órai kezdettel szórakoztató műsor, sorsjegyárusítás, népi táncok, szórakozás, büfé és egyéb szórakozás. Az ünnepség 17 órakor ért véget. Utolsó utasításként szerepelt az a felhívás, hogy ittas állapotban senki sem vehet részt az ünnepségeken. Elfogyasztható italmennyiség egy vagy két kisebb korsó sör.

Október 20-i díszletek Egy másik, 1946-ban megszervezett ünnep, az október 20. megünneplése a fentinél is színesebb forgatókönyv szerint zajlott. Az ünnepi felvonulás, amelyen a különböző tömegszervezetek és a járások küldöttségei vonultak fel, minden mozzanata kommunista propagandát hirdetett (a Groza-kormány sikerei, a nemzetiségek közötti egyetértés, a munkásosztály és a parasztság összetartozása stb.). Az ünnepség fő motívuma az ún. „jelképes szekér”(car simbolic) volt. Minden küldöttség előtt egy-egy ilyen szekér vonult. Pl. „Bánd járás élén a szekeret hat ökör, fogja vontatni. Mindegyik ökör mellett egy-egy román, illetve magyar paraszt, a szekéren négy nő, két román és két magyar egymás kezét fogják, továbbá egy-egy román és magyar öregasszony, illetve öregember szintén egymás kezét fogja.” Más szekereken gyerekek, rokkantak és özvegyek vonultak fel. A díszlethez tartoztak még: a vörös lobogók, a hazafias muzsika, az egymás mellett lépdelő író és földműves, a jelszavak, amelyek a kommunista pártot, a Vörös Hadsereget, a Szovjetuniót, Sztálint, a munkás-paraszt-értelmiségi szövetséget éltették és nem utolsó sorban, maga a hatos sorban, a bal öklüket magasba emelő felvonulók.

Újabb ünnepek Marosvásárhelyen A mozgósítást szolgáló különböző ünnepi rendezvények ebben az időszakban behálózták szinte teljességgel az emberek hétköznapjait. A kommunista párt mindent megtett annak érdekében, hogy az em-


komMunizmus.ms

megyében a második világháború után berek zsigereibe sulykolja az egyetlen lehetséges, igaz utat, az új rendszert. Hihetetlen gyakorisággal és rendszerességgel követték egymást a különböző rendezvények a megye minden településén. A megyeközpontban csak 1947 márciusában négy nagyobb rendezvény megtartására került sor: március 6-án a kormány két éves fennállását ünnepelték, március 8-án a nők nemzetközi napját, 14-én Marxra emlékeztek, 15-én pedig az 1848-as forradalom megünneplésére került sor. Ami az ünnepségeken való részvételt illeti a jelentések néhány tíz, száz embert megmozgató-(főleg a falvakban, járásokban) vagy több ezer részvevővel megtartott rendezvényekről (nagyobb ünnepek a megyeközpontban) egyaránt beszámolnak.

Propaganda kultúrműsorral A kommunisták által elképzelt új világ hangulatát voltak hivatottak tolmácsolni az un. kultúrműsorok is. Megyeszerte un. kultúrcsoportok (színjátszó csoportok, kórusok, versmondók, tánccsoportok) alakultak, amelyek mind ezt a célt szolgálták. „A Politikai Nevelés Osztály megalakította a saját műkedvelő gárdáját és ez csak kimondottan szocialista darabokat tanul be, amelyeknek felvilágosító hatásuk van pl.: Szerelemből, Horea Cloşca és Crişan román nyelven és Ha megáll a mozdony, Ludas Matyi magyar nyelven”, jelentik Régenből 1946-ban. 1947ben immár a megye összes járásában volt ilyen csoport és ezek rendszeresen bejárták a környező falvakat. A városokban összesen 9 kórus működött, amelyből öt magyar és

Dísztribün Marosvásárhelyen

November 7. ünneplése Marosvásárhelyen négy pedig román volt. A megyében létező 79 kultúrcsoport 60%-a volt magyar, 40%a pedig román. Marosvásárhelyen a párt még rendelkezett egy munkászenekarral és egy rezesbandával. A műsorok programját természetesen a Kulturális Osztály állította össze, vagy hagyta jóvá, amely a maga során a felsőbb szervektől kért és kapott utasításokat: „Szükségünk van támogatásra. Kérünk sablonokat és kultúrmunka anyagot magyar nyelven” kérte a Politikai Nevelés Osztálytól az erdőszentgyörgyi titkárság. A megyeszékhelyen, a Székely Színházon kívül még létrehoztak egy munkásokból álló színjátszó csoportot is.

Propaganda minden eszközzel 1947-re az RKP Maros megyei szervezete már a hangszórókon keresztül is „ostrom alá vette” a megyeszékhely és a megye lakosságát. A párt a hét minden napján üzent az embereknek az általa irányított tömegszervezetek műsorai révén. A heti műsorprogram a következőképpen nézett ki: Hétfő: Egyesült Szakszervezetek és a Munkásszínház műsora (18-20 óra között) Kedd: a hadsereg műsora (18-20 óra között) Szerda: női szervezetek műsora (18-20 óra között) Csütörtök: Kivételes nap a hetipiac miatt, ilyenkor a vidékiek is nagy számban bent tartózkodtak a városban. 9-10,30 között az MNSZ, 10,30-12 között az Ekésfront, 12-14 óra között pedig a Hazafias Védelem műsora Péntek: Demokratikus Zsidó Tanács műsora 18-20 óra között Vasárnap: Kommunista Ifjak Szövetsége-11-13, Háztartásbeliek Szakszrvezete16-18 és az ARLUS műsora 18-20 óra között. Megemlíthetjük még a népszerűsítő plakátokat (különösen a választások ideje alatt), a mozikaravánokat (az ARLUS révén nagyon sok szovjet film került a mozivásznakra), a kommunista sajtó és könyvek terjesztését és ilyen jellegű könyvtárak létesítését. Már 1945ben mindegyik marosvásárhelyi középiskola „könyvajánlatot” kapott baloldali írók munkáinak beszerzésére az RKP Propaganda Osztályától. „Tudomásunkra jutott, hogy könyvtáruk nem rendelkezik haladó szellemiségű munkákkal”-írták a párt emberei. Novák Csaba Zoltán

2013 szeptember 7


komMunizmus.ro

A városok arculatának átalakítása

Ceausescu „tervez”

