A szociális szférábandolgozók részére by Simon Babej

Partnerséget építünk

Oktatási jegyzet A szociális szférában dolgozók részére

A jegyzetet a Copy Shop Center Kft. készítette

„Regionális szociális mappa (Kassai Önkormányzati Kerület – Borsod – Abaúj – Zemplén megye)” című, HUSK/1101/1.6.1/0131 számú projekt

ww.husk-cbc.eu – www.regsom.sk

Tartalom Társadalmi problémák és kezelésük

Bevezetés 1. A társadalom szerkezete, rétegzŊdése és a társadalmi mobilitás kérdései 2. Társadalmi egyenlŊtlenségek és kezelésük 3. Deviáns viselkedések és megelŊzésük, kezelésük 4. Változó családok 5. A munkanélküliség és kezelése 6. A szociális munka alapjai Irodalom 7. A szlovák társadalom jellemzŊi

3 4 9 19 29 43 47 51 53

Pszichológia

Bevezetés 1. A személyiség fogalma 2. Önértékelés és én-kép 3. Asszertivitás és kommunikáció 4. Az asszertivitás begyakorlása Irodalom

93 94 95 101 106 107

Munkajog

108

Bevezetés 1. Elhatárolás 2. Munkaviszony létesítése 3. Munkaviszonnyal összefüggŊ egyéb fontos kérdések 4. A munkaviszony megszüntetése

109 110

Régiófejlesztés, projektírás

125

Bevezetés 1. Bevezetés a civil szektorba 2. Partnerség 3. Projektírás 4. Jogalkotás az Európai Unióban 5. Párbeszéd az EU-val 6. Páneurópai szervezetek, ernyŊszervezetek

126 127 129 132 140 159 164

113 121

*TÁRSADALMI PROBLÉMÁK ÉS KEZELÉSÜK*

Bevezetés A jegyzet egy 30 órás kurzus tananyagát adja. A kurzus általános célja az, hogy az azon résztvevŊ szociális szakemberek az általuk napi szinten megtapasztalt és kezelt társadalmi jelenségek szociológiai hátterére vonatkozóan az alapvetŊ ismereteken túli, magasabb szintű tudásra szert tegyenek annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket komplex módon értelmezni és elemezni tudják, majd ezt a tudást gyakorlati munkájuk során hasznosítsák. A kurzus hat témakört jár körül, ezek a következŊk: a társadalom szerkezete, rétegzŊdése, a társadalmi mobilitás kérdései; a társadalmi egyenlŊtlenségek és mérséklésük lehetŊségei; a deviáns viselkedési formák és aktuális trendjeik; a család társadalmi funkcióinak változásai, az alapvetŊ demográfiai, családszerkezeti adatok, trendek, statisztikák ismertetése; a munkanélküliség és kezelése; a társadalmi problémák kutatásának módszerei. Az egyes témák tárgyalásakor általánosan azt az elvet követjük, hogy a téma fogalmi és elméleti kereteinek bemutatását követŊen kitérünk a nemzetközi és hazai trendek ismertetésére - bemutatva a társadalmi probléma aktualitását - végezetül pedig kérdések, feladatok következnek. Ez utóbbiak egy része nem, más részük azonban elŊzetes otthoni felkészülést igényel (ezt jelezzük a feladatoknál).

1. A társadalom szerkezete, rétegződése és a társadalmi mobilitás kérdései Valamilyen szinten minden társadalom tagolt. KülönbözŊ rétegek, csoportok, alkalmi csoportosulások élnek egymás mellett. A társadalom tagoltsága primer (család, rokonság) és szekunder szinten (rétegek) nyilvánul meg. Ezen tagoltságon belül megkülönbözetjük a társadalmi rétegzŊdést illetve a társadalmi szerkezetet.1 A társadalom szerkezete a különbözŊ társadalmi pozíciók közti viszonyokat jelenti.2 A társadalmi rétegzŊdés a társadalomban meglévŊ egyenlŊtlenségekre utal. Nem más, mint „a különbözŊ ismérvek – mint a foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely – alapján definiált társadalmi kategóriák helyzetének, életkörülményeinek, életmódjának különbségei, e rétegek hierarchikus sorrendje különbözŊ dimenziókban.”3 A „társadalmi kategóriák” kifejezés alatt egyes szerzŊk osztályokat, mások rétegeket, vagy különbözŊ csoportokat értenek. A társadalmi osztályok a termelŊeszközökhöz való viszony alapján meghatározott társadalmi kategóriák. A társadalmi réteg alatt a foglalkozás, lakóhely, jövedelem nagysága alapján definiált társadalmi kategóriákat értjük.4 Ahogyan arra Andorka utal, Magyarországon a foglalkozás jellege alapján különítik el általában a különbözŊ rétegeket a szociológiai gondolkodásban. Ezek mellett használatos a státuszcsoport kifejezés. Kolosi Tamás5 megközelítése alapján azonos státuszcsoportba azon személyek illetve családok tartoznak, akik a következŊ hét dimenzióban együttvéve hasonló helyet foglalnak el a társadalomban: fogyasztás, kultúra-életmód, érdekérvényesítés, lakás, lakókörnyezet, anyagi színvonal, munkamegosztás. 1.1. A társadalom szerkezetének, illetve rétegeinek leírásával kapcsolatos elméletek Marx és Engels a XIX. század második felében dolgozták ki elméletüket, melyben osztályokat különböztettek meg. Az ugyanazon társadalmi osztályhoz tartozók a termelŊeszközökhöz való viszony alapján foglalnak el hasonló pozíciót a társadalomban. A két osztály – a termelŊeszközök tulajdonosai, és azok, akiknek nincs a birtokukban – állnak szemben egymással. Max Weber a társadalom tagoltságának vizsgálatára az osztályok mellett a rendeket és a pártokat különböztette meg. Szerinte a rétegzŊdés tehát e három dimenzió alapján történik. A párt az azonos célokkal és érdekekkel rendelkezŊ, együtt tevékenykedŊ emberek csoportját jelenti. A társadalomban elkülönülŊ rendek pedig a presztízs, megbecsültség, tekintély alapján differenciálódnak. Az osztályok nemcsak a termelŊeszközökhöz való viszony alapján különülnek el, hanem a munkaerŊ-piaci helyzet alapján is (pl. a szakképzelten munkások rosszabb helyzetben vannak, mint a szakképzettek). Végül Pierre Bourdieu elméletében háromféle tŊketípust különbözet meg: pénztŊkét, szimbolikus tŊkét és kulturális tŊkét. Szimbolikus tŊkén a társadalmi kapcsolatokat érti. Szerinte a társadalomban való elŊbbre jutás feltétele az, hogy valaki megfelelŊ kapcsolatokkal rendelkezzen. Kulturális tŊkén érti egyrészt a műveltséget, másrészt a kulturális javakkal való ellátottságot, illetve az iskolai végzettséget.

BŊhm, 1998. Andorka, 1997. 3 Andorka, 1997, 647. o. 4 Andorka, 1997. 5 Kolosi, 1984. 2

1.2. Módszerek a társadalom szerkezetének és rétegződésének leírására Az egyik lehetséges eljárás a survey-módszer. A módszer lényege az, hogy kérdŊív segítségével feltárják az adott család vagy háztartás jövedelemi viszonyait, életkörülményeit, életmódját és ezen dimenziók alapján sorolják be Ŋket bizonyos társadalmi kategóriákba. A KSH 1963-ban végezte az elsŊ ilyen jellegű, rétegzŊdéssel kapcsolatos vizsgálatot. Jelenleg a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem és a TÁRKI által közösen végzett Magyar Háztartás Panel vizsgálat a rétegzŊdéssel kapcsolatos legfontosabb adatforrás. A másik módszer az úgynevezett önbesorolásos módszer. A vizsgálat a megkérdezett személyek önbesorolásán alapul. Végül vannak az úgynevezett presztízsvizsgálatok, amelynek során a megkérdezetteknek a felsorolt foglalkozásokat kell megadott szempontok (pl. presztízs, jövedelem, befolyás) alapján sorba rendezniük. 1.3. A rétegződés nemzetközi és hazai tendenciái Andorka (1997) a következŊ tendenciákat említi: a) A szellemi foglalkozásúak aránya növekszik a fizikaihoz képest. b) Emelkedik a szolgáltató szektorban dolgozók aránya. c) A munkásosztályt nagyfokú belsŊ differenciáltság jellemzi (fŊleg a szakképzetlen munkások helyzete rosszabbodik). d) A hagyományos szegények mellett megjelenik egy új szegény réteg, a tartósan munkanélküliek, a rokkantak, etnikai kisebbséghez tartozó emberekbŊl verbuválódva. e) A szervezetek bürokratizálódnak. f) A kisiparosok, kiskereskedŊk rétege megmarad. g) NŊ a társadalmi juttatásokból élŊk aránya. 1.4. A magyar társadalom szerkezetének főbb jellegzetességei BŊhm6 szerint a magyar társadalomfejlŊdésre rányomta a bélyegét a megkésett polgárosodás, a felemás modernizáció, a társadalmi fejlŊdés megszakítottsága és a rendszerváltozás. A kiegyezést követŊen ugyan megnyílt a polgári fejlŊdéshez vezetŊ út, de a polgárság nem tudta átvenni azon hatalmi pozíciókat, amelyeket még mindig a rendekhez tartozók birtokoltak. A társadalmi struktúra félig rendi, félig polgári jellegű volt. A szocializmus idején az állami tulajdonlás szinte kizárólagossága volt jellemzŊ. Az államosítás több lépcsŊben valósult meg: 1946-ban a bányászatot, kohászatot és villamos-energiát, 1947ben a bankokat vették állami tulajdon alá. 1968-ban a gazdasági reform következtésben a tervutasításos rendszer átalakul. A termelŊszövetkezeti tagok számára lehetŊvé tette az állam a háztáji termelést, és ezzel együtt a megtermelt javak szabad értékesítését. KésŊbb a kiegészítŊ jövedelemszerzést az iparban is lehetŊvé tették (második gazdaság). A 80-as években a társadalom szerkezetében már markánsan érzékelhetŊek voltak a gazdasági reform hatatására bekövetkezett változások. A korábbi, 1945-tŊl húsz éven át uralkodó, Sztálin nevéhez kapcsolható, „két osztály egy réteg” (munkások és termelŊszövetkezeti parasztok, mint rétegek, és az értelmiség, mint osztály) koncepció tovább nem volt már tartható. A bekövetkezett változások szemléltetésére két elméleti jellegű modell született, Kolosi Tamás „L” modellje és Szelényi Iván „kettŊs háromszög” modellje. Az 6

BŊhm 1998.

alábbi ábra Szelényi Iván elképzelését mutatja be. A nagyobb háromszög jelképezi az állami redisztribúció elvei alapján működŊ gazdaságot, a kisebb pedig a piaci elvek szerint működŊ második gazdaságot. 1. ÁBRA. SZELÉNYI IVÁN „KETTŐS HÁROMSZÖG” MODELLJE

1- Káderelit

3- Bürokratikus középosztály

2- Új vállalkozók 4- Önállók

6- Munkások 5- Mindkét szektorbeli

Állami redisztribúció

7- Alkalmazottak

Piacgazdaság

A rendszerváltás hatására gyors polarizáció indult meg a társadalomban, illetve új társadalmi kategóriák jöttek létre. A rendszerváltás utáni Magyarországon fellelhetŊ rétegekkel kapcsolatban BŊhm Antal7 végzett átfogó elemzést. Az általa megkülönböztetett hat társadalmi csoport a következŊ: munkásosztály, parasztok, értelmiség, középrétegek, vállalkozók és az új elit. A következŊkben rövid jellemzését adjuk az említett társadalmi kategóriáknak.  Munkásosztály: A XIX. században az iparban dolgozó munkások száma rohamosan emelkedett egészen az elsŊ világháborúig. A gazdasági világválság után kezdŊdött meg egy újabb növekedés, amelynek a második világháború vetett véget. Az 1920-tól 1940 is terjedŊ idŊszakban létszámuk megkétszerezŊdött (1920: 465 ezer, 1943: 1 millió). A szocializmus idején kitüntetett szerepet jutott ennek a társadalmi csoportnak. A rendszer ideológiája szerint a munkásság egységes, öntudatos osztály volt. Az egység megteremtése érdekében hozták létre a Magyar Dolgozók Pártját 1948-ban. A munkáshierarchia csúcsán álltak a nagyüzemekben dolgozók. Emellett kitüntetett szerep jutott a bányászoknak és a kohászoknak is. A munkásszülŊktŊl való származás nagy elŊnyt jelentett például egyetemi felvételikor. A rendszerváltás különösen a szakképzetlen munkásoknak nem kedvezett. Megjelent a nyílt munkanélküliség, amely kezdetben fŊleg a nehéziparban dolgozókat érintette. BŊhm szerint négy lehetséges út állt a munkások elŊtt. Egyrészt tehát tömegesen vesztették el munkahelyeiket, másrészt különbözŊ „túlélési stratégiákat” alakíthattak ki, amelyek leginkább abban nyilvánultak meg, hogy olyan helyekre költöztek, ahol munka akadt. Harmadrészt vendégmunkásként külföldre mehettek és végül egy szűk réteg vállalkozó, részben kényszervállalkozó lett. 7

BŊhm, 1998.

 Parasztság: A parasztságot úgy lehet meghatározni, mint saját földtulajdonnal rendelkezŊ fölművelŊk csoportja, akik saját termelési eszközeikkel önellátásra és piacra termelnek. 1959–63-ig végbement Magyarországon a mezŊgazdaság teljes körű kollektivizálása, amely a rendszerváltásig érvényben volt. Jelenleg az agrárnépesség aránya 8%. Ez annak a következménye, hogy a 90-es évek eleje óta ez a réteg folyamatosan felbomlott. Ez a folyamat törvényszerű, mert a gazdasági fejlettség egy bizonyos fokán az agrárnépesség-arány csak néhány százalék körül van. A 90-es évek eleje óta tartó folyamat a parasztság erŊteljes differenciálódása. A korábbi termelŊszövetkezetek felbomlása miatt nagy arányú munkanélküliség alakult ki. Jelenleg alapvetŊen vagy piacra, vagy önellátásra termelnek.  Értelmiség: Az értelmiség sajátos szerepet tölt be minden társadalomban. Általában nagy viták vannak arról, hogy vajon mennyiben kell részt vennie a társadalom irányításában, azaz mennyire legyen politikus, vagy maradjon meg elsŊsorban szakemberként. Kelet-Európában egy sajátos történelmi örökség folytán az értelmiség mindig is tevékenyen részt vett a politizálásban. A politikai vezetés célja sokszor az volt, hogy minél inkább megnyerje magának ezt a réteget. Az értelmiség elŊtt két lehetŊség állt: kiszolgálni a hatalmat vagy ellenszegülni. 1949 és 1990 között a számuk Magyarországon meghétszerezŊdött. A rendszerváltáskor politikai aktivitásuk fokozódott, ezért sokan állítják, hogy magát a rendszerváltást Ŋk vitték végbe. KésŊbb a pártharcok és az ellenségeskedés miatt sokan kiábrándultak a politikából. Jelenleg több lehetséges út áll elŊttük. Sokan tanulnak még a harmincas éveikben is, számukra a tanulás mint fŊhivatás jelenik meg. Sajnos Ŋket is elérte a munkanélküliség, a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a FŊvárosi Munkaügyi Központ ügyfélszolgálati irodájának adatai alapján duplájára nŊtt a számuk a 90-es évek elejéhez képest. A meglévŊ munkahelyekért éles verseny folyik. Az egyetemekre/fŊiskolákra való könnyebb bejutás megnövelte a diplomával rendelkezŊk arányát egy adott korosztályon belül.  Középrétegek: Magának a kifejezésnek a használata problematikus. Giddens8 szerint a fehérgalléros vagy ennél alacsonyabb szintű vezetŊi állásban dolgozók tartoznak ebbe a társadalmi kategóriába. Az értelmiségnél tágabb kategória, mert az értelmiségi szakmákban dolgozókat illetve a nem értelmiségi szakmákban tevékenykedŊket is magában foglalja. Hétköznapi értelemben sokszor a polgárságot értik a kifejezés alatt. Magyarországon a középrétegek két forrásból táplálkoztak. Ezek egyrészt a középnemesség felbomlásának eredményeképpen kialakult az úri-nemzeti középosztály (ebbŊl alakult ki a mai nemzeti-konzervatív illetve a radikális jobboldal egy része), másrészt a polgári középosztály, a Németországból illetve Ausztriából áttelepült iparosok, kereskedŊk, értelmiségek. A szocializmus idején a hivatalos ideológiától eltérŊ mentalitást minŊsítették kispolgárinak. A 60-as évektŊl az számított kispolgárnak, aki a második gazdaságban dolgozott. A rendszerváltás utáni évektŊl az aktív keresŊk 30%-a tartozik ehhez a réteghez. A jelenlegi középrétegek egy része a régi középosztályi családok leszármazottaiból, a szocializmusban kialakult kispolgárokból, illetve a rendszerváltás után megjelent vállalkozókból áll.  Vállalkozók: A vállalkozói réteg megjelenése Magyarországon a rendszerváltásra tehetŊ. A vállalkozók egy része a szocializmus kisárutermelŊibŊl került ebbe a társadalmi rétegbe, másik részük a munkásság szakképzett rétegeibŊl. Sokan vannak az úgynevezett kényszervállalkozók, akik a fenyegetŊ munkanélküliség miatt

Giddens, 1997.

próbáltak vállalkozóként szerencsét. Magyarországon 1995-ben 1,5 millió vállalkozás volt Magyarországon, 2011 végén 1,65 millió.9  Új elit: Andorka szerint ez a társadalmi kategória „a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedŊ kis létszámú csoport”10-ot takarja. Az államszocializmus nómenklatúraelitjét a politikai felsŊvezetŊk, a kinevezett középvezetŊk, illetve a népi származású elsŊgenerációs értelmiség alkotta. A jelenlegi társadalom elitrétege több csoportból áll. Beszélhetünk az úgynevezett politikai elitrŊl (ennek egy része a régi emberekbŊl áll), a gazdasági (ezeknek egy része az államszocializmus idején a politikai elithez tartozott), illetve a kulturális elitrŊl. 1.5. Társadalmi mobilitás Társadalmi mobilitás alatt az egyén vagy család társadalmi helyzetének megváltozását értjük. Ez a helyzetváltoztatás történhet lefelé vagy fölfelé. Mindkét esetben vertikális mobilitásról van szó. Lehet azonban valaki mobil anélkül, hogy társadalmi pozíciója (amelyet mérhetünk az iskolai végzettséggel, jövedelemmel stb.) megváltozna. Ez történhet akkor, ha valakinek esetleg a foglakozása megváltozik anélkül, hogy a társadalmi helyzetében változás állna be. Ebben az esetben horizontális mobilitásról beszélünk. Meg kell különböztetni továbbá intergenerációs és intragenerációs mobilitást. Az elŊbbi esetén a szülŊkhöz képest változik meg valakinek a társadalmi helyzete, az utóbbiban valakinek saját életpályája során következik be a társadalmi pozícióját érintŊ változás. Egy adott személy társadalmi helyzete megváltozhat akkor is, ha házasságot köt, az ilyen típusú mobilitást hívjuk házassági mobilitásnak. Ha egy társadalomban a különbözŊ rétegekbŊl származók mobilitási esélyi hasonlóak, akkor nyitott társadalomról beszélhetünk, ellenkezŊ esetben zártról. Kérdések, feladatok: 1. Foglalja össze, hogy a rendszerváltás óta milyen társadalmi rétegzŊdésbeli, mobilitási folyamatok zajlottak le Magyarországon? 2. Mennyire tekinthetŊ nyitottnak vagy zártnak a mai magyar társadalom? Támassza alá érvelését!

Statisztikai Tükör, 2012/19. KSH, Budapest. Andorka, 1997, 154. o.

2. Társadalmi egyenlőtlenségek és kezelésük Amikor Charles Booth11 1889-ben azt állította, hogy London lakosságának egyharmada él szegénységben, mindenki meghökkent, sŊt Anglia politikai vezetŊi tiltakoztak és értetlenkedtek. Nem tudták felfogni, hogyan lehetséges, hogy ekkora mértékű a szegénység egy olyan ország fŊvárosában, amely abban az idŊben a világ egyik leggazdagabb országának számított. Valamilyen szintű társadalmi egyenlŊtlenség minden országban van, a kérdés csak az, hogy ez társul-e nagymértékű szegénységgel vagy sem. Ezért nem is csoda, hogy a szociológusokat, szociálpolitikusokat régóta izgatja kérdés, hogy mekkora az egyenlŊtlenség/szegénység mértéke egy adott országban, mi ennek az oka és nem utolsó sorban az, hogy mit lehetne tenni ellene. KülönbözŊ felfogások élnek azzal kapcsolatban, hogy meg lehet, illetve meg kell-e egyáltalán szüntetni. A következŊkben elŊször néhány alapfogalmat tisztázunk a témával kapcsolatban, majd ismertetünk néhány, a témával kapcsolatos elméleti kérdést, illetve megnézzük, hogy hogyan alakul a szegénység kiterjedtsége és mértéke Magyarországon, majd tárgyaljuk az egyenlŊtlenségnek egy viszonylag új metszetét, a digitális egyenlŊtlenséget.

2.1. A társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos alapfogalmak Mit értünk társadalmi egyenlŊtlenség alatt? Andorka12 meghatározása alapján társadalmi egyenlŊtlenségen azt értjük, „hogy az egyének és családok, valamint a különféle ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat.” Ez a meghatározás gyakorlatilag nem más, mint a társadalmi pozíciók közti egyenlŊtlenség. Ezen kívül érdemes szót ejteni az úgynevezett esélyegyenlŊségrŊl, amely azzal kapcsolatos, hogy a különbözŊ társadalmi rétegbŊl származó embereknek milyenek az esélyei más társadalmi pozícióba kerülni. Sok esetben nem a teljes egyenlŊség megteremtése a cél, hanem az, hogy az egyenlŊtlenségek méltányosak, illetve igazságosak legyenek. Akkor méltányosak az egyenlŊtlenségek, ha abból fakadnak, hogy a társadalom tagjai nem egyenlŊ mértékben járulnak hozzá a közjóhoz, ezáltal nem lehetséges az sem, hogy azonos jövedelemre, jutalomra tegyenek szert. Az igazságosság fogalmának megértése már bonyolultabb. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy senki nem tudja még a társadalomban, hogy szegény lesz-e vagy sem. Mindenki tiszta lappal indul. Ebben a szituációban a tagok megállapodnak, hogy mekkora az egyenlŊtlenségnek az a mértéke, amelyet még mindenki el tudna fogadni. Ekkora mértékű egyenlŊtlenségrŊl lehet azt mondani, hogy igazságos. A társadalmi egyenlŊtlenséggel kapcsolatos kifejezés a depriváció is. Ferge Zsuzsa13 utal rá, hogy a „privatio” azt jelenti, hogy valami rossztól szabadulunk meg. A depriváció ennek alapján a jótól való megfosztottságra utal. Érthetjük alatta azt is, hogy valakit a szeretettŊl fosztanak meg, azt nélkülözi. Általában azt jelenti, hogy az egyén nélkülöz valamit, „ami az adott társadalomban a nagy többségnek rendelkezésére áll, vagy amit az adott társadalomban mindenki számára kívánatos, elérendŊ minimumnak tartanak.”14 A magyar szociológiai használatban ennek a fogalomnak a szinonimája a hátrányos helyzet.

Idézi Ferge, 1998. Andorka, 1997. 120. o. 13 Ferge, 1998, 14 Andorka, 1997. 121. o. 12

Peter Townsend használja az objektív relatív deprivációt. Ez azt jelenti, hogy az adott család vagy egyén ténylegesen (objektíve) nincsen ellátva azon fizikai javakkal, amelyekkel a társadalom nagy többsége rendelkezik (relatív), nem tudnak olyan tevékenységekben részt venni, amelyben a nagy többség igen. Sokat emlegetett kifejezés a létminimum. Booth nevéhez köthetŊ, aki azt gondolta, hogy meg lehet határozni egy létminimumot, amely minden országban hasonló, és aki ezt a szintet nem éri el, azt lehet szegénynek tekinteni. Szerinte létminimum alatt az az ember él, aki hiányt szenved az alapvetŊen szükséges javakból, nem jut elegendŊ táplálékhoz és hajlékhoz, ezért képtelen fizikailag megfelelŊen funkcionálni. A létminimumot többféleképpen szokás meghatározni. Például ki lehet számolni, hogy különbözŊ összetételű családoknak mennyi pénzre van szüksége ahhoz, hogy táplálkozásuk minimális szinten megoldott legyen, és ezt az összeget szorozzák hárommal. Az a megfontolás áll emögött, hogy az élelmiszerre fordított kiadások nem tehetnek ki többet, mint az összkiadások egyharmada. Még két fogalmat kell tisztáznunk: az abszolút és relatív szegénység közti különbséget. Az abszolút szegénység az elŊbb említett létminimumhoz kapcsolódik. Azt értjük alatta, hogy valaki a létminimumban megállapított szegénységi küszöb alatt él. A relatív szegénység ezzel szemben magában foglalja azt, hogy az egyes társadalmi rétegek között milyen különbségek vannak. Relatív szegénység esetén a szegénységi küszöböt például az átlagjövedelem 40, 50 vagy 60%-ánál húzzák meg. Azt értjük tehát a kifejezés alatt, hogy adott egyén vagy család lemarad a társadalom átlagos viszonyaihoz képest, azaz jövedelme nem haladja meg például az átlagjövedelem 40%-ában megállapított szegénységi küszöböt. 2.2. A társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos elméletek A szociáldarwinizmus szerint az egyenlŊtlenség szükségszerű. Az elmélet képviselŊi szerint a társadalomban egy természetes szelekciós folyamat működik, amelynek során az életképtelen, munkára és önfenntartásra képtelen emberek elvesznek. A szociáldarwinisták szerint nincsen szükség a szegények támogatására, mert „kihullásuk a társadalomból” az elŊbb említett természetes kiválasztódási folyamat része. Mások szerint (J. S. Mill, XIX. századi közgazdász és társadalomfilozófus) az egyenlŊtlenség csak addig fogadható el, amíg a mértéke nem haladja meg azt, ami ahhoz kell, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönözze. Ha eddig a határig terjed a mértéke és a társadalomnak nyújtott szolgáltatások közti különbséget tükrözi, addig normális jelenségnek tekinthetŊ. A harmadik álláspont alapján semmiféle társadalmi egyenlŊtlenség nem fogadható el (Marx-Engels). Vannak olyan vélemények, hogy a társadalmi egyenlŊtlenségek okát a gazdaságitársadalmi rendszer jellegében kell keresni, mások szerint ennek megléte teljes mértékben az egyénektŊl függ. A 60-as években az USA-ban voltak olyan elképzelések, hogy a fekete gyerekek intelligenciája alacsonyabb, mint a fehéreké, ezért nem tudnak megfelelŊen teljesíteni az iskolában. Ennek következtében nem tudnak felnŊtt korukban megfelelŊ állásokat betölteni és elszegényednek. Sokan úgy gondolják, hogy a szegénység oka az egyén rossz testi-lelki állapota. Aki krónikus beteg, az nem tuja ellátni magát és családját, ennek következtében elszegényedik. Mások amellett érvelnek, hogy a szegénység életciklusjelenség. Azaz, az ember életének vannak olyan periódusai, amikor nagyobb eséllyel szegényedik el. Például egy család az elsŊ gyermek megszületésekor kerülhet nehezebb anyagi helyzetbe.

2.3. A szegénység és jövedelmi egyenlőtlenségek alakulása Magyarországon A reálbérek Magyarországon 1978-ig nŊttek. Az 1968-as gazdasági reformnak köszönhetŊen a lakosság jövedelemkiegészítŊ tevékenysége a 80-as években már nemcsak a mezŊgazdaságban nŊtt, hanem az iparban is. Ez jelentŊsen hozzájárult a leghátrányosabb helyzetű rétegek jövedelmi körülményeinek javulásához. Amíg a mezŊgazdasági kistermelésben fŊleg a társadalom periférikus rétegei vettek részt, addig az ipari második gazdaságban fŊleg a tehetŊsebb rétegek. A létminimum alatt élŊk aránya a 80-as évek elejétŊl nŊtt a vizsgált periódusban. A 80-as évek végére a szegénység már nem elsŊsorban a falvakban, hanem a városokban koncentrálódott. A szegénység áttevŊdött a mezŊgazdasági népességrŊl a szakképzetlen munkásokra 1960 és 1990 között. FŊleg a gyermekek voltak érintve a 80-as évek végén. A rendszerváltás óta alapvetŊen négy fŊbb szegénységi csoportot lehet számon tartani. A „hagyományos szegények” közé tartoznak azok, akik már a szocializmus idején is szegénynek számítottak. Ide sorolhatjuk a mezŊgazdasági, a fizikai dolgozókat, illetve a szakképzelten munkásokat. Az alacsony iskolai végzettség és a kistelepüléseken lakás növeli az elszegényedés kockázatát. Az úgynevezett „új szegények” a rendszerváltás után jelentek meg. Ide sorolhatjuk a munkanélkülieket, az özvegyi nyugdíjasokat, a rokkantnyugdíjban részesülŊket, a háztartásbelieket. A harmadik csoportba a gyerekek tartoznak. Már a szocializmus idején is megfigyelhettük azt a tényt, hogy leginkább a kisgyermekes családok szegényedtek el. Ez a tendencia azóta is tovább tart. Ezt szemlélteti a következŊ táblázat, mely alapján látható, hogy a gyerekszám növekedésével a szegénységi kockázat is emelkedik. 2. ÁBRA. A GYERMEKES HÁZTARTÁSOK EGY FŐRE JUTÓ JÖVEDELME AZ ÁTLAGJÖVEDELEM %-OS ARÁNYÁBAN, 1972–2004

Forrás: ÉltetŊ Ödön és Havasi Éva elŊadása

Végül a roma etnikumhoz tartozó népességet kell megemlíteni, akiknek a szegénységi kockázata az átlagnál nagyobb (köszönhetŊen annak, hogy sokan közülük alacsony iskolai végzettségűek, az átlagnál több gyereket vállalnak, kistelepüléseken élnek – ezek egyébként is szegénységi kockázatot jelentenek, mint ahogyan arról fent is írtunk).

Általánosságban elmondható, hogy 1990-tŊl 1995-ig a jövedelmi egyenlŊtlenségek nŊttek. A leggazdagabb rétegek jövedelembŊl való részesedése nŊtt, a legszegényebbeké csökkent. 1995-ben lényeges változás volt az, hogy a legfelsŊ rétegek jövedelembŊl való részesedése tovább nŊtt, viszont a legszegényebb részesedése nem csökkent. Új jelenségként kell megemlíteni, azt, hogy a középsŊ decilisek összjövedelembŊl való részesedése jelentŊsen csökkent, azaz a középrétegek szegényedtek el. 1998/99-ben a teljes népességben a legfelsŊ jövedelemi decilis részesedése az összjövedelembŊl 23,8% volt. A legalsó (legszegényebb) decilis 3,6%-ot kapott az összjövedelembŊl. A legfelsŊ és legalsó jövedelmi decilis átlagos jövedelmeinek aránya a teljes népességben 6,7 volt. 1998/99-ben a szegények jövedelme 27,6%-kal maradt el az átlagjövedelem felében megállapított szegénységi küszöbtŊl (ez az úgynevezett szegénységi rés-arány). A 2000-es évek elején, különösen 2004–2007 között megnövekedtek a jövedelmi egyenlŊtlenségek. Ezt mutatja be a következŊ ábra, melyen látszik, hogy 2006-ban a legfelsŊ jövedelmi decilis részesedése a bevallott összjövedelembŊl 40,6% volt. 2007-tŊl 2009-ig némileg csökkenek a jövedelmi egyenlŊtlenségek. 3. ÁBRA. A BEVALLOTT ÖSSZEVONT JÖVEDELMEK MEGOSZLÁSA NÉPESSÉGTIZEDEK SZERINT 1996 ÉS 2009 KÖZÖTT

Forrás: Kovács, 2011.

A következŊ ábrán uniós összehasonlításban láthatjuk a legalsó és legfelsŊ jövedelmi kvintilis összjövedelembŊl való részesedése közötti különbségek nagyságát. Ez alapján elmondható, hogy a jövedelmi egyenlŊtlenségek európai összehasonlításban Magyarország tekintetében nem nagyok. 4. ÁBRA. JÖVEDELMI EGYENLŐTLENSÉGEK 2010-BEN EURÓPA ORSZÁGAIBAN (A LEGALSÓ ÉS LEGFELSŐ JÖVEDELMI ÖTÖD RÉSZESEDÉSE KÖZTI ARÁNY)

Forrás: Eurostat online data

A következŊ táblázat alapján elmondható, hogy az uniós sztenderd alapján a magyar népesség majdnem egyharmada ki van téve az elszegényedés veszélyeinek. 5. ÁBRA. SZEGÉNYSÉGI ILLETVE TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉGI KOCKÁZAT EURÓPA ORSZÁGAIBAN, 2006– 2011

Forrás: Eurostat online data

A következŊ ábrán látható, hogy milyen jelentŊs területi egyenlŊtlenségek vannak Magyarországon, illetve hogy az egy fŊre esŊ GDP tekintetében hogyan állnak/álltak Magyarország egyes régiói az uniós átlaghoz képest 2007–2010 között. 6. ÁBRA. AZ EGY FŐRE JUTÓ GDP AZ EU-27 ÁTLAGÁNAK SZÁZALÉKÁBAN, 2007–2010

Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/gdpter/gdpter10.pdf

Mit lehet kezdeni a szegénységgel, a szegénység felszámolásával? Ahogyan láthattuk, a szegénység által leginkább érintett csoport, a gyerekes családok csoportja, fŊleg azoké, ahol kettŊ vagy annál több gyerek nevelkedik, és fŊleg ott növekedik meg a szegénységi kockázat, 13

ahol az egyik szülŊ egyedül neveli a gyerekeit. Több nemzeti program született a gyerekszegénység felszámolására. Az egyik az Országgyűlés által 2007-ben elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia (2007–2032 szóló 47/2007. (V. 31.) OGY határozat) volt. Így indult el a Magyar Tudományos Akadémia Gyermekszegénység Elleni Programja (Ferge Zsuzsa vezetésével), mely 2011 szeptemberéig tartott. A Program és egyben az azt megalapozó Stratégia célja az volt, hogy csökkenjen a gyerekszegénység, növekedjen az esélyegyenlŊség, szűnjenek meg a gyermeki kirekesztés, szegregálás és mélyszegénység szélsŊséges formái, csökkenjen az életesélyeket romboló devianciák elŊfordulása, valamint alakuljon át azon intézmények és szolgáltatások működésmódja és szemlélete, amelyek hozzájárulnak a szegénység és kirekesztés újratermelŊdéséhez. Jelenleg egy másik program fut, ez a Minden Gyerek Lakjon Jól! program, Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki fŊtanácsadó vezetésével. A kezdeményezés célja, hogy társadalmi összefogással biztosítsa a leginkább veszélyeztetett helyeken az éhes, illetve alultáplált gyermekek számára a megfelelŊ ennivalót az iskolai étkeztetés keretében. Ennek keretében az arra rászoruló gyerekek heti rendszerességgel kaptak fehérje- és vitamindús csomagokat. A hosszú távú célja az, hogy a 100%-os étkezési támogatásra jogosult gyerekek családjai közül minél több család számára biztosítsa azt a lehetŊséget, hogy az egész évre szükséges zöldség- és fehérjeszükségletüket Ŋk maguk meg tudják termelni. Ehhez biztosítja az éves zöldségszükséglet elŊállításához a vetŊmagot, illetve a fehérjeelŊállítást biztosító kisállatokat az önkormányzatok, a helyi szakemberek és önkéntesek bevonásával. Gábos András15 az egyik tanulmányában vizsgálta a gyerekszegénység csökkentésében szerepet vállaló kormányzati beavatkozásokat uniós szinten. Ebben megállapítja, hogy az Európai Unió fontos kérdésnek tartja a gyerekszegénység elleni fellépést. Az egyes beavatkozások hatékonyságával, sikerességével kapcsolatosan nem lehet azonban egyértelműen állást foglalni. Összességében elmondható, hogy a jóléti politikák, és ezen belül a gyerekhez kapcsolódó programok jó hatásfokúak, de fŊleg akkor, ha együtt járnak a szülŊk munkaerŊpiaci részvételének ösztönzésével. A tanulmányból az is kiderül, hogy fontos a szülŊkorban lévŊ nŊk egészségi állapotának javítása, a kora gyerekkori beavatkozások, a gyerekellátó rendszerek minŊségének javítása, a délutáni iskolai és mentorprogramok fejlesztése. 2.4. Digitális egyenlőtlenségek Daniel Bell 1973-as The coming of post-industrial society című könyvében vizionálta az információs társadalom eljövetelét. Szerinte az információs társadalom a tudás köré szervezŊdik azért, hogy kezelni tudja a változást, az innovációt és a társadalmi kontrollt.16 Bell szerint a posztindusztriális társadalom információs társadalomnak is nevezhetŊ, mert az információ ebben a társadalomban kulcsfontosságúvá válik. R. Stonier 1983-as The wealth of information: A profile of the post-industrial economy című könyvében az információs társadalmat egyfajta megvalósítható utópiaként festi le, amelyben minden társadalmi egyenlŊtlenség megszűnik, az oktatás mindenkire kiterjed, mindenki számára hozzáférhetŊvé válik és megszűnik a harc és háború. Maga az információs társadalom terminusa 1961-ben született meg. Egészen a hetvenes évekig azonban párhuzamosan használták például a tudástársadalom terminussal, valamint mindazokkal a fogalmakkal, melyekkel a posztindusztriális társadalom jellegzetességeit szemléltetni akarták. Használata az 1980-as 15

Gábos, 2009. Kovács G.: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások. http://nyitottegyetem.philinst.hu/Tarsfil/kg_inftars.htm 16

években vált egyre dominánsabbá. Az információs társadalom fogalma alatt Manuel Castells, a téma ismert kutatója azt érti, hogy ez egyfajta új módja az emberi együttélésnek, ahol az új kihívás az információ elŊállítása és tárolása lesz. Mindennek alapjai a kommunikáció és az információtárolás új eszközei lesznek szerinte. A társadalom az információ mentén fog szerinte átalakulni: kialakul a szakadék az információban gazdagok és szegények között. Kialakul egy információtól elzárt alsó réteg. A gazdaság teljes mértékben átalakul szolgáltatások és tudások átadását helyezve a középpontba. Bizonyos típusú munkák el fognak tűnni vagy perifériára szorulnak ebben a társadalomban. Az infokommunikációs technológiák térnyerése átalakítja az emberek egymáshoz való viszonyát is. Az információs társadalomban az egyenlŊtlenség dimenziói átalakulnak és egyre fontosabb szemponttá válik az információ megléte/hiánya. Aki jól informált, képes kezelni az infokommunikációs eszközöket és rendelkezik ilyenekkel, az ebben a társadalomban jelentŊs elŊnyöket könyvelhet el magának. A társadalmi egyenlŊtlenségi rendszer tehát napjainkra átalakult és ezzel együtt újfajta kifejezések jelennek meg az újfajta egyenlŊtlenségi rendszerek leírására. A digitális szakadék, digitális megosztottság és digitális egyenlŊtlenségek fogalmait használják annak leírására, hogy egyrészt az infokommunikációs eszközök használatában, másrészt pedig az azokhoz való hozzáférésben, azok birtoklásában is különbségek vannak országok és azokon belül társadalmi csoportok között. Egyre inkább elŊtérbe kerül annak vizsgálata is, hogy ezek használatában milyen minŊségi és mennyiségi különbségek észlelhetŊk. A következŊ részben néhány adatot mutatunk be a téma vizsgálatára és a digitális egyenlŊtlenségek szemléltetésére. Az elsŊ egy térkép, amely az internet elterjedtségének területi egyenlŊtlenségeit mutatja. 7. ÁBRA. INTERNET- HASZNÁLATI TÉRKÉP A NÉPESSÉG SZÁZALÉKÁBAN, 2010

Forrás: http://infographics.blog.hu/2011/01/19/internet_penetracio_a_vilagban_2010

A következŊ ábrán látható, hogy 2011-ben az Unión belül milyen különbségek voltak az egyes országok között az internet rendszeres használatában, kék vonallal jelölve az uniós átlagot. 8. ÁBRA. INTERNET-PENETRÁCIÓ AZ EU-BAN, 2011

Forrás: Vincze, 2011.

Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy milyen nagy különbségek vannak az internet rendszeres használatát tekintve az egyes korosztályokhoz tartozók között. Ezek a különbségek kevésbé számottevŊek a skandináv országokban, Hollandiában és Luxemburgban. 9. ÁBRA. RENDSZERES INTERNETHASZNÁLAT AZ EU-BAN, KORCSOPORTOK SZERINT, 2011

Forrás: Vincze, 2011.

Végül azt láthatjuk, hogy Magyarországon a 16–24 éves korcsoportban még nincsenek jelentŊs különbségek rendszeres internethasználatban a különbözŊ iskolai végzettséggel rendelkezŊk között, de az 55–74 éves korosztályon belül egyértelműen kijelenthetŊ, hogy 16

minél magasabb az iskolázottsága valakinek, annál nagyobb eséllyel használja rendszeresen az internetet. ÁBRA. RENDSZERES INTERNETHASZNÁLÓK VÉGZETTSÉG SZERINT, 2011

10.

MAGYARORSZÁGON

KORCSOPORTOK

ÉS

ISKOLAI

Forrás: Vincze, 2011

A digitális egyenlŊtlenségek fŊbb dimenziói tehát az életkor, az iskolai végzettség, az adott ország fejlettsége, a lakóhely (városban inkább, mint kistelepülésen), a foglalkozás jellege, az adott háztartás anyagi lehetŊségei. Hogyan lehet ezt a fajta egyenlŊtlenséget csökkenteni, mérsékelni? Ennek elsŊ lépéseként uniós szinten az Európai Bizottság 1999-ben hozta nyilvánosságra az „e-Európa – információs társadalmat mindenkinek” című tervezetet.17 Az Európa Tanács lisszaboni közgyűlésén a dokumentum alapján határozták meg a következŊ évtized fejlesztési prioritásait. 2000 júniusában fogadták el az „eEurope 2002” című dokumentumot, mely az uniós országok információs társadalom terén fejlesztendŊ területeit határozta meg két évre. A célok eléréséhez három területet jelölt meg a dokumentum, melyeken változást kell eszközölni: az információs társadalomnak megfelelŊ jogi környezet fejlesztése, az információs infrastruktúra kialakítása és fejlesztése, új információs szolgáltatások létrehozása, olyan új indikátor- és mérési rendszer kialakítása és összehangolása Európa-szerte, melyek a változások elŊrehaladásának mérésére alkalmasak. A dokumentum a tagállamok számára számos feladatot fogalmazott meg, többek között azt, hogy az állampolgárokkal megismertessék és megszerettessék az információs technológiát, valamint hogy akadályozzák meg a digitális szakadék, a digitális írástudatlanság terjedését. Europe+ néven 2001 júniusában az Európai Tanács göteborgi ülésén akciótervet fogadtak el, amelyben az unióhoz csatlakozni kívánó országok elkötelezték magukat az információs társadalom fejlesztésére és lemaradásuk csökkentésére. Ennek részeként sor került a csatlakozni kívánó országokban a számítógépekkel való ellátottság és az internethasználat bŊvítésére, a vezetékes hálózatok modernizációjára, a távközlési piacok liberalizációjára, az uniós jogszabályoknak megfelelŊ jogharmonizációra, az e-kormányzati lehetŊségek kiépítésére. A tagállamok az eEurope 2002 akcióterv lezárulását követŊen fogadták el az eEurope 2005 akciótervet, annak folytatásaként. Ehhez egy évvel késŊbb az akkor az Unióba belépŊ új országok is csatlakoztak. Az eEurope 2005 akcióterv fŊ célkitűzése az volt, hogy az új technológiai vívmányok minél jobban 17

Komenczi B.: Elektronikus Európa – Az Európai Unió akcióterve 2002-ig. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-eeu-komenczi.

hozzájáruljanak a versenyképesség növeléséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez, a társadalmi kohézió és az állampolgári részvétel növeléséhez, valamint az életminŊség javításához. Jelenleg uniós szinten a Digitális Menetrend (Digital Agenda) van érvényben, amely az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike. A digitális menetrend célja általánosságban az, hogy az információs és kommunikációs technológiák minél jobb kiaknázásával, a nagy sebességű és szupergyors internetre és összekapcsolható alkalmazásokra épülŊ egységes digitális piac létrehozásával segítse az európai gazdaság zavartalan működését és növekedését. Magyarországon 2003-ban az akkori Informatikai és Hírközlési Minisztérium elkészítette a Magyar Információs Társadalom Stratégiát (MITS). A Stratégia elsŊ célja az, hogy világossá tegye: Magyarországnak be kell lépnie az információs korba olyan gyorsan és intenzitással, ahogyan azt az ország kapacitása megengedi. Második célja az, hogy a tudás alapú információs társadalom számára operatív programokat adjon. Harmadik cél az, hogy a magyar gazdaság versenyképessé növekedjen a Stratégia által. A negyedik cél az információs ágazat presztízsének megteremtése. Ötödik célként az fogalmazódik meg, hogy Magyarország rendelkezzen egy, a Kormány által elfogadott programmal az információs társadalom fejlesztésére. Végül hatodik célként az MITS alaptervként kíván szolgálni az információs társadalom fejlesztésére vonatkozóan. 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vette át a stratégia gondozását. Áttekintette a megvalósulás állapotát, illetve létrehozta az eTanácsadói rendszert annak érdekében, hogy majd ezek a tanácsadók szakértŊként nyújtsanak segítséget az eMagyarország pontokon. Az eMagyarország pontok a 2003-as évet követŊen (a Stratégia által meghatározva) alakultak az országban több mint 3000 helyen abból a célból, hogy közösségi internet-hozzáférést biztosítsanak az ország számos pontján. Az eMagyarország pontok létrehozásának az volt a célja, hogy a digitális szakadékot csökkentve minél több ember számára teremtse meg napi szinten a számítógéphez, valamint internethez való hozzáférést. Jelenleg mintegy 2000 ilyen pont működik és a tanácsadók száma 1620 fŊ. 18 A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2010 decemberében hozta nyilvánosságra a Digitális Megújulás Cselekvési Tervet 2010–2014-re vonatkozóan. Ennek fŊ célkitűzései: a digitális egyenlŊtlenségek csökkentése, a digitális írástudás növelése a vállalkozások szintjén is, versenyképességük megŊrzése érdekében, az e-közigazgatás bŊvítése, elterjesztése, az infokommunikációs infrastruktúra fejlesztése. Kérdések, feladatok: 1. Gyűjtsön adatokat, elemzéseket, kutatási eredményeket a lakóhelye (megyéje, régiója) vonatkozásában a legfontosabb társadalmi egyenlŊtlenségek alakulására és mutassa be ezeket a csoportban! 2. Keressen definíciókat, elméleteket az igazságosságra vonatkozóan. Melyiket tartja megfelelŊnek és miért?

Digitális Megújulás Cselekvési Terv 2010–2014. http://www.kormany.hu/download/7/0d/30000/Digitalis_Megujulas_Cselekvesi_Tervull.pdf

3. Deviáns viselkedések és megelőzésük, kezelésük A deviancia szó eredetileg eltérést, különbözŊséget jelent. Bár ez a viselkedésforma minden korban és társadalomban megtalálható, minden korban és társadalomban mást és mást jelent maga a kifejezés. Ahogyan arra Girán19 utal, a premodern kultúrában a devianciát a „más törzshöz való tartozás” jelentette. A gyarmatosítás korában az a felfogás élt, hogy a bennszülöttek a vadak, a deviánsok, akik félúton vannak ember és állat között fejlŊdésüket tekintve. A humanizmus megjelenésével a 19. század második felétŊl terjedt el az a nézet, hogy minden ember bŊrszínétŊl, antropológiai sajátosságaitól, életmódjától függetlenül ugyanazokkal a jellemzŊkkel rendelkezik. A keresztény kultúrkör értékrendszere szerint bizonyos teremtmények, bár emberi formát öltenek, nem emberek, lelküket megszállta a gonosz, ördögiek, deviánsok. A deviancia szó napjainkban is eltérést jelent, de a viszonyítási alap, azaz hogy mitŊl való eltérés a deviancia, megváltozott. Jelenleg az aktuálisan érvényes jogi és erkölcsi normáktól való eltérésként értelmezhetŊ ez a magatartásforma. Az elsŊ deviancia-vizsgálatok a 19. század végén történtek és a deviáns viselkedés okainak feltárására irányultak. A deviáns viselkedésformák alatt általában öt magatartástípust értenek: az öngyilkosságot, az alkoholizmust, a bűnözést, a kábítószer fogyasztást és a mentális betegségeket. Giddens20 felhívja a figyelmet arra, hogy ehhez a viselkedésformához sorolják esetenként a prostitúciót és a homoszexualitást is. 3.1. Devianciaelméletek A devianciaelméletek sorában három elképzelést tárgyalunk: a biológiai alapú, a pszichológiai és a szociológiai elméleteket. A biológiai elméletek szerint a deviancia és az egyén genetikai adottságai, fiziológiai jellemzŊi között szoros összefüggés van. C. Lombroso olasz orvos rabokat vizsgálva megállapította, hogy a koponyaalkat és a bűnözés között szoros kapcsolat van. Elképzelése szerint a bűnözŊk jobban hasonlítanak az emberszabású majmokra, mint a civilizált emberekre. Egy másik elgondolás alapján az erŊszakos bűnözés és a kromoszómák között figyelhetŊ meg kapcsolat: az XYY kromoszóma gyakoribb a bűnözŊ hajlamú emberek között, mint az átlag népességben. Kutatók ugyancsak vizsgálták az alkoholizmus genetikai és biológiai tényezŊit, és megállapították, hogy a szeszesital kedvelésének illetve elutasításának, valamint az alkohol szervezeti lebontásának lehetnek biológiai alapjai. A pszichológiai elméletek sorában kell megemlíteni az úgynevezett „frusztráció-agresszió” hipotézist. A frusztráció akadályozottságot jelent és arra utal, hogyha az adott egyén akadályoztatva van céljai elérésében, akkor agresszív viselkedést produkálhat. Az agresszió irányulhat más személyek (pl. emberölés) vagy önmagunk ellen (öngyilkosság). Érdekes elméletet alkotott a pszichoanalízis az alkoholizmussal kapcsolatban. Az elmélet szerint az orális dependenciában (vagyis az anyamelltŊl való függésben) kell keresni az alkoholizmus okát. A lerészegedés hátterében az a törekvés áll, hogy a részeg felnŊttel magatehetetlen gyerekként bánjanak. A szociológiai elméletek közül elŊször az anómia-elméletet tárgyaljuk. Az anómia fogalmát Durkheim21 vezette be a szociológiai gondolkodásba. Az anómia22 szabályozatlanságot, törvénynélküliséget jelent. Durkheim szerint a devianciák szoros 19

Girán, 1988. Giddens, 1997. 21 Durkheim, 1986. 22 A szó eredete a ’nomosz’, azaz ’törvény’ szó, az anómia maga törvény nélküli állapotot jelent. 20

kapcsolatot mutatnak az adott társadalom szabályozatlan, azaz anómikus állapotával. Anómikus állapotban a társadalom dezintegrált, a tagok között nincsen szoros kapcsolat. A szerzŊ egy adott társadalom integráltságával kapcsolatban két meghatározást vezetett be: mechanikus illetve organikus szolidaritást. A törzsi társadalmakra jellemzŊ integrációs forma a mechanikus szolidaritás, ami arra utal, hogy a munkamegosztás alacsony foka miatt mindenki hasonló munkát végez. Az organikus szolidaritás a modern társadalmakra jellemzŊ formáció, amelyet az elŊbbivel szembeni differenciált munkamegosztásból fakadó nagyfokú egymásrautaltság jellemez. Robert K. Merton fejlesztette tovább Durkheim anómia-fogalmát. Abból indult ki elemzésében, hogy egy társadalomban vannak társadalmilag kitűzött célok, és vannak a célok megvalósításához legális eszközök. Ha a társadalomban az adott eszközök nem alkalmasak a célok elérésére, anómia keletkezik. Az emberek szerinte öt magatartás közül választhatnak. Azokat, akik elfogadják mind a célokat, mind a legális eszközöket, Merton konformistának nevezi. Azok, akik elfogadják ugyan a társadalmilag kitűzött célokat, de azokat illegális eszközökkel akarják elérni, újítónak nevezi (pl. bűnözŊk). A harmadik típusú viselkedés akkor áll elŊ, ha az emberek elutasítják ugyan a célokat, de az eszközöket nem; ez a ritualista viselkedés. Negyedik esetben mind a célokat, mind az eszközöket elutasítva lázadókról beszélhetünk. Végül, ha mindkettŊt elutasítva valaki a társadalomból való kivonulás mellett dönt, akkor visszahúzódókról van szó (bizonyos vallásos csoportok). Az 1960-as évek szociológiai gondolkodásában jelent meg a minŊsítéselmélet. A koncepció szerint nem az egyénen, hanem a társadalom válaszreakcióján múlik, hogy mi számít deviáns viselkedésnek, azaz az adott egyén a társadalom tagjai által minŊsül deviánsnak. A folyamat, amelynek során az illetŊt deviánsnak titulálják, a stigmatizáció vagy megbélyegzés. Goffmann23 a deviáns „karrier” két szakaszát különbözteti meg, nevezetesen az elsŊdleges illetve másodlagos deviációt. Az elŊbbi arra a szakaszra utal, amikor az egyén elŊször szembesül azzal, hogy mások deviánsnak minŊsítik, az utóbbi pedig azt a periódust jelöli, amikor az egyén elfogadva a ráakasztott címkét annak megfelelŊen kezd viselkedni. A szociológiai elméletek sorában meg kell említeni az úgynevezett kulturális elméleteket. Ezen elméletek kiindulópontjában az a tétel áll, hogy minden társadalomban kulturális értékek és normák szabályozzák a tagok viselkedését, mely normák és értékek társadalmanként különbözŊek. Ahogyan arra Andorka (1997) is utal, elképzelhetŊ, hogy az adott kultúra hallgatólagosan vagy nyíltan támogat bizonyos devianciákat. Erre példaként említi, hogy a Közel-Keleten elfogadott a hasis használata, illetve, hogy magyar példát is említsünk, az alkohol használata sok esetben (vendégség, ballagás) szinte kötelezŊ. Azokban a társadalmakban gyakoribbak az egyes deviáns viselkedésformák, amelyekben azt engedélyezik, elfogadják, illetve kevésbé szigorúan szabályozzák. Végül meg kell említenünk, hogy vannak olyan úgynevezett „szocializációs elméletek” a szociológián belül, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a gyermekkori szocializáció zavaraiban kell keresni a deviancia okát.24 3.2. A főbb deviáns viselkedésformák rövid áttekintése 3.2.1. Az öngyilkosság Az öngyilkosság kultúrtörténetileg az antik civilizációban jelent meg elŊször. A kereszténység idején vált morális kérdéssé, hiszen az egyház nem nézte jó szemmel. Tömeges méreteket e jelenség a XVIII. században öltött, ekkor kezdtek el tudományos igénnyel 23 24

Goffmann, 1981. Bagdy, 1995.

foglalkozni vele. Durkheim 1897-ben írta meg Az Öngyilkosság című tanulmányát, amely sok szempontból a szociológia egyik alapművének tekinthetŊ. Definíciója szerint minden olyan haláleset öngyilkosságnak tekinthetŊ, amelyet az áldozat tudatosan követett el, közvetlenül vagy közvetve akár pozitív, akár negatív cselekedettel. Az öngyilkosságot a szerzŊ társadalmi jelenségnek tekintette és társadalmi tényezŊkkel magyarázta. Három fŊbb öngyilkossági típust különböztetett meg: egoista, anómiás, és altruista öngyilkosságot. Egoista öngyilkosságról akkor beszélhetünk, ha a társadalmi integráció foka alacsony, az egyéni tudatot „nem fedi le” a kollektív tudat így az egyén gyengén kötŊdik a társadalomhoz, az életével maga rendelkezik. Anómikus öngyilkosság esetén a társadalomban korábban uralkodó normák, erkölcsi szabályok már nem képesek funkciójukat betölteni, a társadalmi életet a normavesztettség, a kontrol hiánya jellemzi. Az altruista öngyilkosság az egoista ellentéte. Jellegzetesen olyan társadalomban alakul ki, amelyben a társadalmi tudat uralkodik az egyéni tudaton, a társadalom rátelepszik az egyénre, az individuum nem létezik önmagában. Ilyen körülmények között az egyén annyira feloldódik a társadalomban, hogy ha az megköveteli tŊle, kész érte meghalni is akár (pl. öngyilkos merénylŊk, vallási fanatizmus miatt bekövetkezett öngyilkosság a hit jegyében stb.). Durkheim három dimenzión keresztül vizsgálja az öngyilkosság okait: vallás, család és politikai élet. A vallás esetén kimutatta, hogy a protestánsok körében gyakoribb az öngyilkosság, mint a katolikusoknál, mert az elŊzŊ nagyobb mozgásteret enged a tagok számára, mint az utóbbi, ezáltal az egyéni akarat jobban érvényesülhet. A család vizsgálatánál kimutatta, hogy a nagyobb létszámú családokban a tagok közötti érintkezés sűrűbb, így az öngyilkosság ritkább, mert az egyén több szállal kötŊdik a többiekhez. A politika esetén kimutatta, hogy meghatározó társadalmi/politikai események alkalmával az öngyilkosságok száma csökken. Mindhárom tényezŊ mögött a közösség integráltsága áll: minél integráltabb az adott közösség, annál ritkább az öngyilkosság. Magyarország lakosságára hosszú idŊn keresztül nem volt jellemzŊ az öngyilkosság. Az 1800-as években számos európai országban nŊtt az öngyilkosok száma, ami hazánkat is elérte. A rendszerváltásig az öngyilkosságok tekintetében az elŊkelŊ elsŊ helyet foglaltuk el világviszonylatban is. Az elkövetŊk jelentŊs részét az idŊskorú, alacsony iskolai végzettségű, kistelepüléseken vagy tanyán élŊ férfiak alkotják. Bár sikeres öngyilkosságot fŊleg férfiak hajtanak végre, több a nŊi elkövetŊ. A fiatalok öngyilkossági aránya a 90-es években kezdett el aggasztóan emelkedni. Az öngyilkosságot elkövetŊk száma területi különbségeket is mutat: az ország délkeleti részében magasabb, nyugat-dunántúli részében alacsonyabb. 2000-ben25 a 100 ezer lakosra jutó befejezett (halállal végzŊdŊ) öngyilkosságok száma 32,6 volt. 2010ben26 a férfiaknál 100 ezer fŊre 38, a nŊknél 8 öngyilkosság jutott, átlagban 21,7 (kétszerese az uniós átlagnak). Ezzel az adattal, mely a következŊ grafikonon európai összehasonlításban is látható, az EU-ban csak Litvánia elŊz meg minket a férfiak tekintetében, a nŊknél Litvánia és Belgium.

