AZ OLVASÓ AZ ELSŐ

A nemcsak külsőségekben, de szolgáltatásaiban is megújult, újranyitott Ráday Könyvtárban jártunk.

Nagyjából négyévnyi kényszerű távollét után 2023 januárjában újra megnyitotta kapuit Budapesten a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének Ráday Könyvtára. Az intézmény most a Ráday Ház Markusovszky téri bejárata felől közelíthető meg, de olvasótermét részben ugyanott találhatjuk, ahol korábban, így a visszatérő olvasókat belépéskor ismerős helyen fogadják. A könyvtár az újraindult szolgáltatások mellett sok újdonsággal és még több szeretettel várja régi-új beiratkozóit.

Visszaköltözés és újraindulás

A Ráday Könyvtárnak a 2019-es januári kollégiumi tűzeset után kellett kiköltöznie a Ráday utcai épületegyüttesből a kármentés, bontás, felújítás és építkezés idejére. A tűztől és víztől megmenekült, koromtól megtisztított kötetek ideiglenesen az MTA Könyvtárában és annak törökbálinti raktárában kaptak helyet, ahol meg kellett kezdeni a teljes könyvállomány revízióját és leltározását.

A felülvizsgálat során az egyik legfontosabb feladat az volt, hogy ellássák a könyveket RFID (Radio Frequency IDentification) vonalkódos címkékkel. Ennek az automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológiának köszönhetően egyből ki lehet keresni az adatbázisból, hogy mi elérhető és mi nem. Ami visszakerült a Ráday Házba, nagyrészt már az újranyitásig bekerült a rendszerbe, egyedül a műemlékkötetekkel maradt még munka. Ezeket ugyanis csak úgy lehet vonalkódozni, hogy a vonalkódozott címkéket úgynevezett könyvlovagokba helyezik, majd ezeket a lovagokat speciális restaurátori csíkkal ragasztják a kötetekbe.

A könyvtár visszaköltözése tavaly szeptemberben kezdődött meg, azonban az MTA törökbálinti raktárában maradt a kölcsönözhető raktárállomány, a folyóirattár és többezer kötetnyi muzeális anyag: összesen száz-százhúszezer kötet. Ezek csak akkor kerülhetnek a Ráday Ház új tömörraktárába, ha ott megoldódik a jelenleg egyenetlen és ingadozó páratartalom kérdése. Addig a raktári kéréseket csak tömbösítve tudják teljesíteni, mert ki kell menniük a kötetekért Törökbálintra. A könyvtárosok ezért még saját irodáikban is tárolnak ideiglenesen könyveket, hogy azok minél gyorsabban elérhetők legyenek.

Feladat a raktári kérések teljesítése és egyéb könyvtári szolgáltatások biztosítása mellett is akad bőven. Az RFID-zás és leltározás mellett egységesítik és javítják az adatbázisokat, bibliográfiai leírásokat készítenek, folytatják a revíziót és selejtezést, a folyóiratok feldolgozását, portalanítják a köteteket, és emellett mindenki igyekszik a maga kutatómunkáira is időt fordítani.

Az olvasók kedvéért több hazai digitális adatbázisra is előfizettek, például az Arcanum, ADT+, Akadémiai Kiadó Folyóiratcsomag, L’Harmattan Digitális Adatbázis, Szaktárs:

Attraktor, Balassi, Osiris kiadók adatbázisára, ezeket az olvasóteremben lévő számítógépekről lehet elérni, de biztosítanak wifit és helyhez kötött hozzáférést, ha valaki saját gépén szeretné megnyitni őket. A régi cédulakatalógus mellett digitális katalógus is rendelkezésre áll, és az olvasójegyeket is lecserélték vonalkódosra. A Markusovszky tér felőli bejáratnál pedig biblioboxot is felállítottak, amelybe bármikor vissza lehet tenni a visszahozott könyveket.

Olvasóvá bárki válhat

A Ráday Könyvtár legifjabb munkatársai Zelenák Sára és Szalay Gréta, akik a tűzeset után még gyakornokként segédkeztek a könyvek men- tésében, de ma már teljes állásban dolgoznak a megújult épületben. A hétköznapjaik a visszaköltözés óta igen változatosak. Hol az olvasóterem elrendezésén dolgoznak, hol csoportot vezetnek a műemlék könyvtárban, hol rendezvények lebonyolításában vesznek részt, hol kutatni segítenek vagy szakdolgozók témáihoz ajánlanak könyveket.

