Kisközösségek Átalakulásban Tanulmány

Page 1

Mester Attila, Mester Zsuzsa

„Ezt nem csak magamnak, neked is csinálom” – A közösségi kultúra és működésmód létrejöttének integrál személetű elemzése egy kisközösségi projektben Tanulmány

A Kisközösségek Átalakulásban projekt kiadványa


Köszönetnyilvánítás

A tanulmány alapjául szolgáló Kisközösségek Átalakulásban projekt létrejöttéhez sok energiára, hitre és nem utolsó sorban anyagi forrásokra volt szükség. A két és fél év során számos embertől, szervezettől kaptunk segítséget munkánkhoz, sokan sokféle módon támogatták a folyamat alakulását, nekik ezúton szeretnénk mindezt megköszönni. A tanulmány írói köszönik a résztvevő közösségek katalizátorainak és a stábnak a tanulmány létrejöttéhez nyújtott anyagokat, interjúkat, tanácsokat és a közös munka élményét. Köszönjük Dr. Pataki Györgynek, Üveges Lillának, Tracey Wheatleynek támogató hozzájárulását a tanulmány alakulásához.

1


Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló............................................................................................................................. 3 1. Bevezetés......................................................................................................................................... 3 2. A projekt és kontextusának rövid felvázolása................................................................................4 A KKA projektben résztvevők, a projekt célcsoportja...................................................................5 A projekt elemei, a találkozás színterei........................................................................................6 3. Módszertan.................................................................................................................................... 10 4. Elméleti háttér.............................................................................................................................. 12 Az integrál-szemlélet és a wilberi 4 negyed általános bemutatása............................................12 Külső Egyéni – KE................................................................................................................ 14 Belső Egyéni – BE................................................................................................................ 14 Külső Kollektív – KK.............................................................................................................. 15 Belső Kollektív – BK.............................................................................................................. 15 5. Az integrál szemlélet alkalmazása helyi ökológiai kezdeményezésekben..................................17 6. A 4 negyed, mint térkép közösségi folyamatok, civil kezdeményezések elemzésére. Hogyan néz ki a KKA a 4 negyedben?.............................................................................................................. 18 Külső Egyéni negyed (KE) - A „projektbeszámoló” negyede (jobb felső)....................................19 A KKA külső egyéni negyede.................................................................................................20 Külső Kollektív negyed (KK) - A „projekt-beágyazottság” negyede (jobb alsó)...........................20 A KKA külső kollektív negyede..............................................................................................21 Belső Egyéni negyed (BE) - A „projekt-élmény” negyede (bal felső)..........................................25 A KKA belső egyéni negyede................................................................................................26 Belső Kollektív negyed (BK) - A „projekt-kultúra” negyede (bal alsó).........................................29 A KKA belső kollektív negyede..............................................................................................30 Fontos motívumok, szimbólumok..........................................................................................35 7. ­ Konklúzió és ajánlások................................................................................................................ 41 Az együttműködések ereje.........................................................................................................41 Találkozás a mássággal............................................................................................................. 43 Az integráció megteremtése......................................................................................................44 Holisztikus megközelítés fontossága.........................................................................................46

2


Vezetői összefoglaló A közösségi kezdeményezések, civil projektek, fejlesztések hatékonysága és fenntarthatósága nagyban függ attól, hogy milyen elméleti megközelítést alkalmaznak, milyen keretek közt értelmezik a világot és saját szerepüket. A tanulmány adalékokat nyújt egy teljesebb keretrendszer kialakításához, ennek elméleti háttere és gyakorlati oldalai egyaránt fontos témája a munkának. Mindez egy konkrét, innovatív projekt, a Kisközösségek Átalakulásban bemutatásán, elemzésén keresztül történik, az integrál szemléletmód megközelítését alkalmazva.

1. Bevezetés Jelen tanulmány több célt is szolgál egyszerre. Egyrészt betekintést nyújtunk egy igazán egyedülálló és innovatív projekt működésébe, világába, másrészt bemutatunk egy holisztikus keretrendszert, melyet felhasználunk a projekt elemzésére, harmadrészt pedig a tapasztalatokra alapozva konkrét ajánlásokat teszünk, melyek növelhetik a hatékonyságát és erejét az olyan civil kezdeményezéseknek, amelyek valamilyen módon a kulturális sokféleség témakörét érintik. Ha valakit a praktikus, gyakorlati szempontok inkább foglalkoztatnak mint az elméleti háttér, a „Konklúzió és ajánlások” című fejezetben megtalálja ezeket a tanulmány utolsó fejezetében. Szándékunk szerint az ajánlások önállóan is megállják helyüket, azonban a teljes képhez hozzátartozik az elméleti folyamat is, melynek eredményeképp ezek megfogalmazódtak. A Kisközösségek Átalakulásban (továbbiakban KKA) nevű projekt két és fél éve nagyon gazdag, tartalmas időszak volt. A Magyarország különböző területein működő közösségek önszerveződését, egymás felé nyitását és az egymástól való tanulást ösztönző folyamatban számos találkozó, látogatás, képzés és a helyi gyakorlati jó példák megvalósítása során rengeteg alkalom volt nagyon különböző világok találkozására, hiszen a résztvevők rendkívül változatos szakmai­, szervezeti­, szociokulturális­ vagy jövedelmi háttérrel rendelkeztek. Először bemutatjuk a KKA projekt lényegét és az egyedi találkozási lehetőségeket, melyeket teremtett. Nem célunk azonban az összes produktum és eredmény részletes ismertetése, inkább a projekt hatására létrejött társadalmi, kulturális jelenségek összessége a vizsgálatunk fókusza. Annak érdekében, hogy mélyebb ismereteket gyűjtsünk a projektről és megismerjünk különböző szempontokat, interjúkat készítettünk, illetve megfigyeléseket végeztünk. Ennek a kutatómunkának a rövid összefoglalása a módszertani fejezet témája. A kutatás során készített interjúk részletei eltérő szedéssel kerültek a szövegbe, alátámasztva az éppen tárgyalt témát. 3


Az összegyűjtött információk, megfigyelések részletesebb elemzéshez egy nagyon izgalmas, a teljességre törekvő megközelítést és keretrendszert használunk, az úgynevezett integrál szemléletmódot. Ennek az elméleti háttérnek az összefoglaló ismertetése (4. fejezet) teremti meg a feltételeket az ismeretek strukturált bemutatására. Miután röviden áttekintünk néhány nemzetközi példát az integrál szemlélet alkalmazására ökológiai témájú közösségi kezdeményezések esetében, a 6. fejezetben részletesen megvizsgáljuk, hogy hogyan használható ez a megközelítés egy civil projekt esetében, illetve magát a KKA projektet elemezzük a segítségével. Az utolsó rész egy ajánlás­csokor olyan közösségi kezdeményezések számára, melyek különböző szociokulturális vagy szakmai hátterű egyének, csoportok együttműködésére alapulnak vagy ennek létrejöttét célozzák. Ez egy gyakorlati szempontú párlata az elméleti résznek.

2. A projekt és kontextusának rövid felvázolása A Katalizátorok Helyben ­ Kisközösségek Átalakulásban, Norvég Civil Alap által támogatott projekt 2013 és 2016 közötti időszakban zajlott, alapeszméje a helyi közösségek önszerveződő erejébe vetett hit. A projekt alapját annak felismerése adta, hogy az alulról szerveződő lakóközösségek egyre erősödő jelenléte, szerepvállalása kulcsfontosságú a nagyobb, rendszerszintű változások előidézésében. A projektben résztvevő szakemberek évek óta dolgoznak saját lakóközösségükkel, kapcsolatban állnak más kisközösségekkel és felismerték, hogy a felhalmozódott rengeteg tapasztalat és tudás, eredmény és kudarc megosztható, közös ismeretanyaggá formálható. A távlati cél egy környezeti­, gazdasági­ és társadalmi szempontból fenntarthatóbb rendszer kialakítása. Az ehhez vezető úton az első lépés a lokális közösségekben rejlő erő felismerése és erősítése, az erre épülő második lépés az összekapcsolódás, a tapasztalatok és tudás megosztásának képessége és igénye. A KKA arra tett kísérletet, hogy egy támogató meta­közösséget hozzon létre, amely által erősödnek a helyi közösségek, szerepeikben tudatosabbá válnak az őket alkotó személyek, mindez ösztönzi a részvételi demokrácia terjedését hazánkban. A gondolkodási és módszertani alapot az Átalakulás mozgalom módszertana adta. A 2006­ban, Dél­Angliából, Totnesből indult „modell” a helyi közösségek erejére és kreativitására épül s fókuszában a pozitív megélés, a részvétel áll. Világunk nyomasztó és sürgető kérdéseit nem a hiányok, függőségek, negatívumok felől közelíti meg, hanem inkább a meglévő külső és belső erőforrások felismerésével, értékelésével, pozitív megélésével igyekszik válaszokat adni rájuk lokális szinten. „Azzal főzünk, amink van!” ­ lényegében a projekt mottójává vált és jól kifejezi ezt a pozitív hozzáállást. Minden embernek, közösségnek vannak erőforrásai, sikerei, megosztható tudása, sokszor azonban nincsenek ennek tudatában, jellemző módon nem ezekre fókuszálnak, hanem a hiányokra, a kudarcokra. A projekt kísérletet tett mindennek a 4


felismertetésére, megélésére, például közösségi leltár készítésével, ahol közösen feltérképezi a közösség azt, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezik és a későbbiekben ezekre épít, ezeket a forrásokat igyekszik erősíteni. Az Átalakulás ezeket a belső folyamatokat átülteti a gyakorlatba, konkrét helyi akciók keretében igyekszik változást előidézni a helyi közösségben. Ilyenek lehetnek a helyi gazdaságot erősítő lépések, mint a helyi piac, közösségi kert, adománybolt, helyi pénz életre hívása, a közösségi élet erősítése klubok, sportesemények, karaoke szervezésével vagy a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentése alternatív megoldásokkal. A módszertan másik fontos eleme, hogy az emberek közötti különbségeket nem konfliktusként, legyőzendő akadályként kezeli, hanem mint fontos erőforrást, tanulási terepet. Magyarországon 2008 óta születnek olyan kezdeményezések melyek ezt az elvet vallják magukénak, elsőként az Átalakuló Wekerle, majd az Átalakuló Hosszúhetény, Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért ­ MÁK, amely közösségek szerves részét képezték a projektnek.1

A KKA projektben résztvevők, a projekt célcsoportja A pályázat megírásakor a cél az volt, hogy a részt vevő közösségek ne csak az ország különböző szegleteiből érkező, de alapvetően azonos szemléletű, élethelyzetű közösségek legyenek, hanem minél szélesebben fedjék le a mai magyar társadalom rétegzettségét, különböző szociokulturális közegből érkezzenek. Az első körben bevont 15 csapat között voltak fővárosi, jellemzően középosztálybeli közösségek, vidéki, ezen belül városból faluba vagy tanyára költözött értelmiségiek, (ún. diplomás parasztok), öko­közösségek s az általunk kezdetben szegény közösségeknek – a hátrányos helyzetűt megnevezést eleve elvetettük – nevezett, városi vagy falusi közösségek. Ez a kör később bővült a Győri Kereszteződés hajléktalan szociális szövetkezettel, amely egy újabb típusnak tekinthető. Olyan közösségek kerültek a KKA programba, melyek már megtették az első lépést, valamennyire felismerték saját erejüket azáltal, hogy valamilyen helyi kezdeményezést, projektet, jó gyakorlatot hoztak létre, amely illeszkedik az Átalakulás szemléletmódjába. A helyi élelmiszer termeléssel, helyi gazdasággal kapcsolatos, illetve energetikai, technológiai fejlesztéseket megvalósító közösségi kezdeményezések lettek bevonva a programba. Ez a közösségi potenciál tehát hasonló motívumként volt jelen mindegyik közösségben, azonban sokszor nagyon eltérő szociokulturális kontextusban fogalmazódott meg.

1

Részletesebben az átalakulásról: http://kozossegek.atalakulo.hu/mirol-szol-az-atalakulas

5


A projekt elemei, a találkozás színterei A projekt egyik legfontosabb motívuma a feltételezés, hogy minden közösségnél megtalálhatóak különböző funkciókhoz kötődő szerepek, s ezek közül az egyik legfontosabb az egész közösséget bemozgatni, megmozdítani, ösztönözni tudó ún. helyi katalizátor. Ő az a szereplő, aki kellően ismeri a közösség tagjait, tudja, hogy kit mivel lehet motiválni, hol és hogyan kell a folyamatokat beindítani, megsegíteni. A közösségekkel való munkában ezek a katalizátorok voltak a kulcsszereplők, ők jelentették a kapcsolatot a közösség egészéhez. Ezek a szerepek gyakorta nem tudatosan megélt, felvállalt pozíciók, sok katalizátor a projekt folyamata során látta meg és ismerte fel valódi szerepét és annak fontosságát, illetve határait is. A katalizátorok az első szakaszban kaptak egy mentort, aki a projekt során támogatta a folyamatot, segített az elakadásoknál, mentorálta a katalizátort s rajta keresztül a közösséget. Az első lépés ezeknek a szereplőknek a beazonosítása, megtalálása volt a 15 csapatban a közösségi felmérések során.

6


A résztvevő közösségek tehát először a stáb tagjaival, a helyi felméréseket végző munkatársakkal találkoztak. Ezek sokszor nem új ismeretségeket jelentettek, hiszen az esetek többségében már volt valamilyen kapcsolat, ismeretség, korábbi képzés vagy közös munka a stáb valamely tagjával, de akadt olyan eset is, amikor új közösséggel, vagy már ismert közösségek új tagjaival kerültek kapcsolatba a megvalósítók. Ezek a találkozások, az ismerkedési fázis otthon, mindenkinek a saját biztonságos környezetében zajlott, az emberek a komfortzónájukon belül maradva mutathatták be eddigi munkájukat, eredményeiket és beszélhettek terveikről, nehézségeikről. Már ez a fázis is érdekes tanulságokkal szolgált a közösségek énképével, identitásával, saját szerepük, jelentőségük megítélésével kapcsolatban. Kimondott elvárás volt a kezdeményezők részéről, hogy olyan közösségekkel dolgozzanak, melyek már bizonyították valamilyen szinten az összefogásra, közös eredmények létrehozására való képességet és rendelkeznek valamilyen helyi jó gyakorlattal, ami mások számára érdekes lehet. A felmérést az úgynevezett Elismerő Feltárás módszertanával összhangban végeztük.2 A helyi felmérések arra koncentráltak elsősorban, hogy a közösségekben meglévő jó példákat feltárják, összegyűjtsék. Sokszor azonban a helyiek elsőre nemigen értették ezt az érdeklődést, a rájuk irányuló figyelmet. Voltak, akik állították, hogy náluk nincs semmilyen különösen érdekes helyi gyakorlat, jó példa, bármi, ami másoknak érdekes lehet. Amikor a felmérést végző előtanulmányai, információi vagy előzetes tapasztalatai alapján konkrétan rákérdezett egy­egy kezdeményezésre, helyi megoldásra vagy folyamatra, amit elindítottak, akkor maguk is rácsodálkoztak, hogy az valami olyasmi, aminek jelentősége túlmutathat a saját közösségükön. Utólag sokan beszámoltak arról, hogy milyen más megvilágításba helyezte tevékenységüket már ez a felmérés is, mennyire befolyásolta, erősítette közösségi énképüket. Jól mutatja ez, hogy a „kívülálló szeme” mennyire fontos 2

https://drive.google.com/file/d/0B7U2WHNPTySKMWZ0SWc2M2N1cDQ/view?pref=2&pli=1

7


tényező, már csak az érdeklődés, figyelem megléte és fókusza is hatással van a megfigyelt jelenségre. (Ez egyébként nemcsak kultúrantropológiai kontextusban figyelhető meg, a kvantumfizika természettudományos kísérletei is bizonyítják). A közösségek szempontjából a folyamat következő lépése az első nagy közös Katalizátor találkozó volt. Ehhez mindenhonnan két­három­négy ember érkezett a budapesti helyszínre. Ezt követték a képzések, melyek általában valamely résztvevő közösséggel közösen szervezve az ő településükön, közösségi helyszínükön zajlottak, a lokális kapcsolati hálójuk felhasználásával. Ezek általában két napos, „ott­alvásos” alkalmak voltak hosszú, egész napos programmal, néha rövid helyi terepszemlével, „idegenvezetéssel” és informális kötetlen esti programokkal. A folyamat előrehaladtával, ahol lehetőség volt erre, ott a helyi közösség tagjai látták vendégül éjszakára a képzésen résztvevőket, illetve ők is főztek sok esetben, így a személyes oldal, az informális kapcsolatok egyre jobban érvényesültek.

