A GERLÓCZY KÁVÉHÁZ LAPJA
ÖTKOR N Á T U L É D
TERÍTÉKEN A REGGELI - MAKRÉLA MELLÉ: SAUSKA 113 CUVÉE EGYÉJSZAKÁS KALANDOK ÚJRA - MEGLEPÔ PÁROSÍTÁS: FÁNK RUMMAL
T.NAGY TAMÁS ---->
A GÖRÖG REGGELI
GERLÓC ZY KÁVÉ HÁZ: „A LEGJ OBB REG GELI A VÁROS BAN” TimeOut Budape st
REGGEL NEM SZÖVÔDNEK SZERELMEK, VAGY HA IGEN, AKKOR ENGEM EDDIG ELKERÜLT. MÉG BARÁTKOZNI IS NEHEZEMRE ESIK EBBEN A NAPSZAKBAN, PEDIG KORÁN KELÔ VAGYOK. VAN RÓLA ELKÉPZELÉSEM, HOGY MIT LEHET TENNI ÉBREDÉS UTÁN, MOST AZONBAN NEM VESZNÉK EL A RÉSZLETEKBEN. A MÉG PUBLIKUS ESEMÉNYEK KÖZÉ A REGGELIT SOROLNÁM, BÁR A SZOKÁSAIMRA SEM VAGYOK TÚLZOTTAN BÜSZKE. TALÁN HELYESEBB, HA MÁSOK SZOKÁSAIT ÁLLÍTOM IDE PÉLDAKÉNT. Az illendôség okán elôször anyámnak szentelnék néhány sort. Azt a frissességet, amit ô reggelente produkált, nem hiszem, hogy bárki utánozhatná. Foglalkozása miatt, egy nagy külvárosi konyhán, néhány száz gyerek reggelijét készítette, a hét hat napján. Reggel négykor tüzet rakott, a gáz akkoriban még nem volt annyira divatos, majd forralt, dagasztott és ez utóbbit megsütötte. A szerencsések közé tartoztam már akkor, az elsô kisült kalács nekem jutott. Minden reggel ott ültem mellette. Gyerekpszichológussal sosem találkoztam reggelente, de azt sem magyarázta el soha senki, hogy minek ez a hajnali küzdelem. Talán emiatt vagy valamilyen más rendellenesség okán, nem úgy tekintek erre a reggeli étkezési formára, mint azt a civilizált világ felfogása követné vagy megkívánná. A müzlihez való viszonyom mindezt alapvetôen meghatározza. Változik a világ, változnak a reggelek. A szerencse azóta sem hagyott el, így módom volt a világ különbözô pontjain ébredni. Ettem bureket Belgrádban, szerettem. Tojásporból rántottát San Franciscóban, rettenetes volt. Londonban két hétig babot és bacont ettem, ha rajtam múlna, mindenkinek ingyen adnám. Lyonban a legtöbbször a rakparti piacra mentem, sosem felejtem el. Nürnbergben a virslivel barátkoztam, a frankfurti ma is a kedvencem. Szingapúrban nem ismerik a hagymásvért, Barcelonában egy méter churros volt minden reggel az adagom. Szóval, kipróbáltam már néhány reggelit, hol itt, hol ott, a szokásaimat mégis a görögök határozták meg alapvetôen. Ma sem tudom, valami marketingfogás áldozata lettem vagy eltanultam azt, amit igazán csak a görög tud reggel. A görög reggelit. Kezdjük a marketinggel. A jóképû, göndör hajú görög valahonnan elôbotorkál. Krétát vesz a kezébe, majd egy palatáblára vési a reggeli kínálatát. Angol reggeli három, amerikai reggeli kettô, görög reggeli egy Euro. Legyünk ôszinték, a buszos görög utakat nem azért szervezik, mert a pénz nem számit, bár vannak népek, akik zsigerbôl már reggel spórolásra veszik a dolgokat. Akkor is, ha nincsenek erre kényszerítve. Képzeljék el azt a vívódást, amikor a bajor áll a palatábla elôtt és felteszi magának a kérdést: nemzeti hitvallás vagy a megkeresett pénz becsülete? Üres gyomorral eldönteni ezt nem lehet, így ôk aztán nem is reggeliznek. A szállodai büféasztal az más. Ott nincs helye idealizmusnak. Locsoljuk a narancsot ezerrel. Reggel odafigyelünk az egészségünkre. Ha nem mi fizetjük. Nincsen annál szomorúbb, mint reggelit egyedül késziteni (egyedül reggelizni pedig már-már büntetés). A közösség élménye sokat tehet a reggelihez, mindenki mást szeret, mert reggel valahogy mindenki odafigyel a részletekre, de minimum fontosnak érzi a reggeli italát személyre szabatni. Mással. Így aztán a jó reggeli délig is eltarthat. A helyzet Görögországban azonban más. Ott nem vesztegetjük az idôt naphosszat, mert vár a tenger. Fizetünk és odébbállunk. Marketingszempontból a célcsoport kérdését tisztáztuk, foglalkozzunk egy kicsit a kínálat részleteivel. Az elsô eldöntendô kérdés, hogy édeset vagy sósat. Nehogy azt gondolják, hogy mindegy. Mint mondtam, a reggeli büféasztal más, ott a kettôt szokás kombinálni is. Fene a gusztusát annak, aki ezt (t)eszi. Hol van a stílus, a szokások meg a gyerekkor, a mama mosolya, az intelmek, a vágy, meg minden
olyasmi, ami azzá tesz bennünket, amik vagyunk. Ne csinálják ezt, kérem ! A görögnek nincs identitászavara. A bölcsôben elsajátítják a két legfontosabb görög szót, és egy életen át ragaszkodnak hozzá. A sorrendet nem biztos, hogy tanítják, talán nem is lényeges. Tehát az elsô fontos kifejezés fonetikusan a „sziga-sziga”. Több mindent jelent. Ne rohanjál, barátom, lassan, ne siess, maradj már békében, a helyzettôl függôen jelenthet mást és mást. A másik fontos kifejezés az „avrio”, azaz a holnap. A görög nyelvben ez jelenthet akár egy hetet is, ha nem tévedek, akkor a Húsvét az egyetlen igazodási pont, de az a lényeg, hogy semmiképpen nem azt jelenti, hogy most. Aki ezt tudja, nem várakozik hiába a sarki kávézó elôtt, odébbmegy, és nem reménykedik. A görögök jobban tudják, ki a szabadnapos, persze minden idôkorlát nélkül. Az