A Cziráky-kastély Lovasberényben

Nemzeti Örökségünk Kincsei

A Cziráky-kastély Lovasberényben

Lovasberény – az 1000 éves település Lovasberény Fejér megye szívében található. A Vérteshegység déli és a Velencei-hegység északi nyúlványai között elterülő termékeny sík- és dombvidéken terül el, amelyet a Rovákja-patak szel át, A település a Velencei-tó közelében, Budapestről 60, Székesfehérvártól 12-km-re található. Budapest felöl az M7-es autópályáról a 44 km-nél lévő lehajtóról, Balaton felöl a 45 km-nél lévő lehajtóról közelíthető meg, vagy a 811-es úton érhető el.

Lovasberény korábban megközelíthető volt a Bicske– Székesfehérvár-vasútvonalon – de a személyforgalom megszűnt, a Lovasberény–Bicske szakasz nagy részén a síneket is felszedték; a Lovasberény–Székesfehérvár szakaszon is csak teherforgalom van.

A község nevét először írott formában egy 1302-ben kiadott és 1419. évi átírásban fennmaradt oklevél említi „Lowazberen” („Lovászberény”) alakban. Korábbi vélemény szerint a „Lovász” előtag a lovász foglalkozással azonos, mely később „Lovas”-sá alakult.

A másik valószínűbb magyarázat, hogy a község lakói királyi lovasok voltak, akik nem adóztak, hanem katonáskodással szolgálták a királyt. Ezeket a lovas katonákat hívták például a székely határőröknél "lófőszékelyeknek".

A Berény utótagot egyes vélemények török eredetűnek feltételezik, de valószínűbb, hogy a Levédiából származó, a Kabar törzshöz tartozó „berény” nemzetség elnevezése, akik honfoglaláskor telepedtek le szerte hazánkban. Ezt bizonyítják Csákberény, Jászberény, Vörösberény, Mezőberény stb. települések nevei.

A területet a már a középkorban, és a bronzkorban lakták, főként a Mihály-vár és térségét népesítették be, de a kelták és a rómaiak településnyomai, temetői is megtalálhatók a település mai határában.

Határa IX-X. század fordulójától kezdve a Csák nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott. 1332-ben már templomos hely, a XV. században pedig az I. Zsigmond idejében felemelkedett Buzlai család birtoka. Buzlai Mózes a század utolsó évtizedeiben átépíttette, megnagyobbíttatta a templomot, és VIII. Ince pápától 1484-ben az itteni Szent András-egyház búcsúengedélyt kapott. 1543-ban a Baracskai Pálffy család birtokolta a települést, mikor is Székesfehérvár török kézre kerülésével Fejér megyében is több mint 150 évre állandósult a török uralom.

A török hódoltság első évtizedeiben a több évszázados múltra visszatekintő falu elnéptelenedett. Csak 1637-ben népesítették be újra a Tolna megyei Bikácsról érkezett református magyarok. Újjáépítették a falut, megkezdték a földek művelését, és birtokba vették a korábbi római katolikus templomot.

1699-ben a törökellenes harcokban kitűnt Heister Siegbert generális kapott engedélyt a lovasberényi birtok megvásárlására. A lovasberényi, főként református vallású jobbágy-lakosok és az idegen, katolikus földesúr között hamar konfliktusok keletkeztek. Az ellentétek feloldásának érdekében a család meghagyta a falu templomát a reformátusok használatában, és saját részére kápolnát építtettek - a mai kastélykápolna elődjét.

2

1719-ben Heister Siegber veje, Franz Anselm Fleischmann báró, császári és királyi haditanácsos vette kézbe a birtokot. Jelentős beruházásokat valósított meg, sőrfőző házat emelt, meghonosította a juhászatot, szőlőt, és erdőt ültettetett. Közép-Németországból, a Hessen-Kassel tartománygrófság területéről harminc római katolikus családot telepített le. Befogadta a főként iparos-kereskedő foglalkozású, a morvaországi Lundenburgból érkezett zsidókat, részükre telket adományozott zsinagóga építése céljából. Ettől az időszaktól kezdve vallásában, kultúrájában, szokásaiban vegyes népesség élt a községben.

1730 januárjában cziráky és dénesfalvi Cziráky József gróf megvásárolja a birtokot Fleischmann bárótól, 45 000 forintért. Ettől kezdve a Cziráky család birtokolja a települést 1945-ig. Cziráky József 1740-ben úrbéri szerződést kötött jobbágyaival, 1748-ban pedig elvette a reformátusoktól a templomot, s azt a római katolikus hitet követő alattvalóinak adta át. A reformátusok közel két esztendeig az Isten szabad ege alatt tartották az istentiszteletet. 1751-ben építették fel sövényből és nádból font oratóriumukat. Kőből épített templomot csak 1786-ban emelhettek. Ebben az időszakban már mindhárom felekezet (római katolikusok, reformátusok és izraeliták) rendelkezett iskolával, a tanítók személyét is ismerjük. A gazdasági fellendülés eredményeként 1765-ben Lovasberény vásártartási jogot kapott, és ezzel a mezővárosok sorába emelkedett. A század végén már 327 lakóházat írtak össze, a családok száma 490, népessége pedig meghaladta a kétezer-ötszázat.