Egy újabb típusú együttlétet jelentettek a projekt során a közösségi látogatások. Ezek során változó létszámú (4­5­től 10­15 fő) csapat utazott el egy másik résztvevő közösséghez egy tanulmányi kirándulásra, hogy a helyszínen ismerjék meg munkájukat, eredményeiket és tanuljanak egymástól. A látogatásokat megelőzte egy felkészítési időszak, amikor a házigazdák felkészültek arra, hogy minél élményszerűbben mutassák be közösségüket, tevékenységüket; a látogatók pedig addigi ismereteik alapján készültek rá, hogy minél több ismeretet, inspirációt szerezhessenek a látogatás során. Minden közösség maga dönthette el, hogy hova látogat, melyik csapat érdekli a legjobban.

8


A látogatások fontos szimbólumai a projektnek, fontos aktusai az egymás felé nyitásnak, az ismeretek, tudások áramlásának. Szimulált változata több képzésen, találkozón is megjelent, amikor a teremben egy­egy asztal szimbolizálta az egyes közösségeket, az ott ülők szóróanyagok, fotók segítségével bemutatták munkájukat és több fordulóban meglátogathatták egymást. A látogatásokkal kapcsolatban volt egy olyan elképzelés a stáb részéről, hogy ez jó lehetőség lenne a különböző típusú közösségeknek egymás jobb megismerésére, azonban a döntést rájuk bíztákbízták, és ők inkább a hozzájuk hasonló közösségeket választották látogatási célként. Ez érthető abból a szempontból, hogy a jó gyakorlatok átvétele, tapasztalatok megosztása hasonló helyi adottságokkal rendelkező, hasonló életmódú közösségekből könnyebb, hiszen ők hasonló adottságokkal rendelkeznek és hasonló problémákkal küzdenek. „Földrajzi távolságok befolyásolják azért a személyes kapcsolatokat is. Nagymágocs pl. nagyon messze van, nehezebben futok össze egy­egy alkalomra Zitával és ez a többi közösséggel is így van. Engem nagyon érdekel pl. Bag meg a Hősök tere, de ez személyes érdeklődés, mert a mi közösségünkben alapvetően nincs cigány kérdés. Nekünk, mint közösségnek azok a közösségek fontosak, akik hasonló környezetben dolgoznak, pl. a Grund fontos nekünk a közösségi kert miatt, a Wekerlések meg, hát ugye ők vízszintesen laknak, mi meg függőlegesen, de mégiscsak egy városi lakóközösség… nem lakótelep, de ha nagyon megerőszakoljuk, akkor akár annak is tekinthető, az ottani mocorgásból nagyon sokat profitáltunk, ahogy a kecskeméti bevásárló közösségtől is sokat tanultunk. Nekem a SZÖSZ is nagyon szimpatikus, de lakókörnyezetileg nincs sok közünk, mi se nem gazdálkodunk, se nem lakunk tanyán mondjuk.” „A bagiakat sem a cigányságuk, hanem a rátermettségük miatt bírom. Ők megmutatták, hogy miket csinálnak, még akkor is, ha esetleg kudarc lett náluk valami, de abból is lehet tanulni és látom, hogy ezt a tapasztalatot is haza tudom hozni.”

A közösségek igényei alapján átalakított képzési struktúra lehetővé tette, hogy több képzés legyen, az emberek érdeklődéséhez igazítva. Ezek nagy részét valamelyik közösségnél sikerült megtartani, így itt teremtődött meg a lehetőség a különböző típusú közösségek egymás felé történő megmutatkozására.

9


Újabb típusú jelenlétet és részvételt kívánt néhány résztvevőtől a projekt utolsó szakaszában megtartott Képzők Képzése, vagy bizonyos szempontból a szintén 2015­ben megtartott KÖRFESZT. Ezeken az alkalmakon lehetőség volt egy magasabb szinten való bekapcsolódásra, aktívabb szerepvállalásra. A KÖRFESZT­en fellépett és remek bemutatót tartott egy közösség, melynek kulcsfigurái az egy évvel azelőtti Nyári Egyetemen még komoly félelmekkel és bizonytalansággal kezelték saját szereplésüket, annyira idegen volt számukra a helyzet. De egy év múltán már a közösségük többi tagját is fellelkesítve egy igazán kreatív és élvezetes közös előadást tartottak a KÖRFESZT­en, mindnyájan láthatóan jól érezték magukat a szerepükben. Hasonlóan zárta be a kört a Képzők Képzése: azok a résztvevők, akik számára a KKA első időszakában esetleg furcsák voltak a tréningmódszerek, játékok és a koreográfia bizonyos részei, majd később meglátták és megélték ezek hasznosságát, eredményességét és jól tudtak működni a trénerek által megteremtett térben, végül maguk léptek elő trénerekké és váltak képessé arra, hogy olyan tanulási helyzeteket teremtsenek, melyektől a folyamat elején még idegenkedtek.

3. Módszertan A KKA projekt egyfajta társadalmi kísérletnek indult, már a pályázat megírását is az a hipotézis szülte, hogy különböző típusú közösségek az ország különböző területeiről tudnak egymás felé nyitottan, elfogadóan, közösen tanulva együtt dolgozni s akár létrehozni egy új kultúrát, magasabb szintű, meta­közösséget. A kutatók alkotó módon részt vettek a projekt kialakításában és megvalósításában, alakítói, formálói is voltak a folyamatnak, így megfigyeléseink néha közvetlen 10


akciókká váltak. A projekt elejétől tudtuk, hogy társadalmi kísérletünk eredményeit, megosztható tudássá, tanulmánnyá szeretnénk formálni. Ahogy az egész folyamat alakult és átalakult, úgy a megfigyelés módszerei is csiszolódtak, követték a változásokat. Az eredeti elképzelések szerint a két és fél év során a katalizátorok személye nem változott volna, a közös katalizátor találkozók résztvevői ugyanazok az emberek maradtak volna. Eleinte az ő attitűd­változásukat szerettük volna vizsgálni, ehhez az I. Katalizátor találkozón attitűd­kérdőíveket vettünk fel az összes résztvevővel. A projekt első fél évében világossá vált azonban, hogy a résztvevők személye változhat, ahogy a katalizátoroké is – s mint később láttuk, a résztvevő közösségek köre is változott –, ezért nem lesz lehetőségünk arra, hogy az összes emberrel ismét felvegyük a kérdőívet a folyamat során, így az attitűd­változás nem lesz mérhető ezzel a módszerrel, ezért ezt az utat elvetettük. A másik irány, amelyen a kezdetekkor szerettünk volna elindulni a mentorációs folyamat során, a katalizátor és mentor naplók elemzése, beemelése a tanulmányba. Azonban egyfelől a kezdeti 15 résztvevő közösségből történt lemorzsolódás, illetve újabb közösségek csatlakoztak a folyamat során a KKA csapatához, másfelől a naplók a közösségek belső alakulását, változását, nehézségeit tartalmazzák, így be kellett látnunk, hogy azok bemutatása, elemzése szétfeszítené a tanulmány kereteit, e mellett nem hozna közelebb a teljes kép megértéséhez. Fontos még megemlíteni, hogy a mentor naplók mellett ajánlottuk a mentoroknak a kultúrantropológus kutatók által használt személyes napló vezetését is, a reflexív viszony kialakítása és a személyes, mentori, valamint katalizátori út és viszony későbbi nyomon követésére. Ezek a naplók jó alapját adhatják egy­egy esettanulmánynak a későbbiekben. Jelen tanulmány alapját tehát egyfelől a két és fél év során végzett résztvevő megfigyeléseink, másrészt félig strukturált interjúk adják. Részt vettünk a stáb üléseken, a mentor megbeszéléseken, a képzéseken, a katalizátor találkozókon, a Kunbábonyi Nyári Egyetemen, a KÖRFESZT­en, a közösségi látogatásokon, a mentorációs folyamatban. Az interjúkat különböző katalizátorokkal és stáb tagokkal készítettük, úgy válogatva össze az alanyokat, hogy az összes típusú közösséget lefedjük, illetve az elejétől részt vevő és a később csatlakozó közösségek katalizátorainak szemszöge is megjelenhessen. A félig strukturált mélyinterjúk különböző szituációkban, általában kifejezetten az interjú céljából történő találkozás során készültek, 9 emberrel, 3 hónap leforgása alatt. A tanulmányban megjelenő idézetek ezekből az interjúkból valók, illetve egy levélből, melyet az egyik résztvevő írt a többiek számára, mert nem tudott jelen lenni a záró találkozón.

11


4. Elméleti háttér Számos tanulsággal és figyelemre méltó meglátással szolgálnak az interjúk, illetve a megfigyelések melyeket végeztünk. Egy minél teljesebb és koherensebb kép bemutatásához a projekt során is többször alkalmazott Ken Wilber­i keretrendszerbe helyezve mutatjuk be és elemezzük ezeket. Az úgynevezett integrál szemlélet kellően holisztikus és egyben precízen strukturált ahhoz, hogy a különböző jellegű tartalmak megférjenek benne úgy, hogy el is lehessen igazodni köztük. E mellett ez a rendszer tökéletesen illeszkedik a kultúrantropológiai, kulturális relativizmuson alapuló megközelítéshez is, amely szerint minden kultúrát a saját belső értékrendjének, világképének megismerésével és megértésével lehet értelmezni. Fontosnak érezzük, hogy magát a keretrendszert is röviden bemutassuk, majd áttekintünk néhány példát a használatára hasonló kontextusokban, mint jelen témánk, a civil projektek, közösségi kezdeményezések. Ezután bemutatjuk saját megközelítésünket, ahogy Wilber rendszerét adaptáltuk elemzésünk tárgyára.

Az integrál­szemlélet és a wilberi 4 negyed általános bemutatása Ken Wilber amerikai filozófus, író, aki mind a nyugati világban elfogadott ismeretek – természet­ és társadalomtudományok, pszichológia, rendszerelmélet – terén járatos, mind a keleti bölcselet rendszereiben vagy a misztika területén otthonosan mozog. Az ezen területek által közvetített világképek sokszor olyan szöges ellentétben állnak egymással, hogy az a benyomásunk támadhat, ezek nem is ugyanarról a valóságról szólnak. Jobb esetben elbeszélnek egymás mellett, rosszabb esetben akár egymás létjogosultságát vagy igazságát is megkérdőjelezik, de semmiképp nem nyújtanak egy koherens, összefüggő képet, ahol minden megférhet egymás mellett. A kollektív kép megteremtésére tett kísérletet Wilber 1996­os „A Működő szellem rövid Története” című könyvében.3 Miután egybevetette a számos típusú forrásban megfogalmazott különböző tudásokat, arra a megállapításra jutott, hogy ezek a szempontok nincsenek egymással kibékíthetetlen ellentétben, pusztán ott téved mindegyik, amikor a sajátját tekinti egyedül érvényesnek. Az integrál szemlélet több fontos elemmel4 járul hozzá egy „egységesítő” rendszer kialakításához, akit mélyebben érdekel a téma, érdemes utánanéznie az egyébként nagyon olvasmányos, egyáltalán nem túl tudományos és filozofikus könyvben. Itt főleg a négy negyed, más néven a négy kvadráns kerül bemutatásra. Az egyik kulcselem a nagyobb kép kialakításában, hogy mindennek helye van de mindennek megvan a maga helye. Önmagában az, ha sokféle dolog össze van 3

Wilber, Ken: A működő szellem rövid története, Budapest: Ursus Libri, 2009 Ilyen például az úgynevezett „holonok” fogalma, a négy kvadráns keretrendszere (mely jelen tanulmány keretéül is szolgál) vagy a fejlődési szintek és feljődésvonalak bemutatása 4

12


gyúrva egy elméletbe, még nem jelent integrációt, hiszen vannak zavaros és keszekusza, tények és vélekedések laza, inkoherens egyvelegét felvonultató „holisztikus elméletek”. Wilber megközelítésének előnye, hogy a teljesség igényével csoportosítja az ismereteket, igazságokat, koherens rendszerbe integrálva. A lényeg, hogy a valóságról négy különböző szemszögből, négy „ablakon” át szerezhetünk információkat. Ezeket úgy tudjuk megalkotni, ha elképzelünk (vagy felrajzolunk) két tengelyt, egy függőlegest és egy vízszintest, mint egy koordináta­ rendszerben. A vízszintes tengely bal oldala a belső, jobb oldala a külső; a függőleges tengely felső része az egyéni, alsó része pedig a kollektív dimenzió. Az így kialakuló négy negyed tehát két egyéni (belső egyéni és külső egyéni) és két kollektív vagy közös (belső közös és külső közös) negyedből áll. A I. ábra szemlélteti az egyes negyedeket. Belső

Külső

Belső Egyéni, BE (bal felső kvadráns)

Külső Egyéni, KE (jobb felső kvadráns)

Intencionális

Viselkedési

„Én”

„Az”

Egyéni

Egyéni Pszichológia (mélylélektan), Fizika, biológia, viselkedés­ belső valóság és lélektan (behaviourizmus) ­tapasztalat, én­érzet, meditáció Objektivitás Szubjektivitás Belső Kollektív, BK (bal alsó kvadráns)

Külső Kollektív, KK (jobb alsó kvadráns)

Kulturális

Társadalmi

„Mi”

„Azok”

Kollektív Kulturális antropológia, közös belső valóság, kultúra, belső jelentés­ készlet, közösségi értékrend, kulturális jelentés­tartalmak Interszubjektivitás

Szociológia, közgazdaságtan, rendszer­ személet, hálózat­elmélet, elemek közti kapcsolatok

Interobjektivitás

Belső

Külső

I. ábra: A négy kvadráns, a valóság négy arca 13

Kollektív


Az egyes negyedek vagy kvadránsok ugyanarról a jelenségről mondanak el különböző típusú igazságokat. Tehát nem maguk az egyes jelenségek kerülnek valamelyik negyedbe, hanem a nézőpont különbözik, amelyből a megállapítások megszületnek. Jó analógia erre a régi történet, amikor egy elefántot vezettek be néhány vak ember közé, ők pedig attól függően, hogy az ormányát, a fülét, a lábát vagy a farkát fogták meg, állították, hogy ez egy kígyó, egy takaró, egy oszlop, illetve egy kötél. A teljes képet úgy kaphatjuk meg, ha összeillesztjük az egyes tapasztalatokat, a vizsgálatok eredményét, a helyett, hogy valamelyiket kizárólagosnak tekintve vitatjuk a többinek az érvényességét, valódiságát. A legtöbb esetben mégis ez történik, egyes tudományok, megközelítésmódok, világnézetek megmaradnak saját kedvenc negyedükön belül, a többit tagadják, vitatják létjogosultságát vagy egyszerűen tudomást sem vesznek róluk. Ettől még megvan a saját igazuk is, hiszen a teljes kép egynegyedét általában jól látják és értelmezik, ezzel egy integráló, holisztikus megközelítés számára hasznos inputot szolgáltatnak. Nézzük meg röviden, milyen tudások, ismeretek, igazságok származnak az egyes negyedek területéről.

