Page 1

Mester Attila, Mester Zsuzsa

„Ezt nem csak magamnak, neked is csinálom” – A közösségi kultúra és működésmód létrejöttének integrál személetű elemzése egy kisközösségi projektben  Tanulmány

A Kisközösségek Átalakulásban projekt kiadványa


Köszönetnyilvánítás

A tanulmány alapjául szolgáló Kisközösségek Átalakulásban projekt létrejöttéhez sok energiára, hitre és nem utolsó sorban anyagi forrásokra volt szükség. A két és fél év során számos embertől, szervezettől kaptunk segítséget munkánkhoz, sokan sokféle módon   támogatták   a   folyamat   alakulását,   nekik   ezúton   szeretnénk   mindezt megköszönni. A tanulmány írói köszönik a résztvevő közösségek katalizátorainak és a stábnak   a   tanulmány   létrejöttéhez   nyújtott   anyagokat,   interjúkat,   tanácsokat   és   a közös munka élményét. Köszönjük   Dr.   Pataki   Györgynek,   Üveges   Lillának,   Tracey   Wheatleynek   támogató hozzájárulását a tanulmány alakulásához. 

1


Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló............................................................................................................................. 3 1. Bevezetés......................................................................................................................................... 3 2. A projekt és kontextusának rövid felvázolása................................................................................4 A KKA projektben résztvevők, a projekt célcsoportja...................................................................5 A projekt elemei, a találkozás színterei........................................................................................6 3. Módszertan.................................................................................................................................... 10 4. Elméleti háttér.............................................................................................................................. 12 Az integrál-szemlélet és a wilberi 4 negyed általános bemutatása............................................12 Külső Egyéni – KE................................................................................................................ 14 Belső Egyéni – BE................................................................................................................ 14 Külső Kollektív – KK.............................................................................................................. 15 Belső Kollektív – BK.............................................................................................................. 15 5. Az integrál szemlélet alkalmazása helyi ökológiai kezdeményezésekben..................................17 6. A 4 negyed, mint térkép közösségi folyamatok, civil kezdeményezések elemzésére. Hogyan néz  ki a KKA a 4 negyedben?.............................................................................................................. 18 Külső Egyéni negyed (KE) - A „projektbeszámoló” negyede (jobb felső)....................................19 A KKA külső egyéni negyede.................................................................................................20 Külső Kollektív negyed (KK) - A „projekt-beágyazottság” negyede (jobb alsó)...........................20 A KKA külső kollektív negyede..............................................................................................21 Belső Egyéni negyed (BE) - A „projekt-élmény” negyede (bal felső)..........................................25 A KKA belső egyéni negyede................................................................................................26 Belső Kollektív negyed (BK) - A „projekt-kultúra” negyede (bal alsó).........................................29 A KKA belső kollektív negyede..............................................................................................30 Fontos motívumok, szimbólumok..........................................................................................35 7. ­ Konklúzió és ajánlások................................................................................................................ 41 Az együttműködések ereje.........................................................................................................41 Találkozás a mássággal............................................................................................................. 43 Az integráció megteremtése......................................................................................................44 Holisztikus megközelítés fontossága.........................................................................................46

2


Vezetői összefoglaló A   közösségi   kezdeményezések,   civil   projektek,   fejlesztések   hatékonysága   és fenntarthatósága   nagyban   függ   attól,   hogy   milyen   elméleti   megközelítést alkalmaznak,   milyen   keretek   közt   értelmezik   a   világot   és   saját   szerepüket.   A tanulmány   adalékokat   nyújt   egy   teljesebb   keretrendszer   kialakításához,   ennek elméleti háttere és gyakorlati oldalai egyaránt fontos témája a munkának. Mindez egy konkrét, innovatív projekt, a Kisközösségek Átalakulásban bemutatásán, elemzésén keresztül történik, az integrál szemléletmód megközelítését alkalmazva.

1. Bevezetés Jelen tanulmány több célt is szolgál egyszerre. Egyrészt betekintést nyújtunk egy   igazán   egyedülálló   és   innovatív   projekt   működésébe,   világába,   másrészt bemutatunk   egy   holisztikus   keretrendszert,   melyet   felhasználunk   a   projekt elemzésére,   harmadrészt   pedig   a   tapasztalatokra   alapozva   konkrét   ajánlásokat teszünk,   melyek   növelhetik   a   hatékonyságát   és   erejét   az   olyan   civil kezdeményezéseknek, amelyek valamilyen módon a kulturális sokféleség témakörét érintik. Ha valakit a praktikus, gyakorlati szempontok inkább foglalkoztatnak mint az elméleti   háttér,   a   „Konklúzió   és   ajánlások”   című   fejezetben   megtalálja   ezeket   a tanulmány utolsó fejezetében. Szándékunk szerint az ajánlások önállóan is megállják helyüket,   azonban   a   teljes   képhez   hozzátartozik   az   elméleti   folyamat   is,   melynek eredményeképp ezek megfogalmazódtak. A Kisközösségek Átalakulásban (továbbiakban KKA) nevű projekt két és fél éve   nagyon   gazdag,   tartalmas   időszak   volt.   A   Magyarország   különböző   területein működő   közösségek   önszerveződését,   egymás   felé   nyitását   és   az   egymástól   való tanulást   ösztönző   folyamatban   számos   találkozó,   látogatás,   képzés   és   a   helyi gyakorlati   jó   példák   megvalósítása   során   rengeteg   alkalom   volt   nagyon   különböző világok találkozására, hiszen a résztvevők rendkívül változatos szakmai­, szervezeti­, szociokulturális­ vagy  jövedelmi  háttérrel   rendelkeztek.  Először  bemutatjuk a  KKA projekt   lényegét   és   az   egyedi   találkozási   lehetőségeket,   melyeket   teremtett.   Nem célunk   azonban   az   összes   produktum   és   eredmény   részletes   ismertetése,   inkább   a projekt hatására létrejött társadalmi, kulturális jelenségek összessége a vizsgálatunk fókusza. Annak   érdekében,   hogy   mélyebb   ismereteket   gyűjtsünk   a   projektről   és megismerjünk   különböző   szempontokat,   interjúkat   készítettünk,   illetve megfigyeléseket   végeztünk.   Ennek   a   kutatómunkának   a   rövid   összefoglalása   a módszertani   fejezet   témája.   A   kutatás   során   készített   interjúk   részletei   eltérő szedéssel kerültek a szövegbe, alátámasztva az éppen tárgyalt témát. 3


Az összegyűjtött   információk,   megfigyelések   részletesebb   elemzéshez   egy nagyon izgalmas, a teljességre törekvő megközelítést és keretrendszert használunk, az úgynevezett  integrál   szemléletmódot.   Ennek   az   elméleti   háttérnek   az   összefoglaló ismertetése   (4.   fejezet)   teremti   meg   a   feltételeket   az   ismeretek   strukturált bemutatására. Miután röviden áttekintünk néhány nemzetközi példát az integrál szemlélet alkalmazására ökológiai témájú közösségi kezdeményezések esetében, a 6. fejezetben részletesen   megvizsgáljuk,   hogy   hogyan   használható   ez   a   megközelítés   egy   civil projekt esetében, illetve magát a KKA projektet elemezzük a segítségével. Az utolsó rész egy ajánlás­csokor olyan közösségi kezdeményezések számára, melyek   különböző   szociokulturális   vagy   szakmai   hátterű   egyének,   csoportok együttműködésére   alapulnak   vagy   ennek   létrejöttét   célozzák.   Ez   egy   gyakorlati szempontú párlata az elméleti résznek.

2. A projekt és kontextusának rövid felvázolása A  Katalizátorok   Helyben   ­   Kisközösségek   Átalakulásban,   Norvég   Civil   Alap által támogatott projekt 2013 és 2016 közötti időszakban zajlott, alapeszméje a helyi közösségek önszerveződő erejébe vetett hit. A projekt alapját annak felismerése adta, hogy   az   alulról   szerveződő   lakóközösségek   egyre   erősödő   jelenléte,   szerepvállalása kulcsfontosságú   a   nagyobb,   rendszerszintű   változások   előidézésében.   A   projektben résztvevő   szakemberek   évek   óta   dolgoznak   saját   lakóközösségükkel,   kapcsolatban állnak   más   kisközösségekkel   és   felismerték,   hogy   a   felhalmozódott   rengeteg tapasztalat   és   tudás,   eredmény   és   kudarc   megosztható,   közös   ismeretanyaggá formálható.   A   távlati   cél   egy   környezeti­,   gazdasági­   és   társadalmi   szempontból fenntarthatóbb   rendszer   kialakítása.   Az   ehhez   vezető   úton   az   első   lépés   a   lokális közösségekben   rejlő   erő   felismerése   és   erősítése,   az   erre   épülő   második   lépés   az összekapcsolódás,   a   tapasztalatok   és   tudás   megosztásának   képessége   és   igénye.   A KKA arra tett kísérletet, hogy egy támogató meta­közösséget hozzon létre, amely által erősödnek   a   helyi   közösségek,   szerepeikben   tudatosabbá   válnak   az   őket   alkotó személyek, mindez ösztönzi a részvételi demokrácia terjedését hazánkban. A gondolkodási és módszertani alapot az Átalakulás mozgalom módszertana adta. A 2006­ban, Dél­Angliából, Totnesből indult „modell” a helyi közösségek erejére és   kreativitására   épül   s   fókuszában   a   pozitív   megélés,   a   részvétel   áll.   Világunk nyomasztó és sürgető kérdéseit nem a hiányok, függőségek, negatívumok felől közelíti meg, hanem inkább a meglévő külső és belső erőforrások felismerésével, értékelésével, pozitív   megélésével   igyekszik   válaszokat   adni   rájuk   lokális   szinten.   „Azzal   főzünk, amink   van!”   ­   lényegében   a   projekt   mottójává   vált   és   jól   kifejezi   ezt   a   pozitív hozzáállást. Minden embernek, közösségnek vannak erőforrásai, sikerei, megosztható tudása,   sokszor   azonban   nincsenek   ennek   tudatában,   jellemző   módon   nem   ezekre fókuszálnak, hanem a hiányokra, a kudarcokra. A projekt kísérletet tett mindennek a 4


felismertetésére, megélésére,   például   közösségi   leltár   készítésével,   ahol   közösen feltérképezi a közösség azt, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezik és a későbbiekben ezekre   épít,   ezeket   a   forrásokat   igyekszik   erősíteni.   Az   Átalakulás   ezeket   a   belső folyamatokat   átülteti   a   gyakorlatba,   konkrét   helyi   akciók   keretében   igyekszik változást előidézni a helyi közösségben. Ilyenek lehetnek a helyi gazdaságot erősítő lépések, mint a helyi piac, közösségi kert, adománybolt, helyi pénz életre hívása, a közösségi   élet   erősítése   klubok,   sportesemények,   karaoke   szervezésével   vagy   a fosszilis   energiahordozóktól   való   függőség   csökkentése   alternatív   megoldásokkal.   A módszertan   másik   fontos   eleme,   hogy   az   emberek   közötti   különbségeket   nem konfliktusként, legyőzendő akadályként kezeli, hanem mint fontos erőforrást, tanulási terepet. Magyarországon  2008  óta  születnek olyan kezdeményezések melyek ezt  az elvet   vallják   magukénak,   elsőként   az   Átalakuló   Wekerle,   majd   az   Átalakuló Hosszúhetény,   Mozgalom   az   Átalakuló   Kecskemétért   ­   MÁK,   amely   közösségek szerves részét képezték a projektnek.1

A KKA projektben résztvevők, a projekt célcsoportja A pályázat megírásakor a cél az volt, hogy a részt vevő közösségek ne csak az ország különböző szegleteiből érkező, de alapvetően azonos szemléletű, élethelyzetű közösségek legyenek,  hanem  minél  szélesebben fedjék le a mai magyar társadalom rétegzettségét, különböző szociokulturális közegből érkezzenek. Az első körben bevont 15 csapat között voltak fővárosi, jellemzően középosztálybeli közösségek, vidéki, ezen belül városból faluba vagy tanyára költözött értelmiségiek, (ún. diplomás parasztok), öko­közösségek   s   az   általunk   kezdetben   szegény   közösségeknek   –   a   hátrányos helyzetűt megnevezést eleve elvetettük – nevezett, városi vagy falusi közösségek. Ez a kör később bővült a Győri Kereszteződés hajléktalan szociális szövetkezettel, amely egy újabb típusnak tekinthető. Olyan közösségek kerültek a KKA programba, melyek már megtették az első lépést,   valamennyire   felismerték   saját   erejüket   azáltal,   hogy   valamilyen   helyi kezdeményezést,   projektet,   jó   gyakorlatot   hoztak   létre,   amely   illeszkedik   az Átalakulás   szemléletmódjába.   A   helyi   élelmiszer   termeléssel,   helyi   gazdasággal kapcsolatos,   illetve   energetikai,   technológiai   fejlesztéseket   megvalósító   közösségi kezdeményezések lettek bevonva a programba. Ez a közösségi potenciál tehát hasonló motívumként   volt   jelen   mindegyik   közösségben,   azonban   sokszor   nagyon   eltérő szociokulturális kontextusban fogalmazódott meg. 

1

Részletesebben az átalakulásról: http://kozossegek.atalakulo.hu/mirol-szol-az-atalakulas

5


A projekt elemei, a találkozás színterei A   projekt   egyik   legfontosabb   motívuma   a   feltételezés,   hogy   minden közösségnél megtalálhatóak különböző funkciókhoz kötődő szerepek, s ezek közül az egyik legfontosabb az egész közösséget bemozgatni, megmozdítani, ösztönözni tudó ún. helyi katalizátor. Ő az a szereplő, aki kellően ismeri a közösség tagjait, tudja, hogy kit mivel lehet motiválni, hol és hogyan kell a folyamatokat beindítani, megsegíteni. A közösségekkel   való   munkában   ezek   a   katalizátorok   voltak   a   kulcsszereplők,   ők jelentették   a   kapcsolatot   a   közösség   egészéhez.   Ezek   a   szerepek   gyakorta   nem tudatosan megélt, felvállalt pozíciók, sok katalizátor a projekt folyamata során látta meg   és   ismerte   fel   valódi   szerepét   és   annak   fontosságát,   illetve   határait   is.   A katalizátorok az első szakaszban kaptak egy mentort, aki a projekt során támogatta a folyamatot, segített az elakadásoknál, mentorálta a katalizátort s rajta keresztül a közösséget. Az első lépés ezeknek a szereplőknek a beazonosítása, megtalálása volt a 15 csapatban a közösségi felmérések során.

6


A résztvevő   közösségek   tehát   először   a   stáb   tagjaival,   a   helyi   felméréseket végző munkatársakkal találkoztak. Ezek sokszor nem új ismeretségeket jelentettek, hiszen   az   esetek   többségében   már   volt   valamilyen   kapcsolat,   ismeretség,   korábbi képzés vagy közös munka a stáb valamely tagjával, de akadt olyan eset is, amikor új közösséggel,   vagy   már   ismert   közösségek   új   tagjaival   kerültek   kapcsolatba   a megvalósítók. Ezek a találkozások, az ismerkedési fázis otthon, mindenkinek a saját biztonságos   környezetében   zajlott,   az   emberek   a   komfortzónájukon   belül   maradva mutathatták   be   eddigi   munkájukat,   eredményeiket   és   beszélhettek   terveikről, nehézségeikről. Már   ez   a   fázis   is   érdekes   tanulságokkal   szolgált   a   közösségek   énképével, identitásával,   saját   szerepük,   jelentőségük   megítélésével   kapcsolatban.   Kimondott elvárás volt a kezdeményezők részéről, hogy olyan közösségekkel dolgozzanak, melyek már   bizonyították   valamilyen   szinten   az   összefogásra,   közös   eredmények létrehozására való képességet és rendelkeznek valamilyen helyi jó gyakorlattal, ami mások   számára   érdekes   lehet.   A   felmérést   az   úgynevezett   Elismerő   Feltárás módszertanával összhangban végeztük.2  A   helyi   felmérések   arra   koncentráltak   elsősorban,   hogy   a   közösségekben meglévő   jó   példákat   feltárják,   összegyűjtsék.   Sokszor   azonban   a   helyiek   elsőre nemigen   értették   ezt   az   érdeklődést,   a   rájuk   irányuló   figyelmet.   Voltak,   akik állították, hogy náluk nincs semmilyen különösen érdekes helyi gyakorlat, jó példa, bármi,   ami   másoknak   érdekes   lehet.   Amikor   a   felmérést   végző   előtanulmányai, információi   vagy   előzetes   tapasztalatai   alapján   konkrétan   rákérdezett   egy­egy kezdeményezésre, helyi megoldásra vagy folyamatra, amit elindítottak, akkor maguk is  rácsodálkoztak,  hogy  az  valami  olyasmi, aminek  jelentősége túlmutathat a  saját közösségükön.   Utólag   sokan   beszámoltak   arról,   hogy   milyen   más   megvilágításba helyezte   tevékenységüket   már   ez   a   felmérés   is,   mennyire   befolyásolta,   erősítette közösségi   énképüket.   Jól   mutatja   ez,   hogy   a   „kívülálló   szeme”   mennyire   fontos 2

https://drive.google.com/file/d/0B7U2WHNPTySKMWZ0SWc2M2N1cDQ/view?pref=2&pli=1

7


tényező, már   csak   az   érdeklődés,   figyelem   megléte   és   fókusza   is   hatással   van   a megfigyelt   jelenségre.   (Ez   egyébként   nemcsak   kultúrantropológiai   kontextusban figyelhető meg, a kvantumfizika természettudományos kísérletei is bizonyítják). A közösségek szempontjából a folyamat következő lépése az első nagy közös Katalizátor   találkozó   volt.   Ehhez   mindenhonnan   két­három­négy   ember   érkezett   a budapesti helyszínre. Ezt követték a képzések, melyek általában valamely résztvevő közösséggel közösen szervezve az ő településükön, közösségi helyszínükön zajlottak, a lokális   kapcsolati   hálójuk   felhasználásával.   Ezek   általában   két   napos,   „ott­alvásos” alkalmak voltak hosszú, egész napos programmal, néha  rövid helyi terepszemlével, „idegenvezetéssel”   és   informális   kötetlen   esti   programokkal.   A   folyamat előrehaladtával, ahol lehetőség volt erre, ott a helyi közösség tagjai látták vendégül éjszakára a képzésen résztvevőket, illetve ők is főztek sok esetben, így a személyes oldal, az informális kapcsolatok egyre jobban érvényesültek.