A Cziráky család további jelentős beruházásokat hajtott végre az uradalomban. Meghonosították a kendertermesztést, továbbfejlesztették az erdőművelést, és az állattartást, ezen belül is a juhtenyésztést, és számottevő bevételt jelentett a birtoknak a tégla- és cserépégetés is. Különösen jelentős volt a település történetében Cziráky József özvegyének, Barkóczy Borbálának, Cziráky Györgynek, Cziráky Antal Mózesnek, Cziráky Jánosnak és Cziráky Bélának tevékenysége.

Lovasberény "épített világát" a XIX. században gróf Cziráky Antal Mózes határozta meg. 1809-ben fejeződött be a kastély építése, majd 1834-ben a vidéki szempontból monumentális római katolikus templomé, melynek építése 1832-ben kezdődött, Hild József tervei szerint.

Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc alatt jelentős változásokra került sor. A jobbágyok szabad paraszti birtokossá lettek, megszabadultak a földesúr gazdasági és jogi fennhatóságától.

Lovasberény lakóinak döntő többsége a haza szolgálatába lépett, a római katolikus plébánost s a református lelkészt is letartóztatták a császáriak, mert Kossuthnak, a magyar függetlenségnek voltak hívei.

A jobbágyfelszabadítást, és a robot eltörlését követően megnőtt az uradalmi cselédek száma.

Az áruforgalom jelentős változását eredményezte a Fejér megyét átszelő vasúthálózat kiépítése. 1860ban adták át a Székesfehérvár-Újszőny pályatestet.

Lovasberény történetében a kiegyezés után kibontakozott a polgári fejlődés. Megalakult a képviselőtestület és az elöljáróság. A népiskolai törvény szellemében új iskolák épültek, majd a tankötelesek iskolai előkészítése érdekében óvoda létesült. Megkezdődött a helyi társadalom önszerveződése; társadalmi és kulturális egyesületek jöttek létre, többek között segélyegylet, olvasókör és tűzoltóegyesület (1878-ban, gr. Cziráky Béla kezdeményezésére) kezdte meg működését. A kulturális egyesületek művelődési lehetőséget biztosítottak, közízlést formáltak, és társadalmi kapcsolatokat teremtettek.

Az első világháború után a XX. század húszas éveitől kezdve rövid megtorpanás után ismét pezsgő közélet jellemezte Lovasberényt. A második világháború minden korábbinál súlyosabb megpróbáltatásokat hozott a falu életébe. 1944. decemberében Lovasberény is hadszíntérré vált, a négy hónapon át tartó súlyos harcok után 1945. március 20-án hallgattak el a fegyverek.

1945-ben megkezdődtek az államosítások, a negyvenes évek végén a kulákrendelettel félelemben tartott földművesek tömegesen hagytak fel foglalkozásukkal, és ajánlották fel ingatlanaikat az államnak.

A református és a római katolikus egyházközséget is háttérbe szorították, iskoláikat és az óvodát ugyancsak államosították. 1950-ben a község önkormányzatát is felszámolták.

3

Az 1956. október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc volt minderre a tiltakozó válasz. Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség. November 4-én a szovjet Vörös Hadsereg koncentrált támadása hiúsította meg a demokratikus törekvések további térnyerését.

A forradalom és szabadságharc utáni években a vidék szocializálása, a termelőszövetkezetek megalakítása került előtérbe. A népesség létszáma is tükrözte a változásokat: 1949-ben 3102, 1960ban 3129, 1970-ben 2973, 1980-ban 2639, 1990-ben 2594 fő lakta a községet.

Napjainkban szerény mértékű növekedést tapasztalható, kb. 2760 fő a település össznépessége.

A település látnivalói: A Cziráky-kastély és kastélykápolna műemléki együttese Római katolikus templom (Hild József) Református templom Faluház Műemlék temetők Lyukas-kő Kazal-hegy Horgász- és vadászhelyek Velencei hegység kiránduló helyei A település környezetében számos kastélyépület tekinthető meg. A teljesség igénye nélkül pár kiemelt, látogatható műemlék: Nádasdladány, Nádasdy-kastély – berendezett, látogatható kastély (www.nemzetimuemlek.hu) Fehérvárcsurgó, Károlyi-kastély Csákvár, Esterházy-kastély – a parkja látogatható Martonvásár, Brunszwik-kastély – a kastélyban emlékszobák, és a dendrológiai kastélypark látogatható Megtekintésre ajánlott műemlékek a környéken, bár kicsit távolabb: Oroszlány-Majk, Kamalduli remeteség (www.nemzetimuemlek.hu) Vértesszentkereszt, bencés apátság romjai (www.nemzetimuemlek.hu) - megközelíthető Oroszlányból (http://www.vertesszentkereszt.org/apatsag.html) Tata, Esterházy-kastély (www.nemzetimuemlek.hu); (www.tataiesterhazykastely.eoldal.hu)

