Petőfi Irodalmi Múzeum
„- Te vagy a gróf? – kérdezte Jeromos. - Nem – mosolyodott el Henrik. – Nem vagyok gróf. Én kutató vagyok és a nevem nem Károlyi, hanem Koch. A szépapám ismerte a Károlyi grófokat, ő építette ezt a palotát, én pedig a palota meséjén dolgozom. Ideköltöztem, és amíg el nem készül, itt fogok lakni. Így több időm jut felkutatni a palota összes zugát, és megismerni minden lakóját.
Kádár Anna
TITKOS ÁTJÁRÓ
MÚZEUMI ME SEKÖN Y V
Jeromos elgondolkodva méregette a férfit. - A kutatók nem is szoktak mesét írni, az gyerekeknek való! – vonta össze a szemöldökét.
Fatér Anna rajzaival
– Dehogyis nem. Valahogy csak el kell mondani mit derítettünk ki, nem igaz? Ajánlatom a következő: kérdezz bármit a palotáról, én pedig válaszul elmondok egy mesét. Ha gondolod, akár munkához is láthatunk.”
Titkos_átjáró_mesekönyv_BORÍTÓ_kiterítve_20190827.indd 1
2019. 08. 28. 9:12
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki tanácsaival, ötleteivel, korrektori, szerkesztői és szakértői munkájával segítette ennek a mesekönyvnek a létrejöttét.
Kodolányi Judit, Sóki Diána múzeumpedagógusoknak a renge-
teg ötletért, értő kritikáért, a mesekönyvhöz tartozó gyerektábor szervezéséért, Cséve Annának, Komáromi Csabának és Ridov ics Annának a szakmai ötletekért, tanácsokért, Borbás Andrea, Lukács Ágota, Mijátovits Zorka, Nagy Réka, Parragi Márta, Szilágyi Judit munkatársaknak a figyelmes olvasásért, a szöveggel és az illusztrációkkal kapcsolatos visszajelzésekért, Kádár Juditnak, aki pszichológusi szaktanácsokkal látott el az olvasók életkori preferenciáival kapcsolatban, Szekeres Nikolettának, hogy segítette a korrektor munkáját, Menyhárt Tamarának, aki segített tájékozódni a szerzői jogi kérdések útvesztőjében.
Szerző: Kádár Anna Illusztrátor: Fatér Anna Projektvezető: Czékmány Anna Szerkesztő: Jeney Zoltán Olvasószerkesztő: Sulyok Bernadett Fotók: Gál Csaba ISBN 978-615-5517-29-7 Kiadja a Petőfi Irodalmi Múzeum Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató Felelős szerkesztő: Jeney Zoltán A kiadványt tervezte: Csordás Zoltán és Marci Nyomdai munkák: Keskeny és Társai 2001 Kft. Budapest, 2019
2
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 2
2019. 08. 28. 9:10
K Á DÁ R A N NA
T I T KO S ÁTJÁ RÓ múzeumi mesekönyv
3
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 3
2019. 08. 28. 9:10
4
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 4
2019. 08. 28. 9:10
E L S Ő F E J E Z E T, melyben Jeromos egy rejtélyes medált talál, és merész ötlete támad
Jeromos egy óriási, úszó fatörzsön hevert, amely egy kanyargó dzsungelfolyón lebegett. Mélán lógatta kezét a vízbe, lelátott egészen a fenekéig. A kavicsok között egy apró, barnás-feketés korongot vett észre. Ügyesen kihalászta, ahogy elúszott felette. Egy vékony láncon függő medál volt. Ahogy eltűnődve forgatta, egy vésett ábra rajzolódott ki rajta: egy ágaskodó oroszlán, egy korona, egy saját farkába harapó sárkánygyík… Mi lehet ez? Talán régi királyok pecsétje? Vagy valami jelvény, ami egy varázslórend tagjainak volt a titkos jelzése? Vagy egy amulett, amivel kaput lehet nyitni más időkre, más világokra? Ez az utóbbi ötlet nagyon megtetszett Jeromosnak. Dörzsölgetni kezdte a medált, hátha feltárul egy láthatatlan, ódon kapu. Nyikordult az ajtó… – Kérsz kakaót, Jeromos? – lépett be a padlásszobába a nagymamája.
– Nézd, mit találtam! – mutatta Jeromos a kanapé alól kiko-
tort kincset. 5
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 5
2019. 08. 28. 9:10
– Ó igen, ez egy nagyon régi darab – vette kezébe Rózsi mami
a kis nyakéket. – Képzeld, Jeromos, ez egy címer! Ez a madár itt középen egy karvaly, ami egy szívet tart a karmai közt, körbeveszi egy sárkánygyík, ami a saját farkába harap. Régen a főúri családoknak – báróknak, grófoknak, hercegeknek – volt családi címerük; ezzel díszítették a zászlaikat, a kastélyaik homlokzatát, de még a kanalaikra is rávésették. Jeromos egészen távolról hallotta nagymamája hangját. Nem tudta kiverni fejéből, hogy kincsre bukkant, és hogy ez az ősi medál egészen biztosan egy titkos átjáróhoz vezet.
– Ó, már megint itt ez a galamb. Hess-hess! – ugrott Rózsi mami
az ablakhoz. A nagymama méltatlankodása átmenetileg vissza zökkentette unokáját a padlásszoba mindennapjaiba; Jeromos a medált zsebébe csúsztatva követte őt az ablakhoz.
– Rózsi mami, tudtad, hogy a galambok hazatalálnak akár több
ezer kilométerről is? – kérdezte, miközben kicsit csalódottan nézett az elrepülő galamb után. Ő volt a kedvence, különleges mintázatú, foltos tolla miatt.
– Persze, a postagalambok! – mondta a nagymama, miközben
néhány gyors mozdulattal letörölgette az ablakpárkányt. – Jó, de honnan tudják a postagalambok, hogy merre kell menni? – firtatta Jeromos. Rózsi mami kicsit megállt és elgondolkodott.
– Ez egy nagyon jó kérdés. Vannak, akik szerint megismernek
bizonyos házakat vagy a különböző környékek illatát, mások úgy 6
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 6
2019. 08. 28. 9:10
vélik, hanghullámokkal rajzolnak maguknak térképet, megint mások azt mondják... Jeromos eltöprengett: hanghullám-térkép? Hanghullám-térkép? Az milyen lehet, és hol tartják a galambok? Biztos volt benne, hogy a galamboknak van térképük – az ő kedvencének például a szárnyán. Így már érthetőek a különleges foltok, mintázatok és az is, miért találja meg mindig az ő padlásukat. Újra eszébe jutott a címer és a titkos átjáró. Hátha a galambok lesznek az összekötők! Galambposta kell ide! – határozta el.
7
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 7
2019. 08. 28. 9:10
M Á S O D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos útjára bocsát egy üzenetet, és vár. Mindez később még fontosnak bizonyul
Másnap reggel, amikor a nagymamája boltba ment, megírta az üzenetet. Gondolta, jó lesz udvariasan fogalmazni, ahogy egy fontos küldeményhez illik. Ez állt az apró papírlapon:
Jó napot kívánok! Jeromos vagyok. A titkos átjárót keresem.
Rárajzolta még a karvaly madarat a szívvel karmai közt, köré pedig a szárnyas sárkánygyíkot, azután elégedetten összetekerte a papírt, és egy cérnával átkötötte. Kész volt az üzenet, már csak egy galambot kellett becserkészni. Nem is kellett sokáig várakoznia, délután újra felbukkant a foltos galamb. A kisfiú éppen azon tűnődött, hogyan fogja a galamb nyakába akasztani az üzenetet, amikor a madár hirtelen felcsippentette a tekercset, és huss, kiröppent a padlás ablakán át a park irányába. Jeromos tátott szájjal nézett utána. Hosszú napokig várt a válaszra. Galambok jöttek, galambok mentek, de foltos kedvence valahogy elkerülte a padlásszobát. Rózsi mami közben elkészült a paradicsom befőzésével, a kamilla kiszárításával, és az uborka is megkovászolódott az ablakban. 8
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 8
2019. 08. 28. 9:10
Már majdnem feladta a várakozást, amikor egy nap a térképfol-
tos galamb újra ott tipegett az ablakban. A csőrében mintha egy... – Hess! – kiáltott Rózsi mami. – Jeromos, kérlek, ne szoktasd ide őket!