Egy újabb   típusú   együttlétet   jelentettek   a   projekt   során   a   közösségi látogatások. Ezek során változó létszámú (4­5­től 10­15 fő) csapat utazott el egy másik résztvevő közösséghez egy tanulmányi kirándulásra, hogy a helyszínen ismerjék meg munkájukat, eredményeiket és tanuljanak egymástól. A látogatásokat megelőzte egy felkészítési   időszak,   amikor   a   házigazdák   felkészültek   arra,   hogy   minél élményszerűbben   mutassák   be   közösségüket,   tevékenységüket;   a   látogatók   pedig addigi   ismereteik   alapján   készültek   rá,   hogy   minél   több   ismeretet,   inspirációt szerezhessenek   a   látogatás   során.   Minden   közösség   maga   dönthette   el,   hogy   hova látogat, melyik csapat érdekli a legjobban.

8


A látogatások fontos szimbólumai a projektnek, fontos aktusai az egymás felé nyitásnak,   az   ismeretek,   tudások   áramlásának.   Szimulált   változata   több   képzésen, találkozón   is   megjelent,   amikor   a   teremben   egy­egy   asztal   szimbolizálta   az   egyes közösségeket, az ott ülők szóróanyagok, fotók segítségével bemutatták munkájukat és több fordulóban meglátogathatták egymást. A látogatásokkal kapcsolatban volt egy olyan elképzelés a stáb részéről, hogy ez jó lehetőség lenne a különböző típusú közösségeknek egymás jobb megismerésére, azonban a döntést rájuk bíztákbízták, és ők inkább a hozzájuk hasonló közösségeket választották látogatási célként. Ez érthető abból a szempontból, hogy a jó gyakorlatok átvétele, tapasztalatok megosztása  hasonló helyi adottságokkal rendelkező, hasonló életmódú közösségekből könnyebb, hiszen ők hasonló adottságokkal rendelkeznek és hasonló problémákkal küzdenek. „Földrajzi   távolságok   befolyásolják   azért   a   személyes kapcsolatokat is. Nagymágocs pl. nagyon messze van, nehezebben futok össze   egy­egy   alkalomra   Zitával   és   ez   a   többi   közösséggel   is   így   van. Engem   nagyon   érdekel   pl.   Bag   meg   a   Hősök   tere,   de   ez   személyes érdeklődés,   mert   a   mi   közösségünkben   alapvetően   nincs   cigány   kérdés. Nekünk,   mint   közösségnek   azok   a   közösségek   fontosak,   akik   hasonló környezetben   dolgoznak,   pl.   a   Grund   fontos   nekünk   a   közösségi   kert miatt,   a   Wekerlések   meg,   hát   ugye   ők   vízszintesen   laknak,   mi   meg függőlegesen, de mégiscsak egy városi lakóközösség… nem lakótelep, de ha   nagyon   megerőszakoljuk,   akkor   akár   annak   is   tekinthető,   az   ottani mocorgásból   nagyon   sokat   profitáltunk,   ahogy   a   kecskeméti   bevásárló közösségtől is sokat tanultunk. Nekem a SZÖSZ is nagyon szimpatikus, de lakókörnyezetileg   nincs   sok   közünk,   mi   se   nem   gazdálkodunk,   se   nem lakunk tanyán mondjuk.” „A bagiakat sem a cigányságuk,  hanem a rátermettségük miatt bírom. Ők megmutatták, hogy miket csinálnak, még akkor is, ha esetleg kudarc lett náluk valami, de abból is lehet tanulni és látom, hogy ezt a tapasztalatot is haza tudom hozni.”

A közösségek igényei alapján átalakított képzési struktúra lehetővé tette, hogy több képzés legyen, az emberek érdeklődéséhez igazítva. Ezek nagy részét valamelyik közösségnél   sikerült   megtartani,   így   itt   teremtődött   meg   a   lehetőség   a   különböző típusú közösségek egymás felé történő megmutatkozására.

9


Újabb típusú   jelenlétet   és   részvételt   kívánt   néhány   résztvevőtől   a   projekt utolsó szakaszában megtartott Képzők Képzése, vagy bizonyos szempontból a szintén 2015­ben megtartott KÖRFESZT. Ezeken az alkalmakon lehetőség volt egy magasabb szinten való bekapcsolódásra, aktívabb szerepvállalásra. A KÖRFESZT­en fellépett és remek   bemutatót   tartott   egy   közösség,   melynek   kulcsfigurái   az   egy   évvel   azelőtti Nyári   Egyetemen   még   komoly   félelmekkel   és   bizonytalansággal   kezelték   saját szereplésüket,   annyira   idegen   volt   számukra   a   helyzet.   De   egy   év   múltán   már   a közösségük többi tagját is fellelkesítve egy igazán kreatív és élvezetes közös előadást tartottak a KÖRFESZT­en, mindnyájan láthatóan jól érezték magukat a szerepükben. Hasonlóan zárta be a kört a Képzők Képzése: azok a résztvevők, akik számára a KKA első időszakában esetleg furcsák voltak a tréningmódszerek, játékok és a koreográfia bizonyos   részei,   majd   később   meglátták   és   megélték   ezek   hasznosságát, eredményességét és jól tudtak működni a trénerek által megteremtett térben, végül maguk léptek elő trénerekké és váltak képessé arra, hogy olyan tanulási helyzeteket teremtsenek, melyektől a folyamat elején még idegenkedtek.

3. Módszertan A   KKA   projekt   egyfajta   társadalmi   kísérletnek   indult,   már   a   pályázat megírását   is   az   a   hipotézis   szülte,   hogy   különböző   típusú   közösségek   az   ország különböző   területeiről   tudnak   egymás   felé   nyitottan,   elfogadóan,   közösen   tanulva együtt dolgozni s akár létrehozni egy új kultúrát, magasabb szintű, meta­közösséget. A kutatók alkotó módon részt vettek a projekt kialakításában és megvalósításában, alakítói,   formálói   is   voltak   a   folyamatnak,   így   megfigyeléseink   néha   közvetlen 10


akciókká váltak. A projekt elejétől tudtuk, hogy társadalmi kísérletünk eredményeit, megosztható   tudássá,   tanulmánnyá   szeretnénk   formálni.   Ahogy   az   egész   folyamat alakult   és   átalakult,   úgy   a   megfigyelés   módszerei   is   csiszolódtak,   követték   a változásokat. Az eredeti elképzelések szerint a két és fél év során a katalizátorok személye nem változott volna, a közös katalizátor találkozók résztvevői ugyanazok az emberek maradtak volna. Eleinte az ő attitűd­változásukat szerettük volna vizsgálni, ehhez az I.   Katalizátor   találkozón   attitűd­kérdőíveket   vettünk   fel   az   összes   résztvevővel.   A projekt első fél évében világossá vált azonban, hogy a résztvevők személye változhat, ahogy   a   katalizátoroké   is   –   s   mint   később   láttuk,   a   résztvevő   közösségek   köre   is változott –, ezért nem lesz lehetőségünk arra, hogy az összes emberrel ismét felvegyük a   kérdőívet   a   folyamat   során,   így   az   attitűd­változás   nem   lesz   mérhető   ezzel   a módszerrel, ezért ezt az utat elvetettük. A   másik   irány,   amelyen   a   kezdetekkor   szerettünk   volna   elindulni   a mentorációs  folyamat  során,  a  katalizátor  és   mentor  naplók elemzése,  beemelése a tanulmányba.   Azonban   egyfelől   a   kezdeti   15   résztvevő   közösségből   történt lemorzsolódás,   illetve   újabb   közösségek   csatlakoztak   a   folyamat   során   a   KKA csapatához, másfelől a naplók a közösségek belső alakulását, változását, nehézségeit tartalmazzák, így be kellett látnunk, hogy azok bemutatása, elemzése szétfeszítené a tanulmány kereteit, e mellett nem hozna közelebb a teljes kép megértéséhez. Fontos még   megemlíteni,   hogy   a   mentor   naplók   mellett   ajánlottuk   a   mentoroknak   a kultúrantropológus   kutatók   által   használt   személyes   napló   vezetését   is,   a   reflexív viszony   kialakítása   és   a   személyes,   mentori,   valamint   katalizátori   út   és   viszony későbbi   nyomon   követésére.   Ezek   a   naplók   jó   alapját   adhatják   egy­egy esettanulmánynak a későbbiekben. Jelen tanulmány alapját tehát egyfelől a két és fél év során végzett résztvevő megfigyeléseink,   másrészt   félig   strukturált   interjúk   adják.   Részt   vettünk   a   stáb üléseken,   a   mentor   megbeszéléseken,   a   képzéseken,   a   katalizátor   találkozókon,   a Kunbábonyi   Nyári   Egyetemen,   a   KÖRFESZT­en,   a   közösségi   látogatásokon,   a mentorációs folyamatban.  Az interjúkat különböző katalizátorokkal és stáb tagokkal készítettük,   úgy   válogatva   össze   az   alanyokat,   hogy   az   összes   típusú   közösséget lefedjük,   illetve   az   elejétől   részt   vevő   és   a   később   csatlakozó   közösségek katalizátorainak   szemszöge   is   megjelenhessen.   A   félig   strukturált   mélyinterjúk különböző szituációkban, általában kifejezetten az interjú céljából történő találkozás során   készültek,   9   emberrel,   3   hónap   leforgása   alatt.   A   tanulmányban   megjelenő idézetek ezekből az interjúkból valók, illetve egy levélből, melyet az egyik résztvevő írt a többiek számára, mert nem tudott jelen lenni a záró találkozón.

11


4. Elméleti háttér Számos tanulsággal  és figyelemre méltó meglátással szolgálnak az interjúk, illetve a megfigyelések melyeket végeztünk. Egy minél teljesebb és koherensebb kép bemutatásához a projekt során is többször alkalmazott Ken Wilber­i keretrendszerbe helyezve mutatjuk be és elemezzük ezeket. Az úgynevezett  integrál szemlélet kellően holisztikus és egyben precízen strukturált ahhoz, hogy a különböző jellegű tartalmak megférjenek benne úgy, hogy el is lehessen igazodni köztük. E mellett ez a rendszer tökéletesen   illeszkedik   a   kultúrantropológiai,   kulturális   relativizmuson   alapuló megközelítéshez   is,   amely   szerint   minden   kultúrát   a   saját   belső   értékrendjének, világképének  megismerésével  és megértésével lehet  értelmezni. Fontosnak érezzük, hogy magát a keretrendszert is röviden bemutassuk, majd áttekintünk néhány példát a   használatára   hasonló   kontextusokban,   mint   jelen   témánk,   a   civil   projektek, közösségi   kezdeményezések.   Ezután   bemutatjuk   saját   megközelítésünket,   ahogy Wilber rendszerét adaptáltuk elemzésünk tárgyára.

Az integrál­szemlélet és a wilberi 4 negyed általános bemutatása Ken   Wilber   amerikai   filozófus,   író,   aki   mind   a   nyugati   világban   elfogadott ismeretek   –   természet­   és   társadalomtudományok,   pszichológia,   rendszerelmélet   – terén   járatos,   mind   a   keleti   bölcselet   rendszereiben   vagy   a   misztika   területén otthonosan mozog. Az ezen területek által közvetített világképek sokszor olyan szöges ellentétben   állnak   egymással,   hogy   az   a   benyomásunk   támadhat,   ezek   nem   is ugyanarról a valóságról szólnak. Jobb esetben elbeszélnek egymás mellett, rosszabb esetben   akár   egymás   létjogosultságát   vagy   igazságát   is   megkérdőjelezik,   de semmiképp nem nyújtanak egy koherens, összefüggő képet, ahol minden megférhet egymás mellett. A   kollektív   kép   megteremtésére   tett   kísérletet   Wilber   1996­os   „A   Működő szellem   rövid   Története”   című   könyvében.3  Miután   egybevetette   a   számos   típusú forrásban   megfogalmazott   különböző   tudásokat,   arra   a   megállapításra   jutott,   hogy ezek a szempontok nincsenek egymással kibékíthetetlen ellentétben, pusztán ott téved mindegyik, amikor a sajátját tekinti egyedül érvényesnek. Az integrál szemlélet több fontos elemmel4 járul hozzá egy „egységesítő” rendszer kialakításához, akit mélyebben érdekel a téma, érdemes utánanéznie az egyébként nagyon olvasmányos, egyáltalán nem túl tudományos és filozofikus könyvben. Itt főleg a négy negyed, más néven a négy kvadráns kerül bemutatásra. Az egyik kulcselem a nagyobb kép kialakításában, hogy mindennek helye van de   mindennek   megvan   a   maga   helye.   Önmagában   az,   ha   sokféle   dolog   össze   van 3

Wilber, Ken: A működő szellem rövid története, Budapest: Ursus Libri, 2009 Ilyen például az úgynevezett „holonok” fogalma, a négy kvadráns keretrendszere (mely jelen tanulmány keretéül is szolgál) vagy a fejlődési szintek és feljődésvonalak bemutatása 4

12


gyúrva egy   elméletbe,   még   nem   jelent   integrációt,   hiszen   vannak   zavaros   és keszekusza,   tények   és   vélekedések   laza,   inkoherens   egyvelegét   felvonultató „holisztikus   elméletek”.  Wilber   megközelítésének   előnye,   hogy   a   teljesség   igényével csoportosítja az ismereteket, igazságokat, koherens rendszerbe integrálva. A  lényeg,  hogy  a  valóságról  négy  különböző szemszögből,  négy  „ablakon”   át szerezhetünk   információkat.   Ezeket   úgy   tudjuk   megalkotni,   ha   elképzelünk   (vagy felrajzolunk)   két   tengelyt,   egy   függőlegest   és   egy   vízszintest,   mint   egy   koordináta­ rendszerben. A vízszintes tengely bal oldala a belső, jobb oldala a külső; a függőleges tengely felső része az egyéni, alsó része pedig a kollektív dimenzió. Az így kialakuló négy negyed tehát két egyéni (belső egyéni és külső egyéni) és két kollektív vagy közös (belső közös és külső közös) negyedből áll. A I. ábra szemlélteti az egyes negyedeket. Belső

Külső

Belső Egyéni, BE (bal felső kvadráns)

Külső Egyéni, KE (jobb felső kvadráns)

Intencionális

Viselkedési

„Én”

„Az”

Egyéni

Egyéni Pszichológia (mélylélektan), Fizika, biológia, viselkedés­ belső valóság és  lélektan (behaviourizmus) ­tapasztalat, én­érzet,  meditáció Objektivitás Szubjektivitás Belső Kollektív, BK (bal alsó kvadráns)

Külső Kollektív, KK (jobb alsó kvadráns)

Kulturális

Társadalmi

„Mi”

„Azok”

Kollektív Kulturális antropológia,  közös belső valóság,  kultúra, belső jelentés­ készlet, közösségi  értékrend, kulturális  jelentés­tartalmak Interszubjektivitás

Szociológia, közgazdaságtan, rendszer­ személet, hálózat­elmélet,  elemek közti kapcsolatok

Interobjektivitás

Belső

Külső

I. ábra: A négy kvadráns, a valóság négy arca 13

Kollektív


Az egyes   negyedek   vagy   kvadránsok   ugyanarról   a   jelenségről   mondanak   el különböző   típusú   igazságokat.   Tehát   nem   maguk   az   egyes   jelenségek   kerülnek valamelyik   negyedbe,   hanem   a   nézőpont   különbözik,   amelyből   a   megállapítások megszületnek.   Jó   analógia   erre   a   régi   történet,   amikor   egy   elefántot   vezettek   be néhány vak ember közé, ők pedig attól függően, hogy az ormányát, a fülét, a lábát vagy a farkát fogták meg, állították, hogy ez egy kígyó, egy takaró, egy oszlop, illetve egy   kötél.   A   teljes   képet   úgy   kaphatjuk   meg,   ha   összeillesztjük   az   egyes tapasztalatokat,   a   vizsgálatok   eredményét,   a   helyett,   hogy   valamelyiket kizárólagosnak tekintve vitatjuk a többinek az érvényességét, valódiságát. A legtöbb esetben mégis ez történik, egyes tudományok, megközelítésmódok, világnézetek   megmaradnak   saját   kedvenc   negyedükön   belül,   a   többit   tagadják, vitatják   létjogosultságát   vagy   egyszerűen   tudomást   sem   vesznek   róluk.   Ettől   még megvan   a   saját   igazuk  is,   hiszen   a   teljes   kép   egynegyedét   általában   jól   látják   és értelmezik,   ezzel   egy   integráló,   holisztikus   megközelítés   számára   hasznos   inputot szolgáltatnak. Nézzük   meg   röviden,   milyen   tudások,   ismeretek,   igazságok   származnak   az egyes negyedek területéről.