Korabeli képeslap a településről

4

A cziráky és dienesfalvy gróf Cziráky-család – a lovasberényi Cziráky-kastély mai formájának kiépíttetői „Hiteles oklevelekkel általában a XIII. századig lehet visszakövetni a főúri családok geneológiáját, és ez esetünkben sincs másként. A Cziráky Sopron vármegye egyik legrégibb családja, amely az Árpád-kori Vezekényi nemzettségből származott. Nevüket a Czirák (Ciriakus) nevű törzs ősétől nyerték. Első ismert ősük Pouca vagy Pál, akinek nevét 1247-ben jegyezték fel. Vezekényi Dénes (Dionisius Magnus) 1265-ben IV. Béla oldalán hősiesen harcolt a morvák ellen, a Morva folyó mellett, amiért a király további földadományban részesítette. Egyébként Dénesfát, a család egyik ősi birtokát is róla nevezték el. Vezekényi István 1323-ban I. Károly alatt tüntette ki magát, és a család e század végén vette fel végleg a Cziráky nevet. Mátyás királlyal nem volt harmonikus és rendezett a viszonyuk …” „Az első olyan Cziráky, akiről valamivel többet tudhatunk Cziráky Mózes volt.

Korának egyik legnagyobb törvénytudója, aki mint a királyi ügyek igazgatója írta alá az 1606. évi linzi békét. 1608-tól a törvénycikkek módosításán dolgozott, majd 1613-tól ítélőmesterként szolgálta tovább királyát. 1620-ban bárói rangot kapott, és mint a legitim uralkodó elkötelezett hívét Bethlen Gábor lefogadta és fogságban tartotta. Végül 1625-ben II. Ferdinánd a királyi személynöki méltóságra emelte, ám ezt nem sokkal élte túl. Cziráky László és fia, József 1723-ban kapta meg a grófi rangot, és utóbbi később királyi tanácsos is lett.” „…annyit azonban már most megállapíthatunk, hogy a családot történetében végig kísérte az uralkodó iránti hűség, és a magyar történelem vitás helyzeteiben mindig a legitim uralkodó, tehát a jobboldaliság pártjára álltak. Mindeközben olyan kiváló családokkal tartottak fenn szoros és jó viszonyt, mint a herceg Eszterházyak.”

Forrás: Eugen von Deneb: Gróf Cziráky János, avagy jobboldali lehetőségek a XIX. század politikai viharaiban (http://www.geocities.com/pannon_front/30/htm/13Deneb.htm) „A Cziráky-család tagjai, amíg az 1945 után kibontakozó szovjet típusú diktatúra és a várható megtorlás elöl menekülve el nem hagyták szülőföldjüket, teljesítették Cziráky János végakaratát, életüket és tetteiket a „drága Magyar Haza” szeretete hatotta át.”

Forrás: A lovasberényi Cziráky-kastély és a Czirákyak (http://www.youtube.com/watch?v=DAKXWZ5Y8LQ) A kastély mai, reprezentatív formájának kiépíttetője: Gróf Cziráky Antal Mózes (1772-szept. 8. – 1852. febr. 22.) összefoglaló életrajza: „2. C. Antal Mózes (cziráki és dienesfalvi) gróf, országbiró, a magy. tud. akadémia alapító s igazgató tagja, gróf Cziráky László s. gróf Zichy Juliánna fia, szül. Sopronban 1772 szept. 8., megh. Pozsonyban 1852 febr. 22. A gimnáziumi tanulmányokat N.-Szombatban, a bölcseletet Pozsonyban, a törvényt a pesti egyetemen hallgatta. 1791. mint joghallgató magy. irod. egyletet alapított lelkesebb tanulótársaival, melynek elnöke is volt. 1792. I. Ferenc koronáztatása alkalmával aranysarkantyus vitéz, s majd cs. kir. kamarás lett. A magas hivatalokra készülő főrendi családbeli ifjak szokása szerint végig futott a megyei és dikaszteriális hivatalok fokozatain, mig végre azok legfelsőbb csúcsán végezte fényes hivatalos pályáját. 1793. Pest vmegye tiszteletbeli jegyzője, 1794. a kir. helytartótanácsnál fogalmazó, két év mulva ugyanott titoknok, 1800. tanácsos lett; 1808. udv. kancelláriai referendárius s Esztergom vm. főispáni helytartója volt, honnét csakhamar Vas vármegyébe tétetett át, hol nagybirtokos volt. 1817. a Felső-Magyarországon dult éhnyomor enyhítése céljából felállított kir. bizottság tagja s elnöke, a m. kir.