a lényeg, hogy valaki talpon legyen, tettre készen, hogy megfôzze a „gliko elinikót”. Nem ide tartozik, de elmesélem. Fiatal felnôttkorom nyarait a Balatonon töltöttem. Ebbôl nem kell messzemenô következtetéseket levonni, nem nyaraltam ott, hanem reggeliztettem. Ma sem értem, miért kellett hatkor az éttermet kinyitni, bár megjegyzem, az értékesítés észnél volt, negyed hétkor teltházzal mentünk. A felíró sem tudta megmondani, hogy ki ébresztette a vendégeket. Gondoltam, ezt nem hagyom annyiban, kilesem, hová kell sietni a reggeli után. Két kancsóval a kezemben, (az a hír járta, hogy kávé van benne), nem vetítek, senki nem nevezte kávénak, „kentyen mokkát” követelt tôlem mindenki, elbújtam a bejáratnál. Arra lettem figyelmes, hogy többen a part felé veszik az útjukat, és szorongatnak valamit a kezükben, összegyûrt pénznek látszott, majd napozóággyal a hátukon pozíciót foglalnak. Beleülnek a napozóágyba, ne feledjük, ilyentájt hét óra lehetett, és várnak. A Béla már ordított, hogy ne szórakozzak, vegyem az irányt a bal kettô felé. Nyolc órára mindent letaroltak, gondoltam, visszatérek. Akkorra már sokan ültek a napozóágyakban, de már jött a váltás, a család, a gyerek, majd az apukák nyújtózkodtak egyet, és megnyugvással adták át a befoglalt helyeket a családnak. Ezt látva minden frusztrációm elmúlt, erôsebben szorítottam a két kancsót és megfogadtam egy életre, nem reggelizek, és nem bérelek napozóágyat reggel hétkor. Azóta úri gyerek lettem, felküzdöttem magam, és már tudom, hogy a szabad ember azzal foglalkozik reggel, amihez kedve van. Nem vállalok kockázatot, mindent megteszek, hogy a vendégeim kedvükre egyenek és igyanak, bármit, amit szeretnének. Csak arra figyelek, hogy a croissant legyen vajastésztából, a virsli juhbeles, a kolbász pedig csípôs. Én a göndör hajú göröggel barátkozom. Nekem bejön a görög reggeli koncepciója. Kávé, cigi és az újság. Tudom. Nem kell mondani, ez valami rettenetes, még akkor is, ha ellenérveim is lehetnek. Egyrészt olcsó, nincsenek benne kulturális félreérések, és még egy görög sebessége mellett is gyorsan hozzá lehet jutni, arról nem beszélve, hogy kitart egész nap. A leszokás folyamatában vagyok, fázom a teraszon, de kell a cigi és a forró meleg. Eltart még egy darabig, amíg átállok egy másik üzemmódra, de történhet bármi, reggel hétkor napozóágyat akkor sem bérelek. Egy görög azt sosem tenné.
REGGELI MENÜK A GERLÓCZYBAN: EGYSZERÛ REGGELI MENÜ Cappuccino + croissant KLASSZIKUS REGGELI MENÜ Croissant sonkával, sajttal + 2 dl frissen facsart narancslé PARASZTREGGELI Hagymás- burgonyás rántotta, sült kolbász, parasztsonka, paprika, paradicsom, házi kenyér MÓDOS MENÜ Bécsi roppanós virsli, sült bacon, tojásrántotta, érlelt sajt, sós vaj, péksütemény
GERLÓCZY ---->
? VENDÉGVÁLASZ MILYEN EGY GERLÓCZYS VENDÉG? TÖRZSVENDÉGEINKET KÉRDEZTÜK, ÉS KÉRDEZÜNK KÖZÜLÜK HÁRMAT MINDEN LAPSZÁMBAN. HÁTHA KÖZELEBB JUTUNK ANNAK A TITOKNAK A MEGFEJTÉSÉHEZ, HOGY MILYEN EGY GERLÓCZYS VENDÉG...?
MIKLÓS ILDIKÓ
Dr. BICZI TAMÁS
ELEK JUDIT KATALIN
Hogyan találtál rá a Gerlóczyra?
Nagyjából 5-6 évvel ezelôtt sétáltam a belvárosban, és egyszer csak egy kis téren találtam magamat, melynek egyik oldalán egy kávézó állt. Összességében ez a miliô Párizst idézte... Ez volt az elsô élményem a Gerlóczyval, rögtön bele is szerettem.
Egy francia barátom mutatta meg a kávéházat. Azt mondta, egy darabka Párizs.
2007-ben a Kieselbach Galéria Fotóárverésén dolgoztam tanácsadóként. A Gerlóczyban tartottuk a munkamegbeszéléseket, így találtam rátok elôször. Rögtön megszerettelek titeket, mert Párizsra emlékeztetett, ahol összesen 6 hónapot töltöttem mûvészeti ösztöndíjakkal. Az Academy Julienen tanultam, azóta imádom Párizst, különösen tavasszal.
Aludtál már a Gerlóczy Rooms deLux-ban? MI a tapasztalatod?
Természetesen! Mint a Gerlóczy tavaszváró játékának nyertese :) Nyertem egy „egyéjszakás kalandot”, amely 2 fô részére vacsorából, 1 éjszaka szállásból valamelyik csodás szobában és reggelibôl állt. Nagyon tetszett minden, elegánsak, stílusosak és kényelmesek a szobák. Ajánlom mindenkinek! Sôt, a szüleim házassági évfordulójukra „egyéjszakás kalandot” kaptak ajándékba, igaz, az ô közös „kalandjuk” lassan már 40 éve tart. Nagyon tetszett nekik a meglepetés, emlékezetes eseményként tartják számon.
Sajnos még nem, de a nyitás elôtt abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy megnézhettem. Budapest legszebb idôszakát idézi.
Nem, még nem, de ha egyszer úgy alakul, hogy Budapesten leszek turista, biztos, hogy a legromantikusabb tetôtéri szobátokat választom.
Tavasztündér... talán még ovis koromban ... Egy fénykép is ôrzi emlékét, nagyon szép ruhám volt, és még egy varázspálcára is szert tettem.
Egyik kedvenc filmem, Kenneth Branagh-tól a “Sok hûhó semmiért”. Az egyenruha, amit a fôszereplôk viseltek.
