Olvasás

2. Te mit csináltál nyáron? Írj két mondatot élményeidről!

Használhatod a következő szavakat: kirándulás, fürdés, játék, barátok.

3. Írd le a vers első és utolsó versszakát!

4. Rajzold le, mit csináltál nyáron!

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:

– Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam.

– Az ám, egy kulcs – mondja a szegény ember. – Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá!

Na, ez annyiban maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú:

– Nézze, édesapám, megtaláltam a ládát is. Próbálják a kulcsot, hát jól belétalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske. Ha az egérnek hosszú farka lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

1. Kik a mese szereplői?

2. Hová ment a szegény ember a fiával?

3. Mit talált a szegény ember fia először?

4. Mit talált a fiú másodszor?

5. Mi volt a ládában?

6. Írd le, a mese írójának a nevét!

7. Írd le a mese első és utolsó mondatát!

3. óra Zelk Zoltán: Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.

– Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!

A falevél erre sírva fakadt.

– Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!

A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullott a föld felé.

– Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.

De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:

Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?

De a falevél bizony nem tudta. Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.

– Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. Ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!

Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.

Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.

A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.

– Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

1. Miről szól a mese?

2. Kik a mese szereplői?

3. Miért szomorú a falevél?

4. Ki segít a falevélnek, hogy újra boldog legyen?

5. Hová akart eljutni a falevél?

6. Mitől lett végül boldog?

7. Helyettesítsd be a hiányzó szavakat a meserészletből!

Ne bánts, _________________, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen _________________ lett a sorsom. Azelőtt reggelenként _________________ napsugárban fürödtem, és fecskesereg _________________ vidám jó reggelt. Most _________________ napsugár, _________________ fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy _________________ egészen megöregedtem, már ráncos is, az _________________ naphosszat elülhetnek benne!

8. Döntsd el, igaz-e vagy hamis az állítás. Igaz – I , hamis – H

A mese egy fáról szól.

A kis falevél nagyon szomorú volt.

A falevél sokat beszélgetett a kismadárral.

A kismadár nem tudta, hová mentek a fecskék.

A fecskék elepültek a tengerentúlra.

A szellő nem vitte magával a falevelet.

A fecskék rátették a levelet a csillogó tengerre.

A mesét Móra Ferenc írta.

4. óra Mentovics Éva: Gesztenye-mondóka

Rezzen a szélben Ha potyog a termés, a gesztenye ága, vigyázz kicsit jobban, rozsdabarna ingét ha nem ugrasz félre, morcosan cibálja. kobakodon koppan!

1. Mit jelentenek a következő szavak? Írd le őket más szóval! Alkoss velük mondatot! morcos –cibál

2. Összekeveredtek a vers sorai. Rakd őket helyes sorrendbe számozással! kobakodon koppan! ha nem ugrasz félre, vigyázz kicsit jobban, Ha potyog a termés,

3. Írd le a verset!

Juhász Magda: Gyümölcsérlelő ősz és a piros almámba jól A szilva kacsint, beleharapok. körte mosolyog, Az alma után mind megeszem és az után szőlőt is eszem, fürgén szaladok. ha fúj a szél, én akkor is Hogyha itt az ősz, vígan szemezem. azért nevetek, Hullik a levél, mert a finom gyümölcsöktől potyog a dió, erősebb leszek.

Hogyha itt az ősz, nag y szemekkel reám nevet nevetek nagyot, a sok mogyoró.

1. Milyen gyümölcsök szerepelnek a versben?

2. Ki mit csinál? Kösd össze a párokat a vers alapján!

3. Színezd ki a gyümölcsöket, és írd a vonalra a nevüket!

4. Írd le, a kedvenc gyümölcsöd nevét!

5. Csoportosítsd a felsorolt gyümölcsöket! szeder, narancs, mandarin, áfonya, körte, szilva, csipkebogyó, grapefruit, som, barack, kökény, citrom, alma, pomelo, cseresznye erdei gyümölcsök citrusfélék kerti gyümölcsök

5. óra

Anne Geelhaar: A szüret

Volt egyszer egy barátságtalan, szürke patkány. Dombon lakott egy házikóban, onnan járt vadászni, és mindent megevett, ami csak az útjába került.

Egy napon kedve támadt valami édes csemegére. A nyár melege pirosra érlelte a bogyókat, a diót, az almát, a körtét meg a szőlőt: a kertekben vidáman lengedezett az őszi szél. Megcibálta a fákat, bokrokat, hogy csak úgy potyogott róluk a sok gyümölcs.

A patkány vette a kis kocsiját és uccu neki, elindult a dombról lefelé, a kertekhez.

Odalent mindent összehordott, amit csak talált; ne maradjon itt másnak semmi!

Amikor jól megtelt a kiskocsi, indulni akart vele. De nehéz volt ám a kocsi, és a dombra meredek út vezetett.

– Megtoljuk! – huppant le a mókus a fáról. A fűből előugrándozott a béka, a bokorból a sün is előtipegett, a nyúl meg a káposztásból. Valamennyien segíteni akartak.

A patkány rájuk mordult:

– Magam is elboldogulok! – Félt, hogy az állatok részt kérnek majd a gyümölcsökből.

Csak húzta, húzta egymaga a kocsiját. De a dombra vezető út meredek volt, a kocsi pedig nehéz. A patkány hiába erőlködött, a kocsi egyszer csak nekilendült és visszagurult a lejtőn. Odaugráltak, odatotyogtak erre az állatok, fogták és jól megtolták a kocsit.

– Hó-rukk! – S a kocsi egykettőre ott is állt már a ház előtt.

A patkány döbbenten kérdezte:

– Miért segítettetek?

