baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Balogh Endre A parazita
Page 1
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 2
FISZ Könyvek 47. Sorozatszerkesztõ: CSEPREGI JÁNOS és MÉSZÁROS MÁRTON
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 3
Balogh Endre
A PARAZITA próza
Fiatal Írók Szövetsége Budapest, 2008
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 4
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A borítót Kõszeghy Csilla tervezte.
© Balogh Endre, 2008 © Fiatal Írók Szövetsége, 2008
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
00.
Page 5
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 6
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 7
Timi Tomi játék 1. Timi álmosan botorkál ki a konyhába. Készít magának egy kávét. Lezuhanyozik, felöltözik, és mint minden nap, fél nyolckor elindul dolgozni. Vizuális szempontból fontos, hogy nem leszbikus: úgy figyel oda a nõiességére, hogy a férfiak közt hódítson. A tudatiparban dolgozik, sok érdekességet lát nap mint nap. Munkahelyén olyan burát tesznek rá, ami megkönnyíti a munkát. Úgy hívják, hogy Köbüki-bura. Akin ilyen van, az gyorsabban tud dolgozni. Megéri, mert így adott idõ alatt több pénzt keres. Timi nemrég jött a Céghez, az egyik alapfokú buratípust adják rá, amit le is vehet így nem keres olyan sokat, mint kollégái, akik munka közben a levehetetlent használják. A legújabb találmányok tesztelésében vesz részt, õ tereli össze, és õ irányítja a tesztereket. Ezek pénzért mindenre hajlandók. Most például tízéves titoktartási szerzõdést írtak alá, technikai festõk vonják be folyékony plazmával a lakásukat: a tesztelésre kijelölt szobáik falait, valamint az ablakokat belülrõl. Alacsony elektromos feszültséggel és a Cég találmányának alkalmazásával a plazmaréteg óriási méretû televízióként mûködik. Timi épp egy teszterfiguránál, Tominál jár beüzemelési ellenõrzésen. Egymásba szeretnek a fiúval. Bár munkaidõben, teszterekkel tilos érzelmi vagy testi viszonyba kerülni, tudják, hogyan lehet kijátszani a Céget: el kell távolítani Timi Köbüki-buráját, mert azzal a Cég minden gondolatot ellenõriz. Tomi nagy hacker, saját programjával töri fel Timi buráját, így gyorsan egymáséi lehetnek.
7
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 8
De nem tudhatják, hogy milyen terméket tesztelnek: a plazmafal tévé és kamera egyben! Az ellenõrök a Cégnél látják a plazmafalképet, és felfedezik Timi botlását. A vezetõség behívja egy kis beszélgetésre, ahol megegyeznek vele a következõkrõl: ha továbbra is itt akar dolgozni, akkor magasabb szintû biztonsági rendszerrel ellátott Köbüki-burát kell viselnie, ami a szabadságát jobban korlátozza. Jóindulatuk jeléül megengedik Timinek, hogy ha komolyan gondolja Tomival, a plazmafalra vonatkozó tízéves titoktartási szerzõdés megkötése mellett össze is költözhetnek. Timi komolyan gondolja Tomival, aki viszont nem gondolja komolyan Timivel, mivel csak egy kalandot akar. Timi ebben a játékban rosszul jár.
2. Timinek jó ideig tart, míg reggel összeszedi magát: hoszszan ül az ágy szélén. Aztán egyszer csak felkel, és elindul. Reggeljeit mégsem lehet ilyen egyszerûen leírni. Elõfordul, méghozzá nem ritkán, hogy éjszakánként nincs egyedül. Pedig nincs állandó barátja. Néha Manga Ica, Timi kedvenc barátnõje is ott van, zenét hallgatnak, tévét néznek, ilyesmi. Timi a tudatiparban Köbüki-burával kénytelen dolgozni. A bura láthatatlan, csápok nélküli szerkezet, kizárólag Köbüki-buraszkennerrel lehet felfedezni, és terhes nõk nem viselhetik. Õk egyébként attól a pillanattól fogva, hogy gyereket várnak, bura nélkül is mindig a legjobb döntést hozzák gyorsan és határozottan. A tudósok még kutatják e jelenség pontos okát. Timi és csapata a Cégtõl most olyan feladatot kap, hogy a teszterek népének tartson elõadást egy új termékrõl, a
8
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 9
falra festhetõ plazmaképernyõrõl. Az elõadásokat követõen jön a terepmunka. Tominál, egy teszterfiguránál a beüzemelési ellenõrzésen egymásba szeretnek. Munkaidõben tilos teszterekkel érzelmi viszonyba kerülni, s hogy ne láthassa a lányt a Cég, eltávolítják Timi Köbüki-buráját. Tomi hatástalanítja a szerkezetet, így egymáséi lehetnek. Timi és Tomi nem tudja, hogy a festett plazmafal nem csupán tévé, hanem kamera is egyben, de Tomi nemrég szenzorprogramokat szerzett, melyek felfedezik a mikrokamera-visszaverõdéseket, és így elkerülik a lebukást. Timi és Tomi jó sokat szeretkeznek. Timi ebben a játékban jól jár és Tomi is. A következõkben nem kell rosszkedvûen ébredni.
3. Timi reggel frissen ugrik ki az ágyból. Jókedvûen készít magának egy kávét, majd tesz-vesz, fél nyolckor pedig dolgozni megy. Munkahelyén segédeszközt visel: amellett, hogy gyorsít, a Köbüki-bura meggátolja, hogy más cégek az emberi agyba hatoljanak be. A hétköznapi mozgást nem gátolja. Több fokozatban létezik. Minél magasabb számozású, annál értékesebb szolgáltatásokra képes. Az 1.0-ás bura a leggyengébb, de már ezzel is többre megy az ember. Timinek már 1.2-es van. Timi egy kiszállásra repül, a teszterekkel most vizsgálják a falra festhetõ plazmatévét. Vajon minden kívánalomnak megfelel, vagy tovább kell-e még fejleszteni? Errõl a magasztos, céges célról beszél Timi a tesztereknek, aztán elmegy Tomihoz, egy csinos egyetemista teszterfiúhoz. Tomi a tanulás mellett így keresi a pénzét, s a tévé beüzemelésében segít neki Timi.
9
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 10
Bár munkaidõben tilos viszonyba keveredni bárkivel, sõt, a teszterekkel munkaidõn kívül is tilos, Timi és Tomi egymáséi akarnak lenni. Tomiban megszólal valami, ezért buracrackjével feltöri Timi Köbüki-buráját, frissen szerzett szenzorával felfedezi a mikrokamera-visszaverõdéseket, a plazmafalat áramtalanítják, majd szeretkezni kezdenek. A továbbfejlesztett plazmafal viszont a levegõbõl nyert energiával titkos üzemmódba kapcsol, visszaveréskódolt mikrokameramûködéssel. A Cégnél ellenõrök nézik a bejövõ képet. Felfedezik, hogy Timi és Tomi egymásnak esik, hogy a tilosban járnak. Mikor Timi visszaér a munkahelyére, fõnökei behívják megbeszélni az esetet, s megegyeznek vele a következõkrõl: ha továbbra is dolgozni akar, akkor egy még magasabb fokozatú biztonsági rendszerrel ellátott Köbüki-burát kell hordania, ami a szabadságát még jobban korlátozza. A cégvezetõk örülnek, hiszen a levegõbõl nyert energia segítségével titkos üzemmódra tudott kapcsolni a plazmafal, mert sikerrel kódolták a mikrokameravisszaverõdéseket. Egymás vállát veregetve megállapítják, hogy õk gyõztek.
4. Timi reggel felkel és járni kezd. A konyhában készít magának egy kávét, megissza, és dolgozni megy. Enni nem szokott reggel, elég sovány, gyakran fáj a hasa az éhgyomorra fogyasztott kávétól. Munkahelyén felveszi a Kübüki-burát. Az egyre magasabb szintû sisakokat vagy ki kell érdemelni, vagy büntetésbõl kapja az ember. A magasabb verziószámú sisak nem jelent magasabb védelmi rendszerû burát, és fordítva: a magasabb védelmi rendszer sem jelent automatikusan
10
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 11
magasabb szintû munkavégzést. Ez a bizalom, ez a bizalmatlanság az elõmenetel különbözõ fázisait, sok esetben a fizetés emelkedését jelzi. Ám minél magasabb szintû a sisakkal való együttmûködés, viselõje annál kiszolgáltatottabb a vállalatnak. Timi tesztereket terelget, akik örülnek a Cég felhívásának, majd falra festhetõ plazmatévét installálnak az otthonukba. A terelgetés után a lány Tomihoz, egy csinos egyetemista teszterfiúhoz megy beüzemelésre. Tominak nem telik sokra, de vannak vágyai, ezért vállal a tanulás mellett munkát. A tudatiparban tilos munkaidõben viszonyba keveredni bárkivel, sõt, a teszterekkel munkaidõn kívül is tilos. Mégis, mivel tetszenek egymásnak, és így diktálja a tesztoszteron is, Timi és Tomi kefélni akar. A falra festett plazmaképernyõ elé mindenhol paravánt húznak, csak a lakás ajtaja marad szabadon. Ezt kihagyták a technikai festõk, akik a plazmát felvitték a falra és az ablakokra. Tomi egy hártyaképernyõn elõre felvett, háromórás filmet kezd vetíteni belülrõl Timi burájának érzékelõjére, amit így bátran levehetnek a lányról. Lelépnek a kéróból, a közelben lakó Manga Ica lakására mennek, hogy ne tudja kicselezni õket a plazmafal. Jókat dugnak. Az élvezetet fokozza, hogy kisvártatva Ica is megérkezik. A Cégnél dolgozó ellenõrök nem látnak semmi különöset, és gyanakodni kezdenek. Visszanézik a felvételeket, látják, hogy eltakarták a képet, és szó nélkül továbbfejlesztik a falra festett plazmaképernyõt. Egy dorgálást követõen Timinek elmondják a kiértékelésen, hogy a teszt sikeres volt, hiszen feltárták a plazmafal egyik hibáját, sõt, a Köbüki-burát is tovább fogják fejleszteni. Bár ebben a játékban mindenki mindenkit becsapott, mégis mindenki jól járt. A Cég prémium kiosztását fontolgatja.
11
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 12
5. Timi vidáman ébred. Nem piszmog, még danol is meg kacag. Nagyon jól indul a napja. Szép kilátásai vannak a tudatiparban, és szerencsés a magánéletben. Örömmel veszi fel megnövelt biztonsági fokozatú buráját a munkahelyén. A magasabb pontszámú sisak magasabb védelmi fokozatot és magasabb rendû munkavégzést jelent, mióta Oxenburger ennek szükségességére rámutatott. A pontszám jelzi az elõremenetel különbözõ fázisait és a fizetés emelkedését. Így minél magasabb szintû a sisakkal való együttmûködés, viselõje annál kiszolgáltatottabb a vállalatnak. Timi a falra festett plazmatévé tesztelése során az általános tiltások ellenére Tomiba habarodik. A tesztelendõ falra festett plazmával magukra maradva, Tomi lakásában egy ideig a Cég adását nézik. Tomi gondol egyet, s paravánt húz a plazma elé, filmet vetít a Timi burája alá tett hártyaképernyõre. Nem is sejti, hogy az Oxenburger-féle fejlesztés során ennek hatástalanítását is elõkészítették az 1.3-as verziószám felett. Timinek és Tominak az jár a fejében, hogy az igazi szerelmeseket egymásnak teremtette az Isten és ha van, mindenkor megsegíti õket. A fejleményeket felháborodva veszi tudomásul a Cég vezetõsége, és azonnal a helyes lépés megtételét szorgalmazzák. Mivel az õ Köbüki-burájuk a legmagasabb verziószámú, a technika csúcsa segíti õket a gondolkodás terepén. Számítógép által összehangolt gondolkodásuk szinte fénysebességre gyorsul, reakcióidejük irigylésre méltóan lecsökken. Timi és Tomi épp elhagyni készül a fiú lakását, amikor egy árny magasodik föléjük. Erre nem számítottak. A plazmatévé lejött a falvédõrõl, hálót képezett magából, majd erõs szálaival ráterült a döbbenettõl megdermedõ Timire
12
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 13
és Tomira. Most leszorítja õket a földre, mindkettejüket elektronikus jelekké változtatja és a Cég székhelyére transzportálja. A Cég vezetõirõl sok mindent elárulnak diadalittas pillantásaik, amikor õk ketten megérkeznek. Aztán könyörületbõl megengedik, hogy a vesztes fiatalok újra materializálódjanak.
6. Timi nyomott álmából felmerülve dermedten bámulja a plafont. Alig tud kiszállni az ágyból, mintha megbénult volna. Semmi jó nem történhet ma, gondolja. Fél nyolckor úgy megy el a munkahelyére, amit a tudatipar egyik fellegvárának neveznek, mintha engedelmes automata volna. Õ a tudatipar fiatal stábjának meghatározó tagja. Aznap is, mint mindig, egy falra festhetõ plazmatelevíziót tesztelnek. A szigorú szabályok szerint az oktatás után Tomihoz, a kellemes külsejû fiatalemberhez kell mennie. A lakásba érve dolgoznak egy kicsit, majd rájönnek, hogy õket egymásnak teremtette az Isten. Ennek annyira megörülnek, hogy szinte eszüket vesztik. Nem törõdnek sem a Köbükiburával, sem a falra hányt plazmával. Mintha elfelejtettek volna valamit, elindulnak kifelé azzal a szándékkal, hogy, ad 1. leveszik a burát, ad 2. Timi tudatosan elhagyja a munkahelyét, ad 3. felhagynak a fogamzásgátlással, és ad 4. legalább boldogok lesznek. Ámde, nem ösztönösen cselekedtek, számítás került tetteik mozgatórugói közé, s így a Köbüki-bura kiolvassa gondolataikból a veszélyt, az irányítóközpont utasítására föléjük magasodik a plazmafalból kiváló háló. Tomi, számítván erre, hirtelen a háló elé tesz egy, az ajtóba készített plazmatükröt, melynek hatásá-
13
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 14
ra a szándék visszájára fordul, és az irányítóközpontban összegyûlt, kigúvadt szemû cégvezetõket burájuknál fogva transzportálja a saját lakásába. A fiú csak spekulált, de sejtette, hogy a sietõs fejlesztés miatt a Cég munkatársai elkövetik azt a hibát, hogy reverzibilisnek hagyják meg a transzportfolyamatot. Nem beszélve arról, hogy az Oxenburger fejlesztése óta megnövekedett biztonsági szint miatt csak nagyon körülményesen lehet levenni a vezetõi burákat, ami a cselekvést lassítja, hiába gyorsak és összehangoltak gondolatban õk. Tomi élvezi, hogy túljárt a Cég eszén, a plazmát uralma alá hajtotta, és foglyul ejthette a Cég vezetõ munkatársait, akiket mindaddig nem materializál, míg egy számukra sok örömet okozó folyamat végén Timiben meg nem fogan egy új élet.
14
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
01.
Page 15
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 16
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 17
Budapest nagyváros, lakói békések Mikor átolvastam e sorokat, szégyenkezve és gyáván állapítottam meg, Olvasó, hogy a Te saját megfigyeléseid mellett az én impresszióim a nevetségességig szegényesek lesznek, úgyhogy alig merem közreadni õket. De mivel Te, ó, Városlakó, úgyis tisztában vagy képességeim rendkívüli fogyatékosságaival, talán mégsem sújtasz ezért büntetéssel. Nagy meglepetések nem érhetnek. S tudom azt is, hogy amily szenvedélyes mértékben izgatnak más népségek különbségei és értékei, melyekkel nagystílû és egyéni életed alakítása során mindenáron tisztába akarsz jönni éppúgy lelked mélyén érzed minden nép és mûveltség hol lappangó, hol nyilvánvaló haszontalanságát. De talán épp ezért hasznos lehet e mûvecske: mert a tudatlanok és mûveletlenek (ami, bizony, Temelletted, magam vagyok) hasznodra válhatnak, Olvasó, lévén talán még konzseniálisabbak napjainkhoz, mint az okosak és mélyre látók.
*** Budapest nagyváros, lakói békések. Különösen azok, akiket mi ismerünk. Ezért egy barátunkat kértük meg arra, hogy nyaralásunk alatt locsolja a virágokat, húzogassa a redõnyt, kapcsolgassa a villanyt, satöbbi, és SMS-ben adjon hírt az állapotokról. Telefonszámla a postás erkölcsileg elítélhetõ, de a sikerhez feltétlenül szükséges segédletével, hosszú küzdelem után bejutott a hõsiesen ellenálló postaládába írta. Minket nem hatott meg egy betántorgó számla híre. A nyaralás remekül telt, semmi feszkó. Idõvel, a Moszkva tértõl távol, elszoktunk a nagyváros zajától, léleknek ártalmas tömegjeleneteitõl. Láblógatás, olvasgatás, kis uszika, miegymás. Portyák Fickó, Fikció, Fickancs, Fikó, Szittyó,
17
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 18
King Kong, Papírkutya, Gyere, Bubus, Bubika, Bubuska, Bubikutya, Bubernyák, satöbbi nevû kutyánkkal a csalitosban, szex a magaslesen, halzsákmány a folyóban, jó barátok hétvégi látogatása borral. Egy könyv a tavalyi könyvvásárról, eddig nem volt rá idõ, most viszont be is jött. Budapest nagyváros, lakói békések. Ma érkeztünk viszsza. Sétálok. Kerülöm az útépítéstõl zajos helyeket, ezeket még nem viselném el a mókusok neszezése után. A piros lámpánál egy koldus épp egy rendõrtõl kér pénzt. Behajol a rendõrautó lehúzott ablakán. Tsztltem, biztos úr! Nem adna pár forintot? Kajára kell, nem piára. Esküszöm az anyám életére. Jozsikám, ezeket a Czeizel klónozza, hogy ennyien vannak? kérdi a sofõr a másik rendõrt. Nemtom. Kérdezd meg! Te! Télleg klónozva vagy te is meg az anyád is?! A te anyád van klónozva, te kopasz geci, bazmeg! Ilyen kedélyesen beszélgetnek a rendõrök a járókelõvel, aki természetesen nem kap tõlük egy buznyákot sem. Budapesten vagyunk, ismét. Máris egy kocsma terasza, meleg délután. Hogy megy az idõ! Már három éves a kocsid, nem?! Gyorsul még úgy, mint régen? Mi!? Ja? Há persze! Hülye, még egy Mercivel sem szoktunk járni, ha már három éves! Mé!? Cseréljem le? Még jó! Sürgõsen. Megyünk a haverokhoz a jövõ héten, azt leégetsz. Sose lesz meg az a nagy lóvés üzlet. Szerezzé BMW-t. Hetest, az jó lesz. Csak a BMW számoz rendesen. A hármas a kicsi, az ötös a nagy, a hetes a bazinagy. A második és a harmadik szám a motor méretét mutassa. A 74-es például bazinagy, négyezres motor-
18
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 19
ral, ami bírja. Vágod? A számozás az összes többi gyárnál gagyi. Eltelt az este, legvégül a Szimpla Kertben ültem magamfajta unott sznobokkal. Szentkuthyról beszélgettünk. Mély vallásosság, jelentõs kételyekkel fûszerezve, mondják. Szeretem, hogy emellett elevenen él benne a valláshoz kötõdõ tárgyiasult egyház is, a papok és a világi hatalom szövevényes kapcsolatának ezernyi vonzatával. Mert a középkortól a rokokóig terjedõ világban két hatalmi ág volt, a világi és az egyházi, mindkettõ a földbõl élt, és kiszolgálták, kiegészítették egymást, vagy nekigyürkõztek, és megbirkóztak egymással. Ma ugyanilyen kettõsség érvényesül a világi hatalom és a média közt. Tehát egy gazdag ember gyereke régen prédikált egy kicsit, ma viszont, amikor csak úgy kipróbálja magát, pénzkeresés céljából, a médiához nyúl. A szegényekbõl meg úgysem lesz semmi, tisztelet a kivételnek. Budapest nagyváros, lakói békések. Ez a polisz számtalan látnivalót, szórakozási lehetõséget kínál. Hangulatos utazásra csábít a Moszkva tér és a Móricz közt közlekedõ, így Budáról induló, Pestet a középsõ körgyûrûn, az ún. Nagykörúton átszelõ, Budára érkezõ, négyes-hatos éjszakai busz, más néven 906-os. Egy-egy átlumpolt, társaságban eltöltött éjszaka után szinte mindenki ezt a lehetõséget választja. Az elõször reátévedõ lélek elcsodálkozik az emberek közti harmónián, amire akkor döbben rá, amikor fellép az alsó lépcsõre. Egy-két megálló, és beljebb kerülök. Mellettem jó nõk beszélgetnek, nem zavartatva magukat attól, hogy hozzám érnek. És milyen volt a Zsoltival? Nem is tudom, olyan közepes. Addig, amíg masszírozott is, jó volt. És utána?