A galamb ijedten elrepült. Jeromos gyorsan az ablakhoz szaladt.
– Rózsi mami, mit csináltál?! mMost elkergetted, pedig...
– Pedig?
– Pedig csak éhes – vágta ki magát Jeromos, miközben az ablakból figyelte a tovaszálló galambot.
– Ugyan! Úgy élnek ezek itt, a Károlyi-kertben, mint a grófok –
legyintett megenyhülve Rózsi mami, és csatlakozott az ablakban könyöklő unokájához. – Na, látod, mondom, hogy grófnak képzeli magát, rögtön a korona ágára ült – mutatott a Károlyi-kert kapujára.
– Korona? – kapta fel a fejét Jeromos. – A címeren is volt egy!
– Bizony! Ott van a kertkapun is, látod? Számold meg, hány ága
van! Kilenc, mert a grófoknak annyi jár, és régen ez egy grófi palota kertje volt, azoké a grófoké, akiknek a címerét megtaláltad a medálon.
– És hol a grófi palota? – kérdezte Jeromos türelmetlenül.
– Ott, a fák mögött.
– De hát az egy múzeum – legyintett csalódottan Jeromos.
– Most irodalmi múzeum – bólintott Rózsi mami. – De
mintegy száz évvel ezelőtt a Károlyi család palotája volt.
– Ahá, szóval átváltozott – ízlelgette felfedezését
Jeromos, és már indult is. – Lemegyek a játszóra, jó? 9
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 9
2019. 08. 28. 9:10
Jeromos utolsó szavát az ajtó csapódásától már nem lehetett hallani. Leszaladt a lépcsőn, hátha utoléri még a galambot, de mire leért, már nem volt sehol. A futástól kicsit zihálva megállt, és körülnézett. A szökőkút mögött zöldellő lugas, mellette kőpadok, aztán egy nyúlketrec, benne a békésen gubbasztó II. Károly – így hívták a Károlyi-kert belga óriásnyulát. Sehol semmi. Újabb sövények, I. Károly (szintén nyúl) szobra, ivókút, Fűre lépni tilos! Ott van! Jeromos átszaladt a parkon a hátsó kerítés felé, a galamb pedig továbbrepült és eltűnt a palota irányában.
10
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 10
2019. 08. 28. 9:10
A kapu zárva volt. A kovácsoltvas kerítés elég magasnak tűnt, és a sűrű sövényfalon keresztül Jeromos csak apró részleteket tudott megfigyelni a múzeummá változott palotából: macskakövek, nagy, kék ablakok, egy óriási erkély, az erkélyen pedig mintha ült volna valaki… Amennyire ki tudta venni, egy olvasó úr volt, és talán egy… kutya!
11
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 11
2019. 08. 28. 9:10
H A R M A D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos megismerkedik Henrikkel és Palival, valamint kiderül, lehet-e egy citromtortáról mesét írni.
Talán nem is olyan magas ez a kerítés – morfondírozott. Nekirugaszkodott és ügyesen felhúzódzkodott rá, azután kimászott az őrbódé tetejére, és mielőtt folytatta útját, körülnézett. Kedves ez a palota – gondolta. Háromszögletű sapkája van, alatta három óriási szeme, nevetésre ívelt szemöldökökkel. Két nagy karjával megvédi belső udvarát, a száját pedig jó nagyra tátja, hadd jöjjenek-menjenek át rajta az emberek. És mennyi ablak! Ráadásul mindegyik felett citromgerezd formájú díszek vannak. De jó, sorminta! – gondolta Jeromos. Óvatosan lemászott megfigyelőhelyéről, és bátran elindult a palota felé. A kapuban egyenruhás őr állt. Úgy tűnt, nem lepődik meg afelbukkanó kisfiú láttán. – A csoporttal jöttél, ugye? – kérdezte, mint aki biztos a válaszban. – Akkor szaladj, már bementek a lépcsőházba! A lépcsőház hatalmas volt, fényes és visszhangos. Jeromos 12
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 12
2019. 08. 28. 9:10
ámulva nézett fel. – Nahát! Üvegből van a teteje! – Feljebb merészkedett a lépcsőn, hogy jobban szemügyre vegye a rendezett, sávokra osztott, két hatalmas üvegtáblát. – Biztos ott van a galambok leszállópályája – bátorodott föl –, ezek szerint jó helyen járok. Jó lesz megfigyelni minden részletet, minden fontos lehet a rejtélyes átjáró megtalálásához – gondolta. Az üvegtető alatt háromszög alakú ablak, alatta három félkörív és három kép. Lépcsősorból is három van: egy középen, és kettő a fal mellett a két oldalon, mintha egymás tükörképei lennének. 13
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 13
2019. 08. 28. 9:10
Ahogy a szabályos alakzatokat vizsgálgatta, körbefordult és észrevett valami cseppet sem szabályosat. Egy békésen szemlélődő, diószínű foxterrier ült a lépcsőn. Jeromos felfelé vette az irányt, lába alatt végig puha, piros szőnyeg futott, mintha csak azért terítették volna oda, hogy az ő útját kényelmesebbé tegye. Mikor odaért, óvatosan lehajolt és megsimogatta a kutyát. – Dió. Ez lesz a neved – jelentette ki magabiztosan. Dió helyeslően csóválta a farkát, és elindult, hogy valamilyen játék után nézzen, ha már végre valaki foglalkozik vele. Jeromos követte a három üvegajtó mögött nyíló tágas csarnokba. A fényes terem közepén kerek asztal állt, mellette pedig az erkélyen látott férfi. – Kicsit késtél – mondta barátságosan, és elegáns mozdulattal kezet nyújtott. – Heinrich Koch vagyok, de szólíts csak Henriknek. Gondolom, te vagy Jeromos.
Jeromos megilletődve megállt, gyanakodva végigmérte a magas,
vékony alakot. Nem tudta volna megmondani, hány éves. Finom ezüstcérnával varrt bársonyzakót viselt, és ahogy a kezét nyújtotta, ingujján ezüst mandzsettagomb villant. Valahonnan ismerős volt a gombok mintája. – Citromgerezdek! – csúszott ki majdnem Jeromos száján. Nagyon megörült a felismerésnek, de aztán ismét úrrá lett rajta a bizalmatlanság. Henriknek szegezte a kérdést:
– Honnan tudod a nevem?
– Ha jól sejtem, te írtad a titkos üzenetet – felelte nyugodt han-
14
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 14
2019. 08. 28. 9:10
gon Henrik, és otthonosan lehuppant az asztal mellett álló kényelmes karosszékbe.
Jeromos hezitált. – És mi a titkos jel? – fonta keresztbe a karját.
– Szívet markoló karvaly, és farkába harapó sárkánygyík – mondta mosolyogva a férfi. – Ők a címerállatok – tette még hozzá.
– Rendben – mondta Jeromos. – És van postagalambod?
– Postagalambom? – vonta fel a szemöldökét Henrik. – Az nincs, de ahogy láttam, meghívó nélkül is egész jól vetted az akadályt – bökött cinkos mosollyal a kerítés irányába.
Jeromos kicsit zavarba jött. – Én csak a galambot követtem,
és utána feljöttem megsimogatni Diót. Akarom mondani… – Fonzie-nak hívják, de a Dió is nagyon találó név – mondta Henrik, és egy pillanatra elgondolkodott. – Legyen akkor Dió von Fonzie, végül is egy főúri palotában vagyunk! A kisfiú a hirtelen jött gyanú izgalmától kissé hangosabban kiáltott fel, mint szerette volna:
– Te vagy a gróf? – kérdezte.