A farsangi jelmezeim közül az általános iskolás Picúr és Pom-pom maradt meg legmélyebben bennem, de a legkedvesebb jelmezem egy angyaljelmez volt Szabó-Benke Róbert képzômûvész egyik projektjében.
Mivel foglalkozol, min dolgozol éppen?
Kedvenc Misi pincérünk szavaival élve „fontos bankos vagyok”. Ennek az a része valóban igaz, hogy egy bankban dolgozom. Közgazdász vagyok és folyamatfejlesztéssel foglalkozom. Továbbá életem fontos részét képezi a MA-URI, amely egy polinéz eredetû gyógyító technika.
Ügyvéd vagyok. Egy, a felperesi oldalon 282 fôt érintô környezetvédelmi peren dolgozom, ami a reményeim szerint egyezséggel végzôdik majd.
A Rododendron Art and Design Shop tulajdonosa és mûvészeti vezetôje vagyok, és így nagyon sok dizájnerrel, illusztrátorral, képzômûvésszel dolgozom együtt. Most éppen Fluor Tomival dolgozom együtt, egy fotókiállítást szeretnénk neki csinálni a képeibôl. Fotómûvész és design menedzser a végzettségem, úgyhogy teljesen testhezálló ez a feladat.
Mi a kedvenc reggeli fogásod nálunk?
Rendszeres reggelizô vendég vagyok a Gerlóban, Nagyszerû dolog nyári reggeleken a zöldellô fa alatt üldögélve kortyolgatni. Szeretnék kiemelni egy másik napszakra ajánlott fogást is, mégpedig a faszénen sült makrélát. Egyszerûen isteni, és valóban függôséget okoz. Sôt, mi több, Markó makrélájának rajongói messze földrôl újra és újra eljönnek felfedezni az ízek eme harmóniáját. (Konkrét példaként megemlíthetném a páromat is...)
A házi pástétom. De a bundáskenyér is nagy kedvenc nálam.
Amikor kényeztetni szeretném magamat, akkor Espresso Crema Shakeratót és croissant-t fogyasztok. Viszont amikor egészségeset és könnyût szeretnék reggelizni, akkor a fûszeres smooothyk közül választok.
Mi volt a legemlékezetesebb farsangi jelmezed?
GERLÓCZY MARCI ---->
HALTERASZ Mivel Horvátország polgárai a napokban szavaztak arról, hogy be akarnak- e lépni az Európai Unióba, így idôszerû arról kérdezem Makrélás Marcót, mit gondol arról, hogy az Unió több országában is jelentôs kisebbségnek számító osztrigák hermafroditák. - A horvát közvéleményt megosztja a kérdés –mondja Marco. –A legfrissebb közvélemény kutatások szerint a horvát lakosság 66 százaléka elfogadja, míg a maradék 34 százaléka elutasítja a hermafroditákat. Köztudott, hogy a csendes- óceáni osztriga az elsô évben hímként él, a második évben a populáció egy része hím marad, másik részük nôsténnyé válik. A hûtôpultban jelen lévô franciaországi osztrigák egyike elmondta: Franciaország, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia és Spanyolország osztrigaközösségei aggodalommal figyelik a horvátok népszavazását. A gyûlölet oka egészen egyszerû. Semmit sem tudnak rólunk, és amit az ember nem ismer, attól fél. Világossá kéne tenni, hogy mi, osztrigák különösen táplálóak és egészségesek vagyunk. Energiatartalmunk viszonylag kevés, de bôvelkedünk A, B1, B2, B3, B12, D, és E vitaminokban és ásványi anyagokban. Ezt egyetlen fonálkopoltyús nép sem mondhatja el magáról. - A másik ok a féltékenység. Mindez nem csupán a horvát embereknél, de a makréláknál és a garnéláknál is megfigyelhetô. Pedig errôl nem mi tehetünk. Mi, osztrigák 250 millió éve létezünk a földön szemben a horvátokkal, akiknek ôseit a 7. században telepítették a Balkán- félszigetre. Köztudott, hogy Aphrodité is egy osztriga segítségével közlekedett a tenger habja és a szárazföld között, tehát ez a féltékenység gyakorlatilag egyidôs Európával, annak a közösségnek a mindennapjaival, ahová a horvátok most csatlakozni kívánnak. Marco türelmesen hallgatja végig a franciát, majd fogja az osztriganyitó kését, felpattintja a páncélját és közelebb hajol. - Na most mondjad! - Errôl beszéltem – fordul felém az osztriga. – Ezek állatok. Kisebb dulakodás bontakozik ki, amibe két garnéla és egy nagyon raj makréla is bekapcsolódik. A garnélák lefogják Marcót, és a grillrácsra szorítják a fejét, a nagyon raj makréla pedig leönti a horvátot a fokhagymás olívaolajjal. - Na? Milyen érzés, mi? – kiáltja a nagyon raj makréla. Marco kapálózik, a lábával megpróbálja feldönteni a hordót. Sikerül kiszabadulnia a garnélák szorításából. Egy kis üveget húz elô a zsebébôl. - Csak meg akartam kínálni –mondja lihegve az üveggel a kezében. - Mi az? Mi van nálad? –kérdezi az osztriga. Marco az üvegbôl planktonokkal teli friss tengervizet locsol az osztrigára. A nagyon raj makréla letörli a vért a szájáról és felugrik a grillrácsra, a garnélák pedig visszamásznak a hûtôpultba. - Vive la France! –kiált Marco. - Zdravo! –felel az osztriga, majd nôvé változik. Állítólag látták ôket hajnalban hazafelé sétálni.