5

udvari kamara alelnöke s belső titkos tanácsos lett; 1823. a szt. István-rend közép-keresztjével, 1825. a tárnokmesteri s fehérvármegyei főispáni méltósággal jutalmaztatott; s ez utóbbi hivatalát a szabadelvü ellenzék fellépése után nagy viharok közt viselte. 1827. a nádor után következő országbirói legfőbb méltóságra s a kir. kuria elnöki székébe emeltetett. Minthogy hivatalos érdemeit tudományos érdemekkel is tetézte: 1828. a pesti egyetem elnökévé neveztetett ki. Az udvari kitüntetések ezután sem szüneteltek, 1830-ban a szt. István-rend nagykeresztjét, 1836-ban az aranygyapjas rendet nyerte s végre 1839-ben álladalmi «konferenciális» miniszter lett, s e méltóságát 1848-ig viselte. A magy. tud. akadémiában, melynek igazgatótanácsi tekintélyes tagja volt s alapjához 3000 forinttal járult, Pauler Tivadar tartott felette emlékbeszédet. A Ludovika katonai nevelőintézetre is 4000 frtot adományozott. Az uralkodóháznak, de e mellett a régi magyar arisztokratikus alkotmánynak is buzgó s tántoríthatlan hive volt s a haza üdvét csak e régi nemesi alkotmány sértetlen fentartásában kereste; ősei szokásait szenvedélyesen védte s kedvelte, azonban a tudományokat is őszintén szerette s alaposan mívelte, bár az ő korában divó s általa szépen beszélt és irott latin nyelven. Már igen fiatal korában jelentek meg tőle ünnepi beszédek az általa alapított egyetemi nyelvmívelő társaságban magyar és latin nyelven; csak husz éves volt, midőn kiadta kisebb jogtörténeti értekezéseit: De ordine equitum auratorum Hungarie exercitatio (Pest 1792), s Ordo historie juris civilis hungarici (u. o. 1794). Nagyobb jogtörténelmi munkái későbben következtek. 1820. névtelenül jelent meg tőle Budán nevezetes közjogi értekezése: Disquisitio historica de modo consequendi summum imperium in Hungaria a primordiis monarchie in hec tempora. Magyar nyelvü főispáni székfoglaló beszédei Vas, Fehér, Esztergom vármegyékben szinte megjelentek nyomtatásban az illető években.

Legnagyobb jogi munkája a: Conspectus juris publici regni Hungarie ad annum 1848, historicis animadversionibus illustratus, mely Bécsben 1851. jelent meg 2 kötetben s melyet Hegedüs Lajos Kandid adott ki magyar fordításban 1861 (2-ik kiadás 1869, 3-ik kiadás 1872). E munkáját az öreg gróf örömest adta volna magyar nyelven, de még akkor irta azt és pedig legfelsőbb megbizás folytán, midőn a közoktatás latin nyelven folyt, oly céllal, hogy egyetemi kézi könyvül szolgálhasson; lefordítását pedig a kiadás idejében, elaggott korában már nem merte megkisérleni. A mult sz. végén irt fiatalkori munkái csak nemes buzgalmat s jóakaratot mutatnak, de 1820. megjelent nagyobb közjogi művét a Disquisitiót már teljesen érett szakismeret s itélőtehetség hozta létre, s közjogi tanulmányainak, melyekre nagy hivatalos elfoglaltságától fenmaradó összes idejét fordítá, e kitünő gyümölcse nevét a magyar jogirodalom történetében felejthetetlenné teszi. E műve teljesen tisztába hozza a magyar királyok trónszerzési módja s joga iránti sokat vitatott közjogi kérdést s e nehéz feladatot éles itélettel, erős védokokkal s a sokat rágalmazott magy. nemzeti becsület meleg igazolásával fejti meg.”

Forrás: Pallas nagy lexikona (http://mek.niif.hu/00000/00060/html/024/pc002458.html)

6

7

A lovasberényi Cziráky-kastély építéstörténete Előélet: XV. század: a Buzlai család korszaka A legelső lovasberényi udvarház felépítése a XV. századra tehető, a település akkori birtokosa, a Buzlai család emeltette, és a jelenlegi kastély bal – nyugati – szárnyának helyét foglalta el. Az egykori épület egy viszonylag nagyméretű, egyemeletes, két szárnyból álló, négyzetes udvar közrefogó kiskastély volt.

Ez a ház a török hódoltság idején nagyrészt elpusztult, egyes források szerint a törökök elhordták köveinek jó részét a székesfehérvári erődítésekhez. Maradványait az új kastélyszárnyba építették.

XVII. század, 1698-1719-1730-ig: Heidershaimbi gróf Heister Siegbert császári tábornok korszaka Heidershaimbi gróf Heister Siegbert császári tábornok 1698-ban kapta meg a Lovasberény-NadapRáckeresztúr-Börgönd településeket magukba foglaló birtokot. A család 1695. március 6-án maygar honosságot is kapott Heidershaimbi gróf Heister Donát személyében. A gróf újjáépíttette a romos állapotú udvarházat. Az ő nevéhez fűződik a barokk stílusú kastélykápolna felépítése is, mely 1708-ban készült el. A földesúr ezt saját használatára építtette, hiszen az előzőekből már ismert előzmények közepette a falu templomát a református közösség használta. Heister tábornok 1719-ben a birtokért 35 000 forintot kapott vejétől, Franz Anselm Fleischmann báró, császári és királyi haditanácsostól, akitől Cziráky József megvásárolta 45 000 forintért a lovasberényi birtokot. Fleischmann báróék 1725-ben nyertek magyar honosságot.

1763- 1775 Cziráky György – a barokk kastély korszaka 1730-ban a Cziráky család tulajdonába kerül a kastély. Cziráky József fia György 1763-ban hozzáfogott az épület megnagyobbításához, és megépítette a kastély két szárnyépületét. A két szárnyat fedett folyosó kötötte össze. A munkát Rieder János székesfehérvári építőmester végezte el. A kastély keleti szárnyában 12 szobát alakított ki zárt folyosóval, ez volt az urasági lakás. A nyugati szárnyban a cselédség lakásait, a konyhát és a kamrát helyezték el. A grófi család a kastélyhoz barokk díszkertet létesíttetett. Dél felől fedett folyosó kötötte össze a két épületet. Cziráky György idejében nyeri el a kastélykápolna mai, végső formáját.