Az indok A romániai területrendezés megszervezését és lebonyolítását a pártvezetés két szinten képzelte el: városrendezés, valamint falu- és községrendezés. Az ún. városrendezés a már létező és a jövőben kialakuló városok szerkezetét, felépítését, városképét hivatott át- és megszervezni az illető város gazdasági profilja, adottságai lapján. A városrendezési elképzelések egyértelműen az ország gazdasági érdekeinek, a nagyfokú iparosításnak voltak alárendelve. A Ceauşescu-elképzelte városrendezés a városok népsűrűségének növelését és az adott gazdasági, ipari egységek kiszolgálását valamint azok történelmi arculatának megváltoztatását tűzte ki céljául. „A telekegységre jutó épületsűrűség fokozása céljából mind az ipari, mind pedig a lakóövezetekben a városok beépíthető övezetének szabad telkein kell az épületek helyét kijelölni, nagyobb arányban kell többszintes épületeket emelni és minimumra kell korlátozni az épületek közötti távolságot... Ezzel egyidejűleg, az utóbbi években épült lakónegyedek esetében, amelyekben alacsony az épületsűrűség, sürgős intézkedéseket kell tenni a terület minél ésszerűbb kihasználásáért, hogy új lakóépületek beékelésével optimálisabb hektáronkénti népsűrűséget lehessen elérni.”

Az elképzelések Hivatalos irat a városrendezésről

8 ERA

A pártvezetés határozott koncepcióval rendelkezett az új városnegyedek és kisebb centrumok esztétikai kivitelezést illetően

is: ”Nagyobb gondot fordítunk arra, hogy a lakóházak és a szociális-kulturális létesítmények kivitelezésénél egybefonjunk a román építészeti hagyományokat a modern irányzatokkal, egyszerű, ésszerűen méretezett, minél könnyebb és túlzott díszítés nélküli épületeket emelve.” Minden jelentősebb település egy olyan, ún. politikai-közigazgatási centrum köré szerveződött volna, amely egységes modell alapján tartalmazza a hivatalos párt- és állami épületeket, a szónoklatokra alkalmas erkéllyel és nagyméretű tömeggyűlésre, felvonulásra használható tér, valamit a környező lakóházakat.

A kivitelezés A területrendezés elméleti kérdéseinek megvitatása és az első tervek elkészítése után a munkálatok elkezdéshez szükséges jogi keretet az 1974-ben megjelent. 59. számú törvény fogalmazta, illetve teremtette meg. Habár az előkészítő viták során konszenzus született arról, hogy a város és falurendezés párhuzamosan zajlik majd, az első konkrét lépéseket a városok esetében tették meg. A Helyi Gazdálkodási és Közigazgatási Állami Bizottság, a Falusi és városi települések szisztematizálásáért felelő központi bizottság és a helyi megyei és municipiumi pártbizottságok elkészítették az első konkrét tervezeteket. A hetvenes évek elején, a gyakorlati kivitelezésben tapasztalt tapogatózásnak az 1977-es romániai földrengés vetett véget. Az ország több települését és a fővárosát sújtó természeti katasztrófa felgyorsította


a romániai területrendezést. A földrengés által sújtott falvakra utalva a párt főtitkára kijelentette: „ha a nagy részük lerombolódott, építsük teljesen újjá a területrendezési projektek alapján.” 1977-1980 között elkészült a legtöbb város és városközpont szisztematizálási terve, amelyeket a Falusi és városi települések szisztematizálásáért felelő központi bizottság és személyesen Nicolae Ceauşescu láttamozott.

Megye

Átszervezendő régiók, települések, teendők

A területrendezés által érintett falvak száma Községek, községköz-pontok

Brassó

1971 1972

„Nagyon szép lesz, ha teljesen leromboljuk Bukarestet.” Az átépített főváros Az országos szintű területrendezés a fővárost sújtotta a leginkább. Az 1977. március 4-ei földrengés után Bukarest szisztematizálási ütemtervét felgyorsították és a természet katasztrófa „kínálta lehetőségeket” kihasználva radikalizálták is, nagyobb méretű beavatkozást irányozva elő. Ceauşescu már március 10-én kifejtette azon óhaját, hogy létre kell hozni egy „rendszerezettebb, modernebb városközpontot, ahol a jövőben tömeggyűléseket is tarthatunk, tehát egy közigazgatási-politikai centrumot.” A pátvezetés – a későbbi országos területrendezésre is érvényes- radikalizmusát jelenti, hogy a VB március 30-i ülésén a főtitkár már azt is kijelentette, hogy: „nagyon szép lesz, ha teljesen leromboljuk Bukarestet.” A fővárost végül is nem rombolják le teljesen, de több régi városrész (műemlék épületekkel együtt) esett áldozatául a központban elkészülő új „közigazgatási-politikai centrumnak.” Az erőltetett városiasítás meghozta a maga eredményét, legalábbis a statisztikákban biztos. 1989-re 51 község vált várossá. A városok és municípiumok száma 237-re növekedett.

Tervezett időpont

1973 1974 1975 1975 után Maros

1971

1972 1973 1974 1975 1975 után Hargita 1971

1972

1973 1974 1975 1975 után Kovászna 1971 1972 1973 1974 1975 1975 után Bihar

1971 1972 1973 1974 1975 1975 után

Szatmár 1971

Fejlődési potenciállal rendelkező falvak

A megye területrendezési tervének elkészítése, Temes völgyi turisztikai régió, 23 Brassó, Sambata turisztikai komplexum, Branene, Fogaras, Zernyest, Rasnov Kőhalom Predeal Szecseleváros Kőhalom, Viktória A megye területrendezési tervének elkészítése, A Maros völgyi, a Görgény völgyi turisztikai régió fejlesztése, Szovátafürdő szisztematizálása, Régen, Szováta, Dicsőszentmárton 46

53

190

Mezőség, Marosvásárhely-Nyárádtő, Segesvár-Fehéregyháza, Ludas Kis Küküllő völgye, Radnót környéke, Régen környéke, Dicsőszentmárton-Dombó Nyárádmente, Ludas környéke, Szováta-Sóvárad

A megye területrendezési tervének elkészítése, kiegészítése, Csíkszreda, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, Szentkeresztbánya 34 146 Madaras-Csíkszereda-Szentimre és a Szentkeresztbánya-Székelyudvarhely gazdasági mikrorégiók tervének elkészítése, Tusnádfürdő, Borszék