ERDÁN MINDEN SZ Z MAKRÉLA A ÜBEN! EBÉD MEN
BABICZKY TIBOR ---->
THANK YOU FOR SMOKING! Boldogult úrfikoromban kedveltem a francia cigarettákat. A kicsit karcos, mégis elegánsan könnyed ízt. Az apró gesztust, amellyel egy-egy szál külön személyiséget kapott: a dobozon a felirat még többes számban szerepelt (Gauloises, Gitanes), a cigaretta „gallérján” már egyes számban (Gauloise, Gitane). Kevesen tudják, de a Gauloises tizenöt éven keresztül – 1910 és 1925 között – „magyarul” volt jelen a piacon; Hongroises-nak hívták. Feltehetôleg a dohánykeverék ízének egzotikusságát hangsúlyozandó. Végül az állami dohánymonopólium úgy döntött, hogy a cigarettának is a francia hazafiságra kell emlékeztetnie, így jöttek a képbe a gallok. Tekintve a dohányzással kapcsolatos jelenkori hisztériát, úgy vélem, nincs okunk bánkódni, hogy nem a mi „nevünket” viseli a legendás francia termék. „Boszorkányok márpedig nincsenek” – hangzottak Könyves Kálmán szavai. Hiába tudjuk ezt a XI. század óta, az elmúlt csaknem ezer esztendô történelme – bizonyos szempontból – a boszorkányüldözésekrôl szólt. Gyakorta többrôl is párhuzamosan. Az ember csodálatos és paradox teremtmény. Egymagában szelíd, megegyezésre és összefogásra törekvô. Ha pedig – a közös érdekeket felismerve – csoportba rendezôdik, valahogyan kötelességének érzi, hogy üldözzön valamit; legyen szó földi hatalmasságokról vagy népcsoportokról, vagy éppen egy nyolc és fél centiméter hosszúságú, apróra vágott dohánnyal töltött papírhengerrôl. És a gyûlölet kifelé mindig erôteljesebb, mint a csoporton belüli ellentétek. Pápán, ahol gimnazista éveimet –boldogult úrfikoromat –töltöttem, az Árkádia Kávéház volt a törzshelyünk. Egy vadászmellényes, bajuszos öregúr szolgált ki. Furcsa jelenség volt: a háta hajlott, a kézmozdulatai merevek, a léptei ruganyosak. Mintha sosem lett volna szabadnapja. De fáradtnak sem tûnt soha. Mint ahogyan boldognak vagy szomorúnak sem. Tekintélyes has domborodott a mellénye alatt, mégis áttetszô tudott maradni. Az Árkádiában tavasztól ôszig –kivéve a pultnál „bérelt hellyel” bíró régi törzsvendégeket –mindenki az aprócska belsô udvarban megbújó teraszon foglalt helyet, a sûrû szôlôlugas árnyékában. Telente azonban beszorultunk a pasztellszínû, boltíves helyiségekbe. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán nem dohányzó vendége az Árkádiának. Mindenesetre, téli délutánokon, látni sem lehetett bent a füsttôl. De a dohányosok is különbözôek: néha valaki megkísérelte kinyitni a teraszajtót, hadd szellôzzön a helyiség. Emlékszem a menetrendszerûen felharsanó mondatra: „Csukd be azonnal, büdösben még nem fagyott meg senki”. Ki mondhatta ki elôször ezt a mondatot az Árkádiában, és mikor? Hány generáció óta hagyományozódott ez a téli rituálé? És honnan „érkezhetett” a mondat? A katonaságra tippelek. Külön pikantériája a dolognak, hogy –emlékeim szerint –az Árkádiában nem árultak cigarettát. A fôúr kedélyesen a templom sarkánál található trafikba irányította az esetleges –betévedô –érdeklôdôket. Manapság már nincsenek trafikok. Így aztán ez a furcsa kis szó is, amely egyszerre déliesen pergô és közép-európai módon náthás, szép lassan kiürül és eltûnik. A trafik ugyanis az olasz nyelvbôl (traffico: üzlet) osztrák közvetítéssel (Tabaktrafik: dohánybolt) érkezett hozzánk. Krúdy Boldogult úrfikoromban címû regényének egy pontján –konkrétan a hetedik fejezet elején –megérkezik a Bécs városához címzett sörházba az Andrássy úti trafikos. „Ez a szakállas trafikos, akit az éjjeli
UTCÁRA KERÜLT ? Füstöljö n a Gerló czy fûtött te raszán!
hölgyvilágban való népszerûsége miatt Irma néven emlegetnek, arról is híres, hogy bármikor elszív egy saját boltjából való Britanika-szivart, hogy a szivarnak a hamuja mindvégig megmarad. Irma többször produkálta magát az orfeumi télikertben, hogy néha még a zenészek is elhallgattak, amikor a Britanika hamuja kritikus helyzetbe került. A Virzsinia-szivarral ugyancsak megtette ezt a kunsztot, de csak ebédután, a régi Pletánovics-féle vendéglôben, az Andrássy-úton, az ablak melletti asztalnál. De az nem igaz, hogy a szemüveges trafikos pénzért szivarozott volna.” Ma már nem a pápai Árkádia a törzshelyem, hanem a budapesti Gerlóczy. Amely bejzli a nemdohányzók védelmében meghozott pedellus-színvonalú ejnye-bejnyére az egyetlen lehetséges módon reagált: az európai civilizáció egyik legautentikusabb vívmányával, a fûtött terasszal. Gyakorta látni T. Nagy Tamást is dohányozni e szabadtéri szellôs „világcsarnokban”. A Gerlóczy megóvja a nemdohányókat, de –és ez az, amirôl sokan megfeledkezni látszanak –nem veszi el a dohányzók méltóságát sem. A Füstölgô Teraszon nem kényszerül ácsorogni az ember, meleg van, jó rálátás nyílik a térre és az utcára. A vendég tehát vendég maradt itt. A normalitás egyik utolsó bástyája, „fehérek közt egy európai”. Köszönet érte. A jelenkort elfogadni kénytelenek vagyunk, megérteni törekszünk. De a hosszú vonatozások alatt, majd megérkezvén, a restiben, vagy éppen el sem indulván, városunkban, a törzskocsmában és a kávéházban, hiányozni fog a füst. E hiányról eszünkbe jut majd, hogy létezett egy világ, amely az örökkévalóságba ágyazódott, ahhoz mérte magát, és amely nem kizárólag anyagként tekintett az emberre, hanem tisztában volt a hajlamaival és a szenvedélyeivel is. Közben pedig felépült a semmibôl –szó szerint a semmibôl –egy új (való) világ körülöttünk, amelyben ugyan már nem dohányoznak, de amely szétbontja önmagát –szó szerint szétbontja önmagát –az atomnál is sokkal kisebb darabokra, de végül ott sem talál semmit, és nem is emlékszik már semmire, így aztán megteszi ezt a legkisebbet mércének. És nem lát elôrébb egy másodpercnél. A Gerlóczy még ôrzi a távlatot.
