vizualizálta például a Vezúv kitörését, a pompeii katasztrófából való menekülést. A megformált pompeii alakkal kapcsolatosan az osztály megvitatta, hogy szélsőséges élethelyzetekben mire lehet szüksége valakinek a túléléshez, és hogyan érinthet valakit megszokott, szeretett világának a teljes megváltozása. A megjelenített helyzet a gyermekek empatikus és megküzdő készségeit aktivizálta, miközben a munka további részében a tanulók az olvasás, a nyelvi készségek és a földrajz témakörében is bővítették ismereteiket. Játék – Általános iskolai udvar A Clinton általános iskola az udvari élet megújítása céljából elkezdett hulladék anyagokat, mint lehetséges kreatív játékeszközöket használni az iskolaudvaron és kiképezte a tanárait az akkreditált játékmunka-tréninggel. A vezetőség és a pedagóguskar a szabadjáték mellett köteleződött el. A megváltozott környezeti feltételek és megengedőbb pedagógusi megközelítés hatására a gyerekek játéka fantáziadúsabb és érdekesebb lett. A tanulók nagyobb szabadságot kaptak játékaikban, az iskola olyan korábban meg nem engedett tevékenységekre adott lehetőséget számukra, mint amilyen a játékos birkózás és a bunkerépítés. Az udvari szabályok számának csökkentésével az egyébként gyakran üres és gyerekek által unalmasnak ítélt iskolaudvar egy kalandos, gyerekek számára izgalmas kihívásokkal teli hellyé vált. A gyermekek játéktára folyamatosan bővült, közkedvelt tevékenység lett például a fáramászás. Kezdetben a pedagógusok ügyeltek inkább a játékkal kapcsolatosan felmerült lehetséges veszélyekre, ők végezték a „kockázat- és haszonelemzést”3, majd a gyerekek egyre inkább megtanulták maguk felmérni és kezelni az esetleges kockázatokat. A fáramászás kiemelkedő, szimbolikus erejű tevékenységgé vált az iskolában. A gyerekek elkezdték megismerni és elfogadni testi képességeik határát, miközben természetes módon egyre ügyesebbé váltak. Néhány gyerek kifejezetten tehetséges lett a famászásban, az egyik fiú az ebédidő nagy részét rendszeresen egy fa tetején töltötte. Ez nagy teljesítmény volt a részéről, és nagy tiszteletet váltott ki társaiban, akik még az alsóbb ágakra sem tudtak felmászni. Az iskola vezetősége a szülőket levélben tájékoztatta az újításokról, külön kiemelve, hogy a gyerekek fára mászhatnak az iskolában, miközben lehetőséget kínált a szülőktől érkező bárminemű kérdés/ észrevétel/ panasz személyes megbeszélésére. A levél a szülők saját gyermekkori játékélményeiről is szólt, az előző generációk akkor még természetesnek számító mászó tapasztalataira utalt. A tantestület a levélre egyetlen panaszt vagy kérdést sem kapott válaszként, amiből arra következtettek, hogy a szülők örülnek a kockázatvállalásnak, és megértik az újítás értékét a gyerekük számára. A változásokkal a gyerekek világa más perspektívába került, a tanulók nagyobb függetlenségre és önállóságra kaptak lehetőséget, mozgásterük konkrét és szimbolikus értelemben is megnőtt, rezilienciájuk erősödni kezdett. Az iskola továbbra is támogatja a fára mászást és a hasonló, nagymozgásokat igénylő, kalandosabb játéktevékenységeket, a pedagógus kar folyamatos együttgondolkodása, kockázat- és haszonelemzése, és a játékidőről való ötletelése mellett.
3
http://www.playenglés.org.uk/media/172644/managing-risk-in-play-provision.pdf Játékkal és drámával a korai iskolaelhagyás ellen – Útmutató ARTPAD Project 2015-2018 2015-1-UK01-KA201-013630
32