Balánbánya Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Barót 25 Kovászna-Kommandó A megye területrendezési tervének reaktualizálása, Kézdivásárhely, Bodzaforduló, Tusnád Barót

43

A megye területrendezési tervének elkészítése, Szalonta 74 109 Popesti-Berettyószéplak, Félix fürdő, Margitta, Dr. Petru Groza Popesti-Berettyószéplak,Beius-Vascau-dr. Petru GrozaNucet térség, Nucet Stana de Vale-Valea Iadului Padis-Pietroasa-Sluz-Remeti

A megye területrendezési tervének elkészítése, Szatmár 37 207

1972 1973 1974 1975 1975 után Kolozs

Gyárlátogatás Marosvásárhelyen

1971 1972 1973 1974 1975 1975 után

A megye területrendezési tervének elkészítése 58 A Kolozs megyei elővárosok helyzetének megoldása A Kolozs megyei elővárosok helyzetének megoldása

2013 szeptember 9

287


komMunizmus.ro

Városfejlődés Marosvásárhelyen a létező szocializmus éveiben Nyomasztó igény A létező szocializmus időszakában Marosvásárhely gyökeres változásokon ment át. Az időszak első felében a legfontosabb hajtóerő a városi létesítmények munkaerő-szükséglete volt, amelyet nem követett a lakóépület-ellátottság, így a korszak állandó jellemzője volt az ún. lakásínség. Logikus válaszlépés volt a – minden kommunista országban előszeretettel alkalmazott – tömbházlakások építése, amelyek gyorsan, olcsón és kisebb területigénnyel adtak megoldást a sürgető igényre. Később, az előregyártott betonelemek, valamint az új építkezési technológiák használata lehetővé tette az építkezések ütemének további fokozását. Az új lakónegyedek létrehozásával jórészt lerombolták a városszéli magánházakat és beépítették a városkörüli mezőgazdasági területeket. Mindezek eredményeképp megváltozott a városkép. Először a város szabad belterületein jelentek meg tömbház(panel)-negyedek, majd a régi város mellett valóságos „új városok” nőttek ki az addig beépítetlen területeken. A folyamatot természetesen befolyásolhatta a politika: egy-egy pártfőtitkári látogatás nyomán más irányt vagy nagyobb lendületet kaphattak az építkezések. Az ekkor épített lakónegyedek egyik jellemzőjét tehát a helyszíni adottságok határozták meg. A város beépített területén csak kisebb telkek álltak rendelkezésre, ezért itt kisebb tömbház-negyedek épültek (Săvineşti, Budai, a vasútállomás melletti). A külterületeken nem volt ilyen korlátozás, ezért itt történtek a legnagyobb arányú építkezések (November 7, Kövesdomb, Tudor, Meggyesfalva lakónegyedek).

Az ötvenes évek 1953-1955 között épültek fel a vasútállomás melletti kisebb tömbház-negyed kétemeletes tömbházai és újabbak a Hosszú (1918. december 1.) utcában, az Arató és a Budai Nagy Antal utcák közötti részen. Ugyancsak az ötvenes években, 1956-1959 között épült fel a Meggyesfalvi-negyed tömbházainak első része. 1959-ben a főtéri régi Transilvania hotel lebontásával létesült területen, a Bolyai utca alsó részében tömbházakat emeltek, földszintjükön üzletrészeket alakítva ki.

Tervezőkapacitás Az építkezéseket az ún. tervezőbizottságok munkája előzte meg. 1958-ban megalapították a tartományi tervező intézeteket, majd 1959 januárjában a tartományi tervezési intézetet és a tartományi építkezési és városrendezési hivatalt összevonták, ennek nyomán megalakult a tartományi Városrendezési-, Építkezési és tervező Igazgatóság.

Főtitkári látogatás 1959. szeptember 7-én Marosvásárhelyre látogatott Gheorghe-Gheorghiu Dej, a Román Munkáspárt főtitkára és Chivu Stoica, akkori miniszterelnök, akik megtekintették az akkor

10ERA

Épül a Kárpátok sétánya lakónegyed

Marosvásárhely központja a hatvanas években

Épül a Tudor lakónegyed épülő vegyipari gyárat (Azomureş kombinát). Ekkor több, a városépítést érintő döntést is közöltek a helyi vezetőkkel: a Kultúrpalotát fel kell újítani, a mellette fekvő magánlakásokat le kell bontani, a Somostetőn vendégházat kell felépíteni (ebből lesz az ún. Ceauşescuvilla) és ehhez kapcsolódóan rendezni kell a Somostetőt is. Ugyanekkor közölték azt az elképzelést is, miszerint a város a Maros–völgye irányába terjeszkedjen. Később, az árvízveszély miatt ezt a tervet ejtették, helyette a környező dombokon kialakítandó teraszokra kellett lakónegyedeket emelni. 1980-ig nem is kezdtek építkezéseket a Maroson túl, a dombok fele terjeszkedett a város. A döntés egyik eredménye volt pl. a Kövesdomb-negyed kialakítása. Közölték, hogy az elhangzottak fényében sürgősen át kell dolgozni az addigi fejlesztési terveket. Ennek eredményeképpen 1961-ben elkészült az első, 1965-ben pedig a második átfogó lakásépítési terv. Az 1961-ben készült tervben egy ötéves, több szakaszos lakásépítési tervet dolgoztak ki.

A megvalósítások - lakónegyedek Ezekre a tervekre alapozva 1962-1964 között felépítették a November 7 lakónegyed első részét (a régi szerpentin mellett) és a turbinaárok mellett is új tömbháznegyed épült. 1964-1980 között több szakaszban felépült a Tudor lakónegyed. Az első rész (az ún. régi Tudor) 1964-1980 között épült 2590 lakrésszel, az új Tudor pedig 1978-1987 között. 19651967 között elkészült a Kárpátok sétánya

lakónegyed.1966-ban épült fel a Szabadság utcában a volt tankkaszárnya melletti öt tízemeletes toronyblokk. 1970-1973 között tovább bővítették a Meggyesfalvi lakónegyedet is, amely főképp a vegyipari kombinát munkásainak elhelyezését szolgálta. 1971-1977 között épült fel a Kövesdomb lakónegyed. 1975-1979 között a November 7 negyedben új tömbházakat építettek. 1984-1986 között építették fel az Egyesülés (Unirii) lakónegyedet, 856 lakrésszel, főképp magánlakások lebontásával nyert területen.