1775-1792 Cziráky László László, György testvére vette kezébe a birtokot, miután az gyermektelenül halt meg. A fedett folyosó miatt az U-alaprajzú épület nyitott udvarát fallal zárta le, melyen valószínűleg egy díszkapu állt.

1792-1852. Cziráky Antal Mózes – a kastély fénykora A kastély klasszicista stílusú főépületét 1804-10 között Cziráky Antal Mózes építtette fel, timpanonjában felesége, Illésházy Júlia családjának, és a Cziráky családnak címerével. Az építő valószínűleg Rieder János fia, Rieder Jakab, akinek állandó munkatársai a szobrász Fliegl András és a festő Pich Ferenc.

Az épületegyüttes utolsó jelentős átalakítását szintén Cziráky Antal Mózes megbízására Ybl Miklós végezte, kinek hagyatékában megtalálhatók a kastély átépítésének tervrajzai. Ybl nevéhez fűződik a jobboldali udvari szárny átalakítása és a hátsó sarokpavilonok megújított külseje is. A baloldali földszintes oldalszárny folyosója hevederekkel ritmizált cseh boltozatot kapott, a jobboldali folyosó síkmennyezetű lett.

Az utóbbi szárny külső homlokzata háromtengelyes rizalitjával is későbbi eredetű. A baloldali földszintes szárny külső homlokzata végén a különböző szintű, és nagyságú ablakok is Ybl Miklós keze nyomát viselik. Ezen kívül tőle származik a nyugati szárny első tengelyében lévő boltozatos kocsiáthajtó. Egyenes, füles keretű a nyílása, romantikus a homlokzata.

8

A melléképületek nagy részben Ybl Miklós munkái, illetve átépítései. Ezen kívül felújításokat végzett a kápolnán is.

Ybl a kastély köré kettős, tégla-csatornarendszert épített. A belső a csatorna szellőztetésére, a külső a csapadék elvezetésére szolgált. A csatornák felett, a felszínen a főépület falai mellett terméskő lapokból kialakított járda futott körbe, melynek darabjai itt-ott még ma is láthatók.

Cziráky Antal Mózes messze földön híres angolkertet alakíttatott a kastélyt övező korábbi díszkert átalakításával.

1930- 1970 Cziráky László – az utolsó renoválás Cziráky Antal Mózes ükunokája, László idejében nagy szabású felújítást végzett a család az épületen.

Ez elsősorban az épület belsőépítészeti kialakítását érintette. A felújítási munkákra 1943-ban került sor

Korabeli képeslap

9

A lovasberényi Cziráky-kastély leírása Szabadon álló, főszárnyán és a szárnyvégi sarokpavilonoknál egyemeletes, a hátranyúló mellékszárnyakon földszintes, U-alaprajzú épület, mely téglalap-alaprajzú belső udvart zár lörül.

Sávozott főhomlokzata 5+3+5 osztású, középen 4 füzérdíszes ion oszlop által tartott portikusz húzódik, fogazatos díszítésű timpanonjának tükrét a füzérdísszel övezett Cziráky- és az Illésházy-címer díszíti. A középrész földszinti ablakai félköríves, a homlokzat többi ablaka egyenes záródású. A kiemelt földszinti ablakok felett egyenes szemöldökpárkány húzódik, az emeleti négyzet-ablakok keretelés nélküliek. A portikusz mögötti frízen mitológiai jelenetek láthatóak.

Hátsó homlokzata 2 +3 +2 tengelyes, középen enyhén előreugró rizalit húzódik. Baloldali hátranyúló szárnyának külső oldali nyílásritmusa 4+3+2+3+A+5, a belső A +tengelyes. A jobboldali szárny külső oldala4+5+3+3+3, belső oldala 11 osztású. Az emeletes szárnyvégi sarokpavilonok hátsó oldala 3 tengelyes.

Az oldalszárnyak egy kitűnő akusztikájú belső udvart ölelnek körül. A kastélybelső egytraktusos szerkezetű, az udvari oldalon U-alakú folyosó fut körbe. A hátranyúló szárnyak közül a baloldali folyosója csehsüveg-boltozatos, a jobboldalié síkmennyezetes.

A kastély mögött egykor két szimmetrikus elrendezésű, földszintes L alaprajzú, egymásnak fordított mellékszárny épült, melyek egy hátsó udvart zártak közre, a kastély-együttest zárt egésszé egészítették ki. A jobboldali mellékszárny leégett, ezért lebontották.

Gazdagon díszített római ión oszloprend mögött három félköríves záródású ajtó vezet a középső – emeletre is felnyúló – nagyterembe, melynek díszítőfestés maradványai hiányosan, romos állapotban is szépek, impozánsak. Az emeletről, az oratórium-jellegű helyiség ablakairól kitekintés nyílik a díszterembe. Itt helyezkedett el a zenekar a bálok, díszvacsorák idején. E nagyteremből jobb- és baloldalon három-három díszesebb szoba nyílik, a női- és férfi lakosztályok, melyek később könyvtárszoba, levéltár-terem, és díszes szalonok funkcióját töltötték be. Hátulról, a díszterembe nyílik a fogadó előcsarnok, mely oldalra szorítja az emeletre vezető, valamikor pompás kialakítású, kétkarú díszlépcsőt.