25 26

Kolosi–Vukovich, 2002. Eurostat data online

11. ÁBRA. ÖNGYILKOSSÁGOK SZÁMA 100 000 LAKOSRA 2010-BEN EURÓPÁBAN

Forrás: Eurostat online data

A megelŊzés tekintetében nagyon fontos lenne a lakosság körében is a lelki egészséggel kapcsolatos egészségtudatosság szemléletmódjának elterjesztése, akár már iskolás korban. Európai szinten a problémát felismerve 2005-ben alakult meg az EAAD nevű szövetség a depresszió ellen, melynek munkájához Magyarország is csatlakozott a SOTE Magatartástudományi Intézetén keresztül. 2009-tŊl 2011-ig működött az „OSPI-Europe: Optimizing suicide prevention programs and their implementation in Europe” című program (15 ország részvételével), amelynek keretében Magyarországon is elindult a „Depresszió Stop” program. Ennek keretében széles körű lakossági tájékoztató kampány indult meg a különbözŊ médiumokon keresztül, illetve irányelveket fogalmaztak meg a tömegkommunikációs eszközök számára (a média hatását felismerve) az öngyilkosságról szóló hírek „tálalásával” kapcsolatosan.

3.2.2. Az alkoholizmus Az alkoholfogyasztás az emberi társadalmak történetével egyidŊs múltra tekint vissza. Már az ókorban említés történik a borról, ami feltehetŊen az egyik legrégebben fogyasztott szeszesital. Az orvosi definíció szerint az az alkoholista, aki elveszette az ivás felett a kontrollját, vagyis aki függŊ viszonyba került az alkohollal. Andorka Rudolf27 utal rá, hogy ez a meghatározás nem esik egybe a szociológiai definícióval, amely szerint az alkoholista olyan személy, akinek az életében az alkohol fogyasztása súlyos problémákat okoz (például nem tudja betölteni munkahelyi vagy családi feladatait). Az alkoholizmus elterjedtségét egy adott országban többféle módszerrel mérik. Az egyik az úgynevezett Jellinek-képlet, amely azon a feltételezésen alapszik, hogy a májzsugorodás okozta haláleset és az alkoholizmus között összefüggés van. A súlyos alkoholisták számát ennek alapján úgy kapjuk meg, hogy a májzsugorodás következtében meghaltak számát szorozzuk 144-gyel. Az adatgyűjtés másik forrása a fejenkénti alkoholfogyasztás. Ezt az eladott alkohol mennyisége alapján tartják nyilván, és tiszta alkoholra számítják át. Mindemellett fontos információforrás még a különbözŊ egészségügyi intézmények adatbázisa az ott kezelt alkoholistákról. 27

Andorka, 1997.

Buda Béla28 hívja fel rá a figyelmet, hogy általában minden késŊbbi alkoholista alkalmi ivó kezdetben, majd rendszeres ivóvá válva 1-2 évtizeden át is akár „egyensúlyban marad”, aztán nagyivó lesz. A magyar lakosság 1/3-a rendszeresen ivó, ugyancsak 1/3-a alkalmanként iszik, és a maradék pedig absztinens. Az alkoholisták egy része az úgynevezett dipszomán ivó, ami azt jelenti, hogy nagy lerészegedési fázisok vannak az életében, amikor nem tudja az ivást abbahagyni egy ideig. Másik részük napi rendszerességgel iszik, gyakran már reggelente. A 80-as években az abszolút alkoholban számított fogyasztásban az ötödik helyen álltunk. Az ötvenes években Magyarország borfogyasztó országnak számított, ami a tradicionális bortermeléssel és az étkezési kultúrával magyarázható. Az ötvenes évek végén az alkoholfogyasztási szokások jelentŊsen megváltoztak: az addigi kizárólagos borfogyasztáshoz képest jelentŊsen megnŊtt az égetett szeszesitalt fogyasztók aránya. Ez a tendencia egészen a 80-as évekig volt jellemzŊ, amikor is a sörfogyasztás emelkedésének mértéke lelassult, a borfogyasztás tovább csökkent, nŊtt viszont az égett szeszesital fogyasztásának mértéke. A WHO adatai alapján29 elmondható, hogy a 15 éves és idŊsebb felnŊttekre számított éves fogyasztásban (1 fŊre vetítve, literben, tiszta szeszben kifejezve) 11,8 literes adatával (2009-ben) uniós szinten, a 9-10. helyen állt (a legtöbbet fogyasztó ország Luxemburg, a legkevesebbet Svédország). Az is megállapítható, hogy az italfogyasztás 40%-ban bor, 35%ban sör, és 24%-ban égetett szesz fogyasztását jelenti hazánkban jelenleg. 2004-ben a WHO által használt alkoholistákra vonatkozó becslés alapján30 Magyarország a 100 ezer lakosra viszonyított alkoholisták számát tekintve az elsŊ helyen áll az Unióban (1242 fŊ összességében, 2146 a férfiaknál, 334 a nŊknél – Litvánia összességében 1030-as számával, Észtország 1004-as számával követ minket). A WHO kimutatásai alapján Magyarország nagyon rosszul áll az alkoholizmus megelŊzésében EU-s szinten: nincsenek a célcsoportra koncentráló megelŊzŊ intézkedések és kampányok, nem ismertetik kellŊképpen a lakossággal az alkoholistává válás veszélyeit – szemben például az olyan országokkal, mint Svédország vagy Finnország. 3.2.3. Kábítószer-fogyasztás A kábítószer fogyasztásának kialakulását 5 tényezŊ befolyásolja (Takács, 1998): kapcsolati zavarok megléte, elidegenedés a családtagoktól, barátoktól, kudarcérzés, a családi illetve társadalmi értékekkel való azonosulás hiánya és végül a társtalanság, magány érzése. A kábítószer fogyasztására utaló jeleket a következŊ négy csoportba oszthatjuk: pszichés tünetek (feledékenység, fáradtság, idegesség, túlérzékenység), testi tünetek (beesett arc, elszínezŊdött bŊr, orrfolyás, étvágytalanság), magatartásbeli változások (érdeklŊdés csökkenése, családi kapcsolati zavarok, zárkózottság), illetve különbözŊ jellegzetes eszközök (ezüst papírdarabkák, megégetett kiskanál, citrompótló). A kábítószer fogyasztása során hosszabb-rövidebb idŊ alatt kialakul a pszichés, illetve a testi függés. Az elŊbbi azt jelenti, hogy az illetŊ sóvárog a szer után, illetve az érzés után, amit a szer fogyasztása jelent. A testi függés esetén kialakul tolerancia a szerrel szemben, amit a fokozott fogyasztással lehet csökkenteni, illetve fogyasztás szüneteltetése esetén megvonási tünetek jelentkeznek. Általában a testi és lelki függés együtt jár, bár a lelki gyorsabban alakul ki. A kábítószereket hatóanyaguk alapján öt nagy csoportba oszthatjuk. Az úgynevezett ópiátok közé tartozik az ópium és a heroin. Az ópium a mákfej tejszerű anyaga, melynek hatóanyaga a morfium. Fájdalomcsillapításra használják. A heroin por alakú 28

Buda, 1995. http://apps.who.int/ghodata/?theme=GISAH&region=eu# 30 http://apps.who.int/ghodata/?theme=GISAH&region=eu# 29

morfiumszármazék, melyet vegyi úton állítanak elŊ. Szaga az ecetére emlékeztet. Por alakjában beszippantják, ekkor az orr nyálkahártyáján keresztül jut be a vérbe, vagy intravénásan adagolják. A heroin fogyasztása során rövid idŊn belül kialakul a pszichés illetve testi függés. A drogok második csoportjába tartoznak a stimulánsok. Ide sorolható a kokain, a „crack”, illetve az amfetamin. A kokain a kokacserje leveleibŊl nyert kivonat. A leveleket vízzel és mésszel összegyúrva állítják elŊ az anyagot. A dél-amerikai indiánok a jó hangulat elérésre, illetve az éhségérzet csökkentésére használták. A „crack” kokainszármazék, annak egy további feldolgozása. Az amfetaminok közé tartozik a speed és az ecstasy. A harmadik csoportot a hallucinogének képzik: az LSD és a meszkalin. Az LSD alapanyagát egy gabonán élŊsködŊ gombaféleség termeli. A negyedik csoportba – a cannabisok közé – a marihuána és a hasis tartozik. A hasis az indiai kender virágjából származó gyanta. A marihuána a száraz levélcsúcsok illetve a virágok keveréke. Végül az ötödik csoportba a szerves oldószerek tartoznak (különbözŊ festékek, hígítók, ragasztók). A drogfogyasztás hazai története négy fŊ szakaszra bontható: 1. A 60-as évek közepétŊl a 70-es évek elejéig: 1969-ben következett be az elsŊ droghalál. 1972-ben fülelt le a rendŊrség egy olyan drogos csoportot, amely egy Parkan nevű gyógyszert használt. 2. A 70-es évek közepétŊl a 80-as évek elejéig: A drogfogyasztók száma folyamatosan emelkedett. Elterjedt a szipuzás, illetve a gyógyszer és alkohol kombinációja. 1973ban létrejött a Toxikománia Elleni Munkacsoport mely prevenciós és felvilágosító munkát folytatott. 3. 1980-tól a rendszerváltásig terjedŊ idŊszak: Klasszikus kábítószerek megjelenése. Tranzitország lettünk. Az elsŊ fontosabb publikációk, tudományos kutatások a drogfogyasztással kapcsolatosan. Rehabilitációs intézmények jönnek létre. ElŊtérbe kerül a megelŊzŊ és felvilágosító munka. 4. 1989-tŊl váltunk cél-országgá. NŊtt a klasszikus kábítószerek aránya, illetve a diszkódrogok fogyasztása. 1991-ben alakul meg a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság. Létrejön a D. A. D. A. (drog, alkohol, dohányzás, AIDS elleni) program. Egyre több marihuána, hasis és LSD érkezett az országba, elsŊsorban a hazai drogturisták segítségével Hollandiából. Az „Európai vizsgálat a középiskolások alkohol- és egyéb drogfogyasztásáról, valamint dohányzásáról” című európai kutatás (ESPAD, 1999) adatai szerint elsŊsorban a tiltott szerek fogyasztása nŊtt meg a 16 évesek körében. A felmérés alapján világossá vált, hogy a magyarországi elsŊ és másodéves középiskolások 28,8 %-a fogyasztott már legalább egyszer életében tiltott illetve legális szert. 1999-ben a marihuána elterjedtségét lehet megfigyelni a különbözŊ drogok között. A felmérés tanulsága alapján a drog kipróbálása mögött elsŊsorban a kíváncsiság állt. Az ESPAD felmérése legutóbbi eredményeit mutatja be a következŊ ábra.

12. ÁBRA.

Forrás: Nemzeti Drogstratégia 2011–2020.

A WHO megrendelésére készülŊ HBSC vizsgálat (Health Behavior in School – aged Children) a kilencedik és a tizenegyedik évfolyamos középiskolások mintája alapján megállapította, hogy a középiskolások közel negyede (24,3%) próbált ki valamilyen legális vagy illegális szert életében (2003-as felmérés). Az összlakosságot vizsgáló 1996-os felmérés alapján31 a magyar lakosság mintegy 5%-a fogyasztott már illegális drogot. A kábítószerfogyasztók 32%-a a 18–39 éves korosztályba tartozott. A 10–18 éves korosztályt figyelembe véve a fiúk 60, a lányok 40%-a fogyasztott már legális vagy illegális kábítószert e felmérés alapján. Az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction adatai alapján32 Magyarországon 2010-ben 17 drogos haláleset történt, 1996-ban (ekkortól vannak adatok a rendszerben) 52. Azok közül, akik drogelvonó kezelésbe bevonásra kerültek újonnan 2010-ben, 2,2% heroinfogyasztás miatt került az ellátórendszerbe, ez 1998-ban még 17,5% volt. Ugyanezek az adatok a kokainfogyasztók vonatkozásában 2010-ben 2%, 1998-ban 1,8%. Az amfetamin- és MDMA-fogyasztókra vonatkozóan a 2010-es adat 11,8%, az 1998-as adat 14%, míg a cannabiszfogyasztók aránya 2010-ben 80,3%, 1998-ban pedig 13,6%. A megelŊzés tekintetében néhány intézkedésrŊl ejtünk szót. 1993-ban az Európai Tanács létrehozza az Európai Kábítószer- és kábítószer-függŊséget MegfigyelŊ Központot (EMCDDA), mely végül 1995-ben kezdte meg a munkáját. 1999-ben, Helsinkiben az Európai Bizottság elfogadta az EU egységes 2000–2004 közötti idŊszakra érvényes akciótervét. Az akcióterv hat célkitűzést tartalmazott az elkövetkezŊ öt évre, melyek között szerepelt a drogfogyasztás jelentŊs csökkentésének igénye, a kezelésbe vont drogfogyasztók számának növelése, a kábítószer-kínálat jelentŊs csökkentése és a kábítószerhez köthetŊ bűncselekmények visszaszorítása. 2004-ben fogadták el a 2005–2012-re vonatkozó új drogstratégiát, melyben ösztönözték a nemzeti drogstratégiák fejlesztését és összehangolását. Magyarországon 2000-ben készült el a „Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására” című dokumentum és a hatékony megvalósítás érdekében létrehozták a Nemzeti DrogmegelŊzési Intézetet. 2009-ben került elfogadásra az új „Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma Visszaszorítása Érdekében” című program 2010–2018-ra vonatkozóan. Az új kormány 2011-ben készíttette el a „Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma kezelésére” című dokumentumot. A dokumentum meghatározza az alapelveket, általános és konkrét célokat fogalmaz meg (ez utóbbiban például a kábítószert nem fogyasztó fiatalok megerŊsítését, a gyermek- és fiatalkorúak addiktológiai ellátását szolgáló intézményrendszer kiépülésének szükségességét, a leszoktató programokban való részvételi arány növekedését az érintettek részérŊl).

31 32

Takách, 1998. http://www.emcdda.europa.eu/stats12/drdtab107a.

3.2.4. Bűnözés Ez a típusú deviancia minden társadalomban és minden korban megtalálható. Fekete szerint33 bűnözés alatt olyan viselkedésformákat értünk, amelyek célja szükségletek kielégítése illetve konfliktusok feloldása. Ezeket a cselekedeteket a társadalom szankcionálja, mivel azok sértik az általánosan elfogadott értékeket és normákat. A szankciók hatékonysága abban rejlik, hogy azok képesek-e elrettenteni az embereket a bűntettek elkövetésétŊl. A bűnözés növekedésének hátterében általában olyan okok állnak, mint a bűnelkövetés lehetŊségeinek kiszélesedése, a társadalom polarizációja, illetve az esetlegesen fellelhetŊ érték-, illetve normaválság egy adott országban. 2002-ben a Belügyminisztérium által elkészített bűnügyi térkép alapján 34 elmondható, hogy a legtöbb bűncselekményt Budapest belvárosában illetve külsŊ kerületeiben, valamint a Balaton környékén követik el. A vagyon elleni bűncselekmények döntŊ hányadát Pest, Somogy, Szolnok, Tolna és Zala megyében követik el, míg az ország keleti felében ez ritkább. A verekedés és garázdaság azonban az ország keleti felében gyakoribb, mint a Dunántúlon. A következŊ táblázat azt szemlélteti, hogy megyék szerint 2007-ben és 2008-ban hogyan alakult a regisztrált bűncselekmények száma. Ennek alapján is elmondható, hogy Budapest és Pest megye vezeti az országos rangsort. B.–A.–Z. megye a 3-4 helyen áll. 13. TÁBLÁZAT. REGISZTRÁLT BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMA MAGYARORSZÁGON AZ ELKÖVETÉS HELYE SZERINT, 2007–2008 Megyék

2007

2007 Rangsor

2008

2008 Rangsor

%-ban

Országos összesen

426,914

408,407

95.66%

Budapest

106,129

107,317

101.12%

Baranya

17,305

13,834

Bács–Kiskun

19,962

17,532

Békés

14,345

Borsod–Abaúj–Zemplén

28,940

Csongrád

18,972

Fejér

17,423

Győr–Moson–Sopron

16,846

Hajdú–Bihar Heves Komárom–Esztergom Nógrád

79.94%

87.83%

69.66%

27,923

96.49%

16,296

85.90%

17,102

98.16%

13,863

82.29%

20,895

33,533

13,106

11,088

84.60%

10,980

9,788

89.14%

9,522

6,944

9,993

160.48%

72.93%

Pest

39,927

36,885

92.38%

Somogy

13,998

13,273

94.82%

Szabolcs–Szatmár–Bereg

21,819

21,094

96.68%

Jász–Nagykun–Szolnok

16,167

15,152

Tolna

7,643

7,955

104.08%

Vas

9,870

8,239

83.48%

Veszprém

12,658

12,095

95.55%

Zala

10,097

8,216

81.37%

308

285

92.53%

Külföld

93.72%

Forrás: http://crimestat.b-m.hu/KulsoLekerdezo.aspx

33 34

Idézi Girán, 1998. Népszabadság, 2002. október 25.

A következŊ táblázat nemzetközi bűncselekmények számának alakulását.

kitekintéssel

mutatja

meg

regisztrált

14. TÁBLÁZAT. A RENDŐRSÉG ÁLTAL REGISZTRÁLT BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMA ORSZÁGONKÉNT, 1999–2009 (1000 FŐBEN)

Forrás: Eurostat online data

A fenti adatok alapján már-már bizakodhatnánk, de az Egységes nyomozóhatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika (ENyÜBS)35 azt mutatja, hogy 2011-ben a regisztrált bűncselekmények száma 451 371 volt, ami 1%-kal magasabb, mint 2010-ben. 100 ezer lakosra 4520 bűncselekmény jutott, ami 55-tel több, mint 2010-ben. 2011-ben az összes regisztrált bűncselekmény 57%-át a vagyon elleni bűncselekmények adták.

http://www.mklu.hu/repository/mkudok5877.pdf

Végül az utolsó táblázat a börtönökben fogva tartottak számáról és arányáról ad információt nemzetközi kitekintéssel. 15. TÁBLÁZAT. BÖRTÖNÖKBEN FOGVA TARTOTTAK SZÁMA ÉS ARÁNYA (100 EZER LAKOSRA) ORSZÁGONKÉNT, 1999, 2004, 2009

Forrás: Eurostat online data

Kérdések, feladatok: 1. Elemezzék a fenti táblázatokat a szerint, hogy a volt szocialista országokban hogyan alakulnak a deviáns viselkedésekre vonatkozó adatok! (órai feladat) 2. Gyűjtsön információkat települése vonatkozásában arról, kik, milyen szervezetek, milyen hatékonysággal foglalkoznak a deviáns viselkedések megelŊzésével, kezelésével!

4. Változó családok Family, familar. Latinul familia. Mit is takarnak ezek a kifejezések? Valami olyasmire utalnak, hogy ismerŊsök csoportja. Ha a család szót halljuk – szerencsés esetben jólesŊ borzongás fut rajtunk végig – a melegség, a harmónia, a szeretet és más, ehhez hasonló fogalmak jutnak errŊl az egy szóról eszünkbe. Valóban így van ez? Valóban mindenki számára ugyanezt jelenti a család? Valóban igaz lenne, hogy „a család az, ahol zúzmarás idŊkben titkon ünnepelhetŊ a titok: az együvé tartozás tudata”36, vagy inkább egy olyan televíziókészülék, amit szívesen kikapcsolnánk, ha lehet, de elfelejtettük, hogy hol is van a kapcsoló? Vajon feltételezhetŊ, hogy a családban vannak hatalmi kérdések, aláfölérendeltségi viszonyok, „csetepaték”, „zűrök”, devianciák, erŊszakos cselekedetek és még sorolhatnánk? Ezekre a kérdésekre nem csak minden földi halandó keresi a választ és a maga kis mikrovilágában megéli, átéli és feldolgozza mindazon élményeket, és tapasztalatokat, amik a családdal együtt járnak, hanem tudományos síkon a családszociológusok is elmélyülten kutatják ezen folyamatokat. Azért is szükséges a családdal, mint társadalmi intézménnyel foglalkoznunk, mert többen úgy vélik: a család válságban van, nem tudja betölteni társadalmi szerepeit, nem képest biztonságot adni a benne élŊknek. Nyugat-Európában az 1930-as, Magyarországon az 1960-as évektŊl kezdve tartják számon a családszociológiát, mint a szociológián belül egy elkülönült szakterületet. Ezen tudományterületen belül az 50-es, 60-as években az úgynevezett funkcionalista paradigma dominált a kutatók körében, mely abból indult ki, hogy a család (azon belül is a modern nukleáris család) bizonyos szükségleteket elégít ki az egyének, illetve a társadalom számára, azaz pozitív funkciót tölt be a társadalomban. Az utóbbi 30 évben ez a paradigma részben megkérdŊjelezŊdött. Mi volt ennek az oka? Lényegében az, hogy a nŊi szerep átalakulásával, a válások növekedésével, a család néhol diszfunkcionális működésével, a családon belüli konfliktusok és erŊszakos cselekedetek felszínre kerülésével egyre több kutató hívta fel arra a figyelmet, hogy a családdal kapcsolatos elméleteknek nem szabadna elsiklaniuk ezen társadalmi intézmény problémái felett. Ennek hatására elŊtérbe kerültek azok a kutatások, amelyek a család harmonikus oldalának bemutatása mellett rávilágítottak arra is, hogy milyen esetekben nem tudja mégsem az a társadalmi intézmény ellátni a neki szánt szerepet. Mint minden magára adó tudományterületnek, a családszociológiának is meg kell tudnia határozni saját tárgyát – esetünkben azt, hogy mi a család. Hogyan lehetne tehát definiálni ezt a fogalmat? Erre a kérdésre – ha korrekt módon akarunk eljárni – nagyon nehéz válaszolni. Azt is mondhatnánk nemes egyszerűséggel, hogy ahány kutató/kutatás, annyiféle meghatározás létezik. Fejezetünk elején tekintsünk át néhányat közülük annak érdekében, hogy tovább tudjuk haladni a családdal kapcsolatos kérdések vizsgálatával. 4.1. Család-meghatározások Gondoljuk csak végig, hogy mi magunk kiket tekintünk családtagunknak? Vajon azokat, akikkel egy fedél alatt élünk, vagy azokat, akiket rokonaink közül szeretünk? Belesoroljuk-e azt az elvált szülŊt, akivel nem volt kapcsolatunk a család felbomlása után? Esetleg még a kutyánkat, barátunkat, komaasszonyunkat is családtagnak tartjuk? És mi a helyzet elhunyt szeretteinkkel? Kulcsár Kálmán szerint: „A család szociológiai értelemben olyan csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nŊ, illetve leszármazottainak tartós együttélését jelenti. Ez az együttélés a férfi és a nŊ nemi kapcsolatán, illetŊleg a leszármazottak vérségi kapcsolatán alapul ugyan, de tágabb, például gazdasági közösséget is jelent, más jellegű 36

Idézi Neményi, 1988, 24. o.

kötelékek is erŊsítik, erkölcsi és jogi normák is szabályozzák, és jelentŊs szerepet tölt be az egyén a társadalom viszonyát alkotó legkülönbözŊbb folyamatokban.”37 A Magyarországon használatos statisztikai családdefiníció szerint a család a szülŊket/vagy egyedülálló szülŊt és a velük együtt élŊ nem házas gyereket/gyerekeket foglalja magában. Ez más néven a nukleáris családi háztartás. Kiterjesztett családi háztartásról akkor beszélünk, ha a nukleáris családhoz társul még egy családtag, például özvegy szülŊ, vagy nem házas testvér. A több családmagból álló háztartások tipikus példája több generáció együttélése oly módon, hogy a szülŊk és házas gyermekük annak családjával élnek együtt. Monogám házasság esetén a házastársaknak egy idŊben csak egy partnere van. Poligámiáról ezzel ellentétben akkor beszélünk, ha egy személynek több házastársa van egy idŊben. Ennek két típusa lehetséges. Poligínia esetén a férfiaknak megengedett a több házastárs egy idŊben, míg poliandria esetén a nŊnek. A családot Andorka Rudolf38 társadalmi intézménynek tekinti. Elméletében utal arra, hogy a társadalmi makrostruktúrák illetve az egyének közötti közvetítŊ kapocsként jelenik meg. A család azon kívül, hogy társadalmi intézmény, kiscsoport illetve elsŊdleges csoport. Kiscsoportsága abban áll, hogy tagjai kis létszámúak, és személyesen ismerik egymást. ElsŊdleges csoport, mivel teljes személyiségünkkel veszünk részt benne, a többiek illetve saját érdeklŊdésünk a másik személyre, mint egészre irányul (nem úgy, mint például egy munkahelyen, ahol – elvileg – csak a személyiség egy része a fontos, és az a döntŊ, hogy ki hogyan végzi a munkáját). A családszociológiában a családdal kapcsolatosan három alapvetŊ iskola létezik. Tekintsük át röviden ezen irányzatok fŊbb megállapításait. Az interakcionalista irányzat szerint a család állandóan változó jelenség. Az egyetlen tényezŊ, amely stabil, a családtagok közti interakció, azaz kapcsolat. A család képes a konfliktusok ellenére is működni, az interakció tárgya nem más, mint a konfliktusok kialakítása és megoldása. Ezen irányzat legfontosabb képviselŊje Ernest W. Burgess 1926ban írt tanulmányában a családot, mint interakcióban álló személyek egységét határozta meg, akik érintkezésük során különbözŊ szerepeket töltenek be egymás számára, mint például férj, feleség, szülŊ stb.39 A szerepek ugyan társadalmilag meghatározottak, de a szerep alakítója maga is saját képére formálhatja ezeket. Nyilvánvalóan csak annyiban, amennyiben el tudja fogadtatni szerepeit, szerepelképzeléseit a többi családtaggal. Burgess meghatározása alapján a családot alkotó személyeket házasságkötés, vérségi kapcsolat vagy örökbefogadás fogja egybe, a tagok közös háztartást tartanak fent és egy közös kultúra részesei. A fenti megközelítés lényege abban foglalható össze, hogy az irányzat hívei szerint addig beszélhetünk családról, amíg van a tagok között interakció. Annak megszűnése esetén (pl. ha egy fedél alatt élünk, de nem beszélünk egymással és fizikai kontaktus sincs közöttünk) a család már nem család. A strukturalista-funkcionalista irányzat a családdal, mint társadalmi rendszerrel – illetve ezzel összefüggésben annak társadalmi szerepével – foglalkozik. Az 1937-re évekre nyúlik vissza az az elképzelés, mely George P. Murdock nevéhez köthetŊ. KülönbözŊ emberi társadalmakat vizsgált meg és megállapította, hogy a család minden kultúrában megtalálható, hiszen mindenhol szükséges egy olyan társadalmi rendszer, amely biztosítja a szexuális, a reprodukciós, a nevelési és a gazdasági funkció ellátását. Talcott Parsons, az irányzat egyik megalkotója szerint a családnak három fontos funkciója van: a gyermekek szocializációja, a társadalom reprodukciója illetve a tagok pszichés védelme. Az ehhez az irányzathoz tartozó különbözŊ szerzŊk azonban nem 37

Kulcsár, 1969, 265–266. o. Andorka, 1997. 39 Cseh-Szombathy, 1979. 38

egységesek abból a szempontból, hogy miben látják a családi funkciókat, illetve vita dúl arról is, hogy vajon a modern család képes-e még ellátni ezen feladatokat. A különbözŊ nézŊpontok összevetése után a családnak általában a következŊ funkciókat tulajdonítják a kutatók: gazdasági, reprodukciós, szocializációs és érzelmi funkció. A reprodukciós funkcióval kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy ez a társadalom szempontjából nélkülözhetetlenül fontos, hiszen ez biztosítja tagjainak újratermelŊdését. Az állam ezt felismerve, különbözŊ születésszabályozási módszerekkel beavatkozik a családok életébe, hol ösztönözve, hol visszafogva a gyermekvállalási kedvet. A családok gazdasági funkciója kettŊs: egyrészt a közös termelést, másrészt a közös fogyasztást foglalja magába. A modern társadalmakban az utóbbi dimenziója a domináns, a modern család már nem termelési egység. Végül (harmadik irányzat) a családot úgy is meg lehet közelíteni, mint életciklusok sorozatát.40 Ez az irányzat azt hangsúlyozza, hogy a család állandóan fejlŊdésben van. Ennek alapján nyolc életszakaszt szoktak megkülönböztetni, és azt vizsgálják, hogy a család összetétele, a tagok életkora, gazdasági aktivitása hogyan változik a család élete során. Az életciklusok a következŊk: 1. az új házaspár családja; 2. csecsemŊkorú gyermekes család; 3. bölcsŊdés korú gyermeket nevelŊk családja; 4. óvodás gyermeket nevelŊk családja; 5. iskolás gyermek családja; 6. felnövekvŊ gyermeket kibocsátó család; 7. magukra maradt, de még aktív szülŊk családja; 8. magukra maradt, inaktív szülŊk családja. Az írás következŊ részében áttekintjük a család társadalmi funkcióit, az ezek ellátásában jelentkezŊ problémákat, majd kitérünk a téma aktualitása és jelentŊsége miatt a családon belüli erŊszak tárgyalására. Ezt követŊen megnézzük, hogy milyen adatokat találunk jelenleg a családra, a válásokra, együttélésekre vonatkozóan és áttekintjük azokat a kormányzati és egyéb intézkedéseket, melyek közvetlenül érintik a családokat. 4.2. A család társadalmi funkciói Ahogyan arról a család-megközelítések tárgyalásánál már szó volt, ahány szerzŊ, annyiféle különbözŊ meghatározás él a család funkcióival kapcsolatban. Általában a család gazdasági, érzelmi, reprodukciós-szocializációs, idŊsgondozó szerepét szokták emlegetni. A modern nukleáris családdal kapcsolatosan általános felfogás a kutatók körében, hogy több funkcióját (például a gazdasági funkción belül a közös termelést, illetve az idŊsgondozást mint szerepet) elveszítette. Abban általában egyetértenek a szerzŊk, kutatók, hogy a szocializációban, illetve a személyiség intim szükségletének kielégítésében vitathatatlanul a családnak van a legfontosabb szerepe. Akörül a kérdés körül azonban már nem teljes az egyetértés, hogy vajon mennyiben képes a család kizárólag ellátni megmaradt funkcióit. Egyesek szerint (pl. Lasch, Habermas41) a modern család már csak korlátozottan képes megmaradt szerepeit, nevezetesen a szocializációs illetve érzelmi szerepet betölteni. E szerzŊk azon az állásponton vannak, hogy ezeket a funkciókat egyes társadalmi intézmények (pl. bölcsŊde, óvoda) átveszik a családtól, illetve kiegészíti a család ebbéli hiányosságait. Mások szerint (pl. Tomka, Fletcher42) kizárólag a család képes ilyen jellegű szerepeket betölteni az egyén illetve a társadalom életében; a mesterségesen kialakított társadalmi szervezetek próbálhatják ugyan, de nem tudják helyettesíteni a családot e két funkció ellátásában. A következŊkben a család fent említett két funkcióját (szocializációs és érzelmi) tárgyaljuk meg részletesebben. 40

Cseh-Szombathy, 1979. Idézi Neményi, 1988. 42 Idézi UŊ. 41

A szocializációt úgy fogalmazhatjuk meg, mint „az embert érŊ hatások, az ezekre való reakciók, visszahatások egész folyamata, amelynek során az egyén megszerzi azt a tudást, azokat a gyakorlati ismerteket és készségeket, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy többékevésbé hatékonyan vegyen részt az egész társadalom, illetve az egyes csoportok életében.”43 Pszichológusok állítják, hogy a sikeres szocializációhoz elengedhetetlen legalább egy személy megbízható jelenléte. Ekkor tud ugyanis kialakulni a kötŊdés és a bizalom egy másik személy iránt. John Bowlby pszichológus bizonyította be, hogy ha a gyermek születése után elveszíti az anyját, súlyos szorongás léphet fel nála, amely kihat a gyermek egész személyiségfejlŊdésére.44 A Harlow házaspár végzett ennek az elméletnek a vizsgálatára egy kísérletet.45 Majomkölyköket anyjuktól elválasztva neveltek, az egyik csoportot egy drótvázas anyával, a másikat egy műszŊrrel bevont anyahelyettesítŊvel tették egy ketrecbe. Mindkét csoportba tartozó kölykök kaptak enni (az erre a célra szolgáló cumisüveg az anyára volt erŊsítve). Azok a majmok, akik a drótanyával nevelkedtek, semmilyen melegséget nem kaptak, súlyos viselkedészavarokat produkáltak felnŊttként. Ha teherbe estek, kölykeiket elutasították. A szŊranyán nevelkedett majmok abba kapaszkodva fedezték fel a világot. FelnŊttkorukban képesek voltak a „majomtársadalomba” beilleszkedni. KülönbözŊ történetek ismertek olyan gyerekekrŊl is, akiket ridegen neveltek, esetleg az emberi társadalomtól elzártan éltek felnŊttkorukig.46 A történetek tanulsága az, hogy az emberi társadalomba való sikeres szocializáció nem mehet végbe attól elzártan, az úgynevezett szocializációs közegek nélkül. Ezek a közegek a család, a kortárscsoportok, a bölcsŊde, óvoda, sŊt ide sorolhatjuk a médiát is. A család kiemelkedŊen fontos szocializációs szerepét abban kell látni, hogy közvetítŊ szerepe van az egyén és a társadalom között, viselkedési mintákat alakít ki, már a születés pillanatától hat az egyénre. A családon belüli szocializációnak két szintje a primer és a szekunder szint. Az elŊbbi az ösztönös, tudattalan érték- és normaátadásra utal. Az utóbbi a primer szocializációra épülŊ tudatos értékátadást jelenti. A családi szocializáció, akár tudatosan, akár ösztönösen a következŊ szerepekre készíti fel a benne felnövekvŊ gyereket: nemi, házastársi és szülŊi szerep. A gyermek, azonosulva a követendŊ, modellként szolgáló személlyel, utánozza annak viselkedését. A házastársi illetve szülŊi szerep elsajátítására vonatkozóan több vizsgálat született (például Hill és Aldous vizsgálata).47 Ezek kiemelik azt a fontos tényt, hogy a házastársi szerepet a gyermek saját családjában (származási család) nem gyakorolhatja, a játék „élesben” megy a saját maga által létrehozott nemzŊcsaládjában. A szülŊi szerepnek viszont aktív részese, hiszen a gyermek- szerep a szülŊinek komplementer (kiegészítŊ) szerepe. A családi szerep elsajátításával párhuzamosan zajlik a nemi szerepek tanulása. Kultúránként és koronként különbözŊ lehet, hogy mi számít férfias illetve nŊies viselkedésnek. Margaret Mead ezzel kapcsolatos vizsgálatai bebizonyították, hogyha egy adott közösségben a férfiak a szelídebbek és a nŊktŊl várják el az agresszivitást, a közösségben felnövekvŊ gyermekek számára ez lesz a követendŊ magatartásforma. A gyermek nemi identitástudata, azaz nemével való azonosulása a 3. életévtŊl alakul ki. A nemi identitás és nemi szerep kialakulásával kapcsolatosan több elmélet született, amelyek másként közelítenek a témához. A pszichoanalitikus elmélet szerint 3 éves korban a gyerek érdeklŊdése a nemi szervek felé fordul. Ezt a freudi kategóriák alapján fallikus szakasznak hívjuk. A gyermek beleszeret saját nemével ellenkezŊ nemű szülŊjébe és féltékeny lesz saját nemének megfelelŊ szülŊjére, amiért az birtokolja a másik nemű szülŊt. Ezt a jelenséget 43

Cseh-Szombathy, 1979, 35. o. Idézi UŊ. 45 Idézi UŊ. 46 Lásd ehhez Giddens, 1997. 47 Idézi Cseh-Szombathy, 1979. 44

ödipális konfliktusnak nevezik. Ennek feloldásaként a gyermek azonosul saját nemű szülŊjével. A szociális tanuláselmélet hívei szerint a nemi szerepek megtanulása jutalmak és büntetések mentén megy végbe. A szülŊk illetve kortárscsoportok jutalmaznak akkor, ha a gyerek nemének megfelelŊen, illetve büntetnek, ha nem megfelelŊen viselkedik. A kortársak szerepe nagyon jelentŊs a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák megerŊsítésében (például a fiúk bírálják egymást, ha valamelyik „nyápicabb”). A lányokat esetleges fiús viselkedésükért kevésébe fedik meg, mint a fiúkat a lányosért. Mondhatjuk, hogy a férfias viselkedés tabuja kevésbé erŊs, mint a nŊiesé. Különösen az apák ügyelnek „éberen” fiaik megfelelŊen férfias viselkedése felett. A kognitív fejlŊdés elmélete szerint a nemi identitás nagyon fontos a nemhez igazodásban. Azaz valaki azért akar fiús dolgokat tenni, mert tudja, hogy fiú, és nem azért, mert jutalmat kap érte. A nemi identitás kialakulása az elmélet alkotói szerint lassú folyamat: 2–7 éves kor között megy végbe. A hároméves gyerekek ugyan meg tudják mondani, hogy adott képen látható illetŊ fiú vagy lány, de nem tudják, hogyha Ŋk megnŊnek, fiúk vagy lányok lesznek-e. Az úgynevezett nem-konstancia tudata, azaz hogy a biológiai nem változatlan a külsŊ változások ellenére (például ha egy lányt fiús ruhába öltöztetnek, attól még lány marad), csak 6 éves korra alakul ki. Végül a nemi séma elmélete azon az elképzelésen alapul, hogy a gyermek környezete bátorítja Ŋt arra, hogy egy nemi szemüvegen keresztül nézze a világot. Például az óvodában gyakran aszerint választják szét Ŋket különbözŊ csoportokba, hogy fiúk vagy lányok. Énképüket a fiúság-lányság köré szervezik. A modern család érzelmi funkciójának jelentŊségét William F. Ogburn fogalmazta meg elsŊként.48 ŉ a családot mint intim közeget definiálta, de hogy pontosan mit értett ez alatt, az rejtélyes maradt. Burgess fejlesztette tovább a család mint intim közeg elképzelését. Burgess szerint a modern család barátságon alapuló társas kapcsolat, melyben a legfontosabb összetartó erŊ a kölcsönös szeretet. Ideális esetben a családtagok olyan szemléletet képviselnek, hogy a legfŊbb boldogság a családban található meg. Talcott Parsons49 ugyan nem használja az „intim kapcsolat” kifejezést, de a család egyik legfontosabb feladatának tekinti a felnŊtt személyiség érzelmi stabilitásának biztosítását. A gyerekszülés, illetve a gyerekek nevelése elmélyíti szerinte a szülŊk közti érzelmi kapcsolatot azáltal, hogy közös felelŊsséget teremt, mely egyben közös örömforrás is számukra. William J. Goode50 nézetei szerint a modern társadalomban és ezzel együtt a modern gazdaságban való részvétel komoly pszichés megterhelést jelent az egyének számára. A bizonytalanná váló világban a család az utolsó menedék az egyén számára. A család elŊzŊekben felvázolt, pozitív megítélése, ezzel párhuzamosan a családnak mint az intimitás egyedüli letéteményesének megjelenítése egészen az 1960-as, 70-es uralkodó felfogás volt szociológiai berkekben, de a társadalmi diskurzusok szintjén is. A 60-as, 70-es években azonban a válási arányszámok növekedése, illetve a nŊi egyenjogúsági mozgalmak térnyerésének következtében elŊkerültek a szkeptikusabb, nemegyszer a család és az úgynevezett zárt házasság halálát hirdetŊ elképzelések. Ezen változások a családszociológia elméletén belül sem múltak el nyomtalanul. Ezekben az években született meg az úgynevezett „nyitott házasság” koncepciója. Az ötlet Nena O’Neill és George O’Neill fejébŊl „pattant ki”.51 A koncepció lényege az alábbiakban foglalható össze. A szerzŊk abból indulnak ki, hogy az emberek fejében a családdal illetve a házassággal kapcsoltban egyfajta tradicionális felfogás él. Ennek részeként hajlamosak vagyunk elhinni, hogy örökké kell tartani, hogy a végsŊ célja a gyereknemzés és a gyerekek felnevelése, illetve hogy az egyén boldog lehet élete végéig kizárólag egy ember 48

Idézi Cseh-Szombathy, 1979. Idézi Cseh-Szombathy, 1979. 50 Idézi Cseh-Szombathy, 1979. 51 Lásd ehhez bŊvebben Neményi, 1988. 49

mellett (aki egész életén át képes kielégíteni érzelmi és szexuális szükségleteit). Ezzel szemben O’Neillék a nyitott házasságot javasolják, ami szerintük egy reálisan megvalósítható alternatíva. A nyitott házasságban a tagok nyílt kommunikációt folytatnak. Nincsenek tabutémák elŊttük, ezért az ilyen házasság a konfliktusok nyílt felvállalását jelenti. A partnerek azonban nem tartják fontosnak az egymás iránti hűséget, sŊt megengedhetŊ egy külsŊ személlyel kialakított intim-baráti vagy akár szexuális viszony. A szerzŊpáros amellett érvel, hogy ez a modern forma életképesebb, reálisabban megvalósítható, mint zárt „elŊdje”. Amellett, hogy sokan elismeréssel üdvözölték ezt a koncepciót, többen igen szkeptikusan tekintettek rá, utalva arra, hogy a külsŊ személlyel folytatott szexuális viszony valószínűsíthetŊen megmérgezi a házastársak egymással való kapcsolatát. 4.3. A családon belüli erőszak A családon belüli erŊszak vizsgálatában úttörŊ jelentŊségűnek tekinthetŊ Morvai Krisztina kutatása, aki a 90-es évek magyar valóságát tárta fel.52 Általa vált nyilvánossá az a megdöbbentŊ adat, hogy Magyarországon minden második halálos kimenetelű erŊszakos bűncselekmény családon belül történik. A külföldi szakirodalom „child abuse”-ként említi a gyermekkel szembeni erŊszakos cselekedeteket. Az ezzel a jelenséggel kapcsolatos vizsgálatok szerint a gyermekbántalmazás hátterében többféle ok állhat. A kutatások kezdetben azt állították, hogy a bántalmazás oka a szülŊk pszichés rendellenessége. A kutatások másik csoportja, a bántalmazó családokat nagyobb valószínűséggel érintŊ stresszhelyzetek leírására törekszik, mint például a gyerek nem kívánt volta, szülés fiatal korban stb. Arra irányuló vizsgálatok is vannak, hogy a gyermek milyen tulajdonságok megléte esetén van kitéve nagyobb valószínűséggel bántalmazásnak. Ezek egy része fizikai tényezŊ, például a gyerek retardáltsága, hiperaktivitása, étvágytalansága stb. Kimutathatóan a 3 hónapostól 3 éves korú gyermekek vannak leginkább ilyen viselkedésnek kitéve. A szakirodalom megemlíti az úgynevezett „rossz jelképeivé vált” gyerekeket, akik megromlott kapcsolat gyümölcseként szenvednek egy rossz kapcsolat következményei miatt. A családon belüli erŊszakkal kapcsolatos másik vizsgálati terület a nŊkkel szembeni erŊszakos viselkedés. Ezzel kapcsolatban Morvai elemzi az érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazást. Ezek a bántalmazási formák nem önmagukban jelentkeznek, hanem általában egymást váltva illetve együttesen. A bántalmazás folyamatszerű jelenség, amelynek kezdete sokszor észrevehetetlen. A folyat elsŊ fázisa sokszor a bántalmazott elszigetelése, elmagányosítása és ezzel együtt önbizalmának folyamatos gyengítése, aláásása. Ennek hátterében sokszor a másik felett való uralkodás szándéka áll. A bántalmazás ciklikus folyamat, melynek részei a feszültség növekedésének fázisa, melyet az akut bántalmazás szakasza követ és végül az enyhülés, békülés idŊszaka zárja a sort. A családon belüli erŊszakra vonatkozó jogi szabályozás a mai napig is egy igen kényes és vitatott terület. Az Európai Unió 2010 szeptemberében fogadott el ezzel kapcsolatosan egy öt évre szóló stratégiát, melynek kifejezett célja a nŊk és férfiak közti esélyegyenlŊség javítása és ezen belül szól arról is a dokumentum, hogy együtt kell működni a tagállamokkal a nŊk elleni erŊszak fellépése terén. A 2010-es Eurobarométer felmérés szerint az európaiak 87%-a támogatja a családon belüli erŊszak elleni jogi fellépést. NégybŊl egy polgár nyilatkozta azt, hogy ismer olyan embert a környezetében, aki családon belüli erŊszak áldozata. Az EU-ban évente átlagosan 700-900 nŊ hal meg családon belüli erŊszak következtében, az erŊszak

Morvai, 1998.

elkövetŊje pedig általában közvetlen családtag, élettárs, volt élettárs, házastárs, volt házastárs.53 Az ORFK 2010-es adatai szerint 12217 esetben rendeltek el nyomozást családon belüli erŊszak gyanújával.54 Az áldozatok 80%-a nŊ volt. EbbŊl 120 esetben emberölés történt. A távoltartás büntetŊeljárási változatát Magyarországon 2006-ban vezették be, 2009-ben pedig az úgynevezett megelŊzŊ távoltartást. 2012 szeptemberében pedig a Parlament megszavazta, hogy a családon belüli erŊszak párkapcsolati erŊszak elnevezéssel önálló tényállásként kerüljön be a BüntetŊtörvénykönybe. Magyarország egyetlen olyan úgynevezett „shelter” sincsen az erŊszakot elszenvedett áldozatok számára, amely megfelelne a nemzetközi sztenderdeknek. A családok átmeneti otthonaiban tartanak fent 30 napos krízishelyeket, jelenleg 40 fŊ számára van hely országos szinten. További lehetŊségként fél, maximum egy évig maradhatnak ezek a nŊk (és gyerekeik) családok átmeneti otthonaiban. 4. A családi élettel kapcsolatos főbb statisztikai adatok MielŊtt ezek ismertetésére rátérnénk, fontos néhány általános demográfiai adatot, trendet bemutatni a családi életre vonatkozó adatok jobb megértése érdekében. Magyarország népessége 1981-ben 10 millió 710 ezer fŊ volt, azóta folyamatosan csökken,55 2011. október elsején 9 millió 982 ezer fŊ volt. A Népességtudományi Intézet munkatársának, Földházi Erzsébetnek56 az elŊrebecsléseit (háromféle becslést – alap, „pesszimista” és „optimista” változatot) is megmutatja a követezŊ grafikon a múltbeli és jelenlegi tendenciák mellett. 16. ÁBRA. A NÉPESSÉG SZÁMA MAGYARORSZÁGON, 1960–2060 KÖZÖTT

Forrás: Földházi, 2012.

http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak 55 Földházi, 2012. 56 Földházi, 2012. 54

Érdekes képet fest a népességszám jövŊbeli alakulásáról a következŊ grafikon, melyen látható, hogy várhatóan Románia és Bulgária népessége fog a jövŊben drasztikusan csökkenni. 17. ÁBRA. A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSA NÉHÁNY EURÓPAI ORSZÁGBAN

(1990=100%)

Forrás: Földházi, 2012.

Fontos társadalmi-demográfiai kérdéseket vet fel az elöregedŊ társadalmak kérdése. Bizonyos számítások alapján a 60 éves és idŊsebb népesség aránya a fejlett országokban meg fogja haladni a 30%-ot 2060-ra. Ezt szemlélteti a következŊ ábra. 18. ÁBRA. A 60+ ÉVESEK ARÁNYA A FÖLD NÉHÁNY ORSZÁGÁBAN, 2010 ÉS 2060

Forrás: Földházi, 2012.

Jelenleg családonként 1,3 gyerek születik, amely tendencia várhatóan a jövŊben sem fog javulni, hiszen csökkeni fog a szülŊképes korban lévŊ nŊk száma. Az adatok szintjén: 1990ben 126 ezer gyerek született, 2011-ben 88 ezer gyerek. A lehetséges jövŊbeli forgatókönyveket mutatja be a következŊ grafikon.

19. ÁBRA. AZ ÉLVESZÜLETÉSEK SZÁMA (100 LAKOSRA) 1990–2060 KÖZÖTT

Forrás: Földházi, 2012.

Még beszédesebb talán, ha összehasonlítjuk Magyarország 1980-as és 2011-es korfáját. Ennek alapján elmondható, hogy ma nagyjából feleannyi gyermek születik, mint 30 évvel ezelŊtt. 20. ÁBRA. MAGYARORSZÁG KORFÁJA 1980-BAN ÉS 2011-BEN

Forrás: Fazekas–Kézdi, 2011.

A családi élettel kapcsolatos adatokra rátérve a következŊ grafikon nemzetközi kitekintéssel mutatja be a háztartások megoszlását. Ennek alapján látható, hogy Magyarországon a háztartások 29%-át az egyszemélyes háztartások alkotják, 32%-ot képeznek a párok gyerekkel, vagy gyerekekkel típusú háztartások.

21. ÁBRA. HÁZTARTÁSOK MEGOSZLÁSA EURÓPA ORSZÁGAIBAN, 2005

Forrás: Murinkó–Földházi, 2012. *: 2001–2002-es adat

A következŊ grafikon a párkapcsolatok jellege szerint mutatja be a szülŊkkel vagy szülŊk nélküli együttélés megoszlásait a 16–40 éves nŊk és férfiak körében. 22. ÁBRA. A SZÜLŐKKEL VAGY AZOK NÉLKÜL VALÓ EGYÜTTÉLÉS AZ EGYES KAPCSOLATI FORMÁK SZERINT, A 16–40 ÉVES NŐK ÉS FÉRFIAK KÖRÉBEN

Forrás: Murinkó–Földházi, 2012.

23. ÁBRA. A HÁZASPÁROS TÍPUSÚ CSALÁDOK CSALÁDTÍPUS ÉS GYEREKSZÁM ALAPJÁN, 1990, 2001, 2005.

Forrás: Murinkó–Földházi, 2012.

A fenti ábra alapján látható, hogy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az élettársi kapcsolatban élŊk nem vállalnak gyereket, mint a házaspárok, illetve, hogy a gyerekes családok jelentŊs részében egy gyereket nevelnek. A következŊ ábra alapján képet alkothatunk arról, hogy milyen szerkezetű családokban nevelkednek a gyerekek életkoruk alapján. 24. ÁBRA. A GYEREKEK MEGOSZLÁSA CSALÁDTÍPUS SZERINT ÉLETKORUKTÓL FÜGGŐEN

Forrás: Murinkó–Földházi, 2012.

Érdemes arról is képet alkotni, hogy az egyszemélyes háztartásokban élŊk milyen családi állapottal jellemezhetŊek. Ezt mutatja be a következŊ ábra. 25. ÁBRA. AZ EGYSZEMÉLYES HÁZTARTÁSOKBAN ÉLŐK MEGOSZLÁSA CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINT, 1990, 2001 ÉS 2005

Forrás: Murinkó–Földházi, 2012.