Külső Egyéni – KE ● Viselkedési ­ Külső, egyéni (jobb felső kvadráns) ● Fizika, leszűkítő objektivitás ● „Az” Ez a materialista tudomány, a fizika, biológia, a kívülről megfigyelhető jelenségek világa. Monologikus, tehát nem lépünk interakcióba megfigyelésünk tárgyával, „arról” beszélünk, állapítunk meg dolgokat. Sok reál beállítottságú ember számára ez az egyetlen valóság, a többi negyed tartalmai vagy csak puszta fantáziaszülemények vagy redukálhatóak a KE negyedre, mint kiinduló okra. (Például olyan kijelentésekkel, mint hogy az álmok csak elektromos kisülések melléktermékei.)

Belső Egyéni – BE ● Intencionális ­ Belső, egyéni (bal felső kvadráns) ● Pszichológia, belső valóság, ­tapasztalat, szubjektivitás ● „Én” A bal oldalon más irányból érkező információkat, ismereteket találunk. A BE negyed a pszichológia, a lelki, tudati jelenségek, az „én” világa. A fizikai valóságból érkező jeleket elménk belső képekké alakítja, és új gondolatok, szándékok is megszületnek bennünk. Minden embernek megvan a saját belső valósága, élményei, melyeket meg tud osztani a többi emberrel. De ahhoz, hogy megtegye, párbeszédbe kell vele lépnünk és neki akarnia kell, hogy megossza, amit átél, megtapasztal. 14


Nekünk pedig értelmeznünk kell, „le kell fordítanunk”, hogy megjelenjen, mint tartalom a saját BE negyedünkben. Pusztán külső szemszögből nem állapítható meg, hogy mi zajlik a belső dimenzióban. (Azt például meg tudja állapítani egy műszer, hogy valaki épp álmodik, de magát a tartalmát nem tudja megjeleníteni vagy értelmezni, indokolni, hogy miért azt álmodja az illető.)

Külső Kollektív – KK ● Társadalmi ­ Külső, kollektív (jobb alsó kvadráns) ● Rendszer­személet, hálózat­elmélet, szociológia, tágabb objektivitás, elemek közti kapcsolatok ● „Azok” Mint jobb oldali negyed, ez is egy külső szemszöget jelöl – monologikus, tehát nem kell interakcióba lépni, értelmezni, kívülről szerezzük az ismereteinket. Mint alsó, tehát kollektív negyed abban különbözik a KE negyedtől, hogy ott egyedi jelenségekről, tényekről beszélünk, itt pedig teljes rendszereket, összefüggéseket látunk, figyelünk meg. Számos tudomány ebben a térben mozog, a rendszer­ szemlélettől, káosz­elméleten át a közgazdaságtanig. A szociológiai megközelítések nagy része ide sorolható ugyanúgy, mint az antropológiában a funkcionalizmus irányzata. Egy közösség jellemzésekor, leírásakor például, ebben a negyedben nem fontos, hogy ők hogyan látják, értelmezik saját viselkedésüket, nem törekszünk megérteni a motivációikat, pusztán külső adatok, tények, funkciók alapján alakítunk ki egy olvasatot.

Belső Kollektív – BK ● Kulturális ­ Belső, kollektív (bal alsó kvadráns) ● Kulturális antropológia, közös belső valóság, kultúra ● „Mi” Ez a kollektív jelenségek belső oldala, a kulturális antropológia, közösségfejlesztés, szociálpszichológia területe. A belülről megtapasztalt közös minőség, maga a jelentés­készlet amire a BE épül, amiből „kinő”. Max Weber találóan fogalmazta meg, hogy „az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat” 5. És ez a jelentés­háló legnagyobbrészt közös kell, hogy legyen egy embercsoporttal ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, interakcióba tudjunk lépni a külvilággal. Például az identitás lehet egy egyénileg megélt élmény, tapasztalat, de semmiképp nem választható el a kulturális közegtől ennek az identitás­élménynek a 5

Geertz, Clifford 1973 (1988): Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Vári András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai, 1989

15


tartalma. A multikulturális Római birodalomban, az egyházi háborúktól szaggatott Európában, egy nemzetállamban vagy a mai globalizált világban egész mást élnek meg az emberek „mi”­ként és máshol húzódnak a határok, melyeken túl vannak „ők”. Mindenki valamilyen kulturális közegben mozog, ez határozza meg a szerepeket, melyeket egyénként felvehet, a kommunikációt, értékrendet, stratégiákat, sokszor a célokat is. Az, hogy most valaki ezeket a sorokat olvassa, megérti a szavakat és általuk gondolatok, tudat­tartalmak jönnek létre saját elméjében, a kulturális közegnek köszönhető, a BK negyed fontos motívuma. Ahogy az összes negyedben, természetesen itt is vannak változások, kultúránk által meghatározott világképünk módosul és mi is visszahatunk a kultúrára, amelyben élünk. Míg saját BK negyedünk, mint láthattuk nélkülözhetetlen eszköz, melynek segítségével a világban jelen vagyunk, a sajátunktól eltérő BK negyed szokatlan, elbizonytalanító lehet, mivel pont az alapvető eligazodási, értelmezési keret, értékrendszer más, ami alapján meg tudnánk nyilvánulni vagy mások viselkedését értelmezni. Olyan, mintha két különböző operációs rendszert használó számítógép között akarnánk szoftvereket csereberélni: egyszerűen nem „futnak” a másik gépen. A BK negyed maximálisan a dialógusra, megfigyelésre, belülről való megtapasztalásra, az értelmezésre épül. Jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy ennél részletesebben elmélyüljünk az egyes negyedek bemutatásában, azt azonban fontos észben tartani, hogy mindegyik nézőpont fontos, nélkülözhetetlen ismereteket nyújt. A baj mindig ott kezdődik, ha egymás rovására akarjuk őket érvényesíteni, ahelyett, hogy összeillesztenénk őket. Wilber egyik példájának nyomán, az éhség jelenségén bemutatva mindezt: az, hogy éhesnek érzi magát valaki, egy megkérdőjelezhetetlen tapasztalat – melyet belső képek kísérhetnek ételekről vagy a hűtőnkről, esetleg vendéglőkről (BE negyed); a vércukorszint csökkenését, a gyomorsavképződést, amely ezzel együtt jár, műszerekkel is ki lehet mutatni, tudományosan le lehet írni (KE negyed); az, hogy a bennünk megjelenő kép egy disznósült, egy brokkolikrém­leves vagy egy bögre fókazsír, nagyban függ attól, hogy milyen kultúrában élünk, milyen étkezési szokásaink vannak, mi a vallásunk (BK negyed); ennek a külső oldala pedig, hogy milyen technológia, étkezési infrastruktúra elérhető számunkra – a nyáron eltett befőttekre, az elvermelt krumplira gondolhatunk inkább vagy arra, hogy rendelünk valamit. (KK negyed).

16


5. Az integrál szemlélet alkalmazása helyi ökológiai kezdeményezésekben Az integrál­szemlélet nagyon sokféle területen alkalmazható és alkalmazzák is, a pszichológiától és önismeret­fejlesztéstől kezdve, szervezet­fejlesztésen át az üzleti modellek kialakításáig. Természetesen az ökológia, mint eleve rendszerekben gondolkodó, holisztikus tudomány szintén nagy hasznát veheti egy ilyen megközelítésnek. Az egyik legjobb, legelismertebb munka angolul Sean Esbjorn­Hargens és Michael E. Zimmerman Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World6 című könyve (a cím magyarul: Integrál Ökológia: Különböző perspektívák egyesítése a természetről). Nem kevesebbre vállalkoznak a szerzők, mint, hogy részletesen bemutassák az integrál­szemléletet, ennek ökológiai kérdésekben való alkalmazhatóságát, illetve az ökológiai diskurzus paradigmáit és hiányosságait, sőt segítséget nyújtanak a felvilágosultabb környezeti aktivizmus számára. Néhány konkrét esettanulmányt is megismerhetünk, ahol az integrál szemléletet alkalmazzák. A Wilber által felrajzolt 4 negyed tovább bontott változatában mindegyik negyedben külön kategória az anyag (test), az elme és a szellem szintje, így a négy perspektíva ezen a három szinten vizsgálva összesen 12 féle ismeret­típust vagy „fülkét” nyújt („niche”). A többszáz oldalas könyv rövid kivonata, ismertetése Ijjas Flóra jóvoltából magyarul is olvasható7, illetve a lényegét tartalmazza Berecz Ágnes magyar nyelvű Prezije8. Esbjorn­Hargens és Zimmerman rendszerét többen is alkalmazták. Az egyik legjobb példa a KKA témájához nagyon hasonló közösségi fenntarthatósági kezdeményezés, nevezetesen egy brit erdősítési projekt, melyet Chris Preist mutat be az Integral Ecology rendszerében9. Jelen tanulmányban megelégszünk a négy negyed nyújtotta szempontokkal. A következő részben ismertetjük, hogy egy közösségi kezdeményezés vagy civil projekt esetében mik tartoznak az egyes negyedekbe meglátásunk szerint, majd minden negyedben a KKA projekt vonatkozó motívumait ismertetjük.

6

Esbjorn-Hargens, Sean és E. Zimmerman, Michael: Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World, Berkeley: Shambhala Publications 7 Ijjas Flóra: Integrál Ökológia http://old.integralakademia.hu/aktualitasok/archiv/2009/oktober/10/integral-oekologia/ 8 https://prezi.com/zxrqhdancimq/integral-okologia-elmelete-es-gyakorlata/ 9 Preist, Chris: Integral Ecology Applied to Small-scale Community Woodlands - Journal of Corporate Citizenship, 2008 Június

17


6. A 4 negyed, mint térkép közösségi folyamatok, civil kezdeményezések elemzésére. Hogyan néz ki a KKA a 4 negyedben? A négy negyed által nyújtott négyféle perspektíva jó, hasznos eszköz lehet egy konkrét projekt szisztematikus vizsgálatára. Megkíséreljük adaptálni a wilberi szemléletmódot a KKA projekt vizsgálata során szerzett ismeretek rendszerezésére és bemutatására. Hogy néz ki tehát egy „integrál projektbemutató” négy negyede? És hogy néz ki a KKA projekt egy ilyen megközelítésben? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Belső

Egyéni

Kollektív

Külső

Belső Egyéni (BE) A „projekt­élmény” negyede

Külső Egyéni (KE) A „projektbeszámoló” negyede

A résztvevők, munkatársak, közösségek tagjainak szubjektív élményei, személyes tapasztalatok Egyéni változások, belső átalakulás

Nyers tények, adatok A teljesítmény indikátorai Események, tevékenységek, mérföldkövek

Szubjektivitás

Objektivitás

Belső Kollektív (BK) A „projekt­kultúra” negyede

Külső Kollektív (KK) A „projekt­beágyazottság” negyede

Értékrend, szokások, rítusok, melyek a projekt által alakultak ki, születtek meg. Utak a saját szubkulturális közegből a nagy közös felé. „Mi” és „ők” határok, azok átrendeződése

Hogyan kapcsolódik a projekt a környezetéhez, más rendszerekhez, hogyan lép Kollektív interakcióba velük és befolyásolja őket Milyen hatásai vannak, milyen a „funkciókat” lát el

Interszubjektivitás

Interobjektivitás

Belső

Külső

II. ábra: A négy kvadráns a projektekre alkalmazva

18

Egyéni


Nézzük meg most részletesebben az egyes negyedeket általában véve egy civil projekt szempontjából, illetve a KKA­ra alkalmazva. Először a két jobb oldali, a külső szinttel kezdjük, majd folytatjuk a két baloldali negyeddel. Vegyük sorra részletesebben az egyes negyedeket, most először a külső, jobb oldaliakkal kezdve, aztán folytatva a két baloldalival.

Külső Egyéni negyed (KE) ­ A „projektbeszámoló” negyede (jobb felső) Egy projektnek jól beazonosítható, mérhető, kívülről látható produktumai, eredményei vannak. Ezek először vállalásokként jelennek meg egy pályázatban, támogatási szerződésben vagy munkatervben. Aztán a folyamat során megvalósulnak, „hozzák a számokat”, kisebb­nagyobb mérföldkövekként jelzik, hogy merre­hogyan halad a projekt. Ez tökéletesen beleillik a KE negyed szemléletmódjába. Fontos, objektív kapaszkodókat nyújt, melyek nélkül szétfolyik, parttalanná válik egy projekt és lehetetlenné válik a haladás nyomonkövetése. Érthető, hogy a projekt­beszámolók, ellenőrzések nagy hangsúlyt fektetnek ezekre a tényekre, nemcsak a fontosságuk, hanem a könnyen megragadható, lokalizálható, mérhető mivoltuk miatt is. Azonban, mint láthattuk, nem érdemes egyetlen negyedre korlátozni az ismertek forrását, mert úgy nem áll össze a teljes kép, csupán egy szelete, mely a többi nélkül félreérthető, félrevezető lehet. Nagyon sok projekt értékelése sajnos csak ezen a szinten mozog, az indikátorokat, teljesítéseket kell pusztán dokumentálni, jelenteni, „kipipálni”. Ez sajnos sok esetben nagyon leszűkítő perspektívát nyújt, a projekt eredményei, kimenetele (angolul „output”) kerül csak a figyelem fókuszába. Azonban egy projekt, amely ebből a szempontból tökéletesen sikeres – például teljesült minden tervezett képzés, megfelelő számú ember megszerezte a képesítést – lehet teljesen hatástalan más szempontokból vagy akár egyenesen káros is. Ismerünk számos olyan esetet, amikor például teljes sikerrel kiképeztek 20 műkörmöst egy hátrányos helyzetű településen, ahol ennyi műkörmös biztosan nem tud elhelyezkedni, csupán a sokadik szakmájukat gyűjtötték be, a későbbiekben is munkanélküliek (vagy közmunkások) maradnak. Az ilyen rövidtávú, felszínes, látszat­eredményeket produkáló projektek sok esetben rombolják a helyi közösség motivációját, maradék tenni akarását, gyakran devalválnak minden civil kezdeményezést, projektet, közösségi beavatkozást, így később nagyon nehéz egy valódi eredményeket ígérő, jól kitalált kezdeményezésbe bevonni őket. Érdemes kiemelni, hogy a vizsgált projekt működésére pozitív hatással volt, hogy az NCTA lebonyolító szervezetei nem merev, beszűkült szemléletet alkalmaztak. A beszámolóban volt tere a nehézségek, dilemmák őszinte bemutatásának, az NCTA munkatársak segítőkészek, nyitottak voltak az új ötletekre, szükséges változtatásokra, melyek minden „eleven” projekt esetében megjelennek. (Ahhoz egyenesen látnoki képesség szükséges, hogy valaki egy pályázat megírásakor egy 2­3 évvel később előálló szituációra, igényre naprakész válaszokat tudjon adni jó előre.) 19


Akkor tud valódi hatást kifejteni egy szakmai közösség, ha rugalmasan képes reagálni a felmerülő helyzetekre, szükségletekre – miközben szem előtt tartja hosszútávú céljait, alapértékeit és megmarad az azok által megszabott keretek közt. A nagyon merev, leegyszerűsítő projekt­monitorozás, amely kimerül a pályázatban (akár évekkel ezelőtt) vállaltak puszta „kipipálásában” szakmai dilemma elé állítja a megvalósítókat, akik a helyett, hogy a jelen helyzet által megkívánt módon cselekednének, kényszerpályán mozognak. A KKA projekt során a monitoring egész rendszere megfelelő körülményeket teremtett arra, hogy mindig a szakmai szempontok, a valódi aktuális igények szabják meg a projekt menetét.