Külső Egyéni – KE ● Viselkedési ­ Külső, egyéni (jobb felső kvadráns) ● Fizika, leszűkítő objektivitás ● „Az” Ez   a   materialista   tudomány,   a   fizika,   biológia,   a   kívülről   megfigyelhető jelenségek   világa.   Monologikus,   tehát   nem   lépünk   interakcióba   megfigyelésünk tárgyával, „arról” beszélünk, állapítunk meg dolgokat. Sok reál beállítottságú ember számára   ez   az   egyetlen   valóság,   a   többi   negyed   tartalmai   vagy   csak   puszta fantáziaszülemények vagy redukálhatóak a KE negyedre, mint kiinduló okra. (Például olyan kijelentésekkel, mint hogy az álmok csak elektromos kisülések melléktermékei.)

Belső Egyéni – BE  ● Intencionális ­ Belső, egyéni (bal felső kvadráns) ● Pszichológia, belső valóság, ­tapasztalat, szubjektivitás ● „Én” A bal oldalon más irányból érkező információkat, ismereteket találunk. A BE negyed a pszichológia, a lelki, tudati jelenségek, az „én” világa. A fizikai valóságból érkező   jeleket   elménk   belső   képekké   alakítja,   és   új   gondolatok,   szándékok   is megszületnek bennünk. Minden embernek megvan a saját belső valósága, élményei, melyeket meg tud osztani a többi emberrel. De ahhoz, hogy megtegye, párbeszédbe kell   vele   lépnünk   és   neki   akarnia   kell,   hogy   megossza,   amit   átél,   megtapasztal. 14


Nekünk pedig   értelmeznünk   kell,   „le   kell   fordítanunk”,   hogy   megjelenjen,   mint tartalom a saját BE negyedünkben. Pusztán   külső   szemszögből   nem   állapítható   meg,   hogy   mi   zajlik   a   belső dimenzióban. (Azt például meg tudja állapítani egy műszer, hogy valaki épp álmodik, de magát a tartalmát nem tudja megjeleníteni vagy értelmezni, indokolni, hogy miért azt álmodja az illető.)

Külső Kollektív – KK ● Társadalmi ­ Külső, kollektív (jobb alsó kvadráns) ● Rendszer­személet, hálózat­elmélet, szociológia, tágabb objektivitás, elemek  közti kapcsolatok ● „Azok” Mint jobb oldali negyed, ez is egy külső szemszöget jelöl – monologikus, tehát nem   kell   interakcióba   lépni,   értelmezni,   kívülről   szerezzük   az   ismereteinket.   Mint alsó,   tehát   kollektív   negyed   abban   különbözik   a   KE   negyedtől,   hogy   ott   egyedi jelenségekről,   tényekről   beszélünk,   itt   pedig   teljes   rendszereket,   összefüggéseket látunk,   figyelünk   meg.   Számos   tudomány   ebben   a   térben   mozog,   a   rendszer­ szemlélettől,   káosz­elméleten   át   a   közgazdaságtanig.   A   szociológiai   megközelítések nagy   része   ide   sorolható   ugyanúgy,   mint   az   antropológiában   a   funkcionalizmus irányzata. Egy közösség jellemzésekor, leírásakor például, ebben a negyedben nem fontos, hogy ők hogyan látják, értelmezik saját viselkedésüket, nem törekszünk megérteni a motivációikat,   pusztán   külső   adatok,   tények,   funkciók   alapján   alakítunk   ki   egy olvasatot. 

Belső Kollektív – BK ● Kulturális ­ Belső, kollektív (bal alsó kvadráns) ● Kulturális antropológia, közös belső valóság, kultúra ● „Mi” Ez   a   kollektív   jelenségek   belső   oldala,   a   kulturális   antropológia, közösségfejlesztés,   szociálpszichológia   területe.   A   belülről   megtapasztalt   közös minőség, maga a jelentés­készlet amire a BE épül, amiből „kinő”. Max Weber találóan fogalmazta meg, hogy „az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat” 5. És ez a jelentés­háló legnagyobbrészt közös kell, hogy legyen egy embercsoporttal ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, interakcióba tudjunk lépni a külvilággal. Például   az   identitás   lehet   egy   egyénileg   megélt   élmény,   tapasztalat,   de semmiképp nem választható el a kulturális közegtől ennek az identitás­élménynek a 5

Geertz, Clifford 1973 (1988): Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Vári András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai, 1989

15


tartalma. A  multikulturális   Római   birodalomban,  az  egyházi  háborúktól  szaggatott Európában,  egy   nemzetállamban  vagy   a  mai   globalizált   világban  egész   mást   élnek meg az emberek „mi”­ként és máshol húzódnak a határok, melyeken túl vannak „ők”. Mindenki   valamilyen   kulturális   közegben   mozog,   ez   határozza   meg   a szerepeket, melyeket egyénként felvehet, a kommunikációt, értékrendet, stratégiákat, sokszor a célokat is. Az, hogy most valaki ezeket a sorokat olvassa, megérti a szavakat és   általuk   gondolatok,   tudat­tartalmak   jönnek   létre   saját   elméjében,   a   kulturális közegnek köszönhető, a BK negyed fontos motívuma. Ahogy az összes negyedben, természetesen itt is vannak változások, kultúránk által   meghatározott   világképünk   módosul   és   mi   is   visszahatunk   a   kultúrára, amelyben  élünk. Míg saját BK negyedünk, mint láthattuk nélkülözhetetlen eszköz, melynek   segítségével   a   világban   jelen   vagyunk,   a   sajátunktól   eltérő   BK   negyed szokatlan,   elbizonytalanító   lehet,   mivel   pont   az   alapvető   eligazodási,   értelmezési keret,   értékrendszer   más,   ami   alapján   meg   tudnánk   nyilvánulni   vagy   mások viselkedését   értelmezni.   Olyan,  mintha   két   különböző  operációs   rendszert   használó számítógép   között   akarnánk   szoftvereket   csereberélni:   egyszerűen   nem   „futnak”   a másik   gépen.   A   BK   negyed   maximálisan   a   dialógusra,   megfigyelésre,   belülről   való megtapasztalásra, az értelmezésre épül. Jelen   tanulmány   keretei   nem   teszik   lehetővé,   hogy   ennél   részletesebben elmélyüljünk az egyes negyedek bemutatásában, azt azonban fontos észben tartani, hogy mindegyik nézőpont fontos, nélkülözhetetlen ismereteket nyújt. A baj mindig ott kezdődik,   ha   egymás   rovására   akarjuk   őket   érvényesíteni,   ahelyett,   hogy összeillesztenénk   őket.   Wilber   egyik   példájának   nyomán,   az   éhség   jelenségén bemutatva mindezt: az, hogy éhesnek érzi magát valaki, egy megkérdőjelezhetetlen tapasztalat   –   melyet     belső   képek   kísérhetnek   ételekről   vagy   a   hűtőnkről,   esetleg vendéglőkről (BE negyed); a vércukorszint csökkenését, a gyomorsavképződést, amely ezzel   együtt   jár,   műszerekkel   is   ki   lehet   mutatni,   tudományosan   le   lehet   írni   (KE negyed);   az, hogy  a  bennünk  megjelenő kép egy  disznósült, egy  brokkolikrém­leves vagy egy bögre fókazsír, nagyban függ attól, hogy milyen kultúrában élünk, milyen étkezési szokásaink vannak, mi a vallásunk (BK negyed); ennek a külső oldala pedig, hogy milyen technológia, étkezési infrastruktúra elérhető számunkra – a nyáron eltett befőttekre, az elvermelt krumplira gondolhatunk inkább vagy arra, hogy rendelünk valamit. (KK negyed).

16


5. Az integrál szemlélet alkalmazása helyi ökológiai  kezdeményezésekben Az integrál­szemlélet nagyon sokféle területen alkalmazható és alkalmazzák is,   a   pszichológiától   és   önismeret­fejlesztéstől   kezdve,   szervezet­fejlesztésen   át   az üzleti modellek kialakításáig. Természetesen az ökológia, mint eleve rendszerekben gondolkodó,   holisztikus   tudomány   szintén   nagy   hasznát   veheti   egy   ilyen megközelítésnek. Az   egyik   legjobb,   legelismertebb   munka   angolul   Sean   Esbjorn­Hargens   és Michael E. Zimmerman Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World6  című   könyve   (a   cím   magyarul:   Integrál   Ökológia:   Különböző   perspektívák egyesítése   a   természetről).   Nem   kevesebbre   vállalkoznak   a   szerzők,   mint,   hogy részletesen   bemutassák   az   integrál­szemléletet,   ennek   ökológiai   kérdésekben   való alkalmazhatóságát, illetve az  ökológiai diskurzus paradigmáit és hiányosságait, sőt segítséget   nyújtanak   a   felvilágosultabb   környezeti   aktivizmus   számára.   Néhány konkrét   esettanulmányt   is   megismerhetünk,   ahol   az   integrál   szemléletet alkalmazzák.   A   Wilber   által   felrajzolt   4   negyed   tovább   bontott   változatában mindegyik negyedben külön kategória az anyag (test), az elme és a szellem szintje, így a   négy   perspektíva   ezen  a   három   szinten  vizsgálva  összesen  12  féle  ismeret­típust vagy „fülkét” nyújt („niche”). A   többszáz   oldalas   könyv   rövid   kivonata,   ismertetése   Ijjas   Flóra   jóvoltából magyarul is olvasható7, illetve a lényegét tartalmazza Berecz Ágnes magyar nyelvű Prezije8. Esbjorn­Hargens és Zimmerman rendszerét többen is alkalmazták. Az egyik legjobb   példa   a   KKA   témájához   nagyon   hasonló   közösségi   fenntarthatósági kezdeményezés, nevezetesen egy brit erdősítési projekt, melyet Chris Preist mutat be az Integral Ecology rendszerében9. Jelen tanulmányban megelégszünk a négy negyed nyújtotta szempontokkal. A következő részben ismertetjük, hogy egy közösségi kezdeményezés vagy civil projekt esetében   mik   tartoznak   az   egyes   negyedekbe   meglátásunk   szerint,   majd   minden negyedben a KKA projekt vonatkozó motívumait ismertetjük.

6

Esbjorn-Hargens, Sean és E. Zimmerman, Michael: Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World, Berkeley: Shambhala Publications 7 Ijjas Flóra: Integrál Ökológia http://old.integralakademia.hu/aktualitasok/archiv/2009/oktober/10/integral-oekologia/ 8 https://prezi.com/zxrqhdancimq/integral-okologia-elmelete-es-gyakorlata/ 9 Preist, Chris: Integral Ecology Applied to Small-scale Community Woodlands - Journal of Corporate Citizenship, 2008 Június

17


6. A 4 negyed, mint térkép közösségi folyamatok, civil  kezdeményezések elemzésére. Hogyan néz ki a KKA a 4 negyedben? A négy negyed által nyújtott négyféle perspektíva jó, hasznos eszköz lehet egy konkrét   projekt   szisztematikus   vizsgálatára.   Megkíséreljük   adaptálni   a   wilberi szemléletmódot a KKA projekt vizsgálata során szerzett ismeretek rendszerezésére és bemutatására. Hogy  néz  ki  tehát  egy  „integrál  projektbemutató”  négy  negyede?   És hogy   néz   ki   a   KKA   projekt   egy   ilyen   megközelítésben?   A   következőkben   ezekre   a kérdésekre keressük a választ. Belső

Egyéni

Kollektív

Külső

Belső Egyéni (BE) A „projekt­élmény” negyede

Külső Egyéni (KE) A „projektbeszámoló” negyede

A résztvevők, munkatársak,  közösségek tagjainak  szubjektív élményei,  személyes tapasztalatok Egyéni változások, belső  átalakulás

Nyers tények, adatok A teljesítmény indikátorai Események, tevékenységek,  mérföldkövek

Szubjektivitás

Objektivitás

Belső Kollektív (BK) A „projekt­kultúra” negyede

Külső Kollektív (KK) A „projekt­beágyazottság”  negyede

Értékrend, szokások, rítusok,  melyek a projekt által  alakultak ki, születtek meg. Utak a saját szubkulturális  közegből a nagy közös felé. „Mi” és „ők” határok, azok  átrendeződése

Hogyan kapcsolódik a projekt  a környezetéhez, más  rendszerekhez, hogyan lép  Kollektív interakcióba velük és  befolyásolja őket Milyen hatásai vannak,  milyen a „funkciókat” lát el

Interszubjektivitás

Interobjektivitás

Belső

Külső

II. ábra: A négy kvadráns a projektekre alkalmazva

18

Egyéni


Nézzük meg most részletesebben az egyes negyedeket általában véve egy civil projekt szempontjából, illetve a KKA­ra alkalmazva. Először a két jobb oldali, a külső szinttel   kezdjük,   majd   folytatjuk   a   két   baloldali   negyeddel.   Vegyük   sorra részletesebben   az   egyes   negyedeket,   most   először   a   külső,   jobb   oldaliakkal   kezdve, aztán folytatva a két baloldalival.

Külső Egyéni negyed (KE) ­ A „projektbeszámoló” negyede (jobb  felső)  Egy   projektnek   jól   beazonosítható,   mérhető,   kívülről   látható   produktumai, eredményei   vannak.   Ezek   először   vállalásokként   jelennek   meg   egy   pályázatban, támogatási szerződésben vagy munkatervben. Aztán a folyamat során megvalósulnak, „hozzák   a   számokat”,   kisebb­nagyobb   mérföldkövekként   jelzik,   hogy   merre­hogyan halad a projekt. Ez   tökéletesen   beleillik   a   KE   negyed   szemléletmódjába.   Fontos,   objektív kapaszkodókat   nyújt,   melyek   nélkül   szétfolyik,   parttalanná   válik   egy   projekt   és lehetetlenné   válik   a   haladás   nyomonkövetése.   Érthető,   hogy   a   projekt­beszámolók, ellenőrzések   nagy   hangsúlyt   fektetnek   ezekre   a   tényekre,   nemcsak   a   fontosságuk, hanem a könnyen megragadható, lokalizálható, mérhető mivoltuk miatt is.  Azonban,   mint   láthattuk,   nem   érdemes   egyetlen   negyedre   korlátozni   az ismertek forrását, mert úgy nem áll össze a teljes kép, csupán egy szelete, mely a többi nélkül félreérthető, félrevezető lehet. Nagyon sok projekt értékelése sajnos csak ezen a szinten mozog, az indikátorokat, teljesítéseket kell pusztán dokumentálni, jelenteni, „kipipálni”.   Ez   sajnos   sok   esetben   nagyon   leszűkítő   perspektívát   nyújt,   a   projekt eredményei, kimenetele (angolul „output”) kerül csak a figyelem fókuszába. Azonban egy projekt, amely ebből a szempontból tökéletesen sikeres – például teljesült minden tervezett   képzés,   megfelelő   számú   ember   megszerezte   a   képesítést   –   lehet   teljesen hatástalan más szempontokból vagy akár egyenesen káros is. Ismerünk számos olyan esetet,   amikor   például   teljes   sikerrel   kiképeztek   20   műkörmöst   egy   hátrányos helyzetű településen, ahol ennyi műkörmös biztosan nem tud elhelyezkedni, csupán a sokadik   szakmájukat   gyűjtötték   be,   a   későbbiekben   is   munkanélküliek   (vagy közmunkások)   maradnak.   Az   ilyen   rövidtávú,   felszínes,   látszat­eredményeket produkáló   projektek   sok   esetben   rombolják   a   helyi   közösség  motivációját,  maradék tenni   akarását,   gyakran   devalválnak   minden   civil   kezdeményezést,   projektet, közösségi beavatkozást, így később nagyon nehéz egy valódi eredményeket ígérő, jól kitalált kezdeményezésbe bevonni őket. Érdemes kiemelni, hogy a vizsgált projekt működésére pozitív hatással volt, hogy az NCTA lebonyolító szervezetei nem merev, beszűkült szemléletet alkalmaztak. A beszámolóban volt tere a nehézségek, dilemmák őszinte bemutatásának, az NCTA munkatársak   segítőkészek,   nyitottak   voltak   az   új   ötletekre,   szükséges változtatásokra,   melyek   minden   „eleven”   projekt   esetében   megjelennek.   (Ahhoz egyenesen látnoki képesség szükséges, hogy valaki egy pályázat megírásakor egy 2­3 évvel később előálló szituációra, igényre naprakész válaszokat tudjon adni jó előre.) 19


Akkor tud valódi hatást kifejteni egy szakmai közösség, ha rugalmasan képes reagálni a   felmerülő   helyzetekre,   szükségletekre   –   miközben   szem   előtt   tartja   hosszútávú céljait, alapértékeit és megmarad az azok  által megszabott keretek közt. A nagyon merev,   leegyszerűsítő   projekt­monitorozás,   amely   kimerül   a   pályázatban   (akár évekkel   ezelőtt)   vállaltak   puszta   „kipipálásában”   szakmai   dilemma   elé   állítja   a megvalósítókat,   akik   a   helyett,   hogy   a   jelen   helyzet   által   megkívánt   módon cselekednének, kényszerpályán mozognak. A KKA projekt során a monitoring egész rendszere   megfelelő   körülményeket   teremtett   arra,   hogy   mindig   a   szakmai szempontok, a valódi aktuális igények szabják meg a projekt menetét.