Ennek alapján is láthatóak a különbségek az özvegyen maradt nŊk és férfiak számaránya között. Végül néhány adatot mutatunk be a házasságkötésre és válásra vonatkozóan. A következŊ ábrán az elsŊ házasságkötési arányokat láthatjuk életkori metszetekben. Ez alapján megállapítható egyrészt a házasodási kedv csökkenése, másrészt az elsŊ házasságkötés életkorának kitolódása. 26. ÁBRA. EZER MEGFELELŐ KORÚ NŐTLEN FÉRFIRA ÉS HAJADON NŐRE JUTÓ ELSŐ HÁZASSÁGKÖTÉS

Forrás: Pongráczné, 2012.

A házasságkötések száma 1990 és 2011 között a felére csökkent. Ehhez képest a válások száma csak kis mértékben csökkent. A mai tendenciák folytatódása mellett a 2007-ben vagy késŊbb kötött házasságok mintegy fele válással fog végzŊdni. 57 A párok átlagosan 13 év után válnak el, mire a nŊk nagyjából 39-40, a férfiak 42 évesek. A jogi válás és a tényleges különélés idŊpontja is elválik egymástól, átlagosan egy, másfél évvel a jogi válás elŊtt megtörténik az életközösség felbontása. A következŊ ábrán láthatjuk, hogy hogyan alakulnak a válási arányszámok Európa országaiban. 27. ÁBRA. TELJES VÁLÁSI ARÁNYSZÁMOK NEMZETKÖZI KITEKINTÉSSEL

Földházi, 2012. b.

Forrás: Földházi, 2012. b.

Végül pedig azt láthatjuk, hogy hogyan oszlanak meg a válások a közös kiskorú gyermekek száma szerint. Mivel a válások inkább a házasságok 12-13. évében bomlanak fel és nem a 7-8.-ban, mint korábban, nagyobb az esélye, hogy ekkor már nincsenek (vagy nem olyan arányban, mint korábban) kiskorú gyerekek a családban. 28. ÁBRA. A VÁLÁSOK MEGOSZLÁSA A KÖZÖS KISKORÚ GYERMEKEK SZÁMA SZERINT, 1990–2010

Forrás: Földházi, 2012. b.

Kérdések, feladatok:

1. Gyűjtsön példákat saját országából a következŊkre:  Milyen kormányzati intézkedésekkel ösztönzik a gyerekvállalást?  Milyen családsegítŊ és gyermekjóléti ellátó intézmények vannak?  Milyen jogszabályok vonatkoznak a családra, a család védelmére, a családon belüli erŊszakra, a szociális és gyermekvédelmi ellátásokra?  Milyen gyerekvállaláshoz, gyerekneveléshez kapcsolódó juttatások vannak?

5. A munkanélküliség és kezelése 5.1. A munkanélküliség típusai A munkanélküliségnek három típusa van. Az abszolút munkanélküliség esetén kevesebb állás van, mint amennyit be tudnának tölteni. Strukturális munkanélküliségrŊl akkor beszélünk, ha nem olyan végzettségű munkaerŊt keresnek, mint amilyen rendelkezésre áll, azaz a kereslet és a kínálat szerkezete nem azonos. Végül a súrlódásos munkanélküliség a munkavállalók szabad elhatározásából keletkezik. Abból adódik, ha valaki nem kötŊdik munkahelyhez, esetleg inkább kivár, míg jobb lehetŊségekhez jut, és addig nem dolgozik. Az utolsó kettŊ típus gyakorlatilag normális jelenségnek tekinthetŊ. 5.2. A munkanélküliség megjelenése és kezelése Nyugat-Európában A munkanélküliség mint nagy tömegeket érintŊ társadalmi probléma az 1929–33-ig tartó gazdasági világválság idején jelent meg. Persze elŊtte is számolni kellett vele, ha nem is tömeges méretekben. A késŊ középkorban munkaházakat hoztak létre, ahol a szegényeket jövedelemhez juttatták. Ebben az idŊben az a felfogás élt, hogy a munka erény, és a munkátlanságot büntetni kell. A XVII–XVIII. században ez az attitűd a munkával szemben megváltozott. InnentŊl kezdve már nem erkölcsi kérdésként tartották számon. Úgy gondolták, hogy a jólét forrása a munka, ezért ha tömeges méretekben nem dolgoznak, akkor az nemzeti szerencsétlenség is. A XVIII. században terjedtek el Adam Smith klasszikus közgazdaságtani elképzelései, aki úgy gondolta, hogy a piaci mechanizmusokba az államnak nem szabad beavatkoznia. Az, hogy valaki munkanélküli, Smith szerint annak a következménye, hogy az adott feltételek mellett nem akar munkát vállalni. Az állam szerinte nem tehet semmit a munkanélküliség kezelésére, az egyébként is elŊbb-utóbb magától fog megszűnni. A már elŊbb említett nagy válság hatására formálódott ki az a koncepció, hogy a munkanélküliség kezelése állami feladat. A neoklasszikus közgazdaságtani elképzelések szerint ha a munkanélküliség nŊ, egy idŊ után a munkaerŊ nagyon olcsó lesz, így automatikusan egyre több embert fognak alkalmazni. John Maynard Keynes, a kor egyik közgazdásza azonban bebizonyította, hogy ha a vállalkozók nem látják garantálva azt, hogy értékesíthetik termékeiket, akkor nem fognak több munkaerŊt alkalmazni még akkor sem, ha olcsó. Szerinte az államnak állami megrendelésekkel be kell avatkoznia a munkaerŊpiaci folyamatokba. A gazdasági világválság kezelésére többféle válasz született. A fasiszta berendezkedésű államokban a gazdaságot centralizálták, közmunkaprogramokat hoztak létre, állami megrendeléseket adtak. A kommunista típusú országokban a tervutasításos rendszert hozták létre. Büntették a munkanélküliséget. A harmadik, amerikai típusú megoldást az jellemezte, hogy kiterjesztették a piac feletti állami beavatkozást, korlátozták a szabad kereskedelmet, csökkentették a munkaidŊt. A második világháború után a nyugat-európai országok gyors gazdasági növekedésnek indultak. A gazdasági fellendülés egészen a 70-es évekig tartott. Ekkor azonban ismét felütötte a fejét a munkanélküliség. A 70-es évek utáni munkanélküliség abban különbözött a korábbiaktól, hogy már nem csak a szakképzetlen rétegeket érintette. Különösen a fiatal diplomás pályakezdŊket sújtotta. Megjelent a tartós munkanélküliség is, ami az egy éve vagy annál tovább munkanélküli státuszban lévŊket jelentette.

5.3. A munkanélküliség alakulása és kezelése Magyarországon Az államszocializmus ideológiája szerint nálunk nem volt munkanélküliség a rendszerváltásig. A szocialista ideológia középpontjában az az eszme állt, hogy a tŊkés rend betegsége, a munkanélküliség nálunk nem lehetséges. A 60-as években Magyarországon megvalósult a teljes foglalkoztatás, amely azt jelentette, hogy az állást keresŊk száma megegyezett a felkínált állások számával. A 80-as években rengeteg új pályakezdŊ lépett be a munkaerŊpiacra. Ezzel párhuzamosan a gazdasági növekedés lelassult, nagy külsŊ adósságterheink voltak, magas volt az infláció. A 80-as évekre egyre inkább jellemzŊ lett az úgynevezett burkolt munkanélküliség. Ez több dologban nyilvánult meg. Sok munkavállalót képzettségének nem megfelelŊ munkakörben foglalkoztattak, sokan nem is kerestek állást, mert kilátástalannak tűnt munkát kapni. Alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár, mint nyugaton. Sokan vállaltak külföldön munkát, illetve a munkanélkülieket nyilvántartó rendszer sem volt megfelelŊ. A rendszerváltás elsŊ éveiben a gazdasági életben zajló folyamatok nem voltak kedvezŊek. A gazdaság helyzete romlott, magas volt az infláció, az életszínvonal csökkent. Piacgazdaság jött létre, a korábbi alkalmazottak egy részét elbocsátották. A korábbi KeletEurópai kapcsolatok meggyengültek. A gazdasági makrostruktúra átalakult, a nehézipar és bányászat leépült. A társadalmi struktúra is átalakult, új társadalmi csoportok jöttek létre. A munkanélküliség nagy tömegeket érintett. 1990–93 között a férfiak aktivitási rátája 80%-ról 68%-ra csökkent, a nŊké 62%-ról 52%-ra. 1991-ben a munkanélküliségi ráta 8,5%, 1995-ben 10,4% volt. (A munkanélküliségi ráta a munkanélküliek arányát mutatja a gazdaságilag aktív népességen belül.) A munkanélküliség fŊleg a hagyományos ipari körzeteket illetve a kistelepülések lakóit érintette. A pályakezdŊ munkanélküliek száma a 90-es évek elsŊ felében 2,5-szer olyan gyorsan emelkedett, mint az összes munkanélküli száma. Heterogén csoportjukban megtalálható a továbbtanulásra készen „munkanélküliként parkoló”, a szakképzŊ intézményekben bizonyítványt szerzett, elhelyezkedni képtelen fiatal, illetve a diplomával boldogulni képtelenek. Sajnálatos módon nem tudnak az eltartott státuszból kilépve önálló életet kezdeni, nem tudnak munkára szocializálódni. Az önbecsülésük csökken. A munkanélküli nŊk társadalmi státusza nem csökken jelentŊsen állásuk elvesztésével, hiszen családon belüli fontos szerepük lehetŊvé teszi számukra, hogy akár ott is kiteljesedve, továbbra is a „társadalom hasznos tagjaként” legyenek számon tartva. A nŊk éppen ezért a munkanélküliséget mint állapotot sem kezelik akkora pszichés traumaként. Munkanélküliként is beosztottabb életet élnek, mint a férfiak. Végül speciális csoportot képviselnek a tartósan munkanélküliek, akik egy éve vagy annál hosszabb ideje vannak munka nélkül. A tartósan munka nélkül levŊ csoportban fŊleg a középkorúak aránya jelentŊs. Általában falvakban élnek. Több alcsoportra bonthatóak. Az úgynevezett kényszerű munkanélküliek csoportjába azok tartoznak, akik adekvát iskolai illetve szakmai végezettség hiányában nem jutnak álláshoz. A kvázi önkéntes munkanélküliek azok, akik egyelŊre nem dolgoznak, de hosszú távon szeretnének. A harmadik csoportot az önkéntes munkanélküliek alkotják, akik alkalmi munkából, illetve segélyekbŊl akarnak élni. A munkanélküliséget az International Labour Organization ajánlása alapján mérik ma hazánkban is. Ennek alapján az a munkanélküli, aki a vizsgálat hetében nem dolgozott (nem volt olyan munkája az adott héten, ami legalább egy órát (!) vett igénybe és jövedelmet biztosított volna) és nincs olyan munkája, amelytŊl átmenetileg távol volt. Fontos kritérium még, hogy a kérdezést megelŊzŊ négy hét folyamán aktívan keresett munkát, és a kérdezés idŊpontjában rendelkezésre állt, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha megfelelŊ állást találna, illetve már talált olyan munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezd.

A KSH adatai alapján 2012. augusztus–októberben a munkanélküliek létszáma 463 ezer fŊ, a munkanélküliségi ráta 10,5%-os volt. A férfiak munkanélküliségi rátájában az elŊzŊ évhez képest nem történt változás, a nŊk munkanélküliségi rátájában 0,6 százalékpontos csökkenés állt be. Néhány grafikon szemlélteti a jelenlegi folyamatokat: 29. ÁBRA. FOGLALKOZTATÁSI ARÁNY (15–74 ÉVES NÉPESSÉG) 60 57,5 55 52,5 50 47,5

45 42,5 40 37,5 35

2008 Q2

2009 Q1

EU-27

58,3

58,6

56,5

57,9

50,2

B.-A.-Z.

42,2

2010 Q1

58,1

57,2

57,7

55,9

55,4

50,9

50,4

48,9

42,8

42,2

40,9

2011 Q1

2012 Q1

57,1

56,4

55,1

54,2

53,1

56,9

56,5

57,2

56,8

56,2

56,6

53,6

54,2

54,3

54,5

54,8

54,4

54,3

49,4

49,2

54,5

48,4

49,2

49,7

49,5

48,6

49,6

50,3

50,2

49,5

42,1

42,3

42,5

50,6

41,4

41,8

42,0

42,7

41,4

42,5

43,1

42,5

41,1

42,6

Forrás: Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának kimutatása 30. ÁBRA. MUNKANÉLKÜLISÉGI ARÁNY (15–74 ÉVES NÉPESSÉG) 22,5 20 17,5 15 12,5

% 10 7,5 5 2,5 0

2008 Q2

EU-27

6,8

7,3

8,7

8,8

8,9

8,6

10,4

11,3

7,6

7,7

8,0

9,7

9,6

15,0

14,5

16,7

15,6

B.-A.-Z.

2009 Q1

2010 Q1

9,3

10,1

9,5

9,3

9,5

9,8

12,5

13,9

15,2

14,4

14,1

13,9

10,3

10,5

11,8

11,1

10,9

10,8

11,6

15,6

16,2

17,5

17,6

17,4

16,9

18,7

2011 Q1

2012 Q1

9,3

9,4

9,9

10,6

10,2

13,2

13,1

14,1

13,6

10,8

10,7

11,7

10,9

17,0

17,5

18,1

19,4

16,6

Forrás: Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának kimutatása

A munkanélküliség csökkentésére vonatkozóan az állam jelenleg munkaerŊpiaci szolgáltatásokat és foglalkoztatást elŊsegítŊ támogatásokat nyújt. A munkaerŊpiaci szolgáltatások közé tartoznak az olyan eszközök, amelyek a munkahelykeresést, a munkához valamint megfelelŊ munkaerŊhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását biztosítják. Ezek a következŊ formában történhetnek: munkaerŊpiaci és foglalkozási információ nyújtása, munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás, valamint munkaközvetítés. A foglalkoztatást elŊsegítŊ támogatások lehetnek például a 45

képzések elŊsegítése, a közhasznú munkavégzés, az önfoglalkoztatás vagy a munkahely megtartásának, a munkahely teremtésének támogatása, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása. Az álláskeresŊk részére a jelenleg hatályos jogszabály három támogatási formát határoz meg: az álláskeresési járadékot (annak, aki négy éven belül legalább háromszázhatvanöt nap munkaviszonnyal rendelkezik), az álláskeresési segélyt (az álláskeresési járadékot követŊen) valamint a költségtérítést (olyan helyközi utazási költségek megtérítése, melyek a munkahelykereséssel összefüggésbe hozhatóak). Kérdések, feladatok: 1. Hasonlítsa össze a munkanélküliségi rátákat az Európai Unió országaiban! 2. Keressen adatokat a munkanélküliség hazai területi különbségeinek bemutatására!

6. Társadalmi problémák kutatása 6.1. A társadalomkutatás alapfogalmai, kutatási módszerei A körülöttünk lévŊ világ megismerésének számos tudományos és kevésbé tudományos módszere lehet. Kissé leegyszerűsítve elmondható, hogy a világ megismerhetŊ a vallás, a tudomány illetve a művészet segítségével. Ha a tudományos megismerésnél maradunk, akkor ezt a megismerési formát is kettébonthatjuk, a természet- illetve a humán tudományokra. Érdemes megjegyeznünk azonban azt a tényt, hogy a szociológia atyjaként elhíresült Auguste Comte az 1830-as években társadalomfizikának szerette volna elnevezni a szociológiát, mert úgy képzelte, hogy a szociológia, mint tudomány alkalmas lesz a társadalom aprólékos, pontos, szisztematikus leírására – olyan módszerekkel, mint ahogyan azt a természettudományok teszik. Azóta is számos vita zajlott és zajlik a társadalomtudósok körében arról, hogy vajon mire és hogyan alkalmasak ezek a tudományok, mennyire lehet például objektivitást, szakszerűséget elvárni tŊlük, vagy pedig esetleg az objektivitásnak és szakszerűségnek, általánosíthatóságnak egyéb, alternatíváit kell kidolgozni e tudományok tudományosságának mérlegelése tekintetében. A társadalomtudósok számos olyan jelenséget vesznek nagyító alá, amit egy hétköznapi ember is „kutat”, vizsgál, méricskél nap, mint nap. Ilyenek például a párkapcsolatok, a csoportok működése, különféle kisebbségek helyzete, a munkanélküliség, stb. Feltehetjük akkor a kérdést, hogy vajon miben más a tudományos és a hétköznapi megismerés? A társadalomtudományok célja lényegében a társadalom megismerése tudományos módszerekkel. Andorka Rudolf szociológus szerint a szociológia segíthet abban, hogy az ember jobban meg tudja ismerni és érteni azt a társadalmi valóságot, amelyben él. Andorka úgy vélte, hogy a szociológus feladata az (is), hogy hozzájáruljon egy kedvezŊbb, jobb társadalom létrehozásához. A társadalomtudományi kutatás célja lehet konkrét társadalmi problémák megoldása, társadalmi/demográfiai elŊrejelzések készítése, tervek, koncepciók, stratégiák készítése, oksági viszonyok feltárása, a társadalmi önismeret elŊsegítése. A társadalomtudományi kutatások kezdetén a kutató konceptualizálja a kutatás során kutatni kívánt jelenséget, folyamatot. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kutatás kezdetén definiálnunk kell azt, amit kutatni fogunk. Ez a definíció többféle forrásból származhat, de a legtöbb esetben korábbi kutatásokra építve alakulhat ki. A konceptualizálást követŊen kerül sor a kutatni kívánt jelenség operacionalizálására. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ki kell találnunk, hogyan fogjuk mérni, vizsgálni a korábban definiált kutatási jelenséget. Tudományosabban ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy meg kell határoznunk a kutatás dimenzióit és indikátorait. A kutatás dimenziójának a jelenség azon szegmensét értjük, ami a vizsgálatunk szempontjából fontos, minket érdeklŊ szegmens, más szóval a kutatott jelenség aspektusa, oldala. A dimenzió(k) meghatározása után kerül sor a kutatás indikátorainak kialakítására. Az indikátor jelzŊt jelent, azaz lényegében azt jelenti, hogy hogyan, milyen kérdések mentén mérhetŊ az adott dimenzió. Az indikátorok tovább alakíthatóak: a kutatás során feltett kérdésekké formálhatóak, melyek akár kérdŊívkérdések, akár interjúkérdések lehetnek a késŊbbiekben. A konceptualizálás és operacionalizálás egyben azt is jeleneti, hogy döntéseket hozunk a kutatás esetleges hipotéziseivel kapcsolatosan. Azért írjuk, hogy esetleges, mert nem minden kutatás indul hipotézissel, bár kétségtelen tény, hogy a társadalomtudományi kutatások nagyrészt a hipotézisnek nevezett vezérfonal mentén zajlanak. A hipotézis egy arra vonatkozó feltételezés, hogy a vizsgált jelenség milyen, hogyan működik. A hipotézis származhat korábbi kutatásokból, tapasztalatainkból, sejtéseinkbŊl.

A társadalomtudományi kutatás logikája alapján lehet induktív vagy deduktív jellegű. Dedukcióról akkor beszélhetünk, ha a kutatás kezdetekor vannak különbözŊ premisszáink, melyek meghatározzák a kutatás menetét. Úgy is mondhatjuk, hogy van egy általános elmélet, van hipotézisünk és ezt szeretnénk tesztelni, vizsgálni. Általában ezt a logikát alkalmazzák a kérdŊíves adatfelvételre épülŊ társadalomtudományi kutatások. Az indukció esetén a megfigyelésekbŊl következtetünk a kiváltó okokra, azaz a kutatás kezdetén nincsenek hipotéziseink, az elmélet és a hipotézis a kutatás során formálódik. Ez a logika inkább a terepkutatásra illetve az interjúkra épülŊ egyéb kutatásokra jellemzŊ. A vizsgálat célja alapján a kutatás lehet felderítŊ, leíró és magyarázó jellegű – bár a gyakorlatban eléggé nehéz ezeket egymástól elkülöníteni. A felderítŊ jellegű kutatás során a kutatás célja a vizsgálni kívánt jelenség jobb megismerése. A leíró kutatások azt célozzák meg, hogy a vizsgálni kívánt jelenséget részletesen megismerjék. A magyarázó jellegű kutatások pedig arra alkalmasak, hogy egyes jelenségek közötti kapcsolatokat vizsgáljanak, összefüggéseket magyarázzanak meg. A kutatásokat az idŊtényezŊ alapján is jellemezhetjük. Ennek alapján a vizsgálatok két nagy csoportja a keresztmetszeti és a longitudinális vizsgálatok. A keresztmetszeti vizsgálat során lényegében egyfajta pillanatfelvételt készítünk a vizsgált jelenségrŊl, egyszeri alkalommal. A longitudinális kutatásoknak három altípusa ismert: a trendvizsgálat, a kohorszvizsgálat és a panelvizsgálat. Ezen kutatások jellegzetessége, hogy idŊben kiterjednek, azaz általában több idŊpontban kerül sor a kutatásra. A trendvizsgálat során az idŊben bekövetkezŊ változásokat kutatjuk. Ilyenek például a népszámlálások, melyek 10 évenként követik a lakosság szerkezetének, a háztartások összetételének, jellegzetességeinek alakulását. A kohorszvizsgálat lényege az, hogy azonos életkori csoportot vizsgál különbözŊ idŊpontokban. Például megvizsgálhatjuk a rendszerváltáskor született generáció életmódját, jövŊképét 10 évente vagy a rendszerváltáskor fiatal felnŊttek politikai attitűdjének változásait bizonyos idŊközönként. A panelvizsgálat során rendszeres idŊközönként (pld. évente, kétévente) ugyanazon a mintán ugyanazokat a családokat, egyéneket, háztartásokat kérdezzük meg hasonló kérdésekrŊl. Ez esetben az idŊben bekövetkezŊ változásokat tudjuk kutatni. A társadalomtudományi kutatások jellegük alapján lehetnek kvalitatívak vagy kvantitatívak. A kvalitatív típusú kutatásokat a jelenségek mélyebb, elemzŊbb megértése motiválja. Ilyen típusú kutatások pld. a terepkutatások, melyek lehetŊséget adnak az adott környezet, faluközösség vagy városrész alaposabb, mélyebb megismerésére. Módszerükben elsŊsorban interjúkat illetve megfigyeléseket alkalmaznak. A kvantitatív típusú vizsgálatok esetében a számosság, a mennyiségi jelleg és a változók közötti kapcsolatok dominálnak. Ilyen típusú kutatások vizsgálati módszere elsŊsorban a kérdŊív. Ezek a vizsgálatok hipotézisek tesztelésére és statisztikai adatok elemzésére épülnek. A társadalomtudományi kutatások során az elemzés irányulhat egyénekre, különbözŊ csoportokra, szervezetekre valamint társadalmi produktumokra (emberek által alkotott tárgyakra, művészeti alkotásokra vagy társadalmi képzŊdményekre pld. szerelem, válás, stb). Ez azt is jeleneti egyben, hogy nem biztos, hogy elemzési egység és az úgynevezett megfigyelési egység egybeesik. Lehetséges például, hogy a megfigyelési egység egy személy (Ŋt kérjük meg pld. egy kérdŊív kitöltésére), de az elemzési egység a háztartás (azaz a személytŊl a háztartásra vonatkozó információkat kérünk). 6.2. A mintavétel kérdései társadalomtudományi kutatásokban A társadalomtudományi kutatás során általában nincs lehetŊség és nem is kell mindenkit lekérdezni, akik érintve vannak a kutatási probléma által. Ha megfelelŊ módon mintát

veszünk a kutatás alapsokaságából (azon elemek összessége, akik körében a kutatást végezzük illetve akikre, vagy amikre vonatkozóan szeretnénk általánosítható következtetéseket levonni), akkor relatíve kis elemszámú minta esetén is tudunk majd mit mondani a kutatni kívánt jelenség vonatkozásában. A társadalomtudományi kutatásokban alapvetŊen fontos a reprezentativitás kérdése. A reprezentativitás azt jelenti, hogy a minta jól tükrözi az alapsokaság bizonyos paramétereit. A minta csak bizonyos populációs paraméterekre lehet reprezentatív. Például fontos lehet az, hogy a nemi vagy életkori arányokat jól tükrözze, azaz amilyen arányt képviselnek a nŊk/férfiak illetve a fiatalok/középkorúak/idŊsek az alapsokaságon belül, olyan arányt kell, hogy tükrözzenek a mintán belül is. Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy a minta az említett két paramétert tekintve reprezentatív. A mintavételi terveknek két fajtája van: a valószínűségi és a nem valószínűségi mintavételek. Akkor mondhatjuk, hogy a mintavétel valószínűségi, ha az alapsokaság minden tagjának egyforma esélyt biztosítottunk a mintába való bekerülésre. A valószínűségi mintavétel egyik módszere az egyszerű véletlen mintavétel. Ennek során pld. egy kalapból kihúzzuk a neveket, azaz teljesen véletlenszerű, hogy kit választunk ki. A következŊ típus a szisztematikus mintavétel. Ennek során az alanyokról listát készítünk, azokat beszámozzuk, majd a minta nagyságától függŊen minden x-edik elemet választjuk ki a listáról. A harmadik formája a valószínűségi mintavételnek a rétegzett mintavétel. Ebben az esetben az alapsokaságot homogén részcsoportokra bontjuk és ezekbŊl vesszük a mintát úgy, hogy az egyes részcsoportok alapsokaságbeli arányait a mintában is betartjuk. Végül meg kell említenünk a többlépcsŊs csoportos mintavételt. Ez esetben az alapsokaság összes elemérŊl nem áll rendelkezésünkre lista vagy azt nehéz beszerezni, így a mintába kerülendŊ elemekhez több lépcsŊn keresztül jutunk el. Ennek elsŊ lépéseként az elemek egy csoportjából veszünk mintát majd ezt követŊen a kiválasztott csoportokon belül veszünk mintát és így tovább. Például ha középiskolás tanulók körében szeretnénk kutatást végezni, akkor az elsŊ körben mintát vehetünk az ország középiskoláiból, majd második körben a kiválasztott középiskolákon belül veszünk mintát, hogy eljussunk a tanulókhoz. A nem valószínűségi minták esetében nem biztosítunk minden egyes elemnek egyforma esélyt a mintába való bekerülésre, mivel nem áll rendelkezésre lista az alapsokaságról és nem tudjuk pontosan, kik is tartoznak a vizsgálni kívánt populációhoz. Az ilyen típusú mintavételi eljáráshoz tartozik például a hólabda mintavétel. Ezt a mintavételi típust akkor érdemes használunk, ha az alapsokaság rejtŊzködŊ, vagy kényes témáról szeretnénk kutatást végezni. Ilyen lehet például az, ha heroin-fogyasztók körében tervezünk kutatást. Ebben az esetben a mintavételt úgy indítjuk el, hogy megkeressük a heroin-fogyasztókhoz való eljutáshoz a megfelelŊ személyt, aki eljuttathat a vizsgálni kívánt emberekhez/emberhez és így haladunk egyik embertŊl a másikig sorban. A mintát célszerű több szálon elindítani, azaz nemcsak egy lehetséges ismerŊsön keresztül, hanem egy szervezeten keresztül is, stb. A másik lehetséges altípusa a nem valószínűségi mintavételnek az egyszerűen elérhetŊ alanyok módszere. Ez esetben például egy oktató megkérheti az óráén jelen lévŊ diákokat egy kérdŊív kitöltésére. Ez a módszer azonban leginkább a kutatási módszer tesztelésére alkalmas, nem pedig a teljes, valódi kutatás lebonyolítására. Harmadik altípust képvisel a szakértŊi mintavétel. Ennek során a kutatás vezetŊje, mint szakértŊ keres meg olyan embereket, akik a vizsgálat szempontjából fontosak lehetnek. Ilyen mintavétel esetében nem tudjuk megint csak, hogy kik tartozhatnak az alapsokasághoz, de néhányukat könnyebb beazonosítani és belŊlük a mintát összeállítani. Ilyen mintavétel lehet az is, amikor például bal- és jobboldali szervezetek kutatásához a kutató önkényesen választ ki egy-egy ilyen szervezetet. Lehetséges altípust képvisel a kvótás mintavétel. Ez egy úgynevezett kvótamátrix segítségével történik. Például a kutatás szempontjából fontos lehet, hogy nem és életkor alapján a minta reprezentatív legyen.

Kérdések, feladatok:

1. A település polgármestere megbízásából kutatást készít a településen élŊk szociális helyzetének, egészségügyi és mentális állapotának feltérképezésére. Konceptualizálja a mérni kívánt fogalmakat, készítsen kutatási tervet a probléma vizsgálatára (ezen belül döntsön a mintavételrŊl, az alkalmazott módszerekrŊl, valamint tervezze meg a kutatás kérdŊívét vagy interjúvázlatát – vagy az egyéb alkalmazni kívánt módszert, tervezze meg a kutatás idŊbeli ütemezését)!

Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

28. 29.

Andorka R. (1997): Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó. Atkinson, R. L. és társai (1996): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó. Babbie, E. (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó. Bagdy E. (1995): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Bánfalvy Cs. (1995): A munkanélküliség. Budapest: MagvetŊ Kiadó. Bourdieu, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest: Gondolat Kiadó. BŊhm A. (1998): A mai magyar társadalom. Budapest: Korona Kiadó. Buda B. (1995): Szenvedélyeink. Budapest: SubRosa Kiadó. . Calhoun, C. – Light, D. – Keller, S. (1997): Sociology. 7 th edition, The McGraw-Hill Companies, Inc. Csáki A. – Ligeti Gy. (szerk.) (2000): Minden másképp van. Budapest: Új Mandátum Kiadó. Cseh-Szombathy L. (1979): Családszociológiai problémák és módszerek. Budapest: Gondolat Kiadó. Digitális Megújulás Cselekvési Terv 2010–2014. http://www.kormany.hu/download/7/0d/30000/Digitalis_Megujulas_Cselekvesi_Tervull. pdf Durkheim, E. (1986): A társadalmi munkamegosztásról. Budapest: MTA Szociológiai Kutatóintézete. Durkheim, E. (1982): Az öngyilkosság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó. Elekes Zs. – Spéder Zs. (szerk.) (2000): Törések és kötések a magyar társadalomban. Budapest: Századvég Kiadó. ÉltetŊ Ödön és Havasi Éva elŊadása. KSH Módszertani napok, 2011. Budapest. Fazekas K. – Kézdi G. (2011): Munkaerőpiaci Tükör. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglakoztatási Közalapítvány. Ferge Zs. (1994): Szociálpolitika és társadalom. Budapest: ELTE Szociológia Intézet Szociálpolitika Tanszéke. Ferge Zs. (1998): Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Budapest: Kávé Kiadó. Ferge Zs. (2000): Elszabaduló egyenlőtlenségek. Budapest: Hilscher RezsŊ Szociálpolitikai Egyesület. Földházi E. (2012): A népesség szerkezete és jövŊje. In: Demográfiai Portré. Budapest: KSH, Népességtudományi Kutatóintézet. Földházi E. (2012. b.): Válás In: Demográfiai Portré. Budapest: KSH, Népességtudományi Kutatóintézet. Gábos A. (2009): A gyermekszegénység csökkentését célzó kormányzati beavatkozások – a szakirodalom áttekintése In: Esély 2009/5. szám Giddens, A. (1997): Szociológia. Budapest: Osiris Kiadó. Girán J. (1998): Szociológiai és szociálpolitikai alapismeretek. Pécs: Comenius Bt. Goffmann, E. (1981): A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Budapest: Gondolat Kiadó. Johnsson, E. – Svensson, K.: A szociális munka elmélete – gondolatok az intervenció felfogásáról és magyarázatáról. European Journal of Social Work, 2005. Vol. 8, N. 4. December, pp. 419–434. Kolosi T.(1984): Státusz és réteg. Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete. Kolosi T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy. (2000): Társadalmi Riport. Budapest: TÁRKI.

30. Kolosi T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy. (2002): Társadalmi Riport. Budapest: TÁRKI. 31. Komenczi B.: Elektronikus Európa – Az Európai Unió akcióterve 2002-ig. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-eeu-komenczi 32. Kovács I. (2011): A jövedelemeloszlás és jövedelem-egyenlŊtlenség a személyijövedelemadó-bevallási adatok tükrében. In: Statisztikai Szemle, 89. évfolyam/3. szám 33. Kovács G.: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/Tarsfil/kg_inftars.htm 34. Kulcsár K. (1969): Az ember és társadalmi környezete. Budapest: Gondolat Kiadó. 35. Laki L. (1988): Az alacsony iskolázottság újratermelődésének körülményei Magyarországon. Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete. 36. Módszertani ajánlás. Közösségi szociális munka. Pálos Károly CsaládsegítŊ és Gyermekjóléti Szolgálat, Szombathely. 2010. Kézirat. 37. Morvai K. (1998): Terror a családban. Budapest: Kossuth Kiadó. 38. Murinkó L. – Földházi E. (2012): Háztartás és családszerkezet In: Demográfiai Portré. Budapest: KSH, Népességtudományi Kutatóintézet. 39. Münnich I. – Moksony F. (szerk.) (1994): Devianciák Magyarországon. Budapest: Közélet Kiadó. 40. Neményi M.(1988): A család. Budapest: Gondolat Kiadó. 41. Nemzeti Drogstratégia 2011–2020. www.drogstrategia.hu 42. Pongrácz Tiborné (2012): Párkapcsolatok. In: Demográfiai Portré. Budapest: KSH, Népességtudományi Kutatóintézet. 43. Statisztikai Tükör, 2012/19. szám. Budapest: KSH 44. Takách G. (1998): A drog. Budapest: SubRosa Kiadó. 45. Telkes J. – Bognár J. (1986): A válás lélektana. Budapest: Gondolat Kiadó. 46. Varga A. T. – Vercseg I. (1998): Közösségfejlesztés. Budapest: Magyar MűvelŊdési Intézet. 47. Vincze A. Az információs társadalom és a digitális egyenlőtlenségek főbb irányai és teljesítményei. Projektzáró workshop. Generációk az információs társadalomban, infokommunikációs kultúra, értékrend, biztonságkeresési stratégiák (TÁMOP-4.2.1./ B09/1/KONV-2010-0005) http://otodikalprogram.huminf.uszeged.hu/sites/default/files/03_Vincze_Anik%C3%B3.pdf

48. 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 49. 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérŊl és a gyámügyi igazgatásról

7. A szlovák társadalom jellemzői Az alkohol és az alkoholfogyasztás Szlovákiában A szlovák társadalomban az egyértelműen legjelentŊsebb függŊséget okozó szer továbbra is az alkohol. Az alkohol a legális drogok közé tartozik és nagyban élvezi a közvélemény jóváhagyását. Az alkoholfogyasztás erŊsen megvetette lábát a különféle társadalmi rítusokban. Az alkoholizmus gyakran jelent problémát a munkahelyen, a családban és a társadalmi kapcsolatokban. (Okruhlica In Mátel a kol. 2011). Az elmúlt idŊszakban fŊként az illegális drogok állnak a kutatás középpontjában. A. Heretik és társ. (2007) szerint az alkohol kiveszett a figyelem középpontjából a XX. százat 90-es éveiben, ezért nehéz olyan pontos képet festeni az alkoholfüggŊségben szenvedŊk kezelésérŊl, mint a kábítószeres elvonókúrák esetében. Egyértelműen elmondható azonban, hogy az alkoholproblémákkal vagy alkoholfüggŊséggel kezelt páciensek száma mindig és jelenleg is többszöröse volt a drogfüggŊséggel kezelt betegek számának. A fiatalkorú problémás italozókkal és alkoholfüggŊkkel foglalkozó kutatások eredményei riasztóak (mind a fiúk, mind pedig a lányok körében). A fiatalok között az alkoholfogyasztás leggyakoribb oka a barátság kifejezése, a beszélgetés lazítása, a hangulatjavítás és szórakozás. Szlovákiában régtŊl fogva erŊs hagyománya van a házi készítésű alkoholos italok fogyasztásának. A borok mellett fŊként a különféle fajtájú párlatok a jellemzŊk, ezek alkoholtartalma 40-60% között mozog. A nem nyilvántartott fogyasztás legalább hozzávetŊleges beszámítása nélkül ezért rendkívül nehéz kiszámítani az egy fŊre esŊ alkoholfogyasztást. Az 1960 elŊtti régebbi források szerint az egy fŊre esŊ alkoholfogyasztás 3-5 liter (100%-os szeszre számítva), ebbŊl a sörfogyasztók aránya alacsonyabb, a bor és alkoholpárlatok közel hasonló mértékben szerepelnek. (Nociar In Bielik a kol., 2009). A következŊ 20 év folyamán az alkoholfogyasztás több, mint a duplájára nŊtt a lakosság körében, mégpedig az 1960-as 4,7 liter tiszta szeszrŊl 10,7 literre 1980-ban, 1982ben volt az abszolút csúcspont, 10,9 liter. Ez az alkoholfüggŊségben szenvedŊk számának növekedéséhez vezetett, ami a társadalom egészére volt kihatással (autóbalesetek, bűnözés, válások), ugyanakkor hátrányosan befolyásolta a társadalom egyes szektorait is, mindenekelŊtt az egészségügyi ellátás területét (májzsugorodás, alkoholmérgezés, alkoholos pszichózis okozta elhalálozások és az alkohollal összefüggŊ egyéb betegségek). Az alkoholfogyasztás 1960 és 1980 között állandóan növekedett, 1986 és 1989 között volt tapasztalható némi csökkenés 10,2-rŊl 9,5 literre (a Gorbacsov által ihletett alkoholellenes kampány hatására), ám 1990 óta a hivatalosan nyilvántartott alkoholfogyasztás fokozatosan csökken. (Ochaba In Bielik a kol., 2009).

Sörfogyasztás a felnőtt lakosság körében Szlovákiában (SZK Statisztikai hivatala, Közvéleménykutatás 2006) Sörfogyasztás a felnŊtt lakosság körében a SZK-ban (adatok %-ban) év

naponta 2-3 alkalomszerűen egyáltalán alkalommal nem iszik hetente

1996

1998

2000

2002

2004

2006

Borfogyasztás a felnőtt lakosság körében Szlovákiában (SZK Statisztikai hivatala, Közvéleménykutatás 2006)

Borfogyasztás a felnŊtt lakosság körében a SZK-ban (adatok %-ban) év

naponta 2-3 alkalomszerűen egyáltalán alkalommal nem iszik hetente

1996

1998

2000

2002

2004

2006

Szeszes italok fogyasztása a felnőtt lakosság körében Szlovákiában (SZK Statisztikai hivatala, Közvéleménykutatás 2006)

(denne – naponta; 2-3 razy do týždňa – 2-3 alkalommal hetente; len príležitostne – alkalomszerűen; vôbec nepije – egyáltalán nem iszik) Az egy főre jutó alkoholfogyasztás alakulása a 15 évnél idősebb korosztály körében Szlovákiában

Sörfogyasztás a fiatalok Közvéleménykutatás 2006)

körében

Szlovákiában

(SZK

Statisztikai

hivatala,

Sörfogyasztás a 15-29 éves fiatalok körében a SZK-ban (adatok %-ban) év

naponta 2-3 alkalomszerűen egyáltalán alkalommal nem iszik hetente

1996

1998

2000

2002

2004

2006

Borfogyasztás a fiatalok Közvéleménykutatás 2006)

körében

Szlovákiában

(SZK

Statisztikai

hivatala,

Borfogyasztás a 15-29 éves fiatalok körében a SZK-ban (adatok %-ban) év

naponta 2-3 alkalomszerűen egyáltalán alkalommal nem iszik hetente

1996

1998

2000

2002

2004

2006

Szeszes italok fogyasztása a fiatalok körében Szlovákiában (SZK Statisztikai hivatala, Közvéleménykutatás 2006)

(denne – naponta; 2-3 razy do týždňa – 2-3 alkalommal hetente; len príležitostne – alkalomszerűen; vôbec nepije – egyáltalán nem iszik)

Felhasznált irodalom BIELIK, I. a kol. Ochrana detí a mládeže – Tabak, alkohol a drogy. Bratislava : Úrad verejného zdravotníctva SR, 2009. s. 185. ISBN 978-80-7159-175-7. HERETIK, A. a kol. Klinická psychologie. Nové Zámky : Psychoprof, s.r.o., 2007. s. 820. ISBN 978-80-89322-00-8. MÁTEL, A. a kol. Aplikovaná sociálna patológia v sociálnej práci. Bratislava : VŠZaSP sv. Alžbety, 2011. s. 441. ISBN 978-80-8132-009-5.

A családi erőszak problémája Szlovákiában 57

Z. Bútorová és társ. (In Rác, 2011) szerint a családi erŊszak kutatásának története Szlovákiában sokkal rövidebb, mint a nyugati demokráciákban. Ez a probléma ugyanis mindig tabutéma volt és ma is az. 1989 elŊtt erŊs volt az a tradicionális felfogás, amely a családi erŊszakot az otthon falai közé zárta. Az elsŊ hivatalos adatok csupán a XX. század 90-es éveinek végén kerültek nyilvánosságra. A hivatalos bűnügyi statisztikák ráadásul a családon belül valóban elkövetett erŊszakos cselekményeknek csupán egy kis részét rögzítik. Valamennyi eddig elvégzett felmérésbŊl az tűnik ki, hogy Szlovákiában a családi erŊszak jelentŊsen elterjedt. Jellegében sokban hasonlít a többi országban tapasztalt jelenségekéhez. Szlovákiában a családi erŊszak megoldásában elsŊsorban a SZK Belügyminisztériuma és Igazságügyminisztériuma illetékes, valamint további intézmények és hatóságok, amelyek az ember ellen elkövetett erŊszakos bűncselekmények felszámolását célzó szokásos eljárásrendet és politikát alkalmazva lépnek fel. A nŊk ellen elkövetett erŊszakos cselekmények azonban több formában nyilvánulnak meg. Ezek egy része nemi bűncselekmény. A nŊkkel szemben elkövetett nemi bűncselekmények összefüggései és következményei annyira specifikusak és egyediek, hogy a lehetŊ leghatékonyabb megoldás azonosítása is hasonlóan specifikus és egyedi megközelítést igényel. A problémakör kezelésében a hagyományos, standard eszközök nem elégségesek. A nem bűncselekmények szociális következményeinek megoldása a SZK Munka-, szociális és családügyi minisztériumának érdemi illetékességébe tartozik, az átfogó segítségnyújtás azonban csak a bevont szakértŊcsoportok komplex együttműködésével lehetséges. A családi erŊszak különféle stratégiai dokumentumokban is megjelenik, mint pl. a Szociális bevonás nemzeti akcióterve, a BűnmegelŊzés Szlovákiában elnevezésű stratégia, a Nemzeti Drogellenes Program, stb. , valamint néhány törvény is említi, mint pl. a gyermek szociális és jogi védelmérŊl, a családról és a szociális ellátásról szóló törvény, stb. A családi erŊszak problémakörében jelentŊs szerepe van a társadalmi szervezeteknek is. A családi erŊszak áldozatainak nyújtott támogatások Szlovákiában nem elégségesek, különösen nem az ún. nŊi otthonok száma és befogadóképessége (biztonságos helyiségek napi 24 órás működéssel). Egyes menhelyeken (mint pl. otthonok, krízisközpontok) ingyenes a szállás költsége, mások azonban fizetŊsek. A menhelyek többségében csak korlátozott az ottlét (pl. 3 hónapig, 1 évig, ill. egyénileg változó). Állami (községi) és nem állami intézmény egyaránt rendelkezésre áll, az államikat (községieket) teljes egészében az állam (község) finanszírozza, a nem állami intézmények pedig támogatásban részesülhetnek, ha szerzŊdést kötnek az illetékes kerületi hivatallal. (Kol. autorov, 2001). Felhasznált irodalom KOL. AUTOROV. Piata žena. Aspekty násilia páchaného na ženách. Bratislava : Aspekt, 2001. s. 385. ISBN 80-85549-28-X. RÁC, I. Sociálna patológia a prevencia sociálno-patologických javov. Nitra : UKF v Nitre, FSVaZ, 2011. s. 141. ISBN 978-80-8094-913-6.

A szegénység alakulása Szlovákiában

Ahogy azt S. Laca (2011) említi, az iparosodás leépülése következtében már a XIX. században és a XX. század elsŊ felében sor került Szlovákia egyes részeinek marginalizálódására és elszegényedésére. Az elmaradottság és az ebbŊl következŊ elszegényedés a múltban és jelenleg is a nagyfokú munkanélküliségben, növekvŊ szegénységben és a szociálpatológiai jelenségek megnyilvánulásában mutatkozik meg. 1989 után a szegénység óvatosan ugyan, de bekerült a köztudatba. A szocializmus alatt Szlovákiában a gazdasági hatékonyságra tett hangsúly nélkül sikerült eltörölni az egyes régiók közötti jelentŊs gazdasági szintkülönbségeket. A szektorok és a régiók közötti helytelen átcsoportosítás és a regionális egyenlŊtlenségek „elfedése“ akkor és a mai napig is élesen megmutatkozik. Szlovákia sokáig a legalacsonyabb bevételi különbségekkel rendelkezŊ európai országok közé tartozott, ám a 90-es évek folyamán fokozatos növekedésnek indult a bevételek között különbség aránya. Jelenleg a szociálgazdaság nem javult, sŊt inkább romlott. A gazdasági és pénzügyi válság beköszöntésével nŊtt a munkanélküliség, ami az egyéni szegénységre is nagy hatással bír. (hozzáférhetŊ: http://www.prohuman.sk/socialna-praca/sucasne-aspekty-chudoby-v-slovenskejspolocnosti, 2012. 01. 31-én). D. Šlosár szerint (2010, 40. o.): „a szlovák társadalom átalakulása magával hozta a szegénység jelenségét. Ennek egyik lényeges jele a társadalom rétegeződése. Egyrészt alakulóban van egy gazdasági elit, másrészt pedig nő az olyan egyének és csoportok száma, akik szociális segítségre szorulnak. A szegénységet különféle szempontból vizsgálhatjuk. Az emberek lehetnek anyagilag szegények, de belül boldogok és lelkiekben gazdagok. Ugyanakkor pedig vannak olyanok, akik anyagilag nem szenvednek hiányt semmiben, de belül ürességet. Élnek közöttünk olyanok, akik a megváltozott társadalmi helyzetben nem tudnak érvényesülni. Szlovákiában a szegénységet még mindig a viszonylagos hiány problémájának tekintik. Nem kötik össze a lelki szegénységgel, amelynek a társadalomra vetett következményei sokkal súlyosabbak. Mivel a szegénység kérdését gyakran a politikával is összehozzák, tendenciáit hajlamosak vagyunk bagatellizálni.“. Az EU SILC 2011 legutolsó eredményei alapján Szlovákiában a lakosság 13,0%-át veszélyeztette a szegénység (700 000 ember), ami az elŊzŊ évhez képest 1%-os növekedési arányt jelent. Az EU SILC 2011 alapján a szegénységgel veszélyeztetett határérték (az ekvivalens hozzáférhetŊ bevétel mediánjának 60%-ában meghatározva) egytagú háztartás esetén havi 315 euró. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szegénység határértéke a számítás alapján minden országban más. 2011-ben Norvégiában a szegénység egy fŊre esŊ határértékét évi 14 718 euróban állapították meg (ez havi 1226,5 eurónak felel meg) és például Romániában ugyanez a paraméter évi 2 159 euró (172,92 euró havonta). A határérték, amit Szlovákiában a szegénység határértékének tekinthetünk 2010-hez képest 3,0%-kal, azaz 10 euróval nŊtt. Az életkor szempontjából a gyermekeket (0-17 kor között) veszélyezteti a leginkább a szegénység. 2007 óta a gyermekek szegénységi aránya 16,7 % és 21,2 %. között mozog. A második legnagyobb létszámú csoport a 18-24 éves korosztály, 14,8%-kal. A gazdasági aktivitást tekintve a dolgozók 6,3%-át veszélyeztette a szegénység. A dolgozókat érintŊ szegénység fokozatos növekedése 2011-ben abban mutatkozott meg, hogy a szegénységgel veszélyeztetett dolgozók és a nyugdíjasok aránya egyforma szinten mozgott (6,3%). A legnagyobb arányban, 42,6%-ban a szegénység a munkanélkülieket veszélyeztette.

A háztartások közül leginkább a két felnŊtt és 3 vagy több kiskorú gyermeket tartalmazó családok voltak veszélyben, közel harmadukat (32,6%) fenyegette a szegénység. További veszélyeztetett csoport az egy szülŊvel és legalább egy kiskorú gyerekkel működŊ háztartások, vagyis a hiányos családok (26,4 %). A szegénység kockázatát a szociális védelmi rendszer és annak ráfordításai – a szociális transzferek. Az egyes szociális transzferek, azaz az öregségi, özvegységi ill. árvasági, betegségi járadékok, a rokkantsági és munkanélküliségi járulékok és a különféle családi pótlékok figyelembe vétele nélkül az EU SILC 2011 adatai szerint a szegénységi kockázat aránya a szociális transzfereket megelŊzŊen 38,3% volt. Amennyiben a transzferek közül csupán az öregségi és özvegységi/árvasági járadékokat vesszük figyelembe, a tárgyi évben a lakosság 19,5%-át fenyegette a szegénység kockázata. Az EÚ Silc a szlovákiai medián bérek alakulásáról is közöl adatokat. A medián elérte az évi 6 306 euró értéket, ami havonta 525,5 eurónak felel meg. Az ekvivalens bérek mediánértékeit a teljes tárgyi idŊszak alatt a pozsonyi kerület lakosai érték el. A legalacsonyabb mediánértékeket ugyanakkor az eperjesi kerület lakosainak bérei képviselték.