A KKA külső egyéni negyede A KKA projekt KE negyede meglehetősen terjedelmes. A több, mint két éves alatt annyi képzés, találkozó, látogatás, közösségi esemény jött létre, hogy sokszor a puszta felsorolásuk is szétfeszítette a projekt előrehaladási jelentések karakter­ korlátait. Minden résztvevő közösségnél volt helyi felmérés; egymást látogatták a közösségek tagjai; 5­6 „össznépi” találkozás, képzés és több, mint 20 kisebb létszámú képzés valósult meg; fesztiválokon, nyári egyetemeken vettek részt a projekt szereplői és továbbiakat szerveztek; helyi gyakorlati workshopok, infrastruktúra fejlesztési alkalmak, közösségi rendezvények tucatjával jöttek létre egy­egy negyedéves beszámolási periódusban; majdnem a teljes időszak alatt személyes mentorációs folyamat zajlott a résztvevő közösségek számára; számos kiadvány, bemutató anyag, plakát, szórólap jött létre; a médiamegjelenések, fellépések és egyéb disszeminációs tevékenységek listája szintén terjedelmes. Sok mutató terén a projekt jóval túlteljesítette a kezdeti elképzeléseket, vállalásokat. Az eredmények akár rövid bemutatása is túlmutatna ezen tanulmány keretein, a részletekért érdemes felkeresni a projekt weboldalát: http://kozossegek.atalakulo.hu

Külső Kollektív negyed (KK) ­ A „projekt­beágyazottság” negyede (jobb alsó) Az egyedi produktumoknak, eredményeknek tágabb összefüggésben van jelentőségük, sőt ebből a kontextusból fakadnak és erre hatnak vissza. A KK negyedben a rendszer­szemlélet a fő megközelítés. Egy projekt esetében ezt elkülöníthetjük al­rendszerekre, amik magát a projektet alkotják, illetve külső rendszerekre, melyeknek az adott projekt csak az egyik alkotóeleme és amelyeken keresztül interakcióba lép más tényezőkkel.

20


Al­rendszerek A megvalósítás során ki kell alakítani a munkavégzés módját, a kapcsolattartás, közös munka színtereit, munkamegosztást, időbeosztást, az adminisztratív folyamatok gördülékeny működését, pénzügyi szabályrendszert. Ezek a struktúrák önmagukban is működőképesek, hatékonyak kell legyenek és egymást is kell, hogy támogassák a sikeres munkavégzés érdekében. Ezen rendszer működése hozza létre a projekt eredményeit, így ha a KE negyed a jéghegy csúcsa, akkor a KK maga a jéghegy. Külső rendszerek Egy projekt sem mozog légüres térben (normális esetben), hanem interakcióban áll a környezetével. Mi tekinthető ennek a környezetnek? Ez minden projektnél más és más lehet, függ attól, hogy mi a célcsoportja, a terep, ahol megvalósul, a szakmai szemlélet és közeg, amiben mozognak a megvalósítók, a döntéshozatali, hatalmi, gazdasági struktúrák. Ha egy (vagy több) településen próbál eredményeket elérni egy kezdeményezés, akkor a helyi közösség vagy helyi társadalom mindenképp egy fontos projekt­környezet, mellyel hatékony interakciót kell kialakítani a siker érdekében. Ha döntéshozók, policy­k vagy a szakmai diskurzus befolyásolása a cél, akkor ez az adott projekt környezete. Vannak olyan tényezők, melyek a különböző jellegű projektek esetében is hasonlóak lehetnek, például a pályázókat koordináló szervezetek vagy támogatók; a megvalósító szervezetek működésmódja, protokolljai; jogszabályi környezet, közhangulat; vagy a részt vevő munkatársak projekten kívüli kötelezettségei. A szakmai környezet, a hasonló szervezetekkel való viszony is fontos tényező, az együttműködések vagy a versengés és rivalizálás komolyan befolyásolja egy projekt sikerét. A környezet hatásai és befolyásoló tényezői mindenképp megjelennek egy folyamat során, akár tudatosan kezelik és viszonyulnak hozzá a résztvevők, akár nem. Egyrészt magukat az eredményeket (KE) is befolyásolhatják – nagyon nehéz egy irreális, rosszul átgondolt vagy az adott helyzetben időszerűtlen projektet „széllel szemben” megvalósítani –, másrészt még ha sikerül is teljesíteni a vállalásokat, mutatókat, nem lesznek ezeknek hosszútávú hatásaik, elvész a transzformatív erő, ha nem ágyazódik be elég hatékonyan egy projekt a környezetébe.

A KKA külső kollektív negyede A KKA alrendszerei A projekt megvalósító szervezetei különböző háttérrel rendelkeztek, méretük és a civil világba való beágyazottságuk is más­más, illetve a munkájuk fókusza is különböző. Az izgalmas részt a két szervezet fókuszának metszete adta. A Védegylet 21


egy alapvetően zöld, a környezeti igazságosság és fenntarthatóság felől közelítő szervezet, méreteiben, ismertségében, múltjában jóval nagyobb, mint a Profilantrop Egyesület, amely egy alapvetően kultúrantropológiai szemléletű, szegényebb közösségekkel foglalkozó szervezet, a „megfelelő technológia” egyik úttörője (ez a tervezési megközelítés és szemléletmód olcsó, környezetberát, közösségi alapú technológiai megoldások alkalmazását jelenti). Mindkét szervezet becsatornázta a kapcsolati tőkéjét, korábbi terepeit, munka­kapcsolatait a közösségek toborzásánál, bevonásánál. A megvalósítók komolyan gondolták a pályázatban írottakat, mely szerint minden szinten minden szereplőnek tanulnia, változnia kell, át kell alakulnia, így nekik maguknak is. Ez az átalakulási folyamat nem volt mindig könnyű, hiszen különböző szervezeti kultúrák, szemszögek és igények találkoztak, jól bevált gyakorlatokon kellett változtatni bizonyos esetekben. A projekt megvalósító szervezetei rugalmasan álltak hozzá a munkaszervezés és együttműködés kereteinek kialakításához, többféle megoldást kipróbáltak a személyes találkozók helyszínét, létszámát és összetételét, menetét, sűrűségét, a felelősségi területeket, illetve a közösen létrehozott virtuális iroda működésmódját, a belső kommunikáció és feladat­ menedzsment formáit illetően. Készek voltak saját bevált működésmódjukon változtatni a részt vevők igényei szerint is, aminek egyik jól megragadható példája az útiköltség térítésének kérdése. Az elszámolásához a hatályos jogszabályok alapján „Áfás számla” és maga a vonat/buszjegy is szükséges, ezért az a biztos, jól bevált gyakorlat sok szervezetnél, hogy a résztvevők útiköltségének térítése utólagosan, a dokumentumok hiánytalan visszaküldése után történhet. Ha hiányos vagy pontatlan a dokumentáció, akkor nem kapja vissza az útiköltségét a résztvevő. Sok esetben, különösen hátrányos helyzetű résztvevők esetében egy ekkora teher vállalása nem elvárható, valamilyen módon a megvalósító szervezet meg kell előlegezze mind az utazás költségét, mind a bizalmat. Az első közös találkozó szervezésekor ezeknek a gyakorlatoknak az ütközése még nehézséget jelentett a szervezetek között, de a folyamat során kialakultak újabb gyakorlatok és mára már természetes minden résztvevő szervezetnek, hogy szegény közösségek bevonásakor gondolnak ilyen jellegű kérdésekre is. A közös szervezeti kultúra kialakulása természetesen néha súrlódással, feszültséggel is járt, az ebből fakadó tanulságokat a legtöbb esetben sikerült a működésmód optimalizálására felhasználni. Fontos célkitűzés volt az elejétől fogva, hogy egy magasabb szintű közösség, „közösségek közössége” jöjjön létre. Ezt a megvalósító stáb a közös tér megteremtésével segítette elő, amely ösztönözte a résztvevőket az interakciókra, megnyílásra egymás felé, kapcsolatok kialakítására személyesen ugyanúgy, mint amikor távol vannak egymástól. Egy valódi közösség létrejötte nem történik meg parancsra, az igények sokféleségének kezelésében rugalmas kellett legyen a stáb és a résztvevők is. Ennek köszönhetően sikerült megtalálni a megfelelő formákat: a képzések, találkozók során kialakuló és megerősödő személyes kapcsolatok, érdeklődés kellő motivációt jelentett a társalgás folytatására egy zárt Facebook csoportban. A hivatalos kommunikáció másik színtere a levelezőlista, amely a 22


résztvevők rendelkezésére állt, többé­kevésbé használták is, de a táv­kapcsolattartás igazi fórumává a zárt Facebook csoport vált.

A KKA külső rendszerei, környezete Többféle környezete is van a KKA projektnek attól függően, hogy mekkora nagyításban vizsgáljuk: az egyes helyszíneken, országos, illetve nemzetközi szinten. Helyi szinten két típusba oszthatók a részt vevő közösségek: a teljesen önszerveződő csapatokra és azokra, ahol valamilyen fejlesztő szervezet már jelen volt és segítette, támogatta a helyi közösséget a szerveződésben, a kezdeményezések, helyi gyakorlatok működtetésében. Az utóbbi típusúaknál alapvető jelentőségűnek bizonyult az adott közösséggel foglalkozó többi szervezettel való viszony sikeressége, ahol ez nem működött, ott nehézzé vált a közösség bevonása, sőt akár lemorzsolódás is bekövetkezett. Az országos szinten vizsgálva a KKA környezetét, mindenképp fontos megemlíteni, hogy a projekt időszaka alatt a politikai folyamatok hatására teljesen váratlanul a kormányzat figyelme éppen az NCTA által támogatott projektek felé fordult s próbálta a közbeszédet „norvégcivil” ellenessé tematizálni. Ez különös, 23


feszült, néhol ellenséges közeget teremtett úgy általában a civil szervezetek számára. A negatív kormányzati kommunikáció mellett a fő nehézséget az okozta, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) szakemberei is vizsgálni kezdték a lebonyolító szervezeteket, megnövelve ezzel a feladatokat és a munka mennyiségét. Ezen kívül a részt vevő szerveztek felé is megfelelően kommunikálni kellett a helyzetet, bár az elvek szerint a nagypolitikáról, pártpolitikáról nem esett szó a projektben. A megvalósító szervezetek, illetve az NCTA menedzselését végző konzorcium kitartása és lélekjelenléte, illetve a szabályosan végzett munka végül elhárította a támadásokat és sikerült átvészelni ezt a nehezebb időszakot anélkül, hogy komolyan hátráltassa a célok megvalósulását.10 Mindezzel párhuzamosan azt tapasztaltuk, hogy az érdeklődés és a pozitív visszajelzések száma a projekt iránt nő. Ezt a honlap és a Facebook oldal látogatottságán, a sajtó érdeklődésén lehetett lemérni egyrészt, másrészt pedig a csatlakozni akaró emberek, közösségek számán. Több résztvevő és bevont szakember egymástól függetlenül megállapította, hogy az elmúlt néhány évben „valami elindult” és egyre­másra jelennek meg helyi kezdeményezések, jó példák. E mellett tudományos szempontból is egyre növekvő érdeklődés övezi a témát, több kutató és szervezet foglalkozik önszerveződő helyi közösségekkel. A közösségi jelleg ezen a téren is megmutatkozik, hiszen a témában érdekelt, a területen mozgó szereplők nagyon nyitottak az együttműködésre és a KKA csapata az élére is állt annak a kezdeményezésnek, hogy egy asztalhoz üljenek azok, akik valamilyen módon helyi projektekkel, öko­közösségekkel foglalkoznak. Nemzetközi szinten is kapcsolódott a KKA más szerveződésekkel, először is magával az Átalakulás Mozgalommal, melynek a megközelítését alkalmazta és melynek találkozóin képviseltette magát a KKA. A projekt szerves része volt egy Norvég partnerszervezet is, az Ideas Bank, melyenek munkatársával rendszeres konzultáció történt Skype­on, illetve néhány személyes találkozás a projekt­stábbal, résztvevőkkel. Az egyik fontos mérföldkő, a KÖRFESZT (Közösségi Önsegítő Rendszerek Fesztiválja) kiegészült egy nemzetközi ERASMUS+ pályázattal, ahol hat országból érkeztek résztvevő fiatalok, hogy tanuljanak és felépítsenek egy megfelelő technológiás infrastruktúrát a fesztivál és a helyi közösség számára. A KKA egyik résztvevő közössége, az Adacs­Bábony Szociális Szövetkezet is fejlődött ezáltal, infrastrukturálisan és szemléletében is.

10

Az ügyet összefoglaló, részletesebb cikk: http://www.cka.hu/blog/2016/04/18/norveg-botrany-hogy-isvolt-ez/

24


Belső Egyéni negyed (BE) ­ A „projekt­élmény” negyede (bal felső) A belső negyedek tudatos megélése vagy vizsgálata nem általános a civil projektek terén. Természetesen előfordul, hogy témája miatt vagy a megvalósítók egyénisége, preferenciái hatására egy civil kezdeményezés hangsúlyt fektet a belső tapasztalatok, változások világára. Viszont, függetlenül attól, hogy mennyire tartja látóterében és kezeli tudatosan ezt a dimenziót egy szervezet vagy mennyire hagyja figyelmen kívül, mindenképp hatással van rá, hiszen elválaszthatatlanul összefonódnak a kívülről is megfigyelhető jelenségek a belső élménnyel. Az egyéni belső tapasztalatok, a BE negyed világa egy projekt esetében az azt működtető és a vele kapcsolatba kerülő vagy a célcsoportjába tartozó személyek belső valósága, lelkivilága, tudatállapota. Attól függően, hogy valaki önkéntes vagy fizetett munkatárs; mekkora szerepe, felelőssége van a projektben; milyen jellegű munkát végez; megvalósító vagy a célcsoport tagja; mikor kapcsolódott be a munkába vagy milyen pozíciót foglal el a szervezet szociometriájában, teljesen más és más élményt élhet meg, mást jelent számára a projekt. Ezen kívül a szocializációból fakadó vagy más személyes különbségek is formálhatják a megélt élményeket. Másképp áll hozzá és mást jelent valakinek az életében egy munka, ha hivatás­szerűen, szenvedéllyel végzi, mint annak, aki egyszerűen úgy tekint rá, mint elvégzendő feladatra, akinek ez nem az élete, csak a munkája. Az élmények, amit a közös munkavégzés, találkozások, rendezvények során megélnek az emberek, nagyban befolyásolják motivációjukat, megnyílási képességüket egymás felé. Ez oda­vissza hat, hiszen a csapat hangulata, a munkamorál viszont az egyének belső világára épül, abból sarjad ki. A közös eredmények, sikerek,

25


emlékezetes élmények ugyanúgy érlelik a közösséget, mint a súrlódások, konfliktusok, mindezek a hatások a szereplők lelkivilágát nem hagyják érintetlenül. Ide tartozó folyamatok a tapasztalatszerzés, tanulás, belső fejlődés, képessé válás példái is. Általában tudatában vannak az emberek annak, hogy mit tanulnak vagy mit gyakorolnak egy munka során, de ezt sokszor kísérhetik nem tudatosuló tényezők, mint egyes értékek, minták, kommunikációs technikák átvétele vagy szemléletmód­változás. Ezen kívül az önmagunkkal való szembesülésre, önismeret­ fejlesztésre is számos alkalom nyílik a közös munka során, amely lehetőségeket fel lehet használni a minél önazonosabb és hitelesebb személyiség kifejlesztésének rögös útján való előbbrejutás érdekében.