– Nem – mosolyodott el Henrik. – Nem vagyok gróf. Én kutató vagyok és a nevem nem Károlyi, hanem Koch. A szép apám ismerte a Károlyi grófokat, ő építette ezt a palotát, én pedig a palota meséjén dolgozom. Ideköltöztem, és amíg el nem készül, itt fogok lakni. Így több időm jut felkutatni a palota összes zugát, és megismerni minden lakóját.
15
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 15
2019. 08. 28. 9:10
Jeromos elgondolkodva méregette a férfit. – A kutatók nem is szoktak mesét írni, az gyerekeknek való! – vonta össze a szemöldökét. – Dehogyisnem. Valahogy csak el kell mondani, mit derítettünk ki, nem igaz? Valaki lexikont ír, valaki tudományos előadásokat tart, én meséket szeretek írni. Örülök, hogy egy ilyen bátor felfedezővel hozott össze a sors, úgy hiszem, a kíváncsiságod segítségével fontos dolgok nyomára bukkanhatunk.
– És bármiről tudsz mesét írni? – kérdezte Jeromos megtapo-
gatva a zsebében lapuló medált. – Természetesen bármiről – mondta Henrik magabiztosan. – Ajánlatom a következő: kérdezz bármit a palotáról, én pedig válaszul elmondok egy mesét. Ha gondolod, akár munkához is láthatunk – tette hozzá, miközben széles mozdulattal hellyel kínálta az asztal mellett ácsorgó kisfiút.
Jeromos érezte, hogy jó úton jár, és valami azt súgta neki, hogy
az átjáró rejtélye csak akkor fog feltárulni előtte, ha türelmes lesz. A meséket is szerette, úgy döntött, próbára teszi új ismerősét. – Rendben – mondta, miközben leült az egyik selyemkárpitos székre. Elgondolkodott, majd nagy bátran kibökte: – Ebben
16
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 16
2019. 08. 28. 9:10
a palotában sok a citromgerezd. Szerinted szerette a citromtortát, aki építette? – Citromtorta? – pillantott rá meglepetten Henrik. – Érdekes meglátás. Miből gondolod, hogy pont ez járt az építész fejében?
– Mert olyanok a palota ablakai, mint egy citrommal kirakott
sorminta.
– Íme, hát A PA L O TA M E S É J E – kezdett bele a kutató.
Gróf nagykárolyi Károlyi György Károly József János Baptist…
– Ők testvérek? – kérdezte Jeromos.
– Nem, ez mind egy ember. Ha valaki a harmadik leggazdagabb magyar főúri család sarja, akkor annyi keresztneve van, hogy évekig tart, míg megtanulja mind. Jeromos kuncogott. Henrik folytatta.
– Az egyszerűség kedvéért: György izgatottan készülődött 1841
tavaszára. A palotája születésnapját tartották.
– Hányadikat? – érdeklődött Jeromos.
– Hányadikat is? – ráncolta össze homlokát Henrik, mint aki-
nek komoly matematikai feladványt kell megoldania. – Valahol az első és a 147. között.
– Az meg hogy lehet? Nem egyetlen napon született?
– Ez egy nagyon fontos kérdés – mondta Henrik és lelkesen 17
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 17
2019. 08. 28. 9:10
tekert egyet-kettőt a mandzsettagombján. Mindig így csinált, ha igazán örült valaminek. – A paloták nem egy napon születnek – mondta jelentőségteljesen, majd egy kis szünetet tartott. – 1841-re a palota bizonyos részei már több mint száz éve készen voltak, némelyiket pedig csak pár hete fejezték be. Kapott vasszerkezetű üvegtetőt, csodálatos selyemtapétákat és sosem látott, modern fűtésrendszert is. A gróf alig várta, hogy ország-világ előtt eldicsekedhessen a palota kincseivel, és rengeteg citromtortát rendelt a születésnapra.
18
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 18
2019. 08. 28. 9:10
– Másféle torta nem volt? Én nem szeretem annyira – akadékoskodott Jeromos. – A gróf sem az íze miatt szerette – bólogatott Henrik –, hanem azért, mert citromszeletek díszítették. Károlyi György arról volt híres, hogy minden szabályos formát szeretett. Minél több egyenlő részre lehetett osztani, annál jobban, de a legeslegjobban azokat szerette, melyek egy tükörrel félbevágva önmagukat mutatják, vagyis szimmetrikusak. – A lépcsőházban is sokféle tükrös forma van! – kiáltott fel Jeromos.
19
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 19
2019. 08. 28. 9:10
– Igen, igen, mindenhol a palotában. Nézz körül bátran itt is. Ezt a termet Az ősök csarnokának nevezzük, és itt is jó néhány szimmetrikus alakzatot találsz.
Jeromos lázasan gyűjtögette a tükrös mintákat a teremben.
– Akkor a kilincsek is ezért kerültek ilyen magasra?
– Micsoda megfigyelés! – lelkesedett Henrik. – Nos, igen, ha
túlságosan szenvedélyesen szeretjük a szimmetriát, és a két és fél méteres ajtók közepére igyekszünk tenni a kilincset, az bizony a kényelmes használat kárára mehet. A gróf viszont már gyerekkora óta arról álmodott, hogy neki lesz a legszabályosabb palotája és igencsak ragaszkodott ahhoz, amit elképzelt. Bejárta a világot, megszállottan jegyzetelt és mért. Úgy képzelte, hogy a palota nemcsak szép és szabályos, hanem nagyon békés, derűs és vendégszerető is lesz. Képzeletében már-már emberi alakot öltött, magában el is nevezte Palinak.
– Akkor mi most Paliban ülünk? – derült fel Jeromos.
– Így van. Ezt a palotát Palinak hívják.
– Ez egy vicces mese – nevetgélt a kisfiú. – A mi házunknak is
van neve? – Nem tudom, de ha van kedved, figyeld meg jól, és adj neki egyet. Lehet, hogy a ti házatok például lány. Jeromos elgondolkodott. – Szerintem inkább fiú. Megnézem, és kitalálok neki egy nevet. De most már el kell indulnom.
– Rendben. Ezúttal már nem kell átmásznod a kerítésen, nyu-
godtan használd a főbejáratot. 20
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 20
2019. 08. 28. 9:10
– Oké. Gondolkodom még kérdéseken és jövök!
A főbejáraton kilépve Jeromos visszanézett még Palira. Erről az oldaláról is ugyanolyan békésnek és derűsnek tűnt. Jó éjt, Pali! – mondta, és hazaindult.
N E GY E D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos és Henrik újra találkozik, és megismerjük Hilda, a betűgyűjtő galamb meséjét. Kiderül Pali rosszkedvének oka, és Jeromosnak támad egy jó ötlete.
A következő napokban Rózsi mami nekilátott a rendes nyári takarításnak. Ilyenkor rendszerint megpróbált mindennek helyet találni; sorra átpakolta és átcímkézte minden dobozkáját, kosarát és ládáját, és folyton olyan furcsa és izgalmas tárgyakra bukkant, amelyek egyik dobozba sem illettek bele.
21
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 21
2019. 08. 28. 9:10
– Nézd, mit találtam, Jeromos! Ez a fénykép nagyon régi. Itt a dédmamád, az meg ott, a babakocsiban én vagyok kiskoromban. Látod, ott a Károlyi-kert magas fala. Emlékszem, szigorúan tilos volt rajta átmászni. Naná, mert a grófok valamit titkoltak – gondolta Jeromos. Aztán hirtelen eszébe jutott valami, és azonnal indulhatnékja támadt. – Lemegyek a játszóra, jó? – a szokott módon a kérdés végét már a lépcsőház visszhangozta. – Persze. De vacsorára gyere haza! – fűzte hozzá Rózsi mami, inkább csak megszokásból.
– Szia, Pali! – simította meg Jeromos a palota oldalát.
A palota jóleső árnyékával beborította a kisfiút, aki magabiztosan haladt a főkapu irányába.