19
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 20
Ha már így rákérdeztél, utána sem lett vastagabb neki. Az volt a furcsa, hogy hosszúnak hosszú volt, de nem volt elég vastag. Ezért volt csak közepes. Ja Ezt én is ismerem szól bele a harmadik. Az ilyenekkel jobb hátulról Csak az meg hosszú távon nem jó, úgyhogy be kell szerezni egy olyan pasit is, akivel elölrõl jó. De akkor is kell ez, úgyhogy a helyedben megtartanám alkalminak ezt a Zsoltit. Nem is tudom, alszunk rá még egyet A jó nõk leszálltak, folyamatosan jártatva a szájukat. Az, ami a Zsoltinak hosszú és vékony volt, nekem önálló életet kezdett élni. Épp elmerülnék a témában, amikor egy mellettem csimpaszkodóra figyelek fel. Dülöngél, a szeme félig nyitva, vagy inkább félig csukva. Megkérdezi magától a megállóban, hogy ez már a Jászai? Elég nagy csend van, és meleg. Ez már a Jászai? Egy hajléktalan bekapcsolja a rádióját. Szerintem Szokolt. Most ébredhetett. Korán fekszik, korán kel, és napközben is szunyókál rendszeres életet él. Meghallgatja a híreket, hogy elmondhassa egy felesért a munka elõtti társasági élet miatt gyülekezõknek. Biztos megy a Dasty Csárdába, a Retek utcai piacra. A Dasty korán nyit és korán zár. Hirtelen megrázkódom, mert úgy érzem magam, mintha Marczinka Csaba lennék. Aztán, mintha semmihez sem lenne közöm, csak beengedem magamba a dolgokat, járok-kelek egész nap. Teljes szabadság. Nincs ebben semmi rossz, gondolom. Vannak ilyen napok. Most jöttem haza, biztos ezért van. Elkóborolnak egy délutáni SMSváltáshoz a gondolataim. Tényleg, miért hiszem, hogy érdemes pl. SMS-t írni? Vagy e-mailt, esetleg írni, egyáltalán beszélni?
20
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 21
Talán csak nem azért, hogy egyre pontosabban fogalmazzak? És akkor mi lesz, ha már olyan pontosan fogalmazok, mint a takonyra lecsapó gyöngytyúk? Akkor jobb lesz nekem? Vagy másoknak? Életveszélyes vizekre tévedtem. Mert mondhatják ugye sokan, hogy neeekeed nem érdemes, egyáltalán nem. Nemhogy írni, még talán megszületni sem volt érdemes. Alapvetõen egyetértek az ilyen gondolatok megfogalmazóival, mert összekapcsolják az írás és az élet értelmét. Az írás, a pontosság és a gondolkodás határainak ilyen fejtegetésétõl hátrébb lépve, egy egészen személyes megjegyzést is megengedek magamnak. Úgy tapasztaltam, hogy nem szeretem megmutatni a szövegeimet másoknak azelõtt, hogy készen lennének. Ugyanis addig, amíg nem eléggé olyanok a mondatok, amilyennek én akarom õket, addig olyan, mintha meztelen lennék persze hogy én, és nem a mondatok! Kényelmetlen. Ez egy szemérmes embernek feltétlenül kínos. Mert õ mindig úgy akar ott lenni, mintha skatulyából húznák ki. Pedig nem kellene ennyire odalennem amiatt, hogy kifigyelnek, hiszen már több mint hatmilliárdan élünk e földön. Elõdeinkkel együtt nem is tudom, hányan. Én meg itt szégyenlõsködöm. Persze vannak más típusú írók. Itt van rögtön Szentkuthy, aki otthon többnyire meztelenül sétálgatott. Nem volt szemérmes fajta. Tulajdonképpen nem is javított a szövegein, úgy adta õket kiadásra. Budapest nagyváros, lakói békések. A mellettem csimpaszkodó felhorkan. Csaknem csíkra nyitja ki a szemét, megnöveszti a pofazacskóját, majd egyszerre olyan nagy szögben kezd el hányni, hogy az már több mint 180 fok. Pedig nem is rázza a fejét össze-vissza. Szerintem így nem is lehet hányni. Geometriailag nem. Ezüstszínû öltönyömön rengeteg folt esik. A békés budapestiek mondják neki, hogy ez már a Jászai, leszállhat. Tényleg az volt, le is szállt. Nem verte meg
21
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 22
senki, pedig legalább tíz ember lett piros pöttyös vagy került még rosszabb helyzetbe. Vidám, békés derû uralkodik az út további részén. Mégis, mit és mennyit ihatott? Gyakorló ivó, vagy kezdõ? Evett-e vajon mostanában, kérdezik a közelebb állókat. A szín alapján többen halászlére tippelnek. Ezeket gyõzködik mások, akik szerint Budapesten csak a hülye eszik halászlevet. Majd következik a lesújtó igazság: minden elképzelhetõ, hiszen szegény fiú hülye volt. Nézd meg, Béla, van-e benne répa? Nézd meg, Ákos, nem-e mákos? Béla és Ákos nem tud erre érdemben válaszolni, mivel a kesernyés bûz miatt mindenki másfelé néz, így õk is. Biztos kirúgta a csaja, azért ivott ennyit! Szegény csávó! A békés budapestiek agresszivitást nem mutatnak, helyette széles vigyor terül el az arcokon. Valami közösségi érzés. Akit nem hánytak le, az azért érzi, akit meg lehánytak, az meg ezért érzi. Mindezeken felül is van valami öszszetartozás. Ezek vagyunk mi, engem se verjenek meg, ha én csinálom. Hazáig vigyorgok, még séta közben is. Küldök egy SMS-t a másik irányba induló barátomnak. Elmorfondírozik az ember a hajnali ágyban a halálon. Mert a derûs vigyor az élõk sajátja. Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de itt van a teljes megszûnés problémája, a halálé, meg az örök életé. Hirtelen megvilágosodtam: szerintem örök életû a testünk. Majdnem úgy, ahogy bizonyos szövegek. A tudomány, ha jól hüvelyezem ki, amit az újságokban olvasok, bármelyik halandó tetemének részecskéjébõl képes halandót elõállítani. Minél fejlettebb a tudomány, annál jobb minõségben lesz örök életünk. Már csak az a kérdés, hogy a szellemünkkel és a lelkünkkel mi lesz.
22
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 23
Szellemünket a szövegek áthagyományozásával vándoroltathatjuk, a lelkünkrõl meg úgyse tudunk semmit. Álmomban, mint egy akcióhõs, ellenséges embereket gyilkolok, és egy hetes BMW csomagtartójába rejtem õket. Napokig nem tudom kivenni õket, mert vagy klónozott rendõrök vannak a nyomomban, vagy üzletet kötök, vagy éppen nem vagyok egyedül még éjszaka sem. Mikor végre felnyitom a csomagtartót, csodálkozom, hogy nem bûzlenek a tetemek.
23
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 24
Uborkaszezon a Pitypang utcában A Pitypang utcában minden éjszaka élvezetes események történnek. Informátorunk a kényes téma természetére hivatkozva neve elhallgatását kérte. Egy budai utcácskában lakik, mely nem rövid, de hosszúnak sem mondható az õ szavaival , amolyan közepesnél meghittebb hely. Hentes van, ruhatisztító is, de kocsma csak a párhuzamos és a merõleges utca sarkán. Éjszaka itt nõi sikolyok, nyögdécselések, mondén, felsikló glisszandók, kitartott sóhajok és más éles vagy selymes hangok szelídítik az akciófilmek egyhangú üvöltése és fegyverropogása által uralt tér akusztikáját. Walter von der Balogh-Ende (=R) helyszíni riportja. R.: Tehát azt állítod, hogy itt a nemi aktusok hanghatásai terén sokkal aktívabbak a hölgyek, mint más utcákban? Informátor: Válaszom egyértelmû: igen. Laktam egyetemista koromban rengeteg utcában, Budán is, Pesten is, de ilyet én még nem tapasztaltam, mint az elmúlt két évben, amióta ide költöztem. R.: És mi a fõ jellegzetessége az itteni zajoknak? I.: Egyszóval: hangosak a nõk. Nem zavaróan hangosak, de nem nevezhetõk diszkrétnek. A másik jellegzetesség meg az, hogy a férfiak halkan csinálják. Nemigen hallani itt diadalittas üvöltést, becézõ brummogást. Legfeljebb ernyedt hörgéseket. Ezek azonban, feltétlenül, hogy úgy mondjam, a kellemes kikapcsolódás örömét hivatottak kifejezni. (Miután néhány nap alatt kifigyeltem, hogy kik azok, akik valamelyik házból indulnak dolgozni, esetleg többször ki-be jár-
24
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 25
kálnak a kapukon, netán sepregetnek a bejárat elõtt, teljes biztonsággal tudtam, kiket kell megszólítanom. Elõször mindenkinek elmondtam, hogy roppant komoly lapnak készítek egy anyagot, amihez riportalanyokra van szükségem. Amikor olyan kérdést teszek fel, kedves Olvasó, ami már elhangzott, csak kérdõjellel : ? jelzem, és így nem ismétlem önmagam, illetve még annyit, hogy a nevem helyett a szerkesztõ javaslatára egy decens R betût rakok, valamint a kérdõjelet sem hagyom el. Itt kell még megjegyeznem, hiszen nem tudhatják, hogy amennyiben sutaságokat találnak a riportban, akkor elnézésüket kérem: ez az elsõ riportom, de kijelenthetem, hogy pontosan jegyeztem fel mindent a magnóról, és patikamérlegen mértem ki szavaimat megjelenés elõtt, tehát kezdõségem nem lesz zavaró.) R.: Igaz-e az, hogy ebben az utcában nem ugyanolyan hangokat hallani éjszakánként, mint másutt? Özv. Sánta Péterné (htb): Mit mond? Nagyon rosszul hallok mán, meg a férjem is meghótt. R. (kiáltva ismétli önmagát): ? Özv. Sánta Péterné: Hát, nem is tudom, fiam, mióta a férjem elment, én má nemigen figyelek oda a hangokra, de ha maga mondja, akkó semmi se változott, mióta mink ideköltöztünk. R.: Köszönöm, nagyon sokat segített, nénike! R.: ? ZZZ (idõs úr): Hát, bizony, így van ez, de ne csodálkozzunk, mivel az ember nem osztódással szaporodik! Több, de inkább kevesebb változatossággal így megy ez évezredek óta. Itt az a sajátosság, hogy hangosabbak a nõk, halkabbak a férfiak. Eleinte azt hittem, hogy talán tiltott tevékenység folyik valamelyik házban érti, az õsi mesterség de aztán rájöttem, hogy ez, mivel szocializmus
25
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 26
volt akkoriban, elvi alapon lehetetlen. Majd empirikusan is alátámasztottam ezt az elméletemet, és kiderítettem: több irányból jönnek a hangok, ami akkor azt jelenti, hogy sok lakásban történnek hasonló jelenségek. R.:? Kerkó Jani (disznópásztor): Hát, meg kell vallani, hogy napközben a gyesznókat makkoltatom, oszt éjjelig meg még inni is kell egy kis ezt-azt, meg most nyaralok egyébként itten. Ebbõl következõleg szégyen ide, szégyen oda, de a sok látni- meg innivalótól éjjel mán alszik az ember, és nem hall semmit. R.: ? Újhelyi Józsi (vállalkozó a szomszédoktól tudni): Kotródj innen! R.: És azt talán tudja, hogy kik szokták hallatni? Ú. J.: Ha arra gondolsz, hogy a feleségem, akkor jobb lesz, ha örökre eltûnsz innen! Beszélik, hogy napok óta itt szaglászik valaki! Hát te vagy az! na, jobb lesz, ha lekopsz! De gyorsan ám, nehogy nálunk találjalak, mer az anyád még szemétdombon találja a csontjaidat! (Itt meg kell jegyeznem, hogy a valóságban is ugyanolyan fenyegetõ volt ez a férfi, mint a szövege, tehát tényleg jobbnak láttam odébb állni.) R.: ? XXY (nem mondja meg a foglalkozását): Hát, igen, a hangokat én is hallom. R.: És tudja, hogy kik szokták hallatni? XXY: Hát, én magamról nem szívesen nyilatkoznék, de fõleg a szemközti fronton lehetnek ilyenek, mert nálam nagyon behallatszik, fõleg a legvégsõ, halálhörgést
26
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 27
idézõ zajok, de meg aztán biztos a kamaszfiúk is begerjednek erre. R.:? Piros István (mûszaki árucikkek eladója): Nevekre kíváncsi? Ilyen például a , a , a , a (Itt hosszasan sorolja a neveket). Nagy részüket napközben is lehet hallani, amikor az uruk nincs itthon, bár ilyenkor igyekeznek visszatartani magukat, ami nemigen sikerül, hisz akkor hogy élvezné a férfi?! A volt feleségem is így lett rajtakapva, a haverom mondta, hogy jöjjek haza, mert valami nincs rendben, az a szemét asszony meg ott volt fekve az ágyban azzal a párnahajderrel, na, akkor, nem akarok nagyképû lenni, de elõre láttam a perdöntõ jellegét az ügynek, fogtam a hazafelé vett fényképezõgépet, és le lettek fényképezve. A kavarodást, kapkodást, ami ezek után jött, képzelheti, én meg ott álltam, õket megszégyenítõ nyugalommal a szobaajtóban (Itt még hosszasan ecseteli válása körülményeit, de az nem tartozik ide.) R.: ? YYY (Három gimnazista lány. Elõször bizalmatlan hátralépés, majd mikor megpillantják a mikrofont, amit közvetlenül a makk alatt tartok ujjaimmal, kirobbanó vihorászás.): Ugye nem lesz benne a nevünk az újságban? R.: Nem, ha nem akarjátok, és fõleg, ha meg se mondjátok. YYY: Hát akkor nem mondjuk meg. O.K. Az az igazság, hogy mi is észrevettük már ezt, és amikor itt van a barátunk, meg persze az apuék elhúztak, akkor mi se fogjuk vissza magunkat. Ha mindenki hangos, akkor mi is sikíthatunk, nem csak az öregek, ugye? Egyébként el sem tudom képzelni, azokkal a löttyedt szerveikkel hogy élvezhetik ennyire! Olyan undorító
27
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 28
R: De hát egyszer ti is idõsebbek lesztek! YYY: Igen, de akkor majd kitalálunk valamit! Na, csá R.:? Kis Pityu (autószerelõ): Hát, persze! (Széles vigyor az arcon.) De szerintem csak ha adhatok egy bizalmas tanácsot inkább csinálni kell, nem írni róla! Egyébként összetéveszthetetlenek ezek a hangok például a pornófilmek egyhangú, erõltetett, mézes-mázas sikolyaival. R.: Honnan tudja? Maga gyakran néz pornófilmet? K. P.: Á, nem, dehogy, csak úgy beszûrõdik az utcáról éjszakánként, tudja, úgy egy-kettõ tájt, nehezen alszunk az asszonnyal el, minden beszûrõdik, az ember meg nem olyan, mint a fóka, hogy csak úgy becsukja a fülit, ha nem akarja, hogy belemenjen a víz, mármint a fóka nem akarja, hogy a víz belemenjen, mi meg a hangot nem tudjuk kizárni, mint a fóka a vizet, érti? R.: Visszatérve a témánkra: akkor hogyan különbözteti meg a természetes hangokat a tévésektõl? K. P.: Hát, mondom, teljesen mások! Másabbak! Ha nem hiszi el, költözzön ide! Egy évvel késõbb az uborkaszezonban egy másik lap is felfedezte a témát: A Pitypang utcában minden éjszaka élvezetes események történnek. Informátorunk, Walter von der Balogh-Ende egy minden szempontból megbízható újságíró ebben a budai utcában lakik, mely nem rövid, de hosszúnak sem mondható, (az õ szavaival) amolyan közepesnél meghittebb hely; hentes van, ruhatisztító is, de kocsma csak a párhuzamos és a merõleges utca sarkán. Éjszaka itt a nõi sikolyok, nyögdécselések, mondén, felsikló glisszandók, kitartott sóhajok és más éles vagy selymes hangok szelídí-
28
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 29
tik az akciófilmek üvöltése és fegyverropogása által uralt tér akusztikáját. A-K. SZ. Iván helyszíni riportja. R.: Tehát azt állítod, hogy itt a nemi aktusok hanghatásai terén sokkal aktívabbak a hölgyek, mint más utcákban? Walter von der Balogh-Ende (csintalan mosoly vibrál az arcán): Válaszom egyértelmû: igen. Akik itt élnek, egyébként azt mesélik, hogy több, de inkább kevesebb változatossággal így van ez, mióta az ember szaporodik. Télen a mi utcai kapunknál dugtak keményen. Képzeld, nagykabátban!
29
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 30
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
02.
Page 31
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 32
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 33
Levelek és szereplõk Bevezetés Az e-mail, a chat, a blog és a topikhozzászólás szinte a beszélgetés könnyedségével íródik. Aztán kiderül, hogy ezek bizony írott szövegek, amelyeket évek múltán is viszontláthatunk és akkor már esetleg nem örvendünk annyira nekik. Ennek elkerüléséért több olyan programot is piacra dobtak, amelyek egy bizonyos idõ múlva olvashatatlanná teszik szövegeinket. Az alábbi, speciális levelek szerzõi tudatában voltak annak, hogy az utókor számára fogalmaznak, ezért vállalták: nem használnak ilyen programokat. Ezeket a szövegeket egy olyan társaság tagjai küldözgették egymásnak, amely a virtuális valóságban jött létre, és talán más formában nem is találkoztak a szereplõk. Elképzelhetõ, hogy egy név mögött akár több természetes személy is megbújik például, ha írás közben (titkon) összedolgoztak , de természetesen az sem kizárt, hogy egy személynek van több neve. Különlegesnek azért mondhatók ezek a levelek, mert naplóbejegyzéseknek is tekinthetjük õket. Hiszen hogyan is képzelhetnénk el egy digitális álnév naplóját, ha nem emailek, beírások halmazaként? Olykor a legtitkosabb, máskor a legközönségesebb gondolataikat írták meg a szereplõk egymásnak, szakítva az évezredes naplóírási szokásokkal: miszerint a napló legrejtettebb barátunk, féltve õrzött kincsünk, vagy extrovertált természetünk rikkancsa; de semmiképp sem az olvasónak azonnal felkínált mû. Nem szakítottak a szerzõk azzal a szép hagyománnyal, hogy a napló egocentrizmusunk terepe, önámításunk kézenfekvõ eszköze, malacságaink kincseskamrája, fantáziánk szüleménye stb.
33
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 34
A szövegek nagy száma miatt csak válogatást közölhetünk, a válogatás alapja pedig egy 48 órás keletkezési idõintervallum volt. Amint azt a kedves olvasó tapasztalhatja, a keletkezés (mára igazolhatatlan) rövid ideje ellenére tágas világba érkezik: mind idõben, mind térben messzire kószálhat el; vannak protagonisták, kapcsolatok alakulnak ki, csalódások érik a szereplõket, s létrejön a történet is. Betekinthet a kedves olvasó olyan kapcsolatokba, amelyek hátterében nagy érzelmi, szellemi vagy financiális töltetet, hátteret, okokat sejthet, ám munkánk csak a szövegek közreadásában áll, tevékenységéhez egyéb segítséget nem kap, a kiegészítés feladata a kedves olvasóra vár. Legutoljára, de nem utolsósorban köszönet illeti Médiaistent, hogy lehetõvé tette a levelek összegyûjtését, és ezáltal a kötet megjelenését! A szerk.