A KKA belső egyéni negyede A KKA projekt BE negyedében megfigyelhettük az egyéni fejlődési utakat, amiket a katalizátorokkal, mentorokkal végzett interjúk még jobban láttattak és alátámasztottak. Többen beszámoltak arról, hogy az első Katalizátor találkozón még egyáltalán nem értették, hogy mi közük van ehhez, illetve, hogy mi a közös ezekben a közösségekben, mit lehet egymástól tanulni és, hogy mi fogja ezt az egészet összetartani. A két és fél év végére elmondható, hogy sokkal inkább a közöset látják, mint a különbözőt a közösségekben, sokat javult a komfortérzetük a projektben, a csapatban. A felismerések, ún. „aha” élmények a folyamat során sokszor felbukkantak, az interjúalanyok más­más képzések, események pillanatait nevezték meghatározónak. A legtöbben beszámoltak az idegenség, az oda­nem­tartozás élményéről, kellemetlen és szorongató érzésekről, melyeket az első találkozásokkor éltek meg. Azonban ugyanúgy megjelent a kíváncsiság motívuma, hogy a kezdeti furcsaságok ellenére nagyon érdekesnek tűnt számukra ez az egész világ, amit megtapasztaltak és kisebb­ nagyobb ellenérzéseik és frusztrációik ellenére teret engedtek ennek az érdeklődésnek, vonzalomnak és folytatták az együttműködést, egyre jobban bevonódtak. A belső szorongásokon, félelmeken való túllépés után mindenkinél nagyon pozitív élményeket nyújtott a projekt és erős kötődések alakultak ki a résztvevők közt, illetve a projekt egész közösségéhez. „KKA két világ, (...) nem éreztem közösséget igazából egyikkel sem. A helyi közösségszervezővel is így voltam az elején: itt már annyian voltak, annyi mindent mondtak...nem hittem benne. Kell ehhez hit.” „Elsőre nagyon fura volt, nem láttam magunkat oda beleillőnek, nem láttam bármilyen olyan dolgot, amit haza tudnánk hozni. Úgy éreztem, hogy ennek nem sok értelme van. 4­5 alkalom után kezdett el kibontakozni a fejemben.” „Elsőre tök fura volt, már a regisztrációs asztalnál, találkoztam két lánnyal és tökre nem voltak szimpatikusak. Az első körben nem értettem, 26


hogy van itt bármi ami összekötné ezt a sokféle embert. Közben értettem meg, hogy rengeteg közös van, a gondolkodási minta az ami közös. Legalább egy fél év eltelt mire leesett, hogy mindez nem véletlen, hogy ezek az emberek mind nagyon akarnak valamit.” „Először a sokféleséget és nem a sokszínűséget láttam. Mi fog bennünket összekötni?” „Különbözőség tűnt fel. Kíváncsi voltam, hogy lehet ezt felfűzni egy közös szálra. Az első katalizátor találkozón felmerült bennem, hogy jóég, hogy lesz a SZÖSZ­ösök, akik visszatérnek a gyökerekhez, Alföldön élnek, lóval szántanak és mondjuk a bagi cigánytelep között kapcsolódás? És pedig lehet kapcsolódni.”

Ezeket az interjúkat olyan katalizátorokkal végeztük, akik az elejétől fogva részt vettek a projektben vagy később csatlakoztak és a fentebb idézett, kezdeti idegenség érzése nem rettentette el őket a részvételtől. „Összefüggnek a dolgok, ha jobban belegondolunk, az elsőre nagyon különbözőnek tűnő közösségekben ugyanazokat a technikákat alkalmazzák, hasonló a megközelítés. Wekerle, Bag, tanyavilág – ha valaki kívülről nézi elsőre nem láthatja, hogy mi köze lehet ennek a háromnak egymáshoz.”

Ahhoz, hogy a katalizátorok ezeket az „aha” élményeket megszerezzék, gyakorta ki kellett lépniük a komfortzónájukból. Fontos látnunk, hogy az első találkozáskor még mindenki kívülről nézte ezt az egészet s elsőre az idegenség, az ide nem tartozás érzését keltette a résztvevőkben, de a kíváncsiság és a hit továbbvitte őket, végül már tudják belülről nézni az egészet és közösségként megélni az egész KKA csapatát. Felismerések nem csak a közösségek közötti párhuzamok, koherencia terén történtek, hanem a használt eszközökhöz való személyes viszony esetében is: „Nagyon sok ilyen meditációs meg ilyen feladat volt, amit én nehezen bírok....de aztán ezek is működtek, valószínűleg pont azért, mert kényszerítve vagyok. Tudok én álmodni, és feltenni és onnantól cél, de pl. a progi során erre is rájöttem, hogy mennyire rossz vagyok ebben. A vízió újbóli felrajzolása, közös átélése, ez nekem egy fontos tanulság. Tudott adni a közös munkához is eszközöket. Én ritkán csináltam ilyet, hogy labdát dobálni, sétálni, bármi ilyesmi, képzeld el, álljál mögé, ilyenek. Ezeket én világ életemben utáltam, gimiben már találkoztam vele, most felnőttként találkoztam vele megint de végül jó élmény volt és nagyon sokat tanultam belőle.”

27


Az Átalakulás módszertanának fontos eleme, hogy figyel a belső dimenziókra is, az úgynevezett „Belső Átalakulás” kifejezetten a fenntarthatóság lelki, tudati aspektusaira koncentrál. Nem lehet ugyanis tartós, mélyreható változást elérni, ha a közösség kulcsemberei elhasználódnak, kiégnek, mert túlvállalják magukat, vagy a fogyasztói társadalom által sulykolt minták és működésmód változatlanul ott munkál az emberek fejében észrevétlenül és csupán felszínesen, „hobbiból” foglalkoznak valamilyen környezetbarát közösségi időtöltéssel. Az Átalakulás megközelítése figyelembe veszi a teljes vertikumot a globális kérdésektől azok helyi megjelenéséig és annak az egyén életére, belső világára való hatásáig is. Ugyanígy a megoldást is mindezen szinteken kínálja. A projektben több képzésen, találkozón volt imaginációs vagy más belső munkát igénylő gyakorlat, ami konkrétan ezen a szinten hatott, illetve a közös felületeken jelentek meg cikkek, eszmecserék, amik témája a Belső Átalakulás volt. Az identitás kérdése már elvezet a bal alsó negyed kollektív világához, hiszen mindig valamihez képest határozzuk meg magunkat, illetve valamilyen csoport(ok)hoz tartozást fejez ki, viszont egyedi olyan szempontból, hogy még egy csoporton belül is eltérő lehet mindenkinek az identitás­szerkezete. A nemi, etnikai, nemzeti, foglalkozási vagy vallási csoportokhoz való tartozás, az ezek által megkívánt szerepek különböző fontosságúak lehetnek az emberek életében. Az ismeretek bővülése, új kategóriák magunkévá tétele az identitás alakulása terén is kifejtheti hatását. A „katalizátor” fogalom használata a közösség aktív, kezdeményező, potensebb tagjaira a projektmegvalósítók ötlete volt, egy Dél­ Amerikából származó példa alapján, nem egy elterjedt, bevett fogalom ez a közösségi munkában. A kémiából vett hasonlat azt volt hivatott bemutatni, hogy egy átalakulási folyamatot, amely e nélkül nem, vagy csak nehezen menne végbe, a katalizátor felgyorsít, ösztönöz. Sikeressége vegyesnek mondható, több szempontból is okozott 28


zavart eleinte. Volt, aki azt hitte, hogy ez egy meglévő szakma és rajta kívül (mivel ő nem tudja, hogy ez mit jelent) a többiek biztos hivatásos helyi katalizátorok. Akadt, aki csak a katalizátoros autóra asszociált és annyi maradt meg, hogy valamilyen alkatrészről volt szó („mi is vagyok én, helyi karburátor?”). Viszont volt olyan katalizátor, aki számára ez a fogalom adta meg a lehetőséget a közösségben való öndefinícióra és személyes életében is úgy érezte, hogy végre ezzel ki tudja fejezni, amit keres, amivé szeretet volna válni és amivé vált már addig is.

Belső Kollektív negyed (BK) ­ A „projekt­kultúra” negyede (bal alsó) A bal alsó, a belső kollektív negyed egy adott szervezet, intézmény vagy cég esetében a szervezeti kultúra fogalmával jól megközelíthető. Egy projekt esetében, ahol több (különböző típusú) szervezet is együttműködik, illetve a célcsoport(ok) tagjaival is közös munka zajlik, összetettebbé válik a dolog. Több szemléletmód, diszciplináris megközelítés, társadalmi csoport, időszemlélet találkozhat, tehát végül is különböző szubkultúrák találkozása minden ilyen jellegű kezdeményezés – akár tudatosan kezelik ezt a folyamat során, akár nem. Sok esetben „maguktól” történnek a dolgok ebben a mezőben és amikor esetleges diszfunkciók innen kisugároznak más negyedek felé – az emberek rosszul érzik magukat (BE), a folyamatok megakadnak (KK) és akár a teljesítések, produktumok is veszélybe kerülnek (KE) –, a stáb külső segítséget kér fejlesztők, szupervízió, coaching vagy más beavatkozás formájában. Nemcsak azért érdemes ezt a közös belső dimenziót tudatosan, célzottan kezelni, hogy megelőzzük az innen fakadó problémákat, hanem mert ha itt jól működnek a folyamatok, rendszerek, az jelentős hátszelet és jó alapot biztosít a közös munkához, motivált emberek közös sikerélmények során tudnak valódi változásokat generálni. Egy komolyabb projektben sokféle szereplőre van szükség, a szakmai megvalósítók munkája nem lenne lehetséges az adminisztratív funkciókat, pénzügyi vagy technikai feladatokat ellátó munkatársak nélkül. Ezek nagyon különböző szemszögeket jelentenek, más­más preferenciákkal, megközelítésmóddal vagy akár nyelvezettel. Érdemes egy közös értékrendet megteremteni, a célokkal való azonosulást elérni és biztosítani, hogy minden szereplő lássa a helyét az egészben és megtapasztalhassa, hogy mihez járul hozzá munkájával. Egy interdiszciplináris projektben a szakmai kérdések terén is lehetnek különbségek, az egyes tudományágak megközelítésében, szemléletmódjában, értelmezési keretében. Ezeket koherens egésszé kell integrálni, közös interpretációs alapot teremtve, ahhoz, hogy azonos gondolkodási mezőben mozogjanak a szakemberek. E nélkül komoly belső kommunikációs problémák kísérhetik a munkát. A fenti különbségek akkor is megjelennek, ha azonos háttérből érkező szereplők dolgoznak együtt – ha ráadásul egy projekt eltérő társadalmi rétegeket, jövedelmi csoportokat, településtípusokat is érint, akkor mindez kap még egy felületet, ahol különbségek manifesztálódhatnak.

29


Mindezek a különbségek, illetve az identitás kérdései megfogalmazhatók a „mi” és „ők” pólusok mentén. Ezek rugalmas kategóriák, változhat a tartalmuk. Jól bemutatja ezt egy arab közmondás: „Én és a testvéreim – az unokatestvérek ellen; én és a testvéreim, meg az unokatestvéreim – az idegenek ellen”. A meglévő identitás­ rétegekhez ráadásul újabbak is hozzáadódhatnak új tapasztalatok, tanulási, megélési folyamatok során, melyek újabb típusú és tartalmú „mi” élményt nyújtanak – új típusú „ők”­höz képest. Azzal, hogy figyelem irányul erre a negyedre és erőfeszítés történik a különböző típusú különbségek kezelése, tudatosítása, meghaladása érdekében, elősegíti az integrációt, egységbe kovácsolja a résztvevőket. Ez több módon is történhet: lehetséges, hogy egy eredetileg meglévő stílus, szemlélet, értékrend érvényesül, amely eredetileg az egyik szereplő, egy megvalósító szervezet természetes közege, majd ez válik a közös normává; de olyan út is lehet, amikor a résztvevők mindegyike elmozdul egymás felé, nyitottan a változásra és a többiek szemléletmódjának elfogadására, de készen arra is, hogy a saját fontos szempontjait, érdekeit érvényesítse, ezzel egy közösen kialakított, „részvételi közös norma” jön létre.