„Járunk konferenciákra, segédkezünk megnyitókon, kiállításokon, könyvbemutatókon, fogadásokon, olykor Törökbálintra kell kiugrani kikért könyvekért. Közben ellenőrizzük a leírásaikat, olvasható címkéket nyomtatunk rájuk, bevesszük őket a rendszerünkbe, hogy a leltározás egyszerűbb legyen, vonalkódozzuk, és biztonsági chippel látjuk el őket” – mesélt mindennapjaikról Zelenák Sára, aki kiemelte a munkatársi közösség összetartó erejét is. „Nagyon jó itt a hangulat, sokat viccelődünk egymással, és a kollégák sok lehetőséget nyújtanak nekünk abban, hogy fejlődjünk. Kíváncsiak a véleményünkre, és elég hamar befogadtak minket.”

„Én azt szeretem itt a legjobban, hogy nem konkrét munkakörhöz vagyunk rendelve, hanem igyekeznek mindenbe bevonni minket.

Amikor a Rádayakról szóló kiállításra készültünk a Ferencvárosi Helytörténeti Múzeumban, segíthettünk a könyvek kiválogatásában, a tárlók elrendezésében, és ez óriási élmény volt számomra. Arra is lehetőséget kapunk, hogy a kutatásainkat folytassuk. Eddig nem volt két egyforma napunk. Minden nap volt valami élmény, ami élővé tette ezt az egészet, és mindezt tovább mélyítik a személyes kapcsolatok” – tette hozzá Szalay Gréta.

Gyakornokként érkeztek ide annak idején, de most már tőlük kérnek segítséget a gyakornokok, ha bármire szükségük lenne. Emellett közösségi szolgálatot végző gimnazisták is szoktak hozzájuk fordulni. „Mindig nagyon kedvesek, aranyosak és könnyű őket a régi könyvekkel lenyűgözni. Sokat kérdeznek, és néha olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeknek bizony utána kell néznünk, mert nem tudunk egyből válaszolni. Néhányan közülük csodálkoznak, hogy mi nemcsak olvasunk egész nap. Igyekszünk életkorra szabott feladatokat is adni nekik” – mondta Sára.

A két fiatal könyvtáros is létező problémának látja, hogy manapság kevesebbet olvasnak az emberek, mint régebben, de szerintük korántsem annyira tragikus a helyzet. Vallják, hogy olvasóvá bárki válhat, csak időben el kell kezdeni meghozni a kedvét az olvasáshoz. Gréta szerint az is nagyon fontos, hogy az olvasó ember olvasó ember maradjon, mert nagyon sokan egy idő után hagyják abba az olvasást. „Könyvtárosként ezért is igyekszünk mindig odafigyelni az olvasóinkra, és táplálni a lelkesedésüket, például könyvek ajánlásával, vagy példamutatással” – sorolta. „A legtöbb ember számára egyébként nem az a könyv az igazán emlékezetes, amit először elolvasott, hanem az, amelynek hatására úgy érezte, hogy még többet kell olvasnia.”

Odafigyelni az olvasókra és egymásra

Veres Anna Mária a kényszerű „szétszóratás” idején lett a Ráday Könyvtár igazgatója. Berecz Ágnes gyűjteményigazgatóval és a könyvtár munkatársaival együtt azon dolgozik, hogy minél hamarabb lezárulhasson a visszaköltözés folyamata, és az olvasók minél zökkenőmentesebb működést tapasztalhassanak az újraindult szolgáltatások terén. Vezetőként a szakmai feladatok elvégzése mellett arra is törekszik, hogy az intézményben a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapjon a munkatársi közösség megerősítése.

„Már az a tény, hogy visszakerültünk ide és egyben van a közösségünk, nagyon sokat számít. A szétszóratás ideje alatt volt olyan kolléga, akivel hosszú ideig nem találkoztunk” –mondta Veres Anna Mária.