A KKA külső egyéni negyede A KKA projekt KE negyede meglehetősen terjedelmes. A több, mint két éves alatt annyi képzés, találkozó, látogatás, közösségi esemény jött létre, hogy sokszor a puszta   felsorolásuk   is   szétfeszítette   a   projekt   előrehaladási   jelentések   karakter­ korlátait.   Minden   résztvevő   közösségnél   volt   helyi   felmérés;   egymást   látogatták   a közösségek tagjai; 5­6 „össznépi” találkozás, képzés és több, mint 20 kisebb létszámú képzés valósult meg; fesztiválokon, nyári egyetemeken vettek részt a projekt szereplői és   továbbiakat   szerveztek;   helyi   gyakorlati   workshopok,   infrastruktúra   fejlesztési alkalmak,   közösségi   rendezvények   tucatjával   jöttek   létre   egy­egy   negyedéves beszámolási   periódusban;   majdnem   a   teljes   időszak   alatt   személyes   mentorációs folyamat zajlott a résztvevő közösségek számára; számos kiadvány, bemutató anyag, plakát, szórólap jött létre; a médiamegjelenések, fellépések és egyéb disszeminációs tevékenységek   listája   szintén   terjedelmes.   Sok   mutató   terén   a   projekt   jóval túlteljesítette   a   kezdeti   elképzeléseket,   vállalásokat.   Az   eredmények   akár   rövid bemutatása is túlmutatna ezen tanulmány keretein, a részletekért érdemes felkeresni a projekt weboldalát: http://kozossegek.atalakulo.hu

Külső Kollektív negyed (KK) ­ A „projekt­beágyazottság” negyede  (jobb alsó)  Az   egyedi   produktumoknak,   eredményeknek   tágabb   összefüggésben   van jelentőségük,   sőt   ebből   a   kontextusból   fakadnak   és   erre   hatnak   vissza.   A   KK negyedben   a   rendszer­szemlélet   a   fő   megközelítés.   Egy   projekt   esetében   ezt elkülöníthetjük   al­rendszerekre,   amik   magát   a   projektet   alkotják,   illetve   külső rendszerekre,   melyeknek   az   adott   projekt   csak   az   egyik   alkotóeleme   és   amelyeken keresztül interakcióba lép más tényezőkkel.

20


Al­rendszerek A megvalósítás   során   ki   kell   alakítani   a   munkavégzés   módját,   a kapcsolattartás,   közös   munka   színtereit,   munkamegosztást,   időbeosztást,   az adminisztratív folyamatok gördülékeny működését, pénzügyi szabályrendszert. Ezek a struktúrák önmagukban is működőképesek, hatékonyak kell legyenek és egymást is kell,  hogy  támogassák  a  sikeres   munkavégzés   érdekében.  Ezen  rendszer működése hozza létre a projekt eredményeit, így ha a KE negyed a jéghegy csúcsa, akkor a KK maga a jéghegy. Külső rendszerek Egy   projekt   sem   mozog   légüres   térben   (normális   esetben),   hanem interakcióban áll a környezetével. Mi tekinthető ennek a környezetnek? Ez minden projektnél   más   és   más   lehet,   függ   attól,   hogy   mi   a   célcsoportja,   a   terep,   ahol megvalósul,   a   szakmai   szemlélet   és   közeg,   amiben   mozognak   a   megvalósítók,   a döntéshozatali, hatalmi, gazdasági struktúrák. Ha egy (vagy több) településen próbál eredményeket   elérni   egy   kezdeményezés,   akkor   a   helyi   közösség   vagy   helyi társadalom   mindenképp   egy   fontos   projekt­környezet,   mellyel   hatékony   interakciót kell kialakítani a siker érdekében. Ha döntéshozók, policy­k vagy a szakmai diskurzus befolyásolása a cél, akkor ez az adott projekt környezete.  Vannak   olyan   tényezők,   melyek   a   különböző   jellegű   projektek   esetében   is hasonlóak lehetnek, például a pályázókat koordináló szervezetek vagy támogatók; a megvalósító   szervezetek   működésmódja,   protokolljai;   jogszabályi   környezet, közhangulat;   vagy   a   részt   vevő   munkatársak   projekten   kívüli   kötelezettségei.   A szakmai   környezet,   a   hasonló   szervezetekkel   való   viszony   is   fontos   tényező,   az együttműködések vagy a versengés és rivalizálás komolyan befolyásolja egy projekt sikerét. A   környezet   hatásai   és   befolyásoló   tényezői   mindenképp   megjelennek   egy folyamat során, akár tudatosan kezelik és viszonyulnak hozzá a résztvevők, akár nem. Egyrészt   magukat   az   eredményeket   (KE)   is   befolyásolhatják   –   nagyon   nehéz   egy irreális,   rosszul   átgondolt   vagy   az   adott   helyzetben   időszerűtlen   projektet   „széllel szemben”   megvalósítani   –,   másrészt   még   ha   sikerül   is   teljesíteni   a   vállalásokat, mutatókat, nem lesznek ezeknek hosszútávú hatásaik, elvész a transzformatív erő, ha nem ágyazódik be elég hatékonyan egy projekt a környezetébe.

A KKA külső kollektív negyede A KKA alrendszerei A projekt megvalósító szervezetei különböző háttérrel rendelkeztek, méretük és   a   civil   világba   való   beágyazottságuk   is   más­más,   illetve   a   munkájuk   fókusza   is különböző. Az izgalmas részt a két szervezet fókuszának metszete adta. A Védegylet 21


egy alapvetően   zöld,   a   környezeti   igazságosság   és   fenntarthatóság   felől   közelítő szervezet, méreteiben, ismertségében, múltjában jóval nagyobb, mint a Profilantrop Egyesület,   amely   egy   alapvetően   kultúrantropológiai   szemléletű,   szegényebb közösségekkel   foglalkozó   szervezet,   a   „megfelelő   technológia”   egyik   úttörője   (ez   a tervezési   megközelítés   és   szemléletmód   olcsó,   környezetberát,   közösségi   alapú technológiai   megoldások   alkalmazását   jelenti).   Mindkét   szervezet   becsatornázta   a kapcsolati   tőkéjét,   korábbi   terepeit,   munka­kapcsolatait   a   közösségek   toborzásánál, bevonásánál. A   megvalósítók   komolyan   gondolták   a   pályázatban   írottakat,   mely   szerint minden   szinten   minden   szereplőnek   tanulnia,   változnia   kell,   át   kell   alakulnia,   így nekik   maguknak   is.   Ez   az   átalakulási   folyamat   nem   volt   mindig   könnyű,   hiszen különböző   szervezeti   kultúrák,   szemszögek   és   igények   találkoztak,   jól   bevált gyakorlatokon   kellett   változtatni   bizonyos   esetekben.   A   projekt   megvalósító szervezetei rugalmasan álltak hozzá a munkaszervezés és együttműködés kereteinek kialakításához,   többféle   megoldást   kipróbáltak   a   személyes   találkozók   helyszínét, létszámát   és   összetételét,   menetét,   sűrűségét,   a   felelősségi   területeket,   illetve   a közösen létrehozott virtuális iroda működésmódját, a belső kommunikáció és feladat­ menedzsment formáit illetően. Készek voltak saját bevált működésmódjukon változtatni a részt vevők igényei szerint is, aminek egyik jól megragadható példája az útiköltség térítésének kérdése. Az   elszámolásához   a   hatályos   jogszabályok   alapján   „Áfás   számla”   és   maga   a vonat/buszjegy is szükséges, ezért az a biztos, jól bevált gyakorlat sok szervezetnél, hogy   a   résztvevők   útiköltségének   térítése  utólagosan,   a   dokumentumok   hiánytalan visszaküldése után történhet. Ha hiányos vagy pontatlan a dokumentáció, akkor nem kapja vissza az útiköltségét a résztvevő. Sok esetben, különösen hátrányos helyzetű résztvevők esetében egy ekkora teher vállalása nem elvárható, valamilyen módon a megvalósító szervezet meg kell előlegezze mind az utazás költségét, mind a bizalmat. Az   első   közös   találkozó   szervezésekor   ezeknek   a   gyakorlatoknak   az   ütközése   még nehézséget   jelentett   a   szervezetek   között,   de   a   folyamat   során   kialakultak   újabb gyakorlatok és mára már természetes minden résztvevő szervezetnek, hogy szegény közösségek bevonásakor gondolnak ilyen jellegű kérdésekre is. A   közös   szervezeti   kultúra   kialakulása   természetesen   néha   súrlódással, feszültséggel   is   járt,   az   ebből   fakadó   tanulságokat   a   legtöbb   esetben   sikerült   a működésmód optimalizálására felhasználni. Fontos célkitűzés volt az elejétől fogva, hogy egy magasabb szintű közösség, „közösségek   közössége”   jöjjön   létre.   Ezt   a   megvalósító   stáb   a   közös   tér megteremtésével   segítette   elő,   amely   ösztönözte   a   résztvevőket   az   interakciókra, megnyílásra   egymás   felé,   kapcsolatok   kialakítására   személyesen   ugyanúgy,   mint amikor   távol   vannak   egymástól.   Egy   valódi   közösség   létrejötte   nem   történik   meg parancsra, az igények sokféleségének kezelésében rugalmas kellett legyen a stáb és a résztvevők   is.   Ennek   köszönhetően   sikerült   megtalálni   a   megfelelő   formákat:   a képzések,   találkozók   során   kialakuló   és   megerősödő   személyes   kapcsolatok, érdeklődés   kellő   motivációt   jelentett   a   társalgás   folytatására   egy   zárt   Facebook csoportban.   A   hivatalos   kommunikáció   másik   színtere   a   levelezőlista,   amely   a 22


résztvevők rendelkezésére állt, többé­kevésbé használták is, de a táv­kapcsolattartás igazi fórumává a zárt Facebook csoport vált.

A KKA külső rendszerei, környezete Többféle   környezete   is   van   a   KKA   projektnek   attól   függően,   hogy   mekkora nagyításban vizsgáljuk: az egyes helyszíneken, országos, illetve nemzetközi szinten. Helyi szinten két típusba oszthatók a részt vevő közösségek: a teljesen önszerveződő csapatokra és azokra, ahol valamilyen fejlesztő szervezet már jelen volt és segítette, támogatta a helyi közösséget a szerveződésben, a kezdeményezések, helyi gyakorlatok működtetésében.   Az   utóbbi   típusúaknál   alapvető  jelentőségűnek   bizonyult   az   adott közösséggel   foglalkozó   többi   szervezettel   való   viszony   sikeressége,   ahol   ez   nem működött,   ott   nehézzé   vált   a   közösség   bevonása,   sőt   akár   lemorzsolódás   is bekövetkezett. Az   országos   szinten   vizsgálva   a   KKA   környezetét,   mindenképp   fontos megemlíteni, hogy a projekt időszaka alatt a politikai folyamatok hatására teljesen váratlanul   a   kormányzat   figyelme   éppen   az   NCTA   által   támogatott   projektek   felé fordult   s   próbálta   a   közbeszédet   „norvégcivil”   ellenessé   tematizálni.   Ez   különös, 23


feszült, néhol ellenséges közeget teremtett úgy általában a civil szervezetek számára. A   negatív   kormányzati   kommunikáció   mellett   a   fő   nehézséget   az   okozta,   hogy   a Kormányzati   Ellenőrzési   Hivatal   (KEHI)   szakemberei   is   vizsgálni   kezdték   a lebonyolító szervezeteket, megnövelve ezzel a feladatokat  és a munka mennyiségét. Ezen   kívül   a   részt   vevő   szerveztek   felé   is   megfelelően   kommunikálni   kellett   a helyzetet,   bár   az   elvek   szerint   a   nagypolitikáról,   pártpolitikáról   nem   esett   szó   a projektben.   A   megvalósító   szervezetek,   illetve   az   NCTA   menedzselését   végző konzorcium   kitartása   és   lélekjelenléte,   illetve   a   szabályosan   végzett   munka   végül elhárította   a   támadásokat   és   sikerült   átvészelni   ezt   a   nehezebb   időszakot   anélkül, hogy komolyan hátráltassa a célok megvalósulását.10 Mindezzel   párhuzamosan   azt   tapasztaltuk,   hogy   az   érdeklődés   és   a   pozitív visszajelzések   száma   a   projekt   iránt   nő.   Ezt   a   honlap   és   a   Facebook   oldal látogatottságán,   a   sajtó   érdeklődésén   lehetett   lemérni   egyrészt,   másrészt   pedig   a csatlakozni akaró emberek, közösségek számán. Több   résztvevő   és   bevont   szakember   egymástól   függetlenül   megállapította, hogy   az   elmúlt   néhány   évben  „valami   elindult”   és   egyre­másra  jelennek  meg  helyi kezdeményezések,   jó   példák.   E   mellett   tudományos   szempontból   is   egyre   növekvő érdeklődés   övezi   a   témát,   több   kutató   és   szervezet   foglalkozik   önszerveződő   helyi közösségekkel. A közösségi jelleg ezen a téren is megmutatkozik, hiszen a témában érdekelt, a területen mozgó szereplők nagyon nyitottak az együttműködésre és a KKA csapata az élére is állt annak a kezdeményezésnek, hogy egy asztalhoz üljenek azok, akik valamilyen módon helyi projektekkel, öko­közösségekkel foglalkoznak. Nemzetközi  szinten is kapcsolódott  a  KKA  más  szerveződésekkel, először is magával   az   Átalakulás   Mozgalommal,   melynek   a   megközelítését   alkalmazta   és melynek   találkozóin   képviseltette   magát   a   KKA.   A   projekt   szerves   része   volt   egy Norvég   partnerszervezet   is,   az   Ideas   Bank,   melyenek   munkatársával   rendszeres konzultáció történt Skype­on, illetve néhány személyes találkozás a projekt­stábbal, résztvevőkkel.   Az   egyik   fontos   mérföldkő,   a   KÖRFESZT   (Közösségi   Önsegítő Rendszerek Fesztiválja) kiegészült egy nemzetközi ERASMUS+ pályázattal, ahol hat országból érkeztek résztvevő fiatalok, hogy tanuljanak és felépítsenek egy megfelelő technológiás   infrastruktúrát   a  fesztivál  és  a  helyi   közösség  számára.  A  KKA  egyik résztvevő   közössége,   az   Adacs­Bábony   Szociális   Szövetkezet   is   fejlődött   ezáltal, infrastrukturálisan és szemléletében is.

10

Az ügyet összefoglaló, részletesebb cikk: http://www.cka.hu/blog/2016/04/18/norveg-botrany-hogy-isvolt-ez/

24


Belső Egyéni negyed (BE) ­ A „projekt­élmény” negyede (bal felső) A   belső   negyedek   tudatos   megélése   vagy   vizsgálata   nem   általános   a   civil projektek   terén.   Természetesen   előfordul,   hogy   témája   miatt   vagy   a   megvalósítók egyénisége,  preferenciái   hatására  egy  civil   kezdeményezés  hangsúlyt  fektet  a  belső tapasztalatok,   változások  világára.   Viszont,   függetlenül   attól,   hogy   mennyire  tartja látóterében és kezeli tudatosan ezt a dimenziót egy szervezet vagy mennyire hagyja figyelmen   kívül,   mindenképp   hatással   van   rá,   hiszen   elválaszthatatlanul összefonódnak a kívülről is megfigyelhető jelenségek a belső élménnyel. Az egyéni belső tapasztalatok, a BE negyed világa egy projekt esetében az azt működtető és a vele kapcsolatba kerülő vagy a célcsoportjába tartozó személyek belső valósága, lelkivilága, tudatállapota. Attól függően, hogy valaki önkéntes vagy fizetett munkatárs;   mekkora   szerepe,   felelőssége   van   a   projektben;   milyen   jellegű   munkát végez;  megvalósító vagy  a  célcsoport  tagja; mikor kapcsolódott  be a munkába vagy milyen pozíciót foglal el a szervezet szociometriájában, teljesen más és más élményt élhet meg, mást jelent számára a projekt. Ezen kívül a szocializációból fakadó vagy más személyes különbségek is formálhatják a megélt élményeket. Másképp áll hozzá és mást jelent valakinek az  életében egy  munka, ha  hivatás­szerűen,  szenvedéllyel végzi, mint annak, aki egyszerűen úgy tekint rá, mint elvégzendő feladatra, akinek ez nem az élete, csak a munkája. Az  élmények,  amit  a  közös  munkavégzés,  találkozások,  rendezvények  során megélnek az emberek, nagyban befolyásolják motivációjukat, megnyílási képességüket egymás felé. Ez oda­vissza hat, hiszen a csapat hangulata, a munkamorál viszont az egyének   belső   világára   épül,   abból   sarjad   ki.   A   közös   eredmények,   sikerek,

25


emlékezetes élmények ugyanúgy érlelik a közösséget, mint a súrlódások, konfliktusok, mindezek a hatások a szereplők lelkivilágát nem hagyják érintetlenül. Ide  tartozó  folyamatok  a  tapasztalatszerzés,   tanulás,  belső  fejlődés,  képessé válás példái is. Általában tudatában vannak az emberek annak, hogy mit tanulnak vagy   mit   gyakorolnak   egy   munka   során,   de  ezt   sokszor   kísérhetik  nem   tudatosuló tényezők,   mint   egyes   értékek,   minták,   kommunikációs   technikák   átvétele   vagy szemléletmód­változás.   Ezen   kívül   az   önmagunkkal   való   szembesülésre,   önismeret­ fejlesztésre is számos alkalom nyílik a közös munka során, amely lehetőségeket fel lehet használni a minél önazonosabb és hitelesebb személyiség kifejlesztésének rögös útján való előbbrejutás érdekében.

