Kapolcska
Nyári szövegek
Csak áll Háború van. Háború. Vad, vérszívó gépek dübörögnek, vas-lelkű apagyilkos volt rokonok, s holt szájak kiabálnak mereven: megállj! Hangtalan őrjöng a néma halottak lelke a porban, s a golyó, a fém-lövedék hull csak a zajban. E szó, amit ért, aki él, s már menekülne, de hasztalan. Lába se, szíve se hajtja előre. Csak áll. Kopott szavakat kiabál csak, s már maga sem hall semmit e szóból, mit apáink hévvel kiabáltak az égre, mikor értelem élt idelent. Elcsépelt szavakat kiabálok, s nem tudom, ér-e a szó valamit.
18