Forrás: SZK Statisztikai hivatala (miera rizika chudoby – szegénységi ráta; ukazovateľ – mutató; podľa pohlavia – nemek szerint; spolu – együtt; muži – férfiak; ženy – nŊk; podľa vekových skupín – korcsoportok szerint; roční – éves; podľa ekonomickej aktivity – gazdasági aktivitás szerint; pracujúci – dolgozó; nezamestnaný – munkanélküli; dôchodca – nyugdíjas; iná neaktívna osoba – más nem aktív személy; podľa typu domácnosti – a háztartások típusa szerint; domácnosť bez závislých detí – háztartás eltartott gyermek nélkül; jeden rodič, najmenej 1 dieťa – egy szülŊ, legkevesebb 1 gyermek; 2 dospelí s 1 závislým dieťaťom – 2 felnŊtt 1 eltartott gyermekkel; 2 dospelí s 2 závislými deťmi – 2 felnŊtt 2 eltartott gyermekkel; 2 dospelí s 3 alebo viac závislými deťmi – 2 felnŊtt 3 vagy több eltartott gyermekkel)

/cím: Az ekvivalens diszponibilis bevétel mediánja és indexe Szlovákiában a kerületek szerint/ Forrás: SZK Statisztikai hivatala Szegénység alatt azt az állapotot értjük, amikor az anyagi javak hiánya korlátozza a fogyasztási lehetŊségeket, amikor a pénzhiány nem teszi lehetŊvé az alapvetŊ életszükségletek megfelelŊ szinten való biztosítását. A szegénység három fajtáját említjük leggyakrabban: az abszolút szegénységet (amikor nem teljesülnek a létfontosságú alapvetŊ szükségletek – étel, ruházat, lakás), relatív szegénységet (amikor az egyén, a család vagy egy adott társadalmi csoport egy adott társadalmon ill. államon belül az átlaghoz képest jelentŊsen alacsonyabb szinten tudja kielégíteni szükségleteit – Szlovákiára éppen ez a típus jellemzŊ), a szubjektív szegénységet (ha valaki magát szegénynek véli, mert nem tudja kielégíteni szükségleteit saját elképzelései szerint) és az objektív szegénységet (amikor az állam véleménye szerint az alapvetŊ életszükségletek a megfelelŊ módon vannak kielégítve). Egyre gyakrabban merül fel a szociális exklúzió (szociális kirekesztés) fogalma is, ami önmagában szélesebb, mint a szegénység és a marginalizáció kockázatát jelenti, az egyének és csoportok kirekesztésének kockázatát az élet számos területén, ugyanakkor minden esetben magába foglalja a szegénységet is. A szegénység azonban nem feltétlenül jelent kirekesztettséget is. Az állam rendelkezik bizonyos eszközökkel a szegénység problémakörének megoldásához. Az alapvetŊ életszükségletek biztosításához való jogot a SZK alkotmánya tartalmazza (39. cikkely). Szlovákiában a szegénységrŊl sokszor mint ún. anyagi rászorultságról, szükséghelyzetrŊl beszélünk, holott itt arról az állapotról van szó, amikor az állampolgár és annak családjának bevétele nem éri el a létminimumot, és az állampolgár, illetve vele együttesen elbírált személyek saját erejébŊl nem képesek bebiztosítani vagy növelni bevételüket. Szlovákiában a létminimum 2013. 1. 1-én érvényes összege 194, 58 euró (ez az összeg egy felnŊttre érvényes, minden további, együttesen elbírált személy esetében már alacsonyabb, és az állam alacsonyabb összeget nyújt a kiskorú illetve eltartott gyermekre). Az

anyagi rászorultsággal érintettek számára az állam rászorultsági járulékot biztosít (egy fŊ számára ez 60,50 euró, egy fŊ és 1-4 gyermek számára 115,10 euró, egy fŊ és 4-nél több gyermek számára 168,20 euró, egy pár gyermektelen felnŊtt részére 105,20 euró, egy pár felnŊtt és 1-4 gyermek esetében 157,60 euró és egy pár felnŊtt és 4-nél több gyermek esetében pedig 212,30 euró), ezenkívül vannak még különféle juttatások is rászorultság esetén (pl. az egészségügyi ellátáshoz való hozzájárulás 2 euró összegben, aktivációs járulék 63,07 euró összegben, védŊ járulék, lakhatási járulék egyének számára 55,80 euró, családok számára 89,20 euró összegben, terhességi járulék, 1 évesnél fiatalabb gyermeket nevelŊ családok számára fizetett járulék, a kötelezŊ iskolalátogatás teljesítéséért járó járulék minden gyermekért, stb.) (többet errŊl itt: http://www.upsvarrv.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=92&Itemid=197). Érdekes intézkedés a fent említett aktivációs járulék, amelyre az alábbi feltételeknek megfelelŊ lakosok jogosultak:  akik képesítésük növelése érdekében munkavállalás mellett tanulmányokat folytatnak,  akik részt vesznek a munka, szociális és családügyi hivatal által jóváhagyott projektek keretén belül szervezett munkaerŊpiaci oktatáson és felkészülésen,  akik részt vállalnak kisebb községi szolgáltatások vagy jótékonysági munkák teljesítésében a munka, szociális és családügyi hivatallal történŊ megegyezés alapján,  és akik anyagi rászorultságban élnek és szülŊi járulékot kapnak, amennyiben középiskolai tanulók vagy fŊiskolai hallgatók. Ezenkívül ismeretes még a szociális járulékok ún. eseti jogosultja, ahol a fŊ indok többek között például a bérleti díjjal való elmaradás megelŊzése, törvényes rendelkezésrŊl van szó. A község igényelheti az eseti jogosultságot azok esetében, akik anyagi rászorultságban élnek, akik alacsonyabb kategóriájú lakások bérlŊi és a rászorultsági járulékból a lakáshasználat ellenében bérleti díjat fizeti, ill. a fennálló adóssága egy részét törleszti. Egyedi jogosultságot jelenthet azonban az is, ha a szociális járulék helyett az erre fenntartott üzlethelyiségekben élelmiszert adományoznak. A Szlovák Köztársaság 2009-ben egy stratégiai dokumentumot is kidolgozott, amelynek címe a Szlovák Köztársaság nemzeti programja a szegénység és a szociális kirekesztettség európai éve kapcsán (2010), és amelyben Szlovákia, mint uniós tagállam vállalja, hogy „jelentŊs hatást fog kifejteni a szegénység megszüntetése érdekében“, teljesítve ezzel a 2010-es évet a szegénység és a szociális kirekesztettség európai évének való kikiáltásáról szóló határozatban foglaltakat. A Nemzeti programot a Szlovák Köztársaság Munka-, szociális, és családügyi minisztériuma nyújtotta be, kidolgozásában résztvettek a a közigazgatás érdekelt központi szervei, a társadalmi szervezetek és szociális partnerek, akik a konzultációs eljárás keretén belül kaptak lehetŊséget az együttműködésre. A dokumentum céljai az alábbiak voltak:  a szegénységben élŊk, fŊként a társadalmilag kirekesztett vagy kirekesztettséggel fenyegetett csoportok vagy személyek helyzetének erŊteljesebb beépülése a köztudatba, ami hozzájárul a szociális, gazdasági és kulturális jogokhoz való hozzáféréshez,

 kialakítani egy olyan teret, amelynek keretén belül valamennyi érdekelt fél együttműködhet, akik aktív résztvételükkel hozzájárulhatnak a szociális inklúziós politikák jobb érvényesítéséhez. A dokumentum tartalmazza az országon belüli környezet leírását, beleértve a a nemzeti programokat és a kommunikációs stratégiákat, a polgári társadalom és az érdekelt felek közötti konzultációkat, a végrehajtási utasításokat a tájékoztató jellegű költségvetést és a megfigyelés valamint az értékelés mechanizmusait. Egy másik stratégiai dokumentum a Nemzeti szociális jelentés 2012- re címet viseli. Ebben megtalálhatók a teljes szociális védelmi hálóval és a szociális inklúzióval kapcsolatos elŊkészületben lévŊ intézkedések, a Nyitott koordináció módszereivel, illetve közvetlenül a szegénység és a szociális kirekesztettség kockázatának csökkentésére irányulva, kapcsolódva mind az európai, mind pedig az országos szinten kitűzött célokhoz. A szegénység témakörével összefüggésben a dokumentum tartalmazza a teljes gazdasági és szociális fejlŊdés leírását, valamint a szegénység és a szociális kirekesztettség csökkentésére irányuló intézkedéseket. A jelentés ezenkívül a méltányos és fenntartható nyugdíjak és a hozzáférhetŊ, jó minŊségű és fenntartható egészségügyi és hosszú távú ellátás kérdéseivel. A szlovákiai szakemberek egyetértenek abban, hogy a szegénység problémaköre egyre nagyobb visszhangot kap a szlovák társadalomban. Fontossá vált a szegénység meghatározása és felmérése. A szegénységrŊl szóló vitákat ma is számos elŊítélet, hiányos ismeretek és sztereotípiák nehezítik. A szegénységre és a vele kapcsolatos problémákra leginkább gazdasági szempontból szoktunk tekinteni, fontos lenne azonban tudatosítani, hogy a szegénység társadalmi és szociálpatológiai jelenség. Olyan jelenség, amelyrŊl elkerülhetetlenül beszélni kell, elemezni, megismerni különbözŊ formáit, okait, hatásait és mindenekelŊtt megkeresni a lehetséges megoldásokat. Ezen a területen számos szervezet végez jelentŊs munkát. Például a Szlovák szegénység elleni hálózat egy ún. árnyékjelentést ad ki a szegénységrŊl és a szociális kirekesztettségrŊl Szlovákiában. A legutóbbi 2012-es jelentésben leszögezi, hogy a közpolitika tevékenysége elégtelen a szegénység és a szociális kirekesztettség elleni harc területén, különösen pedig a jövedelmi szegénység, a munkanélküliség támogatása, a lakhatás hozzáférhetŊsége és egyéb kulcsfontosságú szolgáltatások területén, illetve kevéssé támogatja azoknak a résztvételét a közösségi tereken és a politikák megfogalmazásában, akik megtapasztalták a szegénységet és akiket a témában felmerülŊ kérdések érintenek. (errŊl többet itt: http://sapn.sk/liferay/web/slovenska-siet-protichudobe). A szociálisan hátrányos helyzetű, zömében roma közösségeket érintŊ szegénység problémaköre egy specifikus kérdés. Itt is sok az elŊítélet és a sztereotípia, amelyek legmarkánsabban akkor jelentkeznek, amikor azt keresik, aki a szegénységért felelŊs. Több olyan véleménnyel szembesülnek, amelyek probléma lényegét kizárólag a szegény és munkanélküli emberek személyes negatív jellemvonásaiban látják, ami bizonyosan nem a megfelelŊ hozzáállás. (Gerbery, Lesay, Škobla, 2007). A roma közösségek szegénységének megoldása során jelentŊs segítséget nyújt a terepn való szociális munka. Szlovákiában kezdetét vette a Terepen való szociális munka a községekben c. nemzeti projekt, amelyet a Szociális fejlesztési alap valósít meg. (errŊl többet itt: www.fsr.gov.sk). A roma közösségek szegénységének felszámolásával Szlovákiában hosszú ideje foglalkozik például az ETP Slovensko szervezet is. Ez egy nonprofit, konzultációs és oktatási szervezet, amely közvetlen folytatója az Environmental Training Project for the Central and 63

Eastern Europe elnevezésű nemzetközi programnak. Ez utóbbi 1992-ben indult a Nemzetközi fejlŊdés céljaként kitűzŊ amerikai ügynökség kezdeményezésében és 1998-ig hat közép-és kelet-európai országban valósult meg. 1995-tŊl az ETP Slovensko önálló jogalanyként működik. Számos közösségfejlesztŊ projektet dolgoznak ki a roma közösségek fejlesztése érdekében. Ezek közül az egyik: Putriból a 3E házakba. Szlovákiában a legutóbbi becslések szerint több, mint 15.000 család él hulladékból összetákolt putrikban, többnyire illegális földterületen, a falvakon és városokon kívüli tanyákon. A mintegy 10 négyzetméteres putrik műszaki állapota rossz, energetikai szempontból igényes, nincs víz, szennyvízelvezetés, szakszerűtlenül és építési engedély nélkül épültek. A higiéniailag megfelelŊ ivóvízforráshoz gyakorlatilag nincs hozzáférésük. A rossz anyagi helyzet és az alacsony műveltségi szint miatt a putrikban lakók sokszor veszélyes, egészségre ártalmas és környezetveszélyes anyagokat használnak a fŊzéshez és a fűtéshez. Az ilyen nem megfelelŊ körülmények között élŊ családok tagjai túlnyomó részben szegények, a marginálizált roma közösségekhez tartoznak. Az ETP Slovensko igyekszik az új lakások és házak építésébe bevonni azok jövendŊbeli bérlŊit (ez többszörösen olcsóbb, ráadásul a hosszú ideje munkanélküli jövendŊbeli bérlŊk és tulajdonosok az építkezés során munka-és élettapasztalatra, új ismeretekre tesznek szert. KésŊbb sokkal jobban és felelŊsségteljesebben viselik gondját az új lakásoknak és igazolhatóan nagyobb eséllyel tudnak érvényesülni a munkaerŊ-piacon.) A projekt tehát átfogó megoldást kínál a szociális bevonás problémájára, kezdve a szociális, egészségügyi, jogi és munkaügyi tanácsadástól, az oktatási tevékenységeken és pénzügyi inklúzión keresztül egészen a munkalehetŊségek kialakításáig, az új munkaszokások elsajátításáig és a gyakorlati tapasztalok, készségek megszerzéséig a házépítések során. A projekt fŊ céljai a következŊk:  az új építés modell, az ún. fokozatosan felsŊbb szintekre lépŊ lakhatás tervezése és tesztelése a marginalizált roma közösségekben élŊk számára. A jövendŊbeli bérlŊk által felépített házakban lesz fürdŊszoba, áram, víz és szennyvízelvezetés. Maga az építkezés a környezetvédelmi és építkezési tanfolyamok keretén belül zajlik majd,  partnerkapcsolatok kiépítése, információcsere és nyitott párbeszéd folytatása a marginalizált roma közösségekben élŊk jobb lakhatási körülményeinek biztosításáért felelŊs intézmények képviselŊivel,  a közvélemény alakítása és a romaellenes sztereotípiák lerombolása. Az ETP Slovensko további érdekes projekteken is dolgozik a mikrokölcsönök és az IDA megtakarítási program területén. (többet errŊl itt: www.etp.sk). Az utóbbi idŊben Szlovákiában is sokat vitatott az ún. A szegénységbŊl kivezetŊ hidak elnevezésű kezdeményezés. Egy amerikai projektrŊl van szó, amely közel 20 éves múltra tekint vissza. Életrehívója Dr. Ruby Payne, PhD., szociológus volt, aki saját tapasztalataiból indult ki. Egy működésképtelen házasságban élt és elkezdte kutatni problémáik forrását. Férje szegénységben nŊtt fel, Ŋ maga középosztálybeli származású. Rájött, hogy az egyes szociálisgazdasági osztályokban vannak bizonyos rejtett- íratlan szabályok. Ez volt a kezdet. A rejtett szabályokról és további érdekes dolgokról a A szegénységbŊl kivezetŊ hidak c. könyvében ír. Dr. Ruby Payne, PhD. 2008-ban Szlovákiába látogatott. Több szemináriumot tartott és elŊadás-sorozatai annyira felkeltették egye résztvevŊ szervezetek érdeklŊdését, hogy kedvet kaptak a program szlovákiai megvalósításhoz is. Ezen szervezetek egyike volt a kassai Szociális munka tanácsadói bizottsága. Ez a szervezet a három közül egyelŊre az egyedüli, amely elnyerte azt jogot, hogy a A szegénységbŊl kivezetŊ hidak projektet megvalósítsa 64

Szlovákiában. Az azonos címet viselŊ könyvbŊl megismerhetjük az egyes szociális-gazdasági társadalmi osztályok rejtett szabályait, az élet több területén. Ezek például a vagyon, pénz, személyiség, társadalmi pozíció, étel, idŊ, tanulás, sors, nyelv, családszerkezet, a világ perspektívái, szerelem, ösztönzés, humor.... Ezeket a területeket mérte fel Dr. Ruby Payne és az egyes társadalmi osztályok – szegények, középréteg és gazdagok – mellett felsorakoztatja azokat az alapelveket, amelyekbŊl az egyes osztályok tagjai kiindulnak, mégpedig aszerint, hogy hogyan élnek és miben nŊttel fel ezek az emberek. Minden osztályban és azok rejtett szabályaiban egyaránt van pozitívum és negatívum. Nem értékelhetjük Ŋket jó vagy rosszként. A probléma az, hogy a társadalom - az iskolák, intézmények, a törvények - a középréteg szabályai szerint működik. A szegények gyakran nem értik ezeket a szabályokat, mert nem ebben nŊttek fel és mi arra kényszerítjük Ŋket, hogy a szabályokat anélkül értsék meg, hogy mi megtudnánk valamit az Ŋ életükrŊl. Nem tudjuk, miért viselkednek úgy, ahogy. Meg kell értenünk a működésüket, mélyebbre kell leásnunk a belsŊ alapelveikben és segítenünk kell abban, hogy megértsék a középosztály szabályait. Fel kell kínálnunk számukra a megismerés útját, hogy megérthessék magukat és másokat. A szegénységbŊl kivezetŊ hidak célközönsége nemcsak a szegények, hanem kivétel nélkül mindenki, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag melyik osztály tagja. (errŊl többet itt: http://www.rodina.psisaris.sk/index.php/pomocrodine/item/mosty-z-chudoby). A szegénységbŊl kivezetŊ hidak elnevezésű programmal kapcsolatban is gyakran elhangzik a generációs szegénység (az az állapot, amikor az ember olyan családban nŊ fel, amely már két korábbi nemzedék óta és jelenleg is szegénységben él.) Felhasznált irodalom GERBERY, D.-LESAY, I.-ŠKOBLA, D. Kniha o chudobe. Bratislava : Faber, 2007. 142 s. ISBN 978-80-968918-9-4. LACA, S. Súčasné aspekty chudoby v slovenskej spoločnosti. In Vedecko-odborný internetový časopis Prohuman. ISSN 1338-1415, 2011. Dostupný na: www.prohuman.sk ŠLOSÁR, D. Otázky chudoby a miestna komunita. In Inklúzia sociálne vylúčených a modely fungovania nízkoprahových zariadení na Slovensku. Zborník príspevkov z vedeckej odbornej konferencie s názvom: Inklúzia sociálne vylúčených a modely fungovania nízkoprahových zariadení na Slovensku, konanej v Bratislave dňa 26.októbra 2010. Bratislava : 2010. ISBN: 978-80-970578-2-4, s.40-45. Národný program Slovenskej republiky k Európskemu roku boja proti chudobe a sociálnemu vylúčeniu (2010) Národná sociálna správa na rok 2012

A családi élettel összefüggő fő statisztikai adatok A lakosság számának alakulása Szlovákiában A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala közli, hogy 2012. 06. 30-án 5 405 338 ember élt Szlovákiában. A nŊk aránya 51,3% volt. Népszámlálások 1848 – 2011 között Népszámlálás Lakosság éve 1848 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1930 1946 1950 1961 1970 1980 1991 2001 2011

2 442 000 2 481 811 2 477 521 2 595 180 2 782 925 2 916 657 2 993 859 3 324 111 3 327 803 3 442 317 4 174 046 4 537 290 4 991 168 5 274 335 5 379 455 5 397 036

Lakosság sűrűsége ( km2-re) 50 51 51 53 57 60 61 68 68 70 85 93 102 108 110 110

Bleha és Vaňo szerint (2007) a lakosság számának alakulása a populációs dinamika eredménye – szüléseké, halandóságé, migrációé. A születések várható alakulása

(priemerný počet detí na 1 ženu – 1 nŊre esŊ gyerekek száma /átlag/) A halandóság várható alakulása

(muži – férfiak; ženy – nŊk; stredná dĺžka života pri narodení –várható élettartam születéskor)

A migráció várható alakulása

A Szlovák Köztársaság lakosai számának prognózisa

(počet obyvateľov – a lakosok száma; celkový prírastok – teljes növekedés) 2025-ig Szlovákia lakosságának száma nem fog jelentŊsen megváltozni. A lakosság létszáma várhatóan éppen az elŊrejelzett idŊszak végén fogja elérni a legmagasabb értéket. Körülbelül 2025-tŊl kezdŊdŊen a szlovák lakosság csökkenése várható, ez a csökkenés hosszantartó lesz, tendenciája pedig gyorsuló. Egészében véve elmondhatjuk, hogy a következŊ 20 év idŊszakát a népesség folyamatos elöregedése fogja jellemezni, miközben a lakosság létszáma viszonylag stabil marad. Az elŊrejelzésen túl, vagyis 2025-öt követŊen a népesség fogyása és elöregedése jelentŊs gyorsulásnak indul. Az is biztosra vehetŊ, hogy a lakosság számának és szerkezetének efféle alakulása a társadalom működésére messzemenŊ következménnyel bír majd. Felhasznált irodalom BLEHA, B.- VAŇA, B. Prognóza vývoja obyvateľstva SR do roku 2025 (Aktualizácia). Bratislava : Inštitút informatiky a štatistiky. Výskumné demografické centrum, 2007. 57 s.

A lakosság életkor szerint 2011. 12. 31.

A család fejlődéséről Szlovákiában Ahogy azt V. Tamášová (2007) megállapítja, a családot hosszú idŊn keresztül stabil, alakjában tulajdonképpen változatlan intézménynek tartották. Más szociális intézményekhez hasonlóan azonban a család is változik. Éppen a XX. században vonták kétségbe a hagyományos család intézményét, amely az alapvetŊ jellegét újra meghatározó változásokon ment keresztül. A változás oka számos tényezŊ (pl. hogy a családon belül egyenrangú viszonyok alakulnak ki, csökken az egyház és a tradicionális vallások befolyása, a szexuális és erkölcsi értékek és álláspontok liberalizálása, a fogamzásgátlás hozzáférhetŊsége, stb.). Noha továbbra is a család egy formája az uralkodó – a nukleáris, hagyományos család, szem elŊtt kell tartanunk a családi formák sokféleségét is. A fiatalok egyre késŊbbre tolják ki a házasságkötés és a gyerekvállalás idejét, nŊ a hiányos családok száma, csökken a családok és háztartások átlagos mérete. A múlthoz képest nŊ azoknak a pároknak a száma, akik a házasságkötés nélküli együttélést részesítik elŊnyben, nŊ a házasságon kívül született gyermekek száma. A nŊk fokozott foglalkoztatottságával (karrierjével) egyenes arányban áll a gyerekvállalás idejének kitolódása. Bár Európán belül még mindig Szlovákiában a legmagasabb a házasságkötések száma, itt is csökkenŊben van. A polgári, hivatal elŊtt kötött házasságokkal szemben jelentŊsen megnŊtt a templomi esküvŊk száma. NŊ a válások száma, növekszik a nŊk válási aktivitása. Csökkent a háztartások átlagos mérete, megnŊtt az egyszemélyes háztartások száma, kiveszŊfélben van a kétgenerációs együttélés. Elmondhatjuk, hogy a jelenlegi szlovák család félúton van a hagyományos és a korszerű családmodell között. (hozzáférhetŊ itt: : http://www.planovanirodiny.cz/view.php?cisloclanku=2008053106, 2013. 01. 23-án). Az élve született gyermekek számának alakulása 70

A XX. század hetvenes éveiben a kelet-európai országokban élŊ fiatal nŊket magas termékenységi szint és szülési arány jellemezte. A szlovák népességnél is hasonló, illetve a kelet-európaihoz igen közeli reprodukciós magatartás volt megfigyelhetŊ. A hetvenes években a nŊk demográfiailag erŊs évjáratai a maximálisan termékeny éveikben jártak. Abban az idŊben a szlovák állam szociális és lakhatási politikája erŊteljesen támogatta a gyermekvállalást, ami tömeges lakásépítésben, a fiatal családoknak nyújtott kedvezményes kölcsönök formájában, az anyasági szabadság meghosszabbításában, annak lejárta után az anyasági járulék kifizetésében, a családi pótlék és az óvodák befogadóképességének emelésében nyilvánult meg. A kedvezŊ populációs feltételek következményeképpen nŊtt az újszülöttek száma, valamint a termékenység további mutatói is. 1979-ben 101 ezerre nŊtt az újszülöttek száma az 1970-ben érvényes 81,3 ezerhez képest. A hetvenes évek közepéig a termékenységi szint is növekedett és 1974-ben érte el csúcspontját a 2,6 ‰-os értékkel. Ez azt jelenti, hogy egy nŊre egy reprodukciós idŊszakon belül 2,6 gyermek esett. EttŊl kezdve a termékenység folyamatosan csökken Szlovákiában és 1980-tól csökken az újszülöttek száma is. Ennek ellenére Szlovákia egészen a 80-as évek végéig a legmagasabb termékenységet felmutató országok közé tartozott Európában. A politikai és társadalmi változások következtében a 90-es évek elején Szlovákia lakosságának reprodukció magatartása megváltozott és a nyugat-európai modellhez kezdett közelíteni. A termékenység legintenzívebb csökkenése a kilencvenes évek elsŊ felében volt megfigyelhetŊ, elsŊsorban 1993 és 1995 között. Ebben az idŊszakban közel 12 ezerrel csökkent az élve született gyermekek száma, az össztermékenység pedig 21,2%-kal lett alacsonyabb. KésŊbb a csökkenés üteme lassult és 2002-ig enyhébb mértékben folytatódott. 2002-ben volt az újszülöttek a száma a legalacsonyabb (51 ezer), 1920 óta és az össztermékenységi szint szintén ekkor volt a legalacsonyabb (1,19 ‰). 2003 óta az újszülöttek száma és az össztermékenység hosszú idŊ óta újra növekedésnek indult. 2004-ben 54 ezer gyermek született Szlovákiában és egy nŊre a reprodukciós idŊszakban 1,24 gyermek esett. A növekedés ellenére az össztermékenység értéke még mindig a rendkívül alacsony termékenységnek felel meg és Szlovákia jelenleg a legalacsonyabb termékenységi szintet felmutató országok közé tartozik Európában. Az alacsony termékenység mellett az új reprodukciós magatartás másik megnyilvánulása a szülés idejének kitolása, ezzel összefüggésben az elsŊszülŊ és szülŊ nŊk átlagéletkorának emelkedése, a házasságon kívül született gyermekek száma és a kevesebb számú gyermekek elŊnyben részesítése a családon belül. 2011-ben 60 813 élve született gyermek jött világra, ami körülbelül 400-zal több, mint 2010-ben. A házasságok és válások számának alakulása (1921-2004, 1000 lakosra)

(sobáše – házasságok, rozvody – válások)

Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek Szlovákiában A Szándékos önkárosítás okait és körülményeit feltáró adatlapok alapján (ezeket kiválasztott egészségügyi intézmények nyújtják be) a Nemzeti egészségügyi információs központ monotematikus kiadványt ad ki minden évben amelynek címe Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek Szlovákiában. A legfrissebb kiadvány 2011-ben jelent meg. A bevezetŊ idŊrendi adatok alapján 1996 és 2011 között látható, hogy a szándékos önkárosítás értékei ingadozóan változnak. A feldolgozott idŊszakban (2011) kapott adatok összességét az elŊzŊ évhez viszonyítva le kell szögeznünk, hogy a szándékos önkárosítás száma abszolút értékben kifejezve 51-gyel nŊtt. 2011-ben 537 öngyilkossági esetet jelentettek, ebbŊl 457 férfi és 80 nŊ volt. Noha 2010-zel összehasonlítva (612) csökkent a befejezett öngyilkosságok jelentett száma, riasztó adat, hogy mindkét nem esetében nŊtt az öngyilkossági kísérletek száma 880-ról (2010) 1106ra (2011), amibŊl 641 férfi és 365 nŊi elkövetŊ. Az életkor, férfiaknál és nŊknél egyaránt az 50-59-es korosztály esetében volt a legtöbb öngyilkosság – 146 férfi (27,2%) és 31 nŊ (38,8%), a százalékos arányok az öngyilkosságok összesített számából kerültek kiszámításra. A legtöbb öngyilkossági kísérletet 2011-ben a 20-39 éves korosztálynál jelentették, 373 férfi és 145 nŊ. Az összesen 1006 öngyilkossági kísérletbŊl 446-ot értékeltek demonstratív jellegűnek. Az állandó lakhely alapján a legtöbb öngyilkosságot a besztercebányai kerületbŊl (105) a legkevesebbet pedig a nagyszombati kerületbŊl (35) jelentették. Az öngyilkossági kísérletek nagy számban fordultak elŊ a pozsonyi (187) és a kassai (176) kerületben. Az öngyilkosság elkövetésének leggyakoribb módja férfiaknál (320) és nŊknél (32) egyaránt az akasztással, megfojtással és megfullasztással történŊ önkárosítás volt, a második leggyakoribb módja férfiaknál a kézifegyverrel leadott lövés (39), nŊknél pedig a magasról

való kiugrás (16) volt. Az esetek többségében nem állapítható meg pontosan az öngyilkosság motívuma, a megállapított okok közül megemlítjük az egyéb belsŊ konfliktusokat és problémákat (21 eset), szomatikus betegségekkel vagy testi fogyatékossággal való összefüggést (11 eset), valamint családi konfliktusokat és problémákat (10 eset). A befejezett öngyilkosságokról szóló jelentésekbŊl gyakran hiányzik vagy ismeretlen az adott személy munkaviszonyáról szóló adat (374 eset), ugyanakkor 109 esetben szólnak a feljegyzések a nyugdíjasok öngyilkosságáról, 25 esetben pedig állandó alkalmazásban lévŊ személyek öngyilkosságáról. Az öngyilkossági kísérletek esetében eltérŊ a helyzet, itt nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben munkaviszonnyal nem rendelkezŊ személyek csoportja a legnépesebb – munkanélküliek (423 eset), rendszeres munkaviszonnyal rendelkezŊk (210) és a megváltozott munkaképesség miatt nyugdíjazottak (114). Az öngyilkossági kísérletet legnagyobb arányban a középfokú érettségivel vagy kf. érettségi nélküli végzettséggel rendelkezŊk követték el – 56,4%, családi állapotuk alapján mintegy 55%-uk nŊtlen/hajadon volt. A szándékos önkárosítás elkövetésének leggyakoribb helyszíne az otthon volt. Szándékos önkárosítások számának alakulása

(samovraždy – öngyilkosságok; samovražedné pokusy – öngyilkossági kísérletek; rok – év) Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek

(veková skupina – korcsoport; na 100 000 obyvateľov danej vekovej skupiny – 100 000 lakosra az adott korcsoportban)

Az öngyilkosságok számának alakulása nemek szerint

(muži – férfiak; ženy – nŊk) Az öngyilkossági kísérletek számának alakulása nemek szerint

Szándékos önkárosítások száma az egészségügyi intézmény területe szerint Öngyilkosságok Az egészségügyi intézmény területe együtt férfiak

Szlovák Köztársaság Kassai Kerület

Öngyilkossági kísérletek nők

együtt

férfiak nők

ebből demonstratív férfiak

nők

537

457

1006

641

365

321

125

158

Bejelentett öngyilkosságok aránya korcsoportok szerint

(neznáma, neudaná – nem ismert) Bejelentett öngyilkossági kísérletek aránya korcsoportok szerint

Az öngyilkosság elkövetésének módja - férfiak

(otrava liečivami – mérgezés gyógyszerekkel; ostrým predmetom – éles tárggyal; skok alebo ľahnutie pred pohybujúci sa predmet – ugrás vagy lefekvés egy mozgó tárgy elé; výstrelom – lövéssel; skok z výšky – ugrás magasból; obesenie, zadusenie – akasztás, fulladás) Az öngyilkosság elkövetésének módja - nők

Öngyilkossági kísérletek a személyek iskolai végzettsége szerint

(vysokoškolské – fŊiskolai; bakalárske – fŊiskolai alapképzés; stredné s maturitou – középfokú érettségivel; stredné bez maturity – középfokú érettségi nélkül; základné, ukončené – befejezett alapiskolai; neznáme – nem ismert) Az öngyilkosságok nemcsak egyedi, hanem társadalmi és kulturális jelenségnek is számítanak. A súlyos egészségügyi problémára való tekintettel a dolog nagy figyelmet érdemel. A megelŊzés és az ellenŊrzés azonban viszonylag összetett. Az öngyilkosság megelŊzése a tevékenységek egész sorát foglalja magába – a gyermeknevelés lehetŊ legjobb körülményeinek bebiztosításától a lelki zavarok hatékony kezelésén keresztül egészen a rizikótényezŊk környezetvédelmi ellenŊrzéséig. Az öngyilkosságok megelŊzésére irányuló program sikerességének kulcsfontosságú elemei közé tartozik az információk felelŊs terjesztése és a köztudat emelése. Az Öngyilkosságok megelŊzésének világnapjával (World Suicide Prevention Day), amely minden évben szeptember 10-re esik az Egészségügyi világszervezet a szándék komolyságát és a megelŊzés területén a konkrét intézkedések elfogadását kívánja kihangsúlyozni. Az öngyilkosság ugyan végsŊ esetben az egyénre vonatkozik, rendkívül fontos azonban, hogy az elfogadásra kerülŊ intézkedések ne csak egyéni, hanem közösségi és társadalmi szinten is hatékonyak legyenek. Minden országnak ki kell alakítania a lelki egészség védelmére és támogatására vonatkozó feltételeket, kidolgozott mechanizmusokkal kell rendelkeznie az öngyilkossághoz vezetŊ elsŊ jelek idŊben való feltárásához. Politikai szinten ezt jelenti a nemzeti megelŊzési stratégiák elfogadása, helyi szinten pedig az egyes programok konkretizálása. Az Öngyilkosságok megelŊzésének világnapja azt az üzenetet hivatott közvetíteni, hogy az illetékes állami és nem állami szervek együttműködjenek, és együtt keressenek megoldásokat erre az egyre növekvŊ közegészségügyi problémára. Az Egészségügyi Világszervezet szlovákiai irodája számos tevékenységet végez a lelki egészség területén. Már 2003-ban közzétette a lelki egészséggel és a lelki betegségekkel kapcsolatos szolgáltatásokról elsŊ felülvizsgálati jelentést, jelen volt a Liga a lelki egészségéért megalakulásánál, amellyel a mai napig intenzíven együttműködik és részt vett a Nemzeti program a lelki egészségért kidolgozásában. Utóbbi a kormányrendeletek értelmében került kidolgozásra és a lelki egészségrŊl való gondoskodás átfogó programját testesíti meg Szlovákiában. Felhasznált irodalom

Az egészségügyi információk nemzeti központja Samovraždy a samovražedné pokusy v SR 2011. Edícia zdravotnícka štatistika. Bratislava : NCZI, 2012. s. 43. Ročník 2012, ZŠ – 5/2012. /Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek Szlovákiában, 2011/ A szlovák társadalom szerkezete A szociális szerkezet fogalma alatt az emberek együttélésének elrendezŊdését értjük. LehetŊvé teszi a konkrét egyén besorolását a megfelelŊ szociális kategóriák alapján a társadalomban betöltött szerepe szerint, valamit az egyes társadalmak összehasonlítását. A szociális rétegezŊdés fogalma arra utal, hogy a társadalom nem alkot egy homogén egészet, hanem rétegekre oszlik. Az egyes rétegek különféle arányban részesülnek azokból az értékekbŊl, amelyeket az adott társadalomban értékesnek tartanak és amelyek hiánycikkeknek tekinthetŊk. A szociális réteg tulajdonképpen az emberek egyes csoportjai közötti egyenlŊtlenséget fejezi ki (R. Bednárik /2009/ állítása szerint a réteg fogalmát inkább a cseh szociológusok használják, ennek hagyománya 1967-ig nyúlik vissza, amikor P. Machonin vezetése alatt elkészült a csehszlovák társadalom szociális rétegezŊdésének elsŊ empirikus felmérése. Jelenleg a szociális réteg kifejezést már nem annyira használjuk, helyette inkább a státuszcsoport fogalma került elŊtérbe.). A szociális egyenlŊtlenségre utaló további fogalom a társadalmi osztály. Az osztályt olyan egyének alkotják, akik azonos vagy hasonló jegyeket hordoznak, illetve magatartást tanúsítanak. Az osztály, mint fogalom ellentétes a kasztok és rendek fogalmával, amelyeket az öröklŊdés és a gyenge vagy semmiféle szociális mobilitás jellemez. A szociális szerkezet jellege jelentŊsen befolyásolja a társadalom jellegét. Az egyik alapvetŊ stabilizációs eleme fŊként a középréteg nagysága. A személyek vagy szociális csoportok áthelyezŊdését az egyik szociális pozícióból vagy osztályból a másikba szociális mobilitásnak nevezzük. (Plávková, 2008). 1989 után a szociális szerkezet témája csupán kevés figyelmet kapott a szlovák szociológián belül. Szlovákia szociális szerkezetét két empirikus kutatás tárta fel, amelyek 1991-ben és 1992-ben valósultak meg. A kutatási eredményeket pl. J. Bunčák és V. Harmady tették közé 1993-ban a Szociális szerkezet átalakulása című tanulmányban, ezenkívül pedig a cseh M. Tučekkel együttműködésben a Cseh és szlovák társadalom szerkezetének fejlŊdésérŊl szóló jelentésben, az 1945-1993 idŊszakot tekintve (In Sopóci, Búzik, 1999). Ahogy azt A. Kočišová (2011, 154. o.) is leszögezi: „társadalmunk fejlődése 1989 után egyrészt számos pozitív változást hozott a szólásszabadság, a szociális mobilitás új lehetőségeinek tekintetében, az utazásban, művelődésben, az adatokhoz való hozzáférésben, stb., ám másrészt sok negatív változást is tapasztalhattunk, mint pl. a szociális egyenlőtlenségek elmélyülése, az emberi kapcsolatok megromlása, a szociális garanciák csökkenése, munkanélküliség, szegénység, a fogyasztói társadalom értékeinek válsága, a bűncselekmények számának emelkedése, a szociális devianciák és a fiatalkorúak szociálpatológiai jelenségeinek növekedése.“ I. Radičová szerint a demokrácia megjelenésével 1989 után emelkedtek az egyenlŊtlenségek, amelyek a jogállamiság és a demokratikus intézmények hiányosságai miatt nem objektív, igazságos és a teljesítmény-alapú megítélésbŊl indulnak ki. Ennek következménye a szociális rétegezŊdés megváltozása, amely az ún. nyugati országok rétegezŊdéséhez próbál közelíteni. A Szlovákiában kialakult rétegezŊdési modell azoktól azonban gyökeresen eltér, ami kétségessé teszi a társadalom átalakulásának helyes irányát és sikerét. Egy bizonyos típusú szociális rétegezŊdés ugyanis nemcsak az átalakulás eredménye, hanem egyben a transzformáció sikeres lezajlásának elŊfeltétele. A szociális rétegezŊdés tényezŊi alapjában véve a vagyon, a hatalom és a befolyás. Ennek eredménye a hat alapréteg: felsŊbb osztály, középosztály, alsó középosztály, szakképzett kétkezi munkások, részben 78

szakképzett és szakképzetlen munkások és a többiek (akik az államtól függenek). Az egyes osztályok létszámának alapján képet kapunk az adott társadalomról. A szociológusok egyetértenek abban, hogy Szlovákiában a következŊ tényezŊk kaptak döntŊ szerepet a társadalom új rétegezŊdése során: privatizáció és restitúció, külföldi cégek és tŊkét belépése a gazdaságba, az árak liberalizációja és deregulációja, a munkanélküliség megjelenése és növekedése. Ezek a tényezŊk új rétegezŊdést és olyan specifikumokat alakítottak ki, amelyekben társadalmunk eltér a nyugati demokráciáktól. Ennek következménye az osztályok nem szokványos összetétele, amely az embereket érzékenyen érinti, negatívan, igazságtalannak értékelik. Ennek oka az, hogy a felsŊbb osztály egy része erŊsen kötŊdik a szocialista múlthoz és azt kamatoztatja (jobb kiindulási feltételekkel rendelkezett – pozíció, végzettség, az adatokhoz való hozzáférés, kapcsolatok, stb.), egy része erŊsen kötŊdik a vad privatizáció idŊszakához a Vladimír Mečiar-féle kormány idejébŊl és ebbŊl a mai napig profitál. A múlt pecsétjét nem hordozó szakemberek, fiatal menedzserek csupán fokozatosan csatlakoznak. A középosztály, amely a fejlett társadalmakban a politikai, gazdasági és kulturális fölényben van, Szlovákiában sem létszámában, sem jelentŊségében nem számottevŊ. A szlovák társadalom még mindig hordozza az elmaradott társadalom egyes jegyeit. MindenekelŊtt egy erŊs középosztályra van szüksége. Ez a szociális rétegezŊdés modelljének fokozatos módosítását jelenti: ha stabilabb politikát és gazdaságot szeretnénk és növelni kívánjuk az állampolgárok életszínvonalát, elkerülhetetlenül meg kell tennünk a középosztály megerŊsítését célzó intézkedéseket és jobb körülményeket kell teremteni kiszélesedéséhez. Ahogy ezt P. Kárász (2012) megfogalmazza, Kelet-Európát frusztrálja, hogy túlságosan lassan éri utol a Nyugatot, mindeközben ezen cél elérésénél ismét a középosztálytól követeli a legtöbb áldozatot. Szlovákiai specialitásként pedig a középosztálynak azzal is meg kell birkóznia, hogy tulajdonképpen mi vagyunk az egyedüli uniós ország, amely a bársonyos forradalmat követŊen állandóan küzd a kétszámjegyű munkanélküliséggel. A középosztály adójának túlságosan nagy hányadát ezért a szociális járulékok emésztik fel. A Barometer Cetelem 2012 nemzetközi felmérés a 12 értékelt európai országban a középosztálybeliek 46%-ánál a pénzügyi helyzet romlását mutatta ki az elmúlt évtizedben. A szlovákok mindemellett a legkevésbé elégedett európaiak közé tartoznak, anyagi helyzetét csak 35%-uk ítéli meg jónak. TŊlük már csak a magyarok és a lengyelek elégedetlenebbek. (hozzáférhetŊ itt: http://spravy.pravda.sk/domace/clanok/174270-strednavrstva-upada-na-slovensku-aj-v-europe/, 2013. 01. 31-én). Felhasznált irodalom BEDNÁRIK, R. Stručný prehľad sociológie. Bratislava : Enigma, 2009. 320 s. ISBN 978-8089132-59-1. KOČIŠOVÁ, Agnesa. Význam komplexnej multiodborovej prevencie sociálnej deviácie a sociálnej patológie mládeže – preventívne programy v zahraničí i u nás. In Prevencia sociálnej patológie v prostredí stredných škôl KSK. Zborník príspevkov z vedeckej konferencie s medzinárodnou účasťou Košice: KSK a KSP FF UPJŠ, 2011. ISBN 978-80970978-9-9, s. 154-159.

Válások Szlovákiában A család kialakulásának szempontjából a válást negatív társadalmi jelenségnek tekintjük. Európa területén a válások száma folyamatosan növekedett a háborút követŊen. Az európai arányhoz képest, amely szerint a XX. század hatvanas éveiben kezdett a válások száma jelentŊsebben emelkedni, Szlovákiában ez az alapvetŊ növekedés késŊbbre, a hetvenes évekre tehetŊ. A nyilvántartott válások száma már a hetvenes évek derekán a duplájára nŊtt az évtized elejéhez képest. Ez az emelkedŊ tendencia a következŊ idŊszakban is jellemzŊ volt, a nyolcvanas évek közepén pedig az évente bekövetkezŊ válások száma elérte a 8 ezret. A kilencvenes évek elején tapasztalt enyhe csökkenést követŊen a válások száma ismét fokozott intenzitással indult el felfelé és a XXI. század elsŊ éveiben elérte a legmagasabb történelmi értékeket. A legtöbb válásra a 2002-es évben került sor, ekkor a számuk elérte a közel 11 ezret. A válás jelenleg a házassági viszályok megoldásának társadalmilag elfogadott módja. A válási gyakorlat fokozatos liberalizációja lehetŊvé tette az eljárás egyszerűbb menetét. Az 1950-ben elfogadott Családtörvény a válást a házasság megszűnésének egyetlen lehetséges módjaként határozta meg, egyúttal egyedüli válási indokként a házastársi viszonyok mély és tartós megromlását nevezte meg. 1964. 1. 1-én lépett hatályba a családról szóló 94/1963 sz. törvény. Továbbra is kizárólag válás útján tette lehetŊvé a házasság megszüntetését, azonban a szubjektív „vétkesség szempontja“ – azaz, hogy a házasság képes-e teljesíteni funkcióit ezentúl objektív megítélést kapott. 1973-ban egy újabb törvényrendelet került elfogadásra, amely megszüntette a házastársak elŊzetes békítŊeljárását. Elkerülhetetlenné vált, hogy a megváltozott társadalmi viszonyokat egy új törvény is számításba vegye, átírva ezzel a negyven éve uralkodó régi jogszabályt. Ennek eredményeképpen fogadták el a családról és egyes törvények kiegészítésérŊl szóló 36/2005 sz. törvényt. A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján Szlovákiában 2010-ben 25 415 házasságot kötöttek (ez a 2009-es adattal összehasonlítva 941-gyel kevesebb). A válások száma ugyanebben az évben 12 015 volt. Így 100 megkötött házasságra 47 válás esik. A házasságok felbontásának fŊ okai a jellembeli, nézetbeli és érdeklŊdésbeli különbségek. A felbontott házasság átlagos idŊtartama növekszik, míg 1993-ban ez 10,6 év volt, 2009-ben már 14,4 év. 2009-ben az elváló házastársak között legtöbb volt a 35-39 év közötti férfi, illetve a 30-34 éves nŊ.

A válások alakulása a kassai kerületben A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala hosszútávon figyelemmel kíséri a válásokat, mint demográfiai jelenségeket. A kassai kerületben a válások száma az évközi adatok és a hosszú távú szempontok alapján egyaránt növekszik. Töréspontnak a 2011-es évet tekinthetjük, amikor a legalacsonyabb volt a válások száma, illetve a válások aránya az elmúlt hét évre visszamenŊleg szintén a legalacsonyabbnak mutatkozott. A válások számának elŊzŊ évekhez mért csökkenése ellenére a kassai kerület a cseppet sem hízelgŊ elsŊ helyet szerezte meg 2011-ben a felbontott házasságok számát tekintve Szlovákiában, abszolút és relatív mutatókban egyaránt. 1 561 házasságot bontottak fel, ami a 2011-ben Szlovákiában felbontott házasságok 14,1%-ának felel meg. Száz megkötött házasságra 43,68 válás esik a kassai kerületben (válási arányszám), ez Szlovákia egészére nézve 43,33 válás. A válási arányszám a rozsnyói járásban (67,96) és a Kassa-Óvárosban (59,18) volt a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig a gölnicbányai járásban (21,48). A kerület székhelyén, Kassán minden második házasság válással végzŊdött, 2011-ben száz házasságra 49,15 válás esett. Továbbra is megfigyelhetŊ az emelkedŊ átlagéletkor a válások idején, a férfiaknál ez elérte a 41,7 évet, a nŊknél pedig a 39 évet. Ez a házasságot kötŊk emelkedŊ életkorából is következik, illetve a felbontással végzŊdŊ házasságok idŊtartamának enyhe mértékű növekedése is okozza. Az említett idŊtartam 2001-ben 13 év volt, 2011-ben pedig 14,9 év. A házasságok felbontásának indítványozásában a nŊk járnak elŊl, Ŋk adják be a válókeresetek két harmadát. A benyújtott válókeresetek 92%-a a házasság felbontásáról szóló végzéssel zárult. A házasságok felbontásának indokait figyelemmel követŊ statisztika kilenc okot vizsgál, ezen adatok relevanciája azonban csökken, mivel egyre több házaspár indokolja a házasság felbontását jellembeli, nézetbeli és érdeklŊdésbeli különbségekkel. Míg 2001-ben ez a felbontott házasságok felére volt jellemzŊ, 2011-ben már a válások két harmadára vonatkozott. Ezt követi a férfiak hűtlensége (minden tizedik eset 2011-ben) és az esetek egy nyolcad részében a bíróság nem állapította meg a nŊk vétkességét. A válások okait felsoroló lista harmadik helyén a férfiak a család iránti érdeklŊdés hiányát jelölik meg (7,6%), a nŊk pedig egyéb okokat (8,2 %). A kiskorú gyermeket nevelŊ felbomló házasságok aránya a 2001-ben mért 68,1%-ról fokozatosan a jelenlegi 63,4%-ra csökkent. NŊ a hosszabb idŊtartamot betöltött házasságok aránya, tehát ahol a gyermekek nagykorúvá válását követŊen döntenek a házasság felbontásáról. Egy felbontott házasságra átlagosan 1,5 kiskorú gyermek jut.

Bűnözés Szlovákiában Az utóbbi felmérések a bűnözést a társadalom ötödik legsúlyosabb szociális problémájaként azonosítják. Ahogy ez a lenti táblázatból is kitűnik, országos tekintetben a pozsonyi kerületben a legmagasabb a bűnözés kockázata (a Pozsony I járásban alig több, mint 100 emberbŊl egy vált bűncselekmény áldozatává). A kassai kerület eredményei a táblázat alapján nagyok jónak mondhatók, annak ellenére, hogy Kassa Szlovákia második legnagyobb városa.

Forrás: Foto TV Markíza (SR – SZK, 1 trestný čin na počet obyvateľov – 1 bűncselekmény a lakosság számához viszonyítva)

Forrás: Foto TV Markíza (Košický kraj – Kassai Kerület, 1 trestný čin na počet obyvateľov – 1 bűncselekmény a lakosság számához viszonyítva)

Szlovákiában a bűnmegelŊzésért elsŊsorban a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma mellett működŊ RendŊri Testület Elnöksége visel felelŊsséget. Az elnökség tudományosan indokolt, céltudatos, célirányos, tervezett és koordinált módon fejti ki hatását a bűnözés okai és körülményei vonatkozásában, amelynek célja a bűnözés megelŊzése, megszüntetése vagy részbeni kiküszöbölése a megfelelŊ formában és a megfelelŊ módszerek alkalmazásával, illetve a bűnözés negatív megnyilvánulásainak korlátozása és ezzel párhuzamosan a bűnözést megakadályozó anti-kriminogén feltételek létrehozásának támogatása. A bűnmegelŊzés megközelítésénél az egyéb szociálpatológiai jelenségek megelŊzését is szem elŊtt kell tartani. A fenti testület dolgozza ki a bűnmegelŊzési és egyéb társadalomellenes cselekmények megelŊzésére vonatkozó stratégiát a Szlovák Köztársaság területén, jelenleg a 2012-2015 között idŊszakra kidolgozott stratégia van érvényben. ElsŊdleges célja a bűnözést és az egyéb társadalomellenes tevékenységek elkövetését lehetŊvé tevŊ okok és körülmények céltudatos, átfogó és koordinált felszámolása, illetve ezek kialakulásának megelŊzése, elnyomása és megakadályozása. Kialakítja továbbá a prevenciós politika megvalósulásának elŊfeltételeit, amely a Szlovák Köztársaság biztonságpolitikájának elengedhetetlen alkotóeleme és célja a bűnözés ellenŊrzés alatt tartása, a megtorló és nem megtorló intézkedések komplementer

állmonyának koordinációja révén. Ezenkívül foglalkozik még a szociálpatológiai jelenségek és motívumok elŊfordulásának és a bűnelkövetés lehetŊségeinek csökkentésével. A 2012-2015-ös idŊszakra kidolgozott bűn-és egyéb társadalomellenes tevékenységek megelŊzésére vonatkozó stratégia alapján az 1997 és 2010 közötti éveket tekintve (a szlovákiai bűnözés 1988 és 2010 közötti alakulásának hátterében) leszögezhetŊ, hogy a bűnözés állapotát, szerkezetét és dinamikáját érintŊ jelentŊs minŊségbeli változások nem következtek be. A bűncselekmények között domináns teret foglalnak el a vagyon elleni bűncselekmények, amelyek az összes bűncselekmény 50-60%-át teszik ki. A társadalmi fejlŊdés dinamikája, a gazdaság és a tulajdoni viszonyok folyamatos változása a társadalom tartós differenciálódását hozta magával (az egyes társadalmi csoportok kirekesztése és marginalizálódása), megjelent a munkanélküliség és a lakosság egyre szélesebb rétegeit érinti a szociális biztonság elvesztése és az egzisztenciális problémák. A társadalom egyes rétegei között folyamatosan növekvŊ különbségek az egyes szociális rétegek tagjai által elkövetett bűncselekmények széles körének nyitnak teret, ez alól a vagyoni elleni bűncselekmények sem jelentenek kivételt. Az egyes vagyoni elleni bűncselekmények közös nevezŊje az elkövetŊk fokozott hivatásszerűsége (sorozatos és folytatólagos bűncselekmények), ami visszaeséshez vezet. Az okozott károk tekintetében a vagyon elleni bűncselekmények mellett a gazdasági bűncselekmények is domináns helyet foglalnak el (együtt az okozott károk összességének 8090%-át teszik ki). A gazdasági bűnözés továbbra is a bűnelkövetés egyedi megnyilvánulása. A vagyon elleni bűncselekményekkel szemben, amelyek motívuma a vagyoni javak törvénytelen megszerzése bármilyen, tehát akár erŊszakos módon, a gazdasági bűnözés formái inkább kifinomultak és rejtettek. A számos pénzügyi család, korrupció, hűtlen kezelés, okirathamisítás, adócsalás és más hasonló bűncselekmény tette indokolttá a bűncselekménybŊl származó bevételek legalizálásának és a terrorizmus finanszírozásának megakadályozásáról, valamint néhány törvény módosításáról és kiegészítésérŊl szóló 297/2008 sz. törvény elfogadását. A gazdasági és szervezett (elsŊsorban gazdasági és erŊszakos jellegű) bűnözés kísérŊjegye, hogy az elkövetŊk „megbízható polgárok“, itt tehát az ún. fehér galléros bűnözésrŊl beszélhetünk, amely a névtelenséget, vagyis az elkövetŊ és az áldozat közötti nagy távolságot részesíti elŊnyben. A gazdasági bűnözés dinamikája továbbra is emelkedŊ tendenciát mutat. Az okozott károk szempontjából ez a képezi a bűncselekmények legjelentŊsebb csoportját (az okozott károk összege 300 000 és 550 000 euró között mozgott). Az erŊszakos bűncselekményeket a bűnözés legsúlyosabb fajtái közé soroljuk. Az egyes társadalmi rétegek közötti növekvŊ különbségek elŊhívták az erŊszakos bűncselekmények széles körű bűnelkövetŊ eszközként való alkalmazásának feltételeit. Az erkölcsi elleni bűncselekményeket tolerálja a nyilvánosság a legkevésbé, noha ezekkel az emberek viszonylag ritkán szembesülnek. Az erkölcs elleni bűncselekmények jellemzŊje a hosszútávú rejtettség, különösen azért, mert az áldozatok nem mutatnak hajlandóságot a felderítésük iránt. Ennek oka legtöbbször az elkövetŊtŊl való félelem, a szégyen, de a környezet reakciója miatti aggodalom is. Az elkövetŊk életkorát tekintve a legnagyobb létszámban a 19 és 35 év közötti tettesek szerepelnek (50%), ugyanakkor nŊ a 35 és 55 éves korú elkövetŊk (25%) és az 55 éves felettiek aránya (15%). A megfigyelt idŊszakban csökkent a 14 - 18 éves korú elkövetŊk aránya (10 %). 84

Az elkövetŊk műveltségi szintjét tekintve a legnagyobb létszámban a középfokú végzettséggel rendelkezŊk szerepelnek (75 %). Második helyen állnak az alapfokú végzettséggel rendelkezŊk (27 %). Az elkövetŊk között a legkisebb létszámban találhatók fŊiskolai végzettségűek (3%). Az egyes bűncselekmények elkövetŊinek közel 30-45%-a munkanélküli és visszaesŊ. A BŰNÖZÉS FAJTÁJA

BEJELENTETT FELDERITETT

ERŉSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEK 6 607 4 772 (gyilkosság, rablás, stb.) ERKÖLCS ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK 841 (nemi erŊszak, emberkereskedelem, stb.) 633 VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK 39 944 13 719 (betöréses lopás, stb.) EGYÉB BŰNCSELEKMÉNYEK 8 596 (garázdaság, gyújtogatás, robbantás, drogok, tiltott fegyverviselés, stb.) 6 593 ÁLTALÁNOS BŰNÖZÉS ÖSSZESEN 55 988 25 717 FENNMARADÓ BŰNCSELEKMÉNYEK 17 682 14 894 (közúti balesetek, veszélyeztetés függŊséget okozó szerek befolyása miatt, stb.) GAZDASÁGI BŰNÖZÉS 16 681 7 272 (adócsalás, lopás, pénzhamisítás, korrupció, sikkasztás, csalás, stb.) BŰNCSELEKMÉNYEK ÖSSZESEN 90 351 47 883 A bűnözés és az egyéb társadalomellenes tevékenységek meggátolják a társadalom fejlŊdését, károsítják a szociális és emberi tŊkét, rontják az élet minŊségét. Megrontják az állampolgárok és az állam közötti kapcsolatot, ezzel aláássák a demokráciát és veszélyeztetik az országot. Negatív hatással vannak a vállalkozói környezetre is, ami leginkább a szociális bizonytalanságban és az egyre növekvŊ ráfordításokban mutatkozik meg. Éppen ezért valamennyi érdekelt fél érdeke, hogy a társadalomban olyan elŊfeltételeket alakítsunk ki, amelyek a teljes lakosság életminŊségének növelését szem elŊtt tartva a bűn-és egyéb társadalomellenes cselekmények megelŊzését eredményezik. Felhasznált irodalom Stratégia prevencie kriminality a inej protispoločenskej činnosti v Slovenskej republike na roky 2012 – 2015. www.minv.sk (Ministerstvo vnútra SR)