*** Mindazokért Kedveseim! Mindazokért, akik nem tudják, mi legyen a következõ lépés, mindazokért, akik nem tudnak járni, mindazokért, akik várnak valakire, mindazokért, akik nem érkeznek meg, mindazokért, akik néznek a vak világba, mindazokért, akik maguk elé merednek, mindazokért, akik nem tudják folytatni a sort, mindazokért, akik a sorban állnak, mindazokért, akik hosszan kitartott, magas hangra vágynak, mindazokért, akiknek nem lehetett hangjuk, mindazokért, akik gyermeki, ártatlan vággyal mindenséget teremtenek, de már semmi nincs, ami beteljesíthetné a vágyat, mindazokért, akik mindenért nyúlnának, mindazo-
34
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 35
kért, akik nem mozdulhatnak, mindazokért, akiknek arca kezükben, mindazokért, akiknek nincs arcuk, mindazokért, akik semmit sem hallanak meg és mindazokért, akik mindenrõl tudni akarnak, mindazokért, akik még nem tudják, mit csinálnak, mindazokért, akiknek az évek súlya alatt meggörbült a hátuk, elfújja õket a szellõ, a vak és vén, púposan hajlott, monomániásan imádkozó öregasszonyokért, mindazokért, akik még nem kóstolták a másik ember örömét, és mindazokért, akik nem a fejükkel gondolkodnak, mindazokért, akik védtelenek, és azért, aki nem védi meg õket, mindazokért, akik érzéketlenek, és mindazokért, akiknek megvan mind a hat érzékük, mindazokért, akik megsemmisítik magukat, és mindazokért, akik csak addig akarnak itt élni, ameddig megadatott nekik. Vigyázz mindarra, amit teszel, mert súlya nincs, de hatása annál nagyobb, olvadt rám isteni melankóliával a monoton, az egyhangú, az unalmas, a mindent átfogó felszólítás, mikor éreztem, hogy vége van életem egy újabb szakaszának, elmúlt (nem békésen, de nincs), és meg kell tennem, amit más helyettem nem tehet meg, vagyis a fantázia nevû istennõt kell kitartó szerelemre bírnom, az elemek angyali rendjét kell létrehoznom, az álmot kell meghatároznom, melyben mások lelke forog kockán, tudván, hogy ezt a kockát még csak nem is én pörgetem, de mégis úgy kellene tenni, legalább a tudhatóig eljutni a sejtelmek mellett ezek ne maradhassanak homályban, persze tudván, hogy csakis akkor lesz haszna mindennek, ha létrehozhatók a fent említett érdekeket megtámogató összefüggések, ha ezek a mindazok minden és egyszerre semmi, ha húsba vágó és egyben tökéletesen lényegtelen kérdésrõl van szó, csakis akkor sikerülhet. szolga
*** 35
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 36
Az emlékezetkiesés A kegyetlenségérõl méltán hírhedtté vált Szád Márki elektronikus levele Médiaistenhez, aki megoldásképp máris chipek, valamint memória beépítését javasolta neki. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. JA Kedves Médiaisten, kiesett az emlékezetem. Hogy is kezdhetném másképp, mikor csak erre tudok gondolni, és ez nem nagyon van, csak érzékelem, tehát muszáj így kezdenem. Botorkálok, folyton nekimegyek a falnak, éji bogár, még a fejem is koppan, nincs térérzékelésem, muszáj leírni, ami történik, hátha egy szövegfolyam kisegít a bajból. Talán el is felejtettem sok mindent de ez egy emlékezetkiesésnél természetesnek mondható. A múlt meghasadt, és nem a múlt elõtti történésekre látok rá a résen. Mire látok rá? Már csak arra emlékszem, ami nincs, vagy nem is volt, tán nem is emlékszem semmire, ez a számtalan óra a számítógép mellett nem engedi felidézni a tegnap történteket, csak a csõre töltött pisztoly sülhet el magától. Vagy szétittam volna az agyam? Netán más szerek hatása ilyen erõs? Hogyhogy beszélni, írni mégis tudok? Például nem jut eszembe, hogy kinek és miért mentem neki nagy gõzzel, dérreldúrral, miért és kinek, pedig azt mondják, írják, hogy nekimenõs alak voltam, mostanra meg mindez alapját veszti, lám. Mert miért üldözzek valakit, ha nem tudom, mert elfelejtem: kit üldözök és miért? Pedig milyen büszke voltam én a memóriámra, hogy mindent megjegyzek, figyelmemet semmi nem kerülhette el: a pók a falon, ahogy rá-
36
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 37
ront a hálóba akadt légyre, és az elefánt a porcelánboltban egyaránt feltûnt nekem. Barátaim is bátran fordulhattak hozzám, vitás esetekben, például ha arról volt szó, ki szúrta elõször bicskáját a másikba kamaszkorunkban, vagy melyikük csókolózott elõször, stb. Még arra is képes voltam, hogy szándékosan bonyolítsam az emlékezést: nem az eltitkolni kívánt telefonszámot jegyeztem meg, azt tovább titkosítottam egy módszer szerint, majd ezt megint tovább titkosítottam, aztán még tovább, titkosítások egész algoritmusa jött így létre, maga is titkosításként, és ezt elneveztem egy ilyen és ilyen módszernek, így csak a módszer nevét kellett megjegyeznem. Ha pedig szükség volt a telefonszámra, mondjuk egy, a feleségem elõl titkolt viszonyban fontos számra, akkor visszaemlékeztem a titkosítás nevére, és az egész mûveletsort képes voltam bármikor visszafelé lejátszani. Késõbb ez a név egy még bonyolultabb titkosításba már csak mint egy elem került be, ilyen kiváló emlékezõtehetségem volt vala. No de hol van már a tavalyi hó? Kiesett az emlékezetem, és most nem találom. Másnak persze csak a protkója eshet ki, de akinek kihullanak a vendégfogai, annak sem sokkal jobb, irigylésre méltóbb a helyzete. Az például nem tud rágni. Olyan, mint a teknõsbéka, de mivel nem annyira kemény az állkapcsa, protkó nélkül csak levest és pépeset ehet. Nekem meg nincs min rágódnom, kihulltanak mind a vendégszavak. Szétfoszlik itt úgyis minden, ha így folytatom. Vagy nem én folytatom, és megy minden magától? Nem én kezdtem? Ki kéne venni szabadságot, talán az segít, de ki lehet-e venni ebbõl az életbõl valamit? Forduljak hozzád, Médiaistenhez, segítségért? Inkább a halál! Barátoktól ekkora szívességet nem kérhet az ember, elvégre nekem is van méltóságom. Ah, áldott Nyúgalom, hogy rühelltelek, most pediglen úgy áhítlak, mint pici fürj a nyarat, úgy várom eljöttödet
37
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 38
én, a nagy Szád Márki. Lemerültem, nincs térerõm. Idõerõm? Mondják, hogy még a szavakat sem találom. Törölközõ helyett telefont kérek a fürdõkádba, meg is lepõdnek rendesen, hiszen nem telefonálni akarok. A szavakat elfedik a szavak, mintha egymás mögé bújnának. Nem látni a fától az erdõt. Írni is csak azért tudok, mert van ujjmemóriám a zongoristáknak is van ujjmemóriájuk, nekem miért ne lehetne. Nõkkel kapcsolatban is van, csukott szemmel megmondom, ki kicsoda, de én annyit írtam már a gépbe, hogy kialakult a gépelés terén is. Szinte vakon tudok gépelni. Nem szeretnék teljesen vakon gépelni, a vak zongoristák részben olyanok, mint a gépek: ráteszik a kezüket a zongorára, és máris kacskaringózik a Chopin-keringõ dallama, a melódia, vagy valami más. Nálam meg elõbucskáznak a mondatok. Még szerencse, hiszen nem mindegy, hogy erre az esetre miként lehet majd emlékezni. Nem tudom, mi volt azzal az IRC-levéllel, amit négy napja kellett volna elküldenem. Egy ideje folyamatos emlékezetkiesésben élek. Feladtam egyáltalán? Biztos? Hogyan juthatna eszembe? A gép elõtt aligha, innen legfeljebb azt tudom, hogy megírtam a levelet, mert rábukkantam, véletlenül egyszer csak ott vibrált a folyadékkristályos monitoron. De elmentem-e a postára? A számítógép olyan, mint egy kincsesbánya: nem találom benne a kincset. Pedig valamilyen logika szerint helyeztem el benne mindent, csakhogy a logikát is hová helyeztem el benne? Ha csak a logika megvolna, már az is sokat segítene. Kellene írni egy szöveget a fájlrendezési logikámról, amit bármikor elõvehetnék, és máris visszakereshetõ lenne minden, de hová tenném ezt a bármikor elõvehetõ szöveget? Vagy arról is írni kellene, hogy ez és más, fontos dolgok hol vannak? De ha ez utóbbi írást sem találnám? Rendet kellene már tenni a fejben. Lehetséges-e, hogy az
38
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 39
ember csak gyûlölni tudja ilyen helyzetben önmagát? Szád Márki, Szád Márki, szállj már ki? Lehetséges, hogy nemhogy végiggondolni nem sikerül ezt a történetet, de voltaképpen nincs is? Most ez szellemi vagy fizikai probléma? Nem tudom, mi történt. Amikor azt a bizonyos levelet megírtam, még tudtam. Ha ismét találkoznék a szövegkörnyezettel, akkor újra világos lenne az egész. Kiderülne minden. De hogyan futhatnék össze a múlttal, ha folyton kitér elõlem, mint Neo a pisztolygolyók elõl a Mátrixban? Pedig itt vannak a zárványai, érzem. Mintha semmi sem volna a helyén. Most bent, a fejemben kezd kibírhatatlan lenni, hiszen legalább a fontos eseményeknek a fejemben lenne a helyük. Egyáltalán: hogyan képzeljem el az életemet, ha a legsajátabb dolgaimra nem emlékszem? A múltkor is: nem húztam le a nadrágomat a vécén. Hogy megy így haza az ember? Mikor nyilvánvaló, hogy büdös? Mert ilyesmi sosem otthon történik meg velünk, ahol kiismerjük magunkat, ahol rövid zuhanyzás után (amikor csak a szükséges helyeket szappanoznánk be) kényelmesen át tudnánk öltözni, ahol egy elegáns legyintéssel úriember nagy dolgokban is nagyvonalú tennénk túl magunkat az eseten, és ahol nem kellene a többi ember elõtt pirulni, szégyenünkben, évek múltán is. Mert a kollektív emlékezet, na, az persze hosszú! Mindenhez kell az idõ. Nem lehet kiterjeszteni az emlékezetet a térbe, a papírra, nem hordhatok mindig egy cetlit magamnál, hogy húzd le a gatyát, mielõtt Egyébként meg nem mindegy az sem, hogy a jelen emlékezete milyen. Még akkor sem, ha teljesen mindegy, mivel egyszer úgyis kitörlõdik. A most szempontjából nem mindegy. Most csak a káosz van. Itt egy e-mail érkezik, ott egy kifizetetlen számla, vagy ha kifizettem, akkor még nem regisztráltam. A számlákat ugyanis regisztrálni illik, nehogy elvesszenek. Aztán külön dossziéba tenni a különbözõ te-
39
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 40
vékenységi körökhöz tartozókat, ilyenek például a háztartási gépekrõl kiállítottak, a közüzemiek, a biztosításiak és a kocsival kapcsolatosak. A más-más cégek által elszámolhatók is ilyenek, azaz nem ugyanabba a dossziéba kerül a ruhavásárlás, a könyv (minden könyv lehet szakkönyv!), a tisztítószer, a telefonkártya, a taxi, a nyomtatópatron, a vacsora, a toll, a hamutartó, a terítõ sat. sat. után kapott számla. Már a vendégagyat is elszámolhatnám, mi ez, ha nem Eldorádó? A bankkártya, a SIM-kártya, a kaputelefon, a biztonsági rendszer PIN-kódja, a PUK-kód, a számítógép és az emilek jelszavai, a különbözõ internetes álnevek jelszavai: mekkora hab az életemen! A mailek meg csak jönnek és jönnek, már egyébként akkor vagyok mérges, ha nem jönnek, mivel ilyenkor nem tudok mit kezdeni a felgyorsult szabadidõmmel. Két lehetõsége van annak, aki túl sok mindent vállal: az egyik az, hogy csakis és kizárólag olyan dolgok történnek vele a szándékos történésekrõl van szó, azaz az eltervezett tevékenységekrõl , melyeket meg fog tudni jegyezni, avagy olyasmit tesz, aminek utólag is felderíthetõ a teljes környezete. Talán az sem igaz, ami lesz. Vajon egy kép, jelentsen bár mégoly sokat is, mit ér, ha nem tudja visszahozni a pillanatot?! Mit sajnálom a szétszaladt múltam, mit a pillanatnyi összefüggéseket, mikor még a pillanat képét sem mutatja a kép. Semmi nem pecsételõdik az agyamba, hacsak az nem, hogy semmi nem pecsételõdik az agyamba. Nincs mit feltörni, nincs kód. Csak lényegtelen dolgoknak van kódja, folyton csõre töltött pisztolyt játszottam, ennek, úgy látszik, egy idõre vége. Üdv: Szád Márki
*** 40
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 41
Hadba vonulók Már itt lebeg a szemem elõtt: legújabban a globális háború azzal fenyeget, hogy a világban már nem csak szomszédos országok háborúznak egymással, hanem a szegény népek vezérei már azért fognak össze és indítanak háborút a tõlük akár több ezer kilométerre fekvõ országok ellen, mert immáron elviselhetetlen az a nyomor, amelyben élnek, hogy gyermekeik és asszonyaik velük együtt még az ágyat sem ismerik, hogy nedvesedõ gyékénycsomókon alszanak, és a világ gazdagabb országai azért pénzelik a szegényebbek kormányzatait, hogy azok ezeket a globális felkeléseket megakadályozzák. Azért pedig, hogy ne kelljen túl nagy árat fizetni gazdagságukért, nem a demokratikus, hanem a despota államok létrejöttében érdekeltek, amelyek katonai vezetõi népeiket úgy tartják kordában, mint koncentrációs táborokban az õrök a rabokat, ugyanígy épp azért tartják fenn a legfejlettebbek a legfejlettebb technikával ellátott katonaságaikat is, hogy amennyiben a despoták önös érdekbõl, hadseregeiket összefogván szintén önös érdekektõl vezérelve iparkodnának véget vetni népük szégyenletes viszonyainak, idõben meg tudják állítani õket, lehetõleg valamelyik külsõ országban. Itt lebeg szemeim elõtt, amint megindulnak a tömegek, és hadba vonuló fiaink az ellenük botokkal felsorakozókat verik ki határaink közelébõl. anarchikus fantaszta
***
41
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 42
Gutenberg lefekteti munkamódszerének alapjait Ezt a levelet, általános érvénnyel megfogalmazott része miatt, körlevelekben szokás továbbküldeni Kedves Médiaisten, kedves barátom, kit lehet, hogy én hoztam létre (erre az aktusra már nem emlékezhetem), úgy érzem, most, levelemet újból átfutva: a hasznos tanácsokat megérte begépelni, hiszen így nem maradtak a fejemben. Kérdezted: emlékszem-e még arra, magam miképp változtam olyanná, amilyennek ma látszom, s hogyan alakult ki az a tekintély, amellyel bírok. Felfedem tehát titkaim egy részét. Kicsit a történetemet is meg kellett fogalmaznom, és persze a módszeremet sem hagyhattam ki leírásomból. Amint elsõ nevemet (Gensfleisch) néhány hét alatt elhasználtam, máris belejöttem a munkába. Hipp-hopp megtanultam azokat a törvényeket, amelyek szerint általában az emberek a világhálón dolgoznak, s bízhattam benne, hogy vállalkozásom sikerre vihetem. Tudtam: bármi légyen is az alaphelyzet, a gondolatokat uralnunk kell, ha meg akarjuk védeni magunkat a támadásokkal szemben, melyekre bizton számíthatunk ez a helyes és biztos magatartás, s elméletileg általános követelés is egyben. Támadás közben a feledés nem tanácsos, mert ezáltal meggyengül az erõ, és a mondat elveszti célpontját. A gondolatok görcsös vezetése szintén kerülendõ, mert az agytekervények elzsibbadnak, és ezáltal elveszítjük a fej finom érzését és vezetõképességét. Minden fennforogható gondolatot ismernünk kell, ebbõl a célból állandóan olvasunk, sõt, naponta játékosan megforgatjuk magunkban az egyes látószögeket ha az ellenfél más állást vesz fel, mi õt rutinszerûen nyomban követhessük, nehogy ennek elmulasztása gyõzelmünket tegye kockára. Mind-
42
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 43
ezek érdekében a klasszikusokat is tanácsos néha-néha elõvenni, vitázni velük, hogy ne csak bárgyú ellenfeleinkkel gyakoroljuk magunkat. Hozzáállásunkat jellemezze, hogy mind a támadásra, mind a védekezésre bármely pillanatban, több színtéren, több ellenféllel, sõt ellenfélcsoporttal is alkalmasak vagyunk, aktivitásunk lankadatlan, s passzivitásunk is ennek csupán egy formája lehet. Fáradhatatlannak kell lennünk a konfliktusok elkerülésében és keresésében, ítélõképességünkben bízzunk, és hosszú távú céljainkkal vessük össze a váratlanul adódó témákat. Mind a téma meghatározása mert erre is lehetõségünk van , mind a lépések sorrendjének, a köztük eltelt idõnek a meghatározása az ítélõképességtõl függ. A helyes hozzáállásban továbbá nem elég, ha a fejünket állandóan tisztán tartjuk: arra is törekednünk kell, hogy széleskörû ismereteink mozgósításával mindig és minden tekintetben megfelelhessünk az ellenfél támadásaira. A hozzáállás, valamint a gondolatok gyors forgatni bírása a legnagyobb fontossággal bír, mert ez az alapja a sikernek, és ezt addig kell gyakorolni, míg a legnagyobb gyorsasággal, minden egyes helyzetben, biztonsággal boldogulni nem tudunk. Ellenfelünknek mindig határozott képet mutatunk magunkról, s a lehetõ legszigorúbban járunk el a mondatok megírásakor: neki a legkevesebb helyet hagyván a viszszavonulásra, illetve a visszavágást szolgáló válaszok megszerkesztését lehetõvé tevõ gondolati térben. Létezik egy másik módszer, amely szerint mindenféle baromságokkal spékeljük meg a mondatainkat. Ez arra szolgál, hogy az ellenfelet idegessé, nyugtalanná, bizonytalanná tegyük, mely állapotát könnyen hasznunkra fordíthatjuk, vagy pedig más cselfogással egybekötve, nagy benyomást tehetünk a közönségre. Általában véve gondolataink baromságokkal történõ megspékelését azonban sû-
43
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 44
rûn ne használjuk, mert sanszos, hogy a végén a szöveg mellett még bennünket magunkat is baromnak tekintenek, ami kényelmetlen érzés, és semmiképp sem a gyõzelemhez vezetõ út jellemzõje. (Ugyanez vonatkozik a mellébeszélésre is.) Néha, cselvetés igényével meghátrálhatunk. De soha ne feledjük: ha fegyver van a kezünkben, azzal kell védekeznünk, nem pedig a kitéréssel. A cselezéseknél pedig különösen arra kell ügyelnünk, hogy az ellenfél figyelmét oda irányítsuk, ahol fedett helyzetben vagyunk. Tehát mi magunk soha ne teremtsünk neki alkalmat a visszavágásra, igazi védekezésre úgyis lesz lehetõségünk bõven, hiszen azt sem feledhetjük: szörnyû nagy azok száma, kikkel meg kell küzdeni, s mint az eddigiekbõl kiderült, ráadásnak még ott vagyunk mi magunk is. Általában nem szabad összetéveszteni a játékosságot a szeleskedéssel, mert míg az elsõ céltudatosan szabad, a másik mindenféle célt nélkülözõ szabad hozzáállás, amellyel sok kárt okozhatunk magunknak. Egy rossz hangulatban kiejtett szóért, hirtelenkedésért, tévedésért, feledékenységért vagy egy csekély hanyagságért nagy árat kell fizetnünk. Nem tanácsos elfelejteni továbbá, hogy tevékenységünk jellegébõl fakadóan véleményformáló, s ehhez soksok különbözõ véleményt sugalló és elhintõ hozzászólóra van szükség. Ezeknek mindenképpen saját nagyságukhoz mérten kell intézni a cselezéseket. A közönség nagy úr, s nem árthat, ha egy részét magunk birtokoljuk. Illetve, ha több szócsövünk is van. Szerencsére ezek kiválasztásában sokak majdnem a hihetetlenséggel határos könnyelmûséggel járnak el. Némelyek például ahelyett, hogy a tehetséget néznék, õszinte és ismert barátaikhoz fordulnak, mások viszont az egyszer már bevált személyhez ragaszkodnak megváltozott körülmények közepette is. Magam
44
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 45
õket eleinte saját énjeim közül válogattam ki, így tanulván bele kötelességeikbe; de ezt a játékot csak rövid ideig ûztem, mivel énjeim jobb sorsa érdemesek. Ez a csekély idõ is elegendõ volt ahhoz, hogy a késõbbiekben aztán könnyedén áttekinthessem a felvett, fizetett véleményalkotók tevékenységét. Olyan alkalmazottakét, akik egyszerû emberek, s egyszerû vélemények terjesztésével bízhatók meg, nem bonyolítják túl a dolgokat, de elég jól fogalmaznak. Többségük frissen végzett bölcsész volt, õk örömmel vállalták el a primitívnek nevezhetõ feladatot, s irányításommal hamar megtanulták a kisebb fortélyokat. Legfõbb erényüknek az tekinthetõ, hogy sosem válhattak veszedelmes ellenféllé, mivel híján voltak a szigorú pontosságnak, a gyorsaságnak, a védekezésnél is szükséges önbizalomnak, de mindezeken felül még az irányítást is igényelték. Az adott médiából ne lépjünk ki! Más világban ne akarjunk sikereket elérni! Ha mégis, akkor se fedjük fel kilétünket és máshol szerzett tudásunkat, könnyen belátható, hogy véres sebeket szerezhetünk. Aki kilép, az végleg kilép: vagy mert nem bírt a vérével, vagy szerepét megunta, esetleg küldetését beteljesítette és tehetségét máshol óhajtja kamatoztatni, vagy azért, mert így akarta, munkáját befejezte, gyümölcseit óhajtja élvezni. A nagy visszatérésekrõl meg csak annyit, hogy el lehet õket képzelni, hiszen a világ folyása nem áll meg, s az idõ általában véve sem feltétlenül vész kárba. Az a veszély pedig mindig fennáll, hogy aki nem halad a korral, azt a kor haladja meg. Üdv: Gutenberg
*** 45
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 46
Minden majdnem kiderül Médiaisten! Te szemétláda! Te ruha, tele mindenféle töltelékkel! De nagy a szád máskor, nehogy már ne válaszolj nekem! Most jöttem csak rá, ki is vagy te tulajdonképpen! Te mindenki vagy! Mindenki ír a te nevedben! Tiszteltelek eddig, és most rá kellett döbbennem, hogy te is becsaptál! Hogy honnan tudom mindezt? Nemrég megkaptam a jelszavadat levélben, egy álnévtõl, tuti álnév, sehol sem szerepelt korábban, rákerestem mindenhol, egy fórumon sincs nyoma, ez az általános összeesküvés elméletének csimborasszója, hogy ennyien ismerik a jelszavadat, ennyien írnak neked és nézhetik meg mások írásait! Ha nem lennél, ki kellene találni, beléptem az álneveddel, és mindent láttam! Te vagy a legfõbb fórum! Mindenki kiválasztója és kiválasztottja! Te egy kurva pöcegödör vagy! Ráadásul folyton hazudsz, mint a vízfolyás, hiszen egyik leveledet sem lehet a másik mellé tenni úgy, hogy ne mondanának ellent egymásnak! Tisztázd magad! Hogy ki is vagy tulajdonképpen! Legyen átkozott a neved! Pocskondia
*** Önbecsapás? Nagyon nagy kavarodás van a fejekben a vallás terén ma, de ez mindig is így volt! Gondoljunk csak vissza a Krisztus utáni elsõ századok kavalkádjára! [Persze-persze, csakhogy azokban a századokban olyanfajta kavarodásról volt
46
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 47
szó, melyben az Ószövetség ismerete a vitázó felek közt közös tudást jelentett, ugyanígy a jó néhány Krisztus utáni irat is, és nem a levegõbõl kapkodták, félnapos elmélyülés után az isteni tudást! jegyezte meg szolga.] [Na de hát alig volt könyv! Hogy olvasták volna akkor olyan sokan a szent iratokat?! Nem is tudtak olvasni! Igehirdetés útján szerezték az információt: ment Pál, és az apostolok, meg azok tanítványai, és az emberek észrevették, hogy valami mást hirdetnek, mint a többi vallás! Olyasmit, ami közösségi és személyes hitélményt is lehetõvé tesz! maffiavelli így fejtegetõzött.] Megjegyezve a megjegyzéseiteket és hozzátéve: akkoriban valószínûleg tényleg nem az olvasás volt a legfõbb szellemi táplálék, és a vacsorákon tényleg az a szóbeszéd járta, hogy mi is történt Jézussal, ugyanúgy, mint ahogy ma az, hogy mi történt a haverokkal vagy a munkahelyen, illetve itt, Magyarországon 1988 2008 közt, illetve késõbb, avagy manapság, s mirõl beszélnek a szomszédban vagy a médiában. Engedelmetekkel viszont folytatom a gondolatmenetemet, hátha megleljük a kiutat. Nomármost, a vallási útkeresés mindenféle fajtái, jelei úgy bontakoznak ki szemünk elõtt a horizonttól errefelé, mint egy tavaszi mezõ. Az adjuramisten, de most! jellemzi a növényeket, virágokat, mákvirágokat szinte kivétel nélkül egyaránt. Persze ebben a tenyészetben a férgek is megjelennek, hogy porozzanak és szaporítsanak. A buja televény képét mutatja minden, ki-ki a maga világában csak a mellette állót látja, aki persze nem biztos, hogy ugyanolyan, mint õ. [De azért csak megjelenik az a tulajdonsága a természetnek, hogy a sokféleség ellen is mozog, természet kontra biodiverzitás, hogy a másik faj kiszorításával saját hasonmásai, elvbarátai közt élhessen, és veszélyben a csoport külsõ tagjai, tehát az esetleges másokkal keveredõk legyenek! maffiavelli rámutatott.]