A főtér átalakítása A főteret több szakaszban rendezték át. 1955ben (más adatok szerint 1958-ban) elköltöztették a nagypiacot, 1961-ben elköltöztették az evangélikus templomot, majd 1959-1962 között tömbházakat építettek. 1959-1960-ban a Kultúrpalotával szemben és mellett tömbházakat építettek, valamint a Művészet (Arta) filmszínházat, amelyet 1961 januárjában adtak át. Ugyanebben az időszakban kiszélesítették a járdákat és parkosítottak. Ez a rendezés látható napjainkban is. Nicolae Ceauşescu akkori pártfőtitkár 1965. szeptember 24-i látogatása is építészeti változásokat eredményezett. Látogatása után két héttel Locar professzor, a főtér áttervezését végző csoport vezetője bemutatta az átépítési terveket. A tervezetben a színház épülete mellett egy szállodát (Continental), egy kereskedelmi és vendéglőipari egységet (Luxor komplexum) irányoztak elő. A terv, amint az napjainkban is látható, megvalósult. László Márton


komMunizmus.ro

Falurombolás a szocializmusban Munkásokat az iparnak A kommunista pártok programjában nem csak az emberek megváltoztatása szerepelt, hanem azok lakókörnyezetének gyökeres átalakítása is. Úgy képzelték el az új világot, hogy az emberek a kommunista ideológia szerint fognak gondolkodni és az ennek megfelelő környezetben (településekben, lakásokban) fognak élni. Mindezzel kettős célkitűzést követtek: felszámolni mindent, ami a régi világhoz tartozott (szokások, gondolkodásmód, közösségi kapcsolatok), illetve olyan településeseket létrehozni, amelyek kiszolgálják a szocialista gazdaságot. Az első időszakban úgy képzelték el, hogy a városok nagy ipari központként működnek és a falvak majd kiszolgálják ezeket nyersanyaggal, élelemmel. A városok többségében új gyárakat, üzemeket hoztak létre és ezekbe munkásokat toboroztak. A területrendezésnek vagy szisztematizálásnak is nevezett program már nem csak a városokra vonatkozott, hanem előírta a falurendszer gyökeres átalakítását. Azokat a falvakat, amelyeket gazdaságilag nem tartottak jövedelmezőnek, felszámolták volna.

Falu- és községrendezés elvi szinten A pártvezetés úgy értékelte, hogy az ország aktuális településhálózati adottságai nem szolgálják a nagyfokú iparosítási politikát. „Az utóbbi 20-15 évben igen sok falu túlzott mértékben kiterjedt, főként a közlekedési vonalak mentén, olykor kétszeresére is megnövelték területüket, és egyes vidékeken, mint például Bukarest és Ploieşti, vagy Bukarest és Piteşti közti úton, a falvak több tucat kilométeren át szakadatlanul folytatódnak.”- olvashatjuk a hivatalos dokumentumokban. Az alapkoncepció szerint a szétszórt falusi települések helyett ún. „agrár városokat”, nagyobb centrumokat hoznak létre. Ezen új centrumok kialakításában is elsődleges szerepet kapott a terület- és a nyersanyagforrás megtakarítása és a minél nagyobb népsűrűség elérése. „A falusi települések ésszerűbb fejlesztése céljából minél jobban ki kell használni a faluközpontokban levő telkeket, felparcellázva őket, hogy magas fokú sűrűséget érjenek el és leszűkítsék a faluközpontok műszaki-közművesítési ellátásának költségeit, egyben pedig jelentős területeket takarítsanak meg... Igyekezni kell, hogy az új lakóházak egy-vagy kétemeletesek legyenek, a központban kapjanak helyet vagy sűrűn köréje csoportosuljanak.” 1971-ben, a tervek alapján az ország 13149 faluja közül 1220 esetében gondol-

Rombolás ták úgy, hogy a párt szempontjai alapján fejlődőképesek. Ezek közül, első lépésként (1971-1975 között), 340 vidéki települést alakítottak volna át ún. urbánus (városias) jellegű központtá.

Falu- és községtervezés gyakorlatban A falurendezést illetően 1986-ban jelentek meg az 1974-es törvény alapján az első konkrét intézkedések. A KB szervezési osztálya jelentésében már az szerepelt, hogy az ország területén létező 13123 falu közül 9192 marad, 3931 települést pedig felszámolnak, lakosaikat a legközelebb található centrumba vagy városba költöztetik. A megyei szintre lebontott tervezet alapján, a lebontandó falvak számát tekintve az első helyen az erdélyi Fehér megye állt 264 faluval, őt követte Argeş megye 252, Bákó megye 237, Vâlcea megye 222 és Prahova megye 206 faluval. A sor végén Máramaros megye állt 15 faluval, őt követte aztán Brăila 19, Brassó és Beszterce-Naszód 20-20, Kovászna 23, Szatmár 25 és Szeben pedig 26 faluval. A tervezet kivitelezése a lerombolandó, elköltöztetendő falvakon túl minden települést érintett, mert ugyanazon törvény drasztikusan lecsökkentette a beépíthető területet és elrendelte a meghatározott területen kívül eső házak, családi gazdaságok elköltöztetését is. Ez a rendelet elméletileg 1 863 417 családi gazdaságot érintett volna. A városok esetében pedig újabb 275 755 családi házat. Ezzel az intézkedéssel a pártvezetés számításai szerint a mezőgazdasági megművelésre