– Itt van Henrik? – kérdezte az őrtől.
– Persze. A szokásos helyén, Az ősök csarnokában. Tudod, hol
találod?
– Igen, köszönöm.
Jeromos felszaladt a lépcsőn. Henriket újra a kedvenc székében találta, egy könyvvel a kezében. – Lám-lám, egy újabb kérdés – köszöntötte a férfi derűs várakozással. – Foglalj helyet!
– Képzeld, Pali is szerepel a nagymamám egyik családi fotóján
– kezdte Jeromos. – Palinak is vannak emlékei? 22
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 22
2019. 08. 28. 9:10
– Biztos, hogy vannak – mondta Henrik és elgondolkodva megsimította a mandzsettagombját. – Szerinted hol tartja egy palota az emlékeit? Jeromos elgondolkodott. – Szerintem a padláson.
– Rendben. Ez a mese akkor a padlás lakóiról fog szólni.
H I L DA , A GY ŰJ TŐ
Hilda egy szemetes tetején ült és várt. A Károlyi-park gyanút-
lan közönsége azt gondolhatta, békésen napozik, de egy másodperc múlva Hilda már nyílsebesen repült a palota padlása felé, csőrében legújabb zsákmányával. A megilletődött hölgy először üres kezére, majd a palota irányába pislogott, és mire ráeszmélt, hogy bevásárlólistáját a hírhedt gyűjtögető galamb ragadta el, Hilda már elégedetten vizsgálgatta újdonsült szerzeményét a tetőtér illatos gerendái között.
Vékony, négyzethálós füzetlap, rajta kéz írás; rövid, sok helyen megszakíto tt sorok, ponto kba rendez ve.
Jegyezte fel gyűjteményi naplójába, majd fontoskodva koppintott csőrével.
Hilda valódi gyűjtő, már az ősei is ennek a szenvedélynek hó
doltak. Az ük-ük-ük-ük-üknagyanyja indította el a családi ha gyományt, mely 1848. március 15-én kezdődött egy mindennél izgalmasabb zsákmánnyal. Mindenki úgy tudja, hogy ezen a napon Petőfi Sándor lázas sietségében, véletlenül otthon hagyta 23
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 23
2019. 08. 28. 9:10
a Nemzeti dal kéziratát. Pedig másképp történt: valójában Hilda ük-ük-ük-ük-üknagyanyja volt az, aki egy óvatlan pillanatban egyszerűen kicsippentette a papirost a költő zsebéből. Ő volt az első galamb, aki figyelemre méltatta az emberek cirkalmas iratait, így nem csoda, ha a lendületes hullámokban hömpölygő sorok láttán azonnal úrrá lett rajta a betűgyűjtő szenvedély. Ettől kezdve mindent elragadott, amin betűt látott: bélyegeket, borítékokat, pecséteket, illatos levélpapírokat, elhagyott igazolványokat, újságokat, röplapokat és még sorolhatnám. Feladta a grófoknál vállalt, ígéretes postagalamb állását, és a palota padlásán megalapította a Különleges Iratok Gyűjteményi Osztályát. A padláslakó galambok generációról generációra adták a kéziratok és aprónyomtatványok szenvedélyes tiszteletét. Úgy képzelték, ha egyszer sikerülne összeszedni a város összes betűjét, hasonlóan egy p uzzle darabokból kirakott térképhez, a betűkből összeállna a város teljes története. Palit kezdetben egyáltalán nem érdekelte a csodálatos gyűjtemény, mert magát tartotta Pest legtájékozottabb épületének. Egy domb tetején állt, ellátott egészen a Dunáig és kissé rátarti módon azt gondolta, hogy amit ő nem lát, az nem is olyan fontos. Az idők azonban változtak, pár emberöltő sem telt el és Pali egy nyüzsgő világváros közepén találta magát. Pest legpompásabb és persze legszimmetrikusabb palotája körül sorra épültek a magasabbnál magasabb házak, míg végül már környékbeli unokatestvéreivel, a másik két Károlyi-palotával is csak levélben tudott érintkezni. 24
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 24
2019. 08. 28. 9:10
Pali egy kicsit elmagányosodott. Így nagyon hálás volt a galamboknak, akik rengeteget beszélgettek vele, és mindent elmondtak, amit csak izgalmas szerzeményeik segítségével a városról kiderítettek.
Ami Hildát illeti, ő bizony nem válogat: csokipapírt, buszjegyet,
bevásárlólistát, étlapot, mindent összeszed, amin csak betűt lát, és a lehető legképtelenebb történetekkel szórakoztatja Palit. – A nagymamám hűtőszekrénye biztos tetszene neki – derült fel Jeromos. – Pont ilyen dolgokat szokott kitűzni rá – egy pillanatra elgondolkodott –, meg a rajzaimat. – Nahát! Pontosan! – lelkesedett Henrik és boldogan sodorin-
25
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 25
2019. 08. 28. 9:10
tott egyet a mandzsettagombján. Jeromos gondolkodóba esett. Elhatározta, hogy a gyűjtögető galambokhoz hasonlóan megpróbál ő is a palota kedvében járni.
– Most mennem kell – búcsúzott gyorsan. Már alig várta, hogy
megnézhesse a nagymamája hűtőszekrényét, és újabb városi emlékekkel kedveskedhessen Palinak. Hazaérve hosszan rendezgette a hűtőre kitűzött képeslapokat, fényképeket, kisebb-nagyobb cetliket. Mi az, ami érdekelhetné Palit, és mi az, ami biztosan nem? Elővett egy papírt, és két oszlopba írta a hűtőn talált dolgokat:
– De gyönyörű ez a rajz! – lelkendezett Jeromos a levelekkel és
indákkal díszített eperfát tanulmányozva. Rózsi mami egy pillanatra abbahagyta a baracklekvár kevergetését, és közelebb lépett.
– Képzeld, Jeromos, ezt a rajzot nemrég találtam. Még gyerek-
koromban rejtettem el a padláson, és azóta itt lapult. A barátnőimmel volt egy titkos társaságunk, és ez volt a jelünk. Látod ott, a jobb oldalon azt a vénséges fát a Károlyi-kertben? – mutatott ki az ablakon. 26
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 26
2019. 08. 28. 9:10
– Igen, ismerem. Az tényleg a legjobb búvóhely, legalább öten
elférünk mögötte – helyeselt lelkesen Jeromos, majd elgondolkodott. – Rózsi mami, hogyan kerültetek ti oda?– kérdezte összehúzott szemöldökkel. – Hiszen múltkor azt mondtad, az el volt zárva?
– Nem kellett minket félteni, átmásztunk bármilyen kerítésen
– legyintett cinkos mosollyal Rózsi mami. – Mindig a fa mögött találkoztunk. Még a neve is illett egy titkos társaság törzshelyéhez: morus alba. Képzeld, több mint kétszáz éves. Ő aztán biztosan tudna mesélni! Jeromos számolgatni kezdett. Hisz az még a palota híres születésnapja előtt volt! A kisfiú aznap este örömteli izgalommal tért nyugovóra. Elképzelte, hogyan juttatja majd el Palinak az izgalmas kincseket és a titkokat őrző, vénséges fehér eperfa hírét, aki még a palotánál is idősebb lehet.
27
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 27
2019. 08. 28. 9:10
Ö T Ö D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos megismeri a vakond történetét, aki a palota falaiban lakik, és titkos kiállításokat rendez a múzeum kincseiből
– Nézd, ezt Palinak készítettem – állított be Jeromos Az ősök
csarnokába néhány nappal később. Már nyújtotta is Henriknek a nagy, zöld füzetet, amelyben préselt leveleket hozott a parkbeli fákról. Mindegyik mellett szerepelt az illető fa neve és néhány tulajdonsága. A füzet utolsó lapján pedig ez állt:
Kedves Pali! Ezeket a leveleket a parkbeli fák küldik. Remélem,
összebarátkoztok. Biztos sokat tudnátok egymásnak mesélni, hiszen van közöttük olyan is, aki még nálad is idősebb. Henrik hirtelenjében nem is tudta, melyik mandzsettagombját tekerje meg nagy örömében. Szebb, mint a galambok ősi gyűjteménye! – tört ki belőle a lelkesedés. – Honnan tudtad meg a fák nevét?