A keleti szárnyban a család lakosztályai kaptak helyet – elsősorban a női szárny szerepét töltötte be. A nyugati, baloldali szárnyban a pincelejárók, konyha, és kamra helyiségei találhatók.

A kastély mögötti melléképületszárnyak közül a nyugati egykor a személyzet részére szolgált, később vendégszárnyként üzemelt. A keleti oldalon álló szárny istálló volt, ez semmisült meg.

A belső terek közt számos, a mai magyar kastélyokban ritka esetben fennmaradt, illetve látogatók számára bemutatott helyiségeket tekinthetünk meg, ma még sajnos csak a feltárt, konzerválás, restaurálás, és berendezés előtti állapotban, ám remélhetőleg a közeljövőben teljes pompában. Ilyen a barokk korból fennmaradt konyha, melyet a péceli kastélyban megtalált helyiséghez hasonlóan teljes szerkezetében tekinthetünk meg, különösen így, megkutatott és lecsupaszított állapotban lehet igazán megfigyelni a kemence-katlan-főzőpadka együttesét, és a füstterelő kürtők, valamint a kéménycsatornák valamikori működését. Ezek a kürtők azt a célt szolgálták, hogy a még forró, folyamatosan lehűlő füst útjában tovább melegítette a személyzet számára a különféle fázisokban a különböző hőmennyiséget igénylő ételeket, míg a kéménycsatornákon elvezetve a kéményben távozott.

A másik ilyen érdekes, és ritka helyiség a fürdőszoba, méghozzá olyan, mely a klasszicista korszakból maradt ránk. A konyhával ellentétben itt nem segít a szemlélőnek a lecsupaszított fal, de a helyiségbe betekintve, még megfigyelhető az egykori rózsaszín falfestés-maradvány, és a kádat befoglaló szépen, mesteri gonddal lekerekített falsarok.

10

A kastély korabeli helyiséghasználata Földszinti alaprajz

11

A messze földön híres kastélypark 1730-ban Cziráky György az újjáépítésekkel együtt létrehozott egy kastélyhoz tartozó díszkertet.

1794-ben Cziráky Antal Mózes alakíttatta ki a messze földön híres angolkertet, melybe növényi különlegességeket hozatott, így például délkelet-európai platánokat, kínai páfrányfenyőt, mocsári ciprusokat, vasfát, fekete diót, és tulipánfát.

A park szerves harmonikus egységet alkotott a környező tájjal. A szántóföldekhez és a majorokhoz, a fácánoskerthez fasorokkal szegélyezett utak vezettek.

Cziráky Antal Mózes pompás kertjébe sétányokat építtetett, természetes forrásból tavat alakított ki. A tómeder kiásatása részint szociális indíttatásból történt, mivel az uraság így biztosított munkát, és jövedelmet az akkoriban éhínség sújtotta vidék lakosai számára ásatott, melybe a belőle kitermelt földből halmozott dombokról mesterséges vízesés futott le.

A dombok akkori uruk és úrnőjük nevét (Antal domb és Rózsa domb) őrzik. A parkot kőhidak és szobrok tették változatossá. A mederfal egy részét terméskövekből rakott támfal védte.

A tóparton romantikus hangulatú fehérre meszelt falú halászkunyhót építtettek, amely mögött felállított asztaloknál nyári délutánokon gyakran ebédelt a család. A parkban egy vadászlak is létesült. A kastélytól északnyugatra – később országos hírűvé lett – üvegházat épített, melyben délszaki növényritkaságokat nevelt a család.

A park felidézése korabeli képeslapok segítségével 12

A kastélykápolna építéstörténete 1699-ben a törökellenes harcokban kitűnt Heister Siegbert generális kapott engedélyt a lovasberényi birtok megvásárlására. A lovasberényiek II. Rákóczi Ferenc mellé álltak, és 1704 tavaszán fegyvert fogtak a Székesfehérvár bevételére készülő császári seregek ellen. Székesfehérvár bevétele után Heister megbüntette a nemzeti érzelmeikre hallgató, fejedelem oldalán harcoló jobbágyait, betiltatta a református istentiszteleteket, és bezáratta a templomot, amit 1707-ben a portyázó kuruc csapatok segítségével újból birtokba vettek a lakosok. Az ellentétek feloldásának érdekében a generális, felesége rábeszélésnek engedve, meghagyta a templomot a reformátusok használatában, ő maga saját részére kápolnát építtetett. Ez a kápolna volt az elődje a ma is látható kastélykápolnának A Szentháromság tiszteletére felszentelt kápolnában kezdetben csak a generális, és háza népe részére tartottak miséket, majd később a katolikus német ajkú népesség betelepítését követően megnövekedtet a gyülekezet lélekszáma. A papi szolgálatokat a fehérvári ferences szerzetesek látták el, a pap és az iskolamester a kastélyban lakott.

Az egyhajós kápolna nagyobb rész kőből épült, de félköríves záródású szentélyének fala meglepő módon vályogból készült. A torony ekkor még nem ált. Az első bejárat a nyugati homlokzaton volt, később nyitottak egy második bejáratot a kastély felé.

