Befog lása, e aki Szo megeg tatlanu
Részle
Fotó: Harmath Artemisz
gadás és kirekesztés, az átmeneti beilleszkedés sikere és az örök idegenség megtapasztaezt a tárgyat jártam körül tavaly április óta. Napjainkban. A hőse Lót, a konzervgyáros, odomában él, ahol nincs összesen tíz igaz ember. Lót joviális, magabiztos, tisztelettudó, gyezéspárti polgár kibillen kényelmi helyzetéből. Jól élünk, megvagyunk. Megingathaul, látszólag.
et Térey János naplójából
TEREMTÉS KÖNYVE (1MÓZ): A Lót-történet (rövidítve) 13 1Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. 2Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. 5Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. 6Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. 7 Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. 8Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” 10Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. 11Lót a Jordán egész síkságát választotta. 12 Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. 13A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.
Ábrahám közbenjárása A férfiak [angyalok] elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. 17Akkor az Úr így szólt: „Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? 18Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.” 20 Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. 21Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” 22A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. 23Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? 24Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? 25Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, 16
s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak.” 26Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” 27Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. 28Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” 29Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” 30Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” 31Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.” 32Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” 33Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.” Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament. 19 1A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, 2és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” 4Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. 5Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” 6Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, 7és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. 8Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok.
A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” 9Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 10De a férfiak [angyalok] kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. 12Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, 13 mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” 14Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. 15 Amikor hajnalodott, az angyalok kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, s csak a városon kívül engedték el őket. 17Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” 24Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. 25Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. 26Felesége vis�szanézett és sóoszloppá változott.
A moábiták és ammoniták eredete Lót két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Egy barlangban lakott két lányával. 31Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. 32Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” 33 Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. 34Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” 35Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. 36Így Lót mindkét lánya fogant apjától. 37Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. 38A fiatalabb is fiút szült és Ben-Amminak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig. 30
Szent István Társulati Biblia, 2003.
SØREN KIERKEGAARD Ábrahám dicsérete Senki nem merülhet feledésbe, aki e világon kiváló volt; azonban mindenki a maga módján volt nagy, annak nagysága szerint, akit szeretett. Hiszen aki önmagát szerette, az önmagában vált naggyá, és aki másokat szeretett, az az odaadásban volt nagy, aki azonban Istent szerette, az mindenkinél nagyobb volt. Mindenkit megőrizhet az emlékezet, de mindenki aszerint vált naggyá, amit várt. Van, aki arra várt, ami lehetséges, van, aki arra, ami örök; aki azonban a lehetetlent várta, az mindenkinél nagyobb volt. Mindenkit megőriz az emlékezet, de mindenki ahhoz képest vált naggyá, amivel viaskodott. Hiszen aki a világgal viaskodott, a világ legyőzése által vált naggyá, és aki önmagával viaskodott, az önmaga legyőzése által; aki azonban Istennel viaskodott, az mindenkinél nagyobb lett. (...) [Ábrahám] harcolt azzal az agyafúrt hatalommal, mely minden elképzelhetőt kieszel, azzal az éber ellenséggel, ki soha nem alszik, azzal a vénemberrel, aki mindent túlél – harcolt az idővel, és megőrizte a hitet. Félelem és reszketés, Rácz Péter fordítása
Idősebb Jan Brueghel: Lót és lányai. 1595 körül. München, Alte Pinakothek
KOVALIK BALÁZS
Brueghel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló képe előtt állva a müncheni Pinakoth A hittanórán csak addig mesélték a történetet, hogy Lót felesége, nem tudván kíváncsiságá lányok ezt követően apjukkal bujálkodtak és teherbe is estek tőle, ez eddig valahogy elkerülte és morális ellentmondásossága érlelte a gondolatot, hogy talán aktuális színpadi szöveggé János nem mondott rögtön igent a megírásra. Jó néhány hétig gondolkodott, hogy megta letett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozo matosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha ké
hékában azon tűnődtem, mit csinál Lót és két lánya a bal alsó sarokban meztelenül? át legyőzni, az isteni parancsolat ellenére hátrafordult és sóbálvánnyá változott. De hogy a e a figyelmem. Nem maga a vérfertőző paráznaság, hanem Lót történetének bonyolultsága formálódhatna ez a tulajdonképpen shakespeare-i dráma. alálja-e a témában önmagát, azt, ami érdekli, amiről beszélni tudna benne. Végül megszüott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyaérdésünk van.