A társadalom informatizálása Szlovákiában Bevezető Ahogy azt M. Zeman (2008) is leszögezi, napjainkban az egyre hatékonyabb technológiák útján közvetített információáradás óriási méreteket öltött. Az elmúlt idŊszakban az emberek életét elsŊsorban a mobiltelefon, a személyi számítógép és az internet használata befolyásolta, és a korszerű technológiák kezelésének szintje fontos követelménnyé vált a munkaerŊpiacon. Az EU fejlett tagállamaival összehasonlítva Szlovákia még mindig az átlagos szint alatt van az információs technológiák kihasználása terén. A digitális írástudás fogalma az utóbbi néhány évben jelentŊs változáson ment keresztül. A lakosság különféle rétegei különbözŊképpen férnek hozzá a korszerű információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) és különbözŊ módon képesek azok igénybevételére. Ennek alapján az IKT-hoz való hozzáférés területén a társadalom egy új szempont alapján rétegezŊdik (a szakirodalom a “digital divide“ és „digital gap“ fogalmakat említi). Az IKT elmélyítették a szociális és gazdasági különbségeket. Kétségtelen, hogy azoknak az országoknak, amelyek gazdasági sikerek és a lakosság magas életszínvonalának elérésére törekszenek, megfelelŊ odafigyeléssel kell kezelniük az információs és digitális technológiák fejlesztését. Szlovákia számára nemcsak kihívást jelent, hanem elengedhetetlen szükségletet is, hogy felzárkózzon azokhoz a fejlett országokhoz, ahol az ismeretalapú gazdaság kiindulópontja a tudás és az információk hatékony felhasználása a legújabb információs és kommunikációs technológiák segítségével. Az információs társadalom fejlŊdése jelentŊs mértékben függ az információs és kommunikációs technológiákhoz, fŊként az internethez való általános hozzáférés kiszélesítésétŊl, ami az egységes információs téren belül közvetlen befolyással bír a lakosság életére és a vállalkozások versenyképességére. Mára világossá vált, hogy a fejlettebb országokra jellemzŊ életminŊség, a közös gazdagság és termelékenység az információs és kommunikációs technológiákat okosan kihasználó, valamint a kutatást és az innovációt támogató szociális és gazdasági struktúrákon alapul. Noha a dinamikus fejlŊdésük ezt rendkívül igényessé teszi, manapság elkerülhetetlen ezen technológiák használata az államigazgatásban, a szociális szférában, az egészségügyben, az iskolaügy és művelŊdés területén, és számos más ágazatban is, mint pl. a környezetvédelem, igazságügy, vállalkozások, ahol nagy mennyiségű adat gyűjtésére, elemzésérem feldolgozására, kiértékelésre, megosztására és terjesztésére van szükség. 2009 októberében a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma az információs társadalomért felelŊs kormánybiztossal együttműködve elŊterjesztette az A társadalom informatizálási stratégiája a 2009-2013 idŊszakban című dokumentumot. Ez a dokumentum bemutatja a szlovák információs társadalom kiépítésének aktuális stratégiáját. EbbŊl közlünk részleteket, kiemelve elsŊsorban a SZK néhány olyan állami dokumentumát, amely a társadalom informatizálására irányul, valamint a szlovák információs társadalom jelenlegi állapotának jellemzését és perspektíváit. A SZK stratégiai állami dokumentumainak áttekintése A társadalom informatizálására vonatkozó állami stratégiai dokumentumok irányelveibŊl kitűnik, hogy az elsŊdleges cél az információs társadalom szisztematikus építése, amely az EU fejlettebb országainak követését és a hozzájuk való fokozatos felzárkózást ambicionálja. A szlovák kormány már 2001-ben kinyilvánította a Szlovák társadalom információs politikája c. dokumentumban, hogy a társadalom informatizálásának

komplex és szisztematikus megoldása a kormány stratégiai fontosságú feladataihoz és az elkövetkezendŊ évek fŊ prioritásai közé tartozik. A szlovák társadalom informatizálási stratégiája, amelyet a szlovák kormány a 2004-es akciótervben hagyott jóvá, az információs politika hosszútávú kidolgozását foglalta magába, megállapítva az elsŊbbségi területeket és célokat, beleértve a társadalom informatizálásának folyamatával összefüggŊ tevékenységek konkrét és kötelezŊ érvényű ütemtervét. A Szlovák társadalom informatizálási stratégiája ambiciózus célokat tűzött ki az elsŊbbségi területeken, amelyek az információs társadalom három alappillérét testesítik meg, ezek pedig a tartalom, humán erŊforrások és az infrastruktúra. Az akciótervben felsorolt feladatok teljesítése 2008. 12. 13-ig folyamatos monitoring követte figyelemmel, a terv nyitott jellege pedig minden évben lehetŊvé tette új feladatok besorolását az egyes ágazatok igényeihez mérten. KedvezŊtlen oldala volt azonban az általánosan megfogalmazott feladatok nagy mennyisége, amelyek tekintetében nem történt meg a pénzeszközök pontos és célirányú meghatározása, ennek következtében pedig a feladatok vagy egyáltalán nem, illetve csupán részben és idŊbeli csúszással kerültek teljesítésre. Az informatizáció területén elért haladás nehézkesen volt mérhetŊ. Jelenleg erŊs visszhangra talál az az igény, hogy az informatizálási stratégia az aktuális nemzeti és európai politika része legyen, szem elŊtt tartva az információs ls kommunikációs technológiák fejlŊdésének új tendenciáit és szempontjait, a monitoring módszereinek frissítésével és az társadalom informatizálásának területére jellemzŊ kulcsfontosságú részek kölcsönös összefüggésének kihangsúlyozásával. A 2000-ben Lisszabonban megtartott EU ülésen elfogadott Lisszaboni stratégiára való válaszként került kidolgozásra Szlovákia versenyképességi stratégiája 2010-ig. Ebben elsŊbbséget élvezett a társadalom informatizálásnak területe is, a 2006-os választási idŊszak lejártáig teljesítendŊ konkrét feladatokat a Minerva elnevezésű akcióterv tartalmazta. Mivel a feladatok többsége a Informatizálási stratégia akciótervbŊl került bele a Minervába, az egyes feladatok átfedték egymást és a helyzet áttekinthetetlenné vált. Annak ellenére, hogy a kitűzött határidŊn belül csupán a feladatok szűk felét sikerült teljesíteni, több projekt nagyon sikeresnek bizonyult. (pl. az Ingatlan-nyilvántartóhoz való szabad hozzáférés, Digitális Štúriskola az iskolákban, a Közigazgatásban dolgozók oktatási programja, amely a digitális írástudásra irányult, és az ECDL tanúsításra való felkészülés elektronikus oktatás útján). Az információs társadalom fejlŊdésének támogatására vonatkozó feladatokat egy 2005-ös, kormány által jóváhagyott akcióterv jelölte meg, a Fenntartható fejlŊdés akcióterve a 2005-2010 közötti idŊszakban címmel, amely a Fenntartható fejlŊdés nemzeti stratégiáján alapuló prioritások és feladatok összevonását tartalmazta. Az ebben található konkrét feladatok fŊleg az iskolák informatizálását érintették, ahol kiemelt szerepet kapott az IKT aktív felhasználása az oktatásban. A Fenntartható fejlŊdés akcióterve a 2005-2010 közötti idŊszakban című akcióterv nemcsak a benne megfogalmazott feladatokat jelenti, amelyek a fent említett stratégiai fontosságú dokumentumokban meghatározott feladatok másolatai, hanem a fenntartható fejlŊdés azon céljainak és alapelveinek meghatározását is, amelyek a SZK hosszútávú gazdasági és társadalmi fejlŊdési stratégiáinak szerves részét képezik. A felújított lisszaboni EU-stratégiával összefüggésben és a fenntartható fejlŊdés stratégiájának teljes keretét alapul véve a 2010-ig kidolgozott versenyképességi stratégia tükrében jóváhagyásra került a SZK Nemzeti Reformprogramja a 2006-2008 közötti idŊszakra, amelyet a szlovák kormány 2005-ben fogadott el. Ebben fŊként a versenyképesség növelése, a fokozott gazdasági elŊrehaladás és a munkahelyteremtés kapott hangsúlyt, ugyanakkor elsŊdleges fontosságot kapott a társadalom informatizálása, beleértve a Szlovák társadalom informatizálási stratégiájának és Szlovákia versenyképességi stratégiájának 2010

ig kidolgozott akciótervében foglalt feladatokat. A Szlovák Nemzeti Reformprogram 20082010 egy dinamikus stratégiai dokumentum volt, amelyet a szlovák kormány és az Európai Unió egyaránt figyelemmel kísért, rendszeresen frissítve a Európai Bizottság ajánlásai és az Európa Tanács tavaszi üléseinek következtetései alapján. A reformprogramhoz csatolt akciótervben helyet kaptak azok a legfontosabb feladatok és intézkedések az információs és kommunikációs technológiák területérŊl, amelyek a Lisszaboni stratégiában kitűzött célok megvalósulásához járultak hozzá és amelyek hatással voltak a versenyképesség növelésére, a gazdaság elŊrehaladására és a munkahelyteremtés javítására. Ismét nem új feladatok megfogalmazásáról volt szó, hanem a Társadalom informatizálása c. operációs program keretén belül megvalósuló és részben innen támogatott kulcsfontosságú operatív megoldások kivonatáról. (a közigazgatás informatizálása, az elektronikus bejegyzési szolgáltatások implementációja és kölcsönös összekapcsolása, a hozzáférés növelése és a szélessávúan hozzáférhetŊ infrastruktúra támogatása, elektronikus közbeszerzés, stb.). Az elektronikus szolgáltatások bevezetésének útitérképe a szlovák elektronikus közigazgatás koncepciós átfogó tervét foglalta magába, amely az elektronikus szolgáltatások bevezetésen alapul. Ennek kiindulópontja a Szlovák társadalom informatizációs stratégiája és Szlovákia versenyképességi stratégiája 2010-ig c. dokumentumok. Amellett, hogy ez az útitérkép az elektronikus szolgáltatások bevezetését szorgalmazta az állampolgárok és vállalkozók részére, az elektronizáció alapelemeire vonatkozó implementációs ütemtervet is tartalmazott. A 2008 végéig kidolgozott projektek ütemterveinek nagyobb részét nem sikerült megvalósítani a tervezett feladatokra kiszabott korlátozott pénzeszközök miatt. A nem teljesített feladatok, illetve az elektronikus közigazgatás bevezetéséhez elengedhetetlen részfeladatok a SZK kormánya által 2008-ban elfogadott, az elektronikus közigazgatás stratégiai dokumentumainak keretén belül kerültek napirendre. Ezen dokumentumok közé tartozik a Közigazgatás informatizálásának stratégiája és a Közigazgatás informatizálásának nemzeti koncepciója. A fentiekben felsorolt és áttekintett információs stratégiákból kitűnik, hogy az információs társadalom kiépítésének kérdését a megszerzett tapasztalatok és az aktuális gazdasági helyzet szempontjából kell átértékelni. Az újonnan elŊterjesztett dokumentum, a Társadalom informatizálásának stratégiája 2009-2013 közötti idŊszakban, az eredeti információs stratégia helyére lépett, akcióterve összhangban áll az IKT fejlŊdésének új területeivel és irányzataival, ugyanakkor figyelembe veszi az elmúlt években elért részbeni sikereket és azokra a területekre összpontosít, ahol a fejlŊdés a vártnál lassúbbnak mutatkozott. A részleges stratégiai dokumentumokban kezelt egyes informatizációs területek úgy kaptak helyet ebben a dokumentumban, hogy az elŊterjesztett stratégiákban a megoldásuk nem szerepel. Ilyen módon elkerülhetŊ lesz a megkettŊzött feladatmegoldás, ami különösen az elŊzŊ stratégiai dokumentumok intézkedéseinek teljesítésében okozott gondot. A szlovák információs társadalom jelenlegi helyzete és perspektívái Szlovákiában jelenleg az ipar más ágazataihoz hasonlóan az IKT területére is rányomta bélyegét a gazdasági válság. Az OECD elemzése szerint az elkövetkezendŊ idŊszakra az IKTágazat lassúbb növekedése lesz a jellemzŊ, ami az elmélyülŊ világgazdasági válság, valamint az ügyféli és vállalkozói oldalon tapasztalt csökkent biztonságérzet következménye. Másrészt viszont vannak olyan területek is, amelyeket a válság kevésbé érint, ilyen például a szoftverfejlesztés és az IT-szolgáltatások. A szélessávú internet-hozzáférés és a kommunikációs infrastruktúra egy bizonyos mértékig ellenáll a recessziónak, sŊt kedvezŊ hatások is várhatók nemcsak a közvetlen nyereségek szempontjából, hanem fŊként a gazdasági hatékonyság növelésében és új piacok kialakításában az alkalmazások részére. A

szlovák kormány részérŊl a 2013-ig terjedŊ idŊszakban jelentŊs támogatást jelent az IKT területén az Információs társadalom operációs programjának implementálása, valamint olyan további operációs programok bevezetése, amelyek elsŊrendű célja a társadalom informatizálása. A társadalom informatizálásának színvonalának jellemzésénél több mutató is rendelkezésre áll. A szlovákiai állapotok kézzelfogható ábrázolásához három mutató is elegendŊ: az elektronikus szolgáltatások hozzáférése, a szélessávú internet-csatlakoztatás térfoglalása és a lakosság digitális írástudásának szintje. Az elektronikus szolgáltatások hozzáférése és a szélessávú internet-csatlakoztatás a kínálati oldal jellemzŊi, a lakosság digitális írástudása a keresleti oldalon szerepel az információs társadalom keretén belül. Az információs társadalom fejlŊdésének egyik fŊ mutatója az elektronikus szolgáltatások hozzáférhetŊsége, mindenekelŊtt pedig az ún. 20 alapvetŊ e-Government szolgáltatás hozzáférhetŊsége, amelyeknek a legkifinomultabb módon kell működniük, az ügyfél és az intézmény személyes kapcsolatfelvétele nélkül. Ezen szolgáltatások, amelyek színvonalát az egyes EU-tagállamokban évente figyelemmel kísérik és értékelik, részét képezték az Európai Bizottság által meghatározott „eEurope 2002” címet viselŊ és a tagállamok informatizálását célzó akciótervnek. A végfelhasználók alapján ezeket a szolgáltatásokat feloszthatjuk lakossági (12 szolgáltatás) és vállalkozói (8 szolgáltatás) szolgáltatásokra. A kifinomultságuk színvonala szerint a legmagasabb szintet az ún. proaktív szolgáltatások képviselik, amelyek nemcsak digitalizált kérdŊíveket és ahhoz kapcsolódó tranzakciós funkciókat kínálnak, hanem a szolgáltató részére azt is lehetŊvé teszik, hogy a elŊrelássa a felhasználó élethelyzeteit és proaktív módon kínáljon vagy automatikusan elintézzen bizonyos szolgáltatásokat a felhasználó számára. A 20 alapvetŊ e-Government szolgáltatás on-line hozzáférhetŊsége és a proaktív szolgáltatások színvonala tekintetében az legutóbbi hozzáférhetŊ 2007-es értékelés alapján Szlovákia a 24. helyen állt a 27 EU-tagállam között. Különösen a lakosság részére hozzáférhetŊ elektronikus szolgáltatások hozzáférése területén nyilvánvaló a jelentŊs lemaradás. KedvezŊbb értékelés csupán az elektronikus közigazgatási szolgáltatásokról szóló elsŊ projektek implementálását követŊen várható, amely az Információs társadalom operációs programjának része (OPIS). Pozitívként könyvelhetjük el azt a tényt, hogy az elektronikus szolgáltatások igénybevételében mind a lakosság, mind pedig a vállalkozói réteg részérŊl Szlovákia meghaladja az uniós átlagot és egyúttal azon országok közé tartozik, ahol a vállalkozók a legnagyobb arányban veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. A szélessávú csatlakozások fejlŊdésének átfogó megítélésekor az egyes tagállamokon belül (ún. szélessávú hatékonysági index BPI) Szlovákia a 21. helyen áll az EU-s tagállamok között. Az Európai Bizottság 14. implementációs jelentése alapján a Szlovák Köztársaság a 27. helyen állt, 10,9 vezetékes szélessávú csatlakozással 100 lakosra. A szélessávú vezetékes csatlakozás szűk elterjedését magyarázza az xDSL-technológiák és a vezetékes modemek alacsony száma, amelyek a fejlett európai országok zömében domináns helyet foglalnak el. A Szlovákia azonban a többi tagállamhoz képest jobb eredményeket tud felmutatni az optikai és vezetékes rádiós csatlakozások számában. A háztartások szélessávú csatlakoztatásának összehasonlításában Szlovákia nem kell borúlátónak lennie. 27 ország közül a 22. helyet foglalta el, a háztartások 35%-ának szélessávú csatlakoztatásával. Az utóbbi években nyilvánvaló elŊrelépést mutat a mobil szélessávú csatlakozás. Az Európai Bizottság 14. implementációs jelentése alapján 2009 januárjában a mobil szélessávú csatlakozások átlagos térfoglalása az EU-s tagállamokban 13%-os volt. Szlovákia itt a kiváló 5. helyen áll, 14,9%-os lefedettséggel. A mobil szélessávú csatlakozás néhány esetben a vezetékes szélessávú csatlakozás alternatívájává válik. A mobil és vezetékes szélessávú csatlakozások összesítésével 2009 januárjában Szlovákiában a teljes lefedettség 25,8%-ot ért el.

Noha a szlovák telekommunikációs piac a technológiai változásoknak köszönhetŊen nagy léptekkel halad elŊre, nem sikerült elérnie a fejlett országokban tapasztalható internetizálási arányt. A helyzet különösen a kevésbé fejlett területeken rossz (alacsony népességű vidéki székhelyek, az ipar alacsonyszintű koncentrációja) és az optimális paraméterekhez viszonyítva az iskolák közel 33%-a nem megfelelŊ internet-csatlakozással rendelkezik. Jelenleg 14 iskolában egyáltalán nem hozzáférhetŊ az internet. Azok a területek, amelyek a magánvállalkozók számára a hosszú megtérülés és a beruházások magas kockázati szintje miatt nem vonzók, pénzügyi forrásra számíthatnak a szélessávú hálózatok fejlesztéséhez, az Információs társadalom operációs programjából. A digitális írástudás, vagyis az, hogy a lakosság széles rétegei mennyire vannak felkészülve a korszerű IKT-k igénybevételére, annyit jelent, hogy a különbözŊ forrásból és különféle formátum megszerzett információkat megértjük és használni tudjuk. A EU-s tagállamok lakosainak digitális írástudása rendkívül részletes és több szempontból elemzett figyelemnek van kitéve. Az IKT használatának intenzitása szempontjából Szlovákia azon országok közé tartozik, ahol a felhasználók képességei viszonylag alacsony szinten vannak, ezért az ország a humán erŊforrások felkészültségében is elmaradt. Csekély mértékű javulás figyelhetŊ meg fŊként az internetet rendszeresen és gyakran használók számában, amely kis mértékben meghaladja az EU-s átlagot. A jövŊre nézve pozitív befektetés, hogy a rendesen iskolába járó tanulók mindegyike a kötelezŊ iskolalátogatás befejezéséig megszerezheti az alapvetŊ digitális írástudást. A nemzetközi értékelésekben elért utolsó helyezések nem vetnek jó fényt Szlovákiára. Ez annak tudható be, hogy alacsony szinten van az IKT bevonása a szociálgazdasági folyamatokba. Az állami költségvetés ráfordításai az IKT területén az utóbbi években még leg magasak voltak, nem mutattak a recesszió következményeire utaló jeleket. Ennek ellenére csupán minimális hatással bírnak arra, hogy Szlovákiát az EU-s értékelésekben magasabb pozíciókba juttassák. A stagnációhoz hozzájáruló tényezŊk között meg kell említenünk a közigazgatási szervek kompetenciáinak szétszórtságát a társadalom informatizálásának területén. Az elmúlt idŊszakban az egyes részlegek nagyrészt önállóan dolgozták ki az információs intézkedéseiket, az informatizálás vezérelt folyamatát és a költségvetésbŊl juttatott pénzeszközök célszerű felhasználását koordináló mechanizmus működése elégtelen volt. Az IKT kérdése a társadalom egészét érinti, alapvetŊ minŊségi befolyással van rá és az ismeret-alapú gazdaság fejlŊdésének kulcsfontosságú mozgatórugója és gerince. A szlovák kormány programkijelentéseiben vállalta, hogy az információs technológiák igénybevételével hozzájárul a gazdasági sikerekhez és az egész társadalom jólétéhez. A gazdasági válság következményeivel kapcsolatban, ami a költségvetési korlátozásokat vonta magával, szintén megnŊtt az igény a kormány koordinált hozzáállása iránt a társadalom informatizálásának területén. Továbbra is intenzíven folytatni kell az IKT integrációját az állami stratégiákba (különösen az oktatás, egészségügyi ellátás, az energetikai hatékonyság növelése és a szociális inklúzió területén), szem elŊtt tartva a gazdasági növekedést, foglalkoztatottságot és a szociális jólétet. E tekintetben az elkövetkezendŊ évek során domináns szerepet kap a költségvetési politika hatékonysága és a források határozottabb visszajuttatása a Lisszaboni stratégia céljainak megvalósításával és a szlovák kormány válságcsökkentŊ intézkedéseivel összhangban. Szlovákia esetében ez fŊként a humán erŊforrások és az ismeret-alapú társadalom fejlesztésére irányuló beruházások támogatását jelenti, beleértve az oktatás, tudomány, kutatás és innováció, elektronikus közigazgatás területét, valamint a szélessávú hozzáférés bevezetését. 2010-ben a SZK Statisztikai hivatala felmérte az internet-hozzáférés helyzetét Szlovákiában. A felmérés eredményei alapján 2010 elsŊ negyedévében a háztartások 67,5%-a rendelkezett internet-hozzáféréssel. A leggyakrabban használt internetes csatlakozás a

szélessávú (73,1%) és a mobil telefonos (31,7%). A statisztikai hivatal adataiból kitűnik, hogy 2010 januárjában szinte valamennyi vállalkozás rendelkezett internet-hozzáféréssel (97,8%). A vállalkozások zöme DSL (54,3%) vagy más szélessávú csatlakozással rendelkezik (26,6%). Az Euróapi Unió statisztikai hivatala, az EUROSTAT adatai alapján 2010-ben megduplázódott az internet-hozzáféréssel rendelkezŊ szlovák háztartások száma 2006-hoz képest – 27%-ról 67%-ra nŊtt. Szlovákiában 2010-ben tehát a háztartások 67%-a rendelkezett internet-hozzáféréssel, ez az arány szorosan az EU-s átlag alatt van. A felmérés alapján Szlovákia azon országok közé tartozik, ahol az internet-hozzáféréssel rendelkezŊ háztartások száma a 2006-2010 közötti években a leggyorsabban növekedett. Háztartások internet-hozzáférése, a szélessávú csatlakozás aránya és a háztartások fajtái

Szlovákia EU

Internet-hozzáférés

Szélessávú csatlakozás

2006

2010

2006

2010

27% 49%/

67% 70%

11% 30%

49% 61%

Internet-hozzáférés a háztartások típusa alapján Gyerekkel Gyerek nélkül 86% 60% 84% 65%

Internet-hozzáférés, szélessávú csatlakozás a Szlovák Köztársaság községeiben

(okresy SR – a SZK járásai, nie – nem, áno-igen)

Felhasznált irodalom 91

Stratégia informatizácie spoločnosti na roky 2009-2013. Ministerstvo financií. Bratislava : 2009. ZEMAN, M. Sociálne nerovnosti a informačná a komunikačná výbava na Slovensku. In Búzik, B. Triedy a stratifikácia v sociálnej zmene Slovenska. Bratislava : Sociologický ústav SAV, 2008. ISBN 80-85544-45-8, s. 105-122.

*PSZICHOLÓGIA*

Bevezetés A jegyzet egy 12 órás kurzus tananyagát adja. A kurzus általános célja az, hogy az azon résztvevŊ szociális szakemberek a személyiségelméletekkel, az én-kép és önértékelés kérdéskörével, az önértékelés fejlesztési lehetŊségeivel, ill. az asszertivitással kapcsolatban elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek. A kurzus egy tréning-blokkal zárul, melynek célja a korábban elsajátított elméleti ismeretek begyakorlása, az önérvényesítŊ kommunikáció kérdéskörére fókuszálva. A kurzus egészére jellemzŊ, hogy az elméleti részek órai gyakorlatokkal, önálló és csoportos munkával egészülnek ki.

1. A személyiség fogalma A személyiség kérdése a pszichológia egyik legrégibb és legvitatottabb problémaköre. Máig sem született végleges válasz a személyiségpszichológia központi kérdésére: a viselkedés milyen mértékét határozzák meg az öröklött jegyek és milyen mértékben dominálnak a külsŊ (ad hoc) tényezŊk? A személyiség a viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik a környezetéhez. Személyiségünkhöz éppúgy hozzátartoznak a különféle személyiségjegyek éppúgy, mint a megfigyelhetŊ viselkedési sajátosságaink is. A személyiség tehát jellemzŊ tulajdonságaink viszonylag stabil szervezŊdése, a tulajdonságok olyan tartós készlete, amely meghatározza az egyediségünket és megkülönböztet másoktól. A személyiség a személy viszonylag stabil tulajdonságainak összessége, amelyek együttese az adott személyre jellemző. Ez a tulajdonsághalmaz és szerkezet különbözteti meg az egyes embereket. A személyiséghez a jellemző személyiségjegyeken túl a jellemző magatartási sajátosságok is hozzátartoznak. A személyiség meghatározásának vizsgálata régi probléma. Az egyik irányzat (perszonalista) szerint a személyiség a gének egyedi kombinációja révén alakul ki, a személyes tulajdonságok (temperamentum, közlékenység) éppúgy örökletes tulajdonságok, mint a hajszín. A másik irányzat a környezet jelentŊségét hangsúlyozza, ennek képviselŊi szerint a környezet alakítja az ember személyiségét, ezáltal viselkedését is. A tanulás, a megerŊsítés révén egyes tulajdonságok kifejlŊdnek, erŊsödnek, mások viszont visszaszorulnak, ennek következményeképpen megváltozik a személyiség egészének szerkezete. A személyiségre nagyon jelentŊs mértékben maga a szituáció is erŊs befolyást gyakorol. Mindhárom tényezŊ alapvetŊen határozza meg és dominánsan befolyásolja viselkedésünket, személyiségünket. 1.1. Személyiségszerkezet Freud elmélete  felettes én (szuperego): a személyiségünk lelkiismerete, amely az átvett értékek, erkölcsi normák alapján dönt arról, helyesen vagy helytelenül cselekszünk-e.  én (ego): a tudatos énünk, gyakorlatias, közvetítŊ szerepet játszik a szuperego és az ösztönén között.  ösztönén (id): a személyiség tudatalatti, az ösztönszükségletek kielégítésére törekvŊ része (örömelv). Berne elmélete  szülő én-állapot: az egyén a szülŊi elvárásoknak/mintának megfelelŊen cselekszik (automatikus, rutinszerű reakciók).  felnőtt én-állapot: józan, tárgyilagos, ezek alapján döntést hozó, cselekvŊ, reagáló. Közvetít a másik két én-állapot között.  gyermek én-állapot: egyfelŊl alkalmazkodó, gyámolításra szoruló, másfelŊl felszabadult, életvidám, intuitív személyiségjegyek hordozója.

2. Önértékelés és én-kép 2.1. Az önértékelés és a környezeti reakciók (visszajelzések) kapcsolata58 Mit érek? (Kérem, mindenki írja ide a válaszát!) ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………… Nehéz válaszolni. De miért? Mert én-képünk, önértékelésünk sok tényezŊbŊl tevŊdik össze az élet különbözŊ aspektusainak megfelelŊen. Vannak olyan emberek, akik a munkájukban érzik sikeresnek magukat, de a magánéletük távolról sincs rendben. És fordítva. Mi következik ebbŊl? Csak másokkal való összehasonlítások alapján tudjuk eldönteni, mit érünk. Ha dolgozunk, legfŊképpen ha elŊször teszünk valamit, szükségünk van mások bírálatára, véleményére. Csakis ebbŊl tudhatjuk meg, hogy jól tettük-e, amit tettünk. Vagyis szükségünk van mások reakciójára. A bírálók a következŊk lehetnek:  a fŊnök dönti el, hogy ki dolgozik jobban,  a vásárló dönti el, melyik eladóhoz fordul szívesebben,  a feleség dönti el, hogy férjének melyik viselkedésmódja tetszik jobban neki. Részben mások értékelése alapján kell önértékünket maghatároznunk. A mások általi értékelés történhet tisztességesen vagy elfogultan. A közlés módja lehet szívélyes vagy udvariatlan. Van olyan fŊnök, aki csak a hibákat emlegeti, van olyan is, aki dicsérni is tud. Van olyan barát, aki megértŊen veszi tudomásul, ha elkésünk egy találkozóról, és van, aki halálosan megsértŊdik. A minősítés minden esetben kommunikáció révén nyilvánul meg. Mi tehát az önértékelés? Az önértékelés énünk központi egysége, amelyre mindent vonatkoztatunk. Minden ember szeretne értékes lenni. Ez független attól, hogy jó ember szeretne-e lenni vagy jó háziasszony, vagy jó munkatárs, arra törekszik-e, hogy jó szakemberré váljon. Az ember végsŊ soron mindent azért tesz (vagy azért nem tesz), hogy önértékelését védelmezze, javítsa. Mindent azért teszünk, hogy környezetünk szemében pozitívnak tűnjünk. Csak a pozitív környezeti reakciók (pozitív visszajelzés) fényében tudjuk önmagunkat is pozitívnak látni.

Gyakorlat: 1. Kérem, készítsen egy jegyzéket, amely 5 tevékenységbŊl áll, amelyeket folytatni szokott, majd tegye föl magának a kérdést: mi a célom ezzel a tevékenységgel? A következŊ lista segédeszközként szolgál: a. Új feladatkör elvállalása – Javul az önértékelés, javul a teljesítményem, az új kihívások ösztönöznek a jobb teljesítményre, mindez elégedettséggel tölt el. b. Dicsekvés az elért teljesítményemmel – A beszélgetŊtárs elismerése javítja az önértékelést. 58

Vera F. Birkenbihl, 23–28 o.

c. Egy szép ruha megvétele – Minél jobban nézek ki, annál jobban érzem magam, és fordítva. d. Egy szakkönyv elolvasása – Nagyobb szakmai biztonságérzet, jobb érvelŊképesség. e. Jelen tanfolyam elvégzése – Táguló ismereteim magabiztosságot, hatékonyabb érvényesülési lehetŊséget jelentenek. Saját listám: Ezeket teszem… Mert… 1. …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………… 2. …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………… 3. …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………… 4. …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………… 5. …………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………… 2. Játék: A jókedvű ember és környezete 2.2. Az önértékelés kialakítása, fejlesztése59 Az elsŊ tényezŊ: a lelkiismeret. A lelkiismeret személyiségünk és környezetünk által meghatározott. Az újszülötteknek nincs lelkiismeretük, csupán genetikai örökségük létezik (hajlamok, ösztönök). A csecsemŊben akarat dolgozik. Szopni akar, aludni akar, védettségre vágyik. Akaratát sírás révén nyilvánítja ki. A kisgyermekek kizárólag saját akaratukat ismerik. Még nem alakult ki bennük a mások szükségletei iránti megértés. Még nincs lelkiismeretük. A környezet azonban megváltoztatja a gyermekek magatartását, amikor hasonló típusú figyelmeztetéseket közlünk velük:  Ezt nem szabad megtenned!  Ezt így vagy úgy kell tenned!  Ez tilos! Mivel a gyermekek szükségleteik kielégítése miatt rá vannak szorulva környezetükre, hamar alkalmazkodnak. Internalizálják (átveszik) a különbözŊ parancsokat és tilalmakat, melyeket Freud szuperegonak, a köznyelv lelkiismeretnek hív. A lelkiismeret tehát a következŊket tartalmazza:  parancsok és tilalmak (környezet),  morál,  kritériumok, melyeket a környezetünktŊl veszünk át. Ha a parancsokat és tilalmakat belsŊleg is hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor azok személyiségünk részeivé válnak. A köznyelv szerint ilyenkor egy „belsŊ hang” késztet bennünket arra, hogy „helyesen” cselekedjünk. (Az átvétel egyben szocializáció is, hiszen ezekkel együtt tudunk a közösségben, társadalomban együtt élni.) A lelkiismeret szava azonban problematikussá válhat akkor, amikor az ember egy kisebb vagy idegen kultúrkör (szubkultúra) tagja, amelynek más a morálja (kollektív lelkiismeret),

Vera F. Birkenbihl, 34. o.

mint a többségi társadalomé. Példa: baptista lelkiismerettel élŊ fiatalember, aki nem baptista többségű társadalomban él. Ha egy internalizált parancsot vagy tilalmat nem tartunk meg, sérül az önértékelés. A „rossz lelkiismeret” ugyanis kellemetlen (nem-OK) pszichikai érzést generál. Csak akkor érezzük jól magunkat, ha ismét (OK) tiszta lesz a lelkiismeretünk. Ha valakit olyasmire szeretnénk rábeszélni, ami lelkiismeretével nem egyezik (pl. a baptista fiatalembert arra, hogy alkoholt igyon egy vállalati partin), akkor támadást intézünk az önértékelése ellen. A második tényezŊ: az ideál-kép. Mindenkinek van valamilyen képe önmagáról, melyet ideál-képnek nevezünk. A kép több tényezŊbŊl épül fel: tarthatjuk magunkat Ŋszintének, becsületesnek, szépnek, karcsúnak, kövérnek, bátornak, vonzónak stb., azonban ha a környezetünk reakciói ellentmondanak az ideál-képünknek, azt megszenvedi az önértékelésünk. Példa: Egy negyvenes asszony még mindig 38-as méretű konfekcióméretet kíván vásárolni, azonban már alkata inkább a 42-es ruhaméretet kívánja. Az eladó viselkedése, világos közlése („Hozhatok egy 42-es méretet a 38-as helyett?”) alapvetŊen sértheti önértékelését, hiszen durván szembesíti alakváltozásával. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az ideál-képet nem szabad módosítani. Az eladó meggyŊzheti a hölgyet arról, hogy egy másik típusú és méretű ruha sokkal inkább megfelel jelenlegi külsejének. Mindez alapvetŊen a kommunikáción múlik. Érdekesség: Johari-ablak (Luft-nyomán). A harmadik és negyedik tényezŊ: a személy megbecsülése, a munka elismerése. Minden embernek szüksége van arra, hogy személyiségét értékesnek tartsák, és hogy munkáját elismerjék. E „simogatási egységek” (strokes) nélkül senki sem érzi jól magát. Az ötödik tényezŊ: Érosz és szex Az Érosz (emberek közötti jó kapcsolat) tekintetében egymást kiegészítŊ, megértŊ társak esetében hasonló az érdeklŊdési kör, jó barátoknak, vitapartnereknek tartják egymást, azonban ha a szexuális területen nincs minden rendben, mindkettŊjük önértékelése sérülhet. És persze fordítva is így van. Ha partnerségrŊl van szó, egyaránt szükséges a jó emberi kapcsolat és a szex is. Ha bármelyik téren hiány mutatkozik, fellép a nem-OK-állapot. (Ennek a tényezŊnek a szempontjából különösen fontos, elengedhetetlen az Ŋszinte és becsületes kommunikáció!) Az önértékelés diagramja:

Gyakorlat: 1. Pozitív gondolkodásúak vagyunk-e?60 Állítás 1.

Mindenkihez nagyon közel érzem magam.

Szívem mélyén meg vagyok róla gyŊzŊdve, hogy semmilyen bajom nem eshet. Az emberek többsége nem érdemli meg, hogy törŊdjenek velük. Mindenkiben megbízom.

VégsŊ soron csak magamban bízhatok.

Amit az ember igazán akar, az teljesül.

Bizonyos dolgokat nagyon hamar meg tudok kedvelni. Nincsenek ellenségeim.

nem igaz

néha igaz

többnyire igaz

mindig igaz

Megbízni valakiben jó dolog, de még jobb az ellenŊrzés. 10. Másokkal való érintkezéseimben Ŋszinte vagyok. 11. Senkit sem engedek túl közel magamhoz. 9.

12. Nem érdekel, mi lesz holnap. 13. Csak abban bízom, akit nagyon jól ismerek. 14. Rögtön megérzem, ha valaki rosszindulatú velem. 15. Még azt az embert sem lehet igazán rossznak nevezni, aki éppen rosszat cselekszik. 16. Mindenkit meg lehet vásárolni. 17. Nem mindig jön borúra derű. 18. Az emberek törvények nélkül is jól ki tudnának jönni egymással. 19. Meg vagyok róla gyŊzŊdve, hogy még a barátaim is rossz híremet keltik. 20. Az idegenek iránt elfogulatlan vagyok. 21. A bírálatot el tudom fogadni. 60

Szintay I., 54.o.

2. Jól lehet-e kommunikálni velünk? 61 Állítás 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

nem igaz

néha igaz

többnyire igaz

mindig igaz

Ha másokkal beszélgetek, gondolataim gyakran elkalandoznak. Amikor esténként az asztal körül ülünk, az órák repülnek, mintha percek volnának. Ha egy idegennel együtt kell lifteznem, feszélyezve érzem magam. Véleményem elmondásában nem hagyom magam korlátozni. Figyelmesen tudok meghallgatni másokat. Nehezemre esik, hogy ellentmondjak másoknak. Partnerségünk helyreállítása érdekében gyakran kellemetlen vitába bonyolódunk. Mondataimat gyakran kezdem így: „Igen, de…” Csak nehezen tudok szótlan maradni.

10. Veszekedés közben hajlamos vagyok a mélyütésekre. 11. Vitáim rendszerint megnyugtató módon fejezŊdnek be. 12. Nehezemre esik kimondani, mit gondolok valójában. 13. Néha nagyon sértŊ módon vitatkozom. 14. Jól meg tudok érteni másokat. 15. Feszélyez, ha mások elŊttem sírnak. 16. Jó oktató válna belŊlem. 17. Vita esetén inkább az „Én”, nem a „Te” szóval kezdem a mondatomat.. 18. Ha másokkal beszélgetek, szeretek gyorsan a tárgyra térni. 19. Gyakran van az az érzésem, hogy mondanom kellene valamit, de nem tudom, mit. 20. Még ha nincs is igazam, olyan határozottan képviselem az álláspontomat, hogy másokat is képes vagyok elbizonytalanítani.

Szintay I., 56.

100

Értékelés: 1. Pozitív gondolkodásúak vagyunk-e? kérdés

A típus pontszám

1. 7. 10. 14. 17. 20. 21. összesen:

kérdés

B típus pontszám

2. 4. 6. 8. 12. 15. 18. összesen:

kérdés

C típus pontszám

3. 5. 9. 11. 13. 16. 19. összesen:

Értékelés: 2. Jól lehet-e kommunikálni velünk? kérdés 3. 6. 9. 12. 15. 19. összesen:

A típus pontszám

kérdés 1. 4. 8. 10. 13. 17. 20. összesen:

B típus pontszám

kérdés

C típus pontszám

2. 5. 7. 11. 14. 16. 18. összesen:

101

3. Asszertivitás és kommunikáció „Senki sem tud kisebbrendűségi érzést kelteni benned a beleegyezésed nélkül!” (E. Roosevelt) 3.1. Az asszertivitás fogalma Az asszertivitás (önérvényesítés) egy olyan tudatos viselkedésforma megválasztása, amelyben az ember kialakítja magában azt a tudatos belsŊ erŊt, rendet, melynek segítségével az egyenrangúság alapelvét szem elŊtt tartva képviselni tudja magát a kapcsolataiban, érvényesíteni tudja magát a kommunikációjában. Az asszertivitás kialakítása önmagunkban olyan helyzetekben is segítségünkre lehet, melyek környezetünket hátrányosan befolyásolják, megakadályoznak bennünket abban, hogy önérvényesítŊen viselkedjünk. Ilyenek például a betegségek, a testi fogyatékosság, közeli hozzátartozónk elvesztése, válás, munkahelyi elbocsátás stb. Az asszertivitás és a vele szorosan összefüggŊ önbecsülés nagy segítségünkre lehet a bizonytalanság és a változás körülményei között, illetve válsághelyzetekben egyaránt. Az önkifejezés (asszertivitás) megértésének egyik módja62, ha úgy szemléljük, mint az intim szféra megvédésének és a többiekre, valamint a társadalomra gyakorolt kihatásnak nem romboló módját. Az asszertivitás meghatározásának hasznos és gyakori módja, hogy azt az agresszió és a behódolás közötti skálán helyezzük el, és azokkal állítjuk szembe (lásd az alábbiakban). Az alábbiakban néhány olyan szituációt mutatunk be, melyek túlzónak tűnnek, de kitűnŊen demonstrálják a háromféle viselkedési mód közötti különbséget. A behódoló viselkedés Azok, akik általában behódolóan viselkednek, nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és jogaikat. Ezt sokféleképpen tehetik. Sok engedékeny ember nem fejezi ki Ŋszintén érzelmeit, szükségleteit, értékeit és problémáit sem. Másoknak lehetŊvé teszik, hogy megsérthessék intimszférájukat, megtagadhassák jogaikat és figyelmen kívül hagyhassák szükségleteiket. Ezek az emberek ritkán közlik vágyaikat, pedig sok esetben ez minden, amire szükségük volna, ha szeretnék azokat elérni. Más behódoló személyek kifejezik ugyan szükségleteiket, de olyan mentegetŊdzŊen és bátortalanul, hogy nem veszik Ŋket komolyan. Mindenféle minŊsítŊ kifejezésekkel tűzdelik meg mondanivalójukat, mint például „tulajdonképpen azonban nekem egyáltalán nem számít semmit” vagy „de csak tegye, amit jónak lát.” Néha azt hiszik, világosan beszéltek, amikor üzenetüket akaratlanul oly mértékig kódolták is, hogy a másik nem is érti, mit akarnak velük. Az olyan nem-verbálisok, mint a vállvonogatás, a szemkontaktus elmaradása, a túlzottan lágy hang, a tétovázó beszéd és más tényezŊk alááshatják az igény kifejezésre jutását vagy éppen az intim szféra védelmét. Egy családi összejövetelen például mindenki megállapodott, hogy az ezüstneműt és az edényeket beteszik a mosogatóba, így este a mamának kevesebb idŊt kell a konyhában töltenie. Amikor valaki ottfelejtette az asztalon a tányérját, a mama megcsinálta helyette. Egy hónap múlva a mama már megint rendszeresen takarította az asztalt mindenki helyett. Bár Ŋ maga még nem volt tudatában, módszeresen arra képezte ki családját, hogy minden megállapodásukat hagyják figyelmen kívül. Vannak emberek, akik szinte megrögzötten arra bátorítanak másokat, hogy kihasználják Ŋket. Olyan dolgokat kínálnak fel, ami kapcsolataikat rendkívül egyoldalúvá teszi, ily módon 62

Robert Bolton, 85–89. o.

102

is biztosítva, hogy mások mindig meg fogják sérteni jogaikat és figyelmen kívül fogják hagyni igényeiket. A behódoló személy azt közli: „Nem számít. Kihasználhatsz engem. Szinte mindent elviselek tŊled. Az én szükségleteim nem számítanak, jelentéktelenek – a tiéd a fontos. Az én érzéseim lényegtelenek; a tieid számítanak. Az én gondolataim értéktelenek; csak a tieidnek van jelentŊsége. Nekem nincsenek jogaim, de természetesen neked vannak. Bocsásd meg, hogy élek.” A behódoló személy híján van az önbecsülésnek, viselkedésmódja azonban a másik személy megbecsülésének hiányát is mutatja. Azt fejezi ki, hogy a másik túl gyenge ahhoz, hogy a konfrontációt kezelni tudja és a kötelezettségek rá esŊ hányadát vállalja. Az emberek nagy többsége egy szót sem ejtene ki a száján, hogy saját személyiségi jogait megvédje, vagy szükségleteinek érvényt szerezzen. Úgy tűnik, az alárendelt viselkedés életformája lett a lakosság java részének. Az agresszív viselkedés Az agresszió kifejezést a „valamivel szemben fellépni” vagy „az ártás szándékával fellépni” értelemben használom. Az agresszív személy mások kárára juttatja kifejezésre érzelmeit, igényeit és gondolatait. Szinte mindig nyer a viták során. Beszélhet hangosan és lehet durva, szarkasztikus, vagy éppen becsmérlŊ. LekicsinylŊen nyilatkozhat tisztviselŊkrŊl és pincérekrŊl a gyenge kiszolgálás vagy hasonló miatt, uralkodhat az alárendelteken és családtagjain és ragaszkodhat hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó joga. Az agresszív személy jellemzŊen így gondolkodik: „Ezt akarom; amit te akarsz, annak kisebb a jelentŊsége – vagy egyáltalán nincs is.” Az asszertív viselkedés Az asszertív személy olyan kommunikációs módszereket alkalmaz, melyek lehetŊvé teszik, hogy megtarthassa önbecsülését, kereshesse a boldogságot és egyben szükségleteinek kielégítését is, ugyanakkor pedig megvédhesse a jogait és intim szféráját anélkül, hogy más embereket kihasználna vagy fölöttük uralkodna. Az igazi asszertivitás egyfajta létezési mód a világban, mely megerŊsíti valakinek a saját, egyéni értékét és méltóságát is, miközben megerŊsíti és segít fenntartani a mások értékét is. Az asszertív személy kiáll saját jogaiért és közvetlenül juttatja kifejezésre saját, személyes igényeit, értékeit, problémáit és gondolatait is. Miközben pedig saját igényeinek érvényt szerez, nem sérti meg mások jogait, illetve nem lép be mások intim szférájába. De minden esetben a szituációtól függŊen érvényesíti akaratát. Példák a három reakciótípusra A legkönnyebb úgy megkülönböztetni a behódoló, agresszív és asszertív reakciókat, hogy megnézzük, melyik milyen reakciótípust vált ki egy konkrét helyzetben. Miután elolvasta a következŊ szituációt és az egyes reakciókat, osztályozza Ŋket aszerint, hogy alapvetŊen behódoló, asszertív vagy agresszív jellegűek. Az elsŊ helyzetben bejelölöm a megfelelŊ típust. 1. SZITUÁCIÓ: Egy zsúfolt moziban a mögöttünk lévők állandóan hangosan beszélnek, ezzel elvonják figyelmünket a darabról és nem tudjuk élvezni az előadást. A mozi annyira zsúfolt, hogy nem tudunk máshová ülni. A. reakció: behódoló magatartás – Nem mondunk semmit és csendben ülünk tovább. B. reakció: agresszív magatartás – Megfordulunk és rájuk förmedünk: „Nem tudnak tekintettel lenni másokra? Ha nem fogják be azonnal a szájukat, hívom az ügyelŊt, és kidobatom magukat innen.” C. reakció: asszertív magatartás – Megfordulunk, ránézünk egyenesen, a beszélgetŊkre és így szólunk: „Az Önök beszélgetése megakadályozza, hogy élvezhessük az elŊadást.”

103

Gyakorlat: Milyen magatartásmintát követnek az alábbi szituációra adott válaszok? 2. SZITUÁCIÓ: Az iskolaigazgató gyakran tesz bejelentést a hangosbeszélőn át, és ezzel szükségtelenül megszakítja Kovács tanár úr óráját. A. reakció – Kovács tanár úr így szól: „Amikor Ön valamilyen bejelentést tesz az óra kellŊs közepén a hangosbeszélŊn, frusztráltnak érzem magam, mivel az elŊadásom félbeszakad .” B. reakció – Kovács tanár úr dühös, és arra gondol, milyen érzéketlen az igazgató. Kovács tanár úr azonban megtartja magának érzéseit. C. reakció – Kovács tanár úr így szól az igazgatóhoz: „Micsoda ember maga, aki egész álló nap üzeneteket küldözget a hangosbeszélŊn? Nem tudja jobban megszervezni magát, hogy egyszerre közöljön mindent, ami eszébe jut? Ha olyan nagy pedagógusnak vallja magát, inkább sokszorosítva terjessze közleményeit!” 3.2. Asszertivitás a kommunikációban63 Az önkifejezés egyik legeredményesebb módja a három részbŊl álló asszertív üzenet:  a megváltoztatandó viselkedés ítéletet nélküli leírása,  az asszertív személy érzelmeinek kinyilvánítása,  és a másik viselkedése által az önkifejezŊre gyakorolt, konkrét és megfogható hatás tisztázása. Ezen üzenetek keretbe foglalása során az önkifejezŊ váratlanul egy önfelfedezŊ úton találja magát, melynek során sokat megtud magáról. 3.2.1. Az asszertív üzenetek felépítése Ha valaki behatol életterünkbe, azt akarjuk, hogy távozzon onnan. E célból asszertív üzenetet küldünk, hogy megváltoztassuk annak a viselkedését, aki betolakodott személyes territóriumunkba. Ha a másik behatol az én intim szférámba, az áll érdekemben, egyszersmind leginkább a társadalom érdekében is, hogy oly módon konfrontálódjak vele, hogy a viselkedésmód megváltozzék, és Ŋ tiszteletben tartsa az én életterem jogos határait. Az én részemrŊl nem manipulatív, nem jelent irányítást, ha az önmagam megvédéséhez rendelkezésre álló, leginkább hatékony és humánus eszközöket veszem igénybe. A hatékony asszertivitást a dominancia nélküli határozottság jellemzi. ErŊteljesen védelmezi saját életterünket, miközben határozottan visszautasítja, hogy a behatoló mezsgyéjére lépjen. Ezért van az, hogy a három részbŊl álló üzenet nem tartalmaz semmiféle megoldást. A másikon múlik, hogy kitalálja, hogyan tudja legjobban elhagyni a területemet. Ezeknek az üzeneteknek a címzettje rendszerint olyan problémamegoldással jelentkezhet, ami egyrészrŊl megŊrzi önbecsülését, másrészrŊl pedig eleget tesz az én igényeimnek is. Amikor azt akarom, hogy a másik módosítson viselkedésén, mely az én életteremre nézve tolakodó, az általam használt módszernek a következŊ kritériumokat kell kielégítenie: 1. Nagy a valószínűsége, hogy a másik változtatni fog problémás viselkedésén. Azaz a módszer hatékony legyen az életterem megvédésében. 63

Robert Bolton, 99–101. o.

104

2. Kicsi a valószínűsége, hogy én is be fogok hatolni a másik életterébe. 3. Kicsi a valószínűsége, hogy a másik önbecsülését csökkenteni fogom. Miközben nem irányíthatom, hogyan reagál majd az általam mondottakra a másik, magamat fegyelmezni tudom, hogy ne használjak hibáztató, letorkolló vagy egyéb pejoratív nyelvet. 4. Kicsi annak a kockázata, hogy kárt okozok a kapcsolatnak. Természetesen, ha egy kapcsolat nagyon törékeny, még a legtapintatosabb önkifejezés is véget vethet neki. Törékeny kapcsolatoknál azonban az engedelmesség gyakran ugyanannyira veszélyes a kapcsolatra, mint az asszertivitás, vagy még veszélyesebb. A legegészségesebb kapcsolatok esetében a hatékony asszertivitás a kapcsolatot hosszú távon csak megerŊsíti. Általában kötŊ tényezŊ érett emberek között. 5. Kicsi a kockázata, hogy csökkentem a motivációt. 6. Kicsi a valószínűsége, hogy a védekezŊ beállítottság kártékony szintet ér el. Az asszertív üzenet kifejezhetŊ olyan módokon, amelyeknél nem valószínű, hogy a másikban túlzott defenzivitást provokál. És a defenzivitást csökkentŊ módszerek használhatók olyankor, ha a másik komolyabb stresszt tapasztal. A három részbŊl álló asszertív üzenet eleget tesz a fenti kritériumoknak. A bántó viselkedés ismertetésével indul, tartalmazza a mi életünkre nézve jelentkezŊ következmények leírását és azt is, hogyan érzünk az említett következményeket illetŊen. Az üzenet minden egyes része jelentŊs az önkifejezés sikerének szempontjából. Az asszertivitás begyakorlásakor rendszerint hatékonyabb üzeneteket tudunk küldeni, ha a következŊ formulát vesszük igénybe: „Amikor te (ítélettŊl mentesen megállapítja, milyen viselkedésrŊl van szó), én úgy érzem (saját érzelmeit nyilvánítja ki), mivel (a saját életére gyakorolt hatást teszi egyértelművé).” Az asszertív üzenet három részét a lehetŊ legtömörebben közöljük egyetlen mondatban. Egy családban például a két gyerek gyakran készít pudingot, viszont nem rakják utána rendbe a konyhát. Anyjuk a következŊ üzenetet küldi nekik: Viselkedés Ha nem teszitek rendbe utána az asztalt, Érzelmek nagyon felbosszantotok, Hatások mert még több munkát csináltok nekem. Tartózkodjunk az ítéletalkotástól a megfogalmazásban! Inkább specifikus, mint homályos kifejezésekkel ismertessük a viselkedést! Egyes asszertív üzenetek pontatlanok. A fogalmazás inkább általános, mint specifikus; a másik nem tudja pontosan, mire gondolunk. Ha az asszertív üzenetünk nem írja le pontosan a másik viselkedését, valószínűtlen, hogy igényeinknek érvényt tudjunk szerezni. A viselkedés specifikus leírása A viselkedés homályos leírása Amikor nem hányod el a havat iskolába Amikor nem végzed el a ház körüli menet elŊtt a kocsifelhajtóról… feladatokat… Amikor ezen a héten már harmadszor jön Amikor nem veszi figyelembe a vállalati késve dolgozni… irányelveket… Ha nem vagy kész fél 8-ig a reggeli Ha a reggelid fölött üldögélsz… indulásra… Tartózkodjunk a megfogalmazásban:  következtetések levonásától (annyira unatkoztál – ma sokat beszéltél a megbeszélésen)

105

 általánosításoktól („soha, mindig, állandóan”)  káromkodástól  elítélŊ szavakat tartalmazó leírásoktól (ha eldugod a konzervnyitót – ha nem a helyére teszed vissza)  a hosszas leírásoktól

Gyakorlat: 1. csoportmunka 3-4 fŊs csoportokban: a. Reggelente gyakran megismétlŊdik, hogy a 10 éves Olivér nem találja valamelyik tankönyvét, füzetét, ezért nem tudnak idŊben elindulni, édesanyja elkésik a munkából. Fogalmazzák meg a 3 típusú viselkedési mód szerint az édesanya reakcióját! b. A titkárnŊ elfelejt átküldeni e-mailben egy megrendelést, melynek következtében jelentŊs munkától, pénztŊl esik el a cég. Az eset másodszor fordul elŊ. Fogalmazzák meg a 3 típusú viselkedési mód szerint a fŊnök reakcióját! 3. Példák és ellenpéldák megfogalmazása a fentiek értelmében a következŊ esetre: Zoltán a héten kétszer jár focizni. Mindkét alkalommal ezen a héten elkésett a közös családi vacsoráról. A felesége, Ágnes felháborodik a második késés alkalmával és ennek hangot ad. 4. Saját életbŊl merített helyzetek és az azokhoz párosított asszertív hozzáállás megfogalmazása páros gyakorlatban.

106

4. Az asszertivitás begyakorlása VezetŊi asszertivitás: Az asszertivitás elsajátítása folyamán a vezetŊi pozícióban lévŊk (vagy a késŊbbiekben azzá válók) számára jobban tudatosul saját gondolkodásmódjuk, viselkedésük és annak beosztottakra gyakorolt hatása. Megismerkedhetnek az agresszív, illetve a passzív vezetés hátrányaival, az asszertív vezetés elŊnyeivel. Megtanulják, hogy munkájukban elŊször is el-, illetve be kell ismerniük, hogy segítségre, mások szakértelmére is szükségük van. Megszerzik azt az önbecsülést a vezetŊi szakértelmük mellé, amely elengedhetetlen asszertív jogai érvényesítéséhez feladatainak ellátása során. A vezetŊi asszertivitáshoz különösen hasznos készségek:  kérés egyértelmű megfogalmazása, konkrét kifejezése (feladatatok delegálása)  megalapozatlan igények visszautasítása agresszió vagy bűntudat nélkül,  konstruktív bírálat megfogalmazása,  konfliktusok megelŊzése, illetve kezelése.

107

Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Ch. S. Carver – M. F. Scheier (1998): Személyiségpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó V. F. Birkenbihl (2000): Kommunikációs gyakorlatok. Budapest: Trivium Kiadó L. Seifert (1994): Az asszertivitás, avagy az önérvényesítés fejlesztése. Budapest: Human Telex Kft. S. Gerti – W. Hoffmann (1997): Ismerje meg önmagát!. Budapest: Trivium Kiadó Szintay I. (1999): Vezetéselmélet – Projektmenedzsment. Miskolc: Egyetemi Kiadó Szintay I. (2000): Vezetéselmélet. Miskolc: Bíbor Kiadó R. Bolton (1989): A kommunikáció művészete. Hogyan érvényesítsük magunkat, hogyan figyeljünk másokra, és hogyan oldjunk meg konfliktusokat. Budapest B. Berckhan (2005): Verbális önvédelem. Budapest: Bioenergetic Kft. Buda B. (1999): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest: Animula Moss G. (1998): Az eredményes kommunikáció kézikönyve. Budapest: Bagolyvár Kiadó Peel M. (1999): Kommunikációs készségek fejlesztése. Budapest: Trivium Kiadó Rosengren K. E. (2004): Kommunikáció. Budapest: Typotex Sherman J. (2002): Csináld!. Budapest: Bagolyvár Könyvkiadó Szabó K. (2002): Kommunikáció felsőfokon. Budapest: Kossuth Kiadó M. Eyxenk – M. T. Keane (2003): Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó

108

*MUNKAJOG*

109

Bevezetés A jegyzet egy 8 órás kurzus tananyagát adja. A kurzus általános célja az, hogy az azon résztvevŊ szociális szakemberek a mindennapokban tapasztalt munkajogi kérdéseket illetŊen elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzenek. Az elméleti ismeretek alapját a Munka TörvénykönyvérŊl szóló 2012. évi I. törvény fontosabb rendelkezései alkotják, míg a gyakorlati ismereteket bírósági jogesetek önálló és csoportos feldolgozása adja. A kurzus végén a szociális szakemberek képesek lesznek arra, hogy a munkaviszonyt elhatárolják a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoktól, így a megbízási és vállalkozási jogviszonytól, amely segít eldönteni, hogy mely esetekben kell a Munka Törvénykönyvét alkalmazni. Alkalmasak lesznek egy munkaszerzŊdés hibáinak felfedezésére, tisztában lesznek a munkaszerzŊdés módosítása során Ŋket megilletŊ jogaikkal, a munkaidŊ, pihenŊidŊ, és díjazás alapvetŊ szabályaival, a felmondás során a felmondási védelem, végkielégítés és felmondási és felmentési idŊ szabályaival, valamint a súlyos kötelezettségszegés jogkövetkezményeivel.