47
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 48
A fiatalság, mert fõleg róluk van szó, már a hatvannyolcas lázadások után eljutott arra a fejlõdési fokra, hogy a saját megváltásával foglalkozik. Divatosan: csak a saját cuccát nyomatja. Úgy önmagában, mint önmagán kívül. A hozzánk nem hasonlítókkal ma egyébként sem foglalkozunk, kedves maff. Az a fontos, hogy érezzük a megváltás szelét. Ragadjon magával bennünket, mint Gisele Bündchen egy képzeletbeli bulin, azaz a buli archetipusán, a szomszéd szobába egy kis nemi élet, Nachtmusik céljából. És ha ez megvan, vagy úgy érezzük pár percig, hogy megvan, akkor minden rendben. [Szegény Faust! Aki olyan pillanatot keresett, mely megmaradhat! Itt meg már egész percekrõl van szó!!! dekóder] Igazad van, de hiába szájalsz, meg hozod fel, dekó, ezeket a múltbéli történéseket, csak a magad elavult mûveltségét nyomatod nem divat ez manapság az ifjúság közt. Szóval azért az az Eine kleine Nachtmusik igen kevés embernek adatik meg Bündchennel, de a nagy többség nem jön rá, hogy becsapja magát! Mert csak a megváltás szelét akarja érezni. A szelét. Gutenberg
*** Az aranyborjúról is Bevallottad, hogy te voltál az a budapesti fiatalember, aki házasodni akart, egyházilag is, miután már megkeresztelték a gyerekét ráadásul nem is a gyerek anyját akarod elvenni. [ Na, kíváncsi vagyok, szolgám, hogy éppen te mit fogsz írni:))))) szólt Mata Hari válaszlevele, melyre gyors szolga-válasz született: Ne vigyorogj, mert azt legalább megtudtuk, hogy férfi vagy, kedves Mata Hari, ha-
48
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 49
csak nincs olyan berendezésed, mint az Iron Manben a Vasember barátnõjének, hogy olyanná alakítsd át a hangodat, amilyenné akarod: férfi, nõ, fiatal, öreg technika kérdése! ] Egyszerûen nem értem, hogy jutott eszedbe ilyen tréfát véghezvinni László atyával, hogy hazugsággal felhívod telefonon. Még jó, hogy nem a saját lányodat akartad feleségül venni, egyházilag, mérhetetlen megbánást tanúsítva az addigi vallástalan életedért! Vagy politikai ellenfeled László atya, és akkor úgy hajlik az érv, ahogy akarod? Nem, semmiképpen sem adhatok igazat neked! És egyébként sem hiszem, hogy a szekularizált világ rendben lenne. Szerintem a papságban rengeteg tudás hagyományozódott át az utóbbi másfél-két évezredben: rólunk. Nem bizonyítja ezt, de azért megfontolásra késztetõ tény, hogy pszichológusok, filozófusok, írók tanulnak irataikból. Ennek a tudásnak a súlyát akkor is megtapasztalhatjuk, ha csak egy éjszakai betelefonálgatós mûsort nézünk meg az általad kigúnyolt László atyával. Lehet parodizálni, mert igazán vicces, és nem heroikus, ahogy õ ott egyedül ül, de nem adhatok igazat a paródia világának, ha a gúny maga a forma ellen, azaz a tévés lelkigondozás ellen fordul, és akkor sem, ha a papság összessége ellen irányul. És nem tudok olyat mondani, ami mellett állást foglalna a szöveged. Esetleg amellett foglal állást, hogy amit viccesen lehet beállítani, azt szívatni kell, vagy mindenki oldja meg a problémáját maga? Ezt a világot nem akarom elképzelni, hiszen szükségünk van egymásra. Szerintem fontos a tévés lelkigondozás, és ezt alá is támasztom, itt, mindjárt. Mivel igen sokat tanultam tõletek, például azt, hogy ha komolyan magyarázok el valamit, akkor senkit sem érdekel semmi, új stílusú érvelésem következik. Persze már csak azoknak, akik idáig nem jöttek le a szövegrõl.
49
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 50
Igen sok ember végez motorikus tevékenységet úgy, hogy közben tévét néz. Például vasal, krumplit hámoz, fürdik, netán pisil vagy porszívózik. A motorikus tevékenység lényege abban áll, hogy nem kell odafigyelni rá, és lehet tévézni, amire mellesleg szintén nem kell odafigyelni. Tévé már mindenhol van: konyhában, mosókonyhában, vasalószobában, kis szobában, nagy szobában, vécén, szaunában, fürdõszobában, internetes tévé a dolgozószobában. [ Nem tudom, hogy élnek a szolgák, de ennyi helyisége ritkán van egy tisztességesen dolgozó embernek! anarchista fantaszta válaszlevele.] Ám sokan már nem badarságot akarnak látni, hanem inkább értelmes dolgokat tanulni. Mert mindenki a marhasággal kezdi, ezt megengedhetjük. Ide-oda kapcsolnak mindaddig, míg rá nem találnak a megfelelõ csatornára (néha olyan nehéz, hogy nem is sikerül, tehát badarságot néznek és hallgatnak). Nos, megunják néha a természetfilmeket, a különbözõ kulturális, ismeretterjesztõ mûsorokat, és egyszer csak kikötnek valami más dolog mellett. Milyen törékeny ez a képzési lehetõség a konyhában, mosókonyhában, vasalószobában, kisszobában, nagyszobában, vécén, szaunában, fürdõszobában, internetes tévén a dolgozószobában! Mert mondjátok meg nekem, mit tudhatunk meg így a világról! [ Te: semmit:) írta Mata Hari.] Megismerhetjük kimerítõen ha sorozatban adják bizonyos rovarok, mondjuk a lepkék életét. Ha még véletlenül hozzá is olvasunk, akkor sem igazán lesz rendszeres tudásunk róluk. [ Nyilván, mert a rendszeres tudásra nem igazán éhezõ, mégis kíváncsi emberekre is építenek ezek az adók így maffiavelli.] Ha mégis azt hisszük, hogy rendszeres tudásra tettünk szert, és megismertük, mondjuk, a lepkék életét, aztán valahol a félszárnyúakról, netán a potrohhal csapkodókról hallunk, egy világ dõl bennünk össze. Becsapva érezzük magunkat, holott senki
50
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 51
nem ígért nekünk teljes tudást, mégis úgy érezzük, az egész ámításon alapult. Mégis tovább nézzük a tévét, miután kidühöngtük magunkat. Jobban jár az, aki középkori állatleírásokkal foglalkozik. Ott Arisztotelész, Plinius, Experimentator, Solinus és a többiek közvetítették a tudást mindenrõl, õk voltak a médiasztárok. Itt van például az ahune mely talán leginkább hasonlít a számítógépezõ emberhez , róla így kezdi fejtegetéseit Thomas Cantipratensis. Az ahune Arisztotelész szerint tengeri szörny, és minden tengeri fenevad legfalánkabbika. Ragadozó, és mindentõl, amit megeszik, egyre csak hízik. Ezért azután hasa mérhetetlenül, és testméreteihez képest túlságosan is kitágul. Ez az állat, ha valamilyen veszélytõl tart, saját testébe rejti a fejét, mégpedig olyképpen, hogy akár a sün, behúzza tagjait. Annyira vastag és kövér egy állat ugyanis, hogy ha bõrét és húsát összehúzza, bõre redõket vet: ezekbe rejti azután tagjait, úgyhogy azok ki sem látszanak onnét. Csakhogy mindebbõl az ahunénak olykor kára is származhat. Annyira fél ugyanis a haláltól, hogy ha azt látja, hogy valami veszély fenyegeti, fejét testének tömegébe rejti, és míg a veszély el nem múlik, és a rá leselkedõ ragadozó el nem vonul, fejét, melyet önmagába rejtett, semmi körülmények között ki nem dugja. Mikor azután éhezni kezd, saját húsát kezdi el falni, úgy gondolva: inkább váljék táplálék belõle részben, mint más vadak zsákmányául esve, egészben. És ha már rendszertelen tudásról van szó, látható, hogy többet mond nekünk az emberrõl való rendszertelen tudás a másról szólónál. [ Ahune és internetezõ ember?! Bame, ez rázós! lepõdött meg anarchikus fantaszta.] Ez úgyis csak rendszertelen lehet, még akkor is, ha rendszerezett, egyébként ugyanúgy, mint az állatok esetében is, vagy a történelem, a mûvészetek esetében. De az ember mégis más, vele nap mint nap találkozunk, míg állatokkal, törté-
51
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 52
nelemmel, mûvészettel azért nem mindenki, nem mindenképpen. A papok ennek az emberrõl szóló tudásnak több ezer éves letéteményesei. Amint mondtam nektek, bebizonyítom, hogy szükség van ilyen lelkigondozós, betelefonálgatós mûsorra. [ Még csak most jön, vagy már megvolt a bizonyítás? kérdezi Gutenberg.] És itt következik a tévés atya tanítása, akit olyan szépen kigúnyoltatok. Érzõdik már a hangján is annak az embernek a súlya, aki mások gondjait komolyan veszi. Lerí az arcáról! Elismerem, ha ez nem rína le róla, akkor komikus hatása lenne az arcának. Például egy haldoklóval kapcsolatban elmondta: a betegért kell imádkozni, nem a gyógyulásáért. Mikor gondolkodsz te ilyenen, drága anarchikus fantaszta!? Mikor csak evilági történések érdekelnek, és a halált is innen közelíted meg?! Persze, nem bevallva, mert a halálvágy, a misztikum, a totális mindentõl távollevés, az megy, gondokkal teli arccal a pest-budai éjszakában vonulva. De milyen igaza van az atyának ezzel szemben?! Mindent meg kell tennünk a gyógyulásért, de látnunk kell, hogy néha ez a minden kevés, mert nem vagyunk istenek. Még azt is hozzátette, hogy az élet végén eljön egy idõszak, amikor a beteg, a haldokló nem az emberekkel, hanem önmagával és Istennel akarja rendezni a dolgait. Ezért kell a betegért imádkozni, az õ kívánságait lesni, s nem mindenáron ráerõltetni a gyógyulásával kapcsolatos görcsös, rögeszmés, de érthetõ vágyunkat, amit esetleg már nem is fog fel, ritka, tiszta pillanataiban is más köti le. Be kell látni: nem mindennapi dimenziókat nyit meg az ember magára találása elõtt ez a gondolat, ami magunktól nemisnem egykönnyen jut eszünkbe. És az aranyborjúról is milyen okosan beszélt! Ha nincs ott Isten, mert nem engedik, hogy jelen legyen, akkor az
52
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 53
ember csinál magának másikat, és azt imádja. Mert ilyen erõs benne az isten utáni vágy! Milyen szépen elmondta annak a hölgynek is a lényeget, akinek évtizedekkel ezelõtt, keresztelés elõtt meghalt a gyereke, s azt szerette volna tudni: bejut-e a mennyek országába ez az egykori csecsemõ. Az atya válasza az volt: nem hiszi, hogy a Jóisten bárkit is kizárna az üdvözülésbõl. És valóban, sokkal inkább mi magunk zárjuk ki magunkat, mint más bennünket. A hivatása miatt, hogy egész életében ilyesmivel foglalkozik, azért más az õ hangja. És nem véletlenül adja ám ilyen hivatásra a fejét! Legalábbis én úgy gondolom, hogy nem véletlen. Nem pénzvágy, szórakozási lehetõségek kitágítása, a kultúra iránti olthatatlan érdeklõdés teszi a jó papot azzá, ami. És nem is a tanulás, bár az nyilván kell. Hanem a hit. Hit abban, hogy van mit mondani az embernek, abban, hogy van értelme a szeretetnek és a nem internetezõ szegények életének is, és abban, hogy vannak rászorulók. A hit Jézus Krisztusban, ez az õ mozgatórugója, még ha néha, pillanatokra el is felejti ezt, vagy kétségei támadnak. Jézusban, aki ebben a mai rendszerben szintén médiasztár. Akár. Akár a legnagyobb, hiszen az õ életérõl szól a legtöbb kinyomtatott, lemásolt és elolvasott könyv. És nem unalmas, egytémás élet az ilyen, hanem gazdag, az élet minden területére kiterjedõ, gondos, együttérzõ, aggódó és derûs élet. Mert bizony derûs dolog azt látni, ha valaki a legmélyebb bugyrokból is vissza tud jönni a világra. Nagy öröm, és tiszta vidámság, ahol nem te számítasz, hanem õ. És akkor Szent Ferenc elvét alkalmazva kit érdekel, hogy félretaposott sarka van a cipõdnek, kopott a nadrágod, hogy a legegyszerûbb cipõpasztát, szappant használod parfüm nélkül, ha ilyesmiben közremûködtél. És ott van a gyónás. A gyónás még akkor is, ha csak a katolikusoknál van, és a tiszteletreméltó protestánsoknál
53
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 54
nincs arra késztet, hogy mérlegre tedd az életed. És kiderül, hogy kinek-kinek más a mérlege, ki-ki más életet él, és más bûnöket követ el. A világnak vannak törvényei, s vannak, akik ezeknek engedelmeskednek. Krisztusnak is vannak törvényei õk neki engedelmeskednek. Számukra a két törvényfajta egy és ugyanaz. Krisztuséi és a világéi. A világ törvényszerûségei, az a logika, amely mentén elrendezõdnek az emberi viszonyok, általában az emberek szerint, nem feltétlenül e törvényeknek felelnek meg. Amit látunk, nem feltétlenül az, ami van, de azért nagy esély van arra, hogy mégis. Látjátok, feleim, szümtükkel, bebizonyítottam, hogy érdemes a vallásra odafigyelni. Még a tévében is. És nem érdemes kigúnyolni. Jó, hogy ezt itt elmondhattam. Nagy baj lenne, ha nem tehettem volna. szolga
*** A lelkesedés Kedves Gutenberg, ma átmentem a költészettopikokba. Hú de sajnálom, hogy nem rímelek, mecsoda tehetségek sorjáznak ottan, költõi verseny Villonnal! S ahogy szapulják egymást, sértik meg egymást hiúságukban, kajánul a tükörbe is vigyorognak, elutasításuk leplezetlen irigysége leplezett elismeréssé változik! Micsoda lelkesedés fûti szûmet, mikor õket olvasom, s fordulok undorral el politikai munkánktól Üdv: Maripenna
*** 54
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 55
Derült égbõl jön majd a villámcsapás ez itt a derült ég Öt óra alvás után reggel hatkor keltem, a kávéfõzõvel egyidõben bekapcsoltam a gépeket, és behoztam a topikokat. Már rég leszoktam régi szokásaimról: nem ültem hosszan, bambán az ágy szélén, felkelés után, bámulása helyett, a koszt is gyorsan kimostam a köldökömbõl etc. Határozottan jót tettek a fifikásan kiötlött munka végzésével járó napi izgalmak és teendõk. Régóta az emberek véleményének befolyásolása állt érdeklõdésem középpontjában. És mivel nagyüzemben ezzel csak a politika foglalkozik, minden pártnak dolgoztam, a nagyobb üzleti haszon elérése érdekében. Elképzelhetõ, hogy ez a dinamikus értékítélet sokak szerint cinikus hozzáállás. Tehát öt óra alvás után reggel hatkor keltem, bekapcsoltam a gépeket, a kávéfõzõvel egy idõben. Behoztam a topikokat (párbeszédeink színhelyeit). Tevékenységem hogy el ne rejtsem abból állt, hogy különbözõ döntéseik kapcsán érveket és tálalási módokat szolgáltattam hol a kurucoknak, hol a labancoknak. E tanácsok néha annyira megállták a helyüket, az adott pártnak olyik olyannyira megtetszett, hogy miatta a közlendõ kifejtésére, e tartalom hangsúlyozására ráerõsített, ami más hangsúlyokat elnyomhatott ez lett az oka aztán annak is, hogy néhány labancból kuruc lett vagy fordítva. Az általam elõnyben részesített hangsúlyok nem voltak károsak, viszont rossz hatásból sokat nem engedtek érvényesülni. Véleményem szerint ebbõl állt tevékenységem karitatív jellege. Így az üzleti haszonszerzés módszerével járó lelkiismereti problémáimat a filantróp szemlélet jegyében kifejtett erõk majdhogynem tökéletesen ellensúlyozni tudták. Mint már fentebb többször olvasható volt, öt óra alvás után, reggel hatkor keltem, rutinosan kapcsoltam be a
55
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 56