TÉREY JÁNOS
Tizenhat éve fordítottam először színház számára, én onnan datálom a kapcsolatunkat. (…) 2002-ben Mácsai Pál keresett meg, hogy Kovalik Balázs számára fordítsam le a Borisz Godunovot, én meg pont akkor fejeztem be a Paulus című verses regényemet puskini mintákat követve. Mivel a Borisz Godunov is Puskin, nem sokat gondolkoztam. Ugyanakkor megfogalmazódott bennem egy színdarab ötlete, Wagner nyomán, Az istenek alkonyából szerettem volna mai történetet írni. Attól kezdve egymásnak adták a kilincset nálam rendezők és színészek. (...) A színházból annyit tanultam, hogy nincs olyan: én akarok valamit, még olyan se nagyon van, hogy valamit szeretnék. Ha egy rendezőnek szüksége van rám, meg fog keresni.
László Pál beszélgetése Térey Jánossal.
24.hu, 2018. 06. 08. https://24.hu/kultura/2018/06/08/terey-janos-magyarorszagon-ma-semmit-nem-lehet-meguszni-ha-akarod-ha-nem-a-homlokodra-kerul-valamilyen-belyeg/
Fotó: Harmath Artemisz
„Az érdekel, élvezi-e Isten a csetlést meg a botlást a célegyenesben.” Térey János: Hogyan mozgat hátra és előre
TÉREY JÁNOS: KÉTFÉLE SÖTÉT A kereskedő kétféle sötétet ismer. Nyitás előttit és bukás utánit. Ez melyik? Amíg van berendezés, Addig az első. Rendes kirakat kell. Csönd van a félig lehúzott redőny Mögött. Asztallapra pakolva a székek. Első kockázat. Első baleset. Izgalmak, első trükkök íze. Póker. Még kíváncsi, de harmincöt fölött Már nem köt bátor barátságokat, Törékeny minden új szimpátia. Az ember tudja, hogy miért az üzlet, S miért nem az ipari alpinizmus. Miért van üvegtornya, s mért nem ő Kúszik az imbolygó sodronykötélen. Imádnivaló kiszolgáltatottság! Csinos hasáb, de még építészeten innen. Belül jobb. Kortárs festmény. Elmeséli, bár Minden virágzik, volt kudarc elég: Hamis mérleg gyanúja, hézagok A könyvelésben. Ha te balra, jobbra én, Mint Ábrahám és Lót. Szép csöndben elvált Az üzlettársától, azóta szóló. Szűk esztendők jöttek, és ő, aki Úgy ragaszkodott a kurválkodó Tárgyaihoz, elengedni tanult. Az egyenlőtlenségre építette Világát. Nem „harácsolási ösztön”… Csak vérszemet kap, hogyha versenyezhet. Ennyi a titka, az adrenalin, S a szerzés libidója. Fék gyanánt Van itt egy-két betartandó szabály, nem? Maga főz. Bort nyit, saját pincészet. Mulat Középkorú testének kalandjain. „Hogy ízlik?”, kérdezi halálra váltan. Emészt. Forgatja, amit tartalékolt Felhőket karcoló aranykorában.