Jeromos elmesélte, mi mindent talált a nagymamája hűtőszek-
rényén, és azt is, hogy Rózsi mami még gyerekkorából ismeri a parkbeli fákat. – Látod, mondtam, hogy kincseket őriz a nagymamád, és szívesen mesél a történetükről. 28
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 28
2019. 08. 28. 9:10
– És Palinak is vannak kincsei?
– Mindenkinek vannak, de erről a vakond tud a legtöbbet, aki
a falakban futó járatok szakértője. Jeromosnak elállt a szava. Hát persze! A titok megoldásához ismerni kell a falak belsejét is! – Falakban futó járatok? – ennyit tudott kinyögni, Henrik pedig mesélni kezdett.
A VA KO N D K I N C S E I
– A grófok elmentek, kincseiket elvitték, és helyettük más kincsek kerültek a palotába. A főúri lakhelyből múzeum lett. A vakond, aki már sok mindent megtapasztalt, és akinek a családja már 80 vakondgeneráció óta a palotában élt, elgondolkodott ezen. Vajon mi az, hogy kincs? – valószínűleg mindenkinek más. Neki például egy jó kis gilisztaebéd mindent megér, az emberek meg – érthetetlen módon – kerek fémdarabokért meg zsebbe gyűrhető, színes papírokért lelkesednek. K. Dezső, mert ő a vakond, akinek felmenői a 80 generáció óta már nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen, a palota falaiban is tudtak közlekedni, egyszerű karbantartóként kezdte, a vízvezetékcsövek állapotáért felelt. Azonban alig töltött el pár hónapot a pályán, csodálatos felfedezést tett.
Egy alkalommal kimerészkedett a déli szárny fűtőcsövei közül,
és egy fantasztikus helyiségre bukkant.
29
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 29
2019. 08. 28. 9:10
Óriási terem volt, benne rengeteg tárggyal. K. Dezső szíve megdobbant. Mennyi izgalmas szag és hang, micsoda érdekes felületek! Parfümillatú kendők, csilingelő érmék, puha karosszékek, megannyi felfedeznivaló kuckó és búvóhely. A termet relikviatárnak nevezték, egy óriási raktár volt, ahol egészen hétköznapi tárgyakat őriztek kincsként. – Ez vicces! – kapta fel a fejét Jeromos. – Igazából nem is kincsek?
– Dehogynem! Sőt, irodalmi kincsek – mosolygott Henrik –, de
türelem, minden kiderül a maga idejében – tette még hozzá és sokatmondóan tekert egyet a mandzsettagombján.
A vakond kiderítette, hogy a relikviatárban relikviatárosok dol-
goznak – folytatta Henrik és kényelmesen hátradőlt. – A vakond nem pontosan értette, mit jelent ez, de úgy érezte, a szónak mogyoró íze van és kissé érdes, de izgalmas tapintása.
Akármilyen bonyolult is volt a nevük, a relikviatárosok csakha-
mar megszerették a vakondot, értékelték, hogy finom bundájával mindent megtisztít. A gondosságon kívül volt egy másik nagyon hasznos tulajdonsága is: folyton kérdezett. Minden tárgyról megkérdezte, mire való, miért kell megtartani, nem fért a fejébe, mitől lehet értékes egy fogpiszkáló vagy egy félbevágott nyakkendő. El kellett neki magyarázni, hogy minden tárgy egy fontos történetet mond el egy híres íróról, és ezért kincs.
– Mint a nagymamám rajza?
– Pontosan. A nagymamád rajza a tör30
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 30
2019. 08. 28. 9:10
31
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 31
2019. 08. 28. 9:10
ténet nélkül csak egy szép kép. Ha viszont elmeséli a történetét, igazi kinccsé válik. – Henrik rövid szünetet tartott, majd folytatta. – A relikviatárosok egy idő után már teljesen megbíztak a vakondban, és szemet hunytak új szokása felett, hogy ezt-azt rövidebb időre elcsent a raktárból. K. Dezső ugyanis karbantartóból kiállítástervezővé léptette elő magát, és nekilátott, hogy megmutasson a világnak mindent, amit ő kincsnek tart. Elsősorban azok a dolgok érdekelték, melyeknek szép hangja, jó illata vagy érdekes tapintása volt. Mivel rettenetesen félt a tágas termekben, főleg árnyas sarkokban, gerendák között, de még legbátrabb pillanataiban is inkább csak a függönyök mögött mutatta be kincseit, így az emberek többnyire nem vették észre az általa rendezett kiállításokat. – Én imádok keresgélni! Szerinted megtalálom a vakond kiállítását?
– Amilyen jó megfigyelő vagy, még az is lehet. Gyere csak, meg-
mutatom, merre keresd. Jeromos és Henrik átvágtak két hatalmas termen, azután egy óriási ablak előtt elhaladva egy nyitott ajtóhoz értek.
– Menj csak be, és ha már itt vagy, nyugodtan nézd meg azt is,
milyen kincseket válogattak a múzeum kiállítástervezői.
– Irodalmi kincseket? – csillant fel Jeromos szeme.
– Igen-igen, jól emlékszel – mosolyodott el Henrik.
– És azok milyenek? – kíváncsiskodott tovább a kisfiú.
– Fedezd fel magad, érdemes jól körülnézni! – mondta Henrik
és hozzáfűzte: – Az írók tudnak a legtöbbet a titkos átjárókról. 32
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 32
2019. 08. 28. 9:10
Jeromos nagyon kíváncsi volt a vakond illatos, szép hangú kincseire, és a híres írók fontos tárgyaira, de főleg a titkos átjáró gondolata foglalkoztatta. Szétnézett a kiállításon, és meglepődött, mennyiféle tárgy lehet irodalmi kincs: egy kis kék-sárga mintás cseréptálka, egy hentesbárd, egy elegáns cilinder, egy lila frakk, hosszú szárú pipák és más különlegességek tárultak elé. A legjobban egy gyerekrajz keltette fel az érdeklődését, ami egy kíváncsi szemű lovat ábrázolt. Ki lehet ez a rejtélyes kiscsikó? Elhatározta, hogy másnap megkérdezi Henriktől.
33
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 33
2019. 08. 28. 9:10
H AT O D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos megtalálja Dzsenkót, és megismeri legendás történetét.
Henrik bólogatott. – Nem csodálom, hogy a legendás Dzsenkót
választottad. Az ő történetét a palota minden lakója ismeri.
D Z S E N KÓ É S A T I T KO S ÁTJÁ RÓK
Kiscsikó korában sokan sokfélét mondtak róla. Nyughatatlan!