A KKA belső egyéni negyede A   KKA   projekt   BE   negyedében   megfigyelhettük   az   egyéni   fejlődési   utakat, amiket   a   katalizátorokkal,   mentorokkal   végzett   interjúk   még   jobban   láttattak   és alátámasztottak. Többen beszámoltak arról, hogy az első Katalizátor találkozón még egyáltalán nem értették, hogy mi közük van ehhez, illetve, hogy mi a közös ezekben a közösségekben,   mit   lehet   egymástól   tanulni   és,   hogy   mi   fogja   ezt   az   egészet összetartani. A két és fél év végére elmondható, hogy sokkal inkább a közöset látják, mint   a   különbözőt   a   közösségekben,   sokat   javult   a   komfortérzetük   a   projektben,   a csapatban. A felismerések, ún. „aha” élmények a folyamat során sokszor felbukkantak, az interjúalanyok más­más képzések, események pillanatait nevezték meghatározónak. A legtöbben beszámoltak az idegenség, az oda­nem­tartozás élményéről, kellemetlen és   szorongató   érzésekről,   melyeket   az   első   találkozásokkor   éltek   meg.   Azonban ugyanúgy   megjelent   a   kíváncsiság   motívuma,   hogy   a   kezdeti   furcsaságok   ellenére nagyon érdekesnek tűnt számukra ez az egész világ, amit megtapasztaltak és kisebb­ nagyobb   ellenérzéseik   és   frusztrációik   ellenére   teret   engedtek   ennek   az érdeklődésnek,   vonzalomnak   és   folytatták   az   együttműködést,   egyre   jobban bevonódtak.   A   belső   szorongásokon,   félelmeken   való   túllépés   után   mindenkinél nagyon   pozitív   élményeket   nyújtott   a   projekt   és   erős   kötődések   alakultak   ki   a résztvevők közt, illetve a projekt egész közösségéhez. „KKA   két   világ,   (...)   nem   éreztem   közösséget   igazából   egyikkel sem. A helyi közösségszervezővel is így voltam az elején: itt már annyian voltak, annyi mindent mondtak...nem hittem benne. Kell ehhez hit.” „Elsőre nagyon fura volt, nem láttam magunkat oda beleillőnek, nem   láttam   bármilyen   olyan   dolgot,   amit   haza   tudnánk   hozni.   Úgy éreztem, hogy ennek nem sok értelme van. 4­5 alkalom után kezdett el kibontakozni a fejemben.” „Elsőre tök fura volt, már a regisztrációs asztalnál, találkoztam két lánnyal és tökre nem voltak szimpatikusak. Az első körben nem értettem, 26


hogy van itt bármi ami összekötné ezt a sokféle embert. Közben értettem meg,   hogy   rengeteg   közös   van,   a   gondolkodási   minta   az   ami   közös. Legalább egy fél év eltelt mire leesett, hogy mindez nem véletlen, hogy ezek az emberek mind nagyon akarnak valamit.” „Először   a   sokféleséget   és   nem   a   sokszínűséget   láttam.   Mi   fog bennünket összekötni?” „Különbözőség tűnt fel. Kíváncsi voltam, hogy lehet ezt felfűzni egy közös szálra. Az első katalizátor találkozón felmerült bennem, hogy jóég, hogy lesz a SZÖSZ­ösök, akik visszatérnek a gyökerekhez, Alföldön élnek, lóval   szántanak   és   mondjuk   a   bagi   cigánytelep   között   kapcsolódás?   És pedig lehet kapcsolódni.”

Ezeket az  interjúkat  olyan katalizátorokkal  végeztük, akik az  elejétől  fogva részt   vettek   a   projektben   vagy   később   csatlakoztak   és   a   fentebb   idézett,   kezdeti idegenség érzése nem rettentette el őket a részvételtől. „Összefüggnek   a   dolgok,   ha   jobban   belegondolunk,   az   elsőre   nagyon különbözőnek   tűnő   közösségekben   ugyanazokat   a   technikákat alkalmazzák, hasonló a megközelítés. Wekerle, Bag, tanyavilág – ha valaki kívülről nézi elsőre nem láthatja, hogy mi köze lehet ennek a háromnak egymáshoz.”

Ahhoz, hogy   a   katalizátorok   ezeket   az   „aha”   élményeket   megszerezzék, gyakorta   ki   kellett   lépniük   a   komfortzónájukból.   Fontos   látnunk,   hogy   az   első találkozáskor még mindenki kívülről nézte ezt az egészet s elsőre az idegenség, az ide nem tartozás érzését keltette a résztvevőkben, de a kíváncsiság és a hit továbbvitte őket, végül  már  tudják  belülről  nézni   az  egészet  és  közösségként  megélni  az  egész KKA csapatát. Felismerések   nem   csak   a   közösségek   közötti   párhuzamok,   koherencia   terén történtek, hanem a használt eszközökhöz való személyes viszony esetében is: „Nagyon   sok   ilyen   meditációs   meg   ilyen   feladat   volt,   amit   én nehezen bírok....de aztán ezek is működtek, valószínűleg pont azért, mert kényszerítve vagyok. Tudok én álmodni, és feltenni és onnantól cél, de pl. a progi során erre is rájöttem, hogy mennyire rossz vagyok ebben. A vízió újbóli   felrajzolása,   közös   átélése,   ez   nekem   egy   fontos   tanulság.   Tudott adni   a   közös   munkához   is   eszközöket.   Én   ritkán   csináltam   ilyet,   hogy labdát   dobálni,   sétálni,   bármi   ilyesmi,   képzeld   el,   álljál   mögé,   ilyenek. Ezeket én világ életemben utáltam, gimiben már találkoztam vele, most felnőttként   találkoztam   vele   megint   de   végül   jó   élmény   volt   és   nagyon sokat tanultam belőle.”

27


Az Átalakulás módszertanának fontos eleme, hogy figyel a belső dimenziókra is,   az   úgynevezett   „Belső   Átalakulás”   kifejezetten   a   fenntarthatóság   lelki,   tudati aspektusaira koncentrál. Nem lehet ugyanis tartós, mélyreható változást elérni, ha a közösség  kulcsemberei  elhasználódnak,  kiégnek,  mert  túlvállalják  magukat,  vagy a fogyasztói társadalom által sulykolt minták és működésmód változatlanul ott munkál az   emberek   fejében   észrevétlenül   és   csupán   felszínesen,   „hobbiból”   foglalkoznak valamilyen   környezetbarát   közösségi   időtöltéssel.   Az   Átalakulás   megközelítése figyelembe veszi a teljes vertikumot a globális kérdésektől azok helyi megjelenéséig és annak   az   egyén   életére,   belső   világára   való   hatásáig   is.   Ugyanígy   a   megoldást   is mindezen szinteken kínálja. A projektben több képzésen, találkozón volt imaginációs vagy más belső munkát igénylő gyakorlat, ami konkrétan ezen a szinten hatott, illetve a közös felületeken jelentek meg cikkek, eszmecserék, amik témája a Belső Átalakulás volt. Az identitás kérdése már elvezet a bal alsó negyed kollektív világához, hiszen mindig valamihez képest határozzuk meg magunkat, illetve valamilyen csoport(ok)hoz tartozást fejez ki, viszont egyedi olyan szempontból, hogy még egy csoporton belül is eltérő   lehet   mindenkinek   az   identitás­szerkezete.   A   nemi,   etnikai,   nemzeti, foglalkozási vagy vallási csoportokhoz való tartozás, az ezek által megkívánt szerepek különböző fontosságúak lehetnek az emberek életében. Az ismeretek bővülése, új kategóriák magunkévá tétele az identitás alakulása terén   is   kifejtheti   hatását.   A   „katalizátor”   fogalom   használata   a   közösség   aktív, kezdeményező,   potensebb   tagjaira   a   projektmegvalósítók   ötlete   volt,   egy   Dél­ Amerikából származó példa alapján, nem egy elterjedt, bevett fogalom ez a közösségi munkában. A kémiából vett hasonlat azt volt hivatott bemutatni, hogy egy átalakulási folyamatot,   amely   e   nélkül   nem,   vagy   csak   nehezen   menne   végbe,   a   katalizátor felgyorsít,   ösztönöz.   Sikeressége   vegyesnek   mondható,   több   szempontból   is   okozott 28


zavart eleinte. Volt, aki azt hitte, hogy ez egy meglévő szakma és rajta kívül (mivel ő nem tudja, hogy ez mit jelent) a többiek biztos hivatásos helyi katalizátorok. Akadt, aki   csak   a   katalizátoros   autóra   asszociált   és   annyi   maradt   meg,   hogy   valamilyen alkatrészről   volt   szó   („mi   is   vagyok   én,   helyi   karburátor?”).   Viszont   volt   olyan katalizátor,   aki   számára   ez   a   fogalom   adta   meg   a   lehetőséget   a   közösségben   való öndefinícióra és személyes életében is úgy érezte, hogy végre ezzel ki tudja fejezni, amit keres, amivé szeretet volna válni és amivé vált már addig is.

Belső Kollektív negyed (BK) ­ A „projekt­kultúra” negyede (bal  alsó)  A bal alsó, a belső kollektív negyed egy adott szervezet, intézmény vagy cég esetében   a   szervezeti   kultúra   fogalmával   jól   megközelíthető.   Egy   projekt   esetében, ahol   több   (különböző   típusú)   szervezet   is   együttműködik,   illetve   a   célcsoport(ok) tagjaival   is   közös   munka   zajlik,   összetettebbé   válik   a   dolog.   Több   szemléletmód, diszciplináris megközelítés, társadalmi csoport, időszemlélet találkozhat, tehát végül is   különböző   szubkultúrák   találkozása   minden   ilyen   jellegű   kezdeményezés   –   akár tudatosan kezelik ezt a folyamat során, akár nem. Sok esetben „maguktól” történnek a dolgok ebben a mezőben és amikor esetleges  diszfunkciók  innen kisugároznak más negyedek felé – az emberek rosszul érzik magukat (BE), a folyamatok megakadnak (KK) és akár a teljesítések, produktumok is veszélybe kerülnek (KE) –, a stáb külső segítséget   kér   fejlesztők,   szupervízió,   coaching   vagy   más   beavatkozás   formájában. Nemcsak azért érdemes ezt a közös belső dimenziót tudatosan, célzottan kezelni, hogy megelőzzük   az   innen   fakadó   problémákat,   hanem   mert   ha   itt   jól   működnek   a folyamatok, rendszerek, az jelentős hátszelet és jó alapot biztosít a közös munkához, motivált emberek közös sikerélmények során tudnak valódi változásokat generálni. Egy   komolyabb   projektben   sokféle   szereplőre   van   szükség,   a   szakmai megvalósítók munkája nem lenne lehetséges az adminisztratív funkciókat, pénzügyi vagy   technikai   feladatokat   ellátó   munkatársak   nélkül.   Ezek   nagyon   különböző szemszögeket   jelentenek,   más­más   preferenciákkal,   megközelítésmóddal   vagy   akár nyelvezettel.   Érdemes   egy   közös   értékrendet   megteremteni,   a   célokkal   való azonosulást elérni és biztosítani, hogy minden szereplő lássa a helyét az egészben és megtapasztalhassa, hogy mihez járul hozzá munkájával. Egy   interdiszciplináris   projektben   a   szakmai   kérdések   terén   is   lehetnek különbségek,   az   egyes   tudományágak   megközelítésében,   szemléletmódjában, értelmezési keretében. Ezeket koherens egésszé kell integrálni, közös interpretációs alapot   teremtve,   ahhoz,   hogy   azonos   gondolkodási   mezőben   mozogjanak   a szakemberek. E nélkül komoly belső kommunikációs problémák kísérhetik a munkát. A   fenti   különbségek   akkor   is   megjelennek,   ha   azonos   háttérből   érkező szereplők   dolgoznak   együtt   –   ha   ráadásul   egy   projekt   eltérő   társadalmi   rétegeket, jövedelmi csoportokat, településtípusokat is érint, akkor mindez kap még egy felületet, ahol különbségek manifesztálódhatnak.

29


Mindezek a   különbségek,   illetve   az   identitás   kérdései   megfogalmazhatók   a „mi” és „ők” pólusok mentén. Ezek rugalmas kategóriák, változhat a tartalmuk. Jól bemutatja ezt egy arab közmondás: „Én és a testvéreim – az unokatestvérek ellen; én és a testvéreim, meg az unokatestvéreim – az idegenek ellen”. A meglévő identitás­ rétegekhez ráadásul újabbak is hozzáadódhatnak új tapasztalatok, tanulási, megélési folyamatok   során,   melyek   újabb   típusú   és   tartalmú   „mi”   élményt   nyújtanak   –   új típusú „ők”­höz képest. Azzal,   hogy   figyelem   irányul   erre   a   negyedre   és   erőfeszítés   történik   a különböző   típusú   különbségek   kezelése,   tudatosítása,   meghaladása   érdekében, elősegíti   az   integrációt,   egységbe   kovácsolja   a   résztvevőket.   Ez   több   módon   is történhet:   lehetséges,   hogy   egy   eredetileg   meglévő   stílus,   szemlélet,   értékrend érvényesül, amely eredetileg az egyik szereplő, egy megvalósító szervezet természetes közege,   majd  ez   válik   a   közös   normává;   de   olyan   út   is   lehet,   amikor   a   résztvevők mindegyike   elmozdul   egymás   felé,   nyitottan   a   változásra   és   a   többiek szemléletmódjának elfogadására, de készen arra is, hogy a saját fontos szempontjait, érdekeit érvényesítse, ezzel egy közösen kialakított, „részvételi közös norma” jön létre.