– Mert láttuk, hogy nem bírsz vele egyedül! – felelték az állatok és indulni akartak. Elszégyellte magát erre a barátságtalan, szürke patkány. Tüstént asztalt terített és jó szívvel megvendégelt mindenkit.

A béka örömében a patakhoz ugrándozott, italt hozott és csaptak együtt olyan mulatságot, hogy máig is szívesen emlegetik, ha találkoznak.

2. Milyen állatok szerepelnek a mesében?

3. Ki a főszereplő?

4. Mit vitt magával a patkány a gyűjtögetéshez?

5. Mit gyűjtött össze a patkány?

6. Sorold fel, mely állatok szerettek volna segíteni a patkánynak?

7. Miért nem akarta a patkány, hogy segítsenek neki a többiek?

8. Írd le a mese első és utolsó mondatát!

9. Mi a mese tanulsága?

6. óra Varró Dániel: Andris beszélget az állatokkal

Elefánt úr, jó napot, folyatjuk a vízcsapot?

Muszáj vagyok, sajnálom, bedugult az ormányom.

Hangyász néni, kézcsókom, mért néz olyan vészjóslón?

Ne is mondja, angyalom, sehol egy szép hangyanyom.

Hangya testvér, hellóka, ráuntál a melóra?

Nem untam, csak vasárnap a hangyák is lazsálnak.

Béka úrfi, jó reggelt, mit szól, hogy a tó megtelt? Ha megtelt, nem meglepő, ez a hőség rekkenő.

Gyík kisasszony, pusszantás, melyik résbe csusszantál?

Nem csusszantam, fáradtam, köztudott, hogy lábam van.

Lepke szomszéd, kívánok, hogy vannak a virágok? A violák virulnak, a pipacsok pirulnak.

1. Melyik a legszimpatikusabb állat a versben említettek közül?

2. Szerepelnek háziállatok a versben? igen nem kutya, víziló, kenguru, liba, oroszlán, teve, macska, disznó, őz, tyúk, bárány, farkas háziállatok: vadon élő állatok:

3. Neked melyik a kedvenc állatod?

4. Csoportosítsd a felsorolt állatokat házi- és vadon élő állatokra!

5. Rajzold le a kedvenc háziállatodat és vadon élő állatodat!

Berg Judit: Zokni-mese 7. óra

Rajzolunk egy kisfiút. Gergő lesz a neve. Ez pedig itt az anyukája. Gergő nagyon aranyos gyerek. Sokat segít anyunak.

Egyszer Gergő segített anyunak teregetni az erkélyen. Anyu felterítette a vizes ruhákat a szárítókötélre. Gergő mindegyik ruhára tett egy csipeszt, nehogy elfújja a szél.

Apu nadrágjára piros csipeszt rakott, anyu szoknyájára zöldet, saját pólójára pedig sárgát. Aztán anyu kiteregette Gergő zokniját. Gergő lila csipeszt tett az egyikre, de a másikról elfeledkezett. Arra a zoknira nem rakott csipeszt.

Aztán bementek a szobába, és anyu becsukta az erkélyajtót. Délután nagy szél kerekedett, csak úgy lobogtak a ruhák az erkélyen. Elrepülni nem tudtak, mert a csipeszek erősen tartották őket. De a szél elfújta Gergő zokniját, amelyiken nem volt csipesz. Nem vitte messzire, lepottyantotta a földre a ház előtt. Jött egy cica és megszagolta: – Miáúú! Mi ez? Játék?

Szájába vette, forgatta, aztán ledobta a földre és a mancsával pofozgatta. Végül ráunt és otthagyta.

Aztán jött egy bácsi. Sáros volt a cipője és nem vette észre a zoknit. Rálépett és ment tovább. Szegény zokni csupa sár és piszok volt már.

Akkor arra jött Marika néni a kutyájával. A kiskutya meglátta a zoknit és felkapta. Ő is játszani akart vele. De Marika néni kivette a szájából és megnézte:

– Nahát, ez biztos a Gergő zoknija. Neki van ilyen szép csíkos. Azt mondta a kutyájának: – Gyere, Buksikám felvisszük ezt a zoknit Gergőnek! Marika néni és Buksi kutya felmászott a második emeletre és becsöngettek Gergőékhez.

– Nem a tiéd ez a zokni? – kérdezte Marika néni Gergőt. – A földön találtuk.

– Biztosan lefújta az erkélyről a szél – mondta Gergő anyukája. – Köszönjük szépen.

– Milyen piszkos! – szomorodott el Gergő.

– Kiöblítjük és újra tiszta lesz – vigasztalta anyukája. Gergő meleg vízzel és szappannal kimosta a csíkos zoknit. Aztán kicsavarták és kivitték az erkélyre száradni. Gergő a legnagyobb kék csipeszt rakta rá, nehogy megint elvigye a szél.

1. Ki a mese főszereplője?

2. Miben segít az anyukájának Gergő?

3. Mire nem figyelt eléggé Gergő?

4. Mi minden történt a zoknival?

5. Ki hozza vissza?

6. Mit csinált végül Gergő?

7. Te szoktál anyukádnak segíteni? Ha igen, miben?

8. Milyen színű zokni van rajtad ma?

9. Színezd ki a zoknikat!

Kézre kesztyű, lábra zokni, Sose fogom ezt megszokni!

Hasra póló, fejre sapka, Hogy fér ez a gyerek-agyba?

Popsin bugyi, combon nadrág, Sose szól, ha kicsit nagy rám!

Néha szorít jó erősen, Mutatja, hogy már kinőttem.

Cipő, kabát felfal engem, Sose mondja: „Ma már ettem!”

Hazaérve mind a ketten

Kiköpnek majd mégis engem!

1.Párosítsd a ruhát a testrésszel! Kösd össze, ami összetartozik!