Kíváncsi! Mindenbe beleüti az orrát! Már gyerekkorában mindenki tudta Dzsenkó nevét, mert általában az egész palota őt kereste, és a legváratlanabb helyeken találtak rá: a konyhán, a kazánházban, a levéltárban – egyszer még a gróf titkos társaságának gyűlésére is besétált. Folyton keresett, mindent felforgatott, mindig megtalálta a mód ját, hogy elszökjön a palotából. A gróf a figyelmetlen konyhai személyzetet okolta, a lovászfiú az aluszékony kapuőrt, a többi kiscsikó egy titkos átjáróra gyanakodott. Dzsenkó mindeközben a saját útjait járta. Legjobban a kávéházakat szerette, azok közül is leginkább 34
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 34
2019. 08. 28. 9:10
a Pilvax kávéházat, ahol nem nézték, ló-e vagy sem, innen nem tiltották ki. Itt végre szabadon lehetett kíváncsi, és zavartalanul tanulmányozhatta az emberek titokzatos világát. Dzsenkó hamarosan igencsak jártassá vált az emberi jelzések megértésében, volt azonban egy szokás, ami komoly fejtörést okozott neki: sok ember titokzatos papírtömbökkel érkezett, és órákat töltött azzal, hogy megbabonázva keresett valamit bennük. Egyik lapot a másik után vizsgálták meg, és ami a legfurcsább, az egyhangú sorokba rendezett minták a legváratlanabb érzéseket csalták az arcukra: mosolyogtak, kacagtak, sírtak, dühöngtek. – Olvastak! – kiáltott fel Jeromos. – Apukám is nagyon mulatságos, ha könyv van nála. Múltkor például véletlenül a tolltartómba harapott bele a szendvicse helyett olvasás közben. – Dzsenkó is hasonló megfigyeléseket tett, így teljesen egyetértene veled – helyeselt Henrik. – Sokat gondolkodott a sokféle furcsa viselkedésről és végül arra a következtetésre jutott, hogy az emberek a titokzatos papírtömbök segítségével egy másik világba járnak át. Mindennél jobban vágyott rá, hogy akár csak egy ilyen lapot megszerezzen, és megfejtse az átjárók titkát, de nem volt könnyű dolga, mert az emberek nagyon ragaszkodtak a papírjaikhoz. Így aztán várt és figyelt. Az ösztönei azt súgták, hogy valami rendkívüli esemény során, varázslatos körülmények között, közelebb fog kerülni a megoldáshoz. Felfigyelt egy élénk tekintetű fiatalemberre, aki valahogy kirítt a többiek közül, mert nemcsak 35
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 35
2019. 08. 28. 9:10
olvasta a lapokat, hanem saját fekete mintákkal töltötte meg őket.
– Vagyis írt – vetette közbe bölcsen Jeromos.
– De még mennyit! – sóhajtott fel Henrik. – Több mint 800 verset, temérdek naplóbejegyzést és rengeteg levelet. – Megállás nélkül írt, firkált, körmölt és jegyzetelt.
– És költött – vigyorgott Jeromos.
– Így van, főleg költött. S akik elolvasták írásait, furcsa dolgot tapasztaltak: egyre bátrabban beszélgettek, még ismeretlenekkel is, és mintha csak véletlenül, de kívülről megtanulták a verseit. Együtt nevettek, haragudtak, csalódtak és lelkesedtek vele. Dzsenkó követni kezdte hát az égő tekintetű, bajuszos fiatalembert. – Tudom, ki az: Petőfi Sándor. Tanultunk róla az iskolában. Hol élsz te, a ko”korszakban? Itt van Irinyi új találmánya!
CFruvno
36
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 36
2019. 08. 28. 9:10
Ő robbantotta ki a márciusi forradalmat. – Jól tudod, és Dzsenkó mindennek a tanúja volt. Egy esős tavaszi napon, mire a Pilvaxhoz ért, már alig lehetett beférni. Tudta, hogy most valami történni fog, valami nagy és visszavonhatatlan. Petőfi egy biliárdasztal tetején állt, és papírral a kezében beszélt.
– Akkor olvasta fel a Nemzeti dalt.
– Pontosan. És még a 12 pontot is. Szavainak hatására megsokszorozódott az emberek bátorsága. Mintha az egész városnak egyszerre jött volna meg a hangja, mindenki szabadon mondta véleményét. A tömeg nőttön-nőtt, és egyszer csak elindultak kifelé, elözönlötték az utcát. Nem masírozva, mint a katonák – rendezetten és kifejezéstelen arccal –, hanem csak úgy mentek az utcán, minden szabály nélkül. Ez a nap tényleg a változások napja volt.
Hitele Van?
Signor Capitanonak levele érkezett!
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 37
37
2019. 08. 28. 9:10
A hömpölygő, beszélgető tömeg közepén látták Dzsenkót utol-
jára. Boldogan ügetett, minden bizonnyal Petőfi nyomába szegődött. Sokféle legenda él róla, de annyi bizonyos, hogy a legjobb magyar művészek még hosszú-hosszú évekig különös, dülöngélő betűkkel írt leveleket kaptak egy ismeretlen feladótól…
– Dzsenkó írta az üzeneteket, ugye? – törte meg a hosszú csön-
det Jeromos. – Igen. Legendás szabadságharcos lett belőle. Sokféle vidéket megjárt, harcolt az olasz egységért, és eljutott Amerikába is.
Jeromos aznap este sokáig gondolkodott. Tetszett neki Dzsen-
kó története. Vajon tényleg átmennek egy másik világba, akik olvasnak? Hogyan csinálják, és ott kikkel találkoznak? – tűnődött Jeromos. Ha például ketten olvassák ugyanazt, ugyanabba a világba kerülnek? Elhatározta, hogy megkérdezi erről Henriket.
38
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 38
2019. 08. 28. 9:10
H E T E D I K F E J E Z E T, amelyben Jeromos megfejti a titkos átjárók rejtélyét
Henrik rámosolygott a kisfiúra. – Eljött az idő, hogy megtaláld a választ a téged foglalkoztató kérdésre, és fényt deríts a titkos átjáró rejtélyére.
Jeromos szíve megdobbant.
Beléptek a könyvtárba. Jeromos ámulva nézte a rengeteg kötetet.
- Látod ott fönt azt a színes polcot? – mutatott
a könyvtár karzatára Henrik. – Szerintem az tetszeni fog. Jeromos egy kis falépcsőn felmászott a könyvespolcok felett körbefutó, mahagóni lábakon álló galériára és lekuporodva böngészni kezdte a varázslatos mintájú könyveket. Óvatosan leemelt egy vékonyka kötetet s a címlapjára pillantott. Mintha Dzsenkót látta volna egy piros ruhás vitéz társaként. Felnyitotta a könyvet. Belépett az átjárón. A könyvtár sűrű erdőséggé változott, de nem akármilyenné. Egyetlen fa csúcsát sem lehetett látni. A Holdig is elérnek – morfondírozott magában, de nem sokáig, 39
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 39
2019. 08. 28. 9:10
mert hatalmas szúnyogok zúgtak el mellette gyors egymásutánban. Futott, ahogy a lába bírta, ameddig meg nem pillantott egy teteje-nincs palotát, amelynek kilincsei még Paliéinál is magasabban voltak. Egyet ugrott, és maga is meglepődött: a palota ajtaja feltárult, és Kukorica Jancsival az óriások birodalmában találta magát… Jeromos becsukta a könyvet, megdörzsölte a szemét és lepillantott. Henrik békésen olvasott az egyik asztalnál, Dió pedig időközben elhelyezkedett a kandalló előtti szőnyegen. Semmit sem vettek észre. Jeromos elmosolyodott és egy másik könyv után nyúlt, miközben azt suttogta, csak úgy magának: – Vajon hova vezethet ez a titkos átjáró? Számtalan kicsi, nyúlánk, pufók, barna, szür ke, foltos mackót pillantott meg. Békésen üldögéltek a könyvtár legváratlanabb pontjain: a karzatról nézelődtek vagy éppen az olvasóasztalokon beszélgettek arról, hogyan várták a játékboltban, hogy valaki végre rájuk találjon, vagy milyen sakklépés a kedvencük, amivel sorra nyerik a makk-sakk partikat. Ez egy igazán békés átjáró, félreteszem későbbre. Csinos könyvecskét vett elő és kuncogva nézeget40
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 40
te a borítóját.
2019. 08. 28. 9:10
– Na, lássuk, hova vezet ez a vidám paróka a címlapon!
– nyitotta fel a derűs színekben pompázó átjárót, mire kivágódott a könyvtár ajtaja, és peckesen bemasírozott rajta egy kék-piros tintanyúl. Egészen tintából volt. Felborogatta a kukákat és minden ajtót becsapkodott. Mögötte egy falka kóbor kutya, egy falka kóbor macska, egy csúzlis kisfiú, egy fogatlan oroszlán és hét kéményseprő érkezett. Mind tisztes távolból figyelték a ténykedését. A tintanyúl felugrott az óriás vízipálma cserepének peremére és diadalmasan körbenézett. – Mostantól ez lesz a palotám! – harsogta. Senki sem mert szólni. – És minden nap megeszek egyet közületek! – folytatta vicsorogva. Mindenki rémülten hátrébb húzódott. Ekkor komótosan belépett a Károlyi-park őre.