A KKA belső kollektív negyede A bal alsó negyed igazán színes és mozgalmas volt a KKA projektben. Több érdekes   jelenség,   tapasztalat   köthető   ehhez   a   belső   közösségi   dimenzióhoz,   még érdekesebbek   a   folyamatok,   melyek   itt   zajlottak.   Újszerűnek   tekinthető   a   projekt abból a szempontból, hogy kifejezetten ebbe a negyedbe tartozó célkitűzései is voltak, nevezetesen az a szándék és cél, hogy egy új közösség jöjjön létre és egy új narratíva, szemléletmód erősödjön a társadalomban. A   közösség   fogalma   a   projekt   nevében   is   szerepel,   mindenképp   központi fogalomnak tekinthető – de jelentése csak a bal alsó negyed szemszögéből érthető meg igazán.   Egy   közösségben   nem   feltétlenül   élik   meg   ugyanazt   az   élményt   a   tagok, viszont van egy ”közös metszet”, egy olyan entitás, amihez viszonyulnak, amit – akár tudattalanul – alkalmaznak, beépítenek saját működésükbe. A közösség meghaladja és integrálja az egyéni különbségeket, a különböző típusú másságokat. Ez alatt azt értjük, hogy az egyes identitás­rétegek vagy ­típusok többféle dimenzióban jelennek meg és az igazi integráció úgy történhet meg, ha ezek közül a lehető legtöbb esetében sikerül   meghaladni   a   különbségeket   és   olyan   új,   nagyobb   keretben   gondolkozni, melyben megfér a sokféleség. A   KKA   világában   sokféle   dimenzióban   jelent   meg   a   másság   a   résztvevők számára. Kifejezett cél volt, hogy a környezeti fenntarthatóság, a „zöld téma” össze legyen kapcsolva a társadalmi igazságosságot hangsúlyozó „szociális témával”. A részt vevő   szakemberek,   szervezetek   között   már   ez   teremtett   egy   dimenziót,   melyben   a másságot megélték, ezt színezte még a szervezeti kultúrák, eltérő működésmódok és preferenciák különbözősége. 30


A megvalósító   szervezetek   eltérő   szervezetfejlődési   stádiumban   voltak,   más jártasságok, rutinok álltak rendelkezésükre, más szemléletmód felől közelítettek. Ezt tovább   árnyalta   a   résztvevő   szervezetek   és   közösségek   változatossága:   a kezdeményezés   jellege,   a   településtípus,   ahonnan   érkeztek,   az   etnikai, szociokulturális, életmódbeli háttér, a táplálkozási és fogyasztási kultúra, világnézet, identitás,   a   legégetőbbnek   ítélt   problémák   típusai   mind­mind   olyan   szempontok, melyben széles palettán helyezkedtek el a résztvevők. Voltak teljesen  önszerveződő közösségek   és   voltak   olyanok   is,   ahol   a   helyi   kezdeményezés   valamilyen   külső hozzájárulás   segítségével   indult   el.   Bár   bizonyos   szempontból   mindegyik   közösség egyedi, csoportokat, kategóriákat lehet alkotni belőlük. A számos dimenzió, melyek alapján   csoportokat   képezhetünk   lehetőséget   ad   többféle   kategorizálásra,   egy   ilyen tipológiát   érdemes   azonban   nem   kívülről   „ráhúzni”   a   résztvevőkre,   hanem   abból kiindulni,  hogy   ők hogy  élték ezt  meg,  milyen belső tagolódást tapasztaltak. Ez az értelmező,   kultúrantropológiai   megközelítés   a   BK   negyed   nélkülözhetetlen   eleme, szemben a kívülről, külső szempontok alapján történő ismeretszerzéssel, ami inkább a KK világa. Az interjúk alapján a résztvevők a következő főbb típusokat fogalmazták meg: „Van egy program, ami 15 közösséget hozott össze, akikkel együtt dolgozik, nagyon színes a paletta: vannak a városi kertészkedők, akik a nagyvárosban elkezdtek kertészkedni, vannak vidéki tanyákon élők, akik különböző   tanyák   szövetségével   dolgoznak   együtt,   vannak   lakótelepi tömörülések, akik csak azt szeretnék, hogy a lépcsőházban élők ismerjék egymást és közösen tegyenek, akár egy szomszédünnep, akár egy wekerlei ablakszigetelés és vannak, akik jobban hasonlítanak ránk, akár Bag pl., akik egy faluban egy cigánytelepen vagy egy városi telepi környezetben élnek és kezdenek el valamit csinálni. És rengeteg téma van, nem csak a megfelelő technológiák, amiket mi tőletek kaptunk, de pl. a foci is volt egy közös   szál,   a   csere­bere   piac,   a   gyerekprogramok,   tanoda   szerű megmozdulások, stb.” „Szegénység és etnikai különbségek történet, van a városban élő akár vízszintesen, akár függőlegesen élő, ámde az öngondoskodása kicsit erősebb,   mint   a   környezetében   élőké,   van   az   a   típusú   értelmiség,   aki nagyon­nagyon   megpróbál   a   gyökerekhez   visszatérni,   az   ősi   tudásokat újrahasznosítani   és   önellátásra   törekszik   és   ezt   a   tudást   megosztja   a környezetével.” „Vannak   a   két   cigányos,   a   bagiak   és   a   pécsiek,   vannak   az értelmiségi vidékre kiköltözött és kapál­kaszál, stb., ők a hosszúhetényiek, a   SZÖSZ­ösök,   meg   a   nagyszékelyiek   és   akkor   vannak   ilyen   városi ugróegerek, amilyen a Wekerle, a Grund, a Jószomszédok, a kispestiek, nem   városi   ugyan,   de   mégis   külön   történet   a   nagymágocsiak,   ami   a városhoz is, de a mezőgazdasághoz is tartozik.”

31


„Más a motiváció, más élethelyzetek vannak; lehet,hogy ezért más a  motiváció.   Van,   aki   szeretne  kevésbé  kiszolgáltatott   lenni,   van,   aki   a jövőt   félti,   van,   aki   a   környezetet   félti   és   fenntartható   életmódot   akar élni.”

Valóban nagyon különböző világokat hozott össze a program. Ezzel a merész vállalással igazán egyedülálló találkozási felületet és közösségi alkotóteret hozott létre a   KKA   projekt,   amilyen   nem   sok   van   ma   Magyarországon.   Egy   érzékletes   példán bemutatva:   az   egyik   találkozó   estéjén   a   közös   batyus   vacsorára   és   mulatságra   az alföldi tanyás közösségből ékező résztvevők többek közt egy lekvárt hoztak, aminek üvegén   csak   rovásírással   szerepeltek   információk,   az   egyik   cigány   közösség   tagjai cigánykenyeret sütöttek az alkalomra – nem sok összejövetelen lehet megkóstolni egy ilyen   lekváros   kenyeret.   És   mindez   a   résztvevők   informális   kapcsolatai   terén   is ugyanígy működött.  „A   punya   rovásírásos   lekvárral.   Biztos,   hogy   tök   véletlenül sikerült olyan embereket összehozni, akik ennyire nyitottak. Ahogy nekem tök   fura   volt   az   a   világ,   úgy   én   is   tök   fura   lehettem   nekik   cigány emberként.”

Magától értetődően egyenrangú fél itt mindenki, függetlenül attól, hogy városi, falusi,   telepi   környezetből   érkezett­e,   esetleg   hajléktalan;   több   diplomája   van   vagy érettségije sincs; a klímaváltozás hosszú távú hatásai aggasztják jobban vagy, hogy a hónap   végéig   hogy   lehet   kihúzni.   A   társadalmunkban   egyébként   diszkriminált csoportok tagjai arról számolnak be, hogy számukra nagyon üdítő és megnyugtató egy ilyen   közegben   jelen   lenni,   ahol   nem   kell   készenlétben   álljanak   egy   támadásra, megjegyzésre,   akár   ferde   pillantásra   vagy   összenézésre   –   itt   valóban,   őszintén nyitottak egymásra az emberek és azt keresik, hogy mi bennük a közös a helyett, hogy mi az, ami elválaszt. „Elején   zöld   elszállt,   nem   földön   járó   és   nem   reális   embereket láttam… Aztán rájöttem, hogy olyan dolgok is vannak, amik elméletben elszálltak, de ha a gyakorlatban látod megvalósulni az már más.”

Az egyes   határvonalak   jelentése,   jelentősége   és   hatása   nagyban   változott   a folyamat során. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a „belső tagolódás” egy eredmény, melyből a „tagolódás” megvolt az elejétől fogva és azzal párhuzamosan vált belsővé, ahogy   kialakult   egy   közös   összetartozás­tudat,   egy   magasabb   szint   amelyhez mindenki kapcsolódik. Amint a BE negyed személyes tapasztalatainál láthattuk, az első találkozások során inkább  a  különbözőség élménye dominált, dilemmákat okozva arról, hogy  mi köti   össze,   mi   foglalja   egybe   ezt   a   sokféle   embert,   helyi   erőfeszítést,   programot.   A másság élménye, megélése tehát az elejétől fogva nyilvánvalóan jelen volt, először a „mi” és „ők” közti határvonalakat jelölte ki. Az olyan típusú élmények, mint, hogy „mi városiak”   hogy   jövünk   a   képbe;   „mi,   a   szegénység   problémáira   megoldást   keresők” hogyan  kapcsolódunk  a  klímaváltozás kérdéséhez; „mi, a  szabadidőnkben közösségi 32


programokat szervezők” hogy kerülünk egy halmazba a főállású közösségfejlesztőkkel, mind a kohézió előtti állapotot jellemzik, az összetartozás érzésének hiányát. Sokan nem   értették,   hogy   egyáltalán   mi   köti   össze   a   részt   vevőket   azon   túl,   hogy   mind résztvevői   a   KKA   projektnek.   A   megvalósító   szervezetek   szakemberei   valóban kockázatot vállaltak, számukra is egy kísérlet volt, hogy sikerül­e az általuk látott hasonlóságokat, mélyebb közös motívumokat megláttatni magukkal a résztvevőkkel. Az  interjúk alapján  elmondható,  hogy  a  folyamat   során  mindenki  egyénileg továbblépett ebből az első stádiumból és meglátta az egyes másság­határok mögött a hasonló   motívumokat,   mintázatokat,   a   felszíni   különbségek   alatt   meghúzódó hasonlóságokat.   Ahogy   az   egyik   szegregátumban   dolgozó   résztvevő   megfogalmazta: „A   sötétzöldek   ugyanolyan   problémákkal   küzdenek   mint   mi   és   ugyanolyan elhivatottsággal (...) Látjuk ugyanazt a problémát a közösségek szintjén, hogy mit kell csinálni. Egyformán látjuk, hogy mi az ami probléma ebben az országban s ehhez kell ez a rálátás, ez a sokféle közösség. De egyébként azt is látom, hogy akár el lehetne a maga kis világában, ahol megvan a pénze is, de valamiért érdekli és tenni akar. Aztán ugyanazzal a problémával néz szembe, mert a helyi önkormányzat nem engedi vagy bármi,   a   hatalom   nem   engedi.   A   helyzete   tök   más,   de   közösségileg   ugyanazok   a problémák, egyformán szorítanak bennünket valahol.” Ahogy   haladt   előre   a   projekt   és   egyre   több   közös   élményt,   formális   és informális   interakciós   lehetőséget   éltek   meg   a   résztvevők,   kialakult   egy   nagyobb szintű „mi” élmény, ami nem jelentette a különbségek eltűnését, elmosódását, inkább a másságok interiorizálódtak egy nagyobb közös „mi” kategóriájába. A KKA­ban „mi” különbözőek   vagyunk,   de   így   együtt   alkotunk   egy   sokszínű   közösséget.   A   sok különböző   „mi”   összeállt   egy   nagyobb   „mi   mindnyájan,   a   magunk   sokféleségében” élménnyé, ahol a másságok ennek a nagy közös „mi”­nek egy­egy arcává váltak. Ettől nem szűntek meg a különbségek, nem vált egy homogén „masszává” a csoport, hanem megőrizve egyediségüket egy nagyobb egységbe integrálódtak a résztvevő közösségek. Az   egyik   legmarkánsabb   polarizációs   tényező,   amely   végig   megmaradt   a projekt során, nem az etnikai hovatartozásból vagy a települési környezetből fakadt, hanem   a  táplálkozási  szokásokból: a  vegetáriánusok  és  húsevők  közti  különbségről van szó. Mivel a táplálkozás szervesen kapcsolódik a környezeti  fenntarthatóság, a helyi   gazdaság   és   a   technológia   kérdéseihez,   a   programban   ez   nem   egy   mellékes szervezési   részletkérdés   volt,   hanem   központi   szerepet   foglalt   el   a   találkozók, képzések   szervezése   során.   A   felelős   gazdálkodásból   származó,   illetve   helyi­   vagy biotermékek kifejezett prioritást élveztek, ahol csak lehetőség volt rá, ilyen forrásból származó   termékek   szolgáltak   az   étkezések   alapanyagául,   a   főzést   is   közösségileg oldották   meg   a   szervezők,   a   házigazda   közösség   tagjai.   Volt,   hogy   ez   is   okozott nehézséget, néhány olyan eseményen, amelyek szervezői számára először jelent meg elvárásként   az   ilyen   felelős   termelésből   származó   termékek   használata   és   nem ismerték ezeket a beszerzési forrásokat. Ugyanígy a KKA alapértékeinek kifejeződése volt a megvalósítók szemében a húsmentes  étkezések  biztosítása,  ezt  erősítette,  hogy  a  stáb  tagjai   közt   többségben voltak a vegetáriánusok. A résztvevő közösségek tagjai esetében nagy volt a szórás: sokan szintén nem voltak húsevők, mások nem napi szinten, de szívesen fogyasztottak 33


húst és   akadtak   szinte   „szenvedélyes   húsevők”,   akik   számára   hús   nélkül   nem   is számít igazi étkezésnek egy ebéd vagy vacsora. „Érdekes   felfogás   arra,   hogy   milyen   az   élet,   hogy   mi   az   élet értéke... ehetünk, vághatunk másik lényt vagy nem? ­ Most találkoztál először húsevőkkel? ­ Nem, közöttük nőttem fel, ami számomra új az a frivol hozzáállás. Nem fogadjuk   el   a   szexizmust,   a   rasszizmust,   a   homofóbiát,   de   van   a   fajok közötti   lenézés,   az   a   felfogás,   hogy   jogunk   van   megenni…   és   ezen   van jogunk poénkodni… mert például azzal nem poénkodunk, hogy ott egy nő, erőszakoljuk meg, ott egy fekete, verjük meg… de az, hogy ott egy malac, vágjuk le, az miért egyértelmű poén? Nekem ez egy magánügy alapvetően, de ebből egy téma lett. Az emberek még mindig a saját joguknak tekintik, hogy megegyék… mert  nem tud beszélni. Engem  a provokáció zavar az egészben, mert egy napot ki lehet bírni hús nélkül.” „Számomra egy kicsit barbár hozzáállás sokszor. Ópusztaszeriek kicsit   mások   ebben,   ott   az   állatok  tényleg  jól   élnek,   tisztelettel   bánnak velük,   ritkán   esznek   húst   és   biztos,   hogy   tisztelettel   vágják   le  és   eszik meg, ez engem nem zavar, jobban el tudom fogadni.” „A másság minden  formájával találkoztam.  Minden ember  más, nem tudnék két egyforma embert mutatni. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Kunbábonyban megettük azt, amiről addig azt hittem, hogy gaz. Még a csirkém sem eszi meg, de mi megettük.” „Hát, a zabfasírt csalánnal azért odavert!”

Nehéz ilyen   különböző   igények   közt   konszenzust   kialakítani,   mivel   sokszor nem volt lehetőség többféle étel készítésére. Születtek azonban megoldások, például olyan   eseményeken,   ahol   lehetett   tudni,   hogy   többségben   lesznek   a   húsevők, vegetáriánus ebéd volt, amihez kiegészítésként lehetett húst kérni. Volt, amikor ez nem hivatalosan történt, hanem teljesen önszerveződő módon, azaz hoztak maguknak egy   sonkát   vagy   egy   oldal   szalonnát   azok   a   húsevők,   akik   már   tudták,   hogy   mire számíthatnak,   ismerték   a   táplálkozási   policy­t   és   egyfajta   „partizán   húsevéssel” egészítették ki az étkezéseket. Színesítette   a   képet,   hogy   a   húsmentes   étkezések   továbbléptek   a   szokásos „vega kajákon” – rántott sajt vagy rántott karfiol – ami a vegetáriánusoknak nagyon jó élmény volt és sokak számára bővítette a lehetőségek palettáját a húsmentes ételek terén, másoknál viszont épp az ismeretlenségük miatt kifejezetten riasztónak tűntek és úgy voltak vele, hogy ha már nem lehet hús enni, legalább ismerős vega   ételek legyenek.   Mindenesetre   a   KKA   projektben   a   vegetáriánusok   igényei, gondolkodásmódja   dominált,   ellentétben   a   mainstream   megközelítéssel,   itt   ez határozta meg az értékrendet és a húsevők érezhették diszkriminálva magukat, tehát fordult a kocka. (A húsevés dominaciája nemcsak egy gyakorlati kérdés, mely rendezvények, események   szervezőit   érinti,   hanem   elméleti,   módszertani   kérdéseket   is   felvet. 34


Például a   szegénységkutatásban   vagy   statisztikákban,   melyek   a   szegénységet igyekeznek megragadni sokszor bizonyos javak megléte vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés   lehetősége   alapján   határozzák   meg,   hogy   ki   számít   szegénynek.   A felmérésekben szokásos kérdés, a nyaralási lehetőségekre, vagyontárgyakra, váratlan kiadásokra   vonatkozó  kérdések  közt,  hogy  milyen  gyakran  tud húst   enni   a  család, mintha a húsevés ugyanolyan egyértelmű alap­igény lenne mindenkinél, hogy ez egy objektív mutatóként működhessen. Egy jól szituált vegetáriánus ebből a szempontból szegénynek   számíthat,   így   inkább   „táplálkozási   preferencia   semleges”   kategóriákat lenne érdemes használni.)