A LÓT-TÖRTÉNET RECEPCIÓJA A BIBLIÁN KÍVÜLI SZÖVEGEKBEN
A Szodomára és Gomorrára való utalások a Biblián kívül más szövegekben is megjelennek. Ezek közül vannak olyanok, melyekben az egész történet megtalálható kisebb-nagyobb eltérésekkel, illetve olyanok, melyek különböző interpretációkat nyújtanak bizonyos kérdésekben. Egyes források meglehetősen negatívan vélekednek Lótról. Az Aggadában például azt olvashatjuk, hogy Lót Ábrahámtól való különválása Istentől való különválását is jelképezi. A Szodomába való költözésének oka így a buja vágyaiban keresendő, amik az uzsoráskodáshoz vezetik. Néhány forrás szerint továbbá Lótot a szodomaiak bíróságuk fejének választották, mivel rosszabb volt mind az öt bírónál. Ugyancsak negatív képet mutat Alexandriai Philón is (Quaestiones et solutiones in Genesin 4,54), aki Lót megmentését csupán Ábrahám érdemének tulajdonítja. Ugyanezt a véleményt osztja Origenész és a Jubileumok könyve. De nem csak ez az egyetlen érv Lót ellen. Alexandriai Philón szerint például Lót bizonytalan és határozatlan, a Pesiqta Rabbatiban Lóttal példálóznak mint rossz ember, a Tanhuma Midrásban pedig azt olvashatjuk, hogy Lót azért választotta Szodomát lakóhelyéül, hogy úgy cselekedhessen, mint az ott élők.
A sok negatív felfogás mellett azonban vannak olyanok is, akik Lótot igaz embernek tartják. Erre az egyik legjobb példa magában a Bibliában található (Ter 18.23), ahol Ábrahám Lótot az igazak közé sorolja, és erre a „cadiq” szót használja. Josephus Flavius A zsidók története című könyvében azt írja, hogy Lót Ábrahámtól tanulta meg a vendégszeretetet, ami azt jelentette, hogy a fogadó védelmet nyújt a vendégnek a külső világ elől. Lót megmentésének oka is ebben rejlik, ugyanis életét veszélyeztetve próbálta megmenteni vendégeit a szodomaiakkal szemben. A Pirqe de-Rabbi Eliezer Lótot bölcsnek mutatja be, mivel Ábrahámhoz szegődött, és tanult az ő jó cselekedeteiből. Ez a felfogás a korai keresztény forrásokban is fellelhető. A muzulmán kommentárok rengeteg különös bűnt tulajdonítanak Lót népének. Ilyen például a Tafsir al-Kisa’i-ban található tapsolás, harcosmadarak felsorakoztatása, fogpiszkálókkal való játszás, kutya- és kakasviadalok rendezése, gyülekezetben való szellentés. Mivel ezek a bűnök nincsenek megnevezve a Koránban, eredetük és pontos történelmi jelentőségük további kérdést vet fel. A városlakók következő visszatérő bűne a bálványimádás, melyet saját királyuk is támogatott egy külön erre a célra építtetett templommal, illetve az Istenben való hit hiánya. A harmadik fontos kategória az idegenek és más emberek ellen elkövetett bűnök. Ilyen például a csalás, a kődobálás az utazókra, a saját gyümölcsöskertjük elfalazása az utasok tekintetei elől, úti rablás vagy az utak elvágása. Az eddig felsoroltak azonban mind elhalványulnak egy következő bűn mellett, melyet a kommentátorok a legfontosabbként határoznak meg. Ez a bűn a férfiak férfiakhoz való közeledése hátulról, mely azonos neműek szexuális közösülését jelenti. A bűnre mindenhol úgy hivatkoznak, mint amelyet a városlakók „fedeztek fel”, és melyet még senki sem követett el előttük. Több forrás azt is hozzáteszi, hogy ezt a bűnt csak az idegenekkel követték el. Az idegengyűlölet és az erőszak így itt is fontos elemét képezi a történetnek. Lót története a büntetés-történetek közé tartozik. A történetekben a nép mindig megpróbál különböző módokon ellenszegülni a prófétáknak. Fontos kiemelni, hogy a szándék mindig ugyanaz, nevezetesen a próféta üzenetének elutasítása. Ez még szembetűnőbb, ha Lót történetét összehasonlítjuk Salih próféta történetével, hiszen vele kapcsolatban találjuk a legtöbb említést Lótra vonatkozóan. Saliht Isten Thamud népéhez küldte. A próféta megkérte a városlakókat, hogy vigyázzanak tevéjére, és engedjék meg, hogy szabadon ihasson. A nép azonban nem hitt Salih üzenetében, és nem tartották meg kérését, így a tevét levágták. Mivel a lakosok elutasították a prófétát és üzenetét, Isten elpusztította a várost. Habár ebben a történetben a bűn a teve megölése volt, mégsem értelmezi senki úgy, hogy Isten ezért pusztította volna el a várost, illetve senki nem ítélne halálra egy tevegyilkost a szövegre hivatkozva. Thamud városának bűne a próféta üzenetének elutasítása volt. Ez az általános üzenet vonható le Lót történetéből is. A büntetés-történetekben a nép elpusztításának oka tehát mindig a hitetlenség és prófétájuk elutasítása.