A KKA belső kollektív negyede A bal alsó negyed igazán színes és mozgalmas volt a KKA projektben. Több érdekes jelenség, tapasztalat köthető ehhez a belső közösségi dimenzióhoz, még érdekesebbek a folyamatok, melyek itt zajlottak. Újszerűnek tekinthető a projekt abból a szempontból, hogy kifejezetten ebbe a negyedbe tartozó célkitűzései is voltak, nevezetesen az a szándék és cél, hogy egy új közösség jöjjön létre és egy új narratíva, szemléletmód erősödjön a társadalomban. A közösség fogalma a projekt nevében is szerepel, mindenképp központi fogalomnak tekinthető – de jelentése csak a bal alsó negyed szemszögéből érthető meg igazán. Egy közösségben nem feltétlenül élik meg ugyanazt az élményt a tagok, viszont van egy ”közös metszet”, egy olyan entitás, amihez viszonyulnak, amit – akár tudattalanul – alkalmaznak, beépítenek saját működésükbe. A közösség meghaladja és integrálja az egyéni különbségeket, a különböző típusú másságokat. Ez alatt azt értjük, hogy az egyes identitás­rétegek vagy ­típusok többféle dimenzióban jelennek meg és az igazi integráció úgy történhet meg, ha ezek közül a lehető legtöbb esetében sikerül meghaladni a különbségeket és olyan új, nagyobb keretben gondolkozni, melyben megfér a sokféleség. A KKA világában sokféle dimenzióban jelent meg a másság a résztvevők számára. Kifejezett cél volt, hogy a környezeti fenntarthatóság, a „zöld téma” össze legyen kapcsolva a társadalmi igazságosságot hangsúlyozó „szociális témával”. A részt vevő szakemberek, szervezetek között már ez teremtett egy dimenziót, melyben a másságot megélték, ezt színezte még a szervezeti kultúrák, eltérő működésmódok és preferenciák különbözősége. 30


A megvalósító szervezetek eltérő szervezetfejlődési stádiumban voltak, más jártasságok, rutinok álltak rendelkezésükre, más szemléletmód felől közelítettek. Ezt tovább árnyalta a résztvevő szervezetek és közösségek változatossága: a kezdeményezés jellege, a településtípus, ahonnan érkeztek, az etnikai, szociokulturális, életmódbeli háttér, a táplálkozási és fogyasztási kultúra, világnézet, identitás, a legégetőbbnek ítélt problémák típusai mind­mind olyan szempontok, melyben széles palettán helyezkedtek el a résztvevők. Voltak teljesen önszerveződő közösségek és voltak olyanok is, ahol a helyi kezdeményezés valamilyen külső hozzájárulás segítségével indult el. Bár bizonyos szempontból mindegyik közösség egyedi, csoportokat, kategóriákat lehet alkotni belőlük. A számos dimenzió, melyek alapján csoportokat képezhetünk lehetőséget ad többféle kategorizálásra, egy ilyen tipológiát érdemes azonban nem kívülről „ráhúzni” a résztvevőkre, hanem abból kiindulni, hogy ők hogy élték ezt meg, milyen belső tagolódást tapasztaltak. Ez az értelmező, kultúrantropológiai megközelítés a BK negyed nélkülözhetetlen eleme, szemben a kívülről, külső szempontok alapján történő ismeretszerzéssel, ami inkább a KK világa. Az interjúk alapján a résztvevők a következő főbb típusokat fogalmazták meg: „Van egy program, ami 15 közösséget hozott össze, akikkel együtt dolgozik, nagyon színes a paletta: vannak a városi kertészkedők, akik a nagyvárosban elkezdtek kertészkedni, vannak vidéki tanyákon élők, akik különböző tanyák szövetségével dolgoznak együtt, vannak lakótelepi tömörülések, akik csak azt szeretnék, hogy a lépcsőházban élők ismerjék egymást és közösen tegyenek, akár egy szomszédünnep, akár egy wekerlei ablakszigetelés és vannak, akik jobban hasonlítanak ránk, akár Bag pl., akik egy faluban egy cigánytelepen vagy egy városi telepi környezetben élnek és kezdenek el valamit csinálni. És rengeteg téma van, nem csak a megfelelő technológiák, amiket mi tőletek kaptunk, de pl. a foci is volt egy közös szál, a csere­bere piac, a gyerekprogramok, tanoda szerű megmozdulások, stb.” „Szegénység és etnikai különbségek történet, van a városban élő akár vízszintesen, akár függőlegesen élő, ámde az öngondoskodása kicsit erősebb, mint a környezetében élőké, van az a típusú értelmiség, aki nagyon­nagyon megpróbál a gyökerekhez visszatérni, az ősi tudásokat újrahasznosítani és önellátásra törekszik és ezt a tudást megosztja a környezetével.” „Vannak a két cigányos, a bagiak és a pécsiek, vannak az értelmiségi vidékre kiköltözött és kapál­kaszál, stb., ők a hosszúhetényiek, a SZÖSZ­ösök, meg a nagyszékelyiek és akkor vannak ilyen városi ugróegerek, amilyen a Wekerle, a Grund, a Jószomszédok, a kispestiek, nem városi ugyan, de mégis külön történet a nagymágocsiak, ami a városhoz is, de a mezőgazdasághoz is tartozik.”

31


„Más a motiváció, más élethelyzetek vannak; lehet,hogy ezért más a motiváció. Van, aki szeretne kevésbé kiszolgáltatott lenni, van, aki a jövőt félti, van, aki a környezetet félti és fenntartható életmódot akar élni.”

Valóban nagyon különböző világokat hozott össze a program. Ezzel a merész vállalással igazán egyedülálló találkozási felületet és közösségi alkotóteret hozott létre a KKA projekt, amilyen nem sok van ma Magyarországon. Egy érzékletes példán bemutatva: az egyik találkozó estéjén a közös batyus vacsorára és mulatságra az alföldi tanyás közösségből ékező résztvevők többek közt egy lekvárt hoztak, aminek üvegén csak rovásírással szerepeltek információk, az egyik cigány közösség tagjai cigánykenyeret sütöttek az alkalomra – nem sok összejövetelen lehet megkóstolni egy ilyen lekváros kenyeret. És mindez a résztvevők informális kapcsolatai terén is ugyanígy működött. „A punya rovásírásos lekvárral. Biztos, hogy tök véletlenül sikerült olyan embereket összehozni, akik ennyire nyitottak. Ahogy nekem tök fura volt az a világ, úgy én is tök fura lehettem nekik cigány emberként.”

Magától értetődően egyenrangú fél itt mindenki, függetlenül attól, hogy városi, falusi, telepi környezetből érkezett­e, esetleg hajléktalan; több diplomája van vagy érettségije sincs; a klímaváltozás hosszú távú hatásai aggasztják jobban vagy, hogy a hónap végéig hogy lehet kihúzni. A társadalmunkban egyébként diszkriminált csoportok tagjai arról számolnak be, hogy számukra nagyon üdítő és megnyugtató egy ilyen közegben jelen lenni, ahol nem kell készenlétben álljanak egy támadásra, megjegyzésre, akár ferde pillantásra vagy összenézésre – itt valóban, őszintén nyitottak egymásra az emberek és azt keresik, hogy mi bennük a közös a helyett, hogy mi az, ami elválaszt. „Elején zöld elszállt, nem földön járó és nem reális embereket láttam… Aztán rájöttem, hogy olyan dolgok is vannak, amik elméletben elszálltak, de ha a gyakorlatban látod megvalósulni az már más.”

Az egyes határvonalak jelentése, jelentősége és hatása nagyban változott a folyamat során. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a „belső tagolódás” egy eredmény, melyből a „tagolódás” megvolt az elejétől fogva és azzal párhuzamosan vált belsővé, ahogy kialakult egy közös összetartozás­tudat, egy magasabb szint amelyhez mindenki kapcsolódik. Amint a BE negyed személyes tapasztalatainál láthattuk, az első találkozások során inkább a különbözőség élménye dominált, dilemmákat okozva arról, hogy mi köti össze, mi foglalja egybe ezt a sokféle embert, helyi erőfeszítést, programot. A másság élménye, megélése tehát az elejétől fogva nyilvánvalóan jelen volt, először a „mi” és „ők” közti határvonalakat jelölte ki. Az olyan típusú élmények, mint, hogy „mi városiak” hogy jövünk a képbe; „mi, a szegénység problémáira megoldást keresők” hogyan kapcsolódunk a klímaváltozás kérdéséhez; „mi, a szabadidőnkben közösségi 32


programokat szervezők” hogy kerülünk egy halmazba a főállású közösségfejlesztőkkel, mind a kohézió előtti állapotot jellemzik, az összetartozás érzésének hiányát. Sokan nem értették, hogy egyáltalán mi köti össze a részt vevőket azon túl, hogy mind résztvevői a KKA projektnek. A megvalósító szervezetek szakemberei valóban kockázatot vállaltak, számukra is egy kísérlet volt, hogy sikerül­e az általuk látott hasonlóságokat, mélyebb közös motívumokat megláttatni magukkal a résztvevőkkel. Az interjúk alapján elmondható, hogy a folyamat során mindenki egyénileg továbblépett ebből az első stádiumból és meglátta az egyes másság­határok mögött a hasonló motívumokat, mintázatokat, a felszíni különbségek alatt meghúzódó hasonlóságokat. Ahogy az egyik szegregátumban dolgozó résztvevő megfogalmazta: „A sötétzöldek ugyanolyan problémákkal küzdenek mint mi és ugyanolyan elhivatottsággal (...) Látjuk ugyanazt a problémát a közösségek szintjén, hogy mit kell csinálni. Egyformán látjuk, hogy mi az ami probléma ebben az országban s ehhez kell ez a rálátás, ez a sokféle közösség. De egyébként azt is látom, hogy akár el lehetne a maga kis világában, ahol megvan a pénze is, de valamiért érdekli és tenni akar. Aztán ugyanazzal a problémával néz szembe, mert a helyi önkormányzat nem engedi vagy bármi, a hatalom nem engedi. A helyzete tök más, de közösségileg ugyanazok a problémák, egyformán szorítanak bennünket valahol.” Ahogy haladt előre a projekt és egyre több közös élményt, formális és informális interakciós lehetőséget éltek meg a résztvevők, kialakult egy nagyobb szintű „mi” élmény, ami nem jelentette a különbségek eltűnését, elmosódását, inkább a másságok interiorizálódtak egy nagyobb közös „mi” kategóriájába. A KKA­ban „mi” különbözőek vagyunk, de így együtt alkotunk egy sokszínű közösséget. A sok különböző „mi” összeállt egy nagyobb „mi mindnyájan, a magunk sokféleségében” élménnyé, ahol a másságok ennek a nagy közös „mi”­nek egy­egy arcává váltak. Ettől nem szűntek meg a különbségek, nem vált egy homogén „masszává” a csoport, hanem megőrizve egyediségüket egy nagyobb egységbe integrálódtak a résztvevő közösségek. Az egyik legmarkánsabb polarizációs tényező, amely végig megmaradt a projekt során, nem az etnikai hovatartozásból vagy a települési környezetből fakadt, hanem a táplálkozási szokásokból: a vegetáriánusok és húsevők közti különbségről van szó. Mivel a táplálkozás szervesen kapcsolódik a környezeti fenntarthatóság, a helyi gazdaság és a technológia kérdéseihez, a programban ez nem egy mellékes szervezési részletkérdés volt, hanem központi szerepet foglalt el a találkozók, képzések szervezése során. A felelős gazdálkodásból származó, illetve helyi­ vagy biotermékek kifejezett prioritást élveztek, ahol csak lehetőség volt rá, ilyen forrásból származó termékek szolgáltak az étkezések alapanyagául, a főzést is közösségileg oldották meg a szervezők, a házigazda közösség tagjai. Volt, hogy ez is okozott nehézséget, néhány olyan eseményen, amelyek szervezői számára először jelent meg elvárásként az ilyen felelős termelésből származó termékek használata és nem ismerték ezeket a beszerzési forrásokat. Ugyanígy a KKA alapértékeinek kifejeződése volt a megvalósítók szemében a húsmentes étkezések biztosítása, ezt erősítette, hogy a stáb tagjai közt többségben voltak a vegetáriánusok. A résztvevő közösségek tagjai esetében nagy volt a szórás: sokan szintén nem voltak húsevők, mások nem napi szinten, de szívesen fogyasztottak 33


húst és akadtak szinte „szenvedélyes húsevők”, akik számára hús nélkül nem is számít igazi étkezésnek egy ebéd vagy vacsora. „Érdekes felfogás arra, hogy milyen az élet, hogy mi az élet értéke... ehetünk, vághatunk másik lényt vagy nem? ­ Most találkoztál először húsevőkkel? ­ Nem, közöttük nőttem fel, ami számomra új az a frivol hozzáállás. Nem fogadjuk el a szexizmust, a rasszizmust, a homofóbiát, de van a fajok közötti lenézés, az a felfogás, hogy jogunk van megenni… és ezen van jogunk poénkodni… mert például azzal nem poénkodunk, hogy ott egy nő, erőszakoljuk meg, ott egy fekete, verjük meg… de az, hogy ott egy malac, vágjuk le, az miért egyértelmű poén? Nekem ez egy magánügy alapvetően, de ebből egy téma lett. Az emberek még mindig a saját joguknak tekintik, hogy megegyék… mert nem tud beszélni. Engem a provokáció zavar az egészben, mert egy napot ki lehet bírni hús nélkül.” „Számomra egy kicsit barbár hozzáállás sokszor. Ópusztaszeriek kicsit mások ebben, ott az állatok tényleg jól élnek, tisztelettel bánnak velük, ritkán esznek húst és biztos, hogy tisztelettel vágják le és eszik meg, ez engem nem zavar, jobban el tudom fogadni.” „A másság minden formájával találkoztam. Minden ember más, nem tudnék két egyforma embert mutatni. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Kunbábonyban megettük azt, amiről addig azt hittem, hogy gaz. Még a csirkém sem eszi meg, de mi megettük.” „Hát, a zabfasírt csalánnal azért odavert!”

Nehéz ilyen különböző igények közt konszenzust kialakítani, mivel sokszor nem volt lehetőség többféle étel készítésére. Születtek azonban megoldások, például olyan eseményeken, ahol lehetett tudni, hogy többségben lesznek a húsevők, vegetáriánus ebéd volt, amihez kiegészítésként lehetett húst kérni. Volt, amikor ez nem hivatalosan történt, hanem teljesen önszerveződő módon, azaz hoztak maguknak egy sonkát vagy egy oldal szalonnát azok a húsevők, akik már tudták, hogy mire számíthatnak, ismerték a táplálkozási policy­t és egyfajta „partizán húsevéssel” egészítették ki az étkezéseket. Színesítette a képet, hogy a húsmentes étkezések továbbléptek a szokásos „vega kajákon” – rántott sajt vagy rántott karfiol – ami a vegetáriánusoknak nagyon jó élmény volt és sokak számára bővítette a lehetőségek palettáját a húsmentes ételek terén, másoknál viszont épp az ismeretlenségük miatt kifejezetten riasztónak tűntek és úgy voltak vele, hogy ha már nem lehet hús enni, legalább ismerős vega ételek legyenek. Mindenesetre a KKA projektben a vegetáriánusok igényei, gondolkodásmódja dominált, ellentétben a mainstream megközelítéssel, itt ez határozta meg az értékrendet és a húsevők érezhették diszkriminálva magukat, tehát fordult a kocka. (A húsevés dominaciája nemcsak egy gyakorlati kérdés, mely rendezvények, események szervezőit érinti, hanem elméleti, módszertani kérdéseket is felvet. 34


Például a szegénységkutatásban vagy statisztikákban, melyek a szegénységet igyekeznek megragadni sokszor bizonyos javak megléte vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége alapján határozzák meg, hogy ki számít szegénynek. A felmérésekben szokásos kérdés, a nyaralási lehetőségekre, vagyontárgyakra, váratlan kiadásokra vonatkozó kérdések közt, hogy milyen gyakran tud húst enni a család, mintha a húsevés ugyanolyan egyértelmű alap­igény lenne mindenkinél, hogy ez egy objektív mutatóként működhessen. Egy jól szituált vegetáriánus ebből a szempontból szegénynek számíthat, így inkább „táplálkozási preferencia semleges” kategóriákat lenne érdemes használni.)