Fontos motívumok, szimbólumok A másság interpretációja  Az,   hogy   elfogadjuk   az   emberek,   szubkultúrák   közti   különbségek létjogosultságát,   a   különböző   társadalmi   csoportok   tagjainak   egyenlőségét   elméleti szinten, nagyon fontos alap egymás megértésére, de még nem a megértés maga. Ebből fakadhat egyfajta tolerancia, amely ebben a mély meggyőződésben gyökeredzik, de a tapasztalatok   szintjén   attól   a   meg   nem   értés,   ellenérzések,   zavaró   dolgok felbukkanhatnak   és   kihívást   jelenthetnek   a   tolerancia   számára.   Biztosabb   út   a másság elfogadásánál a másság megértése, hasonlóvá tétele, hiszen a hasonlót utána nem   kell   elfogadni,  tolerálni,   azt   eleve  értjük.   Azt   kell  megérteni,   hogy   a  „más”   is hasonló ha a megfelelő szemszögből nézzük. Az   interpretáció   folyamatánál   érdemes   a   jelenségek   konkrét   felszíne   mögé látni, hogy észrevegyük azok hasonló mozgatórugóit, az analóg mintázatokat. Ahogy az egyik interjúban elhangzott a népszerű bevásárlóközpont termékei és a házi­ vagy biotermékek kapcsán: 35


"Ez a minta bennem ugyanúgy megvan. Ránk ugyanúgy jellemző, csak nekem ez a kóla, chips, csoki vonal kimaradt." "Megérteni, hogy ezek státusszimbólumok. Néha a szimbólumokat nehéz megfejtenem. És igen, a mélyben ugyanaz munkál, tehát mondjuk a hónap elején megyek a Szatyorba és veszek üveges termelői tejfölt is, meg még   húst   is   veszek   a   gyerekeknek,   de   hó   végén   már   csak   krumplit, hagymát   és   sárgarépát.   Néha   tényleg   nehezen   értjük   ezeket   a szimbólumokat.   Például   a   páromnál   sokáig   nem   értettem   ezt   a   lidli mániát,   a   lidli   vásárlási   mániát   és   tényleg,   amikor   már   a   legnagyobb szegénységben is éltünk, így két naponta ment a lidlibe és könyörögtem, hogy   magyarázza   meg,   hogy   mi   ez   a   szimbólum,   mert   nem   értem.   És rájöttem, hogy neki szüksége van erre, minél kevesebb a pénzünk, annál nagyobb szüksége van a vásárlásra... lehet, hogy csak két liter tejet vesz, de elmegy kétnaponta és vásárol." "Megértem, hogy az ő világában a Tesco az az én termelői piacom."

Nehézséget okozhat az interpretáció folyamatában, amikor nem csupán arról van   szó,   hogy   más­más   motívumok   hordoznak   hasonló  jelentést,  hanem   ugyanaz   a motívum   más   és   más   jelentéssel   bír   az   eltérő   kontextusokban.   A   színes­cukros üdítőital, mivel a nagyipar produktuma, főleg ha márkás, vörös posztónak számít egy környezettudatos, az egészséges helyi termékeket preferáló ember számára; míg épp amiatt, hogy nem létszükséglet – így valamilyen szinten luxuscikk – státusszimbólum lehet   egy   szegény   közösségben.   Megütközést   okozott   az   egyik   találkozón   az   egyik mélyszegény közösség tagjai számára, hogy nem volt ilyen üdítő a kínálatban, holott ez   egy   komoly   összejövetelnek   tűnt   –   amikor   pótolni   akarták   ezt   a   mulasztást,   az viszont   másokban   váltott   ki   értetlenséget,   hogy   a   sok   finomabbnál   finomabb   házi szörp   helyett   miért   igénylik   ezt.   Az   ilyen   helyzetek   megoldását,   vagy   inkább   a felülemelkedést   az   interpretációs   folyamat   folytatása,   kiteljesítése   jelenti,   a motívumok,   szimbólumok   lefordítása   saját   nyelvünkre,   valóságunkra,   tudatosítva, hogy egy­egy azonosnak tűnő konkrét motívum más­más jelentést hordozhat az eltérő kontextusokban.   (Ahogy   egy   angolul   tanulót   sem   zavar   meg   huzamosan,   hogy   a magyar   „báj”   és   az   angol   „buy”   szavak   ugyanúgy   hangzanak,   nem   keveri   össze   a jelentésüket és megfelelően használja mindkét nyelvben őket.) Ha   megértjük,   hogy   a   másikban   valójában   ugyanolyan   igények   működnek, mint   bennünk,   ugyanúgy   nehézségekbe   ütközik   és   ezekre   a   rendelkezésére   álló eszközkészletből megoldásokat keres, mint mi, akkor nem zavar meg az, hogy  ő ezt egy más kontextusban teszi. Ebben áll a kultúrantropológia alapvető megközelítése, a kulturális   relativizmus:   nem   a   saját   értelmezési   keretünket   tekintjük   az   egyetlen érvényesnek vagy a lehető legjobbnak és az alapján értelmezzük, értékeljük   mások viselkedését,   hanem   arra   törekszünk,   hogy   saját   belső   jelentésrendszere   alapján dekódoljunk egy kulturális, szubkulturális jelenséget. Az   egyszerűbb,   felszínesebb   inkább   funkcionalista   (KK   negyedbe   tartozó) tolerancia   meghaladásával  így  tartósabb   eredményt  érhetünk   el,  ez  fenntarthatóbb 36


állapot, egy   öngerjesztő   folyamat.   Ráadásul,   ha   a   relativisztikus   megközelítést elsajátítjuk,   az   visszahat   az   énképünkre,   önismeretünkre   is,   a   változás,   fejlődés képességét erősíti. Komfortzóna A   különbségek,   a   másság­élmény   meghaladásának,   az   egymás   felé   való közelítésnek   kulcsmotívuma   a   komfortzóna,   illetve   az   ennek   elhagyására   való képesség.   A   komfortzóna   a   megszokott   világot,   működést   jelenti,   az   ismerős helyzeteket,   élményeket,   kommunikációs   formákat,   a   kitaposott   utat.   (Még   ha   sok esetben   nehézséget,   kényelmetlenséget   vagy   fájdalmat   okoz   is   egy   élmény   vagy jelenség,   tehát   nem   nevezhető   egy   adott   pillanatban   „komfortosnak”,   attól   még   a visszatérő   mintázatok,   ismétlődő   szituációk   okán   a   komfortzónába   tartozik.) Mindenkinek a saját világa, lakóhelyi és szakmai közege jelenti a biztonságos, ismert világot, a másik ember komfortzónája a sajátján kívül eshet és csak akkor történhet meg   a   valódi   közeledés   egymás   felé,   ha   hajlandóak   a   felek   elhagyni   a   saját komfortzónájukat.  Ez   a  motívum   hangsúlyt   kapott   a   legtöbb   interjúban,   személyes beszámolóban,   így   megállapítható,   hogy   elkerülhetetlen   ezt   a   kényelmetlenséget vállalni és tudatosan kezelni egy projektben. Közösségi identitás

A KKA hatása ezen a téren megmutatkozott abban, hogy az eleinte egymást néha   nagyon   „más”­nak   megélő   résztvevők   elkezdték   egy   nagy   csoportnak   érezni 37


magukat, a   közös   élmények   összekovácsolták   őket.   A   saját   közösségükben megosztották   élményeiket,   megpróbálták   minél   színesebben   átadni   az   ismereteket. Érezték azonban, hogy ez nem ugyanaz az  élmény, az otthoni hallgatóság csak egy beszámolót hall, nem válik ettől az élmény részesévé. Ezért sok katalizátor nagyon törekedett   rá,   hogy   egy­egy   aktívabb   embert   eljuttasson   legalább   egy   képzésre, találkozóra, tágítsa azt a kört otthon, akiket „megfertőz” a KKA szelleme. „Személy  szerint   én  rengeteget   gyarapodtam   köztetek,   kinyílt   a szemem   a   világra,   a   mi   kis   országunk   sokszínűségére,   és   csodáira.   Az emberre. Ennél többféle figura aligha találkozik máshol, hiszen gyakran hasonló a hasonlóval jön össze, az úgy egyszerűbb is lássuk be és nemigen szeretjük az életünket önként bonyolítani. De itt. Itt minden máshogy volt kezdettől fogva. A sokféle arc, történet, szemlélet, gondolat keveredett és a legszebb, hogy elfért egymás mellett, sőt tanította, kiegészítette egymást. Nagyon örültem annak, hogy senki nem akarta a másikat vérre menő vitában  meggyőzni,  még ha  az  látszott  is,  hogy  mindenki   maradt ugyanazon az állásponton. De én azt hiszem, hogy mégsem. Mert egyszer, legalább   egyszer   végighallgatott   egy   másik   nézőpontot.   És   már   nem maradhatott   ugyanaz.   Hiszen   ott   maradt   egy  kérdés:   Mi   van,   ha  igaza van? Ha csak egy kicsit igaza? Mit   kaptam   ettől   a   két   évtől,   és   a   programtól,   és   legfőképp   a benne résztvevőktől? Hihetetlen optimizmust, együttérzést, szeretetet, jó szót és azt, hogy már nem fogok tudni úgy nézni az emberekre mint eddig, kevesebb   bennem   az   előítélet,   több  a   megértés   és   a  nyitottság  a   másik története, hite felé.” „Tapasztalatszerzés. Ezek az emberek, nem tudom, hogy tudnak­e róla,   de   barátok   is   és   ez   látszik.   Ez   egy   baráti   közösség   és   kíváncsiak egymásra. Olyan mintha rokonok lennének.” „Nem próbálták hegyezni a cigányságra és őket hívjuk be ebbe a közösségbe,   hanem   mindenhonnan   próbáltok   behozni   a   KKA­ba embereket   és   ami   tök   fontos   az   a   nyitottság,   hogy   bárki   bármikor csatlakozhat. Elfogadni tök fontos, pedig hát óriási különbségek vannak köztünk.”

A sajnos   sokszor   nagyon   kirekesztő   és   a   másságot   elutasító   társadalmi valósághoz képest ez egy önálló szigetté vált, egyfajta védett zónává, ahol olyan elvek és értékek érvényesülnek a gyakorlatban, amelyek összhangban vannak a résztvevők világképével: azzal, ahogy szerintünk a teljes társadalomnak működnie kellene. Ez az a   társadalmi   jövőkép,   amelyért   a   résztvevők   tenni   szeretnének   és   tesznek   is   már azáltal, hogy a jelenben megvalósítják. Egyfajta „előőrsként” lehet erre tekinteni, egy olyan   sikeres   kísérletre,   amely   igazolja,   hogy   a   legváltozatosabb   szociokulturális különbségekkel   rendelkező   emberek   igenis   ma   Magyarországon   össze   tudnak   fogni olyan ügyek mentén, amelyek mindannyiukat érintik és együtt tudnak munkálkodni, 38


segítve egymást   egy   nagyobb   létbiztonságot,   a   környezettel   való   összhangot   és társadalmi igazságosságot biztosító életforma kialakításában. Képzések, módszertan, munkastílus A   KKA­ban   a   módszertan,   a   képzések   menete   és   stílusa   sokak   számára szokatlan volt. Van, akinek már az furcsa, ha körben ülnek a résztvevők (aminek az a célja,   hogy   mindenki   láthassa   egymás   arcát),   van,   akinek   a   flipchart   papírokra írogatás,   post­itek   ragasztgatása   idegen,   másoktól   a   mozgásos,   a   tér   kreatív kihasználására   épülő   feladatok   állnak   távol,   vagy   belső   munkától,   imaginációtól, meditációs technikáktól idegenkednek, esetleg a gyakorlati, építős, „összekoszolódós” tevékenységek szokatlanok. Mivel nagyon változatos palettán mozgott a találkozók, képzések   módszertana,   mindenki   találhatott   ismerős   és   komfortos   helyzeteket   és elsőre   furcsa,   kihívást   jelentő   szituációkat.   Ezek   a   legtöbb   esetben   egyre megszokottabbakká váltak, majd hozzájárultak a közös identitás kialakításához, mint közös rítusok. Az egyik ilyen rituális gyakorlattá váló elem az úgynevezett „hogy vagy kör” volt, a munkamegbeszélések, találkozók alkalmával, amikor mindenki szót kap és megoszthat   a   belső   világából   valamit   a   jelenlévők   közössége   számára.   A „csoportszerződés”11  is  ugyanígy   szervesült: a  találkozók, képzések alkalmával  ez is elősegítette   a   részvételiséget,   azt,   hogy   mindenki   magáénak   érezze   a   közös együttlétet, ne csak „elszenvedje” azt. Szimbólumok A   kultúra   felfogható   közös   jelentések,   szimbólumok   tárházaként,   amint   azt korában   érintettük.   A   szimbólumokkal   való   munka   ezért   fontos   eleme   a   BK negyednek. A KKA­ban gyakran került nagyobb hangsúly a kreativitásra, fantáziára, szimbólumokra akár a közös jövőkép, vízió megálmodásakor, felrajzolásakor, akár az Átalakuló   tréningek   meditációs   gyakorlataikor.   Kutatásunkban   kíváncsiak   voltunk arra, hogy maga a KKA közössége hogyan ragadható meg szimbolikusan, milyen képet fogalmaznak meg az interjúalanyok. A „milyen állat lenne a KKA?”  kérdésre adott válaszok   közül   felsorolunk   néhányat,   melyek   igyekeztek   egy   képbe   sűríteni   az élményüket   a   projektről.   Mivel   a   szimbólumok   a   belső   világhoz   tartoznak,   nem magyarázzuk, elemezzük őket, az olvasóra bízzuk, hogy saját belső világában hatni engedje őket. „Sokfejű állat lenne, kemény is, lágy is, van egy szabad része.” „Polip... de inkább növény lenne, talán borostyán” „Micélium, bár az gomba.”

11

A csoportszerződés a szabályok, az egymás felé történő elvárások közös tisztázása, összeírása felírása egy összejövetel, tréning, képzés alkalmával

39


„Változtatja a színét... lehet, hogy gyík, ami újranöveszti a farkát és szeret a napon sütkérezni” „Több fejű, de nem sárkány, ha igen, jóindulatú. Nagy füle, hogy halljon, nagy   szája,   hogy   elmondja,   sok   keze,   hogy   megcsinálja,   és   néha   képes futkosni,   néha   képes   a   helyén   maradni.   Kutyahűség,   papagáj­jellegű fecsegés,   egy   kis   Shiva   a   sok   kezével,   ló­szerűség,   hogy   száguldozzon, teknősség,   hogy   megfontolt   legyen   –   mesebeli   állat,   vagy   ha   nem   egy, akkor többnek a tulajdonságait hordozza.” „Majom ­ amelyik húsz éve fürdik, mert látta az emberektől… orángután; (...) [a lányom] valamelyik meséjéből egy póni, amelyik tud repülni is, meg tud itt is lenni meg ott is lenni meg tud varázsolni is: Celestia hercegnő”

40


7.  ­ Konklúzió és ajánlások Ebben a fejezetben szeretnénk összefoglalni a legfontosabb megállapításokat és   tanulságokat,   illetve   hasznos   tanácsokat,   tippeket   adni,   felhívni   a   figyelmet   az esetleges   csapdákra,   buktatókra   egy   hasonló   „kohéziós   projekt”   végrehajtásakor,   a KKA projekt során szerzett tapasztalataink, tudásunk alapján. A kép természetesen nem   teljes   és   alakulóban   van,   minden   újabb   tapasztalattal   tovább   bővíthető, csiszolható. Ezek a javaslatok sok szakember számára talán nem fognak az újdonság erejével hatni, de fontosnak tartjuk csokorba szedni, aláhúzni, megerősíteni, figyelmet irányítani   a   közösségi   munka   ezen   aspektusaira.   Azért   tartjuk   fontosnak megosztásukat,   mert   amint   a   korábbi   fejezetekben   bemutattuk,   a   KKA   esetében beváltak   ezek   a   módszerek,   sikerült   egy   jól   működő,   közös   hagyományokkal, szokásrendszerrel bíró integratív közösséget kialakítani.

Az együttműködések ereje ● Nyertes­nyertes   szituációk.   Együttműködés   alatt   sok   mindent   érthetünk: függésre,   kényszerre   alapuló   kapcsolódásokat   ugyanúgy,   mint   gyümölcsöző, inspiráló közös munkát, alkotást. Az együttműködések valódi ereje abban rejlik, hogy minden rendszer több az őt alkotó elemeinek összességénél. Ha közösen alkotunk egy rendszert – egyénekként vagy csoportokként, szervezetekként –, amely mindannyiunknál több, azzal mindnyájan nyerünk. Ez a nyertes­nyertes szituációk   alapja,   ellentétben   a   rivalizálásra   vagy   pusztán   alkukra, kompromisszumokra   törekvő   kapcsolódásokkal.   Közösen   olyasmit   hozhatunk létre, amire külön­külön nem lennénk képesek.