– Legelőször is téged foglak megenni! – szegezte rá te-
kintetét a nyúl. – Majd adok én neked parkőrt enni! – vágott vissza a másik. Elővette zöld kancsóját, meglocsolta a vízipál mát, és elmosta a tintanyulat. Jeromos kacagott, vihogott, hasát fogta nevettében. Henrik felpillantott rá. – Látom, vicces átjárót találtál – mosolygott cinkosan.
– Igen! Maradhatok még egy kicsit? – kérdezte
a kisfiú.
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 41
41
2019. 08. 28. 9:10
– Persze, érezd magad otthon! – hangzott Henrik válasza, melyet Jeromos már nem is hallott, mert újabb kalandot lapozott fel.
42
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 42
2019. 08. 28. 9:10
43
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 43
2019. 08. 28. 9:10
UTÓSZÓ Jeromos újabb és újabb átjárókat talált, a kis polc környéke pedig napról napra színesebbé és otthonosabbá vált. Felbukkant egy Minecraftos tolltartó, egy zöld színű ülőpárna, egy zseblámpa, később egy doboznyi LEGO, és egy felfújható gumimatrac is. A karzat korlátján lovagok, hadihajók, időutazók, térképek és más izgalmas rajzok jelentek meg. Henrik örömmel figyelte a változásokat, ő maga pedig láza san dolgozott. Apró, szabályos sorokkal töltötte meg finom ezüstszálakkal díszített noteszét és közben időnként elégedetten tekert egyet-kettőt a mandzsettagombján. A nyár a vége felé közeledett. Jeromos már alig várta, hogy megoszthassa a titkos átjárók rejtélyét a nyaralásból hazatérő barátaival. Henrik nagyon örült az ötletnek és elhatározták, hogy bált szerveznek a tiszteletükre, ahol nekik is elmesélik majd a palota és a múzeum történeteit. Nem is akármilyen bál volt. A vendégek csupa szimmetrikus sütit ettek, összeszedték Hilda elhagyott papírjait, megnézték a legendás Dzsenkóról készült kincset érő rajzot, Rózsi mami még a vakond kiállítását is látni vélte, Henrik bécsi rokonai pedig egy óriási citromtortát hoztak a vendégsereg legnagyobb örömére. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, mikor egy kényelmes és fényes teremben megtalálták a kalandos könyvekkel teli, színes kis polcot. A tetején friss, puha kötésben egy élénk színű, új köny44
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 44
2019. 08. 28. 9:10
vecske, borítóján egy derűs palotával, aminek citromgerezdek voltak az ablakai felett, lakóinak száma pedig, mint a fantázia:
VÉ G T E L
E
N
45
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 45
2019. 08. 28. 9:10
KINCSKERESÉS Mi tesz ellenállhatatlanul izgalmassá egy épületet és a benne található irodalmi relikviákat, kéziratokat, képzőművészeti alkotásokat? Nagyon gyakran alkotójuk / egykori tulajdonosuk és a varázslatos történet, mely hozzájuk kapcsolódik. Csak bele kell feledkezni ezekbe a fordulatos mesékbe, szabadon engedni alkotó fantáziánkat és máris szerethetőbbnél szerethetőbb lényekkel találkozhatunk. Így készült a Ká rolyipalotában otthont kapó Petőfi Irodalmi Múzeum mesekönyve is: Jeromos, Rózsi mami, Henrik, Hilda, K. Dezső, Dió von Fonzie és Dzsenkó kitalált szereplők, de kalandjaikban a Károlyi család, a palota és a múzeum valós történetei is felbukkannak.
A mesekönyv rajzain lépten-nyomon felismerhetitek a palo-
ta ma is látható zugait és emlékeit, az igazán szemfüles felfedezőknek pedig valódi irodalmi kincseket rejtettünk el az illusztrációkban. Keresd meg a következő tárgyakat és helyszíneket!
46
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 46
2019. 08. 28. 9:10
A Károlyi család címere A családi címerek szereplői, díszeik tulajdonosaik ról mesélnek. A Károlyiak legfőbb címerállata, a karvaly egy Karul nevű településre, a család ősi, névadó birtokára emlékeztet, ami onnan kapta a nevét, hogy ezen a vidéken nem pénzzel vagy terményekkel, hanem karvalyokkal fizették be az adót. A karvaly karmai közé csak száz évvel később tettek szívet, amikor egy Mihály nevű Károlyi ős bárói címet kapott. Hogy miért pont szívet szorongat, arról sokan sokfélét mondanak: valaki szerint így akarták megkülönböztetni más, vadászatban használatos madaraktól, valaki pedig azt mondja, a szív a hűséget jelképezi. A kilenc ágú, gyöngyös korona a grófi méltóság jele, amit Károlyi Sándor kapott a Rákóczi-szabadságharc lezárásáért. I. Károly szobra II. Károly egy valóságos belga óriásnyúl, aki a Káro lyi-kert bejárata melletti őrbódé végében lakik. A Ká rolyi nyúldinasztia népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy elődjének szobrot emeltek a kert közepén körbefutó sétányon. A kert másik különlegessége a szabadon használható cserekönyvtár, ami szintén a sétányon található. 47
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 47
2019. 08. 28. 9:10
A Károlyi-palota udvari homlokzata 1841-ben a Károlyi család díszes bált rendezett a fel épült palota tiszteletére. A meghívott vendégek a kertben sétálgatva ugyanarról az oldalról csodálhatták meg az épületet, mint Jeromos, aki a második fejezetben az őrbódé tetejéről néz körül. Ahogy meglátták a palota szimmetrikus formáit, az ablakok szabályos elrendezését, az erkély fölötti lapos, háromszög alakú timpanont, a kapubeálló ókori görög minták szerint épült oszlopait, az igazán tájékozott érkezők felismerhették a kor új építészeti divatjának stílusjegyeit és felsóhajthattak: de szép klasszicista palota! Képeslap Ady Endre kézírásával Ady Endre nemcsak híres költő volt, hanem egy igazi nagyvárosi kószáló is, aki Budapesten kívül jól ismerte Debrecen, Nagyvárad és Párizs utcáit. Szinte második otthonának tekintette a kávéházakat. Talán akkor is egy fekete mellett üldögélt barátjával, Bölöni Györggyel és szerelmével, Csinszkával, amikor ezt a képeslapot közösen megírták. A képeslap érdekessége, hogy nemcsak a hátulján van kézírás, hanem a képes ol48
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 48
2019. 08. 28. 9:10
dalán, a Margit körút feletti kék égen is megjelennek Ady lendületes betűi. Ezért került a negyedik fejezetben szereplő Különleges Iratok Gyűjteményi Osztályához (KIGYÓ), ami a múzeumi kézirattár mesebeli mása. Jókai Mór levele édesanyjának – Pest, 1847. május 7. Jókai Mór különleges levélpapírján egy korabeli rajz látható a Duna-parti életről az akkoriban éppen fővárossá váló Pesten és Budán. Ha egészen közelről megnézzük, feltűnhet, hogy épp két vitorlás hajó rakományát pakolják a rakparton, a budai oldalon pedig megcsodálhatjuk a királyi várat. Amikor Jókai ezt a levelet írja, 22 éves és egy fontos döntésről tájékoztatja édesanyját: elhagyja az ügyvédi pályát, hogy az Életképek című irodalmi és divatlap munkatársa legyen, ahol az ifjú nemzedék legkiválóbb tagjai dolgoznak, például közeli barátja, Petőfi Sándor.