110

1. Elhatárolás 1.1.

Az elhatárolás fontossága

A munkaügyi ellenŊrzés esetén a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága, illetve területi szervei a hatósági ellenŊrzés során megállapított körülmények alapján minŊsítik a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyokat. A munkaügyi ellenŊrzés alapján induló közigazgatási eljárásban a munkavégzésre irányuló szerzŊdés típusát elnevezésétŊl függetlenül, az eset összes körülményeire – így különösen a felek szerzŊdéskötést megelŊzŊ tárgyalásaira, a szerzŊdés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. Az adóellenŊrzés során a NAV – ellentétben a munkaügyi ellenŊrzéssel – nem minŊsíti át a munkavégzés alapjául szolgáló szerzŊdéseket, azonban amennyiben azt állapítja meg, hogy a polgári jogi keretek (pl. vállalkozás, megbízás) közötti munkavégzés jellege a munkajog tartalmi elemeit tükrözi, az adó- és járulékkövetkezmények tekintetében a munkaviszony esetében alkalmazandó szabályokat, továbbá az Art. által meghatározott jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Az adóellenŊrzés alapján induló közigazgatási eljárásban alkalmazni kell azt az alapelvet, mely szerint „a szerzŊdést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minŊsíteni. Az érvénytelen szerzŊdésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentŊsége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.” A munkavégzés alapjául szolgáló szerzŊdések tényleges tartalmát tehát mind a munkaügyi ellenŊrzést lefolytató hatóság, mind pedig az adóhatóság vizsgálja az általuk alkalmazandó jogszabályok alapján. A munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. A Met. 1. § (5) bekezdése a munkaügyi felügyelŊ részére biztosítja azt a hatáskört, hogy a tényállás alapján az ellenŊrzés megkezdésekor fennálló – a foglalkoztató és a részére munkát végzŊ személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történŊ átengedése alapjául szolgáló – jogviszonyt, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolatot minŊsítse. A minŊsítés az ellenŊrzéskor fennálló jogviszony alapján történhet. A munkavégzésre irányuló jogviszonyt – a szerzŊdés típusának minŊsítésekor – összességében kell vizsgálni. A jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható. Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerzŊdési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerzŊdés típusát közös akarattal megválasszák. A szerzŊdés alapján ellátott tevékenység szerepét a jogviszony minŊsítésénél a bírósági gyakorlat is megerŊsíti. Amennyiben a tevékenység jellege nem teszi lehetŊvé a szerzŊdés típusának megválasztását, a felek polgári jogi szerzŊdéskötésre utaló egyezŊ nyilatkozata esetén is megállapítható a munkajogviszony fennállása, mivel a felek egyezŊ akarata sem vonhatja ki a munkajog hatálya alól a munkavégzést. Ennek megfelelŊen a szerzŊdŊ felek akaratának csak akkor van jelentŊsége, ha a tevékenység jellege megengedi a típusválasztást, ekkor alapvetŊen az a körülmény vizsgálandó, hogy a felek feltehetŊ akarata ténylegesen az általuk megkötött szerzŊdéstípus, illetve az általuk létesített jogviszony létrehozására irányult-e. Ebben az esetben különösen meghatározóak a szerzŊdéskötés és a munkavégzés során tett nyilatkozatok. Ilyen nyilatkozat lehet például a foglalkoztatott kifejezett igénye a munkaszerzŊdés iránt, amely helyett – annak érdekében, hogy a foglalkoztatás lehetŊségét ne veszítse el – vállalkozási szerzŊdés elfogadására kényszerül („kényszervállalkozás”).

111

1.2. Elhatárolási szempontok A munkaviszonyt minŊsítŊ jegyek között megkülönböztethetünk elsŊdleges és másodlagos minŊsítŊ jegyeket. Az elsŊdleges minŊsítŊ jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minŊsítése szempontjából, a hatósági ellenŊrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minŊsítŊ jegyek tehát általában, más minŊsítŊ szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minŊsítŊ jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minŊsítŊ jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történŊ minŊsítését. Általánosságban megállapítandó: a munkaviszony minŊsítŊ jegyei azonosak a közszolgálat munkavégzésre irányuló jogviszonyai meghatározó kritériumaival. ElsŊdleges minŊsítŊ jegyek: a tevékenység jellege, a munkakörként történŊ feladatmeghatározás, a személyes munkavégzési kötelezettség, foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részérŊl, a munkavállaló rendelkezésre állása, alá-fölérendeltségi viszony. Másodlagos minŊsítŊ jegyek: az irányítási, utasításadási és ellenŊrzési jog, a munkavégzés idŊtartamának, a munkaidŊ beosztásának meghatározása, a munkavégzés helye, az elvégzett munka díjazása, a munkáltató munkaeszközeinek, erŊforrásainak és nyersanyaginak felhasználása, a biztonságos, egészséget nem veszélyeztetŊ munkavégzés feltételeinek biztosítása, írásbeliség. Az elhatárolási szempontok a megbízási és vállalkozási jogviszonytól való elhatárolás szempontjából kiemelkedŊen fontosak. A továbbiakban a foglalkoztatási kötelezettséget és az alá-fölérendeltséget emeljük ki. Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az elŊírt helyen és idŊben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidŊ alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthetŊ meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történŊ készen állás, hanem szerzŊdés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhetŊ eredmény a fŊ és meghatározó kötelem. Ezzel ellentétben a munkajog szerint a munkáltató részére történŊ rendelkezésre állás az egyik legfontosabb kötelezettség, mindennek elmulasztása vagy pontatlan teljesítése súlyos jogkövetkezményekkel járhat. Az igazolatlan távollét esetén nem mentesíti a munkavállalót a kötelezettségszegés alól az a körülmény, hogy a mulasztott idŊszakban a munkáltató munkával egyébként sem látta volna el a munkavállalót. A munkavállaló munkaszerzŊdés alapján a munkaadó szervezetében dolgozva látja el feladatait, jellemzŊ a hierarchikus kapcsolat. Az alá-fölérendeltség viszonyát többnyire a munkáltató belsŊ szervezeti rendje (pl. szervezeti és működési szabályzat) rögzíti. Megállapítható az alkalmazott ún. munkaszervezeti függŊsége, a tevékenységet a munkáltató szervezetéhez kötŊdŊen végzi. Így általában a munkavállaló egy meghatározott szervezeti egység (pl. osztály, igazgatóság) beosztottjaként jár el a munkakörébe tartozó feladatokban, továbbá eltérŊ szinteken maga is gyakorolhat egyes munkáltatói jogokat. Amennyiben a munkaügyi, illetve az adóellenŊrzés során megállapítható, hogy a munkát végzŊ személyt megilleti egyes munkáltatói jogok gyakorlásának lehetŊsége, úgy ez a körülmény – a társasági jog alapján munkát végzŊk kivételével – a munkaviszony fennállását támasztja alá. A munkavállaló és a munkáltató között jellemzŊen szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melybŊl következik a munkáltatót megilletŊ egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség

112

érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást. Amint az ítélkezési gyakorlat is megállapítja: a munkaviszonyra jellemzŊ alá-fölérendeltség és függŊség fennállása esetén a jogviszony nem minŊsíthetŊ megbízási jogviszonynak, azt a szerzŊdŊ felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól [EBH2002. 677]. A szerzŊdési szabadság elve ugyanis a szerzŊdés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki [BH2003. 432].

Feladatok: 1. Készítsünk táblázatot az órán az elhatárolási szempontok figyelembevételével és

hasonlítsuk össze a megbízási, vállalkozási jogviszonyt és munkaviszonyt! 2. A kiadott jogeset alapján csoportbontásban érvek gyűjtése az adott jogesetbeli jogviszony megbízási, vállalkozási jogviszonnyá vagy munkaviszonnyá minŊsítése mellett.

113

2. Munkaviszony létesítése 2.1. A munkaviszony alanyai A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerzŊdés alapján munkavállalót foglalkoztat. Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerzŊdés alapján munkát végez. Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. EttŊl eltérŊen munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytat. A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható. A munkáltató személye kapcsán különbséget tehetünk a tényleges munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlója között. A cselekvŊképtelen munkavállaló csak olyan munkakörre létesíthet munkaviszonyt, amelyet egészségi állapotánál fogva tartósan és folyamatosan képes ellátni. A munkavállaló munkakörét az ahhoz tartozó feladatok részletes leírásával kell meghatározni. A munkavállalóra vonatkozó egészségügyi alkalmassági vizsgálat kiterjed a részletes munkaköri feladatok ellátására. A munkavállaló munkavégzését folyamatosan és oly módon kell felügyelni, hogy az az egészséges és biztonságos munkafeltételek megtartását biztosítsa. A munkavállaló esetében a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezések megfelelŊen irányadók. 2.2. Tipikus és atipikus munkavégzési viszonyok elhatárolása Tipikus az a munkaviszony, amely határozatlan idŊtartamra, állandó munkavégzési helyre és napi 8 óra idŊtartamú munkavégzésre jön létre, valamint amely keretében a munkavállaló a munkáltató eszközeivel végzi a munkát. Atipikus az a munkavégzés, amely határozott idŊtartamra, részmunkaidŊben, változó munkavégzési helyre jön létre és a munkavállaló nem a munkáltató eszközeivel végzi a munkát. 2.3. A munkaszerződés tartalmi elemei, tájékoztatási kötelezettség A munkaviszony munkaszerzŊdéssel jön létre. A munkaszerzŊdés alapján a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. A munkaszerzŊdés – jogszabály eltérŊ rendelkezése hiányában – munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Az eltérést az egymással összefüggŊ rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni. A munkaszerzŊdést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerzŊdés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követŊ harminc napon belül – hivatkozhat. A munkaszerzŊdésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. A munkaviszony tartamát a munkaszerzŊdésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony határozatlan idŊre jön létre. A munkavállaló munkahelyét a munkaszerzŊdésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi. A

114

munkaviszony – eltérŊ megállapodás hiányában – általános teljes napi munkaidŊben történŊ foglalkoztatásra jön létre. PróbaidŊ. A felek a munkaszerzŊdésben a munkaviszony kezdetétŊl számított legfeljebb három hónapig terjedŊ próbaidŊt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidŊ kikötése esetén a felek a próbaidŊt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidŊ tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Tájékoztatás. A munkáltató legkésŊbb a munkaviszony kezdetétŊl számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót a) a napi munkaidŊrŊl, b) az alapbéren túli munkabérrŊl és egyéb juttatásokról, c) a munkabérrŊl való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról, d) a munkakörbe tartozó feladatokról, e) a rendes szabadság mértékérŊl, számítási módjáról és kiadásának, valamint f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idŊ megállapításának szabályairól, továbbá g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerzŊdés hatálya alá tartozik-e, valamint h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról. Az a)–c) és e)–f) pontjában elŊírt tájékoztatás munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történŊ hivatkozással is megadható. A munkáltató megnevezésének, lényeges adatainak változásáról a munkavállalót a változást követŊ tizenöt napon belül írásban tájékoztatni kell. Nem terheli a munkáltatót a tájékoztatási kötelezettség, ha a munkaszerzŊdés alapján a) a munkaviszony tartama az egy hónapot, vagy b) a munkaidŊ a heti nyolc órát nem haladja meg.

2.4. A munkaviszony kezdete A munkaviszony kezdetének napját a munkaszerzŊdésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony kezdete a munkaszerzŊdés megkötését követŊ nap. A felek a munkaszerzŊdés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti idŊszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná. Ezen idŊtartam alatt a munkaszerzŊdéstŊl bármelyik fél elállhat, ha a munkaszerzŊdés megkötését követŊen körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. 2.5. Határozott ideig tartó munkaviszony A határozott idejű munkaviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. A munkaviszony megszűnésének idŊpontja nem függhet kizárólag a fél akaratától, ha a felek a munkaviszony tartamát nem naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkaviszony várható tartamáról. A határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg, ideértve a meghosszabbított és az elŊzŊ határozott idŊre kötött munkaszerzŊdés megszűnésétŊl számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is. Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott tartamra létesíthetŊ. Az engedély meghosszabbítása

115

esetén az újabb határozott idejű munkaviszony tartama – a korábban létesített munkaviszony tartamával együtt – az öt évet meghaladhatja. Határozott idejű munkaviszony azonos felek között történŊ hat hónapon belüli meghosszabbítására vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követŊ hat hónapon belül újabb határozott idejű munkaviszony létesítésére a munkaszervezéstŊl független, objektív ok fennállása esetén kerülhet sor és nem sértheti a munkavállaló jogos érdekét.

Feladatok: 1. Ön munkáltató. Hogyan kell eljárni a várandós munkavállalóval szemben a várandóssága megállapításától a gyermek egy éves koráig? 2. Gyűjtsön példákat a munkáltató személyében bekövetkezŊ változásra a rendszerváltozást követŊen! Milyen jogi problémákat vet fel? 3. Készítse el a saját munkaszerzŊdését a Munka Törvénykönyve rendelkezései figyelembevételével! 4. A kiadott jogeset alapján csoportbontásban érvek gyűjtése munkaviszony létesítése kapcsán az alperesi és felperesi oldalon. 5. Keresse meg a kiadott munkaszerzŊdés hibáit!

116

3. Munkaviszonnyal összefüggő egyéb fontos kérdések 3.1. A munkaszerződés módosítása Különbséget kell tennünk a munkaszerzŊdés módosulása és módosítása között. A módosulás a felek akaratától függetlenül, a módosítás a felek akaratából következik be. A felek a munkaszerzŊdést közös megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerzŊdés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelŊen alkalmazni. A munkáltató a munkavállaló szülési szabadsága és fizetés nélküli szabadsága megszűnését követŊen ajánlatot tesz a munkavállaló számára a munkabér módosítására. Ennek során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére a munkáltatónál idŊközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó. A munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelŊ munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján – a munkakörében nem foglalkoztatható. A munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelŊ foglalkoztatása nem lehetséges. A munkavállaló a felajánlott munkakörnek megfelelŊ alapbérre jogosult, amely a munkaszerzŊdés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. A felmentés idejére alapbére illeti meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. A munkáltató a munkakörök megjelölésével tájékoztatja a munkavállalókat a) a teljes vagy részmunkaidŊs, b) a távmunkavégzésre irányuló, valamint c) a határozatlan idejű munkaviszony keretében történŊ foglalkoztatás lehetŊségérŊl. A munkavállaló munkaszerzŊdés módosítására irányuló ajánlatára a munkáltató tizenöt napon belül írásban nyilatkozik. A munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerzŊdést a napi munkaidŊ felének megfelelŊ tartamú részmunkaidŊre módosítani. 3.2. A munkáltató és a munkavállaló jogai és kötelezettségei A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerzŊdés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá – a felek eltérŊ megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. A munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztetŊ és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelŊzŊen és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres idŊközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. A fogyatékossággal élŊ személy foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosításáról. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggŊ költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályokat. A munkavállaló köteles a) a munkáltató által elŊírt helyen és idŊben munkára képes állapotban megjelenni, b) munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni,

117

c) munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, elŊírások, utasítások és szokások szerint végezni, d) a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelŊ magatartást tanúsítani, e) munkatársaival együttműködni. A munkavállaló a munkáltató elŊzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytŊl díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki. A munkavállalót munkaszerzŊdés vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján megilletŊ munkabért csökkenteni nem lehet arra tekintettel, hogy a munkavállaló a munkáltató elŊzetes hozzájárulásával díjazásban részesült. Díjazásnak minŊsül minden olyan vagyoni értékű szolgáltatás, amelyet harmadik személy a munkáltatót megilletŊ szolgáltatáson felül a munkavállalónak nyújt. 3.3. Utasítási jog A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavállaló az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni. A munkavállaló a munkáltató utasításától akkor térhet el, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésrŊl a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell. 3.4. Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerzŊdéstŊl eltérŊ munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. A foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. A munkaszerzŊdéstŊl eltérŊ foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. A munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhetŊ más helységben végzendŊ munkára a) a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig, b) gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint c) hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén, továbbá ha d) a rehabilitációs szakértŊi szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

3.5. Munkáltató személyében bekövetkező változás A gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erŊforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének idŊpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevŊ munkáltatóra szállnak át.

118

Tájékoztatás. Az átadó munkáltató az átszállást megelŊzŊen köteles tájékoztatni az átvevŊ munkáltatót az átszállással érintett munkaviszonyokból, valamint a versenytilalmi megállapodásokból és a tanulmányi szerzŊdésekbŊl származó jogokról és kötelezettségekrŊl. A tájékoztatás elmaradása az átvevŊ munkáltatóval szemben e jogviszonyokból származó igények érvényesítését nem érinti. Az átvevŊ munkáltató az átszállást követŊ tizenöt napon belül a munkáltató azonosító adatainak közlésével köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint a munkafeltételek változásáról. Amennyiben az átadó munkáltatónál üzemi tanács nem működik és üzemi megbízott megválasztására sem került sor, az átadó vagy – a munkáltatók megállapodása alapján – az átvevŊ munkáltató legkésŊbb az átszállást megelŊzŊen tizenöt nappal köteles az érintett munkavállalókat írásban tájékoztatni a) az átszállás idŊpontjáról vagy tervezett idŊpontjáról, b) az átszállás okáról, c) a munkavállalót érintŊ jogi, gazdasági és szociális következményekrŊl, valamint d) a munkavállalót érintŊ tervezett intézkedésrŊl. FelelŊsség. Az átadó és az átvevŊ munkáltató egyetemlegesen felel az átszállást megelŊzŊen esedékessé vált munkavállalói követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követŊ egy éven belül érvényesíti. A fentiek szerint kell eljárni, ha a munkavállaló a munkaviszonyát felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. A munkavállaló ezt a felmondást köteles megindokolni. A munkavállaló a felmondás jogát a munkáltató személyében bekövetkezett változás idŊpontját követŊ harminc napon belül gyakorolhatja. 3.6. Munkaidő és pihenőidő MunkaidŊ: a munkavégzésre elŊírt idŊ kezdetétŊl annak befejezéséig tartó idŊ, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó elŊkészítŊ és befejezŊ tevékenység tartama. ElŊkészítŊ vagy befejezŊ tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni. Napi munkaidŊ: a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott a) teljes napi munkaidŊ vagy b) részmunkaidŊ. Beosztás szerinti napi munkaidŊ: a munkanapra elrendelt rendes munkaidŊ. Beosztás szerinti heti munkaidŊ: a hétre elrendelt rendes munkaidŊ. A teljes napi munkaidŊ napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidŊ). A teljes napi munkaidŊ – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhetŊ, ha a munkavállaló a) készenléti jellegű munkakört lát el, b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidŊ). A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidŊnél rövidebb napi munkaidŊben is megállapodhatnak (részmunkaidŊ). Készenléti jellegű a munkakör, ha a) a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb idŊszak alapulvételével – a rendes munkaidŊ legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy

119

b) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következŊ napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggŊ pihenŊidŊt (napi pihenŊidŊ) kell biztosítani. Legalább nyolc óra napi pihenŊidŊt kell biztosítani a) az osztott munkaidŊben, b) a megszakítás nélküli, c) a több műszakos, d) az idényjellegű tevékenység keretében, e) a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében. A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidŊ tartama a) a hat órát meghaladja, húsz perc, b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkavállalót hetenként két pihenŊnap illeti meg (heti pihenŊnap). A munkavállalót – a heti pihenŊnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevŊ, megszakítás nélküli heti pihenŊidŊ illeti meg. A munkavállalónak a munkában töltött idŊ alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresŊképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. 3.7. Munka díjazása A munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idŊ- és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja. Alapbérként legalább a kötelezŊ legkisebb munkabért kell meghatározni. Teljesítménybér az a munkabér, amely a munkavállalót a kizárólag számára elŊre meghatározott teljesítménykövetelmény alapján illeti meg. A munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a munkaszerzŊdésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelŊen irányadó az idŊ- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az idŊbér nem éri el az alapbér összegét. Teljesítménybér alkalmazása esetén a munkáltató teljesítménykövetelményt állapít meg, amelyet olyan elŊzetes – objektív mérésen és számításon alapuló – eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a követelmény rendes munkaidŊben történŊ száz százalékos teljesíthetŊségének vizsgálatára. A kötelezŊ legkisebb munkabér és a garantált bérminimum (a továbbiakban együtt: kötelezŊ legkisebb munkabér) összegét és hatályát – a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban folytatott konzultációt követŊen – a Kormány állapítja meg. A Kormány a munkavállalók egyes csoportjaira eltérŊ összegű kötelezŊ legkisebb munkabért állapíthat meg. A kötelezŊ legkisebb munkabér összegének és hatályának megállapításánál figyelembe kell venni különösen a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerŊpiac jellemzŊit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek munkaerŊ-piaci sajátosságait. A kötelezŊ legkisebb munkabér összegét naptári évenként felül kell vizsgálni.

120

121

4. A munkaviszony megszüntetése 4.1. A megszűnés és megszüntetés jogcímei Különbséget kell tennünk – hasonlóan a módosulás és módosítás fogalmakhoz – a megszűnés és megszüntetés között. A megszűnés a felek akaratától függetlenül, a megszüntetés a felek akaratából következik be. A munkaviszony megszűnik a) a munkavállaló halálával, b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, c) a határozott idŊ lejártával, d) ha a gazdasági egységet átvevŊ munkáltató nem a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik. A munkavállalót a munkáltató felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjnak megfelelŊ összeg illeti meg, ha a munkaviszony a b) vagy d) pont alapján szűnik meg, kivéve, ha a felmentés tartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult, vagy jogszabály másképp rendelkezik. A munkaviszony megszüntethetŊ a) közös megegyezéssel, b) felmondással, c) azonnali hatályú felmondással. 4.2. A felmondás szabályai A munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti. A felek megállapodása esetén – legfeljebb a munkaviszony kezdetétŊl számított egy évig – a munkaviszony felmondással nem szüntethetŊ meg. Felmondási védelem – felmondási tilalom: a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a) a várandósság, b) a szülési szabadság, c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint e) a nŊ jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggŊ kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétŊl számított hat hónap tartama alatt. A felmondási védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének idŊpontja az irányadó. Az a) és e) pontban meghatározott körülményre a munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha errŊl a munkáltatót a felmondás közlését megelŊzŊen tájékoztatta. A c) pontban meghatározott védelem az anyát illeti meg, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülŊ igénybe veszi. Indokolás: a munkáltató felmondását köteles megindokolni. A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntetŊ jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevŊ bizonyítja. A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggŊ ok lehet. Kizárólag a munkáltató személyében bekövetkezŊ változás nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául. A munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történŊ megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minŊsül. A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem köteles indokolni.

122

A határozott idejű munkaviszonyának felmondását a munkavállaló köteles megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Felmondási védelem – felmondási korlát: a munkáltató a nyugdíjasnak nem minŊsülŊ munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelŊzŊ öt éven belül (védett kor) a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással súlyos kötelezettségszegés esetén (azonnali hatályú felmondás esete) szüntetheti meg. A védett korban lévŊ munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggŊ okból akkor szüntethetŊ meg, ha a munkáltatónál nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelŊ betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Az anya vagy a gyermekét egyedül nevelŊ apa munkaviszonyának felmondással történŊ megszüntetése esetén a gyermek hároméves koráig szintén ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a munkavállaló szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot nem vesz igénybe. A munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülŊ munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggŊ képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelŊ munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el. Határozott idejű jogviszony felmondással történŊ megszüntetése: a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti a) a felszámolási- vagy csŊdeljárás tartama alatt, vagy b) a munkavállaló képességére alapított okból, vagy c) ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külsŊ ok következtében lehetetlenné válik. Felmondási idŊ: a felmondási idŊ legkorábban a felmondás közlését követŊ napon kezdŊdik. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idŊ legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követŊ napon kezdŊdik: a) a betegség miatti keresŊképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követŊ egy év, b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresŊképtelenség, c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság. A felmondási idŊ harminc nap. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idŊ a munkáltatónál munkaviszonyban töltött a) három év után öt nappal, b) öt év után tizenöt nappal, c) nyolc év után húsz nappal, d) tíz év után huszonöt nappal, e) tizenöt év után harminc nappal, f) tizennyolc év után negyven nappal, g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik. A felek hosszabb, legfeljebb hat havi felmondási idŊben is megállapodhatnak. Felmentési idŊ: a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idŊ felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell

123

figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelŊen – legfeljebb két részletben – kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult. A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be. 4.3. Végkielégítés A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a) a munkáltató felmondása, b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése alapján szűnik meg. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének idŊpontjában meghatározott tartamban fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggŊen legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a) a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, b) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát. A végkielégítés mértéke a) legalább három év esetén egyhavi, b) legalább öt év esetén kéthavi, c) legalább tíz év esetén háromhavi, d) legalább tizenöt év esetén négyhavi, e) legalább húsz év esetén öthavi, f) legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj összege. Emelt összegű végkielégítés. A végkielégítésnek a) a)–b) pontban meghatározott mértéke egyhavi, b) c)–d) pontban meghatározott mértéke kéthavi, c) e)–f) pontban meghatározott mértéke háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelŊzŊ öt éven belül szűnik meg (védett kor). Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a) a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének idŊpontjában nyugdíjasnak minŊsül, vagy b) a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggŊ képessége. 4.4. Azonnali hatályú felmondás szabályai A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentŊs mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

124

Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstŊl számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétŊl számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetŊség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés idŊpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják. Azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti a) a fél a munkaviszonyt a próbaidŊ alatt, b) a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt. Ez utóbbi esetben a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott idŊbŊl hátralévŊ idŊ egy évnél rövidebb, a hátralévŊ idŊre járó távolléti díjára.

Feladatok: 1. Gyűjtse össze a védett korban lévŊ munkavállalót megilletŊ védelemre vonatkozó szabályokat! 2. A kiadott jogeset alapján csoportbontásban érvek gyűjtése munkaviszony megszüntetése kapcsán az alperesi és felperesi oldalon.

125

*RÉGIÓFEJLESZTÉS, PROJEKTÍRÁS*

126

Bevezetés A jegyzet egy 30 órás kurzus tananyagát adja. A nonprofit szervezetek a szociális szférában pótolhatatlan szerepet töltenek be, különösen azokban a régiókban, ahol az önkormányzati költségvetések korlátozottak és csak partnerségek segítségével képesek a települések ellátni kötelességeiket a szociális területen. A képzés elsŊsorban ezért fókuszál a partnerségek témakörére, mivel ezek az ismeretek jelentŊsen segítik a szervezeteket a helyi és határon átnyúló együttműködések kialakításában, működtetésében. A pályázatok kidolgozásánál a leggyakoribb hiba a nem kellŊen megalapozott tervezés, amely veszélyezteti a programok sikerességét, illetve csökkenti azok hatékonyságát. Ezért került középpontba a pályázatírásnál az elŊkészítŊ-tervezŊ fázis is, hogy ezekkel a technikákkal a szervezetek a jövŊben sikeresebb pályázatokat dolgozzanak ki, és csökkenjen a hibák száma. A képzések elsŊsorban alapot nyújtanak a résztvevŊk számára a témában való további fejlŊdésre. Korrekt és praktikus módon közelítik meg a határon átnyúló együttműködések témakörét, tisztázzák az alapvetŊ fogalmakat, motiválják a résztvevŊket az önálló munkára és további tanulásra. A résztvevŊk az itt megtanultakat illetve a fejlesztett készségeket kamatoztathatják saját szervezetük működtetésének minden területén (elemzések, tervezések, partnerség-építés), új programok és pályázatok kidolgozásában, megvalósításában. Pozitívan befolyásolja az együttműködési készséget, amivel elŊsegíti az egyének szakmai elŊmenetelét, karrierük építését.

127

1. Bevezetés a civil szektorba 1.1. A három szektor Állami és közigazgatási szektor – Törvény által alapított és működtetett intézmények - ide tartoznak a törvényhozó és közigazgatási szervek, hivatalok, költségvetési intézmények. Feladatuk az állam működésének és alapvetŊ szolgáltatások biztosítása a polgárok számára. Finanszírozásuk az állami bevételekbŊl történik – adók, járulékok stb. Vállalkozói szektor – profittermelŊ szektor. Saját tevékenységükkel hasznot termelnek, ebbŊl tartják fenn magukat. A profitot a tulajdonosok saját belátásuk szerint használják, saját vagyonukat gyarapítják vele. Nonprofit vagy harmadik szektor – magánszemélyek vagy más jogi személyek által alapított intézmények. Működésüket saját maguk szabályozzák a vonatkozó törvények keretein belül. Hasznot termelhetnek, de azt csak az intézmény céljaira használhatják fel, nem vihetik ki saját céljaikra. Szinonimák: - Nonprofit szektor – tehát nem termel profitot és nem gazdagítja a tagok, tulajdonosok vagyonát. - NGO – non goverment organization – kormányon kívüli szervezetek, vagyis önrendelkezŊ, az államtól független intézmények. - Civil szervezetek – vagyis a polgárokat szolgálja és Ŋk is működtetik. - Társadalmi szervezetek – önkéntes alapon működnek és közcélokat szolgálnak. Legfontosabb jellemzŊk: - Valamely szélesebb társadalmi cél érdekében működik. - Önrendelkezési joggal bír – saját döntéshozó és végrehajtó szervei vannak. - Nem termel profitot a tagok vagy alapítók számára – minden anyagi eszközt visszaforgat a célok érdekében. - Önkéntes – a tagságra, részvételre senki sem kényszeríthetŊ. 1.2. Jogi formák Vagyoni alapú nonprofit szervezetek: - Alapítvány – vagyon, amely hosszútávon szolgál társadalmi célokat – tehetséges gyerekek ösztöndíjas támogatása, más intézmények terveinek, programjainak finanszírozása - Jótékonysági alap – vagyon, amely rövidtávon, vagy csak egy nagyon konkrét cél megvalósítását szolgálja – egy kisgyerek gyógykezelése, egy épület felújítása. Nem vagyoni alapú nonprofit szervezetek - Egyesületek – polgárok társulása, csoportja, amely közös célokat kíván megvalósítani – klubok, egyletek, szövetségek, stb. - Közhasznú szolgáltatók – közhasznú célokat megvalósító, szolgáló professzionális intézmény – kórházak, öregotthon, gyerekotthon, stb. 1.3. Lehetséges működési területek Alapítványok – jótékonysági alapok törvényben felsorolt tevékenységi területei: - szellemi és kulturális értékek létrehozása, fejlesztése, védelme és bemutatása - emberi jogok védelme

128

humanitárius célok környezetvédelem a gyermekek és ifjúság jogainak védelme, a testi kultúra fejlesztése nevelés és felvilágosítás egyedi humanitárius segítség, sürgŊs segítséget igénylŊ egyéneknek és csoportoknak természeti katasztrófák esetén Egyesületek – polgári társulások esetén a törvény nem határozza meg a működési területeket, azt az alapítók döntik el a létrehozáskor. Közhasznú szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetek a törvényben felsorolt tevékenységi területek lényegében megegyeznek az alapítványokéval: - egészségügyi ellátás - szociális humanitárius gondozás - szellemi és kulturális értékek létrehozása, fejlesztése, védelme és bemutatása - emberi jogok védelme vagy más humanitárius célok - a testi kultúra fejlesztése, nevelés és felvilágosítás - kutatás, fejlesztés, tudományos-műszaki és informatikai szolgáltatások, környezetvédelem és egészségvédelem - régiófejlesztési és munkanélküli segítési szolgáltatások - a lakásalap biztosítása, fejlesztése és karbantartása -

Kérdések, feladatok: 1. 2. 3. 4. 5.

Soroljon fel Ön által ismert nonprofit szervezeteket! Mi a legfontosabb különbség az egyesületek és alapítványok között? Milyen intézmény lenne a legcélszerűbb egy nyugdíjas otthon működtetésére? Milyen jogi formát választana az árvízkárosultak megsegítésére? Milyen jogi formát választana a település fejlesztésének céljára?

129

2. Partnerség 2.1. Mi a partnerség? A partnerség olyan együttműködés, amely a legkülönfélébb aktivitásokat foglalja magába közös célok megfogalmazásától kezdve az együttműködési szerzŊdésben megfogalmazott tevékenységek végrehajtásáig. A partnerség egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy a partnerségbŊl eredŊ társadalmi és gazdasági haszon meghaladja az ugyanazon szervezetek által egyénileg megszerezhetŊ elŊnyöket. A partnerségben: - mindenki véleménye számít és meghallgatásra talál - a partnerek megbíznak egymásban és közösen hozzák meg döntéseiket - a partnerek megosztják egymással az erŊforrásokat, beleértve az anyagiakat is - mindegyik partner tud adni valamit a partnerségbe és valamit kapni is tud belŊle 2.2. A partnerség típusai - egy szektorhoz tartozó intézmények alkotta partnerségek (pl. városok és községek társulásai) - közigazgatási-magán partnerségek (pl. ipari és technológiai parkok) - közigazgatási-nonprofit (önkormányzat-civil szervezet) - multiszektoros partnerségek (közszolgálati, nonprofit és magánszférát tömörítŊ partnerségek, pl. helyi, kistérségi vagy regionális szintű fejlesztési tervet kidolgozó és megvalósító csoportosulások) 2.3. A partnerség céljai - minden résztvevŊ elképzelését figyelembe venni Gyakran csak a munka során döbbenek rá a résztvevŊk, hogy ugyanazt akarják, mint a többiek, csak errŊl nem is tudtak. - kiváltani a fejlesztések egymást erŊsítŊ hatását Egy jól működŊ partnerségben a végeredmény mindig több mint csak az összeadandók összessége – tehát amit a partnerek önállóan is elérnének. - hatékony megoldást találni A partnerségek általában hatékonyabban oldják meg a felmerült problémákat, mivel sokféle intézményt és embert kapcsolnak be munkájukba, és ezek nagyon szerteágazó tapasztalatokkal rendelkeznek. 2.4. A partnerségből származó előnyök, illetve a vele járó nehézségek - a probléma alaposabb elemzése, az okok, okozatok és hatások határozottabb megkülönböztetése - különbözŊ anyagi források mobilizációja - innovatív megoldások - a nyilvánosság széleskörű támogatása - anyagi megtakarítás - a demokratikus elvek betartása az irányításban helyi és regionális szinten

130

- kellŊ rugalmasság új megoldások keresésénél - a régió adminisztratív kapacitásainak fejlesztése A partnerségi együttműködéssel együtt járó nehézségek: - a megoldás keresése idŊigényes - a partnerség menedzselése nagyon igényes (pl. a kommunikációs csatornák működtetése és szervezési kérdések) - a fejlesztési folyamat finanszírozása sokkal több nehézségbe ütközik A partnerség építésének fŊ buktatói: - bizalmatlanság és kevés információ – fŊként többszektoros együttműködéseknél - a közös célok nem elérése – a motiváció, érdeklŊdés lanyhulása - „az erŊk egyenlŊtlen eloszlása“- ha az egyik partner helyzeti elŊnyét kihasználva átgázol a többieken - a szabályok és alapvetŊ etikai normák be nem tartása - az emberi faktorból eredŊ veszélyek. - érdekellentétek - destruktív rivalizálás – amikor nem értik a partnerség alapeszméjét 2.5. Partnerség az Európai Unióban Az Európai Unió támogatja a partnerség ideáját és a következŊ elvek betartását javasolja: - A partnerség elve – az állami, önkormányzati, gazdasági, nonprofit szféra és a nyilvánosság együttműködése. - A programozás elve - egy szervezési, döntéshozatali és finanszírozási eljárás, amelynek célja mérhetŊ pozitív változást elŊidézni egy-egy helyi vagy regionális közösség életminŊségében. - Az addicionalitás elve – elsŊsorban a finaszírozást jelenti – a külsŊ segítségnek nem szabad a nyilvános, vagy elérhetŊ országos és helyi forrásokat helyettesíteniük, de ki kell egészíteniük azokat. - A koncentráció elve - értelmében a fejlesztéseknek és az arra szánt pénzeszközöknek a kitűzött programcélok elérésére kell törekedniük. - A szubszidiaritás elve - egy felsŊbb szintű szerv nem avatkozhat bele olyan történésekbe, amelyet alacsonyabb szinten kielégítŊen meg lehet oldani. 2.6. A partnerségépítés lépései 1. Kezdeményező fázis A partnerek meghatározása és a közös cél megkeresése. 2. Közös megoldás keresése Ebben a fázisban a partnerek már pontosan tudják, mit szeretnének közösen megoldani (tehát a probléma kellŊen kikristályosodott) és milyen cél felé szeretnének eljutni (tehát megszületett egy hosszútávú együttműködés víziója, vagy pedig már megfogalmazódtak többé-kevésbé konkrét rövid-, ill. középtávú célok). Itt az idŊ, hogy a probléma-megoldási javaslatokat megvitassák a partnerség tagjai és a célok konkretizálódjanak.

131

3. Intézményesülés A partnerség-építésben elsŊ lépésként ajánlatos egy együttműködési szerzŊdés kötése a partnerek között. A megállapodás szövegét a partnerek együtt dolgozzák ki. Egy ilyen megállapodásból nem hiányozhat: - a vízió és a partnerek együttműködésének célja - a partnerek önkéntes és szabad szerepvállalása a cél elérése érdekében - legalább néhány alapvetŊ feladat vagy szerep megnevezése (pl. ki fogja „menedzselni“ a partnerséget) - a legfontosabb eljárások meghatározása (pl. a konszenzussal való döntéshozatal elŊnyben részesítése a szavazással szemben, a döntéshozatali mechanizmus meghatározása, a felmerülŊ ellentétek/konfliktusok kezelése, stb.) 4. A célok, tevékenységek és források meghatározása (stratégia és cselekvési terv készítése) Egy élŊ és működŊképes terv elkészítése, amely minden partner számára megfelel, motiválni tudja a résztvevŊket a cselekvésre. 5. Szervezeti fejlődés Az alapvetŊ funkciók elosztása: - a legfontosabb kérdésekrŊl való döntés, - a végrehajtói funkció vagy menedzsment, - az ellenŊrzŊ funkció. 6. A kijelölt feladatok megvalósítása csapatmunkával A kemény munka ideje. 7. Hatásvizsgálat, az eredmények értékelése - Mit sikerült elérnünk és mit nem tudtunk teljesíteni? - Milyen messzire jutottunk a probléma megoldásában? - Milyen mértékben fejlŊdött együttműködésünk, partnerségünk? - Jelen vannak még mindig az alapító tagok? - Lettek új tagjaink? - Milyen mértékben sikerült bekapcsolnunk a nyilvánosságot? Kérdések, feladatok: 1. Szimulációs gyakorlat – parcellás csoportjáték!

132

3. Projektírás 3.1. Mi a projekt? A projekt olyan egyedi folyamat, mely: - átmeneti jellegű, ismerjük kezdetét és végét, - pontosan meghatározott költségei és erŊforrásai vannak, - konkrét helyzetet vagy feladatot old meg - eredménye változás.

3.2. Mielőtt nekilátunk egy projektnek A projektek „bukásának” leggyakoribb oka a helyzeti elemzések hiánya. Az eleve megalapozatlan projekteket nehezen támogatják (hiányzik a háttér), illetve sikertelenek lesznek, és csak pocsékolják a támogató pénzét, az emberek munkáját. Ezért elŊször alaposan elemezzük, milyen helyzetben is vagyunk tulajdonképpen? A helyzetleírás a következŊ lépéseket tartalmazza:  A projektötlet a célcsoport szempontjából. ElsŊsorban azt vizsgáljuk meg, valóban arra van-e célcsoportunknak szüksége, amit mi tervezünk? Egyszerű igényfelméréssel, néhány találkozóval tisztázhatjuk, mekkora az ötletünk létjogosultsága?  Szervezetünk belsŊ környezetének vizsgálata. Megnézzük, milyen tudás, tapasztalat, kapcsolatok, módszerek találhatóak meg szervezetünkben, melyek pozitívan vagy akár negatívan is befolyásolhatják a projektet. Mi az a szervezetünkben, ami a projektet segítené? Mi az, ami akadályozná?  Szervezetünk külsŊ környezetének vizsgálata. A szervezetünkön kívül ki vagy mi tudná segíteni vagy akadályozni a projektet? Kérdések, feladatok: 1. Keressen valós példákat sikeres és sikertelen projektekre, elemezze azoknak történetét!

133

3.3. Elemzési módszerek 3.3.1. SWOT elemzés A SWOT elemzést a szervezet belsŊ erŊs és gyenge pontjai, valamint a külsŊ lehetŊségek és veszélyek felsorolására használjuk. A szervezet, hatással lehet belsŊ erŊs és gyenge pontjaira, de a külsŊ veszélyeket és lehetŊségeket nem tudja befolyásolni. Ezek a lehetŊségek és veszélyek azonban hathatnak szervezetünkre. A projekt helyzetleírásakor a SWOT elemzést a projekt szemszögébŊl nézve készítjük el. A következŊ kérdésekre keressük a választ: - Melyek projektünk azon erŊs pontjai, amelyek elŊsegítik megvalósítását? Hogyan tudnánk Ŋket megerŊsíteni és ezzel növelni pozitív hatásukat? - Melyek projektünk azon gyenge pontjai, amelyek akadályozhatnák a megvalósítását? Hogyan csökkentsük hatásukat? - Melyek azok a lehetŊségek a külsŊ környezetben, amelyek segíthetik a projekt megvalósítását? Hogyan tudjuk Ŋket a lehetŊ legjobban kihasználni? (A projekt külsŊ környezetébe tartoznak például szervezetünk azon részei is, amelyek a projektben nem vesznek részt.) - Melyek azok a veszélyek, amelyek a projektre a külsŊ környezetbŊl leselkednek? Hogyan tudjuk kivédeni Ŋket? 3.3.2. Az érintettek elemzése Az érintettek Venn-diagrammal végzett elemzésének célja: meghatározni, ki és hogyan tudja befolyásolni projektünket, valamint megtervezni, milyen kapcsolatban leszünk a projekt érintettjeivel. A projekt érintettje minden olyan ember, csoport, szervezet, intézmény vagy cég, melyek valamilyen formában hatással vannak a projektre, vagy a projekt hat rájuk. Minden érintettnek megvannak saját projekttel kapcsolatos céljai, lehetŊségei, tudása, kapacitása és érdeke. A projekt tervezésekor ezeket felsoroljuk, feldolgozzuk és megpróbáljuk megérteni. Az érintettek elemzését a következŊ módon végezzük: - Felsorolunk mindenkit, aki hatással lehet projektünkre vagy érdeklŊdik a projekt iránt. - Minden érintettnél felsoroljuk, mit vár el a projekttŊl, valamint azt, mennyire szeretné és mennyire tudja befolyásolni a projektet. - Felsoroljuk, mit vár el projektünk az egyes érintettektŊl és milyenek a projekt lehetŊségei, hogy befolyásolják Ŋket. - Meghatározzuk stratégiáinkat az egyes érintettekkel való kapcsolatainkra vonatkozóan úgy, hogy azok a lehetŊ legnagyobb mértékben támogassák a projektet. Az érintettek Venn-diagrammal végzett elemzésekor az ábra közepén elhelyezkedŊ kör a projektünket szimbolizálja, a többi kör pedig egy-egy érintettet. A körök nagysága az érintett projektre gyakorolt hatásának erejét jelzi, míg a távolság a középponttól a projekttel való kapcsolatát.

134

Kérdések, feladatok: 2. Elemezze saját környezetét SWOT módszerrel! 3. Válaszon egy projektötlete és elemezze annak érdekelt nyilvánosságát! 3.4. A projekt tervezése A projekt tervezése alatt értjük a projekteredmény meghatározását, és mindannak a felsorolását, amire szükségünk van az eredmény eléréséhez. A tervezés meghatározza az egész projekt minŊségét, ezért a projekt olyan lesz, amilyenek a tervei. Természetesen, a projekt egyedi jellegébŊl adódóan, nem tudunk mindent a legaprólékosabban elŊre megtervezni. A projekt tervezése a következŊ lépésekbŊl áll: - Meghatározzuk a projekt céljait. - Felsoroljuk azokat a részeredményeit, melyek megvalósítása a projektcélok eléréséhez vezet. - Felsoroljuk az emberi erŊforrásokat, melyekre a projekt folyamán szükségünk lesz. - Felsoroljuk az egyéb erŊforrásokat, melyekre a projekt folyamán szükségünk lesz. - Kiszámítjuk, mennyi idŊre lesz szükségünk az egyes projektrészek megvalósításához, és elkészítjük az idŊtervet. - Elkészítjük a projekt költségvetését. - Felsoroljuk a projektkockázatokat, vagyis a projekt belsŊ gyenge pontjait és a projekten kívüli veszélyeket, melyek akadályozhatják a projektet és megtervezzük hatásuk minimalizációját. - Eldöntjük, a projektkontroll és értékelés mely eszközeit fogjuk használni. - Elgondolkodunk a projekt utáni fázisról, vagyis a projekt fenntarthatóságáról. Kérdések, feladatok: 1. Fogalmazza újra az elŊbbi projektet a tanultak szempontjából! 135

3.4.1. A projektcélok A projekt egyik ismérve az, hogy eredménye a változás. A projekttervezés elsŊ lépéseként tehát meg kell határozni ezt a változást, vagyis meg kell fogalmazni a projekt céljait. A célok meghatározásánál ajánlatos néhány alapelvet betartani: - A projekt céljainak projektcsapat és egyéb érintettek számára érthetŊnek és egyértelműnek kell lenniük. Definíciójuknak minŊségi és mennyiségi mutatókat is kell tartalmazniuk. - A célok minŊségi és mennyiségi tulajdonságainak ellenŊrzéséhez és értékeléséhez hozzáférhetŊ eszközökre és forrásokra van szükségünk. - A projektcéloknak reálisnak kell lenniük, egyébként nincs értelme a projekt kivitelezésének. Attól függŊen, hogy a projekt mely fázisában érjük el a célokat, a következŊ csoportokba osztjuk Ŋket: - Stratégiai célok Mely stratégiai cél vagy stratégiai célok megvalósítását támogatja a projekt? A projekt sikeres kivitelezése még nem jelenti azt, hogy a stratégiai cél megvalósul. A projekt csak hozzájárul az stratégiai cél eléréséhez valamikor a projekt bezárása után, a projekt utáni fázisban. A stratégiai cél eléréséhez általában több projektre van szükségünk. Egy projekt több stratégiai célt is támogathat. - Projektcél A projekt célja az a változás, melyet a projekttel el akarunk érni. A projektet azért valósítjuk meg, hogy ez a változás bekövetkezzen. - Részcélok A projekt célját lebontjuk részcélokra az ún. célfa segítségével. A részcélok meghatározásával megtesszük az elsŊ lépést a projekt struktúrájának kialakítása felé.

Kérdések, feladatok: 1. Fogalmazza újra a munkaprojekt céljait stratégiai és közvetlen szinten!

136

3.4.2. Projekttevékenységek A projektterv alapját a projekt tevékenység-struktúrája képezi. Megjelölésekor gyakran találkozhatunk a WBS rövidítéssel, amely az angol megfelelŊjébŊl, a Work Breakdown Structure-ból származik. A tevékenység-struktúra azokat a tevékenységeket tartalmazza, amelyeket el kell végeznünk ahhoz, hogy elérjük a projektcélt. Ezek a tevékenységek komplexek, átmeneti jellegűek, meghatározott kezdettel és véggel rendelkeznek, eredményeik a projekt részcéljainak teljesítésével azonosak. A tevékenység-struktúra és a benne felsorolt tevékenységek (az angolban munkacsomag work package, WP) képezik minden további tervezés alapját a projektben, így az idŊterv megtervezésének, a költségvetés elkészítésének, valamint a projektkontrollnak is. A tevékenység-struktúra a projektben elvégzendŊ tevékenységek hierarchikus elhelyezése. Építésénél felülrŊl lefelé haladunk. A legfelsŊbb szinten, a hierarchia csúcsán, a projektben elvégzendŊ teljes tevékenység található, az alatta lévŊ szinten a fŊ tevékenységi csomagok, amelyek tovább bonthatóak az alsóbb szinteken. Kérdések, feladatok: 1. Rajzolja fel a tevékenységek hierarchikus ábráját! 3.4.3. Emberi erőforrások a projektben A tevékenység-struktúra elkészítésével meghatároztuk a projektben elvégzendŊ tevékenységeket. A következŊ lépés a tervezésben egy döntéshozatal arról, milyen emberi erŊforrásokra lesz szükségünk ezeknek a tevékenységeknek az elvégzéséhez. Alulról felfelé haladunk. A legalsó szinten található összes tevékenységnél felsoroljuk az elvégzésükhöz szükséges emberi erŊforrásokat. A felsŊbb szinteken összeadjuk az alsóbb szinteken felsoroltakat. Ebben az elsŊ lépésben még csak azokban a feladatokban gondolkodunk, melyek az egyes tevékenységekben keletkeznek. Az egész projekt folyamán szükségünk lesz egy projektvezetŊre. Miután felsoroltuk a feladatokat, meghatározzuk, mennyi idŊre lesz szükség az elvégzésükhöz. A munkaidŊ egysége lehet óra, nap (általában 8 munkaóra), hét (általában 5 munkanap) vagy hónap (átlagban 22 munkanap). Ezek után megnézzük, mely feladatokat tudjuk összekapcsolni már konkrét személyekkel: - Felsoroljuk a szervezet alkalmazottait, önkénteseit és külsŊ munkatársait, akik bekapcsolódhatnak a projekt kivitelezésébe. - Mindenkinél megnézzük, rendelkezik-e olyan tudással vagy tapasztalattal, amire a projektben szükség van. Információkat a követelményekrŊl a feladatok listája alapján kaphatunk, amit már elŊzŊleg elkészítettünk. - A kapott listát összehasonlítjuk a feladatok listájával és konkrét emberekhez konkrét feladatokat rendelünk. A feladatoknál feltüntetjük, mennyi idŊt vesznek igénybe, és ha helyileg a szervezeten kívül történnek, akkor azt is, hol. - A tervezett projekten kívül szervezetünkben folynak egyéb projektek és tevékenység is, melyekbe a felsorolt emberek bekapcsolódnak. Ezért meg kell nézni, van-e még szabadkapacitásuk a rájuk tervezett feladatok elvégzésére. Ha nincs, más megoldást keresünk.

137

- Nem minden tevékenység tesz lehetŊvé folyamatos munkát. ElŊfordulhat, hogy néhányan napjuk egy részét töltik majd csak a projekt teljesítésével. A projektben elvégzett idŊ arányát a teljes munkaidŊhöz képest százalékban tudjuk kimutatni. Például, ha egy feladat elvégzésére munkatársunknak 3 napra van szüksége, miközben az elsŊ nap 4 órát fog rajta dolgozni (50%), a második nap 2 órát (25%) és a harmadik nap 8 órát (100%), ennek az embernek az átlagos napi leterheltsége a feladat elvégzésére (50+25+100)/3=58%. Ezt a leterheltséget elsŊsorban a szervezet alkalmazottainál fontos meghatározni. ŉk ugyanis havonta egyszer kapják meg bérüket és ez az egyetlen módja annak meghatározására, fizetésük mekkora része kerül a projekt költségei közé. - Utolsó lépésként elkészítjük a projekt felelŊsség-mátrixát, mely a projektcsapat tagjainak és a külsŊ bedolgozóknak feladatai és jogkörei meghatározására szolgál. Kérdések, feladatok: 1. Dolgozza ki a projekt munkatervét, emberi erŊforrás igényét! 3.4.4. A projekt időterve Az idŊterv készítésének folyamán az egyes tevékenységek idŊbeni sorrendjét úgy tervezzük meg, hogy a rendelkezésre álló erŊforrások felhasználásával elérjük a kívánt projekteredményt. A projekt idŊtervét a projektvezetŊ dolgozza ki, ebben olyan emberek segítenek neki, akik a projektben szereplŊ tevékenységekhez hasonlóakat már végeztek. Az idŊterv elkészítésénél a projekt tevékenység-struktúrájából indulunk ki. ElŊször kiszámítjuk, mennyi idŊt vesz igénybe egy-egy tevékenység, majd azt vizsgáljuk, milyen idŊbeni kapcsolatban vannak egymással az egyes tevékenységek. Lehetnek: - egymástól teljesen függetlenek, - egymástól függŊek (az egyiknek be kell fejezŊdnie ahhoz, hogy a másikat elkezdhessük) vagy - egymástól részben függŊek (miután az egyiket részben már - elvégeztük, kezdhetjük a másikat). Ezek után ismerni fogjuk: - az egyes tevékenységek hosszát és - lehetséges legkorábbi és legkésŊbbi kezdeti dátumukat. Ne feledkezzünk meg közben az egyes projektek specifikumairól sem. Például, az iskolai szünet idŊpontjáról, ha diákok számára tervezünk projektet, vagy az iskola átépítését tervezzük. Az évszakokat is figyelembe kell vennünk, ha ezt a projekt témája megköveteli.

138

Kérdések, feladatok: 1. Állítsa fel a projekt idŊtervét! 3.4.5. A projekt költségvetése Mint minden költségvetésnek, a projekt költségvetésének is két oldala van, a költségek és a bevételek oldala. A sikeres, nyereségorientált projekteknél a bevételek magasabbak a költségeknél, míg a sikeres nonprofit projektekben a két oldal kiegyenlítŊdik. A költségek tervezésének célja, hogy a lehetŊ legpontosabban felsoroljuk azokat a költségeket, amelyek azért keletkeznek, hogy a projekt megvalósításával elérjük a kívánt minŊségű eredményt. Több elŊzetes projekttervet, így a költségek elŊzetes tervét is elkészítjük már a projekt elŊtti fázisban. A különbözŊ tervek értékelése során kiválasztjuk azt a projekttervet a különbözŊ tervezetek közül, mely szervezetünk pénzügyi lehetŊségei szempontjából is a legkedvezŊbb. A bevételek tervezésének célja, hogy bebiztosítsa azokat az összegeket, melyekre a projekt megvalósítása során keletkezŊ költségek fedezéséhez szükségünk lesz. A projekt költségvetésének készítése a következŊ lépésekbŊl áll: - Az egyes erŊforrások tervezése a projektben. Ide tartoznak az emberi, technikai és anyag jellegű erŊforrások. - Az egyes erŊforrások árának meghatározása. Így megkapjuk a közvetlen költségek listáját. - Az általános költségek meghatározása a projektben és azok arányos elosztása az egyes tevékenységekre. - A teljes költséglista elkészítése, miközben a költségeket a listán belül a tevékenységek alapján vagy az, erŊforrások alapján csoportosíthatjuk. A két különbözŊ táblázatot kombinálhatjuk is. - A bevételi terv elkészítése. A projektet saját vagy külsŊ forrásokból, esetleg projektbevételekbŊl finanszírozhatjuk.

