72
A BOLDOGSÁGPARADOXON SOKSZOR KERÜLÜNK OLYAN HELYZETBE, HOGY MINDIG AZ KELL, AMI NINCS, ÉS NEM ELÉGSZÜNK MEG AZZAL, AMI MÁR MEGVAN NEKÜNK. OLYKOR RÁJÖVÜNK, HOGY ÉLETÜNK EGY-EGY SZAKASZÁBAN TULAJDONKÉPPEN BOLDOGOK VOLTUNK, CSAK AKKOR NEM TUDTUNK RÓLA. PEDIG HA MÁSKÉPP GONDOLKODNÁNK A BOLDOGSÁGRÓL, TALÁN JOBBAN ÉREZNÉNK MAGUNKAT ÁLTALÁNOSSÁGBAN VÉVE IS.
Ha ránézünk az életünkre, talán sokkal nagyobb biztonságban élünk, mint bármikor az emberiség története során. Persze, van küzdelem is, ott a lakáshitel, meg a számlák, könnyedén el lehet veszíteni egy munkahelyet, aggódhatunk a gyerekünkért, megkeseríthetnek a rosszindulatú kollégák, és nem feledkezhetünk meg a globális felmelegedésről. Van ok a szorongásra.
Viszont, ha visszamegyünk az időben, akár a saját nagyszüleink, dédszüleink életéig, akkor érezhető, hogy simább az utunk. Nem kell a pincében kuporogni, és tartani attól, hogy nehogy becsapódjon egy bomba a nappali közepébe, vagy, hogy egy eltévedt golyó a közeli ismerős mellkasában köt ki. Nincs mindennapi éhínség, nem kell attól tartani, hogy van-e krumpli vagy kenyér otthon, vagy, hogy beosszuk, hogy mennyi hús is legyen a levesben. Lehet szapulni az egészségügyet, de bele kéne egy kicsit gondolni abba, hogy a nagymamáink korában milyen lehetőségek voltak a betegségek kezelésére. Ha egy kicsit más nézőpontból szemlélnénk a körülöttünk lévő dolgokat, rájönnénk, hogy az ő életükhöz képes, a mi életünk egy habostorta. A fenti példák után, amit a végtelenségig lehetne sorolni, feltehető a kérdés, hogy talán nem a boldogsághoz való hozzáállásunkkal van-e baj. Nevezetesen azzal, hogy túlértékeljük. Évszázadokkal ezelőtt az