Hivatalos dokumentum a vidékrendezésről alkalmas terület 339419 hektárral gazdagodott volna. 1988-ban Ceauşescu kijelentette, hogy városrendezést 1990-ig befejezik és ugyanakkor gyorsítják a vidéki szintű területrendezést is, amely három szakaszban (1990-1995-2000) zajlott volna le. Ceauşescu ekkor már arról beszélt, hogy a falvak számát közel felére kell csökkenteni. A lakosságot pedig többszintes lakóházakba telepítették volna. A megmaradt falvak közül 558-at jelöltek ki, mint agráripari várost, központot. Ez közel kétszerese az 1971-ben elfogadott számoknak. Konkrét megvalósításokra a Bukarest környéki és Giurgiu megyei falvak esetében került sor. 1985-től kezdődően több települést is teljesen felszámoltak ezekben a térségekben. Annak ellenére, hogy az új településeket modell értékűnek tekinteték, ezek a legtöbb esetben nem rendelkeztek az alapvető szolgáltatásokkal sem. Hiányzott a közművesítés, a víz, a konyhák és mosdók pedig emeletenként közösek voltak. A nyolcvanas évek közepétől némileg erősödött a nyugati közvélemény érdeklődése a romániai történések irányába. A legismertebb nyugati reakció az ún. “Operation Villages Roumains” kezdeményezés volt. A mozgalom során belga, francia és svájci települések létesítettek testvértelepülési viszony romániai falvakkal. 1989 végére 231 belga, 95 francia és 42 svájci település rendelkezett romániai testvérfaluval. A falurombolásként elhíresült romániai község- és falurendezés teljes kivitelezését végül az 1989-es események, Ceauşescu bukása akadályozták meg. Novák Csaba Zoltán

2013 szeptember 11


komMunizmus.ro

A diktatúra szűkös évei

Sorbaállás

Az ötvenes évek nehézségei A korábbi számok több cikkében is elhangzott, hogy az ötvenes évek első fele a társadalom megtöréséről, átalakulásáról szólt. A lakosság életszínvonalát, élelmiszerrel történő ellátását több tényező is hátrányosan érintette ebben az időszakban. A második világháború jelentős károkat okozott a gazdaságban, az emberi munkaerőben stb. A háború utáni, szélsőségesen száraz időjárás még jobban elmélyítette a mezőgazdasági válságot. A az erőltetett kollektivizálás, a vidéki társadalom megtörését szolgáló intézkedések csak fokozták, az amúgy sem túl kedvező helyzet súlyosságát. A hatalom az erőforrások többségét a nehéziparba irányította. Ebben a korszakban jellemző volt, hogy bizonyos élelmiszeri termékeket csak fejadagra lehetett beszerezni. A földműveseket terménybeszolgáltatásra kötelezték.

A lazítás rövid időszaka Az 1960-as évek végén a kommunista pártoknak azzal kellett szembesülniük, hogy az eddig folytatott politikájuk több területen változtatásra szorul. Enyhíteni kell az emberekkel szemben fenntartott politikai

12 ERA

szigoron és nem utolsó sorban, a gazdasági életen is változtatni kell, javítani kell az életszínvonalat, az ellátását. Magyarország, Csehszlovákia például ezt az utat választotta. Magyarországon megmaradt a kommunista párt uralma, de a diktatúra az előző évekhez viszonyítva sokkal lazább volt, az emberek több szabadságban részesültek: enyhébb volt a cenzúra a kultúrában, filmiparban, többet utazhattak. Jelentősen javult az élelmiszerellátás is. A diktatórikus körülmények között létező viszonylagos jóléti rendszert az igen találó „gulyáskommunizmus” megnevezéssel illeték. A hatvanas évek közepére a Román Kommunista Párt is rászánta magát a társadalommal történő részleges kiegyezésre, ami magával hozta az életszínvonal emelkedését is. Sokat javult az élelmiszerellátás és ekkortól jelentek meg és terjedtek tömegesen a különböző elektronikai használati cikkek. A hatvanas években Romániában is viszonylagos nyitás és jólét volt tapasztalható.

Újabb szűkös évek A hetvenes évektől újra változott a helyzet Romániában. A tejhatalommal bíró

Nicolae Ceauşescu egyre inkább úgy gondolta, hogy ő a szocializmus építésének legkiemelkedőbb vezetője és, hogy az országban mindent alá kell rendelni ennek. Folytatódott az erőltetett iparosítás, az építkezések, az ország külföldi adósságainak törlesztése. Ezt csak fokozta a világszinten kialakult gazdasági válság, amit a kőolaj árának robbanásszerű emelkedése okozott. Mindez azonban csak az emberek mindennapi életének rovására történhetett. A pártvezetés egyre többet spórolt az emberek kárára. Az iparban és a mezőgazdaságban termelt termékek (beleértve az élelmiszert is) nagy része külföldi exportra ment. Egyre kevesebb jutott a hazai fogyasztásra. Kezdetben csökkent a választék, a minőség, aztán egyre többször következett be áruhiány is. A pártvezetés azonban ennél is tovább ment. A nyolcvanas évek elejétől kezdve úgy gondolták, hogy központilag szabályozzák és határozzák meg, hogy az emberek milyen élelmiszerből mennyit fogyasszanak. A fejadagot az „egységesített országos gazdasági és szociális fejlesztési terv” alapján számolták ki. 1981-ben külön rendeletet hoztak a kenyérrel, liszttel és puliszkaliszttel való ellá-


komMunizmus.ro tásra vonatkozóan (1981. október 17. 79. sz. rendelet). Az élelmiszeriparban, a meglevő tartalékokra alapozva nagymértékű megtakarítást irányoztak elő a hús termékek és konzervek, az tejtermékek (túró, tej, vaj, sajt), a hal- , zöldség és gyümölcs készítmények előállításában. „Ugyanakkor előirányozzuk, hogy olyan tápértékű termékeket kell előállítani, amelyek biztosítják a lakosság racionális élelmiszerellátását. Az előirányozott élelmiszeradagok a lakosság kiegyensúlyozott, tudományosan meghatározott élelmezése szellemében történjenek meg.”- olvashatjuk a rendeletben. A havi élelmiszeradagot jegyrendszer alapján lehetett kiváltani. Egy átlagos személy pl. havonta fél liter olajra, lisztből és cukorból pedig egy-egy kg-ra volt jogosult. A nyolcvanas évek második felében már a napi kenyéradaghoz is csak jegyrendszer alapján lehetett hozzájutni. A lakosság nagy része az alapélelmiszerekhez gyakran csak kerülő úton, személyes kapcsolatai révén, „pult alatt” jutott hozzá. Az országban ismét elterjedt az ún. cserekereskedelem. Ez gyakran a különböző megyék között is működött. Előfordult, hogy egy-egy megyében akadozott a lakosság élelmiszerrel történő ellátása, ezért a megyei ipari vállalatok élelmiszerért adtak cserében ipari terméket más, jobb helyzetben levő megyének. A gyerekek számára is ínséges idők jártak, az édesség szinte teljesen eltűnt a pultokról, ami maradt, az nagyon rossz minőségű volt.