A költségterv készítésénél a projekt tevékenység-struktúrájából indulunk ki, melyben meghatároztuk a projekt egyes tevékenységeit. Alulról felfelé haladunk, miközben elŊször a legalsó szinten található tevékenységekhez szükséges erŊforrásokat soroljuk fel. Ezeket összeadva kapjuk meg a felsŊbb szinteken található tevékenységek erŊforrás-igényét. EgyelŊre azokat az erŊforrásokat soroljuk fel, amelyek a tevékenységekkel közvetlenül összefüggnek. Ezek lehetnek:

139

- Emberi erŊforrások. Az emberi erŊforrások tervezésével már korábban foglalkoztunk. A projektben dolgozhatnak szervezetünk alkalmazottai és külsŊ munkatársak is. - Anyag jellegű erŊforrások. Ide tartoznak azok az erŊforrások, melyek a projekteredmény részévé válnak. Példaként említhetnénk a papírt, amire a képzésen részt vevŊk számára kiadott kézikönyvet nyomtatjuk. - Technikai jellegű erŊforrások. Azok az erŊforrások tartoznak ide, melyekre szükségünk van a projekt kivitelezése folyamán, de nem válnak a projekt eredményének részévé. Ide sorolhatnánk például a számítógépeket, autót, telefonokat vagy fénymásolót. - Munkák és szolgáltatások. Ide soroljuk az alvállalkozók által elvégzett munkákat és szolgáltatásokat, például tolmácsolást egy konferencián (a tolmácsokon kívül az alvállalkozó a technikai hátteret is biztosítja és felügyeli a tolmácsolást az egész konferencia alatt). Az erŊforrásokat a projektvezetŊ tervezi olyan emberek segítségével, akik a projekt tevékenységeihez hasonló tevékenységekben már részt vettek. Az erŊforrások felsorolása után következik az árak meghatározása. Minden erŊforrásnak elŊször meghatározzuk az egységét, amiben mérjük. KövetkezŊ lépésként megtervezzük minden ilyen egységnek az árát. Miután kiszámítottuk azt is, hogy mennyi egységre lesz szükségünk, az adott erŊforrásból, a költségeit megkapjuk úgy, hogy egységárát beszorozzuk az egységek számával. Így megkapjuk az adott erŊforrás költségeit a vizsgált tevékenységben. Kérdések, feladatok: 1. Határozza meg a projekt fŊ tételtípusait! 3.4.6. Forrástérkép A projekt költségeinek fedezésére bevételi tervet készítünk. Nonprofit szervezetek projektjeiben alapvetŊen három fajta bevételt különböztetünk meg: - a szervezet saját forrásai - külsŊ források - projektbevételek A szervezet saját forrásai magukba foglalnak minden forrást, amit a szervezet a projektbe saját költségvetésébŊl ad. Ha a szervezetnek ezen kívül külsŊ forrásokra is szüksége van, megkaphatja ezeket többek közt adomány, alapítványi támogatás formájában. A projekt saját bevételre tehet szert termékei, szolgáltatásai eladásából, melyek a projekt megvalósítása során keletkeztek. Ilyen bevételei lehetnek például a báli jegyárusításból, a könyveladásból, a képzések részvételi díjából stb. Kérdések, feladatok: 1. Állítsa össze a lehetséges források listáját az eddig kidolgozott projekthez!

140

4. Jogalkotás az Európai Unióban 4.1. A jogalkotás folyamata Közösségi jog, az Európai Unió joganyaga azokat a területeket szabályozza, amelyekben a tagállamok a szerzŊdéseken keresztül átengedték hatáskörüket az Unióra. A közösségi jog elsŊbbséget élvez mind a korábban, mint a késŊbb keletkezett nemzeti jogszabályokkal szemben. A szerzŊdésekben nem kezelt hatáskörök a tagállamok szuverenitásához tartozik a továbbiakban is. A jogrendszer nem csupán a közösség intézményeinek és a tagállamoknak a feladatait és hatáskörét szabályozza, lehetŊvé téve a döntéshozást, a tevékenységek, politikák működését, hanem a közösségi jog a magánszemélyekre és jogi személyekre is vonatkozik, amelyet a tagállamok bíróságainak is alkalmazni kell. 4.2. Jogforrások formái A közösségi jog alapvetŊ formái mellett fontos szerepet játszanak a nemzetközi egyezmények, nemzetközi jog, az Európai Bíróság gyakorlata, valamint az általános jogelvek is (meghallgatáshoz való jog, hatékony jogi felülvizsgálat elve, igazságosság elve, jóhiszeműség elve, jogbiztonság elve, bizalomvédelem elve, arányosság elve). A sokat emlegetett acquis communautaire, a közösségi vívmányok, amelyet a csatlakozó országoknak el kellett fogadni és be kellett építeni jogszabályaikba, az Európai Unió által létrehozott és elfogadott jogszabályok, gyakorlatok, elvek, egyezmények, nyilatkozatok, határozatok, vélemények és célkitűzések összessége, az EU teljes joganyagát jelenti, függetlenül attól, hogy jogilag kötelezŊek-e. A tagállamok saját joganyagukat a közösségi szabályokhoz igazítják jogharmonizáció során, amely történhet azon meglévŊ törvények eltörlésével, amelyek akadályozzák az integrációt, illetve egységes szabályok, az irányelvek nemzeti szabályozásba való ültetésével, alkalmazásával. A jogalkotás folyamatában az Unió három fŊ intézménye, a Bizottság, a Tanács és a Parlament olyan módon és feladatmegosztással vesz részt, amely biztosítja a közösségi és nemzeti érdekek harmóniáját, kiegyensúlyozottságát. A jogszabály javaslatok tételének monopóliuma a Bizottság kezében van. A Bizottság gyűjti össze a tapasztalatokat, problémákat, javaslatokat, konzultálva a szakértŊkkel, tagállamok megfelelŊ intézményeivel, a társadalom rétegeivel a szociális és civil párbeszéd keretein belül. Gyakran elŊfordul, hogy a Parlament tesz javaslatot valamely probléma átvizsgálására. A törvényjavaslatokat a fŊigazgatóságok dolgozzák ki, majd a megfelelŊ Bizottsági Osztályon vitára bocsátják, módosítják a javaslatot. A szakmai egyeztetés után a jogi osztály és a biztosok kabinetjei vizsgálják felül, majd hivatalossá akkor válnak, ha a Bizottság tagjai, a biztosok heti ülésükön elfogadták, és a Tanács és a Parlament elŊ terjesztik, elindítják a döntéshozatal eljárási útján. TárgyköröktŊl függŊen az alábbi döntési mechanizmusokat alkalmazzák az intézmények: információs eljárás, konzultációs eljárás, költségvetési eljárás, együttműködési eljárás, együttdöntési eljárás, hozzájárulás, egyeztetés. - Információs eljárás: Mára kevés területen alkalmazzák ezt az eljárást, amelyben a Tanács és a Bizottság nem egyeztet a Parlamenttel, egyedül a Tanács hozza meg a döntést. Ez a folyamat a "Bizottság javasol, a Tanács elrendel" szóhasználattal terjedt el. Alkalmazási területei a harmadik országok irányába mozgó tŊke, minimum importár meghatározása, közös vámtarifa megváltoztatása.

141

- Konzultációs eljárás: ez alatt az eljárás alatt is a Tanács dönt, viszont döntése elŊtt köteles a Parlamenttel egyeztetni, véleményét kikérni, amelyet meg is kell jelentetnie. Alkalmazási területei: európai állampolgárság, iparpolitika, adózás, letelepedési jog, stb. - Költségvetési eljárás: A költségvetési eljárás során a kötelezŊ kiadások esetében a Parlament módosításokat tehet, a Tanács játssza a döntŊ szerepet, míg a nem kötelezŊ kiadások esetében a Parlament fogadhatja el a módosításokat. Az eljárás maga két-két olvasatot tartalmaz mind a Tanács, mind a Parlament elŊtt, aminek sikertelensége esetén a teljes eljárás elölrŊl kezdŊdik. - Együttműködési eljárás: Az eljárás során a Bizottság által elŊterjesztett javaslatra a Parlament állásfoglalást ad ki, amely alapján a Tanács közös álláspontot fogad el minŊsített többség alapján. A Parlamentnek jogában áll elfogadni (vagy ha nem képes a Parlament dönteni, akkor is elfogadottnak tekinteni), módosítást javasolni vagy visszautasítani az álláspontot. Az esetleges módosítások a Bizottsághoz kerülnek vissza, amit figyelembe kell venni az átdolgozás során. A módosított, vagy visszadobás után áttekintett javaslatot a Tanács csak konszenzussal szavazhatja meg. - Hozzájárulási, jóváhagyási eljárás: Ez az eljárás a Parlament számára korlátlan késleltetési és visszautasítási hatalmat biztosít. Alkalmazási területei pl.: alapvetŊ jogok megsértése esetén kiszabandó büntetések, új tagállamok csatlakozási eljárása, strukturális alapok működése, Parlament választási eljárása, egyes nemzetközi megállapodások. - Együttdöntési eljárás: Az eljárás során a Parlament a döntés bármely szakaszában megvétózhatja. Az eljárás viszonylag hosszú, a Tanácsnak és a Parlamentnek közös álláspontra kell jutnia a döntés során. Alkalmazási területei: belsŊ piaci harmonizáció, diplomák kölcsönös elismerése, letelepülés szabadságára vonatkozó intézkedések, munkavállalás, kultúra, egészségpolitika, szállítás, kutatás-fejlesztés, szociálpolitika, egyenlŊ esélyek, oktatás, nevelés, társadalmi kirekesztés elleni harc, átláthatóság, nemzeti megkülönböztetés tilalma, szakképzés, környezetvédelem, fejlesztési együttműködés, társadalombiztosítás. - Egyeztetési eljárás: Kevéssé alkalmazott forma, akkor alkalmazható, ha a jogszabálynak általános érvényű, nagy volumenű pénzügyi vonzata van, és nem a kötelezŊ kiadások körébe tartozik. Ezek a döntési mechanizmusok nem érvényesek a mezŊgazdasági kérdésekre, amelyek döntéseit a Bizottság hozza meg a Tanács és a Parlament által elfogadott szabályok alapján. A közösségi joganyagot két csoportosítás szerint is megkülönböztetik. - Az elsődleges jogforrásokat a közösség alapszerzŊdései és azok módosításai képezik. Ezek a szerzŊdések alapozzák meg az EU intézményrendszerét, hatáskörét, feladatát, tehát a működés alapjait fektetik le. Ratifikáció után a szerzŊdések kötelezŊ érvényűek az összes tagállamra. - A másodlagos jogforrásokat a közösség intézményei hozták/hozzák létre az Unió jogalkotási folyamatán keresztül. Ezek a jogforrások a szerzŊdésekben meghatározott célok, feladatok megvalósulását segítik elŊ. A kötelezŊ erejű jogforrásoknak három fajtája van: rendelet, irányelv, határozat. - A rendelet általános érvényű, minden tagállam közvetlenül köteles alkalmazni. - Az irányelv elérendŊ eredményeket határoz meg a tagországok számára kötelezŊ jelleggel, viszont a megvalósítás módszerét a tagország maga választja meg. Az irányelvek a tagállam belsŊ jogalkotása során lesz a nemzeti jog része. - A határozat a címzettjeire nézve kötelezŊ, konkrét ügyekre vonatkozik, nem rendelkezik általános érvénnyel Nem kötelezŊ jogforrások az ajánlás és a vélemény.

142

- Az ajánlás elvárásokat fogalmaz meg a címzett cselekvésére vonatkozóan. - A vélemény általában kérésre történŊ állásfoglalás 4.3. Az Európai Unió célja Az európai integráció elsŊdleges célja egy szoros együttműködés létrehozása, elsŊsorban politikai egységre való törekvés volt Európában a II. világháború követŊen annak érdekében, hogy Európa elhárítsa maga elŊl egy hasonló háború kitörését. A közös cél a gazdasági és szociális fejlŊdés biztosításában, egy stabil belsŊ piac megteremtésében fogalmazódott meg, amelyet az Unió négy legfontosabb alapelve a négy szabadság vált valóra: az áruk, a szolgáltatások, a munkaerŊ és a tŊke szabad áramlása. Az Európai Unió létrehozását az alábbi alapító szerzŊdések és módosításaik biztosították, amelyek továbbra is az Unió alapszerzŊdéseit, elsŊdleges jogforrását képezik: - Párizsi szerzŊdés az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozásáról melyet 1951. április 18-án írtak alá, 1952. július 23-án lépett hatályba és 2002. július 23-án járt le. - A Római szerzŊdések: Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerzŊdés és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) létrehozásáról szóló szerzŊdés, melyeket 1957. március 25-én írtak alá és 1958. január 1-én léptek hatályba. - Az EgyesítŊ SzerzŊdés, melyet 1965. április 8-án Brüsszelben írtak alá, 1697. július 1jén lépett hatályba; - Az elsŊ költségvetési egyezmény 1970-ben. - A második költségvetési egyezmény 1975-ben. - Az Európai Egységes Okmány (EEO vagy SEA), melyet Luxembourgban és Hágában írtak alá, 1987. július 1-jén lépett hatályba. - Az Európai Unióról szóló szerzŊdés, melyet 1992. február 7-én írtak alá Maastrichtban és 1993. november 1-jén lépett hatályba. - Az Amszterdami SzerzŊdés, melyet 1997. október 2-án írtak alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba. - A Nizzai SzerzŊdés, melyet 2001. február 26-án írtak alá és 2003. február 1-jén lépett életbe. Az Európai Unió megalakulására 1992-ben, Maastrichtban került sor, ahol megszületett az Unió alapszerzŊdése, amellyel egy idŊben az Európai Gazdasági Közösség elnevezés Európai Közösség-re változott. A maastrichti szerzŊdés szabályozza az EU három alappillérét. 2. Az elsŊ pillér a közösségi dimenzió, amely a közös szakpolitikára terjed ki, amelyeket a tagállamok szuverenitásukból a Közösségre ruháztak és a döntéseket a közösségi módszerrel hozzák meg. 3. A második pillér a közös kül- és biztonságpolitika, ahol a döntéseket a nemzeti kormányok hozzák meg a Tanács keretei között 4. A harmadik pillér a büntetŊügyekben folytatott rendŊrségi és igazságügyi együttműködés, ahol a döntéseket szintén a Tanács keretein belül a tagállamok kormányai hozzák meg. Az Európai Unió eddigi összes alapító szerzŊdésének egységes formában való megjelenítését, az Unió rendszerének modernizációját célozta az Európai Alkotmányt létrehozó SzerzŊdés (Alkotmányos SzerzŊdés) kidolgozása. Az alkotmányos szerzŊdés átláthatóbbá és hatékonyabbá kívánja tenni az EU-t és megfelelŊ rugalmasságot biztosítanak annak fejlŊdéséhez. Az Alkotmány magába foglalja az EU alapvetŊ értékeit, céljait, hatáskörét, és az eddigi összes alapító szerzŊdés helyébe lépne,

143

amiben nem csupán biztosítana az Uniónak egy egységes jogi személyiséget, hanem a jogi eszközeit is egyszerűsítené. Az Alkotmányos SzerzŊdést a 25 tagállam vezetŊje 2004. október 29-én Rómában írta alá, ami után elindult a ratifikációs folyamat. Franciaország és Hollandia lakossága népszavazáson elutasította az alkotmány ratifikációját, így a folyamatot az EU állam- és kormányfŊi felfüggesztették, így jelenleg is az eddigi alapszerzŊdések vannak érvényben. 4.4. Civil szervezetek az EU szemszögéből A civil szervezetek kérdésköre az Európai Unióban a tagállamok "hatáskörébe" tartozik. Nincsenek közös irányelvek, szabályok, sŊt egységes meghatározások sem. Így a különbözŊ tagállamok teljes mértékben saját jogrendszerük alapján kezelik a civil szervezeteket. Ez természetesnek is tűnhet, hiszen az Unió tagállamai működŊ demokráciák, ahol az aktív civil társadalom központi szerepet játszik -- így a civil társadalom megléte és fejlesztése alapnak számít, és nem tartozik az Unió hatáskörébe. Emellett viszont ez azt is magával vonja, hogy a különbözŊ országokban meglévŊ gyakorlat nem mindig átültethetŊ a másik országra, az összehasonlításkor figyelnünk kell a szabályozási és definíciós különbségekre. (Pl. Magyarországon kis alaptŊkével is jöhet létre alapítvány, ami egy cél érdekében működik, de nem adományosztó, míg Nagy-Britanniában az alapítványok támogató tevékenységet fejtenek ki.) Illetve amíg itthon is gyakran gondot okoz a civil szervezet és a nonprofit szervezet közötti különbségtétel, nemzetközi, EU viszonylatban is figyelembe kell vennünk az országok különbözŊ jogi formáit. Így nehéz meghatározni, hogy mi a: - PBO (public based, közösség alapú szervezet, amely tagjait szolgálja), - NGO (non-governmental, nem kormányzati szervezet), - CSO (civil society, azaz a "civil társadalom" részeként működŊ szervezet), - voluntary organisation (önkéntes alapon működŊ szervezet), - charity (amely nem egyenlŊ a karitatív szervezetekkel, hanem sokkal bŊvebb annál) és sorolhatnám tovább a szervezeti megnevezéseket, amelyek mind az általunk civil/nonprofit szervezetként definiált szervezetcsoport egy-egy halmazát jelöli. A nem egységes megközelítés gyakorlati problémája leginkább az európai, több országot felölelŊ szervezetek működésében jelentkezik. Nagyon sok olyan szervezet van, amelynek tevékenysége nem nemzeti területen, hanem páneurópai viszonylatban zajlik, viszont működésüket valamilyen nemzeti jogalkotásnak kell alávetniük. A következŊ oldalakon mégis az Európai Unió és a civil szervezetek viszonyát tekintjük át, amely az egységes kezelés hiánya mellett (vagy éppen azért, ki tudja) nagyon változatos és sokrétű. Az Európai Unió, bár elismeri, hogy a civil szervezetek körét nehéz meghatározni (mivel céljaikban, struktúrájukban és motivációikban erŊteljesen különböznek, és jogi hátterük sem egységes) leginkább az NGO, azaz nem-kormányzati szervezet megfogalmazást használja. Az 1997-es: "Az önkéntes szervezetek és alapítványok erŊsítésérŊl Európában" (COM/97/0241) által meghatározott jellemzŊket továbbfejlesztve a "Bizottság és civil szervezetek (NGO-k): szorosabb partneri kapcsolatok építése" (COM (2000) 11) közlemény az alábbi meghatározást adja: A meghatározás NGO-kat, tehát nem kormányzati szervezetek megjelölést használ, de a tanulmány további részében áttérnék a civil szervezet megjelölésre a magyar szokásnak megfelelŊen, figyelembe véve, hogy NGO-kat értek alatta. - Nem termelhetnek profitot, azt nem oszthatják szét: Bár civil szervezeteknek foglalkoztathatnak fizetett munkatársakat és űzhetnek jövedelemszerzŊ tevékenységet, azt sem tagjaik sem a menedzsment közt nem oszthatják szét.

144

- Önkéntesség: A civil szervezetek önkéntesen alakultak és rendszerint tevékenységük magába foglal önkéntes tevékenységeket - Intézményesültség: az informális és eseti szervezŊdésektŊl eltérŊen a civil szervezetek bizonyos mértékű formális és intézményesült formával rendelkeznek. Rendszerint rendelkeznek alapszabállyal vagy alapító okirattal, vagy egyéb olyan dokumentummal, amely céljaikat, tevékenységi körüket határolja be. Tagjaik és támogatóik felé beszámoltathatóak. - Függetlenség: A civil szervezetek kormánytól és egyéb közintézménytŊl függetlenek, illetve politikai pártokhoz és üzleti szervezetekhez sem kötŊdnek - Közhasznúság: A civil szervezetek nem saját érdekükben tevékenykednek. Céljuk a köz szolgálata. Nem saját tagjaik üzleti vagy szakmai érdekeit szolgálják. Ez a megfogalmazás fŊként a "Harmadik szektor"-nak (Third sector) megfeleltethetŊ, amely nem-kormányzati és egyben nem-üzleti kört takar. A fent említett közlemény szerint az alábbi okok miatt szükséges a Bizottságnak együttműködni a civil szervezetekkel: - A részvételi demokrácia elŊsegítése. Az Európai Unió döntéshozatala a képviseleti demokrácián alapul, de ezen kívül szükség van a civil szervezetek közreműködésére a részvételi demokrácia elŊmozdításában. Demokráciákban alapvetŊ jog, hogy az emberek valamilyen közös cél elérése érdekében közösségen tevékenykedjenek, "egyesületet" alkossanak. A civil szervezetek egyre elismertebbek abból a szempontból, hogy a civil társadalom egy lényeges körét alkotják és a kormányzás demokratikus rendszerében értékes támogatást jelentenek. A kormányok és nemzetközi intézmények egyre inkább elismerik Ŋket, és egyre inkább belevonják a politika és döntéshozásba. Az EU bŊvülésében is nagy szerepet játszanak, mivel az újonnan csatlakozó országok számára feltétel, hogy fejlett demokratikus renddel rendelkezzenek, és a civil szervezetek jelentŊsen hozzájárulnak a tagjelölt országok demokratikus fejlŊdéséhez. - Az európai intézmények felé az állampolgárok csoportjai véleményének képviselete. A civil szervezetek az állampolgárok különbözŊ csoportjainak (pl. fogyatékkal élŊk, kisebbségek) véleményét vagy egy-egy ügyet (pl. környezetvédelem, kereskedelem, állatvédelem, stb.) képviselnek. Sok civil szervezet eléri, megtalálja a legszegényebbeket és leginkább hátrányos helyzetűeket, így olyan érdekeknek tudnak hangot adni, amelyek nem jutnak el az Unió intézményeihez egyéb csatornán. Ezt a feladatot a civil szervezetek nem csupán a Bizottsággal kapcsolatban, hanem az Európai Parlamenttel, Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a Tanáccsal kapcsolatban is kifejti. A civil szervezetek bevonása a politika-alkotásba és azok végrehajtásába elŊsegíti a széleskörű támogatottságot az EU politikái számára. Némely esetben egyensúlyi szerepet töltenek be a társadalomban fellépŊ különbözŊ érdekek között. - Politika-alkotásban való részvétel. A civil szervezetek szakértŊi munkájukkal járulnak hozzá az Európai Unió szakmapolitikai vitájába. Széleskörű helyi, regionális, nemzeti és európai szintű kapcsolatai segítenek nekik ebben. Különösképpen a visszacsatolásukra számítanak az intézmények, mivel jelezni tudják az intézkedések sikerének mértékét, így a Bizottság újra tudja definiálni és felelŊsen tudja alakítani programjait. - Projektek megvalósításában való részvétel. A civil szervezetek hozzá tudnak járulni az EU döntések, politikák megvalósításához, menedzsmentjéhez, monitorozásához és értékeléséhez. A fŊ témacsoportok, amelyekben a civil szervezetek közreműködése kiemelkedŊen értékelt: szociális

145

kirekesztettség és hátrányos megkülönbözetés, környezetvédelem, humanitárius és fejlesztési segélyek. A civil szervezetek tapasztalata, munkatársaik elkötelezettsége és nehéz munkakörülmények közötti magas teljesítményük által a Bizottságnak szüksége van a civil szervezetekre, mint partnerekre. - Az európai integráció elŊsegítése. Azáltal, hogy az európai civil szervezeti hálózatok, ernyŊszervezetek az együttműködésre buzdítják a nemzeti szervezeteket, elŊsegítik egy "európai közvélemény" kialakulását, amely megkönnyíti a közös európai politikák térnyerését, befogadását. Emellett szintén hozzájárulnak az integráció népszerűsítéséhez, és ezt gyakorlati úton teszik. Ezen kívül az európai civil szervezeti hálózatok képesek a különbözŊ nemzeti szervezetek véleményének fókuszálására, egyeztetésére, amely szintén nagyon hasznos a Bizottságnak.

4.5. Az Unió intézményei Az Európai Unió működését egy olyan intézményi háromszög biztosítja, amely az Unió közös politikáit határozzák meg és hajtják végre. Ezek az intézmények együttműködve és a feladatokat és döntésköröket megosztva szolgálják a közösségi érdekeket. 4.5.1. Európai Bizottság Központja: Brüsszel. Az Európai Bizottság kifejezést általában rövidített formában, "Bizottság"-ként használjuk. Ez a kifejezés egyrészt jelöli a Bizottság tagjait, a 25 tagország által kinevezett "Biztos"-t, akik a döntések meghozataláért és az intézmény vezetéséért felelŊsek, másrészt pedig használatos magára az intézményre és annak teljes apparátusára. A Bizottság fŊként döntés-elŊkészítési és végrehajtási funkciókkal rendelkezik, az Unió "kormányának" is szokták nevezni, amely sem pártpolitikai, sem nemzeti érdekeket nem követhet, tehát nem fogadhat el utasításokat a tagállami kormányoktól. Feladatai közé az alábbiak tartoznak: - Törvényjavaslatok kezdeményezése, kidolgozása és döntés-elŊkészítés. A Bizottságnak a SzerzŊdések értelmében kizárólagos joga van törvényeket kezdeményezni. A Bizottság készíti elŊ, dolgozza ki a törvényjavaslatokat és politikákat, és folyamatosan támogatja a Tanács és Parlament döntéshozói munkáját azután is, amikor döntésre eléjük terjesztette a törvényjavaslatot, és javaslatait a döntéshozatal közben bármikor visszavonhatja, ha úgy látja, hogy nem a közösségi érdekek mentén történik annak módosítása. A Parlament ülésein a Bizottságnak jelen kell lennie, hogy a képviselŊk kérdéseire választ tudjanak adni, indokolni tudják az elképzeléseket. A Bizottság a törvény-elŊkészítési munkát széleskörű szakmai tapasztalatokra alapozza. Folyamatosan tájékozódnia kell a tagországok helyzete és problémái felŊl, megoldási alternatívákat dolgoz ki rájuk, és el kell döntenie, hogy az adott problémát uniós szinten kell-e megoldani, avagy a szubszidiaritás elvének megfelelŊen (amely azt jelenti, hogy egy problémát azon a legalacsonyabb szinten kell megoldani, amelyen még lehetséges) nemzeti szinten is orvosolható. A döntéselŊkészítési munka során a Bizottság folyamatosan konzultál szakértŊi csoportokkal, tanácsadó testületekkel, a civil társadalom képviselŊivel. - Az Unió politikáinak és költségvetésének végrehajtása. A Bizottság az EU végrehajtó szerveként felelŊs az érvényben lévŊ politikák, programok végrehajtásáért. Ez felöleli mind a Bizottság által közvetlenül végzett 146

feladatokat, mind pedig a nemzeti szinten kezelt feladatok felügyeletét és koordinációját, mivel a közösségi jogszabályok végrehajtásáért legtöbb esetben maguk a tagállamok a felelŊsek. A végrehajtás során a Bizottság gyakran támaszkodik jól körülhatárolt közösségi programokra, amelyek az egyes területek felkarolására (mint pl. kultúra, oktatás, kutatás-fejlesztés, stb.) tartalmaznak specifikus akciókat, feladatokat és a hozzájuk rendelet pénzeszközöket. - Az Európai jog érvényesítése. Az Európai Bizottság figyeli a tagállamokat, hogy azok megfelelŊen alkalmazzák-e az EU jogszabályait. Ha valamelyik tagállam nem tesz eleget kötelezettségeinek, a Bizottság jogsértési eljárásban tájékoztatja az adott tagállam kormányát, és határidŊt tűz ki a helyzet tisztázására. Az Európai Bíróság elé akkor terjeszti a Bizottság az ügyet, ha a jogsértési eljárásban a tagállam nem reagál megfelelŊen. - Az EU képviselete. Az EU képviseletét nemzetközi szinten (egyezmények kötése, nemzetközi fórumok) a Bizottság látja el. A Bizottság ötévente alakul újjá. A tagállamok közösen állapodnak meg, ki legyen a Bizottság elnöke. Majd az elnökkel együtt a tagállamok kiválasztják a Bizottság tagjai, minden tagállam egy-egy jelöltet állít. (A Nizzai szerzŊdés értelmében a biztosok száma nem emelkedhet 27 fölé. Ha a bŊvítés meghaladja a 27 tagállamot, akkor a biztosok nemzetisége rotációs rendszerben fog változni). Az elnök dönti el, hogy mely Bizottsági tag mely területért felelŊs, illetve osztja le a feladatköröket. A jelölteket a Parlament hallgatja meg, felméri felkészültségüket, terveiket, majd ha megfelelŊnek tartja a jelölteket, a Bizottság megkezdheti munkáját. A Parlament nem csupán a Bizottság felállítását engedélyezheti, hanem ha az nem megfelelŊen működik, bizalmatlansági indítvánnyal feloszlathatja azt. A Bizottság (Biztosok) hetente egyszer üléseznek. A mindennapi munka fŊigazgatóságok (Directorate General - DG) irányítása alatt szervezŊdik, amelyek szaktárcák működéséhez hasonlítanak. Minden területért egy fŊigazgatóság felel, amely az adott terület törvényjavaslatait dolgozza ki és dolgozik azok megvalósításán, fejlesztésén. A Bizottság és civil szervezetek együttműködési, kapcsolódási pontjait is pontosan összegzi a "Bizottság és civil szervezetek (NGOk): szorosabb partneri kapcsolatok építése" (COM (2000) 11) közlemény: a civil társadalom és civil párbeszéd elŊsegítése európai szinten és a civil társadalom erŊsítése a nem tagállamokkal történŊ együttműködési programokban, szakmapolitikai döntésekben, irányokban konzultáció és párbeszéd a civil szervezetek képviselŊivel. A FŊigazgatóságok kiválasztják azokat a civil szervezeteket és hálózatokat (fŊként európai szintűeket), amelyek információt, tapasztalatot és szakértelmet kínálnak nekik. Némely fŊigazgatóság külön fórumot teremtett, hogy keretet biztosítson a párbeszédnek. (A párbeszédek formáiról és a párbeszédben részt vevŊ civil szervezetekrŊl a továbbiakban még szó esik.) Az európai civil hálózatok és nemzeti tagjaik kiegészítŊ csatornaként szolgálnak, hogy az Európai Unióról és az EU politikákról, döntésekrŊl szóló információk az érintettek széles körét elérjék. (Mivel a civil szervezetek már a döntés-elŊkészítés kapcsán terjesztik az információt a készülŊ szabályokról, az után is felkészítik tagságukat, érintetti körüket a meghozott szabályokra és azok figyelembe vételére. Összegyűjtik mind a témához kapcsolódó EU anyagokat, mind pedig saját szakmai véleményüket, a témában felhalmozódott szakmai tapasztalatot - így a kettŊt együtt gyakorlati módon továbbítják.) A Bizottság pénzügyi forrást biztosít olyan civil szervezetek által elindított és működtetett projektekre, amelyek az Unió politikájának megvalósulását szolgálják. Ezek a programok "civil" természetűek, jellegűek. (Ilyenek például az ernyŊszervezetek finanszírozása, amelyben hálózati funkciójukat és tevékenységüket támogatják, a FŊigazgatóságok bŊ mozgásteret kínáló pályázati felhívásokat is írnak ki, illetve vannak olyan

147

témakörök, pl. humanitárius segély, ahol a civil szervezetek bármikor adhatnak be pályázatot.) A Bizottság Közösségi programok és projektek megvalósítására, partnerként választ ki civil szervezeteket, fŊként a nem tagállamokkal való együttműködési projektekben (pl. a EuropeAid együttműködési iroda projektjei). A Bizottság a szerteágazó együttműködések mellett felismerte azokat a problémákat is, amelyek megoldásra vagy fejlesztésre várnak a Bizottság és civil szervezetek közötti együttműködésben. Mivel az együttműködés témához kötött (pl. szociális ügyek, környezetvédelem), a civil szervezetek és a Bizottság kapcsolata szektorról szektorra változik, és az egyes FŊigazgatóságok is különbözŊ módon viszonyulnak az együttműködéshez. Ezek a különbségek mind az információ elérhetŊségét, mind a párbeszéd és konzultáció módszerét, mint pedig támogatási források eltérŊ biztosítását is jelentik. Sok civil szervezet törekszik arra, hogy a Bizottság egységesebben kezelje a civil szervezetekkel való viszonyt, és ezt a Bizottság is felismerte. (Ennek kezelésére alkották meg az általános szabályokat és minimum követelményeket, amelyrŊl a továbbiakban lesz szó.) A civil szektor dinamikus, folyamatosan változik. A Bizottság nem mindig tudja követni a civil szervezetek "evolúcióját", ami pedig nagyon fontos a releváns partner megtalálásában. A bizottság pénzügyi intézkedései nagyon komplexek, amelyek folyamatos tisztázásra, átláthatóságának növelésére szorulnak. Az Európai Bizottságban a civil szervezetekhez kapcsolódó ügyeket a fŊtitkárság fogja össze. Honlapján (http://www.europa.eu.int/comm/secretariat_general/index_en.htm) összpontosulnak a civil szervezetekhez kapcsolódó dokumentumok. Ezzel párhuzamosan, a különbözŊ fŊigazgatóságok, sŊt azon belül a különbözŊ részlegek saját maguknak alakítják ki kapcsolatukat a civil szektorral, annak képviselŊivel. 4.5.2. Európai Parlament Központja: Strasbourg, Franciaország (plenáris ülések), a bizottsági üléseké Brüsszel. Adminisztráció és titkárság: Luxemburgban van. A Parlament a közösségi jogalkotás egyik intézménye, tagjait a tagállamok polgárai közvetlenül választják ötévente, így a demokratikus érdekképviseletet látja el. A Parlament 732 tagja a tagországok népességének arányában kerülnek lebontásra. A Cseh Köztársaság, Magyarország 24, Lengyelország 54, Szlovákia 14 fŊvel képviselteti az ország polgárait. A Parlament tagjai azonban nem országonként alkotnak frakciót, hanem olyan politikai csoportokat alakítanak, amelyeket tömörítik az EU tagállamaiban működŊ pártokat. Legnagyobb ülésszámmal az Európai Néppárt (232), majd az Európai Szocialista Párt (175) rendelkezik. A Parlament a következŊ feladatokat látja el: - Törvényhozás. A Parlament az Európai Unió Tanácsával közösen gyakorolja a törvényhozói hatalmat. A Parlament hatásköre az elmúlt években folyamatosan nŊtt, mára a közösségi törvények 80%-ának megszületésében szerepe van a Parlament közreműködésének. A törvényhozós módját a "Jogalkotás" rész ismerteti részletesebben. Bár a törvényalkotás kezdeményezésének kizárólagos joga a Bizottságé, a Parlament átvizsgálja a Bizottság éves munkaprogramját, és kérvényezheti új javaslatok kidolgozásának felvételét a munkatervbe. Mivel a Parlament kitűnŊ vitafórumot generál, ahol a tagállamok képviselŊi meg tudják jeleníteni és ütköztetni tudják az országok érdekeit, problémáit, (az egyszerű beszélgetések mellett vitafórumok,

148

bemutatók szervezésével) ezért a Parlament több esetben él ezen lehetŊségével, és kezdeményez szakmapolitikai változásokat. - Demokratikus ellenŊrzés. A Parlament mind a Bizottság, mind a Tanács demokratikus ellenŊrzŊ intézménye. Amint meghallgatta Ŋket, bizalmatlansági indítvánnyal feloszlathatja az egész Bizottságot. A Bizottságtól érkezŊ jelentéseket áttanulmányozza, és rendszeresen beszámoltatja a Bizottságot. A párbeszéd az intézmények között folyamatos és sokcsatornás (jelentések, kérdések, plenáris ülések, bizottságok ülései, stb.). A Tanács felügyelete hasonlóan zajlik, a képviselŊk kérdéseket tesznek fel és a Tanács képviselŊje jelen van a plenáris üléseken. Ugyancsak a Parlament vizsgálja meg az állampolgároktól érkezŊ petíciókat, és állít fel ideiglenes vizsgálóbizottságokat. - Költségvetés elfogadása. A Tanács és a Parlament közösen dönt az Unió költségvetésének elfogadásáról vagy elvetésérŊl, amelyet a Bizottság készít elŊ. Amennyiben nem fogadja el a Parlament a tervezetet, elölrŊl kell kezdeni a költségvetési eljárást. A Parlament ezen jogkörét gyakran használja a politikák megvalósításának befolyásolására. Ha a Tanács és a Parlament nem tud megállapodni, a Tanács dönt a kötelezŊ kiadásokról (mezŊgazdaság, egyezmények kötelezettségei), a Parlament pedig a nem kötelezŊ kiadásokról, valamint a Parlament hagyja jóvá a végsŊ költségvetést. A Parlament jogköre az elŊzŊ évi költségvetés teljesítésének elfogadása is. A Parlamentben a munka java része a frakciókban zajlik, az ott megfogalmazott álláspontok kerülnek bemutatásra. Fontos emellett, hogy szavazáskor a képviselŊket nem köti a frakcióhoz való tartozás, illetve a képviselŊk szabadon választhatják meg, mely frakcióhoz kívánnak tartozni (természetesen ez esetben nagy az otthonról érkezŊ nyomás a választásban) A Parlament plenáris üléseit számos parlamenti bizottság munkája készíti elŊ, amely közül az állandó szakbizottságok a következŊk:  Külügyi bizottság  Fejlesztési bizottság  Nemzetközi kereskedelmi bizottság  Költségvetési bizottság  Költségvetési-ellenŊrzési bizottság  Gazdasági és pénzügyi bizottság  Foglalkoztatási és szociális bizottság  Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottság  Ipari, kutatási és energiaügyi bizottság  BelsŊ piaci és fogyasztóvédelmi bizottság  Közlekedési és idegenforgalmi bizottság  Regionális fejlesztési bizottság  MezŊgazdasági bizottság  Halászati bizottság  Kulturális és oktatási bizottság (megj: ide tartozik a média is)  Jogi bizottság  Polgári szabadságjogok, bel- és igazságügyek bizottsága  Alkotmányügyi bizottság  NŊk jogaival és az esélyegyenlŊséggel foglalkozó bizottság  Petíciós bizottság A plenáris ülések havonta egy hétig tartanak Strasbourgban, de kisebb üléseket Brüsszelben is szoktak tartani.

149

Az Európai Parlament működési mechanizmusa és jellege nem kínál olyan sokrétű lehetŊséget a civil szervezetek számára, mint a Bizottság. A civil szervezetek leginkább a javaslatok kidolgozásában és azok végrehajtásában érdekeltek: ezek közül egyik sem a Parlamentben zajlik. A törvényalkotásban mégis egyre nagyobb szerepe van a Parlamentnek, így a civil szervezetek is egyre nagyobb érdeklŊdéssel követik a Parlamentben zajló eseményeket. A Parlamenthez való kapcsolódás egyik fŊ színtere a képviselŊkkel való kapcsolattartás. Ennek elŊnye, hogy a hazai színtéren szereplŊk a nemzeti képviselŊket el tudják érni, így közös alapokra tudják helyezni a vélemények kialakítását. A civil szervezetek hálózatait összefogó ernyŊszervezetek nagy figyelemmel kísérik a Parlamentben történŊ eseményeket, a munkacsoportok, bizottságok ülésein rendszerint jelen vannak, és az eseményekrŊl tagjaikat is tájékoztatják. A Parlament honlapja folyamatos tájékoztatást nyújt a plenáris ülésekrŊl, a bizottsági ülésekrŊl és azok napirendjérŊl. Az oldalon a bizottságok összetétele és a képviselŊk elérhetŊsége is szerepel, amely megkönnyíti a civil szervezetek orientációját, hogy milyen ügyben kit és mikor kereshetnek, keressenek fel. A Parlamenti bizottságok meghallgatásokat is rendeznek egy-egy ügy pontosabb meghatározása, véleménykialakítás kapcsán. Nem egyszer ezeken a meghallgatásokon szakértŊként civil szervezetek képviselŊi vesznek részt, így képviselik ágazatuk civil véleményét. (pl. 2004. február 18-án az EsélyegyenlŊségi és NŊi jogi bizottság (Committee on Womenʼs Right and Equal Opportunities) nyilvános meghallgatást szervezett, amelynek témája a fogyatékos nŊk ügye volt. Ezen a meghallgatáson meghívott elŊadóként olyan spanyol civil szakértŊ vett részt, aki egyébként az Európai Fogyatékosügyi Fórumban is töltött be tisztséget, ezen kívül francia nemzeti szervezet, illetve az Európai NŊi Lobby képviselŊje is beszámolt a Bizottság szakértŊin kívül.) Az Európai Parlament és civil szervezetek viszonyát jól foglalja össze az act4europe nevű akciócsoport (amely európai szintű ernyŊszervezetek közös programja) "eszköztára". Az eszköztár ajánlásokat is fogalmaz meg nemzeti szinten működŊ civil szervezetek számára is, miért is fontos a jövendŊbeli képviselŊket idejében megkeresni és felkészíteni, a szervezet számára fontos értékrendet és véleményeket számukra közvetíteni. 4.5.3. Az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) Az Európai Unió Tanácsa az Unió legfelsŊbb szintű döntéshozó testülete, amely a tagállamok érdekeit képviseli és ütközteti. Tagjait a tagállamok miniszterei képezik, attól függŊen, hogy milyen téma kerül a Tanács asztalára. Ezért Miniszterek Tanácsának is nevezik, de mára elterjedt az egyszerű Tanács kifejezés is. A témák szerint kilenc formában működik a Tanács:  Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa  Gazdasági és Pénzügyi Tanács  Igazságügyi és Belügyi Tanács  Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztóvédelem  Versenyképességi Tanács  Közlekedési, Hírközlése és Energia Tanács  MezŊgazdasági és Halászati Tanács  Környezetvédelmi Tanács  Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács Látható, hogy az egyes tagországokban nem feltétlenül e szerint a kilenc téma szerint szervezŊdnek a minisztériumok. ElŊfordul, hogy egy-egy miniszter több Tanácsi formáció 150

munkájában is részt vesz, és az is megtörténik, hogy egy országból két vagy három miniszter a témától függŊen "helyet cserél" ugyanazon a megbeszélésen. A Tanács tevékenységét az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa koordinálja az Unió külkapcsolatai mellett. A Tanács feladatai: - TörvényalkotásA Tanács törvényhozási jogkörét a Parlamenttel osztja meg, bŊvebben lásd a Jogalkotás fejezetnél. - Gazdaságpolitika összehangolása. Mivel az Unió eredendŊ célja a gazdaság fellendítése az összehangoltságon keresztül, a Gazdasági és Pénzügyi Tanács kiemelkedŊ szerepet játszik, ez a tanácsi formáció hozza létre a közös gazdaságpolitikát és hajtja végre a tagállamokban. - Nemzetközi megállapodások kötése. Közösségi döntés alatt álló ügyekben a Tanács köt megállapodásokat az Unió és az Unión kívüli országok, nemzetközi szervezetek között. - Költségvetés elfogadása. - A Tanács és a Parlament közösen dönt az Unió költségvetésének elfogadásáról vagy elvetésérŊl, amelyet a Bizottság készít elŊ. Ha a Tanács és a Parlament nem tud megállapodni, a Tanács dönt a kötelezŊ kiadásokról (mezŊgazdaság, egyezmények kötelezettségei), a Parlament pedig a nem kötelezŊ kiadásokról, valamint a Parlament hagyja jóvá a végsŊ költségvetést. - Az Unió II. és III. pillérének megvalósítása, amely továbbra is nemzeti szuverenitás köré tartozik, így az egyeztetés a Tanács feladata a nemzeti érdekek alapján. A Tanács munkáját az ún. COREPER - Állandó KépviselŊk Bizottsága készíti elŊ, amely hetente ülésezik. A COREPER tagjai a tagországok állandó képviselŊi, nagykövetei az EU felé. A képviselŊk munkáját nemzeti munkacsoportok segítik, akik egyrészt a helyszínen, Brüsszelben támogatják a munkát, valamint a tagországok minisztériumai is szakmailag hozzájárulnak a munkához. A COREPER szerepe jelentŊssé vált, mivel a Tanács üléseinek gyakorisága ritka, ami azt a gyakorlatot alakította ki, hogy a COREPER tevékenysége során a tagállamok szakmai szempontjait teljes mértékben egyezteti, így a Tanácsnak már csak a politikai szempontokat kell figyelembe vennie a döntések során. Emellett az állandó képviselŊk tartják a kapcsolatot az Unió és a tagállamok nemzeti intézményei között. A Tanács elnöksége félévente rotációval változik a tagállamok között. Az elnöklŊ tagállam alakítja a Tanács napirendjét, és koordinálja zökkenŊmentes működését. Az elnöki teendŊkben a FŊtitkárság nyújt asszisztenciát, amelynek fŊtitkára egyben a Közös Kül-és Biztonságpolitika Tanács fŊképviselŊje, azaz az Unió képviselŊje az Unión kívüli államok felé. A Tanácsban a döntések szavazás útján történnek. Egy tagállam szavazati aránya a lakosságszámának függvénye, de nem egyenesen arányos azzal a kisebb országok javára. Az összes szavazat (321) megoszlása a következŊ (2004. november 1-je óta)  Németország, Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság : 29  Spanyolország és Lengyelország : 27  Hollandia : 13  Belgium, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Portugália : 12  Ausztria, Svédország : 10  Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia és Finnország : 7  Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg és Szlovénia : 4  Málta : 3 A döntéseket a Tanács egyhangú döntéssel, egyszerű többséggel vagy minŊsített többséggel hozza. Az egyszerű többség szerepe mára elhanyagolható, az egyhangú döntés is 151

ritka esetben (pl. alapszerzŊdések módosítása, új ország csatlakozásának engedélyezése) szükséges, legtöbbször minŊsített többséggel hozza meg a Tanács döntéseit. A minŊsített többséget akkor éri el a Tanács, ha az összes szavazatszám 72,3%-át elérte és a tagállamok több mint fele támogatta a döntést, illetve a többséget képezŊ tagállamok lakossága az EU lakosságának 62%-át eléri. Az Európai Tanács az Európai Unió Tanácsának elkülönült formációja, amely tagjai a tagállamok elnökei, miniszterelnökei, akiket az Európai Bizottság elnöke egészít ki, tehát az EU csúcsszerve. Az Európai Tanács üléseinek gyakorlata 1987 óta hivatalossá vált, egy évben 4-szer ülésezik, két alkalommal (június és december) a soros elnökség utolsó hónapjában, kétszer pedig informálisan. Az Európai Tanács az EU fŊ politikai irányvonalainak kidolgozója, és itt kerülnek megvitatásra a legfontosabb és legnehezebb, szakmapolitikai szinten nem megoldható problémák, illetve egységes álláspontot alakít ki nemzetközi kérdésekben, tehát az Európai Tanács a színtere a tagállamok közötti kompromisszumok meghozásának, amelyet aztán a Tanács megfelelŊ formációjának döntése emel jogerŊre. A Tanács a nemzeti érdekek ütköztetésének színtere, így a döntések nemzeti minisztériumi szinten születnek. A civil szervezeteknek így a témájukhoz kötŊdŊ minisztériumok munkatársainak kell eljuttatni üzenetüket, ha esélyt kívánnak annak teremteni, hogy a Tanácsban is megjelenjenek véleményeik. Az Unió elnökségének féléves rotációjakor az aktuális elnökséget ellátó ország meg szokta határozni, hogy az adott idŊszakban mi lesz a Tanács munkájának a fŊ iránya. Érdemes ezeket figyelemmel kísérni, és a lobby-tevékenységet ennek megfelelŊen idŊzíteni. Az európai ernyŊszervezetek és nemzeti szinten dolgozó tagszervezeteik közötti gyakori "munkamegosztás" a Tanácshoz kapcsolódik: míg a Bizottsággal történŊ egyeztetés az ernyŊszervezet feladata, addig a nemzeti szervezetek a közösen kialakított véleményt nemzeti szinten képviselik, így erŊteljesebb hatás érhetŊ el, ha mind a Tanács, mind pedig a Bizottság egymást erŊsítŊ információk és vélemények birtokában áll. Bár az Európa Tanács nem az EU intézménye, a név hasonlósága megtévesztŊ lehet. Az Európa Tanács egy kormányközi szerv, amelynek 43 ország a tagja, és az emberi jogok, kultúra, oktatás területén dolgoz ki Európán átnyúló egyezményeket. Székhelye Strasbourg. 4.5.4. Európai Bíróság Székhely: Luxembourg. A Bíróság feladata, hogy a közösségi jog értelmezése és alkalmazása egységes és megfelelŊ legyen. A Bíróság tagjai között minden tagállamból 1-1 bíró található, akik munkáját nyolc fŊügyész segíti. A Bíróság bármely tagállam vagy annak intézményei, vagy akár a Parlament, Tanács, Bizottság ügyeiben rendezhet vitás ügyeket és érvényesítheti a közösségi jog alkalmazását. A nemzeti bíróságok az Európai Bírósághoz fordulhatnak a közösségi joganyag értelmezéséért, állásfoglalásért. 4.5.5. Európai Számvevőszék A SzámvevŊszék a pénzügyi ellenŊrzést gyakorolja az EU intézményei felett. EllenŊrzi, hogy minden tervezett bevétel befolyt-e, illetve a kiadások megfelelnek-e az elŊírásoknak. A SzámvevŊszék munkájában is egy-egy tag vesz részt minden tagállamból.

152

4.5.6. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB - EESC) Az EGSZB tanácsadó testületet az 1957-es Római SzerzŊdés hozta létre, ennek megfelelŊen az EU intézményi struktúrájának egyik alapján képezi. AlapvetŊ feladata, hogy tanácsadó funkciót lásson el az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság számára. Hivatalos szerepe, hogy a szervezett civil társadalom képviseletének, tájékoztatásának és kifejezŊdésének elsŊdleges fóruma legyen. Emellett a civil társadalmat ösztönözi arra, hogy aktívabb szerepet játsszanak az EU politikáiban és támogatja a civil társadalom szerepét az Unión kívül is. Tagjai a civil társadalom képviselŊi. Az EGSZB megfogalmazása szerint a következŊ jellemzŊkkel bíró szervezetek alkotják a civil társadalmat: - a munkaerŊpiac szereplŊi (pl. szakszervezetek és munkaadók szövetségei, akiket szociális partnernek nevezünk) - a szociális és gazdasági szereplŊket képviselŊ szervezetek (amelyek nem tartoznak a szociális partnerek közé) - NGOk (nem-kormányzati szervezetek), amelyek közös ügy köré szervezik az embereket (pl. környezetvédelem, emberi jogok) - CBOk (community-based, közösség-alapú szervezetek), amelyek tagjaiknak nyújtanak szolgáltatásokat (pl. ifjúsági szervezetek, szabadidŊ-kulturális szervezetek) - Vallási közösségek Az EGSZB és az EU tehát a civil társadalmat mint komplex egészet kezeli. Az EGSZB három csoportból áll: 1. munkaadók 2. munkavállalók 3. egyéb érdekvédelmi szervezetek. Az utolsó pontban, a harmadik oldalban van helye a civil szervezeteknek is, akik mellett itt kapnak helyet a gazdálkodók szervezetei, tudományos szervezetek, kisvállalkozások szervezetei, stb. A Cseh Köztársaság és Magyarország 12-12 taggal, Lengyelország 21, Szlovákia 9 taggal képviselteti magát az EGSZB-ben, egyenlŊ arányban megosztva. A harmadik oldal képviselŊit is nyílt felhívást követŊen az adott kormányzati szerv (pl. Magyarországon a Miniszterelnöki Hivatal, a Külügyminisztérium és a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium képviselŊibŊl álló bizottság) választja ki a jelöltek közül. Érdekes tudni, kik a tagjai a bizottságnak, kikhez lehet információért fordulni. A kiválasztott tagok feladata, hogy szakmai munkájukat megalapozzák, és véleményüket a legszélesebb társadalmi bázisra építsék. Tapasztalatok alapján az EGSZB véleményét az intézmények kb. 2/3 arányban fogadják el, építik be véleményükbe, így munkája nagyon jelentŊs a széleskörű vélemények megjelenítésében. Az EGSZB is szakágakra bontott munkacsoportokban készíti elŊ az üléseit:  Consultative Commission on Industrial Change (CCMI)  Agriculture, Rural Development and the Environment Unit (NAT)  Economic and Monetary Union and Economic and Social Cohesion Unit (ECO)  Employment, Social Affairs and Citizenship Unit (SOC)  External Relations Unit (REX)  Transport, Energy, Infrastructure and the Information Society Unit (TEN)  Single Market, Production and Consumption Unit (INT)  Single Market Observatory (SMO) A munkacsoportok munkájába gyakran igényelnek tagjaikon kívüli szakértŊket. A munkába való bármilyen bekapcsolódás - ahogy fentebb írtam - a tagokon keresztül történik. 153

Az EGSZB ezen kívül is tart kapcsolatot civil szervezetekkel. A csatlakozás elŊkészítéseképpen egyrészt vegyes bizottságokban készítették elŊ az egyes csatlakozó országok EGSZB-ben való részvételét, másrészt 2003 januárjában szervezték meg "Szervezett civil társadalom a csatlakozó országokban és Európa jövŊje" című konferenciát, ahol a csatlakozó országok mutathatták be civil társadalmukat, egyedi problémáikat, jellemzŊiket. Az EGSZB-rŊl röviden, de jól összefoglalva az alábbi címen olvashatnak: http://www.esc.eu.int/sections/enlargement/10_quest/QE-49-02-006-HU-C.PDF 4.5.7. Régiók Bizottsága A Régiók Bizottsága új intézmény (Maastrichti szerzŊdés hozta létre), szintén a Tanács és Bizottság mellett működŊ tanácsadó testület, amely a regionális és helyi szintű érdekeknek ad teret. Tagjai önkormányzati és regionális, helyi szintű politikusok (polgármesterek, megyei, regionális elnökök, stb). A plenáris ülésekre évente ötször kerül sor, amelyek munkáját bizottságok készítik elŊ az alábbi területek szerint: Területi Kohézió Bizottság (COTER) Gazdasági és Szociálpolitikai Bizottság (ECOS) Természeti ErŊforrás Bizottság (NAT) Kulturális és Oktatási Bizottság (EDUC) Uniós Állampolgárság, kormányzás, intézményi és külügyek Bizottsága (CIVEX) Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügyi Bizottság (ENVE). 4.6. Pénzalapok és támogatások (forráslehetŊségek civil szervezetek számára) Az Európai Unió támogatási rendszere jól körülhatárolt mechanizmusokra épül, a szakpolitikákhoz kapcsolódóan pénzügyi alapokból és programokból áll. A három fŊ finanszírozási csoport: - közösségi mezŊgazdasági politika (ez a rendszer nem érinti közvetlenül a civil szervezeteket, így ebben az anyagban nem talál róla információt) - regionális, vagy más néven kohéziós politikát megvalósító strukturális alapok és a kohéziós alap - közösségi programok a szakpolitikákhoz kapcsolódóan 4.6.1. Regionális politika és strukturális alapok Az Európai Unió legfontosabb célja a térség versenyképességének, fejlŊdésének növelése. Az Unió történetében tapasztalhatóvá vált, hogy az eltérŊ szintű gazdasági fejlettség gátolja a növekedést, a piac optimális kihasználását, így fontos cél a gazdasági és szociális különbségek kiegyenlítése. Az EU célja nem az, hogy eltűnjenek az adottságokból eredŊ különbségek (nyelvi, kulturális, természeti, stb.), hanem hogy az ezekbŊl adódó hátrányokat mérsékelje, a gazdasági elmaradottságot csökkentse. Az EU a Strukturális Alapok nevű támogatási eszközcsoportot hozta létre az idŊk folyamán a kedvezŊtlenebb helyzetű régiók felzárkóztatására, a regionális fejlettségbeli különbségek mérséklésére, a gazdasági és szociális összetartás erŊsítésére, az életszínvonalbeli eltérések csökkentésére.