Kovács Arnold: LÓT TÖRTÉNETE A BIBLIÁBAN
(részletek) https://keresztenyszo.verbumkiado.ro/archivum/2017/szeptember/5.html
LÓT
Nem voltunk Urban elég uriak,
Nem voltunk Háránban igazi hárániak,
Én csak próbáltam egy helyben állni,
De kinéztek minket innen is és onnan is,
És méterenként megfigyeltek. Láttam: megfigyelnek!
Ha prédikálok, ellöknek és megtaposnak, lehazugoznak!
Nem voltunk Kánaánban valódi kánaániak,
Sem Alsó-Egyiptomban eléggé alvégiek,
Sem Gomorrában eléggé gomorraiak,
Így aztán nem lettünk kellően szodomaiak Szodomában sem.
Mennyire kéne paráznának lennem,
Hogy a koszos mércéjüknek megfeleljek?
Nincsen „törvény”, csak amit ők közfelkiáltással jónak tartanak.
Nincs „rend”, csak a szájuk íze szerint.
Nem a kiterjedésünkön múlik a jókedvünk,
De valahány négyzetméter nekem is kell.
Családom van, őmiattuk muszáj, ez csak világos.
A városnak nem tesz jót ez a háborítatlan jólét,
Unalmukban rákapnak minden perverzióra.
Jó dolgukban nem tudják, hogy mit találjanak ki.
Várjam ki, amíg fölrobbantják alattam a kocsimat?
Még egy perc, és megfulladok itt.
részlet a darabból
A KÖVET
Nemrég beszéltem K. úrral egy idegen hatalom követéről. X úr kormányának bizonyos megbízását teljesítette országunkban, és visszatérése után – mint arról sajnálattal értesültünk – szigorú megrovásban részesült, habár nagy sikerrel tért vissza. „Azt vetették a szemére, hogy megbízásainak teljesítése közben túlzottan közel került hozzánk, az ellenséghez” – mondtam én. „Gondolja, hogy ilyen magatartás nélkül is sikere lett volna?” „Biztosan nem – mondta K úr –, jókat kellett ennie, hogy az ellenségeivel tárgyalni tudjon, bűnözőknek kellett hízelegnie, és mulatnia kellett a saját országán ahhoz, hogy elérhesse a céljait.” „Akkor tehát helyesen cselekedett?” – kérdeztem. „Igen, természetesen” – válaszolta K. úr zavartan. Ezután K. úr szeretett volna elbúcsúzni tőlem. De ingujjánál fogva visszatartottam. „Mégis miért fogadták megvetéssel, amikor visszatért? – kiáltottam felháborodottan. „Biztosan azért, mert hozzászokott a jó ételekhez, folytatta az érintkezést a bűnözőkkel, és elbizonytalanodott az ítéleteiben – mondta K. úr közömbösen –, és ezért meg kellett róniuk őt.” „És ön szerint helyesen cselekedtek?” – kérdeztem megrökönyödve. – „Igen, természetesen; hogy kellett volna másképp cselekedniük?” – mondta K. úr. „Megvolt a szükséges bátorsága és érdeme ahhoz, hogy elvállaljon egy veszélyes feladatot. S ebbe aztán belepusztult. Az eltemetése helyett talán a szabadban kellett volna hagyni elrohadni, és elviselni a bűzt?” Bertolt Brecht: KEUNER ÚR TÖRTÉNETEI fordította Weiss János Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000.