41


● Változatosság. Ahogy   egy   ökológiai   életközösség   ereje   a   változatosságban rejlik, a társadalmi változásokat célzó törekvések, projektek vagy mozgalmak számára is rendkívüli előnyök származnak abból ha képesek sokféle szempontot integrálni,   sokszínű   célcsoportot   megszólítani   és   bevonni,   ez   növeli hatékonyságukat,   társadalmi   beágyazottságukat   és   így   hosszútávú fenntarthatóságukat. ● Bizalom, kölcsönösség, fokozatosság. Az együttműködések „kenőanyaga” a bizalom,   ennek   megléte   nélkül   csikorog   a   rendszer,   állandó   súrlódások, energiaigényes  plusz  körök akadályozzák a hatékonyságot. A bizalom  inkább szubjektív (vagy inter­szubjektív) jelenség, de ettől még tudatosan kezelhető és tehetünk   a   megerősítése   érdekében.   A   kölcsönösség   kulcsfontosságú   ebben, főleg az első időszakban. Ha az egyik fél mindig rugalmasabb kell legyen, neki kell   engednie,   vagy   aránytalan   a   terhek   elosztása,   az   aláássa   a   bizalmat.   A fokozatosságra érdemes törekedni egy együttműködés során, ezzel megelőzhető, hogy   túl   nagy   árat   kelljen   fizetni   azért,   mert   érdemtelen   partner   számára kínáltuk   fel   bizalmunkat.   Lépcsőzetes   növekedést   érdemes   követni,   ha alapszinten működik az együttműködés, lehet egyre mélyíteni, több információt megosztani, nagyobb láthatóságot biztosítani, egyre fontosabb közös döntéseket meghozni   és   célokat   kitűzni.   Az   is   fontos   (önvédelmi   szempontból),   hogy   ne engedjünk egyből „teljes hozzáférést”, de az is, hogy az arra érdemesek számára és velük közösen legyen lehetőség a továbblépésre. ● Miért működjünk együtt? ● Vezetőként,   döntéshozóként  ­   Azon   szervezeteket,   melyekkel   egy terepen vagy egy témában mozgunk, előnyösebb, ha nem versenytársnak, hanem   szövetségesnek   tekintjük.   Számos   példa   mutatja   hazánkban   és világszerte,  hogy   amikor  civilek   az   egymás   rovására   történő  versengés helyett   az   együttműködést,   együttes   fellépést   választották,   valódi sikereket, változásokat tudtak elérni. Ha a szervezetünk már komoly múlttal rendelkezik egy terepen  és jön egy   új   ötlettel,   megközelítéssel   vagy   valamilyen   megoldási   ötlettel   egy külső   szakember   vagy   szervezet,   azt   érdemes   nem   saját   pozíciónk veszélyeztetéseként megélni. Nem kell úgy értelmezni egy ilyen felmerülő együttműködési   szándékot,   hogy   nem   tudjuk   ellátni   a   feladatunkat, hanem   esélyként   tekinthetünk   rá   egy   másik   oldal   kifejlesztésére   vagy akár   szintlépésre   is   a   munkánkban.   Egy   többszereplős   folyamatban erősödhet a szervezetünk is és az ügyünket is jobban szolgálhatjuk. ● Beosztottként,   alkalmazottként  ­   Ha   olyan   vezetőkkel   is   vagyunk megáldva   az   egy   adott   terepen,   témában,   vagy   szakmai   szegmensben működő   szervezetek   egyikének   munkatársaként,   akik   nem   képesek szervezeti   szinten   együttműködni,   akkor   mi   magunk   kereshetjük   a kommunikáció,   egyeztetés   formáit,   lehetőségeit   a   többi   szervezet munkatársaival. Hosszú távon az egymással keresztbe menő fejlesztések 42


gyengítik egymást, így mindenki vesztese egy ilyen helyzetnek. Ha ezzel szemben   kiépítjük   a   bizalmat   egymás   felé   fokozatosan,   rengeteg segítséget,   tippet   kaphatunk   munkánkhoz,   a   közös   erőfeszítések mindenki számára hatékonyabb jelenlétet eredményezhetnek.

Találkozás a mássággal  ● A   „mi”   és   „ők”   közti   határvonalak   és   átjárhatóságuk.  Számtalan   féle mássággal találkozunk munkánkban és mindennapjaink során is. Nem csak a „klasszikus” másság­kategóriák tartoznak ide (etnikai, nemi identitásbeli, stb.), hanem   minden   olyan   helyzet,   amikor   az   általunk   elfogadott   értékektől, világnézettől   és   működésmódtól   eltérővel   találkozunk.   Ez   egy   dinamikus rendszer, szorosan összefügg az identitás a másság megélésével. Ha bármilyen szempont alapján egy csoporthoz tartozónak érezzük magunkat, azt éljük meg „mi”­ként – ez máris kijelöli az „ők” kategóriáját, akik nem tartoznak ebbe bele. Ez   azt   jelenti,   hogy   ezek   nem   külső,   objektív,   megváltoztathatatlan határvonalak,   szakadékok,   hanem   saját   magunk   befolyásoljuk,   hogy   hol húzódnak. Nagyon leszűkítve a „mi” kategóriáját egyre homogénebb csoporthoz jutunk,   de   egyre   kevesebben   férnek   bele,   ha   viszont   a   sokszínűséget   a   „mi” határain   belül   el   tudjuk   fogadni,   akkor   ami   addig   az   „ők”   kategóriájába tartozott átkerülhet egy nagyobb szintű, közös „mi mindnyájan” kategóriába. ● A másság természetének felismerése.  Fontos meglátni ebben a kétoldalú, egymást   kölcsönösen   teremtő   jelenséget   és   nem   én­centrikusan   közelíteni   a kérdéshez.   Tehát   az   „ő   más   mint   én/mi”   helyett   meglátni,   hogy   „mi   mások vagyunk egymás számára”. Amennyire furcsa a másik viselkedése, működése számomra, ugyanannyira furcsa lehetek én is a számára, ezt mindig érdemes tudatosítani magunkban ● Az interakció és a tanulás színterei, formái. A közös munka, tanulás, vagy az   együttműködés   más   formái   során   többféle   együttlétre   nyílik   lehetőség személyesen   vagy   virtuálisan,   megbeszélések,   képzések,   tréningalkalmak, munkahelyi   szituációk,   fizikai   aktivitás,   stb.   formájában.   Vegyes   összetételű csoportban fontos szem előtt tartani, hogy eltérő lehet az ezekre való nyitottság: valakinek a flipchartra jegyzetelés és projektoros vetítés szokatlan, másnak az energizer­ek,   tréningjátékok   tűnnek   veszélyesnek,   megint   másnak   a   kétkezi munkát   igénylő   közös   aktivitások   (pl.   tapasztás,   közös   építések)   jelentenek kihívást. Fontos tudatosan kezelni ezt és nem automatikusan alkalmazni, ami eddig bevált máshol. Általában ugyanazt az eredményt többféle módszerrel is el lehet   érni,   ebben   érdemes   alkalmazkodni   a   résztvevők   igényeihez.   Ez   nem jelenti azt, hogy nem kell kimozduljanak időnként a komfortzónájukból.

43


● A komfortzóna.  Mindannyiunk   számára   létezik   egy   olyan   halmaza   a normáknak,   a   lehetséges   gondolkodási,   viselkedési,   kommunikációs aktusoknak,   a   világból   érkező   ingerekre   adható   válaszoknak,   melyet   jól ismerünk,   begyakoroltunk   és   folyamatosan   megerősítünk.   Ez   a   komfortzóna, melyben   biztonságban   érezzük   magunkat   –   még   ha   nem   is   mindig „komfortosan”   –,   ez   a   megszokott   kerékvágásunk.   Bátorság   kell   ahhoz,   hogy elhagyjuk   ezt   a   zónát,   viszont   ez   elengedhetetlen   a   tanuláshoz.   A komfortzónánk   tartalmát,   az   abban   zajló   folyamatokat   ismerjük   –   tanulni viszont   csak   (addig)   ismeretlen   dolgot   lehet.   Tehát   az   a   bizonytalanság, sebezhetőség,   ellenérzés   amely   a   komfortzóna   elhagyását   kíséri   (ha   nem hagyjuk, hogy megakadályozza) az ár, amit a tanulásért, fejlődésért meg kell fizetnünk. Vezetőként, képzőként, egy projekt megvalósítójaként fontos, hogy figyeljünk a résztvevők   komfortzónáira,   igyekezzünk   a   közös   metszeteket   felfedezni   és először   abban   mozogni,   de   felkészülni   arra   is,   hogy   ki   kell   mozdítsuk   az embereket   saját   komfortzónájukból,   ha   szeretnénk   tanulási,   fejlődési lehetőségeket biztosítani  számukra.  Ez a  bizonytalanság érzetével járó aktus nem   egy   elkerülendő   veszélyhelyzet,   hanem   fontos   eszköze   a   munkának. Túlzásba   sem   kell   esni,   a   sokk­terápia   nem   mindig   válik   be.   Ezért   fontos   a lehető   legtámogatóbb   légkörben   és   az   érintett   saját   valódi   lehetőségeivel összhangban ösztönözni a komfortzóna elhagyását. Mert ugyan a komfortzónán túl található a tanulás zónája, azon túl viszont a pánik zóna következik, ahol egyrészt nem történik tanulás, másrészt drasztikusan lecsökken a motiváció, hogy a jövőben az ismeretlen felé kalandozva újra elhagyjuk a komfortzónánkat.

Az integráció megteremtése ● Mellérendelő   viszony.  Az   „integrációnak”   létezik   olyan   értelmezése,   amely inkább  a „felzárkóztatás” kifejezéssel írható  le. Ennek  épp az ellenkezője  az, amit a KKA projekt tapasztalatai alapján javasolunk, egy közösen kialakított szerves egységet. Egy olyan projekt vagy kezdeményezés, ahol az egyik fél csak ad,   szolgáltat   és   közvetít   (adományt,   kereseti   lehetőséget,   megoldásokat   és ugyanúgy   munkastílust,   értékrendet,  szemléletmódot   is),  a  másik   pedig   csak kap   (elfogad,   átvesz,   hozzáigazodik)   még   látszólagos   sikerek   esetén   sem   hoz igazi   változást,   csak   egy   újabb   függési   viszonyrendszert   alakít   ki.   Egymás értékeinek,   tudásának,   potenciáljának   kölcsönös   felismerése   és   értékelése,   a közös munkába való beépítése jelenti azt a biztos alapot, melyre hosszú távon is fenntartható együttműködések építhetők. Ennek érdekében mindenkinek lépnie kell a másik felé és nem a saját normáit, értékeit, szemléletét kell ráerőltetnie a többi félre, hanem érdemes közösen kialakítani ezeket.

44


● A belső   dimenziók   fontossága   az   érzékenyítésben.  Amikor   kívülről szemlélünk   egy   közösséget,   emberek   egy   csoportját,   számos   megállapítást tehetünk róluk, ehhez az sem kell, hogy interakcióba lépjünk velük. Ez a külső szemszög azonban korlátozott (ahogy önmagában minden szempont, amint ezt kifejtjük a 4. fejezetben) és nem ad információt arról, hogy belülről hogy élik meg   a   csoport   tagjai   azt,   amit   kívülről   látunk,   milyen   motivációk   állnak   a háttérben,   milyen   jelentések   jelennek   meg   számukra.   Közelebb   kell   lépni, interakcióba   kell   kerülni   az   adott   közösség   tagjaival,   hogy   ezt   a   dimenziót feltárjuk   és   teljesebb   képet   alakítsunk   ki,   amelyhez   megfelelőbben   tudunk viszonyulni.   Az   igazi   érzékenyítés,   csak   így   tud   megtörténni,   ez   jelenti   az elfogadás   felé   vezető   utat   és   a   másság­határok   feloldását   egy   nagyobb egységben   –   e   nélkül   csupán   felszínes   toleranciára   törekedhetünk,   mely   a másságot nem megérteni vagy közelebb hozni, csak elviselni igyekszik. ●   Közös   kultúra   megteremtése,   erősítése.  A   6.   fejezetben   bemutatott negyedek   közül   a   bal   alsó   negyed   tárgyalásánál   részletesen   kitérünk   erre   a témára.   A   mellérendelő   viszony   kialakításával,   a   komfortzónák   figyelembe vételével,   a   „mi”   és   „ők”   határvonalak   tudatos   kezelésével,   a   holisztikus megközelítés   alkalmazásával   elérhetjük,   hogy   olyan   új   közös   minőség   jöjjön létre,   amelyet   minden   résztvevő   sajátjának   érez,   ami   mindenki   számára többletet jelent. Ez tehát nem feltétlenül történik meg magától (bár találhatunk erre   is   példát),  erre  energiát,   időt   és   kapacitást   kell  szánni,   fordítani.  Közös normarendszer,   szokások,   rítusok   kialakításával,   közös   élmények,   sikerek átélésével erősíthetjük ezt a folyamatot. ● A   konfliktusok   szerepe.  A   konfliktusok   önmagukban   nem   végzetes   vagy káros   folyamatok,   attól   válhatnak   azzá,   ahogy   kezeljük   őket,   viszonyulunk hozzájuk.   Ha   megmerevednek   az   álláspontok   és   bizalmatlanságból   vagy hatalomvágyból   az   egymás   legyőzése   irányába   mozdulunk   el   egy   konfliktus során,   annak   természetesen   nagyon   romboló   hatása   lehet.   Viszont,   ha szembenézünk velük és meglátjuk bennük a fejlődési, szint­lépési lehetőséget, akkor   épp   ellenkező   hatásuk   lehet   hosszú   távon,   hozzájárulhatnak   az   érési folyamathoz   és   épülésünkre   válhatnak.   Egy   konfliktus   kiváló   alkalom valaminek   a   megvizsgálására   és   kijavítására,   ami   nagy   eséllyel   előtte   is dolgozott a háttérben és egy nem megfelelő konfliktuskezelés esetén a jövőben is fog. Látens, rejtett állapotában nem lehet megragadni, csak explicit formájában –   és   ezt   hívjuk   konfliktusnak.   Ha   a   felszínre   került   jelenséget   bátran, bizalommal kezelve és kölcsönösen kedvező megoldást találva (nyertes­nyertes szituáció)   közösen   oldjuk   meg,   az   hozzájárul   az   együttműködés   egyre hatékonyabbá válásához, hosszabb távú fenntarthatóságához.

45


Holisztikus megközelítés fontossága ● Átfogó,   teljességre   törekvő   megközelítésmód.  Az   ember,   mint   biológiai, érzelmi,   tudati   és   társas   oldalakkal   rendelkező   lény   egy   komplex   jelenség, ugyanígy   komplexek   azok   a   struktúrák,   melyeket   létrehoz,   a   közösségek, szervezetek,   intézmények.   Munkahelyi   szituációkban,   képzéseken,   a mindennapi   élet   legtöbb   helyzetében   sokan   csak   a   gondolkodásra,   a   fejre összpontosítanak,   illetve   amikor   valamilyen   beavatkozással   hatást   akarnak elérni,   akkor   megmaradnak   a   külső   szemszög   alkalmazásánál,   objektív, lokalizálható,   mérhető   dolgokban   gondolkoznak,   ami   szükséges,   de   nem elégséges   megközelítésmód.   Érdemes   a   jelenségek,   folyamatok,   közösségek, saját szervezetünk, projektünk külső és belső dimenzióit egyaránt figyelembe vennünk,   terveznünk   velük,   ha   szeretnénk   valódi   hatást   elérni.   Többféle megközelítés   létezik,   a   jelen   tanulmányban   használt   integrál   szemléletmód csak az egyik eszköz erre. ● Saját   valódi   szerepünk,   hatásunk.  Amikor   valamilyen   célirányos tevékenységet   végzünk   –   amilyen   egy   projekt,   egy   munka   –,   könnyen   abba tévedésbe eshetünk, hogy a jelenlétünk, tevékenységünk hatását leredukáljuk a a   szándékos,   a   célokkal   összhangban   végzett   munka   hatásaira.   Azonban   a végrehajtás   módja,   működésünk   számos   járulékos   hatással   jár,   melyeket érdemes   felismerni   és   tudatosan   kezelni.   Egy   esemény   szervezésekor   hozott döntéseknek   –   például   hogyan   oldjuk   meg   az   étkeztetést,   milyen   evőeszközt használunk,   mi   történik   a   maradékkal,   milyen   helyszínt   választunk,   két oldalasra   nyomtatjuk­e   a   programot   –   nemcsak   közvetlen   hatásuk   van   a természeti,   társadalmi   környezetünkre,   hanem   mintául   is   szolgálnak   a résztvevők számára. Más az üzenete és hatása, ha a reggel gyorsan a franchise­ pékségben   megvásárolt   pogácsát   tesszük   ki   műanyag   tányérra   vagy   helyi forrásból   származó   egészséges   termékeket   kínálunk.   Rosszul   néz   ki   egy fenntarthatósággal   foglalkozó   konferencia   vagy   képzés   után   felhalmozódott műanyagpohár­kupac. Ezt is összhangba kell hozni a céljainkkal és a célcsoport igényeivel.   Ez   jelenti,   hogy   a   jót   jól   is   csináljuk   –   a   pályázatokban   egyre elterjedtebb   „horizontális   szempontok”   is   ezt   a   szemléletmódot   kívánják erősíteni.

46


9. Felhasznált irodalom Berecz Ágnes: Integrál ökológia elmélete és gyakorlata (Prezi bemutató) ­   https://prezi.com/zxrqhdancimq/integral­okologia­elmelete­es­gyakorlata/ Esbjorn­Hargens, Sean és E. Zimmerman, Michael: Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World, Berkeley: Shambhala Publications Geertz, Clifford 1973 (1988): Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Vári  András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai, 1989 Ijjas Flóra: Integrál Ökológia ­  http://old.integralakademia.hu/aktualitasok/archiv/2009/oktober/10/integral­oekologia/ Preist, Chris: Integral Ecology Applied to Small­scale Community Woodlands Journal  of Corporate Citizenship, 2008 Június Weber, Max: A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés  „objektivitása" In: Weber, Max: Tanulmányok, Budapest: Osiris, 1998 Wilber, Ken: A működő szellem rövid története Budapest: Ursus Libri, 2009

47

Kisközösségek Átalakulásban Tanulmány  

Mester Attila, Mester Zsuzsa: „Ezt nem csak magamnak, neked is csinálom” – A közösségi kultúra és működésmód létrejöttének integrál személet...