154

1. Európai Regionális Fejlesztési Alap: A regionális politikára szánt összegek 45%-a az ERFA-n keresztül jut a tagállamokhoz. AlapvetŊ feladata a gazdasági és társadalmi kohézió erŊsítése, a regionális egyenlŊtlenségek felszámolása és a régiók fejlesztésében való részvétel az alábbi területeken: - versenyképességet növelŊ infrastruktúrafejlesztés, a KKV-kra fókuszálva - K+F új technológiák és innováció kifejlesztésére - információs társadalom fejlesztése Az ERFA (ERDF) fŊként beruházásokat támogat. 2. Európai Szociális Alap: Az ESZA (ESF) célja a munkaerŊpiac alkalmazkodóképességének növelése, humánerŊforrás fejlesztése. Az Alap által támogatott programok kezdeményezettjei személyek és szervezetek is lehetnek. Az ESZA keretén belül is egyre nagyobb hangsúlyt kap az információs társadalom, oktatási rendszerek hatékonyságának növelése. 3. Európai MezŊgazdasági Orientációs és Garancia Alap: Az alap célja, hogy elŊsegítse a mezŊgazdaság termelékenységének növekedését, a gazdálkodók, szektorban dolgozók jövedelmének növekedését és a mezŊgazdasági termékek piacának stabilitását. 5. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz: Az Unió közös vizeinek túlhalászata következtében az alap célja a halászattal érintett települések gazdaságának átalakítása, illetve a halállomány újratelepítése, a szektorban versenyképes vállalatok létrehozásának segítése. A Strukturális Alapok költségvetésébŊl részesül az EU Közösségi Kezdeményezések programcsoportja is, amelyek lehetŊséget biztosítanak arra, hogy a tagállamok a közösség egésze számára fontos problémáikat innovatív módon oldják meg, és a tapasztalataikat a többi ország felé elérhetŊvé tegyék. Céljai és forrása is a Strukturális Alapok (a pénzeszközök 5,35%-át különítik el), viszont az alapoktól eltérŊen a közösségi kezdeményezéseket BrüsszelbŊl irányítják a tagországi hatóságok együttműködésével. - Interreg: Határokon átnyúló, interregionális együttműködések támogatása, amelyek elŊsegítik az európai térségfejlesztést határmenti projektek, pl. KKV hálózatok kialakítása, illetve "Európai régiók" területrendezési stratégiái kidolgozásának támogatása által. - Leader +: Vidéki területek felzárkóztatása a helyi szereplŊk aktív közreműködésével, partnerségük alapján. A program új technológiák, eljárások alkalmazását támogatja a térségi termékek versenyképességének javítása érdekében, valamint forrást biztosít a vidéki térségben élŊk életminŊségének javítását és a térség természeti és kulturális értékeinek kihasználását célzó programokhoz. - Equal: A munkavállalás egyenlŊ esélyének biztosítása a diszkrimináció leküzdésével, amelynek fŊ prioritásai a foglalkoztathatóság javítása, a vállalkozói készségek fejlesztése, alkalmazkodóképesség növelése, egyenlŊ esélyek biztosítása férfiak és nŊk számára. - Urban: Válságban lévŊ városok, városi térségek megújítása, olyan városfejlesztési stratégiák alapján, amelyeket a helyi vezetŊk a város társadalmi életének legszélesebb körével együtt dolgoz ki. A programok belül támogatás nyújtható pl. autómentes övezetek kialakítására, közszolgáltatások fejlesztésére, közterületek felújítására.

155

A Strukturális Alapok területi felhasználási szintjei a régiók. A régiókat (NUTS Nomenclature of Territorial Units for Statistics) az adminisztráció megkönnyítése érdekében hozták létre, amelyek szintjei:  NUTS 1: országok  NUTS 2: régiók  NUTS 3: megyék  NUTS 4: kistérségek  NUTS 5: települések A Strukturális Alapok támogatásaiban általában a NUTS 2 és NUTS 3 régiók programjai szerepelnek. Az új tagországokkal kivételt tett az EU 2006-ig, és NUTS 1, azaz országos szinten is kidolgozhatták fejlesztési programjukat, ahogy ezt Magyarország is tette. A Strukturális Alapok három fŊ célkitűzés köré csoportosulnak: - 1. célkitűzés: hátrányos helyzetű térségek fejlŊdésének, strukturális átalakulásának elŊsegítése (az új tagállamok ebbe a célkitűzésbe tartoznak, kivételt képeznek ezen országok egy-egy fejlettebb régiója). Feltétele, hogy a régió (NUTS 2) ne érje el az EU GDP átlágának 75%-át. A teljes költségvetés 70%-át erre a célkitűzésre fordítják. - 2. célkitűzés: a strukturális nehézségekkel küzdŊ területek gazdasági és szociális átalakulásának támogatása. Általában olyan területek (NUTS 3) tartoznak a 2. célkitűzés alá, ahol kiugróan magas a munkanélküliség, bűnözés, alacsonyak a bérek. A költségvetés 11.5%-t fordítják erre a célkitűzésre. - 3. célkitűzés: a képzés, szakképzés és a foglalkoztatáspolitika modernizálása és a megváltozott körülményekhez történŊ alkalmazkodás segítése azokban a régiókban, amelyek nem tartoznak az 1. célkitűzés alá. A költségvetés 12.3%-a támogatja ezen programok megvalósulását. A regionális politika támogatási rendszere a következŊ alapelvek szerint működik: - Programozás: a támogatás átfogó stratégia, a fejlŊdést komplex módon szolgáló célkitűzések szerint biztosítanak finanszírozást az alapok, nem különálló projekteket támogatnak - Addicionalitás: az EU forrásai kiegészítŊ jellegűek és nem használhatók fel a nemzeti támogatási formák helyettesítésére, kiváltására, azaz a tagállamok nem csökkenthetik a támogatásokra fordított összegek mértékét az elŊzŊ idŊszakhoz képest addig, amíg igényt tartanak az alapok nyújtotta támogatásra. Másrészt a támogatások felhasználásához mindig szükséges meghatározott fokú társfinanszírozás, az EU nem támogat olyan célokat, amelyeket a tagország maga nem finanszíroz. - Partnerség: az elv az együttműködés fontosságát foglalja magában a programok elŊkészítésében, finanszírozásában végrehajtásában, sikerében érdekelt érintettekkel, tehát mindezekben a fázisokban a társadalom legszélesebb részvételére kell törekedni. A partnerségnek van horizontális és vertikális vetülete, tehát a különbözŊ döntéshozatali szinten együttműködésén kívül pl. a helyi önkormányzatok együttműködését is magába foglalja. - Koncentráció: Egyrészt a regionális politika különbözŊ eszközei koncentrált, összehangolt módon segítik a cél elérését, másrészt a támogatásokat a leginkább rászoruló régiókba összpontosítják a szétforgácsolódás elkerülése, a hatékonyság növelésére érdekében. Nem tartozik a négy fŊ elv közé, de fontos megemlíteni a kompatibilitás elvét is, miszerint az EU által finanszírozott programoknak összhangban kell lenniük a Strukturális Alapok felhasználásáról szóló rendelkezésekkel. A Strukturális Alapok felhasználásának idŊtartamára vonatkozó N+2 szabály szerint az EU források felhasználására meghatározott idŊ áll rendelkezésre, és az ezalatt fel nem használt EU források elvesznek a tagállam számára. A Bizottság az éves kötelezettségvállalás

156

évét követŊ második év végén automatikusan visszavonja a fel nem használt támogatást, illetve a záró kifizetési kérelem benyújtásakor a 6 éves periódus végén törli a kötelezettségvállalás fel nem használt részét. A Kohéziós Alap célja azon térségek felzárkózásának elŊsegítése, ahol az 1 fŊre esŊ GDP nem éri el a közösségi átlag 90%-át. Az alap fŊként közlekedési infrastruktúrafejlesztést és környezetvédelmi beruházásokat támogat. A strukturális Alapok szabályozása szerint az 1. célkitűzésbe tartozó régióknak Nemzeti Fejlesztési Tervet (mostantól egyszerűsített programozási dokumentum váltja fel, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) kell készíteni, amennyiben a támogatás meghaladja az 1 milliárd Eurót. A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret egy átfogó, a régió jövŊképét meghatározó stratégia, amely tartalmazza a végrehajtás koordinációjára vonatkozó rendelkezéseket is (Az elmúlt programozási idŊszakban a Közösségi Támogatási Keretterv tartalmazta a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap fogadására létrehozandó intézményrendszer felépítését és azok működését, feladatait.) Az NSRK mellett továbbra is el kell készíteni azonban egy Közösségi Támogatási Kerettervet, mivel az NSRK nem szolgál a KTK-hoz hasonlóan menedzsment eszközül, amely biztosítaná, hogy az alapok a Közösségi Stratégiai Irányelvekkel valamint a nemzeti stratégiai programokkal összhangban kerüljenek felhasználásra. A tagállamoknak a támogatásokat Operatív Programok (OP-k) alapján kell strukturálni, amely már a felhasználás eszközrendszerét, módszerét is magába foglalja. A tagállamok a Közösségi Stratégiai Irányelvek (CSG) elfogadását követŊen 5 hónapon belül fogadják el az NSRK-t és küldik el a Bizottságnak, amelynek el kell fogadnia annak tartalmát. Az OP-k benyújtásának feltétele az NSRK benyújtása, azonban az OP-k az NSRKval egy idŊben is benyújthatóak. A tagállamok az alapokból érkezŊ támogatás felhasználásának koordinációjára Irányító Hatóságot neveznek ki, amelyek megszervezik a felhasználás intézményrendszerét. Az Irányító Hatóság feladata a végrehajtás, megfelelŊ menedzsment és hatékonyság biztosítása. A tagállamoknak monitoring bizottságokat kell felállítani az operatív programok felhasználásának ellenŊrzésére, amely szintén a tagországok feladata. A monitoring bizottságot az irányító hatóság elnöklete alatt működik, és biztosítja a pénzeszközök felhasználásának minŊségét és hatékonyságát. A monitoring bizottságok összetétele a tagállamok felelŊssége, legtöbb esetben civil szervezetek képviselŊi is helyet kapnak. Magyarországon minden operatív program monitoring bizottságában 4-4 civil szervezeti képviselŊ foglal helyet (általában a környezetvédelem, kisebbség, nŊk, fogyatékosság területérŊl). Az Európai Bizottság javaslata szerint a 2007-2013 közötti pénzügyi idŊszak regionális politikájának reformjára a regionális politikának egy sokkal láthatóbb, az Unió minden régióját érintŊ, hangsúlyos politikává kell válnia. Míg az elmúlt idŊszakokban a fejlettebb országok számára nem nyújtott látható segítséget, az elképzelések szerint ezen túl a gazdagabb területeken a versenyképességet segítŊ programokat, míg a "hagyományos", elmaradottabb régiókban az infrastruktúra fejlesztésére irányuló programokat támogatnák. A Bizottság meg kívánja erŊsíteni az alapok stratégiai megközelítését is, így a folyamat része lesz a Közösségi Stratégiai Irányelvek címet viselŊ dokumentum (amelyet a Tanács a Parlament véleményének kikérése után hagy jóvá), amely meghatározza a Közösség prioritásait, amelyet a nemzeti fejlesztési tervek (Nemzeti Stratégiai Referenciakeret) kidolgozásakor figyelembe kell venni a tagállamoknak. Kisebb, de gyakorlati szempontból fontos tervezett változások, hogy egy OP-t csak egy alap finanszírozhat, illetve a jelenleg projekt alapon működŊ Kohéziós Alap felhasználásához is programozás szükséges, operatív programokba kell foglalni, azaz nem projekt alapon fog működni, és kiterjesztik rá az N+2 szabályt. Az újítások szerint a Kohéziós Alap nem csak környezetvédelmi és közlekedési nagyberuházásokat támogathat, hanem felhasználható az

157

energiahatékonyság, megújuló energia, forgalomirányítás, tisztavárosi közlekedés, stb. támogatására is. További tervezett változás, hogy az ESZA kivételében nem elszámolható költség a vissza nem térítendŊ Áfa, amely komoly nehézséget okoz a kedvezményezetteknek. 4.6.2. Közösségi akcióprogramok Az EU által meghatározott prioritások, politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciókat nevezzük közösségi programoknak, amelyek nagyon sokrétűek, az Unió beavatkozási területeinek szinte teljes részét lefedik. A közösségi programok felelŊsei a Bizottság adott politikát kézben tartó fŊigazgatóságai, a tagállamban történŊ irányítást, a programokban való részvétel felügyeletét a tagállamok szakminisztériumai, a technikai lebonyolítást többnyire elkülönített programirodák végzik, a támogatási döntések viszont legtöbb esetben Brüsszelben, központilag dŊlnek el az összes tagállam pályázatait együttesen figyelembe véve. Finanszírozásuk a Közösség általános költségvetésébŊl történik. Az EU-ban jelenleg 38 Közösségi Program fut: - Kutatás - Fejlesztési Keretprogram - LIFE: környezetvédelmi beruházások, természet megŊrzése, együttműködés a harmadik világ országaival - Energy programcsoporton belül:  SAVE: energiatakarékossági programok  ALTENER: alternatív energiák hasznosítása  COOPENER: együttműködés a harmadik világ országaival  STEER: energiaszállítmányozási fejlesztések - eEurope programcsoporton belül:  IDABC: közigazgatási szervek közötti adatáramlás  Safer Internet Plus: biztonságos internethasználat  eContentPlus: digitális tartalomfejlesztés - ARGO: határvédelem, vízumpolitika, menekültügyi igazgatás - Kultúra 2000: kulturális együttműködések támogatása - Leonardo: együttműködés a szakképzés területén - Socrates: oktatási együttműködés az oktatás valamennyi szintjén - E-Learning: oktatási és képzési rendszerfejlesztés - TEMPUS: felsŊoktatási rendszerek fejlesztése - Ifjúság 2000: ifjúsági együttműködések, nemzetközi cserekapcsolatok - Media Plus: Audiovizuális fejlesztések és politikák - VÁM 2007: vámügyi együttműködés - Civil protection: polgári jogvédelem - Fiscalis 2007: adóügyi együttműködés - MAP: vállalkozásfejlesztés - Marco Polo: intermodális teherszállítás fejlesztése - Közegészségügyi keretprogram_ egészségügyi együttműködés - Foglalkoztatáspolitika: Foglalkoztatáspolitikai és szociális ügyek - DAPHNE: ErŊszak és bűnözés elleni fellépés - Gender Equality: Nemek közötti egyenlŊség - EIM: ösztönzŊ eszközök a foglalkoztatás területén - Jogi együttműködés: keretprogram polgárjogi témákban - Pericles: az Euro hamisításának leküzdése - Tempo: intelligens szállítmányozási rendszerek 158

- Erasmus: oktatás minŊségének javítása - Town Twinning: testvérvárosi kapcsolatok - Combatin Discrimination: társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem 4.6.3. Közvetlen támogatások Az Európai Uniós források legnagyobb része nem közvetlenül a Bizottság fŊigazgatóságain keresztül, hanem nemzeti kezelés során kerül allokálásra a Strukturális Alapokon, illetve egyes akcióprogramokon keresztül. A Bizottság ezeken a forrásokon kívül olyan projekteket, programokat támogat közvetlenül, amelyek elŊsegítik egy-egy politikai cél megvalósulását (jogi személyiségű köz vagy magán szervezetek: egyetemek, vállalkozások, érdekvédelmi csoportok, civil szervezetek, és némely kivételes esetben magánszemélyek által megvalósított projektekrŊl van szó), illetve meghatározott civil szervezeteknek működési támogatást is nyújt. Egy-egy politikai célnak megfelelŊ projekt lehet pl. egy ifjúsági konferencia megszervezése, (pl. ifjúsági akciók támogatásaként 2002-ben nagyon sok ifjúsági szervezetet támogatott a Bizottság), vagy az európai gondolat népszerűsítése (pl. Ecas, CENPO), de pl. a European Womenʼs Lobby, vagy European Youth Forum támogatására külön költségsort jelöltek ki. Működési támogatást a szervezetek (fŊleg pán-európai szervezetek, amelyek a nemzeti civil szervezetek közös véleményét jelenítik meg) szigorúan meghatározott köre számára biztosít a Bizottság, bár ez sem minden FŊigazgatóság által közösen követett szempontrendszer alapján történik. Mindenképpen fontos elem a működési támogatás meghatározásakor, hogy a szervezet tevékenysége "európai" legyen, az európai civil szervezetek reprezentatív képviselŊje legyen, és hosszú távon működjön. 4.6.4. EGT Pénzügyi Eszköz és Norvég Alap Az EGT országok (Norvégia, Liechtenstein és Izland) is részesül az EU belsŊ piacának elŊnyeibŊl, de mivel azok nem EU tagállamok, részvételi díjat fizet érte. Ennek a pénzügyi alapnak és a norvég állam kétoldalú szerzŊdéseinek köszönhetŊen a 12 újonnan csatlakozott ország is részesül ezen pénzeszközökbŊl. 4.6.5.Előcsatlakozási alapok Az csatlakozás elŊtt a csatlakozó országok számára elŊcsatlakozási alapok álltak rendelkezésre a felkészülés elŊsegítésére. Ezek az alapok mára megszűntek, helyüket a Strukturális Alapok vették át. - Phare: intézményfejlesztési és beruházási támogatások, forrásai 2008-ig voltak felhasználhatók - SAPARD: mezŊgazdaság és vidékfejlesztés - ISPA: infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások (helyét a Kohéziós Alap vette át)

159

5. Párbeszéd az EU-val Az Európai Bizottság és a civil szervezetek közötti párbeszéd az intézményi politikaalkotás fontos kiegészítŊje. Ennek szerepe különösen abban rejlik, hogy a Bizottság, kezdeményezŊ szerepet tölt be az intézmények között, így az idŊben történŊ konzultáció, a Bizottság informálása és meggyŊzése fontos szerepet játszik egy-egy program elindulásában, törvénykezés elindításában, javaslatok tételében. A konzultáció így a "nulladik" szakaszban különösen fontos, és minél elŊbb kapcsolódnak be a civil szervezetek a véleményformálásba, politika-alakításban, a döntéshozási létra minél alacsonyabb szintjén képviselik gondolataikat, annál nagyobb az esélye annak, hogy érvényre jut véleményük. A konzultációk a javaslatok tétele után a további mechanizmus során is folytatódnak, nem csak a döntések meghozatalakor (pl. az Európai Parlament oldalán), de a végrehajtás folyamataiban is. Bár a civil párbeszéd nincs lefektetve az alapszerzŊdésekben (ellentétben a szociális párbeszéddel, amely a "szociális partnerekkel" - munkaadók, munkavállalók - történŊ kommunikációt jelöli), a Bizottság több területen alakított ki széleskörű kapcsolatrendszert a civil szervezetekkel. Ez több formát is magára ölthet attól függŊen, hogy milyen rendszeres és formális ez a kapcsolat. Az természetesnek tekinthetŊ, hogy a konzultációk témáról-témára változnak, mivel minden terület más-más jellegű párbeszédet igényel és mások az adott ágazat civil részének az összetétele is. 5.1. A konzultációk csoportosítása: Eseti találkozók: A bizottság munkatársai és civil szervezetek között. A Bizottságnak folyamatosan szüksége van olyan friss információkra, amelyet csak nyitottságának megŊrzésével tud megkapni. Ezért a véleményüket a Bizottsággal megosztani kívánó civil szervezetek elŊtt a Bizottság nyitott. Ez jelentheti azt is, hogy a szervezetek önállóan elküldik véleményüket vagy találkozót kérnek a megfelelŊ munkatárstól, de a FŊigazgatóságok egységei szervezhetnek is egy-egy ügy kapcsán nyitott, eseti találkozókat. Strukturált párbeszéd, együttműködés: Vannak olyan FŊigazgatóságok, amelyek szoros, rendszeres kapcsolatot alakítottak ki civil szervezetek azon körével, amelyet Ŋk reprezentatívnak és magas szakmai színvonalúnak tartanak anélkül, hogy ezt formális struktúrában (pl. munkacsoportok, tanácsadó bizottságok) rögzítenék. Ilyen pl. a Foglalkoztatás és Szociális politika FŊigazgatóság rendszeres kommunikációja a szociális szervezetek platformjával (Social Platform avagy Platform of European Social NGOs) vagy a fejlesztési célú civil szervezetek bizottsága, amelynek bár nincs hivatalos struktúrája és működési szabályzata, de az évek folyamán helyzete megfelel egy hivatalos, EU által létrehozott és koordinált civil szervezeti tanácsadó bizottságnak. A legnagyobb európai környezetvédelmi ernyŊszervezetek csoportja (G8 - Green Eight) is rendszeresen egyeztet a környezetvédelmi fŊigazgatósággal. A kereskedelem fŊigazgatóság pedig olyan rendszeres vélemény - és tapasztalatcserét szervez civil szervezetek részvételével, ahol nem a fŊigazgatóság választja ki a partnerek körét, hanem a megbeszélések folyamatossága, szakmaisága miatt a szervezetek önmaguktól "rostálódnak" aszerint, hogy mely szervezet veszi igazán komolyan a szakmai munkát, melyik tud idŊt és energiát áldozni a megbeszélésekre. Formális konzultáció:Sok olyan eset van, amikor a Bizottság formálisan határozza el magát a konzultációra a politika-alkotás folyamán, és arra meghatározott szabályokkal

160

működŊ formális szervet hoz létre pl. tanácsadó testület, konzultatív bizottság formájában. Például: fogyasztóvédelmi ügyek kapcsán a Bizottság megalakította az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoportot ( European Consumer Consultative Group (ECCG)). A csoport fórumot biztosít a fogyasztóvédelmi civil szervezetek számára, véleményeket formál és továbbít a Bizottság számára és informálja is a Bizottságot, ha valamely tagállamban új fogyasztóvédelmet érintŊ szabályozás lépett életbe, illetve a Bizottság "szócsöveként" is szolgál a tagállamok civil szervezetei felé. Az Európai Unió nem biztosít civil szervezetek számára akkreditált konzultatív státuszt. Ez összefügg egyrészt azzal, hogy a szerzŊdésekben nincs ennek lefektetett alapja, bármilyen civil szervezeteket érintŊ anyag a közlemény szintjéig jutott, és nem emelték és emelik törvényi szintre, másrészt pedig meg kívánja tartani a konzultációt a lehetŊ legnyitottabbnak, hogy rugalmasan tudjon reagálni a civil szervezetek körében bekövetkezett változásokra. 5.2. Általános elvek és minimumszabályok A Bizottság és az érdekelt felek közti konzultációra: A civil szervezetek (társadalmi szervezetek) és a Bizottság konzultációját keretbe helyezŊ közlemény bár jogilag nem kötelezŊ a Bizottság különbözŊ részlegei részére, de iránymutatásul szolgál arra, hogy mik az alapvetŊ szabályai és minimum követelményei a konzultációnak. A Bizottság tartja is magát hozzá. A szabályok fŊ célja annak biztosítása, hogy a bizottság minden releváns szereplŊvel megfelelŊ mértékben konzultáljon, csökkentse annak a veszélyét, hogy a döntéshozók csak egyoldalú véleményeket, információkat halljanak, azoktól, akik kivételezett helyzethez jutottak. Az ajánlások nem "szavazati jogot", hanem hangot adnak az érintettek véleményének. A dokumentum általános céljai: - az érdekelt felek bekapcsolódásának, folyamatos átláthatóságának elŊsegítése, amely a Bizottság számonkérhetŊségét növeli, - a Bizottság ésszerű módon tudja szervezni konzultációs folyamatait, - a konzultációk rendje következetes mégis rugalmas legyen, - elŊsegítse a Bizottságon belüli jó példák, tapasztalatok cseréjét. Természetesen a kereteken belül és túl a FŊigazgatóságok és azok osztályai továbbra is különbözŊ szinten és módszerekkel szervezik a párbeszédet a különbözŊ érdekcsoportokkal, viszont mindegyiknek az alapját képezik a szabályok. A konzultáció szabályrendszerének kidolgozásakor a Bizottság "civil society organisation" megfogalmazást használ az érintettek körére. Ez az eddig használt civil szervezettel ellentétben az EGSZB által megfogalmazott civil társadalom (tehát üzleti élet szereplŊinek érdekképviselete és vallási csoportok is) jellemzŊit használja, ezért is nevezem ebben a viszonylatban "társadalmi szervezet"-nek. Ezek egy részét képviselik az általunk civil szervezetnek nevezett szervezettípusok. A szabályokat leginkább azokban az esetekben kell figyelembe venni, amikor: - a javaslat lényeges gazdasági, környezeti, szociális hatással lehet egyes szektorokra, illetve a fŊ érdekeltekre - a javaslat lényeges változást hoz egy-egy szektor életében. - A Zöld Könyvek (amelyek kimondottan vitaanyagok) esetében természetszerű, hogy alkalmazni kell a konzultáció alapszabályait Általános szabályok: - Részvétel: Az EU politikaalkotás igényli a széleskörű részvételt a folyamat teljességében, a koncepcióalakítástól a végrehajtásig. - Nyitottság és felelŊsség: Az adminisztrációs folyamatoknak és politika-alkotásnak nyitottnak kell lennie, ha azt várja az EU, hogy megértsék és bízzanak benne. Ez

161

különösen igaz a konzultációs folyamatokra, ezért azoknak átláthatónak kell lenniük mind a résztvevŊk, mind a nagyközönség számára. Világosnak kell lennie: milyen ügyek merültek fel, a konzultáció milyen mechanizmusa használt az ügy kapcsán, ki és miért Ŋ lett felkérve konzultációra vagy meghallgatva, mi befolyásolta a döntéshozást. Ez természetesen azt is maga után vonja, hogy az érdekelt feleknek maguknak is átláthatóan kell működniük. Nyilvánvalónak kell annak is lennie, hogy egy-egy szervezet milyen érdekeket képvisel, illetve milyen mértékben nyitottak, milyen a támogatottságuk. Ha egy szervezet véleményét nem tudja nyilvános módon (pl. CONNECCS adatbázis) alátámasztani széleskörű támogatottsággal, akkor az, mint egyéni vélemény lesz figyelembe véve. - Hatékonyság: A hatékonyság eléréséhez a konzultációnak minél korábbi szakaszban meg kell kezdŊdnie. Az érdekelteket ezért már abban a szakaszban be kell vonni, amikor még a fŊ célok, megvalósítási módok, hatékonyságmutatók megfogalmazására is hatással lehetnek - így a konzultáció több szakaszban is szükséges. A hatékonyságot természetesen az arányok betartásával lehet elérni, tehát a konzultáció módszerének és a javaslat hatás-nagyságának összhangban kell lennie. Ennek kommunikálása ahhoz is hozzájárul, hogy az érdekelt felek reális elvárásokat fogalmazzak meg a Bizottság felé. - Összefüggés: A politikáknak és tevékenységeknek, akcióknak egymáshoz kapcsolhatónak kell lenniük, így a Bizottság is összehangolja, átláthatóvá teszi a konzultációk mechanizmusát, illetve visszajelzést és értékelést tesz lehetŊvé. Minimum követelmények: - Tiszta, világos tartalom: A konzultációról szóló kommunikáció, felhívás világos és tömör kell, hogy legyen, és a válaszadást segítŊ minden szükséges információt tartalmaznia kell. - A sajtóközleménynek és a konzultációs anyagnak tartalmaznia kell:  a konzultáció kontextusát, hatókörét és céljait, ami magába foglalja a vita tárgyát  a Bizottság számára különösen fontos kérdéseket  a meghallgatások, találkozók és konferenciák (ha vannak) részleteit  elérhetŊségeket és határidŊt  a bejövŊ adatok feldolgozásának módját  milyen visszajelzést várhatnak a közreműködŊk és a következŊ lépcsŊfokok leírását  az ügyhöz kapcsolódó háttéranyagokat, azok elérhetŊségét 5.3. A konzultáció célcsoportja A konzultáció célcsoportjának meghatározása során a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az érintetteknek lehetŊségük van véleményük kifejezésére. Az érintettek következŊ csoportjainak megfelelŊ arányú részvételét lehetŊvé kell tenni: - a politika által érintettek - a politika megvalósításában részvevŊk - intézmények, szervezetek, amelyek céljaik által közvetlenül érdekeltek a politikában A megfelelŊ résztvevŊk kiválasztásakor a Bizottságnak a következŊ elemeket is figyelembe kell vennie: - a politika más szakmapolitikákra tett hatása (pl. környezetvédelem vagy fogyasztóvédelem) - megfelelŊ tapasztalat, szakmai vagy technikai tudás - nem formalizált igények figyelembe vétele - korábbi konzultációs tapasztalat a résztvevŊkkel

162

- egyensúly megteremtése: szociális és gazdasági, kis és nagy szervezetek vagy vállalatok, széleskörű intézmények (pl. egyházak) és specifikus célcsoportok (pl. nŊk, munkanélküliek), EU és nem tagállamok szervezetei között. Abban az esetben, amikor formális, strukturált konzultatív szervezet létezik, a Bizottságnak lépéseket kell tennie afelé, hogy ezekben a szervezeteket alkotók olyan arányban legyenek egymással, amilyen az általuk képviselt szektorban fennáll. 5.4. Nyilvánosságra hozatal, publikáció A Bizottságnak biztosítania kell, hogy minden érdekel fél számára megfelelŊ módon hozza nyilvánosságra a konzultáció lehetŊségét. Minden felhívásnak meg kell jelennie az Interneten a Your-Voice-in-Europe portálon. Emellett természetesen más alternatív csatornát is igénybe lehet venni, mivel a hagyományos kommunikációra is szükség van. A részvétel idŊkorlátai: a Bizottságnak megfelelŊ hosszúságú idŊt kell biztosítani a konzultációban való részvételre. Törekedni kell arra, hogy legalább 8 hét álljon az írott vélemények fogadására, illetve 20 munkanappal elŊtte meg kell hirdetni a találkozók idŊpontjait. A konzultáció idŊszakának összhangban kell lenni a hozzászólások szükségességével, illetve a közös döntéshozás igényével. SürgŊs esetekben, vagy ha az érdekelteknek más módja is van véleményük kifejezésére, rövidebb is lehet ez az idŊtartam. 8 hétnél hosszabb konzultáció szükséges az alábbi esetekben: - ha az európai vagy nemzeti szervezeteknek idŊt kell hagyni a saját tagjaikkal való konzultációra, véleménycserére és egyeztetésre - meglévŊ kötelezŊ esetekkor (pl. WTO megállapodások értesítési szabályai) - az adott javaslat sajátossága (pl. nagyon sok és különbözŊ érdekelt fél, a tárgyalt ügy komplexitása) - a fŊ szabadság-idŊszakok a konzultáció tartamára esnek Visszaigazolás: A vélemények, hozzájárulások kézhezvételét el kell ismerni. A nyílt konzultációk eredményei pedig a Your-Voice-in-Europe portálról elérhetŊnek kell lennie. A visszaigazolás történhet egyedi módon (pl. e-mail) de a konzultáció portálon való megjelentetés is elismerésnek számít. A hozzászólásokat meg kell vizsgálni, hogyan és milyen mértékben lehet azt a javaslatban illeszteni. A hozzászólásokat, illetve ha lehet, a más csatornákon történŊ konzultációk eredményeit is meg kell jelentetni a portálon. A konzultáció lezárása után a Bizottságnak meg kell jelentetnie a konzultáció eredményét, hogyan zajlott az, illetve az eredmények milyen módon lettek a javaslatba illesztve. Amint említettem, a minimum követelmények elŊírják, hogy minden nyílt konzultációhoz köthetŊ kommunikáció, információ egy közös portálon jelenjen meg. Azon az oldalon összegyűjtve jelennek meg a nyílt konzultációk felhívásai, illetve a már lezárult konzultációkról, azok eredményeirŊl is itt lehet információt kapni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a konzultációt kiíró FŊigazgatóság weboldalán nem találhatóak meg az egyes kiírások - itt "csupán" mindent egy helyen találunk meg a témával kapcsolatban. A nyílt, meghirdetett konzultációk esetében is igaz az, hogy a Bizottság a nagyobb, szélesebb támogatottságú szervezetek véleményét súlyozottan veszi figyelembe, tehát nem csupán a hozzászólások száma és azok tartalma alapján dönt arról, hogy beilleszti-e és milyen mértékben a véleményeket javaslatába, hanem itt is fontos az adott véleményt küldŊ szervezet háttérbázisa. Consultation, the European Commission and Civil Society (CONECCS), avagy Konzultáció az Európai Bizottság és a Civil Társadalom között: Azoknak a szervezeteknek, így köztük civil szervezeteknek is, amelyek azt kívánják, hogy a konzultációk során a Bizottság hivatalosan elismerje társadalmi támogatottságukat, és így véleményüknek

163

megfelelŊ súlyt nyilvánítson, nyilvánosan közzé kell tenni a támogatottságukat és tevékenységüket bizonyító adatokat. Ennek a közzétételnek a központi formája a CONECCS adatbázis, amely két részbŊl áll: - nonprofit páneurópai társadalmi szervezet listája, afféle ki-kicsoda és ki-mit-csinál az európai társadalmi érdekek képviselete kapcsán - a Bizottság formális és egyéb strukturált társadalmi tanácsadó szervezetei, vagyis a politika-alkotás folyamán rendszeresen bevont párbeszéd partnerek listája Az adatbázis célja, hogy átláthatóbbá tegye a Bizottság konzultációit, az abba bevont szervezeteket. Az adatbázis lehetŊvé teszi, hogy a civil szervezetek lássák, hogy kinek a hangja hallatszik a párbeszéd-folyamatban leginkább, mind strukturált mind informális szinten. Ez azt is lehetŊvé teszi, hogy az adatbázisban lévŊ szervezetek jobban megismertessék magukat a Bizottsággal, így megnövelje az esélyüket a konzultációra. A Bizottság ez alapján olyan eszközzel rendelkezik, ami alapján össze tudja állítani a megfelelŊ arányt a konzultáció célcsoportjának kiválasztására. A szervezetek az informális listába önállóan jelentkeznek be. Ez nem jelenti azt, hogy ezáltal a Bizottság partnerei lesznek, nem jelent automatikus bevonást, hanem a lehetŊséget teremti meg rá. A bejelentkezett szervezeteket a Bizottságnak nem kötelezŊ megjelentetni a listában, el is utasíthatja a jelentkezést, ha nem megfelelŊ a tevékenységi köre, szakmaisága és támogatottsága a szervezetnek. Hogy a Bizottság megfelelŊ arányban vonja be az érdekelteket a konzultációba, az adatbázisban is megjeleníti a különbözŊ érdekeket képviselŊket, így a következŊ kategóriákba sorolja az adatbázisban szereplŊket: szakszervezetek, munkaadói szövetségek, szakmai szövetségek, civil szervezetek, szolgáltató és termelŊ szövetségek, önkormányzati szövetségek, politikai érdekképviseletek (nem pártok), vallási érdekképviseletek, egyéb csoportok.

164

6. Páneurópai szervezetek, ernyőszervezetek Az Európai Unió és a civil szervezetek párbeszéd-lehetŊségeinek bemutatása kapcsán világossá vált, hogy a civil szervezetek véleményüket leginkább minél szélesebb körű összefogásban, és képviseletben tudják érvényre juttatni az Unió intézményeinél. Ezért a civil szervezetek által felkarolt legtöbb téma köré ernyŊszervezetek alakultak, amelyek tovább, szektorális szintű szervezetekbe tömörültek. Az európai szintű civil ernyŊszervezetek két nagy csoportba oszthatók:  szakmai ernyŊszervezetek  szektorális ernyŊszervezetek A szakmai szervezetek egy-egy jól körülhatárolható téma köré csoportosulnak, és azt erŊs szakmai szinten képviselni tudják. Ilyen például: - European Womenʼs Lobby - European Disability Forum - FEANTSA - European Youth Forum - European Forum for Arts and Heritage - de a környezetvédŊ szervezetek esetében nemzetközi, globális szervezetek európai részlegei töltik be ezt a szerepet (Birdlife International, Friends of the Earth Europe, stb.) A szakmai szervezetek általában tovább tömörülnek szektorális szervezetekbe, mint pl. a Social Platform - Platform of European Social NGOs, amely a szociális szférát képviseli, illetve a G8, amely a nyolc legnagyobb környezetvédŊ zöld szervezetet tömöríti. Ezek azok a szervezetek, amelyeket a Bizottság egyértelműen meghallgat, és kéri is véleményüket. ŉk rendszeres "beszélgetŊpartnerei" a Bizottságnak, szinte már formális keretek között, de mégis informálisan, nem strukturált jelleggel működnek együtt. Ami miatt a szektorális szervezetek tagjai, a szakmai ernyŊszervezetek különállóan is konzultálnak a Bizottsággal (amely egy-egy speciális témában számít is arra, hogy pontos, részleteiben definiált szakmai véleményt kapjon) az az, hogy a szektorális szervezetek esetében a közös, összehangolt vélemény kialakítása nagyon nehéz, így általában csak óvatosan kialakított álláspontot tudnak képviselni, amely sok esetben a szükségesnél általánosabb. A Bizottság közleményében ("Bizottság és civil szervezetek (NGOk): szorosabb partneri kapcsolatok építése" (COM (2000) 11) kiemelt szerepet tulajdonít az ernyŊszervezeteknek, és elvárásait is megfogalmazza: Az ernyŊszervezeteknek átláthatóaknak kell lenniük tagságukat és reprezentativitásukat illetŊen. A szervezetek struktúrájának demokratikusnak kell lennie és reprezentativitása érdekében biztosítania kell, hogy gyökerei az Európai Unió különbözŊ tagállamaiba nyúljanak. A reprezentativitás azonban nem elég a konzultációhoz, hanem emellett az eddigi együttműködési tapasztalatok, a szervezet képessége arra, hogy lényegi módon járuljon hozzá a párbeszédhez is ugyanolyan fontos. Az ernyŊszervezetek a nemzeti szervezetek érdekképviseletére, de emellett fejlesztésére jöttek létre. Minden szervezet működése eltér némely ponton a többitŊl, minden témakör esetében más megközelítés szükséges, viszont az ernyŊszervezetek legfŊbb tevékenységei az alábbi kategóriákba sorolhatók:  érdekképviselet  hálózatépítés  kapacitás-fejlesztés  információ

165

6.1. Érdekképviselet Az Európai Unió egyes intézményeinek civil szervezetekkel történŊ konzultációit a fenti szakaszokban mindig egy-egy ernyŊszervezet példáján mutattam be. Ezzel is azt kívántam szemléltetni, hogy az érdekképviselet terén a megfelelŊ reprezentativitással és szakmai tudással bíró ernyŊszervezeteket ismerik el az Unió intézményei. Amint ismertettem, a szektorális ernyŊszervezeteknek van a legsűrűbb és szorosabb kapcsolata az intézményekkel, viszont a szakmai szervezŊdések szintén fontosak szűkebb szakmaiságuk képviselése érdekében. A reprezentativitás viszont nem csak azért szükséges, hogy a Bizottság felé bizonyítsa a szervezet rátermettségét -- a Bizottságnak ugyanolyan fontos, hogy idŊt takarítson meg, ne neki kelljen egyeztetnie a véleményeket: ezért legtöbb esetben az adott szektorban legnagyobb néhány szervezetet hallgatja meg, és ezzel mintegy "kipipálja" a társadalom bevonását, meghallgatását. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez rossz lenne, mivel az egyeztetésekhez a mostaninál jóval nagyobb apparátusra lenne szükség -- ezért ezt az egyeztetés "kiszerzŊdtetésének" látom az arra megfelelŊbbek, hozzáértŊbbek számára. Annál is inkább illik erre a kiszerzŊdtetés szó, mivel a Bizottság ezeknek a szervezeteknek érdekképviseleti munkájuk fenntartására működési támogatást biztosít (ami nem egy esetben feszültségeket is szül -- ha a szervezet a tagsága által inkább igényelt egyéb, nem érdekképviseleti tevékenységek, pl. tréningek, egyéb szakmai együttműködések felé irányítja figyelmét). A Bizottság támogatása semleges, azaz a szervezetek Bizottság felé képviselt véleményét nem befolyásolja, viszont elvárja az aktív javaslattevŊ, kritizáló tevékenységet. Több magyar civil szervezet (mint pl. Magyar TermészetvédŊk Szövetsége) több európai ernyŊszervezet munkájában is részt vesz. Ez jól mutatja azt, hogy a magyar szervezetek is kezdik felismerni, hogy egy-egy ernyŊszervezetnek mások a "pozíciói" az egyes FŊigazgatóságoknál, azokon belüli részlegeken, tehát érdemes több oldalról eljuttatni véleményüket. Az ernyŊszervezetek véleményüket, amit képviselnek, a tagszervezetekkel közösen alakítják ki. A szervezetek állandó stábja folyamatosan részt vesz megbeszéléseken, (pl. parlamenti bizottságok), meghallgatásokon, és amikor olyan ügyre kerül sor az intézményeken belül, ami a szervezet területét érinti, akkor összegyűjtik a hozzá kapcsolódó információkat, és rendszerezett módon kommunikálják azt a tagok felé. Leggyakrabban a stáb a javaslatot is elŊkészíti, amit véleményezésre küld ki a tagoknak. Általános tapasztalat, hogy a tagszervezetek a véleményalkotó munkában nem mindig aktívak, tehát sokszor elŊfordul, hogy egy-egy vélemény nem az összes tag megfogalmazott javaslataiból, módosításaiból áll össze. Ehhez nagyon sok idŊ, energia és szaktudás szükséges, és a legtöbb, napi működésével elfoglalt szervezet ezt nem tudja felvállalni. Ennek okai abban is megfogalmazhatóak, hogy e tevékenység hatása akár 10-15 év múlva hoz gyümölcsöt, és a civil szervezetek életében ez beláthatatlanul sok idŊ. Ezért az ernyŊszervezetek struktúrája legtöbb esetben úgy alakult ki, hogy a tagok vagy munkacsoportokat, vagy aktív elnökséget választanak, ami valóban megadja ezeknek a személyeknek a felhatalmazást arra, hogy az Ŋ nevükben dolgozzanak ki javaslatokat. Van olyan megoldás, hogy a szervezet a javaslatok meghozatalánál nem "zavarja" összes tagját, hanem szakértelmüknek, területüknek megfelelŊen választja ki, kinek a hozzájárulását is kérje a szakanyag kidolgozásához, vagy a felkért szakértŊk által kidolgozott szakanyagokat véleményezteti a tagokkal. A szervezet emellett minden esetben megadja a lehetŊséget a véleményalkotásra, és információs csatornáin ehhez technikai segítséget is nyújt (pl. rendszerezett, gazdag tartalmú honlap, személyes segítség, stb.) Amint már említettem, az EU ernyŊszervezet és a nemzeti tagszervezet jó esetben közösen dolgozik ugyanazon az ügyön - mindkét színtéren a közösen kialakított véleményeket

166

képviselik. Így teremtik meg, hogy míg az ernyŊszervezet a Brüsszelben elérhetŊ döntéshozókkal konzultálnak, addig a nemzeti szervezet a hazai döntéshozókat készíti fel arra, hogy a Tanácsban, illetve a Parlamentben képviseljék az ügyet. Az érdekképviselet másik fontos eleme, hogy nem csupán a Bizottsági javaslat kidolgozását, és annak Parlamentbeli--Tanácsi elfogadását kell nyomon kísérni, hanem annak megvalósítását is. Ebben elkerülhetetlenek a nemzeti tagszervezetek, amelyek monitorozni tudják az egyes országokban való működést, törvények, szabályozások betartását is. Így a Bizottság nem csupán a tagállamtól hivatalosan megkapott jelentésbŊl értesül egy-egy szabályozás teljesítésérŊl, hanem informálisan is kontrollálni tudja, hogy valóban, a gyakorlati életben is megtörténtek-e az intézkedések, és azok hatékony módon lettek-e végrehajtva, milyen azok visszhangja, stb. Nem ismétlem, milyen módon kapcsolódnak pontosan az ernyŊszervezetek az egyes intézményekhez, mivel azt fentebb, az intézményekkel történŊ konzultációnál példákkal ismertettem. 6.2. Hálózatépítés Az érdekképviselet, a vélemények, javaslatok közös kialakítása már önmagában egy aktív hálózatot igényel. Emellett a kapcsolatok lehetŊséget nyújtanak egyéb közös tevékenységek végzésére is. A közös tevékenységek nagyok sok síkon mozoghatnak. Sokszor csak annyiból áll, hogy a kapcsolat által egy-egy projekthez könnyebb partnert találni, mivel vagy a központi ernyŊszervezet tudja egymásnak ajánlani a tagokat, vagy pedig a meglévŊ ismeretség, kontaktlista, tevékenységek ismerete alapján könnyebben partnerre tudnak találni a szervezetek. Néhány esetben az ernyŊszervezet infrastruktúrát is biztosít a tagszervezetek brüsszeli projektjeihez: pl. az EDF (European Disability Forum) is segített a FESZT (Fogyatékossággal ÉlŊ Emberek Szövetségeinek Tanácsa) tanulmányútjának szervezésében, vagy pl. az European Forum for Arts and Heritage irodát, termeket is biztosít a központi tevékenységekhez bármelyik tagja számára. Ilyen tevékenység a közös kutatási projektekben való részvétel is - pl. a FEANTSA (hajléktalansággal foglalkozó szervezet) minden évben több témában kutatja az európai hajléktalanságot, ami a tagok közös projektjei, és javaslatai alapját képezik, de pl. a BEUC (European Consumerʼs Organisation) által koordinált kutatásban is részt vesz magyar tagja, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület. Nagyon jellemzŊek a közös akciók, kampányok - mint pl. jelenleg (2004. május) a Harapj Vissza (Bite-Back) kampány, amit a Friends of the Earth International koordinál több más szervezet aktív támogatásával, amiben a magyar zöld szervezetek is részt vesznek. 6.3. Kapacitásfejlesztés Az ernyŊszervezetek tagjaik részére tréningeket, szemináriumokat szerveznek. Van olyan szervezet (pl. FEANTSA), amely minden évben kijelöl egy témakört (pl. bevándorlás hatása a hajléktalanságra), és azt képzések és szemináriumokon keresztül járja körül, amelyek a tagszervezetek számára ingyenesek. Az EDF több éves felkészítŊ projekt által nyújtott szakmai segítséget potenciális partnerei számára, hogy a csatlakozó országok fogyatékosügyi civil szervezetei a csatlakozás idŊpontjára felkészültek legyenek az aktív érdekképviseleti munkára az EU témakörében. ElŊfordul, hogy regionális képzéseket is szerveznek,

167

amennyiben az adott régióban több szervezet is képviselteti magát, illetve a tagok által szervezett képzésekre, szemináriumokra infrastruktúrát, elŊadókat biztosítanak (nem csak saját körükbŊl, hanem EU szakembereket, hivatali képviselŊket is). 6.4. Információ A fent leírt lehetŊségek mind valamilyen közös aktivitáshoz köthetŊek, viszont az ernyŊszervezetek emellett általános információkat is nyújtanak a civil szervezetek számára, amelyeket saját, egyedi munkájukban is kamatoztatni tudnak. Az ernyŊk nem csupán az érdekképviselethez szükséges információkat - Bizottsági anyagok, hozzá kapcsolódó közlemények, szakértŊi vélemények, a szervezet által összegyűjtött szakanyagok, a szervezet által kialakított javaslatok, a közös akciókhoz szükséges felhívások - jelenítik meg, hanem egyéb, a szervezetek közös pontjait érintŊ ismeretanyagokat is. ElsŊdleges természetesen a jogszabályi változások ismertetése, milyen új intézkedéseket vezetnek be a szektorban, illetve mely szabályokra kell odafigyelni. Emellett a közösen végzett kutatások eredményeit a szervezetek saját működésükben is hasznosítani tudják, illetve a hálózat révén nagy lehetŊség nyílik a tapasztalatcserére. Ezt nem csupán a személyes találkozó adta informális--formális információcsere teszi lehetŊvé, hanem a szervezet honlapján, rendszeres kiadványaiban erre lehetŊség nyílik. Sok ernyŊszervezet az aktuális EU--szakmapolitikai hírlevele (mi történt a héten--kéthétben, és mit kellene tennünk) mellett egyéb, magazinszerű hírlevelet is állít össze és terjeszt tagjai között, ami inkább a szakma egyéb történéseirŊl, az országok egyedi eseteirŊl, a tagok programjairól, jó példákról szólnak, amelyet a tagoktól kapott-kért anyagokból állítanak össze. Ennek általában nagy sikere van, a tagok ezeket a programokat (tapasztalatcsere, képzések) jobban igénylik egyes szektorokban, mivel ezeknek azonnali, vagy legalábbis rövid távon belátható haszna származik a szervezetnek. 6.5. Ernyőszervezetek elvárásai tagjaikkal szemben Az ernyŊszervezetek tagjaikkal szembeni elvárás, a tagok szerepe nagy vonalakban megmutatkozik az ernyŊszervezetek bemutatása, szolgáltatása kapcsán, így csak arra térek ki röviden, ami ezeken a tevékenységeken kívül áll: A hazai, nemzeti terep elismert tagjai legyenek: a legtöbb szervezet egy országból több tagok is fogad (mint pl. European Environmental Bureau), de Ŋk is elvárják azt, hogy ezek a szervezetek aktív, meghatározó részei legyenek a nemzeti szektornak. Ha nincs a szektorban központi ernyŊszervezet, akkor az adott területen a legnagyobb "részesedéssel" rendelkezŊ szervezetek lehetnek tagok pl. a FEANTSA esetében -- ahol a hajléktalanság területén pl. kihagyhatatlan a Vöröskereszt, Üdvhadsereg, amely szervezetek bár nem kizárólag hajléktalansággal foglalkoznak, de a hajléktalan-ellátás területén az egész országban meghatározó szereppel bírnak. Az EDF vagy a European Womenʼs Lobby egy-egy országból csak egy szervezetet fogad, viszont elvárja, hogy azok a nemzeti szervezetek ernyŊszervezeti legyenek. Így alakult meg Magyarországon a FESZT (Fogyatékossággal ÉlŊ emberek Szövetségeinek Tanácsa), -- amelyet szakmai ernyŊk (MEOSZ, SINOSZ, ÉFOÉSZ és MVGYSZ) alapítottak és nyitva állnak további fogyatékosügyi ernyŊszervezetek elŊtt -amely az EDF tagja lett. Egy szervezetet választ tagjának az EAPN (European Anti-Poverty Network) is, viszont Ŋk olyan szervezetet választanak partnerül, amely vállalja, hogy nemzeti hálóként, és a szegénység-ellenes szervezetek kapcsolattartójaként működik. EbbŊl látható,

168

hogy elég sokszínű a tagsági feltétel, és sok struktúra létezik az egyes ernyŊszervezetek körében. Érdekképviselet, hálózatépítés, információ: ezeket az elvárt tevékenységeket azért egy bekezdésben említem, mivel ezekrŊl már volt szó az ernyŊk szolgáltatásai kapcsán, ezek jelentik a szolgáltatások másik oldalát. Az ernyŊszervezetek számára tagdíjat kell fizetni. Ezek általában bevételalapúak, tehát kisebb szervezetek kevesebbel, nagyobb szervezetek többel járulnak hozzá a működéshez. Az ernyŊszervezet nem ebbŊl tartja fenn magát, működési fedezetének csak kisebb hányadát teszi ki, mégis fontos alkotóeleme függetlenségének. A tagdíjak általában 100 Euro/évtŊl kezdŊdnek, és az új tagállamok civil szervezetei számára némely szervezet kedvezményt is biztosít. 6.6. Kommunikáció Az ernyŊszervezetek működési alapját az évente megrendezett közgyűlés adja, ahol a tagszervezetek megválasztják a fŊ tisztségviselŊket, jóváhagyják az elŊzŊ évi tevékenységet, és meghatározzák a következŊ évi irányokat. A szervezet működésének fŊ stratégiai irányai mellett az általános értékeket, nagyobb volumenű, hosszútávú döntések esetében pedig a szervezet mondanivalóját, véleményét is kialakítják. Természetesen nagyon sok dolog, döntés nem várhat egy évig, ezért a kommunikáció folyamatosan zajlik (ahogy fentebb írtam, nem mindig a kívánt aktivitást kiváltva), illetve a közgyűlésen megválasztott elnökség az év folyamán aktív szerepet tölt be a szervezet életében. Általában olyan szakértŊket választanak a tagszervezetek, akiknek olyan szakértelmük, rálátásuk, emellett idejük és energiájuk van, hogy felhatalmazásuk alapján véleményeket, javaslatokat tudjanak fogalmazni. Az elnökség mellett sok szervezet esetében munkacsoportokat hoznak létre a területen belüli egyes témacsoportokra (pl. FEANTSA: lakásügyi, egészségügyi, statisztikai, stb. munkacsoport), illetve a fentebb ismertetett hírleveleken, magazinokon és személyes találkozókon keresztül lehet bekapcsolódni a szervezet munkájába. A magyar civil szervezetek kezdik felismerni az európai szintű munkában való részvétel jelentŊségét -- amint az ernyŊszervezetekben kifejtett munkájukból, illetve hazai, EU kitekintésű programjaikból látszik. A legtöbb szervezet számára viszont még nem teljesen átlátható, hogy hogyan, és egyáltalán változik-e működésük környezete az EU kapcsán, és nekik milyen szerepet kell ebben betölteni. Az EU és civil szervezetek kapcsolatának áttekintése kapcsán viszont (reményeim szerint) egyértelművé válik, hogy az együttműködésnek az eddigieknél sokkal nagyobb szerepe van, és a szervezeteknek itthon, eddigi eszközeikkel, viszont kiterjedt kapcsolatrendszerrel és szélesebb látókörben kell dolgozniuk, ha hatással kívánnak lenni környezetük alakulására.

169

Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.