BABICZKY TIBOR, a Gerlóczy újság egyik szerzôje nem csupán Junior Prima Primissima Díjas költô, tehetséges újságíró, hanem –10 éves ismeretség után bizton állíthatjuk - egy jó ember ... Legutóbbi verses kötetének is ez a címe „ A jóemberek”, amelybe egy finom kávé mellett bele is lapozhatnak kávéházunkban. Kérjék a kötetet a fôpincértôl! A „jóemberek” az ír mitológia alakjai, akik „túl rosszak ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba.” Íme, egy kis ízelítô, fogyasszák szeretettel! HOMLOKRÁNC Ez a pici ránc a homlokon a vízmorajlással rokon tengerrel mikor partra tör vagy hullámtörôket gyötör benne van mind a végtelen a kocsma és az étterem benne a bánat és öröm a haj a bôr a lábköröm s a nap a hold s a csillagok a bûzök és az illatok benne a fák és a kövek az élet mit halál követ a ránc elôjön s elsimul gyümölcs megérik és lehull tenger morajlik –ez örök fejünkre hulló fénykörök
LEHET, HOGY MA JÖN ÖSSZE? EGYÉJSZAKÁS KALAND A LÁTHATÁRON Februárban minden este pontban 9-kor kisorsoljuk vacsorázó vendégeink közül azt a szerelmes párt, akik aznap bent tölthetnek egy mesés AJÁNDÉK ÉJSZAKÁT a Gerlóczy legszebb szobájában. Másnap reggel pedig a város legjobb reggelijével vendégeljük meg ôket. HA AZNAP NEM JÖTT ÖSSZE az ajándék éjszaka, kárpótlásul HAZAVISSZÜK TAXIVAL, bárhol is lakjanak Budapesten. Lepje meg kedvesét és foglaljon asztalt MOST az ingyenesen hívható zöld számunkon: 06 80 102 600! Fogkefét hozzanak!
A SZERELMET A GERLÓCZYBAN KERESSE! A TAVALYI NAGY SIKER UTÁN NEM VOLT KÉRDÉS, HOGY IDÉN IS FOLYTASSUK-E A HAGYOMÁNYT. MEGTARTJUK ÍGÉRETÜNKET, LESZNEK ÚJRA EGYÉJSZAKÁS KALANDOK A GERLÓCZYBAN Ahogy az elsô oldalon már megírtuk „reggel ritkán szövôdnek szerelmek”, este viszont annál inkább: különösen a Gerlóczyban. Ugyan nem végeztettünk még erre vonatkozó mérést valamilyen szerelmi guruval, így nem tudjuk biztosan, hogy az épület alatt találkozó vízerek, netán metróvonalak találkozásának köszönhetô-e az a különös romantikus rezgés, amely miatt sokak szerelmi története hozzánk köthetô. Volt már itt számos jól sikerült elsô randevú (éppen a múlt héten), leánykérés, sok-sok „egyéjszakás kaland”, esküvô, nászéjszaka (a pincérek és szakácsok közötti szövôdött szerelmekrôl nem is beszélve). Szóval érdemes a szerelemet nálunk keresni, vagy hozzánk hozni, kiváltképp februárban ...
„GERLÓ CZY: A LEGJO BB HELY EGY ROM ANTIKUS VACSOR ÁHOZ” Lonely P lanet
Lánykérés történhet hirtelen felindulásból, vagy hosszas tervezgetés után. Martinkó József építészetkritikus számára a miliô és a stílus is fontos szempontot játszott abban, hogy a Gerlóczyban kérte meg Szöllôssy Barbara designer kezét. Ma már kedves nosztalgiával gondolnak arra az emlékezetes tavaly decemberi vacsorára.
GIFT CARD
Ruszina Rita és Vincze Tibor a nászéjszakát töltötték a Gerlóczyban januárban, és azt is eldöntötték, hogy minden évfordulóra visszajárnak majd.
Gerlóczy tipp (nem csak) Valentin napra Ajándékozzon kedvesének vacsorát és egy mesés éjszakát a Gerlóczyban. Mit kell tennie? Vásároljon Gerlóczy Gift Cardot a recepciónkon. Ott feltöltjük a kártyájára a kívánt összeget és legközelebb már a kártyával fizethet a kávéházban, sôt szobájának ajtaját is azzal nyithatja. Foglaljon asztalt és szobát idôben! Ez a Valentin nap egészen más lesz ...
T.NAGY TAMÁS ---->
SAJTBOLT - MILKA TEHÉN KEDVES BARÁTAIM, VAN ÚGY, HOGY A SZERELMEKET IS EL KELL ENGEDNI, ÍGY VAGYOK ÉN MOST A SAJTÜZLETTEL. A SAJTÜZLET 2012 ÁPRILISÁBAN NAGYKORÚ LETT VOLNA, DE AZ ÉLET ÚGY HOZTA, HOGY ÖRÖKRE MEGMARAD EGY SZERETETT GYEREKNEK. SZÉP VOLT, ÉLVEZTEM, ÉS HA MINDENNEK ELÔTTE LENNÉK, ÚJRA FELNEVELNÉM ... Január elseje óta már nem fogad vásárlókat a Sajtüzlet, bezárta kapuit. A Gerlóczy Kávéház lesz a jövôben a gyámja a sajtoknak, és azok az éttermek és partnerek, akiknek a bizalmát kivívtuk. Kôbányára költözik a kereskedés,és mindazt, ami értéket képvisel a számunkra, oda fogjuk átmenteni. Alakulóban van, épül, de még sok a feladat. Van, aki már tudja, de ôk is megkérdezték az okát a döntésnek, amit megválaszolni nem egyszerû. Mint ahogyan a Facebook oldalunkon is olvasható, a Gerlóczy Újságban szoktam a gondolataimat közölni. Most is megtettem, de a történet nem túl vidám. Ha valaki mégis kíváncsi lenne az okokra, azok kedvéért már most itt közzéteszem a gondolataimat. Tesszük a dolgunkat tovább, ugyan minden változik, de ma is csak azt mondhatom, mint annyiszor: A sajt nem más, mint tej, só, oltóanyag és egy kis poézis. Bárhol is találna bennünket a jövô. Egy pohár víz fölé hajolva Bartos Tibor gondolatai jutottak eszembe, amikor az Áldás álruhában sorait felidézve megvilágosodtam. Ez a Tibor egy gógyis fickó, zöldnek álcázott