gia- és az üzemanyag fogyasztásra is. Első lépésként 50 %-kal csökkentették a hivatalok autóállományát, a 11 liternél többet fogyasztó autókat lecserélték, gazdaságos sebességhatárt vezettek be. A civil lakosság havi benzinkvóta alapján (havi 25 l) jutott csak üzemanyaghoz. A végén már a hétvégeken azt is szabályozták, hogy ki ülhet autóba. Az egyik hétvégén a páros rendszámú autók közlekedhettek, a következőn pedig a pártalan számúak. A villanyáramfogyasztásban 40 %-os spórolást irányoztak elő. Azt is szabályozták, hogy személyenként és négyzetkilométerenként (lakrész) mennyi hő és villamos energiát lehet fogyasztani. A munkahelyeken tilos volt személyes áramfogyasztó gépeket használni. A falvak, városok az áramspórolás következtében éjszakára mindig sötétségbe borultak. A lakossági fogyasztást a megemelt árakkal fogták vissza. Az utolsó időkben pedig gyakran szüneteltették az áramfogyasztást. A spórolás jegyében beszüntették a területi tv és rádióadásokat. A központi televízió adásait drasztikusan lecsökkentették. Az este kezdődő rövid műsorokban többnyire csak a Ceauşescut és a pártvezetést dicsőítő műsorok, filmek kerültek be. A nyolcvanas években Romániában nehéz idők jártak, az emberek nagy nehézségek árán szerezték be a napi ennivalót is, szürkeség, hideg és szó szerint sötétség telepedett rá az országra. A lakosság hangulata nagyon megromlott.

Kényszerspórolás

A Securitate pontosan ismerte a helyzet súlyosságát

Az általános spórolás kiterjedt az ener-

A pártvezetés az egyre súlyosbodó prob-

Ceausescu a megszorításokról

Kenyérjegy

lémák ellenére, hivatalosan azt kommunikálta az embereknek, hogy minden tökéletesen, a terveknek megfelelően működik. A hivatalos jelentésekben, statisztikákban ez így is jelent meg. A román titkosszolgálat, a Securitate viszont nagyon is tisztában volt a helyzet súlyosságával. A belső használatra készült jelentések jól érzékeltették a fennálló gondokat. Nézzük, hogyan látta a Maros megyei Securitate a dolgok állását. „A hozzánk beérkező forrásokból úgy tűnik, hogy a nyárádtői csirkefarmon folyamatosan romlik a helyzet, az állatállomány állapota. Csökken a tojáshozam, nagyon sok a megbetegedés és az állatállomány pusztulási mutatói növekednek. A 900 000-es állományból naponta 1800 állat hull el és 56 napos korukban az átlagsúly a tervezett 1,4 kg helyett, csupán egy fél kg….A tojáshozam is csupán 23%-os. A 443 000 tojó csupán 103 000 tojást produkál naponta az elvárt 270 000 helyett. A tojókból naponta 900 hull el még úgy is, hogy a legyengült példányokat levágják. Ilyen körülmények között hat hónap alatt a tervezett 835 tonna hús helyett csupán 306 tonnát sikerült exportálni.”

Novák Csaba Zoltán

A Securitate jelentése a Maros megyei állapotokról

2013 szeptember 13


komMunizmus.ro

Menekülési kísérletek a diktatúrából Szigorúan ellenőrzött utazás A kommunista pártok hatalomra kerülésével egy ún. Vasfüggöny választotta ketté Európát. A szigorúan ellenőrzött határokon alig volt átjárás. A kommunista propaganda még a Nyugatról érkező híreket is cenzúrázta, elferdítette. Nyugatra csak sportolók és olyan személyek (politikusok, értelmiségiek) utazhattak, akik az országot képviselték. A kommunista blokk országaiban élő átlagpolgárok csak a „keleti tábor” országait látogathatták, azt is szigorú szabályok betartásával. Romániában például, ahol még a keleti viszonyok közepette is sokkal inkább korlátozták a szabad mozgást, csak szigorú feltételek mellett kaphatott az igénylő útlevelet, hogy kétévente külföldre utazhasson. Hasonlóan nehéz feltételek mellett lehetett például a szomszédos és hivatalosan baráti Magyarországra is ellátogatni. A hetvenes évektől, a Ceauşescu-diktatúra éveiben egyre romlott a romániai helyzet, az életszínvonal és egyre inkább korlátozták a polgárok szabad mozgását. Nagyon kevesen kaptak útlevelet és jelentősen szigorították az országba látogató idegen állampolgárok ellenőrzését. A hetvenes évek közepétől azt is betiltották, hogy idegen állampolgárt szállásolhass el a saját lakásodon. Így például egy magyarországi látogató hivatalosan nem szállhatott meg az erdélyi rokonánál.

Szökés a diktatúrából Az egyre romló életszínvonal és erősödő diktatúra miatt sokan, főleg fiatalok, gondolták úgy, hogy elhagyják az országot, akár törvénytelen (nem hivatalos) úton is. Többen úgy próbáltak megmenekülni a romániai diktatúrától, hogy más szocialista országokba kirándulva, nem tértek vissza, esetleg Nyugatra távoztak onnan. A hatalom válasza az volt, hogy még jobban megszigorította az útlevelek kibocsátását. Arra is volt példa, hogy a hivatalosan edzőtáborban levő sportolók sem tértek vissza. Az egyik legnagyobb presztízs veszteség akkor érte az országot, amikor maga a Securitate egyik vezetője szökött meg, pontosabban nem tért vissza az Amerikai Egyesült Államokból. A nyolcvanas években nagyon sokféle sikeres és sikertelen szökési kísérletre került sor Romániában. Egy alkalommal egy teljes család, több mint tíz személy, egy kisméretű, permetező repülőgépen szökött meg. Az apa pilótaként dolgozott a mezőgazdasági repülőgépen. A családtagjaival és néhány rokonnal ezzel szöktek meg. A híres Phoenix rock zenekar tagjait a zenekar vezetője hangfalakba rejtőzve menekítette ki Németországba. Mások, több százan, a zöldhatáron próbáltak átjutni. Elutaztak valamelyik határ melletti településre és onnan az éjszaka leple alatt megpróbáltak átszökni a határon. Magyarországra a mezőkön, szántóföldeken bujkálva lehetett eljutni. Bulgáriába vagy Jugoszláviába viszont a Duna átúszásával jutottak el néhányan. Volt, akinek sikerült, volt akinek nem. A határőrök, sorkatonák gyakran lőttek a menekülőkre. A történészek még nem derítették ki a pontos számokat, de köztudott, hogy sokan vesztették életüket sikertelen szökési kísérlet során. Akiket elfogtak, súlyosan bántalmazták. Azok, akiknek sikerült a szökés rokonoknál, barátoknál húzták meg magukat, de a legtöbben ún.