gépeket, a kávéfõzõvel egy idõben, és behoztam a topikokat. Még álmosan cigarettát sodortam, rágyújtottam, kortyoltam egyet. Vártam, hogy a kávé és internet adta szokásos izgalmak a beleim után majd kitisztítják a fejemet is. Az internetrõl el tudom mondani, hogy használata során kiderült, reál és humán mûveltségem egyaránt kamatoztatható, sõt: mindegyikre szükség van. Furcsa volt, hogy azon beosztottaim viselkedése, akik csupán az egyikkel vagy másikkal rendelkeztek, a megfelelõ érdeklõdés mellett is pontosan olyan volt, mint a mesterséges intelligencia, amely egy-egy adott, kisebb akadályon úgy vergõdik át, hogy megtanulja a megoldást, majd késõbb minden gondolkodás nélkül, logaritmusként, eleve adott mûveletsorként alkalmazza. Lehetséges viszont, jut eszembe most, amikor ezen gondolkodom, hogy én is úgy viselkedem, mint egy okosabb gép. na, nem baj, fõ, hogy rájöttem: lehet. Még álmosan cigarettát sodortam, rágyújtottam, kortyoltam egyet, vártam, hogy a kávé és internet adta szokásos izgalmak a beleim után majd kitisztítják a fejemet is, és még szinte félálomban, de tapasztaltam, hogy az összes topik indítója egy kérdõjel álnévre hallgató valaki. Aztamindenit, ez egy zseni, nézem, ismeri mindenkinek a stílusát, tökéletesen utánoz, produkál bárkit. Itt van elrejtve Mata Hari, GLászló, maffiavelli, rezsõ, Szád márki, dekóder, médiaisten, satöbbi, és mindannyiónk stílusában ez a kérdõjel. Még kérdõjelt is ismeri, a nyolcbetûst. Apropó, a nevek. Mindegyiknek van alakja: a retorika és a sok szöveg, ami mögötte van, azonosítja a nevet. A gondolatmenetek is, mert arra mindenki ügyel, hogy ne változzanak a gondolatai, azaz a véleménye, hacsak érdeke mást nem diktál. Mint például a választások elõtt létrehozott véleményfordulós nevek, amelyek azt hivatottak tanúsítani,
56
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 57
hogy az egyik fél igenis van olyan meggyõzõ, hogy érdemes irányába pálfordulni. Természetesen a topikokban a név állandósága a fontos, itt azt senki nem venné komolyan, hogy Saul volt, aztán Pál lett lényeg, hogy vele mi történt, ez szolgál modellül, követendõ mintául a társadalomban. Aztamindenit, ez egy zseni! Eszesebb, de a módszere olyan, mintha azt a gonosz, történetbeli zsarnokot utánozta volna, aki megelégelte, hogy nem õ a legokosabb a birodalmában. Korábban sokszor errõl álmodtam. Uzurpátor, aki mindenkitõl a tudást irigyli, melynek persze õ, a zsarnok, más praktikus tulajdonságokkal ellentétben, híján van. Mint általában az igazán gonosz, hiú emberek, õ is fondorlatos cselt eszelt ki a probléma kezelésére. Birodalmam minden lakója kapjon egy üres könyvet, amit tele kell írnia élete történetével. Ha nem tud írni, mondja tollba. A könyvek gerincén és a címlapon nem szerepelhet semmiféle azonosító jel, sõt, a történetben sem fordulhat elõ egyetlenegy név sem hangzott a parancs. Meghagyta továbbá, hogy az eddigi könyvtárak összes könyvét át kell köttetni, mégpedig pontosan olyan borítóba, mint amilyenek az újak. A könyvtárakat megnagyobbították, a könyveket egymás mellé helyezték. A folyamatot fegyveresek ellenõrizték, mégpedig egyházi és világi helyeken egyaránt. Teljes lett a káosz, új tudatlanságot szült a tengernyi, egymástól megkülönböztethetetlen könyv. Emiatt persze megnyugodhatott, mert így véleményközösségek sem alakulhattak ki. Sõt, még gazdagabb is lehetett, mivel a kötészeteket és a papírmalmokat korábban már mind elfoglalta. Ilyen ez az adattenger. Aztamindenit, ez egy zseni, nézem, ismeri mindenkinek a stílusát. Tökéletesen utánoz, produkál bárkit. Hat óra alatt, míg aludtam, átrendezte a teljes képet, az összes hozzászólót. Mindenkirõl tudja mindazt, amit közös mé-
57
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 58
diánk tudni enged, elõzetes stíluselemzésekre, statisztikák készítésére, hosszú hónapok munkájára volt szüksége ehhez a döbbenetes erejû, nettársadalmunkat alapjaiból kiforgató, és minden egyes személyt tökéletesen megalázó megjelenéshez. De lehet, hogy nem is egyedül csinálta, hanem egy egész csoport, gondoltam, amikor egyszerre ismerõsek lettek a topik-címek. Hiszen már az éjszaka láttam õket, sõt, egy részét én indítottam, segédeimmel, jutott eszembe. Ekkor már tök fölöslegesen átrohantam egy másik géphez, a szélsõjobboldalihoz, ott is ugyanez a helyzet, a liberálisnál is, a konzervatívnál is, a szélsõbalosnál is, mindegyiknél Azannyát(?) vetõdött fel bennem a kérdés. Akkor ez a zseni nemcsak stilisztikai bravúrokra képes, de technikaira is. Az éj leple, azaz néhány óra alatt ellopta a topikcímeket, topikindító szövegeket a hozzászólásokkal, azaz a hozzászólókkal együtt. Például engem. Illetve: engemeket. Hiszen egy idõ múlva a név teszi legitimmé a szöveget, õ szervezi egységgé. Ez tör utat a jelenünkben. Ne legyen semmi? Ezt akarja? A káoszban melegedjen a rend? Ha nekiállok beszélgetni valakivel, jelentsem ki már a bemutatkozás pillanatában: nem tudom, ki vagyok? Nevünk eltûnésével megsemmisültek a szövegeink is? A meglepetés, a jelenségre való rámozdulás és a magyarázatok megfogalmazása alatt annyi idõ telt el, hogy egy cigarettának éppen vége lett. Máris sodortam a következõt, gondolatokba merülve, automatikusan, ám már túljutva a miaszösz -szerû megütközés hangulathullámán, meg a tátott szájú döbbeneten. Azannyát fordult meg a fejemben egyszerre. Talán katonai puccs történt az éjjel, míg aludtam? Ilyen még úgysem volt ezen a környéken. És elfoglalták volna a politikai rovat internetszolgáltatóját is, mint fontos média fölött rendelkezõ instanciát és már kapcsoltam is be a rá-
58
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 59
diót. Ám ott nem komolyzene szólt, rendesen ment az adás, úgyhogy biztos nem volt puccs, gondoltam, és bizonyára nem is halt meg senki, aki számít. Itt feltétlenül a tettek mezejére kell lépni, ha ki akarom deríteni az igazságot. Írtam tehát egy kíváncsi hozzászólást valahová. Kissé meglepetten tapasztaltam, hogy a tettek mezeje sem szolgál információval. Illetve nagyon is sokkal szolgál, hiszen hozzászólásom szerzõje is kérdõjelként jelent meg. De ezt már gondoltam. Ekkor azért írtam egy-egy mailt a szélsõjobbos, a szélsõbalos és a konzervatív kollégáknak, hogy mi a csuda van, mi történik itt, mit tudnak, hiszen mindenki ?. Alig nyomtam el legutoljára meggyújtott cigarettámat, amikor a szélsõbalos aktivista válasza már meg is jelent a képernyõn. Kiderült: õ sem tudja, mi a helyzet. Aztán jöttek sorra a válaszok, hogy senki sem tud semmit, de sejtik, hogy valami nagy baj van. Már néhányan saját gépüket is átvizsgálták, nem jött-e trójai vírus, az elõre betolt faló mintájára, hogy aztán a gépet is leszívják, hogy ez a valaki nem nyúlt-e be hozzá is, ha már a szervert így megbuherálta. Itt feltétlenül a tettek mezejére kellett lépni, hogy fél óra elteltével sajnálatos módon kiderüljön: a tulajdonosnál jelentkeztek problémák, és bizony az összes korábbi hozzászólás, topik módosult, mindenhol ? a fõ- és a mellékszereplõ, a hibát pedig még nem tudták kijavítani. Persze nem is akarták, illetve nem is volt, aki akarja. Héttõl szinte folyamatosan jelezte az összes gép, hogy emilek érkeznek. Kötelességtudóan válaszoltam a fontosabbakra, jelezve, hogy én is le vagyok törve, oda a múltunk. Nagyon sajnáltam, hogy nincs szó semmiféle anarchista zsenirõl, netán egy csoportról, akit, illetve akiket meg kellett volna ismerni, és aki/akik ellen nagyszabású, új stratégiákat kellett volna kidolgozni, hogy visszaszerezhessük a gondolatainkat, a mondatainkat, a szócsatáinkat.
59
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 60
És letört, hogy nem munka gyümölcse ez a nagy változás. Egész egyszerûen, mondjuk, az üzlet, a pénzvágy baszott ki velünk, és ezért sokkal inkább mulasztásról, a technikát létrehozó ember mulasztásáról és butaságáról van szó, mintsem zsenialitásról. Én meg erre a technikára építettem cégeim mûködését, ebbõl gazdagodtam meg, jutott eszembe, innen a jólinformáltságom, innen származnak a nekem és másnak jelentõs fejtörést okozó dezinformációk, az egész építmény, életem öt-hat éve, szabadság nélkül. (Hiszen hogy is mehettem volna egyszerre ennyi személyként szabadságra!? Rögtön kiderítik, hogy mind én vagyok, akkor meg oda az összes, még kifizetetlen pénz, a társadalmi igazságosságnak is lõttek, legalábbis annak, amit én hozzá tudok tenni!) Itt feltétlenül a tettek mezejére kell majd lépni. Talán a mentéseimet fel tudnám ajánlani, hiszen a fontosabb eseményeket még az éjjel is lementettem. Talán felrakják, talán mennek vele valamire, ez még segíthet, igen, és nincs vége mindennek. Bár mindent nem mentettem le, de voltak õsrégiek is, meg olyanok, amelyeknek semmi köze a politikai topikokhoz. Csak össze tudják rakni a cserepeket! Vagy legalábbis mindez több mint a semmi. El is küldtem közülük néhányat. Aztán, bár nagyon udvariasak voltak, sajnos kiderült, hogy technikailag nem tudnak vele mit kezdeni. Egyértelmûvé vált: valóban nagy a gond, valóban mindent újra kell kezdeni. Nincs múltja Nicknek, rezsõnek, Szád Márkinak, Mata Harinak, HJM-nek, boszszonkodónak, speakernek, BUXINDEX-nek és a többieknek. Lesz-e erõm újrakezdeni, és a kérdõjeles múltat végképp eltörölni? Vagy inkább a tapasztalatokat kell megírni úgyis unom már az egészet? Közben jöttek a felsõbb utasítások a pártoktól. Minden gépre, a szélsõjobbostól a szélsõbalosig, hogy kitartás, ne csüggedjek, már cselekszenek, és nemsokára kiderül, mi a
60
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 61
teendõ, hogyan megy tovább ez az élet, s már azt is láttam, ki fecskendezi a tõkét. Én magam tudtam, kötelességbõl, hogy az embereimnek hasonlókat kell írnom. Végezték is a munkájukat, mindenki kitartott, én undorral, hányingerrel küszködve, meggyûlölvén azokat, akikhez közöm volt ebben az utóbbi négy-öt évben. Talán túl kéne lépni rajta, jutott eszembe, mindazon problémákon, melyeket meg akartam oldani ezzel a munkával. Hisz Gutenberg könyvei égnek. Ilyenkor illik félrevonulni, derûsebb vizekre evezni, cégeket megszüntetni, strómanokat végkielégíteni, felszívódni. Csinálják nélkülem! Ebben az ismétlésben én nem veszek részt. Van elég pénzem a következõ évtizedekre, van elég tapasztalatom a következõ évtizedekre. ?
61
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 62
Egy hét fiúk, lányok társaságában* Hétfõ Mata Harival Reggelire szõlõt és fánkot ettem, hosszan elhúzódott, mire elkészítettem magam a napra. A tükör elõtt álló margarétákon végigsimítottam. Délelõtt remek sétát tettünk a városban: mintha céltalanul járkáltunk volna, azaz vártunk. Közben kutyát sétáltató emberekre mosolyogtunk a parkban, jó kedvet mutató anyukák mellett ücsörögtünk a játszótéren. Egy-egy kisfiú és kislány néha odajött hozzám, hogy játsszam velük én is csinosítgattam õket, kölcsönadtam a gyöngyeimet, a gyémánt és onixgyûrûmet, befújtam a kislányokat a parfümömmel. Erre persze óriási gyereksereg középpontjában találtuk magunkat, voltak, akik a lábamnál sikongtak, míg mások dacosan-félénken tõlünk öt méterre megálltak, mintha varázskört húzott volna körénk az anyjuk. Majd megunván felnõttek és gyerekek egyforma tudatlanságát, munkatársammal egyszerûen továbbálltunk. Hihetetlen, milyen jól el lehet szórakoztatni az embereket, legyenek fiatalok vagy akár felnõttek, ha meghagyjuk õket a tudatlanságukban, és épp annyi idõre vetünk be egy-egy játékot, hogy meg ne unják. Mindez persze elfedi a valóságot, de azt az õ mindennapjaik amúgy is beborítják. A déli meleget egy világos lakásban töltöttük, munkatársamat vigasztaltam elhunyt szülõje miatt. A szûrt napfényben, mely az ágyra vetõdött, egyes porcikáim felforrósodtak, és a halál közelében hirtelen kedvet kaptam egy rutinszexhez. Gyorsan elértem, amit akartam és az élvezet mellett szert tettem egy új, megbízható emberre. Drá* Köszönet a terasz.hu internetes kulturális portálnak.
62
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 63
gaköveimet magamon hagytam, élveztem, hogy hûvösek maradnak, nem hevülnek fel a bõrömön. Délután elmentem a japán módszert alkalmazó maszszõrömhöz. Csodálatos ernyedtséget tud elérni. Egyébként mindig kommentálja, éppen mely beteg testrészeimnek tesz jót azzal, hogy ezt vagy azt az izomköteget nyomkodja, mire én persze mindig felnevetek, hogy egyébként is jó, de ha ez a vesének és a májnak, gyomornak még jobb, ám legyen. Lefekvés elõtt felvételrõl visszanéztem a délutáni szeretkezésemet (napfényes delírium), és csodálkozva állapítottam meg: ma egyszerûen semmi nem szárad a lelkemen, de tudtam, hogy nem rajtam múlott.
Kedd szolgával Nehezen ébredtem, mert rossz álmok gyötörtek. Máskor mindig tudom, mi a teendõm, de ez a nap a kétségek napja akart lenni. Van abban valami sorsszerû, ahogy az ember nem tudja teljességgel meghatározni élete minden napjának kedélyállapotát. Még ha úgy élünk is, hogy igyekszünk minden kilengéstõl, minden szélsõséges érzelemtõl, megnyilatkozástól tartózkodni, elõtörnek belõlünk a sátáni elemek. A gonosz ezer arca. Az ima mindig segít. A közös és a magányos ima is. Reggel elmentem szentmisére nem voltunk sokan, egy kis közösség, régóta ismerek mindenkit. Kicsit beszélgettünk utána a templom elõtt, majd dolgozni indultam. Az imára visszatérve. Régi tapasztalatom, hogy az élet nehezebb korszakain is elvezet a belsõ békességhez, ha párbeszédbe kerülünk Istennel és magunkkal. Az élet így egy nagy, csendesen zúgó erdõhöz hasonlít, melyben ugyan megvannak az apró mozgások, de olyan állandósággal bír,
63
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 64
amivel szemben tehetetlennek bizonyulnak a napi kilengések. Ez a párbeszéd minden szépség forrása tud lenni: a virágszirmok erezetéé, az arcok ráncaié, a gyerekeké és az öregeké. A mindennapos imával elérhetjük a figyelmet, a nyitottságot, amivel talán megalapozzuk, hogy a többi ember boldogtalanságát nem fokozzuk, és amennyiben lehetséges, gondjaik megoldásán fáradozhatunk. Ebédelni az üzemi konyhába mentünk. Keveset szoktam enni. A falánkság visszaüt, és az étel eszi meg az embert. Marikának gondjai vannak, mint ebéd közben mesélte, házasság elõtt áll, de a párja egyre kiállhatatlanabb, sokat kiabál vele, és nem egyszer meg is üti. Mást persze nem tudtam tenni, csak meghallgatni. Tanácsokat lehet adni, de mindenki tanácsokat ad, az ember feje pedig szinte zúg tõlük. Meghallgatni sokkal kevesebben tudják a másikat, mint tanácsokat adni nekik. Pedig szerintem a csend többet segít, hiszen a gondokkal küszködõk fejében amúgy is nagy az értelmezhetetlen rendetlenség. Nem mondtam, de remélem, látta rajtam, hogy szerintem Isten segítségét kellene kérnie. Marika jegyesérõl nagyon határozottan Káin jutott eszembe. Az, hogy mennyit kellett szenvednie égbekiáltó bûne miatt. Akihez talán elért a kegyelem. Este még olvasgattam, kíváncsiságból Káin és Ábel történetét. Ha Káin megöli Ábelt, akkor csak Káin marad, és neki kell Ábel jó tulajdonságait is továbbvinni. Át kell vennie a jót, a benne lakó gonosztól pedig meg kell szabadulnia. Olyan, mint Ádám és Éva kiûzetése a Paradicsomból: új világukban meg kell építeni az Édent, mert nincs. És Káin utódai megteremtették az emberi civilizációt. Ám a pusztaságot nem Isten közelségével, hanem a technika létrehozásával akarták vagy tudták (?) megszelídíteni.
