Egy lélekemelő hétköznapi rítus

5 ok, amiért imá D unk P iacra járni

Ezer és egy dolog van, ami miatt az évnek ezt a szakaszát szeretem a legjobban. Ilyenkor végre megint lehet biciklivel járni, a kiülős helyek megtelnek élettel, és nő a napsütéses órák száma. Egy szó, mint száz, javíthatatlan nyárimádó vagyok. Ez mindig is így volt, és amíg világ a világ valószínűleg hűséges rajongója maradok ennek az évszaknak, aminek az egyik szintén fontos hozadékára csak az utóbbi néhány évben figyeltem fel.

ez PeDig Nem mÁS, miNT a PiaC…

…amivel már pontosan úgy vagyok, mint a nyárral: rajongok érte. Főleg ilyenkor, amikor az árusok standjai megtelnek színes, élettel teli zöldségekkel és gyümölcsökkel.

Szerintem nagyon kevés olyan hely van a világon, ahol úgy igazán ki lehet szakadni a hétköznapok pörgéséből.

Össze is szedtem azt az 5 okot, ami miatt szerintem a piacra járni lélekemelő és nagyon „mindful” dolog.

1. héTKözNaPi rÍTUS

Ünnepek, szokások, szertartások – szükségünk van rítusokra, amelyek fontos szerepet töltenek be az életünkben: segítenek fenntartani és átörökíteni az identitásunkat, a történelmünket meghatározó hagyományokat, emellett valamiféle keretet adnak az életünknek. Elválasztják a pihenést a munkától, a hétköznapit az ünnepitől. Számomra a piac egy hétköznapi rítus, ami ebben a furcsa átmenetben mégis valamiféle állandóságot jelképez a hétköznapok és a hétvége határán, ahova meghatározott időben, meghatározott céllal megyek, és ahonnan majdnem mindig vidáman, feltöltődve jövök el.

2. igazi…

Egyre kevesebb dolog van ma már, ami nem mesterséges, ami nem instant, vagy hamis. A piac egy olyan hely, ami azért még mindig igazi. A piacon a stand egyik és másik oldalán álló emberek is valahogy igazibbak. Szép napot kívánnak egymásnak, nem sajnálják az időt arra, hogy váltsanak egymással néhány kedves szót. Kevés hely van, ahol így viszonyulunk egymáshoz és minden olyan helyet, ahol mégis így van, nagyon meg kell becsülni…

3. miNDfUl

Mi is sokat foglalkozunk a mindfulness témájával. A tudatos jelenlét állapotát nem valami könnyű manapság megtapasztalni. Ezerfelé cincálják a figyelmünket a szélrózsa minden irányából érkező ingerek, millió dolog cikázik a fejünkben – ritkán adódik alkalom arra, hogy úgy igazán jelen legyünk.

A piac szerintem valahogy a „profiljából adódóan” egy olyan hely, ahol igazán jelen lehet lenni.

Piacra járni tulajdonképpen egy tökéletes mindfulness-gyakorlat.

4. SlOw-üzemmóD – ON

Azt vettem észre, hogy amikor piacon vagyok, akkor nem sietek. Nem érdekel, hogy hol rövidebb a sor, birka türelemmel kivárom szépen, amíg a kedvenc standomnál (mert ugye minden rendes piacra járó embernek van ilyenje) megkérdezik tőlem, hogy „Mit adhatok?”. És az az érdekes, hogy ezzel – úgy látom – a többiek is ugyanígy vannak.

A stresszes hétköznapok és az azzal járó zaklatott életvitel valahogy a piac területén kívül marad.

5. emberi

Egy bevásárlóközpontban viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy a zöldséges pultnál az eladó segít kiválasztani a legszebb paradicsomot, és közben a töl- tött paprika receptjét is pontról pontra ismerteti velem… Ott az sem tűnik fel, ha kicsit ritkábban megyek, a felvágottas pultnál kiszolgáló személyzet nem kérdezi meg tőlem, hogy hol voltam az elmúlt pár hétben. A piacon ezzel szemben valahogy jobban figyelnek egymásra az emberek: jó egészséget vagy szép napot kívánnak, és nem fukarkodnak akkor sem, ha segíteni kell. Az egész valahogy nagyon emberi. Amikor ott vagyok, akkor úgy érzem, közelebb vagyok, néhány vékony szállal még kapcsolódok egy már “letűnt világhoz”, ami nem volt ilyen kegyetlenül gyors, ahol gépek helyett egymásra számíthattak az emberek… Jó, hogy vannak még ilyen helyek! Ha tehetitek, menjetek el ti is, töltődjetek a hétköznapokban!