Gróf Cziráky György a kastély átépítésével egy időben a kápolnát is átalakíttatta, mely lényegében ekkor érte el mai formáját. Az 1771-ben lezajlott építkezés során a kápolnát nyugati irányban egyemeletes toronnyal toldották meg, az északi bejáratot befalazták, délen pedig új kaput nyitottak, melynek zárókövébe belevésték az 1771-es évszámot. A meglévő falazatba új ablakokat vágtak.

Ekkor alakult ki a késő barokk homlokzati architektúra is. A nyugati homlokzati mezőiben Szent Rókus és Szent Sebestyén szobra kapott helyet, a bejárat felett pedig kagylódíszes fülkében Mária szobrát helyezték el. Az északi homlokzat, erősen sérült, feltehetően Szent Annát, és a gyermek szűz Máriát ábrázoló faragott domborműve eredetileg belső térbe készült, valószínűleg csak később helyezték el a félköríves szoborfülkében.

A rokokó kifestés 1779-ben készülhetett, gyaníthatóan Dorffmeister István által, aki a kor híres festője volt.

A kápolna és rokokó freskókkal díszített belső

13

A XX. század eseményei – Magyarországi kastélysors A Cziráky család 1945-ig birtokolta a kastélyt. Mielőtt a falu hadszíntérré vált, a család elutazott. Mindent hátrahagytak, pedig lett volna idejük összecsomagolni, és az értékes bútorokat, festményeket, szőnyegeket, és egyéb ingóságokat elszállítani. Úgy hagyták el Lovasberényt, mintha csak egy pár hetes távollétre számítottak volna. A vasútállomásra őket kivivő komornyiknak meghagyták, hogy hazatérve a gépkocsit gondosan takarja le, mert hamarosan vissza fognak térni. Valószínű a család nem mérte fel a valós helyzetet. Gyáraik nem voltak, vagyonuk túlnyomó többsége a földbirtokaikban feküdt.

A front idején a kastélyt egy ideig szovjet hadikórházként használták, a berendezés nagy része ekkor pusztult el, a maradékot valószínű széthordták. A harcok 1945. március 22-én értek véget a községben. A család azonban nem tért vissza a harcok végeztével. 1951-ben a helyi termelőszövetkezet irodája, és gépállomása költözött a falak közé. Az épület-együttes gyors romlásnak indult. A kastély reprezentatív belső tereit ötletszerűen felszabdalták, szükséglakásokat, egyéb helyiségeket alakítottak ki benne. A főbejáratot is befalazták. A kápolnában zsizsikes borsót fertőtlenítettek, egy május elsejei ünnep alkalmával pedig kidöntötték a míves kovácsoltvas „Esterházykaput”, melyen egykor a család kastélyba érkező látogatói a parkba hajtottak. A gazdag családi levéltár, és okirattárnak is nyoma veszett, ami komoly probléma a kastély építéstörténetét kutatók számára, és a szakszerű rekonstrukciót is hátráltathatja.

A park növényállományának 90 százalékát kivágták, s a park nagy részét erdősítették. Az arisztokrácia iránt érzett, mesterségesen felszított vak düh végzett a török időkből származó évszázados hársfákkal.

A vadászlak, és a halászkunyhó is lebontásra került, pedig csak az előbbi szenvedett jelentéktelen kárt a világháború bombázásai során. Az egykori birtoktestet is felszabdalták, a park keleti határából jó darabot kihasítva közértet építettek.

Bár a II. világháború után hadszíntérré vált a település, a műemlék-együttes nem szenvedett komoly károkat. A rendkívül rövid időn belül lezajlott látványos pusztulás oka a kulturálatlan, ostoba, gondatlan, és rövidlátó használatban keresendő, valamint a szocialista időkben uralkodó közfelfogásban, hogy ami mindenkié, az senkié, és így gyakorlatilag szabad példa.

Az ötvenes évek végén egyre több műemlékes szakember és jó érzésű polgár figyelt fel a kastélyok riasztó helyzetére, ám az egykori nagybirtokos-arisztokrata világ jelképének tekintett főúri kastély felújítására nem jutott pénz. Az 1970-es évek végétől rekonstrukciós munka indult meg, mely azonban szintén anyagi okok miatt a 80-as években félbeszakadt. Ezután az épület üresen hagyott kísértetkastéllyá vált.

1996-tól a Cziráky Kastély Műemléki Alapítvány vette át vagyonkezelésbe az épületet a Kincstári vagyoni Igazgatóságtól, azzal az elhatározással, hogy felújítja a teljes műemlék-együttest, és megoldja méltó hasznosítását. Elvégeztette a helyszíni és levéltári történeti kutatásokat, és elkészíttette a felújítást megelőző tanulmányterveket. Nyaranta népszerű rendezvényeket, koncerteket szervezett a kitűnő akusztikával rendelkező belső kastélyudvarban, a felújítás alatt álló termekben pedig kiállítást rendezett a kutatási munkák eredményeit és a kastély történetét bemutatva.

Az Alapítvány a tagok vagyonának jó részét nem sajnálva a kastély felújításába ölte. Önzetlen erőfeszítéseik ellenére fel kellett adniuk a küzdelmet, és a kastély vagyonkezelési jogát visszaadták a Kincstárnak. Az 2001. júniusában továbbadta a kastélyt az Műemlékek Állami Gondnoksága részére – azóta az intézmény nevét „Műemlékek Nemzeti Gondnoksága” formára változtatta A nemzeti gondnokság a kiemelkedő értéket képviselő, a magyar nemzet tulajdonából ki nem adható műemlékek vagyonkezelője, üzemeltetője, beruházásainak szervezője. 1992-ben alapított intézmény.

