belső párbeszéd engedelmes szolgája. 25
Természetesen itt a „látás” kifejezést nem a szó don Juan-i értelmében használja a szerző. (A ford.)
A látás és a belső párbeszéd közt hagyományosan fennálló kapcsolatot a következőképpen lehetne vázolni: szem, gondolat, szavak, szem, gondolat, szavak és így tovább. Amit látunk, és ahogy látjuk azt, mind a belső párbeszéd eredménye, és ebben a folyamatban vajmi kevés jelentősége van a külvilágnak. Külső valóságunkat mi vetítjük ki magunkból, annak érdekében, hogy később saját magunknak ezt a tükröződését érzékeljük, anélkül, hogy akár csak tudatában is lennénk ennek a folyamatnak. Mivel szemünket arra szoktattuk, hogy segítségünkre legyen ebben, ha rákényszerítjük, hogy másképp érzékeljen, vagy ha megváltoztatjuk az érzékszervek megszokott hierarchiáját, képessé válunk a belső párbeszéd felfüggesztésére. Remek példája ennek a korábban már említett árnyékjárás, amikor is a hallás és a tapintás kapja meg azt a figyelmet, melyet általában kizárólag a szemünk birtokol. Az érzékszervek bármilyen szokatlan használata a belső csend elérésére irányuló gyakorlatként működhet. 40. FÜLELÉS Hunyd le a szemed, és maradj teljes csendben, minimum tizenöt percen keresztül, csak a külvilág hangjaira figyelve [II-241]. 41. A TERMÉSZET ÁRADÁSA Az előző gyakorlatban leírt módon most egy folyamatos, de folyton változó hangra figyelj, például egy folyó csobogására, a tábortűz pattogására, az eső vagy a szél hangjára. 42. A HANGOK KÖZÖTTI „LYUKAK” FELFEDEZÉSE Természeti környezetben figyelj a téged körülvevő hangokra, és próbáld meg felfedezni a köztük lévő csendet, míg képes leszel elkülöníteni egymástól a hangok és a köztük lévő szünetek, „lyukak” ritmusát. Próbáld meg a csendhez kötni érzékelésedet úgy, ahogy általában a hangokhoz kötődsz [II-242-246]. 43. IDŐLEGES VAKSÁG Néhány napon át kösd be a szemedet napi pár órára, mialatt továbbra is megpróbálod elvégezni szokásos tevékenységeidet. Ehhez a gyakorlathoz szükséged van egy másik személy jelenlétére, aki segít elkerülni a veszélyes helyzeteket. 44. „MEREDÉS” Igyekezz a látóteredbe eső összes tárgyra egyszerre nézni anélkül, hogy bármelyikre is fókuszálnál. Huzamosabb időn keresztül, minimum napi tizenöt percen át végezd ezt a gyakorlatot [V-288-291]. 45. AZ ÁRNYÉKOK MEGFIGYELÉSE Nézz egy olyan tárgyat, melyen nagy árnyékos felületek vannak, például egy fát, egy sziklát, hegyeket, és próbáld meg vizuálisan összegyűjteni az árnyékos területeket úgy, hogy az adott tárgyat árnyékok együtteseként érzékeld, ne fények és színek tömegeként [III-171-172].