64
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 65
Szerda kérdõjellel Miért kelünk fel mindennap? Miért mosakszunk? Miért eszünk? Miért vagyunk úgy teremtve, hogy ezekkel foglaljuk el magunkat? Miért ütközünk nap mint nap a testünkbe? És miért kapjuk magunkat nap mint nap azon, hogy meg akarunk érteni valamit? Hol van a papucsom? Miért van az, hogy nem értjük meg egymást? Miért érezzük úgy, hogy nem értjük meg egymást? Miért keressük az értelmét mindennek? Miért nem jó úgy élni, hogy nem keressük mindennek az értelmét? Miért keresünk logikai kapcsolatokat egy-egy reflexió, kijelentés közt? Miért gondoljuk, hogy egymásra épülnek a gondolataink? Miért gondoljuk, hogy a kérdésekre választ kell találnunk? Miért gondoljuk, hogy vannak kérdéseink? Miért gondoskodunk másokról? Miért vannak, akik nem gondolnak másokra? Mi a felelõsség? Miért lett egyszerre olyan hideg hozzám? Miért érezzük magunkat néha olyan jól? Miért érezzük magunkat néha csapnivalóan? Mi a boldogság forrása? Miért bosszant egyik nap az, ami elõzõleg még örömmel töltött el bennünket? Ej, mi a kõ, tyúkanyó kend? Való a valóság? Való a valótlanság? Hiszünk a hitben? Hiszünk a hitetlenségben? Miért rettegünk? Miért nem rettegünk? Miért vannak bûnök? Miért gondoljuk, hogy vannak bûnök? Miért érezzük magunkat biztonságban? Miért vagyunk bizonytalanok? Miért tartunk ki valami vagy valaki mellett? Hová lett az iciri-piciri kis macska? Miért hagyunk magára valamit vagy valakit? Miért jellemzõek ránk a kérdéseink, amikor minden kérdés egyforma? Miként van rend és miként káosz, és hogyhogy csak átmenetek vannak, és errõl hogyhogy vannak tapasztalataink, ha egyszer nem tudunk semmit sem eldönteni?
65
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 66
Miért találjuk meg az örömünket a mindennapokban? Miért nem találjuk meg az örömünket a mindennapokban? És miért? Ej, hogy miért? Miért, hogy egyetlen kérdésünk sem elõször hangzik el? Miért nem gondoljuk, hogy ezt csak mi gondoljuk így? Miért találjuk magunkat minduntalan történetekben? Idõvel változunk, vagy nem változunk? Miért könnyebbülünk meg ennyi kérdés láttán? Antimorpheusz vagyunk, alaktalan semmi? Miért vállaljuk magunkra?
Csütörtök Pénzeszsákkal Reggeli a Hotel Meridienben. Visszafogott pompája tökéletesen megfelel az ízlésemnek. Unalmas üzletemberek a reggelizõpartnerek. Túl jól megy a soruk, meg kell kopasztani õket. Mikor a többiek a vita hevében már-már egymásnak estek, foghegyrõl csitítottam õket, és szokás szerint elnézegetem a pincérnõ fenekét. Sose értem, hogy miért nem lehet minden nõ az enyém, akármennyi pénzem is van. Pedig olyan egyszerû volna: boldoggá tenném õket addig, amíg jó. Megkívánni és megkapni: csak egy pillanat mûve lenne. És senki sem bánná, ha egyszerre csak vége lenne a kapcsolatnak. Pont annyiszor és akkor találkoznánk, ahányszor és amikor kell. Az étellel sokkal könnyebb. Épp azt eszem, és épp annyit eszem, amit és amennyihez kedvem van. Ha egy étterem nem tetszik, átmegyek egy másikba. Meggyõzõdésem, hogy a nõknek is jó lenne ebben a rendszerben. A testi szerelemre mindenki vágyik. Minek bíbelõdni a hódítással?! Ha tetszünk egymásnak, akkor minden más fölöslegessé válik. Ezt a pedálozást nem szeretem az úgynevezett európai kultúrában: meghódítani a nõt, mert az az izgi. Nem. Az a lényeg, hogy jól éljünk,
66
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 67
nem az, hogy azon fáradozzunk, hogy jól éljünk. Ebben tévedett Casanova, de fõleg az írócskák fantáziájából elõbukkant Don Juan. Egy nagy növény leveleirõl kezdek beszélni, hogy higgadjanak le. Mennyire fontos a természet, a növények zöld színe. Mekkora ellentétben áll ez a nyugalom az emberek mai életritmusával. Ez a természetturizmus lényege. Le kell nyugtatni õket. Ám az ember nem viseli jól hosszú ideig a nyugalmat, állandó testi és lelki ajzószerekre van szüksége, a gyerekek pedig szeretnek játszani. A feladat az, hogy olyan gócokat keressünk, ahol nyugalomra, izgalomra és játékra egyaránt mód nyílik. Kezdjük egy 50 kilométeres körrel, szemeljük ki a legalkalmasabb vidéket, extrém sportra is használhatót. Senkinek nem volt használható ötlete, így az általam választott helyszín lett a központ. Ahol elõzõleg olcsón megvettem a szállodákat és a létesítményeket. Most majd õk veszik meg tõlem egy részét, jó drágán. Titkárom értette a szemvillanásomat is, elõkészítette a szerzõdéseket. Mindenki megelégedésére, mondanom sem kell. Napközben dolgoztunk még. Az esti bokszmeccsen úgy kiütötték az egyik fickót, hogy hajszálon múlt az élete. Emberbaráti gesztusból na meg azért cserébe, hogy jól szórakoztam rajta kölcsönadtam szerencsétlennek az orvosaimat. Ha megmentik, akkor sem lesz már normális ember. Eggyel több kripli. De versenyezni fognak az alkalmazásáért, mert tudják, hogy én mentettem meg az életét. Ezek ilyenek.
Péntek showmannel Lomtalanítás volt nálunk az este, az éjjel és hajnaltájt. Ilyenkor, de csak ilyenkor törvényessé teszik a szemetelést.
67
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 68
A budapesti lomtalanítás szokása talán német hagyományon alapul, ott Sperrmüllnek hívják. Más városokban, falvakban, országokban nincs ez ugyanígy. Magyarországon egy kis faluban például (házanként) akkor van lomtalanítás, amikor az évi nagytakarítás, vagy akkor, amikor valami hatalmas ünnep közeledik. Ezekben a kis falvakban nem lakásról, hanem házról beszélnek, amikor az otthonukról van szó, ezeket kell kipucolni. Ezekhez képest a városlakók bármilyen óriási lakása sajnálatra méltó, mert nincs saját földjük. Olyan föld, amelyre, ha kifekszenek, vagy csak ránéznek, erõt kaphatnak a mindennapokhoz, és mint megannyi Anteusz, bátran pillanthatnak napjuk elébe. Nemigen lehetnek a városiaknak borospincéik a kert végében, de bátran sorolhatnánk még a hiányosságokat. És a városban sokkal több fölösleges holmi keletkezik. Ám a falvak lakói nem élhetik át a lomtalanítás báját. A szemétkupac aljáról kikandikáló gyerekjátékok és a még teljesen használható, ám divatjamúlt háztartási gépek kavalkádját. A múlt sárga papírjait, és a tegnap még ki tudja, mire használt ágyakat. Ilyen tömegesen ezt nem élhetik át falun. És nem élhetik át azt az elképesztõ szemétipart, ami ezekre a lomtalanításokra ráépül. Talán nem is igazán értik. Autók cirkálnak, emberek, nem túlzás: ezrei, tízezrei válogatnak, szortíroznak a kidobott tárgyak közt, valakik évek alatt milliárdossá válnak, mert jól megszervezik a gyûjtést, valakik csak a lakásukat rendezik be, és vannak, akik hoppon maradnak. A teljes hazai nosztalgiaipar nagy levegõt vesz ilyenkor, és ellátja a következõ hónapokat tárgyakkal. Ennyi sovány embert csak afrikai tudósításokban látni, mint ilyenkor Budapest utcáin. Persze vannak kövérek is, ezeknek az a feladatuk, hogy le-leüljenek a kinézett fote-
68
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 69
lekbe, míg a soványak odahordják köréjük az árut, és õk addig várnak, amíg megérkezik a fuvaros. Egész megismerik az utcákat közben. Vannak, akik hajba kapnak, sõt, összeverekednek például egy merülõforralón. Pedig a merülõforraló is, mint minden: zsákbamacska, hisz nem lehet kipróbálni. Új divat, hogy a felnõttek gyermekeikkel együtt vágnak neki a kalandos gyûjtögetésnek. Ha jól belehallgat az ember az ilyen családok beszélgetéseibe az utcán, ugyanazt a kedélyes, csipkelõdõ vidámságot tapasztalja, mint amikor falun erdei virágot vagy gombát szedni meg a család vasárnap délután. A kosznak pedig ugyanaz a tûrése mutatkozik meg náluk, mint egy egész napos falusi kapálásnál. Messzemenõ következtetésekre akartam ragadtatni magam, és egy kézenfekvõ hasonlat sikeredett. A kibelezett számítógépek és az asztallábak kultúrája is a mienk, a gyûjtögetõ emberek hada is a mienk, a nosztalgiaipar is a mienk.
Szombat Gutenberggel Europa minor (1941), Szentkuthy Miklós egy letisztult munkája. Egy helyütt állandó kérdéseinek egyike: az irodalmi figura és az életbeli figura közti különbségekre akar rájönni. Egy valóságos személy emlékképe például rettenetes módon minimális: képben, hangban kevés az, amire emlékszünk, és mégis be tud tölteni: állandóan ugyanaz, statikus és monoton, és mégis szétterjedõ egész testünkbe és idõnkbe, benne van a legtávolabbi felhõkben és saját testünkben, kitölti az idõ illanó ágyát, mint egy örök idõ-test. A minimumnak ez a végtelenül tér- és idõgazdag virágzása: ez a le nem írt alaknak varázsos, utolérhetetlen tökéle-
69
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 70
tessége. És innen minden bestialitást és vallásos eksztázist felülmúló vonzalmam a statikus mûvészetek, elsõsorban a festészet után. S kérdi: Hogy lehet ezt a kizárólagos festõiséget az elátkozott, nyomorult szavakba préselni, ebbe a lehetetlen álmatériába, amit nyelvnek nevezünk? Vagy-vagy: vagy sikerül ezekben a végzetes idillekben kicsikarni a nyelvtõl, amirõl sem én, sem a nyelv, sem a bona fide irodalom nem is álmodott vagy számûzöm, megsemmisítem, oly elkeserült megszállottsággal, hogy emlékének emléke sem maradjon. (622. oldal) A dátum e rész mögött: 1937. Mindig meglep radikális megállapításaival (itt: 1937!): van, amire sem a bizonytalan identitású szerzõ, sem a nyelv, sem az irodalom nem képes. És õ mégis a nyelvtõl akarja kicsikarni azt a valamit, ha sikerül. Ha nem, akkor végképp számûzi az ember megidézését a mûbõl. De nem is gondolja, hogy uralja a nyelvet, vagy a nyelv õt. Mégis a nyelvtõl akar mindent kicsikarni . Ám nem szimplán kicsikar, mert, mint kiderül, ahogy a valóságos alak a mû alakját, a mû alakja ugyanúgy üldözi szerzõt. Az alak a szerzõt. S a hajsza folyik irgalmatlanul (663. oldal). A hatalom és az uralkodás hiánya, a nyelv és az alakok uralhatatlanságának tapasztalata, a szerzõi akarat hiábavalósága a meghatározó. A fantázia sematikus logikája helyett az irodalom élni akarása, a nyelvnek az irodalomból kinövõ és abba visszabukó természetellenessége, a zsigerek játékából reflexszerûen elõbukó szövegek. Aztán, hogy tovább olvasom, az a kérés fogalmazódik meg benne istene felé, hogy mégis, hadd történjen az, amit õ akar, és ne a képzelet örvényeibõl szülessen meg az a két-három igaz név. Alakok helyett nevek.
70
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 71
Vasárnap anarchista fantasztával Vasárnap nem volt ünnepnap. Elõször is: hó vége volt még akkor is, ha hó elejét írtunk. Már reggel azzal töltöttem az idõt, hogy a különbözõ kabát-, nadrág-, ing- és zakózsebekbõl összevakarjak annyi dohányt, hogy a tegnapi kávémaradékhoz meg tudjak sodorni egy cigit. Aztán rögtön géphez ültem, és végeztem önként vállalt munkám, ami nem hobbi, nem szerelem: szükségszerû. Másodszorra tehát: nincs vasár- és ünnepnap, az élet nem áll meg soha. Az elvesztegetett pillanatokat, melyekben nem mondjuk el érveinket másoknak, soha nem lehet visszahozni. A semmittevéshez való viszony különböztet meg bennünket a burzsoáktól és a burzsoá-baloldaliaktól ugyanúgy, mint az állattól. A burzsoá henyél, míg a dolgozó dolgozik. A burzsoá-baloldali szintén henyél, viszont néha csap egy-egy ünnepet a munkásoknak. Az állat akkor henyél, amikor jóllakott: az elõbbi kettõ ilyenné teszi a munkást. Viszont, ha nekem vasárnap kell robbantani , akkor vasárnap kell robbantani sokkal eredményesebb a munka akkor, amikor sokan vannak egy helyen, ha gyanútlanul szórakoznak. Ugyanígy eredményesek lehetünk akkor is, ha sokan mint értelmetlen gépek, munkába mennek. Tíz perc, fél óra különbséggel megjöttek az elosztók. Már szombaton behoztam a kiszállítandó könyveket, szóróanyagokat. Ki-ki a maga kerületébe viszi õket, vagy ott szór, ragaszt. Penge mindenkinél van, ezekkel a felragasztott plakátokat leszedhetetlenné kell hasogatni, úgy, hogy közben a plakát messzirõl épnek tûnik. A tépdesõ kezeket elriasztó, ragasztóra szórandó üvegcseréprõl szintén gondoskodott már idejövet mindenki. Akkurátusan felírtam, hogy az elõzõ héten ki mit intézett. Mindenkitõl kértem egy cigit érkezéskor és egyet tá-
71
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 72
vozáskor, így megvolt a mai adag. Nem csaptam be senkit, a másodiknál elmondtam, hogy nincs pénzem venni. Délben a hûtõben kutattam, és találtam egy darab száraz sajtot. Gondoltam, kirántom. Volt egy tojásom, egy szellõnyi liszt és egy-két kenyérmorzsa a kenyér hûlt helyén. A rizs ott csörgött a doboz alján, nem volt egy csecsemõmaroknyi. Zörgettem egy kicsit, aztán pirítás nélkül megfõztem. A szalonnát tegnap ettem meg. Holnap reggelig ennyi. Jó, hogy hétfõ lesz, valakitõl majd kérek a munkahelyen kölcsön. Nem érdekel a napi politika, csak a nagyobb összefüggések. Ezekrõl írtam az interneten. Biztos vagyok benne, hogy a mostani világrend nemsokára kártyavárként omlik össze, és a mostani világrendet a sokkal kisebb egységek önszervezõdésének uralma váltja fel. Az emberek alapvetõen jók. Képesek arra, hogy egymással békében éljenek, csak nincsenek ennek tudatában. A hozzám hasonlóaknak az a dolguk, hogy fáradhatatlanul tudassák ezt mindenkivel, minél szélesebb körben döbbenjenek már rá arra, hogy egy sokkal boldogabb világ lakói lehetnének. Nincs szükség uralomra és hatalomra. Egyvalaki késett azok közül, akikrõl tudtam, hogy jönnek. Csak késõ este érkezett meg, napközben a rendõrség bevitte. Itt maradna éjjelre, mondta. Megszáradt süteményt hozott az õrsrõl, és útközben vett tejet; az elõbbit áztatjuk az utóbbiba, azt esszük. Még sosem láttam, de megbíztam benne, mert jó helyrõl ajánlották. Hajnalig dolgoztunk.
72
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
03.
Page 73
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 74
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 75
A kétpilléres eljárás (fociról, szerelemrõl)
Úgy kezdõdött az egész, hogy Robi bejött Orsi életébe. A híres focista. Ekkor Orsi pontosan úgy lepõdött meg, ahogy a kapusok szoktak, akik csak szedik kifelé a hálóból a labdát, ha Robi lõ. Hiába van ott nekik a koncentráció, hogy elkerüljék az elkerülhetetlent: a gólt. Az mindenképpen bemegy.
*** Orsinak korábban Laci volt minden. Úgy meg akarta õrizni, mint egy drága ékszert. Az összeset együtt nem adnám érte, pedig van sok: gyûrûk, nyakláncok, fülbevalók, brossok, órák, satöbbi mondta barátnõjének, Giginek. Mindegyiket az apjától és Lacitól kapta, meg a keresztapjától. Persze lehet, hogy nem mind a legszebb, van náluk divatosabb darab is, de értékesek, egyik sem bizsu bizonygatta még hosszan. Laci eleinte óvatos volt, de aztán, amikor látta, hogy Orsi szereti õt, nem sajnálta a pénzt. Szegény ! Adjam vissza neki õket? Mikor nekem vette mindet? Mikor megszolgáltam érte, együtt voltam vele, szerettem?! Már az eljegyzésünk is megvolt, ekkor robbant be az életembe Robi. Neeem, semmiképpen sem, jól döntöttél, hisz kitöltötted az idõt Laci oldalán A jegygyûrût azért visszaadhatnád, hátha hasznát veszi még erõsítette meg véleményét Gigi. Robi levette a lábáról ezt annak idején meg is mondta Lacinak. Barátságban váltak el egymástól, jegygyûrû
75
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 76
vissza, ma is kedvelik egymást, nincs harag. Orsi élete viszont az utóbbi hét hónapban már nem Laci körül forog.
*** Orsi egy rendezvényen ismerkedett meg a focistával, ahol a hostesseket vezette. Egyébként elég profi volt már, Lacija miatt pedig folyton lenézte azokat a lányokat, akik arra használták a munkát, hogy a kereset mellett, a még több pénz miatt, gazdag pasikat fogjanak. Neki a munka volt a lényeg és a biztonság, amit minden szempontból, például anyagi és egészségi szempontból, még manapság is csak a hosszú távú kapcsolat adhat meg egy nõnek. Az Országházban volt egy fogadás. Ezzel zárták le ünnepélyesen a parlamenti vizsgálóbizottság munkáját. Politikusok, focisták és edzõk voltak ott, meg persze rengeteg újságíró. A bizottság a magyar foci sikereit vizsgálta. Azt, hogy mitõl olyan jók a mieink, a világ legjobbjai, és hogy ezt az élet más területein hogyan lehetne kamatoztatni. Eléggé elhúzódott a vizsgálat, pedig állítólag már évekkel ezelõtt rájöttek a magyar tudósok, hogy a nyelvünk miatt sokkal jobb a térlátásunk, és ezért ügyesebben játszunk. De azért elvoltak vele jó ideig. Egy fifikás edzõ már korábban kidolgozta a módszert, hogy ha a nyelvünkben a titok, akkor a gyerekeknek jobban kell tanítani az irodalmat: minden nap egy vers kívülrõl, meg kemény edzés. A kétpilléres eljárás. Így növelik meg a térlátást, ettõl mindenkinél sokkal jobbak leszünk. Mint az izomnövelõ szerek a testépítõknél egy adag vers, egy fokkal jobb térlátás. Csakhogy a térlátás javítása nem megy olyan gyorsan, mint az izomnövelés. Ez a módszer természetes, nem okoz betegséget, és nagyon sok fok van a felfelé vezetõ létrán, szinte végtelen.
76
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 77
Ez a titok. A magyar nyelv! Erre jöttek rá a tudósok. Hogy amikor ragozunk és beszélünk, írunk, akkor elõreés hátralépünk, pakolgatunk, csomagolunk, elrejtünk, elõhozunk, cselezünk, megcélzunk, szabadrúgást, szögletet és gólt rúgunk, sõt: elõre- és hátranézünk, föl, le, a fénysebességgel kacérkodunk, miegymás. Meg néha helyben járunk. Az is fontos. A lényeg ezen felül abban van, hogy térben kell elképzelni a szöveget. A focistáknak úgy, hogy a pályán rögzítik a felfestést, a játékosokat a verset, vagy a nehezebb szöveget, például a prózát meg ráhúzzák ezekre. Ekkor kezd el mozogni minden. A versszakokat, a sorokat, a szavakat, sõt a szótagokat is átpakolják, a végén már csak õk tudják, mit is mondanak. Csak a legjobbak tudják követni a szótagok látszólag véletlen egymáshoz csapódását, a lényeg elsikkadását, és csak nekik látszik az alagút végén a fény: az igazi, a jó, az új szöveg. A gyerekek még csak kisebb mondókákat tanulnak, amiért nem nagyon vannak oda. Egyébként is csak úgy tízévesen kezd el nagyon fejlõdni a térlátás. Különösen a fiúknál, akikbõl ezért a focisták zöme lesz. Aztán a serdülõk begyakorolják a bonyolultabb eljárásokat: õk már tisztában vannak a céljaikkal és a hozzájuk vezetõ úttal. Robi esetében a dicsõséges karrier az Ómagyar Mária-siralommal kezdõdött. Aztán, nagy vonalakban, jött a Balassi-, a Vörösmarty-, a viharos Petõfi-, a megfontolt Arany-, ésatöbbikorszaka. Legújabban pedig, szigorúan az ábécé miatt, Jorgosz Baia, G. István László, Géczi János, Harcos Bálint, Havasi Attila, Háy János, Horváth Ádám, Keresztesi József, Képes Gábor Leó, Kukorelly Endre, Mócsai Gergely, Nemes Z. Márió, Orbán János Dénes, Pollágh Péter, Simon Balázs, Szálinger Balázs, Térey János, Váradi Péter, Varró Dániel és Zsávolya Zoltán verseit építi be játékába, de különös fordulatot remél a Répaköltészet hiteles elemzésen alapuló alkalmazásától is.