Fontos motívumok, szimbólumok A másság interpretációja Az, hogy elfogadjuk az emberek, szubkultúrák közti különbségek létjogosultságát, a különböző társadalmi csoportok tagjainak egyenlőségét elméleti szinten, nagyon fontos alap egymás megértésére, de még nem a megértés maga. Ebből fakadhat egyfajta tolerancia, amely ebben a mély meggyőződésben gyökeredzik, de a tapasztalatok szintjén attól a meg nem értés, ellenérzések, zavaró dolgok felbukkanhatnak és kihívást jelenthetnek a tolerancia számára. Biztosabb út a másság elfogadásánál a másság megértése, hasonlóvá tétele, hiszen a hasonlót utána nem kell elfogadni, tolerálni, azt eleve értjük. Azt kell megérteni, hogy a „más” is hasonló ha a megfelelő szemszögből nézzük. Az interpretáció folyamatánál érdemes a jelenségek konkrét felszíne mögé látni, hogy észrevegyük azok hasonló mozgatórugóit, az analóg mintázatokat. Ahogy az egyik interjúban elhangzott a népszerű bevásárlóközpont termékei és a házi­ vagy biotermékek kapcsán: 35


"Ez a minta bennem ugyanúgy megvan. Ránk ugyanúgy jellemző, csak nekem ez a kóla, chips, csoki vonal kimaradt." "Megérteni, hogy ezek státusszimbólumok. Néha a szimbólumokat nehéz megfejtenem. És igen, a mélyben ugyanaz munkál, tehát mondjuk a hónap elején megyek a Szatyorba és veszek üveges termelői tejfölt is, meg még húst is veszek a gyerekeknek, de hó végén már csak krumplit, hagymát és sárgarépát. Néha tényleg nehezen értjük ezeket a szimbólumokat. Például a páromnál sokáig nem értettem ezt a lidli mániát, a lidli vásárlási mániát és tényleg, amikor már a legnagyobb szegénységben is éltünk, így két naponta ment a lidlibe és könyörögtem, hogy magyarázza meg, hogy mi ez a szimbólum, mert nem értem. És rájöttem, hogy neki szüksége van erre, minél kevesebb a pénzünk, annál nagyobb szüksége van a vásárlásra... lehet, hogy csak két liter tejet vesz, de elmegy kétnaponta és vásárol." "Megértem, hogy az ő világában a Tesco az az én termelői piacom."

Nehézséget okozhat az interpretáció folyamatában, amikor nem csupán arról van szó, hogy más­más motívumok hordoznak hasonló jelentést, hanem ugyanaz a motívum más és más jelentéssel bír az eltérő kontextusokban. A színes­cukros üdítőital, mivel a nagyipar produktuma, főleg ha márkás, vörös posztónak számít egy környezettudatos, az egészséges helyi termékeket preferáló ember számára; míg épp amiatt, hogy nem létszükséglet – így valamilyen szinten luxuscikk – státusszimbólum lehet egy szegény közösségben. Megütközést okozott az egyik találkozón az egyik mélyszegény közösség tagjai számára, hogy nem volt ilyen üdítő a kínálatban, holott ez egy komoly összejövetelnek tűnt – amikor pótolni akarták ezt a mulasztást, az viszont másokban váltott ki értetlenséget, hogy a sok finomabbnál finomabb házi szörp helyett miért igénylik ezt. Az ilyen helyzetek megoldását, vagy inkább a felülemelkedést az interpretációs folyamat folytatása, kiteljesítése jelenti, a motívumok, szimbólumok lefordítása saját nyelvünkre, valóságunkra, tudatosítva, hogy egy­egy azonosnak tűnő konkrét motívum más­más jelentést hordozhat az eltérő kontextusokban. (Ahogy egy angolul tanulót sem zavar meg huzamosan, hogy a magyar „báj” és az angol „buy” szavak ugyanúgy hangzanak, nem keveri össze a jelentésüket és megfelelően használja mindkét nyelvben őket.) Ha megértjük, hogy a másikban valójában ugyanolyan igények működnek, mint bennünk, ugyanúgy nehézségekbe ütközik és ezekre a rendelkezésére álló eszközkészletből megoldásokat keres, mint mi, akkor nem zavar meg az, hogy ő ezt egy más kontextusban teszi. Ebben áll a kultúrantropológia alapvető megközelítése, a kulturális relativizmus: nem a saját értelmezési keretünket tekintjük az egyetlen érvényesnek vagy a lehető legjobbnak és az alapján értelmezzük, értékeljük mások viselkedését, hanem arra törekszünk, hogy saját belső jelentésrendszere alapján dekódoljunk egy kulturális, szubkulturális jelenséget. Az egyszerűbb, felszínesebb inkább funkcionalista (KK negyedbe tartozó) tolerancia meghaladásával így tartósabb eredményt érhetünk el, ez fenntarthatóbb 36


állapot, egy öngerjesztő folyamat. Ráadásul, ha a relativisztikus megközelítést elsajátítjuk, az visszahat az énképünkre, önismeretünkre is, a változás, fejlődés képességét erősíti. Komfortzóna A különbségek, a másság­élmény meghaladásának, az egymás felé való közelítésnek kulcsmotívuma a komfortzóna, illetve az ennek elhagyására való képesség. A komfortzóna a megszokott világot, működést jelenti, az ismerős helyzeteket, élményeket, kommunikációs formákat, a kitaposott utat. (Még ha sok esetben nehézséget, kényelmetlenséget vagy fájdalmat okoz is egy élmény vagy jelenség, tehát nem nevezhető egy adott pillanatban „komfortosnak”, attól még a visszatérő mintázatok, ismétlődő szituációk okán a komfortzónába tartozik.) Mindenkinek a saját világa, lakóhelyi és szakmai közege jelenti a biztonságos, ismert világot, a másik ember komfortzónája a sajátján kívül eshet és csak akkor történhet meg a valódi közeledés egymás felé, ha hajlandóak a felek elhagyni a saját komfortzónájukat. Ez a motívum hangsúlyt kapott a legtöbb interjúban, személyes beszámolóban, így megállapítható, hogy elkerülhetetlen ezt a kényelmetlenséget vállalni és tudatosan kezelni egy projektben. Közösségi identitás

A KKA hatása ezen a téren megmutatkozott abban, hogy az eleinte egymást néha nagyon „más”­nak megélő résztvevők elkezdték egy nagy csoportnak érezni 37


magukat, a közös élmények összekovácsolták őket. A saját közösségükben megosztották élményeiket, megpróbálták minél színesebben átadni az ismereteket. Érezték azonban, hogy ez nem ugyanaz az élmény, az otthoni hallgatóság csak egy beszámolót hall, nem válik ettől az élmény részesévé. Ezért sok katalizátor nagyon törekedett rá, hogy egy­egy aktívabb embert eljuttasson legalább egy képzésre, találkozóra, tágítsa azt a kört otthon, akiket „megfertőz” a KKA szelleme. „Személy szerint én rengeteget gyarapodtam köztetek, kinyílt a szemem a világra, a mi kis országunk sokszínűségére, és csodáira. Az emberre. Ennél többféle figura aligha találkozik máshol, hiszen gyakran hasonló a hasonlóval jön össze, az úgy egyszerűbb is lássuk be és nemigen szeretjük az életünket önként bonyolítani. De itt. Itt minden máshogy volt kezdettől fogva. A sokféle arc, történet, szemlélet, gondolat keveredett és a legszebb, hogy elfért egymás mellett, sőt tanította, kiegészítette egymást. Nagyon örültem annak, hogy senki nem akarta a másikat vérre menő vitában meggyőzni, még ha az látszott is, hogy mindenki maradt ugyanazon az állásponton. De én azt hiszem, hogy mégsem. Mert egyszer, legalább egyszer végighallgatott egy másik nézőpontot. És már nem maradhatott ugyanaz. Hiszen ott maradt egy kérdés: Mi van, ha igaza van? Ha csak egy kicsit igaza? Mit kaptam ettől a két évtől, és a programtól, és legfőképp a benne résztvevőktől? Hihetetlen optimizmust, együttérzést, szeretetet, jó szót és azt, hogy már nem fogok tudni úgy nézni az emberekre mint eddig, kevesebb bennem az előítélet, több a megértés és a nyitottság a másik története, hite felé.” „Tapasztalatszerzés. Ezek az emberek, nem tudom, hogy tudnak­e róla, de barátok is és ez látszik. Ez egy baráti közösség és kíváncsiak egymásra. Olyan mintha rokonok lennének.” „Nem próbálták hegyezni a cigányságra és őket hívjuk be ebbe a közösségbe, hanem mindenhonnan próbáltok behozni a KKA­ba embereket és ami tök fontos az a nyitottság, hogy bárki bármikor csatlakozhat. Elfogadni tök fontos, pedig hát óriási különbségek vannak köztünk.”

A sajnos sokszor nagyon kirekesztő és a másságot elutasító társadalmi valósághoz képest ez egy önálló szigetté vált, egyfajta védett zónává, ahol olyan elvek és értékek érvényesülnek a gyakorlatban, amelyek összhangban vannak a résztvevők világképével: azzal, ahogy szerintünk a teljes társadalomnak működnie kellene. Ez az a társadalmi jövőkép, amelyért a résztvevők tenni szeretnének és tesznek is már azáltal, hogy a jelenben megvalósítják. Egyfajta „előőrsként” lehet erre tekinteni, egy olyan sikeres kísérletre, amely igazolja, hogy a legváltozatosabb szociokulturális különbségekkel rendelkező emberek igenis ma Magyarországon össze tudnak fogni olyan ügyek mentén, amelyek mindannyiukat érintik és együtt tudnak munkálkodni, 38


segítve egymást egy nagyobb létbiztonságot, a környezettel való összhangot és társadalmi igazságosságot biztosító életforma kialakításában. Képzések, módszertan, munkastílus A KKA­ban a módszertan, a képzések menete és stílusa sokak számára szokatlan volt. Van, akinek már az furcsa, ha körben ülnek a résztvevők (aminek az a célja, hogy mindenki láthassa egymás arcát), van, akinek a flipchart papírokra írogatás, post­itek ragasztgatása idegen, másoktól a mozgásos, a tér kreatív kihasználására épülő feladatok állnak távol, vagy belső munkától, imaginációtól, meditációs technikáktól idegenkednek, esetleg a gyakorlati, építős, „összekoszolódós” tevékenységek szokatlanok. Mivel nagyon változatos palettán mozgott a találkozók, képzések módszertana, mindenki találhatott ismerős és komfortos helyzeteket és elsőre furcsa, kihívást jelentő szituációkat. Ezek a legtöbb esetben egyre megszokottabbakká váltak, majd hozzájárultak a közös identitás kialakításához, mint közös rítusok. Az egyik ilyen rituális gyakorlattá váló elem az úgynevezett „hogy vagy kör” volt, a munkamegbeszélések, találkozók alkalmával, amikor mindenki szót kap és megoszthat a belső világából valamit a jelenlévők közössége számára. A „csoportszerződés”11 is ugyanígy szervesült: a találkozók, képzések alkalmával ez is elősegítette a részvételiséget, azt, hogy mindenki magáénak érezze a közös együttlétet, ne csak „elszenvedje” azt. Szimbólumok A kultúra felfogható közös jelentések, szimbólumok tárházaként, amint azt korában érintettük. A szimbólumokkal való munka ezért fontos eleme a BK negyednek. A KKA­ban gyakran került nagyobb hangsúly a kreativitásra, fantáziára, szimbólumokra akár a közös jövőkép, vízió megálmodásakor, felrajzolásakor, akár az Átalakuló tréningek meditációs gyakorlataikor. Kutatásunkban kíváncsiak voltunk arra, hogy maga a KKA közössége hogyan ragadható meg szimbolikusan, milyen képet fogalmaznak meg az interjúalanyok. A „milyen állat lenne a KKA?” kérdésre adott válaszok közül felsorolunk néhányat, melyek igyekeztek egy képbe sűríteni az élményüket a projektről. Mivel a szimbólumok a belső világhoz tartoznak, nem magyarázzuk, elemezzük őket, az olvasóra bízzuk, hogy saját belső világában hatni engedje őket. „Sokfejű állat lenne, kemény is, lágy is, van egy szabad része.” „Polip... de inkább növény lenne, talán borostyán” „Micélium, bár az gomba.”

11

A csoportszerződés a szabályok, az egymás felé történő elvárások közös tisztázása, összeírása felírása egy összejövetel, tréning, képzés alkalmával

39


„Változtatja a színét... lehet, hogy gyík, ami újranöveszti a farkát és szeret a napon sütkérezni” „Több fejű, de nem sárkány, ha igen, jóindulatú. Nagy füle, hogy halljon, nagy szája, hogy elmondja, sok keze, hogy megcsinálja, és néha képes futkosni, néha képes a helyén maradni. Kutyahűség, papagáj­jellegű fecsegés, egy kis Shiva a sok kezével, ló­szerűség, hogy száguldozzon, teknősség, hogy megfontolt legyen – mesebeli állat, vagy ha nem egy, akkor többnek a tulajdonságait hordozza.” „Majom ­ amelyik húsz éve fürdik, mert látta az emberektől… orángután; (...) [a lányom] valamelyik meséjéből egy póni, amelyik tud repülni is, meg tud itt is lenni meg ott is lenni meg tud varázsolni is: Celestia hercegnő”

40


7. ­ Konklúzió és ajánlások Ebben a fejezetben szeretnénk összefoglalni a legfontosabb megállapításokat és tanulságokat, illetve hasznos tanácsokat, tippeket adni, felhívni a figyelmet az esetleges csapdákra, buktatókra egy hasonló „kohéziós projekt” végrehajtásakor, a KKA projekt során szerzett tapasztalataink, tudásunk alapján. A kép természetesen nem teljes és alakulóban van, minden újabb tapasztalattal tovább bővíthető, csiszolható. Ezek a javaslatok sok szakember számára talán nem fognak az újdonság erejével hatni, de fontosnak tartjuk csokorba szedni, aláhúzni, megerősíteni, figyelmet irányítani a közösségi munka ezen aspektusaira. Azért tartjuk fontosnak megosztásukat, mert amint a korábbi fejezetekben bemutattuk, a KKA esetében beváltak ezek a módszerek, sikerült egy jól működő, közös hagyományokkal, szokásrendszerrel bíró integratív közösséget kialakítani.

Az együttműködések ereje ● Nyertes­nyertes szituációk. Együttműködés alatt sok mindent érthetünk: függésre, kényszerre alapuló kapcsolódásokat ugyanúgy, mint gyümölcsöző, inspiráló közös munkát, alkotást. Az együttműködések valódi ereje abban rejlik, hogy minden rendszer több az őt alkotó elemeinek összességénél. Ha közösen alkotunk egy rendszert – egyénekként vagy csoportokként, szervezetekként –, amely mindannyiunknál több, azzal mindnyájan nyerünk. Ez a nyertes­nyertes szituációk alapja, ellentétben a rivalizálásra vagy pusztán alkukra, kompromisszumokra törekvő kapcsolódásokkal. Közösen olyasmit hozhatunk létre, amire külön­külön nem lennénk képesek.