közgazdász, aki idejében kifürkészte a helyiséggazdálkodás piaci folyamatait, és elmélkedését így foglalta össze: a víz, amíg a csapot eresztem, tiszta, aztán megiszom vagy mosdok, mosogatok benne, mosok vele, vagy csak folyatom bolondul, mindjárt szennyvíz. Úgy kell bánnom vele, mint az árvízzel. Elvezényelni, el innét, sose lássam. Holott ha én szennyvizet vásárolnék és tartanék bankban, ahol a pénzt is mossák, és mosatnám addig, amíg el nem jön az országos aszály - menetrendszerûen, mint újabban mondják, akár az árvíz akkor áruba bocsáthatnám. És ha csakugyan a bankban tiszta lett a víz, akkor mindazok, akik eddig hülyének néztek, azok most, ha a banki ivóvizemet olcsóbban mérem a vízmûveknél, azt mondanák, mégis rafinált gyerek ez. Most már csak bankot kell keresnem a víznek. Nem vésztározót. Abban az aszályt kell tárolni, az a vész. Az én bankomban, lápban, nád közt, csendes vízfolyásban évhosszat tisztuljon az a víz. A belvárosban sok víz folyik a vésztározóba, egyre kevesebben vannak, akik a nád közé folyatják a vizet. A vésztározókat lelakatolták, berácsozták, aszály van bennük. Helyiséggazdálkodnak velük. Nem hülyék, keresik a bankot a víznek, hogy aztán majd áruba bocsássák. Az eszmefuttatás ezen pontján, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Helyiséggazdálkodást említettem az imént, pedig kiüresedett üzleteket kellett volna mondanom. Tûnôdöm, hogy ezen szegletét a fôvárosnak (a földrajzi közepe Kôbányán van), mikor öntötte el az szennyvíz. A hetvenes évek, majd még a nyolcvanas évek derekán errefelé nyugati szelek fújtak. Butik volt a szél neve. Ami a hozamot illeti, orkánerejû volt. Nem az orkándzsekire gondolok, hanem arra az üzleti haszonra, ami a brifkóban landolt.
A kasszagép akkoriban ismeretlen fogalom volt. Bemondásra könyvelték a forgalmat. Aztán a dolgok megváltoztak. Kecskére bíztuk a káposztát. Közfelkiáltással. A nép nevében! A nép beköltözött a hivatalba, szerintem, inkább a bevándorlási hivatalba, hogy a helyére tegye a dolgokat. Szavaztak. ---Lebetonozták az utcákat, ízléses tiltások kerültek a közterületre, táblák, parkolóórák, sorompók. Védeni kell a vésztározókat. Fekete ruhások vigyázzák. A fekete szín olyan barátságos. A gátak védik a veszedelmet, de kiszorítják a tiszta vizet, mint azt Bartos mondja, akik kiszorítják, keresik a bankot a víznek, hogy aztán majd áruba bocsássák. Hogy bejön-e a számítás, nem tudom? Csüggedve szemlélem az elmúlást, a kiüresedett boltokat, miközben keresem a sokadalmat, a korábbi nyüzsgést. Némi vigasz a bizalom, ami a Gerlóczy teraszán a napsütésben kiviláglik. Én ezt erônek tekintem, reménynek, ha úgy tetszik, mert abban is egyetértek Bartossal, hogy a Milka tehénnek zöld legelô kell, a disznónak fertô, víz ehhez is, ahhoz is. Téli takarmányhoz, kaszálókhoz, tengerihez, pillangósokhoz, de még a moslékhoz is: víz. Ha szennyünket magunk alá eresztjük, egyenesen az ivóvíz-bázisba, akkor bizony elôbb-utóbb fel kell hoznunk tisztításra még a talajvizet meg a rétegvizeket is, hogy embernek-állatnak iható legyen. Mert hallottunk ugyan az ár napjaiban helikopteres kristályvíz-akcióról Beregben, de hogy a teheneket Perrier-vel itatták volna, arról nem. Hát akkor mivel? Ezen tûnôdöm majd az elkövetkezôkben, errôl beszélgetés most nem lesz. A vizes poharat félreteszem, pezsgôt töltök a poharamba, átállítom magam ünnepi üzemmódba. Keresek valakit társaságnak, átülök egy másik asztalhoz. Itt, a nádasban, ahol „tisztítom a vizet”, egyszerûbben fogalmazva üzletelek, szívesen társalgok, kiváltképp ha pezsgô van a pohárban. A pezsgô nem pia, a pezsgô: életforma, különösen, ha nem szereti az ember. Sokkal többen isszák, mint ahányan szeretik, talán mert erre is igaz az a morális abszurd, hogy a rossz szándéknak lehet jó a következménye. De még mindig nem értem. Miért olyan könnyû hagyni, hogy a személyes ambíció, a büszkeség és az uralomvágy legyen a cselekedeteink mozgatórugója. Hogyan ismerheti fel az ember önmagában, ha ilyesmi hajtja? Van rá válaszom. Mondjuk az a valaki kinéz a Gerlóczy Kávéház ablakán, és észreveszi, hogy sok a rács és a lakat a szomszédos üzleteken. A zsebébe nyúl, és ha talál egy kulcsot, ami nem az övé, elkezdi keresni a jogos tulajdonosát. Teszi ezt, mert felismeri, hogy fel kell hozni tisztításra a talajvizet, hogy az embernek-állatnak iható legyen. Bölcsesség kell elfogadni azt, hogy a bab is hús, csupán csak akarat kérdése, de higgyétek el nekem, nagy baj lesz abból, ha kiderül, hogy nem minden tehén lila.
GERLÓCZYAjánló: FÁNKOS FEBRUÁR Februárban fánkot sütünk, málnásat és sárgabarackosat, pont olyat, amilyet a nagymamánk sütött farsangra. DÉLUTÁN 5 ÓRÁTÓL minden nap , amíg el nem fogy!