77
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 78
A kanonizált edzési tervek szerint a kiöregedés elsõ jele a próza használata ezt egyes eretnek tanok azonban tagadják, s a kifinomult, bonyolult gondolkodásra képes játék zálogának tekintik. No persze ez utóbbiak, mivel új jelenség ez a térlátásos elmélet, olyan prózára gondolnak, mint például a dr. Kovács Istváné, vagy a Mikszáthé, Szentkuthyé, Esterházyé, és nem Gárdonyiéra vagy Móriczéra. Kézenfekvõ, hogy a szövegek megtanulása, gyakorlati használata mellett a képzõmûvészet is téma az edzõtáborokban, és a játékosok ugyanúgy gyakorolnak mindent, mint mások, mert a rugótechnikán és az erõn a térlátás nem sokat segít. Mégis, ezért olyan jók és mûveltek a magyar focisták, ezért tudnak például mindenre idézetben is válaszolni. Ez nem semmi, ezt sokan irigylik is tõlük, és egyre többen tanulnak meg, civilek is, kívülrõl verset. Mindenesetre a bizottsági döntés szerint az összes sportban alkalmazni fogják a módszert, még az üzleti életben is. Pénzzel támogatják majd az ilyen típusú programokat, hiszen a nemzetgazdasági haszon felbecsülhetetlen. A csapatok már most rengeteg magyartanárnak adnak munkát. Szükség is van rájuk, hiszen belföldrõl és külföldrõl egyaránt áramlanak a gyerekek. A külföldiek szülei egy csomó pénzt fizetnek azért, hogy a kis lurkók alaposan megtanuljanak magyarul. Még a végén világnyelv lesz. A magyar. Ha nem vigyázunk. Ám a külföldiek esetében a végeredmény kétséges, hiszen nem anyanyelvük, ezért általában sajnálkoznak, de mégis próbálkoznak. És ravaszak. Kezdenek vegyes házasságokat kötni; népszerûek a magyar nõk és a férfiak a világban, többek közt párnaszótárszerepük miatt, hiszen mindenki szeretné, ha tehetséges lenne, mondjuk fociban, a gyereke. Az irodalomtanárok pedig már most talicskával tolják haza a pénzt ezért rengeteg irigyük van.
78
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 79
Mivel az új módszer a magyar focisták stílusát tökéletesre csiszolta, életük végén a memoárjuk megírása sem jelent gondot. Erre sok kiadó rájött, persze már Robival is nagyban tárgyalnak. Na, nem mintha öreg lenne. Csak lekötik. De mivel még nem kínálnak eleget, egyelõre kivár. Külföldön is biztos nagy siker lesz, bár nehezen fordítják majd le, az idézetek miatt. Egyébként valószínû, hogy a fordítás addigra már nem jelent problémát, mivel mindenki tudni fog magyarul. Robi mindenesetre elhatározta, hogy aktív pályafutása végeztével mindenképp megírja a visszaemlékezéseit, és nem edzõ lesz, mint ahogy másutt szokás. Végül is nem minden focistából lesz jó edzõ, de mindegyikbõl lehet jó tollú író.
*** A vizsgálóbizottság munkáját Robi azzal segítette, hogy õ volt az egyik koronatanú és bizonyíték, mivel õ a legjobb játékos a világon. Aznap este minden újságíró, tévés vele szeretett volna beszélni, interjút készíteni. Hízelegtek neki, pénzt kínáltak, és õ be is vállalta. Sajtóslánya szépen jegyzetelt. Robi nem teheti meg, hogy nem osztja meg a magyar nép tagjaival a tudást, ami neki adatott: idén Spanyolországban, elõtte meg Németországban volt gólkirály (priméra divizión, bundeszliga), az itthoni évekrõl nem is beszélve. Tehát nagy volt a nyüzsgés a fogadáson, fõleg Robi körül. Ám Orsi látta, hogy Robi tulajdonképpen egyre többet járkál arrafelé, amerre õ posztol, és nézi, amikor csak teheti. Ez olyan volt, hogy Orsi majdnem elájult. Csak természetes profizmusa tartotta vissza, no meg a szakmában eltöltött évek.
*** 79
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 80
Ahogy a fogadás egyre inkább elhúzódott, Robi egyszer csak nem bírta tovább, és megszólalt: Merre van a mosdó? pedig nem is ivott sok üdítõt, szénsavasat meg pláne nem. Még Orsi is olvasta róla, holott õ nem szereti a focit, hogy ha már szórakozásképp iszik, akkor százszázalékos üdítõt. Olyat, amelyikben van rendesen gyümölcshús, és leginkább õ facsarja. Mindenesetre Orsi elvezette a mosdóig. A vezetésre pedig azért volt szükség, mert a Parlamentben zegzugosak a folyosók. Ezt Robi is tudta, ezért is kért segítséget, holott egyedül ugyanúgy eltalált volna a helyre, hiszen már rengetegszer meg kellett fordulnia ebben az épületben: ez a bizottság, a kitüntetések, stb., mindaz, ami a sztársággal jár. De Orsi annyira ellenállhatatlan volt, hogy tennie kellett valamit. A hostessek számára minden rendezvény helyszínérõl készül egy kicsi térkép, ugyanúgy, mint a testõröknek. Orsi egyszer megnézi, szinte lefotózza, és nem felejti el, mi merre van. Nem gond, a bonyolultabbakat egyszer végigjárja a többiekkel, és nem kérdeznek tõle olyat, amire ne tudna válaszolni. Ugyanilyen jól eligazodik mindenhol térkép alapján, emiatt Lacija anno sokszor csodálattal adózott neki. Mindig ezzel keresed a kenyered? kérdezte Robi, miután megbeszélték, hogy tegezõdnek. Orsi elmondott neki mindent az eddigi életérõl, nem is ment be Robi a mosdóba rögtön, és amikor kijött, Orsi akkor is folytatta, majd kérdezte, hogy az olaszokhoz vagy az angolokhoz megy-e õsszel, mert a tévé még nem tudja. Erre Robi megkérdezte, hogy õ hova menne. Olaszországba.
*** 80
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 81
Tulajdonképpen meglepõdtem, hogy nem is olyan magas. Ez csak így, élõben rázza meg az embert. Ilyen kis törékeny alkat. Persze az öltöny még a legjobb márka is eltakarja az izmokat, úgyhogy emiatt tûnik törékenynek. Mezben nem, mert ott mindent látni. A gazdagok, na, õk pont azért hordanak sokszor öltönyt, hogy ne lássák az emberek, mennyire nincs izmuk, milyen gyengék. Mi tagadás, sokszor azért jól néznek ki benne a férfiak ecsetelte egyszer Giginek.
*** Robi ekkor megmutatta a lábizmát, mert Orsi felvetette neki ezt a problémát az öltönnyel. Úgy hívják, hogy lábikra, a vádlit. Minden szót ismer egyébként még angolul, németül és spanyolul is, fõleg azokat, amiket a lábra mondanak, hogy az orvosnak meg tudja mondani, mi fáj. Tehát nem azért, hogy elrontsa a létszükségletet jelentõ magyarját, csak funkcionálisan, a cél szentesíti az eszközt alapon. Mert a hátvéd a csatár legnagyobb ellensége, és ez következményekkel jár. Egyébként nem gondolja, hogy a több nyelv ismerete rontja az anyanyelvtudást, sõt. De most nem errõl van szó. Orsi homlokára csapott, hogy dolgozni is kellene, ezért visszamentek, de közben névjegykártyát cseréltek.
*** Megkérdezték másnap reggel Robitól a tévében, mert egyébként is mindenhol õt lehetett látni-hallani a bizottsági eredménnyel kapcsolatban, hogy hová szerzõdik: Olaszországba-e, avagy Angliába. Olaszországba. Miért? kérdezte a megszokott tömörséggel a riporter.
81
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 82
Tanácsadóm javaslatára Ekkor az én nevemet mondta ki, érted?!?!?! sikkantott Orsi Giginek. Olyan volt, mint aki extasysban van. A jambikus sor miatt, mondják az irodalmárok. Úgy érezhette, eljutott a csúcsra. Robi a mûsorban nem indokolta bõvebben ezt a lépését. Egyrészt azért, mert nem szokott magyarázkodni, másrészt azért, mert a riporter is meglepõdött, hiszen annak ellenére, hogy profi volt, nem ismerte a tanácsadót, és nem merte forszírozni a kérdést, nehogy leleplezõdjön a tudatlansága. Orsi mindezt persze szerelmi vallomásként fogta fel, fõleg, mivel Robi késõbb mindenhol elmondta, hogy õ a tanácsadója, minden újságnak, tévének, rádiónak, mindenhol, de többet nem árult el. Forgott vele a világ. Forgott a neve is, hirtelen médiasztár lett, és ezt Robinak köszönhette. Az extasys-szerû állapotot Robi jó ideig minden nap szinten tartotta valami meglepetéssel. Orsi álmodni sem merte volna, hogy egy ilyen híres embernek komoly szándékai lehetnek vele. Robi felhívta, randit kért, találkoztak, és azóta a felhõkben jár. Bár ez nem volt egyszerû, mivel Robinak fizikailag szinte lehetetlen volt a médiás felkéréseknek eleget tenni, valósággal szétszedték: mûsorok, interjúk, fotózások. Valamennyi idõt mégis el tudtak tölteni egymással.
*** Olaszországba már együtt mentek. Rutinosan hagyta el sóhajként az elköszönés a reptéren a sajtó irányába Róbert száját, de tkp. az egész országnak szólt: Isten, áldd meg a magyart! Kölcsey-idézet, a Himnuszból írta anyjának a tengerpartról a szerelmes lány. Víg esztendõt kívánt volt csapattársainak, akik
82
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 83
kikísértek bennünket, és az egész stáb beszállt a repülõgépbe. Itt nagyon szép az idõ, nemhiába javasoltam Robinak, hogy ide jöjjünk. Vidám a természet, ahová kirándulni szoktunk menni. Most én facsarom neki a gyümölcsöt, fõleg reggelente és este, nappal edzés. Egyre jobban beszélek olaszul. Gigim, az izmait nagyon élvezem, ezt neked is ki kellene próbálni! Persze valaki mással. Bár másnak úgy sincs ilyen, úgyhogy hagyjuk! Robi, mint nyelvzseni, már olaszul adja az interjúkat. A sajtóslány rengeteget szervez neki, lehet, hogy le is kell kicsit állítani, úgy egyébként is ezt a csajt. Imádom nézni Robit a tévében. Sok mûsorba engem is meghívnak, és minden nagyképûség nélkül állíthatom, nem vallok szégyent. A múltkor az itteni magyar nagykövet feleségével voltunk egy reggeli mûsorban, ahol a hazai konyháról beszélgettek velünk, az is nagyon jó volt. Tudod, hostessként elég sokat tanultam az étkezésrõl és kultúrájáról. Azt hiszem, egyenrangúként kezeltek minket, nem volt az, hogy õ a nagykövet felesége, én meg csak egy hostess vagyok. Az olaszok egyébként is majd meghalnak értünk, úgy örülnek, hogy náluk vagyunk, hogy egy kis magyar fiú gyõzelemre viszi, a tabella élére állítja a csapatot. Mûholdról nézd meg az olasz tévéket, egyszer biztosan látsz bennünket, és nem fogsz hinni a szemednek! szólt a levél Giginek. Hét hónap ismeretség után ugyan nem biztos, de nagyon valószínû, hogy összeházasodnak. Azért is ír barátnõjének levelet, hogy ne lepõdjön meg, ha kap majd egy meghívót. Meg, hogy írja meg, vele milyen csodás dolgok történtek, mert nagyon kíváncsi. És vigyázzon a filmsztárokkal, hiszen épp Amerikában él! Egyébként minden rendben van náluk, Orsi néha viccelõdik, hogy Robival azért jó, mert jó a térlátása. Megvan náluk minden édesség, ölelgetés, csók, tánc,
83
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 84
gyönyörûség, ékes beszéd, tréfa, nevetés, Robi Orsi tüzére gerjed és fordítva, valamint sokszor eljutnak odáig, hogy Robi azt mondja Orsinak: Hozzád férek, drága fészek! , aztán meg: Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar!
*** Robi naplóját ellopva egyszer Orsi rájött, hogy még akkor is így beszél, amikor egyedül van, s csak magának fogalmaz. Szerelmi folyamatuk leírására a következõt írja: Szerelmével belûl / Veszen akkor körûl, / Engemet felgerjesztvén . Kedvenc játékuk mostanában az alábbi felelgetõs versike lett, épp prelúdiumos célból: Robi: Vagyon-e, szívem, szándékodban Hogy béfogadsz engem? Orsi: Igen is vagyon szívem lelkem Csak legyen jó kedved! Robi: Add kezemben jobb kezedet Okosan forgassad édes violám! Orsi: Lám megholdult, lám megholdult Én buta fejem néked! Ezenfelül dombokról, csörgedezõ patakokról, tengermélyi gyöngyszemekrõl szokott neki Robi szavalni, és ízes kapribogyójának nevezi a csiklóját. Filozófiáját is ki szokta fejezni, ilyeténképpen: Kezedben vagyok, szabad légy velem, / Te se kíméljed magad éntülem . Amikor siet, mert csak két edzés közt érkezik haza, már az ajtónál hergel: Nem sokat tészen, egy fertály óra, / Nem sokat tészen, egy fertály óra. Most jõj el velem, arra feküdjünk, / Ketten szerelmeskedjünk, / Szép játékokkal
84
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 85
megelégedjünk, / Szép játékokkal megelégedjünk. Ezekrõl Orsi nem tudja, Robi honnan veszi õket, lehet, hogy mindet õ találta ki, és csak neki szól. Régies, de mégis vicces és megható. Orsi biztos benne: akkor lesz vége mindennek, ha már nem mond ilyeneket. Most fél ettõl, picit, de nagyon szeretik egymást, ezért elhessegeti a zordon felhõket.
*** A felhõk hessegetésén kívül azonban mással is foglalkozik. Arra készül, hogy tévés lesz. No, nem egyszerû újságíró, vagy politikai. Azoknak nincs nyugtuk, nem gondolhatnak át semmit alaposan, mivel mindenhol ott kell lenniük, hogy elsõ kézbõl szerezhessék meg az információt. Hanem kulturális és életmód. Leginkább beszélgetõs mûsorokat szeretne, ahol mélyebben meg lehet ismerni a partnert, de viccelõdni is kell, könnyedén. Ahol mindazt kamatoztathatná, amit Robitól ellesett, az irodalmi részt társa képzettségébõl. Egy olyan kis céget is szeretne, ami gyártaná ezeket a mûsorokat. Ezért nem csak Robi partnereként, hanem leendõ üzletasszonyként is viselkedik a fényes fogadásokon, ahol mindenki ott van, aki számít. Nem beszél akárkivel, bizonyos témákat kerül, nem túl harsány, általában érdeklõdõ, de ezt sem túlozza el. Rájött, hogy a sztárság mindennél fontosabb számára, és tehetsége miatt ezt csak a média világában érheti el. Emellett ott jól is érzi, kiismeri magát, mindenki kedves, rokonszenves, mosolyog. Erre az eddigi munkája is elõkészítette, hostessként ugyanúgy kellett tudnia, hogy õ mit akar, és mit akarnak az emberek, mint a média világában. Elég sok pszichológia kell ezekhez a munkákhoz, akárki nem alkalmas rá mi is lenne, ha mindenki tud-
85
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 86
ná?! Még ennél is több tévé, rádió, újság? Az emberek úgyis a tehetségeset szeretik, csak az él meg! De leginkább imádja érezni, hogy fontos, és, hogy miatta fontos a mûsor alanya, tárgya is. Végül is õ válogat, szemléltet, mutat be. Bizonyára nagy jövõ elõtt áll, és ez ad neki reményt.
86
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 87
Helyed a táplálékláncban?! Budapest legkedveltebb mulatója. A Parazita. Özönlik a fiatal és örökké fiatal nép, hogy elkábítsa magát. Nap mint nap. Bocs, inkább éj mint éj. Õk is, a tulajdonosok is élvezik, hogy nem kell tagadniuk: másokból élnek. Az egyenes beszéd jött köztük divatba. Nagyon jó a szegényebb embereknek, hogy miközben elszedik a pénzüket, meg is mondják nekik: átbasszák õket. »Átbaszó«: rulett- és kártyaterem; »Nyomd le a csávót!« szkander-, küzdõ- és pankrációterem; »Turkáló« táncterem; »Delirium« söntés. Picurka válla mély redõkkel gyûrûzve hajolt a nyakba, az ív a fej dimbes-dombos hajlataiban, ilyen-olyan görbületeiben folytatódott. A fehértõl a mézgáig minden szín megtalálható volt rajta, de árnyékaiban sem volt sehol sötét. Világított a bõre a gyermeki tisztaságtól. Ez volt õ egykor. És ma? A szilvamag színétõl a feketéig minden árnyalatot megmutat az arca. Öreg lett. Így látja magát a tükörben, fotókon és filmeken. Nemsokára falfehér leszek gondolja magában. Patkó úr régi vágyai elhaltak már. Az életet nem szomjazza, sör habját nem nyalja. Megvárja csendben, míg elmúlik gerjedelme úgysem tart sokáig . Nekem megduzzadhat a szõlõ kiköp. Nekem magsavanyodhat a bor mormogja maga elé, és kiköp. Pedig régóta megvan mindene. Világsiker, világhír. Ha nem dolgozna semmit, akkor sem kellene föladnia villáját, személyzetét és csuklyás biztonsági õreit, akik csuklyájukat az inkognitó miatt még a villa területén kívül is csak biztonságos helyen vehették le, nehogy valaki felismerje õket, és információt gyûjthessen általuk az íróról büntetésük példás lenne.
87
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 88
Séta a hajnalban. Nekirugaszkodik mindig. Ilyenkor kivételesen egyedül megy el otthonról. Egész messze elmerészkedik, jóval a villapark kerítésein túlra. Több kilométert is megtesz. Dörmög, dohog, mantrázza magában az igéit. Hajnalban követik el a legkevesebb gonosztettet jutott eszébe egyszer, nagyon régen. És a következõ napokban megírta a Gyilkosság hajnalban címû, dollármilliós bevételt hozó könyvét. Csuklyás biztonsági õrei is tudják, jobb, ha nem mennek utána. Nemhiába tehetséges, habár ma már jobbára csak rutinból ír. Jó reggelt! Jó reggelt, Patkó úr! Tovább megy. Néhány méterrel odébb köp. Ezek a hajnali séták úgy hozzátartoznak, mint az írás. És az írás úgy tartozik hozzá, mint máshoz a lélegzetvétel. E kettõ nélkül nem is érezné magát embernek. Nemhiába szokta mondogatni ritka társaságának: Az írógép mellett összeáll a világ. Kialakul a rend. Az állattól az különböztet meg bennünket, embereket, hogy tudunk írni. A sétáról hallgat. Írás közben pedig valóban tudja, mi hova tartozik. Nem csak a könyveiben történik meg a csoda, a világ pókfonalai tényleg megvilágítódnak elõtte, mialatt ír. Pedig már nem írógépet használ, a napi betûmennyiség növelése miatt egész korán hozzászokott a szövegszerkesztõhöz. A titkárnõket ki nem állhatta. Magányos farkas mellé nem illik pesztonka, mondogatta fiatal korában, késõbb megírta A magányos farkas és a pesztonka címû szórakoztató, öniróniától sem mentes regényét. Írás közben tudja, mi mivel függ össze, mi miért történik úgy általában, és az egyes esetekben konkrétan. Egész pontosan ez nem azt jelenti, hogy az életben nem tudná, mi miért van éppen úgy, ahogy van, de írás közben pontosan átlát mindent, amit aztán valahogy részben mindig elfelejt a való életben. Ezért különlegesek a könyvei.