41


● Változatosság. Ahogy egy ökológiai életközösség ereje a változatosságban rejlik, a társadalmi változásokat célzó törekvések, projektek vagy mozgalmak számára is rendkívüli előnyök származnak abból ha képesek sokféle szempontot integrálni, sokszínű célcsoportot megszólítani és bevonni, ez növeli hatékonyságukat, társadalmi beágyazottságukat és így hosszútávú fenntarthatóságukat. ● Bizalom, kölcsönösség, fokozatosság. Az együttműködések „kenőanyaga” a bizalom, ennek megléte nélkül csikorog a rendszer, állandó súrlódások, energiaigényes plusz körök akadályozzák a hatékonyságot. A bizalom inkább szubjektív (vagy inter­szubjektív) jelenség, de ettől még tudatosan kezelhető és tehetünk a megerősítése érdekében. A kölcsönösség kulcsfontosságú ebben, főleg az első időszakban. Ha az egyik fél mindig rugalmasabb kell legyen, neki kell engednie, vagy aránytalan a terhek elosztása, az aláássa a bizalmat. A fokozatosságra érdemes törekedni egy együttműködés során, ezzel megelőzhető, hogy túl nagy árat kelljen fizetni azért, mert érdemtelen partner számára kínáltuk fel bizalmunkat. Lépcsőzetes növekedést érdemes követni, ha alapszinten működik az együttműködés, lehet egyre mélyíteni, több információt megosztani, nagyobb láthatóságot biztosítani, egyre fontosabb közös döntéseket meghozni és célokat kitűzni. Az is fontos (önvédelmi szempontból), hogy ne engedjünk egyből „teljes hozzáférést”, de az is, hogy az arra érdemesek számára és velük közösen legyen lehetőség a továbblépésre. ● Miért működjünk együtt? ● Vezetőként, döntéshozóként ­ Azon szervezeteket, melyekkel egy terepen vagy egy témában mozgunk, előnyösebb, ha nem versenytársnak, hanem szövetségesnek tekintjük. Számos példa mutatja hazánkban és világszerte, hogy amikor civilek az egymás rovására történő versengés helyett az együttműködést, együttes fellépést választották, valódi sikereket, változásokat tudtak elérni. Ha a szervezetünk már komoly múlttal rendelkezik egy terepen és jön egy új ötlettel, megközelítéssel vagy valamilyen megoldási ötlettel egy külső szakember vagy szervezet, azt érdemes nem saját pozíciónk veszélyeztetéseként megélni. Nem kell úgy értelmezni egy ilyen felmerülő együttműködési szándékot, hogy nem tudjuk ellátni a feladatunkat, hanem esélyként tekinthetünk rá egy másik oldal kifejlesztésére vagy akár szintlépésre is a munkánkban. Egy többszereplős folyamatban erősödhet a szervezetünk is és az ügyünket is jobban szolgálhatjuk. ● Beosztottként, alkalmazottként ­ Ha olyan vezetőkkel is vagyunk megáldva az egy adott terepen, témában, vagy szakmai szegmensben működő szervezetek egyikének munkatársaként, akik nem képesek szervezeti szinten együttműködni, akkor mi magunk kereshetjük a kommunikáció, egyeztetés formáit, lehetőségeit a többi szervezet munkatársaival. Hosszú távon az egymással keresztbe menő fejlesztések 42


gyengítik egymást, így mindenki vesztese egy ilyen helyzetnek. Ha ezzel szemben kiépítjük a bizalmat egymás felé fokozatosan, rengeteg segítséget, tippet kaphatunk munkánkhoz, a közös erőfeszítések mindenki számára hatékonyabb jelenlétet eredményezhetnek.

Találkozás a mássággal ● A „mi” és „ők” közti határvonalak és átjárhatóságuk. Számtalan féle mássággal találkozunk munkánkban és mindennapjaink során is. Nem csak a „klasszikus” másság­kategóriák tartoznak ide (etnikai, nemi identitásbeli, stb.), hanem minden olyan helyzet, amikor az általunk elfogadott értékektől, világnézettől és működésmódtól eltérővel találkozunk. Ez egy dinamikus rendszer, szorosan összefügg az identitás a másság megélésével. Ha bármilyen szempont alapján egy csoporthoz tartozónak érezzük magunkat, azt éljük meg „mi”­ként – ez máris kijelöli az „ők” kategóriáját, akik nem tartoznak ebbe bele. Ez azt jelenti, hogy ezek nem külső, objektív, megváltoztathatatlan határvonalak, szakadékok, hanem saját magunk befolyásoljuk, hogy hol húzódnak. Nagyon leszűkítve a „mi” kategóriáját egyre homogénebb csoporthoz jutunk, de egyre kevesebben férnek bele, ha viszont a sokszínűséget a „mi” határain belül el tudjuk fogadni, akkor ami addig az „ők” kategóriájába tartozott átkerülhet egy nagyobb szintű, közös „mi mindnyájan” kategóriába. ● A másság természetének felismerése. Fontos meglátni ebben a kétoldalú, egymást kölcsönösen teremtő jelenséget és nem én­centrikusan közelíteni a kérdéshez. Tehát az „ő más mint én/mi” helyett meglátni, hogy „mi mások vagyunk egymás számára”. Amennyire furcsa a másik viselkedése, működése számomra, ugyanannyira furcsa lehetek én is a számára, ezt mindig érdemes tudatosítani magunkban ● Az interakció és a tanulás színterei, formái. A közös munka, tanulás, vagy az együttműködés más formái során többféle együttlétre nyílik lehetőség személyesen vagy virtuálisan, megbeszélések, képzések, tréningalkalmak, munkahelyi szituációk, fizikai aktivitás, stb. formájában. Vegyes összetételű csoportban fontos szem előtt tartani, hogy eltérő lehet az ezekre való nyitottság: valakinek a flipchartra jegyzetelés és projektoros vetítés szokatlan, másnak az energizer­ek, tréningjátékok tűnnek veszélyesnek, megint másnak a kétkezi munkát igénylő közös aktivitások (pl. tapasztás, közös építések) jelentenek kihívást. Fontos tudatosan kezelni ezt és nem automatikusan alkalmazni, ami eddig bevált máshol. Általában ugyanazt az eredményt többféle módszerrel is el lehet érni, ebben érdemes alkalmazkodni a résztvevők igényeihez. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell kimozduljanak időnként a komfortzónájukból.

43


● A komfortzóna. Mindannyiunk számára létezik egy olyan halmaza a normáknak, a lehetséges gondolkodási, viselkedési, kommunikációs aktusoknak, a világból érkező ingerekre adható válaszoknak, melyet jól ismerünk, begyakoroltunk és folyamatosan megerősítünk. Ez a komfortzóna, melyben biztonságban érezzük magunkat – még ha nem is mindig „komfortosan” –, ez a megszokott kerékvágásunk. Bátorság kell ahhoz, hogy elhagyjuk ezt a zónát, viszont ez elengedhetetlen a tanuláshoz. A komfortzónánk tartalmát, az abban zajló folyamatokat ismerjük – tanulni viszont csak (addig) ismeretlen dolgot lehet. Tehát az a bizonytalanság, sebezhetőség, ellenérzés amely a komfortzóna elhagyását kíséri (ha nem hagyjuk, hogy megakadályozza) az ár, amit a tanulásért, fejlődésért meg kell fizetnünk. Vezetőként, képzőként, egy projekt megvalósítójaként fontos, hogy figyeljünk a résztvevők komfortzónáira, igyekezzünk a közös metszeteket felfedezni és először abban mozogni, de felkészülni arra is, hogy ki kell mozdítsuk az embereket saját komfortzónájukból, ha szeretnénk tanulási, fejlődési lehetőségeket biztosítani számukra. Ez a bizonytalanság érzetével járó aktus nem egy elkerülendő veszélyhelyzet, hanem fontos eszköze a munkának. Túlzásba sem kell esni, a sokk­terápia nem mindig válik be. Ezért fontos a lehető legtámogatóbb légkörben és az érintett saját valódi lehetőségeivel összhangban ösztönözni a komfortzóna elhagyását. Mert ugyan a komfortzónán túl található a tanulás zónája, azon túl viszont a pánik zóna következik, ahol egyrészt nem történik tanulás, másrészt drasztikusan lecsökken a motiváció, hogy a jövőben az ismeretlen felé kalandozva újra elhagyjuk a komfortzónánkat.

Az integráció megteremtése ● Mellérendelő viszony. Az „integrációnak” létezik olyan értelmezése, amely inkább a „felzárkóztatás” kifejezéssel írható le. Ennek épp az ellenkezője az, amit a KKA projekt tapasztalatai alapján javasolunk, egy közösen kialakított szerves egységet. Egy olyan projekt vagy kezdeményezés, ahol az egyik fél csak ad, szolgáltat és közvetít (adományt, kereseti lehetőséget, megoldásokat és ugyanúgy munkastílust, értékrendet, szemléletmódot is), a másik pedig csak kap (elfogad, átvesz, hozzáigazodik) még látszólagos sikerek esetén sem hoz igazi változást, csak egy újabb függési viszonyrendszert alakít ki. Egymás értékeinek, tudásának, potenciáljának kölcsönös felismerése és értékelése, a közös munkába való beépítése jelenti azt a biztos alapot, melyre hosszú távon is fenntartható együttműködések építhetők. Ennek érdekében mindenkinek lépnie kell a másik felé és nem a saját normáit, értékeit, szemléletét kell ráerőltetnie a többi félre, hanem érdemes közösen kialakítani ezeket.

44


● A belső dimenziók fontossága az érzékenyítésben. Amikor kívülről szemlélünk egy közösséget, emberek egy csoportját, számos megállapítást tehetünk róluk, ehhez az sem kell, hogy interakcióba lépjünk velük. Ez a külső szemszög azonban korlátozott (ahogy önmagában minden szempont, amint ezt kifejtjük a 4. fejezetben) és nem ad információt arról, hogy belülről hogy élik meg a csoport tagjai azt, amit kívülről látunk, milyen motivációk állnak a háttérben, milyen jelentések jelennek meg számukra. Közelebb kell lépni, interakcióba kell kerülni az adott közösség tagjaival, hogy ezt a dimenziót feltárjuk és teljesebb képet alakítsunk ki, amelyhez megfelelőbben tudunk viszonyulni. Az igazi érzékenyítés, csak így tud megtörténni, ez jelenti az elfogadás felé vezető utat és a másság­határok feloldását egy nagyobb egységben – e nélkül csupán felszínes toleranciára törekedhetünk, mely a másságot nem megérteni vagy közelebb hozni, csak elviselni igyekszik. ● Közös kultúra megteremtése, erősítése. A 6. fejezetben bemutatott negyedek közül a bal alsó negyed tárgyalásánál részletesen kitérünk erre a témára. A mellérendelő viszony kialakításával, a komfortzónák figyelembe vételével, a „mi” és „ők” határvonalak tudatos kezelésével, a holisztikus megközelítés alkalmazásával elérhetjük, hogy olyan új közös minőség jöjjön létre, amelyet minden résztvevő sajátjának érez, ami mindenki számára többletet jelent. Ez tehát nem feltétlenül történik meg magától (bár találhatunk erre is példát), erre energiát, időt és kapacitást kell szánni, fordítani. Közös normarendszer, szokások, rítusok kialakításával, közös élmények, sikerek átélésével erősíthetjük ezt a folyamatot. ● A konfliktusok szerepe. A konfliktusok önmagukban nem végzetes vagy káros folyamatok, attól válhatnak azzá, ahogy kezeljük őket, viszonyulunk hozzájuk. Ha megmerevednek az álláspontok és bizalmatlanságból vagy hatalomvágyból az egymás legyőzése irányába mozdulunk el egy konfliktus során, annak természetesen nagyon romboló hatása lehet. Viszont, ha szembenézünk velük és meglátjuk bennük a fejlődési, szint­lépési lehetőséget, akkor épp ellenkező hatásuk lehet hosszú távon, hozzájárulhatnak az érési folyamathoz és épülésünkre válhatnak. Egy konfliktus kiváló alkalom valaminek a megvizsgálására és kijavítására, ami nagy eséllyel előtte is dolgozott a háttérben és egy nem megfelelő konfliktuskezelés esetén a jövőben is fog. Látens, rejtett állapotában nem lehet megragadni, csak explicit formájában – és ezt hívjuk konfliktusnak. Ha a felszínre került jelenséget bátran, bizalommal kezelve és kölcsönösen kedvező megoldást találva (nyertes­nyertes szituáció) közösen oldjuk meg, az hozzájárul az együttműködés egyre hatékonyabbá válásához, hosszabb távú fenntarthatóságához.

45


Holisztikus megközelítés fontossága ● Átfogó, teljességre törekvő megközelítésmód. Az ember, mint biológiai, érzelmi, tudati és társas oldalakkal rendelkező lény egy komplex jelenség, ugyanígy komplexek azok a struktúrák, melyeket létrehoz, a közösségek, szervezetek, intézmények. Munkahelyi szituációkban, képzéseken, a mindennapi élet legtöbb helyzetében sokan csak a gondolkodásra, a fejre összpontosítanak, illetve amikor valamilyen beavatkozással hatást akarnak elérni, akkor megmaradnak a külső szemszög alkalmazásánál, objektív, lokalizálható, mérhető dolgokban gondolkoznak, ami szükséges, de nem elégséges megközelítésmód. Érdemes a jelenségek, folyamatok, közösségek, saját szervezetünk, projektünk külső és belső dimenzióit egyaránt figyelembe vennünk, terveznünk velük, ha szeretnénk valódi hatást elérni. Többféle megközelítés létezik, a jelen tanulmányban használt integrál szemléletmód csak az egyik eszköz erre. ● Saját valódi szerepünk, hatásunk. Amikor valamilyen célirányos tevékenységet végzünk – amilyen egy projekt, egy munka –, könnyen abba tévedésbe eshetünk, hogy a jelenlétünk, tevékenységünk hatását leredukáljuk a a szándékos, a célokkal összhangban végzett munka hatásaira. Azonban a végrehajtás módja, működésünk számos járulékos hatással jár, melyeket érdemes felismerni és tudatosan kezelni. Egy esemény szervezésekor hozott döntéseknek – például hogyan oldjuk meg az étkeztetést, milyen evőeszközt használunk, mi történik a maradékkal, milyen helyszínt választunk, két oldalasra nyomtatjuk­e a programot – nemcsak közvetlen hatásuk van a természeti, társadalmi környezetünkre, hanem mintául is szolgálnak a résztvevők számára. Más az üzenete és hatása, ha a reggel gyorsan a franchise­ pékségben megvásárolt pogácsát tesszük ki műanyag tányérra vagy helyi forrásból származó egészséges termékeket kínálunk. Rosszul néz ki egy fenntarthatósággal foglalkozó konferencia vagy képzés után felhalmozódott műanyagpohár­kupac. Ezt is összhangba kell hozni a céljainkkal és a célcsoport igényeivel. Ez jelenti, hogy a jót jól is csináljuk – a pályázatokban egyre elterjedtebb „horizontális szempontok” is ezt a szemléletmódot kívánják erősíteni.

46


9. Felhasznált irodalom Berecz Ágnes: Integrál ökológia elmélete és gyakorlata (Prezi bemutató) ­ https://prezi.com/zxrqhdancimq/integral­okologia­elmelete­es­gyakorlata/ Esbjorn­Hargens, Sean és E. Zimmerman, Michael: Integral Ecology: Uniting Multiple Perspectives on the Natural World, Berkeley: Shambhala Publications Geertz, Clifford 1973 (1988): Sűrű leírás. Út a kultúra értelmező elméletéhez. In: Vári András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Budapest: Akadémiai, 1989 Ijjas Flóra: Integrál Ökológia ­ http://old.integralakademia.hu/aktualitasok/archiv/2009/oktober/10/integral­oekologia/ Preist, Chris: Integral Ecology Applied to Small­scale Community Woodlands Journal of Corporate Citizenship, 2008 Június Weber, Max: A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés „objektivitása" In: Weber, Max: Tanulmányok, Budapest: Osiris, 1998 Wilber, Ken: A működő szellem rövid története Budapest: Ursus Libri, 2009

47


Millions discover their favorite reads on issuu every month.

Give your content the digital home it deserves. Get it to any device in seconds.