49
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 49
2019. 08. 28. 9:10
A Nemzeti dal kézirata Talán furcsán hangzik, de az áthúzott és kijavított szavaknak a kézirattárosok szívből örülnek, mert a szövegek javításai nagyon izgalmas történeteket rejtenek. Amikor Petőfi Sándor 1848. március 13-án megtudta, hogy Bécsben kitört a forradalom, rögtön papírra vetette a Nemzeti dalt. Eredetileg „Rajta Magyar!” lett volna az első sor, de egy baráti tanács hatására meggondolta magát. Úgy mesélik, miközben a Pilvax kávéházban dolgozott, Szikra Ferenc beleolvasott a versébe és azt mondta: – Barátom, előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta. Morus alba (fehér eperfa) A Károlyi-kert Ferenczy utcai oldalán, közel a hátsó kapuhoz, a kerítés mellett áll egy ősöreg fehér eperfa. A Budapesti nagy parkok növényjegyzéke külön is megemlíti, és azt írja, a törzs vastagságából ítélve talán országosan is a legöregebb eperfák közé tartozik. A mostani park a Károlyi grófok kertje volt és nem kizárt, hogy a fát Károlyi György idejében ültették. Tudjuk, hogy a reformkorban válik divatossá a selyemhernyó-tenyésztés, amihez az eperfa/szederfa levele szükséges, így sok helyen ültettek akkoriban ilyen csodás fajtákat. 50
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 50
2019. 08. 28. 9:10
Madarász Viktor: Petőfi halála Ezt a képet egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz megérteni. Ha valaki nagyon szereti a csokitortát, biztos örül neki, ha szülinapjára sacher tortát kap, és ha filozofálni is szeret, elgondolkodhat: világos, hogy egy torta lehet túl édes, de vajon milyen az, ha valami túl finom? Madarász Viktor festményén Petőfi saját vérével írja ki, még mielőtt egy magányos sziklán kilehelné halhatatlan lelkét, hogy Hazám. Az idősödő festőnek nem ez legjobban sikerült munkája, de nehéz érzelemmentesen pillantani rá. Hiába, a romantika felkorbácsolta az indulatokat… Móricz Zsigmond fiókos szekrénye Az írók nem csak a titkos átjárókról tudnak többet, de a kincsek rejtegetéséről is. Móricz Zsigmond ezekbe a fiókokba tuszkolt papírlapokon őrizte szerelmes levelezését és személyes naplóit, mi pedig a relikviatárban bújtattuk el ezt a mesés bútordarabot. És miért ne lehetne Rózsi maminak is hasonló szekrénye, mint Móricznak? Vajon róla mit mesél? Keresd meg a könyvben a kincset érő fiókos szekrényeket! 51
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 51
2019. 08. 28. 9:10
Rába György mackója Hitted volna, hogy egy játék mackó is gyűjteményi darab a Petőfi Irodalmi Múzeum relikviatárában?
Örömmel megölelnéd? Hiába nagy a kísértés,
sajnos azt nem lehet, de a mackónak még annál is jobb dolga van, mintha naponta legalább kétszer a szuszt is kiszorítanák belőle.
A relikviatárban mindenki azon munkálko-
dik, hogy a tárgyak minél tovább maradjanak meg változatlan állapotban, hátrahagyva kétségtelenül kalandos, de néha igencsak koptató, szaggató előző életüket. A változatlanság biztosítása bizony komoly munka, a relikviatárosok a fénytől és levegőtől is óvják mackónkat (is), mert minél tovább marad ugyanolyan egy tárgy, annál hosszabb ideig lehet megmutatni és elmesélni a történetét. Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye Lázár Ervin nemcsak híres meseíró volt, hanem szenvedélyes nyakkendőgyűjtő is. A nyakkendőket barátaitól kérte és kapta, vagy egy-egy együtt töltött est során egyszerűen lenyisszantotta kisebb-nagyobb darabjukat. A zsákmányokat minden esetben egy nagy táblára szögezte, s aláírta tulajdonosuk nevét. 52
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 52
2019. 08. 28. 9:10
Petőfi Lovas huszárrajza Biztos veletek is volt már úgy, hogy valamire nagyon vágytatok, ezért lerajzoltátok, hogy egy kicsit valódivá váljon. Az Aszód utcáján átvonuló huszárok láttán talán a 12 éves Petőfi is szeretett volna közéjük állni, úgyhogy ceruzát ragadott és megrajzolta egyiküket. Ha jól körülnéztek a Petőfi–kiállításban, ti is megtalálhatjátok Petőfi alkotását. S ki másról is formálhattuk volna meg a kíváncsi, tudásszomjas, okos Dzsenkó alakját?! Preiszler József: A Pilvax 1848-ban A Pilvax kávéházról készült mini képregény ihletője egy olyan tollrajz, amit a Petőfi-kiállításban is megtalálhattok. A képből csak a kutya és a boltívek maradtak a helyükön, viszont csupa olyan részletet rajzoltunk rá, ami tényleg megtörténhetett (volna) a Pilvaxban. Petőfi Sándor és Jókai Mór kifejezetten szerettek biliárdozni, Tompa Mihály, ha Pesten járt, gyakran meglátogatta őket kedvenc kávéházukban. Arany János baráti üzeneteit Petőfi itt is átvehette, mert a Pilvaxba lehetett leveleket címezni. Nem tudjuk, Szendrey Júlia hintázott-e a széken, de az biztos, hogy szeretett lázadni és hitt abban, hogy egy nő egyenrangú férfi párjával: a hosszú hajú 53
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 53
2019. 08. 28. 9:10
hölgyek korában rövidre vágott frizurát hordott. Irinyi József gyufagyára 1848-ig működött Pesten, és valószínűleg nem csak ő maga volt gyakori vendég, hanem a találmányát is hamar megszerették. A Pilvax márványasztalai közül egyet szintén megtalálhattok a Petőfi-kiállításban. Sőt! Ez egy olyan különleges műtárgy, amit akár meg is lehet simogatni (csak ne szóljunk róla a relikviatárosoknak).
54
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 54
2019. 08. 28. 9:10
Olvasmánylista 1. Magyar népmesék
9. Dániel András: Kicsibábi Kicsinéni
2. Jókai Mór: A Szaffi kincsei
meg az Imikém
3. Fekete István: Vuk
10. J. K. Rowling: Harry Potter
4. Tersánszky J. Jenő: Misi mókus
11. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
kalandjai
12. Michael Ende: A végtelen történet
5. Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő
13. Jules Verne: 80 nap alatt a föld körül
6. Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
14. Csukás István: Pom-pom meséi
7. Berg Judit: Két kis dinó
15. Tandori Dezső: Medvék minden
8. Lackfi János–Vörös István: Apám
mennyiségben
kakasa
12
4
10 6 13
5
15
15
1 11
2
3
14
8 7
9
55
Titkos_átjáró_mesekönyv_BELÍVEK_201908027.indd 55
2019. 08. 28. 9:10
Petőfi Irodalmi Múzeum
„- Te vagy a gróf? – kérdezte Jeromos. - Nem – mosolyodott el Henrik. – Nem vagyok gróf. Én kutató vagyok és a nevem nem Károlyi, hanem Koch. A szépapám ismerte a Károlyi grófokat, ő építette ezt a palotát, én pedig a palota meséjén dolgozom. Ideköltöztem, és amíg el nem készül, itt fogok lakni. Így több időm jut felkutatni a palota összes zugát, és megismerni minden lakóját.
Kádár Anna
TITKOS ÁTJÁRÓ
MÚZEUMI ME SEKÖN Y V
Jeromos elgondolkodva méregette a férfit. - A kutatók nem is szoktak mesét írni, az gyerekeknek való! – vonta össze a szemöldökét.
Fatér Anna rajzaival
– Dehogyis nem. Valahogy csak el kell mondani mit derítettünk ki, nem igaz? Ajánlatom a következő: kérdezz bármit a palotáról, én pedig válaszul elmondok egy mesét. Ha gondolod, akár munkához is láthatunk.”
Titkos_átjáró_mesekönyv_BORÍTÓ_kiterítve_20190827.indd 1
2019. 08. 28. 9:12