közreműködésüket.«”118 A kényszermunkára ítélteket táborokban helyezték el, s számukra rendelet írta elő, hogy kizárólag nehéz testi munkával szabad foglalkoztatni őket. Ám a kényszermunka végrehajtásának nehézségei kezdettől fogva mutatkoztak. A munkatáborok felállításának elmaradásáról Ries István igazságügy-miniszter – aki később maga is az ÁVH áldozata lett - csalódottan nyilatkozott. Az igazságügyi kormányzat ugyanis azt a felfogást képviselte, hogy „a büntetés-végrehajtás nem lehet az állam számára ráfizetéses.”119 Ezért vált sürgető problémává a rabmunkáltatás átszervezése, aminek módozatát illetően az igazságügyi szakemberek előtt a rabmunkáltatás szovjet példája lebegett. Erről mindössze annyit tudtak, hogy iparágak termelési mutatóit képes befolyásolni. Ez a szemléletmód, valamint az eltorzult büntetőpolitika 1950-től az elítéltek példátlan tömegét zúdította a börtönökbe. A zsúfolásig megtelt börtönök lakóinak helyzete az ún. klasszikus sztálinizmus időszakában nehezedett meg. Az MDP 1951-ben hazahívta a szovjet börtönök és koncentrációs táborok szakértőjének számító Garasin Rudolfot a Szovjetunióból, de a szovjet minták adaptálásában sokat segítettek a hazánkban tartózkodó szovjet tanácsadók, valamint a rendszeres külföldi tanulmányutak is. Miután a börtönök megteltek, a szovjet Gulág mintájára kényszermunkatáborokat létesítettek az ország különböző pontjain. Vas Zoltán és Gerő Ernő javaslatára – akik szovjetunióbeli tapasztalataikat hívták segítségül – hamarosan felállították a Közérdekű Munkálatok Igazgatóságát (KÖMI), „amelynek feladata a rabmunka egységes szervezetének kialakítása és a népgazdasági tervbe illesztése lett.”120 A népgazdasági igények miatt – törvényesség ide, törvényesség oda - a fogva tartás idejét meghosszabbították, a letartóztatások számát megnövelték. Az ÁVH irányítása alá rendelt büntetés-végrehajtási intézetek rabjainak élete sivár és kilátástalan volt. A levélírás, a beszélő, a csomagküldés egyaránt tiltott dolgok voltak, de súlyos retorziókra számíthatott az is, akinek birtokában papírt, ceruzát találtak. Felszámolták a kedvezményeket. Az „ismerd meg hazádat” mozgalom keretében a fogvatartottakat néhány hónaponként másik börtönbe szállították.121 Az elítéltek fogvatartásuk kezdetétől kettős ellenőrzés alatt állottak; az ÁVH-sok mellett a büntetésvégrehajtási tisztek, a fegyőrök is felügyelték őket.
118
MEZEY: Jogtört.: 342. MEZEY: Jogtört.: uo. 120 HORVÁTH: id. mű: 33. 121 Ld.: HORVÁTH: id. mű: 33. 119
30