TÉREY JÁNOS
DAL A NAGY PÁNRÓL „Nagy Pán, a határaidat rázza Ez a döbbenetes menekültoszlop. […] Pályaudvarodon jövevények hálnak. Biccentesz, és hátat fordítasz Ennek a vándorló nyomorúságnak; Bár a magad módján ugyanúgy »Megélhetési nomád« vagy, Mint ők, a szavad járása szerint. […] S paravánod, az őszies ország? Naggyá lesz, vagy végül az is egymaga marad. Haragtartás. És semmi bársonyosság. Eléldegél, nem áll ellent urainak — Válságban, vészben otthonos.” (részlet)
GORDON W. ALLPORT
AZ ELŐÍTÉLET
Ami földhözragadt, tevékenységeim színpadához láncolt valómat illeti, bevallhatom, hogy nagyon is érzem az embereket megosztó nemzeti és egyéni különbségeket... Őszintén szólva nem vagyok egyéb egy előítélet-nyalábnál, mely szerető és utálkozó érzések szövevénye. Valójában rokonszenvek, részvétlenség és ellenszenvek rabja vagyok. Charles Lamb Egy fehér gépkocsivezető Rhodesiában tétlenül lődörgő bennszülöttek mellett hajtott el, és közben ezt mormolta magában: „lusta barmok.” Néhány órával később más bennszülötteket látott, akik ritmikus munkadalt énekelve mázsás gabonazsákokat hordtak egy teherautóra. „Vadak – dörmögte magában –, mit is várhat az ember tőlük?” Az egyik nyugat-indiai szigeten egy időben szokásban volt, hogy ha a bennszülöttek megláttak egy utcán arra járó amerikait, tüntetően befogták az orrukat. Angliában a második világháború alatt ez a szólás járta: „Pusztán az a baj az amikkal, hogy túl sokat keresnek, túl sokat törődnek a szexszel, meg az, hogy itt lebzselnek.” A lengyelek gyakran „csúszómászóknak” nevezték az ukránokat, hogy kifejezésre juttathassák megvetésüket ezzel a csoporttal szemben, melyet hálátlan, bosszúálló, ravasz és árulásra kész népségnek tartottak. Ugyanakkor a németek keleti szomszédjukat, „lengyel marháknak” nevezték. A lengyelek a „porosz disznó” kifejezéssel vágtak vissza, ez a sértés a németek feltételezett faragatlanságára és becstelenségére vonatkozott. Dél-Afrikában az angolok állítólag a búrok ellen vannak, mindkét csoport szemben áll a zsidókkal, mind a három csoport gyűlöli az indiaiakat, de mind a négy csoport egységes az őshonos afrikai lakossággal szemben. Egy magas rangú római katolikus pap egyszer Bostonban, a város egyik elhagyatott külvárosi útján hajtatott. Meglátva egy halálra fáradt néger kisfiút, a főpap megállíttatta a kocsiját, és felvette a gyermeket. A gyerek a kocsi hátsó ülésére, a főpap mellé ült be, aki, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele, megkérdezte: „Kisfiam, te katolikus vagy?” Mire a gyermek a félelemtől halálra válva ezt válaszolta: „Nem, uram, éppen elég nekem, hogy színes bőrű vagyok, minek növeljem a bajt.” Magyarországon az a szólás járta, hogy „az számít antiszemitának, aki az abszolút szükséges mértéken felül is gyűlöli a zsidókat.” Nincs a világnak olyan sarka, ahol a csoportok közötti gúnyolódás ne fordulna elő. A saját kultúránk rabja lévén, egyikünk sem más, mint előítélet-nyaláb, akárcsak Charles Lamb. (részlet)
Csepeli György fordítása Osiris Kiadó, 1999.