14 ERA

Határőrség menekülttáborba kerültek, és csak innen kikerülve kezdhettek később új életet.

Egy sikertelen szökési kísérlet Marosvásárhelyen 1971-ben hat marosvásárhelyi fiatal dolgozott ki egy, szintén repülős szökési tervet. A fiúk úgy tervezték, hogy jegyet váltanak a Marosvásárhely-Bukarest repülő járatra, amire az akkor még kevésbé szigorú feltételek között felcsempésznek néhány kést és ezekkel arra kényszerítik a pilótát, hogy Bécsbe vigye a gépet. A Securitate az egyik fiú levelezésének ellenőrzése során rájött, hogy mire készülnek. Azért, hogy még nagyobb büntetést szabhassanak ki, nem akadályozták meg a szervezkedést. Engedték, hogy a fiatalok eljussanak a repülőtérre, ott tartóztatták le őket. Íme, hogyan jelenik meg a történet a Securitate irataiban. „Több talákozást is szerveztek a Maros partján, cukrászdákban, otthon, az utcán és kidolgoztak egy tervet, hogyan foglaljanak el egy repülőgépet, hogy azzal elhagyhassák az országot. Kezdetben úgy tervezték, hogy fegyvert szereznek valamely milicistától vagy fegyveres őrtől és azzal fogják engedelmességre kényszeríteni a gép személyzetét. A fegyver megszérzését és a gépre való feljuttatását veszélyesnek találták, ezért ezt az ötletet elvetették. A terv előkészítése céljából T. Cs.-t Kolozsvárra, míg P. Z-t Bukarestbe küldték repülőn, hogy azok kikémleljék az állapotokat, a repülők őrzését és, hogyan motozzák meg a felszálló utasokat. Utazásaik során megállapították, hogy a repülő biztonságára két személy felügyel, egy a gép elejénél és egy személy a gép hátuljánál. Azt is megfigyelték, hogy ezek a személyek nem a repülőtéri busszal érkeznek a géphez. Megfigyelték továbba azt is, hogy a motozás során a slicc körüli részeket kihagyták, ezért oda rejtették a késeket... A cselekedetre a repülőgép felszálása után körülbelül öt perccel került volna sor a következő forgatókönyv szerint: P. Z. A. lefegyverezte volna a légikisasszonyt,

Aki távozott, Nadia Comăneci ami arra késztette volna a biztonsági őröket, hogy közbelépjenek. Ily módon be tudták volna azonosítani az őröket. Ezek után következett volna az őrök letartóztatása. ...Ez idő alatt a gép elején levő csoport Sz. B. Cs. vezetésével a megszerzett fegyverekkel behatoltak volna a pilótafülkébe és arra kényszerítették volna őket, hogy Bécs vagy München irányába forduljanak, a gép üzemanyagtartalékai függvényében. Sz. Cs. B.-nek voltak bizonyos navigációs ismeretei, így ő figyelt volna arra, hogy a pilóták betartsák az útirányt. A tervben szerepelt az is, ha nem sikerül eltéríteni a gépet, akkor készek lettek volna arra is, hogy a gép lezuhanását okozzák. Azt tervezték, hogy Bécsből vagy Münchenből el fogják küldeni őket Svédországba, ahol szerintük sokkal jobb az életszínvonal és azt remélték, hogy ott gyorsan meg fognak gazdagodni.” A fiúkat súlyos, 10-15 éves börtönbüntetésre ítélték. A sors iróniája, hogy néhányukat a súlyos büntetés megtörte, beszervezték besúgónak és szabadulásuk után arról kellett jelentsenek, hogy az ismerősi körükben kik azok a fiatalok, akik Nyugatra vagy Magyarországra szeretnének szökni. Novák Csaba Zoltán


komMunizmus.ro

Lopási módszerek a létező szocializmusban

Cséplés

A magunkét lopjuk! Kollektív gazdaságok A magántulajdon felszámolása számos visszásságot eredményezett a szocializmus éveiben. Az emberek nehezen fogadták el egykori tulajdonuk elkobzását és azt, hogy az állam egyre kevesebb bérrel „honorálta” munkájukat. Kialakult egy fura szokás, hogy a köztulajdonból „ki lehet pótolni” a hiányt. A kollektív gazdaságok kényszerű megalakításával a földművelők ún. kollektivistákká váltak. A valaha tulajdonukban lévő földet elvették tőlük, így ők morálisan feljogosítva érezték magukat arra, hogy a tőlük ellopott föld termését „visszalopják”. „A magunkét lopjuk”, szólt a dacos ellenérv, ha valaki mustrára vette őket. Ily módon a lopások egész eszköztára alakult ki, elkövetőik ötletességének, leleményességének, de a kényszerhelyzet bizonyítékaként is. És újra csak tanulságul szolgál: egyéni érdekeltség nélkül nem lehet tartósan semmilyen rendszert fenntartani. Érdekességképp olvasóinkkal megismertetünk egy csokorra valót a különféle lopási módszerekből. Ruha. A legkézenfekvőbb módszer a termény ruhában való elrejtése volt. A határ a földművesek leleményességétől függött. Ismert egy történet egy sovány asszonyról, akinek ruházata alatt mintegy vékányi (feltehetően csöves) kukoricát talált a szemfüles kollektív gazdasági elnök. Ugyancsak ezt a célt szolgálta az is, amikor valaki a lábméreténél sokkal nagyobb csizmát húzott és abban vitte haza a szemes gabonát. A nagyobb hordképesség céljából a ruházatot is átalakították. Egy olyan kollektív gazdaságban, amelynek zöldséges részlege is volt,