Az igazgató büszke kollégáira, akik ma a kihívásokkal teli körülmények ellenére is egyre színvonalasabb szolgáltatásokat nyújtanak olvasóik számára. „A sikeres tevékenykedésünk alapja a munkatársak maximális elkötelezettsége. A munkatársi összefogás, az önkéntes vállalások, beugrások a váratlan és nehéz helyzetekben mindig megvoltak és megvannak most is. Ezúton is szeretném megköszönni a könyvtáros kollégáknak egész éves munkájukat, kitartásukat, áldozatvállalásukat.”

A januári újranyitás óta szinte minden nap érkeznek a könyvtárba régi és új olvasók is. „Volt köztük, aki azt mondta, nagyon tetszik neki, hogy annyian foglalkozunk vele és mindenben a kedvében járunk, és ha ez mindig így lesz, akkor másokat is hozzánk küld majd. Ez persze azért történt, mert ha valaki olyan kéréssel érkezik, amelyre az, aki éppen kint van az olvasószolgálatban nem tud válaszolni, akkor szólunk egymásnak, többen kimegyünk, és mindenki segíteni próbál” – magyarázta a könyvtárigazgató. „Igyekszünk jobban odafigyelni az olvasókra, hívni őket, hogy jöjjenek, ne féljenek, és akár olvasni, akár tanulni szeretnének, akár csendre vágynak, az olvasóteremben szívesen látjuk őket.”

Fontos szakmai előrelépésnek tartja, hogy május kilencedikén a Ráday

Könyvtár adhatott otthont az Egyházi Könyvtárak Egyesülése (EKE) szakmai napjának, amely elsősorban a Magyar Tudományos Művek Tárának (MTMT) a továbbfejlesztéséről szólt. „Beléptünk az MTMT és a DOI (digitálisobjektum-azonosító) rendszereibe, kollégáink tanulmányait feltöltöttük az MTMT-be és visszamenőleg is regisztrálni fogjuk oda minden kiadványunkat” – mondta ennek kapcsán. Nagyjából húsz éve dolgoznak a Jakob Müller könyvkötő műhelyéből kikerült könyvek kötéseinek a felmérésén, szakmai vizsgálatán. Ennek a Ráday Gedeon könyvtárából származó, nagyjából négyszáz műnek a kötéskatalógusát szeretnék még az idén nyomtatott kiadványként megjelentetni. Sok egyebet is terveznek a jövőre nézve, emellett más könyvtári, múzeumi egyesületek által szervezett programokon is részt vesznek, illetve szeretnének minél több könyvbemutatónak is helyet adni.

Rendszeresen fogadnak diákcsoportokat is, általában a Bibliamúzeum-mal közösen. Könyvtárszakos egyetemisták számára pedig nyílt órákat is tartanak. Az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet hallgatói már a tavaszi félévben visszatértek hozzájuk, de más szakokról és más egyetemekről is szeretnék megszólítani a hallgatókat. Szeretettel várják a Ráday Felsőoktatási Diákotthon bentlakó teológusait is. „Szeretnénk megmutatni, hogy a tabletekkel és egyéb kütyükkel szemben a könyvek más minőségű olvasmányélményt adnak. Szívesen meghívunk bárkit, körbevezetjük, bemutatjuk a könyvtárat, bemutatkozunk mi magunk is. Nálunk az olvasó az első.”

Barna Bálint

Képek: Füle Tamás

J K Nyvek A K N Latban

Csal Dpasztor Ci

Hogyan segíthetnek a kazuális alkalmak a családi kapcsolatok rendezésében? (Kálvin Kiadó, szerző: Fodorné Ablonczy Margit) A családpasztoráció nem más, mint a családok lelkipásztori gondozása: családszempontú, azaz a nemzedékről nemzedékre továbbadott örökséget figyelembe vevő és a család aktuális életciklusához igazított, a családi „szerepek” kapcsolati működését segítő pásztori hozzáállás. Fodorné Ablonczy Margit doktori disszertációja alapján készült könyvében arra a kérdésre keresi a választ, hogy ha a lelkészek nemcsak egyénekkel foglalkoznának, hanem családokkal is, nem lehetne-e megszólítani a csak kazuális szolgálatokat, tehát keresztelést, házasságkötést, temetést kérő családokat egy átgondoltabb, jobban strukturált családpasztorációval? Művében arra törekszik, hogy jó alapot kínáljon a „családi kazuáliák” családszempontú megközelítésére. A kötet első fele családteológiai alapvetéseket tisztáz, második része pedig három terjedelmes fejezetben tárgyalja a házasságkötés, a keresztelés és konfirmáció, valamint a temetés és gyász kérdésköreit. A rendkívül információgazdag és naprakész kézikönyv célja a szemléletformálás: „Bátoríthatja azokat, akik még nem gondoltak így a gyülekezeti tagjaikra – hogy elkezdjék megismerni a családtörténeteket, s gyógyulást hozzanak a családi kapcsolatok szakadásai és törései mentén egy helyén mondott kérdéssel vagy cselekvésre buzdító mondattal” – fogalmazott minderről a szerző.