88
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 89
Sokan jóslatként olvassák õket. Csodálatos bennük, hogy a kicsi és a nagy folyamatokra egyaránt vonatkoznak történetei. Könyveibõl a szerelmesektõl az ügyvédekig mindenki meg akarja tudni, mit hoz a jövõ. Akik nem ismerik, azok lemaradnak valamirõl gyanakodjanak, ha rosszul érzik magukat, Patkó úr könyvei hiányoznak! Korán jött Patkó úrnak ez a tudás, de ma is megbecsüli. Rengeteg könyv írója, dúskál a javakban, nemzetek, nemzedékek nõnek fel mondatain. Barátai nemigen vannak, ellenségeit okosan intézi el. Ésszel, türelemmel ölj, és ne kézzel ez az egyik visszatérõ gondolata. Még azok is magukévá tették, akik kézzel ölnek. Nem szereti a felhajtást, ezért mindenki elõtt titkolja, hogy a hajnali séta mennyire fontos neki, hogy ekkor teszi rá a világ ütõerére a kezét. Mindig, minden nap elismételem ilyenkor, hajnalban százszor, hogy nem köpök az utcasarkon. De hetente egyszer mégis mindig köpök az utcasarkon. Elég korán van még ilyenkor. Hetente legalább egyszer így feledkezik meg magáról. Pedig néhány éve azt az esetet követõen megjelent egy borzalmas cikk, majd utána a többi: Herminát leköpte Patkó úr ez volt a címe az elsõnek. Az õ neve a cím elején, az enyém a végén. Õ íratta. Közte az a szó. Az, amelyik visszafelé is ugyanazt jelenti, a köp. Ezt persze õ nem tudja! A kurva persze a sarkon volt. Ha most jönne, már szándékosan pökném le. Hermina nem sokkal azelõtt csaknem szépségkirálynõ lett. Ám a világpolitikai erõviszonyok miatt egy stabilizálódásra váró ország üdvöskéjét választották meg. Hermina nagyon szívére vette az esetet, televíziós karrierje majdnem derékba tört. Nemzetközi pszichológuskonzíliumot kellett összehívni, annyira magába zuhant. Aztán összeszedte magát, és újra a médiában dolgozott. Reggeli mûsorába igyekezett Hermina, a sztármûsorvezetõ. Éppen kilépett a kapun, hogy balra fordulva sport-
89
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 90
kocsijába szálljon. Mint elõzõ héten megírtuk, minden reggel Porsche repíti munkába Herminát. Aznap, kivételesen, nem otthonról indult. A háznak pedig, ahol az éjszakát töltötte, nem volt garázsa. Sajnos nem gondolhatunk semmi rosszra vagy pikánsra, a díva állítólag családtagjánál éjszakázott. (»Persze. Heinrichhel, egy tévécsatorna vezetõjével töltötte azokat az éjszakákat. Itt, a szomszédomban. Biztonságban érezték magukat. Tudták, hogy csuklyás biztonsági õreim miatt nem mernek idejönni az újságírók és a paparazzók. Csak a Parazitáig. Én védelmezem a környéket, mégis én járok pórul« így Patkó úr, azóta minden reggel.) Ahogy a sarkon lendületesen befordult ismerjük Herminát , gondosan elõkészített sminkjét váratlanul beterítette Patkó úr nyála. Igen, kedves olvasóink, azé a 195 centiméteres, köztiszteletben álló és gazdag íróé, akirõl sosem feltételeztünk volna ilyet. Akirõl azt hittük, talpig úriember, s minden lépése kiszámított. Borzalmas érzés lehetett ez a csillagnak. Szemben az idegen férfi, háta mögött a tükör elõtti munka. És a férfi megalázta azt az igyekezetet, hogy aznap reggel még többünket bûvöljön el szépségével. Ezért volt Hermina olyan dúlt a mûsorban, és ezért történhetett meg, hogy még bakizott is. A Pit Bull címû bulvárlap témaindító írása után, mintegy varázsütésre, errõl az esetrõl cikkeztek a lapok. Hermina tengernyi, mi több, óceánnyi pénzt keresett, hetekig nem tudott a politika címlapra kerülni. Herminát és Patkó urat békítõ beszélgetésekre hívták meg, nem tesz jót az országnak, ha két híressége haragban áll egymással ez volt a történet kezelésének második fázisa. Patkó úr persze nem ment el egy adásba sem. Hermina dühöngött, vonásai megkeményedtek, bája vesztett természetességébõl. Meg akarta bosszulni az esetet. De Patkó úr nemhiába volt az ország legbefolyásosabb embere.
90
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 91
Arra hivatkozott, hogy nem ér rá, mert fontos munkája van. Ezzel mindenkit kíváncsivá tett. Helikopterrõl paparazzók fotózták a monitorját az íróasztalon, mire a magánhadsereggé duzzasztott csuklyás biztonsági õrök hõlégballonokat eresztettek fel vastag kötélen. Csoda, hogy ezek a gázzal telt léghajók nem vitték el az egész villát kertestül, föl az égbe. A sztárszociológus, Netalántán Tamás úgy vélte: a népharag miatt a következõ hetekben megkezdõdik a könyvemberek és a tévések harca mint mondta, egy öregember rossz szokása, a köpködés miatt, amit bátran összehasonlíthatunk a lepke azon szárnycsapásával, mely a teoretikus szerint a világ másik oldalán katasztrófát idéz elõ. De az incidenst követõ nagyon rövid, ám intenzív gondolkodás után Patkó úr megtalálta a kiengesztelõdés módját. Könyvet írt a díváról, Hermina tündöklése címmel. Két hét alatt elkészült, s azért ilyen gyorsan, mert amit egyszer leírt, ahhoz elõtte elég tényt gyûjtött, jól megérlelte magában, s többet nem változtatott rajta. Amikor megjelent a könyv, nemzetközi botrányt kavart. Patkó úr ugyanis ezalatt a két hét alatt valóban megmozgatott mindent égen és földön. Ahol nem ment pénzzel, ott egy rajongója dolgozott neki. Ahol nem talált rajongót, ott a célszemély ismerõsét hálózták be profeszszionális megbízottai. Ahol erre sem nyílt mód, ott olyan módszerekkel derítette ki az igazságot, melyeket csak õ ismer. Nem válogatott köztük, egész életében azzal foglalkozott, hogyan lehet elpalástolni vagy kideríteni valamit. Herminának olyan díszkiadást küldött a kötetbõl, melynek a borítója egy fél milliméter vastagságú folyadékkristályos képernyõ volt. A képernyõn a professzionális televíziózás és a nõi nem császárnõjének kikiáltott mûvésznõ legnagyszerûbb tévés pillanatait lehetett megtekinteni, amikor a könyvet bekapcsolták.
91
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 92
Ettõl Hermina szíve meglágyult. Még legféltettebb, titkos viszonyával is felhagyott. (Egy konkurens tévé tulajdonosáról volt szó.) De hát ekkora szív, ekkora lélek, ekkora pénztárca láttán ki nem olvadt volna el? Ujjai köré akarta csavarni Patkó urat, aki könyvében rávilágított, hogy Hermina egy nemzetközi összeesküvés áldozata lett. Kiderítette ugyanis, hogy a nyugati világ vezetõi a másik nemzet szépségkirálynõvé választásával nem objektív döntést hoztak, hanem óriási tömegek önbecsülésére akartak hatást gyakorolni. A világ mûveltebbik felének politikusai együttmûködtek az elmaradottal a várt javak, teljhatalmú pozícióik miatt, s ezért áraszthatta el világunkat a másik melletti kampány. A könyv megjelenése után hullottak a kormányfõi fejek. Biztonságpolitikai szakértõk és szép lányok uralták a képernyõket. Ekkor Hermina már Patkó úrnál lakott, szemérmetlen és szeméremajkait egyaránt bevetette a férfiszív meghódításában. Az író, ki szintén hódítónak képzelte magát, fokozatosan vezette be saját birodalmába. Hajnalonként együtt keltek egyikük a stúdióba indult, Porschéjával, másikuk hajnali sétáját kezdte meg. A hétvégéket mindig más országban töltötték. Volt barátjuk bõven, mivel Hermina utólag megkapta a világelsõséget jelentõ koronát, Patkó úrnak pedig valamennyi ország új vezetõje lekötelezettje volt. Álompárt alkotott az idõsödõ férfi és a fiatal lány. Ezt sugallta az idõsödõ férfiak által uralt média, de Hermina és Patkó úr szintén így érezte. Az újabb könyvekben a fantázia nagyobb szerepet kapott, s az író színesebb világot álmodott, mint addig. Megtalálta a boldogságot, és meg is mutatta olvasóközönségének. Ekkor történt, hogy az egyik hajnalon a Parazita felé vette útját. Korábban ezt az irányt kerülni szokta. Hermina azonban nagyobb bátorságot, új kíváncsiságot kölcsönzött neki. Újabban egy mívesen kialakított sétapálca feldo-
92
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 93
básával döntötte el a séta irányát oly módon, hogy amerre a hegyes vége mutatott, arrafelé indult el. Aztán piszkálta vele az utat, lóbálta, lendületesen forgatta a levegõben. A Parazita elé érve rákanyarodott egy másik, még tovább vezetõ ösvényre, melyen aztán üzekedõ párt rebbentett fel. Udvariasan félrenézett, s tovább ment. Kisvártatva visszafelé vette útját, fütyörészni kezdett, majd hirtelen a szkander-, küzdõ- és pankrációterem állandó vendégei rontottak rá. Na, faszkalap, kellett neked megzavarni Heinrichet, mielõtt elért a csúcsra?! Uraim, amint láttam, mi történik, elfordítottam a fejem. Szemtelenkedik ez, baze! Nyomd le a csávót! Vigyázzál, azt mondták, diszfingált a vén buzi! Nézd meg a zsebét! Helyed a táplálékláncban?! Azzal a szándékkal verték össze, hogy ott maradjon örökre. Hiába kalimpált botjával, nem ért el vele semmit. A törzsi banda tagjai élvezték a verést, akkorákat ütöttek, amekkorát csak tudtak. Kézzel akartak ölni, ütlegelve. És lábbal, mert rúgtak is. Mikor Patkó úr már rég nem mozdult, abbahagyták a munkát. Egyszerû társaság volt, kielégültek, lehugyozták és visszamentek a Parazitába. Nem törõdtek a DNS-ekkel, nem tudták, hogy vannak. Patkó urat csuklyás biztonsági õrei vitték haza, miután tûvé tették érte az egész környéket, és rábukkantak. Amikor észrevették a földön fekvõ tetemet, megrázkódtak. Hiába edzõdtek hozzá már sok mindenhez, de az öregedõ úriembert, kenyéradó gazdájukat így még nem látták. Miután hazavitték, hívták Patkó úr állandó orvosát, aki megtalálta a testben az élet utolsó szikráját. Élesztgetni kezdte, s nem hiába volt õ a szakma csúcsán: sikerült neki, ami rajta kívül senkinek sem. Szinte feltámasztotta a testet és a
93
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 94
szellemet. Hónapokig nem mozdult ki a villa területérõl a megkínzott ember, de a végén stabilizálódott az állapota. Idõközben Hermina Heinrichhel lépett ismét kapcsolatba, kriplivel mégsem lakhat együtt, gondolta. Elköltöztek egy másik környékre. Igaz, hogy az nem volt ennyire kifinomult hely, de már bujdosniuk sem kellett, nyíltan felvállalták kapcsolatukat, együtt is dolgoztak. Hermina karrierje ugyan nem ívelt tovább felfelé, de sokan meg voltak gyõzõdve arról, hogy õ a legjobb, és ez elég a médiában. Patkó úr miatt becsületbõl hallgatott a verésrõl. Heinrich sem beszélt róla. A bunkókat megtalálták, azok egy kis pénzért és a pénzbüntetés ellenében magukra vállalták a verést. Patkó úr teljesen felépült. Õszinte sajnálatára újra a régi volt. Szokásain nem változtatott, de vágyai elhaltak. Az életet már nem szomjazza, sör habját nem nyalja. Megvárja csendben, míg elmúlik gerjedelme úgysem tart sokáig . Nekem megduzzadhat a szõlõ kiköp. Nekem magsavanyodhat a bor mormogja maga elé hajnali sétáin, és kiköp.
94
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 95
Tartalom 00. Timi Tomi játék ........................................................................... 7
01. Budapest nagyváros, lakói békések ............................................ 17 Uborkaszezon a Pitypang utcában ............................................ 24
02. Levelek és szereplõk .................................................................... 33 Egy hét fiúk, lányok társaságában .............................................. 62
03. A kétpilléres eljárás ...................................................................... 75 Helyed a táplálékláncban?! ........................................................ 87
95
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 96
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 97
A FISZ Könyvek sorozat eddig megjelent kötetei 1. Az olvasó az olvasás. Tanulmányok, szerk. L. Simon László és Thimár Attila, 1999 2. Mócsai Gergely: Csumasz. Versek, 1999 3. H. Nagy Péter: Kánonok interakciója. Tanulmányok, 1999 4. Zsávolya Zoltán: Könnyû negyed. Versek, 2000 5. Bengi László: Az elbeszélés kihívása. Tanulmányok, 2000 6. Dr. Kovács István: A vidéki fiatalok Budapesten. Regény, 2001 7. Rentz Mátyás: Sajátidõ (maimarketing). Regény, 2001 8. Prágai Tamás: Sötétvilágos. Versek, 2002 9. Horkay Hörcher Ferenc: Préda. Versek, 2002 10. Képes Gábor: Az élet egy nagy öröklakás. Versek, 2002 11. Farkas Wellmann Éva: Itten ma donna választ. Versek, 2002 12. Szonda Szabolcs: Vagyontárgyalás. Versek, 2002 13. Papp Attila Zsolt: A Dél kísértése. Versek, 2002 14. Hankó Judit: A bõrétõl kezdõdõen befelé. Próza, 2002 15. Király Zoltán: Avantgárd keserves. Versek, 2002 16. Kánon és olvasás kultúra és közvetítés, I II. Tanulmányok, szerk. Bengi László és Sz. Molnár Szilvia, 2002 17. Mekis D. János: Az önéletrajz mintázatai. Monográfia, 2002 18. Szántó F. István: Zárójelek között (centók könyve). Esszék, 2003 19. Szentjánosi Csaba: Vers a versben. Versek, 2003 20. Szûts Zoltán: Ezer ütés percenként. Novellák, 2003
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 98
21. Páll Zita: Milyen fej varródhat az ex-macska nyakához. Kritikák, tanulmányok, 2003 22. Bednanics Gábor: Beszédformák között. Tanulmányok, 2003 23. Karácsonyi Zsolt: Sárgapart. Versek, 2003 24. Pénzes Tímea: Madagaszkári napló. Próza, 2003 25. Bácsfi Diána: Aranykormítoszok és visszatérés. Tanulmányok, 2003 26. Mrena Julianna: Kilenc élet. Versek, 2004 27. Péczely Dóra: Összenézett írások. Kritikák, 2004 28. Babó Titti Kristóf: Karfüst. Intermediális színmûvek, 2004 29. Sütõ Csaba Szalai Zsolt: Spleen A romantika posztulálása. Versek, 2004 30. Székely Csaba: Írók a ketrecben. Paródiák, 2004 31. Nézõ-pontok Fiatal germanisták tanulmányai, szerk. Orosz Magdolna, 2004 32. Csepregi János: Mindennapi legendák. Novellák, 2005 33. Kollár Árpád: például a madzag. Versek, 2005 34. Szõcs Attila: Verebek tisztása. Novellák, 2005 35. Burus János Botond: Pethõ Marcit elhagyja az Isten. Novellák, 2005 36. Nagyálmos Ildikó: Félmozdulat. Versek, 2005 37. Átjárások Fiatal anglisták és amerikanisták tanulmányai, szerk. Bényei Tamás, 2005 38. Finy Petra: histeria grandiflora. Versek, 2006 39. Suda Balázs Róbert: Átkozott tehenek richard2nixon. Drámák, 2006 40. nyírõ gy. gábor: énéste. Prózák, 2006
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 99
41. Prágai Noémi: Pókhálóbolt. Prózák, 2006 42. Nemes András: Entropláza. Prózák, 2007 43. Bajnóczy Zoltán: (Sz)árnyak a Léthe felett. Versek, 2007 44. Vincze Ferenc: A macska szeme. Novellák, 2007 45. Balla István: Minden izében. Versek, 2008 46. e. p. csirmaz: Paranoid nosztalgia. Dráma, 2008 A kötetek megrendelhetõk a FISZ címén: 1397 Budapest, Pf.: 546. Telefon: (1) 321-1538 E-mail: info@irok.hu www.irok.hu
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 100
BALLA ISTVÁN: Minden izében FISZ Könyvek 45. 88 oldal, 1800 Ft Balla Istvánt »lantos történetmondónak« ismertem, hosszú hajú, lázadó kamasz volt Szentesen; sok fájdalom, nehéz nóták. Hogy ennyi humora, iróniája van, nem tudtam. Akkor még nem látszott. Közben megtanult nevetni. Saját magán is. S ha olykor mégis kesereg, abban is van erõ. Nagy adomány ez, ritka erénye egy elsõ kötetnek. (Grecsó Krisztián)
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 101
E. P. CSIRMAZ: Paranoid nosztalgia FISZ Könyvek 46. 318 oldal, 1850 Ft Ironikus kollázs a kultúrának nevezett izé kétes és félvilági alakjait felvonultatva. Macbeth, diszlokátor, fõzõshow. A múlt eltörölhetõ a jövõ: Brodsky. Idõzsölés. Extravaganza. Songok. (Agylövés.) (Szabó Máté)
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 102
A Hortus Conclusus sorozat eddigi kötetei 1. Zsávolya Zoltán: A metró ördöge. Elbeszélések, 2002 2. Dukay Nagy Ádám: Hosszú eltáv. Versek, 2002 3. Abajkovics Péter: QU . Vizuális költemények, performanszdokumentációk, 2003 4. Végh Attila: Tiltott építkezés. Versek, 2003 5. Payer Imre: Elsõ szám, egyetlen személy. Versek, 2003 6. László Noémi: Százegy. Versek, 2004 7. Székelyhidi Zsolt: Zajtalanítás. Versek, 2004 8. Király Farkas: Hosszú árnyékok földje. Versek, 2004 9. Király Zoltán: Lejárhatás. Versek, 2004 10. Zsidó Ferenc: Csigaterpesz. Prózák, 2005 11. Szántai János: Szüsziphosz továbblép. Prózák, 2005 12. Benõ Attila: Egy nap és a többi. Versek, 2005 13. Képes Gábor: Az utcafront és az öregember. Versek, 2006 14. Csáji László Koppány: Ég az út mögöttem. Versek, 2006 15. Halmosi Sándor: annapurna déli lejtõin. Versek, 2006 16. Szalai Zsolt: sörülökazerkélyen. Versek, 2006 17. Mogyorósi László: Ingajárat a valóságba. Versek, 2006 18. Sütõ Csaba András: meredek út. Versek, 2007 19. Csepregi János: Ímé, a test. Versek, 2008 20. L. Simon László: Japán hajtás. Versek, 2008 A kötetek megrendelhetõk a FISZ címén: 1397 Budapest, Pf.: 546. Telefon: (1) 321-1538 E-mail: info@irok.hu www.irok.hu
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 103
CSEPREGI JÁNOS: Ímé, a test Hortus Conclusus 19. FISZ Napkút Kiadó 68 oldal, 1290 Ft
Csepregi János kötetében szabad versekben bontakoznak ki a hétköznapokban felbukkanó, látszólag jelentéktelen momentumok. A költõ ez egyszer maga a gyermek, talán sokszor tíz, talán sokszor száz éves.
L. SIMON LÁSZLÓ: Japán hajtás Hortus Conclusus 20. FISZ Kortárs Kiadó 64 oldal, 1800 Ft
A »könyv« egyfelõl mi magunk vagyunk, »margótól margóig tartó« létünk kompendiuma; másfelõl mindezt olyan varázsos könyvmûvészeti kísérletbe kötötte be a szerzõ, hogy e kettõ eredményeképp nem is jöhetett létre más, mint egy költõi világ gyönyörködtetõ összhangja. (Kalász Márton)
baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 104
Fiatal Írók Szövetsége, 2008 E-mail: info@irok.hu www.irok.hu Felelõs kiadó: Bednanics Gábor Felelõs szerkesztõ: Mészáros Márton Tördelés: Syrena Bt. Nyomdai munkák: mondAt Kft. Budapest www.mondat.hu ISSN 1585-972X ISBN 978-963-7043-29-1