a belső béléssel rendelkező kabátujjakból kiszedték a bélést, az üres helyet megtömték zöldséggel, majd a kabát ujját elkötötték, így csempészve ki a terményt. Fogat. Ruházatban csak csekély mennyiséget lehetett kivinni. Többet vihettek ki a fogatosok (szekeresek), akik szekéren hordták be a mezőről a kollektív gazdaságba a terményt. A szekér ülésénének aljában egy ládikószerű fadobozt alakítottak ki, ahol általában lószerszámokat, kenőzsírt és egyéb, a szekérhez szükséges dolgokat tartottak. Az élelmesebbek erre a kis ládára, a szekér raktere felöli részén egy nyitható ajtót képeztek ki, amelyen – ha kinyitották – beömlött a raktérben szállított termény egy része és a fogatos este a saját portáján leürítette azt. Persze, ahol lazább volt a felügyelet, ott nem volt szükség ilyen átalakításra sem, ott a fogatos a mezőről a kollektív székháza felé menet egyszerűen betért a saját portájára és könnyített a szekér rakományán valamennyit. Gyom. Krumpliszedéskor alkalmazott módszer volt a termésnek a parcella szélén levő gyom közé rejtése, amit majd éjszaka zsákokban vittek haza. Kombájn (arató-cséplőgép). A cséplés is remek lehetőséget nyújtott a gabonaszerzésre, feltéve, ha a kombájnossal meg lehetett egyezni az így hazahordott termés ellentételezéséről. Ebben az esetben cséplés közben, a parcella egy félreesőbb részében, a kombájnból a szemesgabonát menetközben kiengedték a földre, majd a gépből hátul kijövő szalmával be is fedték, majd éjszaka szekérrel (zsákokba lapátolva) hazahordták azt.

Gyárak Az üzemek, gyárak hivatalosan a köz – azaz a nép - tulajdonában voltak. Gyakorlatilag a domináns állami tulajdon mellett névleges szövetkezeti tulajdon is létezett. Egyik tulajdonforma sem motiválta túlságosan az ott dolgozó munkásokat, így ezekben is a lopások különféle módszerei alakultak ki. A zsebekben, kistáskákban, ruházatban hazahordott szerszámokon, alkatrészeken, a palackokban kicsempészett lakkon kívül alkalmazott technikákon túl, a marosvásárhelyi Prodcomplex vállalat egyik dolgozója „nagyiparibb” módszert találta ki. Egy vállalati építkezés után sok fahulladék maradt, az illető dolgozó azzal a kéréssel fordult a vállalat vezetőségéhez, hogy mindennap hazavihessen egy talicska fahulladékot fűteni. Mivel másra már nemigen volt használható a fahulladék, a vezetőség beleegyezését adta. Munkásunk ezek után mindennap szorgalmasan hordozgatta haza a fahulladékot, amíg valakinek fel nem tűnt, hogy a talicskákat nem hozta vissza. A vállalat ugyanis talicskákat is gyártott,és emberünk minden nap egy-egy vadonatúj talicskát vitt haza, ez volt az érték, nem a fahulladék. Nem lopási módszer volt, de szintén az állami erőforrásokat vonta el, amikor munkaidőben, munkahelyi eszközökkel, magánrendelést végeztek az állami vállalatdolgozói/kollektív gazdaság traktoristái. A csubukolás (török eredetű szó) során a traktorista magán személy földjét szántotta fel, amiért csubukot kapott, a gyárakban maszekekés során készítettek alkatrészeket magánszemélynek. László Márton

2013 szeptember 15


komMunizmus.ro

Könyvajánló Novák Csaba Zoltán: Aranykorszak? A Ceauşescurendszer magyarságpolitikája I. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2011.

Filmajánló

A könyvben a szerző a Nicolae Ceauşescu diktátor nevével fémjelzett időszak első részét mutatja be. Azt a fordulópontot, amikor a politikai nyitást felváltotta az újabb megszorítások időszaka. A könyv több korabeli dokumentumot is közöl.

Pistruiatul A korszak legismertebb és legnépszerűbb ifjúsági filmje, a Szeplős (Pistruiatul) egy 13-14 éves kisfiú kalandjait mutatja be. A lényeg azonban nem a gyerek hétköznapjain, fiús csínytevésein, iskolai életén van, hanem azokon a kalandokon, amelyek során a főhős megismeri a kommunista mozgalmat és segít az akkor még üldözött kommunistákon.

Man, Ioan Eugen: Târgu-Mureș, istorie urbană - anii 1945-1990. Târgu Mureș, Editura NICO, 2011. A szerző Marosvásárhely 1945 utáni fejlődését, alakulását mutatja be. Nyomon követhetjük a különböző, új városrészek megjelenését, az új ipari egységek (gyárak, üzemek) fejlődését.

Amintiri din epoca de aur A többszörös díjnyertes film a nyolcvanas évek Romániáját mutatja be rendkívül érzékeny ábrázolással. Betekintést nyerünk a diktatúra világába, a hétköznapokba, az emberi kapcsolatok működésébe. A film rendkívül kifinomult humorérzékkel mutatja be a mindennapok nyomorúságát.

O istorie a comunismului românesc. Manual pentru liceu. Polirom, 2008. A könyv több mint egyszerű tankönyv. A romániai kommunista diktatúra kiemelkedő kutatói (Dorin Dobrincu, Liviu Pleşa stb.) állították össze, több területet átfogó témák szerint a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézettel együttműködve.

Viccek a létező szocializmus világából - Miért épültek a nyolcvanas évek Romániájában egy km távolságra egymástól az élelmiszerüzletek? - Azért, hogy a sorok ne zavarják egymást!....

Ceauşescu meghal, feljut a mennyországba, hát mond-

ERA. Zi de Zi Készült a S.C. Transilvania Grup Business S.R.L., a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége (Maros megyei szervezet) és a Maros Megyei Tanács közreműködésével

ja neki Szent Péter: – Ez nem olyan jó hely itt, neked a pokolban a helyed. Lemegy a pokolba. Eltelik egy-két hét, s két kis ördögfióka kopogtat Szent Péter ajtaján. Azt mondja: – Hát gyerekek, mit akartok itt, mit kerestek itt? – Mi vagyunk az első menekültek.

Alapító: Aurelian Grama Szerkesztők: László Márton, Novák Csaba Zoltán Szövegszerkesztés: Raluca Rogoz

Székhely: Str. Primăriei nr. 1, Târgu-Mureş, Tel: 0265 215 612 redactia@zi-de-zi.ro, publicitate@zi-de-zi.ro www.facebook.com/Era.Zidezi

A kiadvány tartalmáért a szerkesztők és a szerzők felelnek. 16 ERA


Era hu numarul 6