Az idegenellenesség (xenofóbia) fogalma nehezen ragadható meg, mivel csakúgy, mint minden, kisebbség-többség viszonylatában értelmezendő előítéletes attitűd, kognitív (tudati), affektív (érzelmi) és viselkedéses (diszkriminatív) elemekből áll össze. Az idegenellenes attitűd kialakulásának egyik központi kognitív eleme a bűnbakképzés, mely meggyőződés szerint a bevándorlók felelősek az ország gazdasági és társadalmi problémáiért; az érzelmi komponens pedig leginkább a bevándorlással kapcsolatos félelmekben érhető tetten. Az idegenellenességet legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, mint a többség és kisebbség közötti „társadalmi távolság” legszélsőbb pontját. A társadalmi távolság skálán¹ a legerősebb elutasítást ugyanis az a fokozat jelenti, amikor a megkérdezett az adott kisebbségbe tartozó csoport tagjait nemhogy a személyes szférájába, de még az ország területére sem engedné be. Sik Endre – Simonovits Bori – Szeitl Blanka: Az idegenellenesség alakulása és a bevándorlással kapcsolatos félelmek Magyarországon és a visegrádi országokban REGIO 24. évf. (2016) 2. szám 81-108. https://regio.tk.mta.hu/index.php/regio/article/view/114
¹ A Bogardus-féle társadalmi távolság skála bevett módszer a különböző társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyának megragadására. A csoportképzés számtalan társadalmi jellemző mentén mehet végbe, melyek alapján az egyik első magyarországi, 1995-ben készült társadalmi távolsággal foglalkozó kutatás 19 olyan külcsoportot vizsgált, melyek valamilyen módon eltérnek a többségi magyar társadalomtól: kábítószeresek; homoszexuálisok; bőrfejűek; büntetett előéletűek; cigány; néger; arab; romániai román; ázsiai; külföldi vendégmunkás; menekült; exszovjet állampolgár; állami gondozott; exjugoszláv állampolgár; zsidó; magyarországi szerb-horvát; romániai magyar; magyarországi szlovák; magyarországi német.
A társadalmi világ csoportok szerint történő észlelése, az egyén saját csoportjával való azonosulása elmélyíti az azonosságtudatot, biztonságérzetet nyújt, és lehetővé teszi a társadalomban való gyors, értelmesnek tűnő eligazodást, melyről az egyén nem szívesen mond le. A nemzetekre, pártokra, felekezetekre és az egyéni azonosságtudat szempontjából hasonlóan jelentős más csoportokra szakadás az egyén pszichológiai szükségletei szempontjából messzemenően jogosult társadalom-lélektani tendencia, melyet a modern korban a társadalmi viszonyok igazolására, legitimálására szolgáló, legkülönfélébb csoportideológiák (nacionalizmus, vallás, pártelhivatottság) gátlástalanul kihasználnak. E tendenciát plasztikusan mutatják be Montesquieu sorai: „Konstantinápoly népe már régóta két pártra oszlott, a kékekre és a zöldekre... A cirkuszi j átékok során a zöld ruhás hajtók fogatai versengtek a kék ruhások fogataival, s a nézők szenvedélyes izgalommal figyelték a versenyeket.” A saját csoportot túlértékelő, a másik csoportot alulértékelő etnocentrizmus bázisán sztereotípiák, előítéletek, nézetrendszerek és ideológiák jelennek meg, amelyek eltorzítják a csoportok egymásról alkotott képét, gyanakvással telítik a csoportközi
helyzeteket, tartós bizalmatlanságot visznek a csoportközi kapcsolatokba. A kommunikáció elsősorban viszonyszinten válik lehetségessé. Mivel a szembenállás fokozza a csoportkohéziót, a csoport vezetésére pályázók („etnikai vállalkozók”, fundamentalista vallási vezetők, demagóg politikusok stb.) a konfliktus kiélezésében, elmélyítésében, tartóssá tételében lesznek érdekeltek. A csoportközi kapcsolatok ebben az esetben destruktív folyamatok tápláló erejévé válnak. A csoportközi helyzetek oly sok vért, emberirtó indulatot, szenvedést és értelmetlen pusztulást idéztek már elő a történelemben, hogy a szociálpszichológusok – sokszor a naivitás vádját is megkockáztatva – javaslatokat, szociálpszichológiai utópiákat dolgoznak ki a csoportok közötti béke, harmónia és bizalom mintáinak elterjesztése és uralkodóvá tétele érdekében. Alapot ad erre a várakozásra, hogy az emberiség nagy narratívái nemcsak a háborúról, hanem a békéről is szólnak. Csepeli György: SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA (részletek) Osiris kiadó, 2006.