INDEN MOST M ÁHOZ MAKRÉL NDÉK EGY AJÁ OR POHÁR B Tokaj Sauska ée u 113 C v
GASZTROKRIMIK Cserna-Szabó András és Fehér Béla „gasztrokrimiként” aposztrofált könyvének fejezetei sorra veszik a legendás –vagy éppen legendásnak tudott –magyar ételeket. Egy valamirevaló krimiben viszont lennie kell gyilkosnak is. Ez esetben az elkövetô: a felejtés. A nyelv, a hagyomány, az ízek „emlékezetének” elfeledése. Így az Ede a levesben nem klasszikus „krimi”, hanem annak éppenhogy az ellentéte. Gyógyító könyv. Amelynek egyetlen célja –amennyiben a magyar gasztronómiáról beszélünk –, hogy a „gyilkosságot” megfordítsa; a holtat élôvé, az áldozatot „áldozóvá” tegye. Az Ede a levesben „interaktív” könyv. Képtelenség csupán olvasni, fôzni is kell közben. Ráadásul maradandó változásokat okoz. Az ízlelésben. Az ízlésben. Magyarán abban, ahogyan a világra tekintünk. Cserna-Szabó és Fehér kötete bebizonyítja, hogy –a zenéhez hasonlóan –az étel: világnyelv. Közösség. Hogy az ízlelésnek –habár a történelemrôl beszél –az „emlékezete” magában hordozza a jelen és a jövô idôt is. Az Ede a levesben egyszerre nagyigényû és szerény könyv. Szép gesztus, hogy a fejezetek szerzôségérôl csupán a tartalomjegyzékbôl szerezhetünk tudomást. Arra utal, hogy az ego itt nem rúg labdába. Nálánál fontosabb dologról van szó. A múltunkról, a jelenünkrôl, a jövônkrôl. Arról, hogy az életet méltósággal éljük-e, vagy csupán egy életnek hazudott pusztulásban leledzünk. Babiczky Tibor
MENÜ: 9
50 FT FÁNK+ RUM PE RUANO 2006
TRIPADVISOR: 7. A 335-BÔL Rekord helyezést ért el a Gerlóczy a nemzetközi úti tippeket megosztó oldalon, a TripAdvisor.com-on. Örülünk, hogy ennyien megosztották a Gerlóczys élményeiket.
A SZOKÁSOSAT, FÔÚR KÉREM! Leginkább láthatatlan, maga a két lábon járó diszkréció, máskor határozott, udvarias, mintha régrôl ismernéd, talán még a neveden is szólít; belépsz a Gerlóczyba, és rád nyit egy idôkaput. Baranyai Csaba maître, a Gerlóczy lelke azok közül való, akiket csak valami pimasz véletlen sodort ebbe a gyorsfogyasztott high-tech korba - minden mozdulata, gesztusa elárulja, hogy a lelke mélyén a húszas években lakik, zsibongó kávéházak illatába burkolózik, régi vágású urak, jól nevelt hölgyek kifinomult igénye szerint válaszol, bárki kérdezi. Hivatása a kedvesség, az elegancia. - A jó maitre olyan, mint egy becses bútordarab - igyekszik a dolgot rövidre zárni Csaba. Faggatni kell, hogy kiderüljön, ennél azért jóval bonyolultabb egy maître ars poeticája. Nincs például papírja róla, de tapasztalt pszichológus. Ráadásul az igazi kávéházi fôúr ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Az aranykorban a pesti kávéházakban is divat volt, hogy a francia vendéglátási brigádrendszer hierarchiájának csúcsán álló maitre (fôúr) fogadja a betérôt. A fôúr a törzsvendégek bizalmasa volt, a jó gazda gondosságával járt a házban, mindenkihez volt egy jó szava, és pontosan tudta, mit jelent: „A szokásosat lesszíves, fôúr!” Csaba még csak egy éve hagyott ott egy ötcsillagos kastélyszállót T. Nagy Tamás hívására a Gerlóczy kedvéért –mintha mindig is itt lett volna, mondja. Több ezer ellesett pillanat, tucatnyi rá bízott, apró titok lakik az öltönye zsebében, jó mélyen: –A maitre nem fecseg. Meghallgat, és ha a vendég igényli, beszélget –mondja. Ki tudja, naponta hányszor, ugyanabból a zsebbôl kell elôhúznia az adott pillanatban, az adott személynek mindig a megfelelô szót, gesztust, legyen az egy trükközô zsebtolvaj, egy fáradt pincér, egy kötözködô, vagy csak rosszkedvû vendég, vagy éppen Jeremy Irons. –Sosem felejtem el, igazi lámpalázam volt –meséli Csaba, hogyan lepte meg a Gerlóczy stábja a mindig könyvébe, papírjaiba temetkezô színészt a születésnapján. A Borgiák sorozat forgatása alatt Jeremy Irons többször megfordult a Gerlóczyban, készült is neki egy egyedi Gerlóczy-póló, amit Csaba adott át egy épp alkalmas törtpercben. Csak semmi felhajtás: mint mindig, most is tökéletes volt a diszkréció. Tea fölött beszélgetünk, a háttérben Gergô bácsi bûvöli a hárfát, Csaba csak mesél, például azt, hogyan keveredett egyetlen apró figyelmességnek köszönhetôen barátságba egy norvég házaspárral a Gerlóczy teraszán. Na igen, kérem. Így épül az országimázs. Klementisz Réka
KAM-CHAT-KA IN THE HOUSE Schulteisz Mártát, a Kam-chat-ka márka megalkotóját (www.kamchatkadesign.com) rávettük, hogy miközben kedvenc kávéját iszogatja nálunk, gondolja újra a Gerlóczy Rooms DeLux formaruháit. Elsôként a lányokat vette kezelésbe. Kíváncsian várjuk a végeredményt!
ITT AZ OSZTRIGA! A legfrissebb bretagne-i példányokból mindig találtok a Halteraszunkon amíg a szezon tart. (április végéig)
«--- Márta éppen Hegedûs Henit kapja mérôszalag végre.
Fél tucat: 3,250 Ft, Egy tucat: 6,500 Ft
VALAMI KÉSZÜL AZ ELEFÁNTCSONT-TORONYBAN Tavasszal a weblapunk is megújul. A képen látható két úriember Ort Attila, az Ombrello média tulajdonos ügyvezetôje és Flanek Péter, a Gerlóczy grafikusa mostanában sokat kávézik együtt. Ilyenkor általában a Gerlóczy weblapjáról ötletelnek, egyeztetnek. Néha azonban úgy tudjuk, hogy teniszrôl is szó esik. Az új website március elejétôl lesz elérhetô. --- www.gerloczy.hu
BÁRSZEKRÉNY
CHAI LATTE
ITT AZ ÚJ BÁRSZEKRÉNYÜNK, NEMES ITALAINK OTTHONA!