14

Jelenleg 42 műemlék-együttest, köztük főként kastélyokat, de várakat, népi házat, romemléket, sőt törökkori emlékeket, kolostorés templomromokat is gondoz, és tesz látogathatóvá a nagyközönség számára.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága törekvése a vagyonkezelésében álló épület-együttesek eredeti háztartási funkciójának bemutatása mellett a hozzájuk tartozó történeti kertek és parkok teljes és szakszerű műemléki rekonstrukciója.

Célja, hogy ezekben a létesítményekben az adott történeti korszakot legjobban reprezentáló művelődéstörténeti kulturcentrumokat hozzon létre, mely funkciókhoz turisztikai szolgáltatások is kapcsolódnak: pld.: étterem, kávézó, cukrászda, szállás, könyves- és ajándékboltok, stb. Ez utóbbiak megvalósításához hasznosító partnerekkel kíván együttműködni.

A helyreállítás közben a műemlékek egyes részeit már kezdetektől fokozatosan megnyitja a látogatók előtt, valamint művelődéstörténeti és igényes szórakoztató rendezvényeket szervez a kastélyok minél szélesebb körben történő megismertetése, népszerűsítése, valamit az intézmény munkájának bemutatása céljából.

A Cziráky-kastély, a kápolna és a park is a kiemelkedő történeti és kulturális értékű műemlékegyüttesek közé tartozik, így az állam tulajdonából nem idegeníthető el.

Esetében a gondnokság előtt komoly feladat áll: bár a felújítást megelőző műemléki kutatás és a rekonstrukciós tervek az egész együttesre, a kastélyparkot is beleértve elkészültek, de hátra van a legnehezebb, legtöbb pénzt felemésztő munka: a teljes műemléki rekonstrukció, mely értelemszerűen magába foglalja az épület-együttes épületszerkezeti és építészeti felújítását, a belső terek restaurálását, berendezését. A parkrehabilitáció is komoly feladatot jelent, különösen ha a tó felújítására, vagy a kastélyparkbeli egykori kerti építményekre gondolunk.

Napjainkban is komoly veszély fenyegeti kastélyainkat. Az intézmény dolgozói komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a napjainkban fenyegető, elsősorban haszonelvű, műemléki és művelődéstörténeti értékeit többnyire figyelmen kívül hagyó ingatlanspekulációnak a nemzeti tulajdonban álló kastélyépületek – a magyar építészeti kultúra e vidéki csúcsteljesítményei – ne essenek áldozatul. A lovasberényi Cziráky-kastély különösen sebezhető, hiszen e műemlék felújítása tekintetében napjaink szűkös anyagi körülményei miatt a Gondnokság nem tudott olyan gyors, s látványos eredményeket felmutatni, mint a már 1992. óta vagyonkezelésben álló nádasdladányi Nádasdy-kastély, vagy az 1993ban kezelésbe vett füzérradványi Károlyi-kastély esetében. Pedig az impozáns szépségű, kiemelkedő építészeti értékekkel rendelkező magyar klasszicista kastély számos különlegességgel rendelkezik – ha csak a barokk eredetű konyhára, vagy a klasszicista fürdőszobára gondolunk.

Ha a Gondnokság legmesszebbmenő céljai a jövőben megvalósulhatnak, a lovasberényi Czirákykastély műemléki és művelődéstörténeti értékei teljes mértékben kibontakoztatásra kerülhetnek, műemléki együttese megújulhat, és elegáns építészeti megjelenésével, újra berendezett különleges belső tereivel, pompás parkjával a magyar építészeti kultúrát bemutató történeti otthonok gyöngyszemévé válhat.

15

Irodalomjegyzék: Károly János: Fejér Vármegye története. IV. kötet. Székesfehérvár 1901.

Borbély Béla: Velencei-tó. MTI 1990.

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Képzőművészeti alap 1956.

Rados Jenő: Magyar kastélyok MOB 1938.

Baji-Csorba: Kastélyok és mágnások HG és Társa Budapest 1994.

Nagy István: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrenddel helikon 1987. (1857-es reprint kiadás) Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Natura 1990.

Lángi József: A lovasberényi épületegyüttes keletkezésének vázlatos története (kézirat) Granasztói Györgyné: A lovasberényi volt Cziráky-kastély rövid építéstörténete a szakirodalom és néhány levéltári forrás alapján.

F. Mentényi Klára a klasszicista fürdőszobáról (kastélytörténeti kiállítási tabló) Bartos György: Kutatások a péceli Ráday-kastélyban (tanulmány – kézirat) Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon - Fejér megye kastélyai és kúriái. Castellum Novum, Budapest, 2002.

Műemlékek Nemzeti Gondnoksága Lovasberényi Cziráky-kastély Lovasberény, Lovasberény, Vörösmarty utca

Műemlékek Nemzeti Gondnoksága 1014 Budapest, Dísz tér 15.

06-1-202-62-88 e-mail: mag@mag.hu www.nemzetimuemlek.hu

2009.

16