Mundruczó Kornél barátom már tíz éve is azt mondta, hogy permanens polgárháborúba Én akkor vitatkoztam vele. Ma már nem vitatkozom. Számomra evidencia, hogy van pá hogy szóba kell állni. Valakit démonizálni sokkal könnyebb, mint megérteni a valódi in gyűlöletkultúránkba beleállni, a szakmai kapcsolatok általános erodálódásába beletör törekszem, hogy az általam írt könyvek eljussanak az olvasóikhoz. És ez csak úgy siker gyek, ahová hívnak. Ha Pátyra hívnak vagy Balmazújvárosba, akkor oda megyek, ha K Szentpétervárra, akkor meg oda. Nem válogathatom meg az olvasóimat pártállás ala hiszek, de a hídember szerep mostanra ellehetetlenült. Nem lehetsz hídember ebben az illúzióvá vált, tíz éve nem ezt mondtam volna. Térey János: A RAGYOGÁS INKÁBB AZ ENYÉM, MINT AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA Fehér Renátó beszélgetése Térey Jánossal Litera.hu, 2018. június 10. https://litera.hu/magazin/interju/a-ragyogas-inkabb-az-enyem-mint-az-elohalottak-ejszakaja.html
an élünk Magyarországon. árbeszéd. Az én elvem az, ndítékait. Ámde kis magyar rődni nem szeretnék. Arra rül, ha mindenhova elmeKairóba, New Yorkba vagy apján. (...) A párbeszédben z országban. Mindez mára
TÉREY JÁNOS LÓT SZODOMÁBAN KÖVÉREBB A FŰ BEMUTATÓ 2019
12|20
LÓT FELESÉGE GOLDA ZELMA MENÁHEM RÁFAEL GÁBRIEL MIKAÉL
Gálffi László Kerekes Éva Stork Natasa m.v. Kókai Tünde Borsi-Balogh Máté Dóra Béla Patkós Márton Békés Itala m.v. / Zsótér Sándor m.v.
KÓRUS
Borzási Boglárka / Fenyvesi Gabriella Rea Kaffehr Zsuzsanna / Ruszó Alexandra Erdős Róbert / Varga-Tóth Attila Csölley Martin / Cser Ágoston
Cimbalom
Szalai András / Egervári Mátyás
díszlet jelmez dramaturg dramaturg-gyakornok zeneszerző súgó ügyelő a rendező munkatársa
Antal Csaba Benedek Mari Ari-Nagy Barbara Dohy Balázs e.h. Fekete Gyula Kanizsay Zita Sós Eszter Érdi Ariadne
rendező
KOVALIK BALÁZS
knek ajánljuk!
Az elődást 16 éven felülieknek ajánljuk.
IMPRESSZUM Örkény István Színház Nonprofit Kft. Felelős szerkesztő: Mácsai Pál Szöveg: Ari-Nagy Barbara Előadásképek: Horváth Judit Plakát: Nagy Gergő Kiadványszerkesztés: Dely Szilvia