Megérkezett India capuccinója. Fûszeres tea, tejjel, kicsit édesen. Mostantól keresse a Gerlóczyban!
A bárszekrény kulcsa fôpincérünk zsebében lapul, aki maga ôrzi, kezeli és szervírozza különleges röviditalainkat, legyen az gin, rum, cognac, whiskey vagy vodka.
A válogatásban Antal B. Gábor segített.
KANÁRIA Lóczyéknál mindig történik valami Most éppen bôvül a család! Egy kék tojáson ücsörög Lóczy, Jacquette pedig éberen ôrködik felettük, így telnek a napok mostanában a galérián. Tavaszi lapszámunkra kikel a fióka, akinek névválasztásánál már óvatosabbak leszünk...
«--- Benyó Rita és Majzik Szabina
FURCSA ALAKOK A GERLÓCZYBAN Fotó portré sorozat indult izgalmas Gerlóczys vendégekrôl Ritter Doron, fotós közremûködésével. Doron évek óta figyeli, hogy milyen érdekes alakok fordulnak meg nálunk, és elhatározta, hogy hetente egy-egy portrét fog készíteni a Gerlóczyban. Ha Te is szeretnéd, hogy megörökítsenek kedvenc kávéházadban jelentkezz az info@gerloczy.hu e-mail címen. A képeket a Gerlóczy újságban és a Gerlóczy Facebook oldalán tesszük közzé. PORTRÉRA FEL!
RUM+FÁNK
STRUCCOT FOGTUNK
Rumnak eredetileg a Karib-szigeteken készített cukornádpárlatot nevezték. Nevének keletkezésérôl a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tûnik a legvalószínûbbnek. Más források szerint a rumbillion, „zûrzavar” szóból ered. Ahogy nevének etimológiája, úgy magának az italnak eredete sem tisztázott. Az elsô rumlepárlás a XVII. században történt a Karib-szigeteki cukornádültetvényeken. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékét, a melaszt alkohollá lehet érlelni. Késôbb ezeket az italokat lepárolták, így megnôtt az alkoholtartalom és megszületett a valódi rum.
Az Éva magazin farsangi divatanyagát, struccostúl nálunk fotózta. Vörös színû harmadik emeltünk remek háttérnek bizonyult a karneváli forgatagot idézô fotósorozathoz. A képek magukért beszélnek.
+A hagyományok szerint a rum Barbadosról származik, míg más vélemények szerint Puerto Ricóból. A világ rumgyártásának fôbb területei a Karib-térségben valamint néhány közép- és dél-amerikai országban vannak. A spanyol ajkú országokban a fehér rum készítése terjedt el. Az angol ajkú szigetek és államok a sötétebb, testesebb rumjaikról ismertek. A térség francia befolyás alatt lévô országaira az ún. rhum agricole jellemzô. Ezzel a megnevezéssel illetik azon rumokat, amelyeket nem az olcsóbb és a rumkészítéshez gyakrabban használt melaszból erjesztenek és párolnak le, hanem frissen facsart cukornád-lébôl. A farsangi szezonban - a hagyomány szerint - a fánk is felkerül a Gerlóczy étlapjára. Sokat gondolkoztunk, milyen italt ajánlhatnánk hozzá. A rum viszont tökéletes „gardedámnak” bizonyult. A Gerlóczy málna és sárgabarack lekváros farsangi fánkjához a 8 éves perui Rum Peruano 2006-ot választottuk, amelynek intenzív vaníliás, fás jegyei szépen simulnak a fánk édeskés, valamint a lekvár gyümölcsös ízéhez. Hagyd otthon az autót, és kóstold meg! Ha kedvet kaptál, hogy beleláss ennek a csodálatos italnak a rejtelmeibe (és a fánkot is szereted), akkor itt a helyed március 9-én, pénteken este 6 órától, ahol 6 féle rum segítségével utazhatjuk körbe a Karib-térséget. Rum Clement Premiere Canne, Rum Clement VSOP, Rum Clement Shrubb Creole - Martinique, Rum Renegade Cuba - Kuba, Rum Millonario Solera 15 éves - Peru, Rum Peruano 2006, 8 éves - Peru Fotó: Emmer László
IDÉN IS LESZ TAVASZ! - ELÔZETES Terasz és-, szívnyitó: ismét leporoljuk a kerti székeket, asztalokat és a szívünket, mert márciustól kiköltözünk a nagy szilfa alá és novemberig nem is mozdulunk el onnan. Várja Önt is a belváros legpárizsiasabb terasza! Virágot bontunk és füvet növesztünk a teraszunkon, jön a tavaszi-nyári étlapunk tele érdekes új ételekkel és italokkal. A többi még titok... de addig is: osztrigázzanak - áprilisban még megtehetik, - míg tart a szezon nálunk mindig van a legfrissebb példányokból. Májusban pedig miénk lesz a tér, újra lesz KAMERMAYER PIKNIK - méghozzá izgalmasabb mint valaha ...
VOILA! ELKÉSZÜLTEK A TETÔTÉRI SZOBÁINK. FOGLALJON TETÔTÉRI SZOBÁT MOST A 06 80 102 600-AS INGYENES SZÁMUNKON! ÁPRILIS 1-IG 65 EURÓS BEVEZETÔ ÁRON /+ 12 EURO/FÔ REGGELI
A híres-neves lebegô ágy, az oroszlánlábas kád, a csigalépcsôház és a business sarok
JÖN A KÜLFÖ LDI ÜZLET I Altass PARTNERE? a a Ge Szoba rlóczyban fo 06 80 glalás a 102 6 00-a zöld s zámon s . A szobák ára: két fô részére 90 euro/éjszaka + 12 euro/fô/reggeli vagy válassza az új tetôtéri szobáinkat bevezetô áron: 65 euro /éjszaka + 12 euro/fô/reggeli Gerlóczy Rooms de Lux, a Gerlóczy Kávéház felett: 1052 Budapest, Gerlóczy u. 1.
IMPRESSZUM: Munkatársak: T. Nagy Tamás, Gerlóczy Márton, Klementisz Réka, Babiczky Tibor, Bruckner Regina, Emmer László, Ritter Doron Design/fotó: Flanek Péter Nyomda: Intruder --- e-mail: marketing@gerloczy.hu Kiadja: Gerlóczy Kávéház Kft.: 1052 Budapest, Gerlóczy utca 1. --- Nyitva tartás: H-V 7- 23 óráig