AZ A HÍR JÁRJA…

(Exit Kiadó, szerző: Nico ter Linden)

A holland református lelkipásztor, Nico ter Linden hatkötetes sorozata elbeszélés formájában hozza közelebb a Biblia történeteit, hogy azok a ma embere számára is átélhetőek legyenek. A sorozat első három része az erdélyi Exit Kiadónak köszönhetően már magyarul is olvasható, és a további kötetek lefordítása is tervbe van véve. Az első kötet Mózes öt könyvét, a Tórát dolgozza fel, a második Márk és Máté evangéliumait, a harmadik pedig a bírák és a királyok könyveit. Amikor megkérdezték Nico ter Lindentől, hogy mi a lényege a hatrészes sorozatának, azt válaszolta, olyan ez a szellemi elitnek, mint a gyermekbiblia a kicsiknek: akik nem ismerik jól az eredeti forrásokat, akik nem tudják, hogyan értsék azokat, azok számára ez a könyvsorozat úgy beszéli el a történeteket, hogy megértsék. A szerző ehhez a teológia, a pszichológia és az irodalom eszközeit is felhasználja. Odarepít elbeszélése világába, mintha mi is ott ülnénk a szereplőkkel egy tölgyfa alatt vagy a tűz körül, és szinte minden érzékünket megmozgatja, emellett érzelmi húrokat is megpendít. Merész formában fogalmazza meg mindazt, ami igaz ugyan, de ami nem biztos, hogy valóban pont úgy történt, ahogy elbeszéli. Narratív bibliaértelmezése mégis jól megférhet a hazai, klasszikusabb megközelítések mellett, hiszen nálunk is megtapasztalható annak igénye, hogy átélhessük a Szentírás ma is folytatódó történeteit.

Gy Sz L Hozz M A Biblia

Kees de Kort képeivel

(Parakletos Könyvesház, szerző: Kees de Kort)

Az Ige (részben) képpé lett – legalábbis a tavaly augusztusban elhunyt világhírű holland festő és illusztrátor, Kees de Kort alkotásain. Magyarországon is sokan megismerhették ezeket a jellegzetes képeket, például azokból a 2011 és 2015 között megjelent kis füzetecskékből, amelyek 10 ószövetségi és 18 újszövetségi történetet dolgoznak fel kevés szöveggel és sok illusztrációval.

A Parakletos Könyvesház tavaly egyetlen, vaskos kötetbe szerkesztve adta ki újra a teljes sorozatot Így szól hozzám a Biblia címen, amely most már egységes műként kalauzolja végig a magyar olvasókat is a Szentíráson, a Teremtéstől kezdve a Jelenések Könyvéig. Nem közönséges gyermekbibliáról van szó, hiszen a mű felnőttek számára is intenzív élményt nyújt. Ez lehetővé teszi, hogy szélesebb körben fel lehessen használni, akár missziós célokra is. De Kort a modern művészet eszközeit használta, színes, nagy felületű képei mégis archaikus hatásúak. Míg a legtöbb gyerekbibliában világos hajú és bőrű Jézussal találkozunk, addig az Így szól hozzám a Biblia szereplőinek a kinézete hitelesebben adja vissza a közel-keleti emberek kinézetét. Képi világával a legkülönbözőbb etnikumúak is könnyen azonosulhatnak. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy az eredeti mű világsiker lett, közel száz nyelvre fordították le és